Reformátusok Lapja 2022/36. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

KELLSI ÉBREDÉSEK

BRIAN BOYD LELKÉSZ ÉS FELESÉGE, THELMA

30 ÉVE SZOLGÁLJÁK JÉZUS KRISZTUST

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Dóka Viktória (doka.viktoria@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Arany Lajos (arany.lajos@reformatus.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bazánth Ivola

Add énnékem a könnyhullatásnak ajándékát, miképpen adtál a mi atyáinknak – kiknek nyomdokát örömest követem –, hogy sirathassam vétkeimet teljes életemben, miképpen azok is siratták magokat éjjel és nappal!  CSÚZI CSEH JAKAB (1639–1695)

INTERJÚ • 6. Oktatás csákány és ásó mellett | Óvóhelyek árnyékában kezdődik a tanév a kárpátaljai református iskolákban

GONDOLATOK • 7. A pohár félig tele van már | Isten lehet igazodáspont sorsdöntő kérdéseinkben is

REFORMÁTUS ÉLET • 8. Isten igényességéhez kell szabnunk magunkat | Fekete Károly püspök gondolatai egyházzenéről, orgonáról és a templom magányáról INTERJÚ • 16. Nem vagyunk jobbak, de… | Kérdések és válaszok a Kárpát-medencei református nemzetstratégiáról

EGYHÁZI ÉLET • 19. Összefogás egy tehetséges kisfiúért | Jótékonysági futás és családi nap Zsámbékon

GYÜLEKEZETI ÉLET • 22. Egy lépéssel közelebb Krisztushoz | Életkép a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközségből

PORTRÉ • 30. Névjegy | Ismerjék meg Buzogányné Kovács Emese kolozsvári kórházlelkészt!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

IX. 4. VASÁRNAP

(33) „Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Beszélj!” (1Móz 24,28–49)

Ábrahám öreg szolgája nem győz betelni az Isten vezetésének következményével, azzal az áldással, amely urát, Ábrahámot kíséri mind a mai napig. Vele van az Isten ebben a különlegesen nehéz küldetésben, amikor ura fiának, Izsáknak kell feleséget hoznia. Betelik a megtapasztalás adta örömmel, valóban vele van az Isten, ahogyan megígérte. Nem lehet nem elmondani, nem azonnal elmondani azt a megtapasztalást, ahogyan a sokat látott szolga átélte ezt a napot. Beszélni kell, a vendégszeretet lábmosásban megnyilvánuló eseménye után azonnal, az étkezést megelőzően, mert az Úr angyala valóban őrt állt ebben a küldetésben. Isten jelenlétének sorozatjeleit adta, ezért ezt el kell mondani. A továbblépés előtt, a háziak döntéshozatala előtt látniuk kell Isten keze munkáját. Az Isten jelenlétének megtapasztalásáról nem szabad hallgatni, annak továbbadását nem szabad halogatni, kényelmi szempontokat elé helyezni. Micsoda kiváltságuk a keresztyéneknek: elmondhatják, elmondhatjuk, hogy az Úr mit tett velünk és értünk Krisztus által. S micsoda bátorítás lehet ez az életük különböző ügyeiben a döntés előtt állóknak! 1Kor 14,1–25  4. zsoltár

IX. 5. HÉTFŐ

(65) „Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát.” (1Móz 24,50–66)

Felesleges mozzanat – mondaná korunk embere. Ókori rend szerint érkezik a feleség Izsák számára. Minden eldőlt, nem? Ábrahám eskü terhe alatt hozat feleséget rokonai közül későn született fiának, Izsáknak. A szolga jó eredménnyel járta meg az utat, a feladatot példaértékűen teljesítette. Minden eldőlt. Mire való az elfátyolozás? Arra, hogy a szolga újra beszéljen. „A szolga (...) elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett.” (66) Izsáknak tudnia kell, hogy ebben a számára életfontosságú eseményben is benne van az ígéret vonala. Emlékeznie kell arra, hogy milyen az, amikor Isten rendel ajándékul társat, hozzáillőt. Olyat, akivel továbbvihetik az ígéret vonalát. Tudnia kell Izsáknak a részleteket, azt, ahogyan a szolga elindult, kért, kapott, megszállt. Ahogyan Rebeka várakozás nélkül elindult az általa megértett, mégis ismeretlen jövő felé. Izsáknak előre tudnia lehet, hogy ebben a házasságban nemcsak szerelem, családalapítás van, hanem Isten nagy tervének beteljesülése. Izsáknak tudnia kell, hogy az Úr biztosítja őt élete minden területén. Mert ez az Úr az, aki állja a szavát a teremtett világ szabadítására és mindennapos életeseményeink biztosítására vonatkozóan is. A fátyol, amellyel Rebeka eltakarta magát, amíg a szolga beszámolt, nem elválasztott, hanem összekötötte őket az Úr tetteinek megértésében. 1Kor 14,26–40  463. dicséret

IX. 6. KEDD

(5) „Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét…” (1Móz 25) Mai jogrendszerünk, igazságérzetük alapján vizsgálva Ábrahám elhatározására és intézkedésére azt mondanánk, hogy nem igazságos, hiszen Ábrahámnak voltak még gyermekei Izsákon kívül. Azonban nemcsak ennyi bejelentés hordozza az örökségről szóló rendelkezést, hanem szakaszunkban az is világos, hogy ő a többiekről is gondoskodik (6). A különbségtétel alapja nem egyszerű emberi szimpátia Izsák iránt, hanem a megértett és Ábrahámban megérett ígérethez való következetes ragaszkodás. Az Istentől kapott kijelentés és annak többrendbeli megerősítése hat ilyen elkötelező erővel Ábrahám életében. Tudja, hogy azon a vonalon kell haladnia, amelyet elhívatásakor az Úr egyértelművé tett. Megtapasztalta Izsákkal együtt a Mórijá hegyén, hogy az Úr gondoskodik, nekünk pedig ennek kell alávetnünk dolgainkat. Az ígéretek öszszefüggésben vannak egymással, egészen addig, ami a nagy áldozatban, Krisztus megváltó cselekedetében történt. Erre alapozva nekünk még nagyobb bizalommal kell lennünk kijelentéseire nézve. 1Kor 15,1–11  347. dicséret

IX. 7. SZERDA

(28) „Meg kellett látnunk, hogy veled van az Úr.” (1Móz 26)

Küzdelmes időszakról olvasunk, amely Izsák, az ígéret fia életében nyomon követhető. Éhínség, amely a nélkülözés ténye mellett a döntéshozatalhoz szükséges gyötrődéssel jár. Isten eligazítást ad arra nézve, hogyan lehet átélni a vészterhes időt. S közben áldások forrásává válik a hely Izsák számára, jó megélhetés, megtalált, tápláló források, amelyekből tápláló vizű kutak lesznek. Újabb támadás: kutakat betömő filiszteusok, mindennapokat szomorító ellenség. És az Úr alkalmas időben, helyen újra mondja az eredeti kinyilatkoztatást, amely Izsák és a vele levők életerejét visszaadja: „Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak...” (24b) Majd pedig igazolás Istentől arra nézve, hogy jó helyen vannak, jó úton haladnak, hiszen a gyűlölködők, akik korábban elűzték őket, meglátják, belátják, hogy Isten védelme alatt él Izsák családja,

ők a választottak. S ekkor hangzik el az ellenséges erők belátása: „...veled van az Úr.” (28) Mekkora megtapasztalás ez, megvetettség közben, hátratételek után, újrapróbálkozásokat követően! Azt mondja a fellengzős lelkű ellenség: be kell látnunk, hogy Isten veletek van. Micsoda többlete ez sokszor küzdelmes keresztyén életünknek, amikor ebben a hittudatban élünk: Immánuel! Velünk az Isten! Őrizzük a szívünkben Jézus szavait minden körülmények között: „...veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)

1Kor 15,12–34  421. dicséret

(33) „Én őt megáldottam, és áldott is lesz!” (1Móz 27,1–33)

Hogyan lehetne felmenteni Izsákot, Rebekát, Jákóbot és Ézsaut ebből a bonyodalmas élethelyzetből? Csalás és ámítás. Végtelenül sok gyarló dolog, esendőség szövi át ezt az eseményt. Honnan indul el a megváltoztathatatlan végeredmény, hol keletkeznek a bonyodalmak ebben a családban, amelynek a tétje kihat a jövőre? Csalás és hazugság az, ami Rebeka és Jákób cselszövését jellemzi. Azonban amikor Jákób a megöregedett Izsákhoz viszi az elkészített hamis falatokat, akkor a személyazonosításnál van egy rejtett, de valós igazság. „Ki vagy te, fiam? (...) Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted.” (18–19) Igen, Ézsau az áldásra jogosító elsőszülöttségi jogot korábban átruházta egy tál ételért Jákóbnak. Ézsau lemondott, lemondó volt. „Fáradt vagyok, folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog?” A megfontolandó bölcs mondás úgy tartja: ragaszkodnunk kell ahhoz, ami a mienk. Mérlegeljünk ezért bátran, mint akik tudják, hogy Isten kegyelme által vagyunk azok, akik vagyunk (1Kor 15,10)! Ragaszkodjunk hitvallásunkhoz (Zsid 4,14b), és a Krisztusért nekünk adott kegyelem legyen értéktárunk fő darabja! 1Kor 15,35–58  409. dicséret

(41) „Ézsau azonban bosszút formált Jákób ellen az áldás miatt…” (1Móz 27,34–46) Izsák családjában az emberi intézkedések súlyos bonyodalmakhoz vezettek. Jákób az áldást megszerezte ugyan Rebeka segítségével, de hosszú ideig tartó gyűlöletfolyamat indult el Ézsau és Jákób között. Soha ne felejtsük el azt, hogy az Isten dolgaiban, az egyházi életben hozott fondorlatos döntések, cselszövések keserű következményekkel járnak! Hosszú lesz az út addig, amíg a csaló Jákób névből Izráel lesz. De nemcsak Jákób szolgálja, tusakodja ki azt az időt, amikor újra testvérként találkozhatnak – „Ézsau eléje futott (Jákóbnak), megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak” (33,4) –, hanem az események minden szereplője. Isten alakuló népe körében nyilvánvalóvá lesz, hogy az Úr eredeti ígérete szerint állítja helyre a dolgokat. Nem az emberi igazságérzet alapján, hanem a szerint a rend szerint, amelyet kezdettől fogva megtervezett Jézus Krisztusban, és el is végzett.

1Kor 16,1–12  452. dicséret

(14) „…általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége.” (1Móz 28) Jákób beleszületett abba a családba, amelyet az Úr maga választott ki és tett eszközévé abban, hogy áldássá legyen a föld minden nemzetsége számára. Láttuk az előzményekből, hogy Jákób anyja, Rebeka segítségével az apai áldást hogyan szerezte meg. Azonban ez nem a teljesség. Nem az áldás teljessége, hiszen Jákóbnak nemcsak a családi vérvonalhoz kell hűségesnek lennie, hanem személyesen magával az Úrral kell találkoznia, az ő szövetségesévé kell válnia. Nemcsak az örökség, a megszerzett apai áldás nyomvonalán kell haladnia, hanem abban a megkerülhetetlen találkozásban, amelyben személyesen hallja Isten róla szóló döntését, és engedelmeskedik majd az Úr rendelkezéseinek. Az a valóság, amelyet itt Jákób álom formájában kap, meghatározza egész életútját. Ebben az álomban éri el az a kijelentés, amely Istennek felőle való döntését tartalmazza. Ebben van az az irány, amelyet követnie kell, hogy célba érjen. Fáradságos út lesz ez. Megérti Jákób, hogy „ez az én utam”. És minden más út más útja. De szép elköteleződéssel indul neki, mert már tudhatja, hogy Isten irányítása alá helyezett életünk biztonságot jelent, „mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása” (Róm 11,29). Mi pedig tudjuk, hogy Isten ígéretei Krisztusban lettek teljessé.

1Kor 16,13–24  499. dicséret

IX. 8. CSÜTÖRTÖK

IX. 9. PÉNTEK

IX. 10. SZOMBAT

Miként befolyásolja a légiriadó a tanítást?

Menekülési tervet kellett készítenünk. A tanárok mobilalkalmazáson keresztül értesülnek a légiriadóról. Több forgatókönyvünk van: ha tanítás alatt szólal meg a sziréna, a tanár veszi a naplót, és elviszi a gyermekeket a kijelölt óvóhelyre; ha szünetben, akkor meg van adva, hol találkoznak az egyes osztályok, melyik tanár nézi át az osztálytermeket, hogy ne maradjon ott diák, és mennek az óvóhelyre; hogyha éjszaka szólal meg, felkelnek az ágyból, és az iskola zárt udvarán átsétálnak a menedékhelyekre. Büntetőjogi eljárást vonna maga után, ha kiderülne, hogy valamelyik iskola nem így tesz. Kárpátalján azt tapasztalom, hogy Isten nem a tüzes kemencétől véd meg bennünket, hanem a tüzes kemencében, ahogy Sadrakkal, Mésakkal és Abéd-Negóval tette. A tűztől védve vagyunk, mert nem hallunk fegyverdörgéseket, az utcán béke van. Nagy áldás ez nekünk.

OKTATÁS CSÁKÁNY ÉS ÁSÓ MELLETT

Hogyan tervezik a gyermekek felkészítését arra a helyzetre, hogy akár éjjel fel kell kelni, és le kell menni a csákány és lapát mellé?

Kárpátalján azt tapasztalom, hogy Isten nem a tüzes kemencétől véd meg bennünket, hanem a tüzes kemencében, ahogy Sadrakkal, Mésakkal és Abéd-Negóval tette. A tűztől védve vagyunk, mert nem hallunk fegyverdörgéseket – fogalmaz Gál Erika, a Nagydobronyi Református Líceum igazgatója. A hadiállapotra hivatkozva az állam óvóhelyek kialakításától tette függővé a jelenléti oktatást. Azok az intézmények, amelyek légiriadó esetén nem tudnak óvóhelyet biztosítani, csak online taníthatnak.

DÓKA VIKTÓRIA

Az elvándorlás hogyan alakítja az iskolai létszámot a líceumban?

Több állami iskolában osztályokat vontak össze az elköltözött diákok miatt, nálunk más a helyzet. Huszonnégy-huszonhét fős osztályainkból átlagosan öt-öt gyermek hagyta itt az iskolát. A felvételi vizsgák után létszámunk most mégis növekszik. A líceum száznyolcvan fővel végezte az előző tanévet, és közel százkilencvennel kezdi el.

Milyen az óvóhelyük?

Két földszinti és egy pincehelyiséget alakítottunk ki átmenetileg. Földszinti tantermünk, könyvtárunk ablakait befalaztuk. A zöldségraktárunk falán ütöttünk még egy ajtót, hogy két menekülési útvonala legyen. Mindhárom óvóhelyet fémajtókkal szereltük fel. Negyvennyolc órára elég vizet, egészségügyi csomagot, száraz élelmiszerként zabkását és tartós tejet készítettünk be. Van szellőztetőrendszerünk, rádiónk, akkumulátoros lámpánk. Kötelező ásót, csákányt, lapátot tárolni, hogyha beomlana a bejárat, ki tudjuk szabadítani magunkat. A sarkokba mobil vécéket állítottunk be, amelyeket fallal zártunk el. Pokrócokat és hálózsákokat is készítettünk.

Isten Igéjével. Csendesnapot szervezünk, hogy megerősödjenek lelkileg. A gyerekek jól ismerik a sziréna hangját, lehet, hogy korábban nem mentek óvóhelyre, azonban könnyen alkalmazkodnak az újdonságokhoz. Hogyha látják rajtunk, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk, ők sem félnek majd. Nyáron háromhetes tábort tartottunk az iskolában. A diákság örült a személyes találkozásnak, vágynak egymás társaságára.

A megkezdett óra az óvóhelyen folytatódik?

Állami javaslat szerint a megkezdett órát az óvóhelyen kell levezetni. Nehéz kivitelezni, mivel száztizenhat gyerek tartózkodik egy helyiségben. Lehet, hogy az egyik osztálynál ének-, a másiknál angol-, a harmadiknál matematikaóra zajlott, ezt egy légtérben lehetetlen párhuzamosan folytatni. Az idő meghozza a gyakorlatot. Minden óvóhelyen van elegendő mennyiségű társasjáték. Azt nem tudom elképzelni, hogy ugyanabban a lendületben folytatódjon a matematikaóra, ahogy az osztályteremben. Mondjuk Pitagorasz tételében kivezetem az „a”-t a tanteremben, majd az óvóhelyen helyettesítem be? Ennek még senki nem tudja megteremteni a feltételeit.  FOTÓ: BÍRÓ ZSOLT

REFORMÁTUS TÁMOGATÁS ÓVÓHELYRE

A Magyar Református Szeretetszolgálat nyolcvanegymillió forint pénzügyi támogatással segítette a Kárpátaljai Református Egyház fenntartásában működő négy líceum és a beregszászi református idősotthon óvóhelyének kialakítását.

A POHÁR FÉLIG TELE VAN MÁR

Megkísérthet mindenkit, keresztyéneket is, prioritásaink torz értelmezése. Például ha a környezetünket mások görcsös megértésén keresztül szemléljük. Máskor meg csak merev szabályokat látunk.

Van, aki a kegyelmes Istent ismerte meg, és van, akinek inkább a féltőn szerető Teremtő az igazodási pont. Pedig mindkettő a mi Mennyei Atyánk, akinek a legfontosabb a velünk való kapcsolat, amelyért mentő áldozatot hozott. Életünk kapcsolatokban valósul meg, vele és embertársainkkal. Nem tudjuk magunkat függetleníteni a csak részben belőlünk

Elkötelezetten segítünk a háborúból menekülőknek vagy a távoli országokban üldözött keresztyéneknek, és ez helyes, nagyon fontos. De miként viszonyulunk Krisztust követőként a mellettünk élőkhöz, akár a cigányokhoz?

álló létezőktől. Így vagyunk a szüleinkkel, a házastársunkkal, a rokonainkkal, az iskolatársainkkal, a gyülekezet, a bibliakör tagjaival, a munkatársainkkal, a szomszédokkal.

Az emberi viszonyok megromlása az Édenig nyúlik vissza, gyógyulásuk pedig a Golgotáig. Azt, hogy valami a legelején nagyon elromolhatott, akkor érzékeljük igazán, amikor azt az emberi kapcsolatrendszerek felnagyítják, és ezért cunamiként, mindent elsöprő erőként jelenik meg. Sokan gondolják, jobb, ha nem állnak egy szökőár útjába, mert csak veszíthetnek – kapcsolatokat.

Keresztyén emberként, közösségként is felelősségünk, hogy miként értelmezzük környezetünk jelenségeit, és hogyan viszonyulunk azokhoz. Néha nem vagyunk erre felkészülve, talán régóta halogatjuk. A krízisek megelőzése abban is áll, hogy tudunk-e a biztos pontokra fókuszálni. Keressük Isten vezetését, vagy csak nagy bajban kapkodunk hozzá? Lényeges, hogy fontos-e ő nekünk, és a kötődés mennyire biztos lábakon áll, kölcsönös-e a szeretet, a bizalom, a tisztelet és a megértés. Ez igaz az emberek között is. Sokszor a másik gyengéit nézzük. Jó érzés, mint a farizeusnak, aki nem olyan, sőt…

Néhány évtizede még nagyon hiányzott a gyülekezetekből a házasságról szóló keresztyén tanítás.

Érzékeny téma lévén az egyre több könyv ellenére sem kaphatott mindenki határozott iránymutatást a töréséből való felépüléshez. Öröm a házasságok számának növekedése, de ezzel egyenes arányban nőhet a házassági krízisek száma is.

Mára tágabb kontextusba is került mindez. Egyre intenzívebben folyik az identitás és a kapcsolatok újragondolása, elsősorban Isten kizárásával. Ebben a dimenzióban már a természet sem számít, az ember maga kreálja magát. És szabad lett – gondolja. Ez túlmutat azon az elenyésző kisebbségen, akik valóban személyes kérdésként élik meg bizonytalanságukat. Mi, keresztyének az új világforradalomra talán ugyanúgy nem vagyunk felkészülve, mint a gyülekezeteinkben megjelenő, a kérdésben mélyen érintett embertársaink sérüléseihez, fájdalmához való helyes, krisztusi viszonyulásra. Gyorsulva jön felénk a kihívás, sőt megérkezett, részben itt hagyott, helyzetben.

Elkötelezetten segítünk a háborúból menekülőknek vagy a távoli országokban üldözött keresztyéneknek, és ez helyes, nagyon fontos. De miként viszonyulunk Krisztust követőként a mellettünk élőkhöz, akár a cigányokhoz? Ez nagyobb kérdése lehet a hitünk megélésének, mint az adakozás vagy az imádkozás valakikért. Van-e naprakész személyes válaszunk, életgyakorlatunk?

Természetesen hálával kell említeni, hogy sok előremutató dolog történt és történik elhívott, elkötelezett embereken keresztül. A pohár félig tele van már – de félig még üres is! Annak érdekében, hogy megteljen, a szándéknak van elsődlegessége, amelyet Isten mindig lát, és alkalmassá tehet és tesz a helyes viszonyulásokra.

„De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számonkéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket.” (1Pt 3,14–16) 

Isten igényességéhez kell szabnunk magunkat

HEGEDŰS BENCE

Fekete Károly amellett, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, képzett egyházzenész, orgonista is, aki már a gimnáziumi évei alatt orgonatörténeti kutatásokat végzett. Bár a Zeneakadémia helyett a teológiát választotta, a zenéről és az orgonáról nem mondott le. Ha ideje engedi, ma is gyakran ül a klaviatúra elé, és néha nagyobb felkérésekre is igent mond, a Református Énekek ünnepén a Művészetek Palotája (Müpa) orgonáján Bachot játszott.

Talán kevesen tudják, hogy érettségi után ön nem a teológiára felvételizett, hanem zenei tanulmányaira koncentrált. A Debreceni Református Kollégiumban érettségiztem, majd a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába jártam orgona szakra, ahol Virágh Endre orgonaművész volt a tanszak vezetője. Gimnázium alatt teológiai előkészítőn is részt vettem Rózsai Tivadar vallástanáromnál. Nagyon féltem, hogyan fogom elmondani Tivadar bácsinak azt, hogy én inkább Miskolcra mennék Debrecen helyett. Tivadar bácsi hegedült, így neki is volt kapcsolata a zenével. Amikor összeszedtem a bátorságomat, és elmondtam neki, azt felelte, a zenetanulást fiatal korban kell elkezdeni, ezért legyek nyugodt, ő el tudja fogadni, hogy most nem teológiát fogok tanulni, hanem orgonálni. De azt is mondta, hogy figyeljem meg, vissza fogok én még jönni a teológiára.

Miért választotta a teológia helyett a konzervatóriumot?

Elég későn kezdtem el zenét tanulni. Tornyospálcán, ahol akkor édesapám lelkészként szolgált, nem volt zeneiskola, de még orgona sem volt a templomban. Most már van. Komoly zeneoktatással a debreceni kollégiumban találkoztam elő-

ször tinédzserként. Kiderült, hogy jól is megy. Tagja lettem a Kántusnak, és egyre erősödött a zenei érdeklődésem. Valójában nem is haboztam sokat, hogy a két hivatás közül melyiket válasszam. Tivadar bácsihoz hasonlóan magam is úgy gondoltam, nem tragédia, ha érettebb fejjel megyek a teológiára. Lelkészgyerekként láttam, hogy a teológiai tudomány és maga a lelkipásztori tevékenység nagy felelősség és komoly feladat egy húszas évei elején járó fiatalnak.

Nemcsak a zene, hanem a zenetörténet, hangszertörténet is foglalkoztatta fiatalon, másodéves gimnazistaként himnológiai, organológiai kutatásba kezdett. Ekkor már Kabán laktunk, ahol egyszer kezembe került az orgonaépítés presbiteri jegyzőkönyve. Nem sokkal előtte kaptam meg Hans Klotz Az orgonáról című könyvét is, amelyben volt egy fejezet a neves magyar orgonák történetéről. Onnan tudtam meg, hogy a debreceni Nagytemplom orgonáját Kiszel István építette át a mostani helyére. Ez megmaradt bennem. A kabai presbiteri jegyzőkönyvben pedig azt olvastam, hogy Kiszel István debreceni orgonaépítő készítette az ottani orgonát 1878-ban, ez felkeltette az érdeklődésemet. Naiv, a könyvek tiszteletében szo-

cializálódott tizenéves voltam, úgy gondoltam, hogy Kiszel István nagy ember lehetett, ha a Zeneműkiadó által kiadott könyvben szerepel a neve, oda akárki nem kerülhet be. Elkezdtem a debreceni mester iránt érdeklődni. Akkoriban jelent meg Szigeti Kilián pannonhalmai bencés szerzetes Régi magyar orgonák című könyvének első kötete. Vettem a bátorságot, és ismeretlenül levelet írtam a szerzőnek, hogy engem érdekelne az orgonatörténet, és kértem, adjon néhány tanácsot, hogyan is fogjak hozzá.

Kapott választ Szigeti Kiliántól?

Nekem, az ismeretlen, más vallású kölyöknek adatgazdagon, körültekintően és a kutatáshoz eligazító tanácsokkal szolgált a válasza. Hat év levelezés következett, egészen a haláláig. A későbbiekben folyamatosan feladatokat adott, és orgonatörténeti sorozatának egri és szegedi kötetéhez fontos adatokkal tudtam szolgálni. Leveleivel, kismonográfiáival felkeltette bennem a tiszteletet a hazai orgonaépítő kismesterek teljesítménye iránt, akik nem nyugat-európai adottságokat, nem gazdag anyagi lehetőségeket és nem nagylelkű kegyurak bőkezű támogatását élvezve munkálkodtak, hanem gondok, anyaghiányok, szűkös gazda-

sági-technikai-társadalmi körülmények között alkottak ipartörténetileg jelentős, művészileg értékes és kivitelükben stílusosan míves orgonákat. És voltak köztük olyanok is, akik együtt tudtak haladni az európai orgonakultúra színvonalával. Közben megtanultam rendesen a levéltári munkát, amiben az akkori levéltár-igazgató, Kormos László nagy segítségemre volt. Elkezdtem összeállítani egy kartotékot először csak a Tiszántúl református orgonáiról, majd elkezdtem gyűjteni a magyar települések orgonás adatait. Ha időm engedi, ma is tovább gyarapítom az adattáramat.

Hogyan fogadták a tanárai az új hobbiját? Kántorképzős tanáraim, Sepsy Károly és Karasszon Dezső is nagy érdeklődéssel hallgatta, ha találtam valami érdekeset. Engem pedig inspirált, hogy ez olyan világ, olyan terület, amelyet kevesen kutatnak, pedig az orgona fontos eszköze az istentiszteletnek, és óriási érték is.

Személyesen is találkozott Szigeti Kiliánnal?

Az intenzív levelezés közben kétszer találkoztunk személyesen. Egyszer Nyíregyházán járt, akkor egy napot együtt voltunk és beszélgettünk, majd egy másik alkalommal Ajakon a római katolikus

templomban, amikor az általa tervezett orgonát átadták. Idén a Pannonhalmi Főapátság restauráltatott egy XVIII. századi kis orgonát az atya gyűjtéséből, amelynek az átadásán én mondhattam az emlékbeszédet Szigeti Kiliánról. Életem nagy ajándéka, hogy Debrecenből, a testvériskolából – szó szerint – levelező diákja lehettem orgonatörténet-írásból, én pedig tanáromként tekintettem rá.

Igaza lett Rózsai Tivadarnak, 1982-ben jelentkezett és felvételt nyert a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. 1981 nyarán Virágh Endre tanár úr meghívására egy hónapos művészkurzuson vehettem részt Assisiben. A Zeneakadémián évente egy-két helyet hirdettek meg orgona tanszakon, és valójában már harmadikosként tudtuk, hogy kit fognak felvenni jövőre. Én ott, Assisiben már tudtam, hogy teológus leszek. Az egyházzenéhez két út vezet, vagy a teológia, vagy a zene. És mivel ez a zenei kapu becsukódni látszott, így egyértelmű volt, hogy a teológián fogom tanulmányaimat folytatni. Gyakorlati teológus lettem, amelynek az egyik központi tárgya a liturgika, az istentisztelettel foglalkozó tudomány, ahol fontos szerep jut az egyházzenének is. Főleg, ha valaki komolyan veszi, hogy az

istentisztelet egészére kell koncentrálni, amelynek a szíve közepe a prédikáció, de kiemelt jelentősége van azoknak a liturgiai elemeknek, amelyek körülveszik. Minden liturgiai elemnek az igehirdetés üzenetét kell erősítenie. Az egyházzene sokat tehet azért, hogy ne csak megemelje az istentisztelet méltóságát, hanem a lelki töltését is mélyítse.

Bár nem lett önből Zeneakadémián végzett orgonista, azért előfordul, hogy lelkészi szolgálat közben, kántor híján, odaül az orgonához.

Ez számomra természetes. Sok lelkész kollégámnak van jó hangszertudása, hiszen az én teológiai éveim alatt még kötelező volt a harmóniumjáték, ahol a korálkönyv négyszólamú letéteinek megszólaltatásáig el lehetett jutni. Akinek nem volt ehhez adottsága, annak meg is szomorította az életét ez a tantárgyi kötelezettség. Lelkészgyereknek korábban is hozzátartozott az életemhez a kántorkodás. Hetedikes-nyolcadikos koromban Kabán kántorkodtam, akkor édesapám már odaengedett az orgonához. Refis koromban és teológusként is a debreceni Kollégium oratóriumának voltam a kántora, a konzis időszakban pedig a nyíregyházi gyülekezetben orgonáltam. Ezzel háláltam meg, hogy gyakorolhattam az Árokháty Béla tervezte, remek Rieger-orgonán. Előfordult, hogy a Nagytemplom orgonájához is odaültem segédlelkész-koromban, amikor Sepsy Károly szabadságon volt, de teológiai tanárként, rektorként is megesett, hogy leültem a hangszerhez, ha úgy adódott.

Nem csak gyülekezeti éneklés miatt ül a játszóasztal elé. Májusban orgonista szerepben vett részt a Református Énekek ünnepén a Müpában, ahol Bachot játszott. Hogyan élte meg ezt a fellépést? Sosem gondoltam volna, hogy nekem a Müpa lesz az a tér, ahol orgonálnom kell. Böszörményi Gergely szervezőként már évek óta győzködött, hogy vállaljam el a fellépést. Jóllehet már többször orgonáltam ennyi ember előtt külföldön is, bel-

földön is, itt inkább az volt az izgalmas, hogy az ember püspökként a lelkipásztori szolgálatát végzi, és nem a napi többórás gyakorlás tölti ki az idejét. Azért igyekeztem úgy felkészülni, hogy nyugodt szívvel ülhessek oda, és óriási élmény volt, mert a Müpa orgonája Magyarország egyik legjobb hangszere. Nemcsak nagyságában, hanem minőségében is. Mindemellett óriási ajándék is volt, és hálás vagyok az Úristennek a lehetőségért.

Magam is emlékszem arra, hogy a gyülekezetünk kántora éjjel gyakorolt a templomban, az orgona hangja pedig kiszűrődött az éjszakába. Püspök úr is felmegy éjjelente a nagytemplomi orgonához gyakorolni?

Nem, főleg mivel éjjel be is van riasztva a templom. De bőséges élményem van arról, hogy milyen este, nyugodt időben egyedül lenni a templomban, nemcsak a hangszerrel, hanem Istennel is, és az ő jelenlétében muzsikálni. Ez leírhatatlan. Az ember teljesen bele tud feledkezni a hangzásba, ott tényleg megszületik az az élmény, hogy most valami bensőséges, nagy átalakulás történik. Charles-Marie Widor orgonaművész, zeneszerző öntöt-

„Bőséges élményem van arról, hogy milyen este, nyugodt időben egyedül lenni a templomban, nemcsak a hangszerrel, hanem Istennel is, és az ő jelenlétében muzsikálni. Ez leírhatatlan.”

te ezt a legszebben szavakba: „Orgonán játszani annyi, mint az rökkévalóság megérzéséből és megértéséből fakadó erőt kinyilvánítani.”

Otthon tud gyakorolni?

Van egy pianínónk és egy kétmanuálos, teljes pedálsoros elektromos orgonánk. Az utóbbit nem a hangszínei miatt szeretem, mert nem szépek, a hangterjedelme miatt jó rajta gyakorolni. Ha van egy kevés időm, odaülök a hangszer mellé, ez engem mindig felüdít.

Elég sok orgonát ismer. Van kedvence? Érzelmileg két hangszerhez kötődöm különösen. A debreceni Nagytemplom orgonája az egyik, a másik pedig a Kistemplomé, amelyet most sikerült restaurálni. Ez utóbbi Kiszel István mesterműve, aki az átadást már nem érhette meg, mert hatvanesztendős korában, 1880ban meghalt.

Gyakori vitatéma, hogy az elektromos orgonáknak nincs lelkük, a sípos orgona az igazi.

Ha nincs lehetősége egy gyülekezetnek arra, hogy hozzájusson egy sípos orgonához, akkor a szakadt fújtatójú harmónium helyett tökéletes választás egy elektromos hangszer, amelynek hangja hasonló az orgonáéhoz. De csak hasonló. Még akkor is, ha történelmi orgonák hangképét töltik fel az újabb digitális hangszerekre. Azt a fajta ércességet, amelyet egy sípos orgona tud megszó-

laltatni, azt a fajta puhaságot, amelyet egy fasíp tud nyújtani, nem tudja úgy előállítani a legjobb elektronikus hangszer sem. És ezzel nem lebecsülni akarom az elektronikát, hanem inkább arra akarok rávilágítani, hogy az más hangszer. A különbséget pedig a hangkeltés fizikájában kell keresni. Az elektromos hangszerek tömegtermelésben készülnek, ellenben minden sípos orgona egyedi, amelyek lelkét az orgonaépítő mester törődése, hozzáértése adja, aki minden egyes sípot beállít, intonál és behangol, figyelve az adott tér sajátosságaira, és így áll össze egyedi módon annak az orgonának a hangzása.

Az egyházzenében egyre nagyobb teret követel magának a modern hangszerekkel előadott dicsőítés. Viszont sokan azon is felháborodnának, hogy ez a két szó egy mondatban szerepel, mert a gitáros-dobos dicsőítést „ördöginek” tartják. Ön szerint is az?

Az igényes és az igénytelen Isten-dicsőítés között tudok különbséget tenni. Nem helyes rásütni valamire, hogy „ördögi”, és eleve nincs helye a liturgiában. Szerintem az Úristen nem így mérlegeli a muzsikálásunkat meg az egyházzenét. Viszont ő nem elégszik meg akármivel, akkor sem, ha az nagyon lelkesnek tűnik. Amikor könnyedebb, ifjúsági műfajban éneklünk neki, annak is rendezettnek, mívesnek, méltónak kell lennie, mert a rendetlen, fésületlen, gagyi előadás méltatlan a teremtő, megváltó, megszentelő Istenhez. Ugyanígy van ez a klasszikus egyházzenével, amely szintén lehet széteső, pontatlan, ami ismét csak méltatlan az Úrhoz. Minden műfaj esetében elvárás, hogy Isten igényességéhez kell szabnunk magunkat.  FOTÓ:

ROSSZ HÍRÉT KELTIK A JÓ HÍRNEK

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Brian Boyd kellsi lelkipásztor először 1992-ben érkezett hazánkba a Magyarországi Református Egyház és az Írországi Presbiteriánus Egyház együttműködési programja keretében. 1996 óta északír gyülekezetének önkénteseivel magyar fiataloknak tart angol nyelvű bibliatáborokat. Hosszú évek óta már nemcsak a szolgálat, de a pihenés kedvéért is ellátogat hozzánk. Saját bevallása szerint Budapest a legkedvesebb városa, és valahányszor nálunk jár, mindig úgy érzi, hazaérkezett.

nek, ami közel tízszázalékos csökkenést jelent 2012-höz képest. Közülük csak hat százalék gyakorolja a hitét. Az elmúlt évtizedben több mint kétezer templomot zártak be. Észak-Írországban a felnőttek 80 százaléka tartja magát vallásosnak. Ennek ellenére 2019-ben a brit fővárosban úgy döntöttek, az északír tartományban is engedélyezik az abortuszt és a melegházasságot. A Skóciai Egyház már alig nevezhető egyháznak. Taglétszáma 2011 és 2021 között 34 százalékkal csökkent, és semmi

Kells történelme mélyen összefonódik Írországéval.

Kells az ország északkeleti részén fekvő Antrim megye ősi települése, nem meszsze a vadregényes, szélfútta tengerparttól, ahol már Kr. u. 500-ban kolostort alapítottak. Connorral, a szomszéd ikertelepüléssel együtt számtalan történelmi vihart éltek meg, pedig távol esnek a Belfast és Ballymena közötti főútvonaltól. A 17. század elején Észak-Angliából és Dél-Skóciából érkező presbiteriánusok hódították meg az észak-ír területeket, így kis létszámú településünk lakosainak többsége ma is ehhez az egyházhoz tartozik. Az Írországi Presbiteriánus Egyház (PCI) 1840-ben jött létre, és a legnagyobb protestáns felekezet Észak-Írországban. Az ébredés, amely az 1850-es évek végén végigsöpört Ulster tartomány megyéin, egy Kells melletti iskolateremben kezdődött. A keresztyén hit presbiteriánus ága leginkább „reformátusnak” nevezhető, mivel nagyon hangsúlyozza Isten szuverenitását, Krisztus személyét és a Biblia tekintélyét.

Az elmúlt évek próbatételei jelentősen megviselték a keresztyén közösségeket. Hogyan alakult Kellsben a gyülekezetbe járók létszáma?

Nagy-Britanniában két teljes lezárást éltünk át. Igyekeztünk mindenkit számontartani, és sok munkát fektettünk a gyülekezeti tagokkal való kapcsolatok megőrzésébe. Isten megtartotta, és számunkra meglepő módon növelte gyülekezetünket. Elkezdtük telefonon hívni a közösség tagjait, hogy megbizonyosodjunk róla, mindenki jól van.

Segítettünk a vásárlások, szállítások megszervezésében. A Facebookon mindennap tudtam áhítatot tartani. Megnyíltak az emberek, keresni kezdték Istent. Özönlöttek hozzánk a kérdések. Újabb és újabb kisgyermekes családok csatlakoztak, a nyár közepén megtartott táborunkban 90 csemete vett részt. A segítők mind fiatalok, 20 és 30 év közöttiek voltak. Talán még soha nem találkoztunk ekkora létszámmal. Szülői estjeinket a korábbi 30 helyett most 90100 pár látogatja. Rendkívül biztató, ami a helyi közösséggel történt.

Milyen változások zajlanak a szigetország egyházaiban?

Az Egyesült Királyságban tavasszal közzétett felmérés szerint az ország lakosságának mintegy fele vallja magát keresztyén-

nem utal arra, hogy a tendencia megfordulna. Az elmúlt 60 év alatt az egyház egymillió tagot veszített az egykori 1,3 millióból. A BBC Scotland újságírója felvetette: a csökkenés oka valószínűleg az lehet, hogy nem hamarabb fogadták el az azonos neműek házasságát, ugyanis erre csak az idén tavasszal került sor. Több tanulmány bizonyítja, hogy az állítás téves feltevésen alapul, és a liberálisabb egyházak gyorsabban hanyatlanak. Ez jellemzi Angliát és Walest is.

A keresztyén értékeket az angolszász országokban korábban tisztelet övezte, most fordulatot élnek át.

Felmerül a kérdés, hogy a keresztyénség utáni kultúránkban hogyan mutatjuk be az evangéliumot azoknak, akik nemcsak helytelennek, de esetleg veszélyesnek is

„Bélsaccar, Nabú-naid utolsó babiloni király fia Isten iránti megvetésében átlépett

tartják. Létezik egy rivális narratíva, amely rossz hírré változtatja a jó hírt. A modern koron túllépve, a posztkeresztyén jelenben a kultúra a keresztyénséget már nem tekinti opciónak. Először meghatározó volt a keresztyénség, majd fokozatosan alternatíva lett. Most pedig többé már nem választási lehetőség. A valóság elleni teljes körű támadás idejét éljük. Mindez egyáltalán nem meglepő, hiszen a rómaiakhoz írt levél első fejezetében Isten beszél a világban bekövetkező változásokról: az emberek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, pedig „ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra”. Csak körül kellett volna nézniük, hogy felfedezzék Istent. Ha a kisgyermeked fagylaltért toporzékol, akkor megengeded, hogy megkapja az áhított összes gombócot? Addig habzsolná, amíg rosszul lenne. Ha a bűn kiteljesedését választottuk, akkor megterhelődik a társadalmunk és az életünk, undorodva fordulunk el mindentől, mert torkig leszünk. Megelégedettség és békesség nélkül. Isten az utóbbi időben elég hangosan beszél hozzánk, egymást érik a járványok, a politikai, gazdasági krízisek, háborúk. Térjetek vissza hozzám, kérlel bennünket, de mi bedugjuk a fülünket.

A szekuláris világnézet óhatatlanul hatással van ránk, és igyekszik elcsábítani bennünket az önmeghatározás szabadságáról szóló üzenetek áradatával.

Több okból sem vagyunk könnyű helyzetben. Tömegőrületet élünk át nap mint nap nyilvánosan, a magánéletben, online és offline. Az emberek viselkedése egyre irracionálisabb, és egyszerűen kellemetlen.

A hírek tele vannak a következményekkel, a tünetek mindenütt láthatóvá váltak, mégis úgy teszünk, mintha nem értenénk, mi az oka. Nyáron egy hétéves belfasti kislány apjának keresete nyomán bírósági felülvizsgálati eljárást indítottak az Oktatási Minisztérium ellen. Végül a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az észak-írországi általános iskolákban folyó, kizárólag keresztyén vallási oktatás törvénytelen. A kötelezettség, hogy az alaptantervnek

Névjegy: Brian Boyd

1959. február 1-jén született az észak-írországi Antrimban. Egyetemi éveit a belfasti Queens Egyetemen töltötte, ipari kémia szakon szerzett diplomát.

1981–1982 között az FG Wilson Engineering vállalatnál dolgozott.

1982–1985 között a belfasti Union Theological College-ban teológiából B. D. (Honours) fokozatot szerzett. Lelkészi felszentelésére 1986-ban került sor.

1984–1988 között a High Kirk Presbiteriánus Egyház (Ballymena) segédlelkésze.

1988–1992 között Culnady és Swatragh presbiteriánus gyülekezeteinek lelkésze.

1992 óta a Kells és Eskylane presbiteriánus gyülekezeteinek lelkésze.

1982-ben kötött házasságot Thelmával. Három fiuk született, nyolc unokájuk van.

a Szentíráson kell alapulnia, sérti az emberi jogokat, és a jogellenesség szükségessé teszi az alaptanterv és a kifogásolt jogszabály módosítását. Ügyvédei azzal érveltek, hogy a keresztyénségnek a hittanórákon való teljes mértékű előtérbe helyezése, minden más vallás kizárásával, sérti Az emberi jogok európai egyezménye által védett oktatási jogokat. A szülők aggodalmuknak adtak hangot, hogy gyermekük egy bizonyos világnézetet sajátít el. Az ítéletnek szélesebb körű jelentősége lesz az észak-írországi iskolákban folyó vallási oktatás szempontjából. Hiszen a bíróság döntése alapján az alaptantervet meg kell változtatni, nem fogadható el a keresztyénség kizárólagosságának hangsúlyozása. Az idők változását magam is megtapasztaltam. 1977-ben egyik barátom ellátogatott Skóciában a St. Andrews Egyetemre, és egy jótékonysági vásáron, amelyet az elsőéveseknek rendeztek, szi-

várványszínű nyakkendőt vásárolt. Mindig nagyon szerettem a vidám színeket, amikor találkoztunk, megkértem, vegyen nekem is egyet. A belfasti Queens Egyetemen eltöltött első három évemben szinte le sem vettem ezt a nyakkendőt. Nem sokkal később a televízióban megnéztem egy műsort a San Franciscóban élő melegjogi aktivistákról, és egyszer csak felfedeztem a nyakkendőmet. Döbbenten láttam, hogy átvették Isten szimbólumát. Azonban a szivárvány, amely Isten velünk kötött szövetségének jele, ahogy azt a Mózes első könyve 9. fejezetének 13. versében olvashatjuk, az égen hétszínű, a meleg mozgalomé hat. Majdnem ugyanaz. Az ördög a világosság angyalaként tetszeleg, úgy tűnik, az igazat mondja, valójában féligazsággal vezet félre bennünket. Garri Kaszparov sakkvilágbajnok szerint a modern propaganda lényege nemcsak az, hogy félretájékoztat vagy egy bizonyos programot erőltet, hanem kifárasztja a kritikus gondolkodást az igazság megsemmisítése céljából. Így kultúránk teljesen kiszolgáltatottá válik bármi elfogadására. A véleményformálók folyamatosan megtévesztések áradatát zúdítják ránk, hogy közönyössé tegyenek, és hogy feladjuk a küzdelmet – és ez működik.

Hogyan élhetjük a világ elé az evangéliumot annak ellenére, hogy a közöny már gyülekezeteinket is elérte?

Huszonhat évvel ezelőtt egy dunántúli keresztyén konferencián komoly nézeteltérésbe keveredett két résztvevő, és a konfliktusnak mindannyian szemtanúi voltunk. Másnap reggel a közös étkezés alatt felálltak, átölelték egymást, majd elmondták, mindketten eldöntötték, rendezik a viszályt, kerüljön bármibe. Napjainkra Krisztus tanításának megalkuvás nélküli alkalmazása az életünkre egyre ritkább, hamar levonjuk a következtetést: mi nem tudunk együtt szolgálni. Ahelyett, hogy megbocsátanánk, és rendeznénk kapcsolatainkat, eltávolodunk a másiktól, mindenki megy a maga útján. Ne mondjuk, hogy majd ha a másik idejön hozzám, megbocsátok. Nekem kell kezdeményeznem, hiszen

testvérek vagyunk, nincsenek feltételek. A bűneset óta küzdünk a felerősödő önzéssel, amely mostanra társadalmi méreteket öltött, és beszivárgott az egyházba is. Persze a fokozódó szeretetlenségnek része lehet a helytelen keresztyén tanítás, hiszen az emberek könnyedén magukévá tették a gondolatot, hogy a megtérés, a keresztyén élet mind-mind rólunk szól, nem Krisztusról. A másik, még mélyebb probléma, hogy a keresztyének egy része, különösen az újabb generáció nem tekinti a teljes Írást Isten tévedhetetlen szavának. Ha valami érthetetlennek tűnik a Szentírásból, nem kell azonnal pálcát törni felette, hogy az egész nem igaz. Kutatni kell, amíg meg nem értem az összefüggéseket, alázatosan bevallani, hogy nem tudom felfogni, de dolgozom rajta. Ha nem értjük, ne jelentsük ki elhamarkodottan, hogy tarthatatlan, ezért a kor elvárásaihoz, saját gondolkodásmódunkhoz kell igazítani. Harcoljuk meg a hit nemes harcát! Ne engedjünk a korszellemnek, amely a Biblia tekintélyét és szavahihetőségét akarja aláásni! Merjük elhinni, hogy Isten kijelentésének igaza van, és ennek tükrében vizsgáljuk meg a körülöttünk lévő világ eseményeit! Folyamatosan tanítanunk kell és a gyakorlatban bemutatnunk a keresztyén szeretetet. Ha szükséged van rám, ott vagyok, hogy segítsek. Nem azért osztom meg magam veled, hogy jobban érezzem magam, hanem Krisztus miatt. A gyülekezetünkben igyekszünk megvalósítani ezt. Ha valaki kórházba kerül, elveszíti a gyermekét, a házastársát, bárkit vagy bármit, ott vagyunk. Minta a számunkra, ahogy az első idők keresztyénei szerették egymást.

Meddig vár Isten az emberre?

Nem szeretek a végidőkről beszélni, mert sokan félreértik, és jeleket keresnek. Ugyanakkor nem szabad könnyedén vennünk Jézus Krisztus visszatérésének biztos ígéretét, amikor lezáródik az üdvösség elnyerésének lehetősége. De addig mindig lesz alkalom a megtérésre. Az egyéni életünkbe természetesen beleszólhat a halál, földi pályafutásunk befejezése a bűnbocsánat elfogadása nélkül is megtörténhet. Dániel könyvének ötödik fejezetében Bél-

„Merjük elhinni, hogy Isten kijelentésének igaza van, és ennek tükrében vizsgáljuk meg a körülöttünk lévő világ eseményeit!”

saccar, Nabú-naid utolsó babiloni királya fia, aki apja tartós távollétében régensként uralkodott, Isten iránti megvetésében átlépett egy láthatatlan határvonalat. A jeruzsálemi templomból zsákmányolt aranyedényeket adatta vendégei elé egy lakomán. Ekkor egy kéz jelent meg a falon, és titokzatos jeleket írt rá: mené mené tekél ú-parszin. A „megszámláltattál, megmérettél, könnyűnek találtattál” üzenettől Bélsaccar arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, még a térdei is reszkettek. És azon az éjszakán meghalt. Ha megkeményedik a szívünk, folyamatosan nemet mondunk Jézus keresztjére, akkor eljön egy pillanat, amikor Isten azt mondja: itt a vége. Az Ige soha nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi, amit Isten akar. Nemcsak megfegyelmezi a viselkedést, hanem megváltoztatja a szívet, amely tükröződik a magatartásban. Semmi más nem képes ezt megtenni, csak az evangélium. Észak-Írországban a Westminsteri Kiskáté, hitünk egyik foglalata, felteszi a kérdést: „Mi az ember végső célja?” A válasz: „Hogy dicsőítse Istent, és örökké örüljön neki.” Az életünkben min-

dennek Istent kell dicsőítenie, és neki kell az első helyen állnia. Előfordul, hogy jobban meg tudja mutatni dicsőségét a szenvedéseinkben, mint az önfeledt pillanatainkban. Érdekes, a világjárvány kezdetén az emberek alig várták, hogy halljanak az elfelejtett Istenről. Felébredt az igény a lelki tartalmak iránt. A gyülekezet Facebook-oldalán a követőink száma százzal emelkedett, majd két héten belül hatszázzal. Egymást érték a kérdések, alig győztem megválaszolni. De a televíziók, a rádiók hamarosan megteltek a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, a National Health Service (NHS) munkájáról szóló tudósításokkal és a szlogennel: „Az NHS a mi megmentőnk.” A társadalmi érdeklődés minden tekintetben az NHS felé fordult, és senkit nem érdekel már Isten. Különösen akkor feledkeztek meg róla, amikor megjelent a védőoltás, amelyet az Isten ajándékának tartok. Az ördög nagyon ügyesen tereli a figyelmünket, mindig sikerül valamit a középpontba állítani, ami betölti az érdeklődésünket. Süketek vagyunk Isten hangjára, de nem hagyja.

 FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA/GETTY IMAGES

Konfliktusok

Jézus körül is gyakran támadtak, mivel nem értették az emberek a magatartását és a tanítását. Először tizenkét éves korából olvasunk összeütközésről, mégpedig a szüleivel. Lukács evangéliumának szelíd leírása szerint is komoly jelenet lehetett, Máriának és Józsefnek rémületes és fájdalmas. Kölcsönös volt a meg nem értés Jézus és közöttük a nevezetes templomi látogatáson Jeruzsálemben. Az anyai aggodalom és a szemrehányás, amely ott elhangzott, minden kamasznak vagy tinédzsernek ismerős: „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? Ők azonban a nekik adott választ nem értették.” (Lk 2,48–50)

Jézus nem tett semmi rosszat. Sőt, a templomban töltötte az időt a legszentebb dolgokkal. Hallgatta és kérdezte a tanítómestereket, és általános csodálkozásuk mellett meglepő válaszokat adott a kérdéseikre. Mondhatnánk, mintha egy intenzív és interaktív kurzuson vett volna részt akkor, hiszen évenként csak egyszer lehetett alkalma ilyen széles körű tájékozódásra, a különböző tanítások és írásértelmezések megismerésére.

A konfliktus egyértelmű, mindkét fél a miért kérdést teszi fel a másiknak. De micsoda magas szintű kezelése ez az összekülönbözésnek! Mindkét fél kérdez. Nem megbélyegez, nem kritizálja vagy megítéli a másik személyiségét. Kérdésük kifejezi azt, hogy egyik sem érti a másikat. Az anya kifejezi szavaival az érzelmeit is, hogy nagy bánattal keresték mindenütt. A miért kérdés azonban nyitottságra utal, mert aki így kérdez, szeretné látni és megérteni a másik magatartását, nézetét, véleményét, azért teszi, mert szeretne közelebb kerülni hozzá. Esetleg arra is kész, hogy azt elfogadja.

A latin eredetű konfliktus szó jelentése az értelmező szótár szerint két vagy több, egymáshoz képest ellentétes erő, nézet, álláspont egymásra hatásából kialakuló küzdelem, vita, nézeteltérés. Abban tehát nincs semmi rossz, hogy konfliktusunk támad valakivel, még ha kényelmetlennek érezzük is azt. De minden vitás helyzetben tanulhat valamit az ember, ami segíti a fejlődését. (Nem a háborús konfliktusra gondolunk, ahol a küzdelem fegyveres erőszakkal történik!) Jézus nem szakít a szüleivel, hanem hazamegy velük és engedelmeskedik nekik, amíg meg nem érik egészen, testileg-lelkileg Isten szolgálatára. Anyja pedig megőrizte ezeket a szavakat a szívében. Békésen kezelték ezt a konfliktust. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Egy újabb tanév kezdődik most, tele bizonytalansággal és feszültséggel. Tudjuk, hogy gondolatainkat és szívünket markába szorítaná a kétségbeesés, ha nem te lennél életünk ura, hatalmas Istenünk! Félelemmel tekintenénk háborúra, járványhelyzetre, gázáremelésre, pedagógushiányra… De annyiszor megtapasztaltuk már, hogy lehetetlen helyzetekből menekítetted ki életünket! Tenger hullámait simítottad el előttünk, szakadékból emeltél ki és állítottad sziklára remegő lábainkat! Annyiszor láthattuk már, hogy a sírás, fájdalom, gyász után is elhozod a vigasztalást, a békességet, és újra örömöt és reménnyel teli jövőt ajándékozol nekünk! Ezért kérünk most eléd borulva, Urunk: ezekre a megélt csodákra irányítsd figyelmünket, és erősítsd naponként beléd vetett hitünket! Hadd legyünk világító fáklyáid, amelyek hirdetik, hogy mi a te nagy tetteiddel járunk! Ámen  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

Ézsau és Jákób

A Szentírásban számos családi, rokoni kapcsolattal, testvértörténettel találkozunk. Ezek pontosan olyan színesek és változatosak, emberszerűek, olykor terheltek, mint ahogyan a mindennapokból ismerjük őket. Az első emberpár, Ádám és Éva két fiának, Kainnak és Ábelnek testvérgyilkosságba torkolló konfliktusa nyitja a bibliai testvértörténeteket. A nagyobbik és a kisebbik testvér eltérő viselkedése, Istenhez fűződő kapcsolata, beállítottsága, hozzáállása, eltérő szokásrendje a probléma forrása.

Az ősatyák történeteit olvassuk. Az ígéret egyetlen gyermekének, Izsáknak a felesége, Rebeka szintén meddőnek bizonyult (1Móz 25,21), de végül teherbe esett. Ikreket várt, akik már az anyaméhben tusakodtak egymással (1Móz 25,22). Az Úr előre jelezte Rebekának: „Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.” (1Móz 25,23) A két testvér kinézetre, viselkedésre teljesen eltért egymástól, a szüléskor a kisebbik a nagyobbik sarkába kapaszkodott (1Móz 25,26). Ézsau aztán egy tál vörös ételért (1Móz 25,30), ahogyan mondani szokták: egy tál lencséért először eladta az elsőszülöttségi jogot, majd Jákób, anyja segítségével, az atyai áldást is megszerezte. Ézsau az edómiak ősatyjaként elveszített mindent. Jákób leszármazottainak, Izráelnek innen ered a történelmi, évszázados terhelt kapcsolata Edómmal. Erről a helyzetről szól különösen Abdiás próféta könyve. A zsidókhoz írt levél ekként summázza Ézsau történetét: „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.” (Zsid 12,16–17)

NEM VAGYUNK JOBBAK, DE…

Nem várható el, hogy az ember folyamatosan minden helyzetben el tudjon igazodni, ezért fontos bibliai alapon megfogalmazni válaszokat, amelyek útmutatót adnak a szövevényes világban – tartja Thoma László. A gazdagréti református gyülekezet lelkipásztora a Reformátusok Szárszói Konferenciáján kiscsoportjával a készülő Kárpát-medencei református nemzetstratégiáról gondolkodott.

Nem hétköznapi téma a nemzetstratégia. Hogyan tudtak kapcsolódni hozzá a résztvevők?

A kiscsoportokban azt fogalmazták meg az emberek: nem biztos, hogy kompetensek a témában, volt, aki egyenesen elveszettnek érezte magát, hiszen tényleg kemény dió a református nemzetstratégia. Nem számítottam azonban arra, hogy a csoporttagok aktívan továbbfűzik egymás gondolatait. Akár a nagy életkori különbségek és földrajzi távolságok ellenére is jól kapcsolódnak egymáshoz. Gondolatébresztő beszélgetések zajlottak.

A csoportos beszélgetésen arra jutottak, hogy a stratégiaalkotásnak szervezeti és tartalmi részei is vannak. Mit értettek ezen?

Ma már általános jelenség a céges és nonprofit szférában is, hogy a szervezetek stratégiát alkotnak. A szervezeti kultúra fejlettségére utal, ha valaki megfogalmazza a jövőképét, értékeit, stratégiáját. A református egyház is egyfajta szervezet, azonban abban különbözik mindenki mástól, hogy a mi stratégiánk alapjait a Biblia adja.

Találkoztam olyan lelkipásztorral, aki legyintett erre, mondván: a mi stratégiánk az, hogy a Bibliához hűen éljünk. Ennyi volna az egész?

Valójában ennyi, de emberként még többre van szükségünk, hiszen rendkívül komplex mind az életünk, mind a körülöttünk lévő világ, nap mint nap összetett folyamatokban kell helytállnunk. Nem várható el, hogy az ember folyamatosan minden helyzetben el tudjon igazodni, ezért fontos bibliai alapon megfogalmazni válaszokat, amelyek útmutatót adnak a szövevényes világban. Ezért van szükség a hitvallásokra is, mert a Biblia igazságait átültetni a mi összetett világunkba egy embernek nehéz feladat lenne. Isten azonban közösségben gondolkodik, ebben van a mi erőforrásunk.

Úgy fogalmazott a szárszói beszámolójában, hogy „nem vagyunk jobbak saját kultúránknál”. Mit ért ezen?

Ennek a provokatív felhangját magamra is értem, nem kívülről jövő kritikának szántam. Gyakran a kifogástalan szándékú, jó motivációval rendelkező keresztyén ember is elfelejti egy

idő után, hogy milyen volt nem keresztyénnek lenni. A kegyelmi állapotot, amelyben Isten szereti, tartja, hordozza, úgy éli meg, hogy közben már jobbnak tartja saját magát annál a valamikori hitetlen embernél, vagy annál, aki szerinte erkölcstelen életet él. Ez azonban önbecsapás, mert a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy életünk végéig elveszett, bűnös állapotban vagyunk, és ezt a kegyelmi állapottal egyszerre éljük meg a földön. Ne felejtsük el, hogy ha látványosan nem élünk is gyarló életet, mint esetleg mások, Isten előtt mindannyian bűnösök vagyunk. A másik tényező a konferencia mottója: mi, reformátusok. Ennek nagy lehetősége az identitás meghatározása, fontos foglalkoznunk önmagunk vállalásával.

Ezt a mottót olyan gőgös felhanggal is lehet mondani, mintha „mi, reformátusok” picit közelebb lennénk az Úristenhez.

Ez az érzés mindannyiunkat megkísérthet. Kicsit jobbak szeretnénk lenni másoknál. Önértékelésünk, önbecsülésrendszerünk része, hogy tudattalanul is másokhoz viszonyítjuk magunkat, felszabadító érzés azonban, hogy ebben az összehasonlításban lehetünk kicsik is. Ettől maradunk hitelesek és természetesek. Így megélve Isten kegyelmét és szabadítását egyrészt tudni fogjuk, hogy mindez nem a mi érdemünk. Másrészt őszintén és szeretettel tudunk fordulni azokhoz, akik még nem ezen az úton járnak. Lelkigondozói beszélgetésnél olykor bűnöket is beismernek nekem, például azt, hogy sikkasztottak. Az első gondolat sokszor az, hogy én nem tennék ilyet. Ahhoz, hogy ne hatalmasodjon el rajtam a megvetés, arra van szükségem, hogy ne tartsam magamat jobb embernek azért, mert én nem követtem el azt a bűnt. Sokszor azt tapasztalom, hogy éppen a külvilág hiszi rólunk azt, hogy a keresztyének jobbnak gondolják magukat. Ezt az előítéletet úgy lehet kivédeni, ha nyíltan kimondjuk: nem, nem vagyunk jobbak, ám más a reménységünk, és megszabadítottak vagyunk.

Még nem voltam olyan szárszói konferencián, ahol ne vetődött volna fel a hitelesség kérdése. Mitől tudunk hitelesek lenni, hitelesek maradni vagy azzá válni?

Ha valóságosak maradunk, elfogadjuk a töredékességünket, azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, de vannak jó hagyományaink, örökségünk, és ezek attól válhatnak értékké, ha Isten megáldja őket. A hitelesség kulcsa a valóság elfogadása és a valósághoz való kapcsolódás, hogy belátjuk a hibáinkat, tudunk bocsánatot kérni, elfogadjuk, hogy ismereteink végesek, és nem vagyunk minden bölcsességnek a birtokában.

Sokszor éri az a vád a reformátusokat, hogy „magas a gyülekezetek küszöbe”. Ön népes gyülekezetet vezet Budapesten, Gazdagréten. Hogyan lehet befogadóvá válni?

Fogadjuk el, hogy nincs aranyszabály, nem tudunk mindenkit megszólítani, mindenkit befogadni, hiába szeretnénk. Ha elfogadjuk, hogy nem tudunk mindenkihez szólni, felszabadulunk a megfelelés kényszeréből. Nincs olyan gyülekezet, ahol mindenki otthonra találna. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy ha a gyülekezeti alkalmak között tartanak olyan „előszobákat”, ahol egy nem hívő ember is komfortosan érezheti magát, megismerheti a gyülekezetet anélkül, hogy valamilyen elvárást érezne, akkor nyitunk mások felé. Ilyen például a baba-mama kör. Gyülekezetünkben kifejezetten azokat az anyukákat szólítjuk meg, akik a lakótelepen laknak, de nem szeretnénk feltétlenül rögtön gyülekezeti taggá tenni őket, egyszerűen igyekszünk jelen lenni az életükben. Ilyen még

„Akkor tudunk hitelesek lenni, ha valóságosak maradunk, elfogadjuk a töredékességünket, azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, de vannak jó hagyományaink, örökségünk, és ezek attól válhatnak értékké, ha Isten megáldja őket.”

a Start Café, amellyel a mellettünk lévő szakközépiskola diákjait célozzuk meg, a közösségi klubban beszélgetünk velük, lehetőséget adunk a kapcsolódásra. Gyászcsoportot indítunk a lakótelepen élőknek, ahová eljöhetnek azok, akik elveszítették a szeretteiket. Ez nem gyülekezeti alkalom, azonban a gyülekezetünk ad helyet neki, és az egyik lelkipásztorunk vezeti. Ha megélik az emberek a kapcsolódás lehetőségét, máris tettek egy lépést a gyülekezet irányába. Megmosolyogtat, mennyi energiát fordítunk az emberek megszólítására, mégis jönnek be úgy emberek a vasárnapi istentiszteletre, hogy azért mi semmit sem tettünk. Fontos a házigazda-szolgálat: a presbiterek, lelkészek – elfogadóak, nyílt személyiségek – odamennek egy-egy új emberhez, beszélgetésbe elegyednek vele, igyekeznek a legtermészetesebben válaszolni akár az öszszetett kérdéseire is. Előfordul, hogy bejön valaki összetörve, és hosszan mesél. Türelemmel végighallgatják, nem rázzák le. Némelyek nem szeretnének beszélgetni, ezt meg kell érezni, és békén kell hagyni őket. Néha az a legnehezebb, hogy hagyjuk: a másik a saját tempójában közeledjen hozzánk. A legfontosabb, hogy gyülekezeti életünk belső eseményei kulturálisan ne legyenek idegenek a környezetünktől. Nem asszimilálódhatunk, de legyünk érthetők a vasárnapi szószéken is, hogy ne bizonyuljon túl magasnak, áthidalhatatlannak a küszöb.

Gyakran tapasztalom azt, hogy zárkózottak a református közösségek. Felvetődött a szárszói konferencián, hogy mitől tudunk mi, reformátusok vonzóvá válni. Van-e erre válasz? Reformátoraink azért lehettek vonzóak, mert ismerték és mélyen átérezték a kor emberének kérdéseit, nehézségeit. A török hódoltság alatt munkálkodó reformátorok énekeikben, igehirdetéseikben nagy hangsúlyt helyeztek a vigasztalásra, tisztában voltak azzal, hogy rendkívül elkeseredettek az

„Reformátoraink azért lehettek vonzóak, mert ismerték és mélyen átérezték a kor emberének kérdéseit, nehézségeit.

A török hódoltság alatt munkálkodó reformátorok énekeikben, igehirdetéseikben nagy hangsúlyt helyeztek a vigasztalásra, tisztában voltak azzal, hogy rendkívül elkeseredettek az emberek.”

emberek. Bizonytalanságban éltek, kifosztották őket, a fél falut elhurcolták vagy megölték, ezekre a mély kérdésekre kerestek válaszokat a lelkészek. A zárkózottság egyik oka, hogy az emberek szeretnének elvonulni, megnyugodni az életük nehézségeitől, a sötétségtől, problémáktól, amelyek körbeveszik őket. Egy másik ok az emberek egy részében ott lévő kisebbrendűségi érzés, hogy ő nem tud beszélni Isten dolgairól másoknak, a gyülekezet azonban elvárja ezt. El kellene oszlatni azt a misztikus ködöt, hogy az Isten dolgairól csak „képzetten” beszélhetünk. Lehet töredékesen vagy egyszerű megélések történetével bizonyságot tenni. A hétköznapi gyülekezeti tagok sokszor jobban kapcsolódnak a betérő idegenekhez, mint a lelkipásztor, aki rögtön feladatot lát bennük, vagy esetleg Igével, bonyolult tanítással válaszol egy hétköznapi élethelyzetre. A zártság másik oka, hogy több gyülekezeti közösség élt meg bántásokat, nehézségeket. Nem mindenki jó szándékkal közeledik a gyülekezethez, akadnak provokátorok, bántó szándékúak is.

Hogyan lehet megtalálni az egészséges határt a vonzó gyülekezet és az önfeladás között?

Az egészséges közösségi határok gyökere az ember saját lényének határhúzásánál kezdődik. Ez hosszas lelki folyamat. Igehirdetéseimben, tanításaimban igyekszem hangsúlyozni, hogy az embernek szüksége van arra, hogy határokat húzzon és tartson az életében. A korábbi évtizedekben az a szemlélet terjedt el evangéliumi körökben, hogy az igaz keresztyén állandóan szolgál, önfeláldozó, de úgy vélem, hogy ez a fajta

altruizmus nem szolgálja az Isten dicsőségét. A menekültválságban sok gyülekezeti tag ment ki a pályaudvarokra, és éjjel-nappal segített. Akit tudtam, egybegyűjtöttem, imadélutánt tartottunk, amelyen elmondtam, hogy az segít jól ma, akinek marad ereje holnapra is. Ne áldozz fel mindent másért, mert mindig lesz kin segíteni! Hitem szerint Isten nem akarja, hogy sérüljünk, kiégjünk a rengeteg segítségadásban. Segíthetnek a határok megszabásában, megtartásában a hagyományok és a szokások is. Érzékeny pont a keresztelő sákramentuma. A nagyvárosokban sokan csak szokásból jelentkeznek be keresztelőre. Lelkiismereti kérdés sok lelkész számára, hogy megkeresztelje-e a gyermeket, ha nem is hívő a szülőpár, vagy nincsenek is megkeresztelve a keresztszülők. Gyülekezetünkben presbiteri határozat írja elő, kit keresztelhetnek meg a lelkészek. Igyekszünk nagyon kedvesek lenni mindazokhoz, akik idegenként betérnek hozzánk. Elmondjuk, hogy keresztelő nélkül is járhatnak közösségbe, mennyiféle módon kapcsolódhatnak hozzánk, de hozzátesszük, hogy a keresztséget csak szülői hitvallásra nézve szolgáltatunk ki, ezzel együtt szeretnénk lehetőséget kínálni nekik arra, hogy eljöjjenek az előkészítő alkalmakra, kurzusokra. Ezek elvégzése után kereszteljük meg a gyermeket. Azt, hogy mit értünk keresztségen, nekünk, a gyülekezetnek kell megharcolni és képviselni, nem pedig a kívülállóknak. Ekkor ütközünk a fogyasztói szemlélettel, mert némelyek puszta szolgáltatásnak látják a keresztséget, de én nem szolgáltató vagyok, hanem lelkipásztor.

A beszélgetés végére mégis oda kanyarodunk vissza, hogy akkor a legvonzóbb a gyülekezet, ha erősen ragaszkodik a Biblia tanításához.

Abszolút így van! Ez azzal jár, hogy nem lesz mindig népszerű vagy sikeres, nem fog számokban állandóan rendkívüli módon növekedni, lehetséges, hogy nehéz helyzeteket is el kell hordoznia. Számtalan történet erősít meg abban, hogy jól döntöttünk a keresztség kiszolgáltatásában. Némelyek másként kezdik el látni az egyházat, miután elvégzik a keresztelői előkészítőt. Akad olyan is, aki nem volt hajlandó részt venni a kurzuson, de elkezdett a gyülekezetbe járni, mivel megértette, hogy úgy is kapcsolódhat hozzánk, ha nem volt gyerekként megkeresztelve. Személyes beszélgetésből az is kiderül, ha csalódott valaki az egyházban, a gyülekezetekben. Azt az esetet egyénre szabva, érzékenyen kezeljük. Nem azért törődünk vele és figyelünk rá oda, mert mi jó fejek akarunk lenni, mivel más nem volt az. Ez a Krisztus befogadó szeretete, hogyha valahol megsebződünk, akkor őnála gyógyulhatunk is. Gyülekezetként olyan közösség szeretnénk lenni, ahol az ember Isten szeretete által gyógyulhat.  FOTÓ: ARCHÍVUM

ÖSSZEFOGÁS egy tehetséges kisfiúért

Az idei zsámbéki Templomfutás nevezési díjaival egy nyolcéves focista kisfiút támogatnak, aki nemrégiben tragikus hirtelenséggel veszítette el édesapját.

Két év kihagyás után a zsámbéki református gyülekezet ismét megrendezi a Templomfutást, immár tizennegyedik alkalommal. A jótékonysági futóversenyt és családi napot idén szeptember 10én tartják, a bevételekből befolyt öszszeggel a töki Borók Bulcsút támogatják. A nyolcéves, örökmozgó kisfiú négy éve focizik Zsámbékon, szorgalmasan látogatja az edzéseket, részt vett már Bozsik-tornán is, ígéretes tehetség. A helyi közösség amiatt is szeretne mellé állni, mert a múlt év tavaszán tragikus hirtelenséggel veszítette el édesapját.

Borók Ferenc hosszú időn át cselgáncsozott, a sport iránti szeretetet kisfiának is átadta. Ő hozta-vitte a focimeccsekre is, fényképeket készített kisfiáról, nagyon büszke volt rá. A család a Zsámbékkal tőszomszédságban lévő Tök településen él. A kőműves édesapát nélkülözve a mindennapok számos nehézsége és mindezek költsége is az asszonyra maradt. A helyiek hamar segítséget ajánlottak a magára maradt édesanyának és a kisfiúnak. – Volt, aki felajánlotta, hogy Bulcsúra vigyáz, mások tűzifát pakolni jelentkeztek vagy gázpalackot hoztak a szőlőhegyen álló házba – sorolja Patyi Annamária, a kisfiú édesanyja. – Kezdettől érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Sokan jelezték: ha segítségre van szükségünk, szóljak. Az első karácsony Fecó nélkül nagyon nehéz volt, de akkor sem voltunk egyedül. Egyik nap egy fenyőfa várt az ajtónk előtt, másik nap ajándékcsomagok. Kaptam egy keresztet: borzalmas nehéz, de az emberek próbálták velem vinni, hogy könnyebb legyen elviselni. Hálás vagyok ezért.

Rokonaik messze laknak, ezért is értékelik nagyra azt a sok segítséget, amelyet a református gyülekezettől és annak lelkészétől, az óvoda munkatársaitól, Bulcsú iskolájától és a helyi sportkörtől kaptak. A

A szeptember 10-én 9 órakor rajtoló versenyen ismét többféle táv választható, és a résztvevők külön korcsoportokban mérkőznek. A zsámbéki romtemplom körüli pályán az óvodások és az alsósok, később a támogatói gyaloglásra jelentkezők tehetnek egy kört. A felső tagozatosok két kört futnak, a családi futást Zsámbék területén rendezik. Ugyanott jelölik ki a 6 kilométeres távot és a 12 és fél kilométeres pályát. A versenyszámok között „hegymenet” is lesz: keresztfutás. Gyülekező: 8.30-kor a zsámbéki romtemplomnál.

Az ajánlott nevezési díjak 500 és 1500 forint között alakulnak. Támogatói jegyeket ugyanilyen összegben, de 5000, 10000 és 20000 forint értékben is vásárolhatnak. Ismét kapható lesz „Templomfutás” feliratú póló. A bevételek mind a közös, nemes célt szolgálják – írják a szervezők.

református egyházközség család helyett családjuk – mondja Annamária. Elsősorban óvodai munkájával igyekszik meghálálni, amit a településtől kapott. – Bár elment Fecó, aki mindent megadott nekünk, nyugalmat, biztonságot, és általa kaptam Bulcsút. Ő ajándék nekem és áldás, elvezetett a Jóistenhez és ezekhez az emberekhez. Isten gondoskodását érzem az emberek jóságában.

– Bulcsú a helyi református óvodába járt, édesanyja pedagógiai asszisztensként dolgozik az intézményben. Párja egyike volt azoknak a szülőknek, akik nagyon sokat segítettek, és részt vett a családi istentiszteleteken is – számolt be Matyó Lajos zsámbéki református lelkész, a Templomfutás ötletgazdája.

– A kis Bulcsú tehetséges focista, edzője a gyülekezetünk tagja. Közös szándékunk, hogy elindítsunk egy ösztöndíjprogramot is a helyi gyerekek sportéletének támogatására, hogy semmi ne gördítsen akadályt a tehetségek kibontakozása elé, akár fociról, kézilabdáról vagy tollasról van szó. Az utazás, a nevezés, az egyesületi tagdíj és a sportfelszerelés sokba kerül, ezért is fontos a fiatalok támogatása, köztük Bulcsúé is.

A verseny bevételét a gyermekét egyedül nevelő édesanya kisfia jövőjének biztosítására tenné félre. A közösség most is egy emberként áll a család mellé. Ahogy a rendezvény Facebook-oldalán olvasható: a Templomfutás az egymást szerető, tisztelő emberek találkozóhelye.

A jótékonysági verseny családi nap is egyben, a versenyszámokkal egy időben jó hangulatú programokat szerveznek a gyerekeknek és a távokon nem induló felnőtteknek. A futóversenyről, a rajtokról és a helyszínről a rendezvény Facebook-oldalán vagy a szervezőktől kaphatnak bővebb felvilágosítást a templomfutas@gmail. com címen. Aki támogatná a kitűzött célt, adományát a Zsámbéki Református Egyházközség bankszámlájára (1173602020015422) küldheti el. A közlemény rovatban szerepeljen a templomfutás szó vagy a Bulcsú név.  FORRÁS: PAROKIA.HU

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra!

REFORMÁTUSOK LAPJA

Erő és nyugalom

Lassan már ott tartunk mi is, ahol Ábrahám a Mamré tölgyesében, nekünk is reménység ellenére kell reménykednünk. A háború, az infláció és még sok más teszi próbára még az erőseket is. Túlnani erőkre van szükségünk ahhoz, hogy ebben a nehéz helyzetben méltósággal viseljük a terheinket: a tanítványok bátorságával és tenni akarásával nem csupán a túlélésre fókuszálva, a „kaparj kurta, neked is jut” igazságára apellálva, hanem együttérző szolidaritásra törekedve a rászorulókkal szemben. Ehhez azonban isteni erőkre van szükségünk, a magunk erejéből nem sokra mennénk.

KELLSI ÉBREDÉSEK

Tel.: 06-30-396-8208

1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu

 Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

MEGRENDELŐLAP

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Mit tehetünk ennek érdekében? Mindenekelőtt köszönjük meg az erőt, amelyet eddig kaptunk, utána pedig valljuk meg az erőtlenségünket. Ebben az őszinte, imádságos csendben bizonyára meghalljuk majd Jézus hívó szavát: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) Ezzel azt üzeni nekünk, ha csak jártányi erőnk maradt is, ne késlekedjünk, induljunk el mihamarabb, mert vár minket. Vár, de nem azért, hogy erőt adjon, hanem hogy megnyugtasson. Azt gondolnánk, a megfáradt és megterhelt embernek erőre volna szüksége, nem nyugalomra. Jézus mégis ezt kínálja nekünk, mintha csak azt mondaná: „Gyere, pihenj meg, ne gondolj most a gonddal, nyugodj meg, engedj el mindent, hogy rád szálljon az én békességem. Nagyon elfáradtál, most nincs szükséged másra, csak megnyugvásra.” Amikor Illés próféta halálosan elfáradt és meg akart halni, egy angyal megetette, megitatta, aztán hagyta, hogy kialudja magát. Mert pihenésre mindenkinek szüksége van, a Teremtő is megnyugodott a hetedik napon. Jézus nemegyszer elvonult a tanítványokkal valami csöndes helyre vagy egy hegyre, hogy megpihenjenek, megnyugvást találjanak. Ha elfogyott az erőnk, jobb, ha bevalljuk, és Jézus közelében keressük a feltöltekezést. Az idősek talán még emlékeznek a vasárnapok rítusaira, a templomba sereglő nép látványára, ahogy az asszonyok kart karba öltve lépegetnek a templom felé, a férfiak meg összegyűlnek egy kis eszmecserére, délután pedig a lócán ülve, beszélgetve pihenik ki a fáradalmaikat és keresnek megnyugvást a lelküknek. Mára már hiába a szabad szombat, szinte teljesen kiveszett a pihenésnek ez a fajta kultúrája.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99.

Név:

Cím:

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Telefon (nem kötelező):...........................................................

Ha békességet találunk a lelkünkben, lassan visszatér az erőnk, és megerősödve mehetünk tovább az utunkon. Ezért jó, ha eszünkbe jut Jézus szava: „…elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el”, és Pál apostol válasza: „Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem gazdagon..., mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,9–10). Ilyen az erős erőtlenség, a Krisztus ereje, amely mindenre elégséges, ne féljünk hát tőle, inkább könyörögjünk érte!  SIMON ISTVÁN

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Interdiszciplináris Akadémiájának műhelyvezetője

ABLONCZY BÁLINT

Nemzetstratégia és népszámlálás: MEGERŐSÍTENI A VÉDVONALAKAT

Bizonyos szavak jobban kopnak, mint a sokat használt főutak aszfaltburkolata. Ilyennek gondolom a „nemzetstratégia” kifejezést, amelynek kapcsán könnyű végeérhetetlen és felelősség nélküli szócséplésre, illetve senki által nem olvasott (a gyakorlatba pedig végképp át nem ültetett!) tanulmányokra asszociálni.

Amikor megkaptam az idei szárszói református konferencia meghívóját, s láttam, hogy a téma „Mi, reformátusok – magyar református nemzetstratégia”, bevallom, akarva-akaratlanul felidéződött bennem korábbi előítéletem.

Aztán a szárszói kerekasztal-beszélgetéseket és a kiscsoportos eszmecseréket hallgatva, illetve a Generális Konvent által elfogadott és vitára bocsátott, a magyar református nemzetstratégiáról szóló dokumentumot böngészve a vártnál jóval több elevenséggel szembesültem. Felül is vizsgáltam a „nemzetstratégiával” kapcsolatos előíté-

csökkenést elkerüljük. Ezért már most, a cenzus előtt tudatosítani kell ezt magunkban.

„Meg kell erősíteni egyházunk, a keresztyén hit belső lelki-szellemi védvonalait, hogy így mutassuk fel Krisztust a ránk bízottaknak, a Kárpát-medencében élőknek, s így hívjuk meg őket arra az életre, amely Krisztusban teljesedhet ki” – szól a református nemzetstratégia egyik első tételmondata, amely az építkezés igencsak hétköznapi parancsát egészíti ki a kétezer éves missziói küldetéssel. E két alapelvre épülhet a magyar református közösség stratégiája; a megmaradás elképzelhetetlen az egyháztagok, a magukat reformátusnak vallók lelki épülése nélkül. Ahogy az egyik szárszói kerekasztal-beszélgetésen Tapolyai Emőke pszichológus megfogalmazta, „az ember önmagában nem képes a teljességre, a pszichés ellenállóképesség szerves része a közösséghez tartozás, a közösségek értékteremtő szerepe erőt ad a nehézségek elviseléséhez”. Amiképpen egy házon ajtó, s körülötte kerítés is található, egy közösség életéhez is hozzátartozik a nyitottság éppúgy, mint a határvonalak meghúzása. Ezért először szükséges definiálni, mettől meddig tart az az igazság, az a hitvallás, amelyre közösséget építünk.

letemet. Egy közösség (esetünkben a magyar reformátusság) stratégiájának érvényessége többek között azon áll, tagjai mennyire érzik feladatuknak a jövőről való gondolkodást, illetve milyen mértékben képesek szembenézni közösségük jelenbéli gyengeségeivel, hogy aztán azokat kijavítva annál érvényesebben próbáljanak szólni a jövőről. Márpedig mind a szárszói hozzászólásokban, mind a vitairatból érződött az őszinte számvetés szándéka. Például annak beismerésével, hogy miközben az elmúlt években az egyházi intézmények száma dinamikusan növekedett, ezt a változást nem követi a református hívek száma – az őszi népszámláláson mindent meg kell tenni, hogy a drasztikus

A „mi-ők” világos meghatározása ugyanakkor messze nem elegendő egy gyakorlatban megvalósítható református nemzetstratégiához, s a bajainkért kizárólag a világot okoló szemlélet is tarthatatlan. Miközben ugyanis a legszorongatottabb közösségben, Kárpátalján a lelki ébredés jelei tapasztalhatók, aközben a vitairat szerint „bűnbánatra indít az a jelenség, hogy másutt, a viszonylagos jólétben és biztonságban élő magyar közösségekben a hitvesztés folyamata jellemző, hasonlóan Európa legtöbb társadalmához. Az egyház szociális és oktatási intézményrendszerének bővülése egyelőre alig-alig erősítette meg érdemben az egyház képességét a jólétben élő társadalom megszólítására.”

Márpedig az őszi népszámlálás egyik legfontosabb kérdése így hangzik: vajon elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy megszólítsuk a jólétben élő társadalom tagjait? Merthogy ezen a megszólításon és a már meglévő öntudatos közösségeink védvonalain múlhat, van-e még értelme egyáltalán református nemzetstratégiát készíteni. 

DÓKA VIKTÓRIA

Ajándékorientált gyülekezetnek is szoktam nevezni magunkat, mivel figyelembe vesszük a tanítványok Istentől kapott ajándékait, kvalitásait, és ennek megfelelő szolgálattal bízzuk meg őket – fejti ki Nagy György, a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. Náluk jártunk.

Gyorsan növekedő fiatal gyülekezet a kertvárosi. 2008. január elsején azzal a céllal vált ketté a térség akkor legnagyobb gyülekezete, a Mátészalkai Református Egyházközség, hogy hatékonyabban folytathassák a lelki építkezést. Megalakult a belvárosi, a Kossuth téri és a kertvárosi gyülekezet. – Környezetünkben három lakótelepen csaknem hétezer ember él, többségében

– Nyolc munkacsoportban kezdődött el a munka. Ez a közösségünk meghatározó szolgálatait öleli fel: pályázatírás-figyelés, gyermek-, ifjúsági, média-, gazdasági, műszaki és számvizsgáló munkacsoport, diakóniai szolgálat. A mintegy ezerszázötven tagú gyülekezetben negyven szolgálattevő tevékenykedik, mindegyikük önkéntesen. Réteg-

Egy lépéssel Krisztushoz

reformátusok. Ezzel álmaink megvalósításához kaptunk lehetőséget Istentől. Elsőként az Északi lakótelepen nyitottuk meg Kincses közösségi házunkat pályázatok révén. A multifunkciós térben gyülekezetünk sokféle igényt tud kiszolgálni, kiállításoknak, konferenciáknak is helyet ad. Az újtelepi lakótelepen két évvel később avattuk fel az Égig érő közösségi házat, amely nemcsak nekünk, hanem a lakótelepen élőknek is hasznos épület, – idézi föl Nagy György lelkipásztor, aki belső építkezéshez látott, így vasárnaponként ma már három lakótelepen tart istentiszteletet a gyülekezet tagjainak.

alkalmakat indítottunk: baba-mama kör, templomovi, gyermek-istentisztelet, kis és nagy ifi, 20-asok, 30-asok köre, női kör és nyugdíjaskörünk is van. Ők majdnem ötven fővel működtek a Covid-járvány idejéig. Házi csoportjainkban a hívők megtanulnak hangosan imádkozni, rendszeresen Igét olvasni. Valódi közösséget élnek meg – összegezi a lelkipásztor.

– Tudatosan törekszünk arra, hogy mindenkit egy lépéssel közelebb vezessünk Krisztushoz. Többféle református létezik. Akad, akit reformátusnak kereszteltek, de nem látogatja az istentiszteleteket. Ha valaki hitre jut, segítjük abban,

hogy személyesen is megismerje Jézust, olvasson Bibliát, legyen tanítvánnyá. Csatlakozzon gyülekezeti csoporthoz, házi bibliaórákhoz, anyagilag is támogassa a gyülekezetet, Isten munkáját. Ezek után igyekszünk szolgálatba állítani, szeretnénk, hogy bizonyságot tegyen hitéről. Magunkat ajándékorientált gyülekezetnek is szoktam nevezni, mivel figyelembe vesszük a tanítványok Istentől kapott ajándékait, kvalitásait, és ennek megfelelő szolgálattal bízzuk meg őket – fejtegeti Nagy György. Arra a kérdésre, miképp tudja megtartani úgy a szolgálattevőket, hogy ne égjenek ki a feladatokban, azt válaszolja: – Ha azt a munkát végezzük, amelyre Isten indít bennünket, akkor ad hozzá fegyvert, paripát, erőt, türelmet. Ha ebbe saját ambícióinkat, terveinket és elgondolásainkat is beleépítjük, és emiatt túlvállaljuk magunkat, annak meglesz a következménye. A kö-

lépéssel közelebb Krisztushoz

zösség védőhálóként működik. Imahálónkban naponta fohászkodunk három szolgálati területért. Ezt nevezzük imahátországnak – magyarázza.

DICSŐÍTŐLABOR

Gyakran merülnek el zenei kísérletezésben a kertvárosiak. Az új énekeskönyv mellett négy saját szerkesztésű énekfüzetet is használnak. Istentiszteleti alkalmaikon nemcsak az orgona, hanem a zongora, a fuvola és a gitár hangjait is hallani. A kortárs keresztyén zenék minden árnyalatát igyekeznek megjeleníteni. – Zenei felfogásban is követjük reformátor őseinket. Ők átdolgozták a régi énekeket, hazahozták a külföldi új dallamokat, mi is hasonlóképpen teszünk. Magyar dallamokat is megszólaltatunk, népdalalapú zsoltárfeldolgozásokat, parafrázisokat hangszerelünk újra. Fontos élnünk mindazzal, amit Isten ennek a

népnek ajándékozott, hogy a magyar keresztyénség is megtalálja egyedi zenei hangját – hangsúlyozza Vadász Sándor ifi- és dicsőítésvezető. Igyekeznek gyülekezetükben együtt éltetni a komolyzenét a könnyűzenével. – Jelentős szerepe volt az ókorban a mély húrú lantoknak, ezek hangzását az elektromos gitár jól helyettesítheti, mélyebb impulzusokat keltve a lélekben. Énekeinkben manapság az örömre tevődik a hangsúly, kevés helyet kap a gyász, a fájdalom, a bűnbánat. Ez korábban nem hiányzott a reformációból – vallja a gyülekezet Peregrinus Projekt nevű zenekarának vezetője. Nevük azokra a vándordiákokra utal, akik külföldről sok hasznos tudással tértek haza. Az együttes azért kapta ezt a nevet, mert szokványosnak nem mondható hangszerek megszólaltatásával is kísérleteznek.

A zenei labor húsz éve alakult, tagjai folyamatosan cserélődnek. Az elköltöző zenészek sok esetben más gyülekezetekben szolgálnak. – A négy-öt állandó tagunk igyekszik új tehetségeket felfedezni és gondozni. Erre az ifjúsági alkalmak nyújtanak lehetőséget. Jelenleg négyen tanul-

nak gitározni. A világmisszióra jellemző 3/3-as csoportformát használjuk. Dicsőítéssel kezdjük az alkalmat, igei gondolatokkal fűzzük át, s ezt követi a csoportos, három-négy fős bibliatanulmányozás. Nincs csoportvezető, facilitátor irányítja a beszélgetést az adott Ige alapján. Nagyobb teret kap az együtt gondolkodás, és kis csoportban könnyebben nyílnak meg a fiatalok egymás előtt. Ennek előnye, hogy kollégiumba kerülve, társaságban fesztelenebbül beszél hitéről a fiatal. Az alkalmat közösségi együttléttel zárjuk, a tinédzserek csak social time-nak hívják. Némelyek társasjátékoznak, teáznak, beszélgetnek, mások hangszerekkel ismerkednek: a darbuka, a bongó, a konga vagy a daf csörgődob, a baglama vagy az arab lant pengetős hangszer – magyarázza Vadász Sándor, aki harmincévnyi ifimunka után úgy látja, a fiatalok csaknem negyede tagolódik be a gyülekezeti életbe, marad a hit útján.

REFORMÁTUS FÉRFIVIRTUSOK

Sáfárgondnoknak nevezi a lelkipásztor Alexa Imrét. A gazdasági gondnok szerint nem tipikus lelkészközpontú gyülekezet az övék. Általában a lelkipásztor elindít egy szolgálatot, majd továbbadja egy megfelelő személynek. Így volt ez a férfisátorral is, amelyet adaptáltak, majd megreformáltak. – Általában kevés férfi

jár a gyülekezeteinkbe. A szolgálatok elnőiesedtek: általános a csigakészítés, templomtakarítás, szeretetvendégség, horgolás. A férfiak sok esetben nem találják helyüket, pedig szívesen végeznének hozzájuk illő feladatot. A férfiaknak igyekszünk nemcsak szolgálati területet, hanem közösséget is adni – fejtegeti Alexa Imre, a férfisátor vezetője. – Lelki és gyakorlati programokat szervezünk. Kéthetente igemagyarázatra gyűlünk össze. Nya-

A Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség dinamikusan fejlődő, a mai kor próbatételeire érzékeny, arra válaszoló, céltudatos gyülekezet. Közösségi oldalukon reggelente tagjaik napindító gondolatai követhetők nyomon. Negyedévente jelentetik meg Reménysugár című kiadványukat, amely a lelki tartalom mellett a gyülekezet eseményeiről számol be.

ranta vannak nomád táboraink is. Fiainkkal, keresztfiainkkal visszatérünk a nomád létformához. Túlélési technikákat gyakorlunk, „legénykedünk”. Előkerül a bicska, tücsköt, bogarat eszünk, ezeket kolbásszal és szalonnával csúsztatjuk le. Portyázunk is a férfitársaimmal. Nem fosztogatni, hanem töltekezni megyünk el egy-másfél napra félévente. Virtusokat tartunk. Legutóbb lőteret béreltünk, és agyaggalambokat lőttünk versenyszerűen. Az összejövetelen a céljainkról beszélgettünk – osztja meg a gazdasági gondnok.

– Tavasszal és ősszel elvonulunk hitmélyítő hétvégére. Mi, férfiak magunkban tartjuk a problémáinkat. Ilyenkor hátrahagyjuk az otthont, hogy meglássuk „a fától az erdőt”, megfogalmazzuk küzdelmeinket. Ezek tematikus lelki hétvégék. A férfiak pontos cselek vési tervvel térnek haza, tudják, milyen problémákat és hogyan szándékoznak megoldani az életükben. Év végi záróalkalmunkon a hölgyek kedvében járunk, közös kulturális programokat szervezünk velük. A férfisátorban mintegy harmincöt aktív tagra számítunk idén – teszi hozzá Alexa Imre.

Kovács Évát, a kertvárosi gyülekezet katekétáját húsz évvel ezelőtt hívta el gyermekmunkára az Úr. Komoly küzdelemnek tartja a gyermekek érdeklődésének fenntartását. – A tinédzser korosztálynak sok kérdése van. Ők

leginkább beszélgetnének. Őszinte válaszokat várnak, előfordul, hogy tanácsot kérnek tőlem. Istentől kérek bölcsességet ehhez. Vasárnaponként az Északi lakótelepen olykor ötven gyermeknek tartunk vasárnapi iskolát, az Újtelepen huszonötnek tanév idején – magyarázza Kovács Éva hittanoktató. Nehéz szigorúnak lennie, bár a tudást osztályozza, de legfontosabbnak azt tartja, hogy a gyermek teljes szívéből szeresse az Úr Jézust.

HÍD A CIGÁNYSÁG KÖZÖTT

Személyes kapcsolatra épül a nemrég indult cigánymisszió is. Turgyán Sándor roma származású gyülekezeti tag Kovács Katalin presbiterrel, a gyermekcsoport vezetőjével cigány családokat látogat. – A szeptembertől induló tanodába hívogatunk tinédzsereket. A szülők szívélyesen fogadnak bennünket. Több-

IMAMEGHALLGATÁS

Bene Sándor presbiterrel, a gyülekezet építkezéseinek koordinátorával nemcsak a fizikai, de a lelki építkezésről is beszélgetünk.

ször előfordult, hogy több família is öszszegyűlt látogatásunk hírére – idézi fel Sándor. A tanodában hetente háromszor iskolafelzárkóztató órákon segítik a hátrányos magyar és cigány családok gyermekeit a tanév kezdetével. Hétvégente alternatív igei alkalmat szerveznek majd számukra. – Bár a tanoda szeptembertől indul, nyáron többször is találkoztunk. Részt vettünk az Aranyhíd cigány vers- és prózamondó versenyen, szerveztünk számukra alkotótábort, amelyet a cigány származású Balogh Tibor grafikus-festőművész vezetett, életével mutatva jó példát nekik – hangsúlyozza Kovács Katalin, a tanoda vezetője. Közeli céljuk, hogy házi biliaórát indítsanak a romák között. – Huszonegy tanodás gyermek családjával tartjuk a kapcsolatot. Gyakran spontán felolvasunk egy Igét, és imádkozunk velük. Erős istentudatuk van. A templomkerítés azonban valódi gát köztük és a gyülekezet között. Igyekszünk hidat építeni a gyülekezet és a romaság között – teszi hozzá Katalin. – A cigánymisszió hálás szolgálat. Az emberek többet szeretnének megismerni az Úrból. Érzik, hogy szükségük van rá – hangsúlyozza Turgyán Sándor, a cigánymisszió társvezetője.

– Nagy álmunk volt a saját óvoda. Igyekeztünk felkészülni rá. Jól működő református óvodákat tanulmányoztunk, tapasztalatokat gyűjtöttünk. Pályáztunk, elkészültek a tervek, azonban a megfelelő építési terület keresése közben jelzést kaptunk: eladóvá vált egy szép zöldövezeti épület a Ráczkerti lakótelepen. A környezeti adottságok miatt megvásároltuk, de az átépítésre nem maradt pénzünk. Az Úr, jobban tudva, mire van szükségünk, lehetőséget adott, hogy átvegyünk az önkormányzattól az Északi lakótelepen egy óvodát. Tavaly szeptemberben négy csoporttal indítottuk el. Ennek átépítési munkálatai ma is zajlanak. Szeptembertől öt csoporttal kezdődik a tanév. Most templomunk külső renoválása van folyamatban, pályázati forrásból nemes vakolatot kap kívülről, és újraburkoljuk a torony faszerke zetét. A Ráczkerti lakótelep „kiskastélyát” a gyülekezet parókiaként és harmadik székhelyként használja.

A Bétel nevet kapta, ahol újabb hetvenszemélyes közösségi tér kialakításán fára dozunk. Márciustól ott is tartanak istentiszteleteket. Legfontosabb építkezéseink mégis lelkiekben zajlanak, hogy minél többeket vezessünk a hit útjára.

A Mátészalkai Csemetekert Református Óvoda tavaly szeptembertől nem csak nevet változtatott, lelkiekben is megújult. – Szellemiségében is megváltozott az intézmény, mások a szabályok, az igények. Jó híre van az óvodának. Sok református szülőben fogalmazódik meg a vágy, hogy keresztyén neveltetésben részesítse gyermekét. Reggelente csendesperceket tartunk a

kicsiknek: Istenről teszünk bizonyságot – osztja meg velünk Mándiné Báki Enikő, a város első református óvodájának intézményvezetője. A nagycsoportokban többször előfordul, hogy imádkoznak a gyerekek egymásért, beteg barátaikért, szüleikért, testvéreikért. Szep tembertől 125 gyermekkel kezdődik el a tanítás. – Hét éve imádkozunk azért, hogy sikerüljön re formátus óvodát indítanunk. Élő hitű pedagógusokat kértünk fel. Azok a munkatársak, akik vállalták, hogy nálunk maradnak, részt vesznek az imaközösségeken és gyülekezeti alkalmakon.

Rendhagyó énekes bibliaórákat is tartanak a kertvárosiak, ezek fókuszában az új Református énekeskönyv dicséreteinek megtanulása áll – erről már Makrai Tibor főgondnok beszél nekünk. – Nem emberi szerveződés vagyunk csupán, hanem Krisztus által elhívott gyülekezet, élő organizmus. Amikor vasárnaponként Igét hallgatunk a templomban, bár csak a lelkész beszél, magunkat mégsem közönségnek, inkább közösségnek látom, ahogy a házaspáros kört is, amelynek vezetője vagyok – fejtegeti. Számára a legfontosabb a Krisztussal és egymással való közösség megélése, amelyet az istentisztelet mellett a kiscsoportos gyülekezeti alkalmakon tapasztal. A gyülekezet erősségének a Krisztus-központú igehirdetést tartja, próbatételei között az emelkedő energiaárakon kívül az Igéhez hű óvodai oktatás megvalósítását látja. Továbbá azt, hogy az emberekben – az infláció, a háborús bizonytalanság miatt – felmerülő kérdésekre őszinte válaszokat fogalmazzanak meg a Lélek által.

 FOTÓ: ZELENKA ATTILA

Református Élet, II. évfolyam, 36. szám, 1935. szeptember 7.

A kormányzó a magyar gyermekekért

(ismeretlen szerző)

Kell, hogy az egész magyar társadalomnak a szívéig hasson el az a kormányzói szózat, amely a magyar gyermekért való harci induló volt. A magyar család gyümölcsfáját védelmező minden intézkedés a legnagyobb magyar cselekedet most. Veszedelmes volna azt gondolni, hogy állami intézkedések bármiféle nagyszerű sorozata meg tudná a magyar család életét alapozni, és el tudná készíteni a gyermek útját a jövendőbe. Egyszer szakítani kell azzal a gondolattal mindnyájunknak, amely a magyar társadalom lelki kiskorúságából fakad, hogy sohasem a maga erejére és a maga eszközeire támaszkodik, hanem minden törekvése az, hogy az állam adjon az ő céljaira. Itt gyökeres lelki változáson kell átmennie az egész magyar társadalomnak. Alighogy elhangzott a kormányzói szózat, néhány napra rá jött az újságban a hír, hogy egy fiatal házaspár nem kap albérleti lakást azért, mert egyéves egészséges gyermeke van. „Inkább száz kutyát, mint egy kölyköt” – kiabálják rá a szomszédok, akik nem tudják hallgatni a gyermeksírást. Valóságos száműzöttként jár ez a család lakásról lakásra, mert a foglalóját nem fogadják el akkor, amikor megtudják, hogy gyermeke van. „Minek az ilyen szegény embereknek a gyermek, nem szégyenlik magukat!” –hallják újra és újra a vádat. Nos hát, egy ilyen társadalom, amelyet utolsó sejtjéig, legkisebb tagjáig nem jár át az az öröm, ha egy gyerek mosolyog valahol az anyjának a karján, amely nem tudja elhordozni a másik gyerekének a sírását olyan szeretettel, mintha az övé volna, az ilyen társadalom a betegségnek a halálos csíráit hordozza magában. Ezt pedig nem lehet másként meggyógyítani, mint egy új hatalmas lelki fellendüléssel, az áldozatnak, a szolgálatnak és a másokért való életnek a megmutatásával és megvalósításával. 

A zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (Á, H). 14. A Nagy-tavak egyike. 15. Felvonulás. 16. Három, olaszul. 17. Bútor. 19. Zamat. 20. Brazil nagyváros az ország ÉK-i sarkán. 22. Női becenév. 23. Egyiptomi istenség. 25. Lenn. 26. A tűzhely sütője, népies szóval. 28. Rámutatás érzelmi hangsúllyal. 30. Hórihorgas. 32. A váltóáram jele az angoloknál. 33. Hátrafelé megy. 35. Kiejtett betű. 36. Kripton és volfrám vegyjele. 38. Középtávfutó és mesteredző (János). 40. Mexikói forradalmár (Emiliano). 43. Kötőszó. 44. Közlekedési terület egy szakaszát felügyelő és karbantartó személy. 45. Tengeri puhatestű. 46. Skót feltaláló és mérnök (James). 48. Errefele! 49. Készít. 51. Hamis, spanyolul (FALSO). 52. Triplán: társastánc. 54. Hidroxilgyök. 55. József Attila-díjas költő, író, műfordító (György). 57. Dátumrag. 58. Fa külseje. 61. Kopasz. 62. Kén és germánium vegyjele. 63. Egykori hortobágyi település. 65. Női név, sok nyelvben az Anna beceneve. 67. Dickens álneve. 69. Kettőzve: 1978ban alakult brit szintipop, new wave együttes. 71. Kapocsdarab! 72. Sámson kedvese. 74. Baranya megyei település. 75. Egy budapesti területről való. 78. Szabad választást jelző szó. Függőleges: 1. Csavargat. 2. Uralkodás kezdete! 3. Londoni étkezde! 4. Francia János. 5. Összetép! 6. Moha egynemű betűi. 7. Fekete-tengeri félsziget. 8. Fest. 9. Rövid angol férfinév. 10. Örökítőanyag. 11. Kossuth- és József Attila-díjas író, kiváló bridzsjátékos (Géza). 12. Berlini szürke! 13. Gejzíreiről és hőforrásairól ismert USA-beli terület (2 szó). 18. Függőleges tartószerkezeti elem. 21. Angolna, németül. 23. Harcias nőszemély. 24. Község a Velencei-hegységben. 27. Savanyúság jelzője. 29. Talmi. 31. Tőszámnév. 32. Az idézet második része (S, K, T, É). 33. Hangköz. 34. Bírói palást. 37. Nógrád megyei kisváros. 39. Termőföld közepe! 41. Légi jármű vezetője. 42. Tovább, angolul. 45. Erőt gyűjt. 47. Rangjelző szócska. 50. Egymást követő elrendezés. 51. Szín, németül. 53. Szándék. 56. Nátrium vegyjele. 59. Görög betű. 60. A sivatagi rózsa anyaga. 62. Sebészkés. 64. Üvegolvasztó kemence. 66. Az egyetlen egyéni Grand Slam-győztes francia teniszező és énekes (Yannick). 68. Északi férfinév. 70. Nitrogén és szelén vegyjele. 72. Római 504. 73. A végén megtalál! 76. Csekély értékű régi római rézpénz. 77. Dísz fele!

Az előző rejtvényünk megfejtése: „Az álmom néha kemény, keserű, kérges, barna, mint sokszor a kenyér…” (Reményik Sándor: Mindennapi kenyér)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Akármilyen furcsa, még a szúnyogok is tudnak arról, hogy a Biblia megemlékezik róluk. Így szájról szájra adják tovább a történeteket.

SZÚNYOGOK A NÍLUS PARTJÁN

A szúnyogkicsinyek szépen befalatoztak a nádnektárból, amelyet szúnyogpapa készített nekik vacsorára. Édesség gyanánt még a vízililiom nedvéből is kaptak egy-két csöppet.

– Gyertek most már, ideje lesz lefeküdni – szólt végül a körülötte zümmögő gyereksereghez.

– De nem várjuk meg a mamát? – kérdezte Sziszi aggódva.

– Nem, hosszú műszakja lesz most – szólt szúnyogpapa, és beleszimatolt a levegőbe. – Úgy érzem, tábortüzet gyújtottak az emberek. Tudjátok: a tűz, a füst nagy ellenségünk. A mamának nemigen lesz módja így megcsípni senkit. Meg kell várnia, amíg lelohad a tűz, vagy amíg valaki elmegy végre aludni. Úgyhogy nem érdemes rá várnunk, sokáig fog dolgozni szegény.

– De azért azt az egyiptomi történetet elmeséled, ugye?

– Hát hogyne! – zümmögte szúnyogpapa lelkesen. – Mert akár hiszitek, akár nem, mi, szúnyogok benne vagyunk az emberek legszentebb könyvében, a Bibliában.

Sziszi, bár álmos volt már, mégis hatalmasra nyitotta az egyébként is nagy, összetett szemét.

– De hogyan? – kérdezte a papáját. – Hiszen az emberek gyűlölnek minket! Ők a legfőbb ellenségeink!

– Így van – bólintott szúnyogpapa. – Éppen ezért választotta Isten a mi népünket arra, hogy megleckéztesse az egyiptomi fáraót. Mert Isten azt parancsolta Izráel népének, hogy térjenek vissza a tejjel-mézzel folyó Kánaánba.

– A tej meg a méz olyan az embereknek, mint nekünk a vér? – kotyogott bele a történetbe Sziszi.

– Hááát… – vakarta a fejét szúnyogpapa, mert nem volt teljesen biztos a válaszban. – Valami olyasmi. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a fáraó nem akarta elengedni Izráel népét. Mert ők rabszolgák voltak azon a földön, és éppen a fáraó építkezésein dolgoztak. Ekkor az Isten csapásokat küldött az egyiptomiakra. Először a Nílus vize vérré változott. Azután jöttek a békák. Harmadjára pedig szúnyogok lepték el Egyiptom földjét.

A szúnyoggyerekek tátott szájjal hallgatták az apjuk történetét. Szinte látták maguk előtt azt a furcsa, félelmetes világot, amikor a csapások egymás után sújtják az egyiptomiakat.

– Hát, akkor az nem lehetett olyan nagyon jó világ – gondolkodott el Sziszi –, nem biztos, hogy érdemes lenne odaköltözni.

– Nem bizony – válaszolt az apukája. – Ráadásul a fáraó annyira gonosz volt, hogy még Isten számos csapására volt szükség, hogy elengedje a zsidó népet. Mert nemcsak minket, szúnyogokat küldött ki Isten, hanem jöttek utánunk a böglyök, a sáskák, elpusztultak az állatok, elpusztult a termés, megbetegedtek az emberek, sötétség borult a földre, és végül mindenkinek meghalt az elsőszülött gyermeke, aki nem hitt Istennek. Csak ezután engedte el a fáraó Izráel népét, csak ezután engedelmeskedett Isten szavának, és a zsidók hazamehettek végre a saját földjükre. Erre a szabadulásra emlékeznek minden páska idején. Ilyenkor elmesélik a gyermekeiknek az Egyiptomból való szabadulás történetét.

– És mondd csak, apa, rólunk is megemlékeznek ilyenkor? – kérdezte Sziszi.

– Gondolom – válaszolta az apukája –, de az az igazság, hogy ebben a történetben nem mi voltunk a főszereplők. Hanem Isten, aki megszabadította az ő népét. 

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

FAHÉJAS SZILVALEVES

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

SZÁLLÁSHELY • Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető. Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

• Református vendégszobák Tapolcán 5 főre, reftapolca.hu.

SZOLGÁLTATÁS • Alpin-technikával is vállaljuk tornyok, épületek teljes felújítását, 40 éves tapasztalat. Korona Alpin Kft., 06-30-952-6096 petranyialpin@gmail.com.

A hideg meggylevest mindenki ismeri, és valószínűleg szereti is. Az egyik kedvenc gyümölcsöm a szilva, amely ugyanolyan jól működik hideg levesként. Ha még pikánsabbra akarjuk, akkor tálalásnál egy kis frissen őrölt borsot adjunk hozzá.

Hozzávalók: 1 kg szilva, 5 dl víz, 2 rúd fahéj, 1 csomag vaníliás cukor (Bourbon), 1 csipet só, 5 ek cukor, 2 szelet citrom, 2 dl tejszín.

Elkészítés: A szilvát megmossuk, félbevágjuk, kiszedjük a magját. Egy lábasba téve hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a fahéjat, a sót és a citromkarikákat, majd felöntjük fél liter forrásban lévő vízzel. Körülbelül 15 percig főzzük, amíg a szilva puha nem lesz, az sem baj, ha szétesik. Kivesszük a levesből a fahéjrudakat és a citromkarikákat, majd botmixerrel pürésítjük.

Hozzáöntjük a tejszínt, majd 2-3 perc alatt összemelegítjük a levest. Ha szükséges, ekkor lehet még cukrozni. Jól behűtve, habcsókmorzsával tálaljuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

MEGHÍVÓ KERESZTYÉN KÖLTŐTALÁLKOZÓRA

A Szentháromság Istent dicsőítő költők közössége idei – immár 19. – országos találkozóját 2022. október 15-én tartja Győr-Ménfőcsanakon, az evangélikus templomban, 10 órai kezdettel. A versírás mottójául az Ézs 29,19–21 szolgál. A részvételnek nem feltétele, hogy valaki jegyzett költő vagy szavaló legyen, csak a szívből fakadó bizonyságtétel a fontos. Kérjük, hogy a részt venni szándékozók versüket, verseiket szeptember 30-ig küldjék el a szervezőnek (Balassa Jenő, 7200 Dombóvár, Vörösmarty u. 43.). Szeretettel várjuk a régi és az új költőket, szavalókat.

Pongrácz Máté, a gyülekezet lelkésze

Balassa Jenő, a találkozó szervezője

A következő Kelenföldi Barokk Estét 2022. szeptember 17. szombat 17.00 órakor tartjuk a kelenföldi református templomban (1117 Budapest, Október huszonharmadika utca 5.). Orgonál: Vizi Dávid. Műsoron: Jan Pieterszoon Sweelinck, Dietrich Buxtehude és Johann Sebastian Bach orgonaművei. Igét hirdet: Takaró János lelkipásztor.

TANÉVNYITÓ

A Pápai Református Teológiai Akadémia 2022. szeptember 4-én 14 órakor tartja tanévnyitó ünnepi közgyűlését a pápai református Ótemplomban (Pápa, Fő utca 6.). Igét hirdet: Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. Az évnyitóra minden kedves érdeklődőt szeretettel vár az Akadémia.

TRADICIONÁLIS

HARANGOK ÖNTÉSE

GOMBOS MIKLÓS ÉS FIA, FERENC Ref.: www.harangontes.hu

Cím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10.

Mobil: +36 30 948 9575 | +36 30 728 8161

Tel.: +36 28 360 170

E-mail: gombosmi@harangontes.hu | info@harangontode.hu

A teológia elvégzése után hogyan került kapcsolatba a kórházlelkészséggel?

Már teológuskoromban rendszeresen látogattam időseket, betegeket az otthonaikban és a kórházakban. Örömömre szolgált a sok találkozás, hálásan emlékszem vissza több beszélgetésre. Mély nyomot hagyott bennem néhány szeretetre méltó személy bölcsessége, humora, hite, a betegségről és a halálról való gondolkodása. Akkor még nem gondoltam, hogy a Fennvaló kórházi szolgálatra hívott el, de azt már éreztem: a lelkigondozás, a bátorítás képessége az én lelki ajándékom. Az akkori püspök, Csiha Kálmán figyelembe vette sajátos helyzetünket, a teológiai tanár férjemnek Kolozsváron kellett laknia, így én vallástanári és kórházlelkészi kinevezést kaptam a kincses városban.

A páli felszólítás, miszerint szüntelenül imádkozzatok, talán sokszorosan igaz ebben a hivatásban. Mit jelent ez az ön esetében?

REFORMÁTUS

Az ima és igeolvasás a mindennapjaim gerincét képezik. Ebben a szolgálatban különösen fontos a lelki be- és kimosakodás. Látogatás előtt az igeolvasás, az elmélkedés, az imádság, a váratlan helyzetekre való felkészülés jelenti a lelki bemosakodást. A találkozások után ismét imádság következik, ez a kimosakodás. Enélkül nincs erőm a sok különböző helyzetben levő ember állapotát felmérni, a kórtermekben az ágyak mellett a megfelelő imádságokat megtalálni. A szolgálatom jelentős hányadát ezek a könyörgések adják, középen a találkozások, a betegekkel közös Istenhez fordulások vannak. Nagy szükség van a kórtermekben Isten jelenlétének az észlelésére. Hálás vagyok, mert gyakran éreztem a Szentlélek munkáját. Reggeltől estig többször mondok közbenjáró imádságot bizonyos személyekért és általában a betegekért, a kórházak személyzetéért.

NÉVJEGY

Buzogányné Kovács Emese református teológiát végzett Kolozsváron, több mint 25 éve kórházlelkészként szolgál a kincses városban, aktívan részt vesz az egyházmegye nőszövetségi munkájában is. Férje teológiai tanár, négy gyermekük és eddig két unokájuk született. Emese azt vallja, hogy a kórházi szolgálat az ő személyre szóló, Istentől kapott megbízatása.

amikor úgy éreztem, hogy elfogyott az erőm, hullámvölgybe kerültem, lehajolt hozzám az Úr és megerősített.

Alakította-e Istenhez való viszonyát a kórházlelkészség?

Szoros kapcsolatban vagyok Istennel. Fontosabb nekem e kapcsolat, mint a lélegzetvétel. Szerintem a nap 24 órája nem elég hálát adni, megköszönni létünket. A legjobb az, amikor teljes szívből tudom mondani, hogy „legyen meg a te akaratod”.

A beszélgetésekben hallott traumák, nehézségek hamar a kiégés határára sodorhatják a kórházlelkészt. Hogyan lehet védekezni ez ellen?

Mindennapi munkája mennyire befolyásolja életét, családját? Kezdetben a férjem kérte, hogy ne vigyem haza a szenvedésről szóló történeteket. Ezért útban hazafelé betértem a templomba, számba vettem a találkozásokat, és imában letettem Isten kezébe azokat az embereket. Azután a közeli élemiszerüzletben vásároltam valamit a családomnak. Amíg a gyermekeink fiatalabbak voltak, könnyű volt az átmenet a szolgálat és a családi élet között. Ma az unokáink mosolya, a szomszéd gyermekek vidámsága, a felnőtt gyermekeink meg a férjem humora segít az élet napos oldalát is értékelni. Jó kapcsolatot ápolok a lelkészkollégákkal, az imaközösségeinkből sok erőt merítek. Ez fontos, hiszen embert próbáló a szenvedők látványa, a súlyos betegek, a haldoklók mellett átélt érzelmi katarzisok. Hálás vagyok, mert minden alkalommal,

Gyakran éreztem már úgy, hogy nem tudok elviselni több szenvedésről árulkodó szót. Ilyenkor szinte kétségbeesve kértem a Szentlelket, hogy fakassza fel szívemben az örömforrást. A napi Ige, az ima, a szeretteimmel való beszélgetések, a humor, a lelkésztársak és a barátaink együttérzése átlendít ezen a lelkiállapoton. Paradox módon azt is átéltem, hogy egy súlyos beteggel való találkozást is felhasználhat Isten az öröm átélésére. A koronavírus miatt nem engedtek be bizonyos kórházi osztályokra, azokban a hónapokban megritkultak a személyes találkozások. Nagyobb hangsúly került a közbenjáró imádságokra, eközben gyakran felüdültem. Isten felfrissített azáltal, hogy ritkábban szembesültem a szenvedésekkel. Különben: minden alkalmat megragadok, hogy beszéljek az élményeimről, biztosítsam a friss levegőt a lelkemnek.

„A hit hallásból van”

(Pál levele a rómaiakhoz, 10. rész, 17. vers)

A

református egyház magazinműsora minden szerdán

• igei gondolatok,

• izgalmas interjúk, riportok,

• hitre jutott emberek történetei,

• aktualitások az egyház életéből,

• érdekességek és tudnivalók a Kárpát-medence reformátusságáról.

Minden időben!