Reformátusok Lapja 2022/37. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Dóka Viktória (doka.viktoria@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Arany Lajos (arany.lajos@reformatus.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bazánth Ivola

Ezt a mi keresztyén vallásunkat, és ebben a kegyes Patrónusokat, minden gonosztól védelmezzed, a te dicsőségedhez való szeretetben naponként inkább-inkább gerjeszd, és azok által a te dicsőségedet naponként bővebben kiterjesszed. A mi serény Tanítóinknak, szintén úgy kegyes Patrónusainknak velünk való dajkálkodásuk tenálad ne legyen elfelejtve, sőt inkább sok fáradozásuk és hozzánk való buzgó szerelmük, kérünk, szerelmes Atyánk, legyen örök emlékezetedben, és ezeket igaz ígéreted szerint jutalmazd meg mind itt, e földön, mind pedig az egekben.  BUJDOSÓ DIÁKOK IMÁDSÁGA, 1672

INTERJÚ • 6. Klasszikus zene kávéval | Komolyzenei koncertek rendhagyó helyszínen, kötetlen hangulatban

NÉPSZÁMLÁLÁS • 10. Történetek múltbéli népszámlálásokról | A világ legfontosabb története is ezzel kezdődött

GYÜLEKEZETI ÉLET • 16. Személyes légkör, nagy gyülekezet | Riport a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségről

GONDOLATOK • 21. A hűség tudatos döntés | Weber István írása arról, hogy a ragaszkodás egymáshoz kizár más kapcsolatokat

REFORMÁTUS ÉLET • 22. Énekes gyülekezet | Reneszánszát éli az idén hatvanöt éves Tahi Egyházzenei Hét

PORTRÉ • 30. Névjegy | Nagy Judit légiutas-kísérőt, a Budapest-Szemeretelepi Egyházközség tagját mutatjuk be olvasóinknak

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

(13) „…Lábán (…) eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába.” (1Móz 29)

Jákób a közvetlenül Istentől kapott kijelentés után, annak megfelelően útra kelt, és megérkezett nagybátyjához, Lábánhoz. Minden jel arra mutat, hogy az útirány fizikai és lelki értelemben is jó. Az teljesül, ami Izsák és Rebeka kérése volt a menekülésen kívül, hogy Jákób őseik közösségéből keressen, találjon feleséget magának. Anyja testvérénél pedig menekülése idejére védelmet. Ebben az eseményben is világos az, hogy az Úr itt a Jákóbnak álomban adott ígéretét teljesíti: „veled vagyok...” (28,15) A Lábán házához való megérkezés olyan biztos jel, amely erősíti Jákóbot. Ott vagyok, azok között, akiknél helyem van: menedékem, megélhetésem az áldásra való felkészülés alkalmas körülménye. Akkor is, ha a nevében és múltjának eseményében is csaló Jákób most saját életében éli át, hogy milyen megvezetettnek lenni. A hűséggel kiszolgált hét esztendőért nem azt a feleséget kapja, akire vágyott, akit megígértek neki. Jákób évei a hűségre való felkészülés idejét adják Lábán házában. Lehetnek kedvezőtlenül alakuló események az életünkben, de soha ne felejtsük el: a fő vonal, amelyet Isten rajzolt meg nekünk Jézus Krisztus megváltásában, töretlen és változatlan. Emberi buktatók, meg nem tartott vagy megváltoztatott ígérvények között is biztos az Isten ígérete.

2Kor 1,1–11  51. zsoltár

IX. 12. HÉTFŐ

IX. 11. VASÁRNAP IX. 13. KEDD IX. 14. SZERDA

(23) „Elvette Isten a gyalázatomat!” (1Móz 30,1–24) Versengés alakul ki Ráhel és Lea között a gyermekáldás dolgában. És több ez, mint az az ő korukban élő szemlélet, hogy igazán az kapja meg Isten áldását, aki gyermeket fogan. A gyermekáldás felettébb nagy ajándéka Istennek ma is. De a két asszony egymásnak feszülő versengéséből egyértelmű az, hogy nem ez az Úr kizárólagos áldása. Ami versengéssé, a másik fölé kerüléssé, hatalmaskodássá fajul, az nem az! Szolgálók bevonásával versengenek a fiak szülése, születése ügyében. Ők már talán ebben a versengésben nem, de az Úr, az élet ura szentnek tartja az életet, és népet formál, törzseket hív elő belőlük. Isten irgalma, versengő életünkbe való beavatkozása ennyire valóságos. Az ígéret nem egyszerűen egy eminens családi légkör meglététől függ, nem emberi botladozások áldozata, az események a választott nép emberi gyarlóságokkal tarkított történésein is túlmutatva haladnak a kiteljesedés felé: „általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége.” (28,14) Így alakult üdvösségünkre az a nemzetségtáblázat, amelybe valóságosan megérkezett a mi megváltó Urunk.

2Kor 1,12–22  200. dicséret

(27) „Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az Úr.” (1Móz 30,25–43)

Micsoda megnyilatkozás ez Lábán részéről! Benne van nemcsak Jákób vagyona egyértelmű gyarapodásának, hanem az ő anyagi előmenetelének, bőségének felismerése és elismerése is. Kettős tartalmú elismerés ez Jákób nagybátyja, az apósává lett Lábán részéről. Jákób személye hordozza az áldást, de minden gyarapodás a Jákóbbal együtt levő Istentől származik. Különleges dolog ez? Igen. Amikor Isten gyermeke életében egyértelművé válik a többlet, akkor az is nyilvánvalóvá válik ezzel együtt, hogy nem egyszerűen az emberi szorgalom, igyekezet, tehetség, szakmaiság rejti magában az előmenetelt, hanem maga a velünk levő Úr. Nem felejtheti el Jákób az álomban mondottakat: „megőrizlek téged, akárhova mégy...” (28,15)

Szép küldetés úgy jelen lenni környezetünkben, hogy azt mondják: miattad jó, jobb nekünk. A jelenléted s mindaz, ami abból fakad, számunkra áldás. Ennek lehetősége pedig adott, hiszen a keresztyének tudják Isten Jézus Krisztusban tett ígéretét arra vonatkozóan, hogy jelenlétében lehetünk. Az ő jelenlétében lenni pedig áldás mások számára.

2Kor 1,23–2,4  42. zsoltár

(3) „Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (1Móz 31,1–21)

A küldetés idejének felismerése: a „mettől meddig”, az „ettől eddig” bizonyossága a magánéletben, a közéletben és az egyházi szolgálatok teljesítésében is rendkívül jelentős, felelősségteljes kérdés. Nemcsak a kérdést megélő egyénre van jelentős hatása, hanem másokat érintő következménye is van. Megtudni, jól tudni a maradás, az indulás kiérlelődött idejét: sok bajtól, szomorúságtól és károkozástól ment meg. Elérkezett Jákób és családja életében a továbbmenetel, pontosabban az ígéret tartalma szerinti hazamenetel ideje. Nincs mire várni. Nem szabad időzni. Menni kell: „…megőrizlek téged, akárhová mégy, és visszahozlak erre a földre.” (28,15) Kapcsolataink kialakításában, fenntartásában, ápolásában, gyülekezeti és társadalmi

Reformátusok

küldetésünk teljesítésében szükség van az elkötelezett Istenre figyelésre, aki jeleivel, jelzéseivel, kijelentésével eligazít. Eddig, innen tovább azért, hogy az eddigi küldetés ne sérüljön, hanem Isten országának rendjébe beépüljön: pályakezdés, munkahelyváltás, házasság, feladatvállalás, nyugdíjba vonulás idejének félreértése, túlfeszítése sok-sok hibalehetőséget rejt magában. Figyeljünk arra, aki időérzékünket is karbantartja!

2Kor 2,5–17  478. dicséret

(49) „Az Úr álljon őrt köztem és közted, amikor mi nem látjuk egymást!” (1Móz 31,22–54) Háromnapi járóföld különbséggel és lemaradással van Lábán akkor, amikor üldözőbe veszi Jákóbot a vele levőkkel együtt. Hét nap kellett a háromnapi hátrány behozásához. Micsoda lendület, indulat, harag! Felháborodottsággal találkoznak, érnek össze húsz év együtt töltött idő gyors megszakítása után. Lábán elszánt indulattal megy Jákób után: sértettség és sértődöttség, elégedetlenség mindkét oldalról. Ez teljesen egyértelmű még Isten Lábánt megcsendesítő kijelentése után is, de Jákób viszontválaszából is. Pattanásig feszül a húr. Viták, torzsalkodások, érvek, ellenérvek, elégedetlenségek az életünk legkülönbözőbb kapcsolataiban. Családok némelyikében napi eseménnyé válik, baráti kapcsolatokban pusztítóan lép fel. Az egyházi életben is felütheti a fejét: az én igazságom, áldozatvállalásom, a hatalmam, a szavam, igazságérzetem. Hol és hogyan érhetnek ezek össze, hogy nyugvópontra jussanak? Lábán és Jákób frontális találkozásának kedvező végkimenetele abban lett, hogy Isten jelenlétébe kerültek mindketten. Alkudozásmentes egyezségre jutottak, és szépen, megengedéssel őhozzá kötötték magukat. Határkövet állítottak fel, amely az Úrban mérsékelt indulat jele lett. Őt tették ítélőbíróvá egyszer s mindenkorra. Jézus önmagáról jelentette ki a mi érdekünkben: „Én vagyok (...) az igazság...” (Jn 14,6) 2Kor 3  445. dicséret

(29) „…küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32)

Micsoda menet az, amelyben Jákób most halad? Alig békült meg a mögötte levő húsz évben életét meghatározó Lábánnal, hazafelé tart, és hamarosan találkozik a két évtizede őt halálra kereső, sértett Ézsauval. Isten angyalainak előtábora erősíti. Mégis fél, tele van rettegéssel. Emberi számítás szerint ez a félelem megalapozott. Amit maga mögött hagyott, az a gyűlölet, bosszú, üldözés. Isten régi, eredeti ígérete azonban előreviszi. Nem csak a lábai viszik előre. A lelkében óriási változásokkal érkezik: bocsánatkérési szándék, ajándékdelegációk előzik meg érkezését. Milyen emberi! Levenni a lábáról a testvérellenséget. Kiengesztelni anyagi javakkal. Mennyien próbálkoznak ma is így: tárgyakkal, nyájas szavakkal. A döntő fordulat nem ebből származik, hanem abból az éjszakán át tartó tusakodásból, amikor Isten követével birkózik. Testi állapotában maradandó károsodást szenved, de személyiségében megújul, és ezt Istentől küldött új névvel pecsételi meg az Úr. Lecseréli a Jákób – csaló – nevet Izráelre. Ezzel a tudattal érheti a virradat, és indulhat Ézsau felé. A győzelem, az Úrral való „kiegyezésünk” eligazító, megigazító: „megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

2Kor 4,1–6  265. dicséret

(3) „…hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért.” (1Móz 33) Mostanra érett be az elsőszülöttségi jog és az apai áldás. Most vált nyilvánvalóvá a Jákóbnak adott ígéret tartalma. A csaló, a feleségéért duplán megszolgáló, a Lábán házában küzdelmeket átélő, Isten angyalával tusakodó Jákób Izráellé válásának kézzelfogható mozzanata az, amikor a becsapott Ézsau előtt teljes alázatot gyakorolva, békülést igényelve érkezik. Haza. Mert Isten ezt ígérte és rendelte, ez az a föld, ahol az Úr további ígéreteit kiteljesíti majd. Gyönyörű a kibékülés emberek között, testvérek között, házastársak között, egyháztagok között. Különösképpen akkor értelmes, tartalmas, meghatározó és életformáló, ha az a megbékélés a tartóoszlopa, amelyet Istennel élünk át. Felülmúlhatatlan tartalékunk a kibékülésre, megbocsátásra, bocsánatkérésre az, amit Isten cselekedett azzal, amit Jézus Krisztus vállalt, és el is végzett értünk. Isten őmiatta nem haragszik, haza, önmagához vár minket. A Jákóbból lett Izráel hazaérkezése utáni első feladata, hogy „oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten Izráel Istene”. Ugye van oltárod?

2Kor 4,7–18  406. dicséret

IX. 15. CSÜTÖRTÖK

IX. 16. PÉNTEK

IX. 17. SZOMBAT

hogy nem mert eljönni koncertre, de a zenés beszélgetések alatt új világ nyílt meg előtte. Nyitottak vagyunk minden korosztály előtt. Némely gyermek itt kapott kedvet ahhoz, hogy zenét tanuljon, itt választotta ki a hangszerét.

A klasszikus zene mennyire tükrözte vissza az egyes történelmi korszakok társadalmi problémáit?

Johann Sebastian Bach hetente írt templomi művet, húsvétit, pünkösdit, karácsonyit. Az élet diktálta a témát. A Zenés beszélgetések egyikén Beethoven Esz-dúr, „Pápaszem” duóját játszottuk művészvendégemmel. A darab névválasztása külső jegyekre reflektál: olyan valakinek írta, aki nagy, széles keretű szemüveget hordott. A klaszszikus zene az élet összes területére reagál. Nincs központosított üzenet. Mást ért belőle a gyermek, és mást a felnőtt. Ha nyitott elmével, nyitott lélekkel hallgatjuk, meg fog szólítani bennünket. Van vidám és szomorú dallam, de egyedi módon érintenek meg bennünket.

KLASSZIKUS ZENE KÁVÉVAL

DÓKA VIKTÓRIA

Ki akarta hozni a komolyzenét a koncertteremből, hogy lebontson minden akadályt, távolságot a zene és az emberek között. Így lett Karasszon Eszter sorozatának helyszíne egy kávéház, ahol nem érzik a hallgatók feszélyezve magukat, és párbeszéd alakulhat ki a nézők és a művészek között.

Milyen elképzelés indította el a Zenés beszélgetések sorozatot?

Szerettem volna kihozni a komolyzenét a koncertteremből, lebontva mindenféle akadályt, távolságot, falat a zene és az emberek között. A kávéház kötetlen hangulatában nem érzik a hallgatók feszélyezve magukat. Feltehetik a kérdéseiket, a darabok alatt bármikor belekortyolhatnak a kávéjukba. Párbeszéd alakul ki a nézők és a művészek között.

Honnan építkeznek ezek a félelmek?

Az évszázadok alatt elvárások és hiedelmek épültek a komolyzene és a komolyzenei koncertek köré. Például hogy miként viselkedjünk, ne tüsszentsünk, milyen ruhában jelenhetünk meg. Nem is szeretem a komoly megnevezést, ez klasszikus zene. Lehet vidám, szenvedélyes, vicces, szomorú, és néha komoly is, tragikus. Gondoljunk bele, a 16. században a barokk volt a kortárs zene. Feljegyezték: egy-egy koncert után az emberek hazafelé törtek, zúztak, kirakatokat rongáltak meg az ott hallottak hatására. Mára oly mértékben megtanultunk viselkedni a klasszikus zenei koncerteken, hogy normális keretek között sem merjük megélni az érzelmeinket. Nyugodtan nevethetünk a zenei viccen éppúgy, mint a színházban. Mi is vágyunk a kapcsolatra a közönséggel. A színpadon a reflektorfény miatt sokszor nem is látom, kinek játszom. A Zenés beszélgetések alkalmával nincsenek ilyen gátak közöttünk. Öt éve indult el a sorozat. Több résztvevő elmesélte,

Milyen gondolattal hozná közel a klasszikus zenét azokhoz, akik még idegenkednek tőle?

Engedjék el az elvárásokat, azok hamisak. Nem feltétlenül kell a koncert minden részletét érteni. Gordonkaművészként én sem vagyok tisztában azzal, pontosan hogyan dolgozik a kőműves vagy a könyvelő. A koncertek és a Zenés beszélgetések célja, hogy közvetítsük a zenét. Kiragadja a hallgatót a hétköznapok szürkeségéből, élményt, akár megnyugvást adjon számára. Aki fél elmenni klasszikus koncertre, vagy úgy gondolja, nem neki való, az jöjjön el a Zenés beszélgetésre. Igyon meg egy finom kávét vagy limonádét, mert az mindenkihez illik, és engedje, hogy hasson rá a cselló.

Miről fognak beszélgetni következő vendégével, Takács Ákos gordonkaművésszel?

A sorozat alkalmain egy-egy hangszert vagy hangszercsoportot mutatok be. Ebben zenész barátaim segítenek. Ezúttal két cselló lesz a központban, az egyik egy Stradivari-hangszer. Titkokat árulunk el róla. Különböző korok zenéiből készítünk egy csokorra valót, köztük Bach-, Haydn-, romantikus és meglepetésdarabokkal.

 FOTÓ: HURTA HAJNALKA

Zenés beszélgetések Karasszon Eszterrel

A programot a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezi a Magyarországi Református Egyház támogatásával. A soron következő alkalom időpontja szeptember 25., 17 óra. Helyszín: ISON közösségi tér, 1074 Budapest, Hársfa utca 25.

BIZTOS MENEDÉK AZ ÉLET VIHARÁBAN

Hálaadással kell kezdeni ezeket a gondolatsorokat. Van okunk hálát adni Istennek, mert egyházunk, a Magyarországi Református Egyház a Szentírás értelmezésében, tanításában, az Ige hirdetésében két meghatározó, a reformáció korából származó hitvallás talaján áll: a Heidelbergi Kátéén és a II. Helvét Hitvallásén. Ha Zsinatunk és a teológiai oktatási intézményeink figyelnek a kanonikus írásoknak a Szentlélek általi magyarázására, valamint az irányt mutató reformátori hitvallásos iratainkra, akkor egyházunk és benne a gyülekezetek, azok tagjai lehetőséget kapnak

Felelősségünk nyitottnak lenni a szuverén Szentháromság Isten és a Szentírás szövege előtt, azzal a szándékkal, hogy kérjük az ő vezetését, bölcsességét a tájékozódáshoz és helytálláshoz a bennünket körülvevő világban.

a nehéz és kaotikus történelmi helyzetben is az eligazodáshoz. Felelősségünk nyitottnak lenni a szuverén Szentháromság Isten és a Szentírás szövege előtt, azzal a szándékkal, hogy kérjük az ő vezetését, bölcsességét a tájékozódáshoz és helytálláshoz a bennünket körülvevő világban.

Nem feledkezhetünk meg azonban azokról a súlyos hiányosságainkról sem, amelyek a krisztusi alázat, szelídség, irgalmasság, őszinteség és szeretet vonatkozásában vannak jelen egyházunk életében. Bőven van miből megtisztulnunk, hogy az élő, működőképes hit még jobb gyakorlóivá váljunk, hogy még inkább a Biblia váljon életünk zsinórmértékévé.

Világunkban egyre nagyobb az Igétől eltérő tanítást képviselő hamis pásztorok, próféták, tanítók száma. Olvashatunk és hallhatunk krisztusi öntudatra ébredésről, új istentudatról, új apostoli reformációról stb. A különböző ezoterikus tanok gyakorisága, elterjedtsége egyre nagyobb, több országban átszövi a kultúrát, a politikát, a gazdaságot, a közéletet. A jelen járványügyi, gazdasági, energetikai, erkölcsi és háborús válsághelyzetben a válaszokat egyre többen az ezotéria területén

keresik. A keresztyéneknek ezek a válaszok megtévesztők lehetnek, akkor is, ha csak részigazságokat tartalmaznak. A valóság ismerete egyedül Istennél van, és ő annyit jelent ki belőle, amennyire éppen szükségünk van. A válaszokat a Szentírásban kell keresnünk.

A nemek közti különbségek tagadása, a Szentírás és Isten tekintélye elleni lázadás vajon a hittől való elszakadás (aposztázia) jeleit hordozzák, amelyekről Pál a thesszalonikaiakhoz írott második levél második fejezetében beszél? Valószínűleg igen, de ezt az idő és az események fogják egyértelművé tenni. Ezek a jelek Urunk eljövetelének közelségét jelzik.

Mit tehetünk ebben a válságos helyzetben? Elsősorban azt, hogy félelmeinkkel és valós nehézségeinkkel Istenhez fordulunk. Újra rábízzuk életünket Istenre, akinek Fia és pártfogó Szentlelke által gondja van ránk, ahogyan olvassuk az erről szóló ígéretet az 1Pt 5,7-ben: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Számtalan igei ígérettel erősíthetjük szívünket és hitünket. A mi Urunk megígérte nekünk, hogy velünk lesz mindennap a világ végezetéig (Mt 28,20). Nem hagy el bennünket, ebben biztosak lehetünk. A Józs 1,5-ben Isten azzal erősíti Józsuét, hogy vele lesz, amiképpen vele volt elődjével, Mózessel is. Ez az ígéret megismétlődik a Zsid 13,5-ben.

Segítséget jelent az egyéni, különösen a családi rendszeres igeolvasás és imádkozás. A leghatékonyabb segítséget mégis a hitét megélő, diakóniai és missziói szolgálatot végző gyülekezetben kaphatjuk meg. A gyülekezet életében jelen lévő, feltámadott Úr Jézus Krisztus hatalmával egymást erősíthetjük, bátoríthatjuk és segíthetjük.

Nagy segítséget jelent, ha belátjuk, nincs más hathatós, valós megoldás számunkra ebben a hitünket próbára tevő időben, mint az, hogy bizalommal szerető Atyánkhoz siessünk oltalmat és biztonságot keresni. Szava biztatást és megnyugvást ad a kétségbeesésben: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46,2) 

MÁRKUS TAMÁS ANDRÁS A szerző református lelkipásztor

Az eredendő bűn

„A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott.

Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?

Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok!

A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg!

Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.” (1Móz 3,1–7)

Némelyek újra és újra hangot adnak azon igényüknek, hogy az egyház ne mindig a bűnről beszéljen, vagy ne beszéljen róla annyit. Ez a szinte mantraszerűvé vált felszólítás annak ellenére örvend töretlen népszerűségnek, hogy manapság – ha az egyetemes egyházban zajló destruktív teológiai és világnézeti folyamatokra tekintünk – épp a bűn témáját hanyagolják a leginkább, helyette inkább az ember „jó” voltát és a benne rejlő potenciált szeretik kiemelni. Ez bizonyos fokú kognitív dis zszonanciát okoz abban a korban, amelyben mérhetetlen számú embertársunk – kicsik és nagyok, fiatalok és idősek – haláláról, egyházon belüli és kívüli abúzusokról, tömeges válásokról, pedofil bűncselekményekről, forradalmakról és háborúkról szóló hírek zúdulnak a nyakunkba, valamint olyan ideológiák kapnak szárnyra és virágoznak, amelyek személyes létünk és társadalmi berendezkedésünk alapjait forgatják ki és szabnák át radikálisan. És akkor még nem beszéltünk az emberi gyarlóságra vis zszavezethető közúti balesetekről, repülőgép-szerencsétlenségekről, az emberi javak súlyosan egyenlőtlen elosztásáról, éhínségekről, klímatasztrófáról és így tovább.

Furcsa mód minél intenzívebb a létezésünk minden szegmensét átható erkölcsi és spirituális entrópia, annál nagyobb a nyomás, hogy a retorikánk ne legyen radikális, már ami ezen folyamat okait és mélységét illeti. És akkor még nem is említettünk olyan, korábban általános filozófiai dilemmának számító kérdéseket, mint a szenvedés mibenléte és a fizikai halál ténye, és olyan, manapság már gyermetegnek tűnő felvetéseket, hogy a szülés miért olyan piszkosul fájdalmas folyamat, és hogy a férfi és a nő közötti kapcsolatba miért van belekódolva az állandó konfliktus és a rivalizálás. Az utóbbi kérdésekre adott végleges teológiai magyarázatok helyét átvették a komfortérzet, a lelki „egészség” javítására és fejlesztésére hivatott pszichológiai magyarázatok. Jellemző tünet, hogy a halál és a halál utáni lét (örök kárhozat kontra örök élet) kérdése helyett sokkal többet foglalkozunk (már az egyházban is) a gyászmunkával.

Ugyanakkor az tapasztalható, hogy továbbra is válaszokat és végső, a világnézetünket keretező támpontokat, abszolútumokat keresünk, főként a korábban taglalt, húsbavágó, a személyes életünket is érintő jelenségekkel kapcsolatban. Hívők és nem hívők is ösztönösen teszik fel ilyen helyzetekben a közhelyes, de mindenképpen jogos kérdést: „Miért?” Pedig a magyarázat a teodicea problémájára (lásd: mi a szenvedésünk – különösen is a gyermekek, az ártatlanok és az igazak szenvedésének – oka?) ott hever előttünk, csak le kell porolni, újra elő kell venni, és a maga rettentő valóságában közszemlére kell tenni. A magyarázat a bűn, pontosabban az eredendő bűn valósága. Igaz, hogy ez a hitcikkely az egyetemes egyház nagyobb részében továbbra is a káték, hitvallások és az igehirdetések részét képezi, az már kevésbé igaz, hogy a hívők úgy tekintenek rá, mint ami magyarázatul szolgál a mindennapi életük fizikai-lelki gyötrelmeire és konfliktusaira.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy ha a bűnről, annak pusztító hatásáról szóló beszédről lemondunk, vagy mérsékeljük azt, az evangéliumhirdetésünk erőtlenedik el. Az evangélium fénye csakis a bűnről, és azon belül is az eredendő bűnről szóló tan sötét paravánja előtt ragyoghat fel. A kereszt botránya, az egész megváltás, az engesztelés érthetetlenné, sőt, érdektelenné válik az eredendő bűnről szóló tan híján. Timothy Keller – hazánkban is jól ismert – presbiteriánus lelkész szentenciája tökéletesen kifejezi ezt: sokkal bűnösebbek és gyarlóbbak vagyunk annál, mint gondolnánk, de Jézus sokkal jobban szeret és elfogad minket, mint azt valaha is remélni mertük.

Mi tehát az a bázistudás, amellyel az evangéliumi talajon álló keresztyéneknek rendelkezniük kell e témáról? Ősatyánk első bűnét az 1Móz 3,1–7 -ben találjuk meg leírva, mindenki számára ismerős szavakkal. Maga az elbeszélés nyilván rendelkezik azzal a festői jelleggel, amely az őskorra jellemző, és amelynek „nyelvét” az absztrakt és egzakt kifejezések szűkössége jellemzi. Nyilvánvaló vis zszaélés lenne azonban pusztán olyan allegóriaként kezelni, amely az emberi faj önsorsrontását és

fokozatos lezüllését ábrázolja, hiszen az előtte és utána következő részek egyszerű elbeszélések, amint azt több tucatnyi, köztük újszövetségi hivatkozás is bizonyítja. Ráadásul éppen e szakasz eseményeit kétszer is szó szerint idézi az Újszövetség (lásd 2Kor 11,3; 1Tim 2,14).

Azért fontos számunkra ez az esemény, mert az eredendő bűn a Szentírás tanúsága szerint erre vezethető vissza. (A római katolikus teológusok rendszerint azt mondták, hogy az első bűn lényege a gőg volt, amelyet a kígyónak az ember függőségi helyzetére és alárendeltségére való gúnyos utalása ébresztett fel, míg a protestánsok a kálvinista ortodoxia „hercegével”, Turrettinivel együtt többnyire úgy vélték, hogy az első bűn oka magában a hitetlenségben állt, hiszen a büszkeség fakad valamiből.) Maga az „eredendő” szó kevésbé pontos, ezért némelyek inkább az „öröklött”, vagy a „beszámított” kifejezéseket preferálják. Az eredendő bűn, bár az első ember vétkének következménye, nem az első bűnre utal – ez sajnos gyakori félreértés –, hanem arra az univerzális állapotra, amelyben vagy amellyel minden ember megfogan (Róm 3,10–12) . Akármelyik kifejezést részesítjük is előnyben, a tantétel arra utal, hogy az első ember vétke minden egyes leszármazottjának – minden egyes emberi lénynek, mintegy „alanyi jogon” – beszámíttatik, és annak következménye mindenkire kihat. Másképp fogalmazva: egyrészt Ádám bűne közvetlenül nekünk van tulajdonítva, másrészt Ádám bűne miatt bűnös a természetünk. Szűkebb értelemben az elsőt nevezzük eredendő véteknek, az utóbbit eredendő romlottságnak. Az előbbi az alapja az utóbbinak. Ahhoz, hogy ezt ne tartsuk igazságtalannak, látnunk kell, hogy Ádám szövetségi főként képviselte minden egyes leszármazottját. Ezért olvassuk a római levélben, hogy amikor ő vétkezett, akkor bizonyos értelemben „mindenki vétkezett” (Róm 5,12) – azok is, akik még meg sem születtek. Ezért születik meg mindenki úgy, hogy eleve halott vétkei és bűnei miatt (Ef 2,1) . Ugyanúgy nem igazságtalan ez, mint ahogy Krisztus igazsága is beszámíttatik (= imputáció) mindazoknak, akik hisznek benne (Róm 5,15–19)

Az első, bűn nélkül való ember állapotát Augustinus egyházatya a következő kifejezéssel írta le: posse peccare, posse non peccare, azaz képes vétkezni és nem vétkezni. Augustinus szerint az emberiség a bűnbeeséskor elvesztette posse non peccare állapotát, immár non posse non peccare, vagyis most már nem tud nem vétkezni. Az eredendő bűn tehát bukott, bűnös állapotunkra utal, amelyből a tényleges bűneink erednek. Másképp fogalmazva: azért vétkezünk, mert bűnösök vagyunk. Fontos, ahogy ezt láttuk korábban, hogy ez nem elvont teológiai igazság, hanem tapasztalható tény. Jonathan Edwards megállapítása helytálló: ha a Biblia nem mondaná is ki nyíltan, hogy gondok vannak az erkölcsi természetünkkel, racionális megfigyelések alapján is erre a megállapításra jutnánk. Az emberrel kapcsolatban tehát szó sem lehet semlegességről, és nem igaz, hogy csak a társadalom vagy a környezetünk tesz minket „rosszá”. A bűn olyan mély gyökeret vert a szívünkben és lelkünkben, hogy lehetetlen bűn nélkül élni. Némelyek ezt az állapotot „erkölcsi tehetetlenségnek” nevezik, ami arra utal, hogy képtelenek vagyunk arra a jóra, amit Isten elvár tőlünk. Lehet, hogy ez túlzásnak tűnik, de fontos tisztázni, hogy Isten tökéletes mércéje, a Törvény, és nem a mi gyarló elképzeléseink határozzák meg, hogy mi a jó, ezért az úgynevezett „polgári erények”, tehát az általánosan helyesnek és jónak tekintett emberi viszonyulások, magatartások és cselekedetek is tökéletlenek. Sőt, akkor is bűnösnek számítanánk Isten előtt, ha soha semmi rosszat nem tettünk volna (mint például egy újszülött). Augustinus megállapítása szerint olyannyira gúzsba kötött minket a bűn, és annyira romlottak vagyunk, hogy spirituális értelemben holtak vagyunk, ezért Isten megmentő kegyelme nélkül semmit sem tehetünk a megváltásunk érdekében. Ugyan továbbra is magunkban hordozzuk Isten képmását (továbbra is „emberek” vagyunk), de az oly módon torzult, hogy immár képtelenek vagyunk az igaz életre. Ráadásul ez nemcsak valamiféle hiányállapot, hanem aktív lázadás Isten ellen.

Lényeges azonban az is, hogy az eredendő bűn nemcsak az emberi létezés egyes területeit érinti, hanem egész valónkat – intellektusunkat, érzéseinket, vágyainkat, motivációinkat és céljainkat, sőt még fizikai testünket is. Az eredendő bűnre vezethetők vissza a lelki és testi betegségek, és még az is, hogy megöregszünk és meghalunk.

Az eredendő bűn tehát nélkülözhetetlen szentírási tan. Személyes jelentősége felbecsülhetetlen. Minden önhittség és „jóemberkedés” alól kihúzza a talajt, mert megmutatja, hogy akkor is Isten haragja alatt lennénk, ha soha semmi rosszat nem követtünk volna el, ezért sehol máshol nincs megváltás és valódi megszentelődés, kizárólag Krisztusnál. 

„amint meg van írva: »Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.«”

(Róm 3,10–12)

„Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.”

(Róm 5,12)

„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt...”

(Ef 2,1)

„De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká.”

(Róm 5,15–19)

TÖRTÉNETEK MÚLTBELI

Idén ősszel tartják a koronavírus-járvány miatt 2021-ben elhalasztott népszámlálást Magyarországon. Október 1. és 16. között online lehet kitölteni a kérdőíveket, október 17. és november 20. között pedig számlálóbiztosok keresik fel az online kitöltést elmulasztókat. Az esemény kapcsán kis utazásra hívjuk olvasóinkat a népszámlálások történetébe.

A világ összes története közül a legfontosabb is egy népszámlálás idején kezdődik, amelyről Lukács evangéliumában olvashatunk. Jézus betlehemi születésének közvetlen előzménye a Római Birodalomban elrendelt összeírás, amely miatt Józsefnek és Máriának Názáretből Betlehembe kellett utaznia. De a Bibliában nem csak itt találkozhatunk a népszámlálással: megszámlálja a népet Mózes az Egyiptomból való kivonulás után és a pusztai vándorlás végén Móáb síkságán, és tartott népszámlálást Dávid király is, bár nem követte az Úr által Mózesnek adott szabályokat, ezért büntetés sújtotta az országot. Mózes második könyvében az Úr így mondja el az Izráel fiai közötti népszámlálás szabályait Mózesnek: „Amikor összeszámolod Izráel fiai közül azokat, akiket számba kell venni, adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak, amikor számba veszik, hogy ne érje őket csapás a számbavétel miatt.”

(2Móz 30,12) Itt egyébként a számbavétel miatt fizetendő váltságdíjra ugyanazt a szót használja az eredeti szöveg, mint a nem szándékos emberölésért fizetendő váltságdíjra, ami arra utalhat, hogy akit megszámolnak, azt katonáskodni is viszik majd, aki pedig katonáskodni fog, az talán kénytelen lesz ölni is.

A nagyvárosok, majd birodalmak kialakulásával az uralkodókban és a vezető elitben felmerült az igény, hogy tudják, hány lakója van az államnak. Az első ismert népszámlálás-jellegű felmérést Krisztus előtt 2238-ban Kínában tartották. A népszámlálások megszervezésének két fő oka persze a pénz és a háború

voltak. A beszedhető adó mennyiségének és a háborúba vihető katonák számának ismerete előnyt jelentett az uralkodóknak a döntések meghozatalában.

Magyarországon a 18. századig főleg adóügyi összeírások születtek, így ezeket erős jóindulattal sem lehet népszámlálásnak tekinteni, hiszen csak a családfőket írták össze, és közülük is csak azokat, akik adófizetésre kötelezett „nemtelenek” voltak. Az első magyar népszámlálást 1784–1787 között tartották II. József császár utasítására. Itt még megfigyelhető, hogy elsősorban katonai célokat szolgált az összeírás: a nőknél, papoknál és más olyan csoportoknál, ahol a katonáskodás nem jöhetett szóba, az életkort nem is rögzítették. A gyermekek ebben a felmérésben „sarjadék” néven szerepeltek, az összeírók pedig feltüntették, hogy az 1–12, vagy a 13–17 éves korosztályba tartoznak-e. Viszont azt mind a férfiaknál, mind a fiúgyermekeknél fel kellett vezetni, hogy milyen termetűek és van-e testi fogyatékosságuk. E számlálás szerint Magyarországon a lakosság 14 százaléka volt református.

A kiegyezés teremtette meg azt a politikai légkört, amelyben a magyar népszámlálás szükségessége nyilvánvalóvá lett: az első hivatalos, törvény szerinti magyar népszámlálásnak az 1869-est nevezik, amely a Magyar Királyság területén 2 millió és 20 ezer reformátust talált.

és topográfiai eloszlásáról. A legjelesebb tudósok 3–4 millióra becsülték azt. S most az új népszámlálás megállapítja, hogy a Szent István-korona országainak területén közel kilencmillió ember él...” A népszámlálásnak köszönhető az is, hogy a házakat számozással látták el az utcákban, és bár a Komárom megyei nemesség kérte, hogy a nemesek más színű festékkel írhassák fel a házszámokat, mint a többi társadalmi csoport tagjai, a császár nem engedett a kérésüknek.

Thirring Gusztáv demográfus így írt erről a népszámlálásról: „Minden hiánya mellett el kell ismernünk, hogy a császár az ország megismerésének rendkívüli szolgálatot tett. Egészen az ő idejéig semmi pozitív tudomása nem volt sem a kormánynak, sem a közigazgatásnak az ország lakosságának valós számáról

Bár uralkodói utasításra tartottak még részösszeírásokat az országban 1805ben, 1820-ban, 1838-ban, 1850-ben és 1857-ben, ezekkel szemben állandó volt az ellenállás, és nem is törekedtek szakmai igényességre, csupán a katonai és adóügyi szempontok szolgálatára. Ekkoriban, és még később is, nem véletlenül viseltek férfiak is Mária keresztnevet. Ez a katolikus Szűz Mária-kultusz ápolása

NÉPSZÁMLÁLÁSOKRÓL

mellett igen gyakorlatias célokat is szolgált: a papíron sok Mária kevesebb férfinak tűnt az adatok feldolgozásakor, így később kevesebb katonát soroztak be az adott településről.

A kiegyezés teremtette meg azt a politikai légkört, amelyben a magyar népszámlálás szükségessége nyilvánvalóvá lett: az első hivatalos, törvény szerinti magyar népszámlálásnak az 1869-est tekintik, amely a Magyar Királyság területén 2 millió és 20 ezer reformátust talált. A minisztériumban már 1867 tavaszán statisztikai szakosztályt szerveztek, ez volt a mai Központi Statisztikai Hivatal elődje. 1871-ben önállósult Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal néven, majd 1897-ben lett a neve Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Első vezetője Keleti Károly lett.

A trianoni békediktátum után a területelcsatolások miatt az anyaországban megnőtt a római katolikusok túlsúlya. Korábban egyik felekezet sem érte el az 50 százalékot a lakosság arányában, míg a csonka országban 1920-ban az

MIÉRT FONTOS?

A népszámlálás Magyarország egyik legjelentősebb adatgyűjtése. Az adatok alapvetően határozzák meg jövőnket, hiszen megbízható alapot adnak az országunkat, a településeinket és a lakókörnyezetünket érintő legfontosabb gazdasági, szociális és területfejlesztési döntések előkészítéséhez. A felekezetről szóló kérdésre a válaszadás önkéntes, tehát nem kötelező kitölteni, ezért is fontos ezen a felületen is megvallani református hitünket. Kérjük, a cenzuson ne hagyják üresen a vallási hovatartozásra vonatkozó rubrikákat!

5,1 millió katolikus a lakosság 63,7 százalékát adta, 1930-ban pedig már 5,6 millióan voltak, ami 64,9 százalékot jelentett. A több mint 1,6 millió református 1920-ban a lakosság 21 százalékát jelentette, míg 1930ban az 1,8 milliós létszám 20,9 százalékra volt elég. Az 1920-as népszámlálás egyébként nem tekinthető teljesnek, mert a déli országrész egy része 1921 novemberéig jugoszláv ellenőrzés alatt állt, Szeged külterületének egy része és három északnyugat-magyarországi település még ennél is később került vissza magyar fennhatóság alá. Adataik utólagos felvétellel és becslésekkel kerültek be az adattárba.

A szocialista időszakban és a rendszerváltás utáni első népszámlálásból teljesen kimaradt a vallási felekezetre vonatkozó kérdés, és bár a legújabb kori népszámlálásokon már ismét szerepel,

de nem kötelező jelleggel, így 2001-ben húsz százalék, 2011-ben harminc százalék nem válaszolt erre a kérdésre. 2001ben egyébként több mint 1,6 millió ember vallotta magát reformátusnak Magyarországon, míg 2011-ben 1,15 millió.

A Reformátusok Szárszói Konferenciáján is bemutatott Református Nemzetstratégia ezekre az adatokra építve jelölte ki a következő időszak legfontosabb céljait. A következő népszámlálás eredményei további támaszt jelenthetnek a tisztánlátásban, ezért jó volna, ha minden református kinyilvánítaná hitét a számláláskor.  FORRÁS: REFORMATUS.HU/ ULICZA TAMÁS, FOTÓ: WIKIMEDIA COMMONS

Pillanatkép a magyar társadalomról

Ugyan a felekezetre, a nemzetiségre és még néhány témára vonatkozóan nem kötelező nyilatkoznunk a közelgő népszámláláson, de pont ezek azok a meghatározó kérdések, amelyekkel ténylegesen kifejezhetjük, hogyan áll össze a magyar társadalom, milyen hagyományokkal rendelkezik, mi az, amit fontosnak tartunk, milyen értékeket szeretnénk követni. Duráczky Bálint szociológus fontosnak tartja, hogy tegyünk bizonyságot a felekezetre vonatkozó kérdésnél, és jelöljük be, hogy reformátusok vagyunk. FEKETE

A népszámlálások adatai szerint a nagy történelmi felekezetek létszáma csökken. A reformátusoknál ez azt jelenti, hogy 2001-ben több mint 1 millió 600 ezer reformátust számláltak meg, a 2011-es népszámláláson pedig 1 millió 150 ezret. Mi az oka ennek a csökkenésnek?

Két oka lehet, hogy a számok csökkenő tendenciát mutatnak: az egyik a népességfogyással, illetve a hívek számával együtt járó valós csökkenés. A szekularizáció folyamatában azt látjuk, hogy egyre inkább csak azok maradnak meg egy-egy történelmi felekezet berkein belül, akik ténylegesen gyakorolják az adott felekezet szokásait, tartják a hagyományait, olvassák a Bibliát, imádkoznak és templomba járnak. Vannak például, akiket megkereszteltek ugyan gyerekkorukban, de vagy soha nem kapcsolódtak gyülekezethez, vagy eltávolodtak tőle, ezért egy idő után már azt sem tartják igazán számon, hogy hová tartoznak. A népességfogyás hatása is jelentős. Az időskorukban elhalálozó honfitársainkra inkább jellemző, hogy számontartották felekezeti kötődésüket, mint a helyükre lépő fiatalokra. A csökkenő számok másik oka módszertani kérdésekben fedezhető fel. A 2001-es népszámláláskor annyi szerepelt a

kérdőíven, hogy „Vallása, felekezete:”, és a kettőspont után be lehetett írni a választ. Tíz évvel később már azt kérdezte a statisztikai hivatal, hogy „Melyik vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát” valaki. Ez utóbbi megfogalmazás szorosabb kötődést feltételez, ezért valószínűsíthető, hogy erre a kérdésfeltevésre kevesebben jelölték meg egyházi, felekezeti kapcsolódásukat.

Ezek szerint bárki érezheti magát bármilyen felekezethez tartozónak, attól függetlenül, hogy például hol keresztelték, vagy konfirmált-e?

Ahhoz, hogy a népszámláláskor valamilyen felekezethez tartozónak valljuk magunkat, semmilyen kötelezettségnek vagy feltételnek nem kell eleget tenni. Hagyományosan azt látjuk, hogy akiknek aktív kapcsolódásuk van a vallási közösségekhez, általában nyilatkoznak erről. Ugyanakkor előfordul, hogy valaki családi hagyományokra gondolva jelöli meg a felekezethez tartozását, például azzal az indokkal, hogy a szülei, nagyszülei is reformátusok voltak. Az is lehet, hogy valaki az adója egy százalékával támogatja valamelyik felekezetet, és ehhez az elköte-

leződéséhez kapcsolódva vallja magát a népszámláláson is az adott közösséghez tartozónak.

Hogyan zajlik a kérdések megfogalmazásának a folyamata?

Több összetevője van: figyelembe veszik az előző népszámlálások kérdőíveinek kérdezési gyakorlatát, de a társadalom által használt nyelvezetet is, hogy a legpontosabban rá tudjanak kérdezni a fontos dolgokra. Emlékeim szerint a 2011-es népszámláláskor az egyházak véleményét is kikérték arról, hogyan tegyék fel a felekezetre vonatkozó kérdést. Azért nagyon fontos, hogy a kérdések ugyanazok legyenek, mert a népszámlálás legfőbb ismérve, hogy a tíz év alatt lezajlott társadalmi változásokat képes megjeleníteni, ez azonban csak akkor lehetséges, ha alkalomról alkalomra összehasonlíthatók maradnak a kérdések, és így a válaszok is.

NÉVJEGY

Duráczky Bálint szociológus, a Budahegyvidéki Református Egyházközség presbitere. 2012-ben szerezte diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen. Tanulmányait a Corvinus Egyetem PhD-képzésén folytatta, ahol jelenleg doktorjelölt. 2013-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézetében oktat, mellette vallás- és oktatásszociológiai témákban publikál. Gyülekezetében hét éve szolgál ifivezetőként, valamint az Ifjúságépítők ifjúsági szervezetének tanácsadó testületi tagja. 33 éves, házas, egy gyermek édesapja.

Ha önön múlna, hogyan tenné fel a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdést?

Szakmai szempontból az összehasonlíthatóságot tartom a legfontosabbnak, a 2011-ben feltett kérdést tartanám meg. Az egyházaknak is fontos, hogy megismerhessék, hányan tartoznak hozzájuk, hiszen jó tudni, hogy mekkora és milyen mintázatokra épül az egyház társadalmi bázisa. A kérdésváltoztatások minden esetben akadályozzák a tízévenként létrehozott pillanatképek közötti eltérések megértését.

A nagyapámnak még be volt írva a születési anyakönyvi kivonatába, hogy felekezete: református. Miért került ki az anyakönyvi kivonatokból a felekezet?

A 2. világháborúban sokan az életükkel fizettek azért, mert olyan felekezethez tartoztak, amelyet abban az időben üldöztek. Jó megoldásnak tűnt, hogy ne tartsák nyilván a vallási hovatartozást, származást vagy éppen az anyanyelvet. De talán nem is kell visszamenni a világháborúig, hiszen ismerünk a mai napig is olyan történeteket, ahol egy közösség nem meri használni vagy nem is használhatja az anyanyelvét. Éppen ezért tapasztalhatunk óvatosságot abban, ahogy felteszik ezeket a szenzitív kérdéseket a népszámláláskor. Ha az emberek félnek egy adott kérdésre válaszolni, akkor a kapott adatok nem fogják tükrözni a valóságot.

Sokan teherként élik meg a népszámlálást. Miért fontos, hogy megszámláljanak minket és különböző kérdéseket tegyenek fel az életünkre vonatkozóan?

Amellett, hogy rendkívül fontos dolognak tartom a népszámlálást, engem személy szerint lenyűgöz egy ekkora adatgyűjtés

megvalósítása. Ez az egyetlen olyan pillanatkép a magyar társadalomról, amelynek köszönhetően tényleg mindenkiről megtudjuk az alapadatait, életkörülményeit. Két kérdőívtípust kell kitöltenünk: a lakásra, illetve a személyes életünkre vonatkozóan. A kérdőívek alapján kinyert információk rengeteg szempontból hasznosak. Tudományos szempontból is értékesek, de a mindenkori kormányzat is felhasználja a fejlesztéspolitikai döntések megalapozásához, vagy éppen európai uniós és egyéb nemzetközi pályázatok alkalmával is szükséges egy-egy térség népmozgalmi adatainak bemutatása, amelyeket ebből az adatgyűjtésből ismerhetünk meg. Ezekből látható, hogy a népszámlálás tényleg közös ügyünk.

A felekezetünket nem kötelező megválaszolni, de miért tartja fontosnak, hogy ezt mégis megtegyük?

A népszámlálást nem szükségszerű bürokratikus szemszögből megközelíteni. Ha magunk felől közelítjük meg, jó lehetőséget kapunk arra, hogy elmondjuk, kik vagyunk, milyen közösséghez tartozunk. Ugyan a felekezetre, a nemzetiségre és még néhány témára vonatkozóan nem kötelező nyilatkoznunk, de pont ezek azok a meghatározó kérdések, amelyekkel ténylegesen el tudjuk mondani, hogyan áll össze a magyar társadalom, milyen hagyományokkal rendelkezik, mi az, amit fontosnak tartunk, milyen értékeket szeretnénk követni. Ebből a szempontból kiemelt fontosságúnak tartom, hogy tegyünk bizonyságot az adott kérdésnél, és jelöljük be, hogy reformátusok vagyunk.

Miért pont a meghatározó kérdéseket – nemzet, felekezet –nem kötelező megválaszolni?

Sokan attól tartanak, hogy valamilyen hátrány érheti őket a nyilatkozatuk miatt. Ettől senkinek nem kell tartania, hiszen az adatgyűjtést álnevesítési eljárással úgy oldják meg, hogy a válaszadó személye és a válaszok teljesen elkülönítettek, azokat nem lehet összeegyeztetni, de ilyen szándéka nincs is senkinek. Tőlünk nyugatabbra, például Ausztriában, Szlovéniában ezeknek a szenzitív kérdéseknek egy részét általában már fel sem teszik, mert túl nagy a nyomás a döntéshozókon, hogy az állam ne tekintsen be olyan adatokba – például hogy milyen

nyelven beszélünk otthon, milyen a vallásunk –, amelyekhez nem fűződik indokolható oka. A 2010 előtti kormányzati álláspont egyébként Magyarországon is az volt, hogy vallásfelekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdés ne szerepeljen a kérdőíven. Érdekesség, hogy ennek megváltoztatására a 2010-es kormányváltás előtt Balog Zoltán országgyűlési képviselőként nyújtott be módosító javaslatot, amelyet az akkori országgyűlés leszavazott ugyan, de a kormányváltást követően visszakerült a kérdés a kérdőívre.

Tíz évvel ezelőtt ön kérdezőbiztosként dolgozott. Milyen tapasztalatokat szerzett a népszámláláson?

Még egyetemistaként voltam a lakókörzetem kérdezőbiztosa. Hatalmas élmény volt a környezetemben élő embereket valamivel jobban megismerni. Már akkor is volt lehetőség online válaszolni, de önállóan vagy kérdezőbiztos segítségével is ki lehetett tölteni a kérdőívet. Az a meglátásom, hogy idén sokkal többen választják majd az online megoldást, mint egy évtizede. A legtöbben egyébként szívesen fogadtak, néhány olyan esetre emlékszem, amikor albérlők számára nem volt egyértelmű, hogy ha nincs állandó vagy ideiglenes lakhelyként megadva a felkeresés alapjául szolgáló cím, akkor is szükséges választ adniuk. 2011-ben az volt a szabály, hogy mindenkinek ott kell kitöltenie, ahol ténylegesen, életvitelszerűen lakik, függetlenül attól, hogy milyen okból, milyen jogcímen él ott. Előbb-utóbb persze minden körzetembe tartozó kitöltötte. A népszámlálás kötelező adatszolgáltatás, érdemes túllépni a húzódozáson.

Hogyan emlékszik vissza: milyen arányban válaszoltak az emberek a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre? Mi volt a saját tapasztalata?

Nem tudok százalékot mondani, de úgy emlékszem, hogy az idősebbek sokkal szívesebben válaszoltak a nem kötelező kér-

désekre. Az aktív éveiket élő, elfoglaltabb emberekre jellemzőbb volt, hogy csak arra akartak válaszolni, ami kötelező. Az adatokból azonban tudjuk, hogy az emberek több mint hetven százaléka válaszolt a vallásfelekezeti hovatartozást vizsgáló kérdésre is.

A kérdezőbiztosnak hogyan kell eljárnia? Biztathat a nem kötelező kérdések megválaszolására?

Akkor azt az utasítást kaptam, hogy ez a rész nagyon fontos, ennek megfelelően fel kellett hívnunk az emberek figyelmét, hogy van lehetőség ezekre a kérdésekre válaszolni, és arra is, hogy mindez teljesen anonim.

Mit kezdhetnek az egyházak a megkapott adatokkal?

A népszámlálás nagyon jó területi felbontással bír, tehát településszinten hozzáférhetővé válik az az adat, hogy milyen felekezeti megoszlás jellemzi az adott közösséget. A számok megmutatják a belső migráció hatásait is. Amit a hétköznapok során tapasztalunk, azt a népszámlálás alapján is látjuk: sok település elnéptelenedik, ott ezzel párhuzamosan a felekezethez tartozók száma is csökken, viszont az agglomerációba nagyon sokan költöznek, és így például Budapest környékén robbanásszerűen növekednek a református gyülekezetek. Ezeket a folyamatokat nemcsak az egyházi statisztika támasztja alá, hanem a népszámlálási adatok is. A társadalomnak ezek a mozgásai lassúnak tűnhetnek, de 10 év már elég idő ahhoz, hogy tendenciák rajzolódjanak ki, így ezeknek az adatoknak az elemzésével alaposan fel lehet készülni arra, hol várható egy adott felekezethez tartozó közösség növekedése, és láthatjuk azt is, hol van remény teljesen új gyülekezetek indítására.

Mit lehet még kiolvasni az adatokból?

Tíz évvel ezelőtt sok elemzést készítettünk, a többi közt azt is vizsgáltuk, hogy egy-egy településen hogyan változott a reformátusok száma. Szépen kirajzolódott, hogy egy-egy térség reformátussága stabilabb, ezen belül is érdekes volt, hogy Budapesten a Budán élők felekezeti hovatartozása kevésbé változott 10 év alatt, míg a pesti oldalon élőké jóval változékonyabbnak bizonyult. Itt alapvetően nem arról van szó, hogy az egyes emberek felekezeti hovatartozása változott volna jelentősen, hanem a népességmozgás folytán változik a közösség összetétele, és így változnak a felekezeti arányok is. Ezekre a trendekre érdemes figyelnie és reagálnia az egyházaknak. Emellett az egyházban is gyűjtünk adatokat, statisztikákat, így érdemes összevetni a saját számainkat a népszámlálási adatokkal, hogy jobban értsük egyházunk tagságának változásait.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA/GETTY IMAGES

Később

súlyosabb konfliktusokkal kellett Jézusnak szembenéznie. Ellenségei támadták, kísértették, csapdába akarták csalni. De ő minden esetben megtalálta a módját annak, hogyan lépjen ki a beszorított helyzetből. Más szintre, új nézőpontra vitte az ellenséges leckéztetést, viszont-kérdéseket tett föl nekik egyszerű válasz helyett, amelyekre nem tudtak felelni. Gyilkos indulatukat és féltékenységüket azonban nem csendesítette le az ő békessége, sőt, inkább keresték a módját annak, hogy elfogják és megöljék. Jézus konfliktuskezelése példa nekünk, de fölöttünk is áll. Ő Isten megváltó akaratának szolgálatába állította magát és a megoldhatatlan ellentéteket.

A mi konfliktusaink nem vérre menő csaták, mégis elbukunk. Tanuljunk Anselm Grün Benedek-rendi teológus, lelkigyakorlat-vezető tanulmányából: Hogyan küzdjünk meg a konfliktusokkal? (Konflikte bewaltigen, Herder Verlag, 2016) Hét szabályt ad ezek békés kezeléséhez. 1. Értsük meg és nevezzük meg pontosan, mi a konfliktus tárgya. 2. Figyeljünk arra, hogyan adja elő az álláspontját a másik fél. Ne mindjárt a saját ellenérveinket fogalmazzuk magunkban, hanem próbáljuk elismételni saját szavainkkal az övét, hogy kiderüljön, valóban azt hallottuk-e, amit mondott. Fogadjuk el, hogy a másik másként látja és másként gondolkodik, mint ahogyan mi. 3. Világosan fogalmazzuk meg a saját érveinket, közben beszéljünk az érzelmeinkről is! Nincs puszta tényeken alapuló konfliktus, az érzelmeink mindig benne vannak, ezért azokat ki is kell mondani. 4. A múlt megkötöz minket, mégis a jövőbe vezető megoldást keressük! Ne csak azt, hogy ki volt a hibás, mert minden energiánkat leköti a bűnüldöző nyomozás. Az csak arra jó, hogy magunkat, a saját igazságunkat igazoljuk, és tovább vádoljuk, támadjuk a másikat. 5. Keressük a kiutat a konfliktusból, ha lehet, közösen! Külön-külön mondjuk el, hogyan és miben látnánk a megoldást, azután vitassuk meg! Mind a kétféle javaslatot mérlegeljük, és gondoljuk el a következményeit! Lehet, hogy eltart egy ideig, de érdemes megnézni, hogy egyik vagy másik út, a változás hova, merre vezethet. Közben folyamatosan érdemes megvizsgálni az érzelmeinket: hogyan érezzük magunkat, meg tudjuk-e hallgatni egymást, ésszel érvelünk-e vagy indulatból? Nehéz, de van, hogy be kell látnunk: nincs megoldásunk. Akkor is hagyjuk nyitva az utat, hátha később lesz! 6. Ha sikerült valamiben megegyeznünk, írjuk le és tartsuk ahhoz magunkat! 7. Ünnepeljük meg a közös sikert!

Keresztyének így kezelik vitás kérdéseiket, nézeteltérésüket. Ideális esetben. 

„Adj türelmet, békességet…” – énekeljük gyakran, Urunk, mert e kettő nélkül nem érdemes felkelni sem reggel. Tudjuk, hogy adni akarod ezeket nekünk! Mert e világ létrejöttekor értelmet, döntési képességet adtál nekünk, embereknek, hogy ne előre programozott gépek legyünk, hanem értelemmel, szívvel tudjunk élni! De még ennél is többet tettél értünk! Krisztusban örökre bizonyítékát adtad végtelen türelmednek, békességednek! És már értjük, nem türelemért és békességért kell imádkoznunk, mert az már régóta a miénk, hanem hálát adni mindezért, és úgy dönteni: mostantól mi tovább akarjuk adni embertársainknak azt, amit mi is kaptunk tőled! Így lehetünk nemcsak imádkozó, de cselekvő emberek is. Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS

Lea szeme és Jákób szerelme

Jákób útra kelt, és meg sem állt anyja szülőföldjéig. Szomorú fordulat ez az ősatyákról szóló elbeszélésekben, és nem csak a családi dráma miatt. Jákób a fiú, aki becsapta apját, Izsákot, a testvér, aki kisemmizni igyekezett bátyját, Ézsaut. Nem indulunk szánalomra iránta, mégis éreznünk kell a tragédiát: Ábrahám épp ezt a vidéket hagyta maga mögött, engedve Isten hívásának, most viszont Jákób visszafelé utazik, Lábánhoz, anyja testvéréhez. Mi következik ezután? Mégsem ő örökli a neki ígért földet?

Jákób megérkezett, és a családi-szerelmi szálak hamar elkezdtek összekuszálódni. Lábánnak két lánya született, a kisebbik, a gyönyörű Ráhel és Lea, az idősebb, akinek a szeme Károli fordítása szerint „gyenge”, új bibliafordításunkban viszont „kedves” volt (1Móz 29,17). Nagyon nem mindegy – de lehetetlen pontosan meghatározni, melyik variáció a helyes, mivel az eredeti héberben szereplő szó jelenthet gyengeséget és gyengédséget is. Ez értelmezhető pozitívan, tehát Lea finom tekintetű teremtés volt, de magyarázható testi fogyatkozásként is: Leának gyenge volt a szeme. A régi rabbik ebből a kicsit homályos megjegyzésből diszkrét jelzést olvastak ki: Lea nem volt szép, csak a tekintete kedves, lágy; vele szemben Ráhel mindenestül gyönyörű volt. Más magyarázók arra gondolnak, hogy a Jákóbot megpillantó Lea elsírta magát, ez tette „gyengévé” a szemét, megint mások nem ilyen megengedők, szerintük ha nem volt is gyengénlátó Lea, de a szeme nem csillogott elég elevenen, így őt egy keleti férfi nem találta vonzónak. Nem véletlen, hangzik érvelésük, hogy a szem környékének kiemelése ebben a térségben már az ókorban is szokásban volt! Bármi vezette is Jákóbot, ő Ráhelt választotta, a mindenestül gyönyörűt, akitől József és Benjámin született. Lea is a felesége lett, de ez már kívül esik a szerelem kérdéskörén.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

Személyes légkör, nagy gyülekezet

Felelősség és feladat az ország legismertebb gyülekezetéhez tartozni – vallják a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség tagjai. Amellett, hogy a Nagytemplom szakrális épület, nemzeti emlékhely is egyben, amelyet évente turisták tömegei keresnek fel. Az ezer főnél is népesebb gyülekezet mérete ellenére családias légkört igyekszik teremteni tagjainak, amit főleg kiscsoportos alkalmakkal érnek el, igaz, ezekből is van egy tucat.

HEGEDŰS BENCE

Debrecen szerepe a magyarországi reformáció, illetve a kálvinista tanokat követő egyház megalakulásában vitathatatlan, elég csak egymás mellé tenni a város és a református egyház címerét. A megszólalásig hasonlító jelképek léte mondhatni természetes annak fényében, hogy a reformáció során megalakult debreceni gyülekezetet és a reformált vallásra áttért várost szinte ugyanazok a tisztségviselők vezették. A debreceni Nagytemplom ikonikus, a történelem fonalával gazdagon átszőtt épület, így azt, ha máshonnan nem is, az iskolai történelemkönyvekből mindenki ismerheti.

ŐSÖK NYOMÁN

– Óriási megtiszteltetés a nagytemplomi gyülekezet tagjának lenni. Én magam 1983-ban ismertem meg a Nagytemplomot, akkor még hitetlen emberként. Itt kötöttem házasságot egy hívő keresztyén lánnyal, Szakácsi Zsuzsannával, aki engem attól fogva terelgetett a hit útján. A nagytemplomi gyülekezetnek 2000ben lettünk tajgai. Aktív szerepet vállaltam az egyházközség életében, így először pótpresbiter, presbiter, majd végül gondnok lettem a gyülekezetben, ahol már a harmadik ciklusomat töltöm ebben a tisztségben – mondja Juhász László.

Hadházi Dávid a gyülekezet 40 presbitere közül egy, aki szerint felelősség és feladat a nagytemplomi közösséghez tartozni. – Feladat azért, hogy ez a nagy múltú

egyházközség a jelenben is megtalálhassa a szerepét, a küldetését, és elvégezhesse azt, amit az Úristen rábízott. Felelősség pedig azért, mert bizonyos szempontból ez a gyülekezet példaként áll más református gyülekezetek előtt, és felelősség jól élni ezzel – vallja a fiatal presbiter, aki

Ez a kiemelt figyelem teherként is megjelenik az életünkben, hogy vajon be tudjuk-e tölteni az Úr által ránk bízott küldetést itt, Debrecen városában és az egyházunk életében is, és hogy nagy gyülekezetként is meg tudunk-e maradni ebben a személyes légkörben és közvetlen kapcsolatban. Oláh István szerint a nagy gyülekezetekben könnyen „el lehet bújni”, de szeretnénk, hogy a „bujkálók” is aktív tagjai legyenek a közösségnek, hogy érezzék meg és éljék át azt, milyen ebben a gyülekezetben megélni a hitüket, az Istennel való kapcsolatot és azt, hogy itt egymással testvéri közösségben vannak az emberek. Mint mondja, neki a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközség a testvériséget jelenti, és azt, hogy itt vidám, szeretetteljes módon tudnak kapcsolódni egymáshoz a hívek, és ezt ki tudják sugározni. Céljuk, ha valaki bejön hozzájuk, azt érezze: a nagytemplomiak hordozzák a hit erejét, fényét, és ezt büszkén és örömmel tovább is akarják adni, és nem elrejteni.

HARANGJÁTÉK A NAGYTEMPLOMBAN

Idén októberben lesz két éve, hogy először szólalt meg a debreceni Nagytemplom harangjátéka. A huszonnégy harangból álló zenei ritkaságot az első nagytemplomi istentisztelet 200 éves jubileumának alkalmából készíttette a gyülekezet. A Nagytemplom Kossuth tér felőli bejárata feletti ablakai délelőtt kilenc órakor, délben, délután három órakor és este hat órakor kinyílnak, hogy a főtéren is hallhatók legyenek azok a református dallamok, amelyek ilyenkor elhangoznak. A harangjáték különlegessége, hogy nemcsak az előre beprogramozott dallamokat képes lejátszani, hanem összeköttetésben áll a templom elektromos orgonájával is, így ha a kántor azt szeretné, a hangszer billentyűivel is megszólaltathatja a harangokat. A templomban már tartottak olyan koncertet, amelyen a harangok és a nagy, sípos orgona együtt muzsikált.

ifjúsági vezetőként igyekszik ezek szerint szolgálni a gyülekezetben. – Sokat imádkozom a közösségért, a vezetőiért és a tagjaiért, és hogy bölcsen sáfárkodhassunk a talentumainkkal – mondja.

Hasonlóan gondolkodik szolgálatáról Oláh István elnök-lelkipásztor is, aki 2021 óta vezeti a nagytemplomi gyülekezetet. – Mindenképp megtisztelő feladat és egyben nehézség is egy lelkipásztornak itt szolgálni. Templomunk Debrecen városának a jelképe, szűkebb és tágabb környezetünkben is figyelnek bennünket, nézik, hogy mi történik nálunk, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen példával járunk elöl.

SZOLGÁLÓ GYÜLEKEZET

Bár hivatalosan nem bizonyított, de valószínű, hogy a nagytemplomi gyülekezeté az ország legnagyobb presbitériuma. – Számomra a presbiteri tisztség összefügg a nagyon aktív szolgálattal, részvétellel a mindennapi és a közösségi életben is – mondja Beszterczey András, aki tavaly óta megválasztott lelkésze a Nagytemplomnak.

Aktív szolgálók nem csak a presbitérium tagjai között vannak, ekkora gyülekezet nem is működhetne megfelelően laikus segítők nélkül, akik számos területen szolgálhatnak. – A diakóniában és a gyülekezet

szeretetszolgálatának munkájában mindig van helyük a segítőknek, de sokan vállalnak feladatot az istentiszteleteken, nagyobb ünnepi rendezvényeken, mint ahogy más gyülekezeti alkalmak megszervezésében, lebonyolításában is – sorolja a segítségnyújtás lehetséges helyszíneit Beszterczey András, aki szerint az sem ritka, hogy az önkéntesek kétkezi munkájukkal segítenek mondjuk egy lakásfelújításnál, vagy élelmiszercsomagok összeállításában, kiosztásában. Ez a fajta áldozatos munka közösséget teremt, ráadásul a társadalomnak is visszaadnak valamit a tagok, erőforrásaikhoz mérten. Ez tölti és közösségé formálja gyülekezetüket.

Juhász László szerint 50-100 fő közötti azon segítők száma, akik hétről hétre „hadra foghatók”. Az ő szerepük a járványnyal terhelt időszakban felértékelődött. – Voltak olyan testvéreink, akik a korlátozások alatt bent ragadtak a lakásukban. Nekik a segítőink bevásároltak, elintézték hivatalos ügyeiket, de segítség volt az is, hogy az egyedül maradtakat felhívták telefonon. Ők ezt hálásan fogadták, értékelték a szívből jövő segítséget.

A gondnok szerint a széles körű segítői hálózatnak tanító szerepe is van, mert példát mutathatnak a felnövő generációnak. – Bízunk benne, hogy egyre több embert tudunk majd bevonzani a gyülekezeti munkába, egymás megsegítésére.

HÁROM ISTENTISZTELET

Az ezerkétszáz fős gyülekezet, bár beférne egyszerre is a templomba, vasárnaponként három istentiszteleten vehet részt.

– A 8 órai istentisztelet a „fülemüléké”

– mondja viccesen Beszterczey András –, akik nyáron inkább a hűvösben jönnek, télen meg idejében szeretnének hazaérni. Bár látogatottságában elmarad a délelőtt 10 órai alkalomtól, ugyanolyan liturgia szerint tartjuk. Különbség még, hogy nem a nagy templomtérben, hanem a kisebb imateremben gyűlünk össze. Magvas, állandó törzsközönsége van a 8 órai istentiszteletnek, amelynek tagjai jól ismerik egymást, és remekül érzik magukat.

A 10 órai alkalom már a templomtérben zajlik, a résztvevők létszáma sokszorosa a reggeli istentiszteletének. Bár liturgiájában megegyezik a 8 óraival, a szolgálatot a gyülekezet lelkipásztorai felosztják egymás között, és sokszor bevonják a gyülekezet tagjait is, akik Igét olvasnak vagy imádkoznak az istentiszteleten.

– A harmadik istentiszteletet este 6 órakor tartjuk, amely inkább azok számára kedves, üdvös és kívánatos, akik szeretik a kötetlenséget, a fiatalosabb lendületet és a dicsőítő zenét – fogalmaz Besz-

terczey András. – Az esti istentisztelet énekrendje inkább a modernebbnek nevezett énekkincsből áll, orgona helyett kis zenekar kíséri az énekeket, az alkalom állandó részvevője egy néhány tagú kórus is. A liturgiája bár kötött, mégis szabadabbnak tűnik a nagy istentiszteleté-

nél. Nem kell felállni, az igeolvasók és az imádkozók mindig laikusok – részletezi a lelkész. Hozzáfűzi, hogy az ünnepi úrvacsoraosztásnál mind a három istentiszteleten kiszolgáltatják a sákramentumot.

Természetesen a három, felnőtteknek szóló vasárnapi alkalom mellett a 10 órai istentisztelettel párhuzamosan tartanak gyermek-istentiszteletet külön az óvodás- és külön az iskoláskorú gyermekek számára, valamint az imateremben a konfimáció előtt álló vagy az épp konfirmált fiataloknak tartanak alkalmat. – Szükségét éreztük annak, hogy legyen egy tizenévesek istentisztelete is, amely átmenet a gyermek- és a felnőttalkalmak között – mondja Oláh István.

KISCSOPORTBAN AZ ERŐ

„A gyülekezet a megújulás útjaként a már évek óta működő kiscsoportos bibliaóra-struktúrát szeretné továbbra is az evangélium terjesztésének eszközeként használni” – olvasható a nagytemplomi

gyülekezet küldetésnyilatkozatában. Ezzel összhangban az egyházközségben jelenleg tizenkét kiscsoport működik. Külön csoportjuk van az ifjaknak – nekik több is –, a középkorúaknak, az ifjú házasoknak és a fiatal felnőtteknek, a kismamáknak, de van klasszikus bibliaóra is és számos bibliakör, szintén kor szerinti bontásban. – Ez a tizenkét kör lehetőséget ad arra, hogy a gyülekezet egyes rétegei megismerjék egymást, hogy meghitt közösségek alakuljanak ki. Az a 300-350 fő, aki vasárnapról vasárnapra látogatja a gyülekezetet, ott nem tudja igazán jól megismerni egymást, nem tudja felmérni, kinek mire van szüksége, ki milyen nehézségekkel küzd, vagy ki milyen örömökben van éppen. A kiscsoportos alkalmak tényleg kiválóak arra, hogy egymást jobban megismerjék, hogy a hitet együtt megéljék – állítja Juhász László.

A gondnok elmondása szerint folyamatosan próbálják a fiatalokat is bevonni a gyülekezeti életbe, így a konfirmált ifjaknak évente egy-két kiscsoportot alakítanak. – Nehéz ezeket a fiatalokat megtartani és arra szocializálni, hogy minden héten eljárjanak a körbe. De meggyőződésünk szerint szükség van arra, hogy a jövő generációját a Biblia fényében neveljük, tanítsuk, és megmutassuk nekik, hogyan is él az előttük járó nemzedék – teszi hozzá.

TURISTÁK A NAGYTEMPLOMBAN

A debreceni Nagytemplom és a református kollégium épülete egy hazánk tizenhat nemzeti emlékhelye közül. Mint ismert, az 1848–49-es szabadságharc kormánya Debrecenbe menekülve a Nagytemplomban mondta ki 1849. április 14-én a Habsburg-ház trónfosztását, és hirdette

ki a Függetlenségi Nyilatkozatot. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944 decemberében a kollégium épületében ülésezett. A templomban ma is megtekinthető számos személyes relikvia mellett az a szék is, amelyben a hagyomány szerint Kossuth Lajos ült azon az áprilisi napon.

A szék mellett persze számos állandó és időszakos kiállítást tekinthetnek meg a látogatók a templomban, néhány éve már a padlásteret is bejárhatják, testközelből láthatják az 1873-ban újraöntött Rákóczi-harangot, amely 3800 kilogrammjával Magyarország legnagyobb református, egyben legnagyobb protestáns harangja, az ország harangjait nézve pedig a nyolcadik.

A templomot évente közel ötvenezer turista keresi fel, számukra sokszor külön programsorozattal készül a gyülekezet. Idén a Szerelmes Nagytemplom című rendezvény volt a legnépszerűbb, amelynek állomásai hol a történelem, hol a kultúra, a zene vagy éppen egymás szerelmeseinek szóltak. – Például amikor a zene szerelmeseinek hirdettünk meg egy estét, akkor

a tárlatvezetést orgonakoncerttel színesítettük, a történelem szerelmeseit pedig részletesebb tárlatvezetéssel vártuk. Az is közös volt ezekben az alkalmakban, hogy a program a templom panorámaárkádján zárult, ahol megkínáltuk a résztvevőket egy pohárral a Nagytemplom borából –mondja Beszterczey András. – Volt már lánykérés is ott fent – teszi hozzá.

RÁDIÓS RUTIN

– A vasárnapi igehirdetések alapjául idén a perikóparendet választottuk, amelyben minden vasárnaphoz egy-egy meghatározott igeszakasz tartozik – mondja Oláh István, aki felidézi, hogy korábban is egy évre előre kidolgozták az igehirdetések témáit. – Volt, hogy a tízparancsolatról prédikáltunk egy éven keresztül, vagy arról a hatvanhat Igéről, amelyek a Nagytemplom járólapjaira vannak vésve.

A szeptember 11-i rádiós istentiszteleten Fekete Károly püspök-lelkipásztor hirdeti az Igét, és ő sem tér majd el az éves rendtől – teszi hozzá az elnök-lelkész.

 FOTÓ: ZELENKA ATTILA

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra! REFORMÁTUSOK LAPJA

HOVÁ TARTOZUNK?

Már bocsánat

Két hete formán sétáltattuk a kutyát, és kisfiammal megcsodáltunk egy pici markolót szállító kisteherautót. Azt is láttuk, hogy elég furcsán áll a kanala. Hazaérve húsz perc múlva a települési Facebook-csoportok már izzottak a kérdőjelektől és a dühtől, merthogy az egyik televízió- és netszolgáltató elérhetetlenné vált. Utána láttam, hogy egy férfi beírt a csoportokba: bocsánatot kér, ők okozták a hibát, a markolójuk „nem szakszerű szállítás miatt” elkaszált egy kábelt, ez okozza a szolgáltatás kimaradását. Minden felelősséget vállal, a szolgáltatóknál megtette a bejelentést, és segíti a helyreállítást.

Olyan jólesett ilyen józan, higgadt bocsánatkérést olvasni! Korrekt kiállás volt, példás felelősségvállalás.

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

Tel.: 06-30-396-8208

1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu

 Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

MEGRENDELŐLAP

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

Tel.: 06-30-396-8208

Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99.

Név:

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Ahogyan a kézíráshoz nemcsak kéz és toll kell, hanem a kéz csontosodása, a finommotorika és térérzékelés fejlődése, megfelelő ceruzafogás… Úgy sok apró mozaikdarabból áll össze a bocsánatkérés is: először is tudni kell, hogy nem vagyok tökéletes. Aztán fontosnak tartani a másik embert, hogy a magam gyarlóságát ne rejtegessem, hanem mindenki érdekében vállaljam a következményeket. Kell hozzá hit abban, hogy nemcsak tartozom a közösségemnek ezzel, de létezik valamiféle igazságosság, amely sérül, ha nem teszem meg. A hibáink dédelgetésének korában ez a fajta bocsánatkérés bűnvallás és hitvallás, ha nem is közvetlenül Istenről, de arról, hogy van „greater good”, nagyobb jó a saját személyes érdekemnél. Nem sokkal később olvastam a pécsi tűzvész okozójának posztját, amelyben névvel vállal minden polgári és büntető törvénykönyvi felelősséget, és kifejezi sajnálatát az okozott kár miatt. Elkezdtem reménykedni: ha ilyeneket lehet olvasni, talán meghonosítjuk a bocsánatkérés és a felelősségvállalás kultúráját? Nagyon jólesne ezt gondolnom, hiszen épp arra próbálom tanítani a két és fél éves fiunkat, hogy akár direkt, mert épp elnyelték az indulatai, akár véletlenül kárt vagy fájdalmat okozott, kérjen bocsánatot, és próbáljon máshogyan viselkedni is legközelebb. Egy dackorszakossal nem mindig könnyű, olyan profin tereli el a témát, hogy a szánk tátva marad: „Anya, tudtad, hogy Adélnak keresztallegiája van?” Szóval a nevetést visszafojtva, magunkat is fegyelmezve próbálunk eljutni odáig, hogy ő is értse, nem jó, amit tett. Sokat jelent, ha ebben nemcsak papolunk neki, hanem hiteles példákkal is találkozik. Milyen jó, ha van kitől látni, hogy felelősséget vállalni belevaló, derék dolog. Hiszen már Ádám és Éva sem voltak rá képesek, inkább csak ment a körbemutogatás.

Más kérdés, hogy a megbocsátást elnyerjük-e. Az az igazság, hogy attól, akitől kérjük, nem mindig. Néha az az egyetlen megnyugvásunk egy örökharagvó ember vagy akár bosszút esküdő rendszerrel szemben, hogy a mi megbocsátásunk felülről nézve teljes.  BELLA VIOLETTA

WEBER ISTVÁN

A HŰSÉG TUDATOS DÖNTÉS

A híd korlátján fürtökben lógnak a lakatok, kulcsra zárva. A szerelmespárok felírták nevüket, megismerkedésük dátumát, majd rázárták a lakatot a korlátra, és a kulcsot a folyó mélyére dobták, hogy hűségük zárját senki és semmi ki ne nyissa. A szokás az egymásnak fogadott hűség szimbolikus megnyilvánulása. Mély feszültség rejlik benne: fontos a számomra, hogy hűséges legyen hozzám a társam, és vágyom rá, hogy magam is hűséges maradjak. Az egymás iránti ragaszkodásunk kizár más kapcsolatokat. Emberi természetünkből adódóan persze egyáltalán nem szeretjük a kötöttségeket. Vonzóbb az a gondolat, hogy csak addig tartsunk ki egy ügy mellett, amíg bizonyíthatóan megéri, amíg nincs

A házastársi hűség alapját a Teremtőtől kapott útmutatás adja. Az elhagyás, ragaszkodás és eggyé válás megfogalmazás négyszer található meg a Szentírásban. Ha egy gondolatot a Biblia ennyire kiemel, akkor annak súlya van. Nyugodtan építhetünk az ’e’ betűvel kezdődő három életmódtanácsra: elhagyni, elköteleződni, eggyé válni. A házassági hűség ezáltal már a házasság megkezdése előtt megalapozódik. Az isteni sorrend megtartása elengedhetetlen. Elhagyom a származási családomat, így válik lehetővé, hogy a társam mellett teljes mértékben elköteleződjek. Majd miután a fontosságot és biztonságot adó szeretetközösségben elköteleztük magunkat Isten és egymás mellett, örömmel válunk eggyé testileg és lelkileg. Ennek a folyománya a hűség, ezért azt a sorrend megfordításával elveszítjük. Ha előbb válunk egy testté, és utána próbálunk egymáshoz ragaszkodni, akkor a végén nem a szüleinket, hanem egymást hagyjuk el, mert nem éljük meg kapcsolatunkat sem fontosnak, sem biztonságosnak.

veszteségünk belőle. A hűség ma gyakran kap negatív értelmet. Ha azt halljuk: egy házasságon belül szerelmi kaland bontakozott ki, ritkán jut eszünkbe az az értelmezés, hogy a férj és a feleség szerelme lobbant lángra újult erővel. A válási statisztikák a hűség hiányáról árulkodnak.

Napjainkban sok támadás éri az egy férfi és egy nő élethosszig tartó házasságának intézményét. Sokak számára már vállalhatatlan, így hallani sem akarnak a holtomiglan-holtodiglan elköteleződésről. Ez az elutasítás messzemenő következményekkel jár egész társadalmunkra. A rövid távú, elkötelezettséget alig vállaló kapcsolatokkal ellentétben a Mindenható vonzó és fenntartható életközösséget mutat be. Férj-feleségként tartalmas kapcsolatot élhetünk értékrendjében összezavart világunkban. A házasság Isten kegyelmének különleges megnyilvánulása, hiszen társunkban minket kiegészítő, élő ajándékot kapunk.

Isten Lelke viszont láncreakciót indíthat el bennünk: amikor elveszettnek érezzük magunkat, felragyogtatja előttünk az Atya kegyelmét, amellyel a bűn árát Fia halálával fizette meg, hogy (isteni és emberi) kapcsolatunk helyreálljon, és örök életünk lehessen. Ez a szeretet az Istenhez visszatérő embert mély belső örömbe vonja. Ha ez a házaspár mindkét tagjában megmarad, akkor már nem okoz akkora terhet, hogy Isten és egymás iránt türelemmel legyenek. Ahol türelemmel vannak, ott készségesen tesznek szívességeket a másiknak. Ezek a Lélek által irányított cselekedetek arra vezetnek, hogy jóságosak legyünk egymáshoz. Ahol megjelenik a jóság, ott a hűség jól érzi magát. Aki hűséges, az tud szelíd és önmegtartóztató lenni. A hűség pedig a krisztusi szeretetből kiindulva tudatosan vállalt döntés. Passzív és aktív cselekedetek összessége, amelyekben érzelmeink is szerepet játszanak, de azok nem mozgatórugók, hanem következmények. Az igazi szeretet fogalma a szeretet = türelem + jóság képlettel írható le. Ahol a Szentlélek munkálkodhat a házasságban, ott a lélek gyümölcsének jó ízei között az agapéból kiindulva megterem a hűség. Ahol a test kívánságainak engednek, ott a hűtlenség nő fel. 

ÉNEKES GYÜLEKEZET

Nagyszerű gyülekezet, hangulatos közösség, tréfa és derű. Ez jellemzi a már református örökségnek mondható, idén is megrendezett Tahi Egyházzenei Hetet. A 65 éve töretlen sikerű héten nemcsak a zenei, hanem a lelki épülés is fontos cél. Az itteni oktatás pedig most a reneszánszát éli. De egyvalami sosem változott: a folyamatos jókedv.

CSODA A CSODÁBAN

Már a hét megalakulása is hihetetlen. A diktatúra kellős közepén, ráadásul az ’56-os forradalom utáni évben indult el azzal a céllal, hogy megismertessék a lelkészekkel az akkor még újnak számító, 1948-as énekeskönyvet. Így akár azt is mondhatnánk, hogy reneszánszát éli a műhely, hiszen most a 2021-es énekeskönyv dalaival ismerkednek a résztvevők. A hét rendületlenül működött a diktatúra csúcsideje alatt, és még a koronavírus sem tudta szünetre kényszeríteni, annak ellenére, hogy a járvány miatt számos kórusnak fel kellett függesztenie a tevékenységét.

Az eleinte kántorképzőnek induló eseménynek mindig volt gazdája. Az évek során pedig kialakult az a törzsközösség, akik nemcsak kántorizáltak, hanem kórust is vezettek. Azért gyűlnek össze évről évre, hogy lelkesítsék egymást. Nemcsak a saját örömükre, hanem a köz hasznára is, hogy ápolják a tradíciót.

Hargita Péter, az egyházzenei hét mostani vezetője szerint mindig is az volt az esemény külön varázsa, hogy nemcsak tanultak a résztvevők, hanem számos neves embert is meghívtak előadást tartani. Vendégelőadó volt többek között Gárdonyi Zoltán, Bárdos Lajos, Ádám Jenő. De idén sem szűkölködtek elismert egyházzenészekben, hiszen ott volt Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagy, aki még karvezetői kurzust is tartott. – Maga Berkesi tanár úr személye varázslat, mert olyan érzelmi atmoszférát, érzelmi megszólítottságot tud adni a kórusnak meg a résztvevőknek a szakmaiságon

túl, amely életre szóló emlékké válik. Ugyancsak közismert művész Pálúr János, aki idén végig jelen volt, és a szakmai munkába is belekapcsolódott – indokolta az idei hét vonzerejét Hargita Péter.

Ezek az oktatók igazi varázslatot művelnek. Alig pár nap alatt CD-minőségű műsort alkotnak meg a kórussal. Ez is mutatja, hogy a résztvevők mennyire éheznek a tudásra. A kórus és a karnagy oda-vissza hat egymásra, és egyszer csak megszületik egy-egy kórusmű.

De nem szabad elfeledkezni a gyermekekről sem, mert ők azok, akik a hétnek különleges légkört teremtenek, akiknek a jelenléte azt sugallja a szerve-

zőknek, hogy érdemes tovább csinálni, mert nem fog elveszni ez az örökség. A résztvevők és azon belül a fiatalok száma folyamatosan gyarapszik. Az elmúlt három évben a duplájára nőtt a létszám, így idén közel hetvenen vettek részt az eseményen. Az pedig igazi csoda, hogy az ország minden szegletéből összejövő emberek pár nap alatt egy gyülekezetet és kórust alkotnak. Ebben a sokszínű csapatban egy a közös, az egyházzene szeretete.

FELTÖLTŐ MUNKA

– Három koncentrált munkanap alatt, keddtől péntekig ez a csapat éneklő

gyülekezetté szerveződik. A megtanult kórusműveket szombaton rögzítjük, vasárnap pedig istentisztelet keretében bemutatjuk Tahitótfaluban és Pócsmegyeren. A programban a karvezetői kurzus lelkes résztvevői is vezényelnek –mondja el Berkesi Sándor, aki a kurzust tartja. A karnagyot immár harmadik alkalommal kérték fel a zenei hét szakmai vezetésére. Már az 1970-es években bekapcsolódott ebbe a munkába, még kezdő debreceni tanár korában. A kurzushoz nem szükséges karvezetői tanulmányokkal rendelkezni. A bátor jelentkezők az énekelt darabok közül választanak egyet maguknak, amelyet a tanár úr vezetésével elsajátítanak. Végül pedig el is vezénylik az istentiszteleteken.

A vezénylésen kívül számos előadást is meghallgathatnak a táborozók. Idén például a tanfolyamon is részt vevő Pálúr János is tartott előadást a kántori állások jövőjéről. Jelenleg ez a téma foglalkoztatja a leginkább az egyházzenészeket, és egy eleinte kántorképzőnek induló héten egyébként sem hanyagolható el.

A hét rövid távú célját az adja, hogy a vasárnapi istentiszteleteken koncertszerűen előadják a tanult darabokat. Az pedig hosszú távú élmény, amikor valaki átéli, ahogy az istentiszteleten megszólalnak a magas színvonalú kórusművek orgona- vagy egyéb hangszeres kísérettel. Akár úgy, hogy énekli, akár úgy is, hogy ő maga vezényli. De az is előfordulhat, hogy ő kíséri hangszeren a darabot. Ezek a tapasztalatok elévülhetetlenek.

– Az éneklésnek a gyülekezet építésében felbecsülhetetlen integráló szerepe van – hangsúlyozza Berkesi tanár úr. – Friss élmény a közelmúltban megszületett új énekeskönyvünk, amelynek birtokba vétele a zenei hétnek is fontos feladata. Semmi mással nem pótolható élmény az egyházzene kisebb-nagyobb énekes

remekműveinek méltó megszólaltatása igei üzenetként, a kórus eszközeivel.

A résztvevők nemcsak kórust, hanem intenzív lelki közösséget is alkotnak. Ennek a megerősítésére szolgál a reggelente három csoportba szerveződött igetanulmányozás, este pedig az áhítatok. Ezeket a szolgálatokat mindig a jelen lévő lelkészek osztják meg egymás között.

Bár egy fecske nem csinál nyarat, mégsem eredménytelen a hét, csak mint minden jó gyümölcsnek, ennek is be kell érnie. Pálúr János ezt így fogalmazza meg: – Én ezt magvetésnek érzem. Az ugyanis, hogy van olyan résztvevői mag, amely ugyanazt tartja fontosnak, és elviszi jó néhány gyülekezetbe azt az élményt, azt a lendületet, amelyet a táborban kapott, mindenképpen olyasmi, aminek hosszú távon meglesz az eredménye, gyümölcse – osztja meg

reményeit a Liszt Ferenc-díjas orgonista. A hétről a gyülekezetekbe visszatérők akár az énektanításban is segédkezhetnek. Jelenleg erre különösen nagy szükség van, mert az új énekeskönyv közel

kétszáz új éneket hozott a liturgiába. Ezekhez az énekekhez nem elég a zenei kíséret, ha a gyülekezeti tagok nem ismerik sem a dallamát, sem a szövegét. Ezért sokszor fontosabb az énekek megtanítása, mint azok hangszeres kísérete.

De nemcsak a munkának van itt helye, hanem a szórakozásnak is. Már szinte tradíció, hogy az utolsó este „Ki mit tud?” játékot rendeznek. Ez olyan program, ahol bármilyen műfaj színpadra kerülhet, határok nélkül. A végén pedig általában jutalmakban részesülnek a bátor előadók.

MINDENKINEK VAN HELY

Sokakban felmerülhet a félelem, hogy nincs meg a megfelelő zenei tudásuk. De nem is szükséges, nincs előre elvárt szint. Ezen a héten nincsenek vizsgák, sem elvárások. – Itt tényleg mindenki a saját tudásvágyát tudja kielégíteni. Ez is tartja össze a csapatot, egy szívvel, egy lélekkel vagyunk együtt, nem egymás kicikizése, nem egymás tudásának a méricskélése zajlik itt, hanem mindenki tanulhat, és adhat is a közösségnek – hangsúlyozza a fasori református templom orgonistája. A résztvevők között vannak hangszertanárok, énektanárok, karnagyok, zenét tanuló diákok, és vannak a kóruséneklés-

ben teljesen gyakorlatlanok, kottát nem ismerők, de hallás után gyorsan tanulók.

Mások a koruk miatt aggódnak, de ez is szükségtelen. Az idei egyházzenei héten nem volt korhatár. – A legfiatalabb résztvevő éppen járni tanult, de voltak 80 év fölötti énekesek is – jegyzi meg Berkesi Sándor. A kórus ennek megfelelően szintén kortalan volt, azaz nem lehetett volna korcsoport szerint kategorizálni.

A Tahi Egyházzenei Hét vezetőjének, Hargita Péternek a kezdetektől fogva szívügye, hogy egy-egy családból minél többen részt tudjanak venni a rendezvényen. Ezért mindig azt képviselte, hogy valami plusszal támogassák az egy családból érkezőket, szülőket és gyermekeket. – Több generáció is jelen van együtt. Nem egy esetben szülő-gyermek vesz részt, és nincs annál szebb dolog, amikor családok vonódnak be ebbe a tevékenységbe, ennek a hétnek a légkörébe – fejti ki a véleményét a családos részvételről Pálúr János.

Ezekből az élményekből és emlékekből mind egyházzeneileg, mind pedig lelkileg feltöltekeznek egy egész évre. A következő évben pedig alig várják, hogy visszatérjenek a családias környezetbe, ahol folytatódhat a lelki és egyházzenei épülés.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

Idén először tábor utáni alkalommal is készült a résztvevőkből szerveződött kórus: a fasori református templomban tartottak zenés áhítatot. Több volt ez egyszerű bemutató előadásnál, amelyen megmutatják, hogy mit tanultak egy hét alatt. Betekintést nyújtott abba, és öszszefoglalta a hallgatóság számára, hogy mi történik a Tahi Egyházzenei Héten. Elsősorban persze a megtanult kórusművek csendültek fel, amelyek többségét hangszeres kísérettel játszották. A darabok között volt Gárdonyi Zoltán, Brahms, Bach és sok más zeneszerző műve. A koncerten a karvezetői kurzus is eredménye megmutatkozott, mert szinte minden darabot más vezényelt. De a zene és éneklés mellett nem feledkeztek meg a lelki táplálékról sem, Isten Igéjét Somogyi Péter lelkipásztor hirdette.

KELL A JÓ EGYHÁZI OKTATÁS

Átadták a halásztelki Bocskai István

Református Oktatási Központhoz tartozó Lámpás Református Óvoda és Minibölcsőde új épületét. Éppen tíz évvel ezelőtt, 2012. szeptember 1-jén hozták létre az új intézményszervezési formát, az oktatási központot, amely kilenc, korábban önálló köznevelési intézmény (négy középiskola, négy általános iskola és egy óvoda) működtetését észszerűsítette, és amellyel új intézménytípus született. Halásztelken kívül ilyen központ van Kazincbarcikán, Hevesen, Törökszentmiklóson, illetve a rimaszombati iskola is hasonló formában működik.

MIÉRT OKTATÁSI KÖZPONT?

Az oktatási központ olyan intézményt takar, amely szervezetileg és szakmailag önálló tagintézményekből áll. Saját nevelőtestületek működnek mindegyikben, tanügyi kérdésekben maguk döntenek, a munkáltatói és a pénzügyi jogokat azonban az intézményvezető gyakorolja.

Az oktatási központhoz tartozik óvoda, általános iskola, gimnázium, technikum, szakképző iskola, szakgimnázium, alapfokú művészeti iskola, kollégium, a most átadott minibölcsődével pedig tovább bővült a paletta. Ezen felül az iskolarendszeren kívül eső oktatás is helyet kapott itt: az intézmény akkreditált nyelvvizsgahely, ECDL-vizsgaközpont és CISCO-akadémia is egyben.

Halásztelken kívül Budapesten, Bugyi nagyközségben, Dunaújvárosban és Szigetszentmiklóson, újabban pedig a Vas megyei Bajánsenyén is van tagintézménye a központnak.

AZ INDULÁS

A halásztelki önkormányzattól 1999ben vette át a helyi református gyülekezet a haldokló agrár-szakközépiskolát.

Az intézményt 2000 óta Papp Kornél igazgatja, aki hamar szembesült azzal,

hogy a cégtábla lecserélésétől az iskola még nem lett népszerűbb. A sikereket az agrárszakképzés mellett elindított gimnázium hozta meg, amely később nyelvi előkészítő évfolyammal bővült. A középiskola 2004ben vette fel Bocskai István nevét, az álmosd–diószegi csata négyszázadik évfordulóján. Miért pont az ő nevét?

üres iskolaépületben. Minimális átalakítással hozták létre a kétcsoportos óvodát. Ekkor talán száz egyháztagja volt a helyi fenntartó gyülekezetnek, mostanra ez a szám 250300 között mozog – tudtuk meg az intézményvezetőtől.

Az oktatási központ saját sportegyesületének, a Halásztelki Bocskai Sport- és Kulturális Egyesületnek a tőrvívás az egyik sikerágazata. Edzőjükkel, Gombola Andrással készült portrénkat lapunk 2022. április 3-ai számában olvashatták.

– kérdeztük. – Valaki azt írta Bocskairól, hogy az Istent nem ismerő, embert nem szerető hajdúkat istenfélő, felebarátaikat szerető emberekké tette – válaszolta Papp Kornél, majd hozzátette, hogy korábban egy református intézmény sem viselte a fejedelem nevét. A névválasztásban természetesen szerepet játszott az is, hogy ő maga egyébként történelemtanár – ismerte el az oktatási központ vezetője.

A Lámpás Református Óvoda 2006ban jött létre. – A Lámpás mint szimbólum egyértelmű a gyermekek és a szülők számára is: világítani szeretnének a helyi közösségben. Mostanáig az önkormányzattól béreltek három tantermet egy

A NÖVEKEDÉS HATÁRA

A Bocskai kezdi elérni a felső határát annak, amikor még rugalmasan tud működni. Az erőforrásokat idén Halásztelekre fókuszálták, ebben az évben négy helyen építkeztek párhuzamosan. Négy új tantermet építettek, hogy el tudják helyezni az általános iskolát. Szeptember 1-jén adták át az óvodát és a bölcsődét. Ezt a két építkezést befejezték, de a Magyar Vívószövetség támogatásával jelenleg is folyamatban van egy vívóterem építése. Aki itt kezdi a bölcsődét, akár a Bocskaiban is érettségizhet majd…  PAP LÁZÁR/FOTÓ:

BAZÁNTH IVOLA

ANYANYELVI KAPUŐR

„Ettől” többet tehetünk

„Az gáz, ha egy nő magasabb a barátjától/férjétől? – kérdezi egy érdeklődő a világhálón. A válaszunk az lehet, hogy semmiképpen sem „gáz”, pontosabban: nem rendellenesség, nem probléma. Mindenesetre sokkal kisebb gond, mint a kérdésben leírt két rag hibás használata. A hasonlító határozó ragjaként ugyanis nem a -tól, -től, hanem a -nál, -nél a pontos. Az illető hölgy nem a férjétől vagy a barátjától, hanem a férjénél, illetve a barátjánál magasabb. Ismeretes, hogy a nyelvjárásokban és a beszélt nyelvben a hasonlító határozóhoz meglehetősen gyakran fűznek -tól, -től toldalékot. Írásban is terjed ez a – nem szabatos – forma. Ott mindenképpen maradjunk a választékosabb változatnál!

„Hűség, szeretet, ettől nem kell több” – olvasom egy internetes oldalon a szép gondolatot. Szépséghibája persze, hogy az ennél a helyes forma. Egy érzékeny levelező szavai következnek: „A világon nincs attól jobb érzés, amikor lelket öntesz egy nagyon jó barátodba.” Ez is előremutató gondolat, de nyelvileg hibás.

Így javíthatjuk: nincs annál jobb érzés… Pontatlan a raghasználat az alábbi mondatban is: „Aki ettől nagyobb, annak XLes méret, aki ettől kisebb, annak M-es méret javasolt.” A közlés nyelvhelyességi hibáit javítva: Aki ennél termetesebb (és magasabb), annak a részére XL-es, aki ennél vékonyabb testalkatú (és alacsonyabb), annak M-es méretet javaslunk.”

A választékos nyelvhasználatban tehát a hasonlító határozó megfelelő ragja a -nál, -nél! A személyjeles határozószó is nálam, nálad, nála stb. formát ölt a helyes beszédben, írásban. A zenész „oltár elé vezette a tőle harmincegy évvel ifjabb” menyasszonyát – olvassuk a médiában. Világosan: a nála fiatalabb… „Tőle kedvesebb férfival még nem is találkoztam” –dicsérnek valakit a neten. Pontos toldalékhasználattal: nála kedvesebb.

Ha a példának hozott bakikat és az azokhoz hasonlókat korrigáljuk, ennél többet ez ügyben nem is kell tennünk.

 ARANY LAJOS

A zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (Ö, E, E, T, V). 13. Román gépkocsijelzés. 14. Jelenet. 15. Olimpiai bajnok kenyai középtávfutó (Paul). 16. Cseh helyeslés. 18. Mókusféle. 19. Idegen terület. 20. A Kornélia becézéséből önállósult név. 22. Argon vegyjele. 23. Mozgókép. 24. Vissza: derékszíj. 25. Joghurt, angol helyesírással. 27. Olimpiai bajnok labdarúgó (Ferenc). 28. Zoknimérték. 29. Erre a helyre. 30. Ókeresztyén jelkép. 31. Nagyüzemileg állít elő. 33. Átűz egynemű betűi. 35. Kúszónövény. 38. Értelmes. 39. Stroncium és hidrogén vegyjele. 41. Roham. 43. Zenei félhang. 44. Terménytároló. 46. Szemrevaló. 48. Magánhangzópár. 49. Isten éltető lehelete. 51. Magyar származású olasz szobrászművész (Amerigo). 52. Orosz férfinév. 54. A közölt időponttól kezdődően. 55. Sorrendben követve. 57. Nyelvtani kifejezés. 59. Nátrium vegyjele. 60. Román folyó. 61. Tupoljev felségjele. 62. Állatot ellát. 63. Településfejlesztési hozzájárulás, röv. 64. Európai főváros. 66. Menyasszony. 68. Égi eledel a 40 éves pusztai vándorlás idején. 70. Elmebetegség. 72. Kétell! Függőleges: 1. Költő és népmesegyűjtő, nagy lírikusunk fia, keresztnévvel. 2. … Kröger (Thomas Mann). 3. Rénium vegyjele. 4. Máj termeli. 5. Módi. 6. 10 köbe. 7. Szodomai menekült. 8. Római 1500. 9. Díszes kehely. 10. Dobogós jutalma. 11. Londoni tenger! 12. Egymást követő betűk az ábécében. 17. Női becenév. 19. Francia megye az ország keleti részén. 21. Német gépkocsimárka. 23. Küldetés. 24. Polisszal kapcsolatos. 26. Kétszer fárad. 27. Dunántúli állóvíz. 28. Zala megyei település, Öveges József szülőfaluja. 30. Csikktartó. 32. Nyomorban van! 34. Kozmoszban végzett, járművön kívüli munka. 36. Erdélyi falu, Paál László szülőhelye. 37. Árvízvédelmi létesítmény. 40. Lekötelezettség. 42. Nátrium-klorid-oldat. 45. Kicsinyítő képző. 47. Balkezes. 50. Meghúzza magát. 53. Veszekedés. 56. Összetételekben kénatomot jelöl. 57. Temes megyei román város magyar neve. 58. Vadgalamb. 59. Az idézet második része (E, V, M, N). 60. Muzsika. 61. Hagyományos, nagy magyar csokoládémárka. 63. Trinitro-toluol, röv. 64. Egykor. 65. Női énekhang. 67. Alpesi hegyi legelő. 69. Klasszikus diftongus. 70. Pertu. 71. Gyep közepe!

Az előző rejtvényünk megfejtése: „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével!” (Zsolt 4,4a)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. A Vörös-tenger halai között is szájról szájra jár néhány ilyen történet.

ANGYALOK A VÍZBEN

Helli és Hella aranysárga angyalhalak voltak, akik a Vörös-tenger sekély vizeiben éltek. A két kishal teljesen egyformának tűnt. Mindketten citromsárgák voltak, a szemük körül sötétkék folttal. Csak az anyukájuk tudta megkülönböztetni őket, mert Helli jóval gyorsabb volt, mint Hella, akár úszásról volt szó, akár beszédről. Hella szeretett elgondolkodni a dolgokon, és képes volt hosszan elmerengeni egyegy korallvirág szép színén és formáján is.

– Mama – kérdezte egyszer az anyukáját –, miért neveznek minket angyalhalnak?

– Nem tudom – válaszolta Hanna mama. – Az emberek furcsa neveket adnak a halaknak. De Polli néni azt mondta nekem…

– Te ismered Polli nénit? – kérdezte kerekre nyílt szemmel Helli. Mert bizony sok történetet hallott már a vénséges vén polipasszonyságról, akinek birtokában van a Vörös-tenger minden bölcsessége.

– Igen – válaszolta Hanna mama –, kishalkoromban néha elvitt anyukám Polli nénihez, mert nekem is rengeteg kérdésem volt – simogatta meg uszonyával a kishal fejét.

– Igen? És mit mondott az angyalokról Polli néni? – kérdezte türelmetlenül Hella.

– Azt mondta nekem, hogy becsüljük meg a nevünket, mert nagy kiváltság az. Istenre emlékeztetjük vele az embereket. Az angyalok jutnak rólunk eszükbe, akiket Isten küld hozzájuk követségbe. Talán az aranyszínünk idézi fel bennük azt a ragyogást, amilyennek az angyalokat képzelik.

– Ragyogást? Miért ragyognának az angyalok? – kapta fel a fejét Helli is.

– Mert égi lények, Isten közelségében élnek, így biztosan ragyogóak. Tudjátok, a víz fölött van az ég, és onnan érkezik a fény. Meg valami olyasmit is mondott Polli néni, hogy réges-régen az embereknek volt egy szent ládájuk, amelyet két angyal őrzött. Fából készült a láda, de arannyal vonták be, és a tetejére két szárnyas angyalt faragtak. Az emberek Szentírása szerint maga Isten adott nekik erre parancsot. Gyönyörű arany fénye lehetett a szent láda tetején annak a

két angyalnak. És ugye mi is mindig párosával járunk… Amikor megláttak minket az emberek, lehet, hogy ezek a csodás angyalok jutottak az eszükbe. És az is lehet, hogy az uszonyainkat látták angyalszárnyaknak.

– Óóóó – csodálkozott el Hella –, ez olyan érdekes! Meg az emberek is. Hogy a szárazföldön járnak, képesek víz nélkül levegőt venni. Olyan jó lenne megismerkedni velük.

– Erre ne is gondoljatok! – csattant fel Hanna mama. – Az ember a Vörös-tenger legvérszomjasabb ragadozója! Tömegével fogja ki a halakat, és megeszi őket!

– Az angyalhalakat is? – rettent meg Hella.

– Nem, minket nem esznek meg – próbálta kicsit tompítani a dolgot a halmama. – Ha angyalhal akad a hálójukba, azt életben tartják. De fogságba vetik, és élete végéig egy szűk üvegkalitkában tartják. Ha embert láttok, meneküljetek olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtok. Megígéritek ezt nekem?

A két kishal lelkesen bólogatott, de Hanna mama valahogy úgy érezte, hogy a halacskái nem fogják ennyiben hagyni a dolgot.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

ÖNTÖTT SALÁTA

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

SZÁLLÁSHELY • Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető. Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

SZOLGÁLTATÁS • Alpintechnikával is vállaljuk tornyok, épületek teljes felújítását, 40 éves tapasztalat.

Korona Alpin Kft., telefon: 06-30-952-6096, e-mail: petranyialpin@gmail.com.

ÚJSÁGÍRÓ MUNKATÁRSAT KERES A REFORMÁTUSOK LAPJA

Szeretettel várunk egy keresztyén értékrendű újságíró munkatársat a Reformátusok Lapja csapatába azonnali belépéssel nyolcórás főállásba. A feladat: interjúk, riportok, tudósítások írása, közösségimédia-felületek gondozása.

Amit kínálunk:

Régi hagyományos ételünk, sok vidéken ismert és kedvelt fogás, nekem mindig is a szalonnasütések ízvilágára hajaz. Könnyűnek nem nevezném, de jó kis késő nyári fogás kerülhet ki belőle.

Hozzávalók: 5 db nagy fejes saláta vagy szívsaláta, 25 dkg füstölt szalonna, 450 g tejföl, 5 db fokhagyma, só és bors ízlés szerint.

Elkészítés: A salátákat alaposan megmossuk, negyedekre vágjuk. A szalonnát kockára vágjuk, kisütjük, majd még a tűzön hozzáadjuk a fokhagymákat, aprítva vagy lereszelve. Ezután a salátákat tesszük bele a szalonnás fokhagymába. Lehet, hogy elsőre nem fér bele mind, de ahogy párolódik, úgy esik össze. Sózzuk, borsozzuk igény szerint (vigyázat, a szalonna eleve sós!), és a salátát is megpirítjuk. A végén nyakon öntjük a tejföllel, és még egyet rottyantunk rajta. A tetejére kakastaréjt sütünk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

Folytatódnak a nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek Kálvin téri alkalmai. Várják a testvéreket szeptember 13-án (kedden) 11 órára a Kálvin téri gyülekezet udvarában lévő épület I. emeletén – a szokásos teremben – tartandó nyugdíjas lelkészek bibliaórájára. A nyitóáhítatot Komlósi Péter nyugalmazott esperes tartja. Néhány bibliafordítási lehetőség címmel Mikesi Károly nyugalmazott lelkipásztor tart előadást.

„Áldjad lelkem az Urat (…), el ne feledd, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,1–2)

– igényes, szép munkahelyi környezet XIV. kerületi irodánkban, – barátságos, kedves csapat, – korlátlan telefonhasználat, – rugalmas munkavégzés, – laptop, riportermagnó, – korrekt fizetés, SZÉP-kártya.

Elvárások: – keresztyén értékrend, református egyházi háttér, – felsőfokú főiskolai vagy egyetemi végzettség, – érdeklődés az oktatási terület iránt, – B kategóriás jogosítvány.

Az ideális jelöltünk: – járatos az újságírásban, – képes önállóan, igényesen megírni riportokat, interjúkat, – tud autót vezetni, hiszen feladatai között lesz, hogy országszerte tudósításokat, interjúkat készít,

– magabiztosan kezeli a közösségimédia-felületeket, – nyitott a tanulásra, fejlődésre, – kreatív, ötletes.

Előny: az oktatási területen szerzett tapasztalat.

A pályázat elbírálásának feltétele: három saját írás – különböző műfajú cikk – beküldése és a fizetési igény megjelölése.

A pályázatokat szeptember 20-ig várjuk a titkarsag@reflap.hu címre.

Harmincnégy évet töltött a levegőben légiutas-kísérőként, állandó mozgásban. Hol vannak a gyökerei?

Születésemkor anyukám a Korvin Ottó Kórház kórház gyerekrendelőjében dolgozott nővérként. A Városligeti (egykori Gorkij) fasorban a református templom pont az egykori kórház mellett van, ott kereszteltek meg titokban, apukámnak csak utólag mondták el. Az egyetemi évek alatt nagy szellemi beszélgetéseket folytattunk a társaimmal, de nekem valami hiányzott, azt éreztem, hogy viszsza kell térnem a gyökereimhez. Apám azt mondta: felőle mehetek templomba, csak se ő, se más ne lássa. Lopva jártam hát a ma is működő Limanova téri templomba. Voltak olyan egyetemi társaim, akikkel közösen jártunk bibliaórákra, ott kezdtem el a Szentírást tanulni, és ott fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék konfirmálni. 1983-ban lettem légiutas-kísérő, volt bennem utazási vágy, ráadásul külkereskedelmi szakon végeztem, így több nyelven beszéltem. A munkám „mellékhatásaként” a gyerekkoromtól kínzó asztmám is megszűnt a repülőgép utasterében kintről keringtetett tiszta levegőnek köszönhetően.

Van egy fia, hogyan tudta a gyermeknevelést öszszeegyeztetni a sok utazással?

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Nagy Judit 1958-ban született Budapesten. 1982-ben végzett a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Fiatalon erős vágyat érzett, hogy világot lásson, így a Malévnál helyezkedett el légiutaskísérőként. Bizalmát Istenbe vetve szolgálta az utazókat 34 éven keresztül. A Malév egyetlen géprablástörténetének egyik szereplője volt. A Budapest-Szemeretelepi Egyházközség tagja.

Az első férjem balesetben meghalt, így lett az élettörténetem egyik fontos jellemzője, hogy egyedül neveltem fel a fiamat, emellett kellett megoldanom a repülést. Az Isten azonban ezt a kérdést is elrendezte. A születésekor a szüleim már nyolcvan év körüliek voltak, és a fiam érkezése új erőt adott nekik. Segítettek, mindenben mellettem álltak, és sokat fiatalodtak az unokájuk mellett. Amíg a gyerek kicsi volt, nem repültem hosszú távokat, de amikor iskolás lett, sok útra eljött velem. Addigra a Malév repült már New Yorkba, Bangkokba, Torontóba, sőt még Japánba is, ki ne szeretne ilyen messzi helyekre eljutni! Ezeken az utakon rábíztam a fiamat egy-egy szimpatikus utasra vagy a kollégáim hozzátartozóira, így repültük be a világot. Sokat profitáltam a levegőben eltöltött harmincnégy évből: az emberismeret mellett a bizonyosságot, hogy az Úr mindig velem van. Abban pedig csak bizakodom, hogy a Jóisten megmutatkozott a mosolyomban, a viselkedésemben, az utasokhoz való hozzáállásomban.

Rengeteg helyen járt a pályafutása alatt. Hogyan kereste Isten jelenlétét ezekben az idegen városokban, országokban? Nem is én kerestem, hanem az Úr mutatta meg folyamatosan önmagát. 1989-ben repülőgép-eltérítést is átéltem. Két

cseh fiú akarta Amerikába téríteni a Budapest-Prága-Amszterdam gépet. Tudta, hogy egy gépet 90 másodperc alatt kell tudni kiüríteni? Még a földön álltunk, és egy földi kísérőt ejtettek túszul, maguk előtt tartották a lányt, aki fájdalmas hangokat adott ki. Először nem értettem a helyzetet, le akartam ültetni. Akkor láttam meg a hatalmas vadászpuskát. Azonnal elkiáltottam magam, hogy mindenki meneküljön, mire nagy tolongás lett. A két férfi a pilótafülkébe ment, így akik a gép elejében voltak, még sikeresen ki tudtak jutni, a hátul ülők azonban már nem. Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban az Úr fogta a kezem, és általa tudtam, hogyan kell cselekednem. Végül a gépeltérítőkkel a frankfurti NATO-támaszpontra repült a járat, ahol megadták magukat. Ez volt a Malév történetének egyetlen géprablása.

Sokan félnek a repüléstől, ön pedig életvitelszerűen repkedett a világban. Mi adta a bátorságot, biztonságérzetet, hogy nap mint nap gépre szálljon?

„Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától” –olvasható A zsoltárok könyvében. Mindig fontos, hogy a jók útján járjunk, ügyeljünk az igazak ösvényeire. Voltak ugyan éles helyzetek, de tudtam, hogy nekem dolgom van. Én az Úr tanítványa vagyok, akinek az a feladata, hogy másokat mentsen. Nagyon sok ember fél, és nem meri rábízni magát az Úrra. Egy hívő embernek viszont az a bizalma, hogy mindig az Úr akarata érvényesül. Én letettem az életemet az ő kezébe.  SIKLÓSI ANNA