A II. világháború végén emigráló magyarok jelentős része Argentínában telepedett le, majd később, az 1956-os forradalom után is sokan menekültek a dél-amerikai államba. A diaszpórába kivándorlókról mégis keveset tudunk. Benedek-Micsinay Mária, az Argentínai Magyar Református Egyház főgondnoka, a Nyelvcsiszoló tanfolyam megálmodója a minap vehette át a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést Magyarország Buenos Aires-i Nagykövetségén, vele idéztük fel, hogyan élték meg és ünneplik máig Argentínában az ’56-os forradalmat és szabadságharcot.
A magyarországi rokonokkal volt kapcsolatuk a forradalom évében?
Édesapám anno a hódmezővásárhelyi textilgyár igazgatója, a helyi evangélikus gyülekezet elnöke volt, ugyanakkor tartalékos katonatiszt. 1942 júliusában hívták be szolgálatra. 1945-ben Magyarországról csak a szűk családunk vándorolt ki, anyai és apai ágon minden rokonunk ott maradt. A szüleim rendszeresen leveleztek velük, de a cenzúra miatt a politikai témákat csak nagyon álcázva lehetett érinteni.
Évtizedeken keresztül csak a diaszpórába menekülő '56 hősei hajthattak fejet szabadon az ünnep pillanatában, vagyis önök előbb gondolhattak a hőseinkre, mint mi itthon.
Felvonulásokat szerveztünk a kormányzói palota előtti téren, a Plaza de Mayón. Talán az sem véletlen, hogy 1966-ban, épp a forradalom tizedik évfordulóján koszorúztuk meg José de San Martínnak, Argentína nemzeti hősének a szobrát. A már hetven éve működő Zrínyi Ifjúsági Kör hétvégi iskolájában színvonalas előadásokkal igyekeztünk méltó tisztelettel megemlékezni az ’56-os forradalomról, és ez így van ma is. Elmaradhatatlan volt ilyenkor például Kodály Zoltán Háry János című daljátéka vagy Szabó Magda Kiálts, város! című műve.
Az argentínai magyar közösség általában a Buenos Aires-i Magyarország téren emlékezik meg az ’56-os magyar forradalom évfordulójáról. Idén mire készülnek?
2004 óta létezik a Plaza Hungría az argentin fővárosban, így ide helyeződtek át az ünnepélyes megemlékezések. Idén az Argentínai Magyar Egyesületek Szervezete hívja tiszteletadásra a magyarokat. A megemlékezés főszervezője a lányom, Benedek Zsuzsanna, aki június óta a szervezet új elnöke. Ünnepi beszéddel készül Kveck Péter rendkívüli és meghatalmazott magyar nagykövet magyarul, spanyol nyelven a lányom, Zsuzsanna, továbbá egy ʼ56-os menekült unokája Wass Albert Üzenet haza című versét fogja elszavalni, a Regős csoport vezetője pedig a Dobos Attila által írt, a magyarok világhimnusza néven, elsősorban a diaszpóra tagjai között ismert művet adja elő. Korábban méltó ünnepély volt a forradalom hatvanadik évfordulója, amelyre Mahlmanné Richter Irén református presbiter írt megemlékezést. Engedje meg, hogy idézzem: „Mi, magyarok, ősidőktől fogva egy Istent imádó nemzet vagyunk. Addig, amíg más népek minden dombra várakat építettek, mi minden kis faluba fehérre meszelt kis templomot. Ezt a hagyatékot magunkkal visszük, akármerre sodor is a sors. Itt, Argentínában, az új hazánkban is igyekeztünk hajlékot építeni, ahol összegyűlhettünk Istenünket és Megváltónkat tisztelni. Nem olyan régen búcsúztunk el az 1956-ban alapított Ramón Freire-i templomunktól, ahol több mint fél évszázadon keresztül hallgattuk Isten Igéjét. Áldjuk az Urat, Istenünket, hogy utána adott nekünk új otthont, egy fehérre meszelt, népi kincseinkkel díszített kis templomot.”
Az Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyház 1956-ban alakult meg hivatalosan, így önök kettős ünnepet is ülnek.
Az Argentínai Magyar Egyesületek Szervezetével közösen hívjuk és szólítjuk meg a helyi magyarokat és tisztelőinket. Szeretettel gondolunk lelkipásztorainkra, akik igaz szívvel, hűséges buzgalommal hirdették az evangélium igazságát és erősítettek hitünkben. Az elmúlt évtizedekben nemcsak Isten Igéjét ápoltuk, hanem magyarságunkat, szép anyanyelvünket is továbbadtuk gyermekeinknek, unokáinknak a szombati iskolában és a hittanórákon. Ma is elmondhatjuk, hogy élő gyülekezet vagyunk.
AZ ARGENTÍNAI REFORMÁTUSOK
Buenos Airesben és a környékén élő református hívekkel 1937-től kezdve Hamary Dániel missziós lelkész foglalkozott. 1948 nyarán érkezett Argentínába az Erdélyben született Demes Péter református lelkész. Áldásos munkássága révén 1949. április 22-én került sor a Buenos Aires-i Magyar Református és Evangélikus Közösség alapító értekezletére. 1949-től rendszeresen tartottak istentiszteleteket egy anglikán templomban, 1952-ben első ízben konfirmációt és több esküvőt is. Az Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyház 1956. június 24-én alakult meg hivatalosan. 1958-ban megvásároltak egy ingatlant a fővárosban, amely Kronfuss János híres magyar építész alkotása, ez az épület volt ötvenhárom éven át a református egyház székháza. Immár tíz éve vásároltak egy új, jóval kisebb, de barátságos otthont Buenos Aires egyik külvárosában, Olivosban, amelyet egy évvel később szenteltek fel. Az egyház fénykora létszámát tekintve az ötvenes évekre esett, az egyháztagok létszáma ekkor 454 volt.
A több mint hatvan éven át a magyarságért végzett munkáját a minap a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el.
A megható ünnepségen köszönetemben kifejeztem, hogy ez az elismerés nemcsak engem illet, hanem szüleimet, férjemet, két gyerekemet: Lászlót – akit sajnos 2008-ban hazahívott az Úr –, Zsuzsit és unokámat, Zsút, akikkel kölcsönösen bátorítjuk és segítjük egymást.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!