Jézus Krisztus neve ma is közösségeket teremt

Dézsi Csaba, a gyülekezet lelkipásztora elmondta, olyan már előfordult, hogy magyarországi püspök látogatott a közösségükbe, de olyan még nem, hogy egy államfő és egy püspök jöjjön egyszerre.

Az istentisztelet elején a Bocskai Magyar Iskola diákjai mutatták be az 1956-os ünnepi műsorukat.

Ezt követően Balog Zoltán felolvasta prédikációjának alapigéjét: „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (ApCsel 18,9–10)

– Megérkezett-e a lelkünk? – tette fel a kérdést igehirdetése elején a püspök. – Az ember nem mindig van együtt a lelkével. Főleg manapság igaz ez, a digitális eszközök korában, amikor több helyen is vagyunk egyszerre. Ezért nagyon fontos, hogy érkezzen meg a lelkünk, mert Isten szavára csak lélekkel lehet figyelni. Felidézte, hogy a repülőútja során – szombaton – az aznapra kirendelt igeszakaszban olvasta a prédikáció alapigéjét: „…sok népem van ebben a városban” – emelte ki a szakasz végét. – Magyarországon létezik egy rendszer, amely szerint olvassuk a Bibliát, a Bibliaolvasó kalauz. Alig vártam, hogy ezt elmondhassam itt Melbourne-ben. Mióta püspök vagyok, minden prédikációt azzal kezdek, amikor vendégségben vagyok, hogy milyen fontos a napi Ige. Ebben Isten készít nekünk egy olyan üzenetet, egy olyan lelki táplálékot, ami legalább olyan fontos, mint a reggeli kávé vagy a reggeli tea. Amennyiben olvassuk a Bibliaolvasó Kalauz által előírt szakaszokat, akkor abban a hitben tehetjük mindezt, hogy éppen azt olvassák Budapesten, Kolozsváron, Beregszászon, Torontóban és Melbourne-ben is. Pál apostol is ezzel a lelki táplálékkal ment, ez a mai Ige érkezett meg Korinthoszba. Nem volt egy ijedős ember, hiszen küldetése volt, mondanivalóval ment oda – hívta fel a figyelmet Balog Zoltán. A püspök emlékeztetett, hogy néhány nap múlva Manus szigetére utaznak, Molnár Mária misszionárius nyomában, aki annak idején azért ment oda, mert volt mondanivalója. Vitt magával valamit, amit oda akart adni azoknak az embereknek, akiknek úgy gondolta, hogy szükségük van rá. – Mi azért jöttünk, mert együtt van szükségünk Isten szavára, Istennek az Igéjére, ahogyan ott a korinthosziaknak is – fogalmazott Balog Zoltán. Korinthoszban mindenféle náció jelen volt, több tucat etnikumból, különböző kultúrákból, különböző szociális helyzetből érkező emberek olvasztótégelye volt ez a metropolisz. Mielőtt Pál apostol megérkezett, mindenki a saját közösségében gyűlt össze, a zsidók a zsidókkal a zsinagógában, a görögök a görögökkel a templomaikban, a föníciaiak a föníciaiakkal, a szírek a szírekkel, a római polgárok, akik az elitet jelentették, pedig lenézték a bevándorlókat. Mindenki őrizte a saját kultúráját, összetartozását, ám Pál érkezésével megszületett a csoda. Odaérkezett Jézus Krisztusnak a követe, és a különböző emberek – zsidók, félzsidók, kikötői segédmunkások, gazdag kereskedők, római polgárok, utcanők, hellenista filozófusok – összejöttek, és azt érezték, hogy megérkeztek, otthonra találtak, nemcsak abban a városban, hanem az életükben is. Van-e annál nagyobb csoda, mint amikor két ember az életének a lényegét tekintve egyetért, és azt mondja, hogy mostantól összetartozunk? Korinthoszban több száz ember döntött úgy, hogy egy gyülekezet, egy közösség lesznek. Az 1956-os forradalom élménye képes volt arra, hogy összekösse, irányba állítsa a magyar embereket. Korinthoszban azonban nem egy esemény volt a közös pont, hanem Jézus Krisztus. Az ő hatása kétezer év óta tart, és bármerre megyünk a világban, az a név, hogy Jézus Krisztus, képes közösségeket teremteni. Sok mindenre elég az, hogy magyarok vagyunk, szabadságharcokra, rendszerváltásra, egy csodálatos kultúrára, zenére, irodalomra. Arra viszont nem elég, hogy eljussunk az életünk alapjához, a teremtő és szabadító Istenhez – figyelmeztetett a püspök.

Balog Zoltán végül hangsúlyozta, hogy ne az okát, hanem a célját keressük annak, ami az életünkben történik. – Ha úgy tekintesz magadra, mint Isten gyermekére, akit megszabadít, akkor rátalálsz Istennek a jelenlétére az életedben. Észreveszed, hogy hol ad áldást, és rátalálsz a követőire is – bátorított a püspök.

Az istentisztelet végén Novák Katalin köztársasági elnök köszöntötte az egybegyűlteket. – Felemelő érzés, hogy Áldás, békességgel! köszönhetnek ilyen messze Magyarországtól, illetve érthetik és kívánhatják egymásnak magyar nyelven Isten békességét Melbourne-ben ugyanúgy, mint Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken vagy Kárpátalján – hangsúlyozta Novák Katalin.

Elmondta, örömmel tölti el, hogy otthon érezheti magát tizenötezer kilométer megtétele után is. Kiemelte, hogy magyar keresztyénként külföldön is azt keresi, ami közös. – Azt a közös keresztyén hitet, amely nemcsak a magyarságunkon keresztül, hanem az Istenhez való kapcsolatunkon keresztül is összeköt bennünket – emelte ki a köztársasági elnök.

Novák Katalin a napi Ige olvasásához kapcsolódóan egy személyes történetet osztott meg. Amikor Irakba akart menni, hogy egy magyar támogatással épülő templomot felkeressen, sokan próbálták lebeszélni az útról. Ekkor olvasta a Bibliaolvasó Kalauz szerinti igeszakaszban Jónás történetét, amelyben az Úr felszólította a prófétát, hogy menjen Ninivébe. – El is mentem, és meg is védett az Úristen, tehát vissza is értem épségben – mesélte.

Végül örömét fejezte ki a gyermekek magyar nyelvű szolgálata kapcsán, és arra biztatta a fiatalokat, őrizzék meg a magyar nyelv ajándékát, illetve buzdította a gyülekezet minden tagját, hogy támogassák a fiatalokat a magyar nyelv tanulásában.

Az istentiszteletet követően Balog Zoltán és a köztársasági elnök is részt vett a Magyar Központban rendezett 1956-os ünnepségen.