A hagyományoknak megfelelően idén is megünnepelték a Magyar Kultúra Napját Szatmárcsekén, ahol Kölcsey Ferenc élete végéig több mint húsz esztendőt töltött, és ahol 1823. január 22-én megírta a Himnuszt. A megemlékezést a helyi református templomban tartották, amely után az ünneplők a falu temetőjében megkoszorúzták a költő síremlékét.
Az ünneplőket a református templomban Tiba Zsolt szatmárcsekei lelkipásztor köszöntötte, majd Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese könyörgését követően Beer Miklós római katolikus püspök hirdette az igét.
Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök arra intette az egybegyűlteket, idézve Máté Evangéliumát, hogy óvakodjon mindenki a hamis prófétáktól. Arra figyeljenek, és azt hallják meg, ami igaz, ami tényleg arról szól, amiről szólnia kell. A Zsinat lelkészi elnöke hozzátette, ő mindig támogatta, hogy az alkotmányunkban benne legyen a Himnusz első sora, ám csak akkor, ha a fohásznak valóban következményei is lesznek, ha nem csak üres gondolatként foglaltatik benne. Mint kiemelte, keskeny ösvény jelenti az igaz utat, Isten nevét nem lehet következmények nélkül sem kiejteni, sem pedig leírni, ha ezt megtesszük, akkor ennek szellemében kell élnünk, és ennek szellemében kell érvényt szerezni az új alkotmánynak is.
Az ünnepségen elhangzott Kölcsey Ferenc Himnusza ezúttal is Csikos Sándor színművész előadásában.
A Kölcsey Társaság emlékplakettjét Dr. Jánosi Zoltán elnöktől Sebestyén Márta énekművész kapta, aki az elismerésért köszönetet mondott, majd később természetesen énekelt is az összegyűlteknek, és ebben Andrejszki Judit csembaló-művész segítette.
Az ünnepségen Varnus Xavér orgonaművész játékát, valamint Török Ágnes karnagy vezetésével a Debreceni Egyetem Canticum Novum Kamarakórusának előadását is meghallgathatta a közönség.
A református templomban tartott ünnepséget követően, a település csónakos fejfáiról ismert temetőjében megkoszorúzták a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek a síremlékét.
Forrás: ttre.hu