Csaknem negyed évezreddel ezelőtt emelték Istennek ezt a hajlékot a derék tákosiak. Kései utódaik is áhítattal lépik át a küszöböt: itt megállt az idő. Évszázadokat lépünk vissza a történelembe. Szinte látjuk magunk előtt a népviseletbe öltözött, fejkendős asszonyokat, lányokat. A férfiak az ajtó előtt leveszik a kalapjukat. A hagyomány szerint foglalják el megszokott külön helyüket, sokan az énekeskönyvet is a padokon hagyják. A lelkipásztor és családtagjai a szószékkel szemben ülnek le. Akármerre pillantunk, mintha múzeumban vagy tájházban nézelődnénk: a padokat, a hangvetős szószéket, a karzatot a beregi táj kincse, a keresztszemes garnitúrák díszítik.
„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.” (Ézs 52,7a) Öt másodpercenként érkezik valami jel, jelzés, üzenet, telefoncsörgés, hír, levél, feladatcsíra. Az újabb inger kioltja a másikat, a másodpercekkel ezelőttit. A hírek nagy része pedig durva, félelmetes, önző és halálos acsarkodásra utal, így vagy belekeseredik, vagy belekérgesedik a szívünk hallásukba-olvasásukba; vagy, ami még rosszabb, hozzászokunk a durvasághoz, és magunk is generáljuk azt. Igen, kizökkent a világ a tengelyéből, de nincs ember, aki visszamozdíthatná. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, a Zsinat lelkészi elnökének gondolatai.
– Most úgy érzem, olyan átmeneti időszakban vagyunk, amelyben a régi forma már elmúlt, és újra kell formálnunk, újra fel kell építenünk a közösségünket. Kegyesen hangzik, de folyamatosan kérjük a Szentlelket, hogy újítson meg bennünket, szeretnénk az Isten közösségét, népét összefogni. Mi azért vagyunk itt, hogy az evangéliumot hirdessük, elmondjuk és továbbadjuk, mert így teljesítjük Krisztus kérését – fogalmaz Soós Szilárd, a Mocsai Református Egyházközség lelkipásztora. A gyülekezetet azért látogattuk meg, mert templomukból közvetít istentiszteletet advent első vasárnapján a Kossuth rádió.
Hogyan érhetjük el, hogy a közegyházi döntések a gyülekezetek számára is érthetővé és láthatóvá váljanak? Milyen eszközökkel tehetünk azért, hogy a döntéshozatalban a közösségek igényei és gondjai is megjelenjenek? Steinbach József, a Zsinat lelkészi elnöke megosztotta velünk gondolatait a vezetés összetett feladatáról, az egyházfinanszírozás kihívásairól és azokról a hitvalló bizonyosságokról, amelyek az egyház életét meghatározzák. Mindez nemcsak elméleti kérdés, hanem a gyülekezetekért végzett napi szolgálat és a felelős vezetés alapja.
Nem emlékszem, hogy az elmúlt tíz évben bárki is megkérdezte volna tőlem, van-e bibliai hősöm, példaképem. Ha felnőtteknek nem szoktuk is, kisgyerekeknek szívesen tesszük fel ezt a kérdést. Vajon miért?
Október 26-án a zsinati székházban lezárult egyházunk idei tematikus éve. A kérdés az, hogy mi, itt, egyházként, közösségként közösséget vállalunk-e azzal az élő Igével, amely minden kétséget kizáró módon elkezdett rajtunk és bennünk munkálkodni. A folyamat nem valamiféle általunk definiált naptári periódusra korlátozódik, nem a „gyülekezeti évad” erejéig tart, hanem addig, amíg ő, az evangélium személye akarja, amíg ki nem teljesedik bennünk, teljesen birtokba nem vesz bennünket, és mi őt. Nagy Károly Zsolt írása a Reformátusok Lapjából.
A protestáns evangéliumi ébredés időszakának számos jelentős alakja volt, Jonathan Edwards vagy John Wesley neve bizonyára sokunk számára cseng ismerősen. Előbbi észak-amerikai munkássága, utóbbi pedig a metodista mozgalom alapítása révén szerzett hírnevet. Velük egy időben élt Nikolaus Ludwig Zinzendorf gróf, a herrnhuti pietista közösség megalapítója.
Már-már lehetetlennek tűnő kihívást jelent a mai tizenévesek megszólítása, megmozdítása, kimozdítása az online világból az offline valóság felé. A szabadidőmben szívesen pingpongozom. Szolgálati helyeimen is megtaláltam a csapatokat, és eljárhattam az edzésekre. A gyerekek közötti edzés alatt rácsodálkozhattam, milyen erővel tudja e sport lekötni, nevelni, meg- és kimozdítani őket elsősorban az online világ általi megkötözöttségükből. Bartha Béla siófoki lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Miközben a sarki jégsapkák olvadnak, és egyre többeket érint a klímaszorongás, egy másik, eddig példa nélküli jelenség is kibontakozik, utóbbi a párkeresés terén. Amikor a nagyjából száz éve virágzó szabadszerelem-kultúra találkozott a társkereső alkalmazások világával, szinte meteorként csapódott bele a hagyományos, már-már őskövületként ható udvarlási rituálékba. A szinglik külső és belső nyomással terhelt helyzetében vajon tényleg ezek jelentik a megoldást?
A világ nem azért van, hogy a keresztyén meggyőződésű vezető, vállalkozó vagy cégtulajdonos feltétlenül komfortosan érezze magát benne, hanem hogy őrállói felelősségét gyakorolja – vallja Kovács Marcell, a Masped Csoport logisztikai területének református identitású vezetője. Riport a Csepeli Szabadkikötőből.
Váratlan élethelyzetekben újból felvetődik a kérdés: van-e a lelkipásztornak gondnoka? És ha igen, ezt egyházi törvény vagy a gyakorlat határozza meg? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Reformátusok Lapjában megjelent írásában Balogh Barnabás, a Hosszúpályi Református Egyházközség lelkipásztora.
A Magyar Nemzeti Bank tavaly közzétett pénzforgalmi stratégiájában az áll, hogy a 2020-ban még egyharmad arányú elektronikus tranzakciók számát 2030-ra kétharmadra szeretnék növelni. Digitális jegybankpénzről és valutákról értekeznek a gazdasági szakemberek. De mi a helyzet a gyülekezeteink gazdálkodásával? Érdemes leváltanunk a pénzkazettát és a perselyt terminálra? Vagy legalábbis bevezetni mellé? A gyülekezet digitális pénzhasználatának előnyeiről és hátrányairól kérdeztünk lelkészt és gazdasági szakembert.
Az oxfordi Broad Streeten, a Balliol College előtt egy kereszt rajzolódik ki a járda színes macskaköveiből. Ez a mártírok keresztje, amely Nicholas Ridley, Hugh Latimer és Thomas Cranmer protestáns püspökök kivégzésének helyére emlékeztet. I. Mária angol királynő uralkodása alatt kerültek máglyára, mert ragaszkodtak hitükhöz.
Akárcsak a művészek, a lelkészek is a lélek hangszerén játszanak, közöttük pedig talán több is a hasonlóság, mint azt elsőre gondolnánk. Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, szokásaikról, tevékenységeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. Kun Ágnes Anna portréja.
Fontos lenne az oktatás, hogy az egyháztagok tisztában legyenek azzal, mit miért fizetnek az egyházközségnek. Zavaró, hogy az egész mögött kényszer húzódik, mégpedig a rosszabbik fajta. Kényszer helyett az adakozás szabadságát kellene éreznünk: önként felajánlok valamennyit abból, amit az Istentől kaptam, annak a közösségnek, amelynek része vagyok – fogalmazta meg Bella Péter, a tavaly anyaegyházközséggé váló győrújbarát-ménfőcsanak-nyúli gyülekezet lelkipásztora.
A 13. zsoltár újrafogalmazásai közül az egyik legszebb s valóban örök érvényű a Magyarországot is megjáró angol reneszánsz költő és diplomata, Sir Philip Sidney változata. Ő – a kálvinizmussal és a kontinens kálvinista vezéregyéniségeivel egész életében kapcsolatot tartó anglikánként – a Defence of Poetry (A költészet védelmében) című világhírű művében kitüntetett helyet szánt a zsoltár műfajának.
Vajon a mi jó tulajdonságaink Isten tulajdonságai? Milyen volt az ember istenképűsége a bűneset előtt, és hogyan változott utána? A többi között ezekről elmélkedünk Seres János egykori esperessel. A kárpátaljai Tivadarfalva lelkipásztora hangsúlyozza, mindez egyszerre jelent méltóságot és felelősséget.
„Mi a világi állapotunkban nem juthatunk olyan magasra, hogy még mindig ne legyen megtiszteltetés számunkra az, hogyha az Isten szőlőskertjében, testvéreink bizalmából, az ő munkáját végezhetjük” – Ravasz László püspök szavait idézve emlékezik meg T. Németh László gróf Bethlen István (1874–1946) miniszterelnökről, református presbiterről születésének 150. évfordulóján.
Tizenhárom lelkipásztor nem fél tükörbe nézni, akkor sem, ha az a prédikációik minőségi értékelését százalékokban mutatja meg. Ez az új szószékcsereprogram, amely során az igehirdetők mindannyian fejlődtek, elfáradtak, végül mégis jobban teljesítettek, mint kezdetben. A Vértesaljai Református Egyházmegye esperesével, Hajdú Szabolcs Koppánnyal januárban még csak a kísérlet szükségességéről beszélgettünk, ma már az értékelt eredményekről kérdezzük a további két szervezőt, Hős Csaba lelkipásztort és Erdélyi Gábor egyházmegyei tanácsost.
– A szolgálatotok valójában Isten dicsérete, és egyedül az ő dicséretéből fakadó lelkesedéssel lehet végezni – fogalmazott Steinbach József püspök az idei Országos Katechetikai Konferencián. Az élő Ige éve tematikájához kapcsolódó találkozót a Református Pedagógiai Intézet szervezte mintegy kétszázötven résztvevővel, előttük adták át a Molnár Miklós-díjat, amellyel a hittanoktatók kiemelkedő szakmai munkáját ismeri el az egyház, de most vehették át elismerésüket az Él az Ige! pályázat nyertesei is.