Egy ártatlan receptkeresésből is órákig tartó görgetés lehet – és közben észrevétlenül veszítjük el az időnket, figyelmünket, közösségeink természetes ritmusát. Nicholas Carr amerikai író legújabb, Superbloom című könyvének gondolatai nyomán Weberné Zsikai Mária írása arra figyelmeztet, hogy az internet és az algoritmusok felborítják az emberi kapcsolataink természetes egyensúlyát.
Régebben a közösségek életét a találkozás és az elkülönülés váltakozása jellemezte: a gyülekezet, az iskola vagy a család együttlétei után volt idő feldolgozni a tapasztalatokat, érzelmileg rendeződni. A digitális tér azonban állandó jelenlétet kényszerít ránk, kiüresíti a kapcsolatokat, és az empatikus kötődés helyett felszínes reakciókra szorít. A túl sok „virtuális kapcsolat” illúziója nem pótolja a személyes jelenlétet, amely nélkül társas identitásunk és lelki egészségünk is sérül.
A szerző arra is rámutat, hogy a keresztyének különösen érzik ennek a hatását: sokan nehezebben tudják elmélyülten olvasni a Szentírást, mert a digitális kultúra a gyors, felszínes befogadást erősíti a csendes elmélkedés helyett. Ha pedig a technológia többé nem eszköz, hanem az emberi kapcsolatokat helyettesítő közeg lesz, közösségeink és hitünk mélysége is kárt szenved.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy használjunk-e technológiát, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megőrizni közösségeink természetes ritmusát: a találkozások és az elkülönülés váltakozását. Ha ezt elveszítjük, nemcsak közösségi életünk egészsége, hanem hitünk alapjai is veszélybe kerülnek.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.