Feladatok

Nem véletlenül találták ki a nyári szabadságot, amely a diákoknak hosszú, a dolgozóknak rövid – legalábbis annak tűnik, mert jobban is el lehetne osztani –, ám ahol esik az eső vagy tombol a kánikula, ott sokszor semmilyen. Pedig az életmód-tanácsadók szokták javallani, hogy majdnem mindegy, mivel töltjük, csak ne gondoljunk a feladatokra. Pihenni kell a testnek, az agynak és a léleknek is, utóbbi pihenésének egyik formája a belső csönd. Vitéz Ferenc írása a Reformátusok Lapjából.

2024. július 25.

Üres idők, végtelen Isten(tisztelet)

Nagymamámnál szól a rádió. Mindig. Azt mondja, ha rádiózik, nem érzi annyira magányosnak magát, közben végzi a napi teendőit. Nálunk is gyakran szól egy-egy műsor, bár leginkább telefonról. A szabadidőnkben kapunk időt, hogy együtt legyünk a saját gondolatainkkal, szeretteinkkel vagy Istennel, de a világ adta kikapcsolódási lehetőségek eltérítenek ezektől. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.

2024. július 24.

Imával és habarccsal építő közösség

Megrendítő megélni azt, amikor egy-egy nehezebb időszak után Isten kegyelméből termőre fordulnak a dolgok. Az emberi élet kontextusában ezt a folyamatot szoktuk megtérésként emlegetni. Ezért hatalmas mérföldkő a jászberényi gyülekezet életében, hogy hálát adhattak a templom megújulásáért, amely jelképe a közösség formálódásának is. Lassú és sok munkát igénylő folyamat eredményeként visszatért az egység, a fény, a gondos figyelem érzete kívül és belül. Így épül tégláról téglára templom, lélekről lélekre pedig Isten országa.

2024. július 23.

Négy tartóoszlop

Különböző elméletek léteznek arra, mi is tartja meg ezt a világot. Keleten terjedt el az a kép, hogy a világnak négy tartóoszlopa van, amelyeket hasonlítottak már egy elefánt négy lábához, vagy több elefánt együtteséhez. A görög mitológiában az izmos Atlasz tartja a világot. Ha viszont átevezünk hazai vizeinkre, mit találunk? Mi mit tartunk az életünk négy tartóoszlopának?

2024. július 21.

Keresztyéni kötelességünk!

Fennállása első istentisztelet-közvetítésére készül a tiszáninneni Mezőkeresztes református gyülekezete, amelyet másfél éve Tokár Sándor lelkipásztor vezet. Az eltelt idő elegendő volt arra, hogy kiderüljön számára: összetartó, tettre kész és – ahogy fogalmaz – nemes lelkű közösség választotta meg őt pásztorává. A Kossuth rádió július 21-én, vasárnap délelőtt tíz órától sugározza az alkalmat.

2024. július 20.

Tanulságok a felső szobából

Ha egy lelkipásztor kincsként őrzi Isten Igéjét, az ő jelenlétében prédikál és egyházának szenteli magát, kitörölhetetlen nyomot hagy maga után – Sinclair Ferguson skót teológust szólaltattuk meg a konferenciához kapcsolódva.

2024. július 19.

Ligonier-konferencia, Belfast

Hisszük-e, hogy üdvösségünk Krisztusban, Isten irántunk megnyilvánuló kegyelmén nyugszik? Igaznak tartjuk-e, hogy Jézus Krisztus halálával szerzett engesztelése és feltámadása által megbékélhetünk a Szent Istennel és egymással? A többi között ezekre a kérdésekre keresett választ a Ligonier Ministries három meghívott előadója, Sinclair Ferguson, Mark Johnston és Paul Levy a Krisztusban kiválasztva című konferencián, Észak-Írország esős fővárosában, Belfastban június végén.

2024. július 19.

Fesztiválos nyelvezet, eleven misszió

Itt az ideje leruccanni a Balaton-felvidékre, mert július 19-én kezdődik a sok élményt ígérő Művészetek Völgye összművészeti fesztivál. Ennek egyik helyszíne a taliándörögdi templomnál található LéleKzet Református Udvar, amelyről Szabó György udvargazdát, építészt kérdeztük.

2024. július 17.

Théodore de Béze, a genfi utód

Amikor Kálvin János, a svájci reformáció legismertebb alakja 1564-ben meghalt, utódja Théodore de Béze (Béza Tódor) lett a református egyházban. A kálvinista író negyven éven át oktatott teológiaprofesszorként a Genfi Akadémián. Teológiai értekezések című munkájában felekezete hittudományának összefüggő magyarázatát fektette le.

2024. július 16.

A bőrtáskák átlényegülése

„Isten teljesítette az álmomat, de előbb térdre kényszerített. Bűnlátást adott, majd megvallásra, bűnbánatra kész szívet, nem mellesleg végül bocsánatot is.” Juhász Márton írása a Reformátusok Lapjából.

2024. július 15.