A búzaszem – Isten tökéletes alkotása

A szigetszentmiklósi Szabó Hengermalom története egyben családtörténet is. Tavaly volt száz éve, hogy elkezdődött benne a munka, és nehéz száz esztendő van mögöttük, két világháborúval, államosítással, rendszerváltozással. – Mindannak ellenére, ami velünk történt, a családomat mindvégig az elhivatottság, a szaktudás jellemezte – mondja Harmati László, a molnárdinasztia leszármazottja, a malom egyik tulajdonosa, aki nagynénjével és feleségével irányítja az üzemet. – A nagyapám minden akadály ellenére hitt abban, hogy jó az embereket élelemhez, a mindennapi kenyérhez szükséges liszthez juttatni, ezért örömmel, lelkesedéssel dolgozott mindennap – folytatja.

Ám az unoka nem sejtette, hogy valaha egy malom lesz a munkahelye, őt a külkereskedelem foglalkoztatta. Aztán a rendszerváltozás környékén nagyapja meggyőzte, hogy vásárolják vissza a dédszülőktől átvett, az 1950-es években államosított családi malmot. Harmati Lászlónak volt bejárása az üzembe gyerekkorában is, mert a nagyapját az államosítás után néhány év múlva visszahívták dolgozni, ezért végül az unoka is igent mondott. Otthonos volt számára a környezet, most így emlékezik vissza erre: – Ha beleszagoltam a lisztbe, mindig is úgy éreztem, hogy Isten elültetett bennem egy magot. A mag aztán életre kelt, és bár sok év telt el, de teljes szívvel, odaadással kezdtem el a szakmát.

A nagyapa jó tanító volt, mert őt az élet edzette meg – idézi fel a malom jelenlegi tulajdonosa. Számos gazdasági nehézségen ment keresztül a család száz év alatt – egészen a mostani járványig

Érdekesség, hogy a koronavírus-járvány első hulláma folyamatosan alakította a malom vásárlói körét. A karanténidőszak alatt megnőtt az otthonsütési kedv, ehhez pedig lisztre volt szükség. Nem volt meglepő, hogy a pékségek vásárolnak a malomtól, de felvásárlási láz indult a lakosság körében is. Az üzem dolgozóinak sok munkát adtak az elmúlt hónapok, de jól bírták a megnövekedett érdeklődést.

Az aratás országszerte véget ért már, bár idén akár két-három héttel is kitolódott a korábban megszokotthoz képest. Ahhoz, hogy az új búzából liszt készülhessen, sok vizsgálatra van szükség, zajlanak a minősítések, a malom keresi azokat a gabonákat, amelyeket nyugodtan megvásárolhatnak – magyarázza Harmati László. Van, hogy a mintát a malomba hozzák, ott vizsgálja meg a szakember, máskor személyesen megy ki ellenőrizni a gabonát. Olyan dolgokat analizálnak, amelyeket laikusként talán nem is igazán értünk: például a gabona sikértartalmát és sütőipari értékét.

Az eddigi eredmények alapján a szakember azt mondja, lesz elegendő mennyiségű gabonájuk az idei termésből, és lesz elég jó minőségű kenyérnekvaló is, bár az arányok idén másként alakulnak, mint korábban. – Az országban több lesz a takarmány, a gyengébb minőségű gabona, sajnos kevesebb az igazán kiemelkedő minőségű búza.

A malomban többnyire még a tavaly betakarított szemeket őrlik, általában szeptemberben váltanak. Persze augusztusban az új kenyér ünnepe miatt készítenek új lisztet is. Ebből lesz aztán az ünnepi kenyér, ugyanis Harmati Lászlóéknál szokás, hogy augusztus 20-a alkalmából otthon is sütnek.

Az államalapítás mellett számukra kiemelten is fontos, hogy a kenyérért is hálát adjanak, hiszen családjuknak ez már száz éve az életet jelenti. – Csodálatos dolog a kenyér, hasonló az életünkhöz – von párhuzamot a malomtulajdonos –, ahogy egy kis lisztből kialakul a tészta, az olyan, mint ahogy mi teremtettünk.

A sütéshez jó liszt kell – ezt Harmati László is megjegyzi, és a Szabó Hengermalomnál gondolnak mindazokra, akik használni fogják a termékeiket – legyenek azok pékek vagy épp háziasszonyok. Fontos, hogy milyen a vízfelvevő képessége, mennyire rugalmas, hogyan fejlődik belőle a tészta. Mit jelentenek a liszten a különböző kódok, például a BL55, a BL80? A betűk a gabonára utalnak, amelyből őrölték, így a „BL” búzalisztet jelen, az „RL” rozslisztet. A számok pedig a hamutartalmat jelölik. – Minél nagyobb a szám, annál korpásabb, sötétebb a liszt – magyarázza a szakember. A BL55 finomliszt a legáltalánosabb felhasználású liszt, ezt sütéshez, főzéshez, süteményekhez, valamint kenyérsütéshez is használhatjuk.

A búza, a liszt nélkülözhetetlen része az emberi életnek. – Ez nagy odaszánást és szeretetet igénylő munka, és már nagyapámtól is azt tanultam meg, hogy ezt nem lehet szeretet és odaadás nélkül végezni – hangsúlyozza Harmati László. – Életadó, életet fenntartó folyamatot adunk tovább, amelyet mi is kaptunk, mert Isten tökéleteset alkotott a gabonaszemben. Hozzáteszi: az emberi tudás meg tudja őrölni ezeket az apró magvakat, amelyek aztán csodálatos módon táplálják az embereket.

A malomtulajdonos a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség presbitere, feleségével 2010 óta tagjai a közösségnek. – Hosszú út vezetett idáig. Itt volt az esküvőnk, a feleségem itt konfirmált, nagy fordulópontok kötnek ide bennünket. A hitünk elmélyülése is ehhez a gyülekezethez köthető. Amennyire tudjuk, a szolgálatunkkal, imádságainkkal próbáljuk erősíteni a közösséget.

A malom mellett a gyülekezeti feladatokra is jut idő, ahogy Harmati László fogalmaz: – Isten meg tudta teremteni az egyensúlyt a szolgálatokban, a munkámban, a családban, a presbiterségben. Ő bőven ad feladatokat, amelyekhez kellő alázat kell. Naponként az Úr elé viszem a dolgaimat, hogy valóban hű és igaz szolgája tudjak lenni.

A malomtulajdonos presbiternek az is fontos, hogy a gyülekezetben is hálát adjanak a termésért, az új kenyérért. Ennek szép pillanata, amikor úrvacsorát vesz a gyülekezet. – Felemelő az úrasztalához állni, végiggondolni, hogy mi is történt az életünkben, hogyan változtatott meg minket Jézus.

A tavalyi hálaadó istentisztelet különlegessége az volt, hogy Harmati László feleségét kérte a lelkészük, hogy süssön valódi, kovásszal készült kenyeret az újkenyéri hálaadó alkalomra. Ez került az úrasztalára, ebből osztották az úrvacsorát – emlékezik vissza a presbiter. Hogy lesz-e ebből hagyomány, azt a beszélgetésünk pillanatában még nem tudja, de reménységét fejezi ki, hogy igen.