A bűn azonban, mint mindenre a teremtettségben, a tudományra is kihat, kezdve azon, ha a teremtett világról tett felfedezések után Isten nem kapja meg a hódolatot. Szilágyi Imre Miklós írása a Reformátusok Lapjából.
Magyarként büszkék vagyunk tudósaink nemzetközi sikereire, sokak között a tavaly Nobel-díjat kapó Karikó Katalinra és Krausz Ferencre. A tudomány képviselői és azok eredményei általában elismerésnek és tiszteletnek örvendenek hazánkban. Méltán soroljuk fel jó érzéssel a rengeteg magyar eredetű találmányt a hazánkba látogató külföldi vendégeknek. Keresztyénként ezzel együtt felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan viszonyuljunk a tudományhoz. Úgy, mint egy távoli területhez, amely csak a szakavatottak számára elérhető? Esetleg hitünket elbizonytalanító tényezőt kell látnunk benne? Vagy az egyetlen olyan eszközt, amely racionális választ tud adni a világunk minden problémájára?
A teremtéskor Isten megparancsolta az embernek, hogy művelje és őrizze az Édenkertet, és vele együtt az egész rábízott világot. Ennek teljesítéséhez azonban először meg kell ismerni mind az Úr által teremtett élő és élettelen dolgokat, mind az őket irányító törvényszerűségeket. A tudomány pedig pontosan ezt jelenti. A megszerzett ismeretek birtokában azután új eszközöket, eljárásokat, termékeket hozhat létre az ember, amelyek segítik az életét. Tehát a tudomány művelése egyáltalán nem idegen a keresztyénségtől, sőt annak végzése Isten parancsa.
Sokkal magasztosabb célja is van a teremtett világ minél mélyebb megismerésének. A teremtett élőlényekről, rendszerekről szerzett egyre alaposabb tudás felfedi előttünk a Tervezőjük és Teremtőjük zsenialitását, a dicsőségét hirdeti, és fenségességére mutat, ahogyan a római levélben olvassuk: „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésénél fogva.”
Éppen ez a meggyőződés volt, amely a XVI–XVII. században arra indította a puritán keresztyéneket, hogy a hitből végzett tudományos tevékenységre is szentként tekintsenek. Közismert a tudománytörténetből, hogy a modern tudomány kialakulásában döntő szerepet játszott a protestantizmus. A hozzánk hasonló keresztyének úgy gondolták, akár a hatalmas elefántot, akár az apró hangyát vizsgálják, ezek mind Isten dicsőségét fogják hirdetni. Ráadásul mivel Isten rendezett világot teremtett, meggyőződésük volt, hogy a természetben felfedezhető törvényeknek kell lenniük.
A bűn azonban, mint mindenre a teremtettségben, a tudományra is kihat, kezdve azon, ha a teremtett világról tett felfedezések után Isten nem kapja meg a hódolatot. Még súlyosabb, hogy a tudományos eredményeket és a segítségükkel létrehozott eszközöket olykor rosszra, pusztításra is használja az emberiség.
Különösen feszítőek azok a kérdések, amikor a tudomány eredményei látszólag szembemennek az Ige kijelentéseivel. Itt az a legfontosabb kérdés, hogy mi a valóság. Jézus Krisztus azt mondja, hogy ő „az út, az igazság és az élet”. Isten a végső tekintély, egyedül csak ő szuverén. A tudománynak nincs önállósága, csupán eszköz a teremtett világ megismerésére. A helyes tudományos eredmény a valóságot írja le. A valóságot pedig Isten ismeri tökéletesen, így az Igében adott kijelentése is az.
Ugyanezért merjünk bátran kiállni az Ige mellett akkor is, ha olyan kritikus kérdésekkel kerülünk szembe, mint az abortusz, a gender témája vagy az eutanázia! Ne rettenjünk meg akkor sem, ha egyes tudományos elméletek a Biblia állításainak történeti hitelességét kérdőjelezik meg! Sokan hisszük, hogy Ádám és Éva történeti személyek, a teremtés napjai valódi napok, bolygónk mai felszíne döntően a világméretű özönvíznek köszönhetően alakult ki. Bátorító, hogy bár olykor létszámban kevesebben, de vannak olyan keresztyén kutatók, akik a Szentírás igaz volta mellett állnak ki, és léteznek olyan tudományos érvek és eredmények, amelyek azt támogatják. A Biblia megbízható az elejétől a végéig, minden téren alapozhatjuk rá az életünket. Ahogyan Isten a világot teremtette és fenntartja, ugyanazzal a gonddal ügyel a mi személyes életünkre is. Felemelő újjáteremtő munkáját megtapasztalni Jézus Krisztus váltságának elfogadása által már itt, a földön, és előre örülni és várni azt, amikor az újjáteremtett világban szemtől szemben állhatunk majd előtte.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!