Napjainkban sok mindent „jól csinálunk” keresztyén emberként. Eszünk ágában sincs istenszobrokat építeni vagy éppen felhúzni egy templomot, házi oltárt valamilyen „idegen istennek”, de még csak egy sarkot sem különítünk el az otthonunkban, ahol bármilyen módon testbe kényszerítenénk az Örökkévalót. Mégsem hiszem, hogy a modern életben bármivel is távolabb lennénk a bálványimádástól, mint az Ószövetség emberei voltak. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.
A reformáció lényege a visszatérés. Visszatérés ahhoz a forráshoz, ahol semmi másról nincs szó, mint arról, hogy Isten szeret, Jézus Krisztusban pedig személyes kapcsolatra hív bennünket. Ezt akkor ismerhetjük fel, ha Isten nem egy kifaragott tárgy, bálvány az életünkben, hanem élő személy, akivel kapcsolatba lehet lépni. Balog Zoltán püspök hirdetett Igét Sydneyben, a reformáció ünnepe alkalmából tartott istentiszteleten.