„Valljuk, hogy az egyház hatalma az Isten igéjében van, az Élő Úr maga kormányozza népét Igéje által, az egyház valamennyi tisztségviselője csupán az Ő Igéjének szolgája… Krisztus az egyház feje és legfőbb vezetője, és nem egyszerűen a többségi döntés" - mondta Fekete Károly tiszántúli református püspök a Pannonhalmán rendezett nemzetközi ökumenikus konferencián, amelynek témája a szinodalitás volt.
A Pannonhalmi Főapátságra II. János Pál és Ferenc pápa az ökumenikus szellemiség ápolásának feladatát bízta, ennek jegyében szervezték meg a tapasztalatcserét. A meghívott előadók között volt Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára, a Nigériából érkezett Musa Panti Filibus érsek, a Lutheránus Világszövetség elnöke, Job Getcha pizidiai ortodox metropolita, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Egyházak Ökumenikus Tanácsához delegált állandó küldöttségének vezetője. A nagyszabású nemzetközi konferencián a Magyarországi Református Egyház részéről Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke, Fekete Károly tiszántúli református püspök, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyetemi tanára és Fazakas Sándor református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára volt jelen.
Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát köszöntőjében a témaválasztással kapcsolataban elmondta, Ferenc pápa már 2015-ben az Egyház közös útjáról beszélt. Együtt kell haladnia az Egyháznak, minden Krisztus-hívőnek, hangsúlyozta már akkor, és kiemelte a megkülönböztetés karizmáját, mely a szerzetesi életnek is alapja. A szinodalitás ökumenikus út, és a közös útkeresés célja: Isten akaratát megtalálni és felismerni. Az apát bejelentette, hogy az ökumené ügyének szolgálatára felkért egy tudományos nemzetközi tanácsadói kört, így megalakult a pannonhalmi ökumenikus munkacsoport.
Mario Grech bíboros előadásában hangsúlyozta, hogy a szinodalitást a Szentlélek kezdeményezi és nem az emberek, lényege az egység és a testvériség. Túlmutat a katolikus egyház keretein, és magába foglalja az egész keresztyén világot. Olyan közös tér, ahol egymás meghallgatásával valódi találkozás, vélemény- és gondolatcsere jön létre. Figyelmeztetett, meg kell találnunk a szinodális egyháznak azt a formáját, amelyben mindenki tanulhat valamit. Az ökumené szellemében az egyházak közötti párbeszéd keretében erősítsük az egyetértést, hiszen az egymástól eltérő hitvallások párbeszéde ajándékokat tartogat, a plurális keresztyénség az Egyház gazdagságának kifejeződése lehet.
Köszöntőjében Fekete Károly tiszántúli református püspök elmondta, hogy a magyar reformátusok a zsinat – presbiteri egyházstruktúrában élnek immár közel ötszáz éve. Kiemelte, az egyház hatalma az Isten igéjében van. Az élő Úr maga kormányozza népét igéje által. Az egyház valamennyi tisztségviselője csupán az ő igéjének szolgája. Mindnyájuk hatalma egy és ugyanaz a hatalom, tudniillik annak az igének a hatalma, amelynek szolgálnak. Valamennyi református hitvallásunk hangsúlyozza, hogy Krisztus az egyház feje és legfőbb vezetője, és nem egyszerűen a többségi döntés. A Consensus Ecclesiae nem lehet más, mint a Szentlélek által közösen felismert igazság előtti meghódolás - tette hozzá. Beszélt arról, hogy a szakadások ellenére törekedni kell az egység megőrzésére a békesség jegyében, és működnie kell a gyülekezet által gyakorolt kontrollnak is: – „A közös úton való együttmaradás a Communio Viatorum nemcsak érték, de az áldás és az élet feltétele is, ahogy azt a 133. Zsoltár harmadik versében olvassuk. A véleménykülönbségek ellenére törekedni kell a "lélek egységének megőrzésére, a békesség kötelékében” - idézte az efezusiaknak írt levélből.
Beszédében a püspök felhívta a figyelmet a protestáns egyházaknál is teret hódító klerikalizálódásra és a hierarchizálódásra. Gondolatai alátámasztására Wilhelm Nielsent idézte, aki szerint nem csak római klerikalizmus van, hanem református is.
„Az élő krisztus egyházában nem az számít, amit egyes emberek vagy a többség jónak lát, mert itt csakis ennek az Úr szava érvényes. Persze, hogy van a zsinati döntéseknek, határozatoknak tekintélye, de ez alárendelt jelentőségű. Mindig meg kell engedni azt, hogy egyes emberek vagy egész testületek döntéseit Isten Igéjéhez mérhessük és aszerint ítélhessük meg, mert az úr Krisztus nem klerikális szolgaságban tartott népet akar, Hanem olyan szabad és élő gyülekezetet amely ebben a világban minden tagjában ő neki szolgál.” (Wilhelm Nielsen)
Ezért fontos, hangsúlyozta Fekete Károly püspök, hogy a szinodiális út Isten egész népének figyelmes meghallgatását és javaslataik közös megvitatását tűzte ki célul, hogy miként lehet teljesíteni Isten akaratát az új évezredben.
Fazakas Sándor református lelkész a koinónia fogalmát mutatta be a reformátori teológiában, beszélt a közösség teológiai értelméről és a nem-teológiai alapú közösségeszmények problémájáról. A reformátori értelemben vett közösség közös részesedés Krisztusban. Kifejtette, hogy a koinónia, milyen következményeket gyakorolt az Egyház szervezeti életére. Az Egyház folyamatos reformációja mindig aktuális - hangsúlyozta.
Az előadásokat angol nyelvű kerekasztal-beszélgetések követték, ahol szintén a szinodalitás témaköre volt fókuszban. Balog Zoltán püspök a családot jelölte meg kiindulási pontként. A Zsinat lelkészi elnöke szerint Magyarország sajátos helyzetben van a régióban, a hagyományaink szerint többhitűek vagyunk, és a családokban is megéljük a különböző felekezetek hagyományait.
A beszélgetésen szó esett arról is, milyen hiányosságokat, kudarcokat látnak a résztvevők közösségeik szinodális útján. Balog Zoltán a kálvinista tradíciók alapján két veszélyt lát, az egyik az, amely a szinodalitást parlamentarizmusként értelmezi, a másik a kongregacionalizmus.
A kérdésre, hogy mit tanulhatnak egymástól a különböző egyházak, Balog Zoltán hangsúlyozta, mindig új helyzetben vagyunk, új utakat keresünk, de közben visszatekintünk a múlt tanulságaira, hiszen a történelmünkben ott vannak a hit kincsei, amelyből erőt meríthetünk.
Az ökumenikus vesperáson a bazilikában Mario Grech bíboros hirdetett igét a Római levél szavait magyarázva. „Nincsen különbség” – hangsúlyozza Pál apostol, mi mégis különbözőségekben gondolkodunk. Az apostol arra hív meg minket, hogy abból induljunk ki, ami közös. Isten képes átformálni az Egyházát, ő a széthúzás helyett a kiengesztelődés és a béke útján vezet. Nézzünk egymásra ajándékként, nem pedig ellenségként! Így megoszthatjuk kincseinket egymással - buzdított a Püspöki Szinódus főtitkára.
Készült a Magyar Kurír konferencia beszámolója alapján.