LXVI. ÉVFOLYAM,
1. SZÁM,
2022. JANUÁR 2.
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA
Párbeszédbe kezdtem az Istennel BESZÉLGETÉS PÁSZTOR DÁNIEL PÜSPÖKKEL A DOLGOK ÁTÉRTÉKELÉSÉRŐL, A HITRŐL, A REMÉNYRŐL ÉS A SZERETETRŐL
LAPJA
REFORMÁTUSOK
ÁRA: 500 FT
9 771419 856007 22001
| TARTALOM |
ELEINK FOHÁSZAI
Megfoghatatlan mennyei felség, a Szent Háromságban egy, tökélletes Istenség! Királyoknak királlya, fejedelmeknek győzhetetlen fejedelme! Kinek minden cselekedeti noha megvizsgálhatatlanok, utai megtudhatatlanok, mind azáltal igen bölcsek, igen jók, mert igazak: a te lábaidnak zsámoly székéhez leborulván szívünk igaz megalázódásával mindent tudó, s minden látó tekinteted eleiben kegyelem kérni előállottunk, hogy kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre. KÖLESÉRI SÁMUEL (1634–1683)
6
12
16
22
A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.
Címlapfotó: Hirling Bálint
INTERJÚ • 6. Szimbólumok a lélekben | Pap Erika, a MURMO Szakpszichológiai és
Művészetterápiás Központ vezetője, szimbólumterapeuta a lelki építkezésről REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Útmutató új évre-életre | Kereskényi Sándor vezércikke AJÁNLÓ • 12. „Fénylő világosság” | Udvardi Erzsébet Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész kiállítását ajánljuk INTERJÚ • 16. Lelki éhség | Németh Dávidot, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének tanárát a protestáns spiritualitásról is faggattuk INTERJÚ • 22. Veled, Uram! | Vendégünk a 93 éves Oroszi Pálné Jákó Margit AJÁNLÓ • 28. Újévi jókívánságok linóleummetszeten | A BUÉK Tóthék című kiállítás apropóján
Tisztelt Olvasóink!
A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:
TELEFONSZÁMUNK:
hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.
E-MAIL-CÍMEINK:
szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2022. január 2.
Reformátusok Lapja
3
| AZ IGE MELLETT |
I. 2. VASÁRNAP
I. 3. HÉTFŐ
I. 4. KEDD
I. 5. SZERDA
4
STEINBACH JÓZSEF
(12) „…járj mindenben az ő útjain…” (5Móz 10) Az ígéret földjének átlépése előtt Isten hálás engedelmességre hívja népét (12–22). Isten mindig kíván tőlünk valamit. Úgy, hogy azt teljes szívvel és lélekkel, tökéletesen éljük és cselekedjük meg: féld az Istent, járj az ő útján, szeresd, szolgáld, tartsd meg parancsolatait, légy igazságos, segíts az árváknak és az özvegyeknek, a jövevényekről nem is beszélve, ragaszkodj mindenben az Úr nevéhez, őt dicsérd az istentiszteleten és egész életedben, ne csak a külsőségekben, hanem a szívedben is, mert az Úr ezt is látja (16). Mindezt azért várhatja el az Úr, mert ő sokkal többet tett népéért: minden nép közül ezt az erőtlen népet választotta ki magának (15), megszaporította őket, ígéretét beteljesítette, mindvégig szerette őket, méltatlanságuk ellenére sem tagadta meg népét (15; 22). A mozdulatban, amellyel Mózes indulatosan összetörte a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát, nem csak a nép bálványimádó engedetlensége miatti harag feszült, ott gerjedt az is: „Lehetetlent kérsz, Uram!” Teneked lehetséges, Urunk, nálunk lehetetlen! (Lk 18,27) Köszönjük, hogy ennyire szeretsz minket, de mi ezt nem tudjuk viszonozni! Vegyük végig a Tízparancsolatot, annak jelentésbeli gazdagságával együtt, és megalázkodik bennünk a lélek… Mt 5,1–12 204. dicséret (26) „Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek…” (5Móz 11) Mózes ötödik könyve hosszú fejezetek óta hangsúlyozza Isten ama üzenetét: tartsuk meg maradéktalanul, teljes szívvel és élettel az ő parancsolatait. Ennek fontos része, hogy továbbadjuk az Úr Igéjét, szavait és tetteit gyermekeinknek. Nincs fontosabb manapság, mint a bizonyságtétel nyílt módja. Ha Isten népe megtartja az Úr parancsolatait, bemehetnek az ígéret földjére, erősekké teszi őket az Isten, így birtokba vehetik „jussukat”. Akkor az Isten esőt ad nekik, és szemeit rajtuk tartja (9–15; 22–25), féltő szeretettel. Ez a feltétel, ami az ember döntéséhez, cselekvéséhez köti az Isten cselekvését, igazán érdekes teológiailag. Isten világosan fogalmazott: ma eléd adtam az áldást és az átkot; ha engedelmesen viselkedsz, áldást nyersz, de ha elpártolsz tőlem, akkor kipusztítalak a föld színéről (26–32). Áldást akarsz, vagy átkot? Válassz, dönts! Mi azonban tudjuk: az ember döntését mindig megelőzi az Isten rólunk való döntése, hiszen Isten kegyelméből hozhatjuk meg a magunk áldott döntéseit. Isten pedig üdvösségesen döntött rólunk! Isten Jézus Krisztus által már bevitt bennünket arra az örök földre, amely minden itteni ígéret földjénél áldottabb. Mt 5,13–16 282. dicséret (11) „…arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek…” (5Móz 12,1–19) „Egy helyen mutass be áldozatot! Azon a helyen, amit kiválasztott az Úr!” (11) Mit jelent e parancs? Egy helyen adatik teljes élet, tiszta istentisztelet, építő kultúra, másokat nem terhelő, hanem ténylegesen megajándékozó áldozat. Kultusz és élet áldott egysége ott virágzik ki, ahol az Úr jelen van. Tehát az Ige szavaival élve nem „sokféle látványos halmokon” adatik az élet teljessége (2–3), nem ott és úgy, ahogy azt mi jónak látjuk (8). Nem minden helyen fakad áldás (13). A „mindenütt, mindent, bármikor, bárkivel, bárhogyan” szabadsága valójában öngyilkosság. Az Úr féltő szeretettel ettől óv, amikor azt kiáltja nekünk: „Vigyázzunk!” (13) Egy helyen adatik az ember számára valóságos megoldás, megváltás. Az élő Isten közelében adatik az egyetlen hely, ahol rendeződik az életünk. Az Úr színe előtt – mint egyetlen, szent helyen – ehetünk, örülhetünk, házunk népével és minden szerzeményünkkel együtt, mert mindennek szabadon örülhetünk, amit az Úrtól kaptunk (4–7). Ez az egyetlen hely: Jézus Krisztus keresztje és üres sírja, Isten megváltó szeretetének helye. Mt 5,17–26 283. dicséret (12,11) „…arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek…” (5Móz 12,20–31) Mit kezdhet a ma embere az Ige kizárólagosságával, mely szerint egyetlen üdvözítő hely, személy, Krisztus adatott nekünk, ahol megoldást találhat az életünk? Tudom, sokféle ez a világ. A színskálában minden szín csakis a saját, Istentől kapott árnyalatát képviselheti. Ha az adott szín megtagadná önmagát, akkor lenne igazán szürke, egyforma a világ. A mai Igében arról van szó: a mennyei világ nem a sokféleségétől és a sokszínűségétől lesz sokkal jobb mindennél (Fil 1,23), ellenkezőleg, a mennyei világ attól lesz sokkal jobb mindennél, hogy végre megszűnik minden olyan sokféleség, ami itt gyötrelemmé lett számunkra. A sokszínűség az itteni nyomorúságos világ jellemzője, mert az egyik szín mindig a másik fölé akar kerekedni. A mennyei világ nem sokszínű. De ez nem azt jelenti, hogy szürke volna, hanem azt: egységes lesz a Jézus Krisztusban. Erre várunk, amikor az ő egyetlen helye, jelenléte, megváltó szeretete betölt mindent, ahol
Reformátusok Lapja 2022. január 2.
| AZ IGE MELLETT |
végre nyugtunk és örömünk lesz (12,10). Ott már nem lesznek áldozatok, szabályok (12,13–18), mert azok a szívünkbe íródnak. Mt 5,27–32 285. dicséret (5) „…őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok!” (5Móz 13) Az élő Isten tiszteletében nincsenek kompromisszumok. Akár egy hitelesnek tűnő próféta, akár a saját családod, akár a városod akarna rászedni „idegen isten” tiszteletére, akkor, ott döntéshelyzet van (6–9): vagy egyértelműen hitvallást teszünk az élő, egyetlen, teremtő és megtartó Isten mellett, vagy magunk veszünk el a mieinkkel együtt. „Ki kell irtani mindazokat, akik Isten megtagadására kísértenek bennünket!” – olvastuk a mai igeszakaszban (8–10). Ilyen radikális e területen Isten kijelentése. Itt nincsenek kompromisszumok: vagy hűséges ragaszkodás, vagy halál. Amit Isten Igéje itt kimond, az ténymegállapítás: az élő Isten tisztelete nélkül kiirtjuk mi egymást valamilyen formában. Hit nélkül a bűn, a betegség, a halál, a gonosz az úr. Hit nélkül ítélet alatt vagyunk. Az élő Isten mégis ragaszkodik hozzánk, nem engedett el bennünket. Istenünk egyszülött Fiát adta oda érettünk, hogy mi megmaradhassunk. Ez a határtalan szeretet azonban megtérésre vezeti Isten gyermekeit. Milyen a mi ragaszkodásunk Istenhez, egymáshoz, ügyeinkhez, sajátjainkhoz, másokhoz? Tudunk-e hűséggel ragaszkodni valamihez, valakihez úgy, hogy ebből a ragaszkodásból élet támad? Ezt is csak az Isten tudta szépen elintézni: ő úgy mutatta ki irántunk való örök hűségét, ragaszkodását, hogy abból szabadulás, feltámadás, élet, üdvösség fakadt. Mt 5,33–42 72. zsoltár
I. 6. CSÜTÖRTÖK
(1) „Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért…” (5Móz 14) Isten elvárja népétől, hogy különbözzön másoktól (1). Hiszen őket az Úr kiválasztotta, szövetséget kötött velük, forrón szereti, különösen megbecsüli. Tehát az ő népe életének tükröznie kell a szent Istent. Isten gyermekei nem önmaguktól különbek másoknál, hanem az ő kegyelme által. De e különbségnek láthatóvá kell lennie, mint ahogy Isten különbözik e világtól. A Biblia sehol nem veti meg a testet, hanem éppen a testünkben lesz láthatóvá az, ami a lelkünkben van. A test „igen jó” (1Móz 1,31). E fejezetben három területen is láthatóan különbözik Isten népe más népektől: egyrészt a pogány gyász tilalmában (1–2). A Biblia tilt mindenféle halottkultuszt. A hálás emlékezés csak bizonyos határig lehetséges. Tehát az ősök, az elődök imádata szigorúan tilos. Isten népe egy ideig nem kapott kijelentést, felhatalmazást arra, hogy a halál utáni élettel bármiképpen is foglalkozzon. Ezért ezt a kérdést, igen becsületesen, teljesen Isten hatáskörébe utalták. Ezért is volt már akkor tiltott minden halottkultusz, hogy ezt a kísértést megakadályozza. Mi már Jézus Krisztusban birtokolhatjuk, hit által, az örök életről szóló kinyilatkoztatást. Mt 5,43–48 395. dicséret
I. 7. PÉNTEK
(1) „Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat!” (5Móz 15) Az elengedés hetedik esztendejében minden adósságot el kellett engedni Isten népe közösségén belül (1–2). A közöttük lakó jövevényekre is sok, őket védő rendelkezés vonatkozott. Az elengedést azonban az idegenekre nem lehetett alkalmazni (3). Először Isten népén belül legyen rend, engedelmesség, szociális igazság, ragyogjon fel a testvéri közösségben az Isten dicsősége (7), aztán következhetnek mások (3). Valóban: addig nem tudunk másokon segíteni, amíg a saját dolgainkat nem rendeztük (7–10), miközben a másik akkor várhat segítségre, ha valóban rászoruló. Az elengedés éve előremutat, arra a nagy elengedésre, amely Jézus Krisztusban mindenféle adósságra s minden népre vonatkozik. De ha mi irgalmat nyertünk, nem lehetünk irgalmatlanok a másikkal szemben (Mt 18,21–35). Nehéz kérdést is feszeget ez az ige. Lehet-e a vagyon Isten áldása? Hogyan élhetünk a vagyonunkkal az Isten dicsőségére? Tehetjük, hogy gazdagságunkban kölcsönt adunk másoknak? Uralkodhatunk-e így másokon, rajtunk pedig emberek nem tudnak uralkodni? Legalábbis a vagyon biztonságában ez így látszódhat (6). Jézus Krisztusban ez másként van! Isten valódi áldásának jele nem a vagyon. Főleg nem lehet az áldás jele, hogy Isten népeként mások felett uralkodjunk e világban. Isten népének, ha valóban hiteles, van „lelki hatalma”, ezt azonban szolgálatra kapta. Mt 6,1–8 480. dicséret
I. 8. SZOMBAT
2022. január 2.
Reformátusok Lapja
5
| INTERJÚ |
kapcsolatban van azokkal a képekkel, amelyeket a Bibliából kapott. Kinek mit jelent egy-egy jelkép, például a kő. Milyen kő jut eszembe nekem, neked, az olvasónak? Mekkora? Hideg vagy meleg? Vízparton van vagy hegyen? A Biblia szabad utat ad abban, hogy milyen saját belső képeket rendelünk ezekhez.
Szimbólumok a lélekben Életünket átszövik a szimbólumok, amelyek az emberi közösségek kultúrájának szerveződésében meghatározó fontossáILLÉNYI ÉVA gú elemek. Egy-egy szimbólum alaposabb vizsgálata személyiségünk, kapcsolataink, nehézségeink és vágyaink olyan vetületeire mutathat rá, amelyek addig rejtve maradtak önmagunk előtt. Pap Erika, a MURMO Szakpszichológiai és Művészetterápiás Központ vezetőjét, szimbólumterapeutát a lelki építkezésről is faggattuk. A Taliándörögdi Református Udvarnak több alkalommal volt vendége, ahol a szimbólumterápia témájával is foglalkoztak. Mi ez valójában? Egyedül gyakran nehéz megérteni a velünk történteket, megváltoztatni a káros gondolatokat, és ezeket meghaladva boldogabb, örömtelibb életet élni. A szimbólumterápia az elakadások megértésében segíthet: meditatív úton történő, képi megjelenítésekkel dolgozó terápiás gyakorlat. Lényege, hogy ellazult állapotban belső világunk tartalmait képi formákba öntjük. Befelé forduló figyelemmel szemlélve megvizsgáljuk a kiválasztott szimbólumot, amely életünk bizonyos mozzanatát jelképezi, így képessé válhatunk átformálni a hozzá fűződő érzelmeinket. A Biblia nyelve is metaforikus beszéd. Éppen ezért is lenne jó a Bibliát olvasónak is elgondolkozni azon, milyen személyes 6
Reformátusok Lapja 2022. január 2.
Egy lelkigondozó hogyan tudja előhívni a belső képet? A biblikus szimbólumok mit jelentenek a terápiák során? A lelkigondozó preventív jelleggel próbál nehéz helyzetekben valaki mellé állni, ebben segítheti a szimbólumterápia. A vizualizáció mindig megkönnyíti azt, hogy valaki kívülről lássa magát. Ha a lelkigondozó a szimbólumterápiás gondolkodást akarja a képek kibontásához felhasználni, akkor a szimbólumok jelentését kell értelmeznie. Sokszor éppen azok a kliensek látják meg Isten arcát, akik azt mondják, hogy nincs viszonyuk Istenhez, az első képeikben mégis Istennel keresik a kapcsolatot. Van, aki meg is találja a kötődést. Olyan is van, aki értetlenkedik, hogy miért jelenik meg neki Isten képe, vagy Jézus képe, vagy a keresztre feszített Krisztus képe, és nem tudnak vele mit kezdeni. Milyen szimbólum jelenik meg Isten képében? Isten maga, vagy a kereszt. A keresztről általában Jézus Krisztust asszociálják. Sokszor megjelenik a galamb, a krisztusi lepel, az üres sír. A hívőknél a Bibliában lévő szimbólumok vizualizálódnak, hiszen az ő életükben azok jobban előtérben vannak. De megjelennek a meghatározó emberek is, például a lelki vezetők között szerepelni szokott Jézus. Ezek a belső képek nem csalnak, bár sokszor nem könnyű velük szembenézni. És ha felkeresi önt egy istentagadó vagy nem hívő ember, akinek mégis megjelenik valamiféleképpen Isten vagy Krisztus, akkor mi a reakciója? Volt már ilyenben részem. Ha valaki ilyen hívóképet lát, abban tudom őt segíteni, hogy szabadon meg tudja figyelni, mit jelent számára ez a kép; hogy biztonságos kapcsolatban tudjon erről gondolkodni anélkül, hogy én elítélném őt. Ott leszek mellette, hogyha számára ez megbotránkoztató. Merthogy ilyen is van. Nem tud vele mit kezdeni, és akkor közösen megbeszéljük, hogy vajon miért ennyire nehéz ezzel szembesülnie. Elő tudunk hívni szimbólumokat az új esztendőre, hogy megnézzük, azok mit üzennek? Nagyon fontos a szimbólumterápiában, hogy előre tekint és cselekvésorientálttá próbálja tenni az embert, belső biztonságot épít. A jövőtervezés képei között szerepel például a tojás, a híd, amely átvezet valahova; vagy lehetőséget szoktunk adni, hogy belenézzen valaki az élete könyvébe, amelyet fel tud lapozni. Szimbólumterápiával meg tudjuk magunkat nézni az életünk végén is, hogyan képzeli el magát a lelkünk abban az adott életkorban. FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ
| REFORMÁTUS SZEMMEL |
KERESKÉNYI SÁNDOR
Útmutató új évre-életre A szerző a Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség lelkipásztora
Pál apostol nem magától találta ki a gyakorlati útmutatást. A Szentlélek íratta meg vele az új év felkeléstől lefekvésig tartó, minden egyes napjára érvényes indítványát: „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4,8) Ha rávesszük magunkat, és az év bármely napján, azok várt és kiszámíthatatlan helyzeteiben egyaránt azt vesszük figyelembe, amit az apostolt diktált papiruszra, akkor minimálisra csökkentjük a tévedés esélyét. Amennyiben az apostoli felsorolás határozza meg az észjárásunkat, akkor elérjük a célunkat. No, nem a sajátunkat, hanem Isten cél-
Lám, Istennek feltehetően azzal is célja van, hogy elolvasd ezt a rövid írást. Ezt is betervezte a továbbképzésedbe. ját. Velünk, velem, veled kitervelt célját. Azt, amiért édesanyád méhében megfogantál. Amiért még lélegzel, olvasol, értelemmel figyelsz. Lám, Istennek feltehetően azzal is célja van, hogy elolvasd ezt a rövid írást. Ezt is betervezte a továbbképzésedbe. Amit befejezve majd tőle kapsz indíttatást! Mire? Ne engem kérdezz, neked fogja tudtodra adni! Magaddal viszed a használati utasításodat, vagy összehajtod az újságot, és ott hagyod benne? Az a helyzet, hogy ha idáig eljutottál, akkor már szelíden szétfeszítette az akaratodat. Bekopog a lelked utolsó, még zárva tartott kiskapuján. Amelyhez csak neked van hozzáférésed. Belülről. Átnyújtja azt, amit Pál apostolnak diktált. A kezével ő írta le, Pál tette hozzá, ami a személyiségéből adódott, de a lényeget Jézus találta ki. A megfontolt gondolkodás nyolcpontos napirendjét Jézus állította fel. Az első: „ami igaz”. Igaz az, ami nem hazugság. Ki hazudik? Aki bármilyen módon ellentmond annak, amit Isten, a világ megalkotója igaznak tart. Az önigazolók a maguk számára skiccelik fel, majd pamacsolják színesre az igazságot. Az Isten igazát elfogadók inkább Jézus palettáját másolják. A következő: „ami tisztességes”. Aminek a tisztelete nem embertől való, hanem attól, aki egyedül
jogosult megállapítani a tisztesség fokát. Jézus tisztességessé tette maga körül a légkört, a beszédet, a helyiséget, amelyben tartózkodott. Ilyet kellene kialakítani magunk körül. Jézustól nyert tisztességet. A harmadik: helyezd a figyelmed látókörébe azt, „ami igazságos”! Mindenkinek az jár, ami őt megilleti. Erről szól Jézus egyik legismertebb példázata az adópénzről. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” Ítéld meg, mi jár a császárnak, és add oda neki, ami az övé. Istennek pedig azt, annyit, ami szerinted neki jár. A negyedik töprengésre méltó dolog az, „ami tiszta”. Évekkel ezelőtt volt alkalmam meglátogatni egy gyémántcsiszoló műhelyt, ahol levetítették A bányától az ékszerboltig című filmet. Néztük a vásznat, és magunkat láttuk. Onnan kezdve, hogy a világra jöttünk, végigkísértük azt a folyamatot, amelynek során Isten egyre szebbé csiszolta a lelkünket, értelmünket. Egészen addig, míg végre odaadtuk neki magunkat, mert kiderült, hogy Jézus kifizette a vételárunkat. Megtisztított. Ezt tartsuk észben! Az ötödik: „ami szeretetreméltó”. Viselkedj úgy, hogy szerethetővé válj! Töröld magad szeretetreméltóvá, és segíts minél több embert azzá lenni! A hatodik házi feladat: vedd figyelembe, számolj azzal, „ami jó hírű”. Ami először elfogadhatóvá vált, majd letisztult, végül megszépült. Csak azt add át, egyedül azt mondd ki! Az utolsó előtti elmélkednivaló: a „nemes”, erényes ügyek. Nemessé válik az, aminek a kiválóságát Jézus határozza meg. Rákérdezhetünk: Uram, így tetszik neked, vagy úgy? Folytassam, vagy most fejezzem be? Végül: ma és holnap és 2022-ben, és amíg Isten éltet minket, határozza meg a hangulatunkat, a tennivalónkat az, ami „dicséretes”! Dicséretes minden, ami Istent dicséri. Dicstelenül felesleges minden, amit magának zsebel be az ember. Megjegyzésre és megtartásra, hitünk edzőprogramjának kialakítására írt nyolc apostoli tanács. Érdemes először vagy újra alkalmazni őket 2022ben. Amikor az év során majd bármi oknál fogva is elkalandoznak a gondolataitok, fékezzetek le, és a következő percben már „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe”! Ámen. 2022. január 2.
Reformátusok Lapja
7
| INTERJÚ |
„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Pál apostol levele a filippiekhez 4. rész, 13. vers)
Az időzített bomba FEKETE ZSUZSA
Nem először szembesült az elmúlással és azzal, hogy vannak megmásíthatatlan pillanatok, amikor meg kell hajolni Isten akarata előtt. Pásztor Dániellel mégis hatalmasat fordult a világ, amikor idén ősszel közölték vele az orvosok, hogy súlyos szívbetegsége miatt bármelyik percben meghalhat. A lesújtó diagnózis után a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke úgy érezte, hirtelen minden sürgetővé vált, hiszen nem biztos, hogy lesz holnap. Megrázó beszélgetés a dolgok átértékeléséről, a hitről, a reményről és a szeretetről.
Mi ment végbe önben, amikor az orvosok közölték, hogy bármelyik pillanatban véget érhet az élete a szívbetegsége miatt? Váratlanul ért a helyzet, mert semmilyen tünetem nem volt, egy rutinvizsgálat derített fényt a problémára. Addig a pillanatig fogalmam sem volt arról, hogy súlyos állapotban vagyok. Megdöbbentett, hogy három orvos egybehangzóan állította: csoda, hogy egyáltalán élek, és nincs sok vesztegetni való idő, el kell végezni rajtam egy komoly műtétet. Lelkipásztorként pontosan tudom, és hirdetem is, hogy Isten kezében van mindannyiunk élete, de mindaddig, amíg egészen személyessé nem válik a létezés kérdése, sokszor mindez a megfoghatatlan kategóriába tartozik. Talán mindannyian úgy gondolunk erre, hogy meghalhatunk majd egyszer. De önnek ott, a kórházban az orvosok szakvéleménye egészen közel hozhatta ezt a távolság homályába vesző jövőt. Pontosan így van, és a rossz hír fájdalmasan érintett. Az orvosi diagnózissal egy pillanat alatt átértékelődött számos dolog az életemben. Például az, hogy mit jelent az idő. Mit jelentenek a mögöttem lévő napok? Vajon megkapom-e Istentől a holnapot? Igaz lesz-e, amit a doktor úr mondott, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok? Mennyi időt ad még az Isten? Mi addig a feladatom? Mi az, amit elmulasztottam, és mit tettem meg, amit nem kellett volna? Van-e rendezetlen dolgom, amit ma kell helyretenni, mert nem biztos, hogy lesz holnap? Hirtelen minden sürgetővé vált. Mit tett ezután? A katéteres szívvizsgálat mutatta meg, hogy igazán nagy a baj, és még akkor, a kórházi ágyon csendességet tartottam. Egyedül voltam a szobában. Csend volt, én pedig párbeszédbe kezdtem az Istennel. Azt kérdeztem tőle: „Uram, te beállítottál engem a püspöki szolgálatba, most mégis lehetséges, hogy elveszed az életemet, és nincs tovább?” 8
Reformátusok Lapja 2022. január 2.
Kapott feleletet a kérdéseire? Isten megvilágosított, hogy nem az alkalmasokat hívja el a szolgálatra, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá arra. A kettő között nagy a különbség. Eszembe jutottak a bibliai példák, például Mózes, aki aligha volt alkalmas rá, hogy kivezesse népét az egyiptomi rabszolgaságból, de Isten kiválasztotta őt. Ezt értem, püspök úr, csak próbálom elképzelni, ahogy ott ül a kórházi ágyon, és felteszi a kérdést Istennek: lehet, hogy mégis elveszed az életemet? A legtöbb ember bizonyára megkérdezné, hogy miért. Azon a délutánon, ott, a kórházi ágyon természetesen nem volt mindez ennyire letisztult, mint most. Ábrahám és Izsák története motoszkált bennem, amikor Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel az egyetlen fiát. Ábrahám erre azt felelte: a dolgok menete a te kezedben van, Uram, megteszek mindent, amit kérsz. Korán reggel felkelt, maga mellé vette a fiát, a kést, a tüzet és elindultak. Bennem is csak ez volt: Uram, lehet, hogy elveszed az életemet, de egyet tudok, hogy te állítottál be a szolgálatba. Jól értem? Kapaszkodót jelentett önnek a tudat, hogy Isten bizonyára nem ok nélkül állította a püspöki szolgálatba? Ez nagyon lényeges dolog, és valóban fontos kapaszkodóm volt, ami nélkül nehezebben vészeltem volna át a várakozás napjait. Végül hónapok teltek el, mire megoperáltak. Hogy telt az idő ebben a megterhelő lelkiállapotban? Emlékszem, amikor egy idős kardiológus főorvos megnézte a leleteimet, és láttam a szomorú arcán, hogy nem tudta magában hová tenni a sorsomat. Nem volt könnyű látnom sorozatban az orvosok riadt és sajnálkozó tekintetét. Azért féltek, mert tudták, hogy időzített bomba ketyeg bennem.
| INTERJÚ |
Hogyan érkezik a válasz, és honnan tudja, hogy az éppen Isten válasza? Az igeolvasás mindig egyfajta válaszlehetőség. A betegségemet végigkísérte egy bibliai ige, amit képeken, kártyákon számos alkalommal váratlanul megkaptam: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Isten akár egy prédikáción keresztül, vagy egy beszélgetésben is szól hozzánk, amikor bizonyossággal tudjuk: „Uram, amit most gondolok és érzek, azt most te adtad.” És milyen választ adott? Az egyik munkatársam a püspöki hivatalban azt mondta, hogy az elmúlt időben Isten lelkileg készített fel engem a szolgálatra, ezúttal pedig fizikailag és testileg teszi ezt. Először azt gondoltam, hogy talán viccel velem, de aztán otthon komolyabban végiggondoltam, amit mondott, és arra jutottam, hogy igaza lehet. Volt ugyanis egy rejtett betegségem, ami a tudtomon kívül gátolta a szolgálatomat. Isten pedig azt mondta: ezt az akadályt elveszem előled úgy, hogy adok orvosokat, akik meggyógyítanak és rendbe tesznek.
Vagyis orvosilag nem adtak volna egy fabatkát sem az életéért? Így volt, már ott tartottunk, hogy én vigasztaltam és bátorítottam őket, hogy nekem van kapaszkodóm, van ígéretem, amelyben komolyan hiszek, és ezt a hitet nem engedem el. Azt vallom most is, hogy Isten fontos küldetéssel bízott meg. Hogy miként válik realitássá, azt letettem az Úr kezébe. Gondolt a halálra? Igen, gondoltam rá. Voltak már pillanatok az életemben, amikor találkoztam és szembenéztem a halállal. Évekkel ezelőtt elvesztettem az első feleségem, és egyedül maradtam a három gyermekünkkel. Vannak pillanatok, amikor az ember nem tud mit szólni, meg kell hajolni az Isten döntése előtt. Volt önben lázadás, hogy miért kap ennyire nehéz súlyokat? Sorolta a csapásokat, amiken csak nehezen tudott túljutni? Álságos lenne azt mondani, hogy nem! Akkor is föltettem a kérdéseimet Istennek, amikor a feleségemet elvesztettem, bár sokan figyelmeztettek, hogy hívő emberként nem szabad lázadni Isten döntései ellen, hanem egyszerűen csak tudomásul kell venni, ami történt. Én azonban kérdeztem a feleségem halálakor és a saját betegségem alatt is, ahogy a zsoltáríró, Dávid is megkérdezte: Istenem, miért? Hiszen próbálok a te utadon járni és neked engedelmeskedni.
Melyek voltak azok a dolgok, amelyekről úgy érezte, hogy a műtétig sürgősen meg kell tennie? Az első gondolatom a családom volt, még szorosabbá akartam fűzni a velük való kapcsolatomat. Azt éreztem, kevesebb időm van arra, hogy nagyon-nagyon szeressem őket, és most kell megmutatnom, hogy mennyire fontosak nekem. Hasonlóan éreztem a munkatársaimmal kapcsolatban is, hiszen nem tudtam, meddig lehetek még közöttük. Talán nem is értették, hogy mi a helyzet, hiszen velük gyakorlatilag nem történt semmi, de velem igen! Nekem tényleg sürgető volt, hogy kimutassam a szeretetem. Hogyan fejezte ki a szeretetét? Ahogy csak tudtam: szavakban, gesztusokban; sokszor megöleltem, megsimogattam őket, mert éreztem, hogy ez így van rendjén. Egy ilyen diagnózis után sokan valószínűleg nem tudnának koncentrálni a munkájukra, de úgy tudom, ön bejárt a püspöki hivatalba, és végezte a szolgálatából adódó feladatokat. Egy idő után békességem volt ezzel a helyzettel, Isten elvette a félelmemet, inkább az volt a nehéz, amikor kiírták a műtét időpontját, de el kellett halasztani egy hónappal későbbre. Ez lelkileg megviselt, bár a többiek azt mondták, hogy nem látnak rajtam idegességet, feszültséget, ugyanúgy dolgoztam a hivatalban, vasárnaponként pedig felmentem a szószékre, mint annak előtte. 2022. január 2.
Reformátusok Lapja
9
| INTERJÚ |
Másként szólt az ige a szószékről vasárnaponként abban a kis sajóvelezdi templomban? Úgy hiszem, hogy másként, mert voltak dolgok, amelyek végérvényesen elvesztették az értéküket, míg mások felértékelődtek. Amikor beteg az ember, nem számít többé, hogy milyen autója van, milyen ruhában jár, és mennyi a fizetése. Amiről egészségesen azt gondoljuk, hogy az életünk fontos részei, azok a betegségben hátrasorolódnak. Előkerülnek a lelki értékek: a szeretet, a megbocsátás, a türelem. Az a kérdés feszeget, hogy mit adhatok még az embereknek. Biztos vagyok benne, hogy ez a hangsúlyeltolódás megjelent a prédikációimban is.
ilyen nehéz beavatkozásokat elvégezni. Köszönöm Istennek azt a tudást, amit neki adott, hiszen ezáltal számos életet tud megmenteni. A rutinműtétekről szólva pedig az jut az eszembe, hogy a betegnek a legapróbb műtét sem rutin. Rengeteg tanulsággal, kiszolgáltatottsággal, megtapasztalással jár. Eljutottak-e püspök úrhoz azok a hírek, amikor például a nagyváradi református egységnapon az ünneplők együtt imádkoztak a gyógyulásáért? Úgy tudom, hogy sok közösség hordozta az imáiban.
Szeptember közepén pedig eljött a műtét ideje. Előző nap Budapesten aludtunk a feleségemmel, de a kórházba már csak egyedül mehettem. Sosem felejtem el a pillanatot, amikor beszálltam a taxiba ezzel a teherrel a lelkemben: lehet, hogy nem látom soha többé. Megrendítő pillanat. Valóban szívbemarkoló volt. A kórházban a szívsebész professzor részletesen elmagyarázta a műtét menetét, és nem hallgatta el a kockázatokat sem. Azt is elmondta, lehet, hogy most beszélgetünk utoljára, de hozzátette, hogy ezt most hagyjuk, ne foglalkozzunk vele! Viszont én azt kértem, hogy erről igenis, beszéljünk! Megköszöntem neki, hogy elvégzi rajtam másnap a bonyolult műtétet, és elmondtam azt is: legyen biztos abban, hogy semmi olyan nem történik a műtét során, amiről Isten ne tudna, és ne adná hozzá a jóváhagyását. Sosem felejtem el, ahogyan kikerekedett szemekkel rám nézett, és azt felelte: akkor ezt a mondatot majd ismételjük el a műtét után is. Hála Istennek ez a pillanat is eljöhetett, mert sikerült a műtét. Amikor már felkelhettem, bementem újra a professzor úr szobájába, és mondtam, hogy ne felejtsük el azt, amit ígértünk az operáció előtt. Felemelő pillanat volt, ahogy együtt, bizonyságtételként, imádságként elmondtuk, hogy semmi nem történhet az Isten akaratán kívül. Egy öleléssel búcsúztunk el egymástól, és láttam, hogy mindez szokatlan számára orvosként, viszont éreztem, hogy neki is jólesett, ami történt. Pedig lehetne azt mondani, hogy csak egy beteg voltam az ezerből, vagy hogy számára ez csak rutinműtét volt. Bár nem vagyok orvos, de úgy gondolom, hogy egy komoly szívműtét sosem lehet rutin. A professzor úr úgy cserélte ki a szívkoszorúereimet, hogy nem állította le a szívem, hanem a dobogó szíven hajtotta végre a műtétet. Ez már önmagában is csoda, nem sokan tudnak 10 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
Most is libabőrös leszek tőle, ahogy erről beszél, igazán megható. Balog Zoltán püspök úr hívott a nagyváradi ünnep után, és beszámolt róla, hogy mi történt. Sok erőt adott, hogy en�nyien gondolnak rám testvérként. Szeretném, ha bekerülhetne az interjúba, hogy köszönöm a gyülekezetemnek és a munkatársaimnak az imádságos hátteret, amellyel a legnehezebb napokban is mögöttem álltak. Hálás vagyok az egész családomnak, és külön köszönöm a feleségem szeretetét, akivel együtt sírhattunk, akivel megoszthattam a félelmeimet, és aki körülölelt a gyógyító szeretetével. A saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy gyógyító ereje van a szeretetnek. Milyen az élet a megújult szívvel? Amikor a lábadozás után visszatértem a püspöki hivatalba, az új református énekeskönyv egyik énekével fogadtak a munkatársaim: „Új szívet adj, Uram, énnekem, új szívet adj, én Istenem, amely csupán csak teérted ég, véled jár szüntelen.” Valóban megújított szívet kaptam, amely ténylegesen másként dobog: kissé lassabban, hiszen az orvosok szerint így majd tovább tart. A lényeg azonban az, hogy lelkileg is minden más lett: Isten megőrzött, megerősített, és ezzel az ajándékával állított újra szolgálatba, hogy menjek, hirdessem és adjam tovább minél több embernek az ő végtelen szeretetét. FOTÓ: HIRLING BÁLINT
| REFORMÁTUS ÉLET |
Emlékeztetés, hálaadás, könyörgés Hálaadó ünnepség zajlott Érdligeten: nemcsak a református templom újult meg, hanem az üldözött és mártír keresztyéneknek is épült emlékfal. Temploma külső megújulásáért adott hálát 2021. december 19-én az Érdligeti Református Egyházközség. Az eseményen egyúttal az üldözött és mártír keresztyéneknek a Duna utca és a Poprád utca sarkán állított emlékfal ünnepélyes leleplezésére és felavatására is sor került. Az istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök és zsinati lelkészi elnök, valamint Nyilas Zoltán északpesti esperes szolgált, Literáty Zoltán érdligeti lelkész pedig Egy templom színeváltozásai címmel tartott prezentációt az épület történetéről. Az emlékfalnál Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára mondott ünnepi beszédet. A rendezvény az üldözött keresztyénekért mondott imádsággal és szeretetvendégséggel ért véget.
EMLÉKEZTETÉS Balog Zoltán püspök a 2Pt 1,12 versétől kezdődő szakasza alapján hirdette az Igét, amely az apostoli prófécia bizonyosságára emlékeztet bennünket. – Az emlékeztetésre szükség van, mert az ember könnyen felejt, és nem csak időskorban. Abból nem lesz tragédia, ha ezt-azt elveszítünk, de később megtaláljuk. De az apostol itt olyasmiről beszél, aminek valódi tétje van – mondta a püspök. Hozzátette, az üldözött és mártír keresztyének emlékfalának is van emlékeztető szerepe: azokra a keresztyénekre hívja fel a figyelmet, akik még Jézus nyelvén mondják a Miatyánkot. Bár keserűséggel tölthet el minket a fogyásuk, de hála is van abban, hogy még mindig vannak közülük. – A felolvasott igeszakaszban az elfelejtés a Jézus Krisztusról való elfeledkezésre utal. Mi azért vagyunk itt, a templomban, mert nem akarjuk őt elfelejteni – mutatott rá az igehirdető. Péter apostol olyasmire emlékeztet itt, ami már ismert volt, ám ez önmagában még nem elég. A hithez az igaz ismeret mellett szívbéli bizalom és hitvallás is kell. Ezért emlékeztet és ébresztget az apostol. – Azokat ébresztgeti, akik belealudtak keresztyénségükbe, akik számára a hitgyakorlás üres rutinná vált. Vajon
miért vált azzá? Mai világunkban – főleg a fiatalabb generációk számára – nagy a kísértés, hogy valami izgalmasabbat, újabbat találjunk a korábbi helyett. De számunkra fontos a folytonosság, fontos, hogy visszatekintsünk – tette hozzá. Az apostol arra is emlékeztet, hogy nem „kitalált meséket” követve beszél Krisztusról, hanem szemtanúként. – A kitalált mesék talán érdekesebbek az igazságnál, de gyökértelenek. Amikor baj van, amikor megpróbáltatnak, nem tudnak megtartani minket. Nem segítenek a kegyes frázisok, a nem élő hitből fakadó gyakorlatok. Lehet, hogy pont akkor van a legnagyobb baj, amikor úgy érezzük, hogy minden rendben van. Nekünk azonban a kitalált mesékkel szemben ragaszkodnunk kell a bizonyosságunkhoz. Addig lesz igaz keresztyénség a világban, amíg ragaszkodunk a tiszta Igéhez, amely valóban erős gyökerekkel bír. Az Ige ma is milliók és milliók életét tartja meg napról napra – hangsúlyozta a püspök. – Ez az emlékeztetés bizonyságtétel. A személyes és a közös történetünk is része ennek a bizonyságtételnek. Az érdligeti templom is emlékeztetés, hiszen az újjáépítés fontos szempontja volt, hogy kívülről is lássa mindenki, hogy ez templom. Az ünnepek is ilyen módon emlékeztetnek bennünket – mondta Balog Zoltán. A PAROKIA.HU TUDÓSÍTÁSA NYOMÁN FOTÓ: FÜLE TAMÁS / PAROKIA.HU
2022. január 2.
Reformátusok Lapja 11
| AJÁNLÓ |
Badacsonyi három királyok, 1966
„Fénylő világosság” PETRŐCZI ÉVA
Ahogyan a lapunk december 12-ei számában megjelent interjúban már olvashattak róla, november 24-én megnyílt a budapesti Ráday Gyűjtemény Bibliamúzeuma és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény közös időszaki kiállítása, amely nem más, mint a Munkácsy- és Kossuth-díjas Udvardi Erzsébetnek, a „fény festőjének” és ugyanakkor a balatoni piktúra egyik mesterének most elsősorban téli és karácsonyi témájú képeiből mesterien összeállított, lélekerősítő szellemi és lelki ajándék. A kiállítást december legelső, borongós napján felkeresve meghatottan olvastam a pár nappal a megnyitó után máris egyenletesen növekvő számú, értő és hálás látogatói bejegyzéseket.
Természetesen megjelennek itt az egykori Rudnay Gyula- és Bernáth Aurél-tanítvány gazdag badacsonytomaji műteremhagyatékának gyönyörű bajai és balatoni képei is. Mielőtt bemutatnám e gyógyító erejű, nyugalmat sugárzó tárlat néhány alkotását, feltétlenül ki kell térnem egy, a mostani nehéz időkben különösen is szívet melengető, el nem évülő karácsonyi ajándéknak számító tényre. Arra, hogy a Ráday utca 28. egyik épületszárnyának tragikus tűzhalála, majd az ezt követő, egyre szebben, örvendetesebben kibontakozó, de az oktatási, tudományos, művészeti és egyházigazgatási szolgálatokat természetesen szüneteltető újjáépítés hozott sok, tiszta örömet is. Többek között azt, hogy a fáradhatatlan Gönczi Ambrus vezetése alatt működő Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény örömmel és szeretettel, komoly együttműködési készséggel adott méltó otthont a mostani kiállításnak. Éppen nyolc esztendővel a Bibliamúzeum legutóbbi Udvardi-tárlata 12 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
után, életünknek gyakran kínzóan fényhiányos és nemegyszer nagyon fájdalmas időszakában! Mindez azt jelenti, hogy a Ferencváros, a „kálvinista Budapest” szíve minden időben kész az együttműködésre, intézményeit nem őrzi zárványként, hanem örömmel és szeretettel osztja meg hol technikai lehetőségeit, hol közösségi tereit az egész Budapestnek és az egész országnak híven szolgáló, a szeptemberi újranyitást reménykedő szívvel és töretlen hittel váró Ráday Gyűjteménnyel. Érdemes itt idéznünk Timár Gabriella múzeumvezető tömör, pontos, ugyanakkor költői hangvételű szavait: „Már tavaly, a járvány első hullámai után az volt az érzésünk, hogy jó lenne az életünket beárnyékoló sötét tónusok mellett a világosságról is beszélni. Ezért esett a választásunk Udvardi Erzsébet utolsó korszakának alkotásaira, amelyek meghatározója a fény. A művésznő időskorában egyre inkább a hitében megélt isteni fényt akarta kifejezni, anyaghasználatában is erre törekszik. Valaki,
| AJÁNLÓ |
Betlehem, 1984
aki életében először látta kiállítását, mesélte, hogy ámultan nézte, hogy ragyogtak a képei. Egyszer csak a teremőr megszólalt: bocsánat, zárunk, és leoltotta a villanyt, és minden sötétbe borult. Ez a látogató meglepetten vette észre, hogy Udvardi Erzsébet képei a kapott fénnyel élnek igazán. Adventben is az az üzenetük, hogy csak akkor tudunk világítani, ha egy rajtunk kívül álló fény ránk vetül, és mi továbbtükrözzük azt.” Mielőtt közelebb lépnénk a kiállítás négy karácsonyi és egy különleges szépségű téli darabjához, feltétlenül meg kell emlékeznem egy olyan nagyon-karácsonyi és rendkívül jellemző Udvardi-alkotásról, amelynek felekezettől függetlenül hatalmas rajongói-látogatói tábora van, de amelyről csak pontos leírást, jellemzést tudok adni, mert a róla elérhető internetes fényképek nem adják vissza a látvány szépségét és teljes üzenetét. Ellenben, aki Tapolcán jár, feltétlenül keresse fel a Balatonhoz közeli, gyönyörű városka központjában a Szentkút fő ékességét, Udvardi Erzsébet Szűz Mária a kis Jézussal című, 1984-ben készült, a védő vasrács mögül is kiragyogó festményét, amely köré évtizedek óta nagyon sokan tesznek le virágcsokrokat. Legalábbis 2019 nyarán, ottani családi kirándulásunk idején ezt tapasztaltam. Meggyőződésem, hogy ezt a képet nem egyszerűen kegyeleti, esetleg „zarádoklati” célpontnak tekintik sokan. Szeretetük, kötődésük, elismerésük annak szól, hogy a képen az anyja karján ülő gyermek Jézus nem ünnepi fehér, vagy éppen arany köntöskében jelenik meg, hanem egy egyszerű kis pöttyös rugdalódzóban, vagyis ugyanolyan hétköznapi babaöltözékben, mint bármelyikünk kisgyermeke, vagy éppen unokája. Ez a nem harsány, de an-
nál játékosabb és kedvesebb művészi gesztus ugyanazt üzeni, mint a következőkben, az itt látható fotókon már nem csupán szavakkal, de képekkel is illusztrált karácsonyi-téli témájú Udvardi-alkotások. Ezek mindegyikében közös a szakrális és a hétköznapi elemek finom és mindig arányos vegyítése, s annak ábrázolása, hogy Jézus nem csupán a keresztfán, de már születése, e világi léte első pillanatától Isten gyermekeként is vállalta a mi emberi sorsunkat, körülményeinket, volt része örömben, ünneplésben, de bántásokban, megaláztatásokban épp úgy, mint bármelyikünknek. A mostani tárlaton látható festmények sorában az első karácsonyi témájú nem is a két kiállítási teremben, hanem már rögtön a hangulatos, hívogató előtérben fogadja a látogatókat. Ez a kép az 1966-ban készült Badacsonyi háromkirályok, amelyen elsősorban a földi, az e világi, ha úgy teszik, a „néprajzi” elemek dominálnak. Három kedves badacsonyi kamaszfiú alakítja itt Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a Jézus látogatására induló királyok szerepét. A kép szakrális eleme ezúttal nem a betlehemi csillag, hanem a Szentlélek aranyfényt árasztó, hófehér galambja. Azt nem tudom, hogy Udvardi Erzsébet ismerte-e Kormos István hasonló felfogású karácsonyi verseit, különösen is a népi szürrealizmus nagy költőjének Téli metszet három csavargóval című, még 1944-ben, suhanckorában írott remekét, amelyben ő a saját falusi, közelebbről mecséri „háromkirályainak” a Balázs, Boldizsár és Bálint neveket adta. Azt azonban tudom, hogy a szenvedélyes képzőművészbarát Kormos ismerte és szerette Udvardi Erzsébet képeit, köztük – akár az imént említett saját, korai versére gondolva – többek között ezt a badacsonyi 2022. január 2.
Reformátusok Lapja 13
| AJÁNLÓ |
ELÉRHETŐSÉG Ferencvárosi Gyűjtemény, 1092 Budapest, Ráday utca 18. (bejárat az Erkel utca 15. felől). Nyitvatartás: keddtől péntekig 10–18 óra, szombatonként 10–14 óra között, december 24. és január 3. között zárva. A tárlat látogatása ingyenes.
jelenetet, s magát az általa oly sokszor lírába emelt betlehemi történetet is. Nagymama háza című versében például ez a három sor olvasható rajongásig szeretett, őt anyja helyett felnevelő nagyanyja szavait idézve: „Mekkába mennek a szerecsenek, / ha eljössz velem, Pistika, / én Betlehembe megyek.” A második karácsonyi kép, a széles körben ismert Betlehem 1984-es remeklés, amely az aranyszínben sugárzó Udvardi-festmények egyike, középpontjában Máriával és karjában ringatott kisdedével; szinte halljuk, amint az anya álomba dúdolja fiát. A képről természetesen nem hiányzik a két állat-kulcsszereplő sem, a betlehemi „rongyos istállócskát” lehelletével bemelegítő szamár és ökör. Az ő szürke és barnás színük képviseli a jelenet való világbeli józanságát, ugyanakkor a szamárról (senki nem tudott olyan, szinte „megszólalóan” kedves szamárkákat festeni, mint Udvardi!) eszünkbe juthat a virágvasárnapi bevonulás is, amikor Jézus egy ilyen ifjú szamárcsikón („szamárnak vemhén”, Károli Gáspár fordításának szövege szerint) lovagolt be Jeruzsálembe. Ünnepélyes és mennyei magasságokba mutató látványa ennek a remekműnek a falon pislákoló kis mécses, amelynek aranyló fénye mintegy felerősíti Mária aranyszínű kendőjének és a kis Jézus ugyanebből az anyagból készült pólyájának ragyogását. Az eddigi kettőnél jóval nagyobb méretű és összetettebb alkotás a Karácsony a műteremben, amely 1985–1990 között keletkezett, tehát nagyon sok és nem mindennapian aprólékos munkát sejtet. Nem véletlenül, hiszen olyan ez a karácsonyi műteremábrázolás, mint a művész személyes hitvallása az ünnepek ünnepéről, az ő sajátos, de végtelenül szerethető és könnyen elfogadható, a szentséget a hétköznapisággal vegyítő, de éppen ezért evangélizáló erejű felfogásában. Ennek éppen az a már említett szemlélet a lényege, hogy a karácsonyi ünnepkört nem magas polcra, nem elkülönítve, hanem egész életünkbe, hétköznapjainkba, életünk minden percébe beépítve lehet és kell szeretnünk és nagyra becsülnünk! Épp ezért korántsem 14 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
„szentségtörés” a hétköznapi tárgyak és a magasztos relikviák együttes megjelenítése, belekomponálása egy hatalmas fináléba, amely mögött ott zeng még Bach hatalmas Karácsonyi oratóriumának fénylő hangú fúvós hangszereken megszólaló, nyitó ujjongása is, az igazi örömmondás. De mit is láthatunk a képen? Szándékosan ellenpontozott, de bennünket az égi és földi karácsony nevében egyaránt beszédesen megszólító tárgyakat és személyeket. Érdekes, ugyanakkor logikus, hogy hozzánk legközelebb köznapi látványsor bukkan fel: szaloncukor, déligyümölcsök, asztali gyertyatartó és csipkés szalvéták. Mögöttük viszont már egy kalauzoló angyal vezetget bennünket a fehér lépcsőkön az ünnep lényege, Mária és Gyermeke felé. Tőlük nem túl messzire felsejlik azért egy kis stilizált karácsonyfa is, de nem a történések lényegeként, csupán kedves emberi ráadásként és a régi karácsonyi levelezőlapok tudatos ellentéteként, amelyeken jóformán mindig egy hatalmas karácsonyfa és az ajándékok álltak a középpontban. A világosság a sötétségben fénylik – olvashatjuk a kiállítás János evangéliumából vett (Jn 1,5), találó és felemelő címében. Ez a világosság azonban nem csupán a karácsonyi alkotások aranyából árad felénk, hanem ugyanígy a számtalan téli festmény ezüstjéből is. E képek sorából ezúttal az 1969-ben készült Jégvirágos ablakra szeretném felhívni a figyelmet, amelyen a jégvirágok leginkább a növényi, eleven állapotukban sötétkék iriszek finom formáit idézik. Ez a festmény nem csupán idei őszünk és telünk korán hideg nappalai és éjszakái miatt időszerű most, hanem azért, mert a bezárkózó félelmek idején az ablaküveg egyhangú síkján jólesik valami egyebet látnunk, mint az egyre kihaltabb utcákat és egyre kopárabb kerteket, udvarokat. Erről a remeklésről számtalan dolog az eszünkbe juthat. Akár még a félegyházi szűcsházikóban kuporgó kis Móra Ferenc is, akit édesanyja, tábla híján, gyöngécske gyermekét féltve a tél hidegétől, éppen egy jégvirágos ablakon tanítgatott írni… Talán éppen karácsony havában… FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA
| CSENDES PERCEK |
KARSAY ESZTER
A Boldogmondások adják meg az alaphangját Jézus minden tanításának, és ezek adják a kulcsot az egész Hegyi beszéd megértéséhez is. Benne „a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium” (1Tim 1,11) szólal meg, amit Fiában, Jézusban kijelent. Isten, „a boldog és egyetlen Hatalmasság”, a „királyok Királya és uraknak Ura” (1Tim 6,15) tanít a boldog élet titkára. A Boldogmondások (Mt 5,3–10) Jézus önvallomása, önarcképe és egyben az őt követők meghívása erre az áldott és kegyelmes lélekállapotra. Nem mindenkihez szól, csak a tanítványokhoz. Nem parancs, nem is recept a lelki egészségre. Egyszerre tény és ígéret a krisztusi életre. Mintha azt mondaná Jézus, hogy akkor vagyunk boldogok, amikor nem is tudjuk, nem is érezzük, sőt, pillanatnyi érzelmeink egyáltalán nem igazolják. A nyolc boldogmondás nem nyolc különböző tanítás, hanem együttesen érvényesül. A sorrendje is fontos, mert belső növekedést mutat, fokozás van benne. Nem nyolc különböző embercsoportról van szó, hanem Isten gyermekeiről, akiket az jellemez, hogy tudják: Isten előtt szegények, mindent Istentől kapnak. Tudnak sírni, ezért vigasztalást nyernek, szelíden élnek, ezért nekik van jövőjük a földön, vágynak az igazságra, meg is találják azt. Irgalmasságot nyernek, mert maguk is irgalmasok, és tiszta szívvel nézik, ezért meglátják Istent; béketeremtők, bár üldözik őket az igazságért. Ugyanazt az egy lelkületet mutatja mindegyik mondás más és más beállításban. Az ígéretek pedig jelen és jövő idejűek egyszerre, itt és most, és azután egyre inkább érvényesülnek. Így volt boldog Jézus földi életében. A szegénység, az éhezés, a sírás, a szenvedés önmagában nem boldogság. Istenhez való viszonyunkban válik azzá, ha ilyen lélekállapotunkban hozzá kiáltunk, és tőle kérjük és kolduljuk a választ, a gyámolítást és az enyhülést. Boldoggá az tesz, amit Istentől kapunk feleletül. A Lukácsnál olvasható változatban (Lk 6,24–26) az ellentétek még inkább megerősítik ezt a mondanivalót: a gazdagnak, a jóllakottnak, a vígan élőnek és annak, aki minden embernek mindenben megfelel, nincs igénye Isten közelségére. Magának boldogtalankodik. A görögök az istenekre használták a szót: „makarioi”, többes számban. Úgy gondolták, hogy az istenek (és a halottak) boldogok, mert nincsenek alávetve a földi élet szenvedéseinek, mint az emberek. Jézus pedig éppen azt nevezi áldott, boldog állapotnak, ha az ember ráébred szenvedései közben: szüksége van Istenre ahhoz, hogy valódi emberré váljon. Jézus halála és feltámadása hitelesítő pecsét ezen.
IMÁDKOZZUNK!
Drága Istenünk! Te, aki kezedben tartod az időt, de nem játékszerként vagy holmi távirányítóként forgatod azt, nem esetlegesen és véletlenszerűen vagy jelen az életünkben, hanem személyes gondoskodással a mindennapokban, köszönjük neked éveink sorát! A történelem bölcs gazdájaként hozod fel napodat jókra és gonoszokra egyaránt, minket pedig türelemre, felülemelkedettségre és óvatos értékítéletre tanítasz az események láncolatában. Bocsáss meg, hogy keserű pillanatainkat oly sokáig őrizgetjük, és oly sok évet adunk a harag indulatának és a bosszú vágyának szívünkben! Mennyit ártunk ezzel magunknak! Segíts, hogy inkább a te megbocsátásod, örök életre való elpecsételésed ragyogjon fel bennünk, és örök ünnepként tündököljön hétköznapjaink felett! Ámen HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA
A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ
Ne aggódjatok! Az idősebbek még emlékeznek, milyen szorongva nyitottuk ki annak idején az újévi lapokat, mert a Kádár-rendszerben akkor közölték az újévtől érvényes fogyasztói árakat. Ma ilyen szokás nincs, de találunk elég okot az aggodalmaskodásra. Lehet gondolni az áremelkedésekre, elég lesz-e a fizetés vagy a nyugdíj? Mi lesz a hozzánk közeli konfliktusokkal a lengyel–belorusz határon vagy az orosz–ukrán válsággal, elzárják-e emiatt a gázvezetéket? Mi lesz a koronavírussal, sikerül-e megszabadulni tőle? Van az aggódásnak számunkra furcsa formája is. Svédországban több tízezren használnak olyan telefonos alkalmazást, amely naponta értékeli a viselkedésüket aszerint, hogy milyen ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. Aki hamburgert eszik, rossz pont, mert a marhának sok víz kell, és szén-dioxidot bocsát ki. Aki zöldséget eszik, jó pontot kap, aki papírpelenkát vesz a gyereknek, rossz pont, mert az előállításához sok víz kell. Aki nyilatkozik, hogy nem lesz gyereke, sok jó pont. Akik ezt komolyan veszik, örök szorongásban élnek, ez a klímapánik-betegség, úgy gondolják, nemcsak a maguk életét hosszabbítják meg, hanem a Földét is. Keresztyénként ne aggódjunk! Ismerjük az özönvíz után kapott ígéretet, hogy tél és nyár, vetés és aratás el nem múlnak. Erre figyelmeztet Jézus: „ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket.”(Mt 6,25–26) Erről szól a szép kánon is: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel! Dicső király, ég és a föld ura! Szívünk tiéd, légy annak is ura!” Így legyen boldog az új esztendőnk! GYŐRI ISTVÁN
2022. január 2.
Reformátusok Lapja 15
| INTERJÚ |
LELKI ÉHSÉG
– Protestáns spiritualitás a 21. században „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” – olvashatjuk Máté evangéliumában. UgyanakILLÉNYI ÉVA kor éhezik és szomjazik a lelkünk a spiritualitásra. Hogyan csillapítható lelki éhségünk? Mit kezdhetünk protestánsként a magunk és embertársunk lelki éhségével? A lelkigondozói munkában éppúgy alapvető, mint más segítő hivatásokban, hogy figyelembe vegyük a személyiség spirituális vonásait és kapcsolódásait. Miként válik a lelkész lelkigondozóvá? Németh Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének tanárát ezekről az izgalmas kérdésekről is faggattuk. 16 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
Nemrégiben jelent meg A Lelki éhség – Protestáns spiritualitás a 21. században című könyv, amelynek ön az egyik szerzője. Tagadhatatlan jelenség a korunkat átható spirituális nyitottság és érdeklődés, az egyházi kultúrán kívül és belül egyaránt. Az egyházban ugyanakkor óvatosság, visszafogottság, sőt talán félelem is kapcsolódik hozzá – olvasható az előszóban. Többször hallottam, hogy az egyházban nem szeretik a pszichológiát. Az idegenkedés a pszichológiától és a spiritualitás mai szóhasználata mögött rejlő elképzelésektől egy tőről fakad. Az idegenkedők valójában azt a félelmüket próbálják kifejezni, hogy valami, ami nem az Isten országához tartozik, be akar nyomulni arra a területre, ahol Isten Szentlelke a meghatározó. A spiritualitás nem azonos a vallásossággal. Ezt azért is fontos leszögezni,,
| INTERJÚ |
mert a posztmodernben a spiritualitás egyfajta Isten nélküli vallásossággá lett. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a vallás nem lehet spiritualitás nélküli, mert akkor ideológiává vagy szokásrendszerré változik. A pszichológiát elutasító szolgálótársaimnak pedig érdemes figyelembe venniük, hogy egy-egy lelki beszélgetés alkalmával még akkor is pszichológiát művelnek, ha ennek nincsenek tudatában, vagy tagadják ezt.
lémák tisztázása zajlik, de ebben az esetben pszichológiai diakóniáról van szó; hasonlóan ahhoz, mint ami a testi szükségletek terén például a református idősotthonokban is történik: a magatehetetlen, idős gondozottat a nővérke megeteti, tisztába teszi, és kedvesen jó éjszakát kíván, vagyis elvégzi a diakóniai feladatát. Akadnak esetek, amikor ugyanilyen szolgálatot végzünk a lelki szükségletek vonatkozásában.
Talán azért is, mert a lelkigondozás az életkérdésekről folytatott beszélgetés, vagyis az a segítő foglalkozás, amely az ember egészségét szolgálja. A lelkivezetés pedig az Istennel való kapcsolatot kutatja, amely az engedelmességben és felelősségvállalásban valósul meg. Milyen a mai református lelkivezetés? Az egyéni álláspontom eltér attól, ahogyan sokan gondolják, mert úgy vélem, hogy a lelkigondozás és a spirituális kísérés elválasztása mesterséges. A lelkigondozás magában foglalja a hétköznapi gondokat, konfliktusokat, elakadásokat, amelyek egyben spirituális hátterűek is. Ezeknek a megoldhatatlannak érzett életfeladatoknak a megoldása csak az Istennel való kapcsolat rendezésével együtt képzelhető el. Az egyház küldetéséhez tartozó sajátosság, hogy olyan életcélokat, értelmezési lehetőségeket kínáljon, amelyek az embereknek a végső, legfontosabb kérdéseire adnak választ. Ha valakinek az Istennel való kapcsolata akadozik, annak valószínűleg az élet más területén is gondjai vannak, és fordítva is igaz, mert a kettő feltételezi egymást. A lelkigondozás – véleményem szerint – magában foglalja azt, amit spirituális kísérésnek nevezünk. Akik ma ezt a két fogalmat elválasztják egymástól, úgy gondolkodnak, hogy a lelkigondozás pusztán mentálhigiénés segítségnyújtás Isten gondviselő szeretetének az ernyője alatt. Pedig ha valakinek lelki problémái vannak, akkor a legtöbb esetben nem pusztán egyházon belüli mentálhigiénés segítségnyújtásra van szüksége, hanem egyben az Istennel való kapcsolatában való elakadásának a rendezésére is. Ez az én sajátos nézetem, amit nem akarok senkire sem ráerőltetni, de újra és újra hangsúlyozom: indokolatlannak érzem a kettő szétválasztását.
A lelkészeknek és a gyülekezeti szolgálóknak is szükségük van feltöltekezésre. A Pestújhelyi Filadelfia Missziós Központ ingyenes pihenési lehetőséget biztosít a református lelkipásztoroknak és családjaiknak, még sincs túlzott érdeklődés a felajánlás iránt. Sok alázat kell ahhoz, hogy a lelkész maga is szembesüljön a fájdalmaival? Miért nem meri bevallani a lelkipásztorok többsége, hogy szükség van az „elvonulásra”? Ez számomra is talány, mert a „misszió és spiritualitás” szakirányú továbbképzésünk is annak a feltételezésnek az alapján indult el, hogy az egyház tele van olyan lelkészekkel, akik segítséget keresnek a spiritualitásuk továbbfejlesztésére. A képzésnek pont az a célja, hogy a hallgatóknak kifejezetten a Krisztus-hit megélésében és elmélyülésében, illetve mások lelki útjainak kísérésében nyújtson segítséget a Szentírás útmutatásai és a protestáns kegyesség lelki örökségének fényében. Mégsem jelentkeztek tömegek erre a képzésre. A spiritualitás kérdése akkor vetődik fel komolyan, amikor az emberek hitre jutnak vagy megújulnak a hitben. Amikor ébredés van az egyházban, akkor kérdezi meg nagyon sok ember: hiszek Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltómban, de hogyan éljem meg a református hitemet a hétköznapokban? Sok lelkész, de sok gyülekezeti tag is ódivatúnak éli meg kegyességi kereteinket, és ezért vágyik arra, hogy valami érdekesebb, mozgalmasabb, módszertanilag is a református hagyományainktól egy kicsit eltérő kegyességet gyakoroljon. Holott egy-két nemzedékkel ezelőtt még létezett eleven egyéni kegyesség az egyházunkban.
A doktori értekezésének a címe: Isten munkája és az ember lehetőségei a lelkigondozásban. Nem választotta szét őket, talán azért, mert jó, ha párbeszédben vannak egymással? A magam fiatalos, zsenge tudásával ez a kérdés már a doktorim megírásakor is foglalkoztatott. Éppen a nyugat-európai lelkigondozásnak a nagy vitáját éltük, hogy miként viszonyul az Isten jelenléte, cselekvése, Isten Lelkének a munkája a lelkigondozásban ahhoz, amit mi, emberek tudunk tenni a lélektani felkészültségünk alapján. Úgy definiáltam a lelkigondozást, hogy benne a kettő együtt van jelen. Emellett lehet az egyháznak olyan szolgálata is, ami igehirdetés egy négyszemközti beszélgetésben, de akkor az nem lelkigondozás és nem is lelkivezetés, hanem az igehirdetés egy sajátos formája. Olyan szolgálata is lehet az egyháznak, amelyben a hétköznapi prob-
Úgy érti, a múlt század közepének ébredési kegyessége kikopott az egyházból? Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek a szülei naponta bibliaolvasó emberek voltak; a gyermekek látták, hogyan élik meg a kegyességüket a szülők. A rendszerváltás előtti időkről beszélünk, amikor bizony voltak nagyon nehéz döntési helyzetek: elvállaljanak-e valamilyen feladatot, amely megalkuvást követel, betölthetnek-e olyan munkakört, amelyik azzal jár, hogy nem járhatnak templomba, és még sorolhatnám. Ezeket a döntéseket spirituális alapokon hozták meg. Imádkoztak, keresték Isten útmutatásait az Igében, míg meg nem „érlelődött” egy-egy ilyen egész életet meghatározó döntés a lelkükben. Ez volt a minta a mi generációnk számára. Amit azonban elevenen megélt egy generáció, azt a következő nemzedék, ha csak látja, de nem ugyanazokban a szituációkban éli meg, már nem ugyanazzal az intenzitással valósítja meg. Ezen a kiüresedési 2022. január 2.
Reformátusok Lapja 17
| INTERJÚ |
folyamaton ment át az egyházunk a II. világháborút követően, és most éppen ott tartunk, hogy a harmadik nemzedék már nem tudja azt, hogyan tarthatja a kapcsolatot napi szinten Istennel. A fiatal ugyan elmegy templomba meg ifiórára, de ennyi történik, mert neki már nem volt, aki a saját élete példáján bemutassa, hogyan kell olvasni a Szentírást, hogyan kell imádkozni, hogyan kell folyamatosan Isten közelében lenni a hétköznapok legkevésbé sem szakrális helyzeteiben. Éppen ezzel függ össze ez a lelki éhség mind a gyülekezet tagjai, mind a lelkészek körében. A fiatalok sokszor arra panaszkodnak, hogy a gyülekezetben az idősebb korosztály nem eléggé nyitott rájuk. Éppen ezért ők is „éheznek lelkileg”. A generációk közötti szakadék minden téren korjelenség, nem csak az egyházban. Az idősekben nincs elég nyitottság, a fiatalok számára viszont idegen az idősek életében jelen lévő kegyesség. Sokszor fogalmuk sincs arról, hogy a környezetük hogyan éli meg a kegyességet. Olyannal is találkoztam, hogy a házastársak egymás között sem tudják, hogy a másik szokott-e imádkozni esténként, mert erről soha nem beszélnek. Az sem véletlen, hogy az ön kezdeményezésére létrehozták a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Intézetet – Kelet-Európa egyetlen pasztorálpszichológiai intézetét –, amely a lelkésztovábbképzések mellett szupervízióval is foglalkozik. Utóbbit mennyire fogadja el a lelkésztársadalom? Ezen a téren az elmúlt években pozitív változásokat tapasztaltam. Egyre elfogadottabb, hogy olyan szakemberrel beszéljük meg a hivatásunkkal kapcsolatos problémáinkat, aki szupervizori képesítéssel rendelkezik. Működhetne persze spontán, a kollégák egymás közötti találkozásában megélt szupervíziós rendszer is, hiszen a távolságok ma már könnyen áthidalhatók. De úgy tűnik, hogy éppen azok, akiknek leginkább szükségük lenne segítségre, bezárkóznak és egyedül próbálnak valahogy boldogulni. Évente legalább egyszer minden lelkésznek részt kellene vennie szupervíziós beszélgetésen, hiszen az objektív, külső szemlélő tud hathatós segítséget nyújtani a gyülekezetvezetési problémákban. Lassan két éve küzdünk a koronavírus megfékezésével, sajnos a beszélgetésünk idején tombol a negyedik hullám. Amikor az első karantént bevezették, az emberek elkezdték felhalmozni az élelmiszereket, hogy a testi éhségük ne okozzon gondot. A spirituális tartalékokat be tudjuk spájzolni? Az Istentől jövő lelki ajándékok mindig az élet megéléséhez kapcsolódva jelennek meg az emberi életben. A meghatározott feladatok mellé Isten mindig ad meghatározott többleterőt, amely azonban feladat nélkül nem „tartalékolható”. A koronavírussal folytatott küzdelem olyan feladatok elé állít sokakat, amelyekkel saját erőből nem képesek megbirkózni. Szükségük van testvéri és közvetlenül Istentől érkező támogatásra. Az izoláltság miatt még azok a feltöltődési lehetőségek is korláto18 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
Németh Dávid református lelkész, tanszékvezető egyetemi tanár. Idén a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta több évtizedes lelkipásztori szolgálata, a jövő lelkészeinek felkészülését segítő oktatói és kiemelkedő tudományos munkája, valamint a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Intézet létrehozásában vállalt szerepe elismeréseként. 1980-ban teológusként végzett a Budapesti Református Theológiai Akadémián, majd az únyi segédlelkészi évek után Tatabánya-Bánhida gyülekezetében megválasztott lelkipásztor lett. Fő kutatási területei a vallásdidaktika és pasztorálpszichológia, amelyeknek témáiból négy önálló kötete, számos tanulmánya és több általa szerkesztett könyv jelent meg.
zottak, amelyek normális körülmények között adva vannak egy gyülekezet életében. Ezért is fontos, hogy a karantén idején az internetes elérhetőségekkel a gyülekezet kapcsolatrendszere fennmaradhatott, sok helyen bizonyos értelemben még bővült is. Bármikor megnézhetők az igehirdetések a világhálón, a kattintásokból látható, hogy sok az érdeklődő. Néhol az egyébként istentiszteletre járók számának többszöröse keresi fel a gyülekezet honlapját és kattint rá a feltöltött igehirdetésre. Tehát mégiscsak történt valami olyan az egyház életében, amit Isten elhelyezett ajándékként a nagy nehézség idején. Vitathatatlan, hogy Isten javunkra tudja fordítani a nagy nyomorúságokat is. Sokat kellene viszont arról beszélgetnünk, hogy mi van azokkal, akik az online istentiszteletet kényelmi lehetőségnek is tekintik: nem kell reggel felkelni, felöltözni és útnak indulni, hiszen bármikor meghallgathatják a prédikációt, így pedig felszámolódnak az élő templomi kapcsolatok. Az online istentiszteleteket viszont azok is megnézhetik, akik korábban nem tették, és később talán kedvet kapnak ahhoz, hogy az igehirdetést a templomban, élőben is meghallgassák. A lelkészek közül sokan szeretnék, hogyha visszatérnének a
| INTERJÚ |
hívek a gyülekezetbe legalább olyan számban, mint a karantén időszaka előtt, de nem biztos, hogy ez a tendencia vis�szafordítható. Segítenünk kell a távolmaradóknak, hogy belássák: igenis, találkoznunk kell, beszélgetnünk kell és meg kell hallgatnunk egymást. A Krisztus népe közösség. Nem élhetjük meg a hitünket, még kevésbé növekedhetünk a hitben magányosan, egymás segítsége nélkül. De általában is van az embernek veleszületett igénye a társas kapcsolatokra. Ha nem tartozik közösséghez, ha nincs eleven kapcsolata legalább néhány emberrel, akkor rosszul érzi magát. Individualizált világunkban ezért megnő az egyház jelentősége. A társadalomnak mindig szüksége lesz olyan találkozási helyekre, ahol emberek őszintén, nyitottan, egymásnak időt szentelve lehetnek együtt. Az egyház ennél még többet is kínál: találkozási lehetőséget Istennel, az ő közelségének a megtapasztalását. A hírekben mostanában sokat halljuk, hogy a kilátástalanság családi drámákhoz vezet, lassan megtelnek a gyermekpszichiátriák is. Mit üzenne a lelkésztársaknak, hogy valóban annyiszor fordulhassanak az emberek a lelkipásztorukhoz, ahányszor szükségük lenne rá? Hogyan válhat az egyház családi közösséggé az emberek számára?
Két nagyon fontos dolgot érzek, amit minden lelkésznek komolyan kellene vennie: egyik az, hogy legyen nagyon nyitott az emberek iránt. Csak az emberek iránt őszintén érdeklődő és az embert jól ismerő lelkipásztor lehet jó lelkigondozó. Az emberismeretünk egy részét a Szentírásból merítjük, amely arról beszél, hogy mi a dolgunk ezen a világon, mi az Istentől kapott küldetésünk. De van lélektani oldala is az emberismeretnek, amit a világi tudományként funkcionáló pszichológia tárt fel; utóbbi azzal foglalkozik, hogy milyen módon tudunk eligazodni a hétköznapi életünk belső, lelki és külső, kapcsolati történései között. A másik megszívlelendő szempont, hogy ne gondoljuk azt, hogy ha valakinek „bekötöztük a lelki sebeit”, akkor az igazán szükséges segítséget megadtuk neki, mert vannak rövid távú szükségleteink és vannak létszükségleteink. Utóbbiakat mindig az Isten eligazításai és ajándékai elégíthetik ki az emberi életben. Ezt sohasem szabad eltitkolni az emberek elől. Az emberekben nagy a vágyakozás arra, hogy valahol őszintén, szeretettel fogadják, megértsék őket, de arra is, hogy olyan isteni eligazítást kapjanak, amely az egész életükre nézve meghatározó jelentőséggel bír. És ha ezt együtt tudjuk kezelni, akkor a hívek megkeresnek bennünket. FOTÓ: HIRLING BÁLINT
2022. január 2.
Reformátusok Lapja 19
| INTERJÚ |
FIZESSEN ELŐ
hetilapunkra!
LXVI. ÉVFOLYAM,
1. SZÁM,
2022. JANUÁR 2.
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA
LAPJA
REFORMÁTUSOK
Mi marad utánunk? Mélyen elgondolkodtató szöveg kering a közösségi médiában arról, hogy a halálunk után mennyi kacat marad utánunk. Amit a családtagok egy darabig még tologatnak, tesznek-vesznek, dobozokba pakolnak, tárolnak, majd amikor végre megszületik bennük a végső elhatározás, és átvágják a gordiuszi csomót, új gazdát keresnek a különféle tárgyaknak: ruháknak, könyveknek, egyebeknek. Lelkészként több esetben szembesültem már hasonló helyzetekkel, amikor a családtag elhunyt rokona majdhogynem teljes könyvtárával, zsákokba pakolt ruhatárával állított be. Mi pedig új gazdákat keresünk, és adjuk tovább a holmikat. A könyvek új polcokra kerülnek, a ruhákat mások szekrényeiben helyezik el. Olyan ez, mint valami örökös körforgás. Volt olyan is, aki az édesanyja felújított és bekeretezett fotóival állított be. Elkomorodtam és elmagyaráztam, hogy van ott két unoka, több dédunoka, valamit azért hagyjanak „a mamából” a családnak is. Ne fosszák meg magukat az emlékektől. Senki más nem fog úgy tekinteni a nagyi fényképére, olyan érzelmekkel és emlékezéssel, mint ők, a család. Az illető csak nézett. Talán a gyerekeire gondolt, akiknek a „mama képe” csak kidobni való lom. Hátha mégis találtak helyet neki a falon. És a szívükben. Szóval, mi marad utánunk? A néhány, lomtalanításra váró zsákon túl? Az a néhány személyes tárgy, amelyhez ezután is kötődnek szeretteink? A fényképek? Mi a mi örökségünk? Mit hordoz magával belőlünk a családtag, házastárs, gyermek és unoka? A vonásainkat? Egy-egy jellegzetes, tőlünk örökölt személyiségjegyet? Történeteket a múltból? A közösen megélt időt? Ezt mind. És talán még ennél is többet. Ötéves fiunk nemrég egy szakállas, idős férfira lett figyelmes, aki egy lépcsőn üldögélt. „Apa, ott egy szegény ember!” Helyeseltem, siettünk tovább. Már túl is haladtunk, amikor Hunor felnézett rám. „Adj pénzt, apa, segítsünk a szegény emberen!” Jó. És a kezébe nyomtam az aprót, hogy ő oldja meg a feladatot. Pár lépésről néztem a jelenetet. A nagyapa korú férfi arcán meglepetés és öröm tükröződött. Talán a gyermeknek szólt ez, és annak, hogy nem kért, és lám, mégis kapott. Hunor boldogan tért vissza hozzám. „Örült a bácsi.” Mondtam, hogy most valóban nagy örömöt szerzett valakinek. Nem annyira a csekély aprópénzzel, mint inkább a váratlan gesztussal. Azzal, hogy meglátott valakit. És ez nagy érték. Látni... A ruha, a könyv és a többi holmi majd csak elkeveredik valahová, de úgy érzem, sok-sok közös, együtt megélt történet lesz a mi valódi örökségünk... FÁBIÁN TIBOR
ÁRA: 500 FT
Párbeszédbe kezdtem az Istennel BESZÉLGETÉS PÁSZTOR DÁNIEL PÜSPÖKKEL A DOLGOK ÁTÉRTÉKELÉSÉRŐL, A HITRŐL, A REMÉNYRŐL ÉS A SZERETETRŐL
9 771419 856007 22001
További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809
kiado@reflap.hu
MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre
fél évre
negyedévre.
A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu
Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok
1113 Budapest, Tas vezér u. 13.
| GONDOLATOK |
FAGGYAS SÁNDOR
Mi van a tarisznyánkban? A szerző a Magyar Nemzet szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségének tagja
Illusztráció: Kapás Csilla
Egy európai befektetési bank minden év végén közzéteszi a következő évre vonatkozó, szándékosan meghökkentő előrejelzéseit, melyekben kevéssé valószínű, de lehetséges eseményeket, történéseket vesznek sorra a közgazdászok. A 2022-es esztendőben a szakemberek szerint elképzelhető, hogy forradalmi áttörés történik a biotechnológiában, ami huszonöt évvel növeli a várható élettartamot. A tudósok régóta foglalkoznak az emberi szervezet öregedésével, s az erre vonatkozó vizsgálatok érhetnek fontos mérföld-
kőhöz, aminek következtében a 80 év lehet az új 50 – fogalmaznak a bank közgazdászai. Arról is olvashattunk az utóbbi időben, hogy egyre több olyan multimilliárdos befektető, cégtulajdonos van a világon, aki azt hiszi, „becsaphatja a halált”. Ha az örök életet nem érik is el, úgy gondolják, hogy jelentősen meghosszabbítható az élet. A reményüket arra alapozzák, hogy hamarosan elérhetők lesznek olyan új gyógyszerek, terápiák és biotechnológiai megoldások, amelyek akár kétszáz évre is megnövelhetik az emberi élettartamot. Arról azonban nem beszélnek, hogy még ha ez így lenne is, milyen társadalmi feszültségekhez vezethet, ha az élet meghosszabbítását lehetővé tevő találmányok, megoldások csak nagyon kevesek – a nagyon gazdagok – számára lennének megfizethetők. Anyagias, piacelvű világunkban minden értéket, az egészséget, az életet is pénzben mérik, a boldogságot legtöbben a vágyott vagyontól, gazdag-
ságtól remélik. De a gazdagok tévednek, ha azt hiszik, hogy milliárdjaikkal biztosíthatják maguknak a hosszú életet. Nyilván nem ismerik Jézus példázatát a gazdag emberről (Lk 12,16–20), aki sok javat felhalmozott sok esztendőre, és ezt mondta saját lelkének: „…pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” Isten azonban azt mondta neki: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” A Bibliában arra is találunk bőven példát, hogy a hatalom sem garancia a hosszú életre. Ézsaiás próféta könyvében olvashatunk Júda jó királyáról, Ezékiásról, aki megbetegszik, s a próféta közli vele Isten üzenetét, hogy rendezze el házát, és készüljön a halálra. Ezékiás sírva imádkozik és könyörög az Úrnak, hogy emlékezzen meg a hűségéről, kímélje meg az életét. Az Úristen meghallgatja a síró király imádságát, megkönyörül rajta, meggyógyítja, meghosszabbítja az életét. A halál torkában levő férfiú isteni ajándékot kap, kegyelmi időt: éppen annyi évet, amennyi ideje uralkodott betegségéig. Ha nem új csodagyógyszer, nem vagyon és hatalom, akkor hit, hűség, imádság – ez volna a „biztos recept” a gyógyuláshoz és a hosszú élethez? Vagy a manapság annyit emlegetett, reklámozott egészséges táplálkozás és életmód? Még ez is csak részben igaz, mert a mindentudó és mindenható Isten a saját üdvözítő terve és szuverén akarata szerint dönt minden ember sorsáról. Ha akarja, meg tudja hosszabbítani (vagy rövidíteni) az ember életét, ez csak tőle függ, mert mindennek Istentől elrendelt, megszabott ideje van. De azt is olvassuk a Szentírásban, hogy az „Úrnak félelme gyarapítja a napokat; de a bűnösök esztendei megrövidülnek” (Péld 10,27). Ha hiszünk abban, hogy Jézus a feltámadás és az élet, s aki hisz őbenne, ha meghal is, él, akkor időnk nemcsak fogy, hanem telik is – töltődik, mint a kánai menyegzőn a kőkorsók, melyekben a víz Jézus csodája által borrá lett. Bár életünk mennyiségi ideje feltartóztathatatlanul elmúlik, a minőségi – kegyelmi – idő egyre több hittel, reménnyel, szeretettel tölthet el bennünket, s ez többet ér, mint bármilyen gyógyszer és bármekkora vagyon. Ezzel az útravalóval bizakodva, örömmel, békességgel, türelemmel a tarisznyánkban vághatunk neki a 2022-es esztendő ma még ismeretlen, keskeny útjának. 2022. január 2.
Reformátusok Lapja 21
| INTERJÚ |
Veled, Uram!
A most 93 éves Oroszi Pálné Jákó Margit négy országban élt úgy, hogy nem hagyta el szülőföldjét. Élete megpróbáltatásokkal és csodákkal teljes. Ma is mindennap hálát ad az új reggelért, és imádságban készül a karácsonyra és az Úrhoz költözésre. Jelenleg középső lányánál él Akliban, Kárpátalján. Tekintetéből és szavaiból az elfogadás és a szeretet sugárzik. Istenélményeit igyekszik másokkal is megosztani, de vallomásaiban nem titkolja el hibáit, mulasztásait sem.
Negyedik gyermekként született egy hétgyermekes földművelő családban, Nevetlenfaluban. A Szatmárnémeti Református Tanítóképzőben tanult, de az oroszok ’44-es bejövetele miatt már csak átképzéssel fejezhette be tanulmányait a Szovjetunióban. Tanítónak állt. Tizennyolc éves korában tüdővérzés miatt kórházba került. „Uram, hát már egy éve szeretlek, aztán ilyen nagy betegséget adtál?” – imádkozta akkor, mint emlékezik, Margit néni, majd a válasz másnap a 91. zsoltárt olvasva érkezett: „megszabadítalak téged a veszedelmes dögvésztől” (akkor dögvész volt még a tüdőbaj, mint most a rák), „az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek”, s „mivel ragaszkodik hozzám…, megmentem őt”, és „hosszú élettel elégítem meg” – az utolsó soráig beteljesítette. Férjhez menni nem akart. Orvosai ellenjavallták, a gyermekvállalást pedig egyenesen „megtiltották”. Leendő férje lánykérésére is csak annyit válaszolt: „Tudod te, hogy én milyen betegséget hordozok? Lehet, hogy három évig már nem is élek!” „De ha az Isten megtart, akkor az lesz a bizonyság, hogy mégis egymásnak rendelt” – válaszolta a három évre sorkatonai szolgálatra behívott udvarlója, Oroszi Pál. Levélváltások között, két év után Margit néni ismét belázasodott. – Úgy gondoltam, megírom neki, hogy tegyünk pontot a kapcsolat végére, ne hitegessük magunkat a közös jövő gondolatával. Féltem, hogy majd jönnek a tüdőbeteg gyerekek, és Isten nem akarhat ilyen nyomorúságos házasságot. Másnap viszont így szólt hozzám az Ige: „Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét…” – Nem írtam meg a levelet. Egész életemben ilyen csodákat tapasztaltam, mikor nagy dolgok előtt álltam – réved vissza. 1956-ban, 28 éves korában ment férjhez. Hét gyermeket: két fiút és öt leányt kapott az Úrtól. Első gyermekük tíz hónapot élt. Az édesanya azt reméli, a mennyben megérti, az Úr miért vette el tőlük ilyen hamar Margitkát. Férje, Oroszi Pál a kolhozban dolgozott, míg Margit néni három, négyéves kor alatti gyermeküket nevelte otthon, segítőkész anyósa mellett. – Ha az ember Istennek tud engedni, akkor tud egymásnak is, minden azon fordul meg, hogy milyen viszonyban vagyok az Úrral – magyarázza anyósára emlékezve. Pál mérnökként és építésvezetőként kereste a minden napira valót, ez nagy felelősséggel és hosszú munkaidővel járt. – Nagyon bele kellett kapaszkodni az Úrba, mert ott vol22 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
| INTERJÚ |
tak a gyerekek, de még a 25 ár föld is, azt is munkálni kellett, nagyon be kellett osztani a nap 24 óráját.
LELKÉSZI HIVATÁS Férjének nagy vágya volt a lelkészi hivatás, gimnáziumi évei alatt is teológiára készült, de a határ lezárásával meghiúsulni látszott az álom. 18 évesen teológia helyett a donbászi szénbányába vitték a többi magyar fiúval, mivel az akkori rendszer a magyar legényeket nem tartotta megbízhatónak a sorkatonai szolgálatra. Amikor 1972-ben az állam megengedte a lelkészképzést (2 főnek), azonnal élt a lehetőséggel. Kárpátalján ekkor a 85 gyülekezetben 21 református lelkész szolgált. A legfiatalabb lelkészek életkora is közel volt a 60-hoz. Bár a rezsim hivatalosan megengedte a képzést, nem gondolta, hogy arra bárki is merne jelentkezni. Az akkori püspököt igyekeztek megfélemlíteni, hogy vonja vissza a lelkészképzésre szóló engedélyét, de nem tette. „Aznap azt az igét kaptuk, hogy amit az Isten kinyit, ember be nem zárhatja” – emlékszik vissza Margit néni. A képzést belső körben, a püspök, a helyi esperes és az idősebb lelkészek tartották. „Megbolondult apád, hogy papnak ment? Hiába vagytok jó tanulók, nem fogtok sehova boldogulni az életben” – mondta az iskolaigazgató, idézi fel Margit néni. – Bár a gyerekek jó tanulók voltak, de nem voltak komszomoltagok, és apjuk titulusa miatt félő volt, hogy nem fogják engedni őket továbbtanulni. Isten aztán mindent csodálatosan elintézett a továbbtanulás kapcsán is! Keserves évek következtek ezután. – Vállaltam én is vele, mert tudtam, hogy ez Istentől van, és hogy Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek – mondja. A titkosszolgálat hetente hívatta kihallgatásra a családfőt. Egy-egy egész délután faggatták, szerették volna, hogy besúgó legyen, különböző állásokat ígértek neki, próbálták kiforgatni a szavait. – Meg sokszor nem is mondta el, azt mondta: „Anya, ne kérdezd!” Egyegy kihallgatásról meggyötörten és fáradtan érkezett haza. Az egész család megszenvedte a következő másfél-két évet. Ezek a zaklatások nem voltak újszerűek. Még építésvezető korában elkezdődtek, mert presbiteri szolgálatot vállalt a gyülekezetben. – A párttitkár többször ki akarta semmizni a férjem, követelte, hogy álljon be a pártba. Mondta az uram, hogy „én hiszek, és ha így nem vagyok jó, megyek más munkára”. Még a főnökén, a kolhoz elnökén is számonkérték, hogy ilyen magas beosztású alkalmazottja gyülekezeti szolgálatot vállal, de mivel nagy bevételt hozott munkájával a kolhoznak, a kollégák kiálltak mellette. Pál megbízható, becsületes vezető volt. Amikor már lelkész lett, egyre ritkultak a találkozások az államiakkal, de a gyerekekkel éreztették a tanfelügyelők, hogy lelkész az édesapjuk – magyarázza. Margit néni meg tudott bocsátani a vallatóknak. Férjével együtt imádkoztak értük, hogy Isten „könyörüljön rajtuk, mert sötétségben vannak, és nem tudják, hogy mennyire vétkeznek”.
CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN… Hittanórákat, bibliaórákat nem engedtek tartani a ’70-es években. Margit néni gyermekeinek esti mesék helyett bibliai történeteket mondott el. Vasárnaponként Monte Carlóból Virágcsokor címmel hittanóraszerű adásokat sugárzott a rádió, annak befejeztével Margit néni a gyerekekkel megbeszélte a hallottakat, majd megtanította az elhangzott keresztyén éneket. Később csatlakoztak az unokatestvérek, a szomszéd gyerekek, és olyan szép számmal gyűltek össze, hogy félő volt, leveszik a palástot a férjéről, ha észreveszik a faluban. – Kettesével engedtem ki az utcára őket, mert odajönni apránként jöttek, de már kiengedni féltem őket arra, hanem el lehetett menni a kert alatt is, úgy hazamenni… De a szívükben maradt az Ige! – emlékezik vissza Margit néni. Majd, amikor már „enyhült a hurok”, és megengedték a hittanórák tartását, délutánonként katekétaként szolgált férje gyülekezeteiben. Pál öt, később hét gyülekezetnek volt lelkésze, így nagyon sok teher maradt Margit nénire. – Délelőtt reszkettem mindig, hogy ki legyen főlve… – emlékezik. A háztartás körüli teendőkbe a gyermekek is besegítettek. Gyermekneveléséből utólag a dicséretet hiányolja. – Mikor láttam, hogy valamit nem végeztek el a lányok, elkezdtem veszekedni, majd zsörtölődve magam álltam hozzá. Már látom, hogy először meg kellett volna dicsérnem őket azért, amit elvégeztek, mint az Uram tette – majd pedig csendesen megcsináltatni velük a hiányzó feladatot. Így tanít Isten bennünket, már öregen, úgyhogy van mit megbánni, tanulni – figyelmeztet. Tapasztalatait igyekszik továbbadni mindazoknak, akik kíváncsiak rá. Mivel negyven éven át nem engedélyezték a templomok felújítását, így azok igen rossz állapotban voltak. Szőlősgyulán a tetőszerkezet olyannyira elavult, hogy a hívek kiláttak az égboltra a templomból. Margit néni elmondása szerint a férje mintegy tizenöt templom javítását irányította. Amint befejezte a munkálatokat, már egy másik gyülekezetbe helyezték, ahol kezdte elölről, imatermet, parókiát épített. Ő alapította az aklihegyi gyülekezetet, ott ökumenikus templomot épített, melynek tőszomszédságában áll a szintén általa épített Immánuel tábor. Ezalatt ők férje otthonában, Akliban éltek egy kétszobás lakásban. De nem panaszkodott! – Nem voltunk nagyigényűek, hálát adtunk azért, amink volt, és a gyermekeinket is így neveltük – mondja egyszerűen. Hálás érte, hogy gyermekei nem követelőztek, nagyon tisztelettudóak voltak. – Én nagyon szerettem az uramat, ő is engem – mondja mosolyogva Margit néni. 46 évet éltek együtt férjével. Margit néni négy országban élt, pedig szülőfaluja, Nevetlen és későbbi otthona, Akli csak 2,5 km-re vannak egymástól. A csehek alatt magyar nyelvű elemi iskolában tanult. Ott érdekes módon nem a csehet, hanem a ruszint tették kötelezővé, majd az 1938-as első bécsi döntés értelmében magyar állampolgárként a királyházi polgári iskolában folytatta tanulmányait. 2022. január 2.
Reformátusok Lapja 23
| INTERJÚ |
– Csehek, magyarok, szovjetek, majd ukránok lettünk, oszt’ nem költöztünk sehova – mondja már nevetve Margit néni. – Míg a csehek, a cseh rendőrök olyan finomak, a magyar csendőrök már durvábbak voltak – idézi fel. Mire a Szovjetunióban való életet minősítené, Margit néni addigra csak elmereng… – Isten nélkül sajnálni lehet az embereket. Bár a szovjetek nagyon szerettek volna békét, mindent megtettek érte, de Isten nélkül béke nem lesz ezen a Földön – vallja meggyőződve Margit néni. Csendben, imádkozva várja a karácsonyt. – Kérem az Urat, hogy amiben tud, használjon. Lennék kitartóbb a másokért való könyörgésben, mert egyebet már nem nagyon bírok tenni. – A régi karácsonyokra visszaemlékezve kedves gyermekkori emléke: tízéves lehetett, és már állt a karácsonyfa, azzal kezdte meg édesapja a szentestét, hogy leült a karos ládára, és megkezdte a „Krisztus Urunknak áldott születésén” kezdetű dicséretet, amelyet együtt elénekeltek. Anyaként a gyerekekkel ezüstszínűre festették a diót, gyufaszálat dugtak bele, szalagot kötöttek rá, az almákat masnival díszítették. – És megvolt a nagy pénz nélkül a karácsony – mondja, hozzátéve: sokszor ajándék híján telt el az ünnep, de közös éneklésben.
KARÁCSONYI CSODA! A 80. születésnapjára Margit néni lányától üres füzetet kapott ajándékba, hogy „írjam le az emlékeket, a harcokat meg a győzelmeket, hogy az unokák épüljenek belőle”, de ettől a feladattól nagyon megijedt, gondolván, hogy ő nem írónak született. 2009-ben vastagbélrákra operálták. – Az ember ilyenkor mindig magába száll, mert nem tudni, a műtét után visszajön-e, vagy az Úr előtt kell-e megállnia. Akkor mondtam az Úrnak, hogy bár elmulasztottam megírni a könyvet, de ha átsegítesz a műtéten, akkor én hozzáfogok. Műtét után mégsem tudtam meglépni, nem éreztem magam megfelelőnek a feladatra. Majd adventben kemoterápiát kaptam. Egyik éjjel, 24 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
a mellékhelyiségen küszködve, Isten elém hozta mulasztásom, és akkor már kínomban megígértem, hogy ha elveszi ezt a szenvedést, megírom a könyvet. Egyszer csak a fejem búbjától a talpamig végigfutott egy érzés. Felálltam a térdeimről, és azt éreztem, hogy meggyógyultam. Ezután már nem mertem nem hozzákezdeni az íráshoz… Így kényszerítette ki Isten belőlem ezt a könyvet! – idézi fel Margit néni. A Veled, Uram (Visszaemlékezéseim unokáimnak) című, 2014-ben megjelent kötet címét így indokolja: – Amikor elakadtunk valamiben, csak odamentünk az Úrhoz, és ilyen csodákat tett. Margit néni ma úgy gondolja: – Tehetnénk jobb helyre is sok felesleges ajándékot, amiket aztán kidob az ember. Ez nem azt jelenti, hogy ne szerezzünk örömet a gyerekeknek. Én is szereztem, de azt mondják, hogy „nehéz élet van Kárpátalján”, van, de annyi pazarlás is van, olyan felesleges kiadások, amit a szülők nem gondolnak meg, mert másokat utánoznak ahelyett, hogy gondolnának a szegényekre, gondolnának az emberek jobban egymásra. 19 éves korában három évet kért a Jóistentől, 93 évesen most is készül hazamenni, mert erre készülni kell. „Nem tudom, Uram, hogy melyik nap szólítasz el, de készíts el!” – eleveníti fel imádságait Margit néni, s igyekszik letenni Isten elé mulasztásait, aggodalmait, halogatásait. Beszélgetés közben érezhető, hogy nincs benne félelem, inkább békés, tudatos készülődés a nagy találkozásra. – Ha 93 évig mindent jól intézett, akkor nem hagy el. Megígérte. Sőt még azt is, hogy a halál árnyékának völgyében is fogja majd a kezemet. Amikor 2009-ben megműtöttek, és toltak ki a műtőből, Pali és Józsi fiam két oldalról fogta a kezemet. Olyan jólesett az a meleg kéz! És most az Igében olvasom, hogy az Úr Jézus a halál völgyében fogja majd a kezemet. Így ígérte, és ő nem hazudik! Az ő erős kezében még biztosabb leszek! DÓKA VIKTÓRIA, FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS
| MOZAIK |
Erdélyi esperest díjaztak
BIBLIAISMERETI VETÉLKEDŐ A SZEGEDI BÖRTÖNBEN. A Magyar Testvéri
Börtöntársaság szervezésében tizennegyedik alkalommal rendezték meg a büntetésvég re hajtási intézetekben a bibliaismereti vetélkedőt, amelyre a Szegedi Fegyház és Börtönből 110 fogvatartott jelentkezett. A feladatokat a börtön nyugalmazott lelkésze, Koroknai András készítette. Az elítéltek két bibliai könyvet tanulmányoztak a feladatlapok kitöltése előtt és negyven kérdésre válaszoltak, mondta el Juhász Tibor börtönlelkész. Szinte mindenki tudta például azt, hogyan éltek Keresztelő János szülei: feddhetetlenül, az Úr parancsolata és rendelése szerint. A református egyház karácsonyi levelezőlapot, borítékot és bélyeget ajándékozott a versenyzőknek. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.
Magyar Örökség Díjat kapott Gudor Kund Botond lelkipásztor, történész, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese közösségvédelmező szolgálatáért, amellyel hozzájárult a magyar kultúra és tudomány gazdagítása révén a magyar társadalom erkölcsi és szellemi felemeléséhez. A díjat december 18-án adták át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A díjazott tollából lapunk december 12-ei számában jelent meg írás a nagyenyedi kollégium történelméről és a közelmúltbeli visszaszolgáltatásáról. FOTÓ: HIRLING BÁLINT
HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: +36 30 728 8161, info@harangontode.hu. Szálláshely 5 főre Tapolca belvárosában református lelkészeknek, presbitereknek. Tapolca és Vidéke Református Társegyházközség, tapolcairef@gmail.com.
Úrvacsorai kiskehely
Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.
KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com
2022. január 2.
Reformátusok Lapja 25
| MOZAIK |
Református konyha Macaront készíteni nem is olyan bonyolult, mint sokan gondolják. A legfontosabb, hogy pontosan mérjük ki a hozzávalókat. Új munkatársunk, Weberné Zsikai Mária először cukrászként mutatkozik most be Olvasóinknak.
KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS
1
Szitáljuk a porcukrot és a mandulalisztet egy tálba. Utána egy tiszta tálban habverővel kezdjük felverni a tojásfehérjét, amint elkezd habosodni, adjuk hozzá a borkősavat és lassan adagolva a kristálycukrot, az ételfestéket (ha használunk) és a vaníliát, majd verjük kemény habbá. Amint összeállt, dolgozzuk bele a mandulalisztes keverék 1/3-át, kis idő múlva pedig a maradékot is adjuk hozzá. Óvatosan keverjük addig, amíg a massza nem szakadósan, szalagszerűen folyik le a fakanálról. Töltsük habzsákba, majd nyomjunk sütőpapírral bélelt tepsire körülbelül 2,5 cm-es korongokat. Többször csapjuk oda az asztalhoz a tepsit, hogy a légbuborékok kijöjjenek a tésztából. 30-40 percig szárítsuk őket, majd 150 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben süssük. Hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt levesszük a korongokat a sütőpapírról. Fehércsoki-krém (ganache): A tejszínt felmelegítjük, de nem forraljuk, ráöntjük a csokoládéra, amikor felolvadt, sima állagúvá keverjük. Tegyük a hűtőbe pár órára, majd kézi mixerrel habosítsuk fel. A habzsák segítségével a krémet karimaalakban rányomjuk a macaronok szélére. A középen kialakult kis mélyedésbe egy-egy málnát vagy mokkáskanálnyi málnakrémet töltünk, majd másik macaronkorongot nyomunk a krém tetejére. Hűtőben tároljuk. Másnap a legfinomabb! 26 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
3
4
13
5
6
17
20
9
10
29
22
35
32
36
37
41
44
45
49
50
55
27
31
40
23 26
30
39
12
19
25
34
11
15
21
33
42 46
38 43
47
51
52
56
48 53
57
59
69
8
18
24
63
7
14
16
28
Hozzávalók a tésztához: 100 g tojásfehérje szobahőmérsékleten (ez körülbelül 3 közepes tojást jelent) 140 g mandulaliszt (finomra őrölt mandula) 90 g kristálycukor 130 g porcukor 1 teáskanál vaníliapaszta 1/4 teáskanál borkősav ételfesték (por vagy gél állagú) A töltelékhez: 350 gr fehér csokoládé 284 ml tejszín
2
58
60
64
65 70
54
61 66
62 67
71
68 72
Szent-Gály Kata: Bibliás szavak című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első sora (B, D, B, A, A, E). 13. Belül kéret! 14. Kalapszél. 15. A hideg évszakhoz kapcsolódó. 16. Karcsú, New Yorkban! 18. Segítő. 19. Alacsony hőmérsékletű. 20. Nagy szilárdságú, átlátszó műanyag. 22. Római 200. 23. Félelem nélküli, harmonikus állapot. 24. Szülő kedveskedő megszólítása. 26. Hon. 27. Névelő. 28. Kettőzve: József Attila verse. 30. Tyúkbeszéd. 31. Segítség miatti érzés kifejezése. 32. Annál lejjebb. 33. Tanintézet, röv. 35. … Csudra (Gorkij). 37. Francia színész (Jean). 39. Légmozgás. 41. Az elhunytak jó szellemének a neve a régi rómaiaknál. 43. Fővárosi orvosegyetem egykori névbetűi. 44. József Attila-díjas író, grafikus (Veronika). 46. Kihalt emlősállat. 48. 1980-ban alapított, 2011ben feloszlott amerikai rockegyüttes. 49. Igekötő. 50. Porció. 52. Román pénz. 54. Néma arab! 55. Nehézkesen jegyzetel. 56. Gabonát betakarít. 57. Liechtensteini multinacionális vállalat. 59. Sportkutya. 60. Duplán: édesség. 61. Lakodalmasáról híres Pest megyei település. 63. Közterület használatáért fizetett pénz. 65. Orosz gépkocsimárka. 67. … Troll (Heine). 69. Londoni villamos! 70. Osztrák zeneszerző (Wolfgang Amadeus). 72. Női becenév. Függőleges: 2. Repülőtér Párizs közelében. 3. Arab női név. 4. Indíték. 5. Gyakorító képző. 6. Balatonfüred része. 7. A Bakony fővárosa. 8. Nemzetközi gyorsított levélküldés, angol betűszóval (Express Mail Service). 9. Jelenleg. 10. Erkölcstan. 11. Komárom-Esztergom megyei település. 12. Helyes páratlan betűi. 13. Az idézet második sora (E, I, J, H, G). 17. Szerzetes, angolul. 19. Keskeny rés. 21. Hátrahagyott jel. 23. Az egyik oldal. 25. Bankon keresztül továbbít. 26. A feleségek lakosztálya a mohamedánoknál. 27. Másképpen, latinul. 29. Gyümölcsöt szárító. 31. Rossz tanácsadó. 32. Gárdonyi Géza színműve (2 szó). 34. Kívánságot kifejező. 36. Lekötött betét után fizetik. 38. Arzén vegyjele. 40. Folyadék. 42. Tanintézmény, a gyermekek nyelvén. 45. Elkerített terület háziállatok számára. 47. Színültig. 51. Darázs fele! 53. Közterület. 56. Ázsiában és Afrikában előforduló gyík. 57. Főleg fúvós hangszerekre író, Erkel-díjas zeneszerző (Frigyes). 58. Mindenható. 59. Ünnepélyesen átad. 60. Szörényi Levente dala az Utazás c. nagylemezről. 62. Európai vulkán. 64. Trombitahang. 65. Kacat. 66. Klasszikus művészet. 68. Aki betűi keverve. 70. Malek Andrea. 71. Morzehang. Előző rejtvényünk megfejtése: „Uram! borzaszó! megöl ez a köd, Ez a homályos, titkos sejtelem!” (Dsida Jenő: Imádság)
| GYERMEKEKNEK |
Csodák ideje Jó darabig találgatás tárgya volt, hogy mi történhetett Zakariással a szentélyben. Ám hamarosan kitudódott. No, nem azért, mert Jisma bármit is kikotyogott volna. Dehogyis! Pedig de sokszor a száján volt a szó, hogy elmondja, mit olvasott azon az agyagtáblán Zakariás belső szobájában! De igazság szerint nem volt joga elolvasni az üzenetet, hiszen az csak Zakariásra és Erzsébetre tartozik. Meg Istenre, aki elküldte az angyalát Zakariáshoz. Azonban hamarosan gömbölyödni kezdett Erzsébet hasa, így mindenki számára világossá vált, hogy gyermeket vár. – Csoda… Csoda… – lelkendeztek a szolgálók nemegyszer, amikor Erzsébet elhaladt mellettük. – Isten csodája ez! Hiszen Zakariás és Erzsébet is túl öreg ahhoz, hogy gyermeke lehessen! Nagy volt hát az örvendezés Zakariás házában, de még nagyobb lett a vidámság, amikor kiderült, hogy Mária, Erzsébet rokona is eljön hozzájuk vendégségbe a távoli Betlehemből. – Ó, milyen rég nem láttam azt a kislányt – lágyult el Erzsébet hangja, amikor Mária érkezéséről beszélgettek. – Annyira már nem is kislány – hümmögött Zakariás –, maholnap menyegzője lesz Józseffel. – Nekem Mária mindig kislány marad! – nevetett Erzsébet. De bizony rögtön megváltozott a véleménye, amikor Mária megérkezett. Erzsébet, amint meghallotta a kétkerekű kocsi zörgését, már szaladt is Mária elé. Már amennyire terjedelmes pocakja engedte. De elkésett, mert a fiatal lány már lekászálódott a kocsiról, és be is lépett a házba. Udvariasan üdvözölte az idősebb asszonyt: – Az Úr legyen veled, Erzsébet! Ám abban a pillanatban Erzsébet pocakjában rugdosni kezdett a baba, mintha csak örömtáncot járna Mária hangja hallatán. „…és őelőtte jár Illés lelkével…” – jutott eszébe Erzsébetnek Gábriel angyal üzenete. Sokat gondolkodott ezen a fél mondaton, és akárhogyan forgatta, csak arra jutott, hogy a gyermeke a Messiás útkészítője lesz. És most! Most, amikor a magzat meghallotta Mária köszöntését, azonnal ugrálni kezdett a hasában az örömtől. Akkor nem lehet más, mint hogy Mária hordozza a méhében a Messiást! Isten Lelke betöltötte Erzsébetet, és hangos szóval kiáltotta: – Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Hiszen amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Mária szeme megtelt könnyel az örömtől. Nem tudott mást tenni, csak dicsérni Istent. Felemelte a kezét, és így kiáltott: – Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben… – Csoda… – ölelte magához végül Máriát Erzsébet –, csoda történt veled is! Gyere gyorsan! El kell mondanod mindent! A két asszony, az idős és fiatal kézen fogva szaladt be Erzsébet hálószobájába. Jismá, bár tudta, hogy nem illendő, mégsem bírta ki, csak hallgatózott egy kicsit. Fogta a mécseseket, amiket valóban meg kellett tisztítania, és odakuporodott velük Erzsébet szobája elé. A füle hosszúra nyúlt, hogy el ne veszítsen egy hangot is. De csak mondatfoszlányokat hallott: –…Gábriel…, betelsz Szentlélekkel…, a Magasságos Fiának nevezik… Uralkodásának nem lesz vége… Jisma szíve majd kiugrott az örömtől. Mert akkor igen! Valóban megtörténik! Mária gyermeke lesz a Messiás! Zakariás és Erzsébet fia pedig a Messiás útkészítője. Akit majd Jánosnak neveznek el, ami azt jelenti: „Kegyelmes az Úr.” MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN
2022. január 2.
Reformátusok Lapja 27
| AJÁNLÓ |
Újévi jókívánságok linóleummetszeten A Hagyományok Háza ad otthont a XX. század egyik legsokoldalúbb magyar képzőművésze, A. Tóth Sándor legújabb kiállításának. A tárlat a művész újévi köszöntésre szánt képeslapjaira fókuszál, amelyekkel az elmúlt év történéseit, fontosabb eseményeit osztotta meg ismerőseivel, barátaival. A BUÉK Tóthék című kiállítás január 22-ig tekinthető meg. – Nincs olyan helyen a XX. századi magyar képzőművészet kánonjában A. Tóth Sándor, mint ahol sokunk szerint lennie kellene – mondja Feledy Balázs művészettörténész, aki a BUÉK Tóthék című HEGEDŰS kiállítást megnyitotta. Hozzáteszi, hogy a rendszerBENCE váltásig mellőzöttnek számított A. Tóth Sándor ismertségében és elismertségében nagy előrelépés történt az elmúlt három évtizedben, köszönhetően a művész hagyatékát gondozó fia, Tóth Gábor Sándor fáradhatatlan munkásságának.
A KUBISTA-EXPRESSZIONISTA Annak, hogy A. Tóth Sándor nem lett ünnepelt, országosan ismert művész még élete során, nemcsak az az oka, hogy a második világháború után klerikálisnak, irredentának bélyegezték, hanem a több lábon állás is. – Ez minden művésznél veszélyes helyzetet teremt. Mert akik csak festészettel, csak szobrászattal vagy csak írással foglalkoznak, azokról egyszerűen elmondható, hogy festők, szobrászok, írók. A. Tóth Sándor viszont kiváló festő és hasonló kvalitású grafikus volt, nem mellesleg nemzetközi szinten elismert bábművész és kivételes felkészültségű, sok nyelven beszélő tanár – mondja Feledy Balázs. A művészettörténész szerint A. Tóth Sándornak a képzőművészet mellett fantasztikusan jó tolla is volt, élete egy szakaszában szakírónak is számított, esszéket, kritikákat is publikált. Mindezek mellett több közéleti szerepet is vállalt: a Pápai Református Kollégium tanára volt, illetve cserkészvezető is. – Igazi reneszánsz alkat, aki mindezeket nagyon jól össze tudta egyeztetni személyiségében egész élete során – állítja Feledy Balázs. Megjegyzi, hogy A. Tóth Sándor művészete – elsősorban bábművészeti munkássága folytán – még mindig ismertebb Nyugat-Európában, mint itthon, noha 1932-től, miután Franciaországból hazatérve állást kapott a Pápai Református Kollégiumban, Magyarországon alkotott. Tette mindezt úgy, hogy az utazás iránti vágy és a teljesült utazások szervesen hozzátartoztak életéhez. – Ha A. Tóth Sándor festészetéről beszélünk, akkor a kubizmust, egyfajta tömör formaképzést kell megemlítenünk mint rá jellemző stílusirányzatot, művei mindig megmaradtak a realitások és ábrázoló keretek között. Ugyanakkor figuráiban, szakrális képeiben erős jelképiség is megjelenik – ennek ellenére azt mondanám, hogy természetelvű művésznek számít, akinek festészetében nagy szerepe van a jelképességnek, és 28 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
jellemző stílusjegyévé vált az expresszionizmus. A. Tóth Sándor a szimbolizmusnak nem az absztrakt ágát képviseli, hanem inkább a természetábrázoló ágát – jellemzi néhány mondattal az 1980-ban elhunyt művész munkáit Feledy Balázs.
BUÉK TÓTHÉK Hogy csak egyszeri alkalomnak indult-e és utána vált-e szenvedéllyé, vagy már az első újévi képeslap elkészítésénél úgy gondolta A. Tóth Sándor, hogy évtizedeken átívelő munka lesz, nem tudni biztosan. Azt viszont igen, hogy az első linómetszet-képeslap az 1931-es újévre készült, akkor, amikor honvágya hazahozta Párizsból, majd a pápai kollégium tanára lett,
A. Tóth Sándor művészete – elsősorban bábművészeti munkássága folytán – még mindig ismertebb Nyugat-Európában, mint itthon. de az első kinyomtatott és megőrzött lapok az 1932-es évet köszöntik. – Ekkor huszonnyolc éves, már jól ismerte a sokszorosításnak ezt a technikáját. Ebben az évben ráadásul két lapot is készített – mondja Feledy Balázs. A. Tóth Sándor majd ötven éven keresztül küldött rokonainak, barátainak, ismerőseinek, tanítványainak a képeslapokból, amelyek negyvenhét éven ívelnek át. Ezekből – illetve ezek felnagyított digitális másolataiból – rendezett kiállítást a Hagyományok Háza. A nyomatkészítésnek három alapvető fajtája van: a magasnyomás, a mélynyomás és a síknyomás, mindegyik nagy hagyományokkal rendelkezik – magyarázza Feledy Balázs hozzátéve, hogy a linóleummetszés – szemben a több ezer éves fametszetekkel – viszonylag új technika, leginkább azért, mert a linóleum alig százéves találmány. A XIX. században feltalált anyagot viszonylag hamar felfedezték maguknak a művészek is, akik a könnyebb metszés miatt választották a fa helyett. A művészettörténész kiemeli, hogy bár valóban viszonylag egyszerűbb metszeni a linót, de mivel magasnyomású technika, így az kerül majd a nyomatra, ami kiemelkedik a metszet síkjából. A. Tóth Sándor képeslapjainak központi figurájává néhány év után Tamási Áron főhőse, Ábel vált, a művészre jellemző stílusban. – A. Tóth Sándor kubista stílusa tetten érhető a BUÉK-képeslapokon is. A térértelmezés, a szögletes formák
| MOZAIK |
kiemelése mellett a tömörség jellemző ezekre a nyomatokra. Ez a tömörség nem édeskés, és bár van benne humor, nem „jópofáskodó”, hanem inkább bővérű és feszes, sokszor ironikus. Éppen ezért a rajzok majdhogynem parasztosan, népiesen kemény megfogalmazásúak – mondja Feledy Balázs. – Egy-egy képeslap részben az előző év összegzése, hála Isten megtartó kegyelméért, a hitért, a szolgálatért, a családért, örömért, próbatételért, és reményteli előretekintés a következő esztendőbe, mintegy imádság az új esztendőért – fogalmazott köszöntőjében Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a kiállítás megnyitóján.
OTTHON, AZ ASZTALNÁL – Csodálatos készülődés volt az adventre – emlékszik vissza Tóth Gábor Sándor azokra a karácsony előtti estékre, amikor édesapja otthon tervezte, rajzolta, majd metszette a képeslapok alapjául szolgáló linóleumot. – A dolgozóasztala mellett volt a mi leckeíróasztalunk, ahol délutánok nagy részét töltöttük. Már november végén elkezdte rajzolni a képeslapot, és ha nem tudtunk rájönni, hogy mit ábrázol a kép, akkor ő elmondta. A. Tóth Sándor családja is kivette a részét a képeslapok készítéséből, a metszés és a nyomdai sokszorosítás után otthon, egyenként, kézzel színezték ki a lapokat. – Egyedileg voltak kiszínezve egy-egy mozdulattal, ami jól látszik a képeslapokon is. Ezáltal mindegyik egyedi művé vált, noha sokszorosított grafikának nevezzük – mondja Feledy Balázs.
ÁBEL A KÉPESLAPON Tamási Áron főhőse az 1937 újévére készült képeslapon tűnik fel először. Ezen Ábel horgászik, a horgászzsinór végén pedig egy nagy hal látható. Ábel küzd a nagy hallal, mert tudja, hogy valami értékes akadt a horgára. Tóth Gábor Sándor magyarázata szerint édesapja a képeslap elkészítésekor már sejtette, hogy sikeres lesz az 1937-es Párizsi Világkiállításra készült Madách Imre Az ember tragédiája bábfeldolgozása, amelynek egyiptomi jelenetéhez ő tervezte a bábokat. Így is lett, az
Arc-en-Ciel bábszínház aranyérmet kapott a Madách-mű első francia nyelvű művészi bábelőadásáért. Az 1939-es lap pedig boldogan köszönti a visszatérést, hogy a művész szülővárosa, Rimaszombat ismét Magyarországhoz tartozik. Ábelt, aki több mint harminc képeslap központi alakjaként látható a közel ötven év alatt, a legtöbbször valamilyen szimbolikus cselekedet közben ábrázolja A. Tóth Sándor. Ábel az 1942-es képeslapon a győzelem jelét, egy „V”-betűt fest, 1946-ban a távolban vöröslő napot nézi, 1957-ben egy tojásból kikelt kis kakast les, de sokszor feltűnik a figura mellett a békegalamb, vagy éppen a lámpás és a láng mint a remény szimbóluma. Ábel a családi eseményekből is kivette a részét: tortával köszöntötte 55. életévét betöltő alkotóját az 1959es képeslapon, az 1969-esen lakodalmast táncol, kucsmáján G és M monogram olvasható. Az alkotó fia, Gábor ebben az évben házasodott. Az 1971-es lapon Ábel egy csecsemőt tart pólyában, a háttérben egy bölcső látható, ekkor született meg A. Tóth Sándor második unokája. Ábel a végsőkig elkísérte a művészt, aki 1979-ben leroskadva, de a lámpását magasra tartva ábrázolja őt, az utolsó, 1980-as képeslapon pedig a békegalamb száll el Ábel kezéből.
KALLÓDÓ LAPOK A Hagyományok Házában látható tárlat nem teljes, ugyanis számos olyan év van, amelyből nem maradt fent sem a képeslap, sem pedig a linóleummetszet. Összesen negyvenhét képeslap ismert, melyek közül több eredetiben is megtekinthető a január 22-ig tartó kiállításon A. Tóth Sándor több festménye, grafikája mellett. A vitrinekben eredeti metszett linóleumot és a metszéshez szükséges eszközöket is kiállítottak, a tárlatot a családtól származó relikviák teszik teljessé. Feledy Balázs szerint néha előfordul, hogy egy-egy antikváriumban felbukkan néhány képeslap, mint ahogy más műveit is eladásra kínálja időközönként egy-egy galéria. – Kevés munkája, festménye kerül ma aukcióba vagy galériák kínálatába. Ha mégis, ezek több millió forintért cserélnek gazdát. 2022. január 2.
Reformátusok Lapja 29
| PORTRÉ |
Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Szilágyi Tamást, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola lelkészét, igazgatóhelyettesét kérdeztük.
3
Milyen az iskolai élet a „kis Tk”-ban? Nyolc évfolyamon 40 osztályunk van, több mint ezer tanulóval és 80 pedagógussal. Gyakorlóiskola vagyunk, tanító, lelkész és tanár szakos hallgatók képzését is ellátjuk. Sokféle programot szervezünk, élénk és sokszínű életet élünk, bár a vírushelyzet ezt alaposan átírta. A hittanoktatásban is részt veszek, munkaközösségünknek nyolc tagja van. A hittanoktatás találkozás, amiből sok minden lehet. Fontos a „mit”, de még inkább a „hogyan”, a tartalom, a szemlélet átadásának módja. S ha néhány tanévig tudunk együtt haladni, abból az útravalóból is magukkal vihetnek valamit a ránk bízott diákok, amiből mi is merítünk.
Szilágyi Tamás Miskolcon született 1972-ben. Lelkész, 25 éve vallástanár, 2013 óta nevelési intézményvezetőhelyettes a „kis Tk”ban, azaz a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kölcsey Ferenc Tanítóképzési Intézetének a gyakorló általános iskolájában. Feleségével három gyermeket nevelnek.
4
1
Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára? Gyermekkorom a Zemplénhez kötődik, ott végeztem tanulmányaimat. Édesapám körzeti orvos, édesanyám óvónő volt, így mindenki ismert minket. Mintaként kaptam a családi, rokoni kapcsolatok ápolásának fontosságát, évente Szerencsen családi találkozót szerveztünk. Egyházi kötődésünk mindig volt, anyai dédnagyapám bihari esperesként szolgált Darvason, apai nagyapám kántortanítóként Göncön. Testvéreimmel gyermek-istentiszteletre jártunk, szerepeltünk a karácsonyi műsorban, természetes volt, hogy konfirmáljak. Az iskola és a család véleménye alapkérdésekben különbözött, de az utóbbi formálta szemléletemet.
2
Hogyan határozta el, hogy lelkész lesz? Az érettségit követő évben érlelődött meg bennem, hogy teológiára jelentkezem. A szerencsi gyülekezetben élénk ifjúsági élet folyt, együtt voltunk, formálódtunk. Anyai nagymamám, aki akkor velünk élt, komolyan vette hitét és kegyességét. Ez rám is hatással volt. A szüleim támogatása mellett e tényezők érhettek össze a döntésemben. A családi, rokoni kötődés mellett a nagy hagyományú és folyamatosan működő lelkészképzés kialakult struktúrája is Debrecenbe vonzott. 30 Reformátusok Lapja
2022. január 2.
Mit jelent „az iskola mint misszió” fogalompáros? Egyházkerületi fenntartású intézmény vagyunk. Református tanulóink 90%-a debreceni gyülekezetekhez tartozik, lelkészi ajánlást 40-45 gyülekezetből kapunk. Ajánlást hozni nem nehéz, de a gyülekezeti kapcsolatot elmélyíteni az. Ebben a református iskolának, amely számomra híd a családok és a gyülekezetek között, feladata van. Arra kérjük tanulóinkat, hogy havonta legalább egyszer vegyenek részt gyermek-istentiszteleten abban a gyülekezetben, ahonnan az ajánlást kapták, és ahol majd konfirmálni fognak. Erre a célra készítettük az „Atyám házában” hívogató füzetet. A járványhelyzet előtti években tanulóink 80%-a részt vett a gyülekezeti alkalmakon. Ez közös felelősség és feladat. Az iskola falain belül is vannak igei alkalmaink. A gyermekek csendesperceken, a pedagógusok tanári bibliaórákon vesznek részt, ünnepi istentiszteleteinket a Nagytemplomban tartjuk.
5
Hogyan kapcsolódik ki? Családommal a nagytemplomi közösség tagjai vagyunk, a lelki feltöltődésben fontosak a gyülekezeti alkalmak. Szívesen olvasok, szeretünk családi körben kirándulni, együtt játszani, vagy akár közösen filmet nézni, és a rendszeres sport is része a hétköznapjaimnak. SZIRÁK SÁRA
