Reformátusok Lapja 2022/39. szám

a 21. században

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Dóka Viktória (doka.viktoria@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Arany Lajos (arany.lajos@reformatus.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Sebestyén László

Mindeneken bölcsességgel és hatalommal uralkodó mennyei felség, szerető Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Az élet számtalan próbáltatásai és küzdelmei között megtartottál és összegyűjtöttél bennünket, hogy a Te földi országodnak, az anyaszentegyháznak ügyeiről tanácskozzunk s azokat a Te dicsőségedre intézhessük, előbbre vihessük. Jól érezzük Uram, hogy a mi erőnk gyenge erre a nagy munkára, de azt is tudjuk, hogy a Te hatalmad mindenre elégséges, azért kérünk, adj nekünk kegyelmet, hogy szolgáljon a mi munkánk azok javára, akiknek gondját reánk bízni jónak látta bölcsességed.  BÖSZÖRMÉNYI LAJOS, ARAD, 1922. SZEPTEMBER 22.

INTERJÚ • 6. Egy évvel később | 130+1 éves a clevelandi Első Magyar Református Egyházközség

KÖZÖSSÉGBEN • 12. Lebontott határok | Kapcsolódási pont a történelmi Szatmár reformátusainak

EGYHÁZI ÉLET • 16. Dohánygyárból teológia | Rövid áttekintés a Ráday u. 28. szám alatti épületegyüttes történetéről

INTERJÚ • 18. Már a tekintetéből is látszik? | Steinbach József püspök a lelkészképesítő vizsgáról

EGYHÁZI ÉLET • 22. Séta a Ráday Házban | Nem csupán különálló intézmények helyszíne, hanem egy egység

PORTRÉ • 30. Névjegy | Gregussné Buzás Irént, a Tiszántúli Református Egyházkerület Cigánymissziójának lelkipásztorát mutatjuk be olvasóinknak

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

IX. 25. VASÁRNAP

(16) „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” (1Móz 41,1–36)

Ez bizony nem kegyes fordulat József szóhasználatában, hanem olyan önazonosság, amely végigkíséri őt útján. Nemcsak arról van szó, hogy „az Úr Józseffel volt”, hanem arról a belső higgadt meggyőződésről: József csak annyit tud, csak azt képes elvégezni emberileg elvégezhető és afölötti mértékben, amit a vele levő Úr odaad neki. Ezt fontos tudni elsősorban neki magának, hiszen ha ebben megbillen, akkor kibillen abból az Úrral való közösségből, amely őt mindeddig minden körülmények között megtartotta: testvérei közül való kirekesztettségben, a pusztában – a kiszáradt kútban, a midjáni és izmáeli kereskedők kezében, Potifár házában, a börtönben, s most a fáraó házában. De fontos ezt tudni a fáraónak is, hiszen ezzel kezd kibontakozni az Ábrahámnak adott ígéret: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12,3) Ezt vallja meg Pál apostol a későbbi időkben: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok…” (1Kor 15,10) Érdemes Isten valós jelenlétében élnünk, s ehhez mérten megvallani magunk és mások miatt az így meghatározott önazonosságunkat, ezzel együtt lehetőségeinket és örök életre érvényes életesélyünket.

2Kor 8,16–24  248. dicséret

IX. 26. HÉTFŐ

(42) „…levette a fáraó a pecsétgyűrűt az ujjáról, és József ujjára húzta…” (1Móz 41,37–57)

Most kell csak igazán a higgadtság, bölcsesség, mértékletesség, határozottság! Egyszóval a helyes önazonosság József számára. Ő a birodalom második számú embere. A fáraó részéről való felhatalmazás így szól: „…nélküled még a kezét vagy a lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban.” (44) Nagy a tét, de nem egyszerűen a fáraónak való megfelelés, sokkal inkább az Úrnak való folyamatos engedelmesség dolgában. Az ígéret már teljesül, Egyiptomba járnak minden környező országból, hogy József intézkedése alapján élelmiszerhez jussanak. Elkezdődött az idő, amikor az Úrnak való engedelmességen nyugvó események sokak számára bizonyságként szolgálnak. Izráel Istene az Úr. Az ő kezében vannak mindenek, nála van a megoldás birodalmi tekintetben, azon túlmutatóan. Éhezés és bővelkedés dolgában. Nemzeti és nemzetközi területeken. Magán- és közéletben. József kezére a hatalmat jelképező, a hatalomgyakorláshoz szükséges külső tárgy kerül. Azonban lelkében, tudatában és az ebből fakadó intézkedésekben Isten szándéka teljesül. József fő helyre került, de alázatos maradt küldetésében. Előképe a megváltó Úrnak, aki üdvösségünkért „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8).

2Kor 9  101. zsoltár

IX. 27. KEDD

(28) „…remegve mondogatták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?!” (1Móz 42) Végre elhangzik ez a mondat! Évek telnek el József „elvesztése” óta. Tudjuk a Bibliából, mi történt Józseffel, de azt csak feltételezhetjük, mi történt az otthon maradt Jákóbbal és tizenegy fiával. Kétségek, nekirugaszkodások, küzdelmek és most – az egész földre kiterjedő éhínség miatt – végső próbálkozásuk az egyiptomi út, hogy az életben maradás feltételéhez jussanak. A Józseffel való, számukra még titkon maradt találkozás következményei bonyodalmas szálakat fűznek. József szinte magához kötözi őket okosan átgondolt intézkedésével. Megfejthetetlen az útközben zsákjukba rejtett pénz, s majd otthon a többi. De elhangzik a mondat: „Mit cselekedett velünk az Isten?!” Kétségbeesésben született néhány szó. Az iránya jó, hiszen nem tisztázták magukban a tartalmát azok sem, akiknek a száját elhagyta. De az Úrra irányul. És ennyi bizonyosságuk van: Isten. Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak Istene. Minden zavaros bennük. Tele vannak félelemmel. Nélkülözik a lehetséges megoldásokat. De ez az ő kapaszkodójuk, éppen úgy, mint az otthon őket hazaváró Jákóbnak vagy az Egyiptomban uralkodó Józsefnek. Az ő lelkében is ez van, valamennyi többlettudással. „Mit cselekedett velünk az Isten?!” Jó ez! Jó ellehetetlenült helyzetben a kétségeket is megfogalmazni, mert az egyetlen bizonyosság: Isten. Ahogyan Megváltónk tette szabadításunkkor a kereszten, a 22. zsoltárt imádkozva: „Én Istenem, én Istenem…” 2Kor 10,1–11  6. zsoltár

IX. 28. SZERDA

(23) „Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene tette ezt a kincset a zsákjaitokba.” (1Móz 43) Megdöbbentő, hogy ezeket a szavakat József házának egyiptomi felügyelője mondja a választottak közül ott toporgó fiaknak. Micsoda légkör uralkodhat József körül Egyiptomban, ha egy felügyelő ilyen világos módon tanúságot tesz az éppen ott szorongó izráeliek Istenéről? Józseffel tapasztalhatóan vele volt az Úr, s ő ezt nyilvánvalóvá tette. Tehát nemcsak ő maga tudhatta, hanem a környezetében élők is. Így kaptak testvérei megnyugtató visszacsatolást Isten gondoskodásáról egy számukra idegen közegben, idegen népből való em-

KUSTÁR ZOLTÁN

bertől az ő Istenükről. Szép megtapasztalásaink között lehet ez is, Istenről ott és úgy hallhatunk, ahogyan nem is reméltük. S megméri hitünket, mérlegre teszi hitgyakorlatunkat a környezetünk: az ott élők gondolkodását, szavajárását, egész életfelfogását módja van áthatnia bizonyságtevő életünknek, meggyőződésünknek. Ragaszkodjunk ahhoz, amiben bizonyosságunk van: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5,18) 2Kor 10,12–18  398. dicséret

(33) „…hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként…” (1Móz 44) Fogolycsere. Tulajdonképpen ez Júda kérése az ellehetetlenült helyzetben, amikor Benjáminnak maradnia kellene egyiptomi rabszolgaként, s úgy lehetne a tíz testvérnek hazatérnie, hogy az bizonnyal Jákób bánattól való halálát okozná. Emberi megítélés szerint ez az egyetlen megoldási lehetőség és egyben megoldási kísérlet is. Júda vállalt kezességet Benjáminért apja, Jákób előtt, ezért ő maradna helyette. Ha lehetne! Nem lehet. Azért nem, mert a megoldás nem ez a helyettesség, hanem az, ami nemsokára nyilvánvalóvá válik. A teljes megbocsátás, kiengesztelődés, egymásra találás, feloldozás, elfogadás. A helyettes helytállás csak értünk valósulhatott meg, Jézus Krisztus által. Egyedül őt és az ő áldozatát fogadja el az Atya váltságként minden korábbi, mostani, de későbbi bűneinkért is, amikor elszámítjuk a dolgainkat, évekig titkoljuk rendezetlen ügyeinket, magyarázkodunk. Nem állhatunk jót, nem állhatunk helyt sem önmagunkért, sem másokért. Júda kétségbeesett kérése nem teljesülhet. De megoldáshoz juthatnak.

2Kor 11,1–15  434. dicséret

(4,5,24) „Jöjjetek már közelebb hozzám (…), azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. (…) Ne civakodjatok az úton!” (1Móz 45) Felülmúlhatatlan pillanatok ezek. Nyilvánvalóvá lesz József személye, szándéka, a benne feltáruló lehetőség. Valóban a megváltó Jézus előképe, aki a teremtett világ egészére érvényesen mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan” (Mt 11,28); „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,10). Mindebből az látszik – József története végéhez közeledve –, hogy ő Isten jelenlétében önazonosságtudattal járta meg a nem maga választotta, de elfogadott, megértett útját. Nincs más megoldás, mint a megbocsátás, a bosszúállásnak, a gyűlöletnek a kizárása és a helyt adás az Isten terve megvalósulásának. Ennek van összerendező, távlatokat megnyitó ereje. Ez lett a kegyelem útja az Újszövetség népe számára Krisztus által. És ennek van szép elkötelező ereje úgy, amint József meghagyta a Jákóbért hazamenő testvéreinek nyilván az oda- és visszavezető útra érvényesen: „Ne civakodjatok az úton!”

(24) Az egyház útja a kegyelem nyilvánvalóvá tételének útja, amelyen méltatlan a civakodás, az egyet nem értés, a gyűlölködés, torzsalkodás. A civakodást úgy lehet elkerülni, ha a megbocsátás és a viszszafogadás hittudatosságában edzük magunkat: „Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – ezt mondjuk és alkalmazzuk is!

2Kor 11,16–33  345. dicséret

(3) „Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott!” (1Móz 46) Hiába az éhínség, Jákób nehéz szívvel hagyja el Kánaánt. Hiszen atyáinak megígérte Isten, hogy ez a föld egyszer majd gyermekei hazája lesz. Mi lesz, ha most elmegy innen? Vajon visszatérhet még? Vagy amit eddig már megszerzett belőle a család: egy kis földdarab, rajta egy barlanggal (1Móz 23), az is odalesz? A sok vándorlás, türelmes várakozás eddig – mind hiába volt? Ám Isten megnyugtatja őt: vele és gyermekeivel a terve folytatódik. Amit Ábrahámnak és Izsáknak megígért, az be fog teljesülni – sőt, épp azért kell most Jákóbnak Egyiptomba mennie, hogy a családjából nagy nép lehessen, ahogy az Ábrahámnak adott ígéret szól! Isten hűséges. Isten megtartja a szavát. Isten vezet. Isten utat mutat és utat talál, hogy valóra váltsa ígéreteit. Talán azt érzed néha: nem jó irányba haladnak a dolgaid. Talán azt kérdezed néha: hogyan válhat így mindaz valóra, amit Isten megígért? De Jákóbbal együtt nekünk is mondja most az Isten: „Ne félj lemenni Egyiptomba!” Ne sajnáld a kitérőket! Mert ő most is veled van, és ez is része a tervének. Az a terve, hogy Krisztus legyen az oltalmad, és hogy ígéretei a te életedben is megvalósuljanak.

2Kor 12,1–10  174. dicséret

IX. 29. CSÜTÖRTÖK

IX. 30. PÉNTEK

X. 1. SZOMBAT

EGY ÉVVEL KÉSŐBB

Mi jellemezte az elmúlt 131 évet?

1891. május 2-án alakult meg az első hivatalos magyar gyülekezet az egyesült államokbeli Clevelandben, Jurányi Gusztáv lelkész, a magyarországi református zsinat akkori küldöttének kezdeményezésére. Az egyházi életet hatvan taggal indították el, akik a Nyírségből vándoroltak ki az új hazába. Fontos volt számukra a közösség, szerettek volna tartozni valahová. Először bérelt szobákban tartottak istentiszteletet, bár sokuknak saját otthona sem volt még, Istennek akartak előbb házat építeni. 1894-ben nyitotta meg kapuját fából készült templomuk. 1898-ban már kőtemplomban jöhettek össze a hívek. 1949-ben felszentelték az amerikai reformátusság körében egyedülálló, több ezer személy befogadására alkalmas katedrálist, amely a nyugati világ legnagyobb református temploma. 1996-ra újabb templomot építettek Cleveland kertvárosi részében. Ma is ez az épület ad otthont az istentiszteleteknek a Walton Hillsben. 1989-ben csatlakoztak az amerikai Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerülethez, amely 2009-ben vált a Magyar Református Egyház tagjává.

Milyen az élet a clevelandi közösségben?

Az óhazától távol is magyar nyelven imádkozó és zsoltárokat éneklő reformátusok hagyatéka páratlan az Egyesült Államokban. Közöttük járt Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője, aki a clevelandi Első Magyar Református Egyházközség fennállásának 130+1 éves évfordulója alkalmából tartott ünnepségen képviselte a Magyarországi Református Egyházat.

WEBERNÉ

Miért volt páratlan az évforduló?

Már tavaly szerették volna megünnepelni a gyülekezet alapításának jubileumát, azonban a koronavírus-járvány nem tette lehetővé, így az idén került erre sor. Balog Zoltán püspök nem tudott részt venni az eseményen, ezért engem ért a megtiszteltetés, hogy egyházunkat képviselhettem. A látogatás célja elsősorban a testvéri kapcsolatok ápolása és az ott élő reformátusok helyzetének megismerése, valamint a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeinek felkutatása volt, amelyekből hosszú távú együttműködés indulhat el. A kooperáció nem feltétlenül anyagi természetű lesz, sokkal inkább az anyaországhoz kötődő lelki köldökzsinór szerepét töltheti be. Zavarba ejtő szeretettel, örömmel és kedvességgel vettek körül minket. Az ünnepi istentiszteleten John C. Dorhauer, a Krisztus Egyesült Egyházának elnöke és Krasznai Csaba püspök hirdette az Igét.

Másod-, harmadgenerációs reformátusok élnek ott, már nem mindenki beszéli az anyanyelvet, de őrzik és ápolják kultúrájukat, gyakorolják a vendégszeretetet. A közösséget Krasznai Csaba püspök és felesége, Bea asszony fogja össze, szoros kapcsolatot ápolnak a többi ottani magyar gyülekezettel Miamitól Fairfielden át Buffalóig. Jól ismerik az ottani emberek hétköznapjait, és látják, mekkora lelkészhiánnyal küzdenek. Talán a legnehezebb helyzetben azok a lelkészek vannak, akiknek szórványgyülekezete 6-8 órányi autózással érhető csak el. Magyarországi viszonylatban nézve: mintha Debrecenből Győrbe kellene járni a gyülekezeti tagokat látogatni. A lelkészhiányra hamarosan megoldást kell találnunk, hiszen ahol nincs pásztor, ott szétszélednek a juhok. Addig is reményre ad okot, hogy az ottaniak büszkék a magyarságukra, egymással megértők, elfogadók, s vágynak a testvéri közösség áldására. Az erdélyi református „Békesség Istentől”-t, köszön, többen a magyarországi Áldás, békességet használják, és aki már nem beszél magyarul, „Peace and Blessing”-gel üdvözöl. A kokárdát szívesen hordják, az ünnep alkalmából önérzettel öltötték magukra a díszmagyart, a népviseletet.

MARADANDÓ EMLÉK. „Felemelő volt hazámtól 7.500 kilométerre magyarul zsoltárokat énekelni. Isten csodája, hogy 131 éve megmaradt itt a magyar közösség. Felértékelődött számomra a bennünket összekötő lelki köldökzsinór, és hálásan gondoltam a 2009-ben elfogadott egyházi alkotmányunkban velük kötött együttműködésre.”

(Mező István Mózes)

IMA KÁRPÁTALJÁÉRT

Középkorú nő ül a kicsi, kazettás mennyezetű templom egyik vénséges padjában. Összekulcsolja két kezét, lehunyja a szemét és imádkozik. Egyedül van, semmi sem zavarja az áhítatát. Csak egy-egy pad reccsen időnként, ahogy halad benne az idő és a szú. Arra sem figyel fel, hogy valaki a templomajtóból gyors képet készít róla, majd kioson. Az asszony lehajtja a fejét, végtelen nyugalom hatja át, és gondolataival az Úrhoz fordul: „Adj békét, nyugalmat, megoldásokat, Uram! Egyszerű lelkek vagyunk, akik élni szeretnénk. Békességben.”

Julianna Magyarországról érkezett csapatával a kicsi kárpátaljai faluba, ahogy annyiszor. Kisbuszuk tömve volt a legutóbbi otthoni gyűjtésük adományaival. Jótét lelkek szeretetének megannyi tárgyi

„Bár tele volt a kisbusz minden jóval, amikor hazafelé indulnak, mégis úgy érzik, ők a megajándékozottak. Az ő lelkük telt meg sok apró csodával.”

megjelenésével. Segíteni jöttek. Adni, találkozni, ide, a végekre. Eljöttek, mert nemcsak adni akartak, de jelenlétükkel is képviselni az ezeréves öszszetartozást. Lelkeket számlálni, összeölelkezni és mélyen ülő szemekbe nézni; ott, ahol sok-sok magyart, jó száz éve már, „zsebre vágott” a történelem. És azóta sem enged a szorítása. Éppen ezért az ott élők hozzáedződtek a túlélés kényszeréhez. Így lettek a megmaradás bajnokai. Minden templomuk, iskolájuk, intézményük, de családi otthonuk is erről beszél. Erről a szívós életigenlésről. Arról, hogy „magyarnak lenni: büszke gyönyörűség”.

A kis csapat még a hajnali órákban indult, hogy amennyire csak lehet, megtanulja, megértse, átmentse ezt a kényszer szülte konok megmaradást. Amelyet a tömbben, az anyaországban élő készen kap, és éppen ezért nem, vagy alig becsüli.

Ahol magnóról játsszák a Himnuszt, és zsebre dugott kézzel, rágózva hallgatják. Mert mindegy. Hát eljöttek, hogy lássák és hallják, hogyan szól itt, a magyar világ végén a nemzeti imádság; itt, ahol minden magyar szónak tétje van; itt, az ezeréves Kárpátalján.

Bár tele volt a kisbusz minden jóval, amikor hazafelé indulnak, mégis úgy érzik, ők a megajándé-

kozottak. Az ő lelkük telt meg sok apró csodával. Amit csak itt kaphattak, sehol másutt. Furcsa, alig megfogalmazható érzések uralják a lelküket. Egyfelől összeszorul a szívük a látottakra gondolva, mert az néhol felért egy időutazással. Másrészt úrrá lesz rajtuk a felszabadultság érzése is, ahogy csak egy hazatérő tud örülni, amikor messzi tájról közeledik szeretett otthonához.

Még sok napon át arcok és szavak jelennek meg előttük. Gondolataikban és álmaikban. Ráncos képű öregasszonyok, akik reszkető kézzel kapaszkodtak a kinyújtott kézbe. Kisfiúk és kislányok, akik néhány perc hallgatás után már önfeledten meséltek mindennapjaikról; iskoláról, barátokról és családról. Számukra Magyarország a Nyugat. Az anya. Ahová vágynak. Utazni, nyaralni, továbbtanulni. Megismerni és még jobban szeretni...

A csoport tagjai közül leginkább azoknak fénylik a tekintete, akik először járnak itt. Érzelmi hullámvasúton ülnek, és el-elfordulnak, amikor valami „bogár a szemükbe megy”. Nekik még napokig tart megemészteni mindazt, amiről eddig alig-alig hallottak. Amit most látnak először. „Hiszen ezek a mieink!” – tör fel bennük az érzés, és legbelül ott ágaskodik a szégyen: hogy nem tudták ők ezt eddig? A mindennapokkal kapcsolatos otthoni elégedetlenséghegyeik hirtelen porszemmé törpülnek.

Egy év telt el Juliannáék legutóbbi kárpátaljai utazása óta. Amelyek sora kényszerűen megszakadt ugyan, de az adományok, a segítség és az ima továbbra is töretlenül haladnak a sok-sok cél felé. Az asszonynak nemrég a szeme elé került az a bizonyos, kicsi kárpátaljai templomban készült kép. Amikor elszakadt egy kis időre a csoporttól, és visszamaradt egy rövid fohászra. Hosszú percekig nézi a felvételt, a kis hajlék minden részletét, és közben eszébe jut, hogy milyen átható és mélyen ülő békességet nyert abban a kis kálvinista templomban.

Most oltalomért imádkozik. A megmaradásból ezer éven át jelesre vizsgázott testvéreiért. Kárpátalja sokat szenvedett népe nyerjen oltalmat pásztorló Urától!

„Adj békét, nyugalmat, megoldásokat, Uram! Egyszerű lelkek vagyunk, akik élni szeretnénk. Békességben.” Ámen.

SOROZATUNK: Gyülekezetvezetés a 21. században

Ma már a keresztyén könyvesboltok polcait is megtöltik a vezetésről szóló klasszikus és modern vezetéstudományi könyvek. Miért indítunk mégis sorozatot a vezetésről? A minket körülvevő világ változásai a gyülekezetek és vezetőik életét is átalakította, ezért Szalai Zsolt, Tomka János és Harmathy András segítségével gondoljuk most újra a vezetés elméleti és gyakorlati kihívásait, miközben mindvégig hűségesek maradunk a Biblia tanításához. Tízrészes szériánkat a gyülekezetek biblikus céljainak vizsgálatával kezdjük, majd az egye-

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

temes papság biblikus gyökereit, elveit és gyakorlatát vesszük szemügyre. Szó lesz továbbá az egyszemélyi kontra közösségi vezetés dilemmáiról, a presbiteri működés biblikus elveiről, gyakorlatáról és csapdáiról. Tanulmányozzuk majd, mit jelent a vezető felelőssége, miért nincs vezetésmegosztás döntésmegosztás nélkül. Kitérünk a vezetői határok elemzésére, az irányítók felelősségére. Külön figyelmet szentelünk a számonkérés bibliai alapjainak és gyakorlatának, a több generációt magába foglaló közösség vezetésének, és végül megvizsgáljuk, hogyan lehet felkészülni a vezetés átadására.

SZALAI ZSOLT − Az elmúlt közel három évtizedben közép- és felsővezetői feladatokat látott el a hazai és külföldi bankszektorban, tőkebefektető társaságokban, keresztyén szolgálatokban és gyülekezetben. Közgazdasági és vezetéstudományi témakörben vendégelőadó a Károli Gáspár Református Egyetemen, a Pünkösdi Teológiai Főiskolán és a Bakke Graduate Universityn. 2016 óta a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke, a Compass − Isteni pénzügyek szolgálat társvezetője. 2018 januárjától a Szentendrei Református Egyházközség gondnoka. Nős, két felnőtt gyermeke van.

HARMATHY ANDRÁS – Három évig tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd 1992−98 között a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. 1995−96-ban a londoni Cornhill Training Course-on tanult gyakorlati teológiát és homiletikát. A teológia befejezése után 1998-tól 2000-ig a budapesti Pozsonyi úton segéd-, majd beosztott lelkész. Ezután lett a Szigetszentmiklósi Református Egyházközség beosztott lelkésze. 2006-tól 2015-ig a Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség megválasztott lelkipásztora. 2006−2012 között a Bakke Graduate University (Egyesült Államok) levelező doktori iskoláját végezte nagyvárosi misszió témában. Jelenleg a Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztora. Nős, öt gyermeke van.

TOMKA JÁNOS – Villamosmérnök és mérnöktanár, gazdálkodás- és szervezéstudományokból szerzett PhD-fokozatot. 1993−2014 között a KPMG-nél dolgozott felsővezetői beosztásokban. Tanszékvezető főiskolai tanár a Pünkösdi Teológiai Főiskolán, vezetési szakértő. Az MTA Tudásmenedzsment Munkabizottsága, a Magyar Mérnökakadémia és a Menedzserek Országos Szövetségének tagja. A Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága tagja, 1994−2004 között elnöke. Számos előadást tartott, cikkeket és könyveket írt többek között a Biblia és a vezetés kapcsolatáról. Nős, felesége, három felnőtt gyermeke és három unokája van.

A gyülekezetek biblikus céljai

Az egyháznak, a gyülekezeteknek, a keresztyén intézményeknek elkötelezett, hatékony vezetőkre van szükségük, akiknek hitelessége keresztyén meggyőződésükből fakad. Ez a fajta hit nem pusztán hitelvek összessége, hanem személyes bizalom Istenben, amely kihat az élet minden területére. Szalai Zsolt a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke úgy véli, ha a gyülekezet vezetőinek látása a Biblia valóságában gyökerezik, akkor tudják közösségüket – Isten lelki vezetésének segítségével – megfelelő pályára állítani.

Az elmúlt három évtizedben reneszánszát éli a vezetéstudomány, és a jó vezető iránti éhség talán még soha nem volt ennyire nyilvánvaló. Az eredményes munkára törekvő vezetők készen állnak a tanulásra. Számukra kulcskérdés, mi a vezető legfontosabb feladata.

Az Evangéliumi Fórum Vezetői Műhelyében gyakran veszek elő egy anekdotát Peter Druckerről, a menedzsment atyjáról, aki sikeres csúcsvezetőknek éppen ezt a kérdést tette fel. Egymás után záporoztak a jobbnál jobb válaszok: stratégiakialakítás, erőforrás-elosztás, motiváció, munkatársak fejlesztése. Drucker mindegyikre határozott nemmel válaszolt. A legfontosabb feladat – emelte ki – a valóság meghatározása. A műhelybeszélgetések résztvevői gyakran tartják ezt problémásnak, mert úgy vélik, hogy mindenkinek megvan a maga valósága. Első ránézésre mintha valóban így lenne. A vezetőnek tisztában kell lennie a körülötte levő világ történéseivel, az általa vezetett szervezet eseményeivel, gondjaival. Ha nem lát tisztán, nem tud jó döntéseket hozni. Természetesen ez nem jelenti a valóság állandó kutatását, inkább a szervezet irányítójának attitűdjét határozza meg. Így jön létre az őszinteség légköre a munkahelyen. A szervezet tagjai nem eltussolják a problémát, hanem eljuttatják a vezetőig. Kevés ilyet ismerek, egyházunk sem jeleskedik ebben. A vezető feladata, hogy folyamatosan kérdezzen, és a kapott visszajelzések alapján határozza meg, mi történjen. Még akkor se kijelentésekkel kormányozzon, ha meggyőződése, hogy ő látja tisztán a helyzetet. Mindig kiderül, vannak olyan szempontok, amelyekre a vezető nem gondolt. Bármelyik szinten legyen is a szervezeti struktúrában a javaslattevő, éreznie kell, hogy elmondhatja a véleményét. A portás, a pénztáros is felhívhatja a figyelmet olyan körülményre, amelyet más nem lát.

Mindennek a megvalósulásához szükséges, hogy a vezető azonosuljon a szervezetével.

Ha a vezető csak azért látja el a feladatát, mert pénzt kap, abból nem lesz azonosulás. Gyülekezeteink élére olyan elöljárókat várunk, akiknek fontosabb a közösség előremenetele, mint a saját szakmai karrierjük. Vissza is kanyarodunk ezzel a valóság feltárásához, amelyben óriási segítséget ad nekünk a Biblia. Aki nem hiszi a Szentírás igazságait, a valóságról torz képet alkot, hiszen nem látja a látható és a nem látható világ közötti öszszefüggést, mi több, az okokat sem. A valóságunk nem csupán az, amit látunk. Amikor minket támadás ér, akkor annak testi és lelki oldala is van.

Vezetői hiba, ha az egyházi vezető nem foglalkozik az emberek hétköznapi dolgaival. Nekünk nem ez a küldetésünk. Isten emberi közösségekbe helyezett minket, és a hitünket is társas kapcsolatokban éljük meg. A Szentháromság személyei között öröktől fogva létezik a harmonikus szeretetkapcsolat. A Mindenható mind az ószövetségi, mind az újszövetségi népével erre törekszik. Azt akarja, hogy minden teremtménye megismerje őt. Jézus mindig közösségben élt az Egyházzal.

Erősíteni csak együtt tudjuk egymást, egyedül gyengék vagyunk. Sokat túrázom, ezért tapasztalatból tudom, hogy ha csak kicsit is erősebben fúj a szél, nehéz egyedül szembemennem vele, de ha csapatban vagyunk, sokkal könnyebb. Az apostolok cselekedeteiről írott könyv második fejezetében olvasunk a gyülekezetek kialakulásáról, és a szerző a közösségre teszi az egyik hangsúlyt.

Gyülekezeteink különböző problémákkal küzdenek. Milyen közös gondok terhelik őket?

Az apostolok cselekedetei első részének nyolcadik versében olvassuk, mivel bízza meg Krisztus az apostolokat: „tanúim lesztek…” Missziói parancsában hasonlóan beszélt: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” A tanúságtévő életre Krisztus tanít meg minket a személyes életünkben és a gyülekezeteink életében is. Ez az út, amelyen járunk. Ezért a jó keresztyén élet bizonyságtevő élet, a jó gyülekezet bizonyságtevő gyülekezet. Közösségeinkben vannak ennek alulteljesítő és túlteljesítő változatai. Alulteljesítés esetén a csoport csak magával foglalkozik, befelé fordul, nem kapcsolódik a körülötte lévő világhoz. A hagyományok túlzott tisztelete miatt a nyelvhasználata a kívülállók, de a gyülekezeti tagok egy része számára is, érthetetlen. Lehet ebben szándékosság is. A kívülállókhoz való kapcsolódás lehetetlenné válik. Túlteljesítés esetén a gyülekezetnek nincs belső élete, csak evangelizál, megy, viszi a jó hírt kifelé, már nem a Lélek vezetése szerint, hanem emberi erőfeszítésből. Ez a magatartás könnyen csap át törvényeskedésbe: mi majd megmondjuk a világnak, hogyan kell élnie. Ha az emberek úgy érzik, nem elég jók ahhoz, hogy a közösségünkbe járjanak, valamit elrontottunk. Valójában mindannyian betegek vagyunk, és azt hirdetjük, gyertek, a gyülekezet a gyógyulás helye, mert itt a Gyógyító. A túlteljesítés másik lehetséges változata a világgal való túlzott azonosulás. Nem szólunk, ha valaki rossz úton jár, hiszen mindenkit szeretünk, mindenkit befogadunk, mindent elfogadunk.

A két véglet között akkor találjuk meg az egyensúlyt, ha a világból érkező kérdéseket hétköznapi nyelven, őszintén és kellő felkészültséggel tudjuk megválaszolni.

Mit tehet a gyülekezet vezetősége az egyensúly fenntartásáért?

A gyülekezet átformálódása mindig a vezetővel kezdődik. Az első lépés a vezető önvizsgálata, hiszen ő a szervezet példaképe. Ha kérjük, a Lélek megmutatja, hol hibázunk, miben kell változnunk. Ismét visszatérünk az első témára, a valóság meghatározására: megfelelően látom, amiben változnom kell?

A lényeg újra a közösség: nem egyedül kell a kérdést feltenni. Szükséges, hogy a vezető része legyen egy imakörnek, egy csoportnak, ahol következmények nélkül lehet őszinte, és a viszszajelzés is színleléstől mentes. A mesterkéletlen hitre felépített kapcsolatokban könnyebb magam megalázni és elismerni,

ha vétkeztem. Dávid is elfogadta Nátán próféta szavait, pedig a fejét is vehette volna. Belülről kifelé, felülről lefelé történik a változás. Ezért tartjuk mi, a KEVE Társaságnál fontosnak a vezetőképzést, mert kiváló helyszíne a tanulásnak. Együtt okulunk a bibliai példákból, sajátítjuk el a modern vezetéstudomány hasznos eszközrendszerét, amely nemhogy ellentmondana a Bibliának, épp ellenkezőleg, ami belőle használható, az mind benne van. Ha a kocsis változik, a lovak érzik meg először.

Hiába mondja a kocsis, hogy megtértem, ha ugyanúgy üti a lovait. A bibliai példák hatalmas tanúsága, hogy Pál apostol fontosnak tartotta a tanítvánnyá nevelést, tudatosan készítette fel azokat a vezetőket, akik később a keresztyénség bölcsőjeként számontartott gyülekezeteket vezették. Soha nem bíztak embereket olyanokra, akik maguk még bizonytalanok voltak a hitben. Ezt a tudatos vezetőképzést hiányolom az egyházak életében. A vezetők kiválasztásában, a közösség összetartásában a Szentléleknek pótolhatatlan szerepe van, amint azt Az apostolok cselekedeteinek második fejezetében is látjuk. A gyülekezet nem baráti csoportosulás vagy valamilyen értékek mentén összejövő klub, hanem a Szentlélekkel megtöltekezett emberek közössége. Ahol egymás történeteiből tanulunk legtöbbet, ezért elengedhetetlen, hogy elmondjuk, mit tett személyesen az életünkben Isten. A formáló tanítványi közösség azt jelenti, hogy vasárnaptól vasárnapig együtt vagyunk, tehát nem va-

„Ezért a jó keresztyén élet bizonyságtevő élet, a jó gyülekezet bizonyságtevő gyülekezet.”

sárnapról vasárnapra. Apró, de óriási különbség. A hét minden napján keresztyénként élünk. Természetesen nem lehetünk jelen mindennap a gyülekezetben, de a házi és bibliakörökön keresztül összekapcsolódhatunk, különben a világ és a bibliai igazságok folyamatos konfrontációja miatt már egy-két nap alatt meggyengülhetünk. Nincs partizán keresztyénség, nem lehet senki a maga módján keresztyén. Az első gyülekezetek tagjai naponta összejöttek. Nekünk is rendszeresen törődnünk kell egymással. Talán a leghangsúlyosabb, hogy legyen a gyülekezet mögött imádkozó közösség, mert tudjuk, nem test és vér ellen harcolunk. Itt emelném ki, hogy nem lehet a közös és az egyéni imádkozás jelentőségét túlhangsúlyozni. Maradjunk meg a hitben állhatatosan, hogy az életünk titkáról megkérdezzenek bennünket. Ha ugyanúgy élünk, mint a világ, akkor észrevétlenek maradunk, beolvadunk a környezetünkbe. De ha a Krisztushoz való hűségünk miatt hozunk meg egy döntést, akár a saját kárunkra is, arra oda fognak figyelni, és felteszik a kérdést, hogy miért tetted.

Hogyan tud egy vezető biblikusan gyülekezetet építeni?

A gyülekezet céljait nem mi határozzuk meg vagy találjuk ki, mi csak felfedezzük a Bibliából. Rick Warren két kiindulópontra hívja fel a figyelmet, a nagy parancsolatra és a missziói parancsra, majd ezekből vezeti le a gyülekezetek öt biblikus célját, amelyek szimbiózisban élnek egymással. Ha bármelyiket túlhangsúlyozzuk, rossz irányba mozdul el a gyülekezet. Mégis vannak elsők az egyenlők között, és talán a legnyomatékosabb a nagy parancsolatból a mondat első része: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből…” Isten dicsőségét kell megmutatnunk ebben a világban: bármit teszünk, megpróbáljuk szép rendben, kiválóan elvégezni. A kiválóság és a tökéletesség között különbség van, tehát nem perfekcionisták vagyunk, hanem a legjobbra törekszünk az adott körülmények között, és ehhez Isten segítségét kérjük. A nagy parancso-

lat másik része, a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, a szolgálatra utal. A gyülekezetben Istent, egymást és a környezetünket szolgáljuk. Az embereknek alapvetően Jézus Krisztusra van szükségük, de lehet, hogy ennek bemutatására egy tál étel vagy a másik meghallgatása lesz a megfelelő eszköz. Kevesen tudják meghallgatni a másikat, és meglehetősen szerény azoknak a száma, akiknek megadatik egy-egy olyan beszélgetés, amikor csak rájuk figyelnek. Ezért van manapság annyi coach. A gyülekezeteink fontos színterei lehetnek az odafigyelésnek. Nem biztos, hogy azonnal tudunk biztos megoldásokat mondani, de meghallgatásra, imádkozásra képesek vagyunk.

Miből tevődik össze a további három cél?

Az előzőekben említett kettő után a harmadik az evangelizáció: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” A gyülekezet kilép a templomból, és kapcsolódik másokhoz. A körülöttünk élőknek az is visszatartó erő lehet, hogy be kell menni a templomba. Ehelyett mi megyünk oda hozzájuk az idősotthonokban, iskolákban, és hirdetjük Jézus Krisztust, az evangéliumot. A negyedik a „megkeresztelve őket”. A keresztség által befogadjuk a közösségbe a kisgyermeket, a családját, felnőttkorban pedig a megkeresztelkedőt, aki a részvételével kijelenti az Isten és a közösség rendje iránti elkötelezettségét. Az ötödik pedig a már említett tanítványképzés, a biblikus világnézet kialakítása, a Krisztushoz való hasonlatosságra segítés, ami Pálnak annyira szívügye volt.

Mire hívja el Krisztus a gyülekezeteket?

A keresztyén hívő elsődleges elhívása, hogy Istennel szeretetkapcsolatban legyen, a másodlagos pedig, hogy felismerje, Jézus testének része. A tagok közül mindenkinek vannak adottságai a szolgálatra, a közösség építésére, amelyeken keresztül megélhetik az elsődleges elhívásukat, és közvetíthetik Isten hívó szeretetét a világ felé. Gyülekezetenként át kell gondolni, milyen szolgálatokat látnak el. Létezik oktatási intézményt, idősotthont fenntartó gyülekezet, mások a misszióban erősek, és tudatosan nem foglalkoznak intézményekkel. Ha világossá vált, hogy merre és miért megyünk, akkor következik a legnehezebb: a vezető hátralép, szinte észrevétlenné válik, hogy segítse a híveket. Ügyel rá, hogy kiteljesedjenek vállalt szolgálataikban, és körültekintően vigyáz, nehogy a világ körülötte forogjon. Természetesen szükség van a vezetőre, de ebben a szakaszban elsősorban a támogatására. Igyekezzünk elkerülni a fogyasztói szemléletet, és alkalmazzuk a biblikusat, azaz a szolgálat nemcsak a „fizetett” tisztségviselő dolga, hanem valamennyiünké. A gyülekezet építő, gyógyító közeg, ahol az emberek felismerik az Istentől kapott ajándékaikat. Ezután lehet őket kiküldeni. Jézus azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” A barátaim. A világ teremtőjének barátai. Erre a meghívásra nehéz nemet mondani.

 FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Lebontott határok

Kutatómunkára van szükségünk, amellyel földerítjük a névleges reformátusokat, a megkeresztelt, de nem templomba járó embereket. Találjuk meg annak a módját, hogyan tudunk kapcsolódni hozzájuk, hogy megleljék helyüket a református közösségben – hangsúlyozta Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Szatmár Határok Nélkül Református Találkozón, Nagyecseden. A rendezvény a történelmi Szatmárban élő reformátusokat szeretné összefogni.

DÓKA VIKTÓRIA

Szatmárban az istentiszteletnek is van nyitánya, Marc-Antoine Charpentier Te Deuma drámaian hat a hívekre, mialatt bevonulnak a lelkészek. Majd a fekete énekeskönyvi énekek orgona-zenekari kísérete fokozza tovább a hangulatot, közreműködik a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, az Ecsedi Báthori István Református Általános Iskola és Gimnázium énekkara és Sárosi Dániel orgonista.

Vegyük számba mindazokat, akik rajtunk keresztül ismerhetnék meg Istent – hangsúlyozza igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Mikrofonunk előtt kifejti, kutatómunkára van szükségünk, amellyel földerítjük a névleges reformátusokat, a megkeresztelt, de nem templomba járó embereket. Meg kell ta-

lálnunk annak a módját, hogyan tudunk kapcsolódni hozzájuk, hogy megleljék helyüket a református közösségben, amelyből most hiányoznak. Úgy véli, a Gondviselés nem ismer Isten háta mögötti helyeket, mert mennyei Atyánk számontart mindnyájunkat, számíthatunk rá a szükségben. – Sokak szerint Isten ellenük van, mintha ő akarná a mellettünk dúló háborút, figyelmeztetésnek, akár büntetésnek szánva azt. Elfeledkeznek az emberi tényezőről, a felelőtlenségről, a hatalomvágyról, a másikat leigázó ösztönről, ezek nem az Úrtól jönnek. Könnyebb őt vádolni, mint szembenézni a földi gyarlóságokkal. Keresztyénként hisszük, hogy Isten az életet képviseli, nem a halált – foglalja össze Fekete Károly püspök.

A Reformátusok Szatmárért Egyesület a találkozó megszervezésével a történelmi Szatmárban élő reformátusokat szeretné összefogni. Tizenkét évvel ezelőtt huszonheten alapították a civil szervezetet. Református szemüvegen keresztül kívánják felmutatni az egykori vármegye értékeit. – Innen indult a magyarországi reformáció. 1545-ben itt tartották az első zsinatot, Erdődön. Mi nem csonka vagy elcsatolt Szatmárban, hanem egységesben élünk – magyarázza Fülöp István elnök. Az egyesület legfőbb rendezvénye a Szatmár Határok Nélkül Református Találkozó, amelyen a Milotai Nyilas István-díjat idén Jakab Istvánnak, az Országgyűlés alelnökének és Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének adták át. Októberben 34. alkalommal szervezik meg a reformáció emléknapját Mátészalkán. Paposon jótékonysági disznóvágást tartanak advent tájékán, szegény családokhoz juttatják el a sertéshúst.

A szabadtéri színpadon az Immánuel zenekar előadását Andelic Jonathan koncertje követi, akitől nem idegen a református közönség, több alkalommal

volt tanára a Sófár református dicsőítő iskolának. Arra a kérdésre, hogyan reagált a „református közönség”, azt válaszolja, bízik benne, hogy megérintette őket a koncert lelkülete. Fóris Rita énekes pedig azt teszi hozzá, milyen örömmel látta, hogy az idősebbek közül is sokan készítettek videófelvételeket a telefonjukkal, ezek szerint nyitottak és kíváncsiak voltak.

Szalay Konttól, a Szatmári Református Egyházmegye esperesétől arra kértünk választ, mit tehetnek a reformátusok a történelmi Szatmárért, amely három országba szakadt szét. – Gyűjtsük össze erőinket. Az egykori egyházmegye ma négyet takar. A Nyírségből, a magyarországi, az erdélyi Szatmárból, továbbá a Nagykárolyi Egyházmegyéből tevődik össze. Tizenkettedik alkalommal rendezzük meg a Szatmár Határok Nélkül Református Találkozót. A megye újraegyesítése lélekben megtörtént már. Úgy járunk át egymáshoz, mintha haza mennénk. Jól bizonyítja ezt, hogy ötbusznyi református testvérünk érkezett a túloldalról, hogy velünk ünnepeljen a Tiszántúl egyik legnagyobb templomában. Emelkedett érzés ezer emberrel szimfonikus zenekar kíséretében énekelni Kölcsey Ferenc Himnuszát és a Székely himnuszt.

Ahhoz, hogy a fesztiválhangulatba magunk is belekóstoljunk, elindulunk felfedezni az eseményt. Lángos, kürtőskalács, kézműves termékek, ahogy az lenni szokott. Főzőversenyt is hirdettek, annak sátrai között lápi betyárokat látni, titkon jól megnézzük a viseletüket, emelik a rendezvény fényét. A Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársait követve rátalálni a gyerekeknek szóló programokra. A légvárat elfoglalták mire odaérünk. A csocsóasztalon beleéléssel játszanak a fiúk. A lányokat persze a szépségápolás köti le, sorban állnak az arcfestőknél, ahol csillámtetoválást is kérhetnek. Messziről nézzük, amint egy tinédzser az asztalon a szeretetszolgálat címerét rakja ki figyelmesen, festett és natúr színű magokból. A fotósunk rám is csipeszel egy kitűzőt a kézzel készített ajándékkosárból, miközben megismerkedünk az egyik kislánnyal, Sarkadi Viktóriával, akinek arcát matyó minta díszíti. Jól érzi

magát. Húzott kötelet, labdázott a csapatjátékokban. Családjával a városi kisvonatra is felszálltak. Istenbe vetett bizalma minket is meglep: – Szeretem az Úrban, hogy meghallgat, ha segítséget kérek tőle. Eddig még mindig így volt – mondja az ecsedi református iskola növendéke.

Tolnay István, a Nagykárolyi Egyházmegye esperese szívesen jön minden évben, jól érzi magát. Felemelő érzés számára az istentisztelet, látni a megtelt templomot. Véleménye szerint a találkozó által épülnek és erősödnek a magyar kapcsolatok, rácáfolva a turáni átok legendájára, miszerint „a magyarok között legyen széthúzás”. – Gasztronómiánk, népviseletünk, egyházi hagyományaink is bizonyítják, a trianoni döntés előtt egy tájegység voltunk. Mára szaknyelvünk különvált, igaz, mentalitásban is vannak különbségek, közös azonban mindkét oldalon, hogy egyre kevesebben veszik komolyan az egyháztagságukat – fejti ki az esperes és reménykedik, hogy az ehhez hasonló események erősítik a református keresztyén öntudatot.

Az egyik díjazott, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke maga is szatmári származású. – A kuratórium tagjaként a körülöttem lévők elismerése nem csak az ön-, de az Isten iránti bizalmamat is növeli. Igazolja azt a gondolatot, miszerint áldás van az elvégzett munkán. Az ember sokszor bizonytalan, ha áldozatot kell vállalnia, nem biztos szolgálata szükségességében. Az elismeréssel egyértelművé válik, hogy áldásos volt az áldozat bemutatása –mondja a királyhágómelléki püspök. Úgy gondolja, ugyanazt jelenti reformátusnak lenni a határ mindhárom oldalán. Ugyanaz a habitusunk, hagyományaink, egyformán énekelünk, imádkozunk, egyben hiszünk, azonban országonként más-más törvények szerint élünk. Hozzáteszi, hogy legelszomorítóbb állapotban a kárpátaljaiakat, a legjobb helyzetben a magyarországiakat látja. Királyhágómelléken a jogaikért küzdenek. Ha közel kerültek is

olykor a megveretéshez, a Jóisten eddig még megsegítette őket, és jóra fordította dolgaikat – mondja az egyházvezető.

Nyiri Zoltánné Mónika családjával a délelőtti istentisztelet után a szabadtéri rendezvényre is kilátogatott a gyermekeivel. Ilyenkor nem maradhat el a pattogatott kukorica, az ugrálóvár. A szeretetszolgálat sátoránál lapcsinkával kínálták őket. Az édesanya szerint ez a rendezvény összehozza az eltávolodott embereket, főképp mivel nem csak magyar állampolgárságú reformátusoknak szól.

A színpadon hagyományőrzők. Különösen az idősebb táncosok ügyessége ejt bennünket ámulatba. A Balkan Fanatik koncertje alatt lassan megtelik a tér nézelődőkkel.

A templomban a „Varotam ez keszkenöt jo szivel” – A Beregi keresztszemes hímzés című kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. Szalay Kont esperes azt is elárulja, hogy a keresztszemes öl-

tést igének hívták régen. Ez a művészet a születéstől a halálig elkísérte a magyar embert: keresztelés előtt kis vászondarabot tettek a csecsemő arcára, a ravatalnál a koporsót terítették le terítővel. Sokféle jelentést hordoznak a minták, az egyik fonál például az Istennel való kapcsolatot jelenti. – Ahogy János evangélistánál olvassuk: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét…” A kereszt a megváltásunk árát jelképezi. A horizontális szál pedig az emberek egymás közötti szeretetkapcsolatát fejezi ki –magyarázza a szatmári esperes.

A Szatmár túloldaláról érkezők kürtőskalácsot vásárolnak az otthon maradottaknak ajándékba, nem mintha finomabb lenne az itteni – csak érdekesebb.  FOTÓ: ZELENKA ATTILA

A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület 2011-ben azzal a céllal jött létre, hogy egységbe fogja mindazokat, akik a szatmári régiót önálló földrajzi, történelmi, néprajzi és kulturális egységnek tekintik, és felelősséget vállalnak szülőföldjükért. Az egyesület szeretné újra életre kelteni a trianoni országhatár által szétszabdalt történelmi Szatmárt és a benne élő szatmári emberek szellemi-lelki egységét. Idén szeptember 17-én tartották az évente megszervezett Szatmár Határok Nélkül Református Találkozót.

A teremtésvédelem

Bolyki János Újszövetséget oktató professzor könyvének megjelenése óta (Kálvin Kiadó, 1999) ismert és elfogadott fogalom egyházunkban. Némelyek ugyan ma is vitatják, vagy gúnyolódnak rajta, mondván, Isten művének, a teremtésnek nincs szüksége védelemre. Az elnevezés eredete azonban a Biblia első lapjain olvasható a teremtés elbeszélésében: „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (1Móz 2,15) Az ember hivatása és feladata tehát Isten kertjének művelése és őrzése. A huszadik század vége felé azonban már egészen világosan láthatóvá vált, hogy ez nem sikerült. Ahogyan Isten akaratának abban sem sikerül megfelelnünk, hogy az ő képét hordozzuk a teremtett világban. Összetörtük azt és elbuktunk. A bűneset mindannyiszor megtörténik. Sorra derült ki minden területen, hogy öncélúan, a magunk kényelmére műveltük és pusztítottuk magunk körül a természetet. Mára már a legkisebb gyermek is ismeri a környezetvédelem szót. Örvendetes, hogy vannak már óvodák is, ahol a gyermekeket a természet szeretetére és óvására tanítják.

De az öngyilkos „fejlődés” és növekedés mégsem állt meg. Látványos, mindennapi példa: aki vesz egy darab földet, annak az első dolga, hogy kivágja rajta a fákat –megtörtént eset, hogy 22 termő gyümölcsfát –, hogy építkezzen és térkövekkel burkolja le az autóinak, a kényelem kedvéért. Legfeljebb megfizeti a büntetést értük, mert megteheti. Ami kicsiben történik, zajlik a nagy, világméretű folyamatokban is. Hogyan műveljük és őrizzük a velünk élő természetet?

A teremtett világ az életterünk. Nincs másik bolygónk, csak ez, és ez erőforrásaival együtt véges, ahogyan földi életünk is az. Védjük a teremtő Isten ajándékát, amelyet arra adott, hogy gazdálkodjunk, és egyszer el is számoljunk vele! Elengedhetetlen szükségletünk a tiszta levegő, a tiszta víz, a termőföld, amely élelmet ad, hely, ahol elférünk, az energia, amelyet fölhasználunk, embertársak, akiket szerethetünk. A legfontosabb szükségletünk a Teremtővel való kapcsolat, akinek hálát adunk mindezért. Bárhol sértjük a szükségletek forrását, kárt okozunk magunknak. Az egyháznak, nekünk prófétai szerepünk: inteni, figyelmeztetni az ökológiai krízisre, közbenjárni imádsággal Istennél, hogy adjon megtérést, szemléletváltást és megújulást, hogy másként éljünk. Ez a más a Krisztustól tanult lemondás, önmegtagadás és osztozó szeretet a jövőért. Reményteljes, hogy egyházunk felelősséget vállalva érte támogatja a Teremtésvédelmi Műhely munkáját és az ökogyülekezeti mozgalmat.

(Folytatjuk)

Szemünk állandóan csak a láthatóra néz, és szeretnénk téged is beszorítani kicsiny kis világunkba, Láthatatlan Isten! De amikor te jössz, és szétfeszíted a kereteinket, azt kérve, hogy bátran lássunk tovább a megfoghatónál, nyissunk az ismeretlenre, mert velünk leszel a bizonytalanságunkban is, akkor mi csak remegő térdekkel toporgunk, és nem értjük, mit is akarsz tőlünk. Köszönjük a hozzánk való türelmedet, Urunk! Köszönjük, hogy adsz időt erre a toporgásra, és engeded, hogy beléd vetett bizalmunk apró lépésenként épüljön, hitünk pedig napról napra szilárduljon! Mennyi szeretet és odafigyelés van ebben a várakozásban! Mennyi tapintat irántunk, korlátolt látású emberek iránt! Hiszem, Urunk, hogy eljön az idő, amikor egyre kevésbé ragaszkodunk a szemünkkel befogadhatókhoz, és megtanulunk a szívünkkel látni! Elsősorban téged, Urunk! Ámen.

 HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Erőtlenség és erő igehirdetésében

Sokszor hallunk panaszkodni embereket – kortól és nemtől függetlenül –, hogy fáradtak, ki vannak merülve, és valljuk be, a panaszkodók sorából mi sem maradunk ki. Mintha valami általános bénultság vett volna erőt az emberiségen, amelyből nem tud vagy csak nem akar kimászni, hanem egyre mélyebben belemerül. Ennek egyik oka az lehet, hogy az emberek mindent maguk akarnak megoldani, a saját erejükből, ami oda vezet, hogy erejüket vesztik. Nem merik a problémáikat, gondjaikat, bajaikat, nehézségeiket rábízni Istenre. Arra az Istenre, aki minden terhünket, nyomorúságunkat magára vette egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban (vö. Ézs 53,4) a golgotai kereszten.

Pál apostol – heti bibliai szakaszaink sorában – vall erőtlenségeiről, de dicsekedve vall róluk, mert tudja: ha beismeri, hogy valamihez nincs meg az ereje, akkor Istentől kaphat hozzá (2Kor 12,9). Mennyire más ez a gondolkodás ahhoz képest, mint ahogyan mi élünk hívő keresztyénként! Siránkozunk, panaszkodunk, elégedetlenkedünk, mindent és mindenkit okolunk nehéz helyzetünk miatt, de nem jutunk el oda, hogy megálljunk imádságban Isten előtt és elmondjuk neki, hogy az előttünk tornyosuló akadályokat emberi erőnkkel képtelenek vagyunk megoldani. Inkább erősnek mutatjuk magunkat, pedig gyengék vagyunk, magabiztosnak akarunk látszani, de közben a legkisebb akadálynál is megbotlunk. Vajon mikor jutunk el egyénileg és közösségileg oda, hogy megvalljuk: gyengék, erőtlenek és elesettek vagyunk? Ha csak a magunk erejére támaszkodunk, azzal nem engedjük, hogy Krisztus ereje lakozzék bennünk. „Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10)  GYŐRI ISTVÁN

Dohánygyárból teológia

A szeptember 29. és október 2. között konferenciával, nyílt nappal és külön a református középiskolásokat megszólító programokkal ad hálát egyházunk közössége a Ráday utca 28. szám alatti épületegyüttes újjáépítéséért. Az elsősorban a Károli-egyetem Hittudományi Karának, de emellett több egyházi intézménynek is otthont adó székház református története a 19. század második feléig nyúlik vissza, az ünnep alkalmából ezt elevenítjük fel rövid áttekintésünkben.

1855. október 10-én a Kálvin téri templomban Báthory Gábor püspökhelyettes (akkori megnevezéssel helyettes superintendens) az egyházkerület nevében ünnepélyesen megnyitotta a Pesti Theologiai Akadémiát az esperesek, gondnokok, lelkipásztorok és nagyszámú gyülekezet előtt 15 elsőéves hallgatóval. „Az Úrra tekintve, Akinek egyházát terjeszteni s Lelke szerint élni” az új intézet legfőbb feladata. Örömmel fogtak a munkához.

Budán és Pesten az ellenreformáció idején, a türelmi rendeletig (1781) sem gyülekezete, sem kollégiuma nem lehetett egyházunknak. A század végén merült fel a pesti protestáns egyetem felállításának gondolata. Ez a terv akkor az 1848-as forradalom és szabadságharc és annak bukása miatt nem valósulhatott meg. Amint a szabadságharcot követő megtorló önkényuralom nyomása engedni kezdett, egyházunk azonnal hozzákezdett, hogy a dunamelléki lelkészképzést megfelelő módon megoldja.

A korábban Kecskeméten zajló lelkészképzés 1855 augusztusától helyeztetett át Pestre, ami Buda és Pest reformátusainak és evangélikusainak azt jelentette, hogy végre az ország fővárosában is otthont kapott a protestáns teológia és az evangéliumi ihletésű művelődés. Értelmes magyar református ember nem nézhette ezt a kérdést közönyösen.

Az intézet igazgatója, lelke és gazdája Török Pál pesti lelkipásztor, esperes, majd püspök volt, akinek kiváló szervezőképességére, hatalmas munkabírásá-

ra és erős kezére a megalapítás után is nagy szüksége volt a zsenge iskolának. A jó nevű tanárok vonzották a hallgatókat, évről évre újabb tanszékeket állítottak fel, erősödött a teológiai akadémia hírneve, nőtt hallgatóinak száma, ezért egyre nyomasztóbb lett a helyhiány. Kezdetben az egyházközség termeiben folyt az oktatás, sőt, a professzorok sa-

terjedelmükben, s pótolhassa némileg a külföldi egyetemeket azon ifjak részére, akik nem kereshetik fel azokat.”

A 20. század elején a Kálvin téri helyiségek szűkösnek bizonyultak. Ezen valamelyest enyhített, amikor a református főgimnázium a Kálvin tér közelében fekvő, Lónyay utcai új épületébe költözött, s az így felszabadult helyiségeket is a teológia kapta meg. Az 1904. évi bővítés sem oldotta meg a helyzetet, így az egyházkerület további megoldást keresett. Darányi Ignác egyházkerületi főgondnok szívós munkája nyomán 1909-ben jelentős előrelépés történt: az egyházkerület bérbe vette, majd megvásárolta a Ferencvárosi Dohánygyár Ráday utcai telkét a rajta

ját lakásukban is tartottak előadásokat. 1863-ban épült fel az a kétemeletes épület a Kálvin téri templom mellett, amely 1912-ig adott otthont a teológiának. A kezdeti célokat röviden így fogalmazták meg: „…olyan magasabb intézetté kell növekednie, amelyben előadják az összes theologiai tudományokat egész

lévő épülettel együtt, amelyben, a kellő munkálatok elvégzése után, 1912. szeptember 16-án kezdte meg működését a főiskola. Egyúttal megnyílt az internátus, megfelelő elhelyezést nyert a püspöki hivatal, a Ráday Könyvtár és az egyházkerületi levéltár. Az internátus ekkor – tekintve az 1910–20-as évek budapesti

lakásviszonyait – igen jól felszereltnek számított: központi fűtés, villanyvilágítás volt mindenhol, 2-4 ágyas, jól bebútorozott szobákban laktak a teológusok.

A két háború között érzékenyen érintette az akadémiát is a gazdasági válság, amely mind a diákságot, mind a profeszszorokat sújtotta. 1931-ben az igazgató jelenti a választmánynak, hogy „a súlyos gazdasági helyzet nagy szegénységbe, sőt nyomorba döntött egy sereg (mintegy 30) hallgatót”. Egyre világosabban bontakozott ki mindenki számára ebben az időszakban, hogy a kivezető út a hívek, a gyülekezetek áldozatkészségében van. Az első világháború utáni ínségben még a tanárok is kijártak vidéki gyülekezetekbe „szupplikálni” – pénzt és élelmiszert gyűjteni – a konviktus javára. Ez a kezdeményezés újult fel 1940-ben, amikor B. Szabó János vértesaljai esperes javaslatot nyújtott be a szupplikáció megszervezésére, a püspök (Ravasz László) pedig jelentést kért annak bevezetéséről. Ezzel párhuzamosan megerősödött a teológusok másik szolgálata, a legáció is.

A második világháború és az ostrom során tönkrement a tantermek nagy része. Még az 1946/47-es tanév is a háború utóhatásainak jegyeit viselte magán. Végül 1955-ben, a Theológiai Akadémia fennállásának 100. évfordulójára korszerűsítették az internátus egy részét.

A következő évtizedek formálták ki azt a meglátást, hogy a Ráday u. 28. alatti épületben működő lelkészképzési, könyvtári, levéltári, egyházigazgatási, internátusi és konviktusi intézmények munkáját koordinálni kell, mert ezzel mindegyik tevékenység hatásfoka növekedhet. Ennek a felismerésnek a hatására vette fel az intézményegyüttes a Ráday Kollégium nevet 1979-ben.

Tóth Károly püspöksége alatt, 1981 és 1983 között új épületszárny épült fel, amelynek három emeletén összesen 75 kétágyas diákszoba és 8 (tanári) lakás kapott helyet. 1983 és 1987 között pedig megtörtént a régi épület teljes felújítása, modernizálása. Jelentős belső átépítés során konyha, étterem, exhortációs (azaz

áhítatokra szolgáló) terem, tanácsterem, valamint dékáni hivatali helyiség alakult. A világon másodikként Bibliamúzeum nyílt az épületben. Végül egy kényelmes karzat (s ezzel együtt tolmácsfülkék) kiépítése révén a díszterem befogadóképessége csaknem a kétszeresére bővült, és alkalmassá vált nemzetközi találkozók lebonyolítására is. 1987. szeptember 27–29-én tartották a megújított kollégium felavatási és hálaadó ünnepségét, amelynek emléklapján ez az Ige szerepelt: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá.” (1Pt 2,5)

Az Országgyűlés 1990. július 1-től egyetemmé nyilvánította más intézmények mellett a Budapest Református Teológiai Akadémiát is. Ezen a bázison a református zsinat 1993. február 24ei ülésén megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet, amelyben Bölcsészettudományi Kar létrehozása mellett a volt teológiai akadémiából Hittudományi Kar lett, az 1839-ben alapított Nagykőrösi és Dunamelléki Református Hitoktató és Tanítóképző Főiskola bekebelezésével pedig Tanítóképző Főiskolai Kar. 1998-ban pedig megkezdte működését az Állam- és Jogtudományi Kar is.

A Hittudományi Kar teológus-lelkész és

vallástanár szakon folytat hat-, illetve ötéves, egyetemi szintű képzést. A teológia tudományát a teljes Szentíráshoz és református hitvallási iratainkhoz hűen műveli, és ilyen értelemben igyekszik hallgatóit is felkészíteni Istentől vett elhívásukra: a lelkipásztori, illetve a vallástanári munkára.

Újabb húsz év elteltével a Dunamelléki Egyházkerület nagyszabású terv keretében újította fel az egész épületet. Az internátus szobái megszépültek, nagyobbá, kényelmesebbé váltak. Minden szobát hűtőszekrénnyel, internetcsatlakozással láttak el. A folyosók, az ebédlő, a mellékhelyiségek új burkolatot kaptak. Megújultak a tantermek, a tanári szobák, a díszterem is. Több olyan közösségi tér is rendelkezésre állt, amely egymás építését, segítését szolgálta. Ebben a légkörben tanulhattak a jövendő lelkipásztorai és vallástanárai – és ez az épület vált használhatatlanná a 2019-es tűzben. Az azóta tartó újjátervezés és -építés eredményéért ad hálát nemcsak az épületegyüttesben működő intézmények közössége, hanem egész református egyházunk a 2022. szeptember 29. és október 1. között tartandó ünnepségen.  BÖLCSFÖLDI ANDRÁS

A tekintetéből is látszik?

Harmincnyolcan tették le az egységes lelkészképesítő vizsgát Budapesten. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a vizsgabizottság egyik elnöke a szünetben elárulta: abból lesz jó lelkipásztor, akinek van ideje, türelme másokhoz, megáll az utcán beszélgetni, keresi és megtalálja a kapcsolódási pontokat az elfoglalt emberekkel.

A vizsga szünetében beszélgetünk. Hogyan értékelné az eddigieket?

Kiválóan felkészült, szolgálatra elhívott fiatalok állnak elénk. Többségüknek ragyog a szeme, örömmel, reménységgel készülnek a lelkészi pályára. Az egységes lelkészképesítő vizsgán elsősorban nem a tárgyi tudást értékeljük, hanem a hivatáshoz szükséges rátermettséget, alkalmasságot.

Néha kritikaként éri a teológusképzést, hogy nem kapnak elég gyakorlati tudást a hallgatók. A fiatal lelkészek olykor nem érzik magukat felkészítve a pályázatírásokra, gazdasági ügyek irányítására, közösségszervezésre.

Bízom benne, hogy nem így van. Meggyőződésem, hogy interdiszciplináris oktatást végzünk teológiáinkon. Az élet sokféle terü-

letén kell helytállnia a lelkésznek. Pásztora a nyájnak, igehirdető, hitoktató, közösségszervező, gyülekezetépítő. Vezető is, ő fogja össze a közösséget. Régóta veszek részt a lelkészképzésben és annak reformjaiban. A teológiák törekednek arra, hogy lelkészeink a terepen is megállják a helyüket.

Látható már ilyenkor, kiből milyen lelkész válik?

Nem ismerünk minden teológust személyesen. Sokat elárul a vizsgázóról a tekintete, a testtartása, a szóhasználata, a megírt igehirdetése, amelyet megvéd előttünk. Az első benyomás meghatározza a személyiségéről alkotott képet, de azt tapasztalom, az Úr a szolgálatban érlel bennünket. Ha a hallgatónak van hite, elhívása, megtartja az egyházi rendet,

jártas a teológiai ismeretekben, akkor áldássá lesz szolgálata. Emberi következtetéseinket Isten több esetben cáfolta már. Nemegyszer abból a teológusból lett kiváló gyülekezetépítő lelkész, akit kevésbé tartottunk tehetségesnek.

Általában milyen arányban sikerül teljesíteni az egységes lelkészképesítő vizsgát a teológusoknak?

Lelkészként hitelesen, tisztán és áldott módon kell az Isten országát építenünk és a Krisztus ügyét képviselnünk. A bizottság azt méri fel, alkalmas-e a jelölt tudásban és személyiségében a lelkészi szolgálatra,

A lelkészképesítő vizsgán diplomát szerzett teológusok adnak számot alkalmasságukról, gyakorlati és elméleti tudásukról, mielőtt önálló szolgálatukat megkezdik. A vizsgatételek olyan témákat érintenek, mint az abortusz, globalizáció, a migránsok kérdése, család, szexualitás az élet kezdete és vége.

bár tudjuk, mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Évente két-három segédlelkészt kérünk arra, próbálja újra a vizsgát jövőre. Lehet, alapvető hibákat vétett írásbeli dolgozatánál, vagy erős ismeretbeli hiányosságokat vettünk észre, esetleg szolgálati helyéről kaptunk olyan jelzést, amely indokolja az elutasítást. Ilyenkor arra kérjük, pótolja a hiányosságait, és a következő egykét évben a felügyelőlelkész segítségével figyeljük, megért-e a szolgálatra. Az is előfordul, hogy a jelölt maga látja be, ez nem az ő útja. A református lelkésznek szívében, személyiségében, felkészültségében, minden tekintetben késznek kell lennie a szolgálatra. Nem engedhetjük, hogy szégyent hozzanak a Krisztus ügyére.

A világi szakmák szívesen szippantják el a jól képzett teológusokat, és egyébként is egyre kevesebben jelentkeznek erre a szakra. Mi lehet ennek a hátterében? Ha Krisztus nem, mi változott?

A világ változik. A mi vigasztalásunk, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” – olvassuk A zsidókhoz írt levélben. A felvételizők létszáma biztosíthatná a

gyülekezeti lelkészek utánpótlását. A tendencia azonban az, hogy ha a végzettek közül jó néhányan a pályán maradnak is, nem a gyülekezeti lelkészséget választják. Egy részük tudományos irányba mozdul el, sokuk ugyanis már diplomásan végzi el a teológiát, valószínűleg a lelkészség öszszekapcsolódik korábbi szakmájukkal. Örülünk ennek, de ők nem válnak gyülekezeti lelkésszé. Dunántúlon a kis, vidéki települések pásztorolását csak kevesen vállalják. Imádkozom azért, hogy az Úr adjon nekünk olyan fiatalokat, akik beállnak ezekbe a gyülekezetekbe, főleg az első években. Minden segítséget megadunk ehhez, az egyház biztosítja az anyagi hátteret. Sok fiatal testvérünk kimagaslóan áll helyt az ilyen közösségekben is. Az is előfordul, hogy gyarapodik a gyülekezet a friss, áldott szolgálatuk nyomán. Egyelőre még nem beszélhetünk lelkészhiányról Magyarországon, arról viszont igen, hogy a vidéki gyülekezeteinkben lesz-e elég hűséges, odaadó szolgálattevő. Az a tendencia is beszédes, hogy a nyugdíjba vonuló gyülekezeti lelkészek száma magasabb, mint a gyülekezetekben szolgálatot vállalók száma, ami később gondot

okozhat. Célunk tehát a gyülekezeti lelkészek képzésének megerősítése és az ott szolgálók kiemelt megbecsülése.

Kiből lesz jó lelkipásztor?

Három feltétele van: szeresse a feltámadott Úr Jézus Krisztust, az ő Igéjét és az embereket. Akkor válik hitelessé, ha jól bánik azokkal, akik közé elküldetett. Az Úr nemcsak a nyájat bízta ránk, de a települést is, ahol élünk és szolgálunk. Abból lesz jó lelkipásztor, akinek van ideje, türelme másokhoz, megáll az utcán beszélgetni, keresi és megtalálja a kapcsolódási pontokat az elfoglalt emberekkel. Mindeközben nem tapintatlan, nem tolakodó, szót ért a fiatalokkal. Nem könnyű feladat. Ha látja valaki ennek a szépségét, és örömét leli benne, megtalálja élete értelmét, az jó lelkipásztorrá válik. Hálás vagyok, hogy református lelkész lehetek. Gyönyörűséges ez a szolgálat, a kudarcok, kínok, amelyeket ezen a pályán megéltem, mind ezt erősítik bennem. Ahogy Jézus mondja Máté evangéliumában a Károli-fordítás szerint: „…az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra! REFORMÁTUSOK LAPJA

Gyülekezetvezetés a 21. században

Sebestyén „Móses” nagytiszteletű úr

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

Tel.: 06-30-396-8208



1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

Életünk egyik, megnyugtató légkörének köszönhetően mindig lélekerősítő helyén, sokadik sümegi látogatásunkkor, a sürgős „gyógyításra” (csak építészeti értelemben!) váró Kisfaludy Emlékházban kaptuk ajándékba Darnay Kálmán Kaszinózó táblabírák című, humorban és mindmáig hasznos és érdekes információkban sem szűkülködő anekdotagyűjteményének legutóbbi, 2010-es kiadását. A hangsúlyosan katolikus – ne feledjük, Padányi Bíró Márton földjén járunk – elegy-belegy írások között – nagy örömömre – találtam szép számmal református epizódokat is. Így többek között Sebestyén Móses nagytiszteletű úrról, Kisfaludy Sándor barátjáról, aki Sebestyén Gyulának, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, nemzetközi hírű rovásírás-kutatónak a nagyapja volt. Darnay így emlékezik meg a még idős korában is fáradhatatlan lelkipásztorról: „Kisfaludy Sándor, Deák Ferenc, meg nagyapám a Veszprémben 1836-ban kihirdetett statáriumról beszélgettek. A hirdetmény Sobrit [a Bakony híres betyárját, és egész bandáját, P. É.] …cégéres gonosztevőknek nevezi, 200-200 jó forintokat tűzve ki egyenkint fejükre. Akkor kocogott be Pápay Sámuel uramhoz [egy kortárs íróhoz] való utazása közben – hóka lován, zsinóros moldon [posztó] ruhájában a szózatos ajkú tiszteletes Sümegre. Az oszlopos sóház előtt leszállt paripájáról az ezüstsarkantyús lelkiatya, és lova kantárszárát a városház előtt ácsorgó hajdúnak markába nyomta. Vezesse be, Mojzer György vendéglős uram majd megabrakoltatja. Nem telt bele öt perc, már átvette a szót Kisfaludytól és Deák Ferenctől. Mert hát mégiscsak ő volt a legmegbízhatóbb híradója a Bakony közös-közepéről frissen szállított betyárhistóriáknak.” Hisz ekkor már hosszú ideje Nagyvázsony lelkészeként szolgált, s felesége, egyben „házi hírhozója” Paál Mária, a betyárokat hóhérkézre adó Paál Dániel pandúr hadnagy húga volt. Isten áldása kísérje „Móses” úr minden, nem lóháton, nem ezüstsarkantyúsan, de híveiért sokféle szolgálatot vállaló mai utódát.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni:

Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99.

Név:

Cím:

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:.............................................................................................

Telefon (nem kötelező):........................................................... Aláírás:...................................................................................

A Darnay-történetet többször elolvasva jutott eszembe, hogy szeretett professzorunk, Gyökössy Endre nem egyszerűen kérte, hanem egyenesen követelte – kiváló pasztorálpszichológusként – a hittudományi karra jelentkezők alkalmassági vizsgáját. Nem saját kutatási területének hiú hangsúlyozása érdekében, hanem egyedül értünk, egyháztagokért. Hiszen hosszú, munkás élete során maga is szép számmal találkozott olyan ifjakkal és hölgyekkel, akikben a tudás, a hit és az odaszánás megvolt, csak az az embereket a szószéken túli megszólítani tudás hiányzott belőlük, amely az idézett anekdota főhősét most, ennyi emberöltő után is oly szeretnivalóvá teszi! Ma, a lelki, egészségügyi, történelmi és anyagi terhek közepén sok Sebestyén Mósesre volna szükségünk – hitükre, életerejükre, életkedvükre!  PETRŐCZI ÉVA

A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen

VITÉZ FERENC

BIBLIATERÁPIA

A faluban üresen kong az újonnan épített művelődési ház, és a pedagógusigazgató feje attól fáj, hogy olyan a hatezer kötetes könyvtár, mint egy kripta, amelyet senki sem látogat, mert a hozzátartozók is mind kihaltak. A falusi orvosnak ekkor különös ötlete támad: nemcsak gyógyszereket, hanem könyveket is fölír a receptre. A szokásos vérnyomáscsökkentők mellé A falu jegyzőjét, az isiászra a Fanni hagyományait, napszakonként öt- és tízoldalas dózisokat, influenzás időszakban következik a Jókai- és Mikszáth-sorozat napi harminc-negyven oldalas adagokban. Egy idő után aztán a gyógyszerek elmaradnak, a recepten csak a könyvcímek és az ajánlott oldalszámok szerepel-

Ezeregyéjszaka meséi is alátámasztják a történetek gyógyító erejébe vetett hitet. Néhány évvel ezelőtt Gulyás Enikő a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros folyóiratban közölt tanulmányában úgy vélte: a kerettörténet alapján Seherezádé tulajdonképpen biblioterapeuta volt, „hiszen egy előre meghatározott cél érdekében logikusan felépített mesék sorozatának segítségével igyekezett segíteni a nőkből kiábrándult uralkodón”.

A testi tüneteket vagy kedélybetegségeket orvosló módszerek közé a 19. században újra bekerült az olvasásterápia; az első példa, hogy egy képzett könyvtáros a mentális betegek kezeléséhez használta a könyveket, a 20. század elejéről ismert; az 1930-as évek elején már referencialista is készült, biblioterápiás célú olvasmányokat kínálva a kórházi könyvtáraknak. Tóth-Máthé Miklós novellájának mezőcsalánosi orvosa szintén összeállított egy „gyógy-könyvjegyzéket” a sikerrel alkalmazott művekből például asztmára, hólyaghurutra, kóros álmatlanságra, pikkelysömörre; „később rátért a különböző képtárak, múzeumok látogatását szorgalmazó receptekre, súlyosabb esetekben operai előadásokat, hangversenyeket ajánlott”.

nek – Mezőcsalánoson a gyógyszertárba nem jár senki, a könyvtárban pedig valódi várólisták alakulnak ki.

Az imént idézett eset az Irodalom receptre című karcolatban olvasható, írója Tóth-Máthé Miklós, több mint harminc évvel ezelőtt jelent meg Az igazságtevő című kötetben. Gyakran fölidézem, amikor diákjaimmal az irodalom „hasznáról” beszélgetek. A szerzőnek bizonyára a biblioterápia adta az ötletet, s noha a módszer gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza, az olvasmányok ideológiai-terápiás használatával a novella születése idején már halódó rendszer is tisztában volt, nem véletlenül hozta létre a támogatott, tűrt és tiltott kategóriát.

Az ókori Egyiptomban az orvos-pap a Rá- és Ízisz-mítosz kéziratának felolvasásával gyógyította a kígyómarást, de a Korán és a Biblia szintén tartalmaz életvezetési tanácsokat. A hindu orvoslás szerint a beteg lélek meggyógyul a meséktől és a fölöttük tartott meditációk segítségével, az

A keresett szakirányú továbbképzések közé tartozik a biblioterápia, sikerrel hirdeti négy féléves képzését a Debreceni Református Hittudományi Egyetem is az orvos- és egészség-, a társadalomtudomány, a pedagógusképzés, a művészet és művészetközvetítés, a hitéleti és más területen már alapdiplomát szerzettek számára. Jegyzetemet épp egy halasztott záróvizsga után írom, ahol szóba került, hogy ez a terápia nem tévesztendő össze a klinikaival, ám az olvasás terapeutája – a kifejezés szélesebb értelmében – bizonyítottan eredményes lehet javító vagy támogató eljárásaival. Az is eszembe jutott, hogy hallottam már „bibliaterápiaként” emlegetni a módszert, mely ugyan nem a Bibliával foglalkozik, és nem váltja ki a pszichoterápiát sem, használhatja a Bibliát, és alkalmazhatja az eljárást a pszichoterápia.

A bibliaolvasó körök szintén gyógyítják a lelket, a Szentírás szövegeinek segítségével folytatott beszélgetések hozzájárulnak a mentális egészség megőrzéséhez. Nem beszélve arról, hogy ha a Szentírás élő és állandó párbeszédanyaggá válik bennünk, közelebb kerülhetünk a „testté lett Ige” örömhírének befogadásához is.

Séta a Ráday Házban

Modern enteriőrrel, könyvekre váró vitrinekkel, Isten iránti buzgósággal és hálatelt gondolatokkal találkoztunk a budapesti Ráday utca 28. szám alatti megújult épületben. Bölcsföldi András, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának spirituálisa szerint a Ráday Ház nem csupán különálló intézmények helyszíne, hanem egy teljes egység. Úgy véli, a félév igazi programja, miképpen találnak majd egymásra. Tartsanak velünk egy sétára!

DÓKA VIKTÓRIA

Megszólít az utcán egy hölgy. Érdeklődik a Ráday Házról, sokat jár el mellette, kíváncsi, hogyan alakították át. Az vagyok én is, belépek az új, Markusovszky téri bejáraton. A hallban a pasztell színű kanapékon néhányan munkamegbeszélést tartanak. A tér másik végén állványzat jelzi, hogy még zajlanak az építkezés utáni utolsó simítások. Az interjúra menet Bölcsföldi András, a budapesti teológia spirituálisa felkap egy dobozt a lift mellől, így lépünk be együtt az új irodájába. A mappával teli doboz is jelzi, ez még a beköltözés időszaka. A szoba ízlésesen

bútorozott, világos, csak a munkálatok zaja hallatszik be. A lelkipásztor és a kollégium élete szorosan összefonódik, a kapcsolat még édesapja teológusemlékeiben gyökerezik.

– A mostani kollégium helyén kőfal állt az 1950-es évek végén, a késő estig kimaradó diákok azon át másztak vissza a kollégiumba – idézi fel édesapja történeteinek egyikét. Az ő nyomdokaiban járva kezdte meg teológiai tanulmányait 1986-ban. Új, modern, fürdőszobás, kétágyas, erkélyes szobába költözött be kollégistaként a IX. kerületi Ráday utcá-

Bölcsföldi András

ba. A Ráday-kollégium akkori felszereltsége ritkaságnak számított a nyolcvanas években. A budapesti teológia spirituálisa beszél az emlékeiről, köztük a 2019es tűzről, amely elpusztította a kollégiumot. – Noha nem égtek el teljesen a holmik a szobámban, a korom mindent tönkretett, használhatatlanná váltak a

berendezési tárgyak. A diákok jó részének mindene odaveszett. A tűzvészt átélve még inkább hálás vagyok ezért a kényelmes, szép, modern épületért, amelynek a teológusok egyfajta házigazdái lesznek. A hallgatókkal a beköltözéskor elénekeltük a „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek” kezdetű dicséretünket. Valóban végtelen hála van a szívünkben.

A spirituális szobájától nem messze kapott helyet a nóvumnak számító kápolna, a lelki elmélyülés helyszíne. Az úrasztala üszkös fadarabbal őrzi a tűzeset emlékét. A kereszt formájú ablak beragyogja a környéket az esti áhítat fényével. A spirituális a negyedik emeletre lelki-szellemi műhelyként tekint, ott kapott helyett a zeneszoba, a hallgatói önkormányzat (HÖK), a könyvtár és a kápolna is. Bölcsföldi András 19 éve szolgál a Hittudományi Karon. Egykori fő feladatának nemcsak a közösség, de a közösségi terek kialakítását is tartotta. Az új kollégiumban ezek adottak. Élettel, lélekkel, Isten közelségével szeretné megtölteni. A Ráday Ház több intézménynek is otthont ad: a Ráday Gyűjteménynek, a Dunamelléki Egyházkerület püspöki hivatalának, a diákotthonnak, a Bibliamú-

zeumnak és a könyvesboltnak. – A Ráday Ház nem lehet csak különálló intézmények helyszíne, egy egységgé kell válnia. A félév igazi programja, hogy miképpen találunk majd egymásra – fejtegeti a lelkipásztor és hozzáteszi, a teológusok azokat a tereket fogják többet használni, amelyekhez valami miatt lelkileg is kötődnek. Korábban a könyvesboltban kávéztak szívesen a diákok, közben körbenéztek a Bibliamúzeum szomszédos kiállítótermében. Ma még nem tudni, mi lesz a fiatalok kedvenc találkozási helye.

BIBLIAMÚZEUM

Az épület kertjén átsétálva a Bibliamúzeum időszaki kiállításának előkészületeiben találjuk magunkat. Címét a kolossébeliekhez írt levélből kölcsönözték: Kapcsok és kötelékek által. A tárlat a megváltozott emberi kapcsolatainkra reflektál. – Bárkit pillanatok alatt elérhetünk az interneten, telefonon keresztül, a virtuális tér azonban nem hasonlítható a személyes találkozáshoz – fejtegeti Timár Gabriella Ulla múzeumigazgató. A 20. században készült festmények, alkotások a múlt század

viszonyait elevenítik fel, amikor két ember kapcsolata még a valós találkozást és együttlétet jelentette.

Ahogy a múzeum munkatársai mondják, az ember Istennel való kapcsolata is meggyengült, hiszen alig akarjuk észrevenni az Úr jelenlétét és szeretetét az életünkben. A tárlat az őskapcsolattal, Patkó Károly Ádám és Éva-festményével nyitja meg kapuit, kifejezve, hogy engedetlenségünk szakított el minket Istentől és egymástól. Az Isten-ember kapcsolatot bibliai történetekkel, jézusi példázatokkal mutatják be. Ennek záróképe Ferenczy Károly A tékozló fiú című műve. A példázat Isten megbocsátásáról és irántunk tanúsított nyitottságáról beszél. Bármilyen messze kerültünk is az Atyától, ő visszavár és visszafogad bennünket.

Az ember-ember viszony ábrázolását Csontváry Kosztka Tivadar Szerelmesek találkozása című festménye nyitja. A magángyűjteményből válogatott kiállítás nem törekszik az emberi kapcsolatok teljességének ábrázolására, megjelennek benne azonban a társas, a szociális, a baráti kapcsolatok.

Kiemelhető a művész és a modell, a magány, a család és a társasházi élet, valamint Derkovits Gyula Mi ketten műalkotásával a házaspár viszonya.

Látogatásunkkor a kiállítóteremben még csak vázlatok függnek a falon, a művek többsége a raktárban áll becsomagolva. – Izgalmas kérdés: hogyan fognak ezek a képek egymással beszélgetni? Miképpen hatnak a szobrok, kisplasztikák egymásra? Megterveztük az űrutazást, nem tudjuk, milyen lesz a súlytalanság – réved el Horváth Gyula, a kiállítás tervezője. Majd úgy folytatja, a kapcsolódás azért is fontos kiindulópontja az időszaki tárlatnak, mivel a múzeum három évig zárva tartott. Maguk a munkatársak is

szeretnék megélni a viszontlátás és találkozás örömét a megszokott látogatói körrel. – A járvány bezártsága alatt felértékelődtek a személyes találkozások.

A képzőművészetben viszontlátni ennek fontosságát: megerősítés. Az időszaki kiállítással az emberin túl az isteni kapcsolatra világítunk rá – magyarázza Bán Boróka muzeológus. A munkatársakkal elidőzünk még Dési Huber István Titok című festménye előtt, de hogy hogyan mozgatta meg fantáziánkat, az maradjon homályban.

A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATALA

Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző irodájába invitál. A folyosón még üresek a vitrinek. Elnézést kér, hogy nem tud megkínálni frissítővel, de még hátra van a beköltözés. Amint elkezdünk beszélgetni, első gondolatai a hála körül forognak. Az épület megújulása és átalakítása a püspöki hivatal szervezeti újragondolásával járt együtt. A belső terek megtervezése főként a korábbi egyházkerületi vezetőség munkájának köszönhető. Az elmúlt két évben a püspöki hivatal kényszerűen széttagoltan működött, a város több pontján. A többlakiságot nem volt egyszerű megélni a hétköznapokban. Jöttek-mentek a megbeszélések között az elöljárók és a munkatársak.

– Megnyugtató érzés, hogy ismét otthonra találunk. A kollégák életében ehhez a megérkezéshez hosszú út vezetett. Mindenkit mélyen megérintett a tragédia – mondja el a főjegyző. Mielőtt elköltöztek, a leégett falak látványa fogadta a hivatal dolgozóit munkába jövet, majd az átköltözéssel átléptek a megszokottból az átmenetibe, most végre megérkeztek. – Meggyőződésem, azért vagyunk itt, hogy Isten dicsőségére, református egyházunk, a dunamelléki egyházkerület javára munkálkodjunk. Szeretnénk ezt hálás szívvel, örömmel, még elszántabban végezni.

HITTUDOMÁNYI KAR

Az épületben Kocsev Miklós, a Hittudományi Kar dékánja kísér tovább. Benézünk az egyes tanszékekre. Beköltözésre várnak. A Török Pál Kari Könyvtárban

váltunk pár szót Szabó Erika könyvtárvezetővel, aki elárulja, a közeljövőben huszonnégy órás nyitvatartással fognak működni. A modern térben szívesen leülnénk a földre elmélyülni egy illatos könyvben, de maradt még látnivaló. A zeneteremben éppen óra kezdődik, nemsokára megszólal az orgona. A folyosó társalgó részében egy tanár várakozik a növendékeire. Zajlik az élet a Hittudomány Karon. Kocsev Miklós kinyitja a dékáni hivatalt,

és megismerjük a jelent, mialatt bizakodunk a reményteljes jövőben. – A költözés fékezhet, de akár lendületet is adhat, remélem, az utóbbi jellemez bennünket. Jó környezetbe és feltételek közé térünk vissza. Vannak, akiknek szokatlan még a modern épület, de a mi feladatunk, hogy belakjuk, otthonossá tegyük. Hiszem, hogy szép történetté kerekedik itt az életünk – magyarázza a dékán.

DIÁKOTTHON

Visszatér a kollégium régi hagyománya, a névtáblaverseny. A vetélkedés tárgya, hogy melyik szoba díszíti fel érdekesebben, szebben a szoba bejáratánál erre a célra elhelyezett parafatáblát – tudjuk meg Szabó Réka ötödéves hallgatótól, aki

izgatottan várja a gyülekezeti lelkészséget, az előtte álló kihívásokat. Az elmúlt évek viszontagságait nehezen viselte. – Önállóságra nevelt, azonban közösség híján magányosnak éreztem magamat. Az elmúlt években a diákok több kollégiumban voltak elszállásolva, nem volt kötelező a bentlakás – mondja a hallgató. Szobájának falát saját rajzaival díszítette. Fontos számára, hogy élettere az önkifejezés eszköze legyen. Amellett, hogy teológushallgató, szépen rajzol és fest. – Új kezdet ez a kollégium számára, közösségépítés következik. Ennek csak egy évig lehetek részese. Ami másnak kezdet, az ötödéves teológusnak lezárás. Ambivalens érzéseket kelt ennek a tudatosítása.

Szilágyi Sámuelnek a beköltözés pillanata jelentette első élményét a Ráday Házban. – A félkész épületet nem voltam hajlandó megnézni. Szerettem volna, ha egyszerre hat rám a Ráday Ház látványa. Talán én voltam az első kapunyitásra váró hallgató a csomagjaimmal – emlékszik vissza a teológus. Azt is hozzáteszi, két kedvenc helye az ágya és a konyha lesz. Szeret főzni, a tágas, jól felszerelt konyhában könnyű dolga lesz vacsorakészí-

téskor. Sámuel a szabályokra is kitér. A szigorú kollégiumi előírások miatt olyan a Ráday Ház, mint egy olasz bőrcipő. Gyönyörű, csak kicsit még szorítja a lábukat.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA, HIRLING BÁLINT

A Ráday Ház átadását háromnapos programsorozattal ünneplik szeptember 29. és október 31. között. Megnyitja kapuit a Bibliamúzeum, a Dunamelléki Egyházkerület megújult püspöki hivatala, a református teológia és az újjáépített kollégium. A Bibliás Könyvesbolt visszaköltözéséről később döntenek.

2022-09-25

ANYANYELVI KAPUŐR

Nyilatkozott „felé”

Van elég feladata a felé névutónak: megjelölheti a cselekvés, létezés és történés irányát („Ballagtam éppen a Szajna felé” – Ady) vagy helyét („Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van” – 1Móz 25,18), s időhatározói funkciót is betölt („Már vége felé jár az éjszaka” – Petőfi).

Ám hiba ezt a szót olyan körülmények meghatározására alkalmazni, amelyek jelölésére pontosabb kifejezések állnak rendelkezésre. Mégis sűrűn használják például a ’valakihez, valamihez’, illetve ’valakinek, valaminek (a számára, részére)’ értelemben: „néhány köszönő szót szólt a gyülekezet felé”; „a szerelemben valóban mintegy megnyílik a személyiség a másik felé”; „kölcsönös kötelezettségekkel tartoznak egymás felé”. Elég ennyi: a gyülekezethez; megnyílik a másiknak; egymásnak. A következő közlésekben pedig többszörös szószaporítást találunk: „szándékát írásban jelezte a szervező felé”; „megkereséssel éltek a közszolgáltató cégek felé.” Egyszerűbb és precízebb így: megírta a szervezőnek; megkeresték a közszolgáltató cégeket.

E névutót olykor nem az egyszerűség kedvéért kell lecserélnünk, hanem mert stílustalan a használata. Például: „a kettős állampolgárság kérdésében pedig már régen kedvezően nyilatkozott felénk”; „a lány gondolkodott, hogy mit is érez anyja felé”. Helyesen: nyilatkozott nekünk; mit is érez anyja iránt. Az alábbi mondatok még homályosak is: „az egyetem rendkívül elkötelezett a fogyatékos hallgatók felé”; „a gyerekek felé szolgál”. Ilyenkor – a pontosság, a világosság érdekében – nem szószátyárkodás a hoszszabb közlés: az egyetem elkötelezett abban, hogy minél jobb feltételeket teremtsen a fogyatékkal élő hallgatók számára; a gyerekeknek tart áhítatot, hitük erősítését szolgálja.

Más az irány és a rendeltetés! A gyerek dobja a labdát a játszótársa felé, e cikket pedig (nem az olvasók felé, hanem) az olvasóknak írtuk.  ARANY LAJOS

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Dobogós helyezett jutalma. 5. Az idézet első része (J, Ö, K, R, E). 14. Hindu isten. 15. Helyezi. 16. A spárgavirágúak rendjébe tartozó fűfaféle. 17. Feltéve. 18. Fohász. 20. Összecseng a sorok vége. 22. Betéti társaság, röv. 23. Össze-vissza dűl! 25. Az a távolabbi. 27. Váltóbot része! 28. Élénkítő ital. 29. Kámforrá váló. 32. Zala megyei falu. 34. Héber eredetű férfinév, jelentése: Jahve az én Istenem. 36. Szívhangot, magzatmozgást és méhtevékenységet rögzítő vizsgálat, angol betűszóval (non-stress test). 38. Európai nép. 40. Község a Vértesben. 41. Fehéres, kenőcsszerű anyag. 43. Belsőség! 44. Sebtapasz része! 45. Jól látható írás. 46. Ételt készít. 47. Nátrium vegyjele. 48. Kúttípus. 49. Felém. 50. Odébb taszít. 52. Nóé egyik fia. 53. Tartós hajhullám, német eredetű szóval. 54. Érzékel. 56. Csoma Sándor előneve. 58. A német ábécé utolsó betűje. 60. Tartó. 62. Karima része! 63. Trinitrotoluol, röv. 65. Kiejtett betű. 66. Had. 68. Ipari növény. 70. Gyep közepe! 71. Emelt zenei hang. 73. Hordó alá tett gerenda. 75. Tanít.

Függőleges: 1. Az idézet második része (S, M, É, L, D). 2. Retten. 3. Elektronvolt, röv. 4. Jelenlegi. 6. Időmérő része. 7. Pára! 8. Szikár páros betűi. 9. Renovál. 10. Spanyol férfinév, jelentése: isteni tanács. 11. Félig forral! 12. Régi hosszmérték. 13. … Bryant, olimpiai bajnok amerikai kosárlabdázó. 19. … Wilander, korábbi világelső svéd teniszező. 21. Keménygumi. 24. Kézjelzéssel elhallgattat. 26. Krónika. 28. Kettőzve: afrikai dob. 30. Szemmel érzékel.

31. Arany János versciklusa. 33. Öreg. 35. Mocsárban jár. 37. Múzeumi alkalmazott.

39. Igekötő. 41. Üt. 42. … Vegas, kaszinóváros. 45. Színek hiánya. 46. Londoni gyümölcs! 48. Mértani alakzat. 49. Libera … de ore leonis, szabadítsd meg őket az oroszlán szájából! (Requiem). 51. Élet. 53. Détári Lajos labdarúgó beceneve.

55. Szerb származású Kossuth- és Liszt-díjas énekes, gitáros, dalszerző.

57. Osztrák költő (Rainer Maria). 59. Germán eredetű férfinév, jelentése: becsület.

61. Sárgásfehér lószín. 64. Fafajta. 66. Vásznat készít. 67. GZM. 69. Bárkaépítő.

72. Stroncium vegyjele. 74. Töredékhozam! 76. Kós Károly építész névbetűi.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Nyugvó nap fényét őrzi az ablak, kisleány olvas háttal a napnak.” (Károlyi Amy: Arany ablak)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. A Vörös-tenger halai között is szájról szájra jár néhány ilyen történet.

POLLI NÉNI, A VÖRÖS-TENGER BÖLCSE

– Igazam van, igazam van, igazam van! – táncolt be Helli a korallfüggöny mögé. – Igenis jártak az emberek valamikor a Vörös-tenger medrében. Jó, nem most, de akkor is itt voltak! Egész rajokban sereglettek.

– Ki mondta neked ezt a butaságot? – rázta a fejét hitetlenül Hanna mama. – Az emberek nem képesek a tenger mélyén sokáig meglenni. Nincs kopoltyújuk.

– Én tudom! – válaszolta Helli. – De hát Polli néni mondta. Az igaz, hogy nem nekem, de akkor is!

Helli anyukája elgondolkodott. Polli néni a legbölcsebb lény a Vörös-tengerben. Ő ilyet nem mondhat, hiszen teljes képtelenség, hogy az emberek százával, ezrével jelenjenek meg a tenger mélyén. Hanna mama egyszerűen képtelen volt hinni a halacskájának.

– De mama, ha nem hiszel nekem, miért nem megyünk el Polli nénihez? Miért nem kérdezzük meg őt? – nyaggatta az anyját Helli, mert most már tényleg tudni akarta, hogy mi is van az emberekkel. – Hiszen azt mondtad, ismered!

– Ismerem, ismerem. De Polli néni nagyon messze lakik – próbált kitérni halmama, de hiába. Ideig-óráig bírta az ostromot, de azután beadta a derekát. Egy napon fogta két kis csemetéjét, és elúsztak Polli nénihez. Az út valóban nem volt rövid, jól kifáradtak a halacskák, amikorra megérkeztek ahhoz a tengeri árokhoz, ahol a polipasszonyság lakott.

– Csak óvatosan, halacskáim – szólt halmama. – Mi jobbára sekélyebb vizekben úszkálunk. De Polli néni lent lakik a tengeri árok alján. S ott is egy barlang mélyében húzza meg magát. Nem baj, ha vigyáztok, mert sohasem lehet tudni, mi ólálkodik a sötét tengermélyen.

A kishalak félve bújtak anyjuk uszonya alá. De szerencsére nem fenyegette őket semmi vész. Polli néni is szívélyesen fogadta őket.

– Az emberekről akartok tudni, akik száraz lábbal szelték át a Vörös-tengert? – kérdezte, miután Helli elmesélte, mi járatban vannak.

– Igen – válaszolta halmama, és szégyenében egészen pirosra változtak aranysárga pikkelyei. Mert itt, a tenger sötét mélyén

tényleg teljesen butaságnak tűnt, amit Helli mondott. Lehetetlen, hogy itt ember járt volna valamikor. Főleg nem rajokban. – A kis butus a fejébe vette ezt a dolgot, és gondoltam, tőled jobban elfogadja az igazságot, hiszen te vagy a legbölcsebb…

Polli néni csapott egyet a karjaival türelmetlenségében.

– Tán azt hiszed, hogy a gyermeked ostobaságokat beszél? – förmedt rá halmamára. – Hát akkor megmondom én, hogy te vagy az igazán ostoba! Vagy azt hiszed, hogy az Úristen, aki az eget, a földet és a világ összes vizeit és lényeit teremtette, nem teheti meg, hogy száraz lábbal keljen át a népe a Vörös-tengeren?

– De… De… elhiszem – dadogta halmama.

– Na, azért – nyugodott le Polli néni. – És ha tényleg érdekel benneteket, akkor elmesélem, hogyan is történt mindez.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Vállaljuk hitünket

és hovatartozásunkat!

A PROTESTÁNS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK

NÉPSZÁMLÁLÁSI FELHÍVÁSA

Október az idén nemcsak a reformáció hónapja, hanem az országos népszámlálásé is. A tízévente tartott teljes körű népesség-összeírás kiemelten fontos esemény, mert segítségével pontos képet kapunk hazánk népességének jellemzőiről, életkörülményeiről, így az országot, a közösségeinket – benne egyházainkat is – érintő felelős döntések hiteles adatokon alapulhatnak.

A népszámlálás jó alkalom és fontos próbatétel a magukat kereszténynek/keresztyénnek tartó honfitársainknak, hogy megvallják hitüket, hovatartozásukat. Bár a vallásra, felekezeti kötődésre vonatkozó kérdés megválaszolása önkéntes, hasonlóan például az anyanyelvhez, a nemzeti identitáshoz, egy Krisztus-hívő ember számára ez erkölcsi kötelesség. Miért?

Erre a választ magától Jézustól kapjuk: „Azért aki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32)

Mai értékrelativista, önazonosságában elbizonytalanodott, zűrzavaros világunkban nagyon fontos, hogy Krisztus-követő emberként tudatosítsuk, kik vagyunk, hova tartozunk. Ezért a Protestáns Újságírók Szövetsége arra kér és buzdít mindenkit, aki – akár személyes hite, meggyőződése, akár családi hagyományai és neveltetése, vagy kulturális értékei, érdeklődése alapján – reformátusnak, evangélikusnak, baptistának, metodistának vagy más felekezetű protestánsnak tartja magát, hogy bátran vallja meg hitét, és töltse ki a népszámlálási kérdőív vallási hovatartozásra vonatkozó kérdését.  NAGY KATALIN

Újságíró munkatársat keres a Reformátusok Lapja

Szeretettel várunk egy keresztyén értékrendű újságíró munkatársat a Reformátusok Lapja csapatába azonnali belépéssel nyolcórás főállásba. A feladat: interjúk, riportok, tudósítások írása, közösségimédia-felületek gondozása.

Amit kínálunk:

– igényes, szép munkahelyi környezet XIV. kerületi irodánkban, – barátságos, kedves csapat, – korlátlan telefonhasználat, – rugalmas munkavégzés, – laptop, riportermagnó, – korrekt fizetés, SZÉP-kártya.

Elvárások:

– keresztyén értékrend, református egyházi háttér, – felsőfokú főiskolai vagy egyetemi végzettség, – érdeklődés az oktatási terület iránt, – B kategóriás jogosítvány.

Az ideális jelöltünk:

– járatos az újságírásban,

– képes önállóan, igényesen megírni riportokat, interjúkat, – tud autót vezetni, hiszen feladatai között lesz, hogy országszerte tudósításokat, interjúkat készít, – magabiztosan kezeli a közösségimédia-felületeket, – nyitott a tanulásra, fejlődésre, – kreatív, ötletes.

Előny: az oktatási területen szerzett tapasztalat.

A pályázat elbírálásának feltétele: három saját írás – különböző műfajú cikk – beküldése és a fizetési igény megjelölése.

A pályázatokat szeptember 30-ig várjuk a titkarsag@reflap.hu címre.

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

CITRUSOS KARALÁBÉ-KRÉMLEVES

Ha van zöldség, amely messze áll tőlem, az a karalábé. Viszont az egyik legkedvesebb munkahelyemen a séf egyik ikonikus fogása volt ez a leves, és be kell vallanom, tényleg nagyon finom hidegen is, melegen is. Egzotikus, hűsítő.

Hozzávalók: 1,5 kg karalábé, 1 l zöldségalaplé, 7 dl kókusztej, 4 db lime-levél, 1 db citrom leve, 1 db lime leve, vaj.

Elkészítés: A karalábé egyharmadát kigolyózzuk karalábévájóval. A maradék kétharmadot és a leeső részeket a zöldségalaplében a kókusztejjel és a lime-levéllel puhára pároljuk, sóval ízesítjük. Hideg vajjal, citromlével, lime-lével krémes levest készítünk belőle. A karalábégolyókat leforrázzuk, majd jeges vízben visszahűtjük. Zöld olajjal és ezekkel a roppanós karalábégolyókkal tálaljuk, aki szereti, adhat hozzá frissen vágott koriandert is.

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, G hangú, füles, 725 kg-os. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

SZOLGÁLTATÁS • Alpintechnikával is vállaljuk tornyok, épületek teljes felújítását, 40 éves tapasztalat. Korona Alpin Kft., 06-30-952-6096, petranyialpin@gmail.com.

Ha a családjában nem hallhatott róla, hogyan került közel Istenhez?

Világi családba születtem, nem ismertük igazán, a maga valóságában Istent, de én mindig is kerestem őt. Megfogott például az elmúlás alapvető kérdése: hova kerül az, aki meghal? Ezekre a kérdéseimre akkor nem kaptam választ. Isten útja azonban csodálatos, mert a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába kerültem, a szüleim valamiért úgy érezték, a neveltetésem szempontjából erre van szükségem. Az első két év azonban nem volt könynyű, akkor még úgy éreztem, az Igék nekem nem szólnak, de a harmadik évtől otthonra leltem az intézményben. Itt találkoztam Istennel, és azóta ő az életem kősziklája.

Miért éppen a teológián folytatta a tanulmányait?

Nem azonnal jelentkeztem. Isten úgy vezetett, hogy a gimnázium után egy évet kint töltöttem a hajdani NDK-ban. Volt egy nagyon jó lelkészem, nála konfirmáltam, ő ajánlotta ezt az utat, de azt is ő mondta, hogy ha mégis a teológiára jelentkeznék, szívesen megírja az ahhoz szükséges ajánlást. De semmi sem történik ok nélkül! Isten tervének része volt, hogy én előbb németül tanuljak, mert szükségem volt rá a teológián és később is, amikor ösztöndíjasként külföldre mehettem. Az NDK-ban töltött idő után végül úgy döntöttem, hogy beiratkozom a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre. Már a jelentkezéskor, a felvételi bizottságnak elmondtam, hogy szeretnék külmisszióban szolgálni. Akkor senki sem hitte, hogy ez sikerülhet nekem. Az egyetem után végül Németországban voltam ösztöndíjas, utána kikerültem három kis gyülekezethez: Tiszanagyfaluba, Rakamazra és Virányosra.

Ezután jött a missziós szolgálat?

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Nem lelkészi családban nevelkedett, Isten mégis szolgálatába állította Gregussné Buzás Irént. Az Úr ráadásul mindig a periférián élőkhöz, a hátrányos helyzetűekhez vezette, akiktől ő maga is rengeteget tanult és tanul. Ma már sok éve a Tiszántúli Református Egyházkerület Cigánymissziójának lelkipásztoraként dolgozik. Munkáját három gyermek nevelése mellett végzi, férje támogatásával.

Igen, bár először Németországban folytattam újra a tanulmányaimat, ott megtanultam spanyolul. Onnan Dél-Amerikába mentem, ahová egy német missziós társaság küldött ki, egyedüli magyarként. Kifejezetten nehéz missziói út volt. Argentínában utcagyerekek és örömlányok között szolgáltam. Peruban egyfajta Pál apostoli utat jártunk be az indián kisebbség körében, mindenhova mentünk, ahol vártak, hegyekbe, őserdőbe. Oda alig-alig jut szolgáló lelkész, így olyan lelki éhséggel vártak minket, amely leírhatatlan. Ugyan villany nem volt, de boldogságban voltunk együtt. A missziói utamat végül Spanyolországban, drogfüggőségben szenvedők közötti szolgálattal fejeztem be.

Akkor érthető volt, miért kérték fel a cigánymisszió vezetésére.

Igen, eleinte mégis húzódoztam, ugyanis alighogy hazajöttem, megszólítottak ezzel a lehetőséggel, és akkor még nem akartam ilyen feladatot vállalni. Pár hónap imádság után végül mégis igent mondtam erre a szolgálatra, és boldog vagyok, hogy megtettem, mert a cigány testvérek spiritualitásából rengeteget kapok. Ahogyan ők őszintén megélik a hitüket, az a saját hitemben is segítség, és sokat jelent. Tisztelem őket az őszinte bűnbánatukért, azért, hogy nevén nevezik a bűnt. Jézus azt mondta a paráznákra, a vámszedőkre, hogy meg fognak bennünket előzni a mennyek országában.

S hogy miért? Mert ők tiszta szívükből szeretik Istent és bánják meg bűneiket, amit mi nem mindig tudunk megtenni. Ezek az emberek pedig jelenleg kisebbségben vannak itt.

Hol rontjuk el?

Nem feltétlenül rontjuk el! Az emberek ma is keresik a megváltást, csak nem jó helyen. Ezotériában, csodakövekben, jósoknál. Mi, keresztyének is oka vagyunk ennek, mert nem mindig éljük meg hitelesen az életünket. Jézusnak azonban ma is szabadító ereje van, ezt világosan látom a cigány testvérek között. Ott az a cigány testvér, aki sosem dolgozott, de hallgatja az Igét, és munkába áll, vagy az, aki árulta a testét, de elkezd munkálkodni benne az Ige, és új életre tér. Én nem teszek többet, csak továbbítom Isten Igéjét, a növekedést ő adja az életükben. Ezt rendszeresen megtapasztalom. Ez a kegyelem!  BUZÁS BORBÁLA