Reformátusok Lapja 2022/22. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

MOST

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bruzák Noémi/MTI

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, Uram, Jézus Krisztus, te vagy az út, az igazság és az élet. Az igazság a te örökké tartó ígéretedben élet, a te szent érdemed által. Kérlek téged, örök út, ne engedd, hogy a te ígéretedben kételkedjem: te örök élet, ne engedd, hogy semmi mulandóban és halandóban nyugodalmat és életet keressek. Te lelkemnek legszebb vőlegénye: egyesítsed magad velem hit által, te nemes vendég, lakozzál bennem hit által minden a te jótéteményeddel és javaddal.  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1658–1708)

INTERJÚ • 6. Felettünk, mégis közöttünk | Kovács Gergő lelkipásztor a mennybemenetel szimbolikájáról, Jézus közelségéről és a missziói parancsról

EGYSÉGNAP • 8. Magyar Református Egység Napja | Összeállítás a gyulafehérvári egységnap fontos eseményeiről

INTERJÚ • 18. Szeretetnyelve a főzés | Wichmann Anna csodás receptjeivel mostantól nem csak az interneten találkozhatunk. Szakácskönyvének kiadásáról is beszél a vele készült interjúban

GONDOLATOK • 21. Alaphang | Nagy Károly Zsolt, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai docensének publicisztikája nagymamája ketyegős vekkeréről és a református egységről

EGYHÁZI ÉLET • 22. Ott van igaz egyház, ahol van diakónia is… | A mezőörsi református gyülekezet életébe pillanthatnak be olvasóink

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei: TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

V. 29. VASÁRNAP

(18) „…hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket…” (Ef 1,15–23)

V. 30. HÉTFŐ

V. 31. KEDD

VI. 1. SZERDA

CSŰRÖS ANDRÁS

Sok kétségbeejtő hírt lehet olvasni. „Mivé lesz a világ? Hát erre a világra szüljek?” – hangzanak a félelemmel átitatott kérdések. Sokszor tűnik úgy, hogy a jövő nem biztató. Vannak kemény hírek, kétségbeejtő előrejelzések. De én mindezekkel nem gondolok: mert van reményem, amit látok. Ez pedig a mennyben lévő Krisztus. A történelem Ura. Nem azt jelenti, hogy többet nem foglalkozom a világgal, vagy nem figyelek rá, hanem azt: nekünk óriási reményünk van. A holnap lehet bizonytalan, de a jövő biztos: Jézus Krisztus. Ezt a reményteljes jövőt akkor látjuk meg, ha engedjük, hogy Krisztus megvilágosítsa lelki szemeinket. Azaz megtanít túllátni a holnapon, érzékelni azt is, ami örömteli, ami reményt ad. A remény hívőszó. A legnagyobb erőt a remény adja. Moltmann szerint „annyi energia van a világban, amennyi remény”. A reményt sokszor összekeverjük a vágyainkkal. A hívő nem a vágyainak él, hanem a reményének. A reménnyel telt ember nem csavargója életének. Nem hányja-veti a sors, hanem Isten kezében van. Vándor, de nem csavargó. Vándor, akit hazavárnak: Krisztus kezébe. Józs 2  94. zsoltár

(5) „…akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt…” (Ef 2,1–10) Egy ember fel akarta adni életét, félt tőle, bezárt ajtó volt a jövője. Megtért, azóta más szemmel látja a világot. Életet kapott, kinyílt ajtót. Reményt és életet. Egy gyülekezeti tagnak kedélyjavítókat kellett szednie. A gyülekezeti napon megfeledkezett róla, mert olyan öröm volt a szívében. Krisztus persze nem gyógyít meg ennyire egyszerűen mindenből, de bőven vannak hasonló példák a hívők körében. Egy céltalan fiatal megtalálta élete küldetését. Egy másik elfogadta szüleit olyannak, amilyenek. Ezáltal felszabadult a harag alól. A jövőjére kezdett el figyelni. Mert Krisztus életet adott neki. Sok „halott ügy” támad fel, sok kibogozhatatlan szál oldódik fel. Az igeszakasz drasztikusan halottnak mondja az embert, ha nem Isten, hanem a bűnei határozzák meg. Élőnek mondja viszont azt, aki Krisztussal éli életét. „Életre keltett Krisztussal együtt! – itt szorosabb kapcsolatról van szó felszínes imádkozásnál: Krisztussal megjárni a mélységet és magasságot, átélni a bűneink alóli megváltást és az életre feltámadást. Ez gyönyörű állapota a hitnek. Amikor már nemcsak egyre közelebb kerülök Krisztushoz, hanem egyre inkább eggyé leszek az ő életével. Józs 3  114. zsoltár

(19) „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,11–22)

Vonaton ülök, ukrajnai menekültek vannak a járművön. Egy kedves család. A többi utas, határőr, jegykezelő hatalmas empátiával áll hozzájuk. Hogy minél kevésbé érezzék idegennek magukat. A jövevények nagy áramlásában különösen aktuális ez az Ige és örömhírt hozó. Sokan a magyarságon belül is mennyit költöztek, vándoroltak, gyülekezetet kellett váltaniuk. E költözésekben is megélhettük, milyen nagy öröm és felszabadító érzés, ha befogadnak minket. Van, aki saját környezetében is idegenként éli életét: eltér erkölcsben, kinézik és kiközösítik. Mint az üldözött, aki „nem lelé honját a hazában”. Akármennyire távol élünk is „otthonunktól”, idegenben vagyunk, kirekesztve élünk, mégis mindig otthon lehetünk Krisztusban. Aki Isten népéhez tartozik – márpedig a Krisztus megváltását elfogadó emberek odatartoznak –, az egy kicsit mindig idegenben érzi magát, és közben mégis mindenhol tud otthon lenni. Csodálatos, mikor az egyházban megélhetjük az otthont! Amikor megtapasztaljuk Krisztusban, hogy otthon vagyunk. Többé nem vagyunk jöttmentek, hanem polgárai a mennyországnak. Ahogy egy őskeresztyén levél mondja: „Idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra… A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk.” Boldog, aki Istennél otthonra talál!

Józs 4  85. zsoltár  CSŰRÖS ANDRÁS

(8) „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát…” (Ef 3,1–13) Önismeret, önelfogadás, önbizalom: sokszor használt szavak manapság. Mindegyik kifejezés arra hív: legyünk tisztában magunkkal. Mindig csodálom, hogy Pál apostol mennyire jó alapokon állt. Nagy fordulat volt az életében. A múltjában volt, amivel nem lehetett dicsekedni keresztyén testvérei előtt! Mégsem gyötrődve nézett önmagára, helyzetére vagy a szolgálatára. Mindennek alapja, hogy tisztában volt önmagával és az ajándékával az Úrban! Ki ő? Kik vagyunk mi, Jézus Krisztus megváltott gyermekei? Először is szentek. Megszenteltek. Nem a magunk hibátlan cselekedetei által, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus Krisztus

SOMOGYINÉ FICSOR KRISZTINA

váltsághalála által szabadíttattunk meg mindabból, ami szentségtelenné tesz bennünket. Másrészt alázatosak, legkisebbek. Hiszen tudjuk, nem magunknak köszönhetünk mindent, hanem az Urunknak. És nemcsak az új élet, hanem a jövő is az ő kegyelméből adatik. De engem az Úr a legnagyobb szolgálatra, feladatra méltat. A legfontosabb küldetésben állhatok! Ismerhetem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hirdethetem. Nincs ennél nagyobb a világon! Ez a legfontosabb méltatás és értékelés! Józs 5  378. dicséret

(19) „…és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.” (Ef 3,14–21)

Csodálatos távlatok nyílnak meg a keresztyén ember előtt! Lehet, hogy már gyermekkorunktól hallunk az Úrról, de még mindig csak a töredékét látjuk vagy ismerjük! Lehet, hogy úgy érzed, ez a világ beszűkül a számodra? Valami egyre nehezebb benne? Azonban a hívő élete el van rejtve Krisztusban! Benne, általa végtelen távlatok vannak! Mennyire vágyik az ember a szeretetre! Éhezzük, kolduljuk családtagjainktól, barátoktól és a munkahelyen. Sokszor hiányzik valami. Sír a szívünk. Nem az emberek szeretetében tud meggyógyulni a szeretethiányunk, hanem Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetében. Ez a szeretet több, mint amit mi elképzelnénk, és amit eddig bárkitől megismertünk! Jézus Krisztus irántunk való szeretete befogadó, megszentelő, adakozó, megmentő, ajándékozó. Ezért olyan fontos mind mélyebben magunkat előtte megnyitni, megérteni. Végül a magunk emberi keretei között menynyire örülünk, ha eljutunk egy-egy felismerésre, és összeáll a mozaik egy része. De a Szentháromság Isten megismerése által mindent átfogó teljességre juthatunk! Végtelen lehetőségeink vannak. Józs 6  68. zsoltár

(16) „akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével…” (Ef 4,1–16)

A levele első három fejezetében Pál megalapozta, elmélyítette, kik vagyunk Jézus Krisztus által. Most az a három fejezet következik, amelyben arról szól, mit cselekedjünk. Nem magunktól tudunk mások lenni. Egyedül a Krisztusban kapott új élet és a Szentlélek gyümölcse ez. Először az egységről szól. A fogoly Pál nagyon fontosnak tartja az „egy hit, egy keresztség, egy közösség” ajándékát. El van zárva szinte mindenkitől, és a testvérek hiányában elengedhetetlennek tartja, hogy összekapcsolódva, együtt éljünk és szolgáljunk Isten dicsőségére. Maga is hányszor tapasztalta ennek az áldását! Mindig munkatársak sorával dolgozott együtt. Pedig mennyire különböztek sokszor, és voltak is konfliktusaik ebből. Mégis ez a tanítás, látás motiválta Pált: az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk a szeretetben! Ha mindannyian Krisztushoz igazodunk, és ő tud formálni, vezetni minket, akkor egymáshoz is közeledni fogunk. Ezt a levelet sokféle pogány származású ember olvasta már a kezdetekben. Mennyire más gyökerekkel indultak! Azonban Krisztusban új teremtés gyermekei lettek, akiket ő tud és akar egy test tagjaivá tenni.

Józs 7  14. zsoltár

(29) „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,17–32) Kérdeztek már bennünket is: te miért tudsz ilyen lenni? Mi az a más, amit látunk benned? Jézus Krisztus testben már nincs jelen a földön. Mi vagyunk a teste most. Az a küldetésünk, hogy általunk eljusson az emberekhez. Mi lehetünk a keze, lába, szája, akikben az emberekhez közel kerül. Ezért nem mindegy, mi jön ki a számon. Ne az indulataim, a megszokás, a világban tanult mondatok befolyásoljanak, hanem a bennem élő Jézus Krisztus vezessen a beszédemben is! Mindennek titka lehet, hogy mielőtt mondok valamit, megkérdezzem az Urat. Felfohászkodjam: el kell ezt mondanom? Jó, ha most így kifakadok? Építő, ha most kifejtem a véleményem? Kell ezzel az indulattal megszólalnom? Ha az ember felteszi a kérdéseket, már tisztul a kép. Ha még tud várni is Isten Lelke vezetésére, sok áldott megtapasztalása lesz. Vagy minden szavunkat megmérni ezen a rostán: ez bántó, bomlasztó? Másoknak, főleg a közösségnek, az „egy testnek” ez mit okoz? Építi az egységet vagy rombolja? Vajon kimondanám akkor is, ha bárki meghallhatná? Legyünk áldásmondók!

Józs 8  394. dicséret 

VI. 2. CSÜTÖRTÖK

VI. 3. PÉNTEK

VI. 4. SZOMBAT

Jézus azt mondta mennybemenetele előtt, hogy jelek követik azokat, akik hisznek benne. Minket, reformátusokat is követnek? Úgy hiszem, igen. Az Istennel járás azt is jelenti, hogy jelek követnek bennünket, életeket változtatunk meg, mert mi is részesek vagyunk abban a húsvéti örömben, amely áldozócsütörtök után felelősség is: élhetjük Isten országának jeleit. Tesszük mindezt azzal az üzenettel, jelenléttel, amellyel maga az Úr Jézus járt közöttünk. Isten nem itt hagyott, hanem ott van, ahová tartozik, és elküldte azt, aki egészen szorosan tartozhat hozzánk, a Szentlelket.

Hogyan éljük meg, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Úr Jézus velük van?

Földi életünkben talán akkor tapasztaljuk leginkább Isten közelségét, amikor emberileg szenvedünk. Gyászolókkal, súlyos betegségben élőkkel beszélgetve értettem meg, hogy a Lélek működése több a templomba járásnál, egy imádság elmorzsolásánál. Sokszor, amikor elfogy már a keresztyén ember saját ereje, képessége határán túl mégis tartja valaki. Ezt a megtartó erőt ígérte meg Jézus: „Nem hagylak titeket árván...”

Felettünk, mégis közöttünk

A mennybemenetel története a földön folytatódik. Ahogyan a tanítványok csodálkoztak azon, miként tűnt el Jézus a szemük elől, majd örömmel indultak útnak, úgy feladatom továbbadni a Jézusra való rácsodálkozásomból származó örömömet, amelyet a mennybemenetel ünnepén érzek – véli Kovács Gergő, a Hold utcai református gyülekezet beosztott lelkipásztora, a Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium némettanára.

Hogyan mutatja be a Biblia a mennyországot?

A tanítványok háromosztatú világképben gondolkodhattak, amelyben a földi valóság középen, a mennyország e fölött, az alvilág, a pokol ez alatt kapott helyett. Jézus mindezt bejárta: lejött a mennyből karácsonykor, alászállt az alvilágba nagypénteken, a pokolból visszatért húsvéthétfőn, és felment a mennybe áldozócsütörtökön. Mi, 21. századi emberek is szívesen gondolkodunk ebben a világképben. Hitem szerint ő nem felettünk, hanem egy másik dimenzióban, a menny valóságában él közöttünk. Nem Fiú Isten mivoltában teszi ezt, ahogy ki is jelenti János evangéliumában: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”, hanem Lelke által. „Isten országa közöttetek van!” – olvassuk Lukács evangéliumában, ezért azt sem mondhatnánk, hogy Jézus fiú létében, Atyjával, Atyánkkal együtt távol lenne. A Lélek által ez az ország egészen kézzelfogható a földön.

A mennyei látomásokban a felhő többször is megjelenik, így volt ez a mennybemenetelnél is. Az Ószövetségben is felhőoszlopként vezette az Úristen pusztában vándorló népét. Egyfajta megfoghatatlan titokzatosság ez. A mennybemenetelnél Jézust felhők takarják el, ezt csodálják a tanítványok, mire két fehér ruhában megjelenő alak megszólal: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe” – olvassuk Az apostolok cselekedeteiben. Azaz nekik ezzel a titokkal kell visszamenni Jeruzsálembe, hogy hirdessék és továbbvigyék mindazt, amit láttak. A hit titokzatos és egyben tudatos dolog.

Jézus azt parancsolta, mielőtt felemeltetett, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet – de hogyan?

Tanítani nem lehet a húsvéti csoda, Jézus megjelenésének megtapasztalása és a Szentlélekkel betöltekezés nélkül. Éljünk jó illatként a szomszéd, a nélkülöző munkatárs közelében, nem erőltetve rájuk saját hitünket. Fontos beszélni az evangéliumról, hiszen a hit hallásból van, de ennek előzménye, hogy hitelesek vagyunk, ami miatt felteszik a kérdést: „Honnan van benned enynyi korrektség, szeretet?” Sokszor a kapcsolat az előzménye annak, hogy hirdethessük az evangéliumot.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

ÜNNEP ISMERTEBB NEVÉNEK EREDETE

Áldozócsütörtök: a mennybemenetel ünnepének ez az elnevezése a római katolikus hagyományból ered, a hívek a húsvéti gyónást és szentáldozást eddig a napig teljesíthették.

A szerző református lelkész, teológiai tanár, Károli Gáspár Refomátus Egyetem

SZABÓNÉ LÁSZLÓ LILLA

A Szentlélek adventje

Minden évszaknak megvan a maga ígérete, várakozása és beteljesülése. Nyáron a gyümölcstermés, ősszel a levelek színe változása, télen az első hó, tavasszal a rügyek fakadása tanít a reményteljes, örvendezve várakozó előretekintésre.

Az egyházi évnek is megvannak a várakozó időszakai. Krisztus születéséhez, eljövetelének ünnepéhez négy jeles vasárnapon, a húsvét csodájához, a győzelmes feltámadáshoz hat böjthéten keresztül közelítünk. Innen 50 napra számoljuk pünkösd vasárnapját, a Szentlélek eljövetelének ünnepét, mégis mintha csak csendben bújna meg ez a vasárnap és az azt megelőző időszak az előző

„Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (ApCsel 1,4)

két ünnep mögött. Népszokások is kevésbé kapcsolódnak hozzá, a jelentősége is megfoghatatlan. Éppúgy, ahogy megfoghatatlan hitünkben a kapcsolat a Szentlélekkel.

A húsvéti időt az áldozócsütörtök, a mennybemenetel napja zárja le. A Feltámadott negyven napon át adta bizonyságát tanítványainak, hogy ő él, a halál valóban nem az utolsó szó (ApCsel 1,3). Majd amikor mind együtt voltak, „megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”

(ApCsel 1,4)

Az áldozócsütörtökre következő vasárnapot a régi magyarok váróvasárnapnak nevezték, de a meghallgatás úrnapjának is hívták. Az utána következő napokat pünkösdig pedig váróhétnek, a Szentlélek adventjének.

Várjuk-e a Szentlelket? Vágyjuk-e a Szentlelket? Hívjuk-e, reméljük-e az Atya által megígért ajándékot, kapcsolatot, mennyei erőt? Él-e bennünk a remény, a bizonyosság, a tapasztalat, hogy Isten-várásunk nem hiábavaló? Gyakoroljuk-e az Isten-jelenlét bizalmát egész évünket átfogó, mindennapi imádságainkban, sürgésünkben-forgolódásunkban, szolgálatainkban? Éljük-e a Szentlélekben kapott mindennapi Isten-kapcsolatot?

Talán a Szentlélek megfoghatatlansága, megragadhatatlan misztériuma okozza, hogy nehezebb kapcsolódni hozzá, mint a világot teremtő és kormányzó Atyához, a testté lett, meghalt és feltámadt Fiúhoz. Talán a bennünk élő elképzelések visznek tévútra, amikor a Szentlélekkel való betöltekezést valamilyen természetfölötti, a mindennapoktól elrugaszkodott, rendkívüli élménnyel, Isten-tapasztalattal azonosítjuk, amihez mintha nekünk kéne a megszokotton felülemelkedni és elérni valami önmagunkon túli, magasban lévőt. Így ha ez nem sikerül, a Szentlélek várása, megtapasztalásának kérése inkább hiányhoz, csalódáshoz kapcsolódik, jobb is, ha ránk mindez nem vonatkozik. Pedig a pünkösd csodája épp az ellenkezőjéről szól. A Szentírásban a Lélek olyan Istentől kapott valóság, amely a magasból száll alá, árad le ránk, hozzánk, földhözragadt emberekhez. Ő közelít és tölt be minket a hétköznapok megújulására.

Ezáltal leszünk immár nem pusztán az anyagi valóságnak kiszolgáltatott biológiai teremtmények, hanem Isten társai, akik immár Isten országa tágasságában kapcsolódunk Istenhez és az emberekhez, a teremtett világhoz és annak történelméhez, régen és ma élő keresztyénekhez, önmagunkhoz és a minket körülvevő emberekhez, ránk bízott mindennapi feladatokhoz és ügyekhez.

A Szentlélek győz meg bennünket a leghétköznapibb történések közt, hogy több az élet annál, mint ami földi viszonylatban látható. A várakozásban reményt ad, a reménységben pedig örömet, mert táplálja bennünk a bizalmat az Atya ígéreteiben.

Miközben a Szentlélek megfoghatatlan, újra és újra átélhetjük, hogy őbenne az életünk nem elszellemiesedik, hanem betöltődik, igazán valósággá válik. Jörg Zink így fogalmaz: „Nyugodtan járhatok életem ismeretlen útján, mert a Lélek tölti be azt, és a Lélek beszél is hozzám a maga titokzatos módján.” Beszél hozzánk. Legtöbbször megfoghatatlanul, de az Ige szavain és a sákramentum jegyein keresztül hallható, tapintható és érzékelhető módon is.

Váróvasárnapon és a váróhéten készítsük szívünket a Szentlélek eljövetelére, adventjére, hogy a pünkösdi istentisztelet Igéje és úrvacsorája a Szentlélekben való megújulássá, a vele való betöltekezéssé lehessen! 

JÖVŐ A MAGYARSÁGNAK

A szórvány szórványában, Gyulafehérváron tartották a Magyar Református Egység Napját május 20. és 21. között. A városban hatvanezren élnek, köztük kilencszáz magyar. Erdély egykori fővárosában ezúttal két és félezer magyar ünnepelt együtt. Pénteken a Generális Konvent vitatta meg – a többi közt – a Kárpát-medencei missziós stratégiát. Erdély-szerte tíz megújult református templomért adtak hálát, az istentiszteleteken magyar református püspökök szolgáltak olyan templomokban is, ahol már régóta nincs gyülekezet. Több magyar vonatkozású kiállítás is megnyitotta kapuit, a Református iskolatörténeti mozaik, a Régi tankönyvek a protestáns oktatás szolgálatában és az Ideje az építésnek című tárlat, ez utóbbi határon túli templomok és műemlékek felújításáról szól. Szombaton a gyulafehérvári vár impozáns palotája közelében felavatták Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát. Az ünnepségen Novák Katalin köztársasági elnök azt mondta, hogy „az erdélyi magyar közösségek szülőföldön maradása olyan érték és érdek, amely soha nem mások ellen szól”. A kétnapos ünnepség úrvacsorás istentisztelettel zárult, ahol Balog Zoltán püspök hirdette az Igét.

MAGYARSÁGNAK

Gyulafehérváron egyházi elöljárók osztották meg gondolataikat a Reformátusok Lapjával a református egységről, az ünnepről, az öszszetartozásról.

Kató Béla püspök,

Négyszáz éve fennáll a kollégiumunk, amelyet Bethlen Gábor alapított. A fejedelem is azt vallotta, hogy a jövő az oktatásban és a gyerekeinkben van. 2022 az oktatás éve az Erdélyi Református Egyházkerületben. Az értelmiség képzése, az oktatás színvonala mindig meghatározta a közösségek és az egyház életét is. Mindent megteszünk azért, hogy az óvodától az egyetemig, minden területen oktassuk a fiatalokat. Speciális a helyzetünk, hiszen Romániában magyar nyelvű egyházként működünk. Az iskola számunkra azért is létkérdés, mert ha a gyerekek elfelejtik az anyanyelvüket, csak idő kérdése, hogy mikor lesz vége az egyháznak is, hiszen mi magyar nyelven prédikálunk és tanítunk. Ma Kárpát-medence-szerte sok iskola és óvoda épül, az egyházkerületünk fenntartásában álló oktatási intézményeknek hétezer diákja van. Ez bámulatos fejlődés, hiszen a nulláról indultunk.

Pásztor Dániel püspök,

Tiszáninneni Református Egyházkerület

Borsod megyéből jövök, ezért elfogott a déja vu-érzés Dél-Erdélyt járva, mert tudom, hogy itt is vannak ugyanolyan elnéptelenedő kis falusi gyülekezetek, mint nálunk. A fogyás új kihívások elé állítja a Magyar Református Egyházat, mert el kell döntenünk, hogy mit kezdünk a szórványainkkal. Végtelenül megható az erdélyi példa, hogy bátran felújítják a templomaikat abban a reményben, hogy a következő nemzedék megmarad, és lesz gyülekezet. Két lehetőségünk van: az egyik, hogy feladjuk a küzdelmet, a másik, hogy gondolunk az utánunk jövőkre és megadjuk nekik a lehetőséget a keresztyén életre. Isten a kövekből is támaszthat fiakat. Ez a bibliai Ige, valódi remény, amelyen az egész keresztyén életünk alapul. Ha a reménységet feladjuk, akkor vele együtt keresztyénségünk alapját is. Nem véletlenül mondtuk a 2009-es egységnapon Debrecenben, hogy Krisztus a jövő, együtt követjük őt!

Molnár János főgondnok,

Tiszántúli Egyházkerület; presbiteri elnök, MRE Zsinata

Amikor a református egységre gondolok, először a szégyenteljes 19 évvel ezelőtti népszavazás jut eszembe; az ország egy része a Gyurcsány-kormány negatív kampányának hatására nemet mondott a határon túlra szakadt magyarok kettős állampolgárságára. A döbbenet és a fájdalom sokáig velünk maradt határon innen és túl. Az első komoly válasz erre a magyar református egység kimondása volt. 2009. május 22-én Debrecenben megerősítettük, hogy „összetartozásunkat még történelmi viszontagságok és politikai szándékok sem tudták kikezdeni, így a trianoni döntés s a 2004. december 5-i népszavazás sem”. Hálás vagyok, hogy Isten a negatív eseményeket is pozitívba tudta fordítani. A református egységért Bölcskei Gusztáv, a Zsinat akkori lelkészi elnöke sokat dolgozott, szeretnék neki ezúton is köszönetet mondani ezért.

Fájdalmas, ugyanakkor csodálatos élményben volt részünk Kéménden, ahová esperes társaimmal érkeztünk, hogy hálát adjunk a templom megújulásáért. Harminc éve nem volt abban a templomban istentisztelet, most pedig csordultig megtelt. Olyan érzésem volt, mint amikor a nagyobb testvér meglátogatja a szorultabb helyzetben lévő kisebbet, bátorítja, biztatja és erőt ad neki. Azért jöttünk el a református egységnapra, hogy együtt adjunk hálát és könyörögjünk Istenhez azokkal a testvéreinkkel, akik itt élnek és helytállnak. Nagy tanítás ez, hiszen mi is erőt tudunk meríteni a hitükből, és láthatjuk a példájukat, hogy a nehéz helyzetben is ki lehet tartani, nem szabad soha feladni.

Ladányi Árpád főgondnok,

Hella Ferenc esperes, Nagyenyedi Egyházmegye

Somogyi Egyházmegye

Nekünk itt, a 21. században meg kell határoznunk, mire van szükségünk, hogy megmaradhassunk magyarnak. A történelmi egyházak, a politikum, a civil szféra és az iskolák összefogása is szükséges ehhez, csak így merhetünk nagyot álmodni. A gyulafehérvári református templom kertjében beszélgetünk, a városban két százalék sincs a magyarok aránya, alig tudjuk már megtalálni a másikat. A hivatalokban, boltokban románul beszélünk, a magyar vállalkozók alkalmazottai románok, a magyar nyelvet csak a családban, a templomban és az iskolában használjuk. Fehér megyében a szórványban élő magyarság példát tud mutatni másoknak, hogyan lehet kedvezőtlen körülmények között is megmaradni magyarnak és reformátusnak. Ha ismerjük a múltunkat, meg tudjuk tervezni a jövőnket is. Ha a mostanihoz hasonlóan megemlékezünk nagy elődeinkről, megtartjuk a hitünket, ápoljuk a hagyományainkat és gondozzuk az épített örökségünket, akkor a magyarságnak biztosan lehet jövője.

Dél-Erdélyben szórványban élnek a magyarok, a nehéz körülmények ellenére építkeznek. Bethlen Gábor 400 éve alapította az Academicum Collegiumot, szilárd alapot tett le, és ha arra építkezünk, mi is stabilan állhatunk. A magyar református iskolarendszer minőséget hozott ide, ami a mai napig is érződik Erdély reformátusságán, különösen a lelkipásztori karon, hiszen a fejedelem nemcsak a tanulást várta el a lelkipásztoroktól, hanem nemességet is adott. Az egységnapok fontos része volt a Generális Konvent, ahol vitára bocsátottuk a Kárpát-medencei missziói stratégiát. Szembe kell nézni önmagunkkal, számot kell vetnünk azzal, hogy mit értünk el a rendszerváltás óta, milyen a gyülekezeteink, intézményeink állapota, mi a legfontosabb feladatunk, milyen erősségeink és gyengeségeink vannak. Fontos, hogy a nemzet nyilvánossága előtt mutassuk meg, miben áll a magyar reformátusok szolgálata. Nem véletlen, hogy ez az esztendő a hittanoktatás éve a Magyar Református Egyházban, a Kárpát-medencében minden héten háromszázezer gyerek tanul református hittant, érdemes ezzel a lehetőséggel élni. 

Balog Zoltán dunamelléki püspök,

az MRE Zsinatának lelkészi elnöke

Novák Katalin magyar köztársasági elnök jelenlétében leplezték le Gyulafehérváron Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egész alakos szobrát, a Magyar Református Egység Napja keretében. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében kiemelte az egykori fejedelem munkásságát: a református erdélyi oktatás, a szellemi élet megteremtését. A püspök felidézte, hogy 2009-ben – a magyar református egység létrejöttével – gyógyír került a sebre, amelyet a korábbi elszakadás okozott. Örömmel tért ki arra, hogy most először szórványban ünneplik az egységnapot.

SZOBORAVATÁS ÉS ISTENTISZTELET

GYULAFEHÉRVÁRON

– Bethlen Gábor nem ereszt és nem eresztjük – kezdte beszédét Novák Katalin köztársasági elnök. Megemlékezésében felidézte: a fejedelem olyan időszakban alkotott maradandót, amikor mások pusztítottak. Ma is kötelez minket szellemisége és öröksége arra, hogy ne csak téglából építsünk épületeket, hanem Igéből és hitből is lelki védőbástyákat hozzunk létre: anyag és szellem együtt alkothat maradandót. Hittel, a hitünk megmaradásáért építsünk – fogalmazott. Novák Katalin hozzátette, hogy Bethlen Gábor belülről fakadt bölcsessége népe, honfitársai megmaradását, biztonságát és felemelkedését szolgálta. – Ez a mi dolgunk is, szövetségeseket kell keresnünk. Tárgyalni, megegyezni, ajtókat nyitni, hogy a magyaroknak még szebb élete legyen. A családot megőrizzük családnak, a nőt nőnek, a férfit férfinak. Ebben van Közép-Európa jövője.

Az egységnapra összegyűlteknek azt üzente, ez a nap ünnep, hálát adhatunk az összetartozásért.

Gabriel Pleșa gyulafehérvári polgármester elmondta, nemzetiségtől függetlenül tovább kell építenünk elődeink hagyatékát. Bethlen Gábor fejedelem érdemei nem vitathatók, Erdély egyik legvirágzóbb időszaka köthető a nevéhez, így ma méltón tér vissza a vár szívébe, az általa alapított Collegium Academicum közelébe.

Victor Opaschi vallásügyi államtitkár azt emelte ki, hogy a hitbéli és vallásszabadság a demokrácia alapértékei, az államtitkárságnak pedig elsődleges feladata a felekezetek, valamint az egyházak és az állam közötti jó kapcsolat fenntartása.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke köszöntőjében kifejtette: az, hogy Gyulafehérváron a mai naptól Bethlen Gábor szobra áll, egyebek mellett azt is jelzi, hogy a város többségi közössége befogadta egyik kisebbségének, nemzeti közösségének történelmi hősét.

A 2022-es református egységnap ünnepi istentisztelettel zárult Gyulafehérváron. A több mint kétezer résztvevő előtt tartott igehirdetésében Balog Zoltán így fogalmazott: ősi földre hozott minket Istenünk, amely több mint ezer éve őseink munkálkodásának, örömének és bánatának tere. A sok küzdelem közepette keresztyén hitünk tesz minket eggyé, ebben teljesedhet ki életünk. Mi lenne velünk keresztyén hitünk ajándéka nélkül? – tette fel a kérdést a püspök, majd így folytatta: a közösség alapvetően meghatározza létünket. Ennek jó példája a közös ünnep és azok a hálaadó istentiszteletek, amelyeket a tíz felújított erdélyi templomban tartottunk – mondta. – Isten Igéje olyan erőt jelent, amely segít egyben tartani a hívő közösségeket, ebből következik a mindenki iránt érzett keresztyén szeretet, amelyet Jézus Krisztustól kaptunk. Ez a szeretet összehoz minket, és ha kell, helyreigazít.

Igehirdetésében Balog Zoltán arra kérte az összegyűlt híveket, hogy értékeljék jobban az összetartozást. – Az elmúlt hónapokban is megtapasztalhattuk, mit jelent, amikor egy emberként állunk ki a közösségért: Kárpátaljáért és azokért az ukránokért is, akik oda menekülnek a háború elől. A szeretet az egyetlen, amely képes legyőzni a gyűlölködést, az elutasítást, a hamis propagandát – mondta. Az együvé tartozásról a püspök Csoóri Sándor író örökérvényű sorait idézte: „ha már a sebesülésem ideköt, ideköt gyógyulásom is.”

A záróeseményként tartott istentiszteleten Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese hálát adott azért a támogatásért, amely lehetővé tette a református egységnap megrendezését Gyulafehérváron. Az úrvacsorás istentiszteleten a Kárpát-medencei református püspökök szolgáltak, majd szeretetvendégség zárta az együtt ünneplést.  FORRÁS: REFORMATUS.HU

Hálaadás Boroskrakkóban

Delelőn áll a nap az erdélyi Boroskrakkó 800 éves temploma felett. A II. András idején épült, azóta többször átépített és megmentett hajlékot hamarosan Géresi Róbert püspök áldja meg. Vele egy időben másik kilenc dél-erdélyi templomban tartanak hálaadó istentiszteletet a Magyar Református Egyház püspökei a gyulafehérvári Magyar Református Egység Napja alkalmából.

– Püspök? Itten, nálunk? – kérdez viszsza Varga Sándor, aki szerint ilyen magas rangú egyházi vezető emberemlékezet óta nem járt a faluban. A hatvankilenc éves magyar férfi a közeli buszmegállóban várakozik feleségével, aki nem beszél magyarul. Varga Sándor örül annak, hogy egy református püspök látogat hozzájuk, de ez nem változtatja meg a tényt, hogy „kevés a magyar a faluban”. Ők három kilométerre laknak innen, de mindenképp itt szerettek volna lenni az istentiszteleten, ezért indultak el jóval korábban.

– Mindig eljövünk a templomba – jelenti ki Varga Sándor, aki elmondja azt is, hogy ez kéthetente egy vasárnap délutáni alkalmat jelent, amikor a szomszédos Magyarigenből Szász Csaba lelkipásztor átjön, és istentiszteletet tart

annak a négy-öt embernek, aki összejön az alkalomra. – Nemrég csinálták meg a tetejét, meg a tornyát. Szép lett, ugye? –mutat a vastag kőfallal körbevett templom felé a férfi.

Ahogy közeledünk a délután két órához, úgy szaporodnak meg az autók a kerítés mellett. A legtöbb rendszám román, de látni magyar és számos szlovák rendszámú autót is. Egy pillanatra újra élettel és magyar szóval telik meg a templom előtti tér. Több mint százan vonulunk be egyenként az egyetlen, szűk bejáraton.

Amikor Johann Sebastian Bach az első csellószvitjét írta, a boroskrakkói református templom már legalább négyszáz éve állt. Nem tudni, hogy az azóta eltelt szintén négyszáz esztendőben megszólalt-e valaha a német zeneszerző műve

PILLANATKÉPEK

MIKUNEC RÓZSA (Maradék, Vajdaság, Szerémség)

Látom, nehezen jár, botra támaszkodik, mégis vállalta ezt a hosszú utat.

Hajnal négykor indultunk el Szerbiából, hat órát utaztunk, hogy idejében itt lehessünk. Idős, nyomorult ember vagyok, de szerettem volna az egységet megélni, ezért jöttem el. Debrecenben is voltam már egységnapon, akkor is megéltem a nyugalmat és a békességet, erre vágytam most is.

Az imént úrvacsorázott, miben különbözhet a szent jegyeket magához venni több ezer emberrel együtt, mint egy kis gyülekezetben?

Mélyen megérint, hogy ennyi emberrel együtt úrvacsorázhatok.

Azt látom, hogy mindenki boldog, jól érzik magukat az emberek.

Jó átélni, hogy szeretjük és megbecsüljük egymást, bárhonnan érkezzünk is. A falumban, Maradékon már kevesen beszélnek magyarul, a fiatalok beolvadnak, de a templomban az anyanyelvemen szól az Ige. Egyre aktívabb a gyülekezeti élet, ahol nemcsak a hitre, de a magyarságunk megmaradására is figyelnek. Azért is jó most együtt lenni, mert megerősödve térhetünk haza.

SZABÓ KINGA (Marosludas, Erdély)

Tizenhat évesen sokan talán más programot választanának, ön mégis itt van az egységnapon.

Megéri ide szánni az időmet. Ha már az összetartozás napját ün-

az ősi falak között, vagy Oláh Mátyás lelkipásztor, csellóművész az első, aki előadja. Talán nem is ez a fontos, hanem az, hogy áhítattal teli percekben van része a Kárpát-medence minden részéről összesereglett gyülekezetnek.

A köszöntések és beszédek után Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke először Igét olvas, majd áldást mond a templomra, ugyanígy tesz a többi lelkipásztor is. Az áhítat után a bejárat mellett kis emléktáblát is lelepleznek, amely a mostani neves alkalomról ad hírt az utókornak.

Varga Sándorral és a feleségével az istentisztelet után futok össze újra. A férfi mosolyogva mondja, hogy ennyi embert együtt itt még sohasem látott. Látszik rajta, hogy megérintették a történtek.

nepeljük, tartozzunk össze. Egyáltalán nem érzem áldozatnak, hogy eljöttem, sőt, felemelő két és fél ezer emberrel együtt dicsőíteni Istent és örülni őseink hagyatékának.

Vannak olyan határon túli barátai, akikkel csak most tud találkozni? Nincsenek, de szívesen ismerkednék és kötnék barátságot reformátusokkal, bárhol éljenek.

Milyen az egységnap hangulata?

Meghitt, így tudom egy szóval összegezni. A Kárpát-medence minden tájáról érkeztek hozzánk, sokfélék vagyunk, sok helyről érkeztünk, mégis tudjuk együtt ünnepelni a református egységet. Hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, nem csak engem érdekel a református közösség.

SERFŐZŐ MADÓCSA és felesége, BEA (Szászrégen, Erdély) Mennyiben különbözik ez az egységnap a korábbiaktól?

Bea: Mivel itthon vagyunk, Erdélyben, sok ismerős arccal találkozunk, akár Kolozsvárról, Szászrégenből, Marosvásárhelyről. Amikor a debreceni egységnapon ünnepeltünk, kevesebb baráttal futottunk össze. Az igehirdetésben elhangzott, hogy a közösséget megélni sokszor nehéz, mégis gyönyörű.

Madócsa: A családunkban is ezt tapasztaljuk. Szeretjük ápolni a hagyományainkat. Felemelő, hogy itt, a szórványban ennyi magyart, reformátust és elöljárót láthatunk együtt. Örülünk, hogy itt lehetünk.

A gyülekezet amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik. A többségük a szomszédos Magyarigen felé veszi az irányt, ahol szintén hálaadó istentiszteletet tartanak a templom felújításáért.

– Nagy örömmel jöttünk a Erdélybe, áldás és öröm itt szolgálni – jelenti ki a Reformátusok Lapjának Géresi Róbert felvidéki püspök. – Sok tekintetben hasonló helyzetben vannak a gyülekezetek ebben a régióban, mint nálunk. Fogyatkozásban lévő, szórványosodó közössé-

gekről van szó, de az összetartozás tudata és a közös hit megélése maradandó élményt jelent számunkra, és mindanynyiunkat megerősít. Azokat is, akik itt élnek, és azokat is, akik sok kilométert megtéve jöttünk ide – mondja Géresi Róbert, aki szerint a szórványlét miatt hamar megtalálják a közös hangot az erdélyi és a felvidéki gyülekezetek.

Az egyházvezető elárulja azt is: eddigi szolgálata alatt nem volt rá példa, hogy egy nap alatt két templom felújításáért

A református egység miben változtatta meg 2009 óta a gyülekezetük életét?

Még csak két-három éve telepedtünk le Szászrégenben, eddig semmilyen közösséghez nem tartoztunk hosszú távon, ezért még nincsenek tapasztalataim, de szeretnénk minden éven eljárni ezután az egységnapokra, mert szüksége van a lelkünknek, a magyarságunknak, az önazonosságunknak ezekre a fontos pillanatokra.

A mai nap mennyire erősíti meg önöket a Jézus Krisztusba vetett hitükben?

Bea: Hiszek a közös ima erejében. Lendülettel, motiváltan megyek haza, olyan ez, mint valami vitaminbomba, gyógyír a lelkemnek.

BALÓ ANDRÁS (Barót, Erdély, Székelyföld)

Miért jött el az egységnapra?

Reggel én is ezt kérdeztem magamtól. Reformátusként a krisztusi közösséget akartam megélni. Azt reméltem, hogy a közösségben olyan élménnyel gazdagodhatok, amely felemel, megerősít, mert erre mindannyiunknak szükségünk van.

Megkapta, amit várt? A tűző napon kellett állni hosszú ideig. Nincsenek elvárásaim, ezért általában megelégedve térek haza egy-egy egyházi alkalomról. A Krisztus-keresésben mindig kapok az Úrtól valami újat, amire nem készültem, vagy amit korábban nem is tudtam elképzelni. Bár tényleg hőség van, és nem tudtam sehová leülni, mégis kaptam annyi erőt fentről, hogy elviselhető

is hálát adhatott volna. – Felemelő érzés itt lenni az ősi hajlékokban, a helyiek között – mondja. Szimbolikus jelentősége is van, hogy a Református Egység Napja részeként a református egyház tíz püspöke egy időben tíz református templomot áld meg Erdélyben, köztük olyanokat is, amelyekben jelenleg nem él gyülekezet. – Ez kinyilatkoztatás arról, hogy még mindig itt vagyunk, számolni kell velünk.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: HARACSEK LEHEL

legyen a gyengélkedő derekam mellett is. Lelkileg többet viszek magammal, mint amennyit tűrnöm kellett, és pont mire elfogyott az erőm, felszabadult egy ülőhely. Az Úr elrendezte ezt is. Délelőtt megnéztük az új Bethlen Gábor-szobrot. Ha a fejedelemre gondolok, az jut eszembe, hogy zsoltárt énekelve mentek a csatába. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki nincsen bizonyára, bizonyára nincsen.” Ez a jelszava olyan alázatra és mély hitre mutat, amelyet én is igyekszem követni.

LŐRINCZ EDITH ERZSÉBET (Kézdivásárhely, Erdély, Székelyföld)

Hogyan készültek az egységnapra?

A martonfalvi gyülekezettel és az ott szolgáló lelkész férjemmel azért imádkoztunk, hogy minél többen eljöhessenek és érezhessék, milyen jó közösségben élni. Mi, reformátusok a háromszéki gyülekezetben, a Székelyföldön szórványban élünk, ezért is csodálatos, hogy ilyen lelkülettel lehetünk együtt.

Hogyan élik meg a magyarságukat?

Mivel én Kolozs megyében születtem, amely román vidéknek számít, jó érzés, hogy nálunk magyar világ van, barátságosak és vendégszeretők a katolikusok és a reformátusok is.

Hogy látja, mi lehet a gyülekezetük megmaradásának záloga?

Csak akkor maradhatunk fenn gyülekezetként, ha a közösségre fektetjük a hangsúlyt. Ha egymás terheit közösen hordozzuk, gyülekezetben és nem magányosan próbálunk meg élni, mert ebben a modern világban általában úgy akarnak az emberek önállósulni, hogy csak a saját érdekeiket nézik.  MUNKATÁRSAINKTÓL

Hála és számvetés – ülésezett a Generális Konvent

ULICZA TAMÁS

Az egység egyszerre ajándék és feladat – áll a gyulafehérvári Generális Konventen elfogadott, a közös Kárpát-medencei magyar református missziói stratégiáról szóló vitairatban. A testület május 20-án, a Református Egység Napja előtt ülésezett az erdélyi városban. Az ülésén sok szó esett a kárpátaljai testvérek megsegítéséről nehéz helyzetükben.

Csodálatos alkalom, hogy így egybehozta az Isten ezeket a napokat, és így együtt ünnepelhetünk – mondta Kató Béla, a házigazda Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd a 100. zsoltárt idézte.

Ukrajnában háború tört ki, és mi, reformátusok azonnal reagáltunk a helyzetre – mondta Gér András, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa az elmúlt évet összegző beszédében. Felidézte, hogy több mint hetven év után született meg az új Református Énekeskönyv, és már 50 ezer példány fogyott belőle. Feladatként említette, hogy a koronavírus-járvány során elmaradt híveket újra el kell érni. Csak az Igére alapozva, elhívásunkat betöltve végezhetjük szolgálatunkat – intette a konvent tagjait a tanácsos.

A Generális Konvent elfogadta a közös Kárpát-medencei magyar református missziói stratégiáról szóló vitairatot, és felkérte az egyházmegyéket a tervezet megvitatására, hogy 2023ban már a közös zsinat elé lehessen terjeszteni. Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke elmondta, hogy a missziós stratégia megalkotása „szembenézés saját magunkkal, számvetés, hogy mit értünk el, hol vannak a nehézségeink, és demonstrálás a nem református közvélemény felé”. A püspök szerint az egyik legfontosabb feladat a belső szellemi vonalak megerősítése.

A Zsinat tagfelvételi szabályait is rendezte a Generális Konvent. Négy zsinati tagságtípus bevezetését támogatták: alapító, befogadott, közösségi és megfigyelő.

Megrendítő, amikor egy szundikáló óriás megmozdul – mondta Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány kuratóriumi elnöke a kárpátaljai testvérek és az ukrán–orosz konfliktustól szenvedő többi ember megsegítéséről. „Amit átéltünk az utóbbi időben, nagy bizonyságtétel volt.” Kiemelte, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat azonnal a határra sietett, de már ott találta a határ menti református gyülekezetek tagjait és lelkészeit. Czibere Károly beszámolt a Kárpát-medencei Református Diakóniai Egyeztető Tanács újraszervezéséről is.

A hála szavaival szólt a megjelentekhez Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök, aki szerint a református egység jelesre vizsgázott a bajba került kárpátaljai magyarok megsegítésében. Imádkozásra kért mindenkit, hogy Isten változtassa meg a nagyhatalmak politikáját. Már gondolkoznak a háború utáni időszak feladatain, de emlékeztetett, hogy sok munka vár mindenkire, mert nagyon sokan gondolkodnak az elvándorláson. Hozzátette: – Hiszünk abban, hogy van jövőnk Kárpátalján.

A Generális Konvent Elnöksége aznap tartott ülésén támogatta, hogy a Református Oktatási Alapba összegyűlt adományokhoz az egyház évente előre meghatározott összeget tegyen hozzá. Az alapból idén jelentős összeget zárolnak őszig, és a kárpátaljai helyzettől függően egészben vagy részben a Kárpátaljai Református Egyházkerület oktatási intézményeire fordítják.

A Generális Konvent elfogadott zárónyilatkozatában hálát adtak Istennek, hogy a világjárványt többé-kevésbé sikerült megfékezni, és fájdalommal emlékeztek az elhunytakra. Hangsúlyozták, hogy ma is érvényesek az egy évszázada megfogalmazott célok: „a kisebbségbe került magyarság fennmaradásának záloga az evangélium tiszta hirdetése, az anyanyelvű oktatás megerősítése és a népegyházi keretek kiépítése”. A zárónyilatkozatban a Konvent ígéretet tett a kárpátaljai magyar református testvérek támogatására, és imádkozik, hogy érjen véget a vérontás és az ártatlanok szenvedése.  FOTÓ: KISS GÁBOR

A tehetetlenség

érzése nagy próbatétel. Szívesebben érezzük magunkat tehetségesnek, tettre késznek, mint tehetetlennek. Ha tudnánk valami okosat mondani, az könnyítene. De nem. Ha odaállunk valaki mellé, aki kétségbe van esve, válságba, krízisbe jutott, akkor fel kell készülni arra, hogy nincs mit tenni, nincs mit mondani, csak ott lenni vele. Odaszánjuk magunkat és az időnket. Jelen vagyunk. Amikor a szenvedés olyan súlyos sebet okozott valakiben, hogy csak sír, amikor a betegsége olyan nagy fájdalommal jár, hogy nincs enyhítő gyógyszer, amikor haldokló mellett virrasztunk, akkor csak ülünk némán, tehetetlenül. Imádkozunk, csöndesen énekelgetünk. Mit kérjünk Istentől? Enyhítse a fájdalmát, gyógyítsa meg, vagy vegye magához minél gyorsabban.

Egyszerűen hangzik: „sírjatok a sírókkal.” (Róm 12,15) Együtt sírni mégsem olyan magától értetődő. Szeretnénk gyors vigasztalást adni, bátorító Igét, ami azonnal hat. Mondjuk is, talán ismeri, tudja is, ismételgeti, de nem ad enyhülést. Nem varázsige vagy gyorsan oldódó tabletta. Idő kell hozzá, amíg dolgozik benne. Előbb engedni kell a sírásnak, jajnak, nyöszörgésnek, csak később lesz nyitott a vigasztaló szóra. Addig marad a zavar, a tétlenség, együttérzés tanácsok nélkül.

Ha segítő helyzetben vagyok, elbizonytalanodhatok, ezt az állapotot meg kell tanulni elviselni, tapasztalni. Benne lenni, szembenézni vele, engedni magamnak, hogy átérezzem, nem elfutni olcsó kifogásokkal, vagy sablonos mondatokkal kimenekülni a helyzetből. Hagyni a panaszkodást, részvéttel meghallgatni, nem tanácsot osztogatni, részt venni a másik fájdalmában.

A részvét erő. Nem az, amikor elmotyogjuk gépiesen: részvétem. Nem tudok mást adni, csak azt, hogy ott vagyok mellette, sokszor csak csöndben. Jelezni, hogy értem és érzem, milyen nehéz neki. Ez végtelen hoszszúnak tűnik, türelem kell hozzá. Aki nem bírja, aki siet, túl korán leönti a szenvedőt a felszólítással: bírd ki, majd könnyebb lesz! Higgy, imádkozz, Isten megsegít! Nyomorult vigasztalók vagyunk.

A megértés és együttérzés nem sajnálkozás, hanem tudatos munka: energiát fektetek abba, hogy átéljem azt a helyzetet, amelyben a másik van.

Megengedem magamnak, hogy rosszul érezzem magam tőle, onnan lássam a dolgokat, ahonnan ő nézi. Gondolhatom azt, hogy nem józanul méri fel a helyzetet, túloz is, mégis megértem. Nem kell igazat adni, egyetérteni vele, csak megérteni. A hatékony segítség az, hogy érzi, bajban van, de nincs egyedül. Van embere. Azután következhet az „aranyalma ezüsttányéron.”

(Péld 25,11) 

IMÁDKOZZUNK!

Mennybemenetel „…elmegyek helyet készíteni a számotokra” (Jn 14,2/b) Mint meglepett gyermek, ki nem érti, mi történt vele, csak nézek rád, nézek döbbenten fölfele, és szavad próbálom átszűrni a szívemen, hogy számomra mit jelent, hogy te azért mész fel a mennybe, hogy nekem ott biztos helyem legyen. Ámen!  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A pünkösdi csoda

Az első pünkösdkor csodálatos dolog történt. Péter apostol igehirdetését hallva háromezren megtértek, és csatlakoztak a tanítványokhoz, így jött létre a jeruzsálemi ősgyülekezet, ezért a pünkösd a keresztyén egyház kezdete. Az első gyülekezet tagjai naponta együtt voltak, hallgatták az apostolok tanítását, hisz ők nem ismerték földi életében Jézust. Naponta házanként megtörték a kenyeret Jézus megváltó halálára emlékezve, nem volt köztük gazdag és szegény, mert aki gazdagabb volt, vagyonát odaadta az apostoloknak, ebből fedezték a közös étkezéseket. Komolyan vették, hogy ők a szőlővesszők, s csak úgy maradhatnak meg, ha állandó kapcsolatuk van az élő Jézus Krisztussal, ahogy maga Jézus mondta:

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” (Jn 15,1–5) Ez az egyház titka, a Jézussal való közösség. Pál apostol is ezt hirdette: „...hogy ismertté legyen most az egyház által […] az Isten sokféle bölcsessége.” (Ef 3,10) A pünkösdi csoda ma is folytatódik. Az elvetett igemag mindig növekedésnek indul, van, amikor évek vagy évtizedek múlva. Gyülekezeteinkben egyre több a felnőtt konfirmáció. Legtöbbször olyanokról van szó, akik gyerekkorukban hallották az Igét, de serdülőkorukban eltávolodtak a hittől, majd felnőttkorukban a gyerekként hallott Igék új értelmet nyertek. Imádkozzunk lelki ébredésért!  GYŐRI ISTVÁN

Szeretetnyelve a főzés

Az étel elkészítésének gondoskodó, közösségteremtő szerepe van, mert a főzés nem nyűg vagy fárasztó kötelesség, hanem szeretet. Ha a főzést kikapcsolódásként éljük meg, akkor jó hangulatunk még az ételek ízén is érződni fog. A Facebookon közel százezer, az Instagramon további harmincötezer követővel rendelkező „Annuskám“, azaz Wichmann Anna Együnk több zöldséget! című szakácskönyvével most kilépett az online térből, és félszáz bevált családi receptjét gazdagon illusztrált kötetben mutatja meg, mindannyiunk örömére.

A közösségi média felületeire feltöltött videóiból látszik a sütés-főzés iránti szeretete, amely az ételek pótolhatatlan fűszere. Honnan származik a gasztroszerelem?

Hagyományos vidéki családi modellt követtünk, a szüleim napkeltétől napnyugtáig dolgoztak, így a két nagymamám szoknyája mellett nőttem fel. Az egyikük kiválóan főzött, a másikuk páratlanul sütött, az összes cukrászt lepipálta. Nekik köszönhetem a sütés-főzés iránti rajongásomat. Élveztem az ételkészítés légkörét, nálunk a konyha állt a családi élet középpontjában. Hatéves koromban már egyedül sütöttem meg a

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

kevert sütit, persze a mama leskelődött a háttérben, nehogy felgyújtsak valamit, de akkor ezt nem vettem észre, és kisgyerekként úgy éreztem, enyém a konyha, enyém a világ! Ott és akkor beleszerettem ebbe az érzésbe, és utána már nem nagyon lehetett engem kihessegetni a konyhából. Nagymamáék levestésztát adtak a kezembe gyurma helyett, hogy azt formázzam. Minden gyereknél az utánzás a tanulás elsődleges módja, azaz másolva tanultam a főzés örömét. Ha a kicsik azt látják, hogy a főzést, közös étkezést nem élvezzük, akkor az az ő étkezési szokásaikat is befo-

lyásolni fogja. A rossz evő gyerekek egy részét kiparancsolják a konyhából, nem maszatolhatnak, nem ismerkedhetnek az étellel, akár a répa hámozott héjával, a brokkolirózsákkal, pedig ez felkeltheti az érdeklődésüket. Nem szabad azon aggódni, hogy koszt csinálnak, maszatosak lesznek. Hagyni kell a gyerekeket ott sertepertélni – engem hagytak.

Mégis a kommunikációt választotta szakmájának. Szülői noszogatásra döntöttem másik pálya mellett, de amikor a fiam megszületett, és otthon maradtam vele néhány évig, elvégeztem egy cukrásziskolát. Annyira jól sikerült, hogy felbátorodtam, és beiratkoztam egy szakácskurzusra is. Visszatérve a munka világába hamar összetalálkoztam Stahl Judittal, akivel sok közös projekten dolgoztunk, és a Stahl Magazin különszámainak, a Martha Stuart Everyday Foodnak a főszerkesztőjeként úgy éreztem, hazaérkeztem. Nem állt hozzám közel a fotózás, mégis megtanultam, hogy a saját receptjeimet illusztrálni tudjam. Videóimat közösen forgatjuk a férjemmel.

Receptjei letisztultak, könnyen követhetők. Minden videóját ezzel a közvetlen mondattal kezdi: „Isten hozott a konyhámban!“ Mi áll az egyszerűség, a szeretetteljes üdvözlés mögött?

A nagypapámtól örököltem az életemet és a munkámat a mai napig meghatározó belső értékrendemet. Egyetlen nagypapám élt, így kialakult a családban, hogy rá nagyon kell vigyázni és szeretgetni, ami egyáltalán nem esett nehezemre, hiszen mi közel álltunk egymáshoz. Egyedül ő volt református a családban, és a kedvéért én is református lettem. Tizennégy évesen veszítettem el, halálával összeomlott a világ, nagyot fordult az életem. A temetése után elmentünk Dunaharasztiban a református templomba, ahol két ismerős arcot is láttam. Miután kifejezték részvétüket, meghívtak az ifjúsági közösségbe, az úgynevezett refifi alka-

lomra, ahol először találkoztam a református hit mélységeivel. Remek társaságra, igazi közösségre találtam. Fogékonyan szívtam magamba az általuk képviselt értékeket abban a korszakban. A témák, a mondanivaló segítettek nekem a zavaros kamaszévekben. Megkeresztelkedtem, konfirmáltam és ezzel a lépéssel „hivatalosan is” én vittem tovább a református vallást a családban. Az elsajátított értékrendet a szakácskönyvem is tükrözi, és a videók elején az üdvözlőmondat sem véletlen.

A virtuális térben elért sikerek mellett most belevágott ennek a színpompás képekkel illusztrált szakácskönyvnek a megírásába.

A megelőző időszakban nem telt el úgy nap, hogy valaki üzenetben, kommentben ne kérdezte volna meg tőlem, van-e szakácskönyvem, és hol lehet megvenni. Nincs? De hogyhogy nincs? És mikor lesz? Bevallom, magamtól nem jutott eszembe a szakácskönyvírás, de a követőim kedvéért belevágtam. A Harmat Kiadónál jelent meg, ami szintén nem véletlen. Dolgozom nekik, és amikor meghallották a terveimet, rögtön mellém álltak, mert ismernek és tudják, hogy nekem fontos az értékek átadása és a minőség. Mindenben támogattak és biztosították, hogy az elképzeléseimet maradéktalanul megvalósíthassam.

Milyen értékeket szeretne átadni az olvasóknak?

Mások táplálása, a gondoskodás felülről jövő ajándék. Az első tíz oldalon próbálom meggyőzni a közönségemet, hogy a főzés lehet a szeretet kifejezése, az öröm forrása. Más jókedvvel megfőzni egy vacsorát, és egészségeset, táplálót az asztalra tenni, mint kedvetlenül, a robotolás kínjával összedobni a fogásokat, tudva, hogy úgyis válogatni fognak, és semmivel nem lesznek megelégedve. Keresztyén értékek a konyhában is szükségesek. Fontos a türelem, az alázat egy-egy újítás bevezetése

SAJTOS PADLIZSÁNGOMBÓC PARADICSOMMÁRTÁSBAN

Az olaszok híresek a paradicsomos húsgombócos tésztájukról, de kevesebben ismerik a polpette di melanzanét, amely ennek a szédítően finom vega változata – a családunk minden tagja rajongásig szereti. Az ilyen fogásokra mondják, hogy igazi komfortételek. Hozzávalók (4 adag)

A padlizsángombócokhoz: 2 nagyobb padlizsán (70 dkg) • só és frissen őrölt bors • 4 evőkanál étolaj • 1 tojássárgája • 5 dkg reszelt parmezán • 1 gerezd fokhagyma • 1 teáskanál morzsolt oregánó • ¼ csokor petrezselyem • 5 dkg zsemlemorzsa. A paradicsomszószhoz: 1 vöröshagyma • 2 gerezd fokhagyma • 1 evőkanál étolaj • 5 dl passzírozott paradicsom • 1 evőkanál barna cukor • ½ teáskanál só • ¼ teáskanál frissen őrölt bors • 1 teáskanál morzsolt bazsalikom • 1 evőkanál morzsolt oregánó.

A tálaláshoz: 50 dkg durumspagetti • 10 dkg reszelt sajt (pl. parmezán).

Elkészítés

A sütőt előmelegítjük 180 fokra légkeverés nélkül, alsó-felső sütési módra állítva (légkeveréssel 160 fok), és egy közepes tepsit előkészítünk.

A padlizsánokat félbevágjuk, a húsukat keresztben bevagdossuk, sózzuk, borsozzuk.

Lekenjük 1-1 evőkanál olajjal, és a vágott felükkel felfelé a tepsire tesszük. 45 perc alatt puhára sütjük.

A megsült, puha padlizsánhúst egy kanállal kikaparjuk, és szűrőben hagyjuk lecsepegni a felesleges vizet, amíg hűl.

A paradicsomszószhoz a hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra aprítjuk, és kisebb lábosban 1 evőkanál olajon üvegesre pároljuk. Felöntjük a paradicsommal, meghintjük a cukorral, a fűszerekkel, elkeverjük, és lefedve 20 perc alatt készre főzzük. A padlizsánt kinyomkodjuk, és majd keverőtálba szedjük. Hozzáadjuk a tojássárgáját, a sajtot, belereszeljük a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük az oregánóval és a finomra aprított petrezselyemmel, majd a morzsával simára keverjük. Egy közepes serpenyőben felhevítünk 2 evőkanál olajat. A padlizsános masszából diónyi golyókat formázunk, és körbepirítjuk az összeset a serpenyőben. Ha kész, ráöntjük a paradicsomszószt, és lefedve 10 perc alatt készre főzzük. Közben kifőzzük a spagettit is a csomagoláson megadott idő alatt, és tálalhatjuk is a padlizsángombócos paradicsomszósszal meg a reszelt sajttal.

során. A változtatásokhoz a család étrendjében, így a zöldségek bevezetéséhez is szelídséggel álljunk hozzá. Tehát ne zsaroljuk se a férjünket, se a gyermekeinket, hogy csak akkor kapnak sütit, ha megeszik a zöldséget. Sajnos sok keresztyén családban is találkozom ezzel a fenyítő, zsaroló hozzáállással, de nem jutunk így előbbre. Ha egyszerre csak kicsit változtatunk, rögtön örömmé válik maga a cselekedet. A bevásárlás is lehet a derű forrása, és nem nyűg. A piacon például ki tudom választani a nekem legjobban tetsző, feszes uborkát, ezután sokkal jobb kedvvel szeletelem fel. Így lesz a családnak örömteli légköre, boldogság, hogy most jót eszünk együtt, jól élhetünk együtt, és egymás szemébe nézve üljük körbe az asztalt. Szeretném segíteni a követőimet, hogy ebbe az irányba változhassanak.

Hogyan lehet a család érdeklődését a zöldségek fogyasztása felé terelni?

Sok megkeresést kapok anyukáktól, akik hiába tálalják fel a salátát, a zöldségeket, nem fogy. Ez sarkallt arra, hogy öszszeszedjem egy könyvbe azt az ötven bevált receptet, amelyet otthon már szeret a fiam és a férjem. Most már nem azért eszik meg a borsót, a brokkolit, mert én kérem, hanem mert olyan finom, hogy szeretik enni. Minden zöldséget lehet párolni, sütni, főzni. Más az íze a kelkáposztának, ha pároljuk, ha főzzük, ha sütjük. Egyes kutatások szerint ha valaki kilencszer találkozik egy zöldséggel, akkor az át tudja szakítani a gátat, és bekerülhet az illető által kedvelt ételek közé. Igen, ehhez kitartás kell. Legyen az a célunk, hogy ne kudarcként éljük meg a visszautasítást. Ha „elvérzett“ a párolt brokkoli, akkor csináljunk belőle sajtos fasírtot, mert ki nem dobjuk, és biztosíthatok mindenkit, hogy sajttal minden elfogy. Legközelebb süssük meg a brokkolit, és lehet, hogy célba érünk. Ha következetesen és kitartóan próbálkozunk, elfogadják majd a családtagok a zöldségeket. De természetesen nincs baj a hússal, sőt. A szakácskönyvem nem vega vagy vegán, található benne tíz húsos étel, de a receptekkel segítek a hús mennyiségét lecsökkenteni a zöldségek javára. Mondok példát egy okos megoldásra: ha a bolognai ragut választjuk, akkor az alaprecept 50 dkg darált húsra szól. Lecsökkentettem a húsmennyiséget 25 dekára, és 25 dkg vöröslencsével egészítettem ki. Egészséges a szervezetnek, olcsóbb is jóval, és ebben a mennyiségben még egy válogatós férfi sem vette észre a cserét. Ilyen trükkökkel kell elindulni. A családokban egyre több a különböző ételérzékenységben szenvedő, ezért a könyvemben rájuk is gondoltam.

Vannak benne süteményreceptek a palacsintától a tortáig, de kalóriában szegényebbek, rostban gazdagabbak.

Mitől működnek látványosan jól a receptjei a hétköznapok konyhájában?

Fontosnak tartom, hogy a könyvben szereplő ételekhez be tudtam vásárolni a lakhelyemen, a helybeli piacon. Az egyszerűség nekem azt is jelenti, hogy az étel hozzávalóit ne egy webshopból vagy különleges, gourmet boltból tudjam csak beszerezni. Persze időnként ki kell próbálni bonyolult, különleges alapanyagokból készítendő recepteket is, de most az Együnk több zöldséget! ételeivel arra törekedtem, hogy aki használni akarja a könyvet, bárhol hozzájuthasson az alapanyagokhoz. Az alkotás folyamata mindig a vásárlással kezdődik: meglátok egy gyönyörű padlizsánt a piacon, vagy rám kacsint egy cukkini a zöldségesnél. Megveszem, és utána kitalálom, mi legyen belőle. Ha valami újat és finomat alkotok, akkor abból recept lesz.

Milyen tanácsot adna a fiataloknak, akiknek nincs túl sok gyakorlata, de szeretnének jól főzni? Hogyan lehetnek magabiztosak a konyhában?

NÉVJEGY: Kísérletezései nyomán az évek során egyre komplexebb ételek születtek a konyhájában, amelyeket 2006-ban indított receptoldalán is publikált. Később elvégezte a cukrásziskolát, amelyet további gasztronómiai képzések követtek. Végül megnyitotta saját műhelyét, ahol csokoládék, bonbonok, sütemények és sokféle házi finomság készült.

Közben a megszokott kultúrarovat helyett recepteket, étteremkritikákat írt, és több hazai gasztromagazin főszerkesztője volt. 2019-ben a férjével elindították az Annuskám videócsatornát. Az annuskam.hura és a közösségi oldalakra azóta több mint 300 receptvideót töltött fel. Ma már élő tévéműsorok, rádióadások és színpadi rendezvények gyakori vendége.

Kitartással, türelemmel keressenek olyan receptet, amelybe bele mernek vágni. Az önbizalomnál nincs fontosabb a konyhában. Ha valaki magabiztosan veszi kezébe a fakanalat, és nem retteg, hogy jaj, most mi lesz, ha elrontom, akkor máris kipipálta a legroszszabbat. Ha kiválasztja magának a tojásfasírtot, de a végeredmény szárazabb lesz a kelleténél, vagy kicsit túlsült, akkor írja le a tapasztalatait, mit kifogásol benne, milyen hibát fedezett fel. Szükséges az alaposság, néha nyűgnek tűnik, de megéri. Egy héten belül készítse el ugyanazt az ételt újra, mert a tanulságokból, a tapasztalatból le fog szűrni annyit, hogy a következő alkalommal ne süsse túl, vagy lágyabbra keverje a masszát, illetve nézze meg újra a receptvideómat, hogy vajon hol tévedhetett el. Ez azért fontos, mert az ételek állagát is lehet látni, ami mindig sokat segít. Tanácsolom továbbá, hogy ne valamiféle ritkaságot válasszon, és fontos, hogy kedve legyen ahhoz az ételhez. Két alkalomból már össze lehet gyűjteni annyi tudást, hogy harmadszorra biztosan sikerülni fog. Nekem bárki bármelyik felületen írhat, kérdezhet, hamar válaszolok. Ha fotót küld, akkor nagy valószínűséggel meg tudom mondani, mi a probléma. Kiemelem továbbá a humort. Higgyék el, fontos! Miért? Mert ne gondolják, hogy nekem minden sikerül, engem ugyanúgy megtréfálnak az alapanyagok hiányosságai. Ha egy gyönyörű darab

hús kienged, és a felére zsugorodik, mert vízbe áztatták, máris gondok vannak, és ha bekövetkezik a baj, a fiúkkal jót nevetünk. Ilyenkor szokták megkérdezni: „Biztos, hogy Wichmann Anna főzött nekünk?“

Szó szerint követi a receptjeit, vagy mindig hozzátesz valamit? Csak akkor követem, ha a családom megkér, hogy pont olyat szeretne enni, mint a múltkor, de egyébként nagyon szeretek kalandozni, különösen a főzelékekkel. Mostanában rászoktam, hogy a zöldbabfőzeléknek nem a hagyományos receptjét használom, hanem krumplit és tojást is teszek bele a fehérje miatt, és nem paprikázom meg, hanem fehéren hagyom, és egy pici citromot használok az ecet helyett. A citrusos, krumplis, tojásos zöldbabfőzelék nekem nagyon ízlik. Szóval, ezt most zsinórban háromszor megfőztem, de minden alkalommal máshogy: egyszer petrezselymet, utána snidlinget, harmadszorra tárkonyt raktam bele. A negyedik variáció kapros lesz, kíváncsi vagyok, milyen. Az Annuskámra akkor kerül fel, ha meg tudom mondani, hogy ebből a négyből melyik ízlett a legjobban. Tehát egy-egy recept hosszú kísérletezés végeredménye.

Nagy, családi rendezvényeken milyen ételeket kínál?

Leginkább a főzéssel tudom kifejezni a szeretetemet, és a fiúk nagyon tudnak derülni rajtam, ha egy családi rendez-

vény előtt, például karácsony délben, kétnapos sütés-főzés után, a vendégek érkezése előtt fél órával egyszer csak megszólalok: „Fiúk, van egy ötletem.“ Az ötletből nálunk mindig étel lesz. Általában háromféle előételből áll a választék, amelyek között mindig van krém, mert azt meg lehet alkotni három nappal korábban. Kínálótálat is összeállítok, amelyen vékonyra szeletelt sajtokat rendezgetek el. A legjobb befektetések egyike a jó minőségű szeletelőgép. Sült hús, sajt frissen, gusztán gördül le a körkésről. Megpakolom továbbá aszalt paradicsommal, olívabogyóval, dióval, hadd csemegézzenek. Levesből mindig egyfélét szolgálok fel, hacsak nincs valamilyen ételallergiásom. Hagyományosan a krémleves a kedvenc. Főételből mindig hármat adok fel az asztalra.

Az Együnk több zöldséget! sikerét látva meglepi-e újabb könyvvel a követőtáborát?

A kötetnek, amelyet viccesen a zöldségek marketingkönyvének szoktam nevezni, rendkívül pozitív a fogadtatása. Úgyhogy ezen felbuzdulva most egy általános szakácskönyvön dolgozom. Tényleg nem számítottam ekkora sikerre, de nagyon hálás vagyok, és látom, hogy az Annuskám szakácskönyveknek van helye a világban.  FOTÓ: MUNKÁCSY BARBARA, WICHMANN ANNA

„Keresztyén értékek a konyhában is szükségesek. Fontos a türelem, az alázat egy-egy újítás bevezetése során.”

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra! REFORMÁTUSOK LAPJA

MOST ELŐSZÖR ÜNNEPELTÉK A SZÓRVÁNYBAN AZ EGYSÉGNAPOT

A hála csepegő csapja

„Csak 46 éves volt”, újságolja valaki döbbenten beszélgetőpartnerének, fülem hallatára, közös ismerősük halálhírét. Aztán elhallgat. Nem annyira a megindultságtól, inkább az tükröződik az arcán, hogy idegen területre tévedt. Ő, a sportember, aki kicsik és nagyok nevelésével, fizikai felkészítésével foglalkozik, nem tud mit kezdeni azzal, amikor valaki idő előtt kilép az élők sorából. Amikor a létezés egyik napról a másikra, valamilyen érthetetlen okból, túl hamar véget ér. Ezért inkább tereli a szót, ismerős vizekre, otthonos témákra. Ami biztonságot nyújt számára; látszólagos, önbecsapós lelki megnyugvást. Olyan terepre, amelyet kezében tart, irányít. Mint például a saját munkája és tevékenysége. A mai kor embere inkább félrenéz, ha találkozik a halállal. Mert nincs válasza rá. Nem illik az életébe, a rendszerébe. Az evangélium nélküli élet nem tud mit kezdeni azzal, hogy valaki elköltözött. Csak egy válasza van: belemenekül az életbe. Mint amikor a strucc a homokba dugja a fejét: amit nem lát, az nincs is.

A szülőföld értéke

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

06-1-217-6809 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Jó néhány vándor, messziről jött ember érkezik a temetési istentiszteletekre. Akik évtizedes Isten-kerülő távolságból állnak a sír és az Ige mellé. Sok-sok, Ninive helyett Tarsíst megjárt ember. Sok futás, sok próba, saját út és elképzelés nyomán. Mennyi életút és mennyi egyéniség! Csak a sír ugyanaz. És a halál.

De ugyanaz az Ige is, amely vigasztal. Micsoda hatalmas élmény, lelki gáttörés lehet valakinek, aki éveken, évtizedeken át csak menekült, rohant, tarsísi hajójeggyel a zsebében, amikor ott, a halál csendjében szól hozzá az Isten. Mintha azt mondaná: te, aki élsz, aki itt vagy, jöjj, tarts velem!

A temető olyan hely, ahol az Isten Igéje direktben szól a tőle menekülőnek. Annak, aki élete folyamán ügyesen kicselezte a templomos lehetőségeket. De a sírkertben nincs menekvés. Dermesztő csendben, fájdalmas gyászban, a megszokottnál nyitottabb szívvel végig kell hallgatnia, mit mond Isten, amikor elfogy az élet.

Név:

Cím:

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

Élet és halál között zajlik az életünk. A hétköznapok rohanásában időnként sokkol a hír: egy ismerős, rokon, barát; valaki előre ment. Fiatalok, középkorúak is múlnak el az e világi létből. Hírességek, akiknek halálhírére felkapjuk a fejünket. A minap három olyan ismerőst is töröltem a közösségi oldalon, aki már nincs velünk. Olyan természetellenes, hogy megmaradtak utánuk képeik, bejegyzéseik, az ezekre kapott tetszésnyilvánítások, mint valami furcsa, elnémult virtuális sírhely.

Vajon a sok-sok elénk kerülő elmúlás nyomán megtanultuk-e értékelni az életet? A mindennapi felkelést. A mozdulatot, ahogy esténként fáradtan lehajtjuk a fejünket a párnára. A jóéjtpuszit. Az ölelést. Csepeg-e a hála csapja a szívünk belsejéből?

A szerző kulturális antropológus, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai

Alaphang

Nagymamámnak volt egy vekkere. Amolyan ütött-kopott, hatalmas, zöld ketyegő. Egyszer nála aludtam, s hogy le ne késsem a hajnali vonatot, felhúzta nekem a vekkeren az ébresztőt, majd a szerkezetet két porcelántányérra tette. Ennek jelentőségét csak akkor értettem meg, amikor hajnalban megszólalt az óra csengője. Felébredtem. Az élmény meghatározóvá vált abban, ahogyan azóta az utolsó ítéletet – kivált rossz napokon – elképzelem.

Én már a ketyegésmentes órák korszakának gyermeke vagyok, de egyszer egy német használt bútoros bolt kacatjai közt találtam egy ütött-kopott, hatalmas, kék ketyegőt, amelyet nagymamára emlékezve nem tudtam otthagyni. Néha felhúzom, jár

mi életünket…” Szinte hipnotikus eszköz ez az óra. Az ember egészen más tudatállapotba kerül, ha enged a vonzásának, s ha egyszer részesül ebben a tapasztalatban, egészen máshogy fogja hallani az óra diszkrét ketyegését a nappali jövés-menés hátterében. Alapzajból alaphanggá válik. Obligát szólammá, amely csendesen, de kitartóan az életvezetés vezérszólamát zümmögi.

pár napig, míg el nem felejtem, hogy ez a szerkezet is, mint afféle ős-tamagotchi, törődést igényel. Az óra most is ketyeg, s ez különösen éjjel, amikor az éber-lét alapzajai részben eltűnnek, részben felerősödnek, egészen új élményt jelent. Csukott szemmel ráhangolódok a kattogásra. A légzésem is alkalmazkodik, kiegyenlített lesz. A kittekben-kattokban különböző magasságú hangok akkordját, surranásokat és szisszenéseket vélek hallani, ütemesen szótagok, beszédtöredékek vagy képek villannak be az elmúlt napból. Önkéntelenül engedelmeskedem az öreg Szikszainak: mikoron ágyadba térsz, „járd el elméddel és vizsgáld meg azon a napon való beszédidet és cselekedetidet”, s vésd eszedbe, hogy „minden pillantásunk az Isten irgalmasságának megújulása és újabb-újabb jótéteménye, amely által egyik pillantásunktól fogva a másikig fenntartja a

Mindez persze nem véletlen. A mechanikus óra afféle metafora-masina: ketyegése-kongása a karórától a toronyóráig – vagy időrendben talán épp fordítva – meghatározó módon formálta a modernitás emberének az időhöz való viszonyát. Számomra működéséből most nem mechanikus kegyetlensége fontos, az, hogy az idő egyéni és relatív tapasztalatai helyébe a könyörtelen homogenitást állítja, hanem az, hogy a masina működése épp a modern ember mindenfajta homogenitásra, egységesítésre, sztenderdizációra való törekvésének ellentmondásosságát leplezi le. Olvastam egy, a huszadik század elején élt mérnökről, akinek szenvedélye volt a mechanikus órák gyűjtése. Idős korában napjai nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta a több tucat órájának működését összehangolni, de azok – bár önmagában mindegyik pontos volt – sehogy sem akartak egyszerre ketyegni, csengeni-bongani. Így azután minden egész órakor hangorkán töltötte be a lakását. Ahogy hallgatom az óra ketyegését, most a Református Egység Napja jut eszembe. Úgy jön, mint az egyik órakattanás a másik után. Talán van öszszefüggés. Merthogy minden ilyen, kultúrát teremtő-formáló metaforának van egy felszíni, fenomenológiai rétege és egy mélystruktúrája. A felszín, a jelenségek szintje többnyire változatos, ellentmondásoktól sem mentes, ugyanakkor mindegyik jelenség a maga logikája szerint mégiscsak a mélyréteghez kapcsolódik, az jelenik meg benne. Lehet, hogy nem leszünk soha egységesek a felszínen: nem lesz közös liturgiánk, énekeskönyvünk, egységesen használt bibliafordításunk vagy kátészövegünk, s ez nem biztos, hogy baj, hiszen református identitásunk meghatározója a lokalitás és az ebből eredő sokféleség. Sőt, talán más dolgokat is el fogunk veszíteni, például a nyelvi egységet, amelyet ma központi jelentőségűnek tartunk. De boldogok leszünk, ha megtaláljuk azt, ami a mélystruktúrában azonosságunk tudatának alaphangját jelenti. 

OTT VAN IGAZ EGYHÁZ, ahol van diakónia is…

Példaértékű diakóniai munka folyik a mezőörsi gyülekezetben, a református közösség az Ujvári János Református Szeretetotthon fenntartójaként öt intézményegységben végzi szolgálatát. Az egyházközség a diakóniai szolgálat mellett nevelési és oktatási feladatokat is ellát, mivel néhány éve átvették a helyi óvodát is az önkormányzattól, ez hamarosan minibölcsődével bővül. Bár a szerteágazó és gazdag gyülekezeti életet a koronavírus-járvány visszavetette, kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba.

Lankás dombok között vezet az út a Győrtől néhány kilométerre fekvő Mezőörsre, a tíz éve felújított református templom hamar a szemünk elé tűnik. Mellette áll a parókia, a Mátyás Lajos Gyülekezeti Ház, a parókia kertjében frissen telepített gyümölcsfák sorakoznak, mellettük közösségi teret alakítanak ki épp. A környezet gondosan ápolt: szépen nyírt gyep, metszett fák és bokrok. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha német vagy svájci gyülekezet otthonában járna.

A rácsodálkozásból Tóth Károly főgondnok köszönése ránt vissza a mezőörsi parókia előtti kövezetre. Behív az épületbe. – Nézzük meg, amíg megérkeznek a többiek – javasolja, én pedig egyetértőn lépek be a hátsó férfibejáraton.

A TEMPLOMRÓL

2011-ben teljes felújításon esett át a mezőörsi református templom, a munkálatok során különös figyelmet szenteltek a szószék kupoláját díszítő, fából készült Szent Korona-másolatnak. – Kárpát-medencei kuriózum, alig néhány templomban található csak hasonló – mondja a koronáról Tóth Károly, aki 2009 óta gondnoka a gyülekezetnek. Megtudom azt is, hogy a fakoronát aprólékos munkával restaurálták, visszahelyezésekor pedig belsejében az utódokra hagyták a gyülekezet rövid történetét, valamint a korona eredeti elemeit is. A falra ekkor került fel a mezőörsi lelkipásztorok emléktáblája.

A szószék mellett álló, ötmanuálos elektromos koncertorgonát a gyülekezet a templom 165 éves jubileumára

készíttette tömör tölgyfából. A mezőörsi hangszerben öt hangszín van, többek között a Művészetek Palotájában lévő, szintén ötmanuálos orgona hangkészlete, valamint négy híres európai katedrális orgonájának hangszínei.

A főbejárat előtt a reformáció 500. évfordulójára impozáns méretű emlékművet állíttatott a gyülekezet. Egyik oldalán a történelmi áttekintés mellett a reformáció pártfogói és a reformátorok neve olvasható, a másikon az ellenreformáció áldozatai, köztük a gályarabnak elhurcolt mezőörsi lelkipásztorok – Ujvári János és Kocsi Csergő Bálint – nevét és a Zsinat székházában lévő emléktábla másolatát vésték a székely kaput mintázó emlékműre, amelyen nemzeti és egyházi motívumok és fontos évszámok is megjelennek.

DIAKÓNIA INTÉZMÉNYESÍTVE

Ujvári János gályarab prédikátor előtt tisztelgett a mezőörsi gyülekezet akkor is, amikor az egyik helyi étterem és panzió megvásárlása után a szeretetotthonnak nevet választott. A 2005-ben megvásárolt ingatlan átalakítását a konyhával kezdték, amely ellátta az akkor még önkormányzati óvoda és iskola étkeztetését, a falu szociális étkeztetését, később pedig további helyi és környező települések lakóit és intézményeit.

– Az induláskor mindössze két református szeretetotthon működött a Dunántúli Református Egyházkerület területén, egy Kaposváron, egy pedig Hévízen. A szeretetotthon alapításánál az elsődleges szempont az volt, hogy segítsünk a rászoruló embereken, a másik pedig, hogy munkahelyeket teremtsünk – mondja Szőke Barnabás lelkipásztor, aki 2014 óta polgármestere is a Győr-Moson-Sopron megyei településnek. A lelkész szerint teológiai alapja is van annak, hogy a gyülekezet szeretetotthont alapított. – Kálvin fogalmazta meg négy pontban, hogy melyek az igaz egyház jellemzői: ahol hirdetik az Igét, kiszolgáltatják a sákramentumokat, van egyházfegyelem, de a negyediket gyakran elfelejtjük. Ott van igaz egyház, ahol van diakónia is.

Az Ujvári János Református Szeretetotthon hat év működés után átvette az önkormányzattól a házi segítségnyújtás és szociális étkeztetés feladatait, újabb hat év múlva pedig további tagintézményekkel bővült. – Hosszú tárgyalások után 2017 őszén vettük át három Veszprém megyei település – Pápakovácsi, Külsővat, Szőc – és a Győr-Moson-Sopron megyei Jobaháza idősotthonának fenntartását. Mezőörsön 36 fő a gondozotti létszám, Pápakovácsiban 112, Külsővaton 198, Szőcön 160, Jobaházán pedig 85. A közel hatszáz lakó testi-lelki jólétéről mintegy háromszáz munkatársunk gondoskodik – sorolja a lelkipásztor. Szőke Barnabás elmondja azt is, hogy az egyházközség tervei szerint további szociális intézmények

A mezőörsi templomot reformátusok építették klasszicista stílusban 1789-ben. 1856-ban az épület falait két méterrel megemelték, a korábbi fazsindelyt cserépre cserélték, tornyot építettek a főbejárathoz, a hagymakupolás toronysiskot 1958-ban cserélték le a jelenlegi, csúcsíves födémre.

fenntartását, üzemeltetését venné át a Dunántúlon az állami fenntartótól.

OTTHON AZ OTTHONBAN

– Egészen más a fenntartó és az intézmény vezetői, dolgozói közötti együttműködés, amióta 2017-ben csatlakoztunk az Ujvári János Református Szeretetotthon intézményrendszeréhez – ismeri el Bornemissza Melinda intézményvezető, aki az integráció előtt helyettes vezető volt a Veszprém Megyei Idősek Otthonainak Egyesített Szociális Intézményében. Szerinte az átvétel után sokkal gördülékenyebb lett a kapcsolattartás a fenntartó és az otthonok között, utóbbiakra pedig a családias légkör lett a jellemző.

Intézményvezetőként fontos változás számára az is, hogy az egyházi átvétellel együtt jogi segítség is érkezett hozzájuk, a lelkészi hivatal jogi képviselője nemcsak tanácsokkal segíti az idősott-

honok munkáit, hanem sok feladatot is elvégez. – Korábban jogi ügyekben nem tudtunk hova fordulni, kiszolgáltatott helyzetben volt az intézmény. Most ez a közös tevékenykedés biztonságérzetet ad – mondja Bornemissza Melinda, aki a fenntartóváltás utáni változások közül a számonkérést is kiemelte. – Már nem az a fajta számonkérés van nálunk, ami végül negatívan befolyásolja, visszaveti a dolgokat, hanem inkább a hiba közös kijavításán van a hangsúly, nem az elmarasztaláson.

Néhány éve a lakók között széles körű felmérés készült egy szakdolgozathoz. Ebből kiderült, hogy az egyházi átvétel után ők is érezték a változást, és a legtöbb gondozott pozitívként értékelte. – Ez pedig a lelkészeink szolgálatának köszönhető – hangsúlyozza az intézményvezető. Kiemeli, hogy a lakók felvételekor nincs felekezeti megkötés, de az istentiszte-

Szőke Barnabás lelkipásztor, Tóth Károly főgondnok, Farkasdi-Sáhó Katalin lelkészi hivatali szakmai vezető, Horváth Eszter lelkészi hivatali szakmaivezető-helyettes, Pfeningné Sáhó Eszter lelkészi hivatali gazdaságivezető-helyettes, Polgár Szilárd lelkészi hivatali gazdasági vezető-helyettes, Bornemissza Melinda szeretetotthon-vezető, Tóthné Szabados Márta óvodavezető, Eizler Csaba intézményi lelkész, Kólya Lajos intézményi lelkész, Nagy Éva intézményi lelkész

letek látogatásának lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Ehhez hasonlóan a munkatársak felvételekor sem előírás a református vallás.

LELKÉSZI SZOLGÁLAT

Eizler Csaba már 2018 óta szolgál intézményi lelkészként az Ujvári János Református Szeretetotthonban. Hozzá tartozik a pápakovácsi és a szőci részleg, amelyeket váltott naponként látogat. – Rövid istentiszteletet tartok minden délelőtt, aki szeretne ott lenni, annak segítünk az eljutásban is – mondja. Az intézményi lelkész örömmel teszi hozzá, hogy az otthon dolgozói is szívesen vesznek részt ezeken az alkalmakon, ha munkájuk és idejük lehetővé teszi. Pápakovácsiban az új társalgóban, míg Szőcön a szeretetotthon kápolnájában gyűlnek össze Istent dicsőíteni.

Meglátása szerint azok a percek,

amelyek alatt az ellátottakat visszakísérik szobáikba, jó kapcsolódási pontot nyújtanak a személyesebb találkozásra, sokszor még a szobában is folytatódnak a folyosón elkezdett beszélgetések. A lelkész szerint külön közösséget alkotnak az otthonokon belül azok a szobák, amelyek lakói egészségi állapotuk miatt már segítséggel sem tudnak eljutni az istentiszteletekre. – Ők tényleg várják, hogy egy-egy alkalom után őket is meglátogassuk. Örülnek a közös éneklésnek, az igei biztatásnak és a jó szónak – osztja meg Eizler Csaba.

Hasonlóak a tapasztalatai Kólya Lajosnak is, aki Külsővaton és Jobaházán végez szolgálatot. – Arra törekszem a szolgálatok idején, hogy megtalálható legyek. Örülök, ha megszólítanak a folyosón, ha van kihez mennem és ha van igény Isten szavára. – Meglátása szerint lelki növekedés is érezhető az intézmé-

nyekben, ami szerinte Isten áldásán túl a munkatársi összefogás eredménye is. A lelkész mindig tart néhány igés kártyát a zsebében, hogy a születésnaposok mellett azoknak is adhasson, akinek szüksége van Isten bátorító szavára. – Jó az irány, jó az út. Remélem, hogy Isten ad majd további erőt ahhoz, hogy ilyen összefogással tudjunk tovább szolgálni és megállni a lakók mellett. Vannak nagyon nehéz helyzetek is, de Isten mellett mögöttünk állnak a munkatársak és az egész gyülekezet. Így tudunk feltöltődni, és így tudjuk ezt a szolgálatot naponként, Isten kegyelméből végezni.

TÁLENTUMOK

A mezőörsi gyülekezet nemcsak az idősek gondozásában, hanem a gyermekek nevelésében is oroszlánrészt vállal a településen. 2019-ben vették át az önkormányzattól a helyi óvoda fenntar-

tását, szeptembertől pedig új óvodaépületben folytatódhat a munka. Az Országos Óvodaprogramban elnyert támogatásnak köszönhetően három csoportszobában összesen 75 kisgyermeket nevelhetnek keresztyén szellemben, illetve elindul a minibölcsőde is a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat támogatásával.

– Óvodai nevelésünk célja, hogy családias, szeretetteljes légkörben, a családdal közösen egyházi témájú élményekhez juttassuk gyermekeinket. Keresztyén lelki nevelésünk a nap minden percét áthatja, az érkezéstől a hazamenetelig – mondja Tóthné Szabados Márta, a Mezőörsi Tálentum Református Óvoda vezetője, aki húsz éve dolgozik óvodavezetőként. Itt az intézményi lelkész Nagy Éva, aki 2021 augusztusa óta látja el a szolgálatot a legfiatalabbak között. Az óvodapedagógusi végzettséggel is rendelkező lelkipásztor tudatosan készült az óvodai szolgálatra, és nagy lelkesedéssel vetette bele magát a feladatba. – Kicsit talán többet is akartam, mint ami hagyományosan a lelkész feladata, de ezt ráfogom a pedagógusi énemre – mondja viccesen. – Nem csak a lelki életért felelek, a programok szervezésébe is bekapcsolódom, ott vagyok a munkamegbeszéléseken, sőt, mindenhol – fejti ki.

Munkájából kiemeli a családlátogatások fontosságát és a munkatársak lelkigondozását. – Lelki fröccsnek hívom azokat az alkalmakat, amelyeket hetente tartok az óvodai kollégáimnak. A személyes kapcsolatok és a köztünk lévő egység kialakulása és megőrzése miatt is fontosnak tartom ezeket az együttléteket és azt, hogy ha lehet, minden munkatársunk jelen legyen.

LELKÉSZI HIVATAL

Mezőörsön 2019 óta a lelkészi hivatal szakmai, gazdasági és adminisztratív feladatokat ellátó tagjai segítik a lelkipásztor munkáját. A hivatal munkatársai fogják össze és irányítják a gyülekezeti életet és az intézmények működését, szervezik és lebonyolítják az egyházköz-

ség rendezvényeit, valamint kapcsolatot tartanak fenn a gyülekezeti tagokkal. A hivatal munkavállalói reformátusok, többségük a Mezőörsi Református Egyházközség tagja. A szakmai és a gazdasági vezetőség a gyülekezetet képviselve szoros kapcsolatban áll az intézményvezetőkkel, és irányítja az intézmények gazdasági működését. A kapcsolattar-

áldás éve nálunk, amelynek az ároni áldás a központi Igéje. A téma visszaköszön több istentiszteletünkön, ünnepi alkalmunkon – mondja Szőke Barnabás.

A gyülekezeti hagyományok közül megtartjuk a gyülekezeti mendikálást, amikor szenteste a közösség tagjai bejárják a falut, és a családi házaknál karácsonyi énekeket énekelnek, valamint

tás nem merül ki a telefonos vagy az online megbeszélésekben, gyakoriak a személyes látogatások is a szeretetotthon részlegeiben és az óvodában. Ennek köszönhetően az egyházközség folyamatosan jelen van az intézmények életében, így szeretnék leküzdeni a földrajzi széttagoltságot és megvalósítani az egységben gondolkodást.

HAGYOMÁNYOK ÉS COVID

Szőke Barnabás 2001 szeptembere óta szolgál a mezőörsi gyülekezetben. Kezdetben – egyik teológiai professzora tanácsára – nem „nyúlt bele” drasztikusan a kialakult szokásokba, inkább továbbvitte azokat. Elmondása szerint nem is nagyon volt miért változtatnia, elődje, a Mezőörsön 37 évig szolgáló Mátyás Lajos esperes-lelkipásztor gazdag életű, történelmére, hagyományaira büszke és tettre kész közösséget hagyott rá.

Azóta persze volt némi változás a gyülekezeti életben. A kétezres évek végén például annyira megszaporodtak a programok, hogy szinte minden hétvégére jutott egy-egy közösségi alkalom a vasárnapi istentiszteleten kívül. Hamar belátták, hogy a programbőség bizonyos szint fölött inkább hátrány, mintsem előny, így évek óta már csak havi egy alkalommal tartanak tematikus gyülekezeti rétegalkalmakat, programokat. – Minden évnek megvan a maga témája, az idei az

a házi istentiszteleteket novembertől márciusig, ahol az alkalmak házigazdája egy-egy gyülekezeti család. – Halottainkat a gyülekezeti tagok temetik el – emeli ki az egyik legbensőségesebb gyülekezeti szokást Tóth Károly.

A koronavírus-járvány a pezsgő mezőörsi gyülekezeti életre is rányomta bélyegét, ám a vezetőség nem szerette volna magára hagyni a közösséget, ezért az egyházközség hetilapot indított, amelyet a házi segítségnyújtásban dolgozók vittek el a híveknek, a vasárnapi igehirdetéseket pedig elérhetővé tették az interneten is. Megoldották azt is, hogy a szeretetotthonok lakószobáiban lévő televízión is láthassák azokat a gondozottak. Ezek a csatornák a járvány lecsengése után is megmaradtak, igaz, a gyülekezeti újságot már csak havi egy alkalommal adják ki, emellett a Dunántúli Református Lapot is megkapja minden gyülekezeti tag.

– Továbbá úgy döntöttünk, hogy minden gyülekezeti tagunknak megrendeljük a Reformátusok Lapját. Azért nem a Bibliaolvasó kalauzt, mert szerintünk egy újságot hamarabb kinyitnak, és abban nemcsak a napi Igét és a hozzá tartozó magyarázatot találhatják meg, hanem a cikkek révén a református identitás is erősödhet a mezőörsi gyülekezet tagjai körében – hangsúlyozza Szőke Barnabás lelkipásztor. 

FOTÓ: HURTA HAJNALKA

„Óvodai nevelésünk célja, hogy családias, szeretetteljes légkörben, a családdal közösen egyházi témájú élményekhez juttassuk gyermekeinket.”

MÚLTIDÉZŐ

Református Élet, III. évfolyam, 3. szám, 1936. január 18.

RAVASZ LÁSZLÓ: Hit és nemzet – részlet

A nemzeti eszme és református keresztyén hitünk Istennek olyan ajándékai, életünknek olyan eleve elrendelt tényezői, amelyek nemhogy gyengítenék egymást, hanem egyik a másikat átsugározza és tartalommal tölti be. A mi magyarságunknak végső forrásai, misztikus gyökerei, hitvallásunknak, Istennel való titokzatos összefüggésünknek a legelrejtettebb mélységeiből fakadnak. Nálunk a nemzeti érzés a vallásos érzésnek a gyermeke, a megáldottja. Mert tegyük csak fel azt a kérdést, hogy miért vagyok én magyar? Vajjon üzletből, azért, mert ma magyarnak lenni a legjobb üzlet? Üzletből ma magyarrá nem lesz senki, s aki valaha üzletből lett magyarrá, soha magyarrá nem vált. Véletlenül vagyok én magyar? Azért, mert beleszülettem e fajtába és ennek a következményeit fogcsikorgatva hordozom és amikor lehet, megugrom, ha pedig van férfiasság bennem, kitartok? Szomorú felfogás volna. Miért vagyok magyar? Mert Isten eleve elrendelése így döntött felőlem, mert kiválasztott engem a magyarságra. S ha egyszer valami kiválasztás: akkor egyszersmind misszió is, feladat is. A nemzethez való hozzátartozás tulajdonképpen egy erkölcsi dolog, nem hatalmi kérdés, nem jogi kérdés. Két vitatkozó ember közül nem az a magyarabb, aki nagyobbat kiált, vagy több sujtás van rajta, vagy zengőbb frázisokat mond. Az a magyarabb, aki jobban tud tűrni, várni, szeretni, dolgozni, meghalni, egyszóval hinni. A magyarság mindenestől fogva erkölcsi és szellemi érték. Ez a substanciája, ez a lényege, amelynek a formája, a kerete az az ethnográfiai, nyelvi, történeti adottság, amit magyarnak nevezünk. A lényeg, az existencia, az csupa erkölcs és csupa misztikum. A forma a történelem, az ethnográfia, a hungarologia, mindaz, amiben benne van a magyarság. Az egész magyar létnek a legfelsőbb döntő kérdése, a nemzeti létcélnak a kérdése a hit világosságánál jelentkezik tisztán. Senki erre feleletet nem tud adni, csak az, aki az Isten trónjától jön. 

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (A, Í, É, A, R). 13. Lent. 14. Zamat. 15. Festményalap. 16. Vízfolyás. 18. Északi férfinév. 20. Vagdalt hús. 21. Randi befejezése! 22. Ukrán gépkocsijelzés. 24. A távolabbi. 26. Nemzeti Alaptanterv, röv. 27. Golyóstoll eleme! 28. Tolvajkodik. 30. Orandum est, ut sit mens sana in corpore ..., azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen (Iuvenalis). 32. Egyhangú. 34. Cimbora. 35. Mutatószó. 36. Kétéltű állat. 37. Tanintézmény. 39. Hitújításban található! 40. Kerti házikó. 42. Szalagdarab! 43. A hét vezér egyike. 45. Klasszikus köszöntés. 47. Weber-opera. 50. Szülő kedveskedő megszólítása. 53. Nikkel vegyjele. 54. … tarda, túzok. 55. Nemzetközi hírű karmester (Gergely). 57. Az írás, a bölcsesség, a tudományok és a mágia istene az ókori Egyiptomban. 58. Az uralkodó szolgálatában álló nemes ifjú. 59. Rátóti Zoltán, Kossuth- és Jászai-díjas színész, rendező monogramja. 60. Marshall-szigeteki és osztrák autójel. 62. Helyzetet súlyosbít. 64. Arrafele! 65. Királyi légierő, angol betűszóval. 66. Lekötelezettség. 68. Hócsalán. 70. Zsidó fejfedő, névelővel. 72. Hernyómozgással halad. 74. Építőanyag. 76. Madárruha.

Függőleges: 1. Alkonyat. 2. Bolti alkalmazott. 3. Ornella …, alias Francesca Romana Rivelli, olasz színésznő. 4. Vissza: női énekhang. 5. Téli sport. 6. Intermezzo vége! 7. Londoni villamos! 8. Tanácsol. 9. Indulatszó. 10. Érezhető részlet! 11. Füves síkság Dél-Amerikában. 12. Repüléstani, űrkutatási és űrrepülési szervezet az USA-ban. 17. Chełmno lengyel város német neve (KULM). 19. Régi tömegmérték. 23. Japán híradástechnikai márka. 25. Aroma. 28. Velia, antik itáliai város eredeti görög neve (ELEA). 29. Mind. 31. Nátrium vegyjele. 33. Norvég férfinév (ATLE). 34. Hangjelző az állat nyakában. 35. Klasszikus kötőszó. 38. Végtag. 39. München folyója. 41. Montenegrói tengerparti város. 44. Csökken a vízszint. 46. Római 6. 48. Törvénytelenül használ. 49. Japán egykori fővárosa. 51. Esernyő. 52. Útburkolat. 53. Az idézet második része (E, G, R, S). 54. Hidroxilgyök. 56. Radó Sándor fedőneve. 57. Termőréteg. 58. Bankautomata, angol betűszóval. 61. Kodály Zoltán daljátéka (János). 63. A Csepel Művek által gyártott transzformátortípus (NALÖ). 65. Jókedvében éles hangokat hallat. 67. Fényérzékenység az USA-ban. 69. Kikötői részlet! 71. Két betűi keverve. 73. Zene fele! 75. Személyes névmás.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő.” (Kányádi Sándor: Májusi szellő)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a bárányok történetét folytatjuk.

AZ AKOL FELÉ

Simri és fiai már kora délután elindultak a legelőről. Barnabás azonnal felismerte az utat. Az akol felé tartanak! Semmi, de semmi kedve nem volt az akolban tölteni az éjszakát.

– Miééért? Miééért kell megint beeent aludnunk az akolban? – nyafogott az anyukájának, miközben azért egy lépéssel sem maradt volna el tőle.

– Sokkal jobban szereteeek én is a szabad ég alatt éjszakázni – bólogatott a testvére, Boróka.

– Feküdni a fűben, nézegetni a csillagokat – toldotta meg Benedek is.

– Az akol ráadásul szűk!

– És büdös is!

– Nem akarunk beeeemenni! Neeem akarunk! – kezdtek rá a bégetésre a kisbárányok. Beáta mama alig hallotta meg tőlük a saját hangját.

Igaza volt a bariknak. Az esős évszakban sokkal jobb odakint tölteni az egész napot. Eső nincs túl sok, hideg sincs nagyon. És ilyenkor kizöldül a pusztaság. A tamariszkuszbokrok új hajtásokat hoznak, kizöldülnek a száraznak hitt fűcsomók, és megjelennek a virágok a kövek között. A levegő lágy, szinte simogatóan párás, és a nap sem süt olyan eszelősen, mint nyáron.

Nem csoda hát, ha a kisbárányok elég kétségbeesetten bégettek, amikor rájöttek, hogy az akol felé tartanak. Beáta mama igazság szerint a legkisebb erőfeszítést sem tette, hogy elhallgattassa őket. Hadd bégessenek csak. Addig nincs baj, amíg követik a pásztort, és hallgatnak a hangjára. Addig biztonságban vannak. És talán jobb is, ha nem tudják, milyen veszély leselkedik rájuk.

Mert most bizony farkastámadás várható az éjszaka. Tudta ezt minden felnőtt birka, hiszen hiába bújtak el a farkasok a sziklák közé, a szagukat megérezte a birkaorr. Nyugtalanok is lettek azonnal, hangosan, kétségbeesetten bégettek, és úgy tömörültek össze, hogy középre vették a kicsinyeket és a betegeket, a kosok pedig a farukat mutatták kifelé, hogy ha támadnának a farkasok, akkor erős hátsó lábukkal jól meg tudják rugdalni őket.

A pásztoroknak persze nincs ilyen jó szaglásuk. De az állataikat úgy ismerték, mint a tenyerüket. Nem csak az állatokat,

a hangjukat is meg tudták különböztetni egymástól. Sőt, azt is, hogy mit jelent a birkabégetés. Persze ehhez sok-sok évet kellett eltölteni közöttük. De még ez sem volt elég. Figyelni kellett őket, hallgatni, ahogyan „beszélgetnek” egymással, észrevenni a különbséget, mikor bégetnek boldogan, vidáman, kétségbeesetten vagy félve.

Simri nagyon is jól ismerte a birkái hangját, és ugyanígy a fiai is. Nem volt kétséges, hogy farkasok lapulnak a környéken. Simri csak összenézett a fiúkkal. Szólniuk se kellett. Tudták, éjszakára biztosabb lesz, ha behajtják az állatokat az akolba. Amikor odaértek, Simri az ajtón keresztbe tette a botját, hogy a birkának át kelljen ugornia rajta. Így számba tudta venni egyesével minden állatát, és tudta, hogy biztonságos helyen fogják tölteni az éjszakát.

– Beáta, Boróka, Bogáta, Bennó, Barnabás, Benedek, Béni… – sorolta Simri a bárányok nevét, ahogy átugrottak a botja fölött.

– Mindegyikünket névről ismer? – kérdezte csodálkozva Bella, aki még aprócska, ez évi bárány volt.

– Igen – válaszolta Beáta mama. – Mindannyiunkat nevünkön szólít. Mert ő jó pásztor. A mi jó pásztorunk.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

A Magyar Református Presbiteri Szövetség közgyűléséről

2022. május 7-én megtartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Református Presbiteri Szövetség. A testület megválasztotta az ötfős elnökséget, akik – maguk közül – Bor Imrét, a Dunamelléki Egyházkerület presbiteri főjegyzőjét elnökké, Tóth János korábbi Missziói és Presbiterképzési Bizottsági elnököt, a békéscsabai gyülekezet főgondnokát alelnökké választották. Az elnökség további tagjai: Szabó Gábor, a Dunántúli Egyházkerület presbiteri főjegyzője, Rózsa Tibor, a Miskolc-Diósgyőri Egyházközség presbiteri jegyzője és Hajdú Zoltán Levente, a Zsinat

Missziói Szolgálatának stratégiai főigazgató-helyettese, a szóládi gyülekezet lelkipásztora. Viczián Miklós eddigi alelnököt a küldöttgyűlés Kanizsai Pálfi János-díjjal tüntette ki. A résztvevők egyhangúlag elfogadták a szövetség 2021. évről szóló számviteli beszámolóját, a 2022. évre vonatkozó munkatervet és költségvetést, valamint a szervezeti felépítést alapjaiban megváltoztató új alapszabályt. Ennek értelmében változik a szervezet elnevezése is, az új név: Magyarországi Református Presbiteri Szövetség. 

Kántorképző tanfolyam Dunamelléken

A Dunamelléki Református Egyházkerület Kántorképző és Kántortovábbképző tanfolyamot rendez 2022. július 10-től 30-ig Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetem épületében (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.).

Jelentkezés 2022. június 27-ig a honlapunkon keresztül vagy postai úton a következő címen: Hegedüs Nóra, 1016 Budapest, Harkály utca 4/B. A borítékra írják rá: Kántorképző tanfolyam.

A jelentkezéshez csatolandó: rövid önéletrajz, lelkészi ajánlás, egészségügyi igazolás („közösségbe mehet”), utóbbit az első napon is lehet pótolni, kiskorú esetén a szülő igazolja.

Részvételi díj: 45.000 Ft, (kedvezmény egyéni elbírálás szerint lehetséges), amelyet a tanfolyam első napján kell befizetni.

Az összeg tartalmazza a reggelit, ebédet, vacsorát, a szállást és a tandíjat.

Először jelentkezőknek a tanfolyam első napján felvételi beszélgetésen kell részt venniük, amelyre a Református Énekeskönyv következő énekeinek első verseit tanulják meg kívülről: 42, 65, 90, 134, 165 (új 225), 225 (új 222), 299 (új 823), 390 (új 591).

További információk:

Telefonon: Hegedüs Nóra tanfolyami titkár: +36 30 423 9758

Monostori Ferenc tanfolyamvezető: +36 30 747 3638

E-mail: dre.kantorkepzo@gmail.com

Honlap: www.kantorkepzo.zsoltar.hu

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Erdei gombás tészta

Az eddigi receptekből is leszűrhető, hogy rajongok az olasz konyháért. Ilyenkor tavasszal, amikor megérkeznek az első erdei gombák, vagy van még őszről fagyasztott vargányánk, esetleg egy kis csiperke vagy ördögszekér, akkor a rengeteg felhasználási forma közül az egyik kedvencem, amikor tésztával és indokolatlanul nagy mennyiségű parmezánnal kerül a tányérra.

HOZZÁVALÓK:

Tészta (pappardelle) 500 g, gomba összesen 500 g, vaj 150 g, parmezán 150 g, petrezselyemzöld 1 csokor, koktélparadicsom 300 g, vöröshagyma 100 g, fehér borecet, só, bors.

ELKÉSZÍTÉS:

A gombákat alaposan megmossuk, felvágjuk és kevés olajon megpirítjuk. A hagymákat apróra vágjuk, és a vaj egyharmadán megpároljuk. Hozzáadjuk a gombákat és a finomra vágott petrezselyemzöldet. A tésztát megfőzzük, és a főzőléből félreteszünk 2 declitert. A maradék vajat a főzőlével, kevés borecettel és a paradicsomokkal felforraljuk, és a parmezán felét belereszeljük. Ezzel egyfajta mártás jön létre, ebbe forgatjuk bele a tésztánkat, majd rátesszük a pirított gombákat.

A maradék parmezánnal és sóval, borssal ízesítjük. A paradicsomokkal együtt tálaljuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

TANÁRI ÁLLÁS

A Szentendrei Református Gimnázium matematika–bármely és informatika–bármely szakos tanárt keres. Kezdés 2022. augusztus 1-től. Jelentkezni lehet: kuzma.marta@szrg.hu, tel.: 06-26-302-595. Jelentkezés határideje: 2022. június 15.

FELHÍVÁS

Kedves Olvasónk!

A Reformátusok Lapja felmérést készít olvasóink körében az olvasói szokásokról és igényekről. Ha szívesen részt venne ebben a felmérésben, akkor kérjük, hogy nevének, életkorának, iskolai végzettségének feltüntetésével küldjön üzenetet a kutatas@reflap.hu e-mail-címre.

A válaszbeküldők közül kiválasztott olvasókat kollégánk felkeresi, hogy személyes beszélgetésen kérdezze meg véleményét. A felmérés névtelen, a résztvevők kilétét csak a beszélgetést vezető kollégánk fogja ismerni. Biztosak vagyunk benne, hogy értékes észrevételeket tud velünk megosztani a Reformátusok Lapjáról. Köszönjük, ha jelentkezésével segíti munkánkat!

A Reformátusok Lapja szerkesztőségi csapata

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

HALOTTUNK

A család mély fájdalommal tudatja, hogy Ábrahám Ferencné sz. Egerházy Katalin életének 79. évében, május 14-én örökre elaludt. A búcsúztató istentisztelet június 25-én, szombaton 16 órától lesz a Kispest-Rózsatéri Egyházközségben.

Negyvenhárom éven át gyermekfogászként dolgozott. Hogyan talált rá a hivatására?

Kiskorom óta orvos szerettem volna lenni, más nem is jött szóba. Gyermekkoromban is mindig valamilyen gyógyítással kapcsolatosat játszottunk a barátnőimmel. Érettségi után bekerültem a debreceni orvostudományi egyetemre, akkor nem volt még külön fogászati képzés. Általános orvos lettem, de tanulmányaim során is kitűnt, hogy leginkább a fogászat érdekel. Így kerültem a fogászati klinikára, évekig egy kiváló mester mellett dolgozhattam. Nagyon szerettem a gyermekekkel foglalkozni, olyan őszinték! Sok tudás, türelem és szeretet kellett ehhez a szakmához. A legnagyobb élményt mindig az nyújtotta, ha egy gyermeket, aki félve, akár sírva lépett be a rendelőbe, meg tudtam nyugtatni, és mosolyogva távozott. Nincs ennél nagyobb sikerélmény, ezért volt érdemes ezt csinálni!

A hit hogyan, mióta van jelen az életében?

REFORMÁTUS

Apai és anyai részről is régi, református családból jövök. A nagyapám Czeglédy Sándor volt, lelkész, író, műfordító, bibliafordító, aki az 1920-as években a református egyházban vezető tisztséget töltött be. Így mondhatom azt, hogy beleszülettem a reformátusságba. A tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégiumban végeztem. A Debreceni Református Nagytemplomi Egyházközség tagja vagyok gyermekkorom óta – talán az egyik legrégebbi olyan egyháztagja, aki folyamatosan oda jár. Itt volt 1964. április végén a konfirmációm. 1969 őszén édesapámmal egyik tanítványának az esküvőjén voltunk a Nagytemplomban. Mögöttünk ült egy fiatalember, elmondása szerint ott pillantott meg először. Gaál Botond volt az, ő lett a férjem. 1978. június 3-án esküdtünk meg a Nagytemplomban. 1979-ben született első gyermekünk: Gerzson Miklós, 1982ben a második: Botond Ágoston, és 1985-ben a harmadik: Veronika Mária. Mindhármójuk keresztelése a Nagytemplomban történt. Az évek múltával úgy éreztem, hogy az egyházamnak is szolgálni szeretnék, hiszen így lenne teljes az életem a családi élet és a munkám mellett. A rendszerváltozás után, 1992-ben már újraalakulhattak azok az egyházi egyesületek, szervezetek, amelyek a kommunizmus alatt nem működhettek. Így indult újra a Magyar Református Nőszövetség is. Ekkor szólíttattam meg, a családi hagyományokat követve, hiszen édesanyám, nagymamáim is részt vettek a régi református nőszövetségi munkában. Úgy éreztem, ezt el kell vállalnom, pedig először nem is tudtam, hogy mivel jár, mi lesz pontosan a munkám, a szolgálatom. Nagy örömként éltem meg, amikor beindíthattam Debrecenben az ökumenikus világimanapi programsorozatot, ez a hagyomány

NÉVJEGY

Gaál Botondné Czeglédy Mária negyvenhárom éven át gyermekfogászként dolgozott. 1995-től a gyermekfogászat, majd 1998-tól a debreceni városi fogászat intézetvezetője is volt. Nagy múltú református családból származik, jelenleg a Debreceni Református Nagytemplom presbitere, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerület nőszövetségének vezetője. Férje a Debreceni Református Hittudományi Egyetem nyugalmazott professzora.

azóta is tart. Minden év márciusában más felekezet lát vendégül bennünket. 1997-ben a Református Világszövetség debreceni nagygyűlésén küldött lehettem, ez is életre szóló élménnyé vált. Rendszeresen szervezünk bibliaiskolákat, konferenciákat. Nagy öröm tölti el a szívemet, amikor nőszövetségi tagokkal van tele a Nagytemplom a Kárpát-medence minden részéről. A testvérek ezért az egy napért érkeznek buszokkal Kárpátaljáról, Erdélyből, a Felvidékről és a Délvidékről egyaránt, hogy együtt lehessünk, megéljük az összetartozás és a közös ima erejét.

A hit hogyan jelenik meg a hivatásában?

A hit az orvosi munkámban is rendkívül fontos. Az ember Isten segítségét kéri és erőt a mindennapi munkához, az orvosi hivatáshoz, minden egyes esethez. Mélyen meg vagyok győződve a közös ima erejéről. Ezért is olyan fontos számomra az ökumenikus világimanap és a Kárpát-medencei imanap is, hiszen ahogyan összeadódik az ima ereje, az óriási dolog. Az imádságnak olyannak kell lennie, mint a lélegzetvételnek. Minden percünkben át kell hatnia a létünket. Mindenért hálát adva, imádkozva és könyörögve! Minden léptünket ez vezesse, ezt rendkívül fontosnak tartom.

Mivel tölti a szabadidejét?

Férjemmel, Gaál Botonddal három gyermekünk és két unokánk van. Nagyon szeretek a családommal lenni, a szabadban kertészkedni, virágokat nevelni, biciklizni, sétálni, kirándulni. Valaha tájfutó voltam, a természet és a mozgás szeretete máig megmaradt.  SZIRÁK SÁRA