Reformátusok Lapja 2021/43. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

43. SZÁM,

2021. OKTÓBER 24.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Reformációi gála az Urániában 9 771419 856007

SZELÍD, DE HATÁROZOTT HITVALLÁS

21043

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

…ha te akarod, tisztességedre vagyon, nekünk hasznunkra: vígy ki e fogságból. Ha pedig azt végezted, hogy ez tömlöcben, fogságban légyen halálom, mint szegény Keresztelő Jánosnak a tömlöcben vettetéd fejét, sok szentek holtak meg a tömlöcben, mint Dávid mondja: legyen a te akaratod. Csak a te Lelkedet ne vedd el éntőlem, és kegyelmedet, az hitet és reménységet ne hagyd megfogyni énbennem, kétségbe se hagyj esnem, sőt tebenned örüljek, hálát adjak teneked, békével szenvedhessek, ezeket Krisztusért add meg.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Hirling Bálint

INTERJÚ • 6. „A figyelmesség évét hirdettük meg” | Fischl Vilmos evangélikus lelkészt, a MEÖT főtitkárát kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Isten a Corvin közben | Németh Áron vezércikke INTERJÚ • 8. Évente kétszer tíz perc | Regéczy-Nagy László özvegyével, Gál Mártával beszélgettünk EGYHÁZI ÉLET • 12. Helyzetképek a protestáns keresztyénségről Észak-Amerikában és Európában | Márkus Tamás írását ajánljuk REFORMÁTUS ÉLET • 18. Szeretni és elfogadni feltétel nélkül | Az Országos Református Cigánymisszió éves konferenciáján jártuk INTERJÚ • 22. Ő győzött | Trill Zsolttal Pógyor Istvánra emlékezünk

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. október 24.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

X. 24. VASÁRNAP

X. 25. HÉTFŐ

X. 26. KEDD

X. 27. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…úgy dicsőítsék…” (2Thessz 3,1–5)

Az első keresztyének rendszeresen összegyűltek, imádkozva, Isten igéjének magyarázatát hallgatva. Az apostol a dicsőítésről szólva e rendszeres istentiszteletekre gondol. A dicsőítés: az Úr dicsőítése igével, evangéliumi üzenettel, imádsággal, az evangélium ügyéért való közbenjáró könyörgéssel, hogy terjedjen az Isten szabadító, megváltó szeretetének Igéje. Bibliai értelemben ez a dicsőítés (1). Nem mindenkié a hit, csak azoké, akiken az Isten könyörül, megnyitja egész valójukat, és akik ezáltal elhagyják gonoszságukat, akiket a hűséges Isten megőriz a gonosztól. Nem mindenkié a hit, de nem is feltétlenül azoké, akik emlegetik az Urat (Mt 7,21), miközben megmaradtak gonoszságukban (2–3). A dicsőítő nép megtartja mindazt, amit Isten Igéje elrendel: a krisztusi szeretetben állhatatos. Bármely cselekvésünkben csak azért fohászkodhatunk, hogy ne emberi indulat, hanem az Úr szeretete irányítson bennünket. Ő mutassa meg minden helyzetben, miként érvényesülhet ez a krisztusi szeretet, a ránk bízott örökséget krisztusi indulattal kiteljesítve, a gonoszkodás csipkelődése nélkül (4–5). Ez 45  43. zsoltár (11) „…haszontalan dolgokat művelnek.” (2Thessz 3,6–18)

Az apostol fáradságos vesződséggel dolgozott mindegyik gyülekezetében. Nem terhelt senkit (8). Nem volt tétlen abban sem, hogy magát állítsa példának minden hívő elé (9). Ezért megintette azokat, akik tétlenkedtek (6), haszontalan dolgokat műveltek (11). Nekik megparancsolta, hogy csendben dolgozva a maguk kenyerét egyék (12), aki ugyanis nem dolgozik, ne is egyék (10). Arra is intette őket, ne fáradjanak meg a jó cselekvésében (13). Aki nem fogadta meg az intést, kiközösítették, de imádkoztak érte, hogy megújulva, szeretettel fogadhassák majd vissza (14–15). A mi bajunk az ellenkezője: képtelenek vagyunk haszontalanságokat művelni, mert egész életünk arra összpontosul: jobban éljünk, hasznosan, egyre több hasznot termelve. A mi nyomorúságunk: nem tudunk elcsendesedni, megnyugodni, gyönyörködni. Még a szent szolgálat is gürcöléssé torzult. Ha ma járna közöttünk az apostol, bizonnyal ezért intene meg bennünket. Az inga mindkét irányban kilengett. Jézus Krisztus kereszten széttárt keze mindkét nyomorúságunkat: tétlenségünket, tevékenységmániánkat felvitte a keresztre – minden más nyomorúságunkkal és bűnünkkel együtt –, hogy nekünk szabadulást adjon azokból. Ez 46  484. dicséret (11) „Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium…” (1Tim 1,1–11)

Az Isten szeretet (1Jn 4,8). Isten ezért teremtett életet és teremti újjá, ami elromlott. Isten boldogsága az életet ajándékozó, megtartó és megváltó szeretet, amely számunkra az evangélium, amelyből minden boldogságunk származik. A boldogság az üdvösségben teljesedik ki. Ezt az evangéliumot akkor Pálra bízta az Isten, most ránk, akik ennek boldogságát megtapasztaltuk. Isten Igéjét tehát csak úgy hirdethetjük, hogy abban ez az örömhír szólal meg, amely a történelemben Jézus Krisztusban teljesedett be, Isten üdvterve szerint, és benne fog kiteljesedni is. Ha úgy hirdetjük Isten üzenetét, hogy az vitákra vezet Isten üdvözítő tervének megismerése helyett (4), ha csak tant, törvényt, parancsokat, felszínes erkölcsöt hirdetünk (7–10), akkor tév tanítókká leszünk (3). Ha úgy akarunk tanítókká lenni, hogy nem értjük Isten szándékának lényegét, amelyet ő Jézus Krisztusban megmutatott, akkor nem a boldog Isten követei vagyunk, hanem boldogtalanná teszünk másokat (7). Isten szándéka a tiszta szívből fakadó szeretet (5). A valóságos szeretet forrása az Isten üdvözítő szeretete, amelyért Isten drága áldozatot hozott, egyszülött Fiát adta érettünk (Jn 3,16). Az egészséges tanítás boldoggá tesz, szabaddá, amelyből Isten rendjének Lélektől vezetett megtartása következik (10). Ez 47  193. dicséret (16) „…énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne…” (1Tim 1,12–20)

A bizonyságtevő először hálát ad, hogy az Isten őt Jézus Krisztus szolgálatára rendelte. E rendelés isteni döntés. Isten üdvösségesen döntött felőlünk, nincs mitől félnünk, ezért az Urat szolgáljuk minden tettünkkel. Ez életünk öröme, értelme (12). A bizonyságtevő megvallja, milyen volt ő az Úrral való találkozás előtt: káromló, erőszakos, tudatlan, azaz hitetlen (13). Valódi változás csak akkor történhet, ha Isten irgalma könyörül rajtam, és belátom: nem a másik a hibás, hanem mindenekelőtt én (15)! A bizonyságtevő megvallja, mivé formálta őt az Úr kegyelme. Hiszen megtapasztalta: az bőségesen kiáradt őrá (14). E kegyelem Isten könyörületének,

Reformátusok Lapja 2021. október 24.

| AZ IGE MELLETT |

végtelen türelmének cselekvése, amely üdvözít, örök életet ajándékoz nekünk (15–16). A bizonyságtevő csak azért szólal meg, hogy mások is hallják az evangéliumot, az igaz beszédet: Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy üdvösséget adjon a kárt szenvedett embervilágnak, azoknak, akik hinni fognak (15–16). A bizonyságtevő mindezért az Urat magasztalja, aki halhatatlan, egyetlen, örök Isten, aki Jézus Krisztusban láthatóvá lett, és örökségét visszaajándékozta nekünk (17). Ez 48  261. dicséret (1) „…minden emberért…” (1Tim 2,1–7)

Imádkozzunk minden emberért! (1) E közbenjárás alapja, hogy Jézus Krisztus közbenjár érettünk az Atyánál: jókat mond rólunk az Isten előtt. Micsoda örömhír, hogy Jézus Krisztus jó hírünket viszi az Isten elé! Nem azért, mert jók vagyunk, hanem mert ő jó, igazán szeret, mert megváltott minket. Ő a mi egyetlen, áldott közbenjárónk, aki váltságul adta az életét mindenkiért (5). E szeretet minket is arra rendel (6), hogy ezzel az indulattal legyünk mi is mindenki iránt. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt (3). A „minden ember” számunkra azokat jelenti, akik között élünk, akiket az Isten ránk bízott, akik nekünk örömöt szereznek vagy keserűséget okoznak (Mt 5,44). A „minden ember” közül kiemeli az ige a vezetőinket: őértük azért könyörgünk, hogy hitben szolgáljanak, Isten dicsőségét és a rájuk bízott emberek javát munkálják. Isten népe mindig az Úrhoz hűséges, nem az adott hatalomhoz, de mindig könyörög: az Isten országa épüljön e világban, aminek jele a nyugodt és a csendes élet, tisztességben és kegyességben. Aki az ellentéteket élezi, az nem Isten országának követe. Mindenkiért imádkozunk, mert Isten akarata az üdvösség (4). Az ember nézőpontja csak ez lehet: reménységgel tekinteni mindenkire. Isten tökéletes döntése pedig látja, kik tartoznak a mindenki körébe. Zsolt 73  73. zsoltár (9) „Ugyanígy az asszonyok is…” (1Tim 2,8–15)

Gyönyörű egységet hangsúlyoz itt az apostol. A férfiak és az asszonyok együtt imádkoztak az istentiszteleten, bűnbánattal, harag és kételkedés nélkül, a kezeket lélekben, vagy láthatóan is felemelve, az Úr előtt együtt leborulva (2,1–2). Férfi és nő egyaránt vétkezett, az Úr kegyelmére szorulnak, és Isten rendjében teljesedhet ki újra az életük (13–14). A férfi legyen férfi, a nő pedig nő! Ezt kiváltképpen az asszonyokra nézve fogalmazza meg az apostol, de ez alapján a férfiak magukra nézve is meghallhatják az intést. Az asszonyok legyenek nők, az Úrtól kapott szépségüket megbecsülve, de nem kihívóan, hanem szemérmesen, mértékletesen, istenfélelemmel (9–10). A Bibliában sok példát találunk arra, hogy az Ige továbbadói, a szabadítás örömhírének hiteles szolgái, tanítói asszonyok, az Úr rendelése szerint. De Isten rendje szerint az asszonyok legyenek csendben, ha csak úgy tudnak megszólalni, hogy a férfiakon uralkodnak. Ez persze a férfiak nyomorúsága, akik gyakran nem gondoskodó, felelős hűséggel szeretik asszonyaikat, hanem gyengék a hitben, a szolgálatban, a férfiszerep minden területén. E szakasz jobban meginti a férfiakat, mint a nőket. Zsolt 74  74. zsoltár (1) „…ha valaki püspökségre törekszik…” (1Tim 3,1–7)

A püspök a gyülekezet vezetője, lelkipásztora (1). Isten Igéje minden vezetőt arra rendelt: az ő rendjét és országát építse. Ki-ki a maga Istentől rendelt helyén az Úrtól kapott feladat felelős felügyelője. Tehát: püspök vagy a magad helyén. Mielőtt a saját vezetődet okolnád valamiért, magadat kérd számon: te milyen vezető vagy? Milyen legyen a püspök? Törekvő, aki arra igyekszik, hogy az Úrtól kapott feladatát szentül, jól végezhesse (1). Hiteles legyen, akinek rendezett a családi élete. Mert aki nem tudja igazgatni a saját házát, miként tud igazgatni hazát, egyházat? (4–5) A püspök legyen feddhetetlen minden területen. Ez azt jelenti: nemcsak a „belső körnek”, hanem a kívülállóknak is jó véleményük van róla, sokak előtt is hiteles (7). E feddhetetlenség nem tökéletesség, hanem életszentség, megtisztuló élet: megfontoltságban, tisztességben, pénzügyekben, emberi kapcsolatokban, szenvedélyektől való mentességben (2–3). Mindegyik területen könnyen eshetünk az ördög csapdájába (7). Ezért a püspök elsőrenden hívő. Naponta könyörögve az Úr kegyelmére hagyatkozik, kérve a megtartatást, a felemeltetést, a mennyei erőt és bölcsességet, a hálatelt alázatot. Csak az Úr hatalmas kegyelme tarthatja meg a püspököt. Zsolt 75  75. zsoltár

X. 28. CSÜTÖRTÖK

X. 29. PÉNTEK

X. 30. SZOMBAT

2021. október 24.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Szegeden a Területi Női Találkozót, itt az úrvacsorát helyeztük a középpontba. A szombathelyi Ökumenikus Missziói Napon a tagegyházak missziói bizottságának lelkészei szolgáltak különböző gyülekezetekben. Fontosnak éreztük, hogy abban erősítsük meg az itt szolgáló lelkészeket, hogy Jézus Krisztust együtt hirdetni nagy dolog, mert bár különböző felekezetekhez tartozunk, Jézus Krisztus mindannyiunkat összeköt, katolikusokat, ortodoxokat, anglikánokat, protestánsokat egyaránt. Kiemelném a záró reformációi istentiszteletet, amelyre október 24-én kerül sor Budapesten a Metodista Egyház Központjában, ahol Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, MEÖT-alelnök hirdeti az Igét. Az úrvacsorás istentisztelet liturgiájában az Ökumenikus Tanács tagegyházainak főpásztorai szolgálnak. Október 31-én 17 órai kezdettel pedig reformációi megemlékezést tartunk Budapesten, a Reformáció Parkban, amelyen Molnár János, a református Zsinat világi elnöke tart ünnepi beszédet, imádságot mond Steinbach József, az Ökumenikus Tanács elnöke, közreműködik a Fóti Baptista Fúvóskar, és a megjelent egyházi vezetők áldást mondanak.

A figyelmesség évét hirdettük meg Isten közelsége fészek és erőforrás egyéni és egyházi életünkben is – mondta Steinbach József püspök igehirdetésében a reILLÉNYI ÉVA formáció hónapjának nyitó istentiszteletén. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa októberben, a reformáció hónapjában országszerte számos rendezvénnyel hívja fel a figyelmet a méltó ünneplés fontosságára. Fischl Vilmos evangélikus lelkésszel, a MEÖT főtitkárával beszélgettünk. A rendezvénysorozat idei mottója Pál apostol zsidókhoz írt leveléből való: „Figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.” Miért éppen ezt a mottót választották az idei rendezvénysorozathoz? Azt gondoltuk, hogy a pandémia időszakában nagyon fontos egymásra figyelnünk, ezért hirdettük meg a figyelmesség évét az idén. Az Ige szerint a figyelés Jézusra irányul, de aki Jézusra fókuszál, az a másik emberre is összpontosítja a tekintetét, vagyis ebben az időszakban még inkább fontos az egymásra figyelés. És ha Krisztust helyezzük a középpontba, akkor már a reformáció egyik alaptanításánál vagyunk, azaz hogy „egyedül Krisztus az, aki üdvözít bennünket”. Az ünnep általában örömmel jár, miként tudunk örülni ebben a koronavírusos időszakban, amikor oly sok az aggodalom? Már annak is örülnünk kell, hogy a jelenlegi helyzet megengedte, hogy élőben ünnepeljünk a zenés nyitó istentiszteleten, a Deák téri evangélikus templomban. Sikeresen megtartottuk 6

Reformátusok Lapja 2021. október 24.

Napjainkban sokat halljuk, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világban. Így az egység megteremtése talán még inkább fontos, ebben megvan a hívők személyes felelőssége is. A saját életünkben kellene elkezdenünk a változást, hangsúlyosabban kellene vállalni a keresztény értékrendet. Jézus a főpapi imádságában ezt kéri: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21), ez az ökumené központi igéje is, hogy Krisztus legyen a mi életünk középpontjában, és ha ő valóban ott van, akkor mi nap mint nap megújulva tudjuk Isten Igéjét megélni és közvetíteni mások számára. A kereszténység valóban a legüldözöttebb vallás a világon, naponta tizenkét ember hal meg azért, mert keresztény. A vallási üldözöttek nyolcvan százaléka keresztény. Ezeket a gondolatokat mindig figyelemmel kell kísérnünk, amikor a kereszténységért küzdünk. Amikor egy muszlim akkor érkezik például a repülőtérre – láttam ilyet –, amikor az ima ideje van, akkor ő előveszi az imaszőnyegét és imádkozni fog. Mi meg elmegyünk egy étterembe, és félve tesszük össze a kezünket, hogy elmondjuk az asztali áldást, mert mi van, ha a pincér meglátja. Engem például nem érdekel, hogy ezt ki látja az éttermekben. Csak akkor tudjuk megfordítani a jelenlegi negatív tendenciát, ha megőrizzük a keresztyén hovatartozásunkat; ezt úgy tudjuk megerősíteni, hogy imádkozunk, naponta olvassuk a Szentírást, és olyan életet élünk, hogy másoknak az vonzó legyen, hogy a fiatalok ne lesajnálva mondják: „na, ez is keresztyén”. Nekünk keresztyén emberként arra kell törekedni, hogy minél inkább megtartsuk Európa keresztyén identitását. Itthon templomokat építünk és újítunk, de az embereknek meg kell tölteniük azokat.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

NÉMETH ÁRON

Isten a Corvin közben A szerző teológus

„Apu, Isten szokott focizni?” – ebből a kérdésből indul ki Lázár Ervin megható története, amelyben a gyermeki és apai hit végül egységre talál abban a felemelő gondolatban, hogy ha Isten csak öt percre beállna a magyar válogatottba focizni – és miért is ne tenné –, akkor nem fér kétség a győzelemhez. A focis történet persze túlmutat a kisfiú által áhított magyar Eb-sikeren, és az apa még hozzáfűzi imádságában: „S ha már itt jársz köztünk és volt öt perced a focira, miután leveszed a szerelésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nem csak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd a vállunkra a kezed.”

„A Krisztus által kivívott szabadság sem volt vértelen, csak éppen nem a mi vérünk folyt érte. Egyszemélyes szabadságharc minden ember felszabadulásáért.” Történelmének zivataros századaiban a csetlő-botló magyar nép talán sokszor szerette volna így maga mellett tudni Istent. Úgy, mint aki a mi csapatunkban játszik, a mi ügyünkért harcol, aki a mi győzelmünket garantálja. Isten szabadító. Az Ó- és Újszövetség istenképének közös vonása ez, jóllehet különböző korokban más-más tapasztalatok vezették Isten népét erre a felismerésre. Az Ószövetség népe az Egyiptomból való kiszabadulás eseményében fogalmazta meg saját vallásos eredettörténetét, azt az alapélményt, amely mindig az Istenhez tartozásra emlékeztette. Izráel ekkor a szabadító Istennel találkozott. Nem egyszerű politikai felszabadítás történt, hanem a halál torkából való megmentés. Egyik oldalon a teljes egyiptomi haderő, a kor legütőképesebb haditechnikájával, a másik oldalon a Vörös-tenger, a káosz félelmetes erőinek gyűjtőhelye. Izráel jól érzékeli a biztos halált. Nincs értelme kardot rántani vagy menekülni, de nem is kell: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,14) A megváltás, megszabadítás, üdvösség szempontjából ennyi az ember része. Izráel nem (csak) az egyiptomi kényúrtól és a rabszolgasorsból szabadult meg, hanem felszabadult arra, hogy Isten népe legyen. Kerül még Izráel fogságba, kell még elnyomás alatt

élnie később is, de az exodusz jogán ők már Isten népe maradnak. Az Újszövetség népe egy másik kivonulástörténetben találta meg identitását. A békesség Istene „az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust” (Zsid 13,20), ez a Jézus lett a mi Szabadítónk. A Krisztus-esemény arról szól, hogy Isten magára húzta az emberiség mezét, beszállt a csapatunkba, hogy hozzásegítsen a győzelemhez, hogy megszabadítson a bűntől és kárhozattól. Felvette az emberiség mezét, a bőrét, a húsát, a testét, „magára vette szennyes ruhámat”, és megnyerte azt a meccset, amelyben mi, bűnös emberek vert helyzetben voltunk. A Krisztus által kivívott szabadság sem volt vértelen, csak éppen nem a mi vérünk folyt érte. Egyszemélyes szabadságharc minden ember felszabadulásáért. Walter Lüthi svájci lelkipásztor az 1956. november 6-án, Bernben tartott igehirdetésében a magyarországi forradalomról emlékezett meg. Ebben a prédikációban így fogalmaz: „Mivel Krisztus feltámadott, lehetségessé vált, hogy bár szabadságharcosok meghalhatnak, a szabadság győzedelmeskedik.” Sokan nem ezt várták, várják Jézustól, inkább látták volna karddal vagy gépfegyverrel, lyukas zászlóval vagy „Romani ite domum” transzparenssel a kezében, de ő másfajta szabadságban gondolkodott, amit az ember nem vívhat ki magának. A Vörös-tenger partján vagy Jézus sírjában véget érnek az ember lehetőségei, az marad, amit a Siralmak könyve így fogalmaz meg: „Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26) Vajon ott volt Isten a Corvin közben? Érdekelte őt a magyar szabadság? Törődött a pesti srácokkal? Bárcsak ott lett volna, akár csak öt percre, akkor biztos nem húsz napig tart a reménység, és ha még novemberre is maradt volna, akkor kommunista diktatúra helyett az Isten országa jött volna el ’56 után. Persze, hogy ott volt Isten a Corvin mozinál, ahogyan Mohácsnál és Világosnál is. Ott volt Budapesten, amikor valakit éppen elkerült egy lövedék vagy repesz, és ott volt, amikor valakit éppen eltalált egy. De nem volt nála gépfegyver, sem Molotov-koktél, és nem lengette a lyukas zászlót sem. Isten másmilyen szabadságharcos. Olyan, aki már jóval ’56 előtt a Fiát adta a magyarokért, a szovjetekért, a szabadságunkért.  2021. október 24.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Évente kétszer tíz perc

Reformátusok Lapja 2021. október 24.

| INTERJÚ |

FEKETE ZSUZSA

Nyolc hónapos várandósan egyedül maradt, miután férjét az ötvenhatos forradalmat követően bebörtönözték. Nem tudta, kivégzik-e hitvesét, de mindennap imádkozott azért, hogy viszontláthassa. Regéczy-Nagy László özvegye, Gál Márta azt mondja, teljesen természetes volt számukra, hogy a hazáért minden áldozatot meg kell hozni. Az életben maradt ötvenhatos hősök a rendszerváltást követően elmondhatták az újságíróknak, történészeknek, hogy mit éltek át, azonban arról kevesebb szó esik, hogyan teltek a magukra maradott családok évei a vészterhes kommunista időkben. Erről is faggattuk a 93 éves asszonyt pasaréti otthonában.

zánk két jó barátja, Göncz Árpád és Szesztay AndA „mosolygó hóhér”, Borbély János vezette azt a tárrás. Azt éreztem, hogy nagyon fontos dolgokról gyalást, amelyben Regéczy-Nagy László egykori beszélgetnek, így inkább nem zavartam őket. katonatiszt, az angol követség sofőrje, a Bibó– Naiv vidéki lány voltam akkoriban. Göncz–Regéczy-per harmadrendű vádlottja1957 áprilisában letartóztatták Gönczöt ként a bíróság előtt állt. Bűne az volt, hogy és Bibót, így számítani lehetett arra, hogy Nagy Imre miniszterelnök kéziratát, valamint egyszer majd megjelennek Regéczy-Nagy Bibó István memorandumát eljuttatta az anLászlónál is a rettegett fekete autóval. – golokhoz, hogy a Nyugat megismerhesse, Éjjel két óra lehetett, felzörgették a mi történik Magyarországon. A konházmestert, aki felkísérte a pribé cepciós perben sorsa attól függött, „Számunkra a haza szeretete keket hozzánk – emlékezik vissza hogy miként ítélik meg Göncz Árpád elsődleges volt, Márta. – Négyen voltak, elhurcolkésőbbi köztársasági elnök, valamint ták Lacit, és ketten házkutatást is Bibó István miniszter tevékenységét. és pontosan értettük tar tottak. Kétségbe voltam esve, Úgy tudni, hogy a halálbüntetéstől cselekedeteinek mozgatórugóját.” nagyon féltem, hogy kivégzik. Mie Nehru indiai miniszterelnök közbenlőtt elvitték, amikor csak tehettük, járása mentette meg a vádlottakat. együtt olvastuk a Bibliát és imádkoztunk. Aznap éjjel már nem Regéczy-Nagy Lászlót tizenöt év börtönre ítélték. volt erre lehetőségünk, minden olyan gyorsan zajlott. Regéczy-Nagy Lászlóné Gál Márta másfél évvel korábban Márta, aki akkor is még alig több mint nyolc hónapos vátalálkozott először későbbi férjével Putnokon. Mindkettőjük randós volt az elsőszülött lányával, a nyomozás kezdetén egy szülei orvosok voltak a gömöri településen, azonban a fiatalok pár percre lehetőséget kapott, hogy bemenjen a Gyorskocsi nem ismerték egymást. utcai fogdába a férjéhez. – Annyira rohantam a beszélőre, – Huszonhét éves voltam, akkor már vénlánynak számító, de hogy a Széll Kálmán (akkori Moszkva) téren elbotlottam a jegyben járó menyasszony, amikor Laci egyszer hazalátogatott villamossínekben, és nagyon megütöttem a hasam, úgyhogy Budapestről a szüleihez, és átjött hozzánk bemutatkozni. Éppen aznap éjjel elfolyt a magzatvíz, és megszületett a lányunk, nem voltam otthon, de az illendőség, meg hát a kíváncsiságom Márti. Keserves volt az egész, szinte mindenkivel ott volt a úgy diktálta, hogy viszonozzam a látogatást. Laci nyitott ajtót, párja, velem meg a húgom jött be a kórházba. Irigykedve nézbemutatkoztam, ő meg nem szólt egy szót sem, csak állt és bátem a boldog apákat, én meg azt sem tudtam, hogy életben mult. Így álltunk egy jó darabig szótlanul. Első látásra szerelembe marad-e Laci vagy fölakasztják. Márti már lábon járó kisgyerek estünk. Laci később elmondta, nem volt felkészülve arra, hogy volt, amikor az édesapja először láthatta. Évente kétszer kapegy ilyen gyönyörű lány áll majd a kapuban, inkább valami falusi tunk lehetőséget beszélőre, ha jó magaviseletű volt a rab. fruskára számított, nem rám. Az édesanyja figyelmeztette, hogy Összesen tíz percet. Ezalatt kellett elmondani mindent. gyűrűs menyasszony vagyok, jobban teszi, ha lemond rólam, de Mártában a pasaréti reformátusok tartották a lelket. Rendolyan erős érzelmeket tápláltunk egymás iránt, hogy már nem szeresen járt bibliaórára, és együtt imádkoztak a családért. lehetett megállítani. A vőlegényem nagyon rendes ember volt, de Akkoriban Joó Sándor volt a gyülekezet lelkésze. – A kis közösnem voltam belé szerelmes, így hát visszaadtam neki a gyűrűt. ségem sokat jelentett, sosem hagytam ki az este nyolc órakor Lacival pedig ötvenhat szeptemberében összeházasodtunk kezdődő bibliaórákat, amelyeket egy kedves, teológiát is végBudapesten, a pasaréti református templomban. zett hölgy, id. Csanády Andrásné vezetett. Szükségem volt az Egy hónappal később kitört a forradalom. A házaspár rokonokimádságra. Mindig arra kértem Istent, hogy adjon erőt, és lenál lakott a Városmajor utcában. Az ifjú feleség egyre kevesebgyen minden az akarata szerint. A bibliakörünkből a mai napig is bet látta a férjét, aki gyakran munkahelyén, az angol követségen élnek még néhányan, és egész életünkben összejártunk. aludt vagy éppen valamerre „rohangált” az országban a követRegéczy-Nagy László többször interjúban is beszélt arról, ségi Land Rover terepjáróval. – Nem tudtam pontosan, hogy mi hálás, hogy a felesége hűségesen megvárta, hiszen a börtöntörténik, de egyre többet aggódtam Laciért. Sokszor járt át hoz2021. október 24.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

„Nekem azonban soha meg sem fordult a fejemben a válás, annyira szerettem őt. Tudtam, hogy hűséges maradok, bármi történjék is.”

be gyakran már két-három év múltán érkeztek a válókeresetek. „Az asszonyoknak kellett eltartani a gyerekeket, őket pedig addig taposták, amíg el nem váltak.” – Laci mindig mondogatta, a börtönben is biztos volt abban, hogy soha nem csalom meg. De az igaz, hogy rengeteg kísértés ért, hiszen csinos fiatalasszony voltam. Nehéz volt, mert épp csak elkezdtük a közös életünket, és fizikailag is nagyon hiányzott Laci. Az évek meg csak teltek egyedül, és közben sokan duruzsoltak a fülembe, milyen jó dolgom lehetne, ha elhagynám. Nekem azonban soha meg sem fordult a fejemben a válás, annyira szerettem őt. Tudtam, hogy hűséges maradok, bármi történjék is. Márta az angol követségen kapott takarítói, később könyv tárosi állást, de ahhoz, hogy dolgozni tudjon, a kislányát Putnokra kellett vinnie a szüleihez, a hétvégén pedig vonatra ült, hogy együtt lehessen a gyerekkel. Így teltek az évek, amelyek komoly nehézsége volt az is, hogy nem lehetett tudni, ki a besúgó, ki az igaz barát. Férjét tizenöt évre ítélték, de hivatalosan semmit nem közöltek. – Hat év elteltével, 1963-ban Gönczné megtudta, hogy változás várható, és valóban kiszabadultak a politikai foglyok az ENSZ, valamint egyéb külföldi politikai erők nyomására. El sem hittem, hogy Lacit is elengedhetik, éppen dolgoztam, amikor a húgom szaladt értem a munkahelyre, hogy Laci otthon vár. Az egyik kolléganőm beültetett az autóba, és gyorsan hazavitt. Fel sem tudtam fogni, hogy láthatom. Először olyan idegennek éreztem, hiszen hat hosszú év telt el nélküle. Az első dolgom az volt, hogy beültettem a kádba és jól lesikáltam, lefertőtlenítettem. Mindent gépiesen tettem, a letiszto10 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

gatást, a felöltöztetést. Csak szép lassan kezdtem oldódni és felfogni, hogy tényleg itt van velem! Márta sokat beszél a hazaszeretetről, de arról is, hogy többen elítélték a férjét azért, mert fiatal házasként aktívan részt vett a forradalomban, pedig tudta, hogy ebből baj származhat. – Csak a szüleim és én nem voltunk mérgesek rá, mert számunkra a haza szeretete elsődleges volt, és pontosan értettük cselekedeteinek mozgatórugóját. Az életünket végigkísérte valami nehézkedés, voltak barátaink, akik féltek érintkezni velünk, ezért velük nem is találkoztunk, de persze voltak olyanok is, akik végig mellettünk maradtak. 1988-ban Nagy Imre újratemetésének szervezésében Laci is szerepet vállalt, és bevallom, volt bennem félsz, nehogy újra elveszítsem őt. Azonban tudni kell, hogy több az élet, mint a sajátunk: az újratemetés történelmi pillanat volt, valódi csoda, hogy megtörténhetett, elismerés és elégtétel egyben. Azt éreztük, hogy a reménytelennek tűnő évek után végre győzött az igazság! Regéczy-Nagy László és családja sok áldozatot hozott a szabad magyar hazáért. Márta azt mondja, hogy mindezt egyáltalán nem bánja, hiszen a haza mindig is az életük középpontja volt. – Laci az életét kockáztatta a hazáért, és sosem bánta meg ezt. Olyan hazáért harcolt, ahol nem kell félnünk, ahol megélhetjük a magyarságunkat, és nem idegenként kell élni a saját országunkban. A lányainkba, Mártiba és Enikőbe is sikerült beoltani ezt a gondolkodást. Úgy neveltük őket, hogy ne kozmopolitaként éljenek a világban, hanem tudják, mit jelent, hogy ők magyarnak születtek, és azért, hogy azok is maradhattak, az édesapjuk is komoly áldozatot hozott.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

| GONDOLATOK |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Rés a sötétségen

A szerző újságíró, történész

1956 őszén egy 76 éves nyugdíjas lelkész Budapesttől több mint harminc kilométerre lévő otthonában, a Fejér megyei Csabdiban figyelte a fővárosi és az országos eseményeket, miközben versírással töltötte napjait. Költeményei szinte kordokumentumként mutatják be a hatvanöt évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc történéseit – úgy, ahogyan egy évtizedeket szolgáló lelkipásztor látta. Egyik versének címe: Benne van a levegőben. A szerző tudta és érezte, hogy változások következnek a közeli jövőben. Persze az 1956. őszi fordulat már érezhető volt az egyházi életben is, erről Az Út című akkori országos református hetilap októberi hasábjai is tanúskodnak. A költő már október 23. előtt megírta, hogy „A léleknek nincs magtárja / Mely jelezze, mely feltárja / A közelgő más, új időt, / Minden úgy foly, mint az előtt, / Mégis érzi: – a jövőben / Új világ van készülőben / Mint valami nyomasztó köd / Benne van a levegőben”. A lelkipásztor költő Nagy Vince volt, aki 1904 és 1913 között a csabdi, majd utána 1950-ig a töki református gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. Korának köztiszteletben álló személyiségeként közeli kapcsolatban állt mások mellett Baltazár Dezső református és Prohászka Ottokár római katolikus püspökkel, de Kodály Zoltánnak is adatokkal szolgált a zenetudós népdalgyűjtő körútján. Jelentős egyháztársadalmi munkát folytatott, több publikációja jelent meg különböző lapokban. Sőt, Baltazár Dezső támogatásával még református napilap kiadását is tervezte – ez a szándéka azonban nem valósult meg. Nagy Vince mindig az igazságot kereste és kép viselte. „Ifjúságától fogva késő vénségéig, egy hosszú életen át – a szó nemes értelmében – Isten ügyvédje kívánt lenni. Egy életen át változatlan maradt az igazság iránti szenvedélye, mint ahogyan a 100. év küszöbén is olyan jegenyetartású volt, mint amilyen 1898-ban érettségiző pápai diáknak volt” – fogalmazott temetési beszédében a századik életévében elhunyt lelkipásztor sírja felett Szénási Sándor 1978-ban. A vértesaljai esperes által említett igazságkereső élet és egyenes tartás nyilvánul meg Nagy Vince ’56-os verseiben is. A nyugdíjas lelkipásztor a forradalom és szabadságharc idején jól ismerte a harcok menetét és célját. Október 29-én így írt Tombol a harc című versében: „A maroknyi kis magyar nép / Csudát művel, küzdve egyként. / Munkás, paraszt, volt

úrféle / Együtt omlik, hull a vére. / Kis gyermekek, kis leányok / Úgy vívnak, mint oroszlánok / Szembe szállnak puszta kézzel / A dübörgő harcigéppel”. November 4-én fejezte be Elnémult a fegyver című versét, amely a szabadságharc győzelméről szól, és amelyet akkor kezdett írni – a szabadság felett érzett öröm közepette –, amikor még nem tudta, hogy a szovjet csapatok Magyarország lerohanására készülnek. A kéziratba a szerző megrendülten írta megjegyzését: „Mikor ezen vers utolsó sorait írtam 1956. nov. 4-én ágyamban alvásból felébredve, hajnalban; távoli tompa dörrenések hallatszottak. Reggel tudódott ki, hogy az elvonult orosz sereg éjjel orvul visszatért. S ágyúzva Budapestet, – s elárasztotta az országot, hogy letörje a szabadságot.” Noha a szovjet csapatok fővárosi bevonulásáról már a rádióból értesülhetett, a szerző örök tanulságul így zárta említett versét: „Száll a lelkünk… S kiált szerte a világba; / Lássák meg a népek, nézve a csudára, / Kiket a félelem aggódva mar: – / Íme rést ütött a vakult setétségen / Hogy az igazság és a szabadság éljen, / Egy eltiport kis nép: az árva magyar.” Nagy Vince verseiben a magyarság tiszta szabadságáért és igazságáért állt ki, megfogalmazva, hogy „én megalkuvó sohsem lehetek”. Küldetésének tartotta, hogy írjon a magyarság szabadságvágyáról, hiszen úgy tartotta, hogy szólnia kell, és vitte az „elhívatásnak szentelt tüze”. Megemlékezett a harcokról és az áldozatokról, emléket kívánt állítani a hősöknek, és mindeközben a szeretet fontosságát hangsúlyozta: „Hazug világ az, hol nincs szeretet. / Csalás, hitványság minden ígéret, / Hol nem jóságból nő az élet.” 

2021. október 24.

Reformátusok Lapja 11

| EGYHÁZI ÉLET |

Helyzetképek a protestáns Észak-Amerikában és Euró Timothy Keller, a New York-i Megváltó Presbiteriánus Egyház (Redeemer Presbyterian Church) egykori lelkésze így kezdi Az amerikai egyház hanyatlása és a megújulás lehetőségei című, idén megjelent írását: azzal szinte mindenki egyetért, hogy súlyos válságban van az egyház – legalábbis úgy tűnik, mivel a világban a keresztyénség igazából dinamikusan növekszik. Állítása szerint a legtöbb demográfus és társadalomtudós egyetért abban, hogy a keresztyénség nem szorult háttérbe, és továbbra is jelentős erőt képvisel. Talán úgy lehetne pontosan fogalmazni, hogy az egyház egy részével van baj. A kérdés az, hogy ez mire vezethető vissza. Keller bemutatja, hogy az 1950es évek végén az amerikaiak közel fele járt rendszeresen gyülekezetbe (az USA történelmében ekkor jártak a legmagasabb arányban az emberek gyülekezeti alkalmakra). A legerősebb irányzat a fővonalbeli protestantizmus volt: a fővonalbeli metodista, a lutheránus, az episzkopális, a presbiteriánus, a kongregacionalista stb. felekezetek. Azután hirtelen olyan mértékű hanyatlás indult el, amelyet elsőnek ezek a nagy protestáns felekezek észleltek. „Az episzkopális egyházban a hatvanas évek közepén látott 3,4 milliós csúcsról a kilencvenes évek elejére 2,4

Talán úgy lehetne pontosan fogalmazni, hogy az egyház egy részével van baj. A kérdés az, hogy ez mire vezethető vissza. millióra csökkent a taglétszám, és 2019-ben már csak 1,6 millió regisztrált tagja volt. A hagyományos vonalhoz tartozó presbiteriánus egyháznak 1965-ben 4,25 millió tagja volt, 2000-ben azonban már csak 2,5 millió, 2020-ban pedig mindössze 1,25 millió. A többi nagy felekezet nagyjából hasonlóan meredek visszaesést tapasztalt.” De vajon mi volt ennek az oka? Keller a választ Dean Kelley 1972-ben megjelent, Why Conservative Churches Are Growing című korszakalkotó műve alapján fogalmazza meg. Kelley először is rámutatott arra a tényre, hogy nem minden vallási közösség fogyatkozik – vannak, amelyek növekednek, és ez utóbbiak teológiailag és etikájukat tekintve szinte kivétel nélkül konzervatív közösségek. Vajon miért? Kelley szerint a konzervatív egyházak továbbra is főként a lelki szükségletekre és a természetfeletti, „legnagyobb léptékű” kozmikus kijelentésekre, azok közül is Isten létezésére, Jézus feltámadásának igazságára, a Szentléleknek a belső változásban kifejtett erejére, Jézus halálára, a bűnbocsánatra, valamint Isten országának végső eljövetelére összpontosítanak. „Ezzel 12 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

szemben a liberális, fővonalbeli egyházak erőteljesen azonosultak a modern szekuláris gondolkodásmóddal. Elutasították a csodákat, a Lélek általi újjászületést, Jézus testben való feltámadását és a Biblia megbízhatóságát. […] »a relativizmust […], a langyosságot […] és az individualizmust« tették magukévá.” Így jutottunk el egy nagyobb ugrással oda, hogy mára a legnagyobb USA-beli evangélikus egyház, az Evangelical Lutheran Church in America (ELCA), illetve a legnagyobb presbiteriánus felekezet, a Presbyterian Church in America (PC[USA]) teljesen azonosult a progresszív eszmékkel, ennek következtében tagságuk továbbra is rohamosan csökken. Az előbbiben egyébként 2021. szeptember 21-én egy transzgender személyt választottak püspöknek. Ugyanakkor számarányát tekintve az evangéliumi (evangelikál) protestantizmus még mindig az USA legnagyobb keresztyén közössége. A Pew Research Center 2014-es vallási körképe szerint az amerikai felnőttek körülbelül negyede (25,4%) azonosul még mindig az evangéliumi protestantizmussal. Ebben a felmérésben az evangéliumi protestánsokat elsősorban a nagy evangéliumi felekezetekhez (csak hogy néhányat említsünk: Southern Baptist Convention – Déli Baptista Szövetség; Lutheran Church, Missouri Synod – Evangélikus Egyház, Missouri Zsinat; Presbyterian Church in America – Amerikai Presbiteriánus Egyház) vagy önálló evangéliumi egyházakhoz, közösségekhez való tartozásuk alapján azonosítják. E kutatás szerint az ország legnagyobb vallási csoportja még mindig az evangéliumi protestantizmus, amely meghaladja a katolikus (20,8%), a rohamosan csökkenő fővonalbeli protestáns (14,7%) és a nem vallásos (22,8%) népesség számát. Habár az evangéliumi protestánsok aránya a népességen belül az elmúlt években kissé csökkent (2007-ben 26,3%-ra, 2014ben pedig 25,4%-ra), de lassabban, mint a fővonalbeli protestáns és katolikus népességé. Még ha az evangéliumi protestáns felekezetekkel azonosuló amerikaiak aránya csökkent is, úgy tűnik, hogy az evangéliumi keresztyének száma az Egyesült Államok teljes népességének növekedésével párhuzamosan növekszik. 2014-ben nagyjából 62,2 millió felnőtt személy tartozott ehhez a csoporthoz, szemben a 2007-es 59,8 millióval.

| EGYHÁZI ÉLET |

keresztyénségről ópában Az európai fővonalbeli egyházi közösségekben ugyanúgy lejátszódtak az előbb vázolt destruktív folyamatok. Elég, ha csak a házassággal kapcsolatos felfogás kérdésére tekintünk. Jelenleg a következő egyházakban engedélyezett az azonos nemű párok kapcsolatának vagy „házasságának” megáldása:

• Ausztriai Ágostai Hitvallású Protestáns Egyház (Evangelische Kirche A. B. in Österreich);

• Ausztriai Helvét Hitvallású Protestáns Egyház (Evangelische

Kirche H. B. in Österreich) – itt 1998 óta megáldják a melegpárokat (igazából az első egyház volt Európában, amelyikben engedték), 2019 óta pedig liturgia szerinti házasságkötésre is van lehetőség; • Németországi Protestáns Egyház (Evangelische Kirche in Deutschland – EKD) – húsz tartományi egyházából tizenkilencben engedélyezett az azonos neműek közötti házasságkötés, illetve az áldó liturgia; • Svájci Református Egyház (Evangelisch-reformierte Kirche Schweiz); • Hollandiai Protestáns Egyház (Protestantse Kerk in Nederland); • Dán Népegyház (Danske Folkekirke); • Svéd Egyház (Svenska Kyrkan); • Norvég Egyház (Den Norske Kirke); • Izlandi Evangélikus Egyház (Island Lutheran Church); • Finn Evangélikus Egyház (Suomen Evankelis-Luterilainen Kirkko); • Egyesült Református Egyház (United Reformed Church) Nagy Britanniában; • Valdens Evangélikus Egyház (Chiesa Evangelica Valdese) Olaszországban; • Olaszországi Evangélikus Egyház (Chiesa Evangelica Luterana in Italia); • Herrnhuti Testvérgyülekezet (Herrnhuter Brüdergemeinde) – itt 2014 óta engedélyezett az azonos neműek közötti kapcsolat megáldása; • Franciaországi Egyesült Protestáns Egyház (Église protestante unie de France); • Belga Egyesült Protestáns Egyház (Verenigde Protestantse Kerk in België/Eglise protestante unie de Belgique); • Skót Episzkopális Egyház (The Scottish Episcopal Church) – 2017ben engedélyezte az azonos neműek közötti egyházi esküvőt; • Skóciai Egyház (The Church of Scotland/The Scots Kirk).

Azonban az európai evangéliumi közösségek, még ha nem rohamos is, de állandó növekedést tudnak felmutatni. Hollandia az egyik olyan európai ország, ahol egyértelmű az evangéliumi gyülekezetek növekedése. A holland tradicionális egyházak, például a liberalizálódott nagy református felekezetek egyre nagyobb arányban veszítenek tagokat az evangéliumi közösségek javára. Az evangéliumi egyházak Franciaországban is egyre nagyobb teret hódítanak, különösen a fiatalok és az afrikai származásúak körében. Egyébként ez a tendencia Euró-

pán kívül is jellemző. Különösen a latin-amerikai országokban, például Brazíliában, Mexikóban és Bolíviában egyre népszerűbbek az evangéliumi formációk. Ulrich Parzany német evangélikus teológus – Kellerhez ha sonlóan – a következő kérdést próbálja megválaszolni 2017ben megjelent Was nun, Kirche? – Ein großes Schiff in Gefahr (SCM Hänssler-Verlag, Holzgerlingen) című könyvében: a világ minden részén növekszik az egyház, csak Nyugat-Európában nem. Mi ennek az oka? Európában állnak a legszebb és a legöregebb templomépületek. Materiális értelemben sehol máshol nem olyan gazdag az egyház, mint Európában – különösképpen Németországban –, mégis errefelé látogatják a legkevesebben az istentiszteleteket. Ami az istentiszteletek látogatottságát és az egyháztagságot illeti, Parzany a német helyzetet elemezve megdöbbentő adatokat sorol: 1990-ben Németországban az EKD kötelékébe tartozó különféle tartományi egyházaknak összesen 29 422 ezer tagja volt. Ez a német lakosság 36,9 százaléka. 2015re ez a szám 22 272 ezerre csökkent, amely a lakosság 27,1

Kelley először is rámutatott arra a tényre, hogy nem minden vallási közösség fogyatkozik – vannak, amelyek növekednek, és ez utóbbiak teológiailag és etikájukat tekintve szinte kivétel nélkül konzervatív közösségek. százalékát teszi ki. A 22 millió evangélikusnak viszont csak a 4 százaléka látogatja vasárnaponként az istentiszteleteket. A 16 és 29 éves kor közötti evangélikusoknak csak az 1 százaléka jár rendszeresen istentiszteletekre. Ezek ráadásul 2017es adatok… Az EKD például 2018-ban mintegy 222 ezer tagot veszített. Parzany kérdése nem más, mint hogy mi van a maradék 96 százalékkal. Ez 21 millió egyháztagot jelent. Több okot is felsorol, amelyek ide vezethettek. Az egyik a teológiai tartalom devalválódása. Megemlíti Klaus-Peter Jörns, a Berlini Humboldt Egyetem egykori gyakorlatiteológia-professzora egyik kötetét, amelynek címe: Die neuen Gesichter Gottes – Was die Menschen heute wirklich glauben (C. H. Beck, München, 1999). Jörns lényegében azt vizsgálta, hogy miben hisznek a lelkészek. Arra a következtetésre jutott, hogy a többségük már nem hisz a keresztyén tanok nagy részében, és nem is tartja fontosnak őket. Jörns e tanulmányában egy felmérés kapcsán a Focus magazin egy korábbi számában (1997/24.) 2021. október 24.

Reformátusok Lapja 13

| EGYHÁZI ÉLET |

megjelent cikkre (Schock für die Kirchen: Nicht nur Laien, auch Pfarrer haben sich von vielen offiziellen Glaubensinhalten ver abschiedet) hivatkozik. Jörns szerint a teológusok szabadnak érzik magukat arra, hogy a normatív tanításbeli, dogmatikai hagyományokkal szembemenve végezzék szolgálatukat, anélkül, hogy ez lelkiismereti problémát okozna számukra. Nyilvánvaló ellentmondás van aközött, amit képviselniük kellene, és amit a valóságban képviselnek. Parzany szerint a lelkészek-teológusok már a keresztyén hit alapvetéseit illetően sem jutnának közös nevezőre, úgy mint a Szentírás tekintélye, Krisztus helyettes bűnhődése/halála, a keresztyén üzenet, az evangélium kizárólagossága az üdvösség tekintetében, a házasság definíciója, illetve a keresztségi gyakorlat. Ráadásul szerinte tartalmi kérdéseket már nem is lehet megvitatni az egyházban. A posztmodern hatása miatt nem is látják értelmét az igazságról, különféle hittételekről folytatott vitának. A fő szempont a „hitelesség”, az „autentikusság”, de nem igazán lehet tudni, hogy ebben az összefüggésben mit takarnak ezek a fogalmak. Kis túlzással a német evangélikusokat mára teljesen maga alá gyűrte a progresszió. Ha jelenleg valaki felmegy az EKD honlapjára, azt fogja látni, hogy egy külön oldalt szentelnek annak, hogy melyik tartományi egyházban milyen lehetőség áll a házasulandó azonos nemű párok rendelkezésére. A főoldalon egy templomtorony – csúcsán a kereszttel –, mögötte pedig az égbolton szivárvány látható, a cím pedig a következő: Segnung Homosexueller: Bunt wie ein Regenbogen (Homoszexuálisok megáldása: tarka, mint a szivárvány). Ugyanakkor az evangéliumi hívők – minden belső különbség ellenére – Németországban is még mindig ragaszkodnak a biblikus hitelvekhez. A német evangelikalizmus képzeletbeli fáján négy nagy ág van, amelyekből kisebb ágacskák nőnek ki. A négy nagy ág a következő négy csoport: alianszevangelikálok, hitvallásos evangelikálok, pünkösdi evangelikálok és független evangelikálok. Az alianszevangelikálokat „pietista evangelikáloknak” is nevezik, mivel a Németországi Evangéliumi Alianszra (Evangelische Allianz Deutschland) nagy hatással volt a pietista kegyességi mozgalom. A hitvalló evangelikálok alapvetően azok, akik az evangélikus népegyház keretein belül a bibliai igazságokat és az egyházi hitvallásokat védelmezték a racionalizmus, a bibliakritika szélsőséges verziója és az ateizmus romboló hatásától. A pünkösdi evangelikálokhoz különféle pünkösdi egyházak és karizmatikus körök tartoznak, és teológiai beállítottságuk többnyire lefedi az előbb említett Németországi Aliansz hitbeli álláspontját. A független evangelikálok cso-

Az evangéliumi egyházak Franciaországban is egyre nagyobb teret hódítanak, különösen a fiatalok és az afrikai származásúak körében. Ez a tendencia Európán kívül is jellemző.

14 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

Az egyházak/felekezetek létszámnövekedésének és -csökkenésének lehetnek szociológiai, társadalmi és kulturális okai is – illetve ezek együttesen is kihathatnak rá –, de talán a vázolt tendenciákat figyelembe véve nem túlzás azt mondani, hogy elsősorban teológiai okai vannak. portja az előbbi háromhoz képest viszonylag új: ide tartoznak a betelepült oroszországi németekből álló baptista-mennonita jellegű gyülekezetek, valamint a Gyülekezetalapítási Tanács (Konferenz für Gemeindegründung) ernyőszervezetbe tömörülő közösségek és a német testvérmozgalom egy része is. A németországi evangéliumi mozgalommal kapcsolatos korábbi kutatások szerint – ha az összes csoportot és azok alcsoportjait tekintetbe vesszük – körülbelül egymillió evangéliumi keresztyénnel lehet számolni. Érdemes megnézni még egy példát: a Skóciai Egyházban, amelynek létrejötte a neves skót reformátor, John Knox munkásságára vezethető vissza, és csaknem félmillió tagjával még mindig Skócia legjelentősebb vallási közösségének számít, hasonló folyamatok játszódtak le. 2009-ben egy olyan aktív homoszexuális férfit neveztek ki az aberdeeni Queen’s Cross Egyház élére, aki elvált a feleségétől, és volt egy gyermeke is. 2015-ben megszavazták, hogy az állományukban lévő meleg lelkészek élettársi viszonyra léphetnek a párjukkal. 2016-ban lelkészi szinten is megszavazták az azonos neműek közötti „házasságkötést”, 2018-ban pedig megszavazták, hogy istentiszteleti-liturgiai keretek között is örök hűséget fogadhatnak egymásnak azonos nemű párok – egyháztagok és templomba látogatók. Nem véletlen, hogy voltak lelkészek és gyülekezetek (körülbelül ötven gyülekezet), akik kiléptek (vagy terveznek kilépni) a Kirkből, és csatlakoztak a másik, jóval kisebb református felekezethez, az evangéliumi Skóciai Szabadegyházhoz (Free Church of Scotland). Talán az sem véletlen, hogy a Skóciai Egyház taglétszáma pár év leforgása alatt a korábbi körülbelül 380 ezerről (2014-es adat) 325 ezerre apadt (2018-as adat), míg a Skóciai Szabadegyház istentiszteleteinek látogatottsága folyamatos növekedést mutat, különösen a harminc év alattiak részéről. E denomináció a szigeteken túl a nagyvárosokban is növekszik, és az elmúlt években 25 százalékkal nőtt a vasárnapi iskolák látogatottsága (2013-ban 575 főről 709 főre). Az egyházak/felekezetek létszámnövekedésének és ‑csökkenésének lehetnek szociológiai, társadalmi és kulturális okai is – illetve ezek együttesen is kihathatnak rá –, de talán a fentebbi tendenciákat figyelembe véve nem túlzás azt mondani, hogy elsősorban teológiai okai vannak: azaz igenis számít a fennmaradásunk szempontjából is, hogy mennyire ragaszkodunk a Szentírás tekintélyéhez és kijelentett igazságaihoz, az evangélium üzenetéhez, valamint az ezekre épülő hitvallásos identitásunkhoz.  MÁRKUS TAMÁS

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A thesszalonikaiakhoz írt első levelében Pál apostol szeretettel és Isten iránti hálaadással ír a gyülekezetnek, akik örömmel fogadták be a krisztusi evangéliumot. Megírja aggódó türelmetlenségét is miattuk, amíg hírt nem kapott róluk Timóteustól, hogy minden rendben, erősen állnak a hitben, nem tudta eltéríteni őket sem kísértés, sem idegen tanítások csábítása, sem az üldözés. Egyenesen evangéliumnak mondja a róluk kapott jó hírt. Ezek után, búcsúzóban rátérhet már olyan intelmekre, amelyek egyébként másokban sértődést váltanának ki. De az a szeretet, amellyel szívén viseli őket, feljogosítja őt arra, hogy mindennapi életükre nézve konkrét tanácsokat, sőt felszólításokat fogalmazzon meg. Meleg hangon kéri a gyülekezet tagjait, hogy becsüljék meg és méltányolják elöljáróikat, akik fáradoznak értük, és nagyon szeressék őket. (5, 12) Majd határozott, tömör kijelentéseket ad nekik, mint egy együttélési szabályzatot, mihez tartsák magukat. Mit tegyenek a tétlenkedőkkel, a bátortalanokkal és az erőtlenekkel? Milyen legyen a közösségi élet? Érdemes ezeket a többnyire kétszavas intéseket sorban végigvenni, meditálni rajtuk, mint egy református lelkigyakorlaton. Két hétre elosztva minden napra jut belőle egy tanács. Most egyet kiemelünk ezekből. Lehet-e ma inteni a tétlenkedőket, vagy az már sértés? A mai közbeszédben minden intés a személyiségi jogok elleni vétségnek számít. Különösen, ha munkára szólítjuk fel azt, akinek kényelmesebb másokból élni, mint elvállalni bármilyen munkát, ami adódik, és küzdeni a megélhetésért. Ne tétlenkedjünk! De ne is hajszoljuk magunkat halálra! Kevesen mernek a két szélsőség között békésen dolgozni. „Ne légy szeles. / Bár a munkádon más keres – / dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.” (József Attila) Pál a második levelében már egyenesen azt parancsolja, hogy el kell kerülni a tétlenkedők társaságát. Maga is példát adott arra, hogy nem mások kenyerén élt, hanem dolgozott közöttük, noha csak rövid ideig volt Thesszalonikában. Meglepő, hogy ma is hangsúlyozni kell ezt az Istentől kapott teremtési rendet, keresztyén normát: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thessz 3,10) Érdekes, hogy a revideált új fordítású bibliánk következetesen tétlenül élőkről beszél, míg más fordítások az eredeti görög szót szó szerint visszaadva rendetlenekről, izgága emberekről. Az „ataktosz” jelentése rendetlenül élők, akik a rendből, a taktusból kiestek. A lényeg azonban ugyanaz. Van-e akkora szeretet bennünk, amelybe belefér ilyen intés? 

IMÁDKOZZUNK!

Reformációra Uram, én nem vagyok kész / a reformációra! Mert néha csak kicsinyhitű, / máskor meg öntelt vagyok. Vonakodok és vitatkozok, / veled és magammal, / vagy bárki mással, / hogy szembe ne kelljen néznem / a változással. Uram, én nem vagyok kész / a reformációra! Mert a múltba tekintő / ünnepi áhítat / nem egyszer fedi / vagy zárja el azt az utat, / ami a te utad, ma, / s az üdvösségbe visz: / hogy azé az élet, / most és mindörökké, / aki egészen Krisztusé, / és csak őbenne hisz. ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Víz a küszöb alól Ezékiel próféta a múlt hibáitól megtisztult, újból egységes Izráel jövőjének nagy prófétája és látnoka. Könyve végén fejezeteken keresztül (Ez 40–48) az új templom, az új, engedelmes Izráel Istenből fakadó életrendjét mutatja be. A templom, a papság, az istentisztelet kiemelt jelentőséggel bír, a korábbi kijelentés beteljesedik: „Papok királysága és szent népem lesztek.” (2Móz 19,6) A templom, az Úr háza, a szentély a tökéletes és egyenlő részekre osztott ország közepén helyezkedik el: „Ennek a közepén lesz a szentély.” (Ez 48,8) A templomba visszatért az Úr dicsősége (Ez 43,2), amely korábban onnan távozott el (Ez 10,18–22). Isten léte és jelenléte teremti meg, jelenti Izráel újjászületésének egyetlen és kizárólagos lehetőségét. Izráel azért van és létezik, mert Izráel Ura van és létezik. Az Úristen lábainak földi helye, zsámolya, trónusa, jelenlétének különleges jelzője a templom: „Ez az én trónusomnak és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre.” (Ez 43,7) „Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz.” (Ez 47,1) Az éltető forrás egyre nagyobb folyóvízzé növekedett, amely az egész országot megöntözte, élővé és termővé tette, még a Holt-tenger sós vizét is meggyógyította (Ez 47,8). A folyó két partján örökké zöldellő, tápláló gyümölcsű és gyógyító levelű fák vannak (Ez 47,12). Ezt az édeni állapotot másutt is leírja a Szentírás (1Móz 2; Jel 22). Hagyománnyá lett, hogy a papság a lombsátor ünnepén a jeruzsálemi templom udvarára vizet öntött, amely a régi látomásra emlékeztetve a templomhegyről lefelé folyt. Jézus az ünnep utolsó napján így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (Jn 7,37–38)  PAP FERENC 2021. október 24.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Reformációi gála az Urániában Kilépve a templomi, gyülekezeti köreinkből, máshol is be kell mutatni értékeinket – fogalmazott Steinbach József, a MagyarBALOGH-ZILA országi Egyházak Ökumenikus Tanácsának TEODÓRA (MEÖT) elnöke az Uránia Nemzeti Filmszínházban október 17-én megrendezett Reformációi gálán. Az eseményt évről évre a reformáció hónapjában tartják, hogy a protestáns kultúra segítségével mutassanak a megújulás szükségességére. Egy év kihagyással telt ház előtt rendezték meg a reformáció havának kiemelt eseményét, a Reformációi gálát október 17én az Urániában. Az eseményen más zenei előadások mellett bemutatkozott a Mezőtúri Református Kollégium diáksága is.

AZ ISTENI FÜGGŐLEGES „Figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra” (Zsid 3,1) – idézte a reformáció havának ebben az évben kiválasztott vezérigéjét Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke. Az egyházi vezető elmondta, a „figyeljetek” szó többször elhangzik a Szentírásban. A sok igeversből ismerős „íme” kifejezés valójában a látni ige felszólító módja: odanézz, odafigyelj. Akkor használja a Szentírás, amikor az emberi vízszintest keresztezi az isteni függőleges: amikor Isten szerető cselekvése belenyúl az életünkbe. – Valami rendkívüli dolog történik, amikor a Biblia felszólít bennünket: odanézz, odafigyelj, figyelj! Az említett igeszakaszban érthetőbben halljuk ezt a figyelmeztetést, hiszen az igevers arra hív, hogy nézzünk fel. Nézzünk Jézusra, és mindig meglátjuk az emberen túli megoldást – mondta Steinbach József. A MEÖT elnöke szerint az egyház mindenkori küldetése, hogy hitvallást tegyen. Így volt ez ötszáz évvel ezelőtt, de így van ma is. – Értjük és szeretjük a ma emberét, még ha mást gondol is általában a világról, mint mi, de ez nem egyenlő azzal, hogy ki is szolgáljuk. Keresztyénként az a feladatunk, hogy hitvalló módon, krisztusi lélekkel beszéljünk, és mondjuk el a világnak szelíd, de határozott hitvallásunkat. Hisszük, hogy ebben eszköz lehet a mai gálaest is – fogalmazott a református püspök.

TENNI A DOLGUNKAT A BIZONYTALANSÁGBAN „Ha tudnám, hogy a világ holnap darabjaira hullik, akkor is elültetném ezt az almafát” – idézte Luther Mártont a gálaest vendégelőadója, az evangélikus felekezetű Magyar Levente külügyminiszter-helyettes, frankofón ügyekért felelős minisz16 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

| REFORMÁTUS ÉLET |

teri biztos. A reformáció nemzeti hatásairól szóló előadásában kiemelte, nem csupán ma nézünk szembe egzisztenciális bizonytalanságokkal, a reformáció korabeli kifosztott és szétdarabolt Magyarországon az emberek bizonytalanul néztek a jövőbe. Ezért is volt fontos Luther idézett mondata. – Ha földi körülményeink kilátástalanok, a ránk szabott feladatokat akkor is el kell végeznünk, abban a tudatban, hogy felsőbb hatalom szolgálatában állunk, amely alkotásra és értékteremtésre hív bennünket – mondta Magyar Levente. A miniszterhelyettes napjainkban az Istentől elidegenedett korszellemet, a technológiai fejlettséget és a klímahelyzetet látja bizonytalanságot okozó tényezőnek. Magyar Levente kiemelte a protestantizmus nemzeti jellegét, hangsúlyozva, nem csak a múltban volt szükség református, evangélikus és más felekezetű magyar hősökre. – Protestáns magyar őseink rendre elültették az almafákat úgy is, hogy tisztában voltak vele, másnap kön�nyen darabjaira hullhat világuk. Tudjuk-e vállalni önfeláldozó, sok esetben mártír hozzáállásukat? El tudjuk-e hinni, hogy a hitünkért folytatott küzdelem túlmutat rajtunk? – tette fel a kérdést a külügyminiszterhelyettes.

Nézzünk Jézusra, és mindig meglátjuk az emberen túli megoldást – mondta Steinbach József. A MEÖT elnöke szerint az egyház mindenkori küldetése, hogy hitvallást tegyen. Így volt ez ötszáz évvel ezelőtt, de így van ma is. RÁT MÁTYÁS-DÍJ Az est második felében átadták a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás-díját is. Az 1700-as években tevékenykedő evangélikus felekezetű Rát Mátyás elsők között fektette le a protestáns újságírás alapjait, a róla elnevezett díjat évente osztja ki a szövetség. Mivel tavaly elmaradt a díjátadó, ebben az évben két publicistát is kitüntettek vele. 2020-ban az azóta elhunyt Szigeti Jenő adventista teológus professzor nyerte el az elismerést, a 2021-es díjazott Győri András Timóteus, az Evangélikus Információs Központ munkatársa lett.

AZ EST VENDÉGEI A Reformációi gálaesten minden évben egy-egy protestáns iskola is bemutatkozik. Október 17-én a Mezőtúri Református Kollégium volt a vendég. Az 1530-ban alapított református intézmény ma óvodából, általános iskolából, gimnáziumból és technikumból áll, 2022-től pedig bölcsődével bővül. A kollégiumban nyolcszáz diák tanulását százötven munkatárs segíti. A gálaesten a Mezőtúri Református Kollégium énekkara és két versmondó diákja adott műsort, ugyanakkor fellépett az 1904-ben alapított evangélikus Lutheránia ének- és zenekar, Czabán Angelika és Pál Bence bandája is.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT 2021. október 24.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Szeretni és elfogadni feltétel nélkül

Milyen példát mutatunk személyes életünkben a fiatalabb generációknak, és hogyan vezethetjük őket Jézushoz? Az Országos Református Cigánymisszió éves konferenciáján e témákról gondolkozhatott a csaknem százötven résztvevő október 15. és 17. között, a berekfürdői Megbékélés Házában. A közösséget igei alkalmak, bizonyságtételek és csoportmunkák építették a három nap során. Jövő-be-fektetés. A szervezők ezt a szókapcsolatot választották a konferencia mottójának, amely egyszerre utal a felelősségre és a lehetőségre, amelyet a gyermekek nevelése és oktatása jelent számunkra. Noha a konferenciára Magyarország minden szegletéből, sőt Kárpátaljáról és a Felvidékről is érkeztek résztvevők – magyar és cigány magyar reformátusok egyaránt –, a közös nevező adott volt: voltak, akik szülőkként, nagyszülőkként, sőt, dédszülőkként jöttek el Berekfürdőre, mások tanodai munkatársként, pedagógusként, leendő vagy már szolgáló lelkipásztorként kapcsolódtak a témához. Nem túlzás kijelenteni, hogy minden korábbinál meghittebb és szeretetteljesebb volt a találkozás, mert az eseményre ellátogató gyülekezeti tagok 2019 októbere óta nem lehettek együtt országos cigánymissziós eseményen. A Szentlélek áldásos munkája, hogy ennek ellenére alig esett szó a pandémiáról – az egész konferenciát az előretekintés és a tenni akarás hatotta át. – Hálát adok Istennek, hogy az ő kegyelméből itt lehetek – köszönöm neki, hogy ilyen lehetőségeket teremt számunkra! – mondta a kárpátaljai Nagydobronyból érkező Ámit Gyula, aki a helyi óvodában dolgozik a cigány gyermekekért. – Nagy örömmel érkeztünk ide – olyan érzésem van, mintha nem is magunktól jöttünk volna, hanem küldtek volna bennünket – vélekedett a borsodi Lakon élő Kiss Elemérné, aki szeptemberben kapcsolódott be keresztyén közösségfejlesztő munkatársképzésünkbe.

18 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

ISTEN AZ EGÉSZ TÖRTÉNETET LÁTJA – A gyermek egyrészt ajándék, de sokszor lehet teher is – Isten azonban az egész történetét látja. Látja a gyermek életét és elhívását – azokét a fiatalokét, akiket ránk bízott, és feladatunk, hogy kísérjük őket – fogalmazott péntek esti nyitó áhítatában Dani Eszter zsinati missziói irodavezető. Az áhítatot követő este ismerkedős játékokkal telt. A szombati nap igei alapját D. Szabó Dániel, a Bodrogközben található cigánymissziós gyülekezetek lelki atyja adta meg. – Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól – olvasta az üzenetet a nyugalmazott tiszáninneni főgondnok a Péld 22-ből. – Ez nem mást jelent, mint az üdvtörténet átadását a fiatalok számára – hogy Istennek mindannyiuk életére nagy terve van! – szólt mindenki Dani bácsija a résztvevőkhöz.

A HITELES ÉLETPÉLDA FONTOSSÁGA A Jövő-be-fektetés témáját Bárdos Péterné, a kecskeméti Hajnalcsillag Tanoda szakmai vezetője járta körül, előadásában a mindennapi életből vett példákkal mutatta meg, hogyan lehetünk még jobb szülők, tanárok és gyermekek között dolgozók. – Mindazonáltal az a legfontosabb, hogy feltétel nélkül szeressük és elfogadjuk a gyerekeket – akkor is, ha nehéz velük, akkor is, ha sokáig nem látjuk a munkánk eredményét – tette hozzá.

| REFORMÁTUS ÉLET |

népzenei hagyománnyal ismertette meg a résztvevőket, majd táncházba invitálták az érdeklődőket. Az együttes zenészei a nap végén közös dicsőítésbe kapcsolódtak be a konferencia zenei csapatával.

KEGYELEM A MÉLYSÉGBEN

– Tudom és hiszem, hogy ha időt és energiát fektetünk a gyerekekbe, az óriási előrelépést jelenthet a cigányság számára: rajtuk keresztül meg lehet szólítani a szülőket – mondta egy másik kiscsoport vezetője, a mátészalkai Turgyán Sándor. Minden csoportnak feladata volt kulcsszavak megfogalmazása a témáról: ezek később egy színes szalagra kerültek egy-egy bátorító gondolat kíséretében, amelyeket a résztvevők a konferencián útjára induló cigánymissziós vándorbotra tűzhettek fel. A botot az Újlétai Református Gyülekezet képviselői kapták meg azzal a feladattal, hogy egy általuk szervezett eseményen adják majd tovább egy másik közösség tagjainak. A konferencia témájának mélyebb feldolgozását segítette az a kerekasztal-beszélgetés, ahol református szakemberek oszthatták meg az ifjúságért végzett munkával kapcsolatos gondolataikat. A beszélgetésen szóba került, milyen kihívásokkal találkoznak munkájuk során, milyen módszerekkel jutnak túl ezeken, és miként tudják bevinni hitük megvallását szolgálatukba.

JÁTÉKBAN ÉS TÁNCBAN IS EGYÜTT A szombat második fele kötetlenebb formában telt, a vendégek délután több helyszínen vettek részt szabadidős programokon: kreatív művészeti játékokat próbálhattak ki, cigány szavakkal ismerkedhettek meg, keresztyén szabadulószobából próbálhattak kijutni, illetve a péntek este elhangzott igehirdetésre reflektálva a valóságban is megtapasztalhatták, milyen igazi nyilakkal célba lőni. Este a Romano Glaszo – Emberi Hang művészeti csoport vette át a terepet: a társulat előbb a Kárpát-medencei cigány

A zárónapon egyedül a Biblia üzenetén és a Jézushoz vezető útra lépésen volt a hangsúly. A meghitt evangélizációs délelőttön Tóth Tamás hirdette Isten igéjét. A sátoraljaújhelyi lelkipásztor a Máté elhívásáról szóló történet alapján tanította a résztvevőket: – Az Úr Jézus tudta, hogy mikor kell odállni egy emberhez, hogy azt mondja: „Kövess engem!” Máté úgy ugrott fel a vámszedők asztalától, mintha puskából lőtték volna ki: új remény támadt a szívében, hogy Jézus képes megváltoztatni őt. Fogjuk fel kegyelemnek, ha mélységbe kerülünk, Isten ugyanis ekkor tud leginkább megszólítani minket. Van, akinek az Úr megszántotta már a barázdáit, másoknak még nem, de biztos vagyok benne, hogy ha eljön az alkalmas idő, akkor Jézus oda fog állni melléd! Az Istenhez fordulást segítette az igehirdetés és az evangélizáción elhangzó dicsőítő énekek sokasága mellett testvéreink bizonyságtételei is: köztük volt egy stroke után lábadozó férfi, aki testileg egészségeseket megszégyenítő örömmel beszélt az Úr kegyelméről. Hallhattunk egy hölgyet, aki néhány hete egy cigánymissziós hétvégéről hazafelé tartva autóbalesetet szenvedett, amelyet karcolásokkal úszott meg. Egy férfi azért adott hálát, hogy Isten három éve megtérésre segítette, és hatalmas álmai vannak a cigányság megszólításáról, egy fiatal lány pedig jelenleg is meglévő, súlyos betegségével küzdve azért tanul, hogy az Úr szolgája lehessen. Egy másik testvérünk életének súlyos és meghatározó traumái kapcsán emelte ki: ha ezeken nem ment volna keresztül, nem tudná értékelni az életét, és nem lenne képes úgy végezni szolgálatát, ahogyan azt a mindennapokban teszi. Az elválás mindig nehéz olyan alkalom után, ahol ennyire erősnek érezzük az Isten–ember és ember–ember közötti kapcsolatokat. Ahol nem a cigányságunk vagy magyarságunk határoz meg minket, hanem a krisztusi identitás. Ez az, ami több száz kilométerre egymástól is összeköt minket, ami erőt ad az élet nehézségeihez, és ami arra motivál minket, hogy másokat is megismertessünk az örömhír csodájával. Jövő-be-fektetés. Jézus kétezer éve elvégezte ezt a munkát, élete pedig arról szólt, hogy az embereknek elmondja, milyen feladatuk van ezzel. Ismerjük hát fel mi is, hogy kikért tartozunk felelősséggel!  DEZSŐ ATTILA, FOTÓ: VARGOSZ 2021. október 24.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Betű és lélek

LXV. ÉVFOLYAM,

43. SZÁM,

2021. OKTÓBER 24.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Ex lex állapotnak hívják a törvényen kívüliséget, ami manapság sem ritka. Az elnyomás, az emberellenes cselekmények ugyancsak a törvénytelenség jegyében történnek, mert ahol nincsenek törvények, vagy lábbal tiporják azokat, ott anarchia van. Törvény nélkül elvész a nép, ezért íródtak annak idején Hammurapi és Mózes törvényei. A két kőtáblára a Sion-hegy magányában vési föl a Tízparancsolatot Mózes, és láthatatlanul az Úr. A mózesi törvények az élők és az élet védelmében születtek, Isten és az emberek jó kapcsolatának ápolására. A parancsolat és az atyai tanítás ugyanis nem ugyanazt jelentik, az egyik ellentmondást nem tűrő, a másik szelíden kérő és intő. A tíz Ige eredetileg nem felszólító, hanem kijelentő módban (apodiktikusan) íródott. Az első nélkül a többi sem érthető igazán: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Móz 20,2–3) Mintha csak ezt mondaná népének az Úr: ha én leszek az Istened, ha jóban leszünk és bízunk egymásban, akkor nem káromolsz, nem készítsz bálványokat, tiszteled a szüleidet, nem lopsz, nem ölsz, és nem veszed el a másét. A kettőnk jó kapcsolata lesz a garancia arra, hogy a törvénynek barátja és nem ellensége leszel. „Az én vezérem bensőmből vezérel” (József Attila), vagyis nem a törvény betűje, hanem annak lelke fontos, mert „a betű megöl, a lélek megelevenít” – miként Pálnál olvassuk. A törvény tehát nem az emberiség bosszantására, hanem boldogulására adatott. Mert nem a törvény betartása, hanem betöltése hozhat csak jó gyümölcsöket. Ki lehet képes arra, hogy a törvény betűi helyett annak lelkét szolgálja, aszerint cselekedjék? Pál apostol szerint az, aki megérti, hogy csak Isten fiai képesek a törvényt betölteni úgy, ahogy Jézus betöltötte azt: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt, vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában, ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.” (Mt 5,17–19) Krisztus tehát törvénypárti volt, ám a törvénynek soha nem a betűjét, hanem a lelkét tartotta prioritásnak, ezért tudta betölteni azt. A törvény betűinek tengerében ugyanis van egy sziget, amelyet semmilyen vihar nem képes elsodorni: az isteni Irgalom szigete. Aki az élet szenvedésekkel teli útvesztőin túl elér erre a szigetre és megveti rajta a lábát, azt többé nem a törvény szeretete, hanem a szeretet törvénye irányítja.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Reformációi gála az Urániában 9 771419 856007

SZELÍD, DE HATÁROZOTT HITVALLÁS

21043

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

KINCSES KRISZTINA

Ideális valóságok A szerző újságíró, a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának munkatársa

Illusztráció: Kapás Csilla

Ha életem során bármilyen válsághelyzetbe kerültem, egészen mostanáig próbáltam azonnal válaszokat találni a felmerült dilemmákra. Gyakran kértem tanácsot ismerőseimtől, nyitottam ki ilyenolyan könyveket, hátha a sorok között rábukkanok a megoldásra, és próbáltam imádságban kérni, hogy odaföntről érkezzen válasz az adott krízisre. Mindig egzakt, pontos megfejtéseket akartam, még az egészen bonyolult, emberi kapcsolatokat érintő kérdésekben is. A világot kezdtem fekete-fehéren látni, irtóztam mindenfajta középúttól, ami bevallom, nemcsak hogy nem tett jót a világról való gondolkodásomnak, de teljesen be is szűkí-

tette a látóteremet, elzárt a megismerés úgymond „tágabb horizontjai” elől. Ez a tulajdonság (vagy inkább beidegződés) sok helyzetben kifejezetten előnyös volt, hiszen nem feltétlenül baj, ha az embernek határozott véleménye és elképzelése van a különböző kérdésekről, és nem váltogatja a legkisebb fuvallatra az álláspontját. De valahol mélyen éreztem, hogy valójában nem az a dolgok működési rendje, ahogyan azt a fejemben elképzelem. Hogy talán azért tekintek mindenre olyan végletesen, mert így sokkal könnyebb rendszerezni ennek a végtelenül bonyolult világnak a történéseit, emberi kapcsolataimat, az élet vagy Isten kapcsán felmerülő dilemmáimat. Féltem árnyalni a képet és elismerni: attól, hogy valaki tőlem eltérően gondolkodik, érez vagy dönt, neki is igaza lehet, sőt, az ő „igazát” is meg kell ismerni. Ezek a felismerések Tóth Sára Minden itt van című könyvét olvasva törtek rám. A szerző egé-

szen új látásmóddal ajándékozott meg: az embert és főként a keresztyéneket foglalkoztató kérdésekről ír, úgy mint istenképünk és hitünk változása, a protestáns szigor, hogy a házasságok valóban az égben köttetnek-e, vagy hogy jóvá lehet-e tenni a jóvátehetetlent. Teszi mindezt a közhelyeket mellőzve, ájtatoskodás nélkül, őszintén, az emberben lakozó kétségeket és kérdéseket megfogalmazva. Tóth Sára megtanította nekem, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre sosem kaphatok egzakt választ, a legtöbb, amit tehetek, hogy tűnődök, kérdéseket fogalmazok meg, és próbálom a lehető legtöbb oldalról szemlélni az engem foglalkoztató dolgokat. Úgy érzem, hos�szú út elején járok, hiszen az egyik legnehezebb dolog berögződéseinken változtatni. A szerző őszintén beszél többek között arról, mekkora nyomást helyez a hívőre, ha adott gyülekezetben csak annak a megtérése az „elfogadott”, akivel ez extatikus állapotban történik meg, hogy mennyire hibás elgondolás görcsösen várni az égi jeleket a párválasztáshoz és házassághoz, vagy hogy mi lehet az oka annak, illetve mit tehetünk akkor, ha imádkozás közben elkalandozunk, ne adj’ Isten elbóbiskolunk. (Egyedül a genderkérdésről szóló fejezettel nem tudtam egyetérteni, mert bár a szerzőnek igaza van abban, hogy a gender alapgondolata nem ördögtől való, de a fogalom átalakulásáról, a rá épülő ideológiáról, valamint az ebből fakadó társadalmi folyamatokról már nem ejt szót.) Különösen tetszett az írónőnek az a gondolata, hogy mennyire nincs rendben, ha valaki ugyanúgy hisz, mint évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt. A gyermeki hit elvesztése és megváltozása, annak válságai, a hullámvölgyek az Istennel való kapcsolatunkban mind természetes folyamatok, amelyeket nem kell szégyellni. A hit nem biztonsági háló, amely megspórolja nekünk a döntéshozatalt, vagy megóv tetteink következményeitől. Ideális képek helyett a valóságos kép megalkotására kell törekednünk, nemcsak hitéletünkben és vallási téren, de minden másban is. A fekete-fehéren látás kapaszkodót nyújt, megkönnyíti az életben való eligazodást, de a megismerést és elmélyülést mindenképpen akadályozza. Akkor teszünk a legjobban, ha kijelentések helyett sokkal inkább kérdezünk, mert „ha Istennel éljük az életünket, nincsenek lejátszott meccsek”.  2021. október 24.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

Ő győzött – Trill Zsolttal Pógyor Istvánra emlékezünk

ILLÉNYI ÉVA

Pógyor Istvánt hetven évvel ezelőtt, 1951 júniusában letartóztatták, koncepciós perben elítélték; soha többé nem szabadult, 1953-ban addig bántalmazták, amíg belehalt sérüléseibe. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület titkárát jeltelen sírba temették, még az emlékét is megpróbálták megsemmisíteni. A „Ti is élni fogtok” című dokumentumfilmmel a Károli Gáspár Református Egyetemen működő Reformáció Öröksége Műhely ma példaképként állítja elénk a hiteles keresztyénség és az európai kultúra eszméjének mártírját. A film főszereplőjével, Trill Zsolttal, a Nemzeti Színház színészével Pógyor Istvánra emlékezünk.

„Még egy kis idő, és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem: mert én élek, és ti is élni fogtok” – a film végén hangzik el ez az idézet, amely János evangéliumából való, és a tanítványaitól búcsúzó Jézus szavait rögzíti. A dokumentumfilm rendezője Pógyor Istvánra vonatkoztatja, aki Rákosi börtönében halt meg 51 évesen. Mit gondolt, amikor felkérték erre a szerepre? Amikor Ablonczy Bálint felhívott és kimondta a Pógyor nevet, mintha a villám csapott volna belém, rögtön a „sajátjaim”, tehát a mai falubéli Pógyorok jutottak eszembe. Azzal folytatta, hogy ez nem véletlen, mivel a mártír az én falumból származott. Rögtön felidéztem, hogy a sárosoroszi református templomnak a bejáratán van is Pógyor Istvánnak emléktáblája. Akkor kezdtem olvasni a mártír életéről. Nagyon izgalmas történet az övé, ahonnan és ahogyan ő indult. Hiszen Pógyor István sokgyermekes, szegény családba születik. Aztán az egyik nemesi család úrnője valamilyen úton-módon Sárosorosziban jár, és meglátja az értéket a gyerekben – szerintem végtelenül izgalmas dolog, hogyan látja meg valaki egy gyerekben a perspektívát –, az ő felkarolása által tudott Pógyor István a fővárosba kerülni, hogy ott folytassa a tanulmányait. Akkor a fiatalasszony még nem 22 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

tudhatta, hogy a református mártír több nyelven fog beszélni, hogy végtelenül intelligens, nagy tudású ember lesz, akit hamis vádak alapján – a népköztársaság hatályos védelméről szóló törvény szerint – hat évre elítélnek. Az én szerepem már a gyűjtőfogházban indul, ahol a mártír meghalt. És azonnal azt mondta, hogy természetesen vállalom a szerepet? Persze, nem volt kérdés, megtiszteltetésként fogadtam. A megkeresésemkor ez a dokumentumfilm a Károli-egyetemre készült, de utána ki is vitték az alkotást néhány közösségbe, hogy megmutassák fiataloknak ezt a történetet. Nekem fontos volt, hogy én magam is jobban megismerjem őt. Pógyorról tudni kell, hogy egyszerű ember volt, kereskedelmi iskolát végzett, letartóztatása előtt is boltban dolgozott. Kereszténysége nem hivatalhoz kötődött, nem volt lelkész, civilként, egy keresztény egyesület tisztségviselőjeként köteleződött el az ifjúságnevelésnek. Ez a szervezet küldte ki amerikai tanulmányútra is, amely felnyitotta a szemét, letisztult szemléletűvé, európai irányultságúvá tette. Ez a film, közel hetven évvel később, „feltámasztja”, új életre kelti a tragikus sorsú reformátust.

| INTERJÚ |

Pógyor Istvánt a filmben egy hét után kiengedik a sötétzárkából. Azt gondolom, hogy a színésznek, aki számtalan szerepet játszott már játékfilmben, tévéfilmben, színpadon, nem nagy kihívás a kínpad sem. De egy valós történelmi esemény megélése talán kizökkent a szerepből. Forgatás közben egyszerűen vannak pontok, amelyeket végig kell csinálni, akkor már nem a mártírságán gondolkodik az ember, hanem hogy azt a kis képet, amit én gondolok róla, vagy ahogyan sejtem, mit érezhetett, valamilyen formában megfogalmazzam. A többi a vágóasztalon dől el. Ott volt előttem a fennmaradt anyagokból összeállított szövegcsokor, a valós szituációk, azt kellett megpróbálni hitelesen magamévá tenni. A többinek már mind a nézőkben kell megérnie. A végeredmény egy része biztosan akkor születik meg, amikor ott áll forgatás közben egy ilyen nehéz témában. Arra gondolok, hogy nyilván borzasztó volt a kínlódás abban a zárkában, tudva azt, hogy a cellatársa besúgó volt, ha lehet így fogalmazni. Igen, lehet. Sőt… Pógyort a kihallgatások során nem tudták megtörni, hosszú-hosszú időn keresztül. Ezért próbálkoztak beépített emberrel, és mivel a mártír tényleg csodálatos valaki lehetett, aki mindig bízott az emberekben, az emberségben, természetesen megnyílt előtte. Azonban így sem tudott olyan dolgokat mondani, amiért őt el lehetett volna ítélni, mert lényegét tekintve nem tett semmi rosszat. Sajnos azért kellett meghalnia, mert akkoriban keresték azokat, akiket koncepciós perekben el lehet ítélni, valójában prezentálni kellett valakit, ő ennek az „elvárásnak” lett az áldozata. Most is, ahogy beszélgetünk, megerősödik bennem, hogy az az ember semmi, de semmi olyat nem tett, amiért meg

kellett volna halnia, ráadásul ilyen körülmények között. Kegyetlen sors az övé. A filmből kiderül, hogy egyik ismerőse „találkozik vele” a boncteremben: holttestét az Ó utcai Testvérgyülekezet alapítója, Kiss Ferenc orvosprofesszor az Anatómiai Intézetben látta meg. Földi maradványait méltatlan körülmények között az Újköztemető 301. parcellájában, jeltelen sírban földelték el. Ha ez az orvos ott nem ismeri fel Pógyort, soha nem tudjuk meg, hol van eltemetve, mi történt vele. Az alkotókkal Sárosorosziba is – mindkettőjük szülőfalujába – visszamentek. Ott hogyan fogadták ezt a dokumentumfilmet? Sárosorosziban még ma is élnek Pógyorok. Ott mindenki tudja, ki volt Pógyor István. Sőt, a falubeliek közül sokan látták is a filmet. Annak a pici közösségnek, amilyen helyzetben mi vagyunk Kárpátalján, szerintem ez különösen fontos. Ha csak ennyi figyelmet kap Sárosoroszi, az is nagyon kiemelheti. A film most már fent van a videómegosztón, bárki megnézheti és megértheti, hogy miért kell ma is foglalkozni a hithű református halálának körülményeivel. Fontos az is, hogy Kárpátalján él még a reformátusság. Sőt, a mostani ukrán nyelvtörvény miatt talán még inkább fontos az egyházi közösségek jelenléte, hiszen ott valóban úgy éli meg a hívő közösség, hogy van hova tartoznia. Igen, a templomokban még beszélhetünk magyarul. Az említett törvény annak az országnak a katasztrófája. Korlátozzák a kisebbségeket a saját nyelvhasználatukban, még a szovjet világban sem volt ilyen, hogy ne beszélhessünk magyarul az utcán vagy a hivatalban, ezért ehhez nem voltunk hozzászokva. Most meg 2021-ben vagyunk, a világszabadság kellős közepén, a

„Most meg 2021-ben vagyunk, a világszabadság kellős közepén, a nagy liberalizmus csúcsán, szerintem ez szégyen, nemcsak az ukránokra, hanem egész Európára nézve.”

2021. október 24.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

nagy liberalizmus csúcsán, szerintem ez szégyen, nemcsak az ukránokra, hanem egész Európára nézve. Amikor az ukrán állampolgárok Európában síelnek, nyaralnak, akkor láthatják, hogy más országokban ez működik: mindenki a saját anyanyelvén beszél, saját anyanyelvén írhat, olvashat, és ezt nem tudják hazavinni. Szerintem ez felháborító.

A NEMZETI SZÍNHÁZ SZÍNÉSZE Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színész a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói közé tartozik, számos, a beregszászi társulatnak nemzetközi elismerést is hozó darabban alakított fontos szerepeket. Színpadi alakításain túl ma már filmszerepeit is művészi pályája szerves részeként tarthatjuk számon. Több rangos állami és szakmai díjban is részesült. 2013-tól a budapesti Nemzeti Színház művésze. Díjai: A zsűri különdíja – Arany Oroszlán Fesztivál, Lemberg, Jászai Mari-díj, Mensáros László-díj, Gundel művészeti díj, Súgó Csiga Díj, Bubik István-díj, Magyar Teátrum Díj, Magyar Filmkritikusok Díja, a MASZK színészzsűri díja, Őze Lajos-díj, Amphiteátrum díj, Sinkovits Imre-díj, Színikritikusok Díja, Sík Ferenc-díj, POSZT – Legjobb férfi főszereplő, Bujtor István-díj.

Ön Pógyor szerepében minden gúnyolódás ellenére bölcsen válaszol a kérdésekre, elhangzik többek között a következő mondat: „Ideje, hogy Európa új szövetséget hozzon létre, amely a keresztyénség hagyományain alapul. Csak így nem válunk mások gyarmatává.” Majd amikor a kihallgató tiszt a kommunista hatalmat fenyegető veszélyekről, külső és belső ellenségekről beszél, így teszi helyre: „Nehéz lehet úgy élni, hogy a világ minden rezdülésében az ellenséget kell keresni.” Ezeknek a mondatoknak ma is lehet aktualitása? Pontosan, ez aktuális most Ukrajnában is, hogy szinte minden rezdülésben keresik az ellenséget, legyen az orosz vagy éppen aktuálisan a magyar. Nem értem, miért kell bizonyos időközönként világégés ahhoz, hogy emberek maradjunk. Millióknak kell elpusztulnia ahhoz, hogy valakiknek megjöjjön az esze. Megint csak idéznénk a filmből: azt mondja Pógyorról, hogy „ő győzött”. A hithű református, aki a keresztyénüldözés áldozata is lett. Mit üzen a ma emberének, a mai református embereknek? Azt üzeni, hogy az emberek nyugodtan vállalják a hitüket, senkinek semmilyen kárt, problémát nem okozhat. Meg vagyok győződve arról, hogy Pógyor István a jó oldalon állt. Ezért is mondtam azt, hogy ő győzött. Hiszen beszélünk róla, fennmaradt az emléke. Szerintem ha valaki győzött, akkor az ő. Éppen azáltal vált hőssé, hogy nem akart mártír lenni. Azt tette, amit a hite diktált. Ma is szüksége van a gyülekezeteknek, bármelyiknek, az ilyen egyéniségekre, akik a fiatalokat meg tudják szólítani, akik értik a fiatalok nyelvét. Olyan vezetőkre van szükség, akik meg tudják fogni és meg tudják tartani ezeket a gyerekeket, ezeket a leendőbeli felnőtteket. Látjuk, hogy az egyházi iskolákban ott vannak a fiatalok, őket meg kell tartanunk az egyháznak. Az is lehet, hogy a fiatal kerülőt tesz közben, de majd valamikor, az életének egy bizonyos szakaszában visszakerül. Persze ne feledkezzünk meg a családok szerepéről sem. Hiányoznak ma még a Pógyor Istvánok? Azt gondolom, hogy igen. Univerzális férfi lehetett, és tényleg szerette, amit csinált. Valóban kevés az olyan ember, mint Pógyor István, éppen azért mondtam azt, hogy kell minél több 24 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

fiatal lelkész, pap, aki a közösségért él; hiszen a közért tenni a legnehezebb. Elfelejteni az „én”-t, másoknak szentelni az életedet, mást helyezni a középpontba, ez óriási dolog. Szerintem ezt nagyon kevesen tudjuk megcsinálni. A Wikipédián utánanézett már Sárosoroszinak? Nem.

Én igen. Három ismert vagy híres embert említenek. Az első Halász Gyula földrajzi író, a második Pógyor István, mint a Keresztyén Ifjúsági Egyesület egykori nemzeti titkára, a harmadik pe dig Trill Zsolt színművész. Vagyis a szülőfaluja büszke önre. Ön büszke arra, ahonnan jön? Arra a közegre, ahonnan jöttem, büszke vagyok, mert az csodálatos közösség volt. A felmenőkre gondolva, hogy miket meséltek a nagyapák, a nagymamák, tele sok-sok gonddal, mégis igazi jó emberek voltak. A gyerekkoromból is arra emlékszem, hogy sok jó ember vett körül, közösségek voltak: színjátszó kör, egy viszonylag jól működő kolhoz, mindenkinek volt munkája. Nem voltak ilyen nagy „távolságok” az emberek között. A református tisztelte a katolikust, a katolikus tisztelte a reformátust, együtt tudtak működni. Az orosz hölgyek, akiket a katonaságból feleségként hoztak haza magukkal a férfiak, megtanultak magyarul, a katonaságban a férfiak megtanultak oroszul, természetes volt egymás tisztelete. Arra is emlékszem, hogy minden élmény volt: egy focimérkőzés is, mert ott aztán mindenféle figurával találkoztál. A hétköznapok hétköznapok voltak, az ünnepek ünnepek, minden napnak megvolt a maga rendje, ahogy a vasárnapi misének vagy istentiszteletnek is. Ma az időnek egészen más a szerepe. Nincsenek vasárnapok. Kárpátaljáról elmennek az emberek, mert rákényszerítik őket ezekkel a törvényekkel, és aki vissza akar térni, már nem azt a világot találja, amelyből eljött. Kiváló pedagógusaink vannak, akik elvégezték az ungvári egyetemet, vagy akár a magyarországi egyetemeket. Miért nem hagyják őket dolgozni? Miért nem hagyják a lengyeleket, a románokat? Ez a saját frusztrációjuk. De itt, Magyarországon is kétélű a dolog. A nagy többség gondol a határon túliakra. És ennek így kell lennie, mert az én nagyapám, a te nagyapád ugyanannyit tett bele a budapesti Parlament épületébe, mint aki az ötödik kerületben lakik. Ezt el kellene már végre fogadni. Ezért mondom, hogy a nyitottság fontos, ne csak beszéljünk róla. Az Európai Uniónak is óriási feladata van a megbékélésben. És itt megint visszaköszönnek Pógyor céljai…  A FOTÓK FORRÁSA A DOKUMENTUMFILM, YOUTUBE, HARTYÁNYI NORBERT

| EGYHÁZI ÉLET |

Óriási az érdeklődés az új énekeskönyvek iránt Jelenleg abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy nem tudunk az érdeklődőknek énekeskönyvet adni – mondta Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója. Néhány hét alatt tízezer példány fogyott el az új kötetekből, a kiadó most türelmet kér a vásárlóktól. A gyártási folyamatot a nyomdaiparban érzékelhető nyersanyaghiány nehezíti. Nagyon örülünk az eddig tapasztalt nagy érdeklődésnek. Mély hálaadással fordulunk Isten felé, hogy végre megjelenhetett és kézben tarthatjuk az új énekeskönyveket – fogalmazott a kiadóvezető. – Az egyházzenész szakemberekkel együtt mi is nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a lehető legjobb énekeskönyvet tudjuk megálmodni, megtervezni, legyártatni, a legjobb papírt, borítóanyagot válasszuk ki hozzá, hogy a tartalomhoz leginkább illő forma szülessen – mondta. Az igazgató kifejtette, hogy a nyomtatott énekeskönyv is termék, amely különböző gyártási folyamatok útján áll elő. Mivel a kiadó csak megrendelője a köteteknek, a jelenleg tapasztalható gyártási akadozás miatt nem lehet kiszámítani, mikor érkeznek az újabb énekeskönyvek.

NYERSANYAGHIÁNY VILÁGSZERTE Nyár óta egyre több nyomdától érkezik visszajelzés, hogy nyersanyaghiány miatt sokszor a legalapvetőbb anyagok beszerzése is nehézségekbe ütközik a könyvgyártásban. Galsi Árpád elmondta, a vékony papírra, nagy mennyiségben készülő könyvek, mint a Biblia és az énekeskönyv gyártása egyébként is időigényes folyamat, ezt sokszorozza meg a most kialakult helyzet. Amikor a Kálvin Kiadó négyféle kötésben, kétféle színben (sötét- és világoskék) megrendelte a gyártást, a kiválasztott nyomda az első nagyobb mennyiségű énekeskönyv-szállítmányt júliusra vállalta. Ehhez képest csak a sötétkék változat készült el eddig, az is több mint öthetes csúszással, a további, világoskék példányok pedig a jelenlegi információk szerint csak november elejére érkeznek.

TOVÁBBRA IS ELŐRENDELHETŐ A kiadó igazgatója biztosította lapunkat afelől, hogy a Kálvin Kiadó honlapján tájékoztatást adnak az egyes változatok aktuális elérhetőségéről. – Arra is van lehetőség, hogy az érdeklődők e-mailes vagy postai megrendelést adjanak le, az átmeneti hiány ellenére továbbra is befogadjuk és feldolgozzuk a befutó kéréseket – mondta Galsi Árpád, hozzátéve, a gyülekezetek és az intézmények részére rendkívüli, harminc-

százalékos engedményt biztosítanak. A Kálvin Kiadó vezetője hangsúlyozta, az átmeneti készlethiány miatt senki nem fog lemaradni a kedvezményről.

DIGITÁLIS ÉNEKESKÖNYV Galsi Árpád az énekeskönyv digitális verziójára is felhívta a figyelmet, amely az enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv oldalon ingyenesen elérhető. Biztatja a gyülekezeti tagokat, hogy ismerkedjenek, használják az énekeskönyvek online formáját, hiszen az mindenki számára hozzáférhető. – Szeretnénk megköszönni az eddig is tapasztalt megértő türelmet és a nagy érdeklődést. A mostani fennakadások ellenére bízunk benne, hogy sok örömet, emelkedett pillanatot, mélyen átélt istentiszteletet tud majd elősegíteni ez az új kötet – zárta gondolatait Galsi Árpád.  FÜLÖP-PUSZTAI ANNA, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. október 24.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Református konyha

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Ha ünnep, akkor torta. De milyen legyen? Egy jó recepttel bármilyen ízű befutó lehet. Ezen a héten a kávékedvelőknek kedvezünk. Fülöp-Pusztai Anna, a reformatus.hu újságírójának kedvenc tortáját ajánljuk. HABOS KÁVÉTORTA • 22 cm átmérőjű tortaformához Hozzávalók a piskótához: 7 egész tojás, 7 csapott ek kristálycukor, 5 púpozott ek búzafinomliszt, 2 ek cukrozatlan holland kakaópor, 0,5 cs sütőpor; a krémhez: 1 dl tej, 2 dl kávé, 1 cs vaníliás pudingpor, 3 ek porcukor, 500 g mascarpone; a habhoz: 500 ml habtejszín, 1 ek kristálycukor.

A piskótához összekeverjük a lisztet, a kakaót és a sütőport. A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét felverjük, kanalanként hozzáadjuk a cukrot. A kemény habhoz egyesével hozzáadjuk a 7 tojássárgáját. Spatula segítségével óvatosan és apránként belekeverjük a száraz hozzávalókat. A tésztát kivajazott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt formába öntjük. 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. A krémhez a pudingport az 1 dl tejjel simára keverjük. Lefőzzük a 2 dl kávét, lábosban tovább forraljuk, majd hozzáöntjük a pudingot, és sűrűre főzzük. Langyosra hűtjük. A mascarponét 2 ek porcukor hozzáadásával habosítjuk. Hozzákeverjük a kávés krémet, és a masszát hűtőbe tesszük. A habhoz a habtejszínt felverjük, közben apránként hozzáadjuk a kristálycukrot. Amikor minden elkészült, összeállítjuk a tortát: a kihűlt piskótát ketté- vagy háromfelé vágjuk. A lehűtött kávés krémet spatulával rákenjük a tésztalapokra, a lapokat egymásra helyezzük. A tortát kívülről bevonjuk tejszínhabbal. Ízlés szerint díszíthetjük kakaóporral, kávészemekkel, csokoládéforgáccsal.  26 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Á, B, M, M, T). 13. Felém. 14. Zsákmányol. 15. Az amerikai polgárháborúban a déliek tábornoka (Robert). 16. Fakó egynemű betűi. 17. Megnevezés. 19. Gyümölcsöt szárít. 21. Krisztus, röv. 22. Mohamed prófétától származó arab nemes. 24. Kiejtett betű. 25. Előkelő. 27. OPZ. 29. Komornyik. 31. A hét egyik napja. 33. Érdekcsoport. 35. Belül vérzik! 37. Svéd természettudós, orvos és botanikus (Carl von). 39. Katonai szövetség, angol betűszóval. 40. Égitest. 42. Fordított kettős betű. 43. Becézett női név. 44. Heveny fertőző betegség. 45. Egykori iráni uralkodó. 46. Kipling kígyója. 47. Istennek ajánl. 48. Brazil tagállam. 49. Várpalotával egyesült. 51. Gyakorító képző. 52. Ráncot ruhán kisimít. 53. Régi gyalogos katona. 55. Korzózás. 57. Annál lejjebb. 58. Berlini idő! 60. Mézcsepp! 62. Ritka férfinév. 64. Rangjelző szócska. 65. Árus. 68. Nagy testű rágcsáló. 69. Klasszikus csont. 71. Felhám. 73. Táplálná. 75. … Domini, az Úr esztendejében. Függőleges: 1. A szobába. 2. Literátor. 3. Cirkónium vegyjele. 4. Muzsika. 5. Rejtő Jenő híres szakácsa. 6. Iljusin felségjele. 7. Vaskeverék! 8. Korpusz. 9. Vajdasági város. 10. Új-Zéland és Ausztria gépkocsijele. 11. Tova. 12. Számára. 16. Az idézet második része (D, S, A, T, E). 18. Fejlődik. 20. Hajadon, nőtlen, német nyelvterületen (LEDIG). 22. Konyhai eszköz. 23. Télvégi mulatság. 26. Ledönt páratlan betűi. 28. 30 méter magasra is megnövő díszfa. 30. Kossuth- és Jászai-díjas színművész (Ádám). 32. Izraeli kikötőváros egyik átírása (ELAT). 34. A kiütés jele. 36. Közteher. 38. A meleg évszakban üdül. 40. Részben peckes! 41. Áll betűi keverve. 44. Tagozat. 45. Budapesti városrész. 47. Állam, angolul. 48. Protaktínium vegyjele. 50. A kimonó öve. 52. Realitás. 54. Cremonai hegedűkészítő (Nicola). 56. Háziállat. 59. Ős. 61. Alapíz. 63. Holland sajtváros. 66. Több pápa neve. 67. Póttag része! 69. … step, társas tánc. 70. Rengeteg. 72. Sír. 74. Tiltószó. 76. Ismeretlen név betűi. Az előző rejtvény megfejtése: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint...” (Zsolt 1,1a)

| GYERMEKEKNEK |

Csillag születése Avi lélekszakadva szaladt be a házba: – Megellett Sáron! Az asszony bólintott, és folytatta a vacsorakészítést. A kenyérlepényt még reggel megsütötte, a lencse is készen van. Most csak az olívaolajba kell beletördelnie a juhsajtot, rászórnia a megtört kakukkfüvet, babért meg az összepréselt hagymát, és már kész is a mártogatós, amellyel a reggel sütött kenyeret el tudják fogasztani vacsorára is. Odalépett a nagy, kerek hasú agyagedényhez, amelyben a vizet tartották, hogy öntsön egy kicsit a kezére. De az edény alján alig kotyogott néhány kortynyi víz. „Ó, még a kútra is el kell mennem” – rázta elégedetlenül a fejét, mert persze eszében volt, hogy a reggeli hűvösben elszalad a kútra, de annyi tennivalója lett hirtelen, hogy el is felejtette. Délben a nagy hőség miatt nem akart elmenni, most meg tán annyi víz sincs, hogy a vacsorához elég legyen. De nem gondolhatta végig, mi mindent kell elvégeznie, mert a fia megrángatta a ruhája ujját. – Édesanyám! Nem hallod?! Kisbárányai lettek Sáronnak! – Hallom, hallom – válaszolta az asszony. – De mi ebben az a nagy újdonság? Már hetek óta tudjuk, hogy hamarosan itt az ideje az ellésének. Te magad is nem egy kisbárány születésénél segédkeztél apádnak. Azt is tudtuk, hogy ikrei lesznek. – Igen, tudom… – legyintett Avriel. – De az egyik bari olyan szép, hogy csuda. Ráadásul olyan apró, hogy apám tenyerében is elfér. Meg gyenge is a lelkem, fel se tud még állni, csak fekszik az anyja mellett. A másik már ugrál, meg szopott is, de ez a kis ártatlan csak ott fekszik, és piheg. Az asszony felkapta fejét a szóra, de aztán nem mondott semmit, csak tördelte tovább a sajtot, vágta a hagymát. Avriel nem hagyta annyiban: – Gyere, gyere! Gyere ki az akolhoz! Nézd meg te is Csillagot!

– Csillagot? – kérdezett vissza az anyja. – Milyen csillagot? – Hát a kisbárányt! – lelkendezett Avi. – Mert ez lesz a neve! Csillag! Az anyja kérdőn nézett rá, de a fiú már válaszolt is a fel sem tett kérdésre: – Hát azért, mert van egy fekete csillag a homlokán! Ugye, jössz – könyörgött Avi az anyjának –, és megnézed a kisbárányt?! – Meg, persze! De csak akkor, ha útközben hozol egy korsó vizet a kútról. Avi már ugrott is, fogta a korsót, és szaladt. De az anyja utánaszólt: – Az akloknál találkozunk! A fiú visszaintett, hogy rendben, és szedte a lábát, ahogyan csak tudta, hogy ő is ott legyen, amikor az édesanyja meglátja Csillagot. „Biztos neki is nagyon fog tetszeni – gondolkodott a kisfiú. – Az a fekete csillag határozottan jól áll a homlokán.” Igen, a fekete csillagnak igazán örült. Mert az azt jelenti, hogy Csillagot nem vághatják le, mint áldozati állatot, hiszen nem tiszta fehér a gyapja. Avi tudta, számtalanszor átélte már, hogy a bárányokat, birkákat a nagy ünnepeken levágják. Ha nem is áldozati állatnak, hanem a lakomára. Tudta, hogy Csillagnak is ez lesz a sorsa – előbb vagy utóbb. „Inkább utóbb!” – gondolta a gyerek, mert bizony nagyon szeretett volna Csillaggal még sokáig együtt hancúrozni az aklok körül. A korsót megtöltötte vízzel, aztán letette a kút mellé. Majd visszafelé erre jön, és hazaviszi. Most inkább nyakába kapta a lábát, hogy ott lehessen ő is, amikor az anyja először meglátja Csillagot.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. október 24.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

HALOTTAINK

Nagyné Katona Katalin nyugalmazott lel kipásztor életének 69. évében, augusz tus 31-én hazatért Teremtőjéhez. Végső nyughelyére szeptember 9-én kísérték Szolnokon. „…nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil 1,21) KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Nagy Károly nyugalmazott lelkipásztor és családja Isten iránti hálával mond köszönetet mindazoknak, akik osztoztak fiuk, Nagy Károly Bálint elvesztése miatt érzett mély fájdalmukban. „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Péld 17,17) APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

Református templom épült Rakamazon Új épületet áldottak meg és adtak át ünnepi istentiszteleten Rakamazon október 16-án, szombaton: most lett saját temploma a református közösségnek. Hosszú éveken, évtizedeken át a szomszédos faluba jártak a hívek istentiszteletre, majd a település egyik iskolájában találkozott és imádkozott a gyülekezet, míg saját erőből és adományokból összerakták a pénzt először egy imaházra, majd a templomukra, mert kitartóan hitték, hogy nem maradnak istenháza nélkül. A jelenlegi épület terveit végül 2017-ben tették le az egyházkerület asztalára, az építkezéshez a hívek és a magyar állam járult hozzá, 2019 decemberében pedig le is tették az alapkövét a templomnak, amely mára a helyi iskolával szemben a település kis ékköve lett. Ünnepi igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke páratlan ajándéknak nevezte a kis gyülekezet álmának megvalósulását, valamint azt, hogy a Nyírségi Református Egyházmegyében négy év alatt ez a harmadik istenháza, amely felépült, üzenve, hogy Isten dicsősége az emberek közé kívánkozik.  FORRÁS: TTRE.HU, FOTÓ: SIPEKI PÉTER/KELET-MAGYARORSZÁG

Biztos Kezdet Gyerekház Sellyén Átadták a Biztos Kezdet Gyerekházat az Ormánság fővárosában, Sellyén. A beruházás már tavaly elkészült, de a járványhelyzet miatt az ünnepélyes átadásra csak most kerülhetett sor. Az idén Ökogyülekezeti címben részesült intézmény a szociokulturális hátrányokkal küzdő gyermekek testi-szellemi fejlődését segíti. Programjaik a mozgásfejlesztő foglalkozásokra, komplex zenei fejlesztésekre fókuszálnak, de rendszeresen szerveznek családi ünnepségeket is. Az átadó ünnepségen részt vett Balog Zoltán református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Nagy Csaba országgyűlési képviselő és Nagy Attila, Sellye polgármestere. Sinkovicz Richárd református lelkész köszöntőjében elmondta, hogy a gyerekházban egy helyszínen láthatják a gyermekeket, családokat, így valóban Isten közelségében tudnak együtt lenni. Balog Zoltán püspök ünnepi beszédében kiemelte: „Szép ez a délután, hiszen minden itt van, amiből a jó élet lesz. Elsősorban a gyermekeink, de a szüleik is, a nagymamák és a nagypapák is, itt van ez a gyönyörű vidék, az Ormánság.” A szeretetvendégség után hálaadó istentiszteletre került sor, amelyen Balog Zoltán püspök hirdetett Igét.  ILLÉNYI ÉVA, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 28 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

| EGYHÁZI ÉLET |

A HÉT KÉPE

Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke beszédet mond A modernkori Európa pillérei – a vallási közösségek együttélése című konferencián a Debreceni Református Kollégiumban október 14-én.  FOTÓ: CZEGLÉDI ZSOLT/MTI

„…és elhomályosulnak az ablakon kinézők” PETRŐCZI ÉVA

Számunkra október ugyan elsősorban a reformáció hónapja, de a látás hónapja is. Nagy örömmel fedeztem fel nemrég, hogy egy hívő szemészorvos, Rácz Péter az Elitmed.hu oldalon gazdag példatárat tett közkinccsé a látással, a szembetegségekkel, a vaksággal, s mindezek gyógyításával kapcsolatos igehelyekből. Jómagam ezelőtt nyolc esztendővel, a „Szürkeháj – Két szemműtét története” megírása idején gyűjtöttem a témához kapcsolódó bibliai idézeteket, egyház- és művészettörténeti emlékeket.

Bevallom, puritanizmuskutatóként nagy lelki öröm számomra, hogy az első számontartott magyar „szemorvosnő” nem más, mint egy önéletrajzíró református nagyasszony, Árva Bethlen Kata, aki a tizennyolcadik században Simoni Márton szebeni „oculista” tanítványa volt, s nem csupán a magyar kegyességi irodalom gyarapítója, hanem a lelkiek mellett a testi bajok méltán nagyrabecsült gyógyítója is, aki életének sok fájdalma, vesztesége mellett Isten kegyelméből képes volt embertársai folyamatos gyámolítására, megerősítésére. Könyvtára fennmaradt jegyzékéből tudjuk, hogy nyilván ismerte és magáévá tette a neves tizenhetedik századi puritán nyomdász, Szenci Kertész Ábrahám előszavát, amely az 1660–1661-ben, zivataros körülmények között elkészült váradi Biblia beköszöntője, s annak bizonyítéka, hogy a látás egyszerre orvosi és spirituális fogalom. Szenci Kertész Ábrahám nyilván a szentírás alábbi, megrázó félmondatára gondolt („…és elhomályosulnak az ablakon kinézők” – Préd 12,3), amikor féltő szeretettel így írt: „Hogy pedig ilyen nagy (öregbetűs! – P. É.) formában nyomtattassék, az említett idvezült gróf Bethlen Istvánnak, ez typographiának és a Biblia nyomtatásának testamentumában letett kívánsága volt, egyszersmind penig a tanítóknak tetszése és az eklézsiának szüksége is kívánta. Mert Isten kegyelméből már némely lelki tanítóknak jó példaadások által fel kezdetett csaknem minden nevezetes eklézsiákban vétetni a Bibliának közönséges helyeken való olvasása és magyarázása (t.i. nem csak a templomban, s nem kizárólag az istentiszteleteken! – P. É.), hogy az hajlott idejű és szemek világában homálosodottabb lelki tanítók is inkább előmehes-

senek tisztekben a nagyobb betűkkel való nyomttatás által.” Az „okuláré” ugyan használatos volt már abban az időben, a szürkehályogtól, s más szembetegségektől szenvedő lelkipásztorok, bibliaolvasó emberek azonban végül már csak az említett „öregbetűs” nyomtatás jóvoltából tudták elolvasni, s magyarázni. Amikor sokukra rátört az emberi tudománnyal le nem küzdhető testi vakság, övék maradt a belső látás, a „legfőbb orvos” ajándéka: Jézus Krisztus, a világ világossága (Jn 8,12). Ezért szolgálhatott „homálosodott” szemekkel is Zsindelyné Tüdős Klára, a hitet és tudást ötvöző, anyaszívű asszony. Ha már Klára nénit említettük, a látás és hit témáját vázlatosan körüljáró kitekintésünkben legalább röviden emlékezzünk meg végül néhány, kivétel nélkül Isten közelében élő szemorvosról, akiknek sokat köszönhetünk. Időrendben az első Fabini (Fabiny) János Teofil, egy evangélikus lelkész fia, a pesti egyetem professzora, aki 1830-ban fontos cikket közölt, Megfigyelések a szürkehályogról címmel. Ugyanabban az évben alapított Nagyváradon Grósz Frigyes, egy szemészorvos-dinasztia „ősatyja” a szegény vakok ellátását szolgáló kórházat; unokája, Grósz Emil nemzetközi hírű szaktekintély lett. E felsorolásba illik a mély hitű katolikus szemészorvos, Batthyány-Strattmann László, „az én kezelem, Isten gyógyítja” felfogás embere is. Méltó utóda Szalai László, a Budai Irgalmasrendi Kórház főorvosa, a látásmentő Hajnalfény Egyesület egyik alapítója és lelke… Mindnyájukat híven jellemzik Péter apostol szavai: „…hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet…” (2Pt 1,5)  2021. október 24.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Fehér Dezsőt kérdeztük. valamint az orgonát is felújíttattuk, de szolgálatomat, a gyülekezeteket egyformán szerettem.

A verselő lelkipásztor. Így is nevezhetnénk Fehér Dezső nyugalmazott szakolyi lelkészt, aki kisgyermekkora óta szereti és szavalja is a verseket. Hiszi, hogy a versek írásával és előadásával nyugdíjas éveiben is folytathatja az Isten által rá bízott feladatot, az Ige hirdetését. Fehér Dezső jelenleg Debrecenben él, két gyermeke és öt unokája van.

Mikor kezdett a verseléssel foglalkozni? Nem volt könyvtárnyi kötet a családi házban, de volt egy János vitéz, amelyet nagy szeretettel olvasgattam. Amikor pedig gimnazistakoromban hazalátogattam, édesapám rendszerint adott egy kisebb összeget, amelyet általában könyvesboltban vagy antikváriumban költöttem el. Aztán felnőttkoromban előfordult, hogy a családunkkal történt eseményekre verssel reagáltam.

Milyen családból származik? Ki, mi indította el a lelkipásztori úton? Egy szatmári falucskában születtem egy négygyermekes család legkisebbjeként. Méhteleken sokat jártam istentiszteletre, sőt már gyermekként olvastam a Bibliát. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem 1970-ben. Ezután jelentkeztem a teológiára, de az egyetem megkezdése előtt besoroztak Lentibe katonának, így csak ezután végeztem el tanulmányaimat a debreceni teológián. Az ige, amely elindított a lelkipásztori hivatás felé, a Mt 7,21: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

Hol szolgált, és melyik volt a legkedvesebb időszak? Három év teológiai tanulmány után exmittáltak Marosliget-Uszkára. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki pedagógus volt. Ott szolgáltam 1978-ig, majd Gyürére kerültünk, akkor már a két gyermekünkkel. 1993-ban Szakolyba hívtak meg, előnyugdíjazásomig ott maradtunk. Nehéz körülmények között éltünk, de mindenhol szeretettel fogadtak. A nagyobb feladatok Szakolyban vártak rám, ott új parókiát építettünk, és a templomot, 30 Reformátusok Lapja

2021. október 24.

A versek segítettek a nehéz időkben a Biblia mellett? A feleségem 2016-ban lett beteg, akkor kértem az előnyugdíjaztatásomat, és Debrecenbe költöztünk. Ő már két éve nincs közöttünk. Amíg ápoltam, mindennap mellette voltam és időnként felolvastam vagy adtam neki olvasni verseket, főleg olyanokat, amelyekről tudtam, hogy közel állnak hozzá. Úgy éreztem, ezek a versek, szavalások erősítették őt. Sok olyan vers volt, például a Templomablak című kis könyvből Túrmezei Erzsébet Fogd a kezem című verse, amely lelkileg erősített mindkettőnket.

A verseken keresztül is Istenhez akarja közelebb vinni az embereket? Igyekszem a lelki töltésű verseket megismertetni az emberekkel, és érzem, hogy tovább tudom adni az üzenetet. A nagytemplomi gyülekezet Nyitott Ajtó Szociális Központjában a délelőtti, időseknek szóló alkalmakon az igehirdetés után egy másik társammal olvashatunk fel verseket; ott is látom a társakon, hogy sokaknak a lelkéig hat, amit hallanak. Úgy érzem, komoly feladatot lát el az ember, ha továbbadja ezeket a gondolatokat. Sokféle útja van ennek, én úgy tapasztalom, van, amit leginkább a szavakkal lehet eljuttatni az emberek szívéhez Isten Szentlelkének segítségével, és úgy érzem, így folytatom a lelkészi szolgálatot, mert feladat továbbadni Isten üzenetét, és erősíteni a testvéreket.  BUZÁS BORBÁLA

Reformátusok Lapja 2021/43. szám

Articles inside