Reformátusok Lapja 2022/33. szám

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Dóka Viktória (doka.viktoria@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Arany Lajos (arany.lajos@reformatus.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Zelenka Attila

ELEINK FOHÁSZAI

Mindenható Isten! Örökkévaló Bíró és könyörülő Atyánk, aki erődet az erőtelenek erőtlenségében istenileg megbizonyítva elvégezted mindezeket és kevés szolgáid által a Fenevadnak minden gonoszságát és ravaszságát megrontottad, Neked, ó, Örökkévaló! Fiaddal és Szentlelkeddel együtt legyen örök dicséret, dicsőség és hálaadás! Téged áldanak és magasztalnak Uram a könyörgők, hogy utoljára is megemlékeztél a Te Fiad iránt gyakorolt nagy könyörületességedről az Úr Jézus Krisztus által!  Ortokocsi Fóris Ferenc gályarab lelkipásztor, 1676

INTERJÚ • 6. Meglátni önmagad a nagyvilágban | Gyógyító táborok a református egyház ráckeresztúri drogrehabilitációs otthonában

EGYHÁZI ÉLET • 8. Visszavenni, ami mindig is a miénk volt | Filmre vették az összes dunántúli református gyülekezetet és templomaikat

EGYHÁZI ÉLET • 16. Indul a GESZK | Új szakot nyit a Károli, egyházi gazdálkodási és vezetési ismereteket szerezhetnek a lelkészek és intézményvezetők

MISSZIÓ • 18. Emlékezni egy békésebb jelenért | Augusztus 2. a roma holokauszt áldozatainak emléknapja

GONDOLATOK • 21. „Könnyű” nyári | Nem hétköznapi olvasmányok nyári kikapcsolódáshoz

PORTRÉ • 30. Névjegy | Kojsza Pétert, a református Európa Rádió főszerkesztő-helyettesét mutatjuk be

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

(6) „…miért horgasztod le a fejed?” (1Móz 4) Kain lehorgasztotta fejét. Aki a földre szegezi tekintetét, nem látja maga körül a világot, olyan, mint a fuvaros szemellenzős lova. Kain nem lát se jobbra, se balra, a földre mered, már testvére sincs a látószögében, csak a gyűlöletes alak képe lebeg előtte, aki mintha kedvesebb volna az Úrnak, mint ő. Mindketten munkájuk gyümölcsét helyezték az Úr elé. Akkor rá miért nem tekint Isten? Miért? Érthetetlen. De érzi, Isten nem válaszol, elmarad a további áldás. Aztán megfogan a szörnyű gondolat... Irigység, önzés, féltékenység, szégyenérzet irányítja megmagyarázhatatlan tettét? Nem tudjuk, nem értjük, de ezek közül bármelyik erőszakhoz vezethet. Aztán az Úr kérdez, ő pedig válasz gyanánt odavet pár flegma szót: „Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” (9) Cinikus mondat ez, és nem csak az előzmények ismeretében. Néha jó lenne magunktól is megkérdezni: ki vagyok én? És ezzel párhuzamosan: ki/mi nem vagyok én? Ha feltennénk magunknak ezt a kérdést, talán világosabban látnánk önmagunkat, és néha rádöbbennénk arra is: igen, őriznem kell a testvéremet. Szép lenne kimondani a zsoltárossal (121,5) és a prófétával (Ézs 27,3) együtt: Uram, te oltalmazol bennünket! Aztán hozzátehetnénk: azért én is igyekszem vigyázni a testvéremre.

1Kor 3,1–5  34. zsoltár

VIII. 15. HÉTFŐ

VIII. 14. VASÁRNAP VIII. 16. KEDD

(3) „…fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek.” (1Móz 5)

A nemzetségkönyv hidat képez az elbeszélésben: egyik oldalon az őspár és gyermekeik, a másik oldalon Nóé, akinek a története jelzi, Istennél is elfogyhat a végtelennek tetsző türelem. Ádám, az istenképűség hordozója, magához hasonló gyermeket nemz, saját képmására: így minden egyes nemzedék, valamennyi nő és férfi azóta is Isten képmása, kitörölhetetlenül. A dicsőséggel koronázott teremtmény-ember Isten képviselője (Zsolt 8,6), akit megszólít az Úr, és aki válaszolni is képes. Csak sajnos néha befogja fülét, hogy meg ne hallja Isten szavát, és letapasztja szemét, mert nem akarja meglátni őt. Ahogy a Második Helvét Hitvallás fogalmaz: „…az Ádámtól való első születés semmit nem használ nekünk az üdvösségre nézve. (…) amíg újjá nem születik az ember, addig (…) nincs semmi ereje a jó véghezvitelére.” A nemzetségtáblázatban generációk sorakoznak egymás után; ez emlékeztet arra, hogy bár az ember már az idők kezdetén hátat fordított Isten akaratának, a „szaporodj és sokasodj” parancsot nem vetette meg. Az ember nem mondott nemet, még ebben a korszakban sem, a legfőbb ajándékra, a gyermekre. Ezt meghagyta a későbbi nemzedékeknek, és mi már tudjuk: eljött az idő az emberiség történetében, amikor ez az áldás sem volt többé szent. Isten bocsássa meg nekünk!

1Kor 3,6–23  392. dicséret

(13) „…véget vetek minden élőlénynek…” (1Móz 6)

Az ókori kelet istenei meglehetősen kiszámíthatatlanok voltak. Néha unatkoztak, máskor haragra gerjedtek, olyankor félelmetes pusztítást hajtottak végre. Egy nagy, világpusztító özönvízről is regéltek már évszázadokkal a mi bibliai elbeszélésünk előtt. Isten mint pusztító – nehéz megemésztenünk ezt a gondolatot, hisz tudjuk: Isten szereti az embert! Szereti, de igazsága ítéletet kíván, így nem tűri azt sem, ha az ember félistent játszik. A fejezet első felében az átléphetetlen határok semmibevételéről van szó, amikor istenfiak és földi lányok találkozása nyomán egyfajta szuperemberi faj jön létre, és óriások jelennek meg a földön. Isten jó teremtésének újabb, durva veszélyeztetése ez. A bibliai történetírás későbbi szintjén újra találkozunk majd velük: ők fenyegették Izráel honfoglaló terveit (4Móz 13,31–33; Józs 11,21), addig nem lehetett béke a harc után, míg az óriások ivadékai a földön éltek (Józs 14,12–15). Nem véletlen, hogy az özönvíz végső kiváltó oka az erőszak féktelen tombolása volt (13)! De Isten talált embert, aki vele járt (9); Nóé pedig nekiállt megépíteni egy bárkát – a sivatag közepén. Mi képesek lennénk engedelmeskedni egy ilyen nevetséges parancsnak?

1Kor 4,1–13  251. dicséret

VIII. 17. SZERDA

(3) „…maradjon utódjuk az egész földön!” (1Móz 7)

Megszoktuk, hogy az ítélet óráján az irgalom ritka vendég. Amikor eljön az igazság pillanata, nyilvánvalóvá válik, és pőre valóságában feltárul a gondosan rejtegetett valóság, nincs kegyelem. De Isten világrendjében ez is másképp működik. Ő nem töröl el mag nélkül, erre csak az ember szokott kísérletet tenni. Izráel népe sokszor szembesült ezzel. Elszenvedtek üldöztetést Egyiptomban, aztán az ígéret földjének birtokbavételekor ők akartak népeket kiirtani. 21. századi szemmel nézve mindkét eset felfoghatatlan barbárság. Az ókorban nem szónokoltak átjárható határokról, mégis mindig voltak egyének, sőt csoportok, akik helyet találtak Izráel népében. Ilyen volt Úriás, a hettita, a kiváló harcos, aki erkölcsileg is Dávid király fölé emelkedett; Ruth,

a móábi asszony, aki hűségben előzött meg sokakat; Ráháb, aki családjával együtt talált menedéket Jerikó ostromakor; vagy Káleb, aki minden bizonnyal szintén idegen volt, de Júda törzsi területén kapott értékes birtokot, Hebrónt. Izráel befogadott, magába tagolt idegeneket, hettitákat, móábitákat, gibeonitákat és másokat. Magjuk is maradt – és ne feledjük: Jézus Krisztus ősei között is volt legalább két idegen asszony (Mt 1,5)!

1Kor 4,14–21  228. dicséret

(21) „…az Úr megérezte a kedves illatot…” (1Móz 8)

150 nap egy örökkévalóság. Nehéz elképzelni, milyen viszonyok uralkodnak egy állatokkal telizsúfolt bárkában ennyi idő után (7,24). De Istennél más az időszámítás. Az Úr emlékezett Nóéra, tudta, a jövő kulcsa ott van bezárva a bárkába, és emlékezni több, mint nem felejteni. Az Úr pontosan tudta, az emberiséget még egy erőteljes megtisztító kísérlettel sem lehet helyes útra terelni. De akkor hogyan őrizhető meg az ember? Ez a bárkába lépéskor még titok, de a szabadulás után az oltárról felszállt a füst, az ég felé. Célba ért az Isten előtt kedves illat, és elhangzott az ígéret: „Nem átkozom meg többé a földet...” (21) Az ember maradt, ami volt. Nem lett sem hűségesebb, sem engedelmesebb, sem kitartóbb. Az ember menthetetlen, mégis megmenekült, mert az irgalom kerekedett felül. Ostromoljuk Istent, még tragédiáink után is! Önerőből pusztulásra méltók vagyunk, de Isten irgalma felülmúlhatatlan. Az Úr a kétségtelen gyötrelmek között megőrizte Nóét és a vele lévőket; majd sok nemzedékkel később elküldte Fiát, értünk. Tudta, hogy az ember menthetetlen, de talált megoldást a menthetetlen ember megmentésére. Kell ennél szilárdabb alap? Aligha. Építsük életünket erre a bizonyosságra! 1Kor 5  206. dicséret

(11) „…nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet.” (1Móz 9)

Isten ígéretet tett, noha senki nem kényszerítette rá. Ő nem leli örömét a rombolásban. Az égen húzódó szivárvány azóta is erre az ígéretszövetségére emlékezteti Istent és az embert is. Nekünk ez jut eszünkbe a szivárványról. Számos szövetségkötésről beszámol a Szentírás, ezekben az ember soha nem egyenrangú, de máskor mégis aktív résztvevő fél. Ábrahám megértette, hogy a szövetség megköveteli a férfiak körülmetélését, Mózesnek a hegyre kellett felmennie a kőtáblákért. A szivárvány jelével egybeforrt Nóé-szövetség más, itt az ember semmit nem tesz, csak elfogad. Nóé megtapasztalta a teremtés rendjének fejtetőre állását, túlélte a túlélhetetlent. A határok közé szorított vizek a szeme láttára törtek elő, eltűnt a száraz, a földi élőlények lelke kihunyt, ő pedig tehetetlenül ült fénytelen lélekvesztőjében. Egy darabig hallotta a víz zúgását, aztán már azt sem. De túlélte. Nem volt még ember a földön, aki nála jobban értette volna, mit jelent ajándékba kapni az életet. Talán nem csoda: ő, a túlélő, a szövetségkötés során (1–17) egyetlen szót sem szól. Néha el kell némulni Isten előtt – az elfogadás nem igényel szavakat.

1Kor 6,1–8  205. dicséret

(25) „Hébernek is született két fia…” (1Móz 10)

A fejezet Nóé fiai által a népek családjára tekint. Ez jelzi: bár a bibliai szöveg hamarosan egyetlen családra, majd egyetlen népre (Ábrahám leszármazottaira és Izráel népére) fókuszál, de Isten számontartja mind a nemzeteket. A listában az egyik legkülönlegesebb figura Nimród (8–12), a vadász. Őt az ókori irodalom számos hősével, sőt mitikus alakjaival is próbálták már azonosítani. Volt, aki babiloni isteneket keresett alakja hátterében, mások Óriónra, a görög mitológia hősére gondolnak, ismét mások III. Amenhotepre, Egyiptom fáraójára vagy Gilgamesre, a legendák félhomályába vesző királyra. Személyénél érdekesebb, amit a Biblia neki tulajdonít: nagy vadász volt, aki városépítő királlyá lett. Bábel, Akkád, Ninive – a Szentírás lapjain az elnyomással, Izráel népének leigázásával forrtak össze ezek a városnevek. Nimród megtestesíti az erőszakot, amelyet Izráel elszenvedett, rá vezeti vissza a Biblia azt a két birodalmat, amely megrázta, végül megsemmisítette Izráel királyságát: Kr. e. 722-ben az északi országot fővárosával, Samáriával együtt (2Kir 17, asszír fogság), majd szűk másfél évszázaddal később Júdát és Jeruzsálemet (2Kir 24–25, babiloni fogság). Őt is számontartja Isten? Igen. Minden, ami az ég alatt történik, Urunk kezében van! 1Kor 6,9–20  40. zsoltár

VIII. 18. CSÜTÖRTÖK

VIII. 19. PÉNTEK

VIII. 20. SZOMBAT

Meglátni önmagad a nagyvilágban

próbáló erőfeszítésnek bizonyult. Ilyenkor jönnek rá a srácok, hogy a vagányságnak vannak más oldalai is, nem csak az, amit megismertek az alvilágban. Természetesen ez nem teljesítménytúra, sokat nevetnek, viccelődnek, esténként horgásznak, pihennek. A másik hasznuk a túráknak a kompetencia- és készségfejlesztés, hiszen számos dolgot megtanulnak, amivel korábban nem feltétlenül találkoztak. Egyszerű dolgok ezek: hogyan kell csomót kötni, hogy ne ússzon el a kenutól a zsák, vagy hogyan kell sátrat verni. Az lett volna az ideális, ha mindezt az édesapjuktól tanulják meg, de a klienseink jó része apa nélkül nőtt fel.

Milyen visszajelzések érkeznek a táborokról?

Mindig csodálatos élményekről számolnak be. Volt egy kliensünk, aki a túra kezdetén az első nagyobb emelkedő előtt eldobta a biciklit, keresztbe feküdt az úttesten, hogy nem hajlandó tovább tekerni. A drogosok között sok lázadóbajnok van, akik csípőből így reagálnak a nehézségekre. Végül teljesítette a túrát, és hatalmas sikerélménnyel gazdagodott.

A korábbi életükhöz képest hogyan válik ez a fajta teljesítmény értékké?

A terápia nem csupán annyit jelenthet, hogy valaki pszichológussal beszélget. A református egyház ráckeresztúri drogrehabilitációs otthonában munkaterápián is részt vesznek a gyógyulófélben lévő srácok: az egyéves bentlakás alatt teljesen önellátók, vagyis maguk főznek, mosnak, takarítanak, ezáltal is fejlődnek – mondja Erdős Eszter lelkipásztor, az otthon alapítója, vezetője. A nyári táborok meghatározó részei a gyógyulási folyamatnak, hiszen a fiúk korábban a szabadidejükben kétes bulikban züllöttek, pornót néztek, verekedtek.

FEKETE ZSUZSA

Hogyan szolgálják a gyógyulást a nyári táborok?

Egy drogfüggő valószínűleg nem a munkahelyén esik vissza, hanem egy péntek délután, amikor újra nyakába veszi a várost. Ezért is célunk, hogy megtanítsuk a szabadidő tartalmas eltöltését. Minden kliensünk három nyári táborba megy: egyhetes kenutúrára, Balaton-kerülő biciklitúrára és egy csendes hétre, ahol a hit dolgaival foglalkozunk. Ez kiemelt lehetőség, hogy átgondolják, hogyan tudnák az életüket Istenhez kötni.

Mit tanulhatnak meg a táborokban, ami zárt körülmények között nehezebben menne?

A táborok egyik fontos célja az önismeret fejlesztése. Sok fiú az alvilág királya volt régen; vascsővel, bicskával járt, rabolt, drogot terjesztett. A táborban kiderülhet, hogy bár bűnözőként volt tekintélye, a normális életben mégsem olyan kemény legény, mert esetleg nehezen állja a sarat a kenutúrán, vagy fél a póktól. Volt olyan biciklitúránk, amelyen zuhogó esőben vágtak neki a kilométereknek, és ez valóban embert

A mentorok együtt tekernek velük, és ennek jó üzenete van, ráadásul a közösség is elismeri a teljesítményt. Végül pedig megbeszéljük a túrán történteket, ahol rájönnek, milyen hatalmas érték a kitartás. A kocsmából még sosem kerültek ki olimpiai bajnokok, csak azok érhetik el a céljukat, akik éveken át kitartóan, szorgalmasan tesznek a megvalósulásért.

Előfordult már, hogy a fiúk megérezve a szabadságot kísértésbe estek?

Soha nem szoktak tőlünk elszökni, de az már előfordult, hogy találtak a bevásárlás közben egy pénztárcát, és némi hezitálás után szétdobták maguk között a talált pénzt. Az egyik fiút viszont annyira bántotta a dolog, hogy nem tudta magában tartani, és elmondta, mi történt.

Mit tesznek egy ilyen helyzetben?

Az nem terápia, ha kioktató stílusban a fejükhöz vágjuk a hibájukat. Inkább kérdezünk: „Mit érzel most, és mit éreztél, amikor megtaláltad a pénztárcát? Milyen neked, hogy te olyan ember vagy, aki elteszi, ami a másé? Volt már, hogy te is elvesztettél valamit?” Előfordult, hogy az egyik fiú azt mondta: „Ócska ember vagyok, sosem leszek jó.” Ez kiváló lehetőség arról beszélni, hogy igenis, lehet jó, megváltozhat. Nem a tökéletességet várjuk el a fiúktól, mert néha becsúszik egy-egy beszólás, rossz stílus, helytelen döntés. A terápiának azonban fontos része, hogy kimegyünk a nagyvilágba, ahol érhetik őket a korábban megszokott ingerek, közben önmagukat kell adniuk, és a csoport is visszajelez, hol tartanak a változásban.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

CSŰRÖS ANDRÁS

Kékcédulás bizalom

Édesapámtól azt tanultam, hogy a választásokra mindig vigyek magammal saját tollat. Ő a nagyapámtól tanulta, aki úgy vélte, a szavazófülkében lévő tollat később könnyedén törölni tudják, és így meg tudják hamisítani a szavazatot. Ez a családi történet jól mutatja be, hogy „minden egész eltörött”. Valami ösztönös bizalmatlanság van bennünk a választási eljárással kapcsolatban. Honnan ered ez? Mi az eredendő bűn?

Pontosan 75 éve, 1947-ben zajlott Magyarország egyik nagyon fontos országgyűlési választása, amely a „kékcédulás választásként” vonult be a történelembe. Van-e ennek hatása a mostani

használó esemény volt, egyik fő agytrösztjeként Rajk László belügyminiszter szerepelt. Körülbelül kétszázezer hamis szavazat került be az urnába a platóskocsikon szállított kékcédulás, néhol ittas kommunisták által. A botrány már a választás alatt napvilágot látott, utána pedig még nyilvánvalóbbá lett. Csak egy példa: Mikepércsen 120 százalék szavazott…

életünkre, demokráciafelfogásunkra, vagy csak pontszerű esemény a történelemben?

1945 után a szovjet megszállás béklyója, a belső ügynökök és az általuk generált széthúzás lassan felőrölte a polgári-jobboldali erőket. Minden erő tudta, hogy az 1947-es választás sorsdöntő lehet, s így készültek rá azok a magyarok, akik a nemzetünk demokratikus előrehaladása mellett tették le nemcsak voksukat, hanem sokan életüket is. Készültek azok az erők is, akik a nagy nemzetközi – internacionalisa – olvasztótégelyben képzelték el a megmaradt 93 ezer négyzetkilométer sorsát.

A kékcédulás választás egyetlen eseményről lett ismertté a történelemben, mégpedig a pofátlan csalásról. De ennek a választásnak más előzménye is volt, amely által a pálya a kommunista pártnak lejtett. Egyrészről ekkor még sok ezer magyar katona sínylődött orosz fogságban, vagy többen a malenkij robot áldatlan „vendégszeretetét” élvezték. Ezek az emberek hiányoztak a választásról, és megkockáztatjuk, biztosan nem voltak a szélsőbaloldal elkötelezett választói. Hiányoztak még az előzetesen a választásból kizárt emberek, illetve akik egyszerűen nem kerültek fel az ívekre. Kimaradtak a német nemzetiségűek, a csehszlovák–magyar lakosságcsere által idetelepített magyarok, akik még nem kapták meg az állandó lakcímüket.

A kékcédulás csalás katonásan megszervezett, a magyar államapparátust pártérdekekre fel-

A választást követően az egyik pártra adott voksokat a parlament eltörölte. Ezzel a választás öszszegzése: a megsemmisített választói akarat elérte a magyar felnőtt lakosság negyedét. A választói akaratot tömegsírba lökték. A magyar történelmet 1947-ben a reménytől fosztották meg. A magyar demokrácia akkor kapott irdatlan pofont, amikor járni tanult. És a csecsemőkori traumák feldolgozása a legnehezebb. Abba a hamis illúzióba kergették a nemzetet, mintha nem volna hatással saját életére. Mintha mindent a feje fölött döntenének el, mintha lényegtelen volna, kire szavazok. Ezt az érzést még megszorozta 1956, ahol egy generáció élte át a magárahagyottság érzését is. Nincs befolyásunk saját népünk életére. Pedig van. Nem csak forradalomkor, nem csak négyévente szólhatunk bele a politikába.

A kékcédulás választás bizalmatlanná tette a magyar embert a választások tisztaságával kapcsolatban, és bizalmatlanná a politikai erőkkel szemben. Egy nyugati országban lakó barátom mondta, úgy ment el szavazni, hogy otthon felejtette az igazolványát. Szavazhatott. Nálunk ez elképzelhetetlen. Miért? 1947 miatt. A történetben nincs feloldás. A következő években ez a szemtelen, minden igazságot és becsületet nélkülöző rendszer lett úrrá, és ezt próbálták ráerőltetni egyházunkra is.

Zárásképpen egykori tanárom, a kékcédulás választás nagy kutatójának gondolatát idézem. Szerencsés Károly mondta: „Volt egy választás Magyarországon, amely nagyon sok tekintetben meghatározta a későbbi évtizedek hangulatát, hozzáállását a választásokhoz önmagában, a voksoláshoz, a parlamentarizmushoz, a demokráciához. Hiszen egy egész generáció számára ez volt az az élmény, amely tulajdonképpen lejáratta a választást. Elvette azt az érzést, hogy befolyásolhatjuk a sorsunkat. Ráadásul úgy, hogy nyilvánvaló csalás, hazugság, hamisság, hamis szavazatok százezrei mindannyiunk szeme előtt volt ’47-ben…” 

A szerző lelkipásztor, egyháztörténész

„Abba a hamis illúzióba kergették a nemzetet, mintha nem volna hatással saját életére.”

VISSZAVENNI, AMI

– mutat büszkén a képernyőre Köntös László. – A filmeket böngészve a látogató találkozhat akár az őseivel is, hiszen a kisfilmekben régi iratok, anyakönyvek, emlékek is előkerülnek. A látogatóink sok-sok katartikus élményről számoltak be, hiszen megrendítő lehet, amikor valaki felfedezi őseinek nyomát egy-egy felvételen. A reformátusság élete hosszú történeti folyamat, amelybe már mi is beletartozunk. Szeretnénk a látogatóinknak elmondani, hogy miben hiszünk, mit gondolunk a világról, az emberről és Istenről. Nem múzeumi tárgyakat akarunk kiállítani, hanem elmesélni, hogy mitől vagyunk mi reformátusok – hangsúlyozza Köntös László.

KÖZÖSSÉGEK ÉS PONTOK

Ilyen még nem volt a magyarországi reformátusok történetében: évekig járták a településeket azok a tévés szakemberek, akik az összes dunántúli református gyülekezetet és templomaikat filmre vették. Ez a hatalmas munka afféle 21. századi látlelet az itt élő reformátusságról, a nagyvárosok és az apró falvak közösségeiről. Vannak olyan települések, ahová éppen az utolsó pillanatban értek oda a filmesek, hiszen előfordult, hogy már csak a harangozó tudott mesélni az egykor virágzó faluról.

FEKETE ZSUZSA

A nagyszabású projekt a Dunántúli Református Egyházkerület megbízásából indult útjára, tulajdonképpen olyan, mint egy lexikon, csak élő közösségekről szól. A kisfilmeket 2018-tól kezdve, több mint két éven át forgatták, és hiánytalanul megtekinthetők a pápai Ótemplomban, a Pannonia Reformata Múzeumban. – A kiállításokon általában régi történeteket láthatnak az emberek, de nekünk egészen más volt a célunk. A több mint 350 filmmel azt szeretnénk megmutatni, hogy a dunántúli reformátusság mai is élő közösség –magyarázza lelkesen Köntös László,

a Dunántúli Református Gyűjtemények főigazgatója, a projekt ötletgazdája.

EZ A MI TÖRTÉNETÜNK

Az ótemplomi kiállításon nem csupán tárgyakat akarnak bemutatni, hanem azok üzenetét szeretnék hozzákapcsolni napjainkhoz. – Ennek a gondolatnak a része, hogy kivétel nélkül mindegyik dunántúli református gyülekezetről és templomaikról készítettünk egy kisfilmet. Ha eljön hozzánk egy református ember és rákattint arra a „sárga pöttyre” a monitoron, akkor találkozhat a saját gyülekezetével

Varga András a Pápai Városi Televízió vezetője, Mike László filmes szakember. Mindketten magánemberként vállalkoztak a feladatra, és hatalmas szakmai elhivatottsággal készítették el a kisfilmeket. A Dunántúl 353 településén járva lelkészekkel, gondnokokkal beszélgettek, istentiszteleteken forgattak, drónfelvételeket készítettek, egy-egy helyszínre akár többször is ellátogattak, így váltak teljessé az alkotások.

Varga András egy hatalmas monitor előtt mutatja a térképen azokat a pontokat, amelyek egy-egy dunántúli települést jeleznek, s amelyeknek kisfilmjeit egy applikáció segítségével azonnal elindítják a kiállítás látogatói. – Ezek azok a helyek, ahol református templom, harangláb vagy imaház található, mi mindenhová elmentünk forgatni, ami református, és igyekeztünk megmutatni az ott élő gyülekezeteket – mondja.

AZ UTOLSÓ REFORMÁTUS

– Az életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy ebben a munkában részt vehettem. Olyan helyekre jutottam el, ahova

MINDIG IS A MIÉNK VOLT

az ember csak úgy, hétköznapi módon egy kiránduláson vagy nyaralás alkalmával nem jut el – erről már Mike László filmkészítő beszél az Ótemplomban, miközben a háttérben forognak a kisfilmek. – Számtalan aprócska zsákfalu, mások által sosem látott, ismeretlen település került fel a térképünkre. A feladatunk egy része az építészeti emlékek bemutatása volt, és amikor ennek szellemében nekiláttunk a munkának, érdekes felismerésünk volt, hogy az üres templomokat nem olyan filmezni, mintha egy istentiszteleten, egy működő, lélekkel teli épületben mozogna az ember. A forgatásokon rengeteg olyan emberhez kerültem közelebb – lelkészekkel, gondnokokkal beszélgettem –, akik egy életre gazdagabbá tettek. Mindegyik helyhez köt valamilyen meghatározó emlék, előfordult, ahol maga a templom különlegessége, például a kiskorpádi templom, amely háromszögletű alaprajzával egyedülálló Közép-Európában. Ez csupán egy építészeti példa, de sok-sok emberi sors is megérintett. Az egyik megrázó emlékem az volt, ahol már nem működött gyülekezet, de az utolsó még helyben szolgáló lelkész lánya bejárt a templomba harangozni. Ő a szívét, lelkét beleadja a vasárnap déli harangozásba is, pedig már nem tud híveket hívni, mert a településen az utolsó református ő maga.

EGY FILM, EGY KÖZÖSSÉG

– Úgy próbáltuk elkészíteni ezeket a kisfilmeket, hogy egységes szerkezetet alakítottunk ki – veszi át a szót Varga András filmes szakember, a pápai városi tévé főszerkesztője. – Minden film elejére összeállítottunk egy rövid összefoglalót a településről, drónfelvételeket is készítettünk, megmutatjuk a templom külső és belső képét, jellegzetes elemeit. Szinte minden helyen voltunk istentiszteleten, ahol a lelkészt megszólaltattuk,

bemutattuk a településen a gyülekezeteket, arcok, családok képei köszönnek vissza, és megismerhetik a nézők a klenódiumokat és a régi anyakönyveket is.

A TALÁLKOZÁS ÖRÖME

– Óriási élmény egyben látni az egész történetet és belehelyezni egy folyamatba – mondja Köntös László. – Itt nemcsak arra kell gondolni, hogy a kisfilmek gazdagsága mit ad a ma élő embereknek, hanem arra is, hogy mi lesz ötven, száz év múlva. Olyan „látleletet” készítettünk a Dunántúl reformátusságáról, amely később egyháztörténeti szempontból is megkerülhetetlen lesz. További hozadéka a filmeknek, hogy a dunántúliak is jobban megismerhetik egymást. Tapasztalatom szerint a reformátusság hajlamos arra, hogy elszigetelten éljen a saját gyülekezetében, és szinte csak a szomszéd gyülekezetekkel van kapcsolatunk. Ez a kiállítás arra is alkalmat ad most, hogy egy somogyi egyetlen kattintással meglátogathassa a tataiakat vagy bárki mást. Ez rendkívüli közösségteremtő erő, amelyben megadatik az is, hogy

rácsodálkozhassunk önmagunkra és másokra. Nem tagadhatjuk azonban, hogy a történeti keresztyénség hanyatlik. Nem a keresztyénség maga, hanem azok a települések, ahol valaha élő gyülekezetek voltak, mostanra pedig elköltöztek az emberek a nagyvárosokba vagy külföldre a jobb élet reményében. A templomok gazdag építészeti öröksége is a múltról üzen. Ezt most nem a gyász hangján szeretném mondani, mert érdekes átrendeződés tanúi vagyunk, és a kisfilmsorozat most ezt is megörökítette. Emellett rá kell döbbennünk arra is, hogy mennyi mindenünk van. Milyen fontos, hogy ezek keresztyén templomok! Szerintem a filmkészítők is azért beszélnek meghatottan az elmúlt évek forgatásairól, mert ezen a folyamaton mentek keresztül. Ők közelről élték meg és ismerhették fel, mennyire jó, hogy vannak még keresztyén templomok! Mert léteznek más, előtérbe tolakodó kultúrák is, és én nem szeretnék egyik reggel arra ébredni Pápán, hogy a főtéren nem a megszokott keresztyén templom áll – mondja Köntös László.

ÉPÜLŐ TEMPLOMOK

– Volt szerencsém olyan gyülekezetben is járni, ahol a református közösségnek még nem volt temploma, de virágzó gyülekezeti hitélettel találkoztam. Egy művelődési ház termét a szemem láttára, öt perc alatt alakították át működő, igazi templommá. Mindenki hozta a székét, egy szép terítővel letakartak egy asztalt, amely azonnal úrasztalává vált – sorolja élményeit Mike László. – Kis téglákat ábrázoló molinót is készítettek, amely alá fel lehetett írni az adományozókat és a felajánlásokat, mert a várva várt templomuk felépítésére gyűjtöttek.

– Több olyan kistelepülésen is jártunk, ahol megújul a templom. Ezekre a helyekre többször is ellátogattunk, hogy az utókornak is megmutathassuk a közösség megszépült épületét. Herenden például új templom épült, így a híveknek már nem kell Szentgálra utazniuk, ha Isten Igéjét szeretnék hallani. Készülünk még új forgatásokra, frissítésekre, hiszen például nemrég készült el a teljesen új balatonakarattyai templom – teszi hozzá Varga András.

Szentgyörgyvölgy:

– Amikor Soponyán elkészítettem a kisfilmet, meg is vágtuk, már hozzáférhetővé vált, de éppen egy másik településre utazva átmentem a falun, észrevettem, hogy már újraépítették a régi harangtornyot – meséli Mike László. – Ismertem a templom történetét, hogy a második világháborúban találat érte a tornyát, s lám, a forgatások ideje alatt elkészült az új torony. Azóta már lefilmeztem, így módosított verziót tudtunk feltölteni a tablóra.

HEROIKUS KÜZDELEM A TÚLÉLÉSÉRT

A filmek nyersanyaga nem csak a magyar reformátusság számára őrzi vallási és kulturális örökségünket. Az alkotók szeretnék, ha egyszer egy lelkes teológuscsapat vagy egy elkötelezett lelkészhallgató rendszerbe foglalná a gazdag anyagot. Így a több terabájtnyi videós nyersanyag kutathatóvá válna, és akár szakdolgozatok témája lehetne. – Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak a jövőért kell megküzdeni, de ez nem igaz. Vissza kell venni a múltunkat, mert veszendőben van – hangsú-

lyozza Köntös László. – Arról van szó, hogy létezik egy ismert narratíva, amely a keresztyénségről jóformán csak negatív dolgokat mond, de ne felejtsük el, hogy itt vannak ezek a kistelepülések, ezek a templomok, amelyek a mi identitásunk objektív, tárgyi kifejeződései. Ezek mindig megtartóerőt jelentettek és jelenthetnek a jövőben is.

A pápai tévések, András és László olyan emberekkel találkoztak, akikben még él a Köntös László által említett megtartóerő. – Ez heroikus küzdelem a túlélésért, és vannak olyan települések is, ahol emberileg szólva teljesen reménytelen a helyzet, de ez is a miénk. Ha nem becsüljük meg, nem veszszük vissza a saját gondolkodásunkban, tudatunkban a keresztyénséget, akkor nagy baj van, hiszen akinek elveszik a múltját, attól mindent elvesznek. Mindez olyan kontextusban, ahol a fejlett, nyugati világban épp most bontják le a múlt emlékeit. Ez a kisfilmsorozat éppen vissza akarja venni, ami mindig is a miénk volt, és megőrizni a jövő számára. Ha a településszerkezetek átalakulását nézzük, láthatjuk, hogy vannak olyan

templomok, amelyeknek sorsa emberi mércével mérve kilátástalan, ezekkel kezdenünk kell valamit hosszú távon, de gondoljunk arra is, hogy micsoda infrastruktúrát örököltünk elődeinktől. A templomok a mi lelki, szellemi otthonunknak a szimbolikus kifejeződései. A kisfilmek is megerősítik, hogy a Dunántúlon számos helyen elkezdődött az építés, van, ahol még csak gyűjtenek a templomra, de már kirobbanóan élő gyülekezete van a helyi közösségnek.

HAZATALÁLÁS

– Ami a keresztyénséget illeti, abszolút bizakodó vagyok, hiszen az Úristen a történelem ura, egyszer pedig véget ér a felvilágosodás kora, jön majd egy posztszekuláris korszak, amikor sokan rádöbbennek arra, hogy nekünk nincs más fundamentumunk, csak a keresztyénség. Ebben hiszek – mondja Köntös László. El fog jönni a fordulat, amikor a keresztyénséget újra felfedezik az emberek és hazatalálnak. Reményeim szerint nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában tanúi lehetünk majd ennek a folyamatnak.  FOTÓ: VARGA BEA

SZABÓ LÁSZLÓ református lelkipásztor • Budapest-Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség

Az ember istenképűsége, méltósága

„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszikmászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!”

(1Móz 1,26–28)

„...az Isten Lélek...”

(Jn 4,24)

„Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.”

(1Móz 2,23)

„Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.”

(1Móz 2,15)

„Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.”

(1Móz 2,16–17)

Amikor a prostituált odalépett hozzájuk, és felajánlotta szolgáltatásait, a korábban élénk társalgást folytató férfiak hirtelen megnémultak. Mit is mondhattak volna? A társaság egyik fele lelkész, a másik fele misszionárius. Nem élhettek, nem is kívántak élni a felkínált lehetőséggel, ugyanakkor megszégyeníteni sem akarták a hölgyet. A csendet a szentségéről és szeretetéről ismert lelkész, Francis Schaeffer törte meg. „Mennyit érsz?” – kérdezte. Barátai elkerekedett szemmel néztek rá, a prostituált azonban szemrebbenés nélkül közölte vele tarifáit. Schaeffer így folytatta: „Nem azt kérdeztem, mennyibe kerülsz, hanem azt: mennyit érsz?” A hölgy először megdöbbent, majd miután megértette a kérdést, egy könnycsepp jelent meg a szemében. Ugyan mennyit érhet? Hiszen abból él, hogy a testét árulja. Schaeffer bátorítóan mosolygott rá, majd elmagyarázta neki, mit jelent az ember istenképűsége, és hogy ebből fakadóan Isten szemében az ember rendkívüli értéket képvisel.

MIT JELENT AZ EMBER ISTENKÉPŰSÉGE?

A teremtmények – mind az élettelenek, mind az élők – visszatükrözik Isten egyik-másik tulajdonságát. A Nap, a Hold és a csillagok – a világegyetem élettelen részének képviselőiként – Isten hatalmáról és bölcsességéről tesznek tanúbizonyságot. A növények és az állatok – a világegyetem élőlényeinek képviselőiként – Isten életszeretetét és kreativitását mutatják be. Az ember különlegessége abban áll, hogy Isten valamennyi tulajdonsága kiábrázolódik benne, így válik Isten dicsőségének legtisztább tükrévé. Ez az ember istenképűségéről szóló bibliai tanítás lényege.

Vizsgáljuk meg a tanítás alapjául szolgáló igeszakaszt! Az 1Móz 1,26–28 úgy fogalmaz: Isten a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg az embert. Ez költői kifejezés, amely azt jelenti, hogy nagymértékben hasonlítunk Istenre. De milyen értelemben? Fizikailag? Természetesen nem, hiszen – miként a Jn 4,24 írja – az Isten Lélek, azaz nincs fizikai valósága. Lelki értelemben hasonlítunk tehát hozzá, azaz a tulajdonságai – korlátozott módon ugyan, de – megjelennek bennünk. Milyen tulajdonságokról beszélünk? Maga a szakasz először a hatalmat említi. Isten a maga mindenhatóságában megalkotta teremtményeit, ennek mintájára az ember is uralkodik a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, a vadállatokon és a csúszómászókon. Ugyanebben a szakaszban utalás történik a szeretetre is. A Szentháromság személyei – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – tökéletes szeretetkapcsolatban élnek egymással. A többes szám használata a teremtés aktusát illetően annak kiemelése, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert, valamint Ádám felkiáltása, amikor meglátta Évát (1Móz 2,23), mind-mind arra utal, hogy Isten a szeretet tulajdonságával is felruházta az embert. A hatalomgyakorlás és a szeretet képessége istenképűségünk kiemelt területei. Ha élünk ezekkel, Isten dicsősége felragyog rajtunk.

Más igeszakaszok alapján kiegészíthetjük az istenképűségről szóló tanítást. Az 1Móz 2,15 szerint Isten azzal bízta meg Ádámot, hogy művelje és őrizze az Éden kertjét, ami újabb tulajdonságot, a gondoskodó attitűdöt tárja elénk. Az 1Móz 2,16–17 az első figyelmeztetés, amely implicite tanúskodik a gondolkodás képességéről és a szabad akaratról. Az 1Móz 2,19 bemutatja Ádámot, amint nevet ad az állatoknak. Mivel ezek a nevek feltehetően beszélő nevek voltak, azaz kifejezték az állatok jellemzőit, nyilvánvaló, hogy az ember képes az összefüggések felismerésére és egyfajta lényeglátásra, ami a szó hétköznapi értelmében a bölcsesség megnyilvánulása. Megint más igeszakaszok bemutatják az ember igazságszeretetét, irgalmát, türelmét stb. Ezeknek a tulajdonságoknak ugyanúgy Istenben található az eredete, így lettek azok az emberéi is.

A tapasztalat segítségül hívásával a sort a végtelenségig bővíthetjük. Mindaz a jó, ami bennünk van, végső soron Isten miatt van bennünk. Az ő tulajdonságai válnak láthatóvá rajtunk.

A teremtmények közötti kitüntetett helyzetünk mutatja, mennyire értékesek vagyunk Isten számára.

ISTENKÉPŰSÉGÜNK MEGROMLÁSA

Az Isten elleni lázadásunkról és annak következményeiről egy későbbi cikkben fogunk bővebben írni, most csupán a bűnesetnek az istenképre gyakorolt hatásait szeretnénk dióhéjban bemutatni. Képzeljük magunk elé a Notre Dame katedrálisát! Festett ablakok, szemet gyönyörködtető boltívek, égbe törő tornyok. Mindez nem önmagában álló, hanem valaki másra, az Istenre mutató alkotás. Most képzeljük el ugyanezt a katedrálist a tűzvész után! Kitört ablakok, omladozó boltívek, koromszen ynyes tornyok. Ez is az Istenre mutat? Nem ugyanúgy, mint korábban, de igen. A maga iszonyatában is arról tanúskodik, hogy van valaki, aki hódolatot érdemel, még akkor is, ha ennek kifejezésére maga a katedrális már nem képes. Valami hasonló történt az emberben található istenképpel is. Nem maradt érintetlenül, nem is tűnt el, de eltorzult, összetört. A szeretet, amelyet korábban gyakoroltunk, leginkább a szeretet utáni sóvárgásban figyelhető meg. Az igazság, amelyhez szabtuk a gondolatainkat és a tetteinket, csak akkor fontos, ha minket támogat. Mindazonáltal a szeretet és az igazság gondolata mélyen bennünk gyökerezik. Ugyanez elmondható Isten valamennyi tulajdonságáról. Az Istentől elfordult ember nem akar tanúságot tenni alkotójáról, mégis, még legiszonyatosabb állapotában sem tud nem róla tanúskodni.

Milyen következményekkel jár a bennünk található istenkép eltorzulása az értékünket illetően? Még mindig ugyanolyan értékesek vagyunk? Vagy már nem annyira? Esetleg semmilyen értéket nem képviselünk? Gondoljunk a bevezetőben szereplő hölgyre! Mivel olyan életet élt, amilyet, a társadalom zöme úgy vélte, értéktelen. Pedig nem az, még csak nem is csökkent értékű. Ha meglátnánk egy húszezer forintost az utcán, felvennénk? Természetesen igen, hiszen értékes. És mit tennénk, ha ugyanez a pénz sáros volna? Elmennénk mellette? Biztosan nem. A sáros pénz ugyanolyan értékes, mint a tiszta, hiszen nem a papír külleme, hanem a mögötte álló fedezet számít. Isten képe összetört bennünk, de még ebben a formájában is azt bizonyítja, hogy Isten különleges gonddal alkotott meg minket, mi vagyunk a legértékesebb teremtményei. Általános félreértés, hogy Isten csak azokat tartja értékesnek, akik megtértek hozzá. Az istenképűségből származó értékünk felismerése nagyban hozzájárul embertársaink – nemcsak a szépek és a kedvesek, hanem a mélyre süllyedt, sokszor ellenséges embertársaink – megbecsüléséhez.

ISTENKÉPŰSÉGÜNK HELYREÁLLÁSA KRISZTUSBAN

A Kol 3,10 szerint Isten azt akarja, hogy népének minden egyes tagjában helyreálljon az ő képe. Ez a helyreállás – miként arról a 2Kor 3,18 tanít – a Jézus Krisztussal való kapcsolatban történik meg, természetesen nem egyik napról a másikra, hanem folyamatos formálódás által, aminek végpontja az Úr visszatérése. A gondolatainkra, szavainkra és tetteinkre való figyelés – összefoglaló módon: az engedelmesség gyakorlása – természetesen fontos. Mindazonáltal ha ezekre helyezzük a hangsúlyt, a magunk erejéből próbáljuk helyreállítani Isten képét önmagunkban, ami lehetetlen vállalkozás. Az ilyesmi leginkább az öröm elvesztését és kiégést eredményez. A Jézus Krisztussal való hitbeli kapcsolat elmélyítése a lényeg, e kapcsolat által árad a lelkünkbe az Úr életereje, amely mindent átformál.

Arról, hogy milyen változások várhatók, a Gal 5,22–23 részletesen beszámol. A Lélek – amely itt nem az ember lelkét, hanem a Szentlelket jelöli – összekapcsol minket Krisztussal, és ebben a kapcsolatban éljük át a szeretetben, az örömben, a békességben, a türelemben, a szívességben, a jóságban, a hűségben, a szelídségben és az önmegtartóztatásban való növekedést. Ezek a tulajdonságok Jézus tulajdonságai, aki – mint emberré lett Isten – az istenkép tökéletes mintáját tárta elénk. A vele való kapcsolatban hozzá leszünk hasonlóvá, azaz helyreáll bennünk az istenkép. Szép példáit látjuk ennek az átalakulásnak az Újszövetség lapjain. Péter, akit az érzései folyton elragadtak, az Isten kijelentéséhez való ragaszkodás példájává lett. János, aki a mennydörgés fia volt, a szeretet apostolává lett. Pál, aki üldözte az egyházat, a misszió megállíthatatlan hősévé vált. Ugyanezt az átalakulást mutatják be korunk bizonyságtevői is. Azért hallgatjuk őket szívesen, mert a példájuk bátorít minket: ha őket formálta Isten, akkor minket is formálni fog. Egy biztos: ha a földön csak részlegesen, a mennyben teljes mértékben azokká leszünk, akiknek Isten eredetileg elképzelt bennünket, az ő képét torzítatlanul fogjuk visszatükrözni. 

„...felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul...” (Kol 3,10)

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,18)

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22–23)

AZ ÚR NAPJA

Sok évtizeddel ezelőtti levelező teológa időszakomból, újszövetségi tanulmányainkból jegyeztem meg ezt a már hangzásában is ünnepélyes görög szókapcsolatot: „Küriaké hémera”, vagyis: „Az Úr napja.” (ApCsel 20,7;1Kor 16,2) Ez a hét első napját jelenti, amikor Jézus feltámadt a halálból, s egyben azt a napot is, amely számunkra, emberek számára a méltó, Istennek tetsző módon való pihenés napjául rendeltetett. A vasárnapot sok művész ábrázolta, köztük világhírűek is, irodalmi művekben, zenei alkotásokban és festményekben. A vizuális alkotások sorában itt csatolom a számomra legked-

lapon, amely a Pihenés címet viseli, az ifjú Boriska arról számolt be édesanyjának, majdani kollégájának, illetve a Csenger közeli Óváriban ugyancsak tanítóként szolgáló édesapjának, tehát egy református pedagógus házaspárnak, hogy Szatmárnémetiben sikeresen, sőt, kiváló eredménnyel végzett felsőbb leányiskolai/tanítói stúdiumok után fontos felvételi vizsga előtt áll, mert a III. és IV. évet már a rangos debreceni Dócziban szeretné elvégezni. (Ott, ahol később három leánya is tanult!)

De lépjünk most közelebb magához a végtelen nyugalmat, szavak nélkül is hitet sugárzó képhez. Szereplői: egy négytagú északnémet parasztcsalád, a háttérben, a távolban felsejlő Nordsee (Északi-tenger) dűnéi között. Ilyen tengerélményben nekem, nekünk a Thomas Mann által költői szépséggel leírt Travemündében volt részünk 2001 nyarán. Igaz, nem a dűnék közt, hanem csak egy parti sétányon.

vesebbet, sokakat olyannyira megszólítót, hogy az interneten is szinte óriásira nagyítva bukkantam rá, az első világháború előtt oly népszerű lipcsei képeslapgyártó cég, az IMITA Ölkunst Postkarte elég terjedelmes galériájában. Díszhelyen és díszméretben, mintegy kiemelten, annak ellenére, hogy a Feierabend (Pihenés, szabadidő) című kép eredetijének alkotójánál, a sajnálatomra nem is azonosítható munkásságú

E. Arztnál nevesebb német festők képeiből lett egyfajta elegáns olajfestményutánzat-galéria ebből a sorozatból. E képek célja nyilvánvaló, és rendkívül rokonszenves: azok is „majdnem-igazi” alkotásokhoz juthattak így, akiknek valódi festményekre nem telt a szűkös költségvetésből.

Jómagam férjem egyik anyai nagymamája, Bartha Borbála néhány könyvének lapjai között találtam több ilyen, kiemelten értékes kis kártyát, kettőről már korábban írtam, azok neves piktorok műveinek számítottak. Ezen az 1917 húsvétja előtt, április 8-án keltezett, de egyértelműen nyári témájú képes-

Ezen a festményen látszik, hogy nem nyaralók, hanem egy aratási hét után nyugalmat kereső család pihen itt. A legifjabb egy fabábuját dajkáló kislány, akinek a munkanapokon nyilván a „mezgerlés” (Károlyink is használta e szép szót!), az elhullott gabonamagvak összegyűjtése volt a feladata. Apja, akinek ölében babájával együtt elpihen, nyilván az aratási munkálatok egyik főszereplője lehetett; egyszerű gépek munkájára, de megfeszített izmaira támaszkodva is. Szemben vele üldögél negyvenes évei elején járó asszonya, aki még most sem tud igazán megpihenni, egy fehér vászondarabot javítgat. A két felnőtt arckifejezése nyugodt és derűs ugyan, de a köznapok gondját nem igazán elengedni tudó. Két gyermekük, az imént említett, szívének kedves babáját altatgató kisebbik lány, épp úgy, mint húsz év körüli nővére, teljesen képes átadni magát a „Feierabend”, az Isten-adta pihenés örömének. Az idősebb lány ellágyult arccal becézgeti a család fekete kiskutyáját.

A régi, olajképszerű lap(ok) írójának egyik lánya, Fekete Borbála festőművész, a Hortobágy, a Tiszántúl és Tokaj-Hegyalja, s a mi falvaink életének hiteles megörökítője, nyilván ismerte és szerette ezeket a számára kis festőiskolát kínáló „anzikszokat”. Szívből örülnék, ha most, a huszonegyedik században is készülnének olajfestmény hatású képeslapok. 

Igazodjatok

egymáshoz! Pál apostol leveleiben többször találkozunk ezzel a felszólítással. Az első korinthusi levél elején arra szólítja fel a gyülekezet tagjait, hogy ne pártoskodjanak a különböző igehirdetők mögé felsorakozva, és ne ítéljenek, ne hadakozzanak egymás ellen. Sok feszültség és háború adódik abból, hogy nem tudunk vagy nem akarunk igazodni egymáshoz. Miért pont én alkalmazkodjak a másikhoz, hiszen én vagyok az öregebb vagy az okosabb, a betegebb vagy a kiszolgáltatott, a férfi vagy a nő?

Igazodni sokkal nehezebb, mint kiigazítani a másikat. Nekem van igazam, ebből következik, hogy ha igazodom a másikhoz, az azt jelenti, hogy feladom a saját igazságomat, és neki adok igazat. Pedig nem. Lehet különbözőség az egységben. Lehet, hogy mindkettőnknek igaza van a maga szempontjából. Ha átülök az ő székébe, és onnan, az ő oldaláról vizsgálom a dolgokat, lehet, hogy megértem, mit képvisel és miért. Közben mégsem kell feladni a saját igazunkat, miközben igazodunk. Nem kell uniformist öltenünk. Együtt is növekedhetünk az igazság (valóság) megismerésében. Két embernek is nehéz igazodni egymáshoz, ha például egy szobában laknak. Minden közösségben szükséges az igazodás: a házasságban, családban, iskolában, munkahelyen és gyülekezetben. Lemondok a magam akaratáról (nem arról, amit igaznak tartok!), és figyelembe veszem a másik akaratát is. A másik más, mint én vagyok. Más az ízlése, felfogása, neveltetése, szokása. Kérdezzük és hallgassuk meg egymást, figyeljünk egymásra! Nem az a kérdés, miért vagy te más, hanem ez: hogyan vagy te másmilyen, mint én. A jól feltett kérdés vezet egymás megértéséhez. Legyünk kíváncsiak egymásra! De kölcsönösen tegyük ezt, egymást tiszteletben tartva. Ha mindig csak az egyik igazodik a másikhoz, az alárendeléshez, kihasználáshoz, visszaélésekhez, uralkodáshoz vezet. Ha viszont kölcsönösen igazodunk az adott helyzethez, alkalomhoz és főként ahhoz, aki nekünk tekintély, akkor nem látszólagos az egység, hanem valóságosan békés együttélés.

Ne a világhoz és annak divatjához igazodjunk – figyelmeztet erre is az apostol (Róm 12,2), ne sztárok és önjelölt véleményvezérek gyakran meggondolatlan, felületes szövegeihez, hanem Isten jó akaratához, ahhoz, ami neki tetsző és tökéletes! A jó hír, hogy Isten igazodott hozzánk, amikor elküldte Fiát hozzánk hasonló emberként. Jézus igazodott emberi természetünkhöz, bemutatta földi életében, milyen az igazi isteni szeretet. „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,5) 

IMÁDKOZZUNK!

Hány nagy fogadkozást mondtunk már el neked, Uram, lelki életünkkel, életmódunkkal kapcsolatban! Hányszor kértük a te segítségedet ahhoz, hogy változni tudjunk, és hisszük, nagy volt az öröm a mennyben, ha sikerült földi létünket hozzáigazítani a te tervedhez! Amikor azonban csalódást okoztunk magunknak, mert gyengék voltunk változni, vagy féltünk meghozni döntéseket, vagy csak egyszerűen jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen jó ígérete, akkor sem legyintesz ránk. Hálát adunk, mert türelmed hosszú, szereteted nagy, életünkhöz napokat adsz, és újra csak biztat Igéd arra, hogy a jó részt válasszuk! Hálát adunk Igéd igazságáért, amely lehet, hogy fájdalmas tükröt tart elénk és megítél, de éppen így hordozza magában a változtatás lehetőségét! Mindenható Isten, légy velünk küzdelmeinkben! Ámen!  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

AMI MEG VAN ÍRVA

A korinthusi keresztyének – Pál hozzájuk írt első levelének tanúsága szerint – önmagukat bölcsnek, különlegesnek, talán egyenesen tökéletesnek tartották. Közben pártokra szakadtak, Pál és Apollós tekintélye alá helyezték magukat, mintha egyik vagy másik tanító a kijelentés letéteményese volna.

A gyülekezet egy része nem értette az istentisztelet lényegét (14. fejezet), de a keresztyén hit és életfolytatás alapjait sem (11., 15. f.), erkölcsi alapnormákat szegtek meg (5. f.), és nem találták helyüket a kortárs világban (8. f.). Pál minderről végtelen türelemmel és viszonylagos szelídséggel fejti ki véleményét. A negyedik fejezetben az első problémára, a pártoskodásra tekint, amikor önmagáról és Apollósról szólva mondja: „ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva...” (6). Talányos megjegyzés, nem teljesen világos, mire gondol itt Pál. A legkézenfekvőbb feltételezés, hogy a levélben előkerülő tucatnyi ószövetségi hivatkozás egyike lebegett a szeme előtt. A magát bölcsnek tartó ember felfuvalkodottságára az előző részben (3,20) az apostol zsoltáridézettel felel: „Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.” (Zsolt 94,11) Ezért kell saját igazságunkat és a meggyőzőnek tűnő buzdításokat is fenntartásokkal kezelni. Pál bölcsessége? Apollós véleménye? Mit ér mindez az Írás igazságával szemben? Ők vitatkoztak, ahogy ebben az időben a rabbik is mély, hosszú vitákat folytattak egy-egy kérdés megítélése során, de valami soha nem kérdőjeleződött meg: Isten Igéjében rejlik a válasz, arra kell támaszkodni. Ugyanezt az elvet vallották reformátor atyáink, hitvallási irataink szerzői és Kálvin is.

Szeretjük érezni, ha igazunk van, és azt is, ha mások elismerik véleményünket. Pál más utat javasol. Ő azt mondja: ne a saját igazságodat kergesd, és a legkitűnőbb szónok vagy tanító igazságát is csak akkor kövesd, ha a Szentírás alapján minden szava megáll. Tudakozd az Írást!  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

Indul a GESZK

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Mozaikszavaink tengerében ismét újabbal ismerkedünk. Ugyanis augusztus elejétől indul a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) legfrissebb képzési programja, a Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Kar, a GESZK. A karon szervezik az egyházi intézmények

Széleskörű szakmai tapasztalatai vannak, miért döntött az egyetem mellett?

Évtizedekig végeztem munkámat egyetemi környezetben és vezetőként is. Most egyszerre mindkettőt gyakorolhatom, hiszen az irányítás mellett tanítani is fogok. Korábban több területen tanítottam, a Károli közgazdászképzésében statisztikát, számos könyvem, publikációm jelent meg a játékelmélet, a választáselmélet és különböző társadalomstatisztikai modellezések kérdéseiről.

Gondolkodását Nobel-díjas közgazdászok formálták. Kandidátusi értekezésemet a társadalmi választások elméletéből írtam, amelynek alapító atyja, Kenneth J. Arrow, a matematikai közgazdaságtan egyik legjelentősebb 20. századi tudósa. Az ő munkásságát fejlesztette tovább Amartya Sen. Németországban a téma ismert professzora, Wulf Gaertner irányította munkámat. A felelősségteljes értelmiség szerepe felbecsülhetetlen napjainkban. A megalapozott tudással rendelkező szakemberek adhatnak választ korunk kihívásaira. Abban reménykedem, hogy a tanításom során magam is értékközpontú, elkötelezett értelmiség képzéséhez járulok hozzá.

Mi indokolta egy új kar indítását?

A KRE egyszerre nagy múltú és fiatal intézmény, ötvözi a református oktatás hagyományait és a szakmai megújulás iránti nyitottságot. Ez a két érték alapozta meg az új kar elindítását. Az egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézete inkubátorházként működött eddig. A vezetőség, Trócsányi László rektor, valamint Balog Zoltán püspök az emberi erőforrások, a gazdálkodási és menedzsment-, valamint a gazdaságtudományi képzést szerették volna láthatóbbá tenni az érdeklődők számára. Ugyanis a Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézet eddig a jogi karon belül működött, önálló közgazdasági képzést valósított meg, és közgazdasági diplomát adott. De sajnos csak nagyon kevesen tudtak róla, ezen változtatni akartunk. A szociális, az egészségügyi és a közgazdasági képzések között rendkívül sokszintű együttműködés van. Ezeket a képzéseket most egy

vezetői és lelkészei számára az egyházi gazdálkodási és vezetési továbbképzési szakot. A dékán, Mészáros József bensőséges hangulatú, magas színvonalú oktatást ígér, ahol a tanítási rendszer eredményességéhez a nívós pedagógiai munka is hozzájárul.

csokorba gyűjtöttük és egy önálló kart hoztunk létre. Egyelőre alapképzésekkel várjuk a hallgatókat, de rövidesen mesterképzéseket is indítunk.

Mit várhatnak a hallgatók?

Viszonylag kis kar vagyunk, ezért jó hangulatú és színvonalú, értékelkötelezett világba csöppennek a hozzánk érkezők. Hallgatóink még a Szociális és Egészségtudományi Karra vagy a jogi karon belül lévő Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézet képzéseire nyertek felvételt, azonban már az újonnan induló karra iratkozhatnak be. Megújuló képzésekkel, megújuló tanári karral kezdünk. Igyekeztünk megnyerni korábbi oktatóinkat, de újak is lesznek, és így a képzéseinket jobb színvonalon, hangsúlyosan értékek alapján tudjuk működtetni. Szeretném kiemelni, hogy az egészségtudományi és a szociális képzéseinket értékelkötelezettség jellemzi. Jelenleg összesen 700-800 diákunk és csaknem negyven főállású tanárunk van. A karon belül működő Egészségtudományi Intézetben főiskolai nővérképzés zajlik. Jelenleg a piac felvevőképessége ezen a szakterületen korlátlan, inkább beiskolázási nehézségeink vannak. Szorosan együttműködünk a Bethesda Gyermekkórházzal, amelynek igazgatója, Velkey György képzésünk szellemi atyja és meghatározó pedagógusa. A Szociális Munka és Diakóniai Intézet a szociális képzések területe, partnerintézményünk a Magyar Református Szeretetszolgálat. Igazgatóját, Czibere Károlyt is a tanáraink között köszönthetjük. Szociálpedagógus-, szociálismunkás-, majd diakóniusképzésünk is lesz. Jelenleg is zajlik a szociálisvezető-képzés. A református egyházban dolgozók számára indítunk képzéseket, egyházi vezetőképzőt. A Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézetben gazdaságelmélet és -módszertan, üzleti tudományok, vezetés, szervezés, vállalkozásfejlesztés, kereskedelmi, marketing és kommunikációs területeken szerezhetnek ismereteket a hallgatóink. De megtalálható itt az emberierőforrás- és gazdálkodási menedzsment is. Hamarosan indítunk majd pénzügyi számviteli szakot. A gazdasági képzések húzóágazattá válhatnak, kihasználva a szociális és egészségügyi képzésben meglévő szinergiákat, ezért újabb és újabb mesterképzéseket indítunk, miközben az oktatás módszertana is megújul.

NÉVJEGY

Mészáros József negyven éve kapta kézhez a diplomáját elméleti matematikusként, de világéletében társadalomtudományokkal foglalkozott. A nyolcvanas években különböző egyetemeken tanított, kutatóintézetekben dolgozott, majd ösztöndíjasként Németországban élt. Változás a kilencvenes évek elején következett be az életében, amikor a Népjóléti Minisztériumban tanácsosként kapott feladatot, majd különböző közigazgatási pozíciók után visszatért az egyetemi világba. 2010-ben vehette át professzori kinevezését. Ugyanebben az évben immár másodszor nevezték ki az Országos Nyugdíjfolyósítási Főigazgatóság vezetőjévé, majd a nyugdíjfolyósító és az államkincstár összeolvadása után 2017-től a közös szervezet, a Magyar Államkincstár elnöke lett. Úgy tartja, hogy Magyarország működésében kiemelten fontos szerepet játszik az állami költségvetés, amelynek főösszege eléri a bruttó hazai össztermék (GDP) felét. 2021-ben jött el a hatezer embert foglalkoztató államkincstártól.

Miben különbözik majd a GESZK vezetőképzése más intézményekétől?

Egyetemünkön a hosszú ideje kialakult jó közösségi légkörnek köszönhetően az oktatók, a munkatársak és a hallgatók szakmai együttműködése példaértékű. Nálunk hangsúlyos szerepet kap a Bibliára épülő keresztyén értékrend, a tehetséggondozás és a kisközösségek támogatása. Mindennek eredményeként a hallgatók

kiválóan teljesítenek. Sok helyen folytatnak vezetőképzést, de mi a stabil értékrend közvetítésében különbözünk tőlük. Tanítani, vezetni akkor tud az ember hitelesen, kiegyensúlyozottan, ha irányítási stílusa biztos, átgondolt alapokon áll, és ez alapján vezet és dönt. Ekkor válik következetes, hiteles vezetővé, aki nyugalmat áraszt stressz helyett, és képes arra, hogy motiválja a kollégáit. Egy református egyetemen magától értetődő, hogy milyen értékeket kell közvetítenünk, ha ezt nem tesszük, akkor nem töltjük be küldetésünket.

Hogyan adják majd át az értékrendet?

A Magyarországi Református Egyház felsőoktatási intézményeként a keresztyénség örök értékeit követve kívánjuk a több évszázada ránk hagyományozott protestáns örökséget a gyakorlatban továbbadni. Már a tantárgyainkban világossá tesszük a választható témákban, a vezetői ismeretek oktatásában. Az oktatóink személye adja a garanciát, hitelességükkel meggyőzőek tudunk lenni. A pedagógus sokkal többet közvetít személyiségével, mint a táblára írt képlettel. A képletet vagy elfelejtjük, vagy nem, de a tanár személyisége egy életen át elkíséri a diákot, akár pozitív, akár negatív értelemben.

Milyen létszámra számítanak?

Fokozatosan növekvőre. Az oktatás akkor működik jól, ha egyre több hallgatót vonz, hiszen ez a célja. Bízom benne, hogy három év alatt meg fogjuk duplázni a létszámot. Ez persze nagyon erős vállalás, különösen úgy, hogy a tavalyihoz képest az idén mintegy 8 százalékkal csökkent a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma Magyarországon. Tehát romló demográfiai helyzetben kell majd javuló felvételi számokat teljesítenünk. De nincs más út, ha meg tudjuk nyerni a fiatalokat, hogy hozzánk jelentkezzenek, akkor a többi rajtunk áll. Bizonyíthatjuk nekik, hogy jó döntést hoztak, amikor hozzánk jelentkeztek. Így lehetünk virágzó intézménnyé. Diákjaink határozottan szeretik, hogy a képzéseink erősen gyakorlatorientáltak. Az egészségügyi, a szociális és a gazdasági képzéseink helyes arányban ötvözik az elméletet és a gyakorlatot. Érdemes hozzánk jelentkezni.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

egy békésebb jelenért

„A holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött, az egyre erősödő kirekesztés vezetett odáig” – emlékeztetett minket a Budapesti Református Skót Misszió templomában az egyik vendég arra, hogy a szívünk mélyén rejlő gyűlöletmagvaknak milyen szörnyű következményei lehetnek. Az Országos Református Cigánymisszió negyedik alkalommal emlékezett meg a roma holokauszt áldozatairól, összekötve azt a pesti alsó rakpart Lánchíd és Erzsébet híd közötti szakaszának névadója, Jane Haining skót misszionárius önfeláldozó életútjának felidézésével.

Az elmúlt szűk nyolcvan év alatt könyvtárnyi irodalom született a náci Németország zsidók ellen elkövetett genocídiumáról, arról azonban még mindig kevés szó esik, hogy Adolf Hitler népirtó állama hogyan próbálta szisztematikusan eltüntetni láb alól a nép más, ellenségnek vélt csoportjait. Közéjük tartoztak az európai cigányok is, akiket csúcsára fordított, barna háromszöggel (közepén egy, a német Zigeuner, azaz cigány szóra utaló Z betűvel) bélyegeztek meg, és küldtek vagonszámra megsemmisítő táborokba.

Máig csak becslésekre támaszkodhatunk a porajmosként (lovári, jelentése: elpusztítás) ismert etnikai tisztogatásban elhunyt roma férfiak, nők és gyerekek számát illetően: a történészek többsége 400 és 600 ezer közé teszik az elhunytakat, de sokan elképzelhetőnek tartják a másfél, sőt kétmillió áldozatot is. 1972ben a II. Roma Világkongresszus határozott arról, hogy minden évben augusztus

2. legyen a roma holokauszt áldozatainak emléknapja, SS-katonák 1944-ben ugyanis e nap éjszakáján számolták fel az auschwitz-birkenaui cigánylágert, háromezer fővel végezve.

– Az Országos Református Cigánymisszió 2019-ben azért hívta életre ezt a megemlékezést, hogy református egyházunk tagjai és roma közösségeink minél jobban megismerjék a második világháborúban történteket, hiszen méltatlanul keveset beszélünk róla – hangsúlyozta Sztojka Szabina, a Cigánymisszió vezetője az esemény fontosságát. Idén a lelkipásztor kezdeményezésére szolgá-

lati helye, a Budapesti Református Skót Misszió adott otthont a csendes főhajtásnak – ezúttal augusztus 5-én, pénteken –, ott, ahol Jane Haining dolgozott.

A misszionárius 1932-ben a Skót Egyház megbízásából érkezett Budapestre, s a misszió leányotthonát vezette 1944-ig. Az internátusban zsidó és református lányok tanultak együtt, Haining pedig minden követ megmozgatott azért, hogy megvédje őket a világháború szörnyűségeitől. Budapest német megszállása után néhány héttel azonban elfogták és Auschwitzba deportálták. Ott hunyt el július 17-én –a vád: kémkedés a briteknek és államellenes, konspirációs tevékenység.

– Az ő élete példa arra, hogyan tudnak eltérő háttérből érkező fiatalok igazi közösséget alkotni – említette Sztojka Szabina. – Akkor zsidó és református lányok ültek egymás mellett az iskolapadban,

ma pedig sok helyen az a próbatétel, hogyan tudnak roma és nem roma diákok együtt tanulni. Haining példája megmutatja: igenis, lehetséges – tette hozzá.

Terézváros alpolgármestere, Temesvári Szilvia elmondta: nemcsak azért örült a meghívásnak, mert a családja érintett a holokausztban, de a Skót Misszióhoz is szoros kapcsolat fűzi. – Két dologra van szükségünk: áldás és békesség – köszöntötte a résztvevőket a kerület egyházi ügyekért is felelős politikusa.

Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója mindannyiunk felelősségére hívta fel a figyelmet: – Felelősségünk van abban, hogy tükörbe nézzünk, és meglássuk, hol tévesztettünk utat. A cigány testvéreinkkel történt szörnyűségek nem 1944. március 19-én kezdődtek, sokkal hosszabb út vezetett odáig. A mindennapokban sok olyan folyamatot látunk,

amelyekben a megkülönböztető gyakorlatok alattomosan, lopakodva jelennek meg. Érzékenyebbnek kell lennünk minden olyan cselekedetre, amely cigány testvé-

lekezetekről, „mert ott már úgy sem él senki”. De él. Csak cigány. Imádkozzunk, hogy ne csak emlékezzünk, hanem életünk minden terén megmutassuk: egymás testvérei vagyunk. Akkor is, ha minden porcikánk tiltakozik ellene, hiszen Isten így formál minket Jézus képmására – fűzte hozzá a lelkész.

Az imaközösséggel, énekekkel és versolvasással összekötött áhítat után a Budaörsi Tanoda tagjainak megdöbbentő erejű előadásával zárult az esemény. A halálra táncoltatott lány című holokausztballada a zene, a tánc és az ének eszközeivel nyújt bepillantást a népirtás történetébe. – Amikor csak elbeszéltük a roma holokauszt történetét a fiataloknak, senki sem értet-

reinket hátrányosan megkülönbözteti. Az egyháznak pedig bárkává, menedékké kell válnia ilyen esetekben.

A Református Szeretetszolgálat felzárkózási osztályának vezetője, Eperjesi Tamás hasonlóképpen a múlt tanulságait emelte ki: – Egy ilyen eseményen nemcsak az elhunytak emlékét ápoljuk, hanem azt is felidézzük, hogy mit kell másképp tennünk. Ebben a hagyományban lángot, nem pedig hamut adunk át – mondta.

A protestáns együttműködést erősítve Oláh Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Osztályának szakmai referense is részt vett a megemlékezésen. Kiemelte: – Egy ország akkor gazdag, ha segíti a szegényeket. Egy ország akkor erős, ha támogatja a gyengéket. Ha odafigyel a sebezhetőkre, sebezhetetlenné válik.

Sztojka Szabina áhítatában a 121. zsoltár és az ApCsel 10,34–35 alapján osztotta meg a megemlékezés résztvevőivel igei gondolatait. – Ebben a két igeszakaszban benne van a segítségkérés, és a megalázkodás Isten akarata előtt –aki nem volt személyválogató.

A lelkész az Igékhez kapcsolódóan megosztotta személyes emlékeit a kirekesztéssel kapcsolatban. – Ma pedig lemondunk településekről, iskolákról, gyü-

te meg, mi történt. Ezért fordultunk a művészethez, amely az érzelmekre hat, és sokkal kézzelfoghatóbbá teszi a szörnyűségeket, mintha csak szavakat használnánk – mondta Lakatos György tanodavezető.

Manapság, amikor a szélsőséges eszmék egyre nagyobb teret nyernek, amikor egyre magasabbak a falak a közösségek között, nemcsak szavakkal, de tettekkel is meg kell mutatni, hogy Jézus egészen más üzenetet hagyott ránk: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük...” (Mt 7,12) Legyünk hát testvérei egymásnak, és lássuk meg minden embertársunkban Isten csodálatos képmását!  DEZSŐ ATTILA

Tel.: 06-30-396-8208

ELŐ

A Megújuló

Ráépítettük a rendszerünket kifogyó, véges energiákra. Szénre, fára. Természetesnek vettük a messziről ideáramló benzint. És most annyira egyszerre esett szét minden! Háborús válság, infláció, aszály, benzinellátási gond. „Kapkod fűhöz-fához, / Szalad a vargához” – jut eszembe két Móra-verssor. Kapkodunk: átállunk az áramra, amit ugyanúgy elő kell állítani, és amit egyelőre nagyrészt szintén nem megújuló energiából állítunk elő. Rohanunk leváltani a fűtést, mérjük a fogyasztást, diktálunk. Próbálunk több lábon állni, vészvariációkat is kitalálni, de mind tudjuk, ez nem igazi rendszerváltás. Félelemmel telik a szívünk: átlag fölött vagy alatt fogyasztunk-e és kimondatlanul ott van mögötte: vajon meddig tud gyűrűzni a sok tudott, mégis váratlan válság, mennyire szegényedünk el, lesz-e fűtés, élelem, munkánk? Sokan úgy érzik, a jó döntések elfogytak, és kényszerpályákon igyekeznek minimalizálni a károkat.

Még a legtudatosabbak is csak az önellátásig jutnak: megtermelni egyedül, nem függni szolgáltatóktól, logisztikai központok áruelosztásától, vezetéken érkező melegtől. Saját kút, saját napelem, saját paradicsom, saját tűzifa. Csakhogy ez a gondolkodás is véges energiára épít: a sajátunkra. A karunkra és az akaratunkra.

1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu

A fizikai és lelki erőnk is véges. Elfogyunk, ahogy meggyengül a kezünk, ahogy ellaposodik a házasságunk, amint elfogy a türelmünk, amikor a gyerek a leginkább sérülékeny idegszálunkon táncol. Aki mindent akar maga, az semmit sem fog majd a végén. Közlekedési balesetek kapcsán faggattam szakértőket. Elmondták, hogy az elmúlt idő megrázó balesetein egyértelműen az emberek közhangulatát, a feszültség növekedését látják kiütközni. Fogy a türelem.

MEGRENDELŐLAP

 Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni:

Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Név:

Cím:

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:.........................................................................................

Közben ott az Úr minden reggel megújuló kegyelme, amelylyel nem számolunk elég komolyan. Akitől újra felkel és melegít a nap, fordul a bolygó, és van következő „lélekzet”. Ezek a válságos idők nagyon látványossá fogják tenni, ki az, aki valós erőforrásként számol az Úrral. Azzal az Istennel, aki átvezetett a hét szűk esztendőn egy civilizációt, aszály és éhínség idején hollóval, özvegyasszonnyal gondoskodott prófétája sorsáról. Nem kárhoztatom az öngondoskodó bölcsességet. Ki mit tehet, tegye meg magáért, háza népéért. Azt hiszem, különösen gyülekezeti közösségek felelőssége felmérni a lehetőségeiket. De nem elsősorban a spórolás kedvéért – bár mint jó sáfárok felelősek a tagok adományai legjobb forgatásáért, Isten dicsőségére –, hanem azért, hogy ne támadjon a közösségen belül konfliktus, például a rezsi miatt.

De hiszem, ennél is fontosabb, hogy bízzunk Istenben és abban, hogy vele és egymásba kapaszkodva ezzel a válsággal is megbirkózunk. Hogy lesz az a csoda és az az összefogás, amellyel túlélhető a hiány. Vele és egymásba kapaszkodva. Egy fontos válságkezelő teendőnk van: megújítani a szövetségünket vele, a Megújulóval és egymással.  BELLA VIOLETTA

(nem kötelező):........................................................... Aláírás:...................................................................................

VITÉZ FERENC

„Könnyű” nyári

Amilyen könnyű (szinte semmi) nyári ruhákat öltöttünk magunkra, legalább olyan nehéz lett a nagyobb részt már mögöttünk álló évszak. A kánikulában leggyakrabban csak az aggodalom felhői jelentkeztek, s azok is közérzetünk égboltozatát tették komorrá, mert sűrűn az eszünkbe jutott, hogy vajon milyen jövő vár ránk. Még a szorgalmas bibliaolvasó is megfeledkezhetett a Máténál fölbukkanó intelemről, mely szerint „elég minden napnak a maga baja”.

Öregjeink ezzel a bölcsességgel és bizodalommal tekintettek az életükre – és nekünk sem

tét: Mi szép, ha nem ez? címmel adták ki Az ötös számú vágóhíd szerzőjének egyetemi tanévzáró beszédeit. Nem a felsőoktatásban eltöltött idő szakmai ártalmaként döntök így, hanem azért, mert néha szarkasztikus humorával is alapvető emberi és létigazságokra mutat rá. Az 1994-es, a New York-i Syracuse Egyetemen elmondott beszéde például arról szól, hogy köszönetet mondott, amiért a fiatalok képzettek lettek, ott állnak a felelős felnőttkor küszöbén, és emlékeznek meghatározó tanáregyéniségeikre, majd elnézést kért a Föld nevű bolygó iszonyatos állapotáért. S a feladatot egy példázatba rejtette. „A művész két dolgot tesz. Először is belátja, hogy nem képes ráncba szedni az egész világmindenséget. Viszont legalább egyetlen, parányi darabkáját pontosan olyanná formálhatja, amilyennek lennie kell.” Ilyen „művészi” feladat vár mindenkire, s talán segít ebben az, ha őszintén ki meri mondani egy másik embernek, hogy „szeretlek”. Szórakoztató stílus, elgondolkodtató üzenetek.

ártana egy kis csíra ebből a tapasztalatból, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne volna szükség a tervezésre. Gondosan elkészített napi és heti, éves vagy életprogramunkat azonban az imának kell kereteznie: a terv és a fohász relációja tudatosítja bennünk azt az örök igazságot, hogy a Teremtő tisztában van vele, mire van szükségünk, és ha mi is képesek vagyunk megnyugodni az ő szándékaiban, az aggodalom bizalommá változik, a félelem pedig szeretetté.

Bárhová utazom, egy könyv mindig ott van a táskámban: az Újszövetség és A zsoltárok könyve egyben, amelyet még egyetemista koromban, úgy harmincöt évvel ezelőtt adott nekem falusi lelkipásztorunk, s amelyet a Bibliatársulat éppen születésem évében, 1965-ben jelentetett meg. Bevallom, előfordul, hogy ki sem nyitom, viszont megnyugtat a tudat, hogy bármikor fölüthetem a viharvert lapokat, ha szükségét érzem.

Rövidebb kikapcsolódásra készülődve végignéztem néhány polcomat, hogy vajon milyen könnyű nyári olvasmányt vigyek még magammal. Időnként előveszem Kurt Vonnegut egyik köte-

A másik „könnyű” nyári olvasmány az olasz fizikus, Carlo Rovelli 2020-ban megjelent könyve, a Helgoland, avagy Hogyan változtatta meg világképünket a kvantumelmélet. Ebben az a folyamat tárul föl előttünk, ahogy a szubsztanciákból álló világot fölváltotta a relációkból álló világ képe. Leegyszerűsítve ezt: minden csak a kapcsolatokban létezik, önmagában nem. Talán azért említettem fentebb a tervezés és az imádkozás relációját, mert ennek a könyvnek a harmadik része éppen arról szól: „Lehetséges, hogy valami valóságos neked, de nekem nem?”

A kvantumelmélet végső soron azt írja le, ahogyan a természet egy része megmutatkozik a természet egy másik része előtt. S mivel a teremtett világ minden része hat egymásra, ezekből a kölcsönhatásokból érthetjük meg a létezésüket és működésüket. Az atomfizika szintjén is, az istenhit szintjén is. Egy dolog tulajdonsága nem más, mint az a mód, ahogy befolyásolja a többi dolgot, és ha volna olyan „objektum”, amely semmivel sem lépne interakcióba, az nem is létezne. Mivel pedig a Teremtő az „ősrobbanástól” kezdve ott van az öszszes létező dolog közötti minden kölcsönhatásban, ha valóban „létezni” szeretnénk, akkor kapcsolatba kell lépnünk vele. S ha létrejön ez a reláció, elkerül bennünket majd az aggodalom is. 

KICSI KÉK ÉKSZERDOBOZ

HEGEDŰS BENCE

Az igazi hangszernek lelke van – vallja Hajnal András vattai lelkipásztor. Ő volt az, aki kigondolta, hogy a gyülekezet felújítás alatt álló orgonája megjelenésében hasonlítson az új református énekeskönyvhöz. A vattai reformátusok egyedülálló hangszeréről készült riportból kiderül az is, milyen kritikával illette az orgonát a gyülekezet.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vatta község neve ismerős lehet azoknak, akiket az iskolában érdekelt a történelem. Itt látta meg a napvilágot 1812-ben Szemere Bertalan, a Magyar Királyság második miniszterelnöke. Születésének évére még nem készült el a falu új református temploma: bár már 1801-ben elkezdték építeni a 240 személyes, sík mennyezetű, építészeti túlzásoktól mentes épületet, csupán 1814-ben adták át. Tornyának felépülésére majd’ száz évet kellett várni, végül 1892-ban készült el. Ezt a dátumot a régi vattaiak fel is festették a torony alatti bejárat fölé. Szemere Bertalan ezt már nem érhette meg, mint ahogy nem hallhatta a templom 1884ben készült orgonájának hangját sem.

VILÁGHÁBORÚ, KARTONSÍP

A vattai reformátusok orgonája a második világháborúban súlyosan megsérült, majd néhány év után teljesen elnémult. – Kevés információnk van a hangszer történetéről.

A második világháborúban elszenvedett súlyos sérülésről tudunk, akkor a homlokzati tükörben álló sípok mind elvesztek, a gyülekezet pedig a háború után bedeszkázta az üresen tátongó részeket, viszont az orgona főbb elemei még benne voltak a hangszertestben – magyarázza Hajnal András lelkipásztor.

A néma orgona felett később a "keselyűk" is elkezdtek körözni: egy névtelen vevő ajánlatot tett az egyházközségnek az orgonaszekrény teljes belső tartalmára, cserébe pedig homlokzati sípokat utánzó műanyag és kartonpapírból hajtogatott hengereket ajánlott fel. A gyülekezet elfogadta a furcsa alkut, és bár tény, hogy a karzat látványa mutatósabb lett, az orgonából csak a külső keret maradt meg.

Talán így is maradt volna még hos zszú ideig, ha nem érkezik Vattára és a szomszédos Borsodgesztre szolgálni Hajnal András és a kántorként, zenetanárként dolgozó felesége, Hajnal-Farkas Zsófia, akik különös kapcsolatot ápolnak a zenével.

ÚJRA SZÓL AZ ORGONA, DE MÁSKÉPP

– Amikor 2012-ben idekerültünk, azzal kezdtük a szolgálatunkat, hogy felvetettük: vegyünk olyan hangszert, amellyel szépen lehet kísérni a gyülekezeti éneklést – emlékezik vissza Hajnal András.

– Egy ütött-kopott kis harmónium állt a templomban, alig lehetett rajta játszani.

A fújtatója ki volt lyukadva, folyton foltozni kellett – veszi át a szót Hajnal-Farkas Zsófia. – Akkor jött az ötlet, hogy vegyünk új hangszert, amelyen jól lehet játszani – teszi hozzá.

A gyülekezet gyűjtést szervezett, szinte egy hónap alatt összejött háromszázhúszezer forint, ebből jó minőségű, használt, elektromos – de nem digitális – orgonát vásároltak. – Már akkor is úgy éreztem: bár most szép hangszere lett a gyülekezetnek, de majd ha lehetőség adódik, jó lenne igazi orgonára szert tenni – vallja be Hajnal András.

Addig is az analóg orgonát a karzat alá állították, a hozzá tartozó hangfalakat belehelyezték az üresen álló orgonaszekrénybe. – A hangzás így pontosan olyan volt, mintha a sípos orgonából jönne a hang – mondja a lelkész.

FELCSILLANÓ REMÉNY

A régi-új hangszer kilenc évig szolgált, mígnem 2021-ben a vattai reformátusok előtt is megnyílt a pályázati lehető-

ség: orgonafelújításra kaphattak vissza nem térítendő támogatást. – Végül hárommillió forintot nyertünk a hangszer rekonstrukciójára. Ezt a gyülekezet 2,4 millió forinttal egészítette ki – tudatja Hajnal András. Az események ekkor gyorsultak fel igazán.

Az első lépés a felújítást végző orgonaépítő szakember kiválasztása volt. A presbitérium választása Meggyesi Ádámra esett. – A másik szolgálati helyemen, Borsodgeszten 2019-ben újítottuk fel az orgonát, ezt szintén ő végezte. Munkájával nagyon meg voltunk elégedve, ezért Vattára is őt hívtuk el –indokolja a döntést a lelkész.

Ezzel párhuzamosan elkezdődött a régi orgonaszekrény felújítása, a feladatokkal a vattai eklézsia tagját, Csécsi László asztalost bízták meg. Neki sem ez volt az első ilyen feladata, ugyanis a borsodgeszti orgonafelújítás famunkáit is ő végezte.

KÉKSÉG

Az, hogy az orgona kék színű legyen, először Hajnal András fejében fordult meg, ötletét a presbitérium elé tárta. A tagság először idegenkedett az elképzeléstől. – Messzire nyúlnak vissza a szálak a kék színnel kapcsolatban – kezd bele a lelkész. – Ausztriában voltunk nászúton a feleségemmel 2011-ben, s az egyik ajándéküzletben megláttunk egy kis orgona alakú, kék zenedobozt. Szerettük volna megvenni, de drágább volt, mint amennyi pénzt az egész nyaralásra magunkkal vittünk, fotót viszont készíthettünk róla. Már akkor azt gondoltam, hogy milyen jó lenne egy ilyen kis kék zenedoboz nekünk is. Aztán mivel a templomban minden a barna meg a sárga árnyalataiban játszik, felvetet-

ÉKSZERDOBOZ

tem a presbitériumnak: mit szólnának a kék árnyalathoz. Csak egy presbiter volt, akinek tetszett az ötlet, pedig még látványtervet is készítettem barna és kék orgonával – emlékezik vissza.

Végül abban maradtak, hogy a járt utat ne hagyják el a járatlanért, így a barna mellett döntöttek. Festékpróbák következtek, de sehogy sem sikerült olyan barna árnyalatot találni, amely illett volna a karzat színéhez. – Hiába választottunk ki egyet a színskáláról, az a nagyobb felületen valamiért másképp mutatott. Több próbálkozás után ők maguk is érezték, valami más színnel kéne próbálkozni, úgyhogy rábólintottak a kékre – idézi fel a lelkész.

Mindezekkel párhuzamosan Csécsi László elkezdte a felújítási munkát az orgonaszekrényen. – Fel kellett állványozni a karzatot, a felújítás, mint a legtöbb esetben, itt is a csiszolással kezdődött – mondja a mester. Ahogy fogyott a csiszolóvászon, úgy tárult fel az orgona múltja. – Több festékréteget is le kellett szedni róla, utána jött az igazi meglepetés, az indigókék szín – számol be felfedezéséről a szakember.

– Kék volt az orgona eredeti színe. Elöntött bennünket a kíváncsiság, így kisebb kutatómunkába kezdtünk a templomban. László a karzatot is megcsiszolta egy kevésbé látványos helyen, és kiderült, a karzat is kék volt. Sőt, ha most körbenézünk a templomban, némelyik padon, ahol fel van pattogva a barna festék, szintén látszik a kék szín – mutat körbe Hajnal András. Sejtése szerint a templomudvarban álló melléképület ablak- és ajtókereteit ugyanezzel a kék színnel festhették le az elődök. –Egy nagyobb restaurálás folyamán biztosan érdekes dolgok látnának napvilágot – véli.

– Még azelőtt választottuk ki a kék színt, hogy kiderült, korábban ilyen színű

FÜSTBE MENT TÖRTÉNELEM

Hajnal-Farkas Zsófia tősgyökeres vattai. Még kislány volt, amikor a gyülekezet egy nagytakarítása folyamán a lelkészi hivatalban található régi iratokat,

feljegyzéseket, jegyzőkönyveket, de még a legrégebbi anyakönyveket is egymás hegyére hányták és meggyújtották. – Fogalmunk sincs, miért tették, miért semmisítették meg az eklézsia múltját – ad hangot értetlenkedésének Hajnal András. Talán a nagy rendrakás közepette az összképbe nem fért bele a sok rongyos szélű könyv meg a papírhegy. Azt, hogy 1814-ben lett kész a templom, és hogy tizennégy évig tartott az építkezés, csak azért tudjuk, mert találtam róla feljegyzést a sárospataki levéltár anyagai között.

volt az orgona. S hogy még érdekesebb legyen: amikor egymás mellé tettük a régi kéket, meg amit kiválasztottunk, azt láttuk, hogy közel azonos a kettő árnyalata. Nagyon jól jött ki a lépés.

AZ ORGONA ARCAI

Mindeközben Csécsi László rendületlenül dolgozott a száznegyven éves orgonaszekrény felújításán, ezzel egyidőben Meggyesi Ádám egy másik helyszínen az orgona építésén fáradozott. – Nem is tudott volna itt munkálkodni, mert a csiszolás hatalmas porral jár. Centi vastagon állt a por a templomban – mondja a szakember, akinek legalább kétszáz munkaórájára volt szükség ahhoz, hogy az orgonaszekrény elnyerje végső kinézetét. – Pedig segítségem is volt, mert női kezek segítettek csiszolni az apró, kis mintákat.

A korábbi festékrétegek leszedése nemcsak a kék színt, hanem más emléket is előhozott az orgona történetéből. Hajnal András szerint az orgonának az elmúlt évszázadban három variánsa létezhetett. A legutolsó átfestéskor sötét- és világosbarna színek váltakoztak, és felirat is olvasható volt a hangszeren: „Tasnádi József és neje, Cseh Zsuzsanna ajándéka – 1884.” A második variáns egytónusú sötétbarna színű volt, míg a harmadik, az eredeti állapota volt a kék szín. Ezen a festékrétegen fehér feliratot is találtak: „Isten dicsősségére ké-

szíttette Tasnádi József és neje, Cseh Zsuzsánna – 1884.”

HASONLÓSÁG

A templomba lépve már az első pillanatban feltűnik a hasonlóság az újjászületett vattai orgona megjelenése és a 2021ben kiadott új református énekeskönyv borítója között, s ez nem a véletlen műve.

– Szerettünk volna egy kicsit viszszatérni a gyökerekhez, de hozzátenni a hangszerhez a jelenünket is. Itt mindig úgy zajlottak a felújítások, meg szerintem más gyülekezetben is, hogy amikor éppen hozzányúlt a templomához a közösség, hozzátette a jelenét. Ezért igazítottuk az orgona jelenlegi arculatát a mi jelenünkhöz, amelynek része az új énekeskönyv. A hangszerszekrényen sötétebb kék árnyalatban megjelenik az olajfaág, akárcsak az énekeskönyvön, és látható rajta a nyolcágú aranycsillag is. Ez utóbbi pedig remekül harmonizál a templom mennyezetét díszítő, szintén nyolcágú csillagokkal – mondja Hajnal András. S mint jelzi: csillagok eddig is ékesítették az orgonát, csak azok nem nyolc-, hanem tizenkét ágúak voltak.

AZ ORGONÁRÓL

Meggyesi Ádám közben megtalálta a megfelelő méretű orgonát, amelyet a szekrény felújítási munkálatai után épített be az évtizedek óta üresen álló dobozba. – A mester választása egy négyregiszteres, egymanuálos, pozitív orgonára esett, azaz nincs alsó pedálsora, mint ahogy valószínűleg az eredetinek sem volt. Méretéhez képest viszont viszonylag sok, több mint háromszáz sípja van – részletezi Hajnal András. Úgy érzi, az orgona hangja és külleme jól harmonizál egymással.

A lelkész beszámol arról is, hogy a régi-új hangszert a gyülekezet is hamar megszerette. Illették némi kritikával is: túl halk. – Ebben mi vagyunk a hibásak – ismeri el a lelkipásztor. – Tudniillik az elektromos orgonán jó hangosra volt tekerve a hang erő, úgy használtuk kilenc évig, és a gyülekezet megszokta.

– Bár sok érv szól az elektromos vagy digitális hangszerek mellett, mert könnyebb azokat hordozni, nem kell hangolni őket, viszont lehet transzponálni a zenei eszközöket, azaz a gyülekezet énekhangmagasságához igazítani a hangjukat, de amikor leülök egy elektro mos hangszerhez meg egy „igazihoz”, akkor azt érzem, hogy az utóbbi a lelkemhez szól – vallja Hajnal András.

Hajnal-Farkas Zsófia szerint a játékérzet is más egy sípos orgonán, mint egy elektromoson. – Közelebb kerül rezgésben az emberhez – próbálja szavakba önteni az érzést a gyülekezet kántora, milyen a felújított orgonán játszani.

JÖJJ, MONDJUNK HÁLASZÓT!

Az elmúlt időszakban nemcsak az orgona újult meg a vattai templomban, hanem maga az épület is. A pandémia alatt elkészült felújításért az akkori járványügyi szabályok miatt nem tarthattak hálaadó istentiszteletet. – Ezért arra gondoltunk, hogy még ebben az évben tartunk közös hálaadó alkalmat, amelyen a templom felújítása mellett az újjászületett orgonáért is köszönetet mondunk. Nincsenek még konkrét tervek. Azt sejtjük: orgonaművészt kérünk majd fel az istentiszteleti szolgálatra, hogy a hangszert és a benne rejlő hangokat bemutassa a gyülekezetnek – tekint előre Hajnal András. A lelkész elmondja azt is, hogy azért sem önálló orgonaesttel szeretnék felavatni az új zeneszerszámot, mert „nem akarjuk a komolyzenét intravénásan adagolni a vattaiaknak, akik évente egy-két orgonakoncertre azért biztos szívesen eljönnének”.

 FOTÓ : ZELENKA ATTILA

„TEREMTŐD SZÓL HOZZÁD”

Látogatás a Művészetek Völgye „LéleKzet” Református Udvarában

Nyomot hagyni magunk után, tudatni, hogy itt jártunk: emberi mivoltunk ösztönszerű velejárója. Egy karcolat a templompadban vagy egy gondosan elhelyezett, festett kő éppúgy létezésünk bizonyítéka lehet, mint egy elsuttogott ima. Az elcsendesedés és feltöltődés mellett ennek megtapasztalására kaptak lehetőséget azok, akik betértek a taliándörögdi Református Udvarba, a Művészetek Völgye Fesztivál idején.

Az idei misszió élén Szabóné László Lilla református lelkész és teológiatanár, valamint férje, Szabó György építészmérnök várta a feltöltődni vágyó fesztiválozókat a „LéleKzet” hívószavú udvarban. – Mindnyájan ugyanabból a Lélekből vagyunk, és ugyanaz a „lélekzet” szült újjá bennünket, sőt hívott el minket ebbe a világba. Tehát igazán közös a történetünk. És azt hiszem, ez az udvar ennek a „lélekzetnek” az ünnepe, tisztelete – tudatta Szabóné László Lilla. Ám nincs ünnep zene nélkül, a templomból kiszűrődő koncert előtti próbák hangja pedig többeket az utcáról csalogatott az udvarba. Több előadó között a HolddalaNap zenekar „Csendből szőtt hangszőnyegét” is hallhatták a fesztiválozók. Gulyás Anna, az együttes énekese szerint „az ember a csendben találkozhat a szívében az Örökkévalóval”. Az elhangzott dalok a karantén nehézségeit és fájdalmait foglalták magukba: a bezártság magányában egyedül Isten volt társunk és segítőnk.

Táncbemutatót és színjátékot is megtekinthettek a betérők. A Pápai Refis Bábozda „Haláltánc-balladája” Villon mester megváltását mutatta be: egyegy általuk készített figura testesített meg egy-egy bűnt. A színészek a darab közben a nézők között osztották szét a bábokat, majd a Jézus keresztje alatt gyűjtötték össze ismét, kérve az Urat a felsorakoztatott bűnök megbocsátására. Akinek több csendességre volt szüksége a fesztivál nyüzsgésében, lelki táplálékként bibliodrámás önismereti foglalkozáson vagy képmeditáción vehetett részt.

Az alkotni vágyók interaktív szellemi táplálékkal is gazdagodhattak: többek között fakanálból bábok készítésére, illetve zsoltárírásra is volt lehetőség. Ez foglalta keretbe az udvarba térők napját: a reggeli LéleKzetvétel, napindító Ige és imádság után a nap során közösen megírt fohászokat felolvasva térhettek nyugovóra. A szomjazókat „Lelki Fröcscsel” várták az udvar önkéntesei. Az Igével ellátott poharakba szódás üdítőket

öntöttek, melyek az öt reformátori alapelvről kapták nevüket. Így a pultnál lehetett Szóda Scripturát, Szódus Christust, Szóda Fidét, Szóda Gratiát és Szóda Deo Gloriát is kérni.

Annak érdekében, hogy a „LéleKzet” udvarba látogatók emléke ne tűnhessen el nyomtalanul, a fesztiválozók a „Hagyj nyomot!” névre hallgató programban véshettek padot, díszíthettek köveket, írhattak közösen, sorról sorra, zsoltárt.

Hasonló mozzanatok megörökítésére két kiállításnak adott helyet a taliándö -

rögdi templom. „Léleknyomok” címmel Nagy Károly Zsolt teológus-fotográfus képei szakrális térben hagyott emlékeket örökítenek meg. A lencsevégre kapott vésetek a padokon nemcsak a rombolás, rongálás jelei, hanem életek bizonyítékai is. A szemben lévő falon Kádár Tamás György helyi lelkész fotósorozata foglalt helyet: ő a kopott szószékekben, sokat használt terítőkben és régi kőkeresztekben vélte felfedezni egykori gyülekezetek, hajdani hívő reformátusok nyomait.

A körtefa árnyéka nemcsak a pihenés vagy felfrissülés helye volt a fesztiválozók számára, hanem a csendé és a lelki, illetve szellemi feltöltődésé is. Nyomaikat azonban nem csupán az udvarban lenyomott fű vagy porban hagyott lábnyomok őrzik. Emlékük elevenen él tovább a völgy különböző helyein hagyott színes kövekben, padvésetekben és a héten közösen írt és elimádkozott zsoltárokban.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Előadást tartott, „ugyanakkor” énekeltek

Elárasztja a beszédet, írást az egyidejűség kifejezésére hivatott ugyanakkor határozószó más jelentésű használata. Alkalmazzák ellentét jelzésére: „Faragatlan, bivalyerős óriás, ugyanakkor a légynek sem tudna ártani”; „szeretik a megszokott dolgokat, ugyanakkor néha átrendezik a lakásukat”. Itt természetesebbek ezek a kötőszók: de, azonban.

Írják, mondják ’másfelől, másrészt’, illetve ’egyszersmind, egyben, egyúttal’ értelemben is: „érdekes, ugyanakkor megdöbbentő adatok”; „meredek, ugyanakkor csodálatos”. Pontosabb, világosabb így: érdekes, másfelől megdöbbentő; „meredek, egyszersmind csodálatos”. Terjed ’azonkívül’, ’ráadásul’ jelentésben is: „nagyszájú, ugyanakkor erőszakos is”. Jobb itt a sőt még, ezenfelül stb. szavak használata.

Az alábbi mondatok pontatlanok és mulatságosak is: „Csíkszeredában tartottak előadásokat, ugyanakkor Budapesten is bemutatkoztak”; „A sugárenergia havi értéke nyáron megközelíti a 70.000 j/cm2-t, ugyanakkor télen mindössze 10.000 j/cm2.”

Nem gondolatsebességgel közlekedtek, nyár pedig nem ugyanakkor van, mint tél… Választékosan: Csíkszeredában tartottak előadásokat, továbbá (emellett stb.)

Pesten is; nyáron 70.000, télen pedig 10.000. Félreérthető is lehet a pontatlan szóhasználat: „Az egybegyűlteknek X. Y. tartott előadást, ugyanakkor éneklés és fürdőzés is gazdagította a dzsemborit.”

Tiszteletlen publikum lehetett, ha az előadás hallgatása közben énekeltek és fürdőztek…

Nyilván nem erről van szó, hanem arról: a dalolás és a fürdőlátogatás a dzsemborinak két másik programja volt. A félreértést elkerülve: X. Y. tartott előadást. A dzsemborit éneklés és fürdőzés is színesítette.

„Esőre nem számíthatunk, de ugyanakkor változékony idő vár ránk”; „csalódott vagyok és ugyanakkor boldog is”. Azaz: esőre nem számíthatunk, de változékony…; csalódott vagyok és boldog is. Tehát gyakran elhagyható, sőt el is hagyandó ez a szó.

 ARANY LAJOS

Weöres Sándor Kánikula című költeményéből idézünk hat sort. Vízszintes: 1. Díszes, talpas ivópohár. 6. Az idézet első és második sora (K, Á). 10. Fej. 12. Árusít. 13. Becsmérel. 14. Közép-amerikai indián törzs. 16. Psziché. 18. Falatozhat. 20. Belül szólna! 21. Trombitahang. 22. Foggal megőröl. 24. Az idézet harmadik sora (F, S, G). 26. Ószövetségi próféta. 28. Ételt ízesít. 29. Kiüt egynemű betűi. 30. Regnum Marianum, röv. 32. Londoni sátor! 33. Megint. 35. Szónoki hév. 37. Latin személyes névmás. 38. Barlang, hollandul (GROT). 40. Zsámoly. 41. A holló költője (Edgar Allan). 42. Budapest része. 43. Művészettörténész (Károly). 45. Lehel névváltozata. 46. Szél, víz hatására lassan pusztul. 47. Fejér megyei település. 49. Belgiumban 1961-ben alapított autógyártó cég (APAL). 50. Kiejtett betű. 51. Ábrahám István színművész monogramja. 53. Hab betűi keverve. 54. Ordibáló. 58. Kevert szín. 59. Félig retteg! 62. Maszek páros betűi. 63. Női becenév. 64. Kis István. 66. Színészkedik. 68. Német nagyváros. 70. Franciaországban élt és alkotott magyar festőművész, grafikus (Alfréd). 71. … fair lady (musical). 72. … Hivatal, a Nemzeti Közlekedési Hatóság egyik főosztálya.

Függőleges: 2. Kézzel meg tud fogni. 3. Mozdul a sor. 4. Palindrom férfinév. 5. … királya (Lalo). 6. A Duna bal oldali mellékvize. 7. Kapkodva veszi a levegőt. 8. Érzősejt. 9. Rádium vegyjele. 10. Fink István néven született jezsuita szerzetes, tanár és csillagász (Gyula). 11. Személyes névmás. 12. Az idézet negyedik és ötödik sora (Ö, L, N). 15. Etalon egynemű betűi. 17. Balatoni üdülőhely. 19. Itáliai költő (Torquato). 23. Osztrák nagyváros. 25. Vissza: Othello népe. 27. Rossz kívánság. 31. Örmény származású magyar színművész, komikus (Gerő). 33. Isten szava. 34. Moszkvai újság. 36. A szőlő megvastagodott része. 37. Szélhárfa. 39. Elnapol. 41. Kenyérkészítő. 42. Időmérő szerkezet része. 44. Az idézet hatodik sora (V, D). 45. Kürtje Jászberényben található. 46. Komárom-Esztergom megyei község. 48. Itterbium és bór vegyjele. 49. A Boeing egyik leányvállalata a texasi Dallasban. 52. Olimpiai és világbajnok sportlövő (Diána). 54. Személy, akinek joga, illetve kötelessége van egy tanácskozásban cselekvőleg részt venni. 55. Dunántúli régió. 56. Kergető. 57. A győzelem istennője a görögöknél. 60. Angol festőművész a 19. század első felében (William ETTY). 61. Tótfaluval egyesült. 65. Részben kirügyezik! 66. Félelem! 67. Római 501. 69. Asszonynévképző.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.” (Zsolt 33,20)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezt teszik a tó partján élő békák is. S mint ahogy náluk szokás, szájról szájra adják tovább mindazt, amit megtudtak.

A BÉKÁK ÉS A TÍZ CSAPÁS

Edömér hiába úszkált egész nap, a vérré vált folyó csak nem hagyta nyugodni. Mert persze, Nemerének igaza van. Képtelenség. De mégis… Erik nem az a nagyszájú békakölyök, akit bármikor tódításon lehet kapni. Erik komoly békafiú, talán egy kicsit túl komoly is. Nem szokott hetet-havat összehordani csak azért, hogy elkábítson egy szép békalányt. Persze ezzel nem állíthatott oda Erik elé, aki ráadásul idősebb is volt nála jóval. Nem kérdezhette meg, hogy ugyan mit hantáltál össze Ercsikének, vagy hogy is volt az a sztori a vérrel telt folyóval. Pedig mindennél jobban szerette volna tudni, úgyhogy sokat gondolkodott, hogyan kérdezhetné meg ezt Eriktől. De nem jutott eszébe semmi okos. Úgyhogy amikor az esti koncertet adták az öregek a tó partján, kicsit bizonytalanul ugyan, de odaugrált Erikhez, aki éppen az esti szúnyogvadászatra készült. Lehuppant mellé a sekély, békalencsés vízbe, és egy darabig hallgatott.

– De szép ez a tó – mondta végül, mert fogalma sem volt, hogyan vágjon bele. – Olyan szép tiszta, meg izé… Kék… Meg édes…

Erik rásandított a kisbékára.

– Csak nem te is a vérré vált Nílus történetét akarod hallani?

Edömér döbbenten nézett Erikre, de az csak mosolygott.

– Ne aggódj! Te vagy az ötödik, aki erre kér. Valahogy híre ment a tó partján, hogy a tíz csapásról meséltem Ercsikének, és most minden kisbéka ezt szeretné hallani.

– A tíz micsodáról? – kapta fel a fejét Edömér.

– A tíz csapásról, amiről a Biblia ír. És amiben a mi népünk is szerepel.

– Tényleg? Akkor tényleg igaz? – csodálkozott Edömér. –Mi, a békák is szerepelünk a Bibliában?

Erik komolyan bólintott.

– És… Izé… Az a vérrel teli folyó is benne van?

– Igen – válaszolt Erik. – Az volt az első csapás, amellyel Isten Egyiptomot sújtotta.

– De hát ez szörnyű… Ha vérrel telik meg egy folyó, abban nem élnek meg a békák… Meg semmi más. A halak is kipusz-

tulnak. Minden állat, ami a vízben él – hüledezett a kisbéka. – Úgy bizony – bólogatott Erik. – Szörnyű csapás lehetett ez.

– De miért csapkodott Isten ilyen szörnyűségesen?

– Mert a fáraó rabszolgasorba vetette Isten népét, a zsidókat, és nem akarta őket elengedni. Mózest és a testvérét, Áront küldte el Isten a fáraóhoz, de hiába. Egyiptom királya hallani sem akart arról, hogy a zsidók elhagyják az országát, és hazatérjenek régi földjükre. Ekkor jött az első csapás, hogy a Nílus vize vérré vált. Azután következtünk mi.

– Mi? Mármint a békák? – kerekedett el Edömér szeme.

– Igen – bólintott Erik –, de az egyiptomiak nem örültek nekünk. Mert békák lepték el az egész országot. Kiugráltak a folyóból, ellepték a városokat, az utcákat, a tereket. Bementek a házakba, az embereknek nem volt nyugtuk tőlünk. Olyan volt, mintha a népünk megszállta volna Egyiptomot.

– Ó – csodálkozott el Edömér –, akkor az egy békainvázió volt.

– Igen – bólintott Erik –, egy egész békasereget állított Isten a szolgálatába, hogy meggyőzze a fáraót. De ő nem engedett. Úgyhogy aztán jöttek a szúnyogok, a böglyök, a sáskák és még egy csomó súlyos csapás, míg végül a zsidók elhagyhatták Egyiptom földjét, és elindulhattak a Kánaánba.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

A DEBRECENI REFORMÁTUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM PÓTFELVÉTELT HIRDET A 2022/23. TANÉVRE

az alábbi hitéleti képzésekre:

református teológia osztatlan MA szak (10 félév) – nappali tagozat

református teológia szak lelkész szakirány (12 félév) – nappali tagozat

vallás- és nevelőtanár osztatlan szak (10 félév) – nappali tagozat

vallás- és nevelőtanár osztatlan mesterképzés lelkész, tanár szakképesítésre épülve – levelező tagozat katekéta–lelkipásztori munkatárs BA szak, katekéta szakirány – nappali és levelező tagozat

református kántor BA szak – nappali tagozat hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak (pedagógiai végzettségre épülő) teológia minor részismereti képzés (a teológia tudománya iránt érdeklődőknek és a hitéleti mesterszakra jelentkezés előfeltételeként)

A jelentkezési határidő: 2022. augusztus 19.

A fenti hitéleti képzésekre nem a központi felvételi eljárásban kell jelentkezni!

Az alkalmassági vizsga időpontja, további információk, valamint jelentkezési lap a felveteli.drhe.hu honlapon található.

PÓTFELVÉTELI A KRE PEDAGÓGIAI KAR KÉPZÉSEIRE

A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara (2750 Nagykőrös, Hősök tere 5.) pótfelvételt hirdet hitéleti (hittanoktató, kántor, közösségszervező), valamint nem hitéleti (tanító, csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodapedagógus és közösségszervezés) képzéseire, továbbá új képzésére, az idén induló neveléstudományi mesterképzési szakra, illetve új szakirányú továbbképzési képzésére, a református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szakra.

Kérjük a lelkipásztorokat, intézményvezetőket, presbitereket, gyülekezeti tagokat, hívják fel a környezetükben élők figyelmét is karunk képzéseire, szólítsák meg azokat, akiket a megfelelő képzettség birtokában rövidebb vagy hosszabb távon a gyülekezetekben, illetve a gyülekezeti fenntartású intézményekben szolgálatba állíthatnak. Gondoskodjunk együtt a következő nemzedék felkészítéséről!

További információkért keressék fel weboldalunkat: pk.kre.hu.

ÁLLÁSHIRDETÉS

A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese, egyetértésben a presbitériummal, pályázatot ír ki a Tázlári Református Missziói Egyházközség megüresedett lelkipásztori állására.

A pályázatot a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának címére (6500 Baja, Petőfi S. u. 19.) ajánlott küldeményként kell benyújtani a pályázat megjelenésétől számított 30 napon belül.

Részletek a reformatus.hu oldalon találhatók, minden további információ csak a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye Esperesi Hivatalán keresztül (e-mail: bacs-kiskunsagi.em@reformatus.hu, telefon: 06-30310-9008) kérhető.

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

EPRES TIRAMISU

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

ÁLLÁS • A Kisújszállási Református Egyházközség főállású orgonista–kántori állást hirdet. Amit kínálunk: garantált bérminimum, cafeteria, szolgálati lakás teljes rezsiköltség-térítéssel. A jelentkezéseket a következő címre várjuk: kisujszallas@reformatus.hu.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

SZOLGÁLTATÁS • Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

ÁLLÁSHIRDETÉS

A tiramisu talán a legismertebb olasz desszert, alapját a mascarpone és a kávé adja. Itt a kávét eperre cseréltem, de lehet málnára vagy akár szederre is.

Hozzávalók 8 főre:

A szirup: 25 dkg eper, 1 db narancs frissen facsart leve, 3 evőkanál cukor, 2,5 dl víz, 0,5 dl triple sec vagy narancslikőr.

A krém: 140 g habtejszín, 50 dkg mascarpone, 4 db tojássárgája, 4 evőkanál porcukor.

Összeállítás: 30-40 dkg eper, 1 csomag babapiskóta.

Elkészítés:

A sziruphoz a felszeletelt epret a többi hozzávalóval kis lábosba tesszük, és addig forraljuk gyöngyöztetve, amíg az eperszeletek teljesen megpuhulnak. Pürésítsük össze, és hagyjuk teljesen kihűlni.

A krémhez a mascarponét kikeverjük a tojássárgájával és a porcukorral, majd habos állagúra keverjük a tejszínnel.

Összeállítjuk a desszertet: egy üvegtál aljára eperszeleteket teszünk, majd félbevágott epreket helyezünk el körben a tálban úgy, hogy az eprek vágott oldalukkal kifelé nézzenek. A babapiskótákat megforgatjuk az eperszirupban, és az eperszeletekre tesszük szorosan, hogy a tál alját teljesen befedjék. Még meglocsoljuk őket 1-2 evőkanál sziruppal, majd rákanalazzuk a krém felét. Ugyanígy megismételjük a rétegezést: eperszeletek, félbevágott eprek, szirupba forgatott piskóta és krém következik. Pár órára, de inkább egy egész éjszakára a hűtőbe tesszük, és tálalás előtt friss eperrel díszítjük  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona pedagógus munkatársakat keres 2022. augusztus 15-i munkakezdéssel az alábbi szakokon: férfi kollégiumi nevelő, vallástanár végzettség előnyt jelent.

Szolgálati lakást tudunk biztosítani.

Érdeklődni az igazgato@refi-papa.hu címen vagy a 06-30-3273214 telefonszámon lehet.

GYÁSZJELENTÉS

Életének 93. évében, 2022. július

16-án elhunyt

DR. NAGY TIBOR

nyugalmazott dunamelléki egyházkerületi főjegyző, bács-kiskunsági esperes, Budapest-Budahegyvidék, Kecskemét, Veszprém és Nagydobos egyházközségek egykori lelkipásztora.

Előfordult, hogy máshová kerültél az életedben, mint amit terveztél?

Informatikát akartam tanulni, mert abban láttam a jövőt, de édesapám ráhatására végül mégis a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban tanultam tovább. Utólag örülök, hogy édesapám kiállt az elképzelése mellett, mert a gimiben töltött négy év során megerősítést kaptam. A Szentléleknek meghatározó munkája volt abban, hogy az újságírói pályán indultam el. Ma már biztos vagyok benne, hogy a hivatásomban a helyemen vagyok.

Volt olyan pillanat az életedben, amikor azt érezted, hogy Isten megszólított?

Walesben szolgáltam egy évet egy önkéntes diakóniai programban. Azt gondoltam, „jó buli” lesz, de egészen másként alakult ez az időszak, emiatt kezdetben sokat perlekedtem Istennel. Egy háromszáz lakosú magashegyi bányásztelepülésre kerültem, ahol a világnak szinte minden problémája egy helyen összpontosult: szegénység, korai terhesség, alkoholizmus, válások és sorolhatnám. Az volt a feladatom, hogy az ott élő családoknak programokat szervezzek. Egy esti családlátogatáson a házba benyitva azt láttam, hogy a szülők bedrogozva fetrengtek, a kisgyerekeik pedig végignézték. Akkor döbbentem rá, hogy miért rendelt oda az Isten. Felismertem, hogy ezeket az embereket is szereti az Úr, és általam akar adni nekik valamit. Az isteni szeretet ott is működik, ahol emberi számítás szerint nem lehet jelen. Arcul ütött a felismerés: nem azért jöttem el otthonról, hogy jól érezzem magam, hanem azért, hogy ezeknek az embereknek és ezzel együtt Istennek is adjak egy darabot az életemből. Abban a walesi faluban nőttem fel igazán és erősödtem meg a hitben, amelyet nagyszüleimtől hoztam. A feleségemet is a diakóniai év folyamán ismertem meg.

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Kojsza Péter kommunikáció- és médiatudományból szerzett diplomát. A református Európa Rádió főszerkesztő-helyettese, és Fekete Zsuzsával a Kossuth Rádió Minden időben című műsorának szerkesztőműsorvezetője. Újságírói munkája mellett fiatalok médiaértés-oktatásával foglalkozik.

tok, sokszor futok én is a mókuskerékben, de ha rajtakapom magam, igyekszem lassítani.

Az Európa rádiós munkád mellett médiát is oktatsz a volt iskoládban. Mit tanítasz a diákoknak, miben más egy keresztyén újságíró? Leginkább erkölcsi kérdésekben szoktam állást foglalni. A keresztyén újságírónak más megközelítésből kell látnia a történeteket. Például soha nem szabad átgázolnia senkin egy „jó sztori” érdekében. Járom a vidéket, rengeteg emberrel találkozom, az interjúk alatt az emberek a bizalmukba fogadnak, és néha súlyos dolgokat mesélnek el. Fontos, hogy ezekről úgy számoljak be, hogy az interjúalany szempontjából elfogadható legyen, de ugyanolyan fontos kiállni a szakmaiság mellett. Adódnak olyan helyzetek is, amikor ki kell kapcsolnom a diktafont. Keresztyén újságíróként tiszteletben kell tartanom az érzékeny pontokat.

Van a Bibliának olyan része, amelyik különösen megérintett?

Két Ige végigkísérte a felnőtt életemet: az egyik, hogy „mindennek rendelt ideje van”. Előfordul, hogy néha türelmetlen vagyok. Ez az Ige mindig arra tanít, hogy nem szabad idő előtt kikövetelni dolgokat, mert lehet, hogy még nem is vagyok alkalmas rá. Nem szabad elébe menni az Isten akaratának. A másik Ige Máté evangéliumából való: „...mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Félelmetes könnyelműséggel hajszolják az emberek a sikert, és közben nem jut idő a legfontosabbra: Istenre. Hallottam egyszer egy mondást: hogyha elfáradtál, állj meg, hogy utolérjen a lelked. Én is próbálom keresni ezeket az időket. Nem ti-

Volt olyan interjú, amely megváltoztatta a gondolkodásod?

Egyszer egy hallgatónk elmondta nekem, hogy az Európa Rádió egyházi műsorai hatására ateistaként jutott hitre, és azóta már a református egyházban is dolgozik. Ez nagy megerősítés volt, hogy fontos a munkánk. Megrázó helyzetek adódnak. Egy interjúalanyom két nappal a beszélgetésünket követően meghalt. A felesége felhívott telefonon, hogy küldjem el neki az interjút, mert ez az utolsó emléke a férjéről. Utólag visszahallgattam, és megdöbbentem, mert mintha érezte volna a férfi, hogy nincs tovább, és abban a beszélgetésben lényegében bizonyságot tett a hitéről. Soha nem tudhatjuk, hogy egy-egy interjúnak mi lesz a hatása.  FEKETE ZSUZSA

A REFORMÁTUSOK SZÁRSZÓI

KONFERENCIÁJÁNAK ZÁRÓ ISTENTISZTELETÉT KÖZVETÍTI A KOSSUTH RÁDIÓ

AUGUSZTUS 14-ÉN, VASÁRNAP DÉLELŐTT 10 ÓRÁTÓL

A BALATONSZÁRSZÓI REFORMÁTUS

TEMPLOMBÓL

IGÉT HIRDET:

HELLA FERENC esperes, református lelkipásztor

TARTSON VELÜNK A RÁDIÓN KERESZTÜL IS!