Reformátusok Lapja 2021/41. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

41. SZÁM,

2021. OKTÓBER 10.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Verseny, séta, teremtésvédelem 9 771419 856007

A TEREMTÉS HETÉT ÜNNEPELTÉK ZIRCEN ÉS MEZŐTÚRON

21041

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Hozd meg közinkben a számkivetett békességet, hogy az igazság és az irgalmasság a mi utczáinkon öszvetalálkozván, egymást csókolgathassák! Hallgass meg minket, Uram, mert jó a te kegyelmességed; ne rejtsd el orczádat szegény szolgáidtól, mert nagy szorongattatásban vagyunk! Szabadíts meg minket a sárbul, hogy el ne boruljunk! Siess, Uram, segedelmeddel, mert kívüled nincsen sehol reménségünk! Amen!  KÖLESÉRI SÁMUEL (1629–1683)

6

8

24

30

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. Lelki fröccs és imapszichológia Bagdy Emőkével | Miért fontos lelkünk

egészsége? – Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Szívvel látó egyház | Magyarné Balogh Erzsébet vezércikke AKTUÁLIS • 8. A magyar református közösség kincse | Száz éve iktatták be Ravasz László püspököt REFORMÁTUS ÉLET • 24. Falakba zárt múltunk | Bemutatjuk a budapesti református negyedet KÖNYVJELZŐ • 29. Kalandregény, Kárpát-medencei vénával | Fábián Tibor könyvét ajánljuk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Kovács Gergő debreceni egyetemi lelkipásztort!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. október 10.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

X. 10. VASÁRNAP

X. 11. HÉTFŐ

X. 12. KEDD

X. 13. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(2) „Hálát adunk…” (1Thessz 1)

Pál hálát ad az ottani gyülekezet hitéért (2), a csodáért, hogy az apostol hirdette evangélium szavait bizonyossággá elevenítette a Lélek az ottaniak életében, s ők az élő Istenhez tértek (9). E csoda az Isten cselekvése, a választottság, az üdvösség jele, kegyelem (4). Pál hálát ad azért is, hogy a gyülekezet Jézus Krisztusba vetett hitének látható következményei vannak: szeretetből és reménységből fakadó munka, fáradozás és állhatatosság (3–4). Szavak nélküli igehirdetés ez, megerősíti majd a szavainkat is, az Úrtól készített időben. A thesszalonikai gyülekezet hitéről az egész tartományban tudnak már, sőt, szerte Akhájában, ahol a levél írásakor szolgált az apostol. Az élő hit hiteles hit, ezért lehet példává, hiszen Jézus Krisztus követőivé a mi példánkat követve lehetnek mások (6). Pál hálát ad a végső reménységéért. Ez azóta is közös reménységünk: várjuk a feltámadott Urat, aki megszabadít bennünket, és teljessé teszi azt, ami hitben már a miénk, de ami itt még töredékes. Még annyi nyoma van e világban annak a haragnak. Ez az ember nyomorúságának terméke: önzés, érdekek, indulat, hergelés, gyűlölet. Joggal van rajtunk emiatt az Isten haragja. A szabadítás az, hogy Isten már levette rólunk haragját, kinyilvánította üdvözítő szeretetét számunkra, tevékeny szeretetre s az Úr várására késztet (10). Ez 31  99. zsoltár (2) „…nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát…” (1Thessz 2,1–12)

„Az akkori öregedő és tehetetlen antik kultúrában” megjelent az evangélium – írja Ravasz László. Akkoriban (is) számtalan magántudós, bölcs, orvos, kuruzsló, szónok, ügynök, varázsló járta a városokat. Mindegyik igyekezett meggyőzni a hiszékeny lakókat a saját portékájáról. Cserébe ellátás, hódolat, védelem járt nekik. Pál kiemeli, ő senkit sem akart meggyőzni, de nem is félt senkitől, hanem éjjel és nappal dolgozott, hogy eltartsa magát és társait (9). Az apostolt nem vezette hízelgés, kapzsiság, dicsvágy (5–6). Vagyis szándéka nem volt tisztátalan és álnok, mint amikor valaki – az ügy mögé bújva – valójában önmagát képviseli (3). Nyíltan hirdette az Isten evangéliumát Thesszalonikában, mint az Úr küldötte (2–4). Persze, e nyíltságban sok tusakodás rejtőzött (2), Istentől újból és újból elkért bátorság (2), szelíd és önátadó szeretet (8), kérve kérő buzdítás és intés. Jézus Krisztus evangéliumának szolgálata ma is csak így lehet áldott. Azóta kétezer év eltelt, de Jézus Krisztus és evangéliuma ugyanaz. Fontoljuk meg Isten Igéjének üzenetét szolgálatunkra nézve, tartsunk önvizsgálatot és könyörögjünk! Van miért… Ez 32  505. dicséret (13) „…annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Thessz 2,13–16)

A szentek közössége az, amiről itt az apostol ír. Ez a közösség Ige-közösség: együtt hallgatták az Isten beszédét, és azt nem emberi beszédként fogadták, hanem Isten szavaként. E csoda felülről adatik. Már az is csoda, a Szentlélek munkája, hogy Isten Igéjétől várják a megszólítást. Ez a közösség hitközösség, mert miközben Isten Igéjét és élő, üdvözítő szavát hallgatják, megtapasztalják Isten Igéjének erejét, a feltámadott Jézus Krisztus hatalmát. A hit: a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit és az ő erejének, hatalmának megtapasztalása. A hit mindig gyakorlat, mert ahol hit van, ott jelek és csodák történnek, ott minden nyomorúság ellenére is átüt a mennyei világ valósága az emberi életen. Ez a megváltó szeretet hatalma, Jézus Krisztus ereje, az örök élet bizonyossága, amellyel ő megtart bennünket mindenkor. Ez az erő, a Jézus Krisztus ereje munkál bennünk, általunk, akik hiszünk. Ez az erő nem rombol, hanem épít, gyógyít, felemel, üdvözít (13). E közösség szenvedésközösség, mert e világban nyomorúságunk lesz (Jn 16,33). Ahol Jézus Krisztus jelen van, ott azonnal támad az ellenség (14–16). Ez a szenvedésközösség a mindennapokban azt jelenti: miközben örülünk az örülőkkel, tudunk sírni a sírókkal is (Róm 12,15). Ez az együttérzés a részvét közössége. Ez a szeretet: tudni, mi fáj a másiknak! Ez 33  396. dicséret (20) „Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.” (1Thessz 2,17–20)

Pál személyes vallomása ez. Érzelmi kitárulkozásában a thesszalonikai gyülekezetet örömének és koronájának nevezi. Ez a gyülekezet odaadó életének látható eredménye, Isten benne munkáló kegyelmének visszajelzése. E szent visszajelzésre a hitben szolgáló embernek is szüksége van. Ez a dicsőség az Isten dicsőségét ragyogtatja fel e világban, örömre hangol másokat is, s erőt ad a további szolgálathoz. Pálnak is, küzdelmei között, szüksége volt erre a visszajelzésre, miként nekünk is. Ne fukarkodjunk a bátorító vis�-

Reformátusok Lapja 2021. október 10.

| AZ IGE MELLETT |

szajelzéssel mások számára! (19–20) Pál személyes vallomásában reménysége is feltárul, amellyel megnyugvásban tudomásul veszi: hiába akartak újból és újból visszamenni a szeretett Thesszalonikába, erre nem nyílt lehetőség. Itt látjuk: az apostol érzelmi élete az Úr kordájában állt, hiszen vágyakozott arra, hogy személyesen lássa a thesszalonikaiakat, törekedett is erre (17). De elfogadta az Úr döntését, és bizonyossággal tudta: az Úr színe előtt találkozni fognak. Igen, Jézus Krisztusban miénk a viszontlátás reménysége (19). Pál nem keseredett meg, öröme végig megmaradt. Ez 34  260. dicséret (1) „Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni…” (1Thessz 3,1–8)

Sok élethelyzet próbálhat meg bennünket, amelyek emberileg szinte elviselhetetlenek. Az apostol is számos próbatételt élt meg. Az egyik az volt, ahogy vágyódott szeretett gyülekezete, a thesszalonikaiak után, valamint ahogy aggódott értük. Az apostol életében minden próbatétel a Jézus Krisztus ügye iránti szeretetéből fakadt. Ahol pedig az elviselhetetlenül nehéz helyzetek Jézus Krisztus követéséből fakadnak, ott az Úr azokból mindig ad szabadulást, megoldást. Pál Athénból elküldte Timóteust Thesszalonikába, hogy általa érdeklődjön felőlük, valamint biztassa, erősítse az ottaniakat, hogy meg ne tántorodjanak, ha továbbra is üldöznék őket, hiszen Isten népe erre van rendelve e világban (2–5). Timóteus jó hírekkel jött vissza, a thesszalonikaiak hitét, állhatatosságát és irántuk való szeretetét illetően, s ez az apostolnak is erőt adott (6–8). Az apostol feléledt elviselhetetlen helyzetéből, mert a thesszalonikaiak szilárdan álltak a hitben (8). Vagyis egymás hitét kell erősítenünk mindenkor! A sokféle elviselhetetlen helyzetben az egyetlen erőforrás a Jézus Krisztusba vetett hit. A hit éppen annak bizonyossága, hogy a szabadulás már a miénk. E bizonyosság teszi elviselhetővé az elviselhetetlent! Ez 35  483. dicséret (11) „…Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok…” (1Thessz 3,9–13)

Eljutni saját magamtól a másik emberig! Ez életünk legfontosabb feladata. Ez csoda: az önzéstől eljutni a szeretetig, minden akadály ellenére. A másik ember mindig az, akit az Isten ránk bízott: a szeretteink, akik között élünk, akik mellett éppen vagyunk. Akkor lehet utunk a másik emberig, ha van utunk az Istenig (11), aki képessé tehet bennünket a valóságos szeretetre, leplezett önzésünk ellenére is. A valóságos szeretet, megbocsátva, kipótolja az embertárs hiányosságait, nem pedig keresi és felnagyítja azokat (10). Jézus Krisztus az út: Istenhez, a másik emberhez és önmagunkhoz; mert ebben a szeretetben teljesedhet ki a saját életünk is. De jó tudni, hogy az egyetlen úton járhatunk! Ma megint közelebb: az Úrhoz, egymáshoz, önmagunkhoz. Imádkozzunk: Urunk! Köszönjük, hogy Te vagy az út! Egyengesd utunkat hozzád, egymáshoz, hogy önmagunk boldogságát is így találhassuk meg. Ma is közelebb, közelebb, Uram, tehozzád! Ámen! Ez 36  474. dicséret (7) „…megszentelődésre.” (1Thessz 4,1–8)

Istennek tetsző módon élni: ez a megszentelődés, amelyben az Isten Szentlelke vezet bennünket (8). Az intés figyelmeztet, a nem szeretetből kimondott intés inkább megszégyenít. Isten Lelke azonban erőt és örömöt ad a megszentelődés útján. Ez a hívő ember boldog tapasztalata. Mert ahogy haladunk a hit útján, jó megélni, hogy tisztul az életünk, csak az evangéliumi lényeg számít, a hit, a remény és a szeretet, a Jézus Krisztusban elnyert üdvösség öröme és az ebből fakadó hűséges szolgálat. Ennek tapasztalata üdvbizonyosság és a legnagyobb boldogság is, miközben szeretteinkért és a ránk bízottakért közbenjáró könyörgést mondunk, hogy ők is megtapasztalhassák ezt a csodát. Pál megnevez két területet, amelyektől Isten óvó akarata szerint tartózkodnunk kell: a paráznaság és az önző túlkapások sora (3–6). Mi azonban elsősorban azért tartózkodhatunk ezektől, mert Isten Lelke vezet, megtart az egyre tisztuló életben. Hiszen az Úr a tiszta életre hívott el bennünket, abban megőriz, nem engedi, hogy megszégyenítsük nevét. Ő az események Ura is, nem enged bemenni olyan ajtón, amelyen nem szabad! (7–8) Áldott legyen az Úr ezért az egyre inkább kiteljesedő életért, amely Jézus Krisztusban már most a miénk, és odaát beteljesedik! Ez 37  166. dicséret

X. 14. CSÜTÖRTÖK

X. 15. PÉNTEK

X. 16. SZOMBAT

2021. október 10.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Lelki fröccs és imapszichológia Bagdy Emőkével Testünk sem lehet egészséges, ha a lélek nincs megfelelő állapotban. Mindenkinek saját döntése és felelőssége, mennyit és ILLÉNYI ÉVA miként foglalkozik a mentális állapotával. Miért fontos a befelé fordulás? Milyen hatása van az imapszichológiának? A lelki egészség világnapjához kapcsolódóan erről is beszélgettünk Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával, szupervizorral. Az előadásain gyakran hangsúlyozza, hogy a stressz, a depresszió, a lelki bajok mind-mind szeretethiányból erednek. Látjuk, hogy egyre több a lelki beteg, már nem csak a depresszió, a kiégés, a félelem, a gátlás, de a pszichoszomatikus betegségek is mindennapi kifejezéssé váltak. Érezheti-e magát félelemben, depresszióban egy hívő ember? Felelőtlenség volna azt mondani, hogy az istenhívő és a vallást gyakorló emberek védettek a lelki betegségekkel szemben, mert ez azt jelentené, hogy nem vesznek részt az élet mindennapi dolgaiban. Ugyanis maga az élet az, ami kitermel olyan negatív eseményeket, distresszeket, amelyek alól nem tudunk kibújni. Így valójában egyetlen lehetőségünk van, az, hogy megkeressük azokat az önsegítő, egymást segítő lehetőségeket, amelyekkel befolyásolhatjuk a helyzet károsító erejét és tal6

Reformátusok Lapja 2021. október 10.

pon tudunk maradni. A legnagyobb krízisek idején olyan a helyzet, mintha körbe lennénk véve fallal. De ne felejtsük el, hogy felfelé még ilyenkor is elindulhatunk: mintegy fölemelkedhetünk az adott helyzetből. Az első lépés az önreflektív fázis, amikor mintegy reflektorfénybe helyezve az életünket megvizsgáljuk azt. A leghatékonyabb segítő eszközök azok, amelyek ezt a felülemelkedést, a magasabb dimenzióba helyezést teszik lehetővé az ember számára. (Ez a hétköznapi életünkben a vicc, amelyről tudjuk, hogy vitalitásgenerátor, hatására öröm-, kedélyjavító, fájdalomcsökkentő hormonok termelődnek a szervezetben, amely így biológiailag is egészségesebb állapotba kerül.) Ilyenkor azt elemezzük, hogy amiben vagyunk, hogyan helyezkedik el az egész életünkben; ez lehet egy kisebb családi vagy kapcsolati krízis, ilyesmi mindannyiunkat ér: hívőket és nem hívőket egyaránt. Viktor Frankl neurológus-pszichiáter hívta fel a figyelmet erre a két kérdésre: kiért és miért élünk. Ha ezeket meg tudjuk válaszolni, akkor meg is találtuk azt, hogy a mi saját, egyéni és családi életünknek mi az értelme, és ez adja azt a legfőbb éltető erőt.

Pálhegyi Ferenc pszichológus Kalauz a bibliai lelkigondozáshoz című könyvében írja azt, hogy ne vessük el a pszichológiai ismereteket, azonban ezeket a maguk helyén kell alkalmazni, a Biblia tanításának alárendelve. Úgy véli, a bibliai lelkigondozásban az Ige a „mester”, mellette a pszichológia a „kisinas”, aki a mester keze alá dolgozik. Ma már van imapszichológia és neuroteológia is. Utóbbi szakemberei azt is kutatják, hogyan reagál a testünk többek között az imára. Tehát objektív, kétségbevonhatatlan módon mutatják ki, mi a jelentősége, ha belső elmerülésben Istennel kapcsolatot keres az ember. Tanulmányok sora igazolja, hogy a valakiért megtartott közös imának milyen csodálatos hatása lehet. Az imádkozással egyúttal a jövőbe vetett hitünket is erősítjük. Lelkigondozói kurzusok is vannak lelkészek számára. A lélektan miként hasznosítható a pasztorációs munkában? A pszichológusi alapszemléletem azon alapul, ami 2000 óta az Egészségügyi Világszervezet definíciója: az ember bio-, pszicho-, szociális és spirituális lény. A spirituális dimenzió 2000-ig nem volt elfogadott tétele az emberről alkotott hivatalos orvosi definíciónak. Ezzel alapvetően, kereteit illetően a helyére került a pszichológia is: a pasztorális lelki munka az a spirituális segítségnyújtás, amelyben mi, pszichológusok, a lelkipásztorok és a pasztorális lelkigondozást végző pszichológusok szövetségre találhatunk. Magam ebben az együttműködésben hívő pszichológusként veszek részt. Ezt tekintem a jövőnek.  FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

MAGYARNÉ BALOGH ERZSÉBET

Szívvel látó egyház A szerző a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója

A választás lehetősége nem mindig magától értetődő. Október a látás hónapja, és nem csak október 15., a fehér bot napja miatt. A jeles napok segítik a látást, mert elválasztják az ünnepet a mindennapoktól. Segítenek visszatekinteni, felismerni a hitvalló elődök életében azt az Istent, akinek szavára megújult gondolkodással éltek tovább. Isten nem változott. Ő ugyanaz maradt, és ma is ugyanazt akarja bennünk, velünk és általunk: hogy a szívünkkel is lássunk. A vakok és a siketek közötti szolgálat egyházunkban ilyen szívbeli indulattal kezdődött, amikor Ravasz László püspök egyetlen fia agyhártyagyulladás miatt elvesztette a hallását, és segítséget keresett. Egy végzős teológus vállal-

„Amíg mi, látók nem kiáltunk hitben, hogy Krisztus tegye látóvá a szívünket, addig az egyházban is csönd és éjszaka van.” ta a feladatot. A püspök tanulni küldte, és amikor visszatért, elhívásában megerősödve kezdte el a missziót. Jakab Miklós több mint ötven éven át szolgált fáradhatatlanul feleségével, Rácz Erzsébettel együtt annak a nagy elődnek a nyomdokaiban, aki elsőként nyomtatott pontírásos bibliai könyveket. Matolcsy Miklósné Éberling Pálma Far­ moson rendezte be nyomdáját. Megküzdött minden akadállyal, mert az őt elhívó és elküldő Istentől ő is megtanult a szívével látni. Nincs különbség látó és nem látó ember között, hiszen Krisztus látása nem a szem dolga, hanem döntés és akarat, hit és bizalom dolga, mindez pedig egészen átformálja az életünket. Ki a látó ember? A Szentírás szerint az, aki a helyén van. Az, aki figyel, és cselekszik is aszerint, amit megláttat vele Isten Lelke. A próféták ilyen látó emberek (nábí) voltak. Az egyháznak is van prófétai küldetése. Isten népének tehát a helyén kell lennie. Sem önmagunkat, sem egymást nem tudjuk látóvá tenni. Szívvel látni azonban mindannyian tudunk Krisztus szeretete, az Ige és a Lélek által. A fehér bot jelzés sok-sok piktogramon ott van, próbálva észrevehetővé tenni a köztünk élő látássérülteket, akiket nagy számuk ellenére alig vesz figyelembe a látó világ. Akik maguk is érintettek,

akiknek a családjában van látássérült ember, azok veszik észre a fehér botot. Magyarországon évente megrendítően sokan, két-négyezer ember veszíti el a látását részlegesen vagy teljesen. Hazánkban – a 2019-es adatok szerint – negyvenötezer súlyosan látássérült és húszezer vak ember él. Azoknak, akik felnőttként veszítik el a látásukat, a mindennapi dolgok újratanulása mellett belső, lelki harcaikkal, a rájuk szakadt világtalanság ismeretlen helyzetével is meg kell küzdeniük. Egész családokat állít próba elé, hogy a szerettük, aki eddig látott, most nem lát. Pedig ma már nemcsak fehér bot, hanem intelligens, szonár- és szenzortechnikával készített, sőt – a Magyar Bionikus Látásközpont fejlesztésében – az okostelefonokhoz hasonló adatátviteli eszközök állnak rendelkezésre. Vannak szervezetek, intézetek, akikre rábízhatjuk őket, amiért hálásak lehetünk. Ez azonban nem mentesít bennünket az alól, amiben Krisztus példát adott Bartimeus meggyógyításával (Mk 10,46–52). Legyünk hálásak az innovatív technikai eszközökért, legyünk hálásak a vakok között szolgáló látókért, önkéntesekért, lelkészekért, és kérjük Isten Lelkének világosságát és bátorságát, hogy szívvel látó egyház legyünk. Lassan tíz éve annak, hogy egy kárpátaljai kis faluban az ott szolgáló lelkipásztorral együtt meglátogattunk négy látását elvesztett, idős testvért. Fehér botokat ajándékoztunk nekik, hogy kön�nyebbé tegyük kimozdulásukat a bezártságból. Az egyik asszony szavai ma is megrendítenek: „Az ajtóba állok, hogy megnézzem, nappal van-e, vagy éjszaka. Ha zajokat hallok, vagy érzem a nap melegét, akkor nappal van. Ha túl nagy a csönd, akkor éjszaka.” Amíg mi, látók nem kiáltunk hitben, hogy Krisztus tegye látóvá a szívünket, addig az egyházban is csönd és éjszaka van. Akkor pedig senki nem cselekedhet. Ha azonban kiáltunk Krisztushoz, és a jeleket látva cselekszünk, felragyog a világosság látók és nem látók szívében. Akkor elkezdődhet a szívvel látó egyház szolgálata. 

2021. október 10.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

A magyar református közösség kincse Október 1-jén volt száz esztendeje, hogy beiktatták Ravasz László dunamelléki püspököt. A centenárium alkalmából a Dunamelléki Református Egyházkerület ünnepi közgyűlést tartott Budapesten. A közgyűlés tagjait és vendégeit, valamint Ravasz László jelen lévő leszármazottait Balog Zoltán dunamelléki püspök, a református Zsinat lelkészi elnöke köszöntötte. Mint mondta, az egykori dunamelléki püspök az egész magyar református közösség kincse. Nem is csak a reformátusoké, hiszen már a maga korában is több későbbi egyházi és világi vezetőre mély benyomást tettek Ravasz László Kálvin téri igehirdetései.

SZÉTHÚZÁSBÓL EGYSÉG A közgyűlés tudományos konferenciával folytatódott, ahol elsőként Ravasz László sokszínű pályaképét vázolta fel Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutató, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének vezetője. A két világháború közötti ellentmondásos időszakban Ravasznak köszönhetően erősödött meg a református egyház. A püspök ugyanis képes volt egyesíteni a széthúzó irányzatokat és mozgalmakat, programja az evangélium megőrzésére és az egész magyar társadalmat átható reformációra épült. A református egyház hosszú távú anyagi és szellemi függetlenségének megteremtésére törekedett, és a szellemi fundamentumok megerősödésének kulcsát a belmisszióban látta, amelynek legfontosabb eszköze a vallástanítás lehet. Ravasz Lászlóról mint ma is megkerülhetetlen igehirdetőről szólt előadásában Literáty Zoltán református lelkész. A KRE Hittudományi Karának oktatója (akinek tollából lapunk múlt heti számában olvashattak megemlékezést a püspökről) felhívta a figyelmet arra a digitális prédikációgyűjteményre, ahol Ravasz László több mint 300 igehirdetése megtalálható, újabb 166 prédikáció pedig éppen feltöltésre vár.

ISMERTE A NYÁJAT Szász Lajos budapest-budafoki református lelkipásztor Ravasz Lászlónak a református belmissziós és ébredési mozgalmak megújításában betöltött szerepét ismertette. Idézte a püspök egyszerűen megfogalmazott belmissziós programját: „az egyházat missziósítani, a missziót egyháziasítani”, valamint az igazi belmisszió általa adott definícióját, amely szerint az a „megszervezett és teljesen kifejlesztett gyülekezeti életet a maga egyetemes rendszerében” jelenti. 8

Reformátusok Lapja 2021. október 10.

| AKTUÁLIS |

Komoly egyházépítő tevékenysége előkészítésére Ravasz László beiktatását követően canonica visitatióba kezdett. Szatmári Judit levéltáros, a Ráday Gyűjtemény munkatársa elmondta: az egykori dunamelléki püspök 1921 és 1930 között autóval, vonattal, fogattal végiglátogatta az egyházkerület mintegy 250 gyülekezetét a Duna-kanyartól az új baranyai határig.

„INKÁBB OKOS VOLTAM, MINT ERŐS” Ravasz félreállítása a kibontakozó kommunista diktatúra egyházellenes támadásának a nyitánya volt – hangzott el Lányi Gábor lelkipásztor-egyháztörténész, egyetemi docens, a HTK Egyháztörténeti Tanszékének oktatójának előadásában. „A lemondáshoz vezető események láncolatában egy bolsevik machiavellista eszköztárral, a fokozatos nyomásgyakorlás válogatott eszközeivel végrehajtott tudatos folyamatot láthatunk.” Ennek következtében Ravasz 1948. április végén lemondott konventi és zsinati elnöki tisztségéről, majd püspöki tisztéről való lemondását is bejelentette. „Inkább okos voltam, mint erős” – fogalmazott erről utólag Ravasz. Csűrös András Jakab református lelkész, a KRE Pedagógiai Karának oktatója előadásában beszélt a püspök nyugdíjasként is tevékeny leányfalui éveiről, valamint rövid 1956-os visszatéréséről egyházi vezetőként és igehirdetőként. A tudományos előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke, Hatos Pál történész, a Ravasz László életéről szóló monográfia szerzője, Bogárdi Szabó István korábbi dunamelléki püspök, teológiai tanár és Szekér Nóra történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója részvételével. A megemlékezés a Kálvin téri templomban Bogárdi Szabó István ünnepi előadásával és Balog Zoltán igehirdetésével zárult.  A PAROKIA.HU BESZÁMOLÓJÁNAK SZERKESZTETT VÁLTOZATA, FOTÓ: FÜLE TAMÁS

2021. október 10.

Reformátusok Lapja

9

| EGYHÁZI ÉLET |

A reformáció emlékműve Genfben

REFORMÁCIÓ

A reformáció kifejezés, amelyen egy közösség, intézmény eredeti gyökereihez való visszanyúlását és ezáltali megtisztulását, megújulását értjük, nem a XVI. század terméke. Már az egyházatyák korában, az V. században előkerült, majd főleg a nyugati szerzetesközösségekben lett kiváltképpen használatos. Nursiai Benedek, a bencés rend megalapítója nem úgy tekintett rendalapítására, regulaszerzésére, mintha valami újat hozott volna létre, hanem mint aki csak visszatérítette a szerzetességet eredeti gyökereihez. Hasonlóképpen gondolkodtak a későbbi rendalapítók is, a clunyi mozgalom a X., a ciszterciek a XII., majd a ferencesek és dominikánusok a XIII. században. A pápai hatalom csúcspontját jelentő negyedik lateráni zsinatot (1215) összehívó bulla is a Reformatio universalis ecclesiae (Az egyetemes egyház megújítása) címet viselte, és a pápai hatalom kritikáját megfogalmazó zsinati mozgalomnak, a konciliarizmusnak is az egyház reformációja „főben és tagokban” (reformatio in capite et in membris) volt a vezérelve. Ahogy a reformáció szava, úgy a reformáció elve sem a XVI. században jelentkezett először. A keresztyénségen belül időről időre előkerült a megtisztulásnak, a megjobbulásnak, az egyház igazi fundamentumához, Jézus Krisztushoz való vis�szatérésnek az igénye. Hiszen egyértelmű, hogy a romlás erői is kezdettől fogva jelen voltak az egyházban, elég csak Anániás és Szafira történetére vagy azokra a gyülekezeti bűnökre gondolnunk, amelyek a páli levelekből kiderülnek. A kappadóciai atyák (Baszileiosz, Nüsszai Gergely, Nazianzoszi Gergely) a IV. század derekán már azért hagyták hátuk mögött Konstantinápolyt és éltek remeteként Kappadóciában, mert kiábrándulnak a konstantinoszi fordulat után szinte egyik napról a másikra korrupttá váló keresztyén vezetői rétegből. A katolikus egyháztörténetírás az egyház legromlottabb állapotát nem is a XVI. századi reformációt megelőző reneszánsz pápaságban, hanem a X. század, hangzatos pornokrácia (a porneia – pa10 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

ráznaság – görög szóból) korában látja meg, amikor a pápákat kényükre-kedvükre váltogatták a befolyásos római arisztokrata családok. Ez utóbbi korszakra feleletként érkezett a clunyi reformmozgalom, mint ahogyan a fentebb már felidézett szerzetesi reformmozgalmak is mindig a rendjük alapítójától és eredeti célkitűzéseitől való káros eltérésekre adott korrekciós kísérletek voltak. Míg Assisi Ferenc apostoli szegénységet gyakorolt, addig egy generációval később már ferences apátok olyan hivalkodó gazdagságban éltek, mint a világi főurak vagy más rendbeli apáttársaik. Az emberi természet átka, a bűn ugyanúgy erőt vesz az emberi közösségeken, így az egyházon is, mint az egyes emberen. A közösségeknek is kell megtérés, visszatérés az eredetihez, az eredeti normához, ideához, Krisztus-képhez. Láthatjuk, hogy ez nem új dolog egy egyház történetében. Az egyház életében a kezdetektől fogva jelen van a romlás, ugyanakkor

| EGYHÁZI ÉLET |

jelen vannak a tisztulás, megújulás erői is. Az egyháztörténet e két elem állandó harca egymással. Abban azonban felfedezhetjük a fokozatosságot, hogy a tisztulásnak és megújulásnak egyre nagyobb és egyre szélesebb körben felismert akadálya volt a pápaság intézménye és hatalmi igénye. A pápák válogatott módszereikkel sorra kifogták a szerzetesi reformmozgalmak vitorlájából a szelet, és azokat saját hatalmuk megerősítésére használták fel. Ennek eredményeképpen ezek a mozgalmak mindig megoltódtak, ellangyosodtak, maguk is azzá váltak, ami ellen anno felléptek. A protestáns reformáció előtti utolsó nagyobb reformáló kísérlet is – a zsinati mozgalom, a konciliarizmus, amely a legfelsőbb egyetemi és egyházvezetői körből érkezett – már a pápai túlhatalmat jelölte meg az egyház romlásának legfőbb okaként. Orvoslására a pápa hatalmának megnyirbálását és helyébe az egyetemes zsinat egyházkormányzati súlyának növelését próbálta elérni. A pápák azonban a reformerek megosztásával, különalkuk kötésével, a reformzsinatok halasztgatásával és költöztetésével szétporlasztották ezt a hatalmukat veszélyeztető főpapi kezdeményezést. Az alulról érkező és a pápai hatalomnak fejet nem hajtó reformereknek még sanyarúbb sors jutott. III. Ince „Reformatio universalis ecclesiae”-je magába foglalta a dél-franciaországi albigensek elleni keresztes hadjáratot, mint ahogyan üldözésnek voltak kitéve az apostoli szegénységben élő, bibliás valdensek, majd John Wycliffe lollardjai is. Husz János kon­st­anzi máglyahalála mutatta, hogy akit a pápaság „nem nyel le, azt kiköpi”: akik nem fogadják el maguk fölött a pápa főségét, megkérdőjelezik az egyházi tanítóhivatal tekintélyét, azok a legkeményebb büntetésre számíthatnak.

John Wycliffe

Az egyház mint emberi intézmény romlottsága tehát nem volt újdonság a XVI. század kezdetén. Ami azonban újdonság volt, hogy ennek híre, illetve az arra adott válaszok és megoldási javaslatok addig soha nem látott körben terjedhettek el a kor információs forradalma, a könyvnyomtatás által. A nyomdaipar volt a korszak high-tech ipara. Ott gyümölcsözött igazán, ahol nem kötözte gúzsba a cenzúra, ahol szabadabb volt a vallásgyakorlás, ahol szabadon alkothatott a szellem. Nem véletlen, hogy később a reformáció városai nyomdaközpontokká is váltak. Szintén újdonság volt az a tudományos és oktatási forradalom, amit a humanista tudományosság térhódítása jelentett. A humanizmus, ellentétben azzal, amit a felvilágosodás ideológiája ráaggatott, nem az Istentől emberhez fordulás tudománya volt. A humanizmus kifejezés pusztán csak a studia humanitatist, a humán-bölcseleti tudományokra való koncentrálást jelentette, és a humanisták jó része evangéliumi humanista volt, nem fordult el Istentől. Sőt, a formáktól, megszokásoktól, kliséktől és intézményesültségtől mentes, belső Isten-kapcsolatot keresett. Retro ad fontes – vissza a forráshoz – adták ki a jelszót és fordultak oda ahhoz a forráshoz, amelyben ezt a legtisztábban vélték megtalálni: Isten Igéjéhez. Az ottomán hódítások elől menekülő görög írástudók újra megtanították a nyugatot görögül érteni. Az újra felfedezett eredeti nyelven olvasott és értelmezett Újszövetség fényében pedig megrendült sok félrefordításon, emberi hagyományon és direkt félreértelmezésen alapuló egyházi dogma. Szintén újdonság volt a korban Európa társadalmi szerkezetének az átalakulása. Vallásos hevülettől táplált parasztfelkelések ütötték fel a fejüket, miközben az uralkodók, de a maga

Husz János

2021. október 10.

Reformátusok Lapja 11

| EGYHÁZI ÉLET |

Kálvin János

Luther Márton az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen

helyén minden hatalomhordozó, a fejedelmek, városi tanácsok hatalmuk növelésén, abszolutizálásán munkálkodtak. Mindeközben növekedett, erősödött és jogot követelt magának az a réteg, amelynek jogállása egy volt a nincstelen jobbággyal, anyagi lehetőségei mégis sokszor a nemesség, de néha a fejedelmek gazdasági potenciálját is meghaladta. Ez volt a polgárság. A polgárság túl tudott látni a mindennapok kenyérharcán. Volt ideje, ereje, pénze, lehetősége és igénye, hogy saját lelkével törődjön. Belső, megélt, személyes Isten-kapcsolatra vágyott, amit a mechanikus, magát szokásokban és formákban kiélő hivatalos egyház egyre kevésbé tudott megadni neki. Ezért a polgárság a maga kezébe vette lelki üdvének biztosítását. Magát művelte, hogy a humanizmus eredményei által eredetiben olvashassa a Szentírást. Olyan papot fogadott, aki igényesen, igeszerűen és érthetően, népnyelven prédikál. Csak egy lépés volt innen, hogy a polgári tanácsok szakítsanak a lelki igényeiket kielégíteni nem tudó pápás egyházzal, és a maguk kezébe vegyék az addigi püspöki jogköröket, a papok kinevezésének, fizetésének, fegyelmezésének, az egyházigazgatásnak a feladatát: a „cura religionist” – a vallás ügyét, művelését, de egyben „kúráját” – gyógyítását is. Jogi értelemben ez a refor12 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

máció: egy hatalomhordozó – városi tanács vagy fejedelem – elkezdi maga gyakorolni az addigi püspöki jogköröket. De kicsit előreugrottunk, mert ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, a nagy váltáshoz kellett belső indok, teológiai igazolás is. Az akkori világ perifériájáról érkező fiatal szerzetes, Luther Márton egyházának engedelmes tagja kívánt lenni. Ez vitte őt az Ágoston-rendbe is. Mélyen magáévá tette azt az érzületet, amelyet az akkori egyház megannyi módon sugallt híveinek, és ez a kárhozattól való félelem volt. Luther nem félt a haláltól. Luther attól félt, hogy Isten őt örök kárhozattal sújtja, mivel ő nem képes törvényének eleget tenni. Pedig mindenben az elé adott játékszabályok szerint játszott: mindent megtett, amit egyháza előírt, még többet is, belül mégis mindezt kevésnek találta. Úgy érezte, hogy ő sosem lehet elég. Nagy felismerése, „toronyélménye”, hogy neki nem is kell elégnek lennie: eleget tesz érte az Isten maga. „Az igaz ember hitből él” (Róm 1,17) – ebből az egy igeversből hallotta ki azt a halk és szelíd szót, ami megfordította életét, megtanította arra, hogy az üdvösség és örök élet nem jutalom, amit ki lehet érdemelni, hanem ajándék, amit alázattal el lehet fogadni. Személyes hittapasztalása sokak lelki keresésére adott válasszá vált. A megfordított élet pedig nem tehette

| EGYHÁZI ÉLET |

meg, hogy ne szólaljon akkor, amikor Isten ingyen kegyelmére tett árcédulát a pápai üdvipar. Luthernek az 1517. október 31ei tapintatos teológiai kritikája a búcsúcédula-árusítás ellen a későbbi viták, harcok, támadások során végül az egész pápai rendszer létjogosultságának tagadásává szélesedett. Az újra felfedezett Ige súlya alatt pedig összedőlt minden, ami nem az igaz alapra építtetett: tanítás, hitélet, egyházszervezet. Luther és társai sokat tettek azért, hogy az egyház tanítását újra Isten Igéjének alapjaira helyezzék. A következő reformátori nemzedékben Kálvin volt az, aki felismerte, hogy a tan tisztasága mellett az élet tisztaságára-szentségére is jobban kell törekedni. Luther és társai úgy vélték, hogy az evangélium tiszta hirdetése önmagában elvégzi egyház és világ megjobbítását. Kálvin úgy értékelte, hogy az evangélium tiszta hirdetése mellé kell az Ige által szervezett külső rend is: fegyelem, szervezet, intézmények, tisztségek, testületek. Kálvin hangsúlyozta, hogy Istennek nemcsak az ember és egyház belső világához van szava, hanem a külvilághoz is. Az egész világ az ő dicsőségének színtere, Isten akarata nemcsak az egyes ember, hanem a társadalom, a tudomány, a politika, a jog, a gazdaság számára is üdvös és „hasznos”.

Luther tanításai korán megjelentek hazánkban is, elsősorban a városok német nyelvű polgárai körében, de hamar utat találtak minden etnikum és társadalmi réteg felé. A reformáció hittartalmai, Isten kegyelmes és vigasztaló voltának hangsúlyozása, majd a kálvini reformáció terjedésével az isteni kiválasztottságba vetett hit megerősítő és megtartó üzenete megkülönböztetett erővel hatott a három részre szakadt ország zavaros társadalmi, politikai és gazdasági viszonyai között. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin?” – kérdi versében Illyés Gyula utalva arra, hogy a kálvini reformáció egyén-, társadalom- és kultúraformáló ereje, például a magyar bibliafordítás (Károli Gáspár, 1590), iskolateremtés és népművelés eszközei által milyen döntő nemzetmegtartó erőként funkcionált a magyar nép zivataros századaiban. Ecclesia semper reformari debet – az egyházat mindig reformálni kell, üzennek a mának a reformátorok. Az emberi természet átka végigkíséri az egyház életét. Az egyháznak ezért mindig vissza kell igazítania életét és tanítását ahhoz a mércéhez, amelyet Isten adott az ő Igéjében. Ennek kimagasló példája volt a XVI. századi reformáció.  LÁNYI GÁBOR FOTÓK: GENEVE.COM, WIKIPEDIA.ORG

2021. október 10.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

Megkezdődött a reformáció hónapja Isten közelsége fészek és erőforrás egyéni és egyházi életünkben is – mondta Steinbach József püspök prédikációjában a refor­máció hónapjának nyitó istentiszteletén. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa októberben országszerte számos rendezvénnyel hívja fel a figyelmet a méltó ünneplés fontosságára. Ünnepi zenés istentisztelettel nyitották meg október 1-jén, pénteken a reformáció hónapját a Deák téri evangélikus templomban. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) programsorozatának nyitóalkalmán Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke hirdette az Igét. – Az Isten jelenléte oltalmazó fészek, amely megtartó szeretettel körbeveszi az életünket. Ha kirepülünk, hogy elvégezzük a feladatainkat, akkor sem távolodunk el, hanem vis�szatérhetünk oda, mert szükségünk van Isten közelségének fészekmelegére – emelte ki prédikációjában Steinbach József. – A reformátorok is felismerték: azzal, hogy Jézus Krisztus közel jött az emberhez, megtartó szeretetének minden melegét és áldását megtapasztalhatjuk, még ha a hétköznapokban olykor kalitkának érezzük is – folytatta a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, aki a 84. zsoltár alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta: Isten közelsége erőforrás az ember életútján. – Nap és pajzs az Úristen Igéje, amely minden helyzetben utat mutat, hogy haladhassunk az üdvösség kiteljesedése felé. – hangsúlyozta a püspök, aki arról is beszélt, hogy a zsoltáros figyelmeztet is: ha testi szemeinkkel akarjuk észrevenni, ami ezen a világon jónak tűnik – amit Luther így fogalmaz meg: hírnév, nő, család, jószág, test, világ –, akkor az életünk könnyen lesz düledező sátorrá. Azonban ha az életpiramisunk csúcsán az élő Isten áll, akkor minden a maga helyére kerül. Steinbach József hangsúlyozta: az az Isten üzenete, hogy boldogok vagyunk minden körülmények között, mert az ő kiválasztottjai vagyunk. Az ünnepi istentiszteleten a Lutheránia Énekkar, a Psalterium Hungaricum kórus, a Pünkösdi Zenei Misszió Égi Szólamok Kórusa és a Budafoki Baptista Énekkar szolgált. A megnyitón részt vettek a tagegyházak főpásztorai is, akik közös imádsággal zárták az istentiszteletet. 14 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

A MEÖT ORSZÁGSZERTE SZÁMOS RENDEZVÉNNYEL ÜNNEPLI A REFORMÁCIÓT:

• Október 10-én vasárnap 17 órakor ökumenikus missziói nap

ad alkalmat az ünneplésre Szombathelyen, az evangélikus templomban. • Október 17-én vasárnap 17 órakor reformációi gála veszi kez­ detét Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az ünnepi előadó Magyar Levente külügyminiszter-helyettes, aki a reformáció nemzetközi hatásáról tart beszédet. A gálán a Lutheránia Ének- és Zenekar előadásában először Johann Sebastian Bach műveit hallhatjuk. Az együttes ezt követően Czabán Angelika szólóénekessel kiegészülve Händel-áriákkal koronázza meg az ünnepi estét. A szünet után fellépnek a Mezőtúri Református Gimnázium diákjai, majd a Rát Mátyás-díj átadását követően Pál Bence együttesének népzenei műsorával zárul a program. • Október 24-én, vasárnap 10.30-kor reformációi istentiszteletet tartanak Budapesten, a Magyarországi Metodista Egyház Központjában. Igehirdető: Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, a MEÖT alelnöke. • Október 31-én vasárnap 17.00 órakor reformációi megemlékezés zárja a rendezvénysorozatot Budapesten, a Reformáció parkban. Beszédet mond: Molnár János főgondnok, a református Zsinat presbiteri elnöke.  SOMORJAI-BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Esküvői igehirdetésekben gyakran idézzük és magyarázzuk a következő igét: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” (Fil 2,3) Pál apostol itt nem a házastársaknak ír, hanem mindenkinek, általában a gyülekezet tagjainak, mégis különösen érvényes ez azokra, akik együtt élnek, egymáshoz tartoznak, és családi közösségre készülnek. A mai partnercentrikus házasságban ez a kölcsönösséget feltételező és kérő figyelmeztetés inkább szól a szívünkhöz, mint az apostol másik levelében olvasottak, ahol az asszonyoknak és a férfiaknak nem ugyanazt mondja: „Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kol 3,18–19) Ez a különbségtétel még szembetűnőbb és élesebb az efézusi levél párhuzamos szövegében, ahol részletezi is az intését (Ef 5,21–33). Ellentmondás? Nekünk, a mai demokratikus viszonyok között élőknek az, de a páli teológiában nem az. Pál elfogadja kora patriarchális társadalmi berendezkedését, nem akarja megváltoztatni, ugyanakkor minden családi és embertársi kapcsolatot egy magasabb dimenzióba helyez azzal, hogy hozzáteszi: az Úrban. Az asszonyoknak engedelmességet tanít. Abban a korban – és még évszázadokig – ez természetes dolog volt, ahogyan a keresztyénné lett rabszolgák helyes magatartása is az engedelmesség maradt. Mindenki maradjon meg hagyományos társadalmi helyzetében, de másként: az Úrban! Azaz krisztusi lelkülettel legyen feleség és férj, szülő és gyermek, úr és szolga. A hívő feleségtől az engedelmesség és az engedékenység talán már nem is annyira a férjnek szólt, mint inkább a Krisztusnak. Hiszen, ha a férj maga is Krisztus követője, akkor mindkettőjüknek egy ura van. Könnyű annak engedni és engedelmeskedni, aki szeretettel és szelíden kér, figyelmes, javasol, egyeztet, mert becsüli és tiszteli a társát. A férjektől pedig még többet kér az apostol: azt, hogy szeressék a feleségüket, és szelíden viselkedjenek, ne legyenek mogorvák. (Hát már az is bűn?) Ne a jogaikról vitázzanak, hanem becsüljék egymást! Keressék a jót a másikban, amiért őt különbnek tarthatják maguknál: te különb vagy, mert szelídebb, kedvesebb, szeretetteljesebb, szolgálatkészebb vagy nálam, te hűségesebb követője vagy a Krisztusnak. Ha az Úrban köttetik a házasság, akkor férj és feleség külön és együtt is Krisztusra figyel, neki engedelmeskedik, és közös életükben is mindent a Krisztus erőterébe állítanak, hogy az ő szeretete töltse be őket. 

IMÁDKOZZUNK!

„Úgy van, úgy legyen” – fejezzük be imádságainkat, Uram; legyen meg a te akaratod, mondjuk gyakran fennkölt pillanatainkban. Aztán megyünk, és tesszük, amit megkívánnak a hétköznapok, reagálunk eseményekre, emberekre, ahogyan éppen idegrendszerünk állapota engedi, megoldjuk a feladatokat rutinból… Talán csak a nap végén elcsendesedve jut eszünkbe, hogy vajon tényleg a te akaratod szerint cselekedtünk, éltünk ma? Uram, könyörülj rajtunk, hogy ne ünnepi díszbe öltözött, vasárnapi híveid legyünk, akiknek szájában üres frázisokká lesznek szent és igaz szavak és mondatok! Járjon át Lelked egészen, hogy életünk legyen a hitvallásunk, szavak nélkül is lássák rajtunk, hogy akaratod, beszéded szerint élni a legjobb dolog, ami történhet velünk! Így van értelme kimondani újra és újra: ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

„Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok” A thesszalonikai gyülekezet Pálé, a második missziói útján alapította. Még tovább sem indultak, az ottani zsidók felbujtották a piaci csőcseléket, és bevádolták a város vezetőinél azokat, akik az apostol igehirdetésére Jézus követői lettek. Én is eljutottam a ma Thesszalonikinek nevezett városba. Az ókori piactér végében van egy, a görög színházakból ismert lépcsőzetes márvány nézőtér. A felirat szerint ott tartották a nyilvános bírósági tárgyalásokat és a rómaiak gladiátorviadalait is. Még láthatók a vasrácsos boltívek, ahonnan a kiéheztetett vadállatokat a küzdőtérre kiengedték, ma is félelmetes hangulatú hely. Ide állították a gyülekezet tagjait, szemben velük a város vezetői, hátuk mögött a felhergelt piaci csőcselék, de ők nem ijedtek meg. Hitüket nem tagadták meg, az első próbát szilárdan állták. Pált nem találták meg, így el tudott menekülni (ApCsel 17,1–9). Ettől kezdve Pál különösen szívén viselte a thesszalonikai gyülekezet sorsát, két lelkigondozói levelet is írt nekik. Olyan a címben kiemelt ige, mint mikor a szülő azt mondja a telefonba a gyerekének: „Akkor vagyok nyugodt, ha ti jól vagytok!” Pál apostol számára az a fontos, hogy a gyülekezet tagjai szilárdan álljanak az Úrban, ugyanaz a fogalom szerepel itt, amellyel a korinthusiakat buzdítja: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,13–14) Aktuális ez a biztatás: ne feledkezzünk meg azokról, akiknek a Krisztus nevéért ma is üldözést kell szenvedniük, például Afganisztánban. Nekik az a legnagyobb bátorítás, ha tudják: mi szilárdan állunk a hitben.  GYŐRI ISTVÁN 2021. október 10.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

A kilincstől az úrasztaláig

Egy közösség igazán arról ismerszik meg, hogy milyen a temploma, hiszen a híveknek ez a közös otthona, Istennel való találILLÉNYI ÉVA kozásaink kiemelt színtere. A templom attól lesz otthonos, ha megnyugvást áraszt, aki betér, azonnal otthonra talál benne. Nem elég csupán arra törekedni, hogy a templom homlokzatfestése szép legyen, fontos az is, hogy belül se kongjon. A belső sem csak azon múlik, hogy milyen tárgy vagy bútorzat van benne, sokkal inkább azon, járnak-e oda Istent dicsérni – mondja Horváth Gyula belsőépítész, számos református templombelső tervezője. Mitől válik egy tér szakrálissá? Milyen legyen a berendezése? A villamoson a Böszörményi út felé haladva akarva-akaratlan eszembe jut gyerekkorom. Édesapám is belsőépítészként dolgozott. Kedvenc anyaga a fa volt. A füle mögött szinte mindig ott volt a grafitceruzája, zsebében a colstok vagy a mérőszalag. Munkaruhájának mindig faillata volt, hiszen bútorokat is gyártott, sokat fűrészelt, forgácsolt, csiszolt. A könyvespolcon, a zongorán, a dohányzóasztalon, szinte mindenhol ott voltak a feljegyzések, számok, skiccek és ezermesterújságok. A villamos megáll a Királyhágó téren, ahonnan azonnal feltűnik a budahegyvidéki református templom. Az utcafron­ton, a kapuban vár Horváth Gyula tervező, aki az építésszel és az orgonaépítőkkel egyeztetett a további munkálatokról. – Nem hagyományos templom ez. Étterem és kaszinó volt régen – kezdi az idegenvezetést a belsőépítész. Már az előtérbe lépve a padlón feltűnik az első szimbólum: nyolcágú csillag. Tágas belső tér fogad, mobilszékes berendezéssel. A nagy belmagasságú térben egyedi tervezésű függesztett lámpák sorakoznak, formailag illeszkedve a szószék és az úrasztala környezetéhez és íves, lendületes megjelenéséhez. Mindezek között a leghangsúlyosabb az úrasztala. Helyet foglalunk, és jön a történelem. „Mindig ismerkedéssel indul a munkám – kezdi szakmai bevezetését Horváth Gyula. – Amikor felkérnek, hogy tervezzem meg egy templombelső berendezéseit, elsőként mindig az a kérdés, hogy a templom új vagy már használatban lévő. Mindkét feladat izgalmas, de más-más megközelítést kíván egy működő templom átalakítása és egy most épülő, amely jóval nagyobb szabadságot és mozgásteret enged. Az ideális az, ha már az építész tervezési folyamatában is jelen lehetek. Az ese16 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

tek többségében akkor szólítanak meg, amikor az épületből valamennyi már elkészült, de ez nem baj, csupán meglévő adottságként kell kezelnem. Szeretem azt is, amikor egy épülő vagy félkész épületbe kell „beállnom”, a malterosvödrök között araszolgatva megálmodnom a templom jövőjét, hol is lesz a szószék, honnan, mit lát, hall a gyülekezet.

TERVEZÉSI FOLYAMATOK – Ülök a térben, várok, sétálok, engedem, hogy hasson rám a környezet. Húzom az időt, a döntést, merre induljak. Még nem mozdul a kezem, de napok, hetek múlva összeáll a kép – lega­ lábbis azt hiszem –, elkezdek rajzolni, modellezni. Egyszerre

| REFORMÁTUS ÉLET |

felemelő flow-érzés, ugyanakkor „félelmesztő”, ahogy Rebeka lányom mondta kisgyermekként a félelem és rémisztő szavakból alkotott új kifejezést. Nem szabad megállni, összeáll valami, lehet, hogy egy lámpa, egy kilincs, egy forma, egy motívum. Ha napok, hetek múlva is hat rám, akkor maradhat, ha

nem, akkor irány a szemétkosár. Amikor kialakult a koncepció, indulhat a bokrosodás, az újabb és újabb hajtások és persze a megtorpanások. Sokszor egy bibliai ige az, amely átsegít és elindít egy-egy új folyamatot. Mindezek mellett fontos az, hogy megismerjem a helyi gyülekezetet, annak múltját és jelenét.

2021. október 10.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

„ÍME, A TEMPLOM KÁRPITJA FELÜLRŐL AZ ALJÁIG KETTÉHASADT” (MT 27,51) A széksorok mentén haladva eljutunk az úrasztalához. – Itt, ebben a térben is volt kiinduló ige: „Íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt...” Az ószövetségben még zárt templomi tér szentélye kinyílik, hiszen Krisztus áldozatáért már szabadon mehetünk az Atyához – mutatja is a munkáját az alkotó: látjuk a rést, látjuk a hangvetőt, amely nem véletlen módon keresztet formál. Ennek a keresztnek a felső, vízszintes szára a körbeölelő karéjjal együtt részben ölel, részben oltalmaz. Megállok, és valóban azt érzem, ez a hely befogad. Itt jó leülni. Középen az úrasztala a legfontosabb hely, a hirdetett igének, a sákramentum kiszolgáltatásának a helye, ami a tekintetünket is odahúzza, illetve innen nyílik meg minden. Szimbolikusan ott áll a gyülekezet félkörben, a különböző szélességű lamellák mintha a gyülekezetet ábrázolnák. – A püspök úr az kérte, ismerve korábbi munkáimat, hogy semmiképp ne legyen színes, hanem minél világosabb, és határozottan egyszínű. Így esett a választásom a világos színű kőrisfára – mondja a tervező. Jól jön a magyarázat, mert így már én is

jobban értem, hogy miért ilyen erős a formai gazdagság: azért látjuk itt nyomokban a francia stílusirányzat jeleit, mert ez art deco kaszinóépület volt korábban. Érkezik Bogárdi Szabó István püspök, hogy megnézze, és azt mondja: „Gyula, köszönöm, látom, követed az egyszínűséget…” Mosolyog, látszik, elégedett a tervekkel és a kész templommal.

MEGKÜLÖNBÖZTETETT TÉR – Fontos az otthonosság, a befogadó környezet, hogy amikor belépek egy templomba, akkor ne üres teret lássak, hanem azt érezzem: megérkeztem, otthon vagyok. Ha valaki benyit, aki korábban még nem járt ilyen helyen, ne feszengjen, hanem könnyen megtalálja a helyét a közösségben; amihez persze az is hozzátartozik, hogy valaki szólítsa meg őt, hívja be, beszélgessen vele – mondja Horváth Gyula. A budahegyvidéki templomban az otthonosságot sikerül megéreznem, keresem ugyanakkor a szimbólumokat, amelyeket korábbi munkáinál a belsőépítész előszeretettel használt már. – A jelképekben nincs nagy mozgásterünk – mondja. – Sok korábbi munkámban előszeretettel használtam az ókeresztyén szim-

REFORMÁTUSOK BUDAHEGYVIDÉKEN A Budahegyvidéki Református Egyházközséget 1931-ben alapították. Az istentiszteleteket kezdetben a Márvány utcai iskolában tartották, 1935-ben megvásárolták a Böszörményi út sarkán álló épületet, amely mindmáig a gyülekezet otthona. Az eredetileg étteremként üzemelő épületet az egyházközség csak ideiglenesen akarta használni. Az 1980-as években vetődhetett fel a gyülekezeti ház bővítésének, templom jellegűvé formálásának gondolata. Bár 1995-ben az átépítés első szakasza – amelynek legszembetűnőbb eredménye a karzatos templomtér és az erdélyi jellegű torony – lezáródott, a templom átépítési munkálatai folyamatosak voltak. Az egyházközséget az 1997-ben lelkipásztornak megválasztott Bogárdi Szabó István pásztorolja, aki 2003 és 2020 között a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke volt. Az átépítés fő oka, hogy kinőtték az épületet. Mára a templom akadálymentes lett, alapterületét hatvankét négyzetméterrel megnövelték. Az alagsori szint ugyanekkora területtel bővült, így négy korszerű hitoktatótermet alakítottak ki, és a cserkészek is nagyobb teret kaptak.

18 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

| REFORMÁTUS ÉLET |

bólumokat. Itt a bejáratnál csillag formájú függesztett lámpát találunk, fényének a vetületében pedig ugyanaz a csillagmotívum jelenik meg színes kövekből kirakva a padlóburkolaton. Ez a nyolc­ágú Kálvin-csillag. A kereszt megjelenítésétől a reformátusok sokáig féltek, ma már változik a megítélése. Évtizedekkel ezelőtt még úgy terveztem egy templomba keresztet, hogy az csillagnak is tűnhessen. És akkor a szigorúbbak csillagnak látták, a bátrabbak meglátták benne a keresztet. Most már merem remélni, hogy a többségünk nem fél a kereszt megjelenítésétől a református templomokban sem. Bizonyos míves szakmák és iparművészeti ágak a mai templomépítészetben nem jelennek meg olyan erővel, mint korábban. Egyrészt azért, mert mintha elfeledett technikák lennének a réz- vagy üvegberakások, az üveg- vagy kőmozaikok, a kovácsolt vas. – Ezek a szakmák kezdenek elfelejtődni, de reménység szerint újraéledni is – veszi át ismét a szót a tervező. – Én igyekszem ezeket még használni, de csak akkor tervezek be fémes vagy más technikát, ha tudom, hogy van hozzá olyan csapat, akik jól bánnak a fémmel, kővel, üveggel. Természetes, hogy amikor kovácsolt vasra gondolok, akkor a szakma eredeti tudásanyagát biztos kézzel használó és a mai formanyelvet ismerő szakemberek nyitottságára és alkotókedvére építek. Sok ilyen értékes alkotótársam van. A munkám nem érne semmit a megbízó bizalma, a kivitelezők szakmai igényessége és engem is elviselő türelmessége nélkül. Ez olyan biztos tud lenni, mint egy háromlábú szék. Egyik sem állna meg magában a másik kettő nélkül. Itt, a Böszörményi úton a fából készült berendezéseket és bútorokat egy lélekben, fejben és szakmai tudásban is „jól felszerelt”, profi csapat készítette. Az én munkámat nagyban segíti az, ha sokszor lehetetlennek tűnő kérést is megoldó, kreatív kivitelezőkkel dolgozom. Úgy élem meg a közös alkotómunkánkat, mintha kamarazenekarban játszanék zeneszerzőként, de együtt zenélve és megélve a zene örömét. A kilincstől az úrasztaláig haladva az a fontos, hogy a harmóniát érezzük. Amikor valaki lenyomja a kilincset és belép, akkor vezessék végig a formák, megtiszteltetést érezzen, azt, hogy itt vártak rá. Szent ez a hely. Van-e kedvenc munkája? – kérdezem, mert ámulatba ejt az a sok elvégzett feladat, amelyről hallok. – Közhelyesen fog hangzani – ismét szerényen folytatja –, de amiként a gyerekeimnél és az unokáimnál sem tudom azt mondani, hogy ki a kedvenc, itt sem tudom. Természetesen mindig az, amelyik a legközelebb áll hozzám időben. Most épp a budahegyvidéki templom, mert itt sok szempontból kerek a történet. Éppúgy, ahogy a beszélgetést a kilincstől kezdtük, és elértünk a szószékig. Mindenre kiterjedően dolgozhattam, az esernyőtartótól a gyülekezeti helyekig. Egy másik nagy kedvencem a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ A beszélgetést és a belsőépítész munkáinak bemutatását a következő lapszámban folytatjuk. 2021. október 10.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

41. SZÁM,

2021. OKTÓBER 10.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Ami a legjobban hiányzik Ma már mindegy, hogy milyen témájú cikk kommentszekciójába olvasunk bele, mindenhol ugyanaz a végletes megosztottság, fröcsögő gyűlöletbeszéd; az elfogadás, a párbeszéd igényének teljes hiánya jön szembe velünk. Sőt, már nemcsak a politikát és a közéletet mérgezi és hatja át ez a magatartás, hanem ugyanúgy a sportot, a közlekedést, a celebvilág híreit vagy éppen a nyaralással kapcsolatos oldalakat. Riasztó szimptóma ez. A mai keresők tömegeit nem istentiszteleteken, hanem a közösségi médiában látjuk viszont, naphosszat vitatkozva és végeredményben semmire sem jutva. Hiszen Krisztus nélkül csak tovább mélyül az ember békétlensége. Magányos emberek tízezrei mondják el kizárólagosságra épülő véleményüket és gyaláznak ismeretleneket. Már nem is győzködés ez, inkább valami fájdalmas pótcselekvés. A vitakultúra teljes hiánya. A lélekben felgyülemlett keserűség és békétlenség szétáradása. Méreganyag, amely fröcsköl és savaz. A közösségi médiának mégis van néhány nagy előnye. Köztük például az, hogy ahogy a tévé távirányítója, úgy itt is a mi kezünkben van a be- és kilépés lehetősége. Ellenőrizhetjük és dönthetünk felőle, még mielőtt beszippant és magával ránt. A társadalmi mélységeket szemlélve még inkább felértékelődhet számunkra, hogy van Bibliánk! Van Istentől jövő kijelentésünk. A világban zajló kedvezőtlen változások és törekvések közepette is elmondhatjuk és megtapasztalhatjuk, hogy él az Úr, és szól hozzánk! Időnként – nagy tragédiákat kísérő összefogások idején – már-már rácsodálkozhatunk, hogy minden emberben lakik több-kevesebb jóság. A legtöbben nyitottak is a jóra, de ha túl sok rosszat engednek a mindennapokban a jóságra, akkor az utóbbit szem elől tévesztik. Mint egy ruhát, egy számunkra fontos tárgyat, amelyet egyszer csak elfed a lom. Fájdalmasan hozzászoktunk a rosszhoz. Mindenhonnan ez árad ránk. Mígnem átitat, és természetessé válik. Láncdohányos függőséggel szippantjuk be a rossz híreket, és közben egyre csak növekszik a szívünkben a félelem. Féltjük a keresztyén Magyarországot… Egy szociális referens egyszer így búcsúzott tőlem, amikor rázúdítottam környezetem rossz híreit: mondjon valami jót is! Szóval mondj jót, szólj örömhírt, keress egy igét, és figyeld a hatást, ahogy felenged a görcsbe rándult lélek! Talán éppen ez hiányzik ma leginkább a társadalomból. Olyan istenfélő, imádkozó lelkiállapot, amelyet az istentisztelet békéjében, csendjében, testvéri közösségében élhet meg az ember. Amelyben megszűnik düh és harag, és „csak engedem, hogy szeressen az Isten” (Túrmezei Erzsébet). 

ÁRA: 400 FT

Verseny, séta, teremtésvédelem 9 771419 856007

A TEREMTÉS HETÉT ÜNNEPELTÉK ZIRCEN ÉS MEZŐTÚRON

21041

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ...........................................................

FÁBIÁN TIBOR

Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Állandósult kamaszkor A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

Illusztráció: Reflap-archívum

A lélektan nevezetes huszadik századi kutatói nagy érdeklődést mutattak a tizenéves kor életünkben betöltött szerepe iránt. A mélyebb biblikus vagy történelmi ismeretekkel rendelkező olvasók biztosan tudják, hogy habár a gyermekkor és felnőttkor elválasztása minden (régi) kultúrában természetes volt, a kettő közti időszak, a „serdülőkor” elkülönítése, megnevezése korántsem ilyen általános. A pszichológia által gyakran kiemelt, a kamaszkorra jellemző életfeladat az önazonossággal kapcsolatos kérdések mély átélése, az ebből fakadó válság és a különböző kínálkozó szerepek megismerése, kipróbálása. A huszadik században, annak

is a második felében a nyugati világban érdekes változás következett be: a már jóval korábban létrejött tömegtájékoztatás és nemzetközi kereskedelem ráérzett arra, hogy az emberek egyre hajlamosabbak saját döntéseik körébe vonni a „ki vagyok én?” kérdést. És – gondolták – ha segítünk nekik e kérdés megválaszolásában, kölcsönösen jól járunk. Így lett igen hamar az öltözék már nem a munkakör vagy társadalmi és életkori helyzet kifejezője, hanem önazonosságot, stílust megvalósító üzenet. De a személyes identitásunkat építi-alakítja szinte minden más fogyasztói döntésünk is: hányassal kezdődik a telefonszámunk és milyen készülékünk van, milyen diéta által szeretnénk egészségesebbek lenni, hová járunk nyaralni, vagy akár hogy melyik márkájú porszívót tartjuk megbízhatónak. Miközben épp felfedeztük a kamaszkort mint fontos lelki fejlődési szakaszt, egyúttal elkezdtük azt kiterjeszteni voltaképp egész életünkre.

A nyugati kultúra másik sajátossága, hogy amikor nem tud felülkerekedni saját létezésének valamely szinte áttekinthetetlenül bonyolult vonatkozásán, akkor a megértés érdekében fogalmakat és kategóriákat vesz használatba. Ezek származhatnak a tudomány berkeiből, de divatba jöhetnek másként is: végül mindenképp közhasználatúvá válnak. A „jövök valahonnan” élményéből származó azonosságtudatot felváltó áttekinthetetlen sokféleség és annak változékonysága újabb és újabb fogalmakat követel. Társadalmi kategóriák tömege ragad rajtunk: fehér, nyugati, vallásos, keresztyén, középosztálybeli, konzervatív, introvertált, laktózérzékeny, kisvárosi, japánautós, macskakedvelő és még ki tudja mennyiféle megnevezés – és azok ellentétei, rokon értelmű változatai, variációi. A gond akkor kezdődik, amikor a közösség minden ilyen fogalom esetében külön-külön szeretné az arra vonatkozó speciális tennivalókat meghatározni. Csak a gyermeknevelés világában külön-külön terápiák és pedagógiák keresik a diszlexiás, diszgráfiás, egyéb SNI, BTMN, sőt, LMBTQI gyermekek segítésének módszereit. Holott, betűszavaktól függetlenül, így is, úgy is minden gyermek különböző, és a maga sajátos módján szorul segítségre. Az egyéni odafordulást, az empátiával járó nehézséget, sőt, kockázatot nem lehet elkerülni. Ugyanígy a fékezni kívánt rossz szokások, veszélyes, romboló viselkedések megnevezésére szolgáló kategóriák szaporodása sem visz közelebb a megkönnyebbüléshez. Ma már tiltakozhatunk a sovinizmus, rasszizmus, etnicizmus, vallási diszkrimináció, homofóbia, sőt, a lingvicizmus vagy a politikai gyűlölködés különböző formái ellen – megint csak: kulturális azonosságunktól függően. Holott: a fogalmi megnevezésektől függetlenül a vélt fölény érvényesítésének, a gyáva zaklatásnak és bántalmazásának valamennyi formája ugyanarról a tőről fakad és okoz rengeteg szenvedést. Amikor a keresztyén hit, gondolat és élettapasztalat a külvilág számára túl egyszerű, a modern fogalmak világán kívüli cselekvésre késztet bennünket, könnyen lehet, hogy hitünk épp átsegít bennünket korunk bénítóan bonyolult fogalmi valóságán. Reformátusnak lenni több életmódnál vagy identitásnál – de hogy pontosan micsoda, azt embertásaink és mi magunk is elsősorban tetteink és emberi jelenlétünk alapján érthetik meg.  2021. október 10.

Reformátusok Lapja 21

| EGYHÁZI ÉLET |

Verseny és séta is volt a Teremtés hetén HEGEDŰS BENCE

Az idei év sorban a tizenharmadik, amikor már Magyarországon is megünnepeli a keresztyén közösség a Teremtés hetét szeptember utolsó és október első vasárnapja között. Ez alatt az egy hét alatt még inkább fókuszba kerül a teremtett világ sérülékenysége, a megóvásával kapcsolatos feladatok és persze azok a bibliai igék, amelyek az ember felelősségét hangsúlyozzák. A Teremtés hetéhez kapcsolódóan szervez versenyt több éve a Mezőtúri Református Kollégium, de ez adta az apropóját a zirci református gyülekezet sétájának is, amely végül máshogy sikerült, mint várták.

Hol laksz? – ez a kérdés volt a központi témája az idei Teremtés hetének, amely minden évben egy-egy aktuális gondolatot jár körbe a teremtésvédelem nézőpontjából. Idén, a COVID–19 árnyékában az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport úgy döntött, hogy az „otthon” és annak szűkebb-tágabb értelmezései, a hozzá való viszonyulásunk legyen a hét központi gondolata, amit az „Otthon mindenkinek? – Isten oikoszának megújítása” címben foglalt össze. Ezzel a címmel jelent meg az a segédanyag is, amelyre a gyülekezetek, iskolák támaszkodhattak, ötleteket meríthettek saját programjaikhoz.

VERSENYEZVE A Mezőtúri Református Kollégiumban már évek óta megünneplik a Teremtés hetét, a hivatalosan is ökoiskolaként működő intézményben a teremtésvédelem gondolata egyáltalán nem újdonság a diákoknak. – Három éve már, hogy ebben a formában rendezünk versenyt a kollégiumban – mondja az intézményt fenntartó Mezőtúri Református Egyházközség lelkipásztora. Mihalináné Lipták Judit felidézi, hogy korábban két hasonló témájú megméretés zajlott szinte egy időben: egy rajzpályázat a Teremtés hetéhez kapcsolódóan, illetve a teremtésvédelemre koncentráló, Termés címet viselő környezetismereti verseny. – Három éve jött az ötlet, hogy a két versenyből legyen egy, ezt kiegészítettük még egy hittanos 22 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

feladatlappal is, valamint azóta közös áhítattal kezdődik az alkalom – magyarázza a lelkész. – A Termés verseny a felső tagozatos diákoknak szól, a rajzpályázaton pedig minden általános iskolás diák elindulhat – ezt már Égerné Tamás Annamária, a kollégium főigazgatója mondja. – A gimnazisták már nem vesznek részt a versenyben. Ők a napi áhítatokon és a hittanórákon foglalkoznak a Teremtés hete aktuális témájával, illetve földrajz- és biológiaórákon is a középpontba kerül ilyenkor a teremtésvédelem – teszi hozzá. A versenyen a részvétel egyáltalán nem kötelező, mégis szinte mindegyik érintett osztály teljes létszámmal vesz részt rajta.

VISSZA A TERMÉSZETBE – Biológia–földrajz szakos tanárként nekem mindig is fontos volt a környezettudatosságra és a fenntarthatóságra való nevelés, de nem csak az iskolapad keretei között, azt nem szeretem. Én is azt élvezem, amikor kimegyünk a természetbe – beszél a motivációjáról Cihat Annamária, aki hat éve szervezte meg az első Termés versenyt a mezőtúri refiben. Szerinte a gyerekek – kevés kivétellel – leginkább az online térben vannak jelen, a verseny pedig kicsit kiszakítja őket ebből. A hittanos kérdéseket tartalmazó feladatlapot ugyan az osztálytermekben oldják meg, utána viszont az udvaron folytatják a versenyzést, ahol idén a vizes élőhelyek állatainak nevét kellett kitalálniuk.

| EGYHÁZI ÉLET |

JÓ MÓKA A gyerekek lelkesen vetik magukat bele a feladatok megoldásába. A versenyen két korcsoport, az 5–6. osztály illetve a 7–8. osztály indul, háromfős csoportokat alkotva küzdenek meg a könnyűnek nem nevezhető feladványokkal. A hittanos feladatlap megizzasztó kérdései közül a legtöbb illeszkedik a Teremtés hetéhez és annak idei központi gondolatához. A kitöltött lapokat önkéntes gimnazista segítők javítják ki, mialatt a versenyzők az udvaron tesztelik tovább a tudásukat. A hetedik osztályos Szabó Zsófi és osztálytársai rutinos versenyzőnek számítanak, mert már a tavalyi versenyen is részt vettek. Bár dobogós helyezést akkor nem értek el, minden percét élvezték. Így van ez az idei Termés versenyen is, amelyen nem kötelező a részvétel, ők mégis itt vannak, mert ahogy Szabó Zsófi fogalmaz: jó móka! A lányok iskolán kívül is igyekeznek tenni a természetért. Szabó Zsófi például alumíniumdobozokat gyűjt és tapos laposra, valamint kifejezetten ügyel arra, hogy ne szemeteljen. Osztálytársa, Juhász Zsófi pedig naponta négy kilométert biciklizik az iskola és az otthona között oda-vissza. – Ez a saját döntésem, a szüleim el tudnának vinni autóval is – mondja. A csapat harmadik tagja, Hegyi Gréta szintén saját elhatározásából sétál az iskolába, kímélve ezzel is a környezetet. Rövid beszélgetésünkből kiderül az is, hogy a múlt heti hittanórákon szintén a teremtésvédelem volt a téma és hogy a vízi madarak neveit kitalálni nem is olyan könnyű.

találni az eseményhez kapcsolódóan. Ilyen volt például a Zirci Református Egyházközségben meghirdetett séta is. Aznap jó idő volt egészen addig, amíg el nem érkezett a délután öt óra. Ekkor beborult az ég, és elkezdett esni az eső. Pont akkor, amikor a három kilométeres sétára vállalkozó tizennyolc gyülekezeti tag elindult a református templom elől a Hoffer-kereszthez. Ahogy közeledett a cél, úgy fokozódott az eső intenzitása. Bőrig áztak a kirándulók. A lelkes, de egyre vizesebb társaságot végül az egyik közelben lakó presbiter mentette meg a bőrig ázástól azzal, hogy saját házának teraszára invitálta a közösség tagjait. Hegyi Gréta, Juhász Zsófi és Szabó Zsófi (balról jobbra)

DÍJAK ÉS KIÁLLÍTÁS Azon kívül, hogy a résztvevőknek jár egy-egy ötös biológiából, minden versenyző kap valami apróságot. – Nem díjazzuk őket túl, mert nem az a lényeg, hogy hatalmas ajándékokat kapjanak. Jelképes, apró, kézzel fogható dolgot kap mindenki, amit ők választhatnak ki. Idén csigás és kagylós kártyák, valamint opált rejtő tasakok közül lehet választani, mindenki kap egy-egy ceruzát is az emléklap mellé – mondja Cihat Annamária. Hasonlóan jelképes ajándékot kapnak az „otthon” témában megrendezett rajzversenyre nevező diákok, alkotásaik már a tanári szobában várják a zsűrizést. Nem lesz könnyű dolga az ítészeknek, mert a több mint száz alkotás között számos a jól sikerült mű. A rajzverseny eredményhirdetése az október 6-i iskolai ünnepségen lesz, utána pedig közszemlére teszik a beérkezett pályaműveket, nem is akárhol. – A rajzpályázatra készült alkotásokat a templomban, nagy tablókon állítjuk ki, hogy a gyülekezet tagjai is megnézhessék őket. A kiállítás az eredményhirdetés után még két-három hétig látogatható – avat be Mihalináné Lipták Judit lelkipásztor.

SÉTA AZ ESŐBEN Bár a Teremtés hete kapcsán inkább az intézmények szerveztek programokat, lehetett azért gyülekezeti alkalmakat is

ÁHÍTAT A TERASZON A tágas teraszon mindannyian elfértek, itt tartotta meg rövid áhítatát Vecsey Katalin lelkipásztor. Az elcsendesedés énekkel és imádsággal zárult, az eső nagyjából a miatyánk végén kimondott ámennel egy időben állt el. – A Teremtés hetén kívül is igyekszünk a teremtett világra vigyázni. Rendszeresen részt veszünk a Szeretethídon, idén a hatodik ifjúsági kerékpártúránkat tartottuk, gyülekezeti alkalmainkon pedig ügyelünk az egyszer használatos műanyag termékek kiiktatására – mondja Vecsey Katalin. – A sétával azt szerettük volna kifejezni, hogy összetartozunk és együtt gondoskodunk arról a világról, amelyet Isten teremtett nekünk – foglalja össze a séta célját és lényegét Udvari Klaudia, az ifjúsági közösség tagja. A zirci gyülekezet teremtés heti programját vasárnap szabadtéri istentisztelettel zárja. Ebben rutinosak, ugyanis a Covid időszakában több alkalommal is ebben a formában gyűltek össze az erdő szélén álló pavilon alatt.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2021. október 10.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET |

Falakba zárt múltunk KINCSES KRISZTINA

Belső-Ferencváros több évszázados református múltjába kaphattak betekintést mindazok, akik részt vettek az idei Ars Sacra Fesztivál keretében tartott sétán. A református negyed történetét a Kálvin tér, a Török Pál, a Lónyay, a Kinizsi és a Ráday utca épületei által ismerhettük meg, ezek többségét csak kívülről, azonban a Kálvin téri református templomot belülről is megtekinthették az érdeklődők. A Bibliamúzeum időről időre a fesztiváltól függetlenül is meghirdeti a programot.

A séta az épületeket főként kívülről érintette, azonban a Kálvin téri református templomot belülről is megtekinthették az érdeklődők. – Szerettük volna, ha idén új program indul a jelenleg zárva tartó Bibliamúzeum szervezésében – magyarázza Bán Boróka, az intézmény munkatársa. A Kálvin téri templom a pesti reformátusok életében fontos szerepet játszott, a Deák téri evangélikus templom után ez volt a második protestáns templom Pesten. A Kálvin téri telket 1801ben kapták meg a reformátusok, korábban, 1796-tól a Lipótvárosban kaptak imaalkalmak megtartására alkalmas épületet. – A terület, ahol most vagyunk, így a templom is, a középkori Pestnek a várfalon kívül eső területe volt, a középkori fal emlékei a környéken most is fellelhetők – fejti ki Bán Boróka. A Kecskeméti utca elejére mutatva elmondja, ott állt régen az úgynevezett Kecskeméti kapu, ugyanis a városfalon különböző kapukon keresztül lehetett bejutni. Ezen keresztül érkeztek a városba az alföldi kereskedők, és adták el portékáikat. A térnek több neve is volt, például Szénapiac, Disznókereskedők piaca, végül 1954ben kapta meg a Kálvin tér nevet a magyarosítás után, kezdetben ugyanis C-vel írták magyarul is a reformátor nevét. 24 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

A Bibliamúzeum munkatársától megtudhattuk, hogy a templom 1816-os alapkőletétele után az építkezés igen sokáig húzódott, így az első istentiszteletet csak 1830-ban tudták megtartani. József nádor második felesége, Hermina főhercegasszony volt az, aki anyagilag is támogatta a templom megépítését és a reformátusok ügyét. A fiatalon elhunyt főhercegasszonyt a templom kriptájában temették el, de később férje, József nádor a a budai vár nádori kriptájába helyeztette át. Szintén a templomban volt ideiglenesen eltemetve az árvízi hajós néven is ismert Wesselényi Miklós és leánya. A felújított, különálló nyugati kriptafülke ma Zichy Manóné sírhelyét jelöli. A templom oszlopos timpanonnal zárt előcsarnokát, valamint a szószék fölötti hangvetőt és az oldalkarzatokat Hild József tervezte. A klasszicista épület rangját mutatja, hogy ebben az épületrészben található Róth Miksa egyik leghíresebb alkotása: a Bocskai Istvánt, Kálvin Jánost és Bethlen Gábort ábrázoló, ismert hármas üvegablak a Kálvin-terem és az oda vezető lépcső éke. A Kálvin-terem oldalsó ablakai is sok hasonlóságot mutatnak a lépcsőházi ablakkal, de itt Róth Miksa szerzősége eddig még nem volt igazolható – avat be minket Bán Boróka. A

| REFORMÁTUS ÉLET |

pinceszinten, a lépcső alján míves vasrács mögött a 2013-ban felújított kriptát tekinthetjük meg. A templom előtt álló Kálvin-szobor történetét is megismerhettük: Búza Barna szobrászművész alkotása, leleplezése a Ma­gyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának megnyitóján tör­ tént, 2000. június 30-án. Sétánk a Kálvin téri templom mögötti Török Pál utcában folytatódik. Az itt álló, a református egyházhoz tartozó épület most ideiglenesen a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalaként funkcionál, azonban eredetileg a Török Pál püspök által alapított Theológiai Akadémia első önálló épülete volt. Török Pál a budapesti református gyülekezet „újraalapító” lelkészeként ismeretes. Rendezte az egyház pénzügyi adósságait, szívügye volt az egyház belső megújítása és a protestáns oktatás korszerűsítése. 1860-ban választották az egyházkerület püspökévé. Utunk következő állomása a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium, amelynek létrehozását szintén Török Pál kezdeményezte 1859-ben. Bán Boróka elmondja, a gimnázium eredetileg Gönczy Pál saját magániskolájában működött egy Kálvin téri épületben, azonban 1943. október 31-én az iskola birtokba vehette új épületét a Lónyay utcában, amelyet a lelkes hívők adományaiból építettek fel. Olyan híres tanítványok érettségiztek itt, mint Gárdonyi Géza, Csonka János vagy Szent-Györgyi Albert. A gimnázium felé menet elidőzünk Molnár Ferenc emléktáblájánál, aki híres, A Pál utcai fiúk című regényének karaktereit lónyays diákokról mintázta, de ő maga is a gimnáziumban végzett. Az intézmény 1952-es államosítása után az 1993/94-es tanévben ha nem

is az eredeti épületben, de újra megindulhatott a tanítás, majd a 2000/2001-es tanévet már eredeti helyén, a Lónyay utcában kezdhette meg az iskola. A Bibliamúzeum munkatársának vezetésével a református gimnázium első önálló épületét is meglátogatjuk, amely ma már Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium néven működik. – Korábban, amikor az épület még református iskolaként működött, arról volt híres, hogy sok jó gyorsíró került ki az intézményből – jegyzi meg kísérőnk. A Kinizsi utca 37. alatt álló lakóépületen látható Ballagi Mór-emléktáblát 2015-ben állította a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara. A nyelvész-teológus a házat 1880-ban építtette, és egészen haláláig itt élt. Aktív időszakának utolsó huszonkét évét a teológiai akadémián töltötte. Utolsó állomásként a Ráday utcai Theológiai Akadémiát (ma a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara) látogatjuk meg. Az akadémia a Török Pál utcából költözött át, mivel a korábbi épület egy idő után túl kicsinek bizonyult. 1909-ben vették bérbe, azonban a végleges költözésre csak 1912-ben került sor. Bán Boróka azt is elárulja, hogy az épület korábban a ferencvárosi dohánygyáré volt. Érdekesség, hogy az 1888-ban létrejött Bibliamúzeum, amely az épület pincéjében kapott helyet, korábban dohányszárító helyiségként üzemelt, itt készítették többek között a magyar szivarkát. A jelenleg felújítás alatt álló épület ad helyet a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalának, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának és internátusának, valamint a Ráday főúri család gyűjteményének is.  2021. október 10.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Somorjai Balázs kollégánk ugyan nem Szegedről származik, szívéhez mégis közel állnak a város ízei. Ezen a héten a Zsinat kommunikációs főmunkatársának kedves eledelét ajánljuk olvasóinknak, készítsék és fogyasszák örömmel! SZEGEDI HARCSAPAPRIKÁS TÚRÓS CSUSZÁVAL

A paprikáshoz: 1 kg szegedi harcsafilé, 1 fej hagyma, 10 dkg kolbász, 1 db paradicsom, 1 db paprika, 4 dkg pirospaprika (csípős), 1 ek tejföl, 5 dkg bors, 1 dkg só, 1 ek liszt, kevés ételízesítő, kevés zsiradék. A tésztához: 50 dkg csuszatészta, 25 dkg túró, 10 dkg szalonna, 2 dl tejföl, esetleg 1 kis fej lilahagyma.

A harcsaszeleteket fűszerezzük, majd paprikás lisztbe forgatjuk, és kevés zsiradékon elősütjük. Ezután kiemeljük a serpenyőből a halszeleteket, és ugyanazon a zsiradékon a hagymából, a szalonnából, a paradicsomból, a paprikából és a fűszerpaprikából a kolbász hozzáadásával lecsós alapot készítünk. Az alapra visszahelyezzük a halat és pépesre főzzük, majd, ha szükséges, egy-két evőkanál vízzel felöntve tejföllel behabarjuk. Míg puhul a hal, sós vízben kifőzzük a tésztát, összekeverjük a túróval, tejföllel, esetleg lilahagymával. A szalonnát felkockázzuk és megsütjük, majd a csuszához keverjük. Tálaláskor a túróscsuszára helyezzük a paprikás halszeleteket, esetleg paradicsommal, paprikával díszítjük a tányért.  FOTÓ: OKOSGRILL.HU

26 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (T, O, S, N, U, T). 13. Komárom-Esztergom megyei falu lakója. 14. Befejezi a munkát. 15. Bécsi hely! 16. Tinódi hangszere. 17. Töltött disznóság! 18. Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, röv. 19. Magyar származású fotográfus (Robert). 21. Azonos hangzók. 22. A vármegye király által kinevezett első embere. 23. Kis vízfolyás. 25. Elképzelés. 27. Szétszed. 29. Visszaül! 30. Törvénytelenül magas részesedés. 32. Terméketlen talaj. 34. Sokszoros magyar bajnok kerékpárversenyző (Péter). 36. Múzsai ösztönzés. 38. Germán eredetű férfinév, jelentése: üvölt. 40. Órahang. 42. Nobel-díjas holland gyorsítófizikus (Simon van der). 43. Vízinövénnyel borított terület. 44. Rakéta Regénytár, röv. 45. Málnaszem! 46. Biflázik. 47. Malom része. 48. Amely tárgyat. 50. Huszár vezényszó. 52. Rövidítés cégnevekben. 53. Fejezetrész! 55. Történelmi éra. 57. Mennydörög. 59. … Top, texasi blues-rock együttes. 60. Hömpölygő. 62. Oscar Wilde. 64. Minta alapján nagyobb anyagot szétvág. 66. Becézett női név. 67. A túloldalon. 69. A KFT együttes frontembere (András). 71. Arra a helyre. 72. Csendre intő szó. 73. Idegen összetételekben az utótagban megjelölt irányzat túlzó voltát jelöli. Függőleges: 1. Vonatkozó névmás. 2. Szülő. 3. Viseltes viselet. 4. Álomba ringat. 5. Szabó István. 6. Könnyűfém rövid neve. 7. Tartozást megad. 8. A zsidó nép egyik pátriárkája. 9. Középen tálal! 10. Tallium vegyjele. 11. Átkelőhajó. 12. Írogat. 17. Német hegység, a Variszkuszi-hegységrendszer maradványa. 18. Kosztolányi Dezső Kornélja. 20. Fővárosunk része. 22. Mestersegéd. 23. Az idézet második része (D, K, S, E). 24. Héber női név, jelentése: bárány. 26. Növényi szaporítószerv. 28. Zenei mű sorszáma egy zeneszerző életművében. 31. Gratia …, malaszttal teljes (latin). 33. Titkosít. 35. Verseny kezdete. 37. Errefele! 39. Tengeri haramia. 41. Népi hosszmérték. 43. Katonai egyesülés, angol betűszóval. 44. Rácz Aladár. 46. Jászai-díjas színész, rendező, zeneszerző (István). 47. Svájci származású vasöntőmester, gyáros (Ábrahám). 49. Divat. 51. Kétszer fárad. 54. Erők összege. 56. Francia szobrász (Auguste). 58. Ág. 61. Gabonát betakarít. 63. Skót feltaláló és mérnök (James). 65. Somogy megyei község. 67. Oxigén és szelén vegyjele. 68. Hát betűi keverve. 70. Árnyékolás kezdete! 72. Régi kettős betű. 73. Rugódarab! Az előző rejtvény megfejtése: Őszi szélnek bús keserve egy-egy könny a szentelt helyre (Ady Endre: Október 6.)

| GYERMEKEKNEK |

A gyógyító nyomában Náhás és Misál egy pillanat alatt ott termett Aszáf mellett Kébár intésére. – Ne bámuljatok! Indulunk! – bökött Aszáf kosarára Kébár. – Jó! De hova? – értetlenkedtek a barátai. Kébár a dombon hullámzó tömeg felé bökött a fejével. – Utánuk. Ahova ők mennek, ott lesz Jésua is. Tudjátok, a gyógyító – intett most Aszáf felé a fiú. – Azt mondják, sokakat meggyógyított. Hátha tudna Aszáfon is segíteni. Misál megvakarta a feje búbját. – Tudna… Szerintem tudna – válaszolta határozottan, mert ő is Zebedeus nemzetségébe tartozott, mint János és Jakab, Jésua két tanítványa. A családon belül meg gyorsan terjednek a hírek. Misál magától Jánostól hallotta, Jésua hogyan támasztotta fel Jarius lányát. De tudott ő mást is, olyasmit, amit kevesen. – Egészen biztosan tudna. Csak nem biztos, hogy most jó, ha zavarjuk. – Mert? – kérdezett kicsit támadóan Kébár. – Miért ne zavarhatnánk? – Mert gyászol. Szerintem most inkább egyedül szeretne lenni. A fiúk elhallgattak egy percre. Mindnyájan hallották már a hírt, hogy Heródes megölette Keresztelő Jánost. Pedig János nem tett semmi rosszat, csak prédikált és keresztelt. Mondjuk elég keményen szólt, még magát Heródest is megfeddte a bűnei miatt. És ez lett a veszte: Heródes a fejét vetette. Nagy volt hát a szomorúság Jésua tanítványai körében, hiszen többen közülük Keresztelő János tanítványai is voltak. Ő maga keresztelte meg Jésuát, és a rokona is volt, hát persze, hogy Jésua gyászol. De Kébár gyorsan megtalálta a megoldást. – Lehet, hogy gyászol. De nézd, mennyien mennek utána. Hátha megszánja őket, és mégis segít. – Hááát… – húzta fel a vállát Misál – egy próbát megér. Felkapták hát Aszáf kosarát, és futólépésben indultak a tömeg után. Náhás meg elszaladt Sifrához, hogy szóljon neki: – Acáfot elfitték Jészuához. Gyere gyorszan te isz! – Ej, jobb hírnököt nem tudtak küldeni a fiúk?! – bosszankodott Sifra, de mire befejezte a mondatot, már fel is fogta, mit selypegett neki a foghíjas barátja. – Micsoda? Hogy Aszáfot? Jésuához? Sifra nem akart hinni a fülének. A szíve olyan hangosan kezdett kalapálni, hogy azt hitte, Náhás is meghallja. Aztán olyan

öröm töltötte el a szívét, hogy alig kapott levegőt. Mert igen! Igen! Jésua segíthet Aszáfon! És ha segít… Ha Aszáf meggyógyul, akkor lehet, hogy… Mindegy. Mindegy, hogy mi lesz, de sokkal, sokkal jobb lesz, mint amit eddig el tudott volna képzelni. Hátra se nézett, úgy szaladt ki a kapun, úgy szaladt végig a parton Náhás után. De akárhogy sietett is, nem látta, hogyan gyógyítja meg a fiút Jésua. Csak azt látta, hogy jár! Jár, mintha sohasem lett volna béna. Sifra sírva, nevetve borult a nyakába. Azt se tudta az örömtől, hol van, és mi történik vele. Csak arra lett figyelmes, hogy hatalmas az álmélkodás, és Jésua tanítványai kosarakkal járnak körbe, hogy kenyeret és halat adjanak a népnek. Sifra vett a kenyérből, megkóstolta… Ismerős íze volt. Mintha csak az anyja sütötte volna. Csodálkozva nézett körbe. Volt ott a mezőn vagy ötezer ember. És mintha mind az ő kenyerüket enné. Azt hitte, káprázik a szeme. De nem káprázott.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. október 10.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ORGONAHANGVERSENY

Október 16. szombat 17 óra – V. Lübeck, D. Buxtehude és J. S. Bach orgonaműveiből ad hangversenyt Alföldy-Boruss Csilla a Kelenföldi Barokk Esték sorozatának részeként a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.). Igehirdető: Takaró János Lajos lelkipásztor. BIBLIAÓRA

Október 12. kedd 11 óra – Nyugdíjas lelkipásztorokat és lelkészfeleségeket várnak a budapesti Kálvin téri templom (IX. Kálvin tér 7.) udvarában lévő épület első emeletén tartandó bibliaórára. A nyitó áhítatot Deák Zoltán nyugalmazott lelkipásztor tartja, az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítványt (EMO) Sztanó Péter, a misszió titkára mutatja be. DÍJÁTADÓ

Október 9. szombat 10 óra – A Magyar­ országi Református Nőszövetség Zsin­ dely­né Tüdős Klára-díjának átadó ün­nep­­ ségét a budapesti Pozsonyi úti re­­­for­mátus templomban (XIII. Pozsonyi út 58.) tartja, ezen az alkalmon mutatják be Bagdán Zsuzsanna író és Mucsi Zsófia szerkesztő „Az asszonyokat nem lehetett megszüntetni – Életutak és emlék­ké­pek a Magyar­ országi Református Nő­­szövetség­ből” cí­ mű, az eddigi díjazottakról szóló köny­vét. Igehirdető: Berkesi Gábor és Bör­zsönyiné Szabolcsi Mariann.

Új lelkipásztor a debreceni Nagytemplomban Október első vasárnapján beiktatták a DebrecenNagytemplomi Református Egyházközség új lelki­ pásztorát, Beszterczey Andrást. A Magyarországi Református Egyház (MRE) Diakóniai Irodájának korábbi vezetőjét májusban választotta meg lelkészévé az egyházközség, miután Vad Zsigmond harminc év szolgálat után tavaly decemberben nyugdíjba vonult. „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62) – ezt az idézetet választotta igehirdetése alapjául Fekete Károly, aki prédikációjában rávilágított: Jézus mondata nem a múlt elvetését hirdeti. – Meg kell fogni az ekét, tehát munkához kell látni. Az a fontos, hogy aki odateszi a kezét az eke szarvára, Krisztusra tekintsen és őt kövesse, így válik alkalmassá a vezetésre – fogalmazott a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Az új lelkipásztort Hadházi Tamás iktatta be. A Debreceni Református Egyházmegye esperese jelképesen átnyújtotta a Nagytemplom kulcsát és az egyházközség pecsétjét, a gyülekezet gondnokai pedig új palástot adtak át Beszterczey Andrásnak. – Lélekben és testben érzem, hogy nem könnyű feladatok várnak rám. Talpon kell lennünk, hogy meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól – mondta a már beiktatott lelkipásztor rámutatva, hogy a 21. században nem mindig divatos az Ige melletti kitartás, hiszen a mobilitás abszolút értékké vált. – Sokszor továbblépünk, hiszen ahhoz kevesebb energia kell. De megállni és helytállni gyakran nehezebb feladat, és nekünk ezt kell tennünk – tette hozzá Beszterczey András.  FORRÁS: REFORMATUS.HU A HÉT KÉPE

HALOTTUNK

Megtört szívvel, de Isten akaratában megbékélve adjuk tudtul, hogy szeretett fiunk, Nagy Károly Bálint életének 43. évében, szeptember 15-én szívelégtelenség következtében visszaadta lelkét Teremtőjének. „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Gyászistentisztelete október 13-án, szerdán 14 órakor lesz a budapest-rákoscsabai református templomban (XVII. Rákoscsaba utca 2.). Az elhunytban Nagy Károly nyugalmazott lelkész a fiát gyászolja. 28 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

A helyi Margaréta Néptáncegyüttes előadása a református egyház épületében kialakított délutáni óvodai foglalkoztató ünnepélyes felavatásán az erdélyi Vajasdon október 2-án.  FOTÓ: BIRÓ ISTVÁN/MTI

| KÖNYVJELZŐ |

Kalandregény, Kárpát-medencei vénával Fábián Tibor lelkész-újságíró számára járatlan vidékre kalandozott, amikor a Guyana szörnyeit papírra vetette. Írása egyszerre tükrözi hitbéli elkötelezettségét, kiváló íráskészségét és féktelen fantáziáját. Bármennyire szeretem a babgulyást és a csúsztatott palacsintát ebédre, mégsem azt eszem mindennap, a heti menüben ott van még a saláta, a főzelék, a rizs. Az olvasás is hasonló – egyaránt helye van a gyors és lassú, rövid és hosszú, elmélyült és felületes betűfogyasztásnak. Nem mindennap veszek kézbe Hessét, Hamvast, Hankisst. Ott vannak a polcon, és amikor alkalmas időben kézbe veszem őket, felzaklatnak: a valóság mégsem az, amiről a környezet elsődleges benyomásai üzennek. Fábián Tibor új regénye műfaja szerint nem tartozik az általam gyakran fogyasztott írásművek közé. Inkább a pihentető, a kikapcsolódáshoz hozzárendelt, ízlés szerint facsart mentás limonádémmal vagy Calvadossal felszolgálandó misztikus kalandregény. Ez is elszakít a jelen díszleteitől, ahogy a fent említett írók, csak épp felszabadító módon, és alternatív valóságot tár elénk. Mindezt úgy tálalja, a hihetőség határát súrolva, hogy az a nyugtalanító érzésünk: mindez akár meg is történhet. A képzelet és a valóság határán egyensúlyozó cselekményfolyam távol Európától, másik égövben, másik kontinensen, Guyana őserdeiben zajlik. A szerző, ahogy focis múltjában szerette a gyors cseleket, itt is rövidre zárja a végpontok között feszített érzelem-, gondolat- és cselekményíveket, tagmondatait nem cizellálja, hanem halad előre a cselekményben, ahogy főhősei a dzsungel rengetegében. Az író vallásos keretbe ágyazza be a történetét: Roger, az ifjú amerikai misszionárius, idős paptársa életgyónásának hatására lesz végtelenül kíváncsi az eredeti lakóhelyükön élő őslakosokra. Idős és fiatal, tolókocsis és fürge lábú

Fábián Tibor: Guyana szörnyei, misztikus kalandregény, Tortoma Kiadó, 2021. Kapható: erdelyikonyv.hu

szereplő, lelki érzékenység és vad ösztönvilág, városi kényelem és komfort nélküli kitettség, áhítatos lelkület és sekélyes bulvár teremtik meg a hangulatok, a helyszínek, a szereplők közötti feszültséget. A regény helyszínei, karakterei egyáltalán nem állnak távol Fábián Tibortól, hiszen ő is gyakorló lelkész, és mellette a média, mint Isten utáni másik szenvedélye, kíséri végig az életét. Nem egyedülálló, hogy a lelkészek regényírásra adják fejüket, példa rá Görgey Etelka magyarországi lelkésznő, aki tudományos-fantasztikus regényekkel tanítja és szórakoztatja olvasóit. A cselekményben, a szereplőknél rengeteg áthallásra bukkanhatunk mind az író személyes sorsára, mind a világ jelenlegi állapotára tekintettel. A népvándorlás, a no-go zónák, a nagyvárosok túlburjánzása, a környezetvédelem, a média érzéketlensége mind ott lüktetnek a sorok között, csakúgy, mint a lelkészi/papi hivatás szépsége és nehézsége, a generációk közötti különbség, a kultúrák rendkívül eltérő világlátása – lehetne sorolni, mi mindent tartogat a kalandregény az olvasó számára. Fábián Tibor számára járatlan vidékre kalandozott, amikor a Guyana szörnyeit papírra vetette. Írása tükrözi hitbéli elkötelezettségét, a téma feltárásának a szenvedélyét, a kiváló íráskészségét, a féktelen fantáziáját. Aki rászánja magát az olvasásra, készüljön fel, meglepődik. A mai hollywoodi forgatókönyvírók szellemiségében, mégis Kárpát-medencei vénával készült ez a felkavaró, fordulatos, igényes kalandregény. Felkerült a menüsorra nálam is Fábián Tibor írása, bátran ajánlom mindenkinek, nem feküdte meg a gyomromat!  SZALAY LÁSZLÓ PÁL

2021. október 10.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Kovács Gergő debreceni egyetemi lelkipásztort kérdeztük. evangélium az, aminek a leginkább helye van az egyetemi keretek között is. Nem érik be kevesebbel az egyetemisták, mert valódi kérdéseik vannak, amelyekre valódi választ csak Krisztus adhat. Ez az, ami egyéneket és közösségeket megtartott az átlagos hétköznapokban és a világjárvány alatt is.

„Szégyellem azt, aki vagyok, és büszke vagyok arra, akivé az Úristen tesz.” Szatmári kis faluból származó, nagyvilágot megjárt lelkész vagyok, egy csodálatos feleség férje és egy tüneményes kislány édesapja.

3

1

Hogyan telnek egy egyetemi lelkész mindennapjai? Izgalmasan, különösen a pandémia alatt. A gyülekezetet bizonyos tekintetben minden évben újra kell szervezni, mert a diákok végeznek, újak érkeznek, így kifejezetten dinamikus gyülekezeti tagságról beszélhetünk. Az újak megszólítása mindig kreativitást igényel, és a pandémia alatt mindezt online voltunk kénytelenek megvalósítani, ráadásul hosszabb ideig, mint más gyülekezetek, mert az egyetemek bezárásához kellett alkalmazkodnunk. Az alkalmaink lényege a találkozás Istennel és találkozás az embertársakkal, legyenek a jelenlévők templomba járók vagy sem. Már önmagában ez is hiánypótló az egyetemisták között, mert sokan küzdenek magánnyal. Nagy lelki igényeik vannak a mai fiataloknak. És életkérdéseik, amelyekkel csakis Krisztus mellett tudnak valamit kezdeni. Végül pedig ösztönözzük gyülekezeti tagjainkat, hogy amit Istennel megtapasztaltak, azt osszák meg másokkal. Ezt a három területet fejezi ki gyülekezetünk jelmondata is: „Találkozz, töltődj, oszd meg!”

2

Az egyetemi közösség folyton változik. Hogyan lehet mégis megtartani a közösséget? Különböző programokkal próbálkozunk mi is tartani a lépést, amire viszont rájöttünk, hogy a tiszta 30 Reformátusok Lapja

2021. október 10.

Mi az, amit jellemzően keresnek a fiatalok az egyházban? Közvetlenséget, őszinteséget és nyíltságot. Sokszor találkozom azzal, hogy egy fiatal első pillantásra talán elzárkózik a vallástól. Ám amint észreveszi, hogy emberi, közvetlen, hétköznapi és érthető módon szólunk hozzá a gyülekezetben, máris vált, és elindul a párbeszéd közöttünk. Óriási lehetőséget látok emiatt az egyetemisták közötti szolgálatban. Össztársadalmi sztereotípiákba ütközünk munkánk során, és olyan jó érzés rácáfolni ezekre.

4

Mit tart ma az egyház legfontosabb felada­ tának? Tisztán ragaszkodni Krisztus örömhíréhez, és képmutatás nélkül megélni azt a társadalomban. Az embereknek óriási szükségük van Isten kegyelmére, és amikor közönnyel vagy elutasítással találkozunk, érdemes alázatosan belátnunk, az ilyen viselkedéseknek nagyon is meglehet az okuk. Mernünk kell Krisztus igazságát és szeretetét annyira komolyan venni, hogy aztán őszintén a bűneinket, hibáinkat és összetörtségünket is vállaljuk – nem vallásos emberek előtt. Így láthatják meg ugyanis rajtunk Krisztus munkáját.

5

Kedvenc igéje? Nem szeretnék kitérni a válasz elől, de mindig az, amelyiket éppen olvasom. Az Úristen annyira bele tud általa szólni az életembe, és leporolni régi igazságokat. Most például Ézsaiás könyvét olvasom, és a próféciái által szembesülök azzal, hogy Isten a világ ura. Ő az, aki képes mérhetetlen hatalmakat irányítani, rájuk zablát vetni, és a népét formálni a történelem viharaiban. Azt hiszem, ez a jelen helyzetben is sokat üzen számunkra.  SZIRÁK SÁRA