Koronavírus-fertőzés – idestova egy éve a mindennapjaink része, kicsik és nagyok egyaránt kénytelenek vagyunk e kellemetlen, ijesztő és sajnos gyakorta halálos kimenetelű betegség köré szervezni a létezésünket. Megtanultunk alaposan kezet mosni, helyesen maszkot viselni – és felismerni a mosolyt mögötte. Rutinná vált, hogy kínosan ügyelünk a másfél-kétméteres távolságtartásra a buszon, a villamoson, a boltban, és kellemetlenül érint, ha kénytelenek vagyunk közelebb menni egy idegenhez. Zavartan ökölpacsizunk a korábban oly természetes kézfogás helyett, és csak szigorú óvintézkedések mellett – akkor is rettegve – merjük megölelni idős szeretteinket.
Nem folytatjuk a kényelmetlen felsorolást – valószínűleg minden olvasónk hozzátehetné a maga rossz tapasztalatait, sokan talán a mérhetetlen gyásszal kezdenék. Mindenki szeretné, ha az alattomos ragály véget érne, és e nehézség nélkül élhetnénk egyébként sem mindig könnyű, ám ajándékba kapott életünket. Sajnos azonban a betegségre jelenleg nincs gyorsan és mindenkire egyformán ható, megbízható gyógymód. Sőt, a tapasztalatok és a kutatások arra figyelmeztetnek, a gyógyultaknál is előfordulhatnak hosszú távú szövődmények, mi több, bizonyos idő elteltével sajnos újra megfertőződhetnek.
Az egyetlen biztos, tényleges védelem a vakcina, amelynek megjelenését hatalmas várakozás övezte. Amikor viszont világunk különböző szegleteiből érkezni kezdtek a biztató hírek, amelyek szerint több ország – köztük Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és Kína is – megtalálta a megoldást, hirtelen felbukkantak – vagy legalábbis hangosabbak lettek – a kétkedő, a vakcinák hatásosságát, biztonságosságát kétségbe vonó hangok. A keletről érkező oltásokat sokan csípőből elutasítják, mondván, hogy azok pusztán politikai nyomás hatására, pénzszerzés okán születtek. De a nyugatról érkezőket sem kímélik: a közösségi média kommentszekciója csak úgy hemzseg a különböző összeesküvés-elméletektől. Mindezek a megnyilvánulások odáig vezettek, hogy – az egyébként kifejezetten oltáspárti – Magyarországon a felmérések szerint a közelmúltig az átlag lakosság körében rendkívül alacsony, alig húszszázalékos volt az oltási hajlandóság.
Az elmúlt évben éjt nappallá téve fáradozó egészségügyi dolgozók többsége döbbenten áll a gyakran kifejezetten agresszív, támadó és számonkérő oltásellenes közlések előtt. Egyre több szakember igyekszik eloszlatni a valótlan állítások által kiváltott félelmet. Mindannyian hangsúlyozzák: ahhoz, hogy az életünk visszatérjen a normális kerékvágásba, az ország népességének legalább hatvan százalékát be kell oltani. Lapunk utánajárt, hogyan vélekednek a Magyarországi Református Egyház (MRE) egészségügyben dolgozó tisztségviselői, mit tanácsolnak ők, kinek és mit higgyünk el, és leginkább: vegyük-e fel bármelyik rendelkezésre álló oltást, vagy ne siessük el a dolgot.
Nagyobb biztonságban
Az MRE Bethesda Gyermekkórházában a munkatársak jelentős részét már beoltották. Habár az egészségügyi dolgozók számára sem kötelező az oltás, itt szinte a dolgozók mindegyike igényelte a vakcinát. – Összesen hatszáz kollégánk van, és közel négyszázan már meg is kapták a vakcinát. Több mint százan egyelőre nem juthatnak hozzá, mert vagy betegek voltak az elmúlt időszakban, vagy várandósok, vagy éppen más oltást kaptak a közelmúltban. A számarányokat tekintve azonban az orvosok közül szinte mindenki és a munkatársak jelentős többsége kérte, és már meg is kapta – avat be Velkey György. Az intézmény főigazgatója hozzáteszi: a vakcinázás jól szervezetten, gond nélkül folyt a kórházban, és azóta is mindenki jól érzi magát.
– A lehetségesnek leírt oltási reakciók közül egy-kettő megjelent néhány munkatársunknál – én is lázas lettem és fájt a fejem az oltást követő napon. Ezeken az átmeneti kis mellékhatásokon kívül más kellemetlenséget nem tapasztaltunk. Jó érzés tudni, hogy az első oltás után egy hónappal már mindenki jelentősen védett lesz. Ez segíti a munkánkat is, hiszen így sokkal nagyobb biztonságban dolgozhatunk – mutat rá Velkey György.
A főigazgató által leírt reakciók bármely más vakcina esetében is jelentkezhetnek, a szakember szerint ezektől nem kell tartani. – Komolyabb mellékhatás az anafilaxiás sokk lehet, amely gyors túlérzékenységi reakció. Ez más injekciók esetében is előfordulhat: egy adott kémiai anyagra jelentkezhet érzékenység. Ha a segítség kéznél van, kezelhető, nem kell tőle megijedni. Az oltási rend szerint az oltást követő félórában ott kell lenni az oltópontnál, hogy ha ilyen jelentkezik, akkor ellássák – erre a helyszínek fel vannak készülve. De ezek igen ritkák, és hangsúlyozom: nem oltásspecifikusak, hanem bármely, az ember szervezetébe bejutó kémiai anyagtól előfordulhatnak.
Reális időtáv
Velkey György arra is kitér, hogy a fejlesztésre szánt, sokak által rövidnek ítélt idő sem indokolja a félelmet.
– Az egészségipar olyan fejlett genetikai és járványtani ismereteken alapul, az oltóanyagok gyártásának olyan évszázados hagyománya és rutinja van, amelyekből adódóan egy világjárvány esetében fokozott tudományos érdeklődéssel szűk egy év alatt kifejlesztett vakcina teljesen reális dolog.
Egy-egy oltóanyag kifejlesztése és utána hatósági befogadása, ellenőrzése igen körültekintően végzett minőségbiztosítási folyamat. Akik ezeket végigcsinálják, azok garantáltan használható készítményeket hoznak forgalomba. A klinikai vizsgálatok is az mutatják, hogy ezek hatásosak, eredményesek, a mellékhatási profiljuk ellenőrzött és vállalható mértékű – fogalmaz a főigazgató, aki ugyanakkor megérti, hogy ez sokaknak talán hihetetlennek tűnik. – Az orvostudomány világának újdonságai nehezen érthetők meg a nem ilyen szakterületen dolgozók számára. De ugyanez igaz az űrkutatásra, a mikroelektronikára vagy az autóiparra is – azokat az őrületes tempójú fejlesztéseket, amelyek ezekben a különleges tudományos-technikai világokban vannak, az általános emberi tudással nehezen látjuk át.
Elhanyagolható kellemetlenség
Teljes mértékben osztja kollégája véleményét Molnár Pál belgyógyász is. A Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka hangsúlyozza: százezer esetre jut egy komolyabb oltási szövődmény – a már említett anafilaxiás sokk, ez pedig igen alacsony kockázati küszöb. Az esetleges fejfájás, láz, pici duzzanat vagy fájdalom a szúrás helyén szerinte elhanyagolható kellemetlenség – főleg ha azt nézzük, hogy milyen védettséget ad a vakcina. Hiszen aki elkapja a koronavírust, rendkívül veszélyes állapotba kerülhet: nem lehet előre megjósolni, hogyan reagál a fertőzésre az adott beteg szervezete.
A szakemberben nincs kétség az oltás biztonságossága és hatékonysága felől. – Azt persze egyelőre nem tudjuk biztosan, meddig ad védettséget a betegséggel szemben: csak menet közben derül majd ki, hogy körülbelül fél évig-e vagy tovább. Egyelőre úgy tűnik, hogy – akárcsak az influenza esetében – az oltást bizonyos időközönként meg kell majd újítani – fogalmaz Molnár Pál.
Az egyén és a közösség
Habár a főgondnok is számos kételkedéssel szembesül rendelésein, úgy látja, mégiscsak egyre többen kezdenek hajlani a védőoltásra.
– Ha nem oltatják be magukat elegendően, nem lesz meg a kívánt védettségi szint a népességben, és továbbra is fokozott óvintézkedésekkel kell élni az életünket – marad a maszkhasználat, a távolságtartás, a szabad mozgás korláto zása, és ezek minden kellemetlen, negatív hozadéka. Az egyéni felelősség mellett a közösségnek is tartozunk tehát felelősséggel
– hangsúlyozza Molnár Pál, aki szerint a csak részleges tájékoztatásnak is szerepe van abban, hogy többen bizonytalanok az oltást illetően: sokakat zavar, hogy egyelőre nem ismert a pontos időpontja, menetrendje annak, hogy aki a www.vakcinainfo.gov.hu oldalon regisztrál az oltásra, pontosan mikor és hol jut hozzá. A szakember szerint az idősek körében még kevésbé közismert, hogyan megy majd végbe a folyamat.
– A jelenleg rendelkezésre álló vakcinák a gyártók szerint az eddig felbukkant koronavírus-mutációk esetében is hatékonyan védenek – biztat Molnár Pál, aki teljes mellszélességgel kiáll a vakcinázás mellett. Úgy gondolja, hogy a médiában az utóbbi hónapokban megjelent negatív hangvételű híreknek elbizonytalanító hatásuk volt a lakosságra nézve, és megjelentek a politikai tőkét kovácsolók is. A főgondnok meggyőződése, hogy aki találkozott súlyos koronavírusos beteggel, annak egyértelmű: semmilyen bizonytalanságot nem lenne szabad gerjeszteni a vakcinával kapcsolatban.
Maszk nélkül
Egy-két napig egészen enyhe fájdalmat érzékelt az oltás helyén, más mellékhatást viszont Szabó Miklós gyermekgyógyász sem tapasztalt. A Zsinat egészségügyi képviselője nagyon várta, hogy megkapja a vakcinát, ahogyan azt is, hogy minden munkatársa is hozzájusson. – Várjuk azt a pillanatot, amikor egymás között – az orvosi szobában, a napi megbeszélések idején, a nővértartózkodóban – már nem kell maszkban lennünk. Merthogy a hétköznapjainkban tavaly március óta a munkaidőnk nyolc vagy tizenkét órájában folyamatosan, szünet nélkül maszkot kell viselnünk. Öröm lenne alkalmanként látni a másik arcát – fogalmaz Szabó Miklós.
A szakembert sokkolták az alacsony oltási hajlandóságról szóló adatok. – Magyarország az elmúlt években híres volt a magas átoltottságáról, erős volt a fegyelem, az elkötelezettség a védőoltások iránt: a kanyarót, diftériát, gyermekbénulást mint szintén járványos betegséget például már nehéz tanítani, hiszen nem tudunk ilyen pácienseket mutatni. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi vezetett ahhoz, hogy míg tavaly év elején, a koronavírus-járvány megjelenésekor ebben az országban magas volt a bizalom és a hajlandóság az oltás iránt, egy év alatt oda jutottunk, hogy a jelenlegi mérések mindöszsze húsz százalékot mutatnak.
Félelem az ismeretlentől
Szabó Miklós szerint e bizalmatlanságot az elmúlt év eseményei eredményezték. – Megrendítő volt megtapasztalni, hogy van egy, az életünket egyik pillanatról a másikra megváltoztató külső hatás. Több százezer ember elveszítette a napi munkáját, a kényszerű kormányzati döntések korlátozzák a mozgási szabadságunkat. Ezek a dolgok szinte mindenkit elbizonytalanítanak. A „nem tudom, hogy mi fog történni” érzés a legmagasabb szintű frusztráció: az ismeretlent, a nem tudást a legnehezebb elhordozni. Ilyenkor esendővé válunk, és meginoghat a bizalmunk az alapellátási intézményekben, fogékonyabbak vagyunk a – merek így fogalmazni – szektás elképzelésekre – mondja a gyermekgyógyász, aki mindezek ellenére bizakodó.
– Most már világszerte több tízmillió embertársunk van, aki részesedett az oltásban és abban a biztonságban, amelyet ez jelent. Minden egyes nap növeli a vakcinára nyitott emberek számát. Egyre többen látják majd, hogy mi, akik az egészségügy frontvonalában dolgozunk, a védőoltás felvétele után is élünk, sőt: nem vagyunk betegek, és talán valamilyen szinten szabadabban is mozgunk.
Bízom abban, hogy az egyszerű, hétköznapi tapasztalat és a világ visszarendeződése mindenkit bátorít majd arra, hogy ne higgyen a részletekből álvalóságot összerakó álhíreknek.