Közöd?

Rengetegen kényszert éreznek arra, hogy beleavatkozzanak, véleményt, sőt ítéletet formáljanak olyasmikről, amikről csak részleges információik vannak, hozzáértésük meg még annyi sincs. Mintha népszavazás döntené el, mi a valóság, s mindenki részt akarna venni rajta. Ez a legfeltűnőbben pedig az általam csak idézőjelesen közösséginek tartott felületeken jelenik meg, de az élet sok más területén is tapasztaljuk, mennyi mindenbe szólnak bele olyanok, akiknek ez nem dolga.

2024. május 2.

Fény a belső sötétségben

A bűn és a bűntudat, a szégyen és a szorongás mindig része marad a történetünknek. Ahhoz, hogy valóban szembenézzünk mindezzel, és bűnbánatot tudjunk gyakorolni, először szükségünk lenne önmagunk megismerésére. Nemcsak felszínesen, hanem mélységében. A bölcsességhez és a változáshoz vezető út olyan szoros kapu, amelyen – őszintén megvallva – nem akarunk átkelni, hiszen itt szembesülnünk kell saját sötétségünkkel. Siba Balázs írása a Reformátusok Lapjából.

2024. április 30.

Az ördögnek megfizetett vám

„Hiszem, hogy Isten minden nehéz helyzetben hagy helyet a szívünkben a derűnek, amit megtapasztalhatunk, ha vele járunk, de nem kell ezt az érzést az őszinteséget feláldozva kikényszeríteni magunkból. Vannak nehéz helyzetek, már-már kibírhatatlannak látszó próbatételek, amelyekben az egyetlen hiteles viselkedés az, ha felszólalunk a minket ért csapások miatt.” Gacsályi Sára publicisztikája a Reformátusok lapjából.

2024. április 2.

Húsvéthétfő délutánja

„Húsvéthétfő délutánja az, amikor már kiengedünk és a hétköznapok felé tekingetünk. Talán mérleget is vonunk: vajon mi marad meg nekünk az ünnepből.” Bölcsföldi András egy ilyen délutánról ír, amikor feleségével sétált Kecskeméten, de a békés állapotnak véget vetett, hogy odalépett hozzájuk egy főiskolai bibliakörös lány, és elmondta, hogy egy fiatal társukat a körből elsodorta egy kamion. Lélegeztetőgépen van, de nem tudnak rajta segíteni, és másnap lekapcsolják a gépet.

2024. április 1.

Lombikbébi: áldás vagy szégyen?

„Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” (1Sám 1,8b) – kérdezi Elkáná hőn szeretett feleségétől, aki már kétségbeesve vágyakozik gyermekre. Az olvasó bizonyára ismeri a bibliai elbeszélést: a meddő, de hitében elszánt asszony imája végül meghallgatásra talál, Anna nemcsak Sámuel, hanem öt további gyermek boldog édesanyja lesz. A gyermekáldásért imádkozó pároknak azonban ezek az örömteli történetek elkeserítők lehetnek: Ábrahám és Sára, Jákób és Ráhel, Zakariás és Erzsébet végül, akár öregkoruk ellenére is, karjaikba vehették közös gyermeküket.

2024. március 18.

Ellenállók, kegyelemből

Jézus a hegyi beszédben az akkori kultúrával ellentétes életvitelre hívta a benne hívőket. Ezek után nem meglepő, ha mi magunk is tapasztaljuk a saját bőrünkön, hogy Krisztus követői mindig az árral szemben haladnak. Látszólag nem tartanak lépést a kultúrával, mert az értékrendjük a feje tetejére állt. Köztük a legnagyobb a legkisebb. Inkább odafordítják a másik orcájukat is, mint hogy bosszút álljanak. Jézus követői szeretik ellenségeiket ahelyett, hogy gyűlölnék őket.

2024. március 17.

Nőnek teremtve

Hogyan lehet Isten leánygyermeke egyszerre szép és magabiztos anélkül, hogy megbotránkoztasson vagy kihívó legyen? Hogyan lehet úgy erős, hogy közben nem durva? Hogyan láthatod sebezhetőségét anélkül, hogy közben belefulladna a bánatba? Nőként magam is sokszor gondolkozom ezen, a kérdések megválaszolásához a könyvek könyvét, a Bibliát is segítségül hívtam.

2024. március 8.

Szövetségben

Kedves Testvérem, te kivel vagy szövetségben? Nem valami ellen szövetkezve, nem valami öncélú dologért, hanem szövetségben az Isten által neked rendelt küldetésben. Ki van veled? Mert Isten veled akar szövetségre lépni. Ahogyan kijelentette ezt Nóénak, Ábrahámnak, Mózesnek és népének, úgy Krisztusban neked is. Hiszen bár nem éltél még e föld színén, már érted megszületett – meghalt és feltámadt. Gér Andrása írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 7.

Egyre kisebb istenek

Napjainkban sok mindent „jól csinálunk” keresztyén emberként. Eszünk ágában sincs istenszobrokat építeni vagy éppen felhúzni egy templomot, házi oltárt valamilyen „idegen istennek”, de még csak egy sarkot sem különítünk el az otthonunkban, ahol bármilyen módon testbe kényszerítenénk az Örökkévalót. Mégsem hiszem, hogy a modern életben bármivel is távolabb lennénk a bálványimádástól, mint az Ószövetség emberei voltak. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 6.

Az egyház templomokba szorítva rab szobafogságban

A kommunizmus egyházsorvasztó módszere sorra félreállította és szilenciumra ítélte a neki nem tetsző, behódolásra nem hajlandó embereket. Büntették őket hitükért, beszűkítették mozgásterüket. Ennek az időszaknak tiszta hangú, szelíd határozottságú igehirdetője volt Berényi József református lelkipásztor. Egyike lett azoknak, akik megmentették a kommunista korszak lelkipásztori becsületét.

2024. február 25.