Reformátusok Lapja 2022/24. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

A misszió az Istené

MICHAEL W. GOHEEN, A MISSZIOLÓGIA PROFESSZORA

A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat AJÁNLATA

Jézus mondja: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek…” (János evangéliuma 14,27)

BIBLIA NEKED

Interaktív kiadás fiataloknak

A revideált új fordítású Biblia (RÚF2014) szövegével

160×218 mm • 1586 oldal • 12 000 Ft

(Kálvin Kiadó – Harmat Kiadó)

Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt (szerk.) LEVÉLSZÁRNYAK

Irodalmi szöveggyűjtemény

Szabó-Nyulász Melinda GONDOLD ÚJRA, ALKOSS MÁSKÉPP!

Tananyagba építhető kreatív ötlettár pedagógusok, oktatók, szakemberek számára

200×270 mm • 188 oldal • kartonált • 3500 Ft

(Kálvin Kiadó – Reftantár)

Bagdán Zsuzsanna AZ ASSZONYOKAT

NEM LEHETETT MEGSZÜNTETNI

Életutak és emlékképek a Magyarországi Református

Nőszövetségből

A/5 • 248 oldal keménytáblás • 2200 Ft

Bölcsföldi András (szerk.)

HÚSVÉT KÖZELÉBEN

Magyar írók novellái böjttől pünkösdig

Fr/5 • 176 oldal keménytáblás • 2500 Ft

1–2. évfolyam

Papp Kata illusztrációival 210×210 mm • 248 oldal • kartonált • 3500 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)

LELKI ÉHSÉG

Protestáns spiritualitás a 21. században B/5 • 348 oldal • keménytáblás • 2800 Ft

John Bush

NAPI MENÜ

137×148 mm; 128 oldal; kartonált; 990 Ft Gondolatok, igék, imádságok – humoros karikatúrákkal

Sándor Endre

JUSSON NEKEM A BENNED MŰKÖDŐ

LÉLEKBŐL KÉTSZERES RÉSZ!

Elizeus próféta élete és üzenete B/6 • 200 oldal • kartonált • 820 Ft

Mercé Segarra – Francesc Rovira

JÁTÉKOSAN A BIBLIÁRÓL

43 bibliai történet

225×267 mm • 96 oldal • kartonált • 2500 Ft

Szórakoztató feladatok és bibliai tanulságok gyermekeknek

A KERESZTÉNYSÉG

TÖRTÉNETI ATLASZA

220×280 mm • 224 oldal keménytáblás, védőborítóval • 8000 Ft

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója

1113 Budapest, Bocskai út 35. • Tel.: 06-1-386-8267; 06-30-276-7343 • e-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu www.kalvinkiado.hu • www.bibliatarsulat.hu

Vásároljon a weboldalunkon 15% kedvezménnyel!

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Sebestyén László

ELEINK FOHÁSZAI

Örök mindenható kegyelmes Atyánk, ím, bemegyek a szent gyülekezetedbe, az imádságnak házába, hogy én is a többi keresztyénekkel téged dicsérjelek, bocsásd meg Uram, Isten az én bűneimet a közbenjáró Krisztusért, adjad nekem a te szent Lelkedet, ki tanítson és vezéreljen engemet a te utaidon, mert te vagy az én Istenem. Örülök, Úr Isten a te szent gyülekezetednek, kik a te áldott Igédnek a hallgatására és tanulására gyűltek össze.  KÁROLYI ANDRÁS (?–1594)

INTERJÚ • 6. Ünnepi könyvhét reformátusokkal | Fodor Csabát, a Kálvin Kiadó terjesztési vezetőjét kérdeztük a kiadó ünnepi könyvheti jelenlétének fontosságáról és a programokról

GONDOLATOK • 7. Június volt s ujjongtunk... | Bölcsföldi András spirituális évzáró gondolatait ajánljuk

KULTÚRA • 14. Csokonai hazatérése Csurgóra | Ismerjék meg a Csokonai Vitéz Mihály életét és munkásságát bemutató Legalább álmodj velem című kiállítást!

REFORMÁTUS ÉLET • 18. Szabadság fáklyával, teli torokból | A XVII. Református Zenei Fesztivál zsoltáros fáklyás menetén és késő esti áhítatán jártunk

KÖZÖSSÉGBEN • 22. Keresztyén társat találni tíz perc alatt | Krisztuskövető egyedülállóknak szóló társkereső esten jártunk. Riport

EGYHÁZI ÉLET •24. Elmúló szenvedély | Kádár Annamária egyetemi docenssel, pszichológussal a szerelemről beszélgettünk

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

VI. 12. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA

(2) „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk és bizonyságot teszünk róla…” (1Jn 1,1–4) János apostol az első levelét végtelenül csodálatos és hatalmas bejelentéssel kezdi. Megjelent az élet! Egyre többet hallom kislányok Zoé nevét. Abból a görög szóból ered, amely itt is szerepel: élet. Több szó is van erre Bibliánkban, és a másikat is használjuk: biosz. Ennek sok formájával találkozunk a nyelvünkben. Nem mindegy, hogy valaki csak biológiai életet él, vagy teljes életet. Mindenki kapja Istentől a biológiai életét, amikor megszületik a földre. De csak ennyi az élet? Az evés, ivás, munka, testi szükségletek ellátása, mindez 70-80 esztendőn keresztül? Van ennél több! János és a többi tanítvány is csak akkor ismerte fel, amikor megismerte Jézus Krisztust. Maguktól nem láttak túl a láthatón! Mindig érezték ők is, ahogy mi is és mindenki, hogy többre vágyunk! Szeretnénk valami teljesebbet megismerni. De magunktól nem találjuk sem az ajtót, sem a zárat. Ahogyan Michel Quoist fogalmaz: „Tudom, hogy létezik az öröm: láttam felragyogni mások arcán. Tudom, hogy csillog a fény: láttam felcsillanni mások szemében. De még nem szabadulhatok, Uram, mert szeretem, s egyben gyűlölöm börtönömet. Mert önmagam börtöne vagyok.” Jézus Krisztusban pedig megjelent és megnyílt a teljes Élet!

Józs 15  241. dicséret

VI. 13. HÉTFŐ

(5) „…az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn 1,5–10)

Isten az, aki szavával teremti meg a világosságot. Korábban minden kietlen és puszta volt. Ő az, aki az égő csipkebokorban megszólítja Mózest. Aki tűzoszlop által vezeti a népét éjszaka. Amikor Ezékielt elhívja az Úr, a trónust – úgy látja – fényözön veszi körül. Betlehem mezején, éjszaka, Jézus Krisztus születésekor körülragyogta a pásztorokat az Úr dicsősége. Ruhája olyan tündöklő volt a megdicsőülés hegyén, amilyet ruhafestő nem tud fehéríteni. Amikor Pál apostol találkozott Jézus Krisztussal, „hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte”. János látomásban látja Jézus Krisztust – A jelenések könyve szerint –, tekintete pedig olyan volt, „mint amikor a nap teljes erejében ragyog”. Mindez hitvallás Urunk dicsőségéről, szentségéről, hatalmáról, tisztaságáról, erejéről. A sötétség számunkra a bűn jelképe, meg sem közelíti a Szentháromság Istent. Lényeges mindezt tudatosítanunk ma is magunkban! Elsősorban azért, hogy dicsőítsük őt, akinek a világossága a legteljesebb, legnagyobb. Másrészt nehogy megkísértsen minket az a gondolat, hogy Isten rosszul tesz valamit, vagy rosszul dönt valamiben. Sok nehézségen, próbán megyünk keresztül. Azonban ezek vajon a bűn jelenlétének következményei, vagy annak az Istennek tulajdonítjuk, akiben nincs sötétség? Józs 16  152. dicséret

VI. 14. KEDD

(5) „aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete.” (1Jn 2,1–6) Parancsolatok. Mennyire idegen, távoli, esetleg ingerlő számunkra ez a szó? Valami, amit meg kell tartani? Amit megkövetel Isten? Ami olyan nehéz? Pedig Urunk nagyon részletesen ír a törvényekről, rendelkezésekről, végzésekről például Mózes 2. és 5. könyvében. A hegyi beszédben is tanít róluk Jézus Krisztus. Mit gondolunk? Lehetséges megtartani? Mennyire más, ha úgy gondolunk a parancsolataira, mint az Igéjére, a tanítására, szavára! Amellyel bennünket a helyes úton vezet. Az igaz ösvényre tanít. Korlátok, amelyek megóvnak a szakadéktól. Sötét úton világító lámpások. A sokszor viharos, veszélyes tengeren világítótornyok, amelyekhez igazodhatunk. Akik megtartják, azoknak életét megmenti a parancsolat, Isten Igéje. Mindezt azonban még úgy is fontos átgondolni, hogy csakis az Isten iránti szeretet lehet a helyes motivációnk a parancsolatok megtartására. Ha azért akarom megtartani, mert meg kell, akkor hamar elnehezül a szívem, kényszerré válik. Azért tarthatom meg, mert szeretem az Uramat. Ő a legteljesebben szeretett engem, így én is viszontszerethetem. Örömmel engedek neki, mert aki szeret engem, tudom, jót akar nekem. Szeretem, ezért szeretnék neki ezzel örömöt szerezni. Szeresd Istenedet!

Józs 17  237. dicséret

VI. 15. SZERDA

(9) „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.” (1Jn 2,7–11)

Kilencvenéves volt presbiterünk ügyét intéztem, felvették az idősek otthonába. Huszonöt éve ismerem. Első ránézésre komoly embernek tűnt. Jobban megismerve morcosnak, mérgesnek. Ha valaki megkérdezte volna, van-e családja, azt mondta volna, nincs. Én is így tudtam éveken keresztül. Most, amikor már hosszabb ideje kórházban feküdt, és bekerülhet az otthonba, felkeresett a lánya. Kiderült, van lánya, fia, és nekik is gyermekeik. Az unokáját pici korában látta utoljára. Azóta felnőtt. A lánya egyszer

csak azt érezte, ugyan elutasította apukája minden közeledését az elmúlt huszonöt évben, nem válaszolt a leveleire, most mégis el kell indulnia, meg kell keresnie. Éppen jókor jött, hogy a nehezedő időkben édesapja mellé álljon. Még van lehetőség kibékülni, a lelket megtisztítani a bocsánatadás és a bocsánatkérés által. Még van lehetőség letenni a terheket, hogy megszabadulva lehessen megállni az igaz bíró előtt. Mennyi örömtől megfosztja magát az az ember, aki haragot tart, gyűlölködik, akár éveken keresztül! A világosság be akar ragyogni a szívünkbe, és kitakarítani onnan a neheztelést, gyűlölködést! Járjunk a világosságban! Józs 18  273. dicséret

(14) „...Isten igéje megmarad bennetek, és legyőztétek a gonoszt.” (1Jn 2,12–17)

A mai szakasz a növekedésről és a kísértés elleni harcról szól. Olyan jó, hogy lehet Isten gyermekévé lenni, megismerve és befogadva Jézus Krisztust. A benne való hitben pedig lehet növekedni. Ifjúvá és érett hívővé válni. Mindeközben támadások, kísértések között vagyunk. Van valaki, aki nem szeretné, hogy növekedjünk. Ehhez mindent bevet: a világ csábítását, a test és a szem kívánságát, a vagyon rabságát. Hogyan lehet ekkora vonzásban megállni, és még növekedni is? A szakasz közepén van a kiemelt mondat, mintha a szíve volna. Isten Igéje, a Biblia a kulcs. Aki ismeri, megérti és benne marad, az tud győzni. Mint amikor, a görög mitológia szerint, Orpheusz a lantjátékával túlzengi a csábító szirének énekét. Mennyire erős a mi szívünkben az Isten beszéde? Ha elolvasom, mennyi ideig marad meg? És ha el tudom is mondani, vajon megértettem-e? Nem véletlenül tanítanak a gyermekeknek aranymondásokat. Bárcsak mindenki magával vinné az ifjú- és felnőttkorába is ezt a jó szokást! Ha ezt tesszük, még jobban megmarad bennünk az Ige, és közben olyan kincseket, lelki vitaminokat gyűjtünk, amelyek győzelmet adnak. Milyen tárház él bennünk a Bibliából? Józs 19  77. zsoltár

(18) „…most sok antikrisztus jelent meg…” (1Jn 2,18–25) Végtelen szomorú, fájdalmas ténymegállapítás. Az utolsó idők jele. Közöttünk vannak. Hatni akarnak ránk, és tönkreteszik a világot. Úgy készít erre az apostol, akit Isten Lelke ihletett, mint amikor Jézus Krisztus beszélt a szenvedéseiről a tanítványainak. Vigyázzatok! Nehogy megzavarjon benneteket, és elvigyen a világosságtól! Hiszen ők is közel voltak az Úr gyülekezetéhez. Ott indultak el, de nem maradtak meg. A legfontosabb ismertetőjel: tagadják, hogy Jézus az Isten Fia, Krisztus a Megváltó, Szabadító. Ha pedig őt tagadják, akkor az Atyát is, a Fiú munkáját és a Szentlelket is. Sokan vannak. Mi azonban megmaradhatunk! Nem kell félnünk. Ha Isten beszéde gyümölcsöt terem bennünk, az megtart minket. De én az Urat várom! Ha a többség visszafordulna, akkor is Megváltó Krisztusommal megyek! Az ő győzelme végérvényes és elvehetetlen a Golgotán, és a feltámadása által. Nincs ennél biztosabb út. Van, ami megtart. Van, aki győzött. És az ő ígéretére lehet építeni. Márpedig ő velünk van „minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). És „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13,13).

Józs 20  509. dicséret

(27) „de bennetek megmarad a megkenetés olaja…” (1Jn 2,26–29)

Erősítsük a lelkünkben ma is ezt a nagy ajándékunkat! A Krisztusban hívő ember felkent a benne való hit, a Szentlélek által. Hitvallásunk így fogalmaz: „Miért hívnak téged Krisztusról keresztyénnek?

Azért, mert hit által Krisztusnak tagja, és így az ő felkenetésének részese vagyok, avégre, hogy nevéről én is vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatként neki adjam, s a bűn és ördög ellen ez életben szabad lelkiismerettel harcoljak, és azután ővele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjam.” (Heidelbergi Káté, 32. kérdés-felelet) E feleletben elsősorban a felkenetés célja fogalmazódik meg. A mai Igében pedig a felkenetés ajándéka hangsúlyos. Az Ószövetségben papok, próféták, királyok kapták, és a templom szent eszközei. Te is kaptad, ha Krisztusban hiszel! Ez a kiválasztás, az elhívás, az elpecsételés olaja. Megtanít bennünket mindenre, és vezet a keskeny úton. Olyan belső pecsét, amelybe szilárdan kapaszkodhatunk. És ha kívülről nagy a vihar vagy a támadás, akkor is meg tudunk maradni a hitben. A megkenetés olaját nem veheti el senki. Így abban sem ingathat meg, hogy meg tudsz maradni az igazságban! Hagyatkozzunk Isten Lelkére, és legyen teljes bizalmunk benne! Józs 21  103. zsoltár

VI. 6. CSÜTÖRTÖK

VI. 17. PÉNTEK

VI. 18. SZOMBAT

az egyházi kiadókat keresik ott. Ennek sikerességét határozottan érzékeltük az elmúlt évek során. Bár nem azért lépnek oda hozzánk, mégis örülnek, hogy lám, ott van a Biblia vagy az annak megértését segítő könyvek. Természetesen kijárnak különböző felekezethez tartozók vagy Isten-keresők, és akik kifejezetten örömmel fogadják, hogy a Kálvin Kiadó vállalja a református egyház képviseletében azt a missziót, hogy jelen van az ünnepi könyvhéten. Ez motivál bennünket a leginkább, de a kapcsolati hálónk is szélesedik ilyenkor, hiszen találkozunk személyesen a nagy kereskedőcégek vagy más kiadók képviselőivel, és sok olyan kis kiadó is ott van, akár határon túliak, ahol jelennek meg református szerzők könyvei, és sok esetben ily módon sikerül a mi forgalmazásunkba is átvenni ilyen kiadványokat.

Ünnepi könyvhét reformátusokkal

A Kálvin Kiadó standját is megtalálják az érdeklődők a 93. Ünnepi Könyvhéten június 9–12. között a budapesti Vigadó téren, a pult mögött mosolygó munkatársak egyike Fodor Csaba, a kiadó terjesztési vezetője. Őt kérdeztük a református egyház kiadója könyvheti jelenlétének fontosságáról és a programokról.

Mióta vesz részt a Kálvin Kiadó az ünnepi könyvhéten?

Sokáig gondolkodtunk rajta, mert elég költséges a részvétel. Végül a 2010-es évek elejétől csatlakoztunk más egyházak kiadóinak példáján felbátorodva, akik előbb meglépték ezt, és jó benyomásaik voltak. Úgy gondoltuk, szeretnénk megmutatni mindazt, amit a református könyvkiadás képvisel, elsősorban a Magyar Bibliatársulat megbízásából kiadott Bibliákat. Nem beszélve arról, hogy az ünnepi könyvhét hangsúlyos részét alkotják a gyermekkönyvek, és akkorra már elég gazdag ilyen választékunk volt. A hasonlóan fajsúlyos rendezvényre, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra előbb kezdtünk el kijárni, és ott magunk is jó tapasztalatokat szereztünk, másrészt az olvasóink is jelezték, hogy a könyvhéten is meg szeretnének találni minket.

Van-e érzékelhető hozadéka a részvételnek az ünnepi könyvhéten?

Nem azért megyünk ki, mert azt reméljük, hogy így sokkal több könyvet adunk el. Inkább azt mutatjuk meg ezzel, hogy azt a közönséget is meg tudjuk szólítani, akik nem elsősorban

A nem egyházi érdeklődőket leginkább mi vonzza a standhoz? Az egyik jellemző kör, akik megkeresnek bennünket egyházon kívülről, azok a tanárok, akik a pedagógiai kiadványainkért jönnek – sőt, sokszor nemcsak maguk, hanem játékot is szerveznek a fiataloknak, amelyben meg kell találniuk valamilyen könyvet többek között a mi standunkon is. Van olyan olvasói réteg is, amely a nemzettudata vagy keresztyén kulturális tudata révén talál el hozzánk. Ők is örülnek, amikor meglátják például az Áprily-életrajzunkat, amely egy erdélyi kiadóval közös megjelentetés, vagy azt a Reményik Sándor-verseskötetet, amely már több kiadást megért. Sokan érdeklődnek, akik a munkájukhoz keresnek valamilyen egyház- vagy kultúrtörténeti kiadványt vagy éppen idegen nyelvű Bibliát, mivel élő és holt nyelveken egyaránt forgalmazzuk a Szentírást.

Szervez-e dedikálásokat a kiadó?

Az ABC kuckó című, a Református Tananyagfejlesztő Csoporttal közösen kiadott ábécéskönyvünk szerzői, Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt, valamint a kötet illusztrátora, Schall Eszter fog dedikálni, illetve az épp a könyvhétre megjelenő Gondold újra, alkoss másképp című ötlettárkötet szerzője, Nyulász Melinda, egyházunk kampányainak állandó grafikusa. Pódiumbeszélgetést is szervezünk Mitől szép egy iskolai könyv? témában, a Református Tananyagtár illusztrátoraival fognak beszélgetni.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ.

A KÁLVIN KIADÓ A VIGADÓ

TÉREN

A Vörösmarty tér átalakítása óta már nem fér el minden kiállító a téren, így a Kálvin Kiadó a Vigadó téren lesz megtalálható, egypercnyire a Vörösmarty tértől. A programok időpontja és helyszíne a lapunkban is megjelent plakátról megtudható.

A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának spirituálisa

BÖLCSFÖLDI ANDRÁS

Június volt s ujjongtunk…

Ha sok verset nem jegyeztünk is meg a ballagási, kibocsátós, kicsengetős, évzárós ünnepségeinkről, Adynak ez a megunhatatlan sora mindenképp belénk ivódott: „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább…” Minden tanuló iskolakezdési sóhaja szeptemberben: mikor lesz vége ennek az évnek? S bizonyára kellő pszichológiai ismeretek híján is elégedetten nyugtáztuk magunkban, ha osztályfőnökünk a tanév eleji beszédében évnyitó helyett évzárót mondott. A tanárok is várják a júniust. Mi hát a titka ennek a feszültségnek, amely a „szabad mellü örömök” és a „bilincses iskolák” között van?

„Mert jó, ha van kerete az évnek. S milyen jó, hogy a református iskolák évnyitóját többnyire templomban tartják, Isten segítségül hívásával kezdődik a tanítás, és hálaadással, a jutalmak kiosztásával ér véget. Krisztus éltető ereje adja a lezárás lényegét.”

Ma már az óvodában is nagy a felhajtás, ünneplés, lufi, ballagással búcsúznak az iskolába készülők, a szülők megható pillantásaitól követve. Akik ötödikesek lesznek, leszámolnak a kisdiákléttel, átlépve a felsős korszakba, az önállóbb életbe. Majd a középiskolát kezdők – a hagyományos, 14 éves korhatár már a felnőttség (érettség) felé mutat, abban a különös és zaklatott átmenetben, amelyben a tanulók még lehetnek teljesen szelíd, engedelmes gyermekek, de szemükbe hulló hajú, vállrángatós, szótlan vagy éppen harsány kamaszok is. Később jön el a főiskolás- és egyetemistalét teljes szabadsága, amelyben sokan el is vesznek, mert könnyebb volt napról napra teljesíteni, s nem egy könnyed, pár hónapos szorgalmi időre, és egy zaklatott, kávés, kialvatlan, fárasztó, „utolsóéjszakaakkorismindentmegtanulok” időszakra vált ketté az élet. Végül vannak, akik még felnőtten sem hagyják abba a tanulást, s akár kisgyermekek mellett, akár később a hétvégékből és az éjszakákból lopott időkben tanulnak szüntelen, mint az állítólagos jó pap.

De mi az „ujjongás”, és mi a „nincs tovább”?

Tudjuk, hogy a nagy öröm is bizonyos ideig tart, és van tovább is, baj is lenne, ha nem lenne. Háborús beszámolókban olvassuk: az iskolaév közben véget ér, jelenleg is van ilyen része a világnak. A tudáskényszer, a túlterheltség, a kötöttségek, a megemészthetetlenül sok tananyag, az iskolai élet tágabb és szűkebb keretei adják azt a feszült-

séget, amely alól fel kell szabadulni? Vagy csak az a természetes életrend érvényesül, amikor egy osztálykirándulás alkalmából a gyermekek kiszabadulnak a természetbe, s körbefutnák akár a világot is? Ha a sokat emlegetett poroszos keretek miatt van ez a nagy kitörési vágy, akkor megérthetjük, miért úgy ér véget az iskola a Tom Sawyer című regényben, hogy a bóbiskoló öreg tanító kopasz fejét befestik arannyal, amely beragyogja a tantermet. „Erre abbamaradt a vizsga, a gyerekek bosszút álltak, a vakáció megkezdődött!” Kell a feloldás, a „bosszú”, a kitörés? Vagy inkább a köszönetmondás? A költő is ezt élte meg:

„Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted.”

Minden kormánynak, de a társadalomnak is nagy a felelőssége abban, hogyan bánik a pedagógusokkal és a rájuk bízott gyermekekkel, mennyire becsüli meg tanárait. Ez is, mint sok más, általában csak visszatekintve érthető meg. Adyt is így olvassuk. Nekem is kínt jelentett, amikor pedagógus édesanyám azzal a feladattal bízott meg, hogy az általános iskola végén minden tanáromnak vigyek oda személyesen egy szál virágot. Nem értettem, hogy miért kellett (szinte egyedül nekem) így tennem, de utólag látom. Hiszen mindenki szeretettel és megértéssel beszél később tanárairól, még azokról is, akik nem tartoztak a kedvencek közé.

„Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni S hűn állni meg Isten s ember előtt.”

De tudjuk jól: a keretek meg is tarthatnak. Nemcsak az iskola idején, hanem az élet iskolájában is. Mert jó, ha van kerete az évnek. S milyen jó, hogy a református iskolák évnyitóját többnyire templomban tartják, Isten segítségül hívásával kezdődik a tanítás, és hálaadással, a jutalmak kiosztásával ér véget. Krisztus éltető ereje adja a lezárás lényegét. Ő zengi be élettel az iskolát, s a lezárásnak és az eltöltendő szabadságnak is egyedül ez adja meg az értelmét.

„Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább.”

(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

AZ EVANGÉLIUM MAGJAI

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Isten kegyelmesen használja egyházát, hogy áldás legyen a világ számára. Kezdetben az ember harmóniában élt Teremtőjével az édenkertben, de a bűn mindent összetört. A kereszt állította helyre az elvesztett áldást, amelynek csatornái Jézus Krisztus követői. Ez a misszió alappillére. Michael W. Goheen, a missziológia közismert professzora több évig tanította lelkészeink egy csoportját a misszió jelentőségére és 21. századi szerepére.

2016-ban indult a lelkészek missziói képzése, amely a koronavírus-járvány miatt elhúzódott, és a napokban fejeződött be. Milyen tapasztalatokat szerzett? Nehéz megmondani, mennyire voltunk eredményesek. Sokan közülük teljes mélységében megértették a tanításom lényegét, ennek fényében értékelik a saját helyzetüket és fognak változtatni. Nagyon okosak a magyar lelkészek, és azt gondolom, sikerült nekik átadnom, mennyire fontos az egyéni élet helyreállítása és a Biblia nagy története, amely magába foglalja az emberi lét teljességét. Remélem, mélyebb felelősség ébredt bennük felebarátaik iránt. Kellő kritikával illetik majd saját kultúrájukat, az európait, és bizakodom, hogy a prédikáláshoz, a lelkészi hivatáshoz is kaptak gyakorlati eszközöket. De óvatos vagyok, mert a magyar helyzetet nem érthetem meg teljesen. Mit tennél, kérdezte például az egyik lelkészem, ha egyszer csak rájönnél, hogy a lelkésztársad jelentett rólad a kommunista kormánynak? Megrökönyödve néztem magam elé: nekem erre nincs válaszom. Egész életemben nem találkoztam ilyen helyzettel. Vagy legutóbb elmondta valaki, hogy a presbiterei nem hívő emberek. Hogyan pásztorolja a gyülekezetét, ha a vezetőknek csak hosszú nemzedékeken átívelő tradíciójuk van, de nincs élő hitük? Kanadai vagyok, de a fél életemet Phoenixben töltöttem, az Egyesült Államokban. Csak tizenegy év után kezdtem megérteni,

milyen is valójában az amerikai gondolkozás, mert bizony nagyon más, mint a kanadai. Szüntelenül emlékeztetem magam, hogy magokat ültetek, a saját tapasztalatomból merítek, amiről tudom, hogy az én helyzetemben működött, amikor az evangélium egy adott pillanatban formálta az egyházat. Bizakodom, hogy az örömhír magjai majd vizet, napfényt kapnak a magyar körülmények között.

Hazánkban a legnépszerűbb és legismertebb könyvei, egyben a lelkészkurzus kötelező olvasmányai a 2004-ben

Craig G. Bartholomew professzorral közösen írt műve, A nagy történet, és a tíz ével később kiadott önálló munkája, a Keresztyén misszió ma. Hogyan születtek meg ezek a kötetek? Mindkettő az egyetemen tanított kurzusaim eredménye. A nagy történetet a biológia, politikatudomány, szociológia és pszichológia szakos hallgatóimnak írtam, hogy megismertessem velük a Biblia tanításait, és így keresztyén alapozást kapjon az életük. Az egyház első teológusához, Iréneuszhoz hasonlóan meggyőződésem, hogy a keresztyén hit magának az életnek a története, a Biblia pedig az Isten tevékenységéről szóló beszámoló, amely értelmet ad az életünknek, és megalapozza cselekedeteinket. A másik, a Keresztyén misszió ma, lelkipásztori, gyülekezetalapítói munkám tapasztalataira épül, és szintén egyetemi felkérés áll

mögötte. Az egyetemi bevezető kurzusok egyike a missziológia témakörét dolgozta fel, és a tananyag összeállítását, tanítását rám bízták. Sokat küszködtem, mert nem voltak használható modellek előttem, amelyek segítettek volna olyan missziológiai kurzus felépítésében, amelynek van mondanivalója a ma embere számára és ennek a tudományágnak a különböző irányzatait egységesen szemlélik.

Kiknek a művei hatottak leginkább a gondolkodására?

Mindenképpen Lesslie Newbigint említem legelőször, a doktori disszertációmat is az ő missziós ekkleziológiájából írtam. Teológiámat és hitemet Johan Herman Bavinck holland missziológus és a kanadai származású Harvie Conn professzor alapozták meg. A missziológia irodalmában egyszerűen megkerülhetetlen David J. Bosch Paradigmaváltások a misszió teológiájában című munkája, amelyről ma már tudjuk, hogy megjelenését követően megváltoztatta az egész tudományágat. 1989-ben tanítottam először a témában, és a már említett kínlódásom kellős közepén bukkantam Bosch könyvére, amely csak néhány nappal korábban került az olvasók kezébe. Kétszer is figyelmesen elolvastam, amikor a kurzusomra készültem. Közel húsz évvel később pedig könyvesboltokba kerülhetett saját könyvem, amely a téma feldolgozásának rövidebb és népszerűbb változata.

NÉVJEGY

Michael W. Goheen

kanadai református missziológus pályáját az Amerikai Presbiteriánus Egyház (PCA) gyülekezetalapítójaként és Torontó környékén lelkipásztorként kezdte. Ezután több mint két évtizeden át világnézeti tanulmányokat, bibliai teológiát és missziológiát tanított például a Redeemer University College-ban, a Trinity Western Universityn, a Calvin Theological Seminaryn. Közben részmunkaidős lelkészi és prédikátori állásokat töltött be helyi gyülekezetekben.

Jelenleg a kanadai Vancouver és az arizonai Phoenix között osztja meg idejét, ahol a Covenant Seminary telephelyén, a Missziói Képzés Központ (Missional Training Center) teológiai képzési programját vezeti.

1979-ben kötött házasságot feleségével, Marnie-val. Négy házas gyermekük és tizenegy unokájuk van.

A phoenixi Missziói Képzés Központ igazgatója, amelynek létrejötte sokéves munka eredménye.

2012-ben a Trinity Western Egyetemen tanítottam, és meg voltam róla győződve, hogy nyugdíjas állást találtam. Váratlanul azonban meghívtak az Arizona államban található Phoenixbe teológiatanárnak. Észak-Amerikában a lelkészképzés sok problémával küzd, az akut pénzügyi válság mellett jellemző a diákhiány, és a tanított teológiával sincsenek megelégedve. A missziológiával foglalkozó leghíresebb gondolkodók tollából született tanulmányokban a szerzők megállapították, hogy a nyugati teológiai oktatást a felvilágosodás formálta, amely pusztán a lelkészek eszét edzette, de nem adott nekik lehetőséget a lelki fejlődésre, nem támogatta gyakorlati készségek megszerzését. Közel húsz lelkésztársammal a lelkipásztori teológia missziós alapon történő megújításáról döntöttünk. Ez a fajta megközelítés gazdag forrást kínál a minket körülvevő kultúra égető kérdéseinek megválaszolására. A missziós teológia tehát komolyan veszi az egyház részvételét Isten küldetésében. Erre épül a Missziói Képzés Központ (Missional Training Center), amely mára teljes körű partnerséget élvez a St. Louis-i Covenant Theological Seminaryvel, és MA szintű diplomát ad missziós teológiából. Az oktatás magját az evangélium adja, vagyis Jézus Krisztus örömüzenete. A maghoz tartozik az a bibliai történet, amely Jézus uralkodásának és visszajövetelének jó hírét mondja el. A visszatérés a történelem vége is lesz egyben, de el is vezet bennünket a kezdetekhez, hiszen a vég a kezdeti állapot helyreállítása. Minket tehát az evangélium ebbe a nagy történetbe helyez bele, amelyben Istentől kapunk identitást, szerepet, feladatot. A mag további része a misszió, ugyanis a keresztyének új emberként jelennek meg világban, a világ érdekében. Vagyis a történet lényege és nagy kérdése, vajon az új életük be tudja-e vonni a világot ebbe a nagy történetbe, hogy sza-

badulást adjon a kultúrákban jelen lévő bálványok fogságából. Tehát négyrétegű magról beszélünk, amelynek részei az evangélium, a bibliai történet, a misszió és a misszió találkozása a kultúrával. Ez formálja a különböző diszciplínák – bibliatanulmányok, rendszeres és történeti teológia, egyháztörténet, etika, ökumenikus tanulmányok, pasztorális teológia – tartalmát, az elméleti teológia – bibliatanulmányok, rendszeres teológia, egyháztörténet – és a gyakorlati teológia közötti tantervi felosztást, célját, egységét és módszertanát. Dani Eszter lelkész, aki korábban a diákom volt, 2015ben keresett meg, hogy össze tudnám-e foglalni egy hároméves kurzusban, hogyan változtattam meg a lelkészképzés tananyagát. Eszternek sikerült angolul beszélő lelkészeket toboroznia, akikkel először missziói ekkleziológiai lelkésztovábbképzést tartottunk, majd 2016-ban hároméves együttműködést indítottunk a Missziói Képzés Központ és a Zsinati Missziói Iroda között.

A Bosch és Newbigin által megfogalmazott missziológiát fejlesztette tovább a missziói egyházról kialakított teológiájában. Miben különbözik az öné az említett szerzőkétől?

Mindenképpen hangsúlyoznom kell, hogy a látásom történetiségét tekintve református, kálvinista és evangelikál. Az evangelikál szónak az Egyesült Államokban ma már rossz a felhangja, ezért inkább csak globális evangelikál értelemben használom. Teológiámat a holland neokálvinizmus formálta, Abraham Kuyper, Herman Bavinck. 1995-ben negyven

vezető neokálvinista gondolkodó találkozott Lesslie Newbiginnel a John R. W. Stott által alapított West Yorkshire School of Christian Studies egyik konferenciáján, ahol oktatáspolitikáról, gazdaságról, kultúráról cseréltünk eszmét. Hosszú beszélgetéseink alatt jöttem rá, hogy én inkább vagyok neokálvinista, mint Newbigin, mégis sokkal közelebb állok Newbiginhez, mint Boschhoz. Sok szempontból, azt gondolom, felfrissítettem és kiegészítettem a tanításukat, hiszen elkerülhetetlen volt a misszió történetének újraértékelése, a misszió jelenlegi kihívásainak, feladatainak megfogalmazása. A könyvemben mélyrehatóan foglalkozom olyan témákkal, amelyekkel ők nem. Ilyen például a pünkösdi kérdés vagy a városi misszió, amely meghódítandó terület.

Korunk egyik sokat használt szava a kontextualizáció, amely a missziológiának is az egyik legvitatottabb, ám felettébb aktuális témája. Egyszerűen fogalmazva, a kontextualizációt arra a folyamatra használjunk, amelynek célja, hogy az evangéliumot és az egyházat a lehető legotthonosabbá tegyük egy adott kulturális környezetben. Newbigin azonban óvatosságra int, hiszen, mint mondja, elveszíthetjük közben magát az evangéliumot.

A kontextualizációnak olyan formája fogadható csak el, amely a világon bárhol hűséges a Bibliához, és mentes az etnocentrizmustól és a relativizmustól, valamint a szinkretizmustól, releváns, mégis elutasítja a transzkulturális teológia elképzeléseit. A kontextualizáció teszi lehetővé az evangélium lefordítását az adott kultúrára. Ha olyan evangéliumot közvetítünk, amely nem tud kapcsolódni a jelen valóságához, akkor azt nem fogják jó hírként fogadni az adott korban. Vancouverben, ahol élek, rengeteg fiatal életét tette tönkre a modern technika, a közösségi média. Ha nem tudjuk őket megszólítani 21. századi, elkeserítő helyzetükben, akkor nem tudjuk elmondani nekik az evangéliumot. Newbigin nem kedvelte a kontextualizáció szót, de vallotta, hogy

„A bálványok nem szolgálják az igazságot, hanem lerombolják az életet.”

maga az elv élet-halál kérdése. Ő inkább a misszionáriusok és egy másik kultúra találkozásaként fogalmazta ezt meg. A misszionárius igent mond mindenre, ami a teremtés elemeiből jó, és nemet mindarra, amit a bálványimádás alakított ki.

Az evangélium központi örömüzenete a bűnből való szabadulás Krisztus keresztje által. Mégis egyre kevesebbet beszélünk a bűnről.

A bálványimádás is a bűn egy formája. Az egyház tagjai megkülönböztethetők, megmutatják az emberiség többi részének, hogy miről is szólhatna valójában az emberi lét. A keresztyén ember beteljesedett életet élhet, mert véghez viheti, amire teremtetett. Ez az állapot soha nem lehet a bálványok imádásának eredménye. A bálványimádás tetten érhető korunkban a technicizmusban, a rasszizmusban, a politikai ideológiákban, a nacionalizmusban, a fogyasztói társadalomban és így tovább. A technika, a faj, a nemzet a teremtett világ elemeiként jó dolgok, ám az ember kiragad ezek közül egyet, és abszolútummá avatja, általában azzal az elképzeléssel, hogy az majd jobbá teszi az életet – vagyis elhisszük, hogy egy bizonyos dolog megelégíthet. A bálványok nem az igazságot szolgálják, hanem lerombolják az életet. Az evangélium nemcsak nemet mond a bálványokra, hanem visszaállít bennünket a teremtés áldásaiba. Életbevágó, hogy a lelkészeink ezt az üzenetet közvetíteni tudják. Érdekes eset történt meg egy közismert gyülekezetet vezető lelkésszel. Hajat vágatni ment, és kiderült, hogy történetesen egy homoszexuális férfifodrász székébe ült le, aki tudta, hogy a lelkész ellenzi az életgyakorlatát, mert nem biblikus. A nehezen induló beszélgetést a lelkész azzal mentette meg, hogy megkérdezte, milyen világban élne szívesen. A fodrász egy pillanatra hátrahőkölt, annyira meglepődött, majd így válaszolt: igazságos világban, ahol az emberek tisztelik egymást, a gyerekeket és a nőket nem zaklatják, az emberek nem éheznek, nincs háború, és gondot

viselnek a környezetre. „Erről szól a keresztyén hit” – válaszolta a lelkész. A férfi a döbbenettől meg sem tudott szólalni, majd a lelkész elmagyarázta, hogy Isten ilyen világot teremtett, amelyet a mi ellene lázadásunk tett tönkre. A Biblia a választott nép történetével beszéli el, hogyan állítja helyre Isten ezt a világot, és végül Jézus Krisztus keresztjével a probléma lényegét oldja meg. „Amikor egy napon visszatér, pont olyan világot teremt majd, amelyet keresel” – tette hozzá. A férfi hazament a párjához, és rávette, hogy vasárnap menjenek el a templomba. Az élettársa persze teljesen bolondnak nézte. De a fodrász azt mondta: nem bolondultam meg, ma jó hírt hallottam. Ezután rendszeresen megjelent a gyülekezetben, és eljött az ideje annak is, amikor szembe kellett néznie a Biblia szexualitásról szóló tanításával. A lelkész tehát remekül be tudta bemutatni az evangéliumot.

Meggyőzhetjük-e a posztkolonialista, posztmodern gondolkozást arról, hogy mi az evangéliummal az igazságot mondjuk?

Csak akkor lehet meggyőzni a kívülállókat, ha egy közösség, amelyik hiszi ezt az igazságot, meg is testesíti azt. A keresztet a feltámadás követte, és Krisztus feltámadásával új élet érkezett a világba a Lélek által. Ez csak akkor látható, ha van egyház, amelyben testet ölt. Ez a válasz a modern és a posztmodern világban is. Persze az egyház nem tökéletes, de az emberek látják, hogy Isten Lelke használja. Mi nem vagyunk képesek meggyőzni senkit, csak a Lélek tudja ezt megtenni. A válasz nem apologetikus, bár hiszem,

hogy ennek is van helye. Magyarországon a református egyháznak hosszú története és megannyi tradíciója van, ami egyszerre előny és hátrány, teher és áldás, hiszen az emberek számontartják a múltat. De a személyes kapcsolatok szintjét nézve vajon látnak-e olyanokat, akiknek hit által megváltozott az élete? Férjeket, akik szeretik a feleségüket, feleségeket, akik tisztelik a férjüket, törődnek a gyerekeikkel, szabadok a közösségi média bálványától? Sokszor az alázat és a szeretet győzi le a kételkedést és a gyötrő kérdéseket. Emlékszem, Tokióban egy csoportnak beszéltem a missziós egyházról, a jó hír megtestesítőjéről. Egyszer csak egy férfi állt fel a leghátsó sorban, és rettenetesen hosszú magyarázatba kezdett japánul. Nem értettem, de a tolmácsom megnyugtatott, ne aggódjak, az egész összefoglalható egyetlen rövid kérdésben: „Hogyan mondhatja mindezt az evangéliumról, ismerve az egyház történelmét?” Első természetes lendületemben siettem volna megvédeni az evangéliumot, de végül csak ennyit mondtam: „Bocsásson meg nekünk, mert egyházként gyakran eltévedünk, sokszor nem élünk az evangéliumhoz méltó módon. Őszintén sajnálom, hogy szégyent hoztunk Krisztusra, magam is többször kudarcot vallottam. De Krisztus nem hagy cserben, őrá tekintsen.” Úgy éreztem, vereséget szenvedtem. Három héttel később hallottam, hogy a férfi megkeresztelkedett. Kiderült, a tokiói egyetem híres professzora, és néhány éve már figyelte a keresztyének életét, majd eljött, hogy meghallgassa az előadásomat. Azt mondta, ha próbálom mentegetni az egyház történelmét, elment volna, de abból a néhány mondatból megérezte az evangélium erejét, és neki ez bizonyíték volt. Newbigintől megtanultam, hogy a misszió Istené. Az Isten Lelke kelti életre Krisztus evangéliumát. Ez az ő dolga. Isten nem azt fogja megkérdezni tőlem, hogy megoldottam-e a kanadai egyház minden problémáját, csak azt, hogy az én helyzetemben, a saját területemen hűséges voltam-e.  FOTÓ: SEBESTYÉN

„Az egyház nem tökéletes, de az emberek látják, hogy Isten Lelke használja.”

Egyik pillanatról a másikra

A lángok martalékává vált egy református család háza Tiszatelken. A tűz nem követelt emberéletet, azonban az anyagi kár tetemes. A család az udvaron álló garázsba költözött. A történteket egy nyíregyházi újságíró, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség tagja írta meg lapunknak.

Éjszakás műszakba készülődött a háromgyermekes nővér. Imréné Lakó Tünde mindent ellenőrzött, mielőtt elindult otthonról, a férje és a fia az egész napos munka végén pihenéshez készülődött a tiszatelki házukban. Az asszonyt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa András Kórház egyik legnehezebb részlegére, a Covid-osztályra osztották be. Búcsút intett családjának, s mint később kiderült: a két kezükkel felépített kétszintes otthonuknak is. 2022. április 28. örökre beégett a család emlékezetébe. Az éjszaka közepén ugyanis tűz ütött ki, és lakhatatlanná tette az egész házat. Miközben Tünde a covidos betegeket ápolta, a sürgősségi osztályon a sokkos állapotban lévő fiát és férjét kezelték füstmérgezéssel.

Tünde és László 34 éve kötötték öszsze az életüket. Felnevelték három gyermeküket, Lászlót, Virágot és Árpádot. A feleség több mint három évtizede nővérként, a férj kőművesként kereste a család kenyerét. Soha nem vártak másoktól segítséget, inkább ők adtak a rászorulóknak.

Ma sem értik, hogyan keletkezhetett elektromos tűz a családi házukban. Árpád a földszinti szobában ropogásra, pattogásra ébredt. Alig kapott levegőt. Tudatosult benne a katasztrófa, rohant az emeletre felébreszteni az édesapját. Mezítláb menekültek, a sűrű füstben semmit sem láttak. Árpád sokkot kapott, az édesapa valahogy megőrizte a lélekjelenlétét, és mentette az életüket. A szomszédok kirohantak a házaikból, próbáltak segíteni, de a lángok hamar elharapództak, így csak annyit tehettek, hogy pulóvert, papucsot adtak az utcára menekülő két férfinak. Bár a tűzoltók több fecskendővel oltottak, mégis a lángok martalékává vált a ház.

A kis rétközi település központjában

álló takaros ház volt az Imre család portája. Az udvaron ezer színben pompáznak a virágok, és mutatós díszburkolaton jutunk a bejárati ajtóhoz. Az udvaron az ötödik konténer is csordulásig megtelt az elszenesedett tárgyakkal: bútorok, lámpák, edények, égett ruhadarabok idézik

a nemrég átélt borzalmat. A ház falai feketéllenek, az ajtók, ablakok tönkrementek, a burkolatok leszakadtak. – Itt volt a nappali, ez pedig a konyha – mutatja a tűz pusztításának nyomait Tünde. – Három éve gyönyörűen felújítottuk a házat, most pedig minden megsemmisült, amiért dolgoztunk – teszi hozzá megindultan.

A család az udvaron álló garázsban rendezkedett be, olyan takarosan, ahogyan csak lehetséges: pár hónapig bizonyosan ez a helyiség lesz az otthonuk. Tünde táppénzre kényszerült, László és Árpád a romok eltakarításával foglalkoznak. A lakásbiztosítás talán fedezi az elpusztult tárgyak egy részét, de van, ami pénzben nem fejezhető ki. Ugyan milyen mértékegységet használjunk arra a 136 darabból álló porcelánbaba-gyűjteményre, amely negyedszázad emlékeit hordozta?

– Ha nem hinnénk Istenben, összeroppantunk volna ekkora teher alatt –hajtogatja Tünde. – Amikor úgy érzem, hogy az erőm végére jutottam, Istenhez fohászkodva lassan megnyugszik a lelkem. Egyik pillanatról a másikra kellett lezárni családunk elmúlt három és fél évtizedét. Ahhoz, hogy új fejezetet nyissunk, egyedül kevésnek bizonyu-

lunk. Isten munkálkodik, a kollégák, az ápolónők és az építőipari cég alkalmazottai, a szomszédok, az önkormányzat, a református gyülekezet, az egyházmegye, a Vöröskereszt, a Magyar Református Szeretetszolgálat és a két idősebb gyermekünk munkahelyei is segítenek – sorolja az asszony. A tűz másnapján a település polgármestere is meglátogatta őket. Gégény Géza Zsoltot megdöbbentette a látvány. –Hoztam az önkormányzat nevében 100 ezer forintot. Igazán dolgos, rendes családról van szó. Lehetőségünk szerint igyekszünk a szolidaritásunkat kifejezni – mondja.

Az Imre család drámája megrázta a helyieket. Végh Miklós református lelkész a gyülekezet nevében ajánlott fel segítséget. – Apa és fia vállvetve dolgoztak a nagyhalászi templom felújításán és az új templom építé-

sén Tiszateleken. Természetes, hogy mi is segítünk. A május 15-i vasárnapi istentisztelet perselypénzét a nagyhalászi presbitérium ajánlotta fel, az egy héttel későbbit a tiszatelkiek. Reméljük, hogy ezzel is átvészelhetővé tesszük a család testi, lelki, anyagi megrázkódtatását – teszi hozzá együttérzőn a lelkipásztor. Gaál Sándor esperes, a Nyírségi Református Egyházmegye vezető lelkésze szerint egyik pillanatról a másikra kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az egyén és a család ereje is kevésnek bizonyul, és keskeny mezsgye választ el a teljes kiszolgáltatottságtól. Keresztyénként felebaráti kötelességünk a szenvedő mellé állni. A rászoruló embert mindenütt észre kell vennünk –fogalmaz.

Iszlai Gergely, a Magyar Református Szeretetszolgálat debreceni irodájának operatív vezetője az azonnali segítségnyújtás erejét hangsúlyozza. – Az Imre család a raktárunkban válogathatott a tartós élelmiszerekből és tisztítószerekből. Jó szívvel adományoztunk ágyat, matracot, ruhaneműt. Kapcsolatban maradunk, és a későbbiekben is szívesen segítünk.

Tünde kolleganői is összefogtak: főtt ételt hoztak, elvitték a mosnivalót, takarítottak, pénzt gyűjtöttek. Munkájukkal segítettek a férje kollégái, azt is a család lelkére kötötték, hogy amint lehet burkolni, villanyt szerelni, vizet bekötni, azonnal jönnek. Az egyik ápolónő, Djogniné Gresó Judit úgy fogalmazott, hogy „csak akkor érezzük, mit jelent a közösség ereje, amikor valakit felkarolnak a bajban. Jó, hogy számíthatunk egymásra”.  SZÖVEG ÉS FOTÓ: TÓTH KORNÉLIA

ADOMÁNY

A bajba jutott család részére erre a bankszámlaszámra lehet adományt utalni: Imréné Lakó Tünde

11773449-02534318-00000000 (OTP Bank, Nyíregyháza)

Csokonai „hazatérése”

Csurgóra

2019, ha úgy tetszik, utolsó igazi „békeévünk” decemberében készült el, és 2021. január 22-én nyílt meg Csurgón egy horvát–magyar régiós pályázatnak köszönhetően az első állandó – méghozzá a közönséget huszonegyedik századunkhoz illően megmozgató és bevonó, azaz interaktív –, Csokonai Vitéz Mihály életét és munkásságát bemutató, Legalább álmodj velem című kiállítás, Demeter Júlia irodalomtörténész, főiskolai tanár és Csokonai-kutató forgatókönyve, Kemény Gyula látványtervei és Mezei Ildikó grafikusművész dizájneri munkájának köszönhetően. A kiállítás nagyszerű, a költő életéhez és munkásságához méltó, s kiemelten csurgói időszakát is bemutató megvalósítása a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak az érdeme.

A nehéz, akár „antiturisztikainak” nevezhető körülmények ellenére az emlékhelynek már sok-sok látogatója volt, köztük a Csurgóval testvérkapcsolatot ápoló hévízi Csokonai Társaság is. Szerepelt itt – már az ünnepélyes megnyitón – Kobzos Kiss Tamás megzenésített Csokonai-versekből szerkesztett, kiemelkedő sikerű CD-jének egyik neves muzsikus közreműködője, Csörsz Rumen István, s a költőhöz hasonlóan sokat „vándorló” mai poéta, Zalán Tibor.

Az emlékhely hétfőtől csütörtökig 13–16, pénteken 13–15 óra között látogatható, Facebook-oldala is figyelemmel kísérhető.

Csokonairól, aki 1799. május 25. és 1800 márciusa között tanított Csurgón, természetesen már az emlékhely megnyitása előtt illő és méltó módon megemlékeztek a körülbelül 5300 lelket számláló somogyi városka református és világi berkeiben egyaránt. Költőnk egyik levelében „holtig édes emlékezetű vármegyének” nevezte Somogyot, ebből kiviláglik, hogy az itt töltött tíz hónap életének szoktalanul boldog korszaka volt, s tudjuk azt is, hogy a régi, kicsiny iskolaépülettel kezdetben egybeépült templom oratóriumában prédikált. Ez a szerénységében mindmáig oly „mesélő” épület – amelyben Csurgóhoz 1986 óta hűséges, meghívott előadóként, olykor kutatóként nagyon szép napokat tölthettem – érzékelteti azt a szeretetet, amellyel barátja, Sárközy István földbirtokos, továbbá más helybéli notabilitások, s elsősorban a diákok fogadták Csokonait, akinek a református iskola diákszínháza két darabját is bemutatta.

Csokonai Vitéz Mihályt Ady Endre méltán nevezte a „legbújdosóbb magyarnak” Vitéz Mihály ébresztése című,

nevezetes költeményében. A Csurgón töltött helyettes tanári hónapok azonban több jeles alkotás körülményeit megteremtették számára. A költő, akit sok testi és lelki baj ért, itt nyugalomra talált. Nem csoda, hogy éppen Csurgón írta meg az angol Pope Fürtrablását több ponton felülmúló Dorottyát, s a csurgói Nagykönyvtárban őrzött, már említett prédikációját, amely a Közönséges Tanittás – Estve siralom, reggel öröm címet viseli, s amelynek napjainkban minden szava kincs, vagy, ha úgy tetszik – hiszen költőnk egy borbély-seborvos fia volt –, gyógyító flastrom: „Az egész természet egy olyan játékszín, amelyben szüntelen változnak az emberi dolgok. Ugyanis most a nap mosolyog és fényesen emeli ragyogó sugárait fejünk fölött; és pompásan jön ki a mennyei hajlékokból: majd egy komor és vak éjszaka az ő fekete homályával egy gyászos öltözettel von be… Íme tehát ilyen különféle színeket játszó játékszín, amelyet én most ti elibetek terjesztek… Ugyanis a gyönyörűségek és bánatok oszták fel ennek részeit… a sokféle atyafiság és barátság és az egymással hirtelen összetalálkozásból következni szokott keserűség és öröm: ezek azok a változó színek, amellyekel van festve az emberi élet sokféle ábrázatja.” Ezt ma, a „gyászos öltözete” és a „bánat” idején, érdemes volna, jelképes „aranybetűs lapocskaként”, napjaink élő részévé tenni, egy hívő költő örökérvényű üzeneteként. 

Éljünk

a jelenben! Mert kétszer vétünk az idő ellen: először idejekorán akarunk valamit megtenni vagy átélni, és siettetjük az időt, sürgetjük a folyamatokat türelmetlenül, hogy lássuk minél előbb a munkánk és erőfeszítéseink eredményét. Sokszor nem tudjuk kivárni a megfelelő alkalmat. A másik bajunk viszont, hogy túl későn ébredünk fel. Lett volna lehetőségünk valamire, de nem tettük meg. Elkéstünk. Elmúlt az alkalom, nem pótolhatjuk már a halogatott beszélgetést, találkozást.

Életünk első fele, nagyjából negyven év arról szól, hogy tanulunk, beilleszkedünk a családba, közösségbe, társadalomba, a szabályok és törvények szerint, közben lázadunk is. Keressük a saját hangunkat, hivatásunkat, foglalkozásunkat, keressük a társunkat, hogy önálló családot alapítsunk. Teljesítményeket, sikereket anyagi javakat, az élet kellékeit próbáljuk összegyűjtögetni, így válunk felnőtté. Az életidőnk második felében pedig valami másnak kell történnie. Más életfeladatot kell betölteni.

Thomas Merton amerikai szerzetes írja, hogy egész életünket eltölthetjük azzal, hogy felfelé igyekszünk a siker létráján. Ám könnyen lehet, hogy amikor felérünk a tetejére, ráébredünk, hogy a létra rossz falhoz volt támasztva. Talán sokan átélték már ezt a keserű felébredést és a végzetes tévedést, hogy igyekeztek, küzdöttek, dolgoztak, de semmi nem úgy történt, ahogy elképzelték. Fölfelé törekedtek, de nem az következett, amire vágytak. A létra talán nem is a megfelelő helyre volt támasztva. Beérték azzal, hogy az anyagiakat gyűjtötték, az élet egyébként szükséges eszközeit tették meg életcéllá, és elégedetlenek maradtak. Talán nem is keresték azt a mást, a minőségi életet, csak a túlélésre koncentráltak. Fel kellene ébrednünk annak tudatára, mivégre vagyunk a világon, mert azután kezdődik az igazi élet.

Ábrahám idős volt már, amikor Isten megszólította és elhívta a jól felépített életteréből, környezetéből, hogy az ígéret földjére vezesse. Ezen a történeten alapszik az üdvtörténetünk. Ő engedelmeskedett Isten hívásának, és akkor kezdődött el az igazi élete. Ráébredt arra, mi a dolga a világon, átadta magát és családját Istennek, és ráhagyatkozott, hogy vezesse. Isten megáldotta, hogy áldás legyen mások számára. Ilyen belső útra vezet minket is. Nem kifelé a térben, hanem befelé, lelki zarándokúton. Mert nem csak az vagyok, amire eljutottam: teljesítmény, kincs, vagyon. Isten azt mutatja, kivé lehetek. Éljünk a jelenben, arccal a jövő felé hittel és reménységgel, és figyeljünk az alkalomra. Még van idő, nem késő. 

IMÁDKOZZUNK!

Vajon képesek lehetünk mindent a kezedből elvenni, Uram? Mindent! Jót és rosszat, életet, halált, örömöt, bánatot. Vajon van olyan erős, rendíthetetlen hitünk, amely túllát azon, ami szemmel látható, testünkkel érezhető? Vágyunk jelenlétedre, mert biztonságot jelent nekünk. Vágyunk Igéd biztatására, mert erőforrás az számunkra, vágyunk a testvérek mellénk állására minden helyzetben, mert ezáltal tapasztalhatjuk meg a keresztyén közösség megtartó erejét. És igen, vágyunk arra, hogy mi magunk is lehessünk támasza annak, aki éppen élete legnehezebb helyzetében van! Könyörülj rajtunk, formálj, Lelkeddel tölts el minket, hogy lehessünk eszközeid a te békességed áradásában, így töltve be küldetésünket a világban! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

János első levele számos ponton és megannyi mondanivaló, kifejezés által emlékeztet bennünket arra, amit János evangéliumában olvashatunk. Az evangélista és apostol tanúvallomást tesz a világmindenség színe előtt mindarról, amit az Atya az ő Fia, Jézus Krisztus által elvégzett. „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,31) A levél megerősíti a tanúvallomást, amely arról a valóságról szól, „amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1Jn 1,1). Az egyház közössége egyúttal „közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal” (1Jn 1,3). Isten a világosság, nincs benne semmi sötétség. „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (Jn 1,5). Ha mi közösségben vagyunk Istennel, de a sötétségben járunk, „akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot” (1Jn 1,6). A bűnökre van bűnbocsánat, ha vétkezünk, Jézus vére „megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7). Bűneinket, tévedéseinket, tévelygéseinket van kinek megvallani, mert Jézus Krisztus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is” (1Jn 2,2).

Jézus szenvedése és feltámadása előtt árván maradó tanítványainak azt ígérte, hogy kérni fogja az Atyát, „és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét” (Jn 14,16–17). Pünkösd, a Lélek kitöltetésének ünnepe után, amikor a Szentháromság ünnepén győzedelmes keresztyén hitünkről teszünk tanúvallomást a gyülekezetben és e világ előtt, nagy erővel bátorít János tanítása: „...van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus...” (1Jn 2,1) Reményünk, vigaszunk, örömünk, jövőnk az, hogy „van pártfogónk”!  PAP FERENC

„Van pártfogónk”

CZENTNÁR SIMON beosztott lelkész, Pesthidegkúti Református Egyházközség • adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar, Rendszeres Teológiai és Ökumenikai Tanszék

Isten tulajdonságai

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.”

(1Kor 8,5–6)

„Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak.”

(2Móz 20,4)

„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

(Róm 12,1 –2)

Mivel az érthető bibliai-teológiai igazságok formálják egyházunk olvasó tagjait, tisztáznunk kell, hogy mi az értelme a keresztyén teológiának. Az értelemkeresés nyomán meg fogjuk látni, hogy kinek is van szüksége erre. A teológia görög eredetű összetett szó (theosz=Isten, logosz=beszélni, mondani). Tükörfordításban az Istenről való beszédet jelenti. Általános értelemben minden vallási rendszernek megvan a maga teológiája. Ezért egészen pontosan most a keresztyén teológia értelméről szólunK.

A HELYES ISTENISMERET LÉTFONTOSSÁGÚ

„Nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki…” – halljuk időnként embertársaink ellenvetését a keresztyénséggel kapcsolatban – akár az élet megpróbáltatásai (a háborúk, a szenvedés) miatt, akár azért, mert az illető nem ért egyet a Biblia egy-egy tanításával. Végeredményben mégsem az számít, hogy mit szeretnénk gondolni Istenről, hanem az, hogy ki ő valójában, és ez milyen jelentőséggel bír az életünkben.

A Hit-vallás rovat korábbi részeiben már említettük, hogy a keresztyének hitében központi jelentőségű a helyes istenismeret. Sokan hiszik Isten létét, ez azonban még nem teszi őket keresztyénné. A Szentírás kijelentésének fényében nem minden „Isten”, amit a vallások, filozófiák, különböző eszmék annak neveznek (1Kor 8,5–6) Miért gondoljuk egyáltalán, hogy egy teremtmény a véges elméjével képes lenne elgondolni vagy „meghatározni” a végtelen Istent? Emil Brunner szerint Istenről annyit tudhatunk, hogy semmit sem tudunk róla.

Kultúránk számára talán nem is nehéz elfogadni Isten megismerhetetlenségét. Sőt, többen inkább azokkal szemben kétkednek, akik – szerintük – már-már túl sokat vélnek tudni Istenről. Valóban vigyáznunk kell, nehogy elbízzuk magunkat az ismeretben. Ezzel együtt nem is hangsúlyozhatjuk túl Isten megismerhetetlenségét. Ő valóban „rejtőzködő Isten” (Ézs 45,15), ugyanakkor komolyan kell vennünk azt is, hogy kijelentette magát nekünk. Aki az athéni zűrzavarban nem hallja meg Pál igehirdetését a valódi Istenről, annak számára az „ismeretlen Isten” valóban ismeretlen marad, pedig megragadhatná az ígéretet: „Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2,22; Jer 9,22–23)

Igaz, hogy nem lehet Istenről teljes ismeretünk – ám bízhatunk benne, hogy amit megmutat önmagából, az a részlegessége ellenére is helyes ismeret. Nem az a baj, ha valaki Istenről elmélkedik (Zsolt 77,4), hanem az, ha nem az ő Igéje szerint gondolkodik róla. Ezért szólnak a parancsolatok olyan szigorúan a bálványimádás és a hamis istentisztelet ellen (2Móz 20,4)

A református teológiának minden részlete azon alapszik, amit Isten a Szentírásban önmagáról kijelentett. A hívők nem elméletekből ismerik meg Istent, hanem úgy találkoznak vele, mint aki értük cselekszik. Hitük és gondolkozásuk, értékrendjük és lelkületük, döntéseik és cselekedeteik egyaránt a Szentháromság Isten teremtő, megváltó és megszentelő művében gyökereznek. Ez az ismeret semmiképp nem büszkeségre, hanem éppen alázatra indítja őket, hogy ne legyenek felettébb okoskodók: mondják el róla, amit önmagáról kijelentett, ahol pedig az értelem korlátaiba ütköznek, ott inkább álljanak meg őelőtte dicsérettel, bizalommal és hálaadással!

A református hitvallások (például a Második Helvét Hitvallás 3. fejezete) sokszor már a Szentháromságról szóló tanítás előtt kitérnek arra, hogy kicsoda Isten önmagában, lényegében: Isten Lélek, személyes Isten, maga a tökéletesség és teljesség. Emellett megállapítják néhány tulajdonságát is, melyek nem filozófiai spekulációk termékei, hanem a bibliai könyvek tanúságából egybehangzóan kirajzolódnak. A fent említett alázat lelkületével érdemes ezekről beszélni.

1. Isten Lélek. Ez egyrészt a természetfelettiségét jelenti: őt nem kötik a teremtett világ keretei, nincs teste (bár Krisztusban testté lett). Másrészt arra is utal, hogy ő személyes létező. Nem azonos a teremtett világgal vagy valamiféle személytelen természeti erővel. Nem az emberek ruházzák fel őt személyességgel, nem csupán egy fogalom vagy egy vágyálom kivetülését nevezik Istennek, hanem ő szólítja meg személyesen a tőle különböző teremtményeit. Ez az ismeret arra indít bennünket, hogy Igéje szerint imádjuk őt életünk istentiszteletével (Róm 12,1–2 ; Jn 4,24).

2. Isten önmagától létező (abszolút). „Ki teremtette Istent?” – kérdezi a kíváncsi gyermek. Istennek azonban nem volt szüksége arra, hogy bárki megteremtse. Nem függ semmitől és senkitől, nem szorul rá senkire és nem kényszerítheti őt senki. Ha így lenne, már nem is volna Isten (Zsolt 50,12; Jn 5,26) .

3. Isten egy: akkor is, ha több tulajdonságát soroljuk fel, és akkor is, ha a Szentháromságban hiszünk. Nem a Szentháromság tanításának ellenére, hanem azzal együtt valljuk, hogy nem három, hanem egy Isten van. Ezért is beszélünk szigorúan három személyről, nem pedig Isten három részéről vagy tagjáról – ő ugyanis nem osztható részekre. Érthetetlen, de nem értelmetlen; nem ellentmondás, hanem titok, melyet a fent említett alázattal kell fogadnunk (Jn 10,30; Ézs 44,6) .

4. Isten változhatatlan: nem fejlődik, nem változik, mindig ugyanaz marad – ezért ígéretei sem változnak. Ez a hívőket a legnagyobb bizalommal és nyugalommal töltheti el. Ha nem így volna, honnan tudnák Jézus mai követői, hogy a megváltás vajon rájuk is érvényes-e? Bízhatnának-e abban, hogy örökkévaló hatalmával őket is megőrzi az örök életre (Zsidók 13,8; Jak 1,17) ?

5. Isten mindenható és szuverén Úr. „Teremthet-e Isten akkora követ, melyet nem tud megemelni?” – kérdezi ismét a kíváncsi gyermek, de az okoskodó felnőtt is. Isten azonban valóságos, ezért neki a valósággal van dolga, nem pedig az emberi kitalációkkal. Ő mindenre képes, ami nem mond ellent lényének – és ezzel nem kisebbül istensége. Hatalma van a természeti törvények felett; szuverén Úr az emberiség és az egyes emberek felett is. Az ő titkos akarata valósul meg a világtörténelemben, még ha ezt a véges emberi ész nem fogja is fel. Üdvözítő tervét senki nem hiúsíthatja meg, még az ember bűnét is felhasználhatja benne (1Móz 50,20; ApCsel 2,23). Isten gyermekeit ez a hit bizalomra és reménységre indítja, mert nem a sors vagy a végzet személytelen és könyörtelen hullámai sodorják, hanem Isten hatalma őrzi őket. Akik életük legapróbb részleteit is Isten kezében tudják, azok bátran mernek küzdeni, felelősséget vállalni, hűséget fogadni, élni (Zsolt 139,16; Zsolt 135,6; Ézs 45,7; Ef 1,11 ).

6. Isten örökkévaló: nincs kezdete és nincs vége. Sőt, felette áll az időnek, nem korlátozza őt az elmúlás, a határidők vagy a jövő ismeretlensége. Mindez az ő kezében van. Mi, időben létező teremtmények el sem tudjuk képzelni az örökkévalóságot, melynek ígéretét a hívők mégis megkapják (Jn 6,54; Zsolt 90,2; Jel 1,8).

7. Isten mindentudó és mindenütt jelenvaló: erre csodálkozik rá Dávid a 139. zsoltárban, és ez a felismerés nem rettegésre, hanem bizalomra indítja őt Isten iránt. Ő mindent ismer, múltat, jelent és jövőt, a legnagyobb összefüggésektől a legapróbb részletekig. Mindenhatóságában a tér sem korlátozza őt (1Kir 8,27; Zsolt 139,1–10).

8. Isten bölcs: még azoknál is bölcsebb, akik Igéjét bolondságnak tartják (1Kor 1,25). A hívők számára az adja a biztonságot, hogy Isten sokkal jobban tudja, hogy mi a jó nekik és mire van szükségük, mint ők maguk (Róm 11,33; Róm 8,26–27).

9. Isten jó: ha nem kapunk is magyarázatot életünk minden megpróbáltatására, azt tudhatjuk, hogy Isten mindent a javunkra fordít (Róm 8,28): ezt képes megtenni, és meg is akarja tenni (Heidelbergi Káté, 26. kérdés-felelet.; Zsolt 145,9).

10. Isten kegyelmes és szeret. Az egész Szentírás Isten kegyelmét hirdeti. Minden ember megtapasztalhatja hosszútűrését, gondviselését. Legteljesebben mégis Krisztusban mutatta meg kegyelmét, ezért csak az újjászületett hívők tapasztalhatják meg a gyermekké fogadtatás és az örök élet ajándékát (Zsolt 103,8; 1Jn 4,10)

11. Isten szent: lényében és erkölcsi értelemben is. Fenséges és tökéletes; teljesen más, mint a teremtményei, minden tekintetben felettük áll. Méltósága, dicsősége, tisztasága felülmúlhatatlan. Jelenlétében nem maradhat meg senki, aki tisztátalan – hacsak Isten meg nem szenteli, magához nem emeli őt (3Móz 19,2).

12. Isten igazságos: egyedül ő tudja, hogy mi az igazság. Joggal állít törvényt az ember elé, és joggal ítéli el a bűnöst. Igazságának teljességét mégis csodálatos módon mutatta meg az emberiségnek: az evangéliumban (Róm 1,17). Aki Jézusban hisz, arra Isten úgy tekint, mintha megfelelne a törvény elvárásának. Isten igazsága továbbra is érvényben van, a hívők számára ugyanakkor már nem ítélet, hanem ígéret, mely Isten kegyelméből kiábrázolódhat az életükben (Róm 3,25–26). 

„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.”

(Jn 5,26)

„Ezt mondja az Úr, Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten.”

(Ézs 44,6)

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”

(Jak 1,17)

„Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik…”

(Ef 1,11)

„Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,10)

SZABADSÁG FÁKLYÁVAL,

DÓKA VIKTÓRIA

Sötétben világító mécsesekkel zsoltárokat énekelve vonultak a budapesti Ráday utcán a reformátusok május utolsó péntek estéjén. Láttunk teli torokból éneklőt, mások csillogó szemükkel dicsőítették Istent, megint másról büszkeség sugárzott. Fiatalok, középkorúak, idősek mentek ki a Bakáts térre, hogy együtt sétáljanak el a Kálvin téri templomba a késő esti zenés áhítatra. A XVII. Református Zenei Fesztivál (RZF) zsoltáros fáklyás menetén és késő esti áhítatán jártunk.

MILYEN JÓ, HOGY ITT VAGYUNK

„Milyen jó, hogy itt vagyunk, s mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk…” Az Ismerős Arcok együttes koncertjének záróakkordjai szólnak még, de már nagy a mozgolódás, sokan készülődnek a zsoltáros menetre a szürkületben. Egyre több ember tart a kezében fáklyát, néhányan éneklapot osztanak. A hangszórók elhalkulnak, rövidke izgatott, de tétlen várakozás után megszólal a trombita, a Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes belefog az Úrnak szolgái mindnyájan zsoltárba, énekszóval felelünk rá, és elindulunk a hosszú utcán.

Ez az este az együvé tartozásról szól. Szomorú arcot nem látni. Az én szám is fülig ér, nem tudom, miért, de kihúzom magam, büszke vagyok arra, hogy református templomban csorgott rám a „szövetség vize”. Olyanok között vagyok, akik vélhetően hasonlóan szeretik a zsoltárokat, mint én: egyet mondunk, talán egyet is gondolunk, de az biztos, hogy egy Istent dicsőítünk.

– Ötödik alkalommal jöttünk el. A közösség, a református magyar egység megélése utáni vágy hozott el a Felvidékről – osztja meg a menetben Hőnyi Lajos, a Nagysallói Református Egyházközség gondnoka, aki családjával érkezett Budapestre. Feleségének, Júliának a Jöjj, mondjunk hálaszót a legkedvesebb dicsérete. Lányuk, Júlia szemeiből sugárzik az izgatottság, gyermekkorától jár templomba, onnan ismeri a zsoltárokat.

A kávézók teraszain üldögélők érdeklődve figyelik a felvonulókat: telefonokat tartanak a magasba, videózzák, fényképezik a fáklyás menetet. – Meg tudná mondani, mi zajlik itt, a Ráday utcán?

– szólít le egy fiatalember, akiről hamar kiderül, hogy pünkösdista. – Nálunk más zenék szólnak a gyülekezetben, ez is szép, de ilyeneket ritkábban szoktunk énekelni. Érdekes zenei világ. Megnyugtató hatása van, régies és nosztalgikus is, szinte úgy érzem magam, mintha a nagymamám szobájának régi bútorai között lennék. Talán még jobban is fogok aludni tőle.

A Ráday utca kávézóiban elhalkul a zene, a zsoltárok válnak főszereplővé a sétálóutcán. Az egyik terasznál nem jut a felvonulóknak a tapintatból, de a jókedvünket ez sem törheti le.

– Ez a lelkes éneklés feldobja a hangulatunkat. – Barta Károlyné és Herceg Hajnal kórustársuk hívására érkeztek a menetre. – Szeretjük az egyházi énekeket, szívből szólnak a zsoltárok. Lélekemelő, hogy ilyen sokan egyszerre énekelhetünk – mondják a soroksári gyülekezet énekkarának tagjai, majd mosolyogva hozzáteszik: – Végre kiereszthetjük a hangunkat. Felszabadító itt lenni, csodálatos együtt megélni a hitünket. Jó látni, hogy sokan figyelnek, és senki sem tesz csúnya megjegyzéseket. Feltöltődve, boldogan megyünk innen haza.

KUPOLA ALATT

Mire a Kálvin téri református templomhoz érünk, ránk száll az est, és beterít, mint egy puha takaró. Mécseseinket eloltjuk, a Kálvin téri templom bejáratánál szeretettel invitál be Zila Gábor szervező.

Páll László helyi lelkipásztor az éneklés fontosságát hangsúlyozza Pál apostol szavaival: „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szíve-

Református énekektől volt hangos a budapesti belváros. A XVII. Református Zenei Fesztivált (RZF) május végén rendezték meg a fővárosban két év szünet után; a kényszerű szünetet a koronavírus-járvány okozta. A fesztivál megszokott helyszínei: a Kálvin tér, a Ráday utca és a Bakáts tér mellett ebben az évben a Nagyvárad téri református templom és környéke is a háromnapos forgatag helyszínéül szolgált.

tekben Istennek.” Hangsúlyozza, hogy az egyház alapvető jellemvonásának egyike, hogy énekel – a dicséret hálaadás a teremtésért és azért a szabadításért, amelyet ma is megélünk.

A késő esti zenés áhítatban felváltva követi egymást az igemagyarázat és a közös éneklés, amit orgonajáték kísér. „Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet” – Dávid király 145. zsoltárát Böszörményi Gergelytől, a Református Zenei Fesztivál alapítójától halljuk. Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke a mennybemenetelnek azt a pillanatát ragadja meg igehirdetésében, amikor a tanítványok ámulva, csodálkozva tekintenek az ég felé. – Hitünk része, hogy felfelé tekinthetünk, és ezt a mai alkalmat is ilyen pillanatnak tartom, dicsőítve, magasztalva nézhetünk a menny felé. Az éneklés, a magasztalás hálaadás Istennek – emeli ki. A kérés fontosságát nem mellőzve kitér arra, hogy hitünk nem csupán

TELI TOROKBÓL

kérések sorozata, vegyük észre azokat a pillanatokat az életünkben, amikor nem kérnünk kell, mert átéljük, hogy az Úr mindent odaadott nekünk.

ISTENTISZTELET AZ ISTENTISZTELETBEN

A Borzsavári együttes verses-zenés öszszeállításával zárul az este. Böszörményi Gergely szavaival élve istentisztelet

az istentiszteletben. Valóban. Fohászok, versek, népdalok keverednek kalotaszegi, bonchidai dallamrészletekkel a templomtérben. Némán magunk is velük énekelünk. – Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, mert tudjuk, ki jön: Krisztusra várunk.  FOTÓ: MOLNÁR ZOLTÁN

A református kultúra felmutatására életre hívott rendezvényt ebben az évben a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezte. Zila Gábor titkárságvezető azt mondja a fesztiválról, hogy híd lehet a hívő reformátusok és azok között, akik maguktól nem térnének be a templomba.

Miben változott meg az előző évekhez képest az idei Református Zenei Fesztivál?

Sok szép hagyománya van a fesztiválnak, ezért igyekeztünk megtartani a megszokott elemeket. Újdonság viszont, hogy a kisebb korosztálynak is szervezünk programot, művészeti nevelésüket tűzve ki célul. Kerekítő foglalkozással várjuk hároméves korig a kicsiket, az Állati jó zenék programmal a valamivel nagyobbakat kezdjük el beoltani a muzsika szeretetével. Új helyszíneken is megjelenünk, a hagyományos Bakáts tér, Kálvin tér mellett a Nagyvárad téri református templom, valamint az Orczy kert ad teret a fesztiválnak. Vegyes zenei világ jellemzi idén is a háromnapos rendezvényt: a komolytól a blueson át az egyháziig szinte minden zenei stílus megtalálható.

Változott a célközönség?

Nem változott. Évek óta találkozunk ismerős arcokkal, akik viszszajárnak. A három nap alatt mindenki találkozhat református emberekkel, református tartalmú zenékkel. Szeretnénk megkö-

zelíthetőbbé tenni magunkat azok számára, akik távolinak tartják a hitet, a reformátusságot. Ha látják, hogy ezeknek a jó zenéknek református kötődésű előadóik vannak, ők is nyitottabbá válhatnak az egyház felé, kapcsolódhatunk egymáshoz, idővel könnyebben hívhatjuk be őket a gyülekezeteinkbe.

Hogyan zajlottak az előkészületek?

A Covid-járvány miatt december vége előtt nem voltunk biztosak benne, tarthatunk-e tömegrendezvényeket, ezért viszonylag kevés idő jutott a szervezésre. Jó hangulatban zajlott az előkészület, könnyű dolgozni a zenészekkel, örülök, hogy személyesen is megismerhettem őket. Mindig vannak nehézségek, de eddig, hála Istennek, minden a maga medrében halad.

Mekkora az érdeklődés a rendezvény iránt, és milyen élményt nyújtott önnek személyesen a késő esti zenés áhítat?

Látványosan nagy az érdeklődés a fesztivál iránt. A Bakáts tér is szépen megtelt, a Kálvin téri templomba körülbelül ötszázan érkeztek a fáklyás menetről. Úgy gondolom, három nap alatt háromezer körüli résztvevővel számolhatunk. Megrendített a Borzsavári együttes előadása. A magyar népi kultúra és az Istenre figyelés kapcsolódott össze előadásukban, magasztos élmény volt.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra!

REFORMÁTUSOK LAPJA

A misszió az Istené

Ha úrasztala lennék

Ha úrasztala lehetnék, mennyi mindent láttam volna mostanában! Kenyeret, bort, vizet, szép ruhába öltözött, kipirult vagy épp elsápadt arcokat. Ha úrasztala lennék, idén élveztem volna a rám nehezedő terheket az előző évek súlytalansága után. Önfeledt éneket és ábrázatokat az eltakarózás napjai után. Ha úrasztala lennék, fürkészném az arcokat és szíveket, hogy a sok mostani fogadalom kit hogyan érint meg. Kit tüzel és buzdít egy „ígérem és fogadom”, és kinek a vállát fogja bűntudattal és mulasztások terhével nyomni. Kinek pedig csak halvány emlék, kérdőjelekkel: vajon tényleg járt már itt, vagy csak álmodta? Miket kellett akkor mondani?

Márványom hidegével, fám melegével őrizném azokat az emlékeket, amelyeket más elfelejt: keresztszülői viszonyt, gyülekezeti ígéretet gyermekek felett, megalapozatlan hitvallást. Megőrizném helyettük is, és ha véletlenül visszaülnek ugyanabba a padba, újra eléjük adnám. Mint itt felejtett zsoltároskönyvet vagy elhagyott levelet. Örülnék, hogy szolgálok csak úgy, léttel, őszintén és tisztán, áruló, túlzó vagy botladozó szavak nélkül.

További információ:

REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

06-1-217-6809 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni:

Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:

Cím:

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

Élvezném, amikor nem csak úgy áll rajtam a Biblia, hanem surrog a lap, hangzik az evangélium, vagy sercegő toll alatt emlékké íródik – sorakozik a sok kötet a konfirmandusoknak. Élvezném, hogy körém gyűlnek. Virággal díszítenének: kerti rózsa, írisz, liliom lennének Krisztus jó illata, és a sokféle szín és cirom igehirdetés az Isten gazdagságáról. Nem is kéne letörölni, mert mindig van annyi sürgés-forgás, hogy ne üljön rám a por. Elérzékenyülnék esküvők elrebegett „hű leszek és vele megelégszem”-jén, reszkető gyűrűhúzásán, vagy síró, gügyögő baba felett álló felnőttek arcát látva. Még jó is, hogy szemlesütve állnak sokan, az ő arcukat is mind látnám. Élvezném, hogy olyan pici vagyok, mégis mindenki körém fér, nem küldenek el tőlem senkit, mint Jézus jászolától. Ott is jutott hely mindenféle népnek. Szeretettel tartanék régi és új klenódiumokat, kopott ezüstöt vagy csillogó aranyat, keresztelőkancsót, ritka kókuszkelyhet. Örülnék, amikor megszédülő állapotos vagy reszketeg idős megkapaszkodna a sarkamban, míg a bort veszi. A legjobban mégis azt élvezném, hogy ott vagyok középen, ahol a sok szempár találkozik és a sok lelket összeköti a Szentlélek. Az a csodálatos közös indulat, amelytől több az ének, mint külön-külön lenne. Amelytől több az igehirdetés egyszerű meggyőző, begyakorolt beszédnél. Amikor az emberek egymás mellett ülve a legnagyobb különbségek ellenére is testvérré válnak. Amikor Bábelből pünkösd lesz. Amikor egyetlen falat kenyér és korty bor kötelékké válik Isten és ember között, pár csepp víz pedig örök, láthatatlan pecsét. Ezekért a percekért éri meg akár mozdulatlan márvánnyá, fává dermedve állni, csendben szemlélni, csak lenni és nem tenni. Jobb egy nap az Úr házában, mint máshol ezer.  BELLA VIOLETTA

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Forgószélben

A Szentlelken gondolkodtam, meg azon, hányszor éreztem a jelenlétét. Ott is, ahol nem számítana rá senki. Ültem az autóban, egy park mellett a fák árnyékában, előttem két ember építési homokot lapátolt. Olyan valószínűtlennek tűnt, hogy azok a munkások valaha is elhinnék, ha azt állítanám, igenis a Szentlélek velem volt. Éreztem. Hiszen még a templomban is udvarias közönyt láttam, akárhányszor a Szentlélekről volt szó.

Pedig ma egész nap azok az írásaim jártak eszemben, amelyeket évek alatt kiadtam, és ezért el is búcsúztam tőlük. Egyiket most újraolvastam. Ilyet nem jó tenni. Az ember ne olvasgassa saját magát, de nem hamis álszemérmességből. Nem,

pillanatban időzített kiáltás katartikus lehet. Az sem művészet, ha az ember csak hallgat. De a szöveg közötti csend olykor megfizethetetlenül nagy alkotássá válik. Ebben is van kötöttség. Csakhogy attól kezdve, hogy a Lélek jelen van, másképp lehet legyőzni a megkötöttséget. Megszűnik a „ki olvassa majd?” és a „ki hogyan érti és érti félre?” félelme. Semmi más nem számít, mint az, hogy le kell írni, amit kaptam. Akkor is, ha olyan, mintha a betűk vérrel pöttyöznék a papírt. Akkor is, ha nincs ott a vigasz. Még nincs.

Ha felhőt készítenék azokból a szavakból, amelyek eszembe jutnak a Szentlélekről, ezek kerülnének elsőként bele: szabadság, vigasz, szó, erő, remény. Ám, ha egymás mellé próbáljuk ezeket illeszteni, rögtön ott van a zavaró „szabadság” szó, amely annyiszor ellenségévé vált egy engedelmességre épített rendszernek. Miféle szabadságról van ott szó, amikor azt írja Pál, hogy ahol a Lélek, ott a szabadság? Nincs körülírva a szabadság fogalma, viszont azt tudjuk, minek hatására jön el: az igazság és a világos látás nyomán. Nem lenne kényelmesebb nem tudni? Nem látni? Nem lenne kellemesebb megbújni, és nem szólni? Hányszor csábítja az embert a félelem, hogy ne nézzen a dolgok mélyére, ne akarjon többet tudni az elviselhetőnél, és végképp ne akarjon szólni?

hanem azért, mert még a legjobb írás sem jár olyan sikerrel, hogy elfeledtethetné a fájdalmat, amelyből megszületett.

Ott volt ez a jó kis novella, már rég elfelejtettem a történetét. De szép és tiszta megfogalmazás, és tényleg újszerű. Egyszóval, nem szégyellném ma sem. Csakhogy most döbbentem rá, hogy a hangsúlyaiban, a motívumaiban már rég kimondtam azokat a hívószavakat, amelyeket akkor próbáltam elfojtani. És akkor elősoroltam: itt is, ott is valahonnan kívülről már megfogalmazta valaki számomra mindazt, amit le kell írnom. Ott állt papíron az, amit féltem hangosan kimondani, amit láttam és éreztem. Leírtam. Leírtam és vak voltam elolvasni a saját soraimban az üzenetet.

Bármilyen alkotás éppúgy megkötöz a maga fegyelmezettsége révén, mint az ember más közösségi megnyilvánulásai. Az nem művészet, ha valaki kiáll, és fél órán keresztül ordít. De a jó helyen, jó

Persze, hogy én is bújtam volna vissza a kuckóba, amelyet önvédelemből magam köré építettem. Természetesen sokszor csak azt szóltam, ami még vállalható a szabadságon innen. Az eredmény szánalmas volt: hamisság, giccs, fölösleges pátosz, vértelen szavak. Csak most értettem meg, hogy akkor, amikor a Lélek jelen van, a vigasztalás nem önmagában való. Az a szabadság, amely egyszerre elénk tárul, azonnal mélységbe szédítene bennünket az ő vigasztalása nélkül. Ő, akibe bele lehet kapaszkodni a szárnyalás közepette.

A bejárati ajtóm mellett egy kis stilizált fehér tollas szárnypár lóg. Időnként megsimítom. Soha nem vághatják le, mondom. Időlegesen meg lehet kötözni, de az a vigasztaló, aki megadja a látás tisztaságát és a szabadságot, nem engedi, hogy megfosszanak a szárnyaktól. Egyszer eljön az, amikor hatalmas szárnyak csapdosnak majd, zúg a szél, fellebbenti ezeket a kicsi tollakat is, felröpíti a szavakat, az építési homokot, és valahol ebben az elsöprő erejű forgószélben a szív is felemelkedik. 

Keresztyén társat találni tíz perc alatt

HEGEDŰS BENCE

Lassan két éve, hogy elindult a Keresztyén randi nevű párkereső est, ahol magukat Krisztus-követőnek valló férfiak és nők ismerkedhetnek meg egymással. A jelenleg csak Budapesten zajló eseményen eddig már legalább százötvenen kerestek társat, a szervező, Pető Richárd több második randiról is tud. A résztvevők szerint fontos, hogy azonos értékrendű és gondolkodásmódú emberekkel találkozzanak, és ne áruljanak zsákbamacskát.

A legfrissebb statisztikai adatok szerint Magyarországon 1,2 millió egyedülálló él, a 20-49 éves korosztályban a számuk közelíti a negyedmilliót. Bár a Központi Statisztikai Hivatal felekezeti hovatartozás szerint nem vezet nyilvántartást a szinglikről, de feltételezhető, hogy a vallásosak között is hasonló arányban lehetnek azok, akik még nem találtak társat maguknak. Az internet térhódításával könnyebb lett a társkeresés azoknak, akik nehezen ismerkednek, a netes társkereső oldalak között pedig számos olyat találni, amelyek kifejezetten a Krisztust követő egyedülállókat szólítják meg.

– Az interneten bármit le lehet írni –mondja érezhető keserűséggel a hangjában Emő, akivel a Keresztyén randi egyik áprilisi eseményén találkoztunk. – Fent vagyok az egyik keresztyén társkereső oldalon is, de nincsnek jó tapasztalataim. A profiljában mindenki azt hazudik, amit és amennyit csak tud. Ezért jó, hogy itt személyesen találkozhatunk. Persze itt is lehet valótlant állítani, de a másik szemébe mondva ezt kevesebben teszik meg –érvel Emő, aki evangélikus és hittant tanít az egyik fővárosi iskolában.

KERESZTYÉNEK A TEÁZÓBAN

Szombat este van, a budapesti Kálvin tértől néhány saroknyira várakozunk egy teázó előtt. Ahogy közeledik a nyitás időpontja, egyre többen toporognak a bejárat közelében, fürkésző pillantásokkal méregetve egymást, míg némelyek régi ismerősként köszönnek másoknak.

A Keresztyén randi helyszínén Pető Richárd ötletgazda már otthonosan mozog. A kezdeményezés már több mint 16 alkalmon van túl, így lehetséges, hogy vannak visszatérő arcok. A közgazdász végzettségű szervező tíz perc alatt berendezi a helyiséget: beszámozza az asztalokat, kihelyezi a beszélgetés előrehaladását segítő kártyákat, és közben fogadja, regisztrálja és instruálja az érkezőket.

„A profiljában mindenki azt hazudik, amit és amennyit csak tud. Ezért jó, hogy itt személyesen találkozhatunk. Persze itt is lehet valótlant állítani, de a másik szemébe mondva ezt kevesebben teszik meg.”

Az asztalokhoz először a nők ülnek le, a férfiak pedig a tízperces beszélgetés után ülnek át egyik asztaltól a másikhoz. A résztvevők a névtábla mellé regisztert is kapnak, ahová feljegyezhetik többek között beszélgetőpartnerük nevét és azt, hogy szeretnének-e vele a későbbiekben is találkozni. Ha egy beszélgetés mindkét résztvevője bejelölte, hogy szimpatikus neki a másik, megkapják egymás elérhetőségét, és a többi már csak rajtuk áll.

RANDIZZUNK!

Pető Richárd 2019-ben szervezte meg az első Keresztyén randit. – A budafoki református gyülekezetbe járok, itt is és más gyülekezetekből is hallottam, hogy milyen nehéz az ismerkedés, ami szerintem is nagy probléma. Ezért találtam ki 2019 nyarán a Keresztyén randit, az első alkalmat még júniusban meg is tartottuk – emlékszik vissza. A résztvevőket nem szerette volna vallás szempontjából szelektálni, csak annyi kikötést tett, hogy a jelentkezők Krisztus-követők legyenek, és gyakorolják a vallásukat.

A randit annak szervezője a 25-50-es korosztálynak hirdeti meg, de tapasztalata az, hogy általában a 25-45 évesek tudnak részt venni rajta, mivel közülük gyűlik össze leghamarabb a megfelelő számú nő és férfi jelentkező. Pető Richárd szerint érdekes, hogy amíg az elején, korosztálytól függetlenül, inkább nők jelentkeztek, mára a fiatalabbak csoportjában sokkal több a férfi jelentkező, az idősebbek közül pedig valahogy „eltűntek a férfiak”.

Közben elkezdődik a randi, most öt asztal mellett beszélgetnek a résztvevők. A rendelkezésre álló tíz perc hamar eltelik, leteltét hangszóróból játszott fanfár jelzi. A fiúk felállnak, és átülnek az egygyel nagyobb sorszámú asztalhoz. Egy órával később már mindenki beszélgetett mindenkivel, a regisztereket visszaadják Pető Richárdnak, aki másnap, az összesítés után, minden résztvevőnek értesítést küld. Az értesítőből az nem tudható meg, hogy mennyien jelölték szimpatikusnak a másikat, Pető Richárd a neveket és el-

érhetőséget csak akkor adja ki, ha mind a ketten bejelölték egymást a regiszteren.

ORVOS, HITOKTATÓ, ÁPOLÓ

A randira jelentkezők közös tulajdonsága, hogy keresztyén elveket valló, hitben élő társat keresnek maguk mellé, a legtöbbjüket az sem zavarná, ha a párjuk nem az ő felekezetükhöz tartozna, akad persze olyan is, aki kiköti, hogy az egyik progreszszív vonalat képviselő keresztyén közösségbe járóval nem szívesen randevúzna.

Csaba református, Erdélyből költözött Magyarországra több mint egy évtizede, és ápolóként dolgozik. Több internetes társkeresővel is próbálkozott már eddig, főleg olyanokkal, ahol a vallásos irányultságra is lehet szűrni. Számára a keresztyén életvitel mellett fontos, hogy leendő párjával családot alapíthasson, és több gyermeket nevelhessenek majd, emellett jövendőbelije legyen házias és egészséges magyarságtudattal rendelkezzen. – Meg persze az is fontos, hogy eljöjjön majd velem templomba. Volt, hogy egy nem keresztyén lánnyal randiztam, majd amikor elmondtam neki, hogy templomba járok, már nem voltam számára olyan szimpatikus – árulja el Csaba, aki amúgy azok közé tartozik, akik már jártak Keresztyén randin.

A pszichológusként praktizáló Szabolcs szerint a keresztyén életvitel előszűrő, és így feltételezhető, hogy a Keresztyén randin részt vevő nők értékrendje közel áll az övéhez. – Talán hűségesebbek, másként gondolnak a családra, kevesebb káros szenvedélyük van, és nem idegen számukra a hit és az imádság.

Emő szerint a randi izgalmas volt, bár meglátása az, hogy a rendelkezésre álló tíz perc kevés ahhoz, hogy igazán megismerhessék egymást beszélgetőpartnerével, így az általános kérdéseken felül (ki mit dolgozik, mi a hobbija stb.) olyan témákat próbált keresni, amelyek közös pontot jelenthetnek kettejük között, ideértve a vallásgyakorlást, a hitet is.

Klári Csabához hasonlóan már volt egyszer Keresztyén randin, és bár akadt valaki, akivel kölcsönösen szimpatikusak voltak

és lelkileg lehet üres – mondja. Sylvi úgy látja, a külső megjelenés bár fontos, de az nála csak harmadrészt számít.

HIRDETNI NEHÉZ

A Keresztyén randi elindulása után néhány rendezvényt tudtak csak megtartani, mert a pandémia alatt a személyes találkozásokra nem volt lehetőség. A járványügyi korlátozások feloldása új lendületet adott az ismerkedős esteknek.

A Keresztyén randi eseményeit Pető Richárd mintegy féltucat keresztyén Facebook-csoportban hirdeti, de ez sem megy olyan egyszerűen. – Úgy tűnik, a keresztyén hirdetéseket a közösségi oldal nem szereti. Bár az oldal lehetővé teszi, hogy direkt társkeresőknek szóló hirdetést adjon fel valaki, viszont azokat a reklámokat egytőlegyig visszautasította a Facebook, amelyeknél a hirdetés szövegébe belekerült a „keresztyén” szó. E miatt a hat visszautasított hirdetés miatt le is tiltották a hirdetési fiókomat. Még telefonon is beszéltem az adminisztrátorokkal, de nem mondták ki konkrétan, hogy a hirdetések keresztyén jellege miatt utasították el azokat, csak annyit mondtak, hogy olvassam el alaposan a szabályzatot, és hogy ők ebben nem tudnak állást foglalni. Átolvastam újra a szabályzatot, és bár konkrét tiltást nem találtam, de más okot nem tudok elképzelni.

egymásnak, a második találkozó után nem folytatták az ismerkedést. – Most adok második esélyt magamnak – mondja a katolikus lány, aki szerint a rendezvény garancia arra, hogy hasonló mentalitású emberekkel fog találkozni.

Sylvinek is határozott elképzelése van jövőbeni párjáról. Ő is azért választotta az ismerkedésnek ezt a formáját, mert ez bizonyos erkölcsi szintet feltételez a jelentkezőkről, amit más helyen nem talált meg. Úgy véli, amellett, hogy közösen olvassanak Bibliát, imádkozzanak és templomba járjanak, fontos az is, hogy a férfi legyen a keresztyén vezető, a szellemi tekintély a családban. – Ez így biblikus. Lehet, hogy egy világi is eljönne a gyülekezetbe, de attól még szellemileg

A KERESZTYÉN RANDI ÉS A VIDÉK

A társkereső esteket jelenleg csak Budapesten rendezik meg. Igaz, volt próbálkozás arra, hogy nagyobb vidéki városokban is legyen egy-egy randi, a helyismeret hiánya, a korlátozott hirdetési lehetőségek és a jelentkezők alacsony száma miatt ezidáig nem valósult meg. Viszont a vidéki társkeresők kedvét sokszor nem veszi el a távolság.

– Volt olyan lány, aki a Balatonról utazott fel Budapestre, hogy részt vehessen a randin, és olyan is, aki Noszvajból jött el az este kedvéért. De érkeztek már résztvevők messzebbről, például Győrből vagy Debrecenből is.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Elmúló szenvedély

DÓKA VIKTÓRIA

Attól válik valaki „nagy ő”-vé az életünkben, hogy tudtunk kapcsolódni hozzá, elköteleződni mellette. A találkozásunk emléke, a közös élmények, krízisek, kudarcok, konfliktusok történeteiből válunk igazivá egymás számára. Ez munka, sokszor küzdés, kínlódás, olykor azt érezhetjük, nincs jövője a kapcsolatnak, de ha megküzdjük, nagy ők leszünk – vallja Kádár Annamária egyetemi docens, pszichológus.

A párválasztásra meg kell érni?

A párkapcsolati érettség fokozatosan alakul ki a kisgyermekkortól kezdve, a diákszerelmeken és plátói rajongásokon keresztül a tizenéves, huszonéves korig. Ekkor már lesz kellő önismeretünk a párkapcsolathoz, és a partnert is reálisan, a maga valóságában ismerjük meg. Ha már nemcsak a szerelem érzése, a szenvedély, hanem a másik személyisége iránti kíváncsiság is megvan bennünk, megértünk a párkapcsolatra.

Az összeillőség mennyire határozza meg a sikeres kapcsolatot?

Arthur Aron és munkatársai elvégeztek egy kísérletet, amelyben vadidegen személyek leültek egymással szemben, egymás szemébe néztek, és kölcsönösen megválaszoltak harminchat kérdést. A kérdéssor fokozatosan vált egyre személyesebbé. Kiderült, hogy a random párok jó része szerelmes is lehetne egymásba. Azáltal, hogy megismerjük egy idegen ember történetét, találunk vele közös pontokat, minél többet beszélgetünk, annál több hasonlóságot fedezünk fel egymás életében. Külsőségek tekintetében sok olyan példa van, amikor a férfi alacsonyabb a nőnél, mégis sikeres párkapcsolatban élnek. Fontos, hogy az alapvető értékek, döntések szempontjából jól illeszkedjünk, a temperamentumbeli, személyiségbeli különbségek nagyon jót tesznek egy párkapcsolatnak. Ismerjük a mondást, sokszor pont az ellentétek vonzzák egymást.

Ha ilyen egyszerű összeilleni, miért van ilyen sok egyedülálló?

Jó párkapcsolathoz három dolog szükséges: intimitás, szenvedély és elköteleződés. Az utóbbinál tapasztalható a legtöbb buktató. Ha valaki szerelmes lesz, az agyában megemelkedik a fenil-etil-amin-szint, amelynek termelődése közel 18 hónap után kezd el csökkenni, ezáltal a szerelem is alábbhagy, majd lassan elmúlik. Az elköteleződés azt jelenti, hogy megmarad a „jóban-rosszban szövetsége”, nem lépünk ki a kapcsolatból, és nem keresünk másvalakit a szebb jövő reményében. Anya-gyerek kapcsolatunkban tanuljuk meg először a kötődést. Akinél kialakult a biztonságos kötődés, hinni fog az igazi, hosszan tartó szerelemben, ellenben a bizonytalan kötődők kételkednek a párjukban, magukban, féltékenyek. Az ambivalens kötődésű személy akár kéthavonta is megtalálja az igazit, és a háromszázhatvanötödik partnerénél is hiszi, „ő az”, de mielőtt elmélyülne a kapcsolat, a sebezhetőségtől, sérülékenységtől való félelem miatt kimenekül belőle. A szerelemben mindig benne van a kockázat, hogy nem

fog jól működni, szoronghatunk attól, hogy esetleg megcsal a másik fél, de ha ezekkel a félelmekkel farkasszemet merünk nézni, elköteleződünk, ez az igazi életbátorság.

Nem misztifikáljuk túl a nagy ő fogalmát? Keressük, kutassuk őt?

Lehet keresni, de én ugyanúgy nem hiszek benne, ahogy Popper Péter sem. Az „Igazi” nem létezik. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. Attól válik valaki nagy ővé, hogy tudtunk kapcsolódni hozzá, elköteleződni mellette. A találkozásunk emléke, a közös élmények, krízisek, kudarcok, konfliktusok történeteitől leszünk igazivá egymás számára. Ez munka, sokszor küzdés, kínlódás, lehet, hogy olykor azt érezzük, nincs jövője ennek a kapcsolatnak, de ha megküzdjük, miénk lesz az igazi. Életünk egyik legfontosabb döntése a párválasztás. Készült egy képsorozat arról, hányféle arca lehet egy nőnek különböző férfiakkal élve. Meghökkentő látni a különbséget. Nem mindegy, kivel köti össze a történetét valaki, hiszen más-más élményeket fog megélni, más helyzetekbe fog belekerülni.

Mi a szerelem?

Amíg a társadalom a testiséget hangsúlyozza, addig a Biblia arra int, a szexualitás helye a házasságban van.

Pszichológusként nem mondhatom meg senkinek, melyik út lenne helyes. Valóban nem azzal indul a párkapcsolati fejlődés természetes folyamata, hogy idegenekkel ágyba bújunk. Jó esetben először megismerjük egymást, lépésről lépésre haladunk az intimitás felé. Érdemes követni a fokozatosság elvét. Nem ezt látjuk körülöttünk, felgyorsult a biológiai érés, még inkább eltávolodva a pszichológiai éréstől. Vannak veszélyei a fiatalkori szexualitásnak, ezek életre szóló élmények, nem mindegy, hogyan tapasztalja meg teste határait egy fiatal, mit enged meg a másik félnek. De mindenki életében van legalább egy rossz döntés, amelyet meg kell tudnia bocsátani magának, mert egy kudarcos párkapcsolat is hozzájárulhat a személyiségfejlődéshez.

NÉVJEGY

Kádár Annamária a Debreceni Református Hittudományi Egyetem adjunktusa, egyetemi docens a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Marosvásárhelyen született. Tanítóképzőben érettségizett, 1999-ben Kolozsváron szerezte meg pszichológusi oklevelét. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán, a Kognitív Fejlődés Programon végezte doktori tanulmányait.

A szerelemnek nincs standard meghatározása. Számomra a szerelem lényegét ez a gondolat fejezi ki a legjobban: „Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.” (Szabó Éva: Szög és kereszt) A szerelem azt jelenti, hogy fontosabbá válik a mi az énnél, önzetlenül teszek valamit a másikért. Szerintem a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után következik az igazi szerelem. Ha a szenvedély nem halványulna el, nem lennénk képesek dolgozni, a párunkon kívül másra is fókuszálni, gyerekeket nevelni. Akkor egészséges a kapcsolat, ha a párok nem ragadnak bele a szimbiózisba, hanem kicsit eltávolodnak, hogy lehetőséget adjanak egymásnak a személyiségfejlődésre, majd újra közelednek, keresik, hogyan tudnának újra kapcsolódni egymáshoz. A kötődés végső célja paradox módon a leválás, ez a szerelemre is érvényes. Összekapcsolódunk, összeolvadunk, majd leválunk, azért, hogy egymás mellett maradjunk. Ha nem készültünk fel a folyamatos változásra, nem vagyunk rugalmasak, alkalmazkodók, a párkapcsolatot, a házasságot csalódásként élhetjük meg. A konfliktusok, a veszekedések, a problémák és azok megoldási módjai is a párkapcsolati fejlődésünk fontos állomásai.

Ha valaki szembe mer nézni rossz házasságával, sok esetben két út áll előtte, segítséget kér, vagy kilép belőle. Miben tud segíteni egy családterapeuta, és miben nem?

Kilépni a legegyszerűbb egy nem működő kapcsolatból. A krízis, a konfliktus természetes dolog, nem szégyen segítséget kérni. A társak csak abban az esetben fordulnak szakértőhöz, ha a rájuk nehezedő feszültséget nem bírják tovább elviselni. A családterapeuta kívülről látja, segíti a kapcsolat újrastrukturálását, az új szerepek, generációs határok meghúzását. A terapeuta nem akarhatja jobban a változást, mint a pár. A közös munkát a társaknak kell elvégezniük, a terapeuta végigkíséri és segíti őket ezen az úton.

A keresztyén házasoknak egészségesebb a kapcsolata, mint az ateista vagy nem vallásos pároknak?

Ezt nem lehet egyértelműen kimondani. Aki hisz, az biztosan több erőforrással rendelkezik, krízishelyzetekben is. Hisz a Gondviselésben, abban, hogy a dolgok jóra fordulnak. De sokszor pont az jelenthet gondot, hogy ráhagynak mindent Istenre, majd ő megoldja. Egy hívő embernek is kell hogy legyen bátorsága tenni a kapcsolatáért, kockáztatni, kudarcot vallani. Bele kell állni a történetbe, mert az Isten másképp nem tud segíteni. A párkapcsolatban 50-50 százalék a felelősség. Az élő hit olyan, mint a hamuban sült pogácsa a vándor tarisznyájában. Az életben mindenkit ugyanazok az akadályok, próbatételek érnek, nem mindegy viszont, van-e pogácsám az útra vagy nincs.  FOTÓ: ZELENKA ATTILA

MÚLTIDÉZŐ

Az Út, I. évfolyam, 1. szám, 1948. július 11–17.

SZIKSZAI BÉNI:

Diákkoromból emlékszem valamelyik stilisztikaleckémnek erre a kifejezésére, hogy: anyaggyűjtés és vázlatkészítés. Akkoriban nem sokat értettem belőle, azután vagy azóta azonban megtanultam egy nagyon fontos dolgot. Ami tervezetten, az szervezetten. Tervkészítés nélkül igazi eredményt felmutatni ritkán lehet. Egy nagy evangelizációt végrehajtani csak úgy, hübelebalázs módjára nem lehet. Amiként a helyes nemzetgazdálkodásnak megvan a maga terve, ugyanúgy az erőteljes és céltudatos evangelizációs szolgálatnak meg kell lennie a maga tervének.

[...] Lehetetlen, hogy ellentétes gondolkodású, a döntő kérdésekben különböző felfogású szolgák végezzék a munkát. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem mindenki evangelista, még ha egyébként jó igehirdető is, és nem mindenki szervező, még hogyha nagyon kedves, áldott eszköze is egyébként az Úrnak. Egy ilyen szolgálatnál teljesen félre kell tenni a személyi szimpátiát és antipátiát, az egyéni, sőt a gyülekezeti vagy közösségi érdeket is. És csak az a szempont dominálhat, hogyan, milyen erők és lehetőségek figyelembevételével lehet átütőbb erejűvé tenni a szolgálatot.

Az evangelizáció előkészítése rendkívül fontos. Itt két komoly lehetőséget kell figyelembe venni. Az egyik a belső, a másik pedig a gyakorlati előkészítés. A belső előkészítés az imaközösség. Ha azok, akik az evangelizációban tevőlegesen, vagy mint annak a hordozói, részt vesznek, nem találnak alkalmat arra, hogy legalább alkalomszerűen, de méginkább rendszeresen együtt imádkozhassanak, akkor nem várható egységes, erőteljes szolgálat. A külső előkészítést modern nyelven propagandának nevezzük. Plakátok, sajtó útján való felhívás, röplapok osztogatása. Az utcamisszió szerves előkészítése az evangelizációnak, de nem nevezhető csupán propagandának, mert már önmagában is evangelizáció.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (Z, R, I, A). 13. Erről a helyről. 14. Élet. 15. Hűvös érzet. 16. A vele összetett mérték tízszeresét jelenti. 17. Japán motormárka. 19. Idegen Anna. 20. Eperjes Károly névbetűi. 21. Szerte, de csak félig! 23. A zenei alaphangsor 3., 2. és 6. hangja. 24. Babonáz. 25. Albán pénznem. 27. Móczár Péter együttese. 29. Nóta. 31. Laurencium vegyjele. 32. Népi hosszmérték. 34. Szergej Mironovics Kosztrikov szovjet politikus felvett neve. 36. Shrek fajtája. 38. Japán miniszterelnök (Kakuei). 40. Német festő, költő, szobrász (Hans). 43. Égtáj. 45. Óv. 46. Jézus édesanyja. 48. Részben maszatos! 49. Harcias nőszemély. 52. Öves állat. 53. Állatot hajt. 55. Megváltozott pH-értékű csapadék jelzője. 57. Rózsa Sándor monogramja. 59. Helyhatározó rag. 60. 24 órai. 61. Vetíthető állókép. 63. Fiatalabb fiútestvér megszólítása. 65. Össze-vissza önt! 67. Eltérő részlet! 69. Kettős betű. 70. …, édes fiam (Astrid Lindgren). 71. Bűnös. 73. Tolle et …! Vedd és olvasd! 75. Kárpitos tömőanyag. 77. Portugál, svéd és luxemburgi gépkocsijelzés. 78. Szabad kezet ad.

Függőleges: 1. Beethoven operája. 2. Énekek …, az Ótestamentum egyik könyve. 3. Nénike egynemű betűi. 4. Good …, gumiabroncsmárka. 5. Maga. 6. Föladat része! 7. Európai nép. 8. Másik ember kezébe tesz. 9. Norvég könnyűzenei együttes. 10. Római 501. 11. Porció. 12. Muzsikál. 17. Londoni élesztőgomba! (YEAST) 18. Berlin megsarcolója a hétéves háborúban (András). 22. Frissítő ital. 24. Az ENSZ munkaügyi szervezete, röv. 26. Erkélyszerű emeleti rész a templom belsejében. 28. Verset mond. 30. Hacsaturján keresztneve. 33. Reagálni kezd! 34. Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész (Pál). 35. Horvát város és megyeszékhely magyar neve. 37. Galambos Szilveszter író és humorista névbetűi. 39. Szemlél. 41. Ritenuto (visszatartva), röv. 42. Színész, rendező, igazgató, pedagógus a 19. században (keresztnévvel). 43. Az idézet második része (Ö, T, A, V). 44. Török eredetű személynév, jelentése: fekete. 47. Baranya megyei falu. 50. Paradicsom. 51. Krónika. 54. Ez a hal békaporonty. 56. Világifjúsági Találkozó, röv. 58. Tudományos-fantasztikus, rövid angol kifejezéssel. 60. Szárazdajka. 62. Behatás. 64. Szerencse, latinul. 66. Tetszésnyilvánítás. 68. Létezne. 71. GKT. 72. Belső szállítás! 74. Német zeneszerző (Werner). 76. Izsó Zita író, költő kezdőbetűi. 78. Nedű egynemű betűi. Előző rejtvényünk megfejtése: „Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből.” (ApCsel 2,2) 

Egyesíteni kell az evangelizációs erőket

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a bárányok történetét folytatjuk.

FARKASOK AZ AKOL KÖRÜL

– Neeee… Ugyeee neeem mondod komolyan, Beeeáta mama? – bégetett kétségbeesetten Barnabás.

– Eeez nem lehet a farkas, meeert… Farkas neeem is léteeezik!

– Honnan veszed ezt a butaságot? – kapta fel a fejét Bere, a vezérkos. – Ki mondta neked, hogy nincsenek farkasok?

– Hát… – illetődött meg Barnabás. – A kecskegidák mekegték. Hogy a farkasokat csak a pásztor találta ki. Meg az öregebb bakok, kosok. Hogy legyen mivel ijesztgetni a kisgidákat meg kisbárányokat. Hogy maradjunk mindig a nyájnál, hogy ne csámborogjunk el, meg hogy mindig hallgassunk a pásztor hangjára.

– Ha ilyet mondtak, akkor elég kergék azok a kecskék! – méltatlankodott a vezérkos. – Mert farkasok igenis léteznek! És most itt ólálkodnak a környéken! Nem hallod a hangjukat?

– Deee… Deee… Hallom – bégette Barnabás. – Csak nem tudom, hogy esetleeeg… Hogy igazából ez nem sakál-eeee?

– Neeem az – szólalt meg remegve Betti, akit nemrég mentett meg a pásztor, amikor elkóborolt. – Ezt a hangot már én is hallottam. És láttam az állatot is a sziklák között. Nem sakál volt, az biztos. A sakálnál sokkal nagyobb és sokkal félelmetesebb.

– Akkor most mi leeesz velünk? – fakadt sírva Barnabás és vele a többi kisbárány. – Megesznek minket a farkasok?

– Azt nem engedi a pásztor! – szólt Bere, és hálát adott az égnek, hogy ők a jó pásztor nyájához tartoznak. Tudta nagyon jól, hogy sok nyájnál csak béresek szolgálnak. A béres nem gazdája a nyájnak, hanem csak fizetségért szolgál, és a legtöbbje gyorsan elfut, amikor meghallja a farkasüvöltést. Menti az életét, nehogy baja essen. De az ő pásztoruk nem ilyen. Ha kell, élete árán is megvédi a juhait, nem engedi, hogy bármi bántódásuk essen.

A farkasok üvöltése újra felcsapott. A birkák egészen közel húzódtak egymáshoz. A kisbárányok a kör közepén szorong-

tak. Most tényleg annyira össze voltak préselődve, hogy Barnabás alig kapott levegőt. De nem bánta egy csöppet sem. Sőt. Örült neki. Mert tudta, hogy az idősebb birkák most vállvetve védik őket, hogyha betörnének a vadak, akkor a kicsinyekhez férjenek hozzá legutoljára.

Az üvöltés hirtelen elhallgatott. De ez a csend még félelmetesebbnek tűnt, mint az előző hangos vonítás.

Aztán ütések, puffanások, fogak vicsorgása, emberi kiáltások hangoztak az ajtó felől. Hogy meddig tartott a küzdelem, a bárányok nem tudták megállapítani. Talán percekig, talán órákig. Nekik végtelenül hosszú időnek tűnt, mire végre odakint minden elcsendesült. Csend lett, de most nyugodt, békés csend. Kinyílt az akol ajtaja, és belépett a gazda.

Fáradt volt, a ruhája tépett. A válla, a karja vérzett, ahol belemartak a vadállatok. De az arca békés volt, nyugodt. Végignézett az állatain, majd magában elmosolyodott, mert végre biztonságban tudta a bárányait.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

TANÁRI ÁLLÁSOK

A Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium (www. rozsakertiskola.hu) folyamatos bővülés miatt a következő álláshelyeket hirdeti meg. Általános iskolai telephely: magyar, angol, matematika, fizika, informatika, kémia bármilyen párosításban. Gimnáziumi telephely: matematika, fizika, informatika, angol és református vallástanár bármilyen párosításban. Az önéletrajzokat az iskolatitkar@rozsakertiskola.hu címre várják.

A Szentendrei Református Gimnázium matematika–bármely és informatika–bármely szakos tanárt keres. Kezdés 2022. augusztus 1-től. Jelentkezni lehet: kuzma.marta@szrg.hu , tel.: 06-26-302-595. Jelentkezés határideje: 2022. június 15.

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium (2600 Vác, Brusznyai Árpád u. 6.) református vallástanárt keres gimnáziumi és technikumi osztályokban történő oktatásra. Az önéletrajzot és a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri. vac@reformatus.hu címre várjuk.

Képzés

A Biblia Szövetség Egyesület a 2022–23. tanévben is elindítja péceli kétéves bibliaiskolai képzését, jelentkezni június 30-ig lehet az alábbi elérhetőségeken.

A képzés főbb célkitűzései: alapfokú ismeretet nyújtani az Ó- és Újszövetség könyveinek tartalmáról, megismertetni a Szentírás magyarázatának egyszerű, de nélkülözhetetlen szabályait, ami segíti helyesen érteni a Biblia üzenetét, segíti a Jézus Krisztusba vetett hitben való meggyökerezést és növekedést, a gyülekezeti közösségbe történő bekapcsolódást és aktív részvételt.

A tanfolyam helyszíne az egyesület péceli székháza, szeptembertől májusig havonta egy szombati napon, évnyitó és első tanítási nap: 2022. szeptember 17.

Részletes tájékoztatás található a www.bibliaszov.hu honlapon, de kérhető e-mailben: bsz@bibliaszov.hu, munkaidőben telefonon: 06-28-452-334, levélben: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b.

Szeretettel hívjuk leendő hallgatóinkat!

A Biblia Szövetség lelkipásztorok, presbiterek és hitoktatók számára konferenciát szervez 2022. június 27–30. között péceli székházában. Délelőtti program: Krisztus Lelke, gyülekezete és maga, Krisztus az Ószövetségben; a délutáni előadások összefoglaló címe: Egyházunk a világban.

Részletes tájékoztató a www.bibliaszov.hu egyesületi honlapon található.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket, akiktől előzetes jelentkezést a bsz@bibliaszov.hu címen vagy a 06-28-452334 telefonszámon várunk.

ÁLLÁSPÁLYÁZAT

A hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium álláspályázatot hirdet a 2022–2023-as tanévre határozott idejű

testnevelés – bármely szakos, angol – bármely szakos középiskolai tanári munkakör betöltésére lakhatási lehetőséggel.

A pályázat benyújtásának határideje: 2022. június 30.

A pályázatot az alábbi címre kell benyújtani a jogszabályban előírt mellékletekkel együtt a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium igazgatója részére: 4080 Hajdúnánás, Bocskai u. 29., korosi@reformatus.hu.

Kántorképző tanfolyam Dunamelléken

A Dunamelléki Református Egyházkerület Kántorképző és Kántortovábbképző tanfolyamot rendez 2022. július 10-től 30-ig Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetem épületében (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.).

Jelentkezés 2022. június 27-ig a honlapunkon keresztül vagy postai úton a következő címen: Hegedüs Nóra, 1016 Budapest, Harkály utca 4/B. A borítékra írják rá: Kántorképző tanfolyam.

A jelentkezéshez csatolandó: rövid önéletrajz, lelkészi ajánlás, egészségügyi igazolás („közösségbe mehet”), utóbbit az első napon is lehet pótolni, kiskorú esetén a szülő igazolja.

Részvételi díj: 45.000 forint (kedvezmény egyéni elbírálás szerint lehetséges), amelyet a tanfolyam első napján kell befizetni. Az összeg tartalmazza a reggelit, ebédet, vacsorát, a szállást és a tandíjat.

Először jelentkezőknek a tanfolyam első napján felvételi beszélgetésen kell részt venniük, amelyre a Református Énekeskönyv következő énekeinek első verseit tanulják meg kívülről: 42, 65, 90, 134, 165 (új 225), 225 (új 222), 299 (új 823), 390 (új 591).

További információk:

Telefonon: Hegedüs Nóra tanfolyami titkár: +36-30-423 9758, Monostori Ferenc tanfolyamvezető: +36-30-7473638.

E-mailen: dre.kantorkepzo@gmail.com.

Honlap: www.kantorkepzo.zsoltar.hu.

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Hideg meggyleves

Ha van elképzelhetetlen nyáron, az az, hogy nem készül hideg meggyleves. Az igazi tikkasztó napok bajnoka ez az örök klasszikus, amelyet csak egy kicsit csinálok másképp, mint általában szokás.

HOZZÁVALÓK 6 FŐRE:

1 rúd fahéj, pár szem szegfűszeg, 2 l víz; 100 g cukor, 1 db biocitrom, 2 kg friss vagy fagyasztott meggy, 200 ml tejföl, 200 ml tejszín

ELKÉSZÍTÉS:

A fahéjat és a szegfűszeget 200 ml vízben felforraljuk, 20 percen keresztül főzzük, majd félretesszük kihűlni. Közben a maradék 1,8 liter vízhez adjuk a cukrot és a citrom felének a levét, ezt is felforraljuk, hozzáadjuk a fűszerkivonatot, és beletesszük a magozott meggy felét. Ezt felfőzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk a tejfölt és a tejszínt, amelyeket előre elkevertünk. Az egész levest összeturmixoljuk és újra felfőzzük, ekkor kerül bele a másik fél citrom felkarikázva és a maradék 1 kg meggy. Jó alaposan behűtjük, és tikkasztó nyári napokon fogyasztjuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

ÉVZÁRÓ PÁPÁN

A Pápai Református Teológiai Akadémia 2022. június 25-én, szombaton 10 órakor tartja tanévzáró ünnepi közgyűlését a pápai református Ótemplomban (Pápa, Fő utca 6–8.). A közgyűlésen kerül sor a végzős hallgatók diplomaosztójára és az akadémiai kitüntetések átadására. Igét hirdet Máté László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője. Minden érdeklődőt tisztelettel és szeretettel várunk.

FELHÍVÁS

Kedves Olvasónk!

A Reformátusok Lapja felmérést készít olvasóink körében az olvasói szokásokról és igényekről. Ha szívesen részt venne ebben a felmérésben, akkor kérjük, hogy nevének, életkorának, iskolai végzettségének feltüntetésével küldjön üzenetet a kutatas@reflap.hu e-mail-címre.

A válaszbeküldők közül kiválasztott olvasókat kollégánk felkeresi, hogy személyes beszélgetésen kérdezze meg véleményét. A felmérés névtelen, a résztvevők kilétét csak a beszélgetést vezető kollégánk fogja ismerni. Biztosak vagyunk benne, hogy értékes észrevételeket tud velünk megosztani a Reformátusok Lapjáról. Köszönjük, ha jelentkezésével segíti munkánkat!

A Reformátusok Lapja szerkesztőségi csapata

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Szállás  Zamárdiban kiadó hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, az udvaron faházakban 9 férőhely. Konyha használata teljes felszereléssel, parkolás az udvarban megoldott. Érdeklődni: az apostolanna838@gmail.com címen vagy a 0630-691-5615-ös telefonszámon lehet.

Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

Egyéb  HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

Állás  A Tapolca és Vidéke Református Társegyházközség teljes állású általános iskolai hitoktatót keres. Jelentkezés e-mailen: tapolcairef@gmail.com.

Gazdag életpályájának fordulópontjai hitéhez köthetők. Melyik volt a legelső?

Családom a budai Vár közelében lakott, de az otthonunkat a második világháború alatt, nem sokkal a születésem után, lebombázták. Mindenünk odaveszett. Édesapám indult el kiadó lakást keresni, és Pasaréten bukkant megfelelőre. Választása az egész további életünket meghatározta. Édesanyám, akit római katolikusnak kereszteltek, 1945 tavaszának egyik vasárnapján elindult a harangszó hívására, és a pusztulás romjai után egy torony nélküli, fehér falú, tiszta, világos templomra lelt a Torockó téren, ahol Joó Sándor hasonlóan világos és tiszta igehirdetése egy életre megragadta. Először anyám ölében ülve hallgattam Isten Igéjét, később gyermek-istentiszteletre jártam, majd a serdülők körébe, ahol Szabó Mihály teológus – a későbbi mohácsi lelkipásztor – minden résztvevővel személyesen elbeszélgetett. Felnőttként kezelt bennünket, nekem ez egy életre szóló élményt adott. Az 1956-os forradalom alatt egy idős presbiter, Berti bácsi esténként összegyűjtött minket imaközösségre, bibliaolvasásra. Alagsori lakásukban egy alkalommal elmondtam az Úr Jézusnak, hogy szeretnék hozzá tartozni, elfogadom bűneimre a bocsánatát.

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Viczián Miklós 1944-ben született. Villamosmérnöki végzettséggel 1979ben doktori fokozatot is szerzett. Előbb gyárban, majd kutatóintézetben vállalt munkát. Négy hónapot Belgiumban, két évet az USA-ban dolgozott. 1991 óta egy műszerek szervizével foglalkozó cég társtulajdonosa.

Miben tapasztalta meg Isten vezetését élete során? Életem nyolcadik évtizedét taposom, de soha nem voltak vezérigéim, mindig Isten ajándékozott meg egy-egy nyitott ajtóval, hogy arra menjek tovább. Terelgető vezetésének példája bekapcsolódásom az ifjúsági szolgálatba. Hárman fiúk beszélgettünk a templom udvarán, amikor mellénk lépett Uray Enikő a későbbi Cseri Kálmánné, aki hitben előttünk járt, és komoly tekintélynek számított. Elmondta, hogy az ő generációja szeretné átadni a stafétabotot nekünk, a következő nemzedéknek. Ott helyben eldöntöttük, kutatni fogjuk Isten akaratát. Egy sátorral bevettük magunkat a Budai-hegyekbe, három napig ki sem jöttünk az erdő mélyéről: imádkoztunk, beszélgettünk, és teljes egyetértésben elfogadtuk, hogy ősztől az ifi vezetése már a mi dolgunk. Negyvenhat évvel ezelőtt beálltam a gyülekezeti presbiteri szolgálatba, 1992-től a Magyarországi Presbiteri Szövetség munkájába. Néhány év után hívtak az elnökségbe, megbíztak a gazdasági bizottság vezetésével, majd a missziói bizottság elnökeként folytattam. Ezután érkezett a felkérés, hogy legyek ügyvezető elnök. Közben bekapcsolódtam a Presbiter újság szerkesztésébe, és rám bízták Az Ige körül rovatot.

A Budapest-Pasaréti Egyházközségben 1976 óta presbiter. A Magyarországi Református Presbiteri Szövetségben különböző tisztségeket látott el, jelenleg tiszteletbeli elnök.

A Biblia Szövetségben alelnökként szolgált 2022ig. Nős, két fia és három unokája van.

Feleségével, Erdélyi Judittal ötvenhárom éve házasok. Hogyan találtak egymásra?

Az ifjúságunk mindig együtt töltötte a szilvesztert. 1969-ben Judit és két öccse hívták meg a körünket. A program vége felé mindenkinek kiosztottak egy borítékot, amelyben kérdések lapultak. Amikor elkészültünk a válaszokkal, lezártuk a borítékot és legközelebb egy év múlva kaptuk vissza, hogy lássuk, hogyan munkálkodott Isten az életünkben. A kérdések közül az egyik így hangzott: „Mit vársz a következő évtől?” Nekem ott, abban a percben adta Isten a gondolatot, hogy Juditot fogom feleségül venni, és ezt le is írtam a papírra. Az éjféli úrvacsora után már úgy tekintettem rá, hogy ő lesz a feleségem. Az Isten különös kedvessége, hogy, mint utóbb kiderült, a vonzalom Judit szívében is megszületett.

Nemrég vált meg a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség alelnöki posztjától. Munkájáért Kanizsai Pálfi János­díjjal tüntették ki. Sokéves tapasztalattal a háta mögött milyen tanácsot adna a presbiteri szolgálatra jelölt fiataloknak?

A presbitérium tagjai együtt keresik Isten akaratát, és nem vonulnak ellenzékbe, mert a presbitérium nem demokratikus, hanem teokratikus szervezet. A testület döntését közösen képviselik, és nem az eltérő véleményeket hangoztatják. A presbiter a lelkipásztor munkatársa. Ha a presbiterjelölt nem ért egyet a lelkész teológiájával vagy gyülekezetszervezési rendjével, akkor ne vállaljon presbiteri munkát. Természetesen szeretetben, a Szentírás alapján a presbiter is figyelmeztetheti, tanácsolhatja a lelkipásztorát. 