Huszonöt éve házasodott össze Iszkaszentgyörgyön egy szerelmespár. A teológián ismerték meg egymást. A férfi kezdte a lelkipásztori szolgálatot, ám nyolc év múlva polgármester lett, azóta a feleség viszi tovább a gyülekezeteket: a szentgyörgyit, az isztimérit, gondozva a környékbeli református szórványt is. Izgalmas történetük mellett a 2350 lakosú Iszkaszentgyörgy fejlődéséről is szól az alábbi helyszíni riport.
A rendkívül sűrű forgalom miatt majdnem késve érkezem a szép júliusi napon Magyarbikalra. A Bánffyhunyad melletti kis faluba érve nem kell kérdezősködnöm, merre tartsak az autóval, mert énekeskönyvvel a kezükben fiatalok és idősek egyaránt a falu közepe felé igyekeznek – ünnepi istentiszteletre.
Az iskolai csengő hangja egyáltalán nem kreatív a digitális világban, és amúgy is, van, akiben szorongást kelt. Persze azért várakozást, reményt is: új kezdetet, a közösség ígéretét. Az egyház mások tanítójaként, Isten küldötteként a világban mikor tanul a saját küldetéséről? Mikor van a becsöngetés Jézus iskolájában? Harmathy András, a Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztorának gondolatai.
Gyerekkoromban ott volt a könyvespolcunkon Eduard Petiska Görög mondák és regék című könyve. Egy alkalommal kíváncsian levettem és beleolvastam. Rögtön magukkal ragadtak a régi görög történetek, különös világ nyílt meg előttem a sorokat olvasva. Szakács Gergely, a Pápai Református Egyházközség lelkészi elnökének írása a Reformátusok Lapjából.
Az 1943-as szárszói konferencia fontos fejezete volt a XX. század történetének. Rengeteg fiatal számára jelentett meghatározó élményt, hogy találkozhattak a korszak jeles gondolkodóival, a népi mozgalom alakjaival. Érdemes a mai református értelmiségiekre és nevelőkre figyelni, csakúgy, mint a szárszói nemzedék által megfogalmazottakat tanulmányozni. T. Németh László egyetemi adjunktus gondolatai.
Hűséges olvasóink talán még emlékeznek arra a 2021 októberében megjelent cikkünkre, amely bemutatta az erdőbényei református gyülekezetet. Most, csaknem két évvel később újra ellátogattunk a tokaj-hegyaljai faluba annak apropóján, hogy szeptember 10-én az ottani református templomból szólt Isten Igéje a Kossuth Rádió hullámhosszán.
Piknikkel segítette a kapcsolatépítést a Magyar Református Szeretetszolgálat: a világjárvány kitörése óta először szervezte meg az Országos Református Diakóniai Munkatársi Találkozót, ezúttal Debrecenben. Czibere Károly főigazgató szerint ha a szolgálattevők között barátságok szövődnek, az segít helytállni a mindennapok szolgálatában is.
Az evangélium sem nem liberalizmus, sem nem konzervativizmus, nem is ezeknek egy formája. Még csak nem is ezek között félúton található valami. Több ezeknél – vallja Márkus András Tamás őrmezői lelkipásztor, az Evangelikál Csoport Egyesület elnöke. Szerinte nem engedhetjük át a politikusoknak az erkölcsi-világnézeti kérdések megválaszolásának teljes terepét.
Cikkünk főhősei örökké emlékezni fognak a 2013-as Csillagpontra, ahová más-más céllal érkeztek, ám egymást találták meg. Zsuzsi és Tamás azóta összeházasodtak, gyermekük, a hároméves Dávid szeptemberben kezd járni a gyömrői református óvodába. Társat a Csillagpontról című sorozatunk első része szívmelengető történet vágyakról, elhatározásról, szerelemről és a keresztyénség megéléséről.
A Ráday Könyvár régikönyv-kiállítása néhány darabjának bemutatójaként vettem kézbe e jeles bibliotéka egyik ritka becsű kincsét a múzeumok éjszakáján. Természetesen nem először, s talán nem is utoljára. Nem a kora teszi igazán értékessé John Bunyan: A zarándok útja első kötetének 1867-ben Pesten, Hornyánszky és Trager nyomdájában megjelent, gördülékeny (még a lírai részekben is tökéletes) magyar fordítását és szép magyarságú előszavát, hanem a mű sok akkori fiatal lélekre gyakorolt hatása.
A tanítás lelki ügy, a szív legalább annyi szerepet kap benne, mint a ráció – vallja a hivatását szenvedélyes szeretettel művelő, többszörösen kitüntetett tehetséggondozó mesterpedagógus, Tófalusi Péter, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának fizikatanára. Sikerkovács: természettudományos szakemberek nemzedékeinek nevelője.
Az egyház élete folyamatos változás, és vezetése többet jelent az egyének növekedésének támogatásánál. Szabó Károly, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség missziói és presbiterképzési bizottságának idén megválasztott elnöke és Tomka János vezetéstudományi szakember, professor emeritus az előttünk álló presbiterválasztásra készülve arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyéni elhívás betöltéséhez elengedhetetlen a fejlesztés és a tanítás.
„Kezét tördelő, szemét lesütő, belül gyomorgörcscsel, frusztráló kérdésekkel küzdő fiatal. Ismerős ez valahonnan? Nekem nagyon is! A lelkigondozói beszélgetésekben, a csoportalkalmakon vagy bármely társas viszonyban azt vettem észre, hogy a tizen- és huszonévesek borzasztóan sokat szoronganak.” Korsós Tamás dunavarsányi lelkipásztor írása a Reformátusok Lapjából arról, hogy a szabadság nem valaminek a hiánya, hanem valakinek a jelenléte.
Prém Margit nevét Újpesten sokáig csupán az Attila utcai gyülekezet tagjai ismerték, humanista tevékenységéről a hívek is keveset tudtak – mondja Rojkó Annamária helytörténész, az Újpesti Helytörténeti Értesítő című lap szerkesztője, aki könyvet írt a református iskolavezetőről. Prém Margit emlékét ezentúl egykori otthona közelében felállított szobra is őrzi.
Sokan nagy izgalommal tekintenek az iskolakezdésre: milyen lesz a tanító néni, a padtárs, a korai kelés, és persze vannak olyanok is, akik még nem várják a becsöngetést. A Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjas Tóth Imre, a Kecskeméti Református Gimnázium igazgatóhelyettese, matematika- és kémiatanára már javában megkezdte a tanév tervezését.
A három részre szakadt Magyarország sanyarú állapotát a reformáció nyomán kialakuló felekezeti viszálykodások tovább rontották: nem csak a politikai elit csoportjai acsarkodtak egymásra vallási érdektől és meggyőződéstől hajtva, számos család is megosztottá vált. Erdély későbbi főgenerálisának, a református hitre tért Haller Gábornak (1614–1663) hányatott életútja kiváló példa arra, hogy a keresztyének közti ellenségeskedés mind az ország sorsára, mind a személyesre nézve milyen tragikus következményekkel járhat.
Tagadhatatlanul olyan társadalmi földindulás tanúi vagyunk, amely egyházunk bástyáit is alaposan megrázza, s hogy nem tarthatók fenn tovább azok az omló falakat elfedő narratívák, amelyek szerint például „az ilyen időkben a stagnálás gyakorlatilag növekedés” – írta a Reformátusok Lapjában Nagy Károly Zsolt, és a felvetődő kérdésekre nemcsak szimbólumokat, de lehetséges megoldást is kínál.
Mi sül ki abból, ha a vallási turizmus találkozik az aktív és örökségturizmussal? Akár olyan remek dolgok is, mint a Felső-Tisza vidéken létrejövő, református templomokat érintő kerékpáros túraútvonalak, amelyeken egyre többen tekernek. A bicikliseknek nyújtott szolgáltatásokból az egyház is kiveszi a részét: több gyülekezet is kerékpáros pihenőt alakított ki a területén, és szállást is kínál a megfáradt túrázóknak, kirándulóknak.
Az orosz–ukrán háború idején Isten kérdez bennünket – szólal meg a pusztító európai fejlemény kapcsán Bogárdi Szabó István budahegyvidéki református lelkipásztor, volt dunamelléki püspök és zsinati elnök. Interjúnkban sok szó esik a XXI. századi keresztyénség állapotáról, sajátosan szorongatott helyzetéről, illetve feladatáról a kataklizmák árnyékában.
Lelkesen küzd azért, hogy a hely szellemét, értékeit új és új nézőpontból ismerjék meg, nyitottabbá váljanak az újra az ott élők, sőt a turisták, és persze a város mindenkori ifjúsága: a diáklétet tartalmasítja, az életminőséget javítja a szűkebb pátria lehetőségeinek minél teljesebb feltérképezése, amint a nemes (diák)hagyományok ébresztése is. A Debrecenben élő lokálpatrióta helytörténész, Horog Máté szerteágazó és harmóniában egyesülő munkái a tanújelei annak az Úrtól kapott bátorságnak, amellyel változtat azon, amin tud.