1848. március 15. – a bátorság békés forradalma

A forradalmak nem a semmiből keletkeznek, mégis mindig váratlanul érik a hatalom birtokosait. (Ha nem így lenne, nem lennének azok, amik, hiszen fel lehetne készülni rájuk.) Egy forradalom előtt már mindig ott van az írás a falon (lásd a Dániel könyve 5. részét) – de nem mindenki veszi észre. A felkelés kitöréséhez ugyanis kellenek olyanok, akik nemcsak elolvassák az írást, de meg is értik, s mernek is cselekedni. Hermann Róbert történész írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 15.

Csillagok vezetnek

Az 1848–49-es szabadságharc olyan fényes csillag, amely már egy és háromnegyed évszázada mutatja az utat nekünk, mai magyaroknak. Ne hagyjuk hát feledésbe merülni történeteit, hírneves és hétköznapi hőseinek és tetteiknek dicső emlékét! Faggyas Sándor írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 14.

Csendben Jézus lábánál nagyböjtben

Ez az időszak emlékeztet bennünket Jézusnak arra a negyven napjára, amikor a pusztában „csak beszélgetett” az Atyjával. Csendben, a természet lágy ölén, étlen-szomjan, hogy semmi se vonja el a figyelmét arról a kapcsolatról, amely számára olyan fontos volt. Tóth Viktória, az Abaújvári és a Pányoki Református Egyházközség lelkipásztora, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön börtönmissziós lelkészének írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 13.

Mit ebédelt Nyilas Misi?

Új kötet örökíti meg a leghosszabb ideje egy helyen és folyamatosan működő magyar protestáns iskola, a Debreceni Református Kollégium történetét. Győri L. János kutatótanár Az ország iskolája című könyvének legfőbb célja, hogy a debreceni kollégiumhoz kötődő fiatalok identitásának szerves részévé váljon az ősi intézmény.

2024. március 13.

Kitettség

Böjt kezdetén a sárospataki görögkatolikus templom előtt egy nagy méretű táblán megjelent a keresztre feszítés ikonja. A templom mellett két középiskola is van, az ikonok megjelenése, változása természetszerűleg kérdéseket vetett fel a diákokban, járókelőkben: mi akar ez lenni? Nagy Károly Zsolt írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 10.

Az alkotás közvetett istentisztelet

Sok önjelölt művész számára is üzenetértékű lehet az a szerénység, alázat, hit, amellyel Juha Richárd szobrászművész él és alkot. Gyakran mondogatja is: az ember először alkot, tevékenykedik a művészet szférájában, és csak „idővel érik művésszé”. Életes humora és tanítandó alkotói alázata termékeny szimbiózisban él. Relief- és szoborportréi az alanyok alkotói és lelki énjének titkait együttesen faggatják, és lényegükben ragadják meg. A Munkácsy-díjas alkotó műveinek egész sora ékesít honi intézményeket, köztereket az anyaországban és azon kívül, Európában, sőt a tengerentúlon is.

2024. március 9.

A rend örökösei

Százéves fenyő és a jövő iránti reménység, a fiatalok bizonyságtétele és az idősek padja egyaránt megférhet a templomban, ha eléggé szeretetteli egy közösség. A dadi református gyülekezet számontartja a korábbi szolgálókat, a hajdani ülésrendet, az egyik bejárat melletti szégyenkövet, amelynek párja már a Pannonia Reformata Múzeumot gazdagítja. Mindezek mellett azért dolgozik, hogy ne csak múltja, hanem reményteli jövője is legyen a gyülekezetnek, a településnek és a régiónak.

2024. március 8.

Szövetségben

Kedves Testvérem, te kivel vagy szövetségben? Nem valami ellen szövetkezve, nem valami öncélú dologért, hanem szövetségben az Isten által neked rendelt küldetésben. Ki van veled? Mert Isten veled akar szövetségre lépni. Ahogyan kijelentette ezt Nóénak, Ábrahámnak, Mózesnek és népének, úgy Krisztusban neked is. Hiszen bár nem éltél még e föld színén, már érted megszületett – meghalt és feltámadt. Gér Andrása írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 7.

Egyre kisebb istenek

Napjainkban sok mindent „jól csinálunk” keresztyén emberként. Eszünk ágában sincs istenszobrokat építeni vagy éppen felhúzni egy templomot, házi oltárt valamilyen „idegen istennek”, de még csak egy sarkot sem különítünk el az otthonunkban, ahol bármilyen módon testbe kényszerítenénk az Örökkévalót. Mégsem hiszem, hogy a modern életben bármivel is távolabb lennénk a bálványimádástól, mint az Ószövetség emberei voltak. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.

2024. március 6.

Visszamotorozott Istenhez

Egy harminckét éves férfi egy motorkerékpáros túrán jött rá véglegesen: hisz Jézus Krisztusban. Ez volt Clive Staples Lewis, az ismert író, filozófus, teológus – akinek a Narnia krónikái könyvsorozatot is köszönhetjük –, pontosabban egy pillanatkép az életéből, amelyet egyaránt jellemez a gyermeki hit elvesztése és a felnőttkori visszatalálás Istenhez.

2024. március 5.