Reformátusok Lapja 2021/21. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

21. SZÁM,

2021. MÁJUS 23.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

A szeretet összeköt APRÓ KEZEK ÉPÍTIK A SZERETETHIDAT

9 771419 856007 21021

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Elfogyhatatlan kegyelmű szent Úristen! Áldott légy, hogy megmutattad nekünk az utat, amelyen járva boldogok lehetünk, és ezenfelül kész is vagy minket azon vezetni, hogy el ne tévelyedjünk, támogatni, hogy el ne essünk (...). Nem is lehet másként sem a rossz utat elkerülnünk és a veszedelemtől megmenekülnünk, sem a jó úton járnunk és az örök életre eljutnunk, hanem csak kegyelmed és Szentlelked vezetése, oltalma és őrizete alatt.  SZIKSZAI GYÖRGY: KERESZTYÉNI TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK (1786)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Magyar Református Szeretetszolgálat

INTERJÚ • 6. Az álhírek és a vírus ellen | Tóth Anita cigánymissziós referenst kér-

deztük

REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Jöjj, vigasztaló Lélek! | Steinbach József vezércikke INTERJÚ • 10. Ígéretes kezdet | Pünkösd lényegéről beszélgettünk Kustár Györg�-

gyel, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai adjunktusával GONDOLATOK • 21. Eltörött kapcsolatok | Kincses Krisztina írása SZEMLE • 23. Pünkösdi gondolatok a Pünkösdölőről | Petrőczi Éva írása Kodály Zoltán művéről PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Szántó Antóniát, a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség presbiterét!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. május 23.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

V. 23. VASÁRNAP

Pünkösdvasárnap, a magyar református egység napja

V. 24. HÉTFŐ

Pünkösdhétfő

V. 25. KEDD

V. 26. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(8) „Légy a mi királyunk!” (Bír 9,7–21) Gedeon két fia – két embertípus. Az egyik – Abímelek – irgalmatlanul gázol át még a féltestvérein is a hatalomért. A másik – Jótám – az Isten megtartó kegyelméből menekülhet meg, hogy az Úr üzenetét átadja, amely minden „kánaáni típusú királyság” kritikája. A királyság dilemmája jelen van az egész Bibliában. Isten a népe királya. A nagy törés, amelyet a Szentírás bűnnek nevez, tette lehetővé, aztán szükségessé a királyságot mint a törvény, a rend fenntartójának biztosítóját. Isten azonban elküldte egyszülött Fiát, akiben megmutatta, milyen az a király, aki az ő nevében jön. Meg kell térnünk ahhoz, hogy ilyen királyért könyörögjünk, és ne magunk akarjunk tündökölni. Jézus Krisztusban újjászületve már nem önmagunknak élünk és halunk, hanem az Úrnak, őbenne egymásnak, hatalmunk pedig szolgálat (Róm 14,8). Jöjj, Isten Szentlelke, cselekedd, hogy a feltámadott Úr legyen a mi királyunk! ApCsel 14,21–28  189. dicséret (23) „…hűtlenek lettek…” (Bír 9,22–49) A hűtlenség viszályt teremt, és ez mindent megemészt, mint a tűz. Pontosan úgy, ahogy azt Jótám példázatában olvastuk (9,15). Aki hűtlenné lesz Istenhez és ennek nyomán a másik emberhez, ahhoz szintén hűtlenné lesznek. Így lett hűtlenné Sikem városa Abímelekhez, korábbi szövetségeséhez, aki sok gonoszságot művelt eddig. Isten megítélte őt ezért, amikor engedte, hogy a gonosz lélek elhatalmasodjon az életében (23). Van isteni számonkérés, ítélet, nem tehetünk következmények nélkül azt, amit akarunk (24). A hűtlenségből támadt szövetségek mind csak rövid ideig tarthatnak. Abímelek és Sikem városának kapcsolata is három év után tönkrement (22). A sikemiek bizalmatlanok lettek Abímelek iránt, átpártoltak egy Gaal nevű, „messziről jött” emberhez, és gyalázták Abímeleket (26–29). Ő helytartójával, Zebullal együtt kegyetlen bosszút állt: először csellel elűzték Gaalt (34–41), majd megölték az áruló, védettnek hitt helyen rejtőzködő sikemieket (42–49). Hova lehet elbújni, elrejtőzni? Csak az Úr ad szent elrejtettséget, akkor is, ha a földit halálosan feldúlják. Jöjj, Isten Lelke, ajándékozz nekünk hitből fakadó hűséget – tehozzád és azokhoz, akiket ránk bíztál, hogy viszályok helyett az Isten békességes országa épüljön bennünk, közöttünk, általunk, a Jézus Krisztusban. ApCsel 15,1–5  376. dicséret (51) „…erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő…” (Bír 9,50–57) Életünk bizonyos helyzeteiben a menekülés és az oltalom keresése, valamint a védekezés Isten Lelkének indítása. Csak az Úr megbízásából, konkrét feladatban és meghatározott időre van szükség hősökre. Vétek, ha gyáván elbújunk, amikor ő küld, de az is, amikor ő nem küld, és mi fontoskodunk. Áldás az, ha valaki az Úr Lelkének békéjében, megelégedve végzi a mindennapi feladatát: ezzel tesz a leginkább a közért. A nyughatatlan ember azonban nagy tetteket akar végrehajtani – felhatalmazás nélkül –, és ezzel okoz sok gonoszságot. Abímelek önküldetéses ember volt, nyughatatlan, ezért miatta kényszerültek menekülni sokan, majd menekülni kényszerült ő maga is (50–53). Hol van a menekvés? Hiszen Isten joggal fizet meg a gonoszságért (Zsolt 51,6), ahogy ezt Abímelek és a sikemiek esetében is megtette (55–57). A tetten érhető, életeket meggyötrő és kioltó gonoszságokat számontartja az Úr. Jézus Krisztus elhordozta minden bűnünk büntetését, és megváltó szeretetével új országot hozott el. Megtért életünk ennek pislákoló mécsese, és az élet gyarlóságának feszültségei között a megváltásért, valamint az Isten országa kiteljesedéséért könyörög. Erős várunk nekünk az Isten, áldott menedékünk! (Zsolt 18,3) ApCsel 15,6–11  370. dicséret (1) „Abímelek után fölkelt Izráel megszabadítására az issakárbeli Tólá…” (Bír 10,1–5) Már régóta tudom: akikről alig vagy keveset hallok, azok végeznek békés, építő, áldott szolgálatot, ott növekszik az Isten országa. Mi eleve rossz mérce szerint értékelünk: arra figyelünk, aki sokat nyüzsög és látványos eredményeket mutat fel. Aztán mindig kiderül, hogy a nyüzsgés feszültségeket támasztott, amelyek azonnal betörik a látványos eredmények kirakatait. Hajlamosak vagyunk Tólá és Jáír bírákat jelentékteleneknek nevezni azért, mert röviden szól róluk és „eseménytelen idejükről” Isten Igéje: csak név, származás, lakhely feltüntetésével, szolgálati éveik és haláluk említésével. Nekünk ma már a csendes építkezés nem esemény, az ilyenben részt vállaló „vezető szolgák” nem elég fontos emberek. Nagy baj ez. Tólá és Jáír bírák idejében, „Abímelek után” (1) negyvenöt éven keresztül békesség volt (2–3). Ebben

Reformátusok Lapja 2021. május 23.

| AZ IGE MELLETT |

gyarapodott az ország. Erre utal Jáír harminc fia és harminc szamara. Ahol nem harci ménen száguldanak a nyugtalanul többre vágyók, hogy maguknak nevet és vagyont szerezzenek, ott az Isten mindenkinek gyarapodást ajándékoz, megerősödik a nagy család (4). Tólá és Jáír bírák felkelése, szabadító tevékenysége nem harcot jelent, hanem az Isten áldott rendjének megteremtését és megbecsülését egy gyalázatos korszak után (1). Ne tartsuk unalmasnak az ilyen szolgákat és időszakokat, mert ez az igazi Krisztus-követés. ApCsel 15,12–21  368. dicséret (10) „Vétkeztünk…” (Bír 10,6–18) Miért van az, hogy ebben a világban szelídséggel látszólag csak veszíteni lehet? A nyitottságban sok fenyegetés, veszély, kísértés is van a vétekre. Eszembe jut az a jelenet, amikor az egyik ismerősöm – akihez betörtek, mindenét felforgatták, értékeit elvitték – indulattal említette nekem: „Ez még egyszer nem fog előfordulni, mert az otthonomat megvédem! Annyi mindent elvesznek tőlem: időmet, erőmet, valójában az életemet is – az otthonomat, a legfontosabb értékeimet nem adom!” Igénk szerint nem ez a hűséges kiállás a vétek, hanem annak ellenkezője: a hűtlenség. Isten népét körbevették az idegen népek: nyugatról a filiszteusok, keletről az ammóniak, azoktól északra a midjániak, azoktól délre a móábiak. Mindegyik nép fenyegette Isten népét és annak otthonát. Leginkább az fenyegette őket, hogy eltanulták az idegen népek szokásait, isteneiket tisztelték, miközben egyre jobban függtek ezektől. „Barátkozásuk” életveszélyessé lett, hűtlenséggé, hitetlenséggé. Itt, a Bírák könyvében kiált fel először Isten népe úgy: „Vétkeztünk!” Eddig csak ijedtükben kiáltottak az Úrhoz – most bűnbánattal teszik ezt. Tetteikben is bűnbánatot tartottak: eltávolították az idegen isteneket maguk közül. ApCsel 15,22–35  377. dicséret (11) „Jefte pedig mindezt elmondta az Úr színe előtt…” (Bír 11,1–11) Az Úr színe előtt élhetjük meg a kitaszítottságot. Jeftét elűzték apja házából, mert parázna nő fia volt, és amikor apja felesége is szült fiakat, kitagadták az örökségből. Pedig alkalmas ember volt, erős vitéz, de nem tartozott a családba, nem tartozott a „csapatba” – olyan ok miatt, amelyről nem ő tehetett (1–3). A felemeltetést is az Úr színe előtt élhetjük meg. Amikor baj van, akkor mindenkinek eszébe jut Jefte, az erős vitéz. A gürizős, életveszélyes munkát végezze el az, akinek a csapatban nem jutott hely. Az ammóniak megtámadták Izráelt. Ekkor a gileádi „csapat” vezetői elmentek Jeftéért, hogy a harcok vezetőjének kérjék fel. Jefte ekkor elmondja sérelmeit, de nem az indulatai vezetik. Bizony, alázattal kell hordoznunk a terheket, de adott helyzetben többnyire igenis szólni kell, meg kell beszélni az eddigieket, mert csak így tisztázódhat a helyzet – egyébként soha nem adatik gyógyulás. Ezután Jefte elfogadja a megbízást (4–10). Az Úr színe előtt állni minden körülmények között: ez az igazi felemeltetés. Az Úrban bízva tudjuk, hogy ő vezet, és megadja a befogadást oda, ahol a helyünk van. Megtaláljuk a tőle származó feladatot, amelyben kiteljesedhet az életünk. Aki az Úr színe előtt áll, az – Jézus Krisztusban – az örök élet távlataiban értékeli élete minden percét. Ez az igazi felemeltetés (11). ApCsel 15,36–41  369. dicséret (27) „Az Úr, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között!” (Bír 11,12–28) „Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jössz ellenem?” (12) Fontos kérdés ez: mielőtt bármit tennénk, próbáljuk tisztázni, hogy mi is valójában a gond. Jefte tehát először tárgyalásokba kezd az ellenük készülő ammóni királlyal. Amikor a szokott, nyers választ kapja az ammóni királytól – „Elvetted azt, ami az enyém!” –, akkor hosszabb magyarázatba fog (14–27). Sok nép, sok igény, kevés terület. Ki tehet itt igazságot? Emberi igazság nincs, jó megoldás sincs, a megbeszélések is gyarlóan hatástalanok. Egyedül az Úr, az igaz bíró döntése, szava, cselekvése érvényes. Jefte valójában nem a diplomáciai tárgyalásokban bízik, hanem az Úrban. Érveiben is kifejti, hogy ő adta nekik azt a földet, amelyet most visszaperelne az ammóni király (24). Amit pedig az Úr adott nekünk, azt merjük elfogadni! Sőt, kötelességünk hűséggel sáfárkodni azzal. Ő ad ehhez erőt, bölcsességet, vezetést, győzelmet. ApCsel 16,1–5  392. dicséret

V. 27. CSÜTÖRTÖK

V. 28. PÉNTEK

V. 29. SZOMBAT

2021. május 23.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Hogyan informálnak, hogyan bátorítanak az oltásra? Rövid videókkal tájékoztatunk, amelyek elérhetők a ciganymisszio.reformatus.hu oldalon és a YouTube-on. A hiteles információkat Falus András Széchenyi-díjas biológus mondja el például a Covidról, az oltásokról. Hangsúlyozza, hogy bármelyik védőoltás jobb, mint ha megfertőződünk a vírussal, mert nem lehet kiszámítani a Covid lefolyását. Hiszen van, aki könnyen átvészeli, más súlyos tünetekkel megbetegszik, kórházba kerül, vagy akár lélegeztetőgépre is, és sajnos van, aki belehal a betegségbe. Mi a tapasztalata, a cigányság többsége kéri a védőoltást, vagy félnek tőle? A társadalom azon részében, ahol nehezebb hozzáférni hiteles tájékoztatáshoz, hamarabb felüti a fejét a félelem, és a téves információnak hisznek. Ennek sok oka van: például vannak, akiknek alacsonyabb a kapcsolati tőkéjük, vagyis nem ismernek egészségügyi dolgozókat. Ebben a csoportban felülreprezentált a cigányok aránya.

Az álhírek és a vírus ellen Hogyan jut el valaki a vírustagadástól az oltás felvételéig? Erről is beszél egy olaszliszkai nő az Országos Református Cigánymis�HEGEDŰS szió „Az oltás életet ment” kampányában. MÁRK Azoknak is segítenek, akik szeretnének, de bármilyen okból nem tudnak regisztrálni a Covid–19 elleni oltásra, például mert nincs e-mailjük. A részletekről Tóth Anita cigánymissziós referenst kérdeztük. Miért indították a kampányt? Munkatársaink többsége túl van a koronavírus-fertőzésen. Sokat imádkoztunk a betegekért, a gyógyulásukért, és túl sokszor kellett már imádkoznunk a gyászolókért, akik a fertőzés következtében veszítették el szeretteiket. Sokat imádkoztunk azért is, hogy Isten áldja meg a kutatókat, tudósokat, legyen elérhető vakcina. Most, hogy ezt megkaptuk tőle, úgy érezzük, buzdítanunk kell az embereket. A tájékoztatás mellett a koronavírus elleni vakcina felvételének ösztönzése a célunk. A tájékoztatásra pedig azért van szükség, mert rengeteg álhír, téves információ éri el cigány testvéreinket, akik között szolgálunk. 6

Reformátusok Lapja 2021. május 23.

A mélyszegénységben élők számára nehézség, hogy interneten kell regisztrálni? Az a tapasztalatunk, hogy a cigány lakosság többsége hozzájut az internethez, még a mélyszegénységben élők nagy része is, de ez azért erősen korlátozott mértékű hozzáférés. Ahhoz, hogy a Facebookot használják, videókat nézzenek, nem kell különösebb jártasság. Az oltási regisztráció szempontjából azonban fontos, hogy van-e kellő digitális ismerete valakinek. A vakcinainfo.gov.hu használatához, az online űrlap kitöltéséhez már kell digitális ismeret. Az a tapasztalatunk, hogy ott van elakadás, hogy sokaknak például nincs e-mail címe, amely kötelező a regisztrációhoz. A gyülekezetek, tanodáink, munkatársaink ezért helyben felmérik, kinek okoz nehézséget a regisztráció. Ha valakinek nincs e-mailje, annak regisztrálnak egyet, majd figyelik is a beérkező választ. Amikor megérkezik az értesítés, hogy mehet a jelentkező az oltásra, szólnak neki. Ha valaki még szeretne regisztrálni, és segítségre van szüksége, fordulhat helyben a lelkészéhez, vagy keresheti a cigánymissziót.  KÉT ROKONA HUNYT EL COVIDBAN, MÁR KÉRTE AZ OLTÁST „Az oltás életet ment” videókampányban a vakcina felvétele mellett foglal állást Beszterczey András, a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetője, Eperjesi Tamás, a Diakóniai Iroda felzárkózási részlegének vezetője és Batyi Krisztina, a Magyar Református Szeretetszolgálat vilmányi családmentora. Két cigánymissziós szolgálattevő is elmeséli saját történetét: Gyirgyó Dénes Esztárról és Gombos Julianna Olaszliszkáról. Julianna például családtagjait veszítette el, két nagybátyja elhunyt a Covidban, ezután döntött az oltás mellett.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

STEINBACH JÓZSEF

Jöjj, vigasztaló Lélek! A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke

Isten Lelke valóságos vigasztalást ad. A Szentlélek Jézus Krisztus megváltó halálát és feltámadását teszi élővé és hatóvá. Jézus azt ígérte, hogy valóságos vigasztalást, azaz megoldást, megváltást ajándékoz az embernek (Jn 16,7). Ez a megoldás a Jézus Krisztusba vetett hit által már a miénk. Maga a krisztusi vigasztalást megragadni képes hit is a Szentlélek ajándéka. Ugyanakkor éppen a józanság Lelke figyelmeztet minket arra, hogy ez a krisztusi megoldás csakis „túlnan” teljesedik ki majd. E nélkül a végső, történelmen túli reménység nélkül nincs keresztyén hit, üzenet és szolgálat, de ez a reménység képes a földi élet minden percét is – körülményektől függetlenül – megvigasztalni. Egyház nincs eszkatológia nélkül,

„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban…” (Fil 2,1)

csak fárasztó és nyüzsgő pótcselekvések sora között sínylődünk. Pál apostol erről az állapotról azt írja, hogy üres, hiábavaló, értelmetlen, hamis, elveszett (1Kor 15,12–20). De éppen az az evangélium, hogy nem ilyenek vagyunk a feltámadott Krisztusban. Jöjj, vigasztaló Szentlélek! Isten Lelke rámutat arra, hogy vigasztalásra szorulunk. Megrendítő időket éltünk és élünk meg járványban, járványon túl is, számos ös�szefüggésben. Bizony, a Lélek munkája, ha megrendülünk és ráébredünk arra, milyen nagy szükségünk van a valóságos vigasztalásra, és minden felkészültségünk ellenére is mennyire nincs kezünkben a megoldás. A Szentlélek ajándéka vezet bennünket annak belátására, hogy esendő, gyarló, törékeny, beteg, halandó emberek vagyunk, a halál árnyékának völgyében járunk. Krisztusi vigasztalásra van szükségünk, olyan segítségre, amelyet emberek nem tudnak megadni nekünk. A Lélek munkája: belátni, hogy az alapprobléma emberi bölcsességgel és erővel soha nem oldódik meg, inkább csak elmélyül a válság, ezért az ember vigasztalásra, megváltásra szorul. Jézus Krisztus azonban azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (Jn 10,10). Jöjj, vigasztaló Szentlélek!

Isten Lelke úgy is vigasztal, hogy tanít, int, figyelmeztet. Megtérésre, irányváltásra, újjászületésre és az élő hitben való erősödésre van szükség. Nincs más megoldás. Urunk, ne a régi életünket add vissza nekünk a járvány után, hanem adj új életet! A vigasztalás, az ébresztés, a tanítás és a prófétálás mindig együtt szólalnak meg a Lélek üzenetében, csak más-más hangsúlyokkal. Nincs valóságos vigasztalás tanítás és prófétai hang nélkül. Jöjj, vigasztaló Szentlélek! Isten Lelke nemcsak megvigasztal minket, hanem általunk megvigasztal másokat is (2Kor 1,3– 4). A hitünk egyetemes. Minden emberhez szól a küldetésünk, azokhoz is, akik egészen másként gondolkoznak a világról, mint mi. Szolgálatunk, a vigasztalás soha nem lehet erőszakos, részrehajló, hanem úgy hitvalló, hogy egyben „felülemelkedett” is. Hirdetjük és minden nyomorúságunk ellenére hitelesen éljük az evangéliumot. Az pedig, hogy kinek az életében miként lesz gyümölcsözővé az üzenet, az már a Lélek munkája, Isten döntése. Az eredményt Isten Lelke adja, akarata és jó tetszése szerint. A vigasztalás szolgálatára kapjuk a különböző lelki ajándékokat. Ugyanazt az ügyet különbözőképpen szolgáljuk. Mindenki a maga helyén végzi a munkáját, azokkal a talentumokkal, amelyeket az Úrtól kapott. Jöjj, vigasztaló Szentlélek! Isten Lelke indít arra, hogy megvigasztaljuk egymást, a „mieinket” családban, gyülekezetben. Elsőként értük vagyunk felelősek. Nagyon fontos, hogy az egyház megélje a testvéri közösséget. A Lélek ereje által vigasztaljuk, bátorítsuk és szeressük egymást! Legyenek olyanok a gyülekezeteink, ahol jó lenni, ahol az ember a mennyei világ reménységével vérteződik fel a hétköznapokra, ahol szól az Ige, ahol készül a lelkipásztor, és ahol nemcsak a menedzserszemlélet uralkodik, hanem újra felfedezik az egyház lényegi küldetését, az evangélium hirdetését, ahol együtt tudnak szolgálni az Isten országának építésében. Vajon tudunk-e „szentlelkesen” lelkesek lenni? Ez a józanság Lelke által áthatott „szentlelkesség” nem túlbuzgóság, de buzgóság, az ügy iránti szenvedély. Jöjj, vigasztaló Szentlélek! 

2021. május 23.

Reformátusok Lapja

| PÜNKÖSD |

„Bálint érezte amint

nemcsak a tanítványok telnek meg Szentlélekkel, hanem ő is. Hogy megfogja, megragadja az Isten Lelke, és többet nem ereszti, hanem erővel és bátorsággal tölti meg. És új utakra indítja.

”

HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

Pünkösdi rózsa „Bolond ez a Bálint!” – mondták gyakran, amikor felidézték a történteket a falubeliek, de valahogy úgy mondták, hogy közben kifényesedett a hangjuk. Mintha azt mondanák, hogy „bátor ez a Bálint!”, mosollyal, elismerő fejbiccentéssel. De hát ilyet nem lehetett szólni arról, aki éppen a prédikáció szent áhítatát törte meg! Pedig legfeljebb az úrasztaláról a mázas vázát lehetett volna összetörni, mert nem volt ott semmiféle áhítat, szentnek pedig végképp nem lehetett nevezni azt az esküvőt. Föld akart ott házasodni földhöz, vagyon a vagyonhoz, a bíró fia a módos gazda lányához. A kicifrázott prédikáció is csak azért kellett, hogy legyen ideje mindenkinek megcsodálni a vőlegény zsinóros kabátját, a menyasszony gyöngyökkel varrt pruszlikjával együtt. Nézték is a népek tátott szájjal, de még inkább nézték a vőlegény fényesen izzadó homlokát és a menyasszony sírástól vörös szemét. Mindenki tudta, hogy mi történt tegnap este a kocsma előtt. Bálint apja napszámba járt a bíró földjeire, szorgalmas ember volt. Az anyja pedig hol az ura mellett dolgozott, hol a temetőben térdelt néhány napot élt gyermekeik sírjánál. Bizony, vagy ötöt is eltemettek, mire a Bálint gyerek megszületett olyan élni akarással, hogy az hatnak is elég lett volna. Nem is volt beteg soha, ellenben okos és jólelkű. Egyetlenegyszer keveredett bajba, amikor az iskolából hazamenet megverte a bíró fiát, a Janót. Meg a Janó két barátját. Bálint ugyan évekkel fiatalabb és másfél fejjel alacsonyabb volt mindüknél, de egyszer megelégelte, ahogy Janó beszélt a törékeny Erzsikével, és amikor ráadásul azt látta, hogy a kis híd korlátjához szorítva veszik körbe a lányt, úgy érezte, tennie kell valamit. Először csak szépen kérte, hogy engedjék el, majd pedig úgy nekik ment, hogy hárman sem bírtak vele. Janónak csak az orra tört be, elterült az első ütéstől, de a másik kettő bizony, csúfosabban járt. Aznap este a tanító úr arra kérte Bálint apját, hogy a fiú már ne menjen többet iskolába. Jobb a békesség. A bíró pedig attól fogva csak hosszas könyörgésre, időnként vette fel az apját napszámba. Bálint így csak vasárnaponként, a templomban láthatta Erzsikét, aki mint a falu leggazdagabb családjának lánya, a névre szóló padjukban ült. És Erzsike mindig talált a helyén valami kedvességet, amit Bálint csempészett oda. Pünkösdkor

Reformátusok Lapja 2021. május 23.

egy egész csokor, a parókia előtti bokrokról szedett pünkösdi rózsát hagyott neki, Erzsike alig tudta kifelé menet a kendőjébe rejteni. Illatozott az egész templom attól az egy csokortól, és a lány tekintete futó másodpercig összefonódott a fiúéval. Az különleges nap volt. Fiatalka lelkész jött a városról Igét hirdetni, és szokatlanul egyszerűen prédikált, kerülte a cikornyás mondatokat. A pünkösdi történetet magyarázta, és ahogyan beszélt, megelevenedtek a szavai. Bálint érezte, amint nemcsak a tanítványok telnek meg Szentlélekkel, hanem ő is. Hogy megfogja, megragadja az Isten Lelke, és többet nem ereszti, hanem erővel és bátorsággal tölti meg. És új utakra indítja. Úgy ment le a karzatról, mint aki eddig aludt, és most végre felébredt. Másnap reggel csak az Erzsike ablakában hagyott óriási pünkösdirózsa-csokor tanúskodott arról, hogy Bálint elköszönt és elment. Sokáig csak annyit lehetett tudni felőle, hogy Pesten van, dolgozik és tanul. De minden pünkösdvasárnap ott volt a templomban, és ott volt Erzsike padjában is az illatos, bíborszínű csokor. Pünkösdre és lánykérésre jött haza Bálint mint tanult tiszteletes, amikor Janó éppen a legénybúcsúját ülte a kocsma előtt. A bíró fia nem volt rest odamondani neki, hogy bizony elkésett, mert másnap már az ő felesége lesz Erzsike. Sokat ivott a Janó, mint minden este, és szidta az Isten nevét. Bálint pedig halkan csak annyit mondott, hogy „elég”. Janó ezután ütött először, és Bálint nem ütött vissza. Olyasmit mondott, hogy az Isten nem haragszik rá, szereti őt. Janó ekkor ütött másodszor, és Bálint állta az ütést. Jézusról beszélt, és hogy Janó is kezdhet új életet. A harmadik ütés már a levegőbe lendült, mert Janó zokogva rogyott a kövekre, és káromkodva küldte el Bálintot. Ő csak annyit mondott, hogy imádkozik, és másnap elviszi Erzsikét az esküvőről. Izzadó homlokkal állt Janó az úrasztalánál. Még nem mondták el az esküt, nem fogadtak holtomiglant, amikor megjelent Bálint, és egyenesen a szemébe nézve ezt mondta: „A Lélek az, aki életre kelt. Új életre. Téged is, Janó.” Janó sejtette, hogy ennél tisztábbat és igazabbat nem fog hallani többet. Bálint pedig a lány kezébe egy pünkösdi rózsát simítva, az elnyúlt arcú emberek között kiment Erzsikével a templomból. „Bolond ez a Bálint!” – mondta lassan a kántor. 

| PÜNKÖSD |

„Azért vagyunk még, mert a Szentlélek nem felejtett el minket, nem zárt ki minket, nem hagyott el. Azért vannak még istentiszteletek, prédikációk, szolgálatok és gyülekezetek, mert a Szentlélek nem engedett el minket. A légszomj járványában, akkor, amikor a lélegzetvétel annyi ember számára megnehezedett, a Szentlélek ezerszer megmutatta, mire képes újra és újra.

”

BELLA PÉTER

Légszomj után A levegőről nem nagyon szoktunk beszélni. Levegő az van, láthatatlanul. Beszívjuk és kifújjuk, oda sem gondolva, közben végezzük a mindennapi teendőinket. Alapnak, evidenciának vesszük. Levegő az van, ennyi. A levegőt akkor kezdjük értékelni, amikor elfogy, amikor valami akadályozza a szokásos „beszív-kifúj” ritmust. Amikor néhány másodperc alatt elér a pánik, hogy nincs az, ami mindig volt, és nincs az, amire nem is figyeltünk – az életünk alapja. A légszomj mindent megváltoztat, már ha életben maradunk. Az elmúlt egy év járványa során ez az érzés sokunknak valósággá vált. Én nem éltem át, de beszéltem olyannal, aki igen. Hogy nem ment a légzés, segítség nélkül nem maradt volna életben. Fájt minden lélegzetvétel, az a mozdulat, amely egyébként észrevehetetlen, ezernyi tűszúrássá lett. Megélve a járványt helyére került a levegővétel értéke. A Szentlélekkel sem nagyon szoktunk foglalkozni. Szentlélek van, hisszük, valljuk, de hát megfoghatatlan. Az Atya, mint egy szikla: egyszerre rettegünk tőle és vágyjuk a közelségét, hatalmas és erős. A Fiú, mint a víz, forrásként tör fel és mos el bűnt, átkot, halált Jézus élete, halála és a feltámadása által. A Szentlélek? Megfoghatatlan, láthatatlan. Mint a levegő. El is felejtjük, evidenciának vesszük, miközben végezzük mindennapi teendőinket. Pedig nélküle azt sem tudnánk, ki a Fiú és ki az Atya. És hogy mi gyermekei vagyunk ennek az Istennek. A légszomj mindent megváltoztat. A Lélek nélküli istentisztelet kongó és életidegen fásultsága, a Lelket elfelejtő prédikátor magamutogatása és szócséplése, a Lélektől elzárkózó gyülekezet hasztalan útkeresése, marakodása, szétesése, a lélektelen szolgálat elporladása. Ezt érezzük és ezt tudjuk. Ilyenkor már fáj, jön a pánik, a felismerés, hogy a Szentlélek munkája bennünk és közöttünk a keresztyén életünk alapja. Van azonban egy nagy különbség a levegő és a Szentlélek között. A levegő molekulák halmaza, élettelen gáz, tervek és célok nélkül, csupán a fizika törvényeinek engedelmeskedve. A Szentlélek viszont Valaki, mégpedig maga Isten. Aki cselekszik, hat és dolgozik még akkor is, amikor elfelejtjük, még azzal is, aki nem vesz róla tudomást.

Hogy ne így legyen. Azért vagyunk még, mert a Szentlélek nem felejtett el minket, nem zárt ki minket, nem hagyott el. Azért vannak még istentiszteletek, prédikációk, szolgálatok és gyülekezetek, mert a Szentlélek nem engedett el minket. A légszomj járványában, akkor, amikor a lélegzetvétel annyi ember számára megnehezedett, a Szentlélek ezerszer megmutatta, mire képes újra és újra. Amikor egy időre bezáródtak a templomajtók, új utakat tört vagy régi utakról fújta le a port. Postaládába dobott igehirdetések, mobiltelefonnal barkácsolt élő közvetítések, hosszú telefonbeszélgetések és még sok-sok kreatív ötlet segített átvészelni, sőt megerősítővé tenni a személyes találkozások hiányát. Ötletszerűen kipattant és hozzáértő munkával megszervezett segélyakciók, szerveződő online imakörök mutatták meg, hogy van élet a hithez kapcsolódva. Erőn felül dolgozó, küzdő orvosok és a gyász súlyát hordozó családtagok nehéz harcaiban is ott volt a Szentlélek és cselekedett, reményt és távlatot adott. A Szentlélek kötött össze embert Igével, hívőt testvérrel és idegennel, szívet örömmel és kegyelemmel. Ezerszer is megmutatta magát, hogy mire képes, újra és újra. És még nincs vége. Folytatja a munkát, hisz újra kell építeni magunkat, a közösségeinket. Át kell vizsgálni, hogy mi változott, mi sérült. Tudni kell kimondani, hogy vannak veszteségeink és van, amiben többek lettünk. Ne kövessük el újra azt a hibát, hogy nem kérünk a Szentlélekből! Nélküle nem fog menni. Nélküle nem látjuk meg, mi a mi részünk a gyógyításban, az építésben, nem értjük meg, miben kell változni, nélküle nem lesz őszinte bűnbánat és valódi hálaadás. Nélküle nem tudunk Krisztus nevében fellépni és hitelesen képviselni a mindenható Atyát. Kérnünk kell a Szentlelket, várnunk kell és engedni, hogy vigyen, sodorjon arra, amerre ő látja jónak. Ahogy mindig is kellett volna, ahogy mindig is kell. Pünkösdkor ezt az ezerszer is bizonyító Szentlelket ünnepeljük. 

2021. május 23.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Ígéretes kezdet HEGEDŰS BENCE

A pünkösd nehezebben érthető más egyházi ünnepeinkhez képest, éppen ezért lehet bensőségesebb, mint a karácsony vagy a húsvét. A pünkösd az újrakezdésről, az útkeresésről szól, és arról, hogy a Szentlélek akár észrevétlenül is munkálkodhat az életünkben. Kustár Györggyel, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai adjunktusával beszélgettünk.

10 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

| INTERJÚ |

Mit jelent a pünkösd szó, honnan származik? A pünkösd kifejezésünk a pentekoszté szóból ered, amely görögül ötvenet jelent. Arra az időszakra utal, amely húsvéttól eltelik a Szentlélek eljöveteléig. Milyen utalásokat találhatunk az Ószövetségben és az Újszövetségben pünkösdről? Péter apostol prédikációjában megjelenik Jóel próféciája, amely pontosan arról szól, hogy Isten majd az utolsó időkben kitölt a Lelkéből, és ez nagy változásokat hoz majd. Péter nemcsak azt idézi fel a jövendölésből, hogy Isten kiárasztja a Szentlelket, ami eddig a kiválasztottaknak – prófétáknak, királyoknak és különböző tisztségviselőknek – szóló ajándék, a Lélek ajándéka volt, hanem azt is, hogy még a szolgák is kapnak majd belőle. Megszűnik a társadalmi rétegekhez kötött kiváltság, bárki részesülhet majd belőle. A társadalmi különbségek eltűnése már Jézus születéstörténetében is szépen kirajzolódik. Szerepel benne egyrészt Erzsébet, Zakariás felesége. Zakariás pap, a papi családok pedig gyakorlatilag a társadalmi hierarchia csúcsán állnak. Ezzel szemben Mária alsóbb társadalmi osztályból érkező vidéki lány, tulajdonképpen „egy senki”. Az is érdekes, hogy Mária énekében is megjelenik az a mozzanat, amely szerint azok is megkaphatják a Lélek ajándékát, akik nem is gondolták volna, mert Isten a hatalmasokat megalázza, és az elesetteket felemeli. Lukács írásában is szépen kirajzolódik a dinamika, és nyilvánvaló, hogy ez részben a jóeli próféciából táplálkozik. Pünkösd előtt is munkálkodott már a Szentlélek, aminek leírását több helyen is felfedezhetjük a Bibliában. Igen, kezdve a Teremtés könyvével, ahol már a második versben olvashatunk a Szentlélekről: „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” De visszatérve Lukácsra: ő azt szeretné bemutatni, hogy ugyanaz történik az ősegyház életében, mint ami Jézus életében is történt. Ugyanaz a Lélek ragadja meg Jézust ott, a Lukács által is idézett názáreti beszéd alatt, mint aki az ősegyház életében is tevékenykedett. Az, hogy Jézus Ézsaiásra utal vissza, egyértelművé teszi, hogy ugyanarról a Lélekről van szó, mint az Ószövetségben. Tehát Jézus názáreti beszéde valójában programbeszéd, amelynek a Szentélek áll a középpontjában. Az a Lélek, aki a világ teremtése óta jelen van, aki Jézusban munkálkodik, és aki majd pünkösdkor kitöltetik. Lukács apostol írása rávilágít, hogy az egyház életében is ez a Lélek kezd munkálkodni és viszi majd sikerre a missziót. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek

beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” – olvashatjuk Az apostolok cselekedeteiben (2,1–4). Ön szerint melyik a legjelentősebb mozzanata a pünkösdi történetnek? Remélem, nem baj, ha nem ezekhez a motívumokhoz kapcsolódom, mert ezek klasszikus szimbólumok, amelyeket minden konfirmáló ismer, és sokat hallunk róluk. Ezeken felül még sok mély üzenet van a pünkösdi történetben. Az egyik az, hogy a pünkösd ígéretes kezdet, amely viszont még nem maga az út. Hasonlattal élve: a költőkről, írókról mondják, hogy az első kötet önmagában még semmit sem jelent. Egy ígéretes költő, egy tehetséges író egy jó kiadvánnyal el tud indulni, de utána még nagyon sok dolgon elcsúszhat. Majd a harmadik és a hatodik könyv között kiderül, hogy van-e benne még muníció, tud-e fejlődni, meg tudja-e haladni a korábbi írásait, vagy képes-e legalább hozni a színvonalat. A pünkösd ilyen értelemben komoly kezdet, nagy lökés, amely az összes, Az apostolok cselekedeteiben bemutatott esemény motorja és kiindulópontja, de a könyvből az is világossá válik, hogy ez komoly út is. Út, tele konfliktussal: Péter és Pál apostol között, Pál és Barnabás között, Pál és Démász között, Pál és a zsidókeresztyének között, és még sorolhatnám. Lukács tulajdonképpen ezt az egész folyamatot igyekszik bemutatni. Miért pont akkor és ott áradt ki a Szentlélek? Isten tekintettel van a megfelelő pillanatra. János idézi Jézust, aki azt mondja: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra...” (Jn 16,12) Ebben megmutatkozik az isteni gondviselés, a nagy fokú alkalmazkodás a részéről: tudja, hogy mennyit tudunk elviselni ebből az isteni igazságból. Nagy kérdés az, hogy most mennyit tudunk elviselni belőle. Vajon ezért nincs új pünkösd? Kellemetlen, de szerintem a válasz igen. Kellő hangsúlyt kap-e a pünkösd az egyházi ünnepek között? A pünkösd nehezen megfogható ünnep, talán épp ez a „gond” vele. Jézussal még tudunk valamit kezdeni: karácsonykor a születését, nagypénteken a halálát, húsvétkor a feltámadását ünnepeljük, illetve arra emlékezünk. Ezek mind – gyermekszületés, halál – materiális, kézzelfogható dolgok, és még azt is el tudjuk képzelni, hogy valaki kijön a sírból. Ezekkel ellentétben a pünkösdben van valami „szellemi”, úgy értem: láthatatlan, valami nehezen megfogható. Hiába a materiális képek: a lángnyelvek, a földrengés és a szélzúgás, mégsem segítenek sokakat közel ahhoz, hogy megértsék, mi is történt akkor. Habár a pünkösd nagy változást hoz, a Szentlélek munkája látványos lesz az első gyülekezetekben, szerintem a pünkösdi változás csendes. Talán pont ezért sem baj, hogy kicsit árnyékban marad, mert ez az ünnep inkább egyfajta belső megújulásról szól, amelyet nem is feltétlenül kell kitenni az ablakba. A lényeg a háttérben történik. 2021. május 23.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Nem tudok színről színre látni, mert abba belehalok.” Kell-e készülnünk a pünkösdre? Vannak dolgok, amiket nem lehet kierőszakolni – a megtérés is ilyen. Csak úgy jön, de elő kell készíteni a helyet hozzá. Fel kell szántani a lélek szántóföldjét, hogy a megtérés magja jó földbe hulljon. Ha nincs felásva, nem lesz termés. Mostanában egyre inkább felismerem, hogy mekkora szerepe van az embernek ebben az egészben. Szeretünk ráhagyatkozni a kegyelemre: úgyis jön majd, ezzel nekem nem sok teendőm van. Viszont a másik oldalon meg ott van az, hogy Isten igenis tiszteletben tartja az ember szabadságát, és ahogy én lépek, úgy ő ehhez mérten teszi meg az övét. És bármennyire furcsán hangzik, de ez kegyelmes dolog: odafigyelő kegyelem az Isten részéről. Lehet-e rosszul felhasználni a Szentlélek ajándékait, például az örömöt, a szeretetet, az önmegtartóztatást? Paul Tillich azt mondja, hogy az ember mindig kétértelműségben létezik, ezen nem tud felülemelkedni. Bármilyen jót akarunk cselekedni, annak mindig lesz beláthatatlan következménye. Egyszerűen azért, mert nem látjuk a jövőt, és nem számolhatunk minden fejleménnyel. Hiába találok fel valamiféle gyógyszert – biztosan lesz mellékhatása, amely megbetegítő lehet. Mindegyik technikai vívmányunknak negatív hatása is van. Mindennel ugyanez történik. A Biblia szerint az emberi lét a bűn miatt működik így. Kétértelmű a szeretet, az öröm és a lemondás is. Mert a szeretetben mindig marad valamennyi önzés, amelyet nem tudunk kivenni a képletből. Habár azt mondom, hogy Jézus önzetlenül szeret engem, és ezért nekem ugyanezt kellene tennem, mégsem tudom önzetlenül szeretni a másikat. Ezt nem tudom kiiktatni, csak küzdeni tudok ellene. Végül fel lehet ismerni az irányt, és ebben segít a Szentélek. Ez az iránymutatás a pünkösd lényege. Az ember persze megcsinálja a maga vargabetűit – habár szerintem ezeknek a kitérőknek ugyanolyan fontos szerepük van, mint az egyenes útnak. Úgy gondolom, hogy ezeken a vergődéseken keresztül sokszor többet tanul az ember Istenről, mintha nem tért volna le az útról. Persze nem szeretném, ha ezt bárki félreértené: ez nem biztatás semmire sem, és önigazolás sem lehet. Csak annyit mondok – magam is bűnbánattal –, hogy ez is része az emberi kétértelműségeknek. Nem tudok színről színre látni, mert abba belehalok. Amit megélni tudok a töredékes ismeretemmel, az tele van hibázással, és a következményeket természetesen hordozni kell. De Isten kegyelme az, hogy mindent jóra tud fordítani, és annyira szeret, hogy még mindig jön velünk. Hogyan ismerhető fel a Szentlélek munkája a hétköznapokban? Észre lehet venni, de a már említett kétértelműség miatt nehéz dolgunk van. Könnyen visszájára fordulhat, ha el12 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

kezdjük vizsgálni a másikat, hogy vajon mennyi Lélek van benne. Pont a kétértelműségből következik, hogy ez a vizslatás simán ítélkezéssé, önmagam másikhoz méricskélésévé válhat. Ez veszélyes játék, amelyre Jézus azt mondja: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) Ez a legbölcsebb, amit az ember tehet. Érdekes és tanulságos lehet az a felismerés is, amikor önmagunkon vesszük észre, hogy olyan időszakban vagyunk, amikor nem a Lélek szerint járunk. Ez legtöbbször utólagos felismerés. Számomra nagyon fájó ráeszmélések, amikor utólag döbbenek rá, hogy valamit elszúrtam. Az a jó, hogy mindig van határkő. Isten eléri, hogy ilyenkor mindig jöjjön egy jelzés valakitől vagy valamitől, amely fejbe kólint. Ez jöhet a feltámadó és egyre erősebb lelkiismeret hangján, vagy ismerősön, baráton keresztül, aki felnyitja a szemünket. Önnek volt ilyen élménye? Igen, többször is. Egyszer egy vasárnapi istentiszteleten kezdtem érezni, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudtam, hogy miért. A prédikáció előtt jártunk, még csak az ige hangzott el a Bibliából, én pedig azt éreztem, hogy a görcsös szorítás jön felfelé a gyomromból, és sírásban akar kitörni belőlem, alig bírom visszafojtani. Katartikus élmény volt, és el is szégyelltem magam. Tudtam, hogy ez a szorongás, ez a furcsa megragadottságérzés jel, amelyet értelmeznem kell. A felismerés után a felszabadulás élménye is katartikus. Az ilyen tapasztalás visszahív a hívő életre – mint amikor a kisiklott vonatot visszarakják a sínekre, és roboghat tovább. Ön szerint milyen aktuális üzenete van pünkösdnek 2021-ben? Több is van. Az egyik, hogy most kezdjük csak látni annak a jeleit – főleg a nyugati kultúrákban –, hogy mennyire a keresztyénségtől idegen világban létezünk már jó ideje. Viszont felszabadító érzés rádöbbeni arra, hogy mi magunk, emberek nem tudjuk visszafordítani ezt a folyamatot, csak Isten képes rá. Mint ahogy akkor Jeruzsálemben sem az emberek, a születő egyház vagy az őskeresztyének vitték véghez a nagy változást, hanem Isten és a Szentlélek. Aktuális üzenete még pünkösdnek a már korábban említett készülődés, a szántás: elő kell készítenünk lelkünket a Szentléleknek, nekünk, embereknek is van felelősségünk abban, hogy a megtérés magja gyökeret tud-e verni bennünk. Ilyen értelemben nem ülhetünk ölbe tett kézzel. A harmadik üzenete – habár nem akarok feltétlen ilyen apokaliptikus lenni, de több jel utal arra –, hogy elkezdődik a keresztyén hitben kitartás ideje. És habár még meglehet az az illúziónk, hogy keresztyén országban és kultúrában élünk, hamarosan a széllel szemben kell majd mennünk.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| PÜNKÖSD |

Újraindítás – restart vagy reset?

„A Lélek kiáradá-

sához a fizikai és online jelenléten túl a lelki jelenlétre való odaszántságunk is szükséges. Ige mellett, imádságban, nyitott szívvel, Isten Lelke által frissül fel egyházunk, telünk meg a bizonyságtétel bátorságával. Átjárhatóvá kell tenni önmagunkat, egyházunkat – nem szabad szűkülnie a keresztmetszetnek!

”

KOCSIS ÁRON

A számítástechnikai ismeretek elsajátításának kezdetén tanárom lakonikus nyugalommal bátorított a lefagyott gép előtt: „Indítsd újra!” Kikapcsoltam a gépet, majd újraindítottam, és valóban működött. Rövid várakozás után a processzor munkába lendült, az operációs rendszer javította a hibát, a vírusirtó program ellenőrizte a merevlemezt, és a számítógép újra használhatóvá vált. Az elmúlt időszak mintha egykori iskolai gépemhez lett volna hasonló. Fokozatosan lelassult a rendszer működése. Az „informatikusok” értették és tudták, hogy milyen vírus okozza a bajt, elkezdték az irtását: a fertőzött területek megtisztítását az egészséges partíciók védelmében. A „felhasználói oldal” elsődleges tapasztalata az volt, hogy a megszokott programok, a bevált alkalmazások, a hagyományosan használt eszközök nem működnek, sőt szinte az egész rendszer teljesen lefagy. A működésképtelenség határán, a lelassult programhasználatban az ember rádöbbent, hogy mennyire hasonló a helyzet a régi idők számítógépeinek korához, amikor örültünk, hogy egy program fut, nemhogy több is egyszerre. Aztán következett a megküzdés időszaka: megpróbáltuk az erőforrásokat koncentrálni, csak annyira terhelni az élet számítógépét, amennyire a szükség kívánta. Amikor ez sem működött igazán, akkor megpróbáltuk a kényszerített újraindítást a bekapcsológomb segítségével. A gombot benyomtuk, a rendszer újraindul, de tele vagyunk kétségekkel: mi és hogyan lesz? Szembesülünk a veszteségekkel, a megfogyatkozásokkal. 2021 pünkösdje azonban tisztázza az élet, az egyház, a személyes „számítógép” újraindításának minden dilemmáját. „…nem azé, aki akarja, (…) hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Nem a saját, „felhasználói” megoldási kísérletek, nem a professzionális programjavítások hozzák a teljes megoldást, mert kellünk hozzá mi is. Akkor indulhat újra minden, elevenedhet meg a rendszer, ha a Lélek által felvillanyozódik. Az első pünkösd örök tanítása, a tanítványok betöltekezése Szentlélekkel ma még inkább érvényes. Együtt voltak, amikor hirtelen szélzúgás támadt, lángnyelvek jelentek meg a fejük felett. Megteltek

Szentlélekkel, és különböző nyelveken kezdték hirdetni Krisztust. Ma sem működik ez másképpen. A keresztyén közösségekre sokféle nyomás nehezedik, amelyek miatt még fontosabb, hogy együtt tudjunk, akarjunk lenni. Vágynunk kell a közösségre, a gyülekezeti, a lelki testvéri együttlétre. Nem szabad állandósulnia a távolságtartásnak, nem szabad megbéklyóznia minket a félelmeknek, a lelki robinsonságnak, hanem keresnünk kell az eklézsiai közösséget! De nemcsak a karantén miatti beidegződéseken kell felülemelkedni, hanem a nyitási eufória túlzott örömén is. Mennyi hívogató, újra kínálkozó lehetőség lesz, amelyben eddig nem volt részünk! Legyen miénk a kultúra, a társaság öröme, de ne a megszentelt idő rovására váljanak újra életünk részévé! A Lélek kiáradásához a fizikai és online jelenléten túl a lelki jelenlétre való odaszántságunk is szükséges. Ige mellett, imádságban, nyitott szívvel, Isten Lelke által frissül fel egyházunk, telünk meg a bizonyságtétel bátorságával. Átjárhatóvá kell tenni önmagunkat, egyházunkat – nem szabad szűkülnie a keresztmetszetnek! A személyes bűnök lerakódása, a kegyes frázisok hangoztatása, a felekezeti arculatiság (arcosság), a spirituális menedzsmenti szemlélet és a konvenciók megcsontosodása akadályává lesz a Lélek iránti nyitottságnak. Szükségünk van a felfrissülésre, hogy az áporodottság eltűnjön, és megelevenítő érzés legyen újra nagy levegőt venni. Jó lenne Lélekben és lélekben felfrissült egyházzá lenni, olyanná, ahol az Ige tisztasága, a krisztusi indulat és a másik iránti szeretet hat át minket. Kell a tűz, kell a belső lobbanékonyság, amelyet nem rejtenek sem az évtizedes meszesedések, sem az „izmusok” vékája alá. Kell a készség, a képesség, hogy meg tudjunk szólítani „más nyelven beszélőket”. Szót kellene értenünk, meg kellene találni a közös kommunikációs teret a keresztyénség határvidékeiről, diaszpórájából, az azon kívülről jövőkkel. Az egykori gépet az egyszerre futó túl sok program, a töredezettségmentesítés elmaradása terhelte le. Szüksége volt az újraindításra. Talán nekünk is…  2021. május 23.

Reformátusok Lapja 13

| PÜNKÖSD |

„Az isteni kegyelem,

figyelem, szeretet, irgalom, bűnbocsánat, Lélek megfizethetetlen. Méltatlanul, de mégis kapjuk, élvezhetjük, örömünk lehet, felette, gazdagodunk általa. Simon mágus esete int bennünket, hogy óvjuk a szívünket, tartogassuk azt a tiszta, szent, Istentől jövő dolgok számára.

”

SZALAY LÁSZLÓ PÁL

Piacon a Lélek? A lelki élet, a spirituális világ olyan kategória, amelynek pontos határait nehéz kijelölni. Ahogyan a foci sem csupán nagypályás, hanem lehet bárhol rúgni a labdát. Ahogyan a csapat kifejezésen sem csak azt értjük, amikor tizenegy labdazsonglőr gladiátor feszül másik tizenegynek, hanem akár ketten is lábtengózhatnak. A lelki dolgok, a spirituális megtapasztalás is a barátok őszinte beszélgetésétől, amikor ketten együtt „lelkiznek”, egészen a fejüknél összenőtt ikrek szétválasztó műtétéért való imádkozásig terjed. A ventilláció, a nyomasztó dolgok kibeszélése lélektanilag hasznos, gyógyító tevékenység. Tehát a háttérben, tudattalanul is, lelki folyamatok mennek végbe. Csókay András idegsebész többször elmondta, hogy a bangladesi sziámi ikreket szétválasztó műtét kivitelezési megoldását imádságban kapta Istentől. A bibliai történet röviden arról szól, hogy van, aki kufárkodik, kereskedik a lelkiséggel, a spiritualitással. Azt hiteti el Simon mágus, hogy természetfeletti hatalma van. Itt nem szemfényvesztőről van szó, hanem a gnoszticizmus egyik első képviselőjéről. A gnoszticizmus annyira nem tűnt el, hogy a teozófia, a rózsakeresztesek, a New Age mozgalom mind ebből nőtt ki. Talán a legtöbbek által ismert könyvön, Dan Brown Da Vinci-kódján és a belőle készült filmen keresztül láthatjuk leginkább azt a tömeghisztériát, amelyet a gnózis kiválthat. Simon mágus alakját nemcsak a Biblia jegyezte fel, hanem Justinus mártírnál és Iréneusznál szintén olvashatunk róla. Tőlük tudhatjuk, hogy Simon Rómában, Claudius császár idején nagy hatást gyakorolt az emberekre. A mágus és az őt kísérő Heléné köré vallási csoport szerveződött, akik Simont nemcsak mágusként tisztelték, de azt vélték róla, hogy ő az Isten földi megnyilatkozása. A Szentírás szövegében, az ApCsel 8,9–25ben hasonló módon írja le Lukács apostol: „…varázslással foglalkozott, ( …) hatalmasnak mondta magát. (…) A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje.” (9–10) Samáriában tehát sok lélek csüngött Simon mágus szavain, mondhatjuk azt, hogy megbabonázta őket. Ennek a sikernek a közepén az evangélium, a Jézus által hirdetett, a tanítványok által továbbadott örömhír magát Simont is önvizsgálatra indította. Azt olvassuk, csatlakozott a keresztyén gyü-

14 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

lekezethez, megkeresztelkedett, és Fülöp apostol mellé szegődött. Hogy mennyi őszinteség volt a cselekedeteiben, esetleg mennyi kíváncsiság inkább, azt nem tudjuk. Lenyűgözte Fülöp, Péter és János forgolódása, hiszen nem mindennapi dolgok történtek a kezük nyomán. Az apostolok Isten nagyobb dicsőségéért és az emberek testi-lelki jobblétéért, üdvösségéért szolgáltak, míg Simon mágus magát szerette volna minél előnyösebb helyzetbe hozni. Végül nem tudta szándékát leplezni, mert amikor az apostolok kézrátétellel adták a Szentlelket, meg akarta venni tőlük, mint egy árucikket a boltban. Isten dolgai, a lélek gyümölcsei, a Szentlélek nem képezi kufárkodás tárgyát. Sejthetjük ezt, amikor látjuk Jézus kirohanását a jeruzsálemi templom udvarán működő vásár ellen. Ostort fon, és kiűzi a kereskedőket onnan, mondván: „»Az én házamat imádság házának nevezik«, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” (Mt 21,13) Amikor Simon mágus nem a megfelelő módon, hanem hitetlenül, gyarló módon nyúlt az Isten ajándékaiért, Péter apostol megátkozta: „Vesszen el a pénzed veled együtt…” (ApCsel 8,20) A mai ember gyakran félreérti az egyházi szolgálatokat. Úgy tekint rájuk, mint a fodrászra, a manikűrösre vagy a virágkötőre. Egy ilyen és ilyen szolgáltatás – keresztelő, esküvő, konfirmáció, temetés, lelkigondozás, harangozás, hivatalos irat kiállítása – ennyibe kerül. Ha adok-kapok ügymenetnek tekintjük ezt, akkor nem értjük Isten felséges dolgait. Az isteni kegyelem, figyelem, szeretet, irgalom, bűnbocsánat, Lélek megfizethetetlen. Méltatlanul, de mégis kapjuk, élvezhetjük, örömünk lehet felette, gazdagodunk általa. Simon mágus esete int bennünket, hogy óvjuk a szívünket, tartogassuk azt a tiszta, szent, Istentől jövő dolgok számára. A mostani pünkösd ünnepén különösképpen a Szentlélek számára. Vigyázzunk, ne kísértsen meg bennünket az irigység, a mohóság, a szent dolgokon való nyerészkedés vágya! „Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.” (Mt 7,6) 

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A látomás misztikus hangzású szó, idegenkedhet tőle a racionálisan gondolkodó, és vonzónak érezheti a hitéletében is kalandokat kereső. De nem kívánság kérdése, hogy ki és mikor kap ilyet. Az evangéliumokban Jézus megdicsőülése történetében olvassuk azt a görög szót, amely látomásnak fordítható. Jézus magával vitte a hegyre Pétert, Jánost és Jakabot, ahol látták Jézust beszélgetni a megjelent nagy ószövetségi alakokkal: Mózessel és Illéssel. Látták Jézus dicsőségét, és mennyei hangot hallottak: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Nehezen leplezték félelmüket, zavarukat a megmagyarázhatatlan jelenség miatt. Lefelé menet a hegyről Jézus azt parancsolta a három tanítványnak: „senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.” (Mt 17,9) Annyira elfelejtették, elsüllyedt a tudattalanukba, hogy Jézus halála után sem jutott eszükbe, nem adott számukra tartást és reménységet a korábbi látomás. De ki tud bölcs lenni, amikor a kibeszélhetetlennel találkozik? Pál ír a harmadik égig való elragadtatásról, de utal rá: hogy ez testben vagy testen kívül értendő, azt maga sem tudja. „Olyan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat.” (2Kor 12,2–4) Péter extázisban (az angol biblia transznak fordítja), szinte önkívületi állapotban látott látomást a leereszkedő lepedőben lévő tisztátalan állatokról. Lehet magyarázatot adni: az ember idegrendszere érzékennyé válik az emberen túlira, a transzcendensre a böjtölés, éhezés és elmélyültség alatt. A befelé fordulás, a fizikai és idegállapot összjátékaként hallucinálhat és vizionálhat az ember. Mégsem magyarázunk meg ezzel mindent. Mert fontos, hogy kiszűrjük a destruktív, mindent összezavaró, diabolikus hatásokat, amelyek megbetegítenek és torzítanak. Hogyan különböztessük meg tehát a skizofrén beteg értelmetlen, romboló élményeit az Istentől jövő, értelemmel is felfogható látomásos üzenettől? Az eligazodáshoz a biblikus szempontok a következők: először is a teremtő Isten életet segítő üzenetet ad, épít és nem rombol. Valamire tanít, aminek engedelmeskedni kell, és ez felelősséggel jár. Másodszor nem egyéni kívánságainkat teljesíti, nem jólétet ígér, és nemcsak saját hitünket erősíti, hanem célja mindig a közösség, a ránk bízottak jövője. Végül pedig fontos tudni, hogy a bibliai látomástörténetek alapos vizsgálata után kérhetjük Isten Lelkét, hogy magyarázza meg azt a látást, amit kaptunk. Az első pünkösdön Péter Jóel próféciáját idézi a Lélek kitöltéséről. Ne látomást kérjünk tehát, hanem Isten Lelkének jelenlétét. 

IMÁDKOZZUNK!

Szentlélek Isten! Állj mellénk, légy Pártfogónk, és kérünk, erősítsd gyenge hitünket! Add, hogy megnyíljon szemünk csodáidra, létezésed titkait örömmel és gyermeki kíváncsisággal kutassuk. Vezess bölcsességre, igéd feletti elmélkedésre, alázatos imádságra. Add, hogy bátran szóljunk rólad, ha kell, és gátlásainkat feledve álljunk elő hitvallásunkkal. Töröld le könnyeink, légy Vigasztalónk, és csendes gyászunkban, fájdalmainkban te adj békességet. A feltámadás bizonyosságát ragyogtasd fel előttünk, hogy nehéz perceinkben is kapaszkodót és erőforrást találjunk benned. Add, Urunk, hogy ajándékká legyünk szüleink, házastársunk, gyermekeink számára. Megtelve a te erőddel, fáradhatatlanul sugározzuk örömüzeneted ennek a világnak, és Krisztust éljük oda mindenki elé. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Segítség és közösségvállalás „Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.” (ApCsel 11,1) Az első pünkösd utáni időben a Krisztust követők száma az üldözések ellenére gyorsan gyarapodott. A pünkösdkor megalakult első gyülekezet olyan szeretetközösség volt, amely vonzóvá tette őket és ezáltal az evangéliumot a pogányok között is. Akinek a létszükségletnél több vagyona volt, az eladta, és az árát elvitte az apostoloknak. „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,47) A közösségvállalás, egymás segítése évszázadokon keresztül a legfőbb keresztyén érték volt. Akik felélték a vagyonukat, azokat nem tartjuk számon, de a katolikusok szentként tisztelik a vagyonát a szegényekre költő Erzsébet királynét. Sok református nőszövetség viseli Lorántffy Zsuzsanna nevét, aki fejedelmi vagyonából egyszerűbb lányokat fogadott az udvarába, tanította őket, majd segítette a családalapításukat. A sárospataki kollégiumban pedig több száz szegény fiút taníttatott, ezzel kenyeret adott a kezükbe. Széchenyit már a kortársai is a legnagyobb magyarnak nevezték, mert saját jövedelmét ajánlotta fel a legrégebbi ma is működő nemzeti intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia alapítására. Példáját sokan követték, iskolák, kórházak épültek hasonló felajánlásokból. A két világháború között több református gyülekezet alapított és tartott fenn árvaházat – Ravasz László szerint „szeretetből és imádságból”. Az Alaptörvény bevezetése utal a keresztyén értékekre, de még mindig feltűnő dolog és hírértékű, hogy egy vezető politikus alapítványt tesz a Covid-árvák javára. Ha a példát követnék, tehetős honfitársaink nem külföldi kaszinókban tennék meg tétjeiket, hanem itthon tennének felajánlást iskolák, kórházak javára.  GYŐRI ISTVÁN 2021. május 23.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

A szeretet összeköt BALOGH-ZILA TEODÓRA

KOCSIS JULIANNA

Tizenharmadik alkalommal szervezte meg Szeretethíd nevű Kárpát-medencei önkéntesnapjait a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). A világjárvány ellenére ebben az évben közel kilencezren regisztráltak a jobbadni.hu felületén, hogy egy nagy lelki közösségben dolgozzanak május 14–15-én.

A munkától kipirult kézzel, még itt-ott festékfoltosan érkeztek az MRSZ munkatársai a Szeretethíd hivatalos megnyitójára május 14-én délután a budapesti Városligetben álló Millennium Házába. A szeretetszolgálat dolgozói azon túl, hogy megszervezték a kétnapos rendezvényt, maguk is kivették részüket az önkéntességből: a megnyitó előtti délelőttöt a Fővárosi Állat- és Növénykertben töltötték, ahol huszonöt padot csiszoltak és festettek le.

HIDAKAT SZERETETBŐL Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója is az önkéntesek között volt. Az igazgató a hivatalos megnyitón elmondta, örül, hogy az általa vezetett közösség nem csupán szervezője, hanem másokkal együtt résztvevője is lehet a megmozdulásoknak. – A Szeretethíd nem általunk, központilag meghatá16 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

rozott, hanem alulról jövő kezdeményezés – fejtette ki. Ennek előnye az ügyvezető szerint, hogy mindenki a maga környezetében veheti észre a szükséget, és helyi szinten építkezhet. – A programok megrendezésével az a célunk, hogy hidakat építsünk szeretetből idős és fiatal, egészséges és beteg, gazdag és szegény, keresztyén és az élő hitet kereső között. Idén is vannak, akik énekszóval köszöntik az idősotthonok lakóit vagy a fogyatékkal élőket. Akad, aki szemetet szed vagy éppen virágot ültet. A mostani a tizenharmadik Szeretethíd, és örömmel mondhatom, hogy a pandémia ellenére majdnem kilencezren vannak, akik a kezdeményezés keretében szeretnének adni másoknak. Ezekben a napokban szerte a Kárpát-medencében több mint kétszázötven helyszínen épülnek a hidak szeretetből. A határon túlról háromezren jelentkeztek valamilyen feladatra – mondta el Juhász Márton.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Az MRSZ vezetője megnyitóbeszédében a Példabeszédek könyvét idézte: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (11,25) – Amikor adunk, legyen szó tényleges ajándékról, anyagi javakról vagy a manapság igen értékessé váló idő ajándékozásáról, azt jelenti, hogy el tudunk engedni valamit azok közül a dolgok közül, amelyeket mi is úgy kaptunk Istentől. Ilyenkor valójában nem kevesebbek leszünk, hanem többé válunk – fogalmazott Juhász Márton. Az ügyvezető rámutatott, a református szeretetszolgálat jelmondata nem hiába ez: „Jobb adni!” Elmondta, mindig különleges átélni a jobbadni.hu webcímben és a szervezet e-mail-címeiben is megjelenő gondolatot. – Azt kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg, mennyire jó adni a Szeretethíd által összefogott kezdeményezéseken is szerte a Kárpát-medencében. Remélem, nem csupán ma és holnap épülnek majd a szeretethidak, hanem minden napon – fogalmazott Juhász Márton.

NINCS EGYEDÜL, AKI SEGÍT Az eseményen jelen volt a Szeretethíd világi, valamint egyházi fővédnöke is: Tenki Réka Jászai Mari-díjas színművész és Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. A Zsinat lelkészi elnöke úgy vélte, a Szeretethíd lényege úgy fo-

galmazható meg, hogy ha szeretve vagyunk és szeretünk, akkor képesek vagyunk másokhoz is hidat építeni. – Keresztyénként hiszünk abban, hogy Isten a rosszból jót, a bajból szabadítást tud kihozni. Most, amikor bajban van az egész világ, nagy öröm látni, hogy a szeretetszolgálat kezdeményezésére sokkal többen jelentkeztek, mint bármikor – mondta el Balog Zoltán. A püspök szerint az MRSZ által szervezett önkéntesnapok azért is hasznosak, mert általuk megtalálják egymást azok, akik szeretni akarnak, segíteni tudnak, és azok, akik segítségre szorulnak, és el is fogadják a segítséget. Ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy nincs egyedül az, aki segít.

KIS SEGÍTSÉG, NAGY LEHETŐSÉG A Szeretethíd megnyitóját önkéntes véradással kötötték össze. A városligeti Millennium Háza alagsorában gyors adatfelvétel és rövid ideig tartó sorban állás után bárki adhatott így is segítséget. Balog Zoltán püspök is beállt a sorba. Mint mondta, régi véradóként szívesen vállalta a segítségnyújtás e formáját. A teremben volt olyan is, aki korábban nem hallott a Szeretethídról. Egy férfi kollégájától aznap értesült az eseményről, munkájából egyenesen a véradópontra sietett. – Sokszor adok vért, számomra ez természetes. Nekem semmibe nem kerül, de kis szívességgel

Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke és Tenki Réka színművész, az esemény világi fővédnöke

2021. május 23.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

SZERETETHÍD DEBRECENBEN Szombat délelőtt a debreceni vasútállomáson építették az önkéntesek a Szeretethidat. Pál apostol korintusbeliekhez írott első levelének jól ismert verseit, a Szeretethimnusz szavait festették fel a peronokhoz vezető lépcsőfokokra. – Felmerülhet a kérdés, hogyan kapcsolódnak össze a vonatközlekedéssel a Szentírás szavai. Egyszerű a válasz: aki elé kijövünk az állomásra, azt szeretettel várjuk. Legyenek hát olvashatók a Szeretethimnusz szavai mindenki számára, aki Debrecenbe érkezik – ismertette az ötlet hátterét Oláh István, az MRSZ kuratóriumának tagja. (Forrás: MRSZ Facebook-oldala)

nagyon sok embernek lehetőséget adhatok arra, hogy felépüljön – mondta el a vattát karján szorongató fiatalember. A szervezők örültek, hogy a jelentkezők egymásnak adták a véradószékeket, hiszen a koronavírus-járvány idején kevesen vállalkoztak arra, hogy a segítségnyújtás ilyen formáját vállalják.

KIS KEZEK A SZERETETÉRT A pandémia miatt a Szeretethídra leginkább szabadtéri programokkal jelentkeztek. Szemétszedés, parkrendezés, kerítésfestés és felújítási munkálatok – olvashatta a jobbadni. hu odalán, aki a felsorolt jelentkezők listáját görgette végig. A rossz idő több helyen átírta a terveket, a szervezők módosították előre kigondolt programjaikat. Így történt a Budai Református Egyházközség egyik eseményén is. 18 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

Lábukat cipőbe, karjukat kabátujjba szuszakolták éppen a gyerekek, amikor megérkeztünk a Budai Református Csillagvirág Családi Bölcsődébe. A gyülekezet minden évben több kezdeményezéssel vesz részt a Szeretethídon, a bölcsiseknek is mindig jut valamilyen jelképes feladat. Ebben az évben a templomkertet szerették volna szebbé varázsolni: virágot ültetni, kertet rendezni. A rossz idő azonban közbeszólt, így a gyerekek és kísérőik törlőkendőt ragadtak, és a frissen felújított templom néhány padját tisztították le. – A bölcsődével hatodik éve veszünk részt a Szeretethídon, bár tavaly a járvány miatt sajnos ezt nem tudtuk megtenni. Azt látom, hogy a gyerekek minden évben szeretik ezeket a programokat, bár nekik talán még nincsen sok fogalmuk arról, mit jelent az önkéntesség. Ők csak adnak, és élvezik, hogy segíthetnek – mondta el Zsigmond Dóra, aki szeptemberben vette át a bölcsőde vezetését Fördős Kata missziói gondnoktól. Az intézményvezető azt is elárulta, náluk kétféle önkénteskedés találkozik ezekben a napokban. – Másfelől is tapasztaljuk a felajánlott munka pozitívumait: két fiatal az Önkéntes Diakóniai Év programja révén egész évben segíti a munkát bölcsődénkben. Minden évben újabb fiatalok jönnek és segítenek nekünk – mondta el Zsigmond Dóra, miközben a háttérben kis kezek futottak végig egy-egy padon, készítve a templomot a vasárnapi istentiszteletre. Máskor szülők, barátok, családtagok is eljönnek, idén a vírushelyzet miatt óvatosabbak voltak a Csillagvirág dolgozói, csupán ők kísérték át a gyerekeket a templomba. Az intézményvezető mégis úgy gondolja, fontos, hogy ha csupán

| REFORMÁTUS ÉLET |

jelképes, kis munkát végeztek is, a gyerekek tapasztalatot szerezzenek arról, mit jelent másokért időt és erőt felajánlani.

A HATÁR TÚLOLDALÁN IS ÉPÜLTEK A HIDAK A kárpátaljai Izsnyéte református gyülekezete is csatlakozott az MRSZ kezdeményezéséhez, a gyülekezetben azonban korábban, május 8-án szervezték meg az önkéntesnapot. – Azért hoztuk egy héttel korábbra a programot, mert május 16-án, a konfirmáció vasárnapján tesznek fogadalmat a fiataljaink – minden évben igyekszünk ehhez közel, illetve még előtte megszervezni az önkéntesnapot. Szerettük volna, ha nem oszlik meg a figyelmünk és a munkánk a kettő között, hiszen a Szeretethíd is fontos, kiemelt program a gyülekezetünkben – fogalmazott Máté Richárd. A közösség lelkipásztora azt is megosztotta velünk, hogy immár negyedszer csatlakoztak az eseménysorozathoz, tavaly a járvány miatt sajnos ők sem tudták megszervezni a tervezett tevékenységeket. – Eleinte kevesebben voltunk, első alkalommal a temetőt szedtük rendbe – idézte fel a kezdeteket Máté Richárd. Hozzátette: idén negyven gyülekezeti tag vett részt a munkálatokban – körülbelül annyian, ahányan két éve, a legutóbbi Szeretethídon. Habár a részvételi arány nem növekedett, a lelkész elégedett volt: – Ennek is örülök most. A járvány és a lezárások miatt a presbitériummal év elején azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy újjáépítsük, újratervezzük a közösségünket. Ezért is fontosak az ilyen programok: semmiképp sem akartuk kihagyni a Szeretethidat.

„ISTEN MEGSZÉGYENÍTETT” – Három területe volt az önkéntes munkánknak. Az egyik a templom: az ablakok megtisztítását, a belső tér takarítását és fertőtlenítését, illetve az épület környékének megszépítését terveztük el. Immár hagyomány, hogy meghívjuk a konfirmandusainkat a szüleikkel együtt, hogy segítsenek. Többségük el is jött, és – kiegészülve más gyülekezeti tagokkal – ők, a harmincas-negyvenes korosztály vállalta ezt a feladatot. A második terület a parókia volt: lefestettük a filagóriát, a gyülekezeti terem melletti korlátokat, a kinti ajtókat, füvet nyírtunk. A harmadik terület a legifjabbaké volt – a legfiatalabb résztvevőnk még csak alsós –, velük összeszedtük a falu központjában a szemetet. Sajnos bőven volt belőle – sorolta a lelkipásztor. Habár ez utóbbi csapat végzett a leghamarabb a teendőkkel, azután sem ültek tétlenül: ők készítették el az elöljáró vezetésével a jól megérdemelt harapnivalót a résztvevőknek. Máté Richárd megvallotta: – Isten megszégyenített. Attól féltem, hogy kevesen leszünk, óvatosan rendeltem meg a logós pólókat is, de egy-kettő kivételével mindet kiosztottuk. Úgy tapasztalom, hogy még egy év kihagyás után is sikeres volt az akció: eljöttek az emberek, érzik, hogy „a sajátunkat” tettük rendbe, újítottuk fel. Ez a nap egyben töltekezés is volt: azt bizonyította, hogy van értelme a szolgálatunknak, az nem hiábavaló.  FOTÓ: BRUZÁK NOÉMI / MTI, MRSZ 2021. május 23.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

Éjjeli ének Fél egy volt, az óra hangosan kattogott. Az előttünk futó úton a szokásos monoton autózaj szinte teljesen megszűnt, csupán egy-egy sofőr hajtott el ráérősen a parókia előtt. Gyomorgörccsel feküdtem le, sehogy sem tudtam a reggeli vizsga utolsó két tételét felidézni. Próbáltam aludni, nem ment. Egyszer csak énekszót hallottam. Valaki kapatosan hazafelé tart, pedig még csak kedd van – gondoltam. A magas női hang végigimbolygott a kis keresztutcán, amelyre a valamikori télikert egyik ablaka nézett. Távolodott, befordult a főútra, aztán nem hallottam többet. Az óra kattogott, továbbra sem bírtam aludni. A rosszul rolózott ablakon dőlt be a lámpafény, csak egy-egy vadszőlőlevél igyekezett útját állni. Bámultam a levelek árnyékát. Megint ének, ugyanaz. Felkeltem, kinéztem a rolók közt – nem láttam senkit. A kóválygó dallam alapján a titokzatos énekes ismét a kis utcáról fordult rá az útra, végül megint eltűnt. Rájöttem, köröz a háztömb körül. Nem emlékszem, hányszor hallottam viszont a feltűnő-eltűnő dalt, mire elaludtam. A vizsgaidőszak végével eljött a baráti találkozások ideje. Egyszer egy késői órán siettem haza, alig vártam, hogy mihamarabb lenyomjam a nagykapunk kilincsét. Azonban amikor a közelbe értem, láttam, valaki táncol a kerítés mellett, és hangosan dúdol egy felkapott slágert. Egyből megismertem: ő a titokzatos, háztömb körül keringő hang gazdája. Szőke hajú, barátságos arcú lány volt, nagyjából egyidősek lehettünk. Amikor elsétáltam mellette, alaposan megvizslattuk egymást. Ezután, késő este hazafelé tartva, többször találkoztam a lánnyal: ott állt a sarkon vagy sétált a kerítés mellett. Eleinte csak köszöntünk egymásnak, az ötödik alkalommal utánam szólt: – Te itt laksz, a templomban? – elnevette magát. Beszélgetni kezdtünk, és elmagyaráztam neki, mit jelent a parókia, és hogy lelkészgyerek vagyok, itt lakom a vadszőlővel befutott házban. Megkérdeztem, hogy ő szokott-e énekelni. Mondta, hogy igen, unatkozik, meg kicsit fél is néha, olyankor tesz egy kört, zenét hallgat, és énekel, sosem gondolta, hogy bárki meghallja. Bár egyértelmű volt, arra persze nem mertem rákérdezni, miért áll ott mindig, a szájából akartam hallani. Bátortalanul mondtam, hogy egyszer jöjjön el vasárnap, nézze meg, milyen a templom, kik és miért járnak ide. Mosolygott. Nem tudtam folytatni: 20 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

az utcán közeledett valaki, én megijedtem, gyorsan elköszöntem, és beszaladtam a kertbe. Sokáig nem találkoztunk ezután, majd ismét feltűnt. Ekkor hosszabban beszélgettünk. Ötletem sem volt, hogyan kezdhetnék hozzá az eltervezett mentőakcióhoz, mert abban biztos voltam, ezt a lányt meg kell menteni. Elmondta a történetét. Sok testvér, kevés pénz, kíváncsiság és szerelem. Rossz férfiba szeretett bele, most a jövőjükért „dolgozik” Megtudtam, hogy Andi, mert így hívták az éneklő lányt, szeret olvasni. Miközben felsorolt néhány, számomra ismeretlen romantikus könyvet, rádöbbentem, talán ez lehet az útja annak, hogy én is mutassak neki valamit, ami új kereteket hoz az életébe: kivezeti abból a helyzetből, amelybe jutott. Egy Max Lucado-könyvre esett a választásom. Talán ez a rövid, könnyű kötet meg tudja fogalmazni azt, amit én téblábolva, mosolyogva, kényszeredetten szeretnék kibökni: van másik út. Legközelebb, amikor tudtam, hogy későn érek haza, magammal vittem a könyvet. Hazafelé izgulva tettem meg az utat a megállótól a kerítésig. Nem volt ott, se azon az éjszakán, se másikon. Soha többé nem láttam Andit. Fél év múlva szomorúan vettem ki a táskából a könyvet: nem tudtam idejében elmondani, amit kellett volna. Miközben vártam a megfelelő pillanatra és féltem, elszalasztottam a lehetőséget. Jó néhány éve nem alszom már a parókia hajdani télikertjében, más autók járnak az ablakom alatt, más árnyékokat vizsgálok az álmatlan éjszakákon. Néha előfordul, hogy egyedül maradok estére. Ilyenkor félek, de elkezdek hangosan énekelni, és ez segít. Nincs olyan egyedül töltött, álomba dúdolt estém, hogy ne jutna eszembe az a titokzatos énekes, akitől annak idején nem tudtam aludni. Ilyenkor újra és újra végigpörgetem a beszélgetéseinket: elképzelem, most mit és hogyan mondanék. Hogyan érhetném el, hogy alternatívát, kiutat mutassak. Talán soha nem fogok tudni lelkiismeret-furdalás nélkül Andira gondolni, de pünkösdkor imádkozhatom azért, hogy a jövőben legyen elég hitem, hogy bátran beszéljek az általam megértett isteni üzenetről. Kérhetem, hogy mindig higgyem el: a Lélek képes megszólalni helyettem és megteremteni azt a harmóniát, amely által Isten szeretetét az is megértheti, akivel az anyanyelvem azonos, mégis egy világ választ el bennünket egymástól.  BALOGH-ZILA TEODÓRA

| GONDOLATOK |

KINCSES KRISZTINA

Eltörött kapcsolatok

A szerző újságíró, a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának munkatársa

Illusztráció: Reflap-archívum

Azoktól a gyönyörű poharaktól már akkor búcsúzni kezdtem, amikor az áruházból hazaérve a konyhaszekrény legbiztonságosabb, felső polcára helyeztem őket. A borospoharak élete kialakításukból és törékenységükből eredően igencsak rövid – nem lehet véletlen, hogy a legtöbb háztartásban sosincs belőlük elég, ami általában csak egy-egy nagyobb családi összejövetel során derül ki. Az, hogy az embert egy vadonatúj pohár láttán elöntse a mélabú, valljuk be, kissé nevetséges, egészen addig, amíg egyszer meg nem próbálunk a jelenség mögé pillantani.

Régi ismerőseimre gondolok – emberekre, akiktől ilyen-olyan okokból, de el kellett búcsúznom. Micsoda könnyebbség volna, ha életünk szereplőit aktaszerűen rendezgethetnénk! Különböző színű cédulák jeleznék az ismeretség végének, a szoros viszony meglazulásának vagy egymástól való eltávolodásunknak okát. A bökkenő ott van, hogy mi, emberek, sajnos nem így működünk: sok, ha nem a legtöbb kapcsolatunk úgy ér véget, hogy igazából észre sem vesszük. Előfordul, hogy a megszűnést már azelőtt érzékeljük, hogy interakcióink abbamaradnának az illetővel. Vagyis, a még sosem használt borospoharak láttán feltörő szomorúság csak azért lehet szokatlan, mert társas kapcsolataink kimenetelét nem láthatjuk ennyire előre és ilyen magától értetődően. Mert ezek a kapcsolatok nem karcsú

üvegpoharak, tárgyak, amelyeknek élete – mint tudjuk – kialakításuk és törékenységük miatt igencsak rövid. Ha lenne egy sajátos érzékelőnk, amely akár csak megérzések szintjén elénk vetíthetné hosszabb-rövidebb utunkat az életünkben megforduló személyekkel, könnyen lehet, hogy a találkozás pillanatában meghatódottan elmosolyodnánk, elborítana minket a düh, vagy egyszerűen csak tehetetlenül hullatnánk könnyeinket. Azonban életünket igencsak zavarossá teheti, hogy hús-vér, sőt mi több, lelki teremtményekként sokszor kibogozhatatlan csomókat kell magunk mögött hagynunk. A poharak sorsa tragikus, de legalább egyértelmű. Eltörik, kidobom. De mi van akkor, ha a repedés köztem és a másik között keletkezik? Az összegubancolódott szálaknak olyan érdekes tulajdonságuk van, hogy minél jobban ki akarom szabadítani őket, annál nagyobb káosz keletkezik. Máskor viszont elég meghúzni a csomó egyik végét, és magától kibomlik. Csakhogy legtöbbször nincs ilyen szerencsénk, és végeláthatatlan harcokat vívunk – magunkkal és másokkal – egészen a reményvesztett lemondás pillanatáig. Kibogozhatatlanságoddal együtt kell élned, mert neked is megvannak a saját csomóid, amelyeket ki kell oldanod. Talán egyszer, sok-sok törött pohár szilánkjain át, mi is megláthatjuk egymást úgy, ahogy vagyunk: hátha egyszer megszűnik a félreértéseinkből és hibáinkból adódó visszafordíthatatlanság. Mert hiába próbálom óvni, hiába igyekszem elkerülni a szomorú végkifejletet, ez nem mindig sikerül. Számot kell vetnem veszteségeimmel, az emberekkel, akiket el kellett engednem, és akik többé már nem részei az életemnek. De ugyanúgy én is csak átutazó voltam az ő életükben, valaki, akinek adhattak, és akitől remélem, hogy kaphattak is. A görcsös kapaszkodás semmit nem ér. Így ahelyett, hogy a másikat önigazoltan, dacosan magam mögött hagynám, egyszerűen csak elfogadom kapcsolatunk mulandó voltát. Az első borospoharat nyolc hónap után törtem el: mosogatás közben csúszott ki a kezemből és hullott darabokra a csepegtetőtálca peremén. A másodikat egy hétre rá, egy masszívabb müzlistálnak koccanva érte a vég. És a harmadik? A harmadik…  2021. május 23.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Kihez tartozol?

LXV. ÉVFOLYAM,

21. SZÁM,

2021. MÁJUS 23.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Egyre több olyan felebarátunk kopog be a lelkészi hivatalba, akiről pár perc alatt kiderül, hogy sehová sem tartozik. Ugyan még megvan benne az a „biztos ismeret”, hogy milyen vallásúnak keresztelték, de onnantól teljes a képzavar, a filmszakadás. Fájdalmas hallgatni őket, a lelki árvákat, másrészt azonban őket is odairányította valaki. Egy utolsó parányi kis szál, amely odaköti őket az anyaszentegyházhoz. Vagy maga a Lélek. Nemrég olyan idős férfit temettem, akiről családtagjai elmondták, hogy sehová nem tartozott. Annak ellenére sem, hogy öntudatos református és katolikus gyülekezetet magáénak tudható szülőfaluból származott. Aztán a nagyvárosi élet, a szocialista világnézet más útra terelte. Élt, dolgozott, óvta a családját. Csak éppen az Isten nem fért be a kis panelbe. És közben elrepült az élet. Ott álltam a forgalmas temetőben, ahol, mint valami világvárosban, jöttek-mentek az emberek. Az egyik temetés véget ért, a másik elkezdődött. Hangzavar, tömeg, autók tömkelege. Valahogy túl kellett kiabálni a nyitott kápolnateraszon ezt a hangossá vált sírkerti forgalmat, ahol a holtak nyugalmát felverték a hangosan élők, a hangosan temetők. Ahogy ott álltam, szemben a végtisztességet adó, innen-onnan összegyűlt alkalmi gyülekezettel, nagyon egyedül éreztem magam. Hiányoztak a hátam mögül a gyülekezeti tagok. A sehová nem tartozó testvérünket nem búcsúztathatta a családtagok mellé felsorakozó testvéri közösség. Jobb kéz felől erőtlenül velem énekelt egy idős férfihang. Reménykedve néztem rá. Talán valaki e néhány tucat ember közül mégiscsak tartozik valahová. Vagy legalább emlékezik még arra, milyen volt tartozni valahová. Furcsa kettősség volt ez ott, a nagyvárosi temetői zajban, mégis a magányosságom csendjében. Minduntalan Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban című versének sorai törtek fel bennem: „Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap”. De itt még gyülekezet sem volt, csak a sehová sem tartozó ember sehová sem tartozó fiai, lányai és rokonai. Vagy most mégis ők a gyülekezet? Akik jöttek, „megrendeltek” egy temetést, mert valami rémlett arról, hogy a tata református volt. Valamit emlegetett a fehérre meszelt falakról, hogy az milyen szép. Aztán a sírnál, ahogy magányosan énekeltem a „megrendelők” tekintetétől kísérve, legszívesebben a hátam mögé pillantgattam volna. Oda, ahol rendesen a gyülekezeti tagok állnak, és énekükkel, jelenlétükkel támogatnak. De aztán mégsem néztem hátra, mert piruló orcám, gerjedő szívem érezte, hogy nem vagyok egyedül. Itt van, akit kerestem. 

ÁRA: 400 FT

A szeretet összeköt APRÓ KEZEK ÉPÍTIK A SZERETETHIDAT

9 771419 856007 21021

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: .........................................................................................

FÁBIÁN TIBOR

.................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

Pünkösdi gondolatok a Pünkösdölőről

Kodály Zoltán páratlan szépségű gyermekkari művét, a Pünkösdölőt sok-sok évtizede szeretem, olykor – magamban, nehéz időkben – tőlem telhetően dúdolgatom is. Ez a hatalmas, legalább tíz percen keresztül csak a gyermekhangok erejére, szépségére és a karmester érzékenységére, tehetségére bízott, hangszeres kíséret nélküli művet 1929-ben mutatták be. Kodály 1925-től komponált ebben a fontos, sokszor hitéleti és zenei, továbbá néprajzi „evangélizációnak” együttesen beillő műfajban, amelyről így vallott: „A gyermekkarok gondolata (…) talán onnan származik, hogy én is ilyen gyermekénekek között nőttem föl falun (…) azokat a dalokat írtam gyermekkarra, amelyeket falun is csak gyermekek szoktak előadni. Van ugyanis egy egészen külön gyermektradíció.” Ezek sorában az egyik vezető téma és motívum éppen a pünkösdi ünnepkör, a szakrális tartalom finom és játékos egybekapcsolása a pünkösdi király- és királynéválasztás hagyományával. Nem Magyarország egyetlen régiójához kötődik ez a szép, egymást erősítő kettősség, számos ilyen kettős pünkösdölő zengett az évszázadok során, Erdélytől egészen Sopron közeléig. Jómagam egy otthon, Pécsett megrendezett Kodály-koncerten, majd számos, kiváló lemezfelvételen (ajánlom tiszta szívből az idei pünkösdkor is a YouTube-on található, egyaránt szívhez szóló előadások sorát) hallgattam meg ifjú éveimben ezt a kompozíciót. A legszebb Pünkösdölő-élményem azonban egy nyári hangverseny a kilencvenes évek elejéről, amelynek helyszíne Békéstarhos volt. Ebből az alkalomból az ott elhangzó több Kodály-mű karmestere legnagyobb örömünkre Gulyás György volt. Ő hívta életre több muzsikus társával együtt 1946ban és tartotta életben nyolc éven keresztül – Kodály Zoltán támogatásával – az egykori Wenckheim-kastélyban azt a zeneiskolát és kollégiumot, amelyben tehetséges, de többnyire nagyon szegény gyermekek, köztük a közelmúltban elhunyt költő és gyermekkönyvíró, Csukás István kapott nem csupán alapos, igényes zenei képzést, hanem életre szóló útravalót és egyfajta „védőburkot” is, bármilyen megpróbáltatások vártak

rájuk további életük során. Világi regiszterben ugyan, de rokona e védelem mindannak az ajándéknak, amelyet a pünkösdtől, a Szentlélek kitöltetésének ünnepétől kaptunk, amelynek révén minden hívő keresztyén közösség, még ha nem beszéli is hittestvérei nyelvét, képes megérteni és erősíteni egymást. Bármennyire szeretném, teljes terjedelmében nem idézhetem itt (de az interneten bárki elmerülhet a hol biblikus, hol gyermekien játékos szavak szépségében) a Pünkösdölő jó három oldalt betöltő szövegét, így most csak két részletet mutatok be. A szent pünkösdi történéseket pünkösdirózsa-csokorba összefonó első versszakot, majd azt a két, jóval rövidebb szövegrészt, amely a pünkösdi királyválasztás szép szokását idézi fel, és a versengésbe beálló leányokat, legényeket, „királyné- és királyjelölteket” a gyengéd és szemérmes szerelem irányába tereli: „A Pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték, Megerősítni szívöket Az apostoloknak. Mellyet Krisztus ígér vala Akkor a tanítványoknak, Mikor mene mennyországba Mindenek láttára. Tüzes nyelveknek szólása, Mint szeleknek zúgása, Leszálla az ő fejekre Nagy hirtelenséggel. Betelvén a Szentlélekkel Kezdének szólni nyelvekkel Amint nekik a Szentlélek Ád vala szóllani. Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk királyné asszonkát. Piros pünkösd napján mindenek újulnak, A kertek, a mezők virágba borulnak. Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja! Holnap lesz, holnap lesz A második napja. Jó legény, jól megfogd Lovadnak kantárját, Hogy le ne tiporja A pünkösdi rózsát.”  2021. május 23.

Reformátusok Lapja 23

| PÜNKÖSD |

„Teljetek meg Lélekkel!”

„

Ugyanis aki a Szentlélek hatása alatt él, annak az élete beszél. Mint ahogy a jó fa jó gyümölcsöket terem, úgy mutatkozik meg a Krisztust követő ember életében is a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.

”

KOVÁCS MIHÁLY

Bár a pünkösd minden évben visszatérő alkalma ünnepeinknek, az arról szóló tanítás sokrétű, és áthatja egész keresztyén életünket. Nem lehet róla csupán múlt időben beszélni – mint amire csak emlékezünk –, hanem mindig időszerű, a Szentlélek ajándékát naponként kérni kell (Lk 11,13). Talán ezért tűnik meglepőnek, hogy az Ef 5,18b ige címben olvasható szavai nem prófétai kinyilatkoztatást, ígéretet vagy kérést fejeznek ki, hanem felszólítanak. Sok mindenre lehet figyelmeztetni, biztatni egy teendő kapcsán, de a Szentlélek vételére aligha. Isten Igéje azonban nem kíván tőlünk olyat, amire ne adna lehetőséget. A továbbiakban arra keressük a választ, kinek szól ez az üzenet, mi a célja és milyen jelei mutatkoznak meg a hívő életünkben. A Szentlélek vételére vonatkozó felszólítás azokhoz a frissen megtért keresztyénekhez szólt, akik az ókori Efezusban és környékén éltek. A város húszezer főnyi lakosságával az akkori idők kiemelkedő létszámú nagyvárosai közé tartozott, amely kitűnő fekvésével és sok nevezetességével vonzotta a látogatókat. Itt volt az akkori világ hét csodájának egyikeként emlegetett Artemisz-templom, így a pogány világ központi kultuszhelyének is számított, emellett a bűnözők menedékvárosa is volt Efezus. Ebben a pogány környezetben szükségét érzi Pál apostol annak, hogy hosszabb ideig itt tartózkodva hirdesse a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot. Térítő munkája eredményes volt, de intő szavaira is szükség volt, mert az efezusiak vallásossága meglehetősen kevert volt. Az általánosan ismert emberi bűnök, mint például az élvezethajhászás, pénzimádat, a mámor keresése őket is jellemezte, és ez kegyességi életükbe is beszűrődött. Ugyan külsőleg tették azt, ami elvárható volt tőlük, de a szívük odaszánása nélkül. Ezért hangzik az apostol felszólítása, hogy „teljetek meg Lélekkel”, azaz szakítsanak a testi kívánságokkal, és szánják oda magukat élő áldozatul Istennek. Az apostoli felszólítás célja, hogy képesek legyenek példamutató életet élni. A beteljesedni igének van másik jelentése is: valamit befejezni. Joó Sándor Ami bizonyos című prédikációskötetében azt írja: „Mert a hitéletben különböző fokozatok vannak. A teljes hitetlenségből a hit első és legalacsonyabb fokára jut el egy lélek,

24 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

amikor átborzong a lelkén az a fölismerés, hogy van Isten, mégpedig félelmetes hatalmú Isten, aki Úr az ő sorsa felett is! Ez még tulajdonképpen nem igazi hit, idáig még a józan ésszel is el lehet jutni. (…) Döntő jelentőségű különbséget jelent ezzel az általános istenhittel szemben a következő fokozat: a Jézus Krisztusban mint Megváltóban való hit. Az a hit, amely már képes elfogadni a bűnbocsánatot, a megváltó kegyelmet és az örök élet boldog reményét. Ez már üdvözítő hit, mert az üdvözítő Jézus Krisztusban való hitet jelenti. Ezután következhet a harmadik és legmagasabb fokozat: a Szentlélekkel való megtelítődés. Röviden tehát az első fokon megismerjük, hogy van Isten, a második fokon a Jézus Krisztusban való élő hit által boldogan ismerjük meg, hogy velünk az Isten (…), míg végre a harmadik fokon a Szentlélekkel való beteljesedés azt jelenti, hogy bennünk az Isten!” Jézus is akkor fejezte be a tanítványok felkészítését a róla szóló bizonyságtételre, amikor elküldte hozzájuk az ő Szentlelkét. Az imént említett hitbeli fokozatoknak azonban a mindennapi életben kell megnyilvánulnia. A „szürke hétköznapok” vallanak arról, hogy beteljesedtünk-e Szentlélekkel, másképp kifejezve: teremjük-e a Lélek gyümölcseit, amelyekről ugyancsak Pál apostol a Gal 5,22 igében ír. Ugyanis aki a Szentlélek hatása alatt él, annak az élete beszél. Mint ahogy a jó fa jó gyümölcsöket terem, úgy mutatkozik meg a Krisztust követő ember életében is a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Miközben az ige kilenc ilyen gyümölcsöt említ, az igében a Lélek gyümölcse egyes számban szerepel. Azért, mert külön-külön mutatkozó, de egy fáról származó gyümölcsökről van szó, mint ahogy a szőlő több szemből áll, mégis egy fürt. Ezekben a napokban Isten különösképpen próbára teszi a hívő embert is: teremjük-e a Lélek gyümölcseit? Lehet, hogy a galatákhoz írt levélben felsoroltak közül egyik-másik kárt szenvedett az idők folyamán, de nagy ajándéka Istennek, hogy még adhat lehetőséget a Szentlélekkel való beteljesedésre. Legyen azért imádságunk is egyik énekünk néhány szava: „Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám / Égi lángod járja át szívem és a szám!” (RÉ 463,1) 

| GONDOLATOK |

Lélek és létezés Erik Erikson szerint a csecsemő első néhány hónapjában dől el, hogy életét az ősfélelem vagy az ősbizalom határozza majd meg. Ha a parányi gyermek nem élvezheti többé az anyaméh oltalmát, joggal érezheti kiszolgáltatottnak magát a rideg világban. Ha kétségbeesett sírására nem érkezik idejében válasz, éhségét, szomjúságát nem csillapítják és nem szorítják magukhoz ölelő karok, akkor azt tapasztalja, hogy félelmetes ez a világ, és az ősfélelem lesz úrrá rajta. Bárhogyan alakul is élete a későbbiek során, létének jóra fordulása sem fogja meggyőzni arról, hogy az élet szép is lehet, és nem kell mindig mindenben kételkednie, mindentől félnie. Ellenben ha a hiátusaitól szenvedő, síró csecsemő idejében gondoskodásban és szeretetben részesül, megtanul bízni az ősbizalom által, és később ha váratlan helyzetekbe kerül, akkor sem feledkezik meg arról, hogy az élet és az emberek bizalomra méltók. Tehát a „magára hagyott” csecsemő léte félelmet, a „fölkarolt” kisgyermeké pedig bizalmat generál a későbbi élethelyzetekben is. Az ilyen „bizakodó” felnőttek jó esetben képesek lesznek másként viselkedni, mint a körülményeik vagy a környezetük elvárná azt. Nem mindegy, hogy a bennünk lévő félelem vagy a bizalom tartja-e kezében a gyeplőt. A félelem meghunyászkodóvá vagy agresszívvá, a bizalom nagylelkűvé teszi az embert. A kölcsönös bizalom okán kapta küldetésül Jézus a keresztet, és ugyancsak ezért vállalta is azt. A Lélek által maximálisan megbízott az Atyában, és az Atya őbenne, vagyis a Szentháromság önfeláldozó, egymást önmagukkal megajándékozó szeretetéről van itt szó. Ez a „mindent nekem adtál, így mindenem a tied” érzés és gondolat hatotta át Jézus tudatát és határozta meg létét és küldetését. Jó néhány magányos óra, csendes szemlélődés és imádság kellett ahhoz, hogy ez az elmélyült tudás átjárja Jézus lelkét. A néma imádság sokszor hatékonyabb lehet, ha közben „szívünkbe árad az Isten szeretete” a nekünk adatott Szentlélek által. Ez a pünkösdi lélekáradás igazából nem más, mint bekapcsolódás az isteni szeretet áramkörébe. Erre mondja Augustinus, hogy „szeresd az Istent, és tégy, amit akarsz”. Az Istenről való tudás másik útja a teofóbia, amikor az irgalmas Isten helyébe egy szigorú bíró lép, aki kíméletlenül ítélkezik a vétkesek fölött. Ez az Isten nem tartozik, hanem követel, és nincs olyan közöttünk, aki ne adósodna el neki. Ettől az Istentől félni kell, vagy el kell bújni előle, és titokban élni az életünket, mert újra meg újra számonkér bennünket. Ez aztán görcsössé, botladozóvá tehet minket, összekuszálhatja a lépéseinket, mint azét a táncosét, aki nem a zene ütemére, hanem a tanár szigorú tekinte-

tére vagy a saját lábára figyel. Az a jó, ha nem a teofóbia, hanem a teofília, istenfélelem helyett az istenszeretet vezérel minket. Létünk, létezésünk ezer veszélynek van kitéve. Halandóságunk tudata mindnyájunkat keserűséggel és félelemmel tölt el, és ezt mondatja velünk: „Együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk.” A járvány eddig is jócskán megtizedelte Földünk népességét, nemzetünket, ismerőseinket és szeretteinket. Kérdés, hogy a lét, illetve a nemlét határozza-e meg a tudatunkat, vagy a Jézustól ajándékba kapott Isten-tudat a létünket, reménységgel eltöltve a szívünket. Az irgalmas Isten, aki gyermekeiként tekint ránk, miként Krisztusra, lelkének szeretetével eláraszt minket, és ezt mondja nekünk szeretett Fia által: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) Ennek a jézusi hívásnak kettős értelme van, ő vár ránk e földi tereken, hogy létünkben, létezésünkben megsegítsen, és vár ránk a mennyei világban, ahol szintén otthonra lelhetünk általa. „Akár éljünk, akár halunk, az Úréi vagyunk”, csak merjünk hinni abban, hogy ő mindhalálig vár ránk.  SIMON ISTVÁN, ILLUSZTRÁCIÓ: BAZÁNTH IVOLA

2021. május 23.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Nem csupán két kiváló újságírónk, Hegedűs Bence és Márk fogyasztja örömmel azt a süteményt, amelyet ezen a héten ajánlunk olvasóinknak. A Hegedűs testvérek gyermekkorában számos református egyháztag, lelkipásztor és püspök fordult meg a lelkészcsalád konyhájában, akiket nem csupán a jó beszélgetés, hanem a finom sütemény is az asztal mellett marasztalt. PÜSPÖK KEDVENCE Hozzávalók a fehér tésztához: 5 tojásfehérje, 15 dkg cukor, 15 dkg kókuszreszelék, 2 evőkanál rétesliszt, fél csomag sütőpor. Barna tészta: 5 tojásfehérje, 15 dkg cukor, 15 dkg darált dió, 3 evőkanál cukrozatlan kakaó, 2 evőkanál rétesliszt, fél csomag sütőpor. Krém: 10 tojássárgája, 20 dkg cukor, 2 csomag vaníliás puding, 1 csomag vaníliás cukor, 6 dl tej, 1 kocka margarin. A fehér tésztához cukorral felverjük a tojásfehérjét, majd beletesszük a többi hozzávalót. Sütőpapíros tepsibe tesszük, és 15 percig sütjük 180 fokon. Ezután ugyanígy elkészítjük a barna tésztát is. A krémhez a tojássárgákat, a cukrot, a vaníliás cukrot, a pudingport és a tejet krémmé főzzük, ha kihűlt, margarinnal elkeverjük. A krém kétharmadát a kókuszos lapra kenjük, erre ráhelyezzük a diós lapot, majd a maradék krémet eloszlatjuk a diós lapon. A végén a sütemény tetejét megszórjuk kókuszreszelékkel.  26 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

Pünkösd: Jóel prófétától idézünk. Vízszintes: 1. Csutora. 6. Az idézet első sora (I, Á, K, O). 13. Verdi-opera. 14. Autós szálloda. 15. Karol. 16. Ritka női név. 18. Fogadalom. 20. Természetes darab! 21. Kettőzve: kislányok játéka. 22. Osztrák apátsági város. 24. Olasz nagyváros. 27. Kiprésel. 29. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község. 30. Sziklafalakkal határolt, hosszúkás tengeröböl. 32. Maró folyadék. 34. Útszél. 36. Indonéz sziget. 37. Függőlegesen felfelé növel. 39. Fordított kettős betű. 40. Menyasszony. 41. Bolti ablak. 42. Hordár páratlan betűi. 43. Korrövidítés. 44. Csillagkép, a költők lova. 45. A Slate-szigetek egyik tagja, palasziget (SEIL). 46. Román légitársaság. 48. Silány kezdet! 49. A közelebbi szintén nem (két szó). 50. European Newspaper Publishers’s Association (Európai Újságkiadók Szövetsége), röviden. 52. Egy macskagyökérféle növényből nyert különleges illatú, értékes olaj. 54. Előnyöket élvező ember. 57. A német létige. 58. Védő egynemű betűi. 59. Lebeny páratlan betűi. 60. 1978-ban Ózdhoz csatolt település. 62. Jóás fia, Izráel szabadítója. 64. Kereskedik. 66. Delibes operája. 68. Jegyzetelne. Függőleges: 1. … Erekat, palesztin politikus és diplomata (SAEB). 2. Az utolsó magyar királyné. 3. Erre a helyre. 4. Latin eredetű olasz női név. 5. Vonatkozó névmás. 6. Vanádium és oxigén vegyjele. 7. Vétek része! 8. Loch …, híres skót tó. 9. Kézzel megragad. 10. Tökszelet! 11. Zuhogni kezd. 12. Kossuth- és Jászai-díjas színész, rendező, humorista (András). 17. Ismeretlen ember megszólítása, régies szóval. 19. Folyadékot lebegő részektől tisztít. 23. Košariská szlovák község magyar neve. 25. Quod … demonstrandum, amit bizonyítani kellett. 26. Az idézet második sora (I, O, T, S, Á). 27. Régi tűzszerszám egyik eleme. 28. Képes folyóirat. 31. Gyalogos közlekedési felület. 33. Látás teljes elvesztése. 35. … eleison, Uram, irgalmazz! 37. Orosz vadászrepülőgép-típus. 38. A madarak királya. 41. Világbajnok argentin labdarúgó (Mario). 42. Az első magyarországi könyv készítője (András). 44. Londoni póniló! 45. Bóbiskol. 47. Uralom, királyság latinul. 49. Simon Hunter 2017-es filmje (EDIE). 51. Harald-házi trónkövetelő, 812-ben versengett a dán trónért (ANULO). 53. Mondát mond. 55. Spanyol folyó. 56. Mindössze. 58. A politikától visszavonult egykori pártelnök (Gábor). 61. Belül takar! 63. Erbium és nitrogén vegyjele. 65. Szolmizációs hang. 67. Az egyik evangélista nevének rövidítése. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem!

| GYERMEKEKNEK |

Pünkösdi fejtörő A képen a tizenkét tanítványt látod – Júdás helyére Mátyást választották az apostolok –, körülöttük pedig egy-egy jellemző dolgot, amelyet a Bibliából megtudhatunk róluk. Ki tudod találni, melyik mondat melyik tanítványhoz tartozik? Ha nem, keresd meg a Bibliában a megadott igét! A megfejtés betűjelét írd a megfelelő tanítvány feje fölötti lángba!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

B. Testvérével, Jakabbal tüzet kértek a samáriai falura, ahol nem adtak nekik éjszakára szállást. (Lk 9,54)

H. A Bibliában csak az apostoli névsorban szerepel. (Lk 6,14–16)

I. Barsabbással szemben neki kedvezett a sorsvetés. (ApCsel 1,23–26)

D. Jézus Kéfásnak nevezte el, ami azt jelenti: Kőszikla. (Jn 1,42)

L. Testvérével, Jánossal ők voltak a mennydörgés fiai, ahogy Jézus elnevezte őket. (Mk 3,17)

J. Mielőtt Jézust követte, zélóta volt, vagyis egy buzgó, Róma-ellenes mozgalomnak volt a tagja. (Lk 6,15)

F. Mielőtt Jézussal találkozott, egy fügefa alatt ült. (Jn 1,47–48) A. Ő szólt, hogy egy gyereknek van két hala és öt kenyere, amivel több mint ötezer embert vendégelt meg Jézus. (Jn 6,8)

G. Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? – kérdezte Jézustól. (Jn 14,22)

K. Az ujjával akarta megérinteni Jézus sebeit. (Jn 20,26–28)

C. Vámszedő volt, mielőtt találkozott Jézussal. (Mt 9,9)

E. Jézus az ötezer ember megvendégelése előtt tőle kérdezte meg, honnan vegyenek kenyeret a sokságnak. (Jn 6,5)

2021. május 23.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

NYÁRI KÁNTORKÉPZŐ DEBRECENBEN A Tiszántúli Református Egyházkerület idén újra megrendezi nyári kántorképző tanfolyamát 12 év fölötti résztvevőknek: július 5–24. Előképző 10–12 éves gyermekeknek: július 14–24. Helyszín: Debreceni Református Kollégium központi épülete (Kálvin tér 16.). Szállás: Debreceni Református Kollégium Internátusa (Kálvin tér 16.). Részvételi díj: kántorképző: 40.000 forint, előképző: 30.000 forint. Jelentkezni internetes felületen lehet: trekkantor.webnode.hu. Ugyanezen a felületen lehet megtalálni az összes egyéb fontos információt (előzetes meghallgatás időpontja, anyaga; a tanfolyamra elhozandó eszközök megnevezése stb.). Telefonos tájékoztatás: Arany János tanfolyamvezető, +36-52-518-576. Jelentkezési határidő: június 23., szerda. HALOTTUNK

Pungur József a budafoki, a kecskeméti, a Budapest-Kálvin téri és az óbudai református gyülekezet egykori segédlelkésze, a Zsinati Iroda előadója, a Budapest-Baross téri gyülekezet lelkipásztora, teológiai tanár a kenyai, az edmontoni és a calgaryi egyetemen, a Magyarok Világszövetségének nyugat-kanadai elnöke, Calgaryban és Edmontonban a magyar reformátusok lelkipásztora életének kilencvenedik évében, május 9-én elhunyt. Hamvait az edmontoni református templomban búcsúztatják, majd a dunabogdányi református temető családi sírjában helyezik el gyászistentisztelet keretében. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.” (Zsolt 23,4)

28 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

Megújult a sepsiszentgyörgyi vártemplom Bár a román hatóságok 2015-ben elutasították az egyházközség templomfelújításra tervezett európai uniós pályázatát, a vártemplomi gyülekezetnek a magyar kormány, az Erdélyi Református Egyházkerület és a városi vezetés hozzájárulásával mégis sikerült rendbe tennie az épületegyüttest, sőt gyülekezeti házat és parókiát is építettek. Az elvégzett munkáért május 16-án adott hálát az egyházközség. Az istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az Igét a 150. zsoltár alapján. A prédikáció során hangsúlyozta, a templomot sok áldozattal építették fel és tartották fenn a múltban, és ez ma sincs másképp: Isten dicsőségére a legszebbet, legjobbat akarjuk nyújtani. Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese arra hívta fel a figyelmet, hogy a templom a város címerén is rajta van: feladata, hogy a közösséggel együtt az evangéliumot hirdesse. Dénes Előd, a gyülekezet lelkipásztora a templom történetének bemutatása után hangsúlyozta: „A kövek azért vannak, hogy amikor az emberek elhallgatnak, Isten dicsőségét ők tudják kiáltani. Templomfalak őrizzék, amit már nem tud az emberi emlékezet: évszázadok eseményeit, ezernyi sorsot, tudást, történelmet.” A munkálatok részeként tavaly márciusban kibontották a toronysisak gömbjét, amelyben Gördi Ferenc toronyjavításról szóló beszámolóját találták meg, emellett egy viharvert ládából előkerült több pénzérme és azon özvegyek névsora, akik támogatták az akkori toronyépítést. Több más irat mellett Vásárhelyi János lelkipásztor versét is megtalálták, amelyben összefoglalja az akkori építkezést. A zársóstrófa így hangzik: „Mindezekért legyen dicsőség Istennek, az ő szent őrzése s kegyelme népének. Légyen mindvégiglen oltalma ez helynek, hogy a mi fiaink örüljenek ennek.”  FORRÁS: REFORMATUS.RO

| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS „A XXI. század embere Istent is az interneten keresi. Rajtunk is múlik, hogy megtalálja-e.” Az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány (EMO) internetes felületeinek kezelésére teljes vagy részmunkaidős munkatársat keres Alapítványunk 29 évvel ezelőtt mint alapvetően iratmissziós munka indult el. Máig mintegy másfél millió családhoz jutottak el írásaink – főként önkénteseken keresztül, akik az otthonokba egy-egy evangéliumi irattal bekopogtatva tettek bizonyságot Jézus Krisztusról. Ennek nyomán csaknem hatezren kértek tőlünk további olvasnivalót, Újszövetséget, bibliatanulmányt, lelki könyveket. Munkánkat helyi protestáns gyülekezetekkel együttműködve, őket segítve végezzük. Az iratok mellett szeretnénk az interneten keresztül is eljuttatni minél többekhez a Szentírás üzenetét. Ezért olyan jelentkezőt keresünk, aki kreatívan, Krisztus és a misszió iránt elkötelezetten, Isten Lelkétől indítva és vezetve jeleníti meg Krisztus hívását a világhálón. Az új munkatárs főbb feladatai: Az EMO meglévő, holnapjának működtetése, karbantartása, az EMO szolgálatának megjelenítése, cikkek, beszámolók írása és íratása, új, missziós célú honlapunk feltöltése, frissítése, új anyagok keresése, készítése, fordítása, illetve ezen munka szervezése hozzáértő önkéntesek bevonásával, az EMO Facebook-oldalának és YouTube-csatornájának kezelése, frissítése, karbantartása, a Facebook/YouTube-kapcsolatok ápolása, az internetes csatornákon érkező megkeresésekre, visszajelzésekre adandó válaszok és a Facebook/YouTube-kapcsolatok koordinálása, új internetes lehetőségek felmérése, szolgálatba állítása. Olyan munkatársat keresünk, aki: ismeri és követi a Biblia tanítását, reformátori hitvallásainkat, hivatásszerűen is vállalja a keresztyén szolgálatot, tájékozott a lelki irányzatokkal kapcsolatban, tud más felekezetű biblikus keresztyénekkel együtt dolgozni, jól beszél és ír magyarul és angolul egyaránt, jártas az internet világában, a digitális kommunikáció sokféle formájában, legfeljebb 40 éves, így maga is aktív szereplője a jelen korszaknak, felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Amit kínálunk: testvéri szolgáló közösség, rugalmas munkaidő, részben otthonról, részben az EMO-irodából végezhető munka, középiskolai tanári fizetés és béren kívüli juttatások. Jelentkezési határidő: június 30. Ha az álláslehetőség felkeltette érdeklődését, és ezt a szolgálatot hivatásként tudja majd végezni, kérjük, hogy fényképes önéletrajzát a következő címre küldje el nekünk: iroda@emoalapitvany.hu. További információ: emoalapitvany.hu.

• • • • • • • • • • • • • • • • •

KINYIT A SILOÁM

A Kunhegyesi Református Egyházközség Siloám Gyógyászati és Konferencia-központja várja a gyülekezeti és intézményi csoportokat, magánszemélyeket a járványügyi helyzet alakulásától függően és a járvány miatt szükséges megszorítások figyelembevételével, nyitás után. Összesen 120 férőhely van három kategóriában: hatágyas szobák központi vizesblokkal (48 férőhely), négyágyas apartmanok saját fürdőszobákkal (32 férőhely) és 1-4 ágyas szállodai szobák (40 férőhely) szép, ápolt, zöld környezetben. Nagy szabad tér és állatsimogató is van. Már 2.500 Ft/fő/éjszaka szállásköltségtől tudunk elhelyezést biztosítani. A résztvevőknek több konferenciaterem áll rendelkezésére a legmodernebb technikai háttérrel közös és csoportos foglalkozásokhoz. A központ szomszédságában szép környezetben termálfürdő található bérelhető sportpályákkal a szabadidő kellemes eltöltéséhez. A saját flottából kerékpár bérelhető (összesen 40 db). Az intézmény saját fedett medencékkel, szaunával, masszázs- és gyógytorna-lehetőséggel, valamint más kezelésekkel is várja leendő vendégeit. Saját konyhánk van. Egynapi (háromszori) étkezési költség 3.500 Ft/ fő/nap. Érdeklődni a +36-30-904-5757es, valamint a +36-59-201-122-es telefonszámon, illetve a siloamkunhegyes@ gmail.com címen lehet.

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, valamint az udvaron faházakban 10 férőhely áll rendelkezésre. Konyha használata teljes felszereléssel megoldott. Parkolás az udvarban lehetséges. Érdeklődni az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-691-5615-ös telefonszámon lehet.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com

2021. május 23.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Szántó Antóniát, a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség presbiterét.

Presbiterként milyen szolgálatai vannak a Debrecen-Kossuth utcai gyülekezetben? Leginkább a hivatásommal tudok segíteni. Tartottam már ismeretterjesztő előadást, szerveztem kockázatszűrést a gyülekezeti csendesnapon, vettem a templomba vérnyomás- és vércukormérőt, májusra pedig gyülekezeti futást hirdettünk meg. De ha a szórakozásnak van rendelt ideje, akkor a gyülekezeti táborban Boney M. együttesnek is beöltözünk a barátnőimmel.

Szántó Antónia 1977-ben született Mátészalkán. A Debreceni Belgyógyászati Klinika docense, belgyógyász, immunológus és reumatológus szakorvos.

Jármiban töltött gyermekkorában talált rá Istenre, a hitre? Amióta tudatom van, azóta hitem is van. Szerintem ez nálunk genetikus. Az első emlékem, amikor ráeszméltem, hogy nem mindenki eredendően vallásos, az óvodából való: kinevettek az óvónők, amiért imádkoztam evés előtt. De senkivel nem cserélném el a Jármiban töltött gyerekkoromat. Bár második osztálytól Mátészalkára jártam iskolába, mert így tudták a szüleim megoldani, hogy zenét és nyelvet is tanuljak, otthon részt vettem a gyermek-istentiszteleten, majd konfirmáltam, utána pedig a cserkészetnek köszönhetően folyamatos volt a kapcsolatom a jármiakkal.

Hogyan teltek az évek a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában? Életem egyik legboldogabb időszaka volt, közvetlenül a rendszerváltás után. Élmény volt olyan iskolába járnom, ahol már az igazi történelmet tanultuk, ahol 1956 is érettségi tétel volt – ki is húztam. Nagyon sok jó tanárom volt, és senki sem aszerint követelt, hogy az ő tantárgyából akarunk-e majd felvételizni – ez azóta is hasznomra válik. Kollégista voltam, négy-hat hetente járhattunk haza, ez ös�szekovácsolt az osztálytársakkal. 30 Reformátusok Lapja

2021. május 23.

Mikor talált rá az orvosi hivatásra, és hogyan tudja benne megélni a hitét? Hároméves voltam, amikor a Kórház a város szélén című sorozat indult. Elvarázsolt. Akkor döntöttem el, hogy sebész leszek. Ez végül nem sikerült, mert a sebészet akkori professzora nem akart női hallgatókat felvenni – akkor még megtehette. Így lettem belgyógyász. A klinikai munka csapatot igényel: szakorvost, rezidenst, nővért. De az én csapatomnak mindig van még egy tagja, a legstabilabb: az Úristen. Mindig olyan módon segít, ahogyan éppen szükségem van rá. Van, hogy eszembe juttat még egy lehetséges diagnózist, és az lesz a megoldás, de van olyan is, hogy a hitem segít meglátni, ha túlzottan a betegséget akarom kezelni, nem a beteget, pedig már tudom, hogy nagy különbség van a kettő között.

Hogyan kapcsolódik ki? Egyrészt a húgom három gyerekével töltök időt, szinte naponta benézek hozzájuk. Néha egy aranyos mondatuk elfeledteti velem az egész napi stresszt. Másrészt néhány éve olyan barátokra találtam, akik között mádi borászcsaládok is vannak. Épp akkoriban értek nagy igazságtalanságok a munkahelyemen, és ők segítettek abban, hogy ezek ne törjenek meg. Közben pedig lenyűgözött a furmint ezer arca. Egyre többet akarok tudni erről a borvidékről, és úgy érzem, hogy dolgom, ügyem van ott, bár még nem tudom pontosan, hogy mi az. Isten majd megmutatja.  SZIRÁK SÁRA

Reformátusok Lapja 2021/21. szám

Articles inside

Öt kérdés – öt válasz

A szeretet összeköt

Ígéretes kezdet

Az álhírek és a vírus ellen