Szombaton volt a balatoni halak napja, és ez jó apropó arra, hogy a vizeinkről, a halakról és a természet védelméről beszéljünk. Vajna Lajos presbiter számára azonban a horgászat nem csak egy vízparti időtöltés, hanem gyerekkora óta tartó szenvedély, apáról fiúra, majd unokára szálló örökség, és egy olyan csendes lelki tér, ahol a teremtett világ szépsége és az istenhit találkozik.
Nem könnyű egy háborús vegyi katasztrófa közepén egy lelkészcsalád fiútinédzserének lenni. Ahogy az sem, ha leányként a kamaszkor a család kettészakadása, iskolaváltás és egy kirobbanó háború küszöbén jön el. A Halász házaspáron ma már nyoma se látszik a délszláv háború borzalmainak. Vagyis talán az akkor szerzett istenélmények hatására mertek teljes bizalommal lépni az anyagi biztonság helyett a hit útjára, amikor a munkahelyüket az adományokból élő, felekezetközi Gyermekmisszióra váltották a gazdasági válság idején. Isten elkapta őket, ahogy Sámuelt is, amikor fiatalon a bombázáskor szó szerint felkapta a légnyomás.