Rohamosan szekularizálódó világunkban sokan a pszichológiától, spiritualitástól, önsegítő könyvektől várják lelki sebeik gyógyulását. A felszínes emberi kapcsolatok korában viszont egyre kevesebben fordulnak traumáikkal a gyülekezetekhez vagy egyházi lelkigondozókhoz. A Wycliffe nemzetközi misszió több mint száz országban alkalmazott bibliaalapú traumakezelő programja csoportalkalmak segítségével kínál reményt a gyógyulásra. A Magyarországon nemrég elindult kezdeményezésről Krett Tiborné Ziba csoportvezetővel beszélgettünk.
Mit hagyunk magunk mögött? Mi jellemzi a legjobban a mögöttünk álló évtizedeket? Más tőke után kell néznünk, amely mindig megvolt, meglehetett, de az utóbbi időben háttérbe szorult. Ez pedig az a fajta erő, amely közösségeink szolgálatában, az emberekkel való találkozásokban, telefonbeszélgetésekben, üzenetváltásokban kézzelfogható szolgálatokban mutatkozik meg, amely élővé formálja a közösségeinket. Bán Csaba Attila lelkipásztor írása a Reformátusok Lapjából.
A pápai Pannonia Reformata Múzeum a megalapítása óta olyan egyházi kulturális tér a dunántúli reformátusok szellemi-lelki központjában, amely a nyitottság missziójával szólítja meg azokat is, akik talán még távolabb vannak az egyháztól. Teszi ezt olyan színvonalas programokkal, mint például a december 22-ig tartó adventi udvar, amely régi korok hangulatát idézve hívogatja a látogatókat. A kézművesvásár és a foglalkozások, koncertek mellett az intézmény helyet ad az elcsendesülésre és a karácsonyra való lelki felkészülésre is.
Lehet úgy élni, hogy az egész élet egyetlen beteljesedésre irányul? Mint Simeon és Anna, a két próféta, akikről nem tudunk többet, mint hogy egész életüket a templomban töltötték, várva az időre, amikor karjukban tarthatják a Messiás-gyermeket, s megáldhatják. Egy-ügyű emberek! Mi nem vagyunk egy-ügyű emberek. Sok ügyünk van, s ebben a sokban kell eljutnunk újra és újra nekünk is az Egy-hez, s abból kiindulva élni. Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének gondolatai.
– Megismertetjük a befogadóval a magyar zenét, de azzal, hogy kicsit máshogy, vegyítve és újítva játsszuk,
nagyobb közönséget érünk el – magyarázza a virtuóz prímás, a felvidéki származású, református identitású Nagy Csomor András. Művészinterjúnk.
Az elmúlt években a Bonhoeffer-életmű nemzetközi és hazai kiadása egyaránt felgyorsult. Noha az egykori jóbarát és munkatárs, Eberhard Bethge Dietrich Bonhoeffer. Theologe – Christ – Zeitgenosse. Eine Biographie című, csaknem ezerkétszáz oldalas monográfiájának magyar fordítása még várat magára, a kínálat gazdagnak és színesnek mondható.
A nyugati világban, amelyhez mi is tartozunk, a naptári új esztendő január elsején kezdődik, ezt még a régi rómaiaktól örököltük. A középkori Európában sokáig Jézus Krisztus születésnapján, karácsonykor ünnepelték az újévet. Nemzeti hagyományunk szerint első királyunkat tudatosan Kr. u. 1000. december 25-én koronázták meg, így az 1001. év első napja, egyben az új évezred kezdete a magyar keresztyén állam szimbolikus születésnapja.
Zakariás és Erzsébet története az adventi várakozás mélyebb rétegeibe vezet: hit, türelem és Isten ígéreteinek beteljesedése. Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatai.
Az élő adventi kalendárium célja a közösségépítés mellett az is, hogy a templom falain kívülre vigyük az Igét – hangsúlyozza Márk Árpád, a Vasadi Református Egyházközség főgondnoka, aki a feleségével ötletgazdája volt a gyülekezet egyedi programjának. Vasadon nem ez az egyetlen különleges esemény az adventi időszakban.
Jelen sorok írása közben a hírek éppen az orosz–ukrán háború kiterjedéséről, a harmadik világháború kitörésének fenyegetéséről szólnak, miközben már több mint ezer napja halnak meg emberek – köztük kárpátaljai magyarok is – a pusztító fegyverek miatt. Pongrácz József nyolc évtizede írt elmélkedő cikkében hangsúlyozta, hogy „ma sokat beszélnek a békéről”, de „a béke fejedelme Jézus Krisztus”, és „addig nincs és nem lesz igazi béke”, amíg őt meg nem kérdezik. T. Németh László cikke a Reformátusok Lapjából, amely 1944 és 2024 adventje között nyit kaput.
Az egyházi iskolák különleges felelőssége abban rejlik, hogy a diákok szívében is munkálkodjanak, Istenre figyelő szemléletet adva – fogalmazott igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Hajdúnánáson. A hálaadó istentiszteleten nemcsak az egyházközség fenntartásába visszakerült gimnázium tizedik tanévéért, hanem azért is köszönetet mondtak, hogy idén az intézmény épületének tulajdonjoga is a gyülekezetre szállt.
Barni és Táltos egy ritka genetikai betegséggel, a Duchenne-féle izomdisztrófiával él, amelynek a jelenlegi leghatékonyabb kezelése fejenként több mint egymilliárd forintra rúg. A testvéreket ez a fal választja el a számukra életmentő kezeléstől, családjuk alapítvánnyal küzd a célért.
A Közel-Keleten a keresztyének számára ma a megmaradásért folytatott küzdelem mindennapos valóság. Szíriában a polgárháború és az Iszlám Állam pusztítása, Libanonban pedig a gazdasági válság és politikai megosztottság fenyegeti a vallási és kulturális örökséget. A keresztyén közösségek folyamatos nehézségekkel néznek szembe, miközben próbálják megőrizni hitüket és jövőjüket a keresztyénség egykori bölcsőjében. Paul Haidostian református lelkész, a Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniója (UAECNE) és a Haigazian University elnöke, valamint Harout Selimian református lelkész, az UAECNE szíriai elnöke a svájci protestáns egyházak által támogatott HEKS-konferenciára érkeztek Magyarországra. Interjúnk során olyan gondolatokat fogalmaztak meg, amelyek nemcsak a Közel-Kelet keresztyénei számára, hanem nekünk is tanulságosak lehetnek.
Aligha van a kunszentmiklósi reformátusokéhoz hasonló kezdeményezés az országban. A Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola immár kilencedik alkalommal szervezett Apák
délutánja néven nagyszabású programot. Somogyiné Beregszászi Dóra tanítót, hitoktatót kérdeztük.
A teológiák igyekeznek felkészíteni a gyülekezeti szolgálatra a leendő lelkészeket, akik nemcsak néhány hetes szakmai gyakorlaton, hanem legátusként, valamint hatodévesen, a gyakorlati évükben exmisszus teológusként is szerezhetnek tapasztalatot, megismerhetik a hagyományos lelkipásztori munkát. Mivel minden egyházközség más és más, így nem biztos, hogy a teológusok szolgálatról alkotott elképzelése teljes mértékben fedi a valóságot.
„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked.” (2Móz 20,12) A szülők tiszteletére vonatkozó parancsolat a tízparancsolat második kőtábláján az első helyen szerepel. Ez nem véletlen, hiszen a szülői tekintély meghatározó jelentőségű a család mint a társadalom alapvető építőköve szempontjából. Vásárhelyi Bálint Márk gondolatai.
Csaknem negyed évezreddel ezelőtt emelték Istennek ezt a hajlékot a derék tákosiak. Kései utódaik is áhítattal lépik át a küszöböt: itt megállt az idő. Évszázadokat lépünk vissza a történelembe. Szinte látjuk magunk előtt a népviseletbe öltözött, fejkendős asszonyokat, lányokat. A férfiak az ajtó előtt leveszik a kalapjukat. A hagyomány szerint foglalják el megszokott külön helyüket, sokan az énekeskönyvet is a padokon hagyják. A lelkipásztor és családtagjai a szószékkel szemben ülnek le. Akármerre pillantunk, mintha múzeumban vagy tájházban nézelődnénk: a padokat, a hangvetős szószéket, a karzatot a beregi táj kincse, a keresztszemes garnitúrák díszítik.
„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.” (Ézs 52,7a) Öt másodpercenként érkezik valami jel, jelzés, üzenet, telefoncsörgés, hír, levél, feladatcsíra. Az újabb inger kioltja a másikat, a másodpercekkel ezelőttit. A hírek nagy része pedig durva, félelmetes, önző és halálos acsarkodásra utal, így vagy belekeseredik, vagy belekérgesedik a szívünk hallásukba-olvasásukba; vagy, ami még rosszabb, hozzászokunk a durvasághoz, és magunk is generáljuk azt. Igen, kizökkent a világ a tengelyéből, de nincs ember, aki visszamozdíthatná. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, a Zsinat lelkészi elnökének gondolatai.
– Most úgy érzem, olyan átmeneti időszakban vagyunk, amelyben a régi forma már elmúlt, és újra kell formálnunk, újra fel kell építenünk a közösségünket. Kegyesen hangzik, de folyamatosan kérjük a Szentlelket, hogy újítson meg bennünket, szeretnénk az Isten közösségét, népét összefogni. Mi azért vagyunk itt, hogy az evangéliumot hirdessük, elmondjuk és továbbadjuk, mert így teljesítjük Krisztus kérését – fogalmaz Soós Szilárd, a Mocsai Református Egyházközség lelkipásztora. A gyülekezetet azért látogattuk meg, mert templomukból közvetít istentiszteletet advent első vasárnapján a Kossuth rádió.
Hogyan érhetjük el, hogy a közegyházi döntések a gyülekezetek számára is érthetővé és láthatóvá váljanak? Milyen eszközökkel tehetünk azért, hogy a döntéshozatalban a közösségek igényei és gondjai is megjelenjenek? Steinbach József, a Zsinat lelkészi elnöke megosztotta velünk gondolatait a vezetés összetett feladatáról, az egyházfinanszírozás kihívásairól és azokról a hitvalló bizonyosságokról, amelyek az egyház életét meghatározzák. Mindez nemcsak elméleti kérdés, hanem a gyülekezetekért végzett napi szolgálat és a felelős vezetés alapja.