Régészeti feltárásokkal is bővített négyéves felújítás után ismét ódon és hatalmas templomában tarthatja istentiszteleteit a dunapataji református gyülekezet. A XV. században épült, gótikus, barokk és klasszicista jegyeket őrző, a Dunamelléki Református Egyházkerületben az egyik legrégebbinek számító templomot valaha többször átalakították, ám utoljára 162 éve újították fel érdemben. A lelki hajlék hosszas, kényszerű mellőzése után hálaadó istentiszteletet tartottak virágvasárnap Balog Zoltán dunamelléki püspök igehirdetői szolgálatával.
Olyan volt ez az egész templomrestauráció – emlékszik vissza Nagy Dávid dunapataji lelkipásztor –, mint amikor visszatér Isten népe a babiloni fogságból, és újra kell építeni a jeruzsálemi templomot. Az egyik kézben ásó, a másikban kard. Úgy kellett építkeznünk, hogy közben számos nehézségünk támadt: covidjárvány, háború, az építőipar kiszámíthatatlansága, infláció, szóval minden volt, ami egy ilyen nagy, négyszázötvenmillió forintos projektet meg tud nehezíteni. A régészeti kutatások kívánalmát érdeklődéssel kezeltük, annál is inkább, mivel ennek segítségével sikerült az épület korának pontosabb meghatározása – eredete az 1470-es évekre tehető. Mégis: Isten kegyelmével be lehetett úgy fejezni a 2019-ben az épület lezárásával megkezdődött nagy felújítást, hogy ismét birtokba vehesse a pataji gyülekezet tavaly karácsonykor.
Pusztán lélektanilag sem lehetett elhanyagolható teher a pataji reformátusoknak, hogy bár eredetileg, a projekt 2015-ben kezdődő előkészítése során csak a tetőszerkezetet szerették volna kijavítani és rézlemezborítással ellátni, a fizikai munkálatok megkezdése után pár hónappal, 2019. április elején már kiderült, sokkal nagyobb a baj: teljesen ki kell cserélni nemcsak az egész tetőszerkezetet, hanem a födémet is. A feladatok sokasodásával kiderült, lassanként elvégzésük sokkal több időbe és pénzbe fog kerülni az eredetileg vártnál és eltervezettnél.
A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye legrégebbi temploma összesen négyszázötvenmillió forint állami, egyházkerületi, illetve önkormányzati támogatással újult meg.
Négy évre ellehetetlenülő templomba járás
Miközben bejárjuk a már elkészült templomot, a lelkipásztor így foglalja össze a felújítás és a régészeti feltárás feszültségnövelően kalandos történetét: – Dominóelvszerűen kiderült: sok mindent meg kell csinálni az épületben. A tetőszerkezettől lényegében eljutottunk a járókövezet alá. Teljesen kipakoltuk hát a templombelsőt, felújítottuk a padokat és a padozatot, modern technikájú, hatékony falszigetelést tetettünk be – hiszen a közeli Duna állandóan nyomná föl a talajvizet a falakba. 2021 tavaszán sor került a régészeti feltárásokra is. A radar kétséget kizáróan megmutatta, hogy nagy rés van a templom keleti karzata alatti részen. Beigazolódott az erős szakmai vélemény, hogy középkori kripta található ott. Fent, a keleti karzat feletti északi falszakaszon gótikus építészeti emlékek kerültek napvilágra. Közben kitört a szomszédos háború. Így sajnos jelentősen drágult a felújítás, nemcsak az energiaár-robbanás miatt, hanem azért is, mert az alapanyagok egy részét éppen Ukrajnából kellett beszerezni…
A XVI. századi kripta, amely valószínűleg a mezővárost hajdan birtokló Paksy család földi maradványait tartalmazta, természetesen nem látható már, gyönyörű padozat áll fölötte. Az egész belső teret nem kis részt újragondolták, kikerült például a középső karzat, más lett a padok elosztása, a mértani középpontba állították az úrasztalát.
A középkor és a reformáció jegyei együtt
Bár a lelkipásztor megmutatja nekünk a főbejárathoz közeli falban felbukkant szenteltvíztartót, amely keresztelőmedence is lehetett a középkorban, egy másik falszakaszban a szentségtartót, a karzat felett pedig a kirajzolódó gótikus íveket, ránk a legnagyobb hatást mégis a református korok eddig is ismert részletei teszik. Mindenekelőtt a XIX. századi, mívesen faragott szószék a szószékkorona alsó részén látható napmotívummal. És persze kívül a harmincnégy méteres torony, valamint a tetőt borító sok csillogó rézlemez.
Kiderül, azért volt 1917 óta palaborítása a tetőszerkezetnek, mert a rézlemezt az első világháború alatt be kellett szolgáltatni. – Megfogalmaztuk a gondokkal, illetve a presbitériummal, hogy ezt a templomot Isten segítségével mi a jövőnek is építjük, a gyerekeknek, unokáknak, következő generációknak, ezért igyekeztünk a felújítást a lehető legjobb anyagokból elvégezni – tájékoztat minket Nagy Dávid. – A tetőszerkezet rézlemezborításával sem nagyzolni akartunk, hanem az eredeti, XIX. századi állapotot visszaállítani, valamint biztosítani a tető tartósságát és vele azt, hogy a következő generációknak ne a fizikai, hanem a lelki építkezéssel kelljen foglalkozniuk.
A lelkész kedvünkért visszapillant a pataji gyülekezet egész történetére, megállapítva, hogy a múltat nézve hallatlanul erős református közösségről beszélhetünk. Itt hamar megszilárdult a reformáció, a patajiak már az egyház rendjét és kormányzatát szabályozó 1576-os hercegszöllősi zsinaton is részt vettek. Megőrizték az egykori katolikus templomot maguknak a rekatolizáció idején is. Püspökök, esperesek szolgáltak itt. Hajdani erejüket az is mutatja, hogy a budapesti Kálvin téri templom egyik legfőbb támogatói voltak a reformkorban, szekereiken ezrével hordták a téglát a pesti építkezésre.
Szamuelyék hatvanhárom pataji áldozata
Miután a kiegyezés után a mezővárosi jelleg megszűnt, a lendület lassanként megtört, de a jellegzetes református parasztpolgári vonások megmaradtak a faluban. Az egyébként is nagy vérveszteséget okozó első világháborút követően a pataji nép szembeszegült a már csak a durva beszolgáltatási kényszer miatt is elutasított Tanácsköztársasággal.
A kommunista diktatúra be akarta sorozni a pataji fiúkat-férfiakat, ők azonban, mindenekelőtt a frontról hazatérők, a halaszthatatlan mezőgazdasági munkákat akarták elvégezni. Lefegyverezték az őket kényszeríteni próbáló vöröskatonákat. Kisebbfajta népfelkelésük több közeli településre és a Dunántúlra is átterjedt. Szamuely Tibor hírhedt népbiztos és a Lenin-fiúk önelnevezésű halálbrigád páncélvonaton érkezett a leverésükre. A végeredmény: a kommunisták csak Dunapatajon hatvanhárom – az országban a legtöbb – embert akasztottak fel vagy lőttek agyon 1919-ben. Erről a tragédiáról egyébként pontosan a helyszínen, a Béke téri református parókia előtt ejtünk szót, az utolsó emlékfára tekintve.
– Az 1919-es események miatt 1945 óta reakciós faluként voltunk számontartva a rendszerváltozásig – mondja Nagy Dávid lelkipásztor azonosulva, többes szám első személyben, holott ő borsodi születésű, és 2014-ben érkezett jelenlegi szolgálati helyére. Kitér arra is, hogy a pataji református népesség tovább fogyatkozott a Rákosi és a Kádár-korszakban, amikor a birtokos parasztságot mint társadalmi osztályt itt is szinte teljesen megszüntették, így sokan kénytelenek voltak elhagyni a települést a megélhetés végett.
Belakni lelkileg is a teret
Ma háromszáz az egyházfenntartói járulékot fizető tagok száma a gyülekezetben – ez is hozzátartozik annak a jelentőségéhez, hogy a Covid és az elhúzódó épületfelújítás után újra templomiak lehetnek a dunapataji istentiszteletek. Hervasztó volt az is, hogy a nagy családi szakrális események: keresztelők, konfirmációk, házasságkötések helyszíne is csak a szűkös gyülekezeti terem lehetett ebben az utóbbi négy évben.
– Ha nincsenek azok a nagy drágulások pont az építkezés idején, talán még több elvégeznivaló belefért volna a mostani restaurálásba. Mégis átélhettük azt, ami a 127. zsoltárban áll, hogy „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget”. Most már nincs más hátra, mint hálát adni a megöröklött és felújított csodálatos dunapataji templomért, és lelki otthonunkként belakni!