Rácsodálkozunk, ha beszélgetőtársaink velünk egyazon nemzedékhez tartoznak, és a gyerekkorban kialakult zsigeri ingerek, élmények nagyon hasonlók. Furcsa, de már mi is látjuk, hogy a maiak mennyire máshogy nőnek fel. Húsz-huszonöt év a különbség, de a közösség megélésének módja, az ahhoz való viszonyulás egész más, nagyrészt virtuális, szükségessége mégis pótolhatatlan. A digitális hálózatok előtt természetes részei voltak a közösségek a fiatalok életének. Ma pedig, ahogy bizonyítja ezt a Református Fiatalok Szövetsége idén harmincöt éves fennállása is, soha nem volt szükség annyira a hús-vér emberek közösségeire, mint most.
Oláh-Illés Anna és Korsós Tamás
– Évente több száz, tavaly ezernél is több fiatal vett részt a programokon, most ezt szorozzuk be harmincöttel – mondja Oláh-Illés Anna, a Református Fiatalok Szövetsége (Refisz) elnöke arra a kérdésemre válaszolva, hogy 1989 óta hány fiatalra volt hatással a szervezetük. Több ezer gimnazista és egyetemista élhette át azt a fajta közösségben létezés élményét, amit egyedülálló módon képvisel a csapat. Korsós Tamás, a szervezet lelkészi vezetője épp tíz éve csatlakozott az évente négy-öt nagy eseményt megvalósító egyesülethez, Oláh-Illés Anna pedig majdnem húsz éve találkozott először a szövetséggel.
Ma sokkal inkább kell foglalkozni azzal a világháló okozta lelki teherrel, hogy a fiatalok globálisan viselik az egész világ gondját-baját. Két évtizede az emberek gyerekkora nem azzal telt, hogy percenként elénk tárta a közösségi média, hogy a szomszédban háborúznak, klímaválság fenyeget, ember embert kínoz, szenved a világ nagyobb része… A maiak számára ez elkerülhetetlen, és az ezzel járó szorongás is. – Megvannak ugyanazok az alapproblémák, mint az identitáskeresés, a párválasztás kérdései, de ezek hatványozódnak azzal, hogy olyan hírek is elérik a fiatalokat, amelyek minket nem értek el – összegzi Oláh-Illés Anna.
– A világ gondjait globálisan veszik magukra, aminek kedvező hatása, hogy például felelősebben gondolkodnak a teremtett világ védelméről, ugyanakkor azt a terhet, amit egy egész világ visel magán, nem tudják elhordozni, és nem is lehet. Ebben nyújt segítséget az ifjúsági szervezet, mert egy kicsit fel is szabadulnak ezek alól a gondok alól a Refisz programjain. Szó szerint megpihennek, amikor idősebb, tapasztaltabb vezetőkkel beszélgetnek a problémáikról. Persze, az emberiség sorsával kapcsolatos aggodalmaikra nagyon nehéz válaszolni, még ha segít is az evangéliumi gondolat – állítja Korsós Tamás. A szervezet lelkészi vezetője szerint egyrészről az előző nemzedékek értékrendjében kisebb szerepet kapott a felelősségtudat az emberiség jövőjével kapcsolatban, most viszont egy átestünk a ló túloldalára. Véleménye szerint a két szemlélet között találjuk meg a helyes utat: Isten úgy alkotta meg a világot, hogy azt gondozzuk, őrizzük meg, a lehetőségeink azonban nem globális szintűek, csak lokálisak. – A Refiszben azzal is segíthetünk, hogy megerősítjük a fiatalokat: ahol a mi erőnk véget ér, ott Isten ereje nem ér véget – hangsúlyozza.
Közösség
– Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a fiatalok az első számú közösségi élményüket a virtuális térben szerzik – erősíti meg Oláh-Illés Anna. – Nagyon várják és szeretik a közös beszélgetéseket, ugyanakkor tanítani kell nekik, hogy hogyan kell a közösséget jól megélni.
Személyes találkozás egymással és az élő Istennel – ezt találják meg a Refiszben Korsós Tamás szerint, aki maga is visszahúzódó alkat, de ebben a közösségben fel tudott oldódni. – Az Isten szeretetében történő elfogadást nem lehet a virtuális világban megtalálni – teszi hozzá. Az országos szervezet egyébként éppen ezért igyekszik abban is segíteni a fiataloknak, hogy a saját városukban és gyülekezetükben is megtalálják azt a kisközösséget, ahol személyes kapcsolatot alakíthatnak ki Istennel és egymással.
Egy diákszervezetben való részvétel persze feladatokkal is jár, az önkéntesség kultúrája pedig sokat változott az elmúlt harmincöt évben. Egy-két évtizede elég volt Piros Aranyat rápöttyinteni, csemegeuborkával és trappistával megszórni a sulibulira készülő szendvicset, és rengetegszer pakoltunk székeket, asztalokat, hogy legyen hely táncolni, énekelni, ünnepelni. Ma, a rendezvényszervező és partiszervíz cégek korában ezt is pénzre váltottuk: lássuk be, sokszor egyszerűbb és kényelmesebb is így.
– „Aki mást felüdít, maga is felüdül...” – válaszol Igével (Péld 11) felvetésemre az elnök, akinek egész fiatalkorát áthatotta az önkéntesség szellemisége, nyári táborokban töltötte a nyarait, és mint mondja, ez a szolgálat nem nehéz, hanem örömteli. Hiszen mind az elnökséggel, mind az önkéntes csapattal egymásra tudnak támaszkodni, és ugyanazt a szemléletet képviselik. – Nem is olyan régen kérdezte valaki, hogy mit csinálunk mi a Refiszben, hogy ide jönnek a fiatalok – idézi fel a lelkészi vezető. – Meghökkentem a kérdésen, hiszen igazából semmi különlegeset, egyszerűen őszintén, természetesen szolgálunk, szeretettel a fiatalok felé. Amikor egy visszahúzódó fiatalból egyszer csak magabiztos, hiteles önkéntes lesz, az nagy öröm számomra – árulja el Korsós Tamás.
A beszélgetés fonja össze a közösséget. A nyári táborokat is erre építik, kezdetben névtanulós, játékos formában, a hét közepe felé egészen mély témákat is érintve. – Hatalmas szakadék tátong a gyermek- és a felnőttkor között, nevezhetjük ezt kamaszkornak vagy identitáskeresésnek. Mi egyfajta hidat építünk az átkeléshez – nemcsak a felnőttséghez, hanem a hitbeli felnőttséghez is – hangsúlyozza a lelkészi vezető.
De nem csupán csendes beszélgetésekkel segítik a résztvevőket. Kifejezetten zajos programjaik is vannak: sokáig tavasszal focikupát szerveztek, ahol a gyülekezetek ificsapatai (lányok, fiúk) mérték össze labdarúgó-tehetségüket, óriási volt az érdeklődés. Idén újragondolták az eseményt, és május 11-én a Tavaszi Zsongás nevű rendezvényükre várják a fiatalokat, ahol már nemcsak focizni, hanem röplabdázni, pingpongozni is lehet, valamint könyvvásár és kosárfonás is lesz a programban. A szervezet harmincöt éves születésnapját is itt ünneplik meg.
Értékközpontú élet
Egy-egy nyári tábor, az emlékezetes találkozások adhatnak olyan útravalót, amely a fiatalok egész életére kihathat. A párválasztásban fontos szerepe lehet, ha hitben is hasonlóan gondolkodnak. – Rengeteg refiszes házaspárral van élő kapcsolatunk, itt látjuk, hogy ez az ajándék hogyan bomlott ki – meséli Korsós Tamás. – Szép családi életet élnek, felelősségteljes munkát végezve. Persze ehhez az is kell, hogy amikor nem a „megdicsőülés hegyén” vagyunk az Istennel, hanem a völgyben éljük az életünket, akkor ott legyenek a gyülekezetek a mindennapjainkban. A gyülekezetek hitben és emberségben is megtartó erővel bírnak, védőhálót jelentenek a házasságoknak. Így munkálkodik Isten egy nagy szövedéket átfogva a Refiszen, a fiatalokon, a közösségeken és a gyülekezeteken keresztül – mondja a lelkészi vezető.
A fiatalok és az evangélium
Nagy félreértés a két vezető szerint, hogy a fiatalok csak szlengben beszélnek, az ugyanis csak egy forma. Az ő nyelvük valójában az őszinteség és a hitelesség, amit minden korban beszéltek és beszélnek az emberek – ma is. – Ennek az alapja az, hogy ismerjük meg egymást. Ha előbb hallgatunk, majd ebből az őszinte szeretetből és érdeklődésből szólítjuk meg őket, akkor ők is szeretnék meghallani az evangéliumot. Az új életre hívás egy olyan érték, amire nyitottak a fiatalok. Sokszor a képmutatás, az érdektelenség vagy a szeretetlenség falába ütközik ez az üzenet, vagyis nem őszinte és hiteles személytől kapnak útmutatást. Magam is tapasztaltam, hogy a sok változás mellett az evangéliumnak a mondanivalója számukra változatlanul fontos – erősíti meg Oláh-Illés Anna. – A megtérés nem egyik percről a másikra történik, és kell hozzá egyfajta érettség. Az erre szóló hívás egy igen fontos küldetése a Refisznek – folytatja Korsós Tamás. – A tömeg hatása miatt előfordulhat, hogy valaki belelovalja magát egy olyan dologba, amire még nem érett meg, de nagyobb baj, ha rá sem mutatunk a kapura. Hangsúlyozzuk is, hogy ez nem kényszer, hanem lehetőség. Ma általánosabb az egyházban az, hogy csendben éljük meg a megtérésünk lelki mozzanatait, mi is kerüljük, hogy ezek az átlépések tömegben kapjanak hangot. Lelkipásztori beszélgetésekben, négyszemközt engedünk teret ezeknek a gondolatoknak, amikor a lelkipásztor visszajelzést is adhat, hogy ha valaki esetleg még nem ott tart. A több ezer refiszes diákból számos lelkipásztor lett az évek során, akik továbbviszik a gyülekezeteikbe az örömhírt – összegzi elégedetten Korsós Tamás.
A Református Fiatalok Szövetségének a céljai 1989 óta változatlanok: a fiatalokat Krisztushoz vezetni és újjászületésre, tanítványságra hívni, a megszentelődés útvesztőiben az élő Ige alapján vezetni, gyülekezetekbe hívni és ott megerősíteni őket, hogy mindenben Isten dicsőségére legyenek és az ő országát építsék.