Lassítani, találkozni, összeülni

Bő fél évszázada kezdte ugyanabban a gyülekezetben, ahol most is szolgál. Volt ugyan öt év kihagyása, miután hatvanöt évesen nyugdíjba ment, de két éve a terület ellátatlanul maradása miatt visszatért a Szecsődi és Hollósi Református Társegyházközség élére. Ferentzi Sándornak, a Rába menti Magyarszecsőd, Molnaszecsőd és Egyházashollós tiszteletesének rengeteg pásztori leleménye, élménye és tapasztalata van – ezekből merített a Reformátusok Lapja egy riportra valót.

2024. június 22.

Az igazság megszabadít

Június 19. ma már nemzeti emléknap, június utolsó szombatja pedig a magyar szabadság napja. És mi történt egyházunkban azokban a júniusi napokban? Éppen a június 21. és 30. között megtartott II. Magyar Református Világtalálkozó előkészületei zajlottak. T. Németh László történész, újságíró gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2024. június 21.

Alkotótársként a teremtett világban

Akárcsak a művészek, a lelkészek is a lélek hangszerén játszanak, és talán több is a hasonlóság közöttük, mint azt elsőre gondolnánk. Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, tevékenységeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. Timár Gabriella Ulla vallomása.

2024. június 20.

A kedvesség íze

Mint minden emberi tulajdonságról, a kedvességről is eltérő elképzelések élnek mindnyájunkban. Emlékek emberekről, akik szívélyesek voltak velünk, jóleső gesztusokról vagy olyan személyekről, akiktől a mi kedvességünkre jött igenlő válasz. Bárhogyan definiáljuk is, egészen bizonyos, hogy kedves emberek társaságában jobban érezzük magunkat. Marjai Éva írása a Reformátusok Lapjából.

2024. június 19.

Panaszkodás helyett panasz

„Ne panaszkodj már!” Sokszor hallottam ezt a mondatot családtagtól, baráttól, munkatárstól, de előadásban is. Mondta ismerős és ismeretlen, mondtam én is ismerősnek és ismeretlennek. Ha romokat látunk magunk körül, ezt fogalmazzuk meg Istennek. Még akkor is, ha van reménységünk az újjáépítésre. Megvan az ideje a panasznak. Bella Péter lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2024. június 18.

A lélek igénye az állandó és változó gyakorlat

Egymaga pótol egy kisebb kutatóintézetet – vélekednek Fekete Csaba könyvtárosról régi kollégái. E szakma, azon belül az egyházi könyvtárak kiemelkedő személyisége immár fél évszázada megszakítás nélkül dolgozik a Debreceni Református Kollégiumban, az 1990-es évek óta jelentős részben kutatásainak élhet. Ő „a református egyház talán utolsó polihisztora”, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott gyűjteményi igazgatója, G. Szabó Botond mondta róla.

2024. június 16.

A gyermektáborokon túl

Új sorozatunkban a Magyarországi Református Egyház vagy valamelyik egyházkerület fenntartásában működő üdülők közül mutatunk be néhányat. Elsőként az ukrán határ mellett fekvő kis falu, Beregdaróc református szálláshelyét, a Hét Csillag Üdülő és Konferencia-központot ismerhetik meg olvasóink Deák-Király Györgyi ügyvezető, Katona Ilona turisztikai szakértő és Deák Attila csoportvezető segítségével.

2024. június 14.

Egy letett szolgálat csodái

Egy életet biztosan megmentett az öngyilkosságtól Kunhegyes nyugdíjba vonuló vezető lelkipásztora. Nagy Kálmán úgy látja, már ezért megérte fölvenni a palástot. Negyvenévnyi szolgálata alatt több csodát is megélt, ehhez mindig belépett az Isten által kinyitott ajtókon, amelyekkel az Úr mindannyiunkat próbára tesz.

2024. június 12.

A tettek számítanak

A presbiteri tisztség tartást ad, de nem társulhat hozzá elbizakodottság, az Isten melletti elköteleződés pedig fontosabb, mint a hitbeli érettség – véli Molnár János főgondnok, a Magyarországi Református Egyház presbiteri elnöke, aki hasznosnak tartja a presbiterképzést, és szívesen látja a nőket is az egyházi tisztségviselők között. Június harmadik hétvégéjén ünnepeljük a presbiterek vasárnapját.

2024. június 9.

Vigyázz a nyájra!

Ki is a nyáj? Sorban jöttek elő az arcok. A bibliakör tagjai, majd a gyülekezet, a dicsőítő csapat, a presbitertársak. Egyszer csak megálltam, és majdnem hangosan kérdeztem: hát ki vagyok én? Szerencsére nem volt a közelemben senki – vagy mégis? A Szentlélek szólhatott, mert belém hasított a felismerés: presbiter. Ráadásul a legpresbiterebb presbiter (amennyiben a szó azt jelenti, hogy az idősebb férfi, hiszen a testület legkorosabb férfi tagja vagyok).

2024. június 8.