A Bibliában nagyon ritka a „te”, általában azt olvashatjuk, hogy „ti”, mert az egész Isten népéhez, az egész gyülekezethez szól – mondta Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke Párizsban, ahol november 6-án, a 95 éves Franciaországi Magyar Protestáns Református Egyház ünnepi istentiszteletén hirdetett igét az együtt megélt hit fontosságáról.
Hivatalosan 1927 óta létezik a párizsi magyar református gyülekezet, de a hagyomány szerint 1925-ben kezdődött a története
Az első világháború utáni kivándorlási hullámban Franciaországba is érkeztek magyarok, főleg Párizs környékére. A harmincas években számukat ötvenezerre becsülték. A magyar református gyülekezeti élet a franciaországi református egyház és két erdélyi ösztöndíjas teológus segítségével kezdődött el: Csekme Ádám Pas-de-Calais megyében, Patay Lajos pedig Párizsban prédikált először magyarul. A hagyomány szerint a Párizsi Magyar Református Misszió Egyház 1925-ben jött létre, de a gyülekezetet hivatalosan 1927-től datálják, amikor a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje elérte, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium havi négyszáz pengő rendkívüli államsegélyt folyósítson a franciaországi magyar református missziói állás fenntartására.
A második világháború után a kiépülő új rendszer ezt a támogatást megvonta, Kulifay Imre lelkész, hogy megélhetését biztosítsa, taxisofőrként is dolgozott. 1973-ban a szervezet felvette a Franciaországi Magyar Protestáns Egyház nevet, de 1997 óta nincs állandó lelkésze a párizsi gyülekezetnek, az istentiszteleteket meghívott lelkipásztorok tartják, a Magyar Református Egyház Generális Konventje pedig lelkészek küldésével segíti a presbitériumot. Eddig tizenegy országból kétszáz magyar református lelkész szolgált már a gyülekezetben.
Találkozni Krisztus keresésében
Talán nem véletlen, hogy a párizsi gyülekezet által választott igerész (Jeremiás 29,11–13) alapján Balog Zoltán püspök igehirdetésében a közösségben megélt hit fontosságáról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyház jövője és benne a magyarországi és a franciaországi magyar reformátusok jövője is azon múlik, hogy „a korszellemnek megfelelve feladjuk-e az Írás tiszteletét, vagy ezzel szemben továbbra is ragaszkodunk hozzá, hogy Isten a prófétákon és apostolokon keresztül mondott üzenete, ami évszázadokkal ezelőtt hangzott el, ma is érvényes”.
A teremtés során Isten akkor mondja először, hogy nem jó valami, amikor kijelenti, hogy nem jó az embernek egyedül – emlékeztetett Balog Zoltán, a Zsinat lelkészi elnöke
Kiemelte, hogy Bibliaolvasó kalauzunk összeköt bennünket: egy adott nap ugyanazt az igerészt olvassa minden magyar református Melbourne-től Torontóig, Budapesttől Marosvásárhelyig. De nem a betű a legfontosabb a püspök szerint, hanem Isten megértett üzenete, és ezt az üzenetet egyedül megérteni nagyon nehéz. – „Csak én tudom, mi a tervem veletek…”, a Bibliában nagyon ritka a „te”, általában az van, hogy „ti”, mert az egész Isten népéhez, az egész gyülekezethez szól – mondta Balog Zoltán, aki azt is felidézte, hogy a teremtés során Isten akkor mondja először, hogy nem jó valami, amikor kijelenti, hogy nem jó az embernek egyedül.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ma a keresztyénség Európában a korszellem börtönébe van bezárva, mert kívülről akarják nekünk diktálni, milyen a jó, politikailag korrekt keresztyénség. – Lehet megújulni, el lehet indulni új utakon, de ne fogadjuk el, hogy kívülről mondják meg nekünk, hogy mit kell gondolnunk a saját életünkről, az emberiség jövőjéről, a férfi és a nő kapcsolatáról, a családról, a nemzetről, a tudomány hatalmáról, a történelem értelméről – sorolta a püspök.
Balog Zoltán: A hit nem olyan, mint valami árucikk, hogy az ember megleli, hazaviszi és beteszi a szekrénybe
Emlékeztetett, hogy az a fontos, hogy mi Isten terve velünk, és nekünk ezt kell megértenünk. Életünkben az ő lelkének a jó gyümölcsét érdemes felismerni. Ahogy Jeremiás mondja, keressétek és megtaláljátok. Majd Szent Ágoston idézte, aki úgy fogalmazott, hogy „ha keresem, akkor megtalálom, majd újra keresem”. Balog Zoltán figyelmeztetett: a hit nem olyan, mint valami árucikk, hogy az ember megleli, hazaviszi és beteszi a szekrénybe. – Ha a hitet elteszed másnapra és nem foglalkozol vele, akkor megromlik, de ha minden nap foglalkozunk a hitünkkel, akkor megtapasztaljuk azt az ősi igazságot, hogy „Tartsd meg a hited, és a hited megtart téged” – intette a híveket.
A püspök szerint fontos, hogy találkozzunk ebben a keresésben mi, magyarok, mert ha Krisztusban, a hitünk megújulásában újra és újra találkozunk, akkor vagyunk jó magyarok.
– Vannak nagy, kínzó kérdések: „Mi lesz a keresztyénséggel, a magyarokkal, Európával?”, de a mi reménysugarunk az, hogy Isten gondolata felőlünk nem a háború, hanem a békesség, nem a romlás, hanem az építkezés – mondta a Zsinat lelkészi elnöke. – Isten rólunk mindig jót gondol. Bízzuk Istenre a jövőnket személyesen, és közösségben! – tanácsolta mindenkinek igehirdetése végén Balog Zoltán püspök.
Aki együtt imádkozik, együtt is marad
Habsburg György, Magyarország párizsi nagykövete köszöntőjében elmondta, hogy nagyon hálás volt, hogy Balog Zoltán püspök arról beszélt, hogy mennyire fontos együtt lennünk. Felidézte, hogy Teréz anya szerint az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, és párhuzamba állította azzal, hogy a magyar közösség is együtt van, együtt imádkozik, ezért együtt is maradunk.
A magyar közösség is együtt van, együtt imádkozik, ezért együtt is maradunk – mondta Habsburg György párizsi magyar nagykövet
– Van okunk az ünneplésre, van okunk a hálaadásra, hiszen hosszú-hosszú évtizedek óta hangzik magyarul Isten igéje ebben a gyülekezetben távol az óhazától – jelentette ki Nagy Lenke lelkipásztor, aki szerint a magyar nyelven mondott imádságnak Párizsban is megtartó ereje volt és van.
Az istentiszteleten köszöntőt mondott még Kiss Boáz lelkipásztor, Békássy Albert, a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat világi elnöke, valamint Anne-Marie Heddad, a párizsi gyülekezet gondnoka és Catherine Dapoigny presbiter.