– Nem zárkózunk elefántcsonttoronyba, időszerű kulturális és társadalmi kihívások terén nyújtunk működőképes keresztyén alternatívát – mondja az Axióma Központról, új munkahelyéről Földi-Kovács Andrea igazgató, aki korábban bő másfél évtizedet dolgozott a hírtelevíziózásban. A Credo egykori, a Carpe Deum jelenlegi műsorvezetője arról is nyilatkozik, miért sürgetően lényeges hazánkban az online gyermekvédelem.
A válságok korában élünk, amelyek az életünk szinte minden területét érintik. A legtöbben elkerülnénk ezeket a helyzeteket, pedig áldássá válhatnak egy ember, egy szervezet, sőt egy nemzet számára is. Azok a szervezetek, amelyek a krízisben megteszik a szükséges lépéseket, erősebbé válnak, míg a megdermedés gyengülést eredményez, amely végzetes lehet. Hogyan viselkedjünk egyházként a válságok és változások sűrűjében? Esztergály Előd, a Csömöri Református Egyházközség lelkipásztora nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy az egyházközségeket sújtó krízishelyzetek kezelésében, elemzésében, sőt megoldásában segítséget nyújtson.
A fiataloknak nem arra van szükségük, hogy menő legyen az egyház, hanem arra, ha belépnek, azt érezzék: itt fontosak, otthon vannak, elfogadják őket hibáikkal, kérdéseikkel együtt – véli Ablonczy Áron lelkipásztor, a magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala ifjúsági osztályának vezetője. Úgy látja: ha minden ideálisan működne, nem lenne szükség ifjúsági munkára.
Nemcsak a házassági évfordulón vagyok szerelmes, hanem minden egyes nap, de a házassági évfordulón ezt meg is ünnepeljük. Valahogy így van a húsvéti ünnep és a hétköznapi hitünk kapcsolata. Bella Péter, a Győrújbarát-Ménfőcsanaki Református Egyházközség lelkipásztorának írása a Reformátusok Lapjából.
Az ember akkor érzi igazán át, mit jelent a donáció, amikor felkerül a transzplantációs listára. Ekkor már nemcsak elméleti kérdés, hanem gyakorlati is. Ha korábban nem értett is egyet vele, újragondolva a vágy az életre valószínűleg fölülírja az elveit – vélekedik Sándor Balázs kisoroszi lelkipásztor, aki maga is megélte a donációt. Riportunkban megszólal Nagyné Sándor Boglárka, aki a veséjével segítette ki a bátyját, és Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke, akit kétszer is megválasztottak az év parasportolójának.
Halálunk után is tehetünk jót, bár kicsi az esélyünk rá, száz kórházi haláleset között átlagosan egyszer fordul elő agyhalál, azaz a lehetőség a szervadományozásra. A saját szerveink adományozása személyes döntésünk, helyettünk nem hozhatja meg más, hangsúlyozza Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója, akitől azt is megtudjuk, egy elhunyt akár tíz ember életét is megmentheti.
– Az eredendő gondolat leginkább párbeszéd indítása volt az egységes, felekezeteken átívelő keresztyén mivoltunk fontosságáról, úgy, hogy ezt állítások helyett kérdésekkel tegyem – beszél a Tizenkét kereszt című kiállításáról Farkas Attila szobrászművész, akinek rendhagyó tárlata gyülekezetében, Szóládon debütál. A beszélgetésre, elgondolkodásra inspiráló gyűjtemény később országjárásra indul.
Boldoggá tesz vajon a tudat, hogy a csillag, amelynek fénye eljutott hozzánk, talán már fekete lyuk lett, s az idő megfoghatatlan és érthetetlen számunkra, az örökkévalóság pedig nem más, mint a reménység? A szemlélődés gyönyörűsége megvalósulhat liturgikus keretek között, szakrális formában, átélhetjük azt a szüntelen imádkozásban, de Isten megismeréséhez elvezethet a megszentelt gondolkodás is. Vitéz Ferenc főiskolai docens gondolatai.
„A magyar cserkészet mindig is a valláserkölcs alapjain állt, valamint tevékenységét meghatározta a hazaszeretet és az egymásért viselt felelősség. Az Isten, haza, embertárs hármasa áll tehát a magyar cserkészet középpontjában – megtartva az értékeket, a hagyományos identitást, de megfelelő módon alkalmazkodva az idők változásaihoz.” T. Németh László könyvajánlója.
– Isten valaha megítélte felszínes lelkipásztori szolgálatomat, és helyes útra vezetett. Ennek nyomán átéltük a fóti, majd a fasori ébredést. Mérhetetlen hála van a szívemben, és mindezekért Istené legyen a dicsőség – tekint vissza pályafutására Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor, a kortárs református ébredés jeles igehirdetője az alábbi nagyinterjúban. Szól arról, hogyan lehet elhinni a feltámadás és az örök élet valóságát, de arról is, hogyan viseli az idősödést a sok évtizedig tartó lendület múltával.
Alig kilencszázan voltak százévesek vagy annál idősebbek Magyarországon a legutóbbi, 2022-es népszámláláskor. Idén már Szabó Zoltán nyugdíjas lelkipásztor is közéjük tartozik, januárban váltott három számjegyűre az életkora. A még ma is szolgálatra vágyó lelkész nem fél a haláltól, eddigi életét teljesnek tartja, és hálás az Úrnak, amiért végigkísérte az úton.
Merre az előre? Az életben nem mindig egyszerű, viszont a forgalomban jó, ha igen. Tóth Béla járművezető-oktató dolgozott korábban vasúti felsővezetőként, sőt polgármesterként is, mégis úgy véli, élete egyre boldogabb. Jézus jelenlétét leginkább az idejében félrekapott kormányban, annak higgadt megtartásában, a veszélyhelyzetre adott gyors reakcióban tapasztalja.
A befogadás szép és izgalmas példáit látjuk a gombai Kőrösi-Fehér házaspár életében. Mindketten felnőtt megtérők. Egy eredetileg csak nevelt, majd (vér szerinti gyermekeik mellé) örökbe fogadott, sérülten született gyermekük életében megmutatkozik, micsoda fejlesztő hatása lehet nemcsak a sportnak, a művészetnek, hanem a jézusi szeretetnek is.
Életre szóló szellemi-lelki útravalót kaptak a két világháború közötti fiatalok a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség (SDG) találkozóin és táboraiban. E sajátos légkörű rendezvények közvetlensége kisugárzott a közegyház egészére, de hatással volt a közélet akkori évtizedeire is. Az egykor mindössze huszonnyolc évig működő egyesülés szellemi örökségét viszi tovább az idén harminc éve újraalakult SDG. Elsősorban a református középiskolásokat szólítják meg.
„Hiszem, hogy Isten minden nehéz helyzetben hagy helyet a szívünkben a derűnek, amit megtapasztalhatunk, ha vele járunk, de nem kell ezt az érzést az őszinteséget feláldozva kikényszeríteni magunkból. Vannak nehéz helyzetek, már-már kibírhatatlannak látszó próbatételek, amelyekben az egyetlen hiteles viselkedés az, ha felszólalunk a minket ért csapások miatt.” Gacsályi Sára publicisztikája a Reformátusok lapjából.
Makoto Fujimura neve valószínűleg csak azoknak ismerős, akik járatosak a nemzetközi kortárs képzőművészet berkeiben. Az Egyesült Államokban élő japán festőművész Bostonban született, de gyermekkorának jelentős részét a felkelő nap országában töltötte. Meggyőződése, hogy az alkotás az a pont, ahol a szépség és a kegyelem találkozik. Noha egy pillanatra sem vonja kétségbe az értelem szerepét, az előre vezető utat nem a tények és érvek, hanem a képzelet segítségével tartja bejárhatónak.
„Húsvéthétfő délutánja az, amikor már kiengedünk és a hétköznapok felé tekingetünk. Talán mérleget is vonunk: vajon mi marad meg nekünk az ünnepből.” Bölcsföldi András egy ilyen délutánról ír, amikor feleségével sétált Kecskeméten, de a békés állapotnak véget vetett, hogy odalépett hozzájuk egy főiskolai bibliakörös lány, és elmondta, hogy egy fiatal társukat a körből elsodorta egy kamion. Lélegeztetőgépen van, de nem tudnak rajta segíteni, és másnap lekapcsolják a gépet.
Ha az Úr nevünkön szólít, akkor minden kétség, félelem, magabiztosság, bármi, ami betölt bennünket, érvényét, erejét veszti, s elfoglalja helyüket a válaszadás felszabadult öröme: „Rabbuni… Mester”, „én Uram és én Istenem!” (Jn 20,16.28) Mert akit nevén szólít az Úr, annak azt üzeni: „...megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” – Balog Zoltán dunamelléki református püspök húsvéti üzenete.
B. Tóth Klára, a méltán ismert és elismert református festőművész és művésztanár, prózaíró és költő A Fény felé című húsvéti olajképének lényege így foglalható össze, a kép alkotójának és e sorok írójának egybefűzött szavaival: „A középkori erődtemplom előtt a hívek, balra az üdvözültek emelkednek egyre feljebb, jobbra, fent pedig a hívogatóan zúgó harang látható, benne a betlehemi születés felsejlő jelenetével.” – Petrőczi Éva gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Jézus Krisztus tökéletes kezessé vált, hogy az ember Éden óta felhalmozott bűneinek számláját kiegyenlítse. Egyedül ő tudta ezt megtenni, aki emberré lett az eltemettetéséig. A sírban fekvő Krisztus örök vigasztalás a számunkra, mert ezzel megszentelte az ember nyughelyét. – Fekete Károly tiszántúli református püspök nagyszombati üzenete.