Egy ismerős lelkipásztor, a gyerekeken keresztül szövődő barátságok vagy egy közösen elvégzett munka is közelebb hozhatja egymáshoz az embereket. A sárvári református gyülekezetben a személyesen vállalt szolgálatok és a hit hétköznapi gyakorlása erősítik ezeket a kapcsolatokat. A közösség tagjaival megérkezésről, gyökerekről és a közösen továbbépített örökségről beszélgettünk. Az idén százéves gyülekezet életébe október 18-án, vasárnap a Kossuth rádió istentisztelet-közvetítésén keresztül is bekapcsolódhatnak a hallgatók.
„Mert nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk” – Szentgyörgyi László esperes beiktatási Igéjének a sárvári templom mennyezetén található mondatot választotta. Már huszonhét éve szolgál a dunántúli városban, ahol korábban kevésen múlt a gyülekezet fennmaradása. A lelkipásztor úgy véli, hogy sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy választhatnánk a könnyebb utat, de ha megmaradunk az Ige igazsága mellett, akkor az Úristen megadja az erőt és a lehetőségeket. Esperesként rögtön ilyen helyzet elé állította Isten, hiszen az egyházmegyében a gyülekezetek harmadában lelkészt kell választani.