A kommunizmus egyházsorvasztó módszere sorra félreállította és szilenciumra ítélte a neki nem tetsző, behódolásra nem hajlandó embereket. Büntették őket hitükért, beszűkítették mozgásterüket. Ennek az időszaknak tiszta hangú, szelíd határozottságú igehirdetője volt Berényi József református lelkipásztor. Egyike lett azoknak, akik megmentették a kommunista korszak lelkipásztori becsületét.
Az ismerkedéssel annyi probléma van! „Végre találok valakit, akire érdemes lenne időt szakítanom, de az hirtelen köddé válik, és nem válaszol az üzeneteimre.” És ez csak egy panasz a sok közül, amelyeket szingliktől hallunk. A címünk csalóka: nem találtunk keresztyén randigurut, de néhány akadályt igen, amelyek megkeseríthetik az élet egyik legszebb időszakát – a házasság előtti randizást. Szőke Etelka család- és párterapeuta szerint keresztyénként is fontos szabály: legyen vonzó a másik fél!
– Számos jelenség van, amiért aggódhatnánk, de bízunk az Úrban, ő elrendezi. Ezért – sokak szerint logikátlanul – békességem van, nem azért, mert nem érdekel, hanem mert tudom, hogy Isten elé vittem a kérdést. Rábízom magam, úgy lesz, ahogy Isten akarja – vallja Detki-Mozsár Szilvia. Ő és férje sokat tanult a türelemről, a hitről és a bizalomról, megtapasztalhatták Isten emberéleteket formáló erejét is megismerkedésük időszakában.
Mostanában egyre divatosabb lett hazánkban is az angol nyelvterületről származó work-life balance kifejezés, amely életünk két fő területe, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt jelenti. Nem új keletű fogalommal van dolgunk. Identitásunk formálására a magánéleti helyzetünkön kívül kereső tevékenységünk is nagy hatással van, viszont erőforrásaink korlátozottak. Keresztyén Eszter írása a Reformátusok Lapjából.
Mindaddig könnyű megítélni valakit, amíg nem ismerjük az élete történetét. Zsófia a jegyességét bontotta fel; István elvált, és ennek lelki mélységében talált rá Istenre. Kérdések és kételyek előzték meg az újraházasodást: vajon mit mond erről a Biblia, és az mit jelent a gyakorlatban? Erre nem adunk választ, viszont megismerhetik a Margit házaspár hétköznapi, de nem mindennapi történetét.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy – a kényelmességünkön túl – mi minden akadályoz bennünket az igazi, értékes párbeszédek elindításában. Mi nehéz nekünk például az Istennel való beszélgetésben? Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.
Véssey Miklós a Képmás magazinban megjelent rövid írásai egyfajta naplóként követik végig egy fiatal férfi apává válásának lépéseit. A példás tömörségű, két-három oldalas írások többsége az apai nézőpontból mutatja be a várandósság, a szülés, a gyereknevelés és a szülői hozzáállás különböző formáinak kellő arányérzékkel váltogatott ironikus-játékos, lírai-érzelmes, emelkedett és főleg őszinte történeteit.
Nem is lehetne korszerűbb jelmondata az idei házasság hetének. A folyamatos megújulás, a változatos élmények keresése része a hétköznapoknak. A növekedés természetes nehézségei mellett egy-egy betegség, veszteség, munkahelyváltás is újrarendezi életünket. A „mindig új” hajszolása azonban nem tanít meg rá, hogy a meglévőért tudjunk lelkesedni, a jól ismertet újítsuk meg. A felszín fodrozódik, a víztömeg változatlan… Kapcsolatunk kettősének a mélyben kell változnia az igazi megújuláshoz.
– Lelkészként édesanyának lenni épp olyan fontos, mint bármely más foglalkozású nőként. Nekünk ugyanúgy ott kell lenni a hasfájós, dackorszakos vagy érettségiző gyermekünk mellett. Ez véget nem érő szolgálat, legfőbb küldetésem, életem alfája és ómegája – vallja Taracköziné Nemes Mónika lelkipásztor, nyolc gyermek édesanyja, háromszoros nagymama.
– Isten útmutatása szerint engem teológusként akart használni, emiatt éreztem kötelességemnek, hogy az egyházat írásaimmal is segítsem. Mert egy egyházat sokféleképpen tönkre lehet tenni, például azzal, hogy elzárjuk saját irodalmától, lehetetlenné tesszük, hogy könyvei szülessenek – indokolja Czanik Péter nyugdíjas lelkipásztor, az Aranyokleveles Teológus Díj birtokosa, miért tartotta fontosnak, hogy ne csak a szószéken állva munkálja az Úr ügyét. De nem csak így segítette azt, a rendszerváltás előtt például Bibliákat és énekeskönyveket csempészett Erdélybe, ami a román hírszerző szolgálatnak is szemet szúrt.
Hogyan lesz az átokból áldás? Mi lesz a sorsa a gyülekezeteinknek? Hogyan ébredhet fel az alvó lélek? Ezeket a kérdéseket tette fel Bereczky Ildikó lelkipásztor a dunamelléki egyházkerület nehéz helyzetben lévő gyülekezeteinek szervezett találkozón. Hangsúlyozta, hogy az Úristen ott sem vonta vissza az áldását, ahol mi azt már nem látjuk. A cikk a Reformátusok Lapjában jelent meg.
Mivel az üdvösség kifejezése a Bibliában az Isten haragja és ítélete alóli megmenekülést jelenti, ezért egyedül ő mutathatja meg az abból való szabaduláshoz vezető utat is. Péterffy György, a Budapest Soroksár-Újtelepi Missziói Református Egyházközség lelkipásztorának cikke a Reformátusok Lapjából.
Ki gondolta volna, hogy még a lelkiismeretünknek se hihetünk mindig? Olykor az is hibásan működik. Bűnlistánkat pedig kívánságaink sora határozza meg. Bár vétkezni nem oly nehéz, furcsa mód mégis igazán megdolgozunk érte, pedig tudjuk, hogy kibontakozva halált nemz. Czentnár Simon lelkipásztor szerint Krisztus nemhogy a bűnből, de még annak kívánásától is megszabadíthat bennünket.
„Szathmáry Sándor szenvedélyes, örömre hangolt igehirdető, aki mindig a Jézus Krisztusban kapott reménység öröméről és az örök élet földi életet körülölelő tágasságáról szólt, vagyis mindig az evangéliumot hirdette és hirdeti ma is, hiszen ma is árad belőle a krisztusi reménység öröme” – írja Pásztor Dániel és Steinbach József püspök a professzorról a Reformátusok Lapjában.
A néhány hete magunk mögött hagyott ünnepi forgatagban feltűnt, hogy a karácsonyi és újévi üdvözletekben mennyire általánossá vált a médiában – és egymás között is –, hogy „áldott ünnepeket” kívánunk. Kimondva az idézett jó kívánságot, egyre többször eszembe jutott: mit értek az „áldás” szón? Értem-e valódi tartalmát? Pauk János írása a Reformátusok Lapjából.
Istenben találták meg házasságuk értelmét, de nehéz út vezetett idáig. A monori Berkes házaspár története arra tanít, a Teremtő a legváratlanabb helyzetben is képes elhinteni az Ige magját, türelmes a makacs emberrel és bőkezű az övéivel. – Mindketten az övéi vagyunk, Jézus ott van az életünkben, a családunkban, a beszélgetéseinkben. Imádságban hordozzuk egymást, gyermekeinket, unokáinkat, és a Mindenható elé visszük a bűneinket. Kitartunk mellette, ahogy Jób is tette azt gazdagságában, nyomorúságában egyaránt – vallja Berkes József és felesége, Angéla.
Az Erzsébet-táborokban mindig is az volt a cél, hogy a gyerekek élményekben gazdagodjanak, és megtapasztalják, milyen szeretetben eltölteni el egy szép hetet. Meggyőződésünk szerint akkor tudunk nekik valami tartósat is adni, ha Krisztusról beszélünk nekik – hangsúlyozza Schanda Anikó lelkipásztor, a Bárka–Erzsébet Tábormisszió munkatársa, aki lelki segítők jelentkezésére buzdít.
Tizenhetedik alkalommal csatlakoznak a házasság hete programsorozatához a keresztyén egyházak és civil szervezetek. Céljuk a társas kapcsolatok jobbítását szolgáló példák bemutatása, ezzel kívánják felhívni a figyelmet a házasságok tudatos gondozására és az egymás iránti hűség megtartó erejére. Tapolyai Emőke pszichológus, a Kandela Központ alapítója és szakmai vezetője előadásaival a kezdetektől népszerűsíti a házasságot.
Érdemes a nagyközönség számára is tudatosítani, hogy egy olyan versnek a születéséhez kapcsolódik a magyar kultúra napja, amely költemény a magyar protestantizmusnak, a magyar reformációnak, a magyar kálvinizmusnak is diadalünnepe – állítja Kulin Ferenc író, irodalomtörténész, Kölcsey-kutató. Szerinte Kölcsey műve nélkül a reformkor politikai sikerei nem következhettek volna be.
A Reformátusok Lapja Hit-vallás sorozatát azzal kezdték, hogy a keresztyén teológia tanulmányozása azért lényeges minden ember számára, mert az életünk az örökkévalósággal áll kapcsolatban. Csak a helyes ismeret következménye lehet a keresztyén hit, az Istennel való megbékélt kapcsolat, amely az egyetlen lehetőségünk arra nézve, hogy a tökéletesség isteni mércéje alapján megújított világban részünk lehessen.