Nem csak mi mondjuk a Bibliáról, hogy Istentől származó kijelentés, maga a Biblia is így nyilatkozik önmagáról. A különleges kijelentés érthetőbb és több információt tartalmaz, a megváltás üzenetét például kizárólag ebből ismerhetjük meg. Ezen belül a Biblia a legjelentősebb részhalmaz, ezt tekintjük hitünk és életünk egyetlen zsinórmértékének. Szabó László lelkipásztor gondolatai.
A Biblia ihletettsége
A 2Pt 1,21 az üzenettel és az üzenet átadásával foglalkozik. Az üzenettel kapcsolatban azt állítja, hogy annak forrása nem az ember, hanem Isten. A Tízparancsolat, az „Így szól az Úr” és a „Bizony, bizony, mondom nektek” kezdetű részek esetében ez könnyen belátható, hiszen ezek Isten tulajdon szavai. Péter azonban a prófécia szót használja, ami az említett szakaszoknál lényegesen nagyobb halmazra utal. Miért?
A zsidók „a törvény és a próféták” kifejezéssel utaltak a Krisztus előtti írott kijelentésre. Mózes könyvei a törvény, az összes többi a próféták, és ebbe beleértendők a szó legszorosabb értelmében vett prófétai könyveken túl a történeti, valamint a költészetet és a bölcsességirodalmat tartalmazó iratok is.
A „törvény” isteni eredetét illetően az összes zsidó felekezet egyetértett, a „próféták” címszó alá tartozó iratokat azonban egyik-másik irányzat kevésbé vagy egyáltalán nem becsülte, inkább emberi alkotásként tartotta számon. Az apostol kijelentése nyilvánvalóvá teszi, hogy az ószövetségi iratok alapját képező üzenetek mind Istentől származnak. Sőt! Minthogy ezek az iratok jelentették akkoriban az egész Bibliát, Péter kijelentését kategorikus megállapításként értelmezve – a bibliai kánon bővülésére való tekintettel – az újszövetségi iratok alapjául szolgáló üzenetekre is vonatkoztathatjuk. Az üzenet átadásával kapcsolatban pedig arról értesülünk, hogy az Istentől küldött emberek a Szentlélektől indíttatva szóltak.
Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy a Szentlélek nem hagyta az üzenetet megrekedni bennük, szólásra késztette őket. Másrészt azt, hogy a Szentlélek felügyelte szavaikat, hogy azok ne körülbelül, hanem pontosan azt fejezzék ki, amit az Úr átadott nekik.
A 2Tim 3,16 az Istentől származó – és az esetek jelentős részében már szóban is elmondott – üzenet írásba foglalt változatával kapcsolatban tesz fontos megállapítást. Kimondja, hogy az Írás – amely Pál korában még csak az Ószövetség 39 könyvét jelentette, de amit mi már az Újszövetség 27 iratával kiegészült, tehát összesen 66 darabból álló kánonra vonatkoztatunk – Istentől ihletett. Az itt használt görög kifejezés szó szerinti fordításban annyit tesz: Isten által kilehelt.
A Biblia gyakran alkalmaz úgynevezett antropomorfizmusokat, azaz úgy beszél Istenről, mintha ember volna: van szeme, füle, szája. Ez nem hétköznapi, hanem átvitt módon értelmezendő: Isten lát, hall, beszél. Az Isten által kilehelt Írás képe ugyanebbe a sorba illeszkedik, azt jelenti: Isten aktívan részt vett és döntő hatást gyakorolt az üzenet írásba foglalásának folyamatára. Hogyan történt ez a hatásgyakorlás? Milyen kapcsolatban állt egymással Isten és a bibliai iratokat lejegyző szentíró?
Minthogy erről a kérdésről a Biblia közvetlenül nem beszél, a vélemények megoszlanak. A zsidó rabbik, az óegyházi és középkori teológusok, de még a reformátorok egy része is úgy vélte, hogy Isten – ha csak átmenetileg is, de – kikapcsolta a szentírók tudatát, és mintegy írógépként használta őket, ez az elmélet eksztatikus vagy mechanikus inspiráció néven ismeretes.
A magyarázat célja a Biblia szövegének tisztasága melletti kiállás, ebből a szempontból érthető és értékelendő, mindazonáltal maga a bibliai kijelentés nem úgy ábrázolja a szentírókat, mint akik csupán eszközi értelemben voltak igénybe véve. Ellenkezőleg: minden egyes bibliai irat jól kitapinthatóan magán hordozza az emberi szerző sajátos nézőpontját, gondolkodásmódját, stílusát.
A református teológia ebből a felismerésből kiindulva az organikus inspiráció mellett tette le a voksát, ami azt jelenti: továbbra is kiállunk amellett, hogy Isten aktívan részt vett és döntő hatást gyakorolt az üzenet írásba foglalásának folyamatára, ugyanakkor valljuk, hogy a szentírók emberi oldala is része a bibliai kijelentésnek.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy amiként az isteni és az emberi természet egyszerre van jelen a testté lett Igében, azaz Jézus Krisztusban, úgy az isteni üzenet és az emberi jelleg egyszerre jelenik meg az írott Igében, azaz a Bibliában; és amiként az emberi természet nem rontotta meg az isteni természetet Jézus Krisztusban, úgy az emberi jelleg sem szennyezte be az isteni üzenetet a Bibliában.
A Biblia tekintélye
Minthogy a Biblián keresztül maga Isten szól hozzánk, a Biblia tekintélye felülmúl minden más tekintélyt. Erről bizonyságot tesznek mind a Biblia szereplői, mind az egyháztörténelem meghatározó alakjai. A Biblia szereplői közül kiemelkednek Jézus és az apostolok.
Amikor a pusztában megkísértette az ördög, Jézus az Ige szavával utasította vissza a jól hangzó, mindazonáltal Isten előtt annál gyűlöletesebb ajánlatokat (Mt 4,1–10). Amikor hallgatásra akarták kényszeríteni őket, az apostolok szintén az igei üzenetre – a már elhangzott, de csak később írásba foglalt missziói parancsra – való tekintettel mondtak nemet a főpapnak (ApCsel 5,27–29).
Az egyháztörténelem meghatározó alakjai közül a II. Helvét Hitvallás aláíróit idézzük, akik a következő nyilatkozatot tették az előszóban: „Mindenekelőtt pedig kijelentjük, hogy amit itt előadtunk, azt a legnagyobb készséggel hajlandók vagyunk egészében és részleteiben bővebben is kifejteni, ha valaki ezt kéri, sőt, ha valakik Isten Igéjéből jobbra tanítanának, ezt megköszönve engedünk is nekik, és követjük is őket az Úrban, akinek dicséret és dicsőség.” Habár ezek a mondatok nem részei a hitvallásnak, hűen tükrözik annak szellemiségét: az Ige – értsd: az írott Ige, azaz a Biblia – mindenek fölött!
A Biblia tévedhetetlensége
Ha a Biblia elsődleges szerzője, Isten nem téved és nem hazudik, akkor ebből egyenesen következik, hogy a Biblia, amelyen keresztül ő szól hozzánk, szintén mentes a tévedésektől és a hazugságoktól, költői képpel élve: a valóság tiszta tükre. Erről bizonyságot is tesznek mind a Biblia szereplői, mind az egyháztörténelem meghatározó alakjai. A Biblia szereplői közül egy apa és fia vallomását vegyük szemügyre! Dávid színigaznak nevezi Isten beszédét (Zsolt 18,31). Salamon a jelzőt metaforává alakítva tesz róla vallást, hogy Isten törvénye maga az igazság (Zsolt 72,1).
Az egyháztörténelem meghatározó alakjai közül egy ókori és egy modern szerző szavait hallgassuk meg! Az ókori szerző, Augusztinusz, a nyugati egyház legtekintélyesebb tanítója így ír: „...egyedül a Szentírás kanonikusnak nevezett könyveinek tanultam meg megadni azt a félelemmel vegyes tiszteletet, hogy a legszilárdabban higgyem, szerzőik semmiben sem tévedtek, amikor megírták azokat...” (Szent Jeromos: Levelek, CXVI.3. Augustinus levele Hieronymushoz).
A modern szerző, Benjamin Warfield, a Princetoni Egyetem professzora hasonlóan fogalmaz: „...mivel közvetlenül Isten ihlette, a Biblia tévedhetetlen igazság és isteni tekintély, amit a keresztyén embernek igaznak kell elhinnie, bármi legyen is a tartalma, mivel isteni tekintélyt hordoz, rajta keresztül maga Isten szólal meg...” (Benjamin Warfield: A Biblia ihletettsége és tekintélye. 121.)
A Biblia ihletettsége, tekintélye és tévedhetetlensége melletti elköteleződés az egészséges hitélet és a tiszta teológiai gondolkodás alapja. Az ördög mindent megtesz annak érdekében, hogy elbizonytalanítson bennünket: amikor Évával beszélgetett, hazugságnak nevezte az Isten szavát; amikor Jézussal beszélgetett, elferdítette az Ige jelentését; azóta újabb és újabb módszereket alkalmaz. Ne engedjünk a kísértésnek! Bátorítson bennünket Luther Márton éneke: „Az Ige kőszálként megáll, megszégyenül, ki bántja” (Református Énekeskönyv, 591,4).
A szerző a Budapest-Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség lelkipásztora.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!