A karácsonyt a legemberbróbálóbb időkben is próbálják megünnepelni az emberek. Nem történt ez másképp a magyar történelem során sem, háborúban, diktatúrák alatt és jólétben sem maradt el az ünnep. A karácsony állandóságot is jelent, és egyben esélyt. Esélyt, hogy rámutassunk arra, aki emberré lett, visszavezessen minket oda, ahová tartozunk.
A múlt iránt érdeklődő ember számára a Fortepan fotóarchívuma igazi kincsesbánya. A karácsony közeledtével az ünnepről szóló képek után kutakodtam, amikor megpillantottam egy 1909-es fotót, amelyen három gyermek kíváncsian vizsgálja az ajándékokat a feldíszített fenyő alatt. Két kisfiú és egy kislány, az utóbbi egy játék konyhát kapott.
Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy ötven százalékkal megemelkedett a tavalyi karácsony slágerajándékának, egy játék konyhának az ára a Lidlben. Úgy látszik, nincs új a nap alatt, a játék konyha nemcsak a 20. század elején, hanem napjainkban is hódít.
A további keresést már ennek jegyében folytattam, kutattam az ismerős elemek után. Az az érzésem támadt, hogy a karácsony nem változott sokat az elmúlt száz évben. Vegyük például az ajándékokat! Az Amerikában már-már hagyományosan karácsonyi ajándéknak számító kisvonat a harmincas években itthon is nagy népszerűségnek örvendett a polgári körökben.
Emellett a mesekönyveknél is találni ismerős címeket, a Pinokkió kalandjai például többször is feltűnik.
A manapság reneszánszukat élő társasjátékok sem most lopták be magukat a gyermekek és a felnőttek szívébe. Az alábbi képen látható Lóverseny nevű játék például örök klasszikus. Emellett pedig ismételten feltűnik a kisvasút, valamint a már említett játék konyha is.
Az archívum fotóin családokat, baráti társaságokat láthatunk a fa mellett ünnepelni. A meghitt összejövetelek között persze ott bujkál a történelem is. Az első világháború frontkarácsonyai egészen más hangulatot mutatnak.
A világégést követő szegénység közepette az adományozókedv és az összefogás is erősödött. Az alábbi képen egy ilyen gyűjtést örökítettek meg.
A karácsonyt a legnyomorúságosabb időkben is próbálják világszerte megünnepelni a keresztyének. Nem volt ez másképp a második világháború alatt sem. 1944 karácsonyán kezdődött meg Budapest ostroma. A kép karácsony után, 1945 elején készült.
A háború végkifejletekor a Dunántúlon, Pécsen így karácsonyoztak az otthonaikban az emberek.
Az 1956-os menekülteket befogadó táborokban is megünnepelték a karácsonyt.
A kommunista diktatúra alatt az elvtársak mindent megtettek, hogy kiirtsák az ünnep vallásos tartalmát, de a fenyőünnep mögül mindig felfénylett a karácsony.
A fotókat nézegetve az embernek az az érzése támad, hogy a karácsony állandó. Sokféle formát ölthet magára, sokféleképpen felöltöztethetik, távol kerülhet valódi tartalmától, de mindig ott van az esély is. Az esély, hogy beszéljünk arról, aki emberré lett, hogy visszavezessen minket oda, ahová tartozunk.