Reformátusok Lapja 2021/37. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM, 2021. SZEPTEMBER 12. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Elindult az első szemeszter 9 771419 856007

„NE ÉRD BE KEVESEBBEL, MINT AMIT AZ ISTEN NEKED AKAR AJÁNDÉKOZNI!”

21037

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mennynek, Földnek Ura és Teremtője, nincs, ki ellenállhasson a te akaratodnak és felbonthassa végzett tanácsodat. Kérünk téged a te véghetetlen jóvoltodból, tekintsd meg nyomorult szegényeidet, kik ártatlanul a Pogányok tömlöcében hevernek. (…) Adj, Úr Isten, szent Lelked által, vigasságot szívükbe, hogy a te nevedért békében szenvedjék a rájuk bocsátott csapást, és véghetetlen hatalmad s bölcsességed szerint adj módot szabadulásukhoz.  ARANYOS ABC 1701 – ISMERETLEN SZERZŐ

8

12

16

23

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Derencsényi István

AKTUÁLIS • 8. Mi közöm Afganisztánhoz? | Riport az afgán helyzetről református

szemmel

INTERJÚ • 12. A ránk eső fénysugár | Bogárdi Szabó István volt püspököt kérdeztük az eucharisztikus kongresszus kapcsán INTERJÚ • 16. „…ha jól mosogatok, akkor jó lelkész leszek?” | Bemutatjuk Erdős Eszter lelkipásztort SZEMLE • 20. Játsszunk az irodalommal! | Irodalmi szöveggyűjtemény és élménypedagógia GONDOLATOK • 21. Nem csak levéltári adat | Mi mindenről árulkodnak az anyakönyvi bejegyzések? EGYHÁZI ÉLET • 23. A járvány kezdete óta először találkoztak a presbiterek | Országos Presbiteri Konferenciát tartottak

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IX. 12. VASÁRNAP

IX. 13. HÉTFŐ

IX. 14. KEDD

IX. 15. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(7) „…pedig nincsen más…” (Gal 1,6–9)

Nincs más öröm az ember számára, csakis az, amit a feltámadott Jézus Krisztus szeretete adhat. Nincs más vigasz az ember számára, csakis az, hogy az Isten velünk van az örökkévalóságig. Nincs más erőforrás, csak az, amit az élő Isten ereje adhat. Nincs más út, igazság és élet, csak Krisztus. Nincs más megoldás az ember számára, csakis a krisztusi megváltás. De könnyen megzavarhatnak bennünket, hogy elfelejtsük a fentieket (7). Megzavarhat a fiatal, életerős lendület, később a siker, a hatalom, a vagyon. És a csüggedés, amikor rádöbbenünk, hogy mindezek elfogynak körülöttünk. De leginkább az zavarhat meg, hogy Isten hívő népe is olyan sokféle, egymást nehezen elfogadó. Most ugyanazt az evangéliumot hisszük és hirdetjük, a Krisztusét, vagy valami mást? Egy bizonyos: aki a saját értelmezése, kegyessége szerinti Jézust az egyetlen, feltámadott Krisztus elé teszi, az önmagához pártolt, és Pál kemény szavai joggal érik el őt! (8–9) Nyomorúságos, átkozott állapot az Úr nélkül élni, nincs más megoldás az ember számára, csakis Krisztus. Áldott legyen az Úr, hogy nem enged bennünket végképp elpártolni kiválasztó kegyelme. Ez 6  130. zsoltár (16) „…nem tanácskoztam testtel és vérrel.” (Gal 1,10–24)

Pál meggyőződése élő hitre vall: nem embereknek akar tetszeni, hanem Jézus Krisztusnak (10–11). Az evangéliumot az Úrtól vette (12–13; 1Kor 11,23); megtérése az Úr őt kiválasztó, felfoghatatlan kegyelméből való, hiszen csak az Úr ereje végezhette el azt a csodát, hogy a Krisztus követőit üldözőből a Krisztus szolgája lehessen (14–16), egykori pusztító, erőszakos emberből az Isten megváltó szeretetét hirdető legyen (1Tim 1,13). Pál meggyőződése határozott, nem kért tanácsot hús-vér emberektől (testtől és vértől), tekintélyektől. Meggyőződése nem függ e világi hatalmaktól, vallási, egyházi, kegyességi óriásoktól, egyedül a megtartó Jézus Krisztustól, aki őt kiválasztotta és elhívta. Csak ez a függetlenség teszi lehetővé az Úrnak való szolgálatot. Mennyi bizonytalanság és félelem terheli a szolgálatunkat! Pál meggyőződése az Úrtól való. Csak ez a meggyőződés az, amelyért imádkoznunk kell! Ez soha nem lehet irgalmatlan a másik emberhez, hanem szeretettel meghallgatja a másikat, segíti, mégis sziklaszilárd. Ez a bizonyosság nem kér tanácsot embertől, de szereti az embert. Vigyázzunk, nem mi vagyunk szilárdak, hanem az Úr, aki elhívott bennünket! Ez 7  52. zsoltár (2) „…a tekintélyesek elé…” (Gal 2,1–10)

Mindig kialakulnak az úgynevezett tekintélyesek, akiknek szavuk meghatározó. A jeruzsálemi gyülekezetben is így volt ez akkor (2). A tekintélyesekre szükség van, Isten eszközei ők, akiket felhasznál országának építésében. A tekintély ugyanis mindig egyedül csak a teremtő és megtartó Úré, csakis az övé! Mi, emberek ha tekintélyt kapunk, az Úrtól kapjuk azt, egy időre, hogy őt képviseljük. S a tekintélyeseknek nagy a felelősségük: a tekintély nagy kísértés mindenkor, minden területen; az ember észre sem veszi, hogy már nem jó úton jár, már nem Isten eszköze, hanem saját magát képviseli: a hatalommal nem szolgál és épít, hanem visszaél azzal. S a kellő időben nem tudja elengedni ezt a tekintélyt, ami nem az övé, hanem csakis az Úré. Pál apostol tisztelettel viszonyult a jeruzsálemi tekintélyesekhez, eléjük tárta az evangéliumot. Egyeztetett velük szolgálatuk rendjét illetően, mely szerint Pál a pogányok között hirdeti Jézus Krisztus evangéliumát (7–10). Fontos, hogy az egyházban minden szép rendben történjék, csak így lehet szolgálatunkon áldás. Pál azonban egy határon túl mindig szabad volt a tekintélyesektől (8), amennyiben azok túllépték illetékességük határait. Az apostol ezeket áltestvéreknek nevezte, és mindig szembeszállt velük. Bölcs az a tekintély, aki hallgat másokra, és tudja azt is, kikre kell hallgatni, és kikre nem. Ez 8  212. dicséret (13) „Képmutató módon viselkedett…” (Gal 2,11–14)

Antiókhiában a pogányokból lett keresztyének voltak többségben. Amikor valaki a jeruzsálemi gyülekezetből érkezett, törvénytartó zsidóként nem vehetett részt a gyülekezet szeretetvendégségén, és az úrvacsorában sem, a törvény ezt tiltotta. Amikor a nagy tekintélyű Péter Barnabással megérkezett Antiókhiába, nem különült el az ottani testvéreitől: testvérek voltak az Úrban, és azért jött, hogy közösségben legyen velük. Amikor azonban a még nagyobb tekintélyű Jakab megérkezett Jeruzsálemből, Péter megijedt, és Barnabással különvonult Jakab társaságába, hogy a zsidó előírásokat megtartva étkezzenek. Hozzájuk csatlakozott a többi zsidó is. Lám, az antiókhiai pogánykeresztyén gyülekezetben egy zsidó kisebbség el-

Reformátusok Lapja 2021. szeptember 12.

| AZ IGE MELLETT |

különült, hogy rituális tisztaságát megőrizze. Más volt a megegyezés, más volt az eddigi gyakorlat, és más volt eddig Péter és Barnabás viselkedése is. Lám, minden tekintélyesnél van tekintélyesebb (12). Az ember megijed a tekintélyesebbtől, képmutató módon megalázkodik, mert fél (12). E magatartás ragadós, a Péterrel lévők is így viselkedtek (13). Szomorú látni az első gyülekezetekben fennálló, kezelhetetlen feszültséget, és szomorú tapasztalni: ma is elkülönülünk egymástól, noha ugyanazt az Urat és Megváltót valljuk. Hiába egyezünk meg szóban, a gyakorlat, az emberi nyomorúság hitben járva is,„meghasít” bennünket. Kegyelemre szorulunk (12–13). Ez 9  79. zsoltár (16) „…nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg…” (Gal 2,15–21)

A megigazulás üdvösség, békesség, kiengesztelődés. Azt jelenti: az Isten, bennünket számon tartva, megváltó szeretettel, az igaz, tiszta, bűntelen Jézus Krisztusra tekint. Isten igaznak tart bennünket, noha nem vagyunk azok. Olyan ez, mint az anyai szeretet: a saját gyermekeit tartja a legszebbnek, legtökéletesebbnek. Isten szeretetének hatalma van, amely a megigazított embert átformálja, így az ember egyre igazabb, tisztább lesz. Az Isten megigazító szeretetének hatalma által egyre tisztul az életünk. Nem az erkölcsi és szertartási törvények betartása tesz bennünket igazzá, mert a test e világban mindig ki fogja követelni a magáét (16). Hiszen látjuk, tapasztaljuk, mindenféle szép és nemes lepellel elfedve magát támad, előretör a test. Látjuk ezt egyházban és világban, kegyes és nagynak mondott ügyek leplében, vitákban, a többet és többet akarásban, indulatokban, haragban, önzésben, abban, hogy a másiknak nem engedünk a megoldást keresve sem. Nem az erkölcsi és szertartási törvények betartása tesz igazzá, de Isten szeretetének hatalma. Miután igaznak tulajdonított minket, munkálni kezd bennünk, hogy egyre inkább kiformálódjék bennünk a Krisztus (20; 4,19). Ez 10  19. zsoltár „…ki igézett meg titeket…” (Gal 3,1–5)

Az igézet kényszerít, úgy hat, hogy nem ereszt többé. Esztelenné tesz, miként a galaták esztelenné lettek. Az igézet erős, külső hatás, amely felszámolja a saját gondolataimat, önállóságomat, és irányít. Az igézet idegen, ártó hatalom erejének munkája, amely láthatóvá lesz a fogságba esett ember egész valóján, a hitén, a kegyességén is (3). Akit megigéztek, az nem Isten Lelkének, nem Isten megváltó és felszabadító erejének hatása alatt van (5). Nemcsak a megigézett, hanem az igéző ugyanígy rab, idegen, ártó hatalmaknak kiszolgáltatott! Isten Lelke ugyanis megajándékoz, nem megigéz. Isten Lelke olyan mennyei erőkkel vesz körbe bennünket, amelyek a mennyei világ gazdagságával töltik meg földi életünket, bölccsé formálnak, olyan emberekké, mint akik a földön élnek, testben, mégis Lélek szerint, a Krisztusban. Isten Lelke szabaddá tesz, mégis engedelmessé formál az Úrban (2). Isten Lelke Jézus Krisztusra mutat, akiben fény támadt az alagút végén, tágas tér és éltető friss levegő. Az igézet az alagútban tart, ott bűvöl el, Jézus Krisztus pedig kivezet onnan. Ez 11  152. dicséret (10) „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” (Gal 3,6–18)

Isten ígérete az, hogy áldást nyerünk (8). Az áldás azt jelenti: hatalmát veszti minden, ami e világban ártó, értelmét veszti, ami teljesítményközpontú. Az öröklétben a teljesítménynek sem lesz értelme. Miként a vallásos korban is minden a teljesítmény körül forgott, manapság, a világias korszakban is. Ebben az igyekezetben tesszük tönkre egymást, önmagunkat, a lakott földet. Nemesnek tartjuk igyekezetünket, de valójában halálos igyekezet, amelynek nincs örökkévaló célja. A követelmények, kívánalmak rendszeréből nincs lehetőség kitörni, csak előre lehet menni. És vagy tesszük, amit kell, különben meghalunk, vagy nem sikerül teljesíteni, amit kell, az is halálos. A kudarcos embert azonnal kivetik. Ez a törvény világa, átka. A teljesítmények tekintetében sem a világban, sem az egyházban nincs irgalom. Nagy szükségünk van arra, hogy az irgalmas Isten levegye rólunk a teljesítés átkát, és kimondja: „Szeretlek téged, mindig is szerettelek, a teljesítményedtől függetlenül.” Ábrahám utódában, Jézus Krisztusban ezt mondta ki… (16) Aki vette ezt a szeretetet, az szabadon teljesít is. Ez 12  206. dicséret

IX. 16. CSÜTÖRTÖK

IX. 17. PÉNTEK

IX. 18. SZOMBAT

2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

gyon hálás vagyok az Úrnak, hogy fogta a kezem minden versenyen. A baleset okozta trauma után sokakban rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul, ön ezekre Istennél kereste a választ? 2009-ben vált világossá, hogy a jobb térdem már merev marad. Perlekedtem Istennel, hogy miért kell ezt átélnem, utána pedig azért imádkoztam sokáig, hogy újra vívhassak. A 2012-es paralimpia után bizonyosodtam meg arról, hogy Istennek tervei voltak velem, akkor tudtam előrelépni, amikor elfogadtam az Úr döntését, és megértettem, nekem is tennem kell azért, hogy boldog legyek. Mi lehet annál csodálatosabb érzés, mint hogy Krisztus ott van melletted és erőt ad? Így célom, hogy a következő paralimpiára is kvalifikáljam magam. Ha Isten is úgy akarja, szurkolhatnak nekem a döntőben is. Talán akkor majd le tudom győzni az ellenfelemet és valóra válik, amit kitűztem, hogy paralimpiai bajnok legyek.

Lelkésznek készült, paralimpikon lett Háromgyermekes boldog édesapa, férj, Európa-bajnok, a tokiói paralimpia ezüstérmese. Egy időben református lelkésznek készült. Hogy miért a sport mellett ILLÉNYI ÉVA döntött, és miért az anyaországban, erről is kérdeztük Osváth Richárdot. Szülővárosában, Szatmárnémetiben kilenc éves korában kezdett el vívni. A térdsérülését követő műtétek után kezdett el tájékozódni a kerekesszékes vívásról. Romániában megtalálta a paralimpiai bizottságot, de kerekesszékes vívás nem volt. Így került Magyarországra, és 2011-ben már kerekesszékben folytatta a vívást. 2014-ben megkapta a Magyar Fair Play díjat, 2016-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismerést. 2017-ben az év fogyatékkal élő sportolója lett, de nyert világkupát is. A mostani tokiói ezüst pályafutása negyedik paralimpiai érme. Mit jelentenek önnek ezek a kitüntetések és eredmények? A 2011-es megnyert Európa-bajnokság máig az életem legmeghatározóbb versenye, mert akkor volt rajtam először magyar melegítő, az átadáson a magyar himnuszt hallgathattam és énekelhettem. De a válaszom: visszaadták az önbizalmat, hogy képes vagyok mozgássérültként is olyan sikereket elérni, amelyekre én magam is büszke lehetek, a családom is, és a többség is elismeri a tehetségemet. Na6

Reformátusok Lapja 2021. szeptember 12.

Amikor felhívtam, örömmel mondta, hogy egyik gyermeke református iskolában kezdi tanulmányait Debrecenben. Milyen a kötődése ma az egyházhoz? Gyerekként a szatmárnémeti láncos református templom közössége nagyon kedves volt a szívemnek. Az egész ifjúságomat a gyülekezetben töltöttem, minden vasárnap jártam bibliaórára. 13 évesen, amikor jöttek a sikerek a kardvívásban, úgy éreztem, a sport az, amiben ki tudok teljesedni, de a kötődés az egyházzal megmaradt. Amikor hazautazunk, mindig ellátogatunk a szatmári láncos templomba, a feleségemmel ott házasodtunk össze, és a gyermekeinket is ott keresztelték meg. Nekem fontosak a gyökereim. Remélem, hogy a gyermekeink ugyanígy fognak gondolkodni és érezni.  FOTÓ: ILLYÉS TIBOR/MTI OSVÁTH RICHÁRD EDDIG ELÉRT HELYEZÉSEI 2020 – Paralimpia, Tokió: tőr egyéni 2. hely • 2020 – egri világ­ kupa: kard egyéni 1. hely, tőr egyéni 1. hely • 2019 – világ­baj­ nokság, Cheongju: tőr egyéni 7. hely, kard egyéni 5. hely, kard csapat 4. hely • 2019 – világkupa, Sharjah: kard egyéni 10. hely • 2018 – Európa-bajnokság Terni: tőr egyéni 3. hely, kard egyéni 2. hely • 2017 – világbajnokság, Róma: tőr egyéni 1. hely, kard egyéni 2. hely • 2016 – Európa-bajnokság, Casale Monferrato: tőr egyéni 2. hely, kard egyéni 3. hely • 2016 – Paralimpia, Rio de Janeiro: tőr egyéni 2. hely, kard egyéni 2. hely • 2014 – Európa-bajnokság, Strasbourg: tőr egyéni 1. hely, kard egyéni 2. hely • 2013 – világbajnokság, Budapest: tőr egyéni 2. hely • 2012 – Paralimpia, London: tőr egyéni 3. hely • 2011 – Európabajnokság, Sheffield: egyéni 1. hely.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

ALFÖLDY-BORUSS DEZSŐ

Szűnnek félelmeink A szerző református lelkipásztor

Az emberiség történelméről készült első és utolsó bibliai beszámoló szerint a félelem jelen van a földi életben. Az egyik szomorú beismerés: „szavadat hallottam és féltem” (1Móz 3,10), a másik pedig isteni kijelentés: „a gyáváknak nincs helye Isten országában” (Jel 21,8). Félelem hangja hallatszik fülükben – írja Jób (17,21). De nemcsak fülünkbe, hanem egész lényünkbe szinte belerágta magát a félelem. Mondhatnánk: mindhalálig. Ezért is kötődünk annyira Megváltókhoz, aki megszabadítja azokat, akik a haláltól való félelem miatt egy életen keresztül rabok voltak (Zsid 2,15). A félelemnek sok fajtája ismert: különböző élethelyzetekben, helyeken, bizonyos közegben

„Egészen különleges tehát a hívő ember istenfélelme! Nem rettegés ez, hanem tőle való szent függés, amelyet a kölcsönös szeretet éltet.” fellépő félelmek, tömegtől, bizonyos emberektől, eseményektől, a delta vírusvariánstól, a bizonytalanságtól, az ismeretlenségtől, a jövőtől, az Antikrisztustól való félelem. Vannak reflexfélelmek, amelyek rövid ideig tartanak, mások pedig személyiségünkbe beépülnek, és egy életen át kísérnek. Mindenesetre ezek érzések, de több az ember, mint az érzései. Azért, kedves olvasóm, ha félelem környékez, uralkodj rajta. Ne engedd, hogy akadályozzon. Ne fordulj vissza egy rossz érzés miatt. Napóleon egyik tábornokáról mondták, hogy az ütközet előtt kadetje megdöbbenve vette észre, hogy remeg a szája. – Tábornok úr, ön fél? – kérdezte. Így válaszolt: – Fiam, ha te félnél úgy, mint én, már régen hazamentél volna. Egyik sem hátrált meg. Ha erre nem futja erőnk, kérjük Isten erejét, szabadítását. Gyakran úgy szabadulhatunk meg, hogy a félelem Isten előtti bűnné válik. Mint bűnt megvalljuk, letesszük Krisztus keresztjénél, és átvesszük a szabadítást, Isten pedig egy-egy konkrét félelmi területet megszüntet életünkben. De ha makacsul megmarad a félelem, ami gyakran előfordul, tekintsd úgy, mint óembered maradványát (II. Helvét Hitvallás IX.), amellyel mindvégig harcolnod kell. Isten pedig biztat: „Ne

félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, az enyém vagy!” (Ézs 43,1) Egyvalakitől kell félnünk: Istentől. Jézus maga mondta: attól féljetek, aki mind a testet, mind a lelket elveszítheti a gyehennában (Mt 10,28). Ezt mindenkinek parancsolja, hívőnek és hitetlennek – de nem egyformán. Az istenfélelem bizonyos védelmet jelent az emberiség számára. Az istenfélelem hiánya pedig veszélyt rejteget. Gondoljunk az Elizeus korában történt szörnyű gyermektragédiára, amely éppen akkor következett be, amikor ezek a gyermekek – nyilván szülői példát követve – Isten ügyét és szent emberét gúnyolták (2Kir 2,13–24). A hitetlenség feszegeti a védelmező gondviselés határait. Az élet utolsó perceiben is szükség van istenfélelemre. Hát nem féled az Istent?! – kérdezte a keresztre feszített lator Istent átkozó társától (Lk 23,41). Az emberiség utolsó napjaiban pedig ezt kiáltja majd az angyal: „Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget, mert eljött ítéletének órája.” (Jel14,7) Aki megfogadja tanácsát, nem fél az Antikrisztustól sem, mert élete el van rejtve Istenben. Egészen különleges tehát a hívő ember istenfélelme! Nem rettegés ez, hanem tőle való szent függés, amelyet a kölcsönös szeretet éltet. Az Úr szeret, megváltott és megőriz. A hívő ember pedig szereti Istent, és nem akarja Szentlelkét megszomorítani, sőt, egy vágya van, hogy mindenben kedvében járjon, őt dicsérje és magasztalja. Aki Jézus tanítványa, annak nincs oka a félelemre. Isten erősebb mindennél. Hisszük-e ezt? Isten szeret, és így mindent javunkra fordít. Nem követhet el hibát népének kormányzásában, mert minden annyira az ő kezében van, hogy semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat nélküle (Heidelbergi Káté 28.). Azért bízzunk őbenne. Az ördögtől sem kell félni, mert Isten legyőzte ősellenségünket, és minden hatalmából megszabadított (Heidelbergi Káté 1.). A kárhozattól sem kell félni, mert abból kivont minket, és átvitt az ő országába (Kol 1,13). Isten félelmében növekszik a hit, erősödik a bizalom és szűnnek félelmeink. 

2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Mi közöm Afganisztánhoz? BALOGH-ZILA TEODÓRA

– Na, látjátok, pontosan ezért nem olvasok már híreket – hallottuk sokfelől az elmúlt időszakban. Baráti társaságokban, munkahelyi beszélgetésekben tapasztaltuk, hogy nehezen tudunk mit kezdeni több ezer kilométerre élő emberek fájdalmával. Cikkünkben annak jártunk utána, magyar református keresztyénként hogyan kapcsolódhatunk az Afganisztánban történtekhez és mihez kezdhetünk ezzel.

Az országban az iszlám időszámításnak megfelelően tíz évvel ezelőtt 1433-at írtak, ekkor érkezett Afganisztánba Sajtos Szilárd őrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat református tábori lelkésze, aki a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoportjának (PRT) volt egyik katonalelkésze az észak-keleti Baglán tartományban. Elmondása szerint úgy érezte, mintha valóban visszapörgették volna az idő kerekét a térségben. Amikor az ország kultúrájának megértéséről kérdeztük, a katonai lelkész fejét csóválva azt mondta, kísérletet tehetünk megérteni az ott élőket, de fontos tudni, a legalapvetőbb fogalmaink is különböznek.

EGYÁLTALÁN ÉRTHETJÜK-E AFGANISZTÁNT? – Még a közösségi formáink is mások, nálunk a falvak történetét sok esetben az Árpád-korig vissza lehet vezetni, így az infrastruktúra kiépítése, fejlesztése stabil alapokon nyugszik, Afganisztánban viszont leginkább sárból építkeznek, ha jön egy nagyobb esőzés, elmossa a házakat, és lehet, a falubeliek új lakhelyet keresnek. Amikor ezzel szembesülünk, például a lányok taníttatásának kérdése sokadrangúvá válik, hiszen az egy helyben maradáshoz sem szoktak az emberek, nemhogy az iskolai oktatáshoz – fogalmaz Sajtos Szilárd, aki a darik földjén végezte tábori lelkészi szolgálatát. Horváth-Sántha Hanga 8

Reformátusok Lapja 2021. szeptember 12.

is kiemelte: Afganisztán nem nemzetállam, ’afgán ember’ nem létezik. – A harminckilencmilliós országban tizennégy nagyobb etnikum él, legnagyobb számban a pastu, tádzsik és hazara etnikumok vannak, akik mind külön nyelvet beszélnek. A törzsi berendezkedésű társadalomtól idegen a központi kormányzás, a lakosság túlnyomó része vidéken él, és tavalyi adatok szerint az írástudatlanság a tizenöt évnél idősebb népesség körében majdnem hatvan százalék, a nők esetében hetvenegy százalék. – A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza szerint a nyugati kultúra felől való megértési kísérlet első lépcsőfoka mindezeknek a megértése; nem létezik egységes afgán kultúra, hanem egy hányatott történelmű, összetett és sokrétű országot és társadalmat – és annak mozaikszerű berendezkedését – kell megérteni.

HÁBORÚK FÖLDJE Afganisztánban gyakorlatilag évszázadok óta háború zajlik. – Generációk nőttek föl úgy, hogy a környezetük csatatér volt. Rengeteg nyoma van ennek: látható testi sérülések, csonka emberek, szovjet harckocsironcsok mindenfelé, a háború minden következménye jelen van. A jövő kilátástalan, hiszen az elsődleges szükségletek és a túlélés a legfőbb – fogalmaz Sajtos Szilárd. Afganisztánban már réges-régóta nincsenek fák, legalábbis

| AKTUÁLIS |

ebből a szempontból a második legveszélyesebb azon a területen, ahol a tábori lelkész szolgált. Mint országnak számít Afganisztán, csupán Észak-Komondja, áprilisban zöldbe borulnak a Hindukus lejrea előzi meg – mondja Horváth-Sántha Hanga, tői, a pásztorok kihajtják az állataikat, és ünneplik aki hangsúlyozza, hivatalosan bár nincsenek az az afgán újévet, a Nawrozt. Ezután néhány hét országban keresztyének, de a térségben műalatt felperzselődik a föld, és kietlen kősivataggá ködő civil szervezetek jelentései alapján tíz-tiválik minden. A lelkipásztor feladata elsősorban zenkét ezer főre tehető az Afganisztánban élő – az állami és egyházi szabályozás értelmében Krisztus-hívők száma, akiknek túlnyomó része – a katonai kontingens vallásgyakorlásának bizaz iszlámról tért át a keresztyén hitre. – Az áttosítása és a katonák lelkigondozása volt, de a térés mind a mai napig olyan bűnnek számít, kontingens feladata miatt sokszor találkozott amely halállal is büntethető – mondja a szaka helyiekkel is. Tábori lelkészként a Magyar Re„Krisztus elé le tudjuk értő. Számos esetben ráadásul a családokban formátus Szeretetszolgálat (MRSZ) akkori muntenni azt is, hogy minek kájába is bekapcsolódott, amely kórházi eszkövan értelme az életben és becsületbeli gyilkosság történik: a klán vagy a közvetlen hozzátartozók végeznek azzal a rozöket, egészségügyi felszerelést juttatott ki a minek nincs, többet nem konnal, aki keresztyénné válik, azaz konvertál, régióba, segítve az újjáépítési csoport munkáját. tehetünk.” hiszen ez óriási szégyent és örök stigmát jelent – Az MRSZ és a Dorcas Aid Hungary segélya(Sajtos Szilárd) számukra. A helyzet tehát eddig sem volt biznyagait kiegészítve a debreceni gyülekezetektató, de a tálibok hatalomra jutásával még neben a szabáshoz, varráshoz, főzéshez használhezebbé válik a Biblia útmutatását követni vágyók sorsa. ható eszközöket is gyűjtöttünk, hogy a női munkavállalást tudjuk valamennyire segíteni – mondja.

MEGÉRTE? – Ma sokan azt kérdezik, mi értelme volt az afganisztáni mis�sziónak. Semmi és minden. Szerintem ez így nem jó kérdés. Én voltam a lelkésze annak a kontingensnek, amely három katonát vesztett el 2011-ben. Rendszerszemléletű pár- és családterapeuta vagyok, és a terápiában azt szoktuk mondani, hogy mindan�nyian – civilek és katonák – küzdünk démonokkal, mi, akik láttuk a háborút, a fenevad dühöngését, hazahoztuk az elhunyt társaink emlékét, a halál értelmetlenségét. Krisztus elé le tudjuk tenni ezt is, hogy minek van értelme az életben és minek nincs, többet nem tehetünk. Úgy gondolom, a kinti szolgálatunknak volt értelme, de a halálnak nincs, még ha hősi is, és soha nem is lesz. A halál teremtésidegen, krisztusidegen, pontosan az értelmetlensége miatt történt meg Krisztus váltsága. Annak sem volt értelme, hogy a nagyapáink elestek a háborúban, és amikor közvetlenül szembesülünk vele, mindig átkereteződik a hősiesség fogalma. Tudja, minek volt értelme? A pillanatnak. Amikor tudtunk nevetni, amikor hazatérhettünk a családjainkhoz, amikor aztán gyerekeink születtek, és annak is, amikor ott láttunk nevető gyerekeket, akik manapság már huszonévesek lehetnek. Ott és akkor, annak a pillanatnak volt értelme, amikor egymásra mosolyogtunk, mert akkor béke volt – mondja Sajtos Szilárd. A tábori lelkész hiszi, hogy feladatuk teljesítésével sokaknak örömet is tudtak szerezni.

A KERESZTYÉN KÖZÖSSÉGÉRT ÉRZETT FELELŐSSÉG Az anyagi segítségnyújtáson túlmenő, térítő missziónak óriási biztonsági kockázata lett volna. Afganisztánban nem új keletű fogalom a keresztyénüldözés. – Afganisztánban nyíltan keresztyénként élni akárcsak a múltban, napjainkban is lehetetlen. Az Open Doors emberjogi szervezet éves jelentése szerint

EGYETLEN TEMPLOM

Az országban eddig egyetlen hivatalos kápolna üzemelt, ez is az olasz nagykövetségen, mert ők voltak az elsők, akik 1919ben elismerték Afganisztán függetlenségét, cserébe építhették a szentélyt. A megállapodás része volt az is, hogy nem keresztelhetnek meg muszlim afgánokat, csupán a kívülről érkezett keresztyének gyakorolhatják itt vallásukat. A nagykövetség katolikus papja, Giovanni Scalese öt apácával és tizennégy gondozásukba vett árvával augusztusban tért haza Rómába, tudva, a korábbi tálib uralmat a keresztyénekkel szembeni brutalitás jellemezte. – Az 1994 és 2001 között hatalmon lévő tálibok nyilvános kivégzésekkel és csonkításokkal igyekeztek elrettenteni mindenkit az áttéréstől, ennek emléke elevenen él a helyiekben. – A tálibok az elmúlt évek alatt rengeteg energiát fektettek abba, hogy a nyugati világgal és a nemzetközi diplomáciával elhitessék, szalonképessé váltak, de több aktuális, hiteles forrás erősíti meg, hogy hatalomátvételük után rögtön nekiláttak a leszámolásnak azok soraiban, akik együttműködtek az ellenséges hatalommal, beleértve a keresztyéneket is – mondja Horváth-Sántha Hanga. – Mivel Afganisztánban eddig is az iszlám vallásjog, a saría volt érvényben, amely nem ismeri el az iszlámból való kiválást, a tálibok hatalomra kerülésével ennek semmiképpen sem várható a lazább értelmezése. Személy szerint én a keresztyének kirekesztettségének, indirekt, de még inkább direkt üldöztetésének fokozódására számítok.

MENEKÜLŐ KERESZTYÉNEK A MUSZLIMOK KÖZÖTT 2015 óta ötszázhetvenezer Afganisztánból érkező nyújtott be menedékkérelmet az Európai Unió valamelyik országában, ezért valószínű, hogy számos családegyesítési kérelem érke2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

is egyedül, hanem közösségben és virágzó gyülekezik a kialakult helyzet miatt, de várhatóan a menezetekben. A magunk részéről tehát már akkor is dékkérők száma is emelkedni fog. 2020 óta már sokat tehetünk, ha a Nyugat-Európában érzékelAfganisztán a második legjelentősebb kibocsátó hető vallási eróziónak igyekezünk gátat szabni, ország Szíria után, az elmúlt hónapok is egyre és egységes, hitében erős nemzetként, illetve erősítik a növekedő tendenciát, tudjuk meg a nemzetek együtteseként tűnünk fel. Ez a kevéskutatótól. – Néhány évvel ezelőtt férjemmel bé szerencséseknek is erőt és reményt adhat – terepkutatást végeztünk a Németországban élő véli Horváth-Sántha Hanga. keresztény menedékkérők helyzetéről, az általunk vizsgáltak túlnyomó része afganisztáni MIT TEHETÜNK származású volt. Kiderült, hogy Európába érTÖBB EZER KILOMÉTERRŐL kezésük után is folytatódott a bántalmazásuk „A magunk részéről már más, muszlim menedékkérők részéről, akikkel akkor is sokat tehetünk, Keresztyénként kapcsolódhatunk az ottani emegy befogadó létesítménybe kerültek, illetve berekhez az elesett honfitársaink, a keresztyén ha a Nyugat-Európáegyes esetekben még a befogadó létesítmény erőfeszítés és üldöztetés miatt, és mások nyoban érzékelhető vallási muszlim személyzete részéről is – fogalmaz morát látva is. De tehetünk-e bármit több ezer eróziónak igyekezünk Horváth-Sántha Hanga. A kutató szerint az ül- gátat szabni, és egységes, kilométerről? – kérdezem Sajtos Szilárdot. – dözők tehát sokszor folytathatták a keresztyé- hitében erős nemzetként, Kétezer éves jó válaszunk van erre a kérdésre: nek bántalmazását, egyrészt mert a befogadó illetve nemzetek együtte- imádkozzunk! Református kegyességünkben társadalom rendvédelmi és igazságszolgáltató óriási hagyománya van a teremtett világért, más seként tűnünk fel.” hatóságai nem ismerték fel a vallási indíttatást népekért mondott imádságoknak, és ez nem (Horváth-Sántha Hanga) egyes konfliktusokban, másrészt mert az áldolevegőbe pufogtatott szólam. A tábori lelkész zatok sok esetben nem tettek feljelentést, attól elmondja, ő maga akkor élte meg az imádság tartva, hogy ez menedékkérelmüket kedvezőtlenül befolyásolja. erejét, amikor az őt „atyának” becéző katonák áldást kértek – Soha nem fogom elfelejteni a szomorú tekinteteket, amikor tőle, mielőtt a táboron kívülre mentek volna. – A világ számára emellett arról nyilatkoztak többen, hogy csalódtak Európában, az imádság alibi, értelmezhetetlen tevékenység, de számunkra amikor ideérkezve az üresen kongó templomokat látták. Nem az Istennel való kapcsolatunk letéteménye. Aki teheti, imáda hálátlanság beszélt belőlük, hanem a csalódás. Őket és csakozzon, mert bármilyen okból folyik egy háború, az mindig a ládjukat a Jézusba vetett hitük miatt bántották és üldözték el fenevad dühöngése. A háború után romok maradnak, csonka hazájukból, itt pedig egyre kevesebb keresztyén él a szabad családok, üres családi asztalok, székek maradnak, gyász, sírás, vallásgyakorlás lehetőségével. Ezért is kell élnünk azzal az óriés mindez generációkon keresztül hat, gondoljunk csak saját ási kiváltsággal, amit a vallásszabadság jelent. Nekünk itt és családjaink világháborús sebeire.  FOTÓK: SAJTOS SZILÁRD SAJÁT most megadatik, hogy megélhessük keresztyén hitünket, nem ARCHÍVUMA, MANDINER

10 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

| AKTUÁLIS |

Az úrvacsorához előkészített kancsó, kehely és kenyér a háromszéki Barátoson

Gondolatok az eucharisztiáról és az úrvacsoráról A római katolikusok az úrvacsorát eucharisztiának nevezik. A görög szó jelentése: hálaadás. Számukra fontos a szentségimádás és a körmenet, amelyek szintén az eucharisztiához kapcsolódnak. Az eucharisztikus kongresszus kapcsán érdemes megismernünk a katolikus testvérek tanítását az úrvacsoráról. Így megszabadulhatunk azoktól az előítéletektől, amelyeket évszázadokon át ragasztgattunk egymásra, és azoktól a régi tantételektől, amelyeket napjainkban már a katolikusok sem vallanak. Különösen is fontos ez olyan családokban, ahol az egyik fél református, a másik pedig katolikus. Hiszen ha téves megállapítást tesz a református fél házastársa egyházának tanításáról, akkor hitelességi válságba kerül. Ha pontosan szeretnénk tájékozódni ebben a kérdésben, akkor a római katolikus egyház tanításának összefoglalását, a Katolikus Egyház Katekizmusában (KEK) foglaltakat kell figyelembe vennünk.

A római katolikusok ma már nem vallják, hogy a

szentmisében megismétlik Jézus áldozatát (Tomka), bár ez „sohasem volt hivatalos tanítása a római katolikus egyháznak” (Puskás Attila rk. professzor). Azt tanítják, hogy a misében a pap „Krisztus egyszer s mindenkorra szóló megváltói áldozatát nem megismétli vagy kiegészíti, hanem aktuálisan jelenvalóvá teszi, felajánlja”. (KEK) Ezt a csodálatos eseményt nevezi a katolikus teológia „átváltoztatásnak vagy átlényegülésnek. A kenyér és a bor lényege megváltozik: a feltámadt Krisztus megdicsőült testének és vérének szent jele lesz.” (KEK) „Krisztus szereztetési igéinek és a Szentlélek tevékenységének hatására, a felszentelt pap megszentelő szolgálata révén a föltámadt Üdvözítő valóságosan jelen lesz a megszentelt kenyér és bor jelében, isteni természetének és megdicsőült szent emberi természetének teljességében.” (KEK) Értelmezésük szerint mivel „mind a megszentelt kenyér, mind a megszentelt bor jelében a teljes Krisztus jelen van, nem feltétlenül szükséges minden hívőnek mindkét szent jelet minden alkalommal magához venni…, de lehetséges ...sőt... a nagycsütörtöki szentmisében kötelező is” (KEK). „Mivel Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában, katolikus felfogás szerint imádat illeti. A szentségimádás és a körmenet ennek az imádásnak az ünnepélyes megnyilvánulása.” (KEK)

Mi, reformátusok azt tanítjuk, hogy az úrvacsorában

Krisztus a Szentlélek által valóságosan jelen van. Így mi az úrvacsorában lelki módon lépünk közösségre Krisztussal, ha hiszünk benne. Tehát nem közönséges étkezésről, hanem lelki

tápláltatásról van szó, amely kézzelfoghatóvá és érzékelhetővé teszi a nem látható valóságot. Az úrasztalán az Úr testének és vérének jegyei vannak, amelyek kézzelfoghatóan és látható módon pecsételik meg azt, amit a hirdetett ige mond a megfeszített és feltámadott Krisztusról.

Heidelbergi Káténk teljesen világos tanítást ad erről: „Átváltozik-e a kenyér és a bor Krisztus

valóságos testévé és vérévé? Nem. Ahogy a keresztség vize sem változik át Krisztus vérévé, és nem az mossa le a bűnöket, hanem csak isteni jegy és zálog. Ugyanígy az úrvacsorai kenyér sem változik át Krisztus testévé, hanem a sákramentumokra való tekintettel és a Szentlélek közlésmódja szerint nevezzük Krisztus testének.” (H. K. 78. kérdés-felelet) „Az úrvacsora azonban nem emlékünnepély, nem a meghalt Krisztusra emlékezünk szomorú, gyászoló szívvel, hanem a feltámadott, élő Urat magasztaljuk örvendező lélekkel! Krisztus, aki ott van ma is a benne hívők között, nem a szent jegyekben, hanem Igéjében és Szentlelke által, de olyan valóságosan, amilyen valóságosan a jegyekben látjuk és megfogjuk. A jegyekkel így is a hitünket erősíti meg az Úr.” (Cseri Kálmán) A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán mi, reformátusok is erősödjünk meg az úrvacsoráról szóló saját tanításunk ismeretében és gyakorlatában. Ha ez így történik személyes életünkben, akkor áldásul lehet számunkra is a testvérfelekezet ünneplése.  RISKÓ JÁNOS, FOTÓ: KÁTAI EDIT/MTI 2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

A ránk eső fénysugár FEKETE ZSUZSA

Komoly súlya van Ferenc pápa budapesti látogatásának – tartja Bogárdi Szabó István teológiai professzor, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának korábbi lelkészi elnöke. A katolikusok világméretű találkozásának másodszor ad otthont Budapest. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról szólva a lelkipásztor azt üzeni a reformátusoknak, hogy bár vannak különbözőségeink, de minden meggyőződésnél mélyebb, hogy egyek csak az Úr Jézus Krisztusban lehetünk.

Rövid időre ismét a keresztyénség védőbástyájaként tűnik fel Magyarország a világ közvéleménye előtt a kommunizmus és a nácizmus harapófogójában – erről beszélt az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszuson Eugenio Pacelli bíboros (akit később pápává választottak XII. Piusz néven). Hogy látja, most milyen szerepet tölt be Magyarország a keresztyénség életében? Mára a világ döntő többsége túljutott a kommunizmuson, a nácizmus pedig – reményeink szerint – végső vereséget szenvedett a II. világháborúban, és politikai rendező elvként nem kerülhet többé napirendre. Trianon után próbáltunk felgyógyulni sebeinkből, újraépíteni nemzetközi kapcsolatainkat és kilépni az izolációból. Sajnos közben mindkét világhatalommal találkoztunk: a német nácizmussal, a világháború iszonyataival, a holokauszttal, majd a háború után szovjet érdekszférába kerültünk és négy évtizedre az ateista kommunizmus karjai között találtuk magunkat. Ez a múlt. Napjainkban is üldözik a keresztyéneket a világ számos pontján. Más helyeken pedig azt látjuk, hogy az emberiség egy része a semmivel ölelkezik különféle mozgalmak, eszme, címer vagy zászló alatt. Az ember önmaga által választott üdvözítő útjai zsákutcákba vezetnek – ez a keresztyén megítélés. Lehet, hogy most is döntéshelyzetben vagyunk, mint 1938ban, hogy merre tovább? Abban kell választanunk, hogy megőrizzük-e, megtartjuk-e, valamint életteli formában képviseljük-e a keresztyénséget a maga sokszínűségével, sokféle szólamával, hagyományaival, tradícióival, bölcsességével, szépségével együtt, vagy megint elkezdjük a keresztyénséget hozzáigazítani a különböző eszmékhez. A korszellemmel való összeházasodás, bármennyit tapsolnak is neki, sosem vezetett sehova. 1938-ban Hóman Bálint vallási és közoktatási miniszter úgy fogalmazott: „A szellem és az anyag, a spirituális és a materi12 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

ális világszemlélet küzdelme végzetes lelki válságba sodorta az emberiséget.” Ezért is érdekel, amit az interjú elején kérdeztem: milyen szerepet tölt be Magyarország a keresztyénség életében? Fogós kérdés, és nem akarok kibújni alóla, de előtte hangsúlyoznom kell: végtelenül hálás vagyok Istennek azért, hogy békében élhetünk, mert egy afgánnak, egy szírnek vagy Afrika számos országában ez nem természetes. Európában nem fegyverekkel csatázunk, hanem szellemi harcot vívunk. A kontinensünkön folyamatosan zajlik a keresztyénség leértékelése és lekicsinylése. Ki az, aki lekicsinyli? Nyisson ki egy újságot, és olvassa el, hogy miről beszélnek a mai véleményvezérek, a politikai élet formálói, a művészeti élet meghatározó tagjai. De nem akarok senkit megvádolni, hiszen a szellemi harc egyik sajátossága, hogy nehezen megfogható. Ennél még súlyosabb kérdés a keresztyénségen belüli harc, amikor a modern világ eszményeit lelocsolják szenteltvízzel, vagy éppen belemagyarázzák a Bibliába, ami nincs benne. És itt jön a válasz arra, amit kérdezett: a magyarországi keresztyéneknek nagyon nehéz a feladata, mert hűségesnek kell lenni, és ez nem népszerű dolog még az Európában élő keresztyének körében sem. Számos találkozásom volt Nyugaton, ahol úgy vélekedtek rólunk, hogy le vagyunk maradva, de majd eljön az idő, amikor fölzárkózunk, és átadjuk magunkat a „szabadságnak”. Gyakran nem értik, hogy miért nem csatlakozunk teljes hangerővel a különböző társadalmi mozgalmakhoz, amelyek kikiáltották magukat az igazság bajnokainak. A hűséget viszont mindig értetlenséggel fogadják. Lehet, hogy sokan értetlenkedve nézik az eucharisztikus kongresszust is. Az első kongresszus idején, ’38-ban a Budapesti Teológiai Akadémia alapítója, Sebestyén Jenő könyvet is írt az eucharisztiáról, mert úgy érezte, hogy nagy a tájékozatlanság protestáns körökben.

| INTERJÚ |

Papok bevonulása az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust megnyitó ünnepi szentmisén a Hősök terén 2021. szeptember 5-én. Szigetváry Zsolt/MTI

Sebestyén Jenő polemikusan írta meg az akkori eucharisztikus kongres�szus kapcsán a pozíciót. Vastagnyakú, történeti kálvinista volt, és igyekezett megóvni a magyar reformátusokat a két világháború között megjelenő barokkos, látványos katolikus befolyástól, ugyanakkor alkalmat talált arra, hogy elmondja: az évszázadok alatt megmerevedett dogmatikai pozíciók nehezen orvosolhatók.

A Z ÚRVACSORA SZEREZTETÉS IGÉJE „...az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: »Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.« Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: »E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.« Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.” (1Kor 11,23–26)

Mi az, ami közös a „pozícióinkban”? Valóban a közöset érdemes hangsúlyozni, és nem a különbözőségeket. Az úrvacsorázó keresztyén ember – felekezettől függetlenül – a középpontra, Jézus Krisztusra tekint. Az úrvacsorakor nem valami szép vallási szokásnak teszünk eleget. Nem arról van szó, hogy a keresztyének ezzel a szertartással identifikálják magukat, hanem újra és újra az történik, amit Krisztus parancsolt a tanítványainak, hirdessétek az Úr Jézus Krisztus halálát és feltámadását is, mígnem újra eljön. Jézus vette a kenyeret, hálát adott, eucharisztiát végzett, és adta a kenyeret a tanítványainak. Pál apostol számos helyen beszél az úrvacsorára utalva arról, hogy ez hálavacsora. Az eucharisz-

tia egy nagy misztérium kifejezése. Ha józan szeretetben keressük az egység útját, akkor egyszer csak rájövünk, hogy ez az út már meg is van, csupán a félelmeink és a szorongásaink eltorlaszolják.

Tiszteletreméltó, hogy a hasonlóságokról beszél, de nem hagyhatom ki a református és katolikus hit különbözőségeit sem, hiszen a református egyház Zsinata is tárgyalta a Heidelbergi Káté 80. pontját kilenc éve. Többek között ön is felszólalt amellett, hogy ne töröljék ki a kátéból a „kárhozatos bálványimádás” részt, amely sérti a katolikusokat. A Zsinat pedig elsöprő arányban úgy döntött (57-17), hogy benne marad ez a passzus. A vitákban mindig azt szoktam hangsúlyozni, hogy rettenetes ez a rész. De visszakérdezek: ez volt az egyetlen 16. századi förmedvény? Lapozzuk már fel a tridenti zsinat kánonjait! Abban is találhatók förmedvények. Töröljük ki? Attól az még eredetileg ott volt. Az ön által említett zsinati ülésen azt az egyszerű megállapítást tettem, hogy azzal még nem találtuk meg az utat egymáshoz, hogy törlünk egy sort egy 450 évvel ezelőtti szövegből. A törlés csak gesztus lenne, de nem biztos, hogy erre van szükség. 2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

„Amennyiben valaki a [Krisztus] jelenlétének módjáról kérdez, nem szégyellem beismerni, hogy magasztosabb ez a titok, hogysem képes lennék értelmemmel felfogni, vagy szavakkal kifejezni, és őszintén szólva inkább tapasztalom, mint értem. Ezért minden ellentmondás nélkül elfogadom Isten igazságát, amelyben biztonságosan megnyugszom. Krisztus kijelenti: az ő teste lelkemnek eledele, vére pedig itala. Neki kínálom fel lelkemet, hogy eledelével táplálja. Szent vacsoráján azt parancsolja nekem, hogy a kenyér és a bor jelképe alatt testét és vérét vegyem, egyem és igyam. Nem kétséges előttem, hogy ő ezt valósággal nyújtja, és én ezt veszem magamhoz.” (Kálvin, Institutio, 4.17.32)

A nagy teológiai kérdések után térjünk vissza a budapesti eucharisztikus kongresszushoz. Reformátusként hogyan viszonyuljunk ahhoz, hogy a római katolikus egyház első embere ellátogat Magyarországra? Hatalmas dolog ez, hiszen a pápa egy világközösséget képvisel, megnyilatkozásaira az Az 1938-as Eucharisztikus egész világ figyel. Megtisztelő Világkongresszus megnyitásakor, középen Magyarország számára, hogy Akkor ennek a vitának nincs felemelt kézzel Eugénio Pacelli bíboros, aki XI. Pius pápát képviselte, később ő lett XII. Pius pápa. (Fortepan/Új Ember hetilap) ellátogat hozzánk, hiszen – és értelme? kérem, értsék jól, amit monA józan szeretetnek van érdok – a pápa nem utazó ügynök, aki alig várja, hogy meghívják telme. Ha valaki, hát Jézus Krisztus nem volt szentimentalista! valahova, tehát érkezésének komoly súlya van. Személy szerint Rámutatott, hogy mennyire nehéz igazán szeretni. Mintha Jéörülök, hogy Magyarország másodjára is meg tudta rendezni zus nekünk szegezte volna a kérdést: Szabó István, keresztre az eucharisztikus kongresszust. Hadd mondjak egy példát! Egy mennél Erdő Péterért? Erdő Péter! Keresztre mennél Szabó vegyes házasságban a katolikus feleség depressziós lett. Egy Istvánért? Ha igen a válasz, akkor el lehet kezdeni vitázni arról, bölcs lelkigondozó azt mondta neki, hogy a gyógyulása érdekémi az úrvacsora, hogyan kell azt érteni és gyakorolni. Megélni ben gyakorolja az elmélyült gyerekkori vallásosságának a rendaz úrvacsorát az elmúlt kétezer év sodrásával, megrögzöttjét, és meggyógyul. Így is történt. Biztos vagyok benne, hogy a ségeivel, emelkedettségével és minden áldásával együtt úgy, katolikus testvéreink életére és hitére nézve gyógyító hatású a hogy mindannyian megajándékozottnak tudjuk magunkat kongresszus. Azt is tudom, hogy ha az egyik fél gyógyul, a másik benne. Mert ez a lényeg. Jó lenne írni egy 21. századi tanítást, is boldogabb lesz. Ha boldogok a katolikusok, akkor abból egy kátét, amely azt a meggyőződésünket fejezi ki, hogy bár vankis fénysugár ránk is esik, és ez fordítva is igaz. Nekünk, refornak különbözőségeink, de minden meggyőződésnél mélyebb, mátusoknak megadta az Isten a határon túli reformátusokkal hogy egyek csak az Úr Jézus Krisztusban lehetünk. az egységet, és ebből az örömünkből átsugárzik valami a katolikus testvérekre is. Elmondaná egyszerűen, hogy mi a különbség a református és a katolikus felfogás szerint az úrvacsorában? A közelmúltban a katolikus templomok előtt meghökkentő El tudja mondani valaki egyetlenegy szóval, hogy kicsoda Isten mottóval találkoztam: „Találkozz Jézussal Budapesten!” Hovagy hogy mi az élet értelme? Röviden talán így lehetne ös�gyan lehet Jézussal találkozni éppen nálunk és éppen most? szefoglalni: a reformátusok meggyőződése szerint az úrvacsora Ez a kérdés már a mély hithez tartozik, és itt nincs is különbsákramentumában a Szentlélek Isten a cselekvő alany. Isten ség köztünk. Az Institúció úrvacsorára vonatkozó részeiben Lelke által közvetlenül adja azt. A római katolikusok meggyőKálvin sem beszél másról, mint arról, hogy az úrvacsorában tiződése szerint Isten a cselekvő alany, de közvetítő eszközökkel, tokzatos módon eggyé leszünk Jézussal. Ez a mottó meghívás mégpedig a pap kezén keresztül, tehát a papi cselekményen a római katolikusok számára, hogy menjenek misére, éljenek keresztül adja. Ezen folyt a vita. Tehát nem a katolikusok és az oltáriszentséggel, járuljanak oda a hálaadás asztalához. reformátusok különbözőségeiről, hanem a liturgia és a teolóÜnnepeljenek, adjanak hálát. Az úrvacsora azt hirdeti nekünk, giai gondolkodás különbségeiről. Hogyan, milyen körülmények hogy az élet legsúlyosabb gondja megoldatott Krisztus által, között és mi által érvényes, amikor bátorsággal kimondhatjuk, hiszen legyőzte a halált.  hogy az úrvacsorában közösségre jutottunk Krisztussal. Négy évvel ezelőtt még a Zsinat lelkészi elnökeként vitázott Erdő Péter bíborossal a kárhozatos bálványimádásról egy nyílt fórumbeszélgetésen. Vajon mit mondott volna Jézus Krisztus ebben a vitában a két egyházvezetőnek? Jézus Krisztus azt parancsolja, hogy szeressétek egymást!

14 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A megszégyenítés ösztönös nevelési módszer volt sok családban, bár tapasztalható néhol még ma is. Ha valami rosszat tesz a gyermek, vagy elmulaszt valamit, beleverik az orrát, hogy jól megjegyezze. Szégyelld magad! – szólítják fel nyomatékosan, hogy elő ne forduljon többé. A megszégyenült áldozat ezt az emléket talán élete végéig hordozza, ha nem követi feloldozás, kibeszélés és jóvátételi lehetőség. Fájdalom, harag és szégyen marad benne. Ebből adódhat a személyiségében olyan torzulás, hogy nem tudja elfogadni önmagát, önbizalma és bizalma sérül, ezért bezárul, igyekszik minél kevesebbet megmutatni magából másoknak. Ha áthatja a szégyenkezés démoni érzése, az megmérgezi és bénítja a természetes őszinteséget, önátadást és önfeltárást Isten és emberek előtt. Saját maga nem tudja gyógyítani magát, s ha újabb megszégyenülés éri, jó esetben is önmagába forduló, magányos ember lesz, hacsak nem kap elegendő biztatást és dicséretet is. Belőle lesz az a narcisztikus zsarnok, aki türelmetlen és agresszív stílust használ, visszaadva sérelmeit a nála gyengébbnek; és akit egyedül a dicséret éltet és tart egyensúlyban. A bibliai korokban a gyermekeknek (mint a nőknek és a rabszolgáknak) másodrangú szerepük volt. Nem voltak jogaik, a tanulás, a munkavállalás, a házasodás területein a szülők határozták meg a sorsukat. Jézus példázata a tékozló fiúról, akit az apa büntetés nélkül visszafogad a szeretetébe, botrányosan új és más tanítás, mint ami megszokott és elfogadott volt. Vadonatúj modellt és példát adott azzal is, hogy a kicsi gyermekeket az ölébe vette és megáldotta őket, a kisgyermeket pedig példaként állította a felnőttek elé: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába… Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” (Mt 18,1–7) A megbotránkoztatás történhet úgy, hogy a magát nagynak képzelő erőszakos ember lekezeli, parancsaival és elvárásaival kényszeríti az akaratára vagy véleményére a neki kiszolgáltatott gyermeket. A megszégyenítés bevált eszköz lehet a háziállatok idomításánál, a kutya és a macska beszoktatásánál, de az emberi méltóságot rombolja. Jézus szeretettel fordult a mások által megvetettekhez, a gyermekekhez, a nőkhöz, a szolgákhoz, a kisemmizettekhez. Csak a képmutató farizeusokra és írástudókra, azaz az önelégült és öntelt kegyetlenekre kiáltott jajt. Büntetni lehet, megszégyeníteni nem szabad. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Kezedben (imádság I. J. testvéremre gondolva) Kezedre / kétségek nélkül / bízom rá magam. Kezedben / békül meg a lelkem, / s boldogan indulok el, / veled, Uram, / amerre Lelked vezet. Kezedre, / kegyelmedre bízva / fájdalmakat és félelmeket. ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Nem embereknek tetszeni Pál apostol nem akart embereknek tetszeni, inkább maradt Krisztus szolgálatában akkor is, ha ez hatósági vegzálással, nélkülözéssel, megkorbácsolással, börtönnel járt együtt. Luther és Kálvin sem akartak embereknek tetszeni, így lett a szolgálatuk olyan áldott. Nem embereknek akartak tetszeni, csak Krisztusnak szolgáltak azok a lelkipásztorok, akik hitükért gályarabságot is vállaltak, vagy a kommunizmus idején a Krisztus nevéért a hortobágyi lágerbe, a Duna-deltába vagy Kárpátaljáról a Gulágra kerültek. Az idősek nagyon jól emlékeznek az iskolai, munkahelyi hátratételekre, amelyekben akkor volt részük, ha nem azt tették, ami az akkori vezető embereknek tetszett volna. Ma nincs ilyen éles helyzet, de sokszor éppen ezért nehéz a Krisztusnak tetsző utat megtalálni. Ismerjük Jézus szavát: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Mai példa: a szülői értekezleten a tanárnő lelkesen sorolja, milyen iskolán kívüli programokra vinné el a gyerekeket. Nem biztos, hogy szívesen fogadja, ha azt mondjuk, a mi gyerekünk ezekre nem fog elmenni, mert mi erről másképp gondolkodunk. Sokszor nehezünkre esik nemet mondani egy-egy jónak tűnő lehetőségre, akkor is, ha tudjuk, hogy valakinek ártunk vele, mert nem a szeretet törvénye szerinti dolog. Az igazi keresztyén szabadság azt jelenti, hogy nem vagyok a gonosz által megkötözve, hiszen Krisztus megszabadított ettől, ahogyan a 467. énekben énekeljük: „…a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad!” A döntésekben nem vagyunk magunkra hagyva, ebben erősít meg a Heidelbergi Káté első válasza: „…az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Ő (…) szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.” Ne féljünk hát Jézus szolgálatába állni, nevét bátran megvallani, és az ő útján járni!  GYŐRI ISTVÁN 2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

„…ha jól mosogat akkor jó lelkész ILLÉNYI ÉVA

Református lelkész, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonának alapítója és vezetője, drogpreventor, szupervízor, coach: Erdős Eszter harminc éve tart egyéni és csoportos foglalkozásokat, küzd a nehéz sorba kerülő emberek testi-lelki meggyógyulásáért a ráckeresztúri rehabilitációs központban. Ezt sokan tudják róla, de én szerettem volna kicsit jobban megismerni Erdős Esztert, az embert.

Kezdjük talán a családdal. Azt már tudjuk, hogy keresztyén családba született: erőskezű, otthon „nadrágot viselő” anyával, egy kevésbé erős apával és diplomás testvérekkel. Valóban keresztyén családban nőttem fel, de rossz családi légkörben. Nyolcéves koromban gépelt sokszorosított papírokról olvastam igéket, misszionárius történeteket olyan romantikus helyekről, mint Afrika, India. Akkor el is döntöttem, hogy ha nagy leszek, misszionárius leszek… Azután 18 évesen egy balatonszéplaki ifjúsági táborban megtértem. Itt jöttem rá arra, hogy hazaérkeztem, mindig is ezt akartam: Istenhez tartozni, őt szolgálni. Több helyen is nyilatkozta, hogy a teológián „otthonra” lelt. Mit nem kapott meg a családban, amit a teológusok között igen? A mi generációnk szülei még rengeteget dolgoztak. Nem volt autó, meg online rendelés, lehúztak nyolc órát, utána mostak, takarítottak, bevásároltak, főztek. És mivel én hányódtam, egyik suliból a másikba, ezért mindig szorongásos gyerek voltam, nehezen tudtam barátokra szert tenni. Igazából tényleg a teológián éreztem ugyanazt, amit a megtérésemkor: hogy hazaértem. Ott hozzám hasonló, keresztyén gondolkodású fiatalok voltak, akikkel hamar összemelegedtünk, rengeteg jó beszélgetésünk volt az élet dolgairól. Igaz, hogy a teológiáról is el kellett mennie? Hadd pontosítsak: nem véglegesen rúgtak ki a teológiáról, egy évig mosogatnom kellett a konyhán azzal, hogy ha ott rendes leszek, akkor visszavesznek. Én ezt már akkor is viccesnek találtam, talán be is szóltam: „Ha jól mosogatok, akkor jó lelkész leszek?” Furcsa, de ott még a konyhai mun16 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

ka is nagyon szép volt. Akkor jöttem rá, hogy milyen sok barátom van, akik megvártak munka után, együtt mentünk lógni. A barátaim nem fordultak el tőlem, sőt… …sőt, talán még büszkék is voltak önre. Fiatal korában sokat kallódott ön is a Moszkva téren. Végül 24 évesen indította el a bibliaórákat, amelyekre a kábítószeres haverok kezdtek el járni. Hogyan sikerült őket bibliai gondolatokkal megszólítani? 1984-ben, amikor kezdtük a Kallódó Missziót, az egyháziasságban volt egy kis vagányság, más volt a megítélése, mint most. És tudjuk, hogy a drogos szubkultúrában mindig volt egyfajta értelmiségi ellenzékiség. Talán ezzel is magyarázható, hogy nagyon gyorsan, pár hét alatt sokan lettünk; volt, hogy 30-40-en szorongtunk abban a kis helyiségben a fasori lelkészi hivatalban, rövid időn belül kevés lett a heti egy alkalom. Beszélgettünk az Igéről, gitároztunk, énekeltünk, kézen fogva mondtuk a Miatyánkot. Voltak csak beszélgetős-teázós napok, ma úgy neveznénk, hogy szabad interakciós csoportok, akkor ezt a kifejezést még nem ismertük. A végén már mindennap ezzel foglalkoztam, nagyon rendes főnököm volt, az esperes úr, támogatott ebben. Aztán az évek során drogterápiás otthonok, drogkonzultációs irodák, prevenciós szolgálat, akkreditált továbbképzések jöttek létre, becsszó: Isten segítségével. Hogyhogy nem nyúlt ön is a kábítószerekhez? Nem közösítették ki azzal, hogy nem elég vagány? Akkor azt mondtam, hogy tudok én hülye lenni szer nélkül is. És valóban tudtam, volt, hogy az asztalon táncoltam vagy üvöltöttem a pesti éjszakában. Ma már tudjuk, hogy

| INTERJÚ |

tok, leszek?”

„A szerhasználat elleni küzdelem legfontosabb bástyája mégiscsak a jól működő család, ezt követi az iskolai szeretetteljes légkör.”

2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

genetikailag is van erre hajlamosító tényező. Az én személyiségem más, nem azt mondom, hogy jobb, mert sok dologban rosszabb vagyok, mint a drogosok, egyszerűen engem nem „hív” a kábítószer. Én egy somlói galuskának nehezebben tudok ellenállni, mint egy pohár sörnek vagy egy füves ciginek. Bevallom, egyszer drogoztam. Spanyolországban voltunk házibuliban teológus barátokkal, és ott a hasis ment körbe. Én is kipróbáltam, de nem éreztem semmit. Láttam, hogy a többiek le vannak lazulva. Én ezt ma is elmondom a továbbképzéseken, hogy a drogozás nem csak kémia. A drog, a kémia és a személyiség, ezek együtt adják a flash-t. A drogosoktól tudjuk, hogy van, aki rákészül, főleg a hallucinogénekre, megtervezi, hogy ő „utazni” fog. Mivel én kontrolláltam magam és nem tudtam ellazulni, ezért nem éreztem semmit az anyagtól, még a fejem sem fájdult meg. Viszont együtt kell éreznünk azokkal az embertársainkkal, akiknek másképp van felépítve a szervezetük vagy a személyiségük, és könnyebben elcsúsznak. Említette, hogy szorongott és szorong ma is. Talán ezt mindannyian ismerjük. Mivel tudja ezt oldani? Vagy ezzel együtt kell élnünk? Én ezt az utóbbit képviselem, és a klienseknek is azt mondom: fogadd el, hogy szorongsz, mert nem az a bátor, aki nem fél. Bátor az, aki fél, és mégis mer. Fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, úgy kell berendezni az életet, hogy ezt valamiképpen be kell kalkulálni. El kell fogadni, hogy néha hebegünk-habogunk, abban a pillanatban például, amikor nem tudunk jól improvizálni. A többágú rehabilitációs intézetekben sokféle sorssal találkozott. Nem félt az agressziótól? Nem mondta soha, hogy „na jó, ez már nekem is sok”? A rehabon volt már kétszeres gyilkos is. Olyannal, aki egy embert ölt, minden évben találkozunk. Sőt, a legtöbb kliensünk rendszeresen verekedett az utcán, mielőtt hozzánk került. Egyetlenegy ilyen rossz élményem van. Húszéves, agresszív félcigány kislány volt, közel állt hozzám. Egyszer nagyon kifordult önmagából, semmilyen előzménye nem volt annak, hogy ellenem akar fordulni. Egy boxergyűrűvel támadott, mondta, hogy pépesre ver és megöl. Én annyira megrémültem, hogy futottam a fasori templomtól át a Király utcán, ott beugrottam egy lépcsőházba, de észrevett. Valahogy továbbfutottam. Az Astoria hotelben már könyörögtem, hogy hadd telefonálhassak haza, és akkor a bátyám értem jött motorral. Valószínűleg olyan anyagot használt, amitől nem tudta, mit csinál. Ez volt az egyetlen. A rehabon átéljük, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Ha mi szeretettel fordulunk hozzájuk, nagy valószínűséggel ők is tisztelettudóak maradnak. Újságíróként, illetve drogpreventorként magam is megkaptam már, hogy miként beszélhetek drogokról, ha soha nem hasz18 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

ÖNKÉNTES LEHETŐSÉGEK A DROGMISSZIÓBAN Szerhasználó tinik rehabilitációja címmel konferenciát szervez a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának Fiatalkorúak Rehabilitációs Otthona szeptember 14-én Ráckeresztúron. Lesz csoportfoglalkozás-bemutató, művészetterápiás megközelítés, „élő könyvtár” – felépülőben lévő klienseik és kollégák beszélnek életükről. Szó lesz arról is, hogy milyen önkéntes lehetőségek vannak a református drogmisszióban. A konferenciára védettségi igazolvány birtokában lehet regisztrálni. Bővebben a Tini Rehab – Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonának Facebook-oldalán.

| INTERJÚ |

náltam azokat. Az én válaszom az szokott lenni, hogy a színész, aki gyilkost játszik, nem öldökléssel készül a szerepére. Ön mit mondana egy ilyen kérdésre? Azt, hogy a kábítószermegelőzés nem a drogokról szól. Ez olyan, mint amikor vitaminokkal erősítjük az immunrendszerünket. Mi azokat a lelki vitaminokat adjuk, amelyek szükségesek a személyiségfejlődéshez. A mai fiatalok sokszor azért drogoznak, mert nem ütésállóak. Gondoljunk az ükanyáinkra, nagyanyáinkra, ők mennyit szenvedtek, és bírták. Nem minden problémának van megoldása. Sőt, Jung azt mondja, hogy az igazi problémáknak nincs megoldása, azokat csak elhordozni lehet, és elfogadni az életet olyannak, amilyen. És persze a másik oldal is fontos, hogy tudunk-e problémamegoldók lenni. Tudunk-e tenni azért, hogy valamit elérjünk, vagy csak várjuk a sült galambot. Az ütésállóság az egyik legnagyobb kincs, amit a család adhat, viszont a modern társadalmakban ez egyre nehezebb feladat elé állítja a szülőket. A szerhasználat elleni küzdelem legfontosabb bástyája mégiscsak a jól működő család, ezt követi az iskolai szeretetteljes légkör. Azzal kezdtem a beszélgetést, hogy szeretném megismerni Erdős Esztert, mint embert, de nem tudunk elmenni a szakma mellett, hiszen Erdős Eszter maga a szakember. Mégis, szeretném, hogy a családról is beszéljünk. A gyerekeim civilek, aranyosak. Most születik az unokám, pár nap múlva nagymama leszek. Családtagként bánunk a kliensekkel is, az ünnepeket együtt töltjük, éppen ezért nagy családom van. Bevallom, rengeteg bánat van emberileg a szívemben, a misszióban mégis hálás és boldog vagyok, mert láthatom Isten munkáját. Van-e bármi, amit megbánt? Miből merít erőt? Mindig mosolyog, most is. Én azt látom, azt gondolom, hogy jól van. Rengeteg dolgot megbántam az életemben. Nem tudtam mindig bölcs lenni. Példaképem nagyon sok van. Például az a lelkész házaspár, akikhez ifjúsági órára jártam, Pánczél Tivadar és felesége, Áci néni. Teréz anya a legnagyobb példaképem, ő nem a sikerorientált klientúrát kereste, hanem a haldoklókkal foglalkozott. Böjte Csaba atya is, aki az árva gyerekek megmentésére tette fel az életét, fantasztikus, hogy mindezt milyen hitelesen csinálja. A lelkészek és a kollegáim között is sok példaképem van, sőt, a kliensek között is, hiszen az életük legnehezebb harcából győztesen tudtak kijönni, ezért nagyon tisztelem őket. Mondhatom, hogy egy kicsit minden ember a példaképem. Úgy vagyok, mint Pál apostol: „a bűnösök között az első én vagyok”. Mindig kevesebbnek érzem magam más emberek társaságában, mert azt látom, milyen jó a személyiségük, milyen jól tudnak beszélni, milyen sok jót tettek. Sokan önt tartják példaképnek. Nem véletlen, hogy 2019ben Női példakép lett, a Szuper WMN-díj civil kategóriájának

győztese. (Díj a bátor nőknek, akik egész életükkel „példát mutatnak mindannyiunknak kurázsiból és igazságérzetből”, és akik „rendíthetetlen lelkesedéssel, elképesztő erőkkel” állnak ki mások jogaiért, lehetőségeiért.) Nem tudok elmenni amellett, hogy kormányok jöttek-mentek, Erdős Eszter tette a dolgát. Támogatták és elismerték a munkáját innen is, onnan is. Ez keveseknek adatik meg. Hogyan sikerült ezt elérni? Ezt én sem tudom. (Mosolyog – a szerk.) Lehet, hogy azért, mert a drogtéma, az olyan periférikus. Arra is büszke vagyok, hogy a református egyház akkor kezdte a drogmissziót, amikor szó nem volt még finanszírozásról. Ráckeresztúron 1987 februárjában úgy indult el a drogterápiás otthon, hogy csak tíz évvel később, 1997-ben fogadta be az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) mint kórházat. Az egyház az összes részlegünket úgy indította el, hogy még nem volt normatíva. És arra is büszke vagyok, hogy most is van olyan drogprevenciós részlegünk, ahol nincs állami hozzájárulás. Nyilván nem baj, ha valaki a finanszírozásból él, pénz nélkül ugye nehéz várat építeni. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy miközben sok gyengesége miatt sokszor bántják az egyházat, azért lássuk meg azt is, hogy az egyház szép dolgokat is tudott és tud tenni. Odaállt annak idején is és most is egy olyan szolgálat mellé, amely például a nyolcvanas években még egyáltalán nem volt trendi. Sokat halljuk ma, hogy az egyháznak nehéz a dolga a fiatalok megszólításában. Kevés a fiatal a gyülekezetekben, nem tudják szűkíteni a távolságot a generációk között. Erdős Eszternek ez is sikerül. A rehabilitációs intézetekben a függők nagy része megtér, hívő ember lesz. Mi az a plusz, amit ön bele tud tenni ebbe a kapcsolatépítésbe? Én egyáltalán nem vagyok „superwoman”, sok mindent elrontottam az életemben, a mai napig vannak olyan elhatározásaim, amelyekben végül alulmaradok; de ha tudok másoknak segíteni, az egyedül Isten érdeme. Amivel mi lefegyverezzük a fiatalokat, az egyrészt az őszinteségünk, mi vállaljuk önmagunkat: tudunk beszélni a gyengeségeinkről, a harcainkról, a bűneinkről is. Én ezt nem receptként mondom, csak azt mondom el, hogy nálunk szerintem mitől működik. A másik, amire hangsúlyt fektetünk, hogy nem mi prédikálunk. Az istentiszteleten tíz percnél többet soha nem beszélek, de még az is interaktív. Lehetőséget adunk a híveknek, hogy a saját hitükről vagy a saját hitre jutási vágyukról – mert lehet, hogy még csak szeretnének hinni – beszéljenek. Ezek a bizonyságtételek a megtérést segítik. Ha gyülekezeti lelkész lennék, akkor a mai eszemmel erre törekednék: megpróbálnám úgy alakítani a légkört, hogy a gyülekezeti tagjaim aktívabban tudjanak bekapcsolódni a szolgálatba, de nemcsak akkor, amikor árkot kell ásni vagy le kell kaszálni a füvet, hanem akkor is, amikor lelki-szellemi dolgokról van szó.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 19

| SZEMLE |

Játsszunk az irodalommal! „Miért jó a tevékenység- és felfedezőalapú, összművészeti irodalomtanítás?” címmel tartott beszélgetést és könyvbemutatót a Kálvin Kiadó és a Református Tananyagfejlesztő Csoport a Vörösmarty téren megrendezett 92. Ünnepi Könyvhéten. A kortárs és klasszikus magyar szerzők verseit és meséit ILLÉNYI ÉVA tartalmazó, négykötetes irodalmi szöveggyűjtemény-sorozatnak (Kezd őszülni a nyár, Angyalmese, Gólyahír és Napraforgó) Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt a szerkesztői. A pedagógusmúlttal rendelkező szerzőpáros szöveggyűjteménye elsősorban kisiskolásoknak szól, és olyan pedagógusoknak, akik nyitottak arra, hogy egy kicsit többet is átadjanak, mint amennyit a tanmenet elvár. Sokat hallunk ma az élménypedagógiáról, miként kapcsolódik az irodalomhoz? – tettük fel a kérdést a kiadványok szerkesztőinek. – Élménytársadalomban élünk. Mindig a legújabbra, a legmodernebbre vágyunk, arra, hogy a legtöbb adrenalint termelő élményben legyen részünk. A pedagógusoknak szóló mód­ szertani anyagunk nem élmény­pedagógia-alapú, de ilyen elemeket éppúgy tartalmaz, mint művészetpedagógiát, vagyis komplex, tevékenységalapú program – mondja Miklya Luzsányi Mónika. – A 9-10 éves életkor a rácsodálkozás, a gyönyörködés, a felfedezés, a játék kora, de a problémák felismerése, a kalandok kora is itt kezdődik – veszi át a szót a másik szerkesztő, Miklya Zsolt. – Ezek átélésével, a tapasztalatszerzéssel alakul ki az a fogékonyság és érzékenység, amely a hitbizonyosság, az etikai normák felé is sikerrel vezetheti a gyerekeket. A szöveggyűjtemény olvasása közben az olvasó kipróbál dolgokat, felfedez törvényszerűségeket. Sokkal inkább lehet úgy pedagógiai hatást elérni, hogy a teljes gyerek megmozdul, elkezd játszani, felcsillan a szeme. A gyermekantológiák mellé készült négy Ötlettár pedagógusoknak, a benne szereplő foglalkozástervek segítségével nemcsak a verbális intelligencia fejleszthető, hanem több képességterület is összekapcsolható, akár tanórán belül is. Ezek nem hittanórákat jelentenek, hanem olyan tevékenységekbe vonjuk be a gyerekeket, amelyek keresztyén értékrendre épülnek, így nem egyházi iskolában is éppúgy elő lehet venni a tanegységek jó részét – mutatja be a kiadványt Miklya Luzsányi Mónika. – A „tananyagot” a Református Tananyagfejlesztő Csoport felkérésére fejlesztettük, így elsősorban református iskoláknak készültek a kiadványok, a keresztyén értékrend szerint, amely viszont egyben az európai kultúra alapja is, így nem áll messze senkitől. Azt szokták kiemelni a pedagógusok, hogy ez az Ötlettár olyan, mint egy terített asztal, amelyről mindenki azt vehet 20 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

le, ami számára érdekes, ami az ő gyerekeit táplálja – folytatja Miklya Luzsányi Mónika. – Ez a szövegválogatás gyerekantológia. Az volt a célunk, hogy olyan olvasmányt adjunk a gyerekek kezébe, amely bevonja őket az olvasásba, hogy ne tankönyvként kezeljék, hanem igazi olvasmányként, amel�lyel behúzódnak a kuckójukba, amellyel jó együtt lenni. Ez az irodalom lényege. A jó szöveghez még nem kell a pedagógus, elég az, amit az irodalmi alkotás nyújt. A pedagógus ahhoz kell, hogy különféle aktivitásokkal segítsen elmélyíteni, feldolgozni az elsődleges olvasmányélményt. Az egyik tanítónő mesélte, hogy őszi szünetre feladott két témát az egyik könyvből: mindenki szabadon választ, azt olvas el, amit akar, a következő alkalommal beszámolnak. Nem volt olyan gyerek, aki csak két szöveget olvasott volna el, és a gyerekek egymásnak ajánlgatták a szövegeket. Az a tapasztalat, hogy a gyerekek nem tudják letenni a szöveggyűjteményt – meséli Miklya Zsolt. Fontos, hogy az olvasó találja meg saját magát a könyvben, hogy hozzá szóljon, az ő életéről – folytatja Miklya Luzsányi Mónika, szintén felidézve egy történetet: – Most nyáron felújítás volt nálunk, ott dolgozott a kőműves mester és elhozta a kislányát, aki harmadikos volt. Adtam neki egy könyvet, hogy olvasson. Két óra múlva kimentem az udvarra. És a kislány ragyogó szemekkel mondta: „Móni néni, megtaláltam az apukámat a könyvben.” Csodálkozva néztem, mutatta Illyés Gyula A mester című versét. „Mert az én apukám is így sorba rakja a szerszámait, és az én apukám is örömöt visz az embereknek.” Kell ennél több az irodalomból? Készült egy tizenkét részes hangoskönyv is olyan applikáció formájában, amely a gyerekek digitális tudására épít, mozgóképes, lapozható könyv. Miklya Zsolt elárulta, hogy már készül a játékos szöveggyűjtemény az első és második osztályosoknak. 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Nem csak levéltári adat

A szerző író

Fotó: Kalocsai Richárd

Nemrég az anyakönyvi bejegyzéseket frissítettem, és ahogy próbáltam az apró rubrikákba belesűríteni az adatokat, belém vágott a gondolat, milyen kis helyen elfér, amit feljegyzünk. Egy név, a vallás, foglalkozás, cím, néhány dátum. Az élet legnagyobb örömei és legnagyobb fájdalmai a nagy könyv egy-egy vastag sorába rejtőznek. Születés és újjászületés, szerelem és búcsúzás, de az elidegenedés mindenféle jele is megtalálható a vaskos anyakönyv lapjain. Volt idő, amikor sokat olvasgattam jóval régebbi anyakönyveket. Kutattam, jegyzeteltem több száz éves bejegyzéseket, és végül módszeresen fel is dolgoztam az adatokat. Érdekesek voltak a

statisztikák, a népesség változásának folyamatai. Izgalmas volt, miként változott közben a nyelv, vagy foglalkozásnevek, társadalmi besorolások és rangok hogyan módosultak. Majdnem mindenki földmíves volt, de a csepi (ma csépi) anyakönyvben Vörösmarty Mihály sem költőként van bejegyezve keresztszülőként, hanem mint földbirtokos úr. Végigkövethető volt az is, hogy a betegségeket eleinte a tüneteik alapján azonosítottak, és viszonylag későn vált egzaktabbá, némileg mégis semmitmondóvá a „halálok” rubrika. Hiszen valahogy sokkal többet jelent az, hogy egy idős ember „végelgyengülésben” visszatér Teremtő Urához, mint hogy „szívelégtelenség” okozza halálát. Az ember mégis leginkább a lassan kibontakozó történeteknek örül. Volt olyan asszony, akinek végig tudtam követni élete alakulását pusztán az anyakönyvi bejegyzésekből, s a parókián töltött lányság, majd a rangon aluli házasság, a gyerme-

keinek a lecsúszása, cselédsorba kerülése sokat elárult egy született nemes lány szomorú sorsáról. Volt olyan is, amikor a bejegyző lelkipásztor maga szolgált egy kis adalékkal, mert őt is mélyen érintette, amit beírt. Bizonyos esetekben már maga az íráskép árulkodott. Egy lelkész, aki a saját házasságkötését jegyezte be, szokásos szépírását elhagyva förtelmes nagybetűkkel írt, nyomát hagyta önnön jókedvének. Szinte hallani lehetett azt a vidám háttérzajt, amely zsongott a háta mögött, miközben pennája karcolta a vastag papírlapot. Mások néhány szó erejéig további üzeneteket is hagytak az utókor számára. Emlékszem, milyen izgalmas volt a rendkívül sűrűn, latinul bejegyzett keresztelési adatok között megtalálni azt az édesapát, aki „kuruc” volt. Milyen döbbenetes volt, amikor több száz áldozatot szedett egy kis faluban a pestis, és a lelkész gyakorlatilag csak a járvány elejét és végét tudta konstatálni, miközben maga is eltemette feleségét. Mennyi információt rejtett az az egyetlen adat, hogy az egyik lelkész szolgálólányának angol volt a neve. Egy peregrinus teológus, aki valószínűleg Angliából vagy Skóciából hozott szolgálólányt, de nyilván feleséget is, és aki nem véletlenül volt ott a messzi egyetemen, hiszen intelligens, művelt írása önmagáért beszélt. A nemesi faluban pedig nagyon nem volt mindegy, hogy egy gyermeknek kik a keresztszülei, általában társadalmi rang és vagyoni helyzet alapján hatalmas falak választották el egymástól magukat a nemesi családokat, akik pedig egy „vérséghez” tartoztak. Volt, aki közelebb került a „földmívesek” társaságához, volt, aki pedig „ágens urakat” tudott meghívni gyermeke keresztelőjére. Amikor manapság bejegyzünk adatokat a gyülekezet anyakönyvébe, és azt a néhány sarkalatos pontot beírjuk, amelynek rovata van, kérdés, mennyit árulunk el egy-egy életről. Késői korok majd érdeklődnek az idei „Covid”-bejegyzések iránt, miközben olykor kérdőjellel kellett nekünk is bejegyezni. „Covid – már gyógyult volt”, írom. Ha más nem, egy kor bizonytalanságáról egészen biztosan árulkodni fog mindez. De azért az igazán izgalmas az lenne, ha az is kiderülne, egy-egy család a kereszteléskor vagy esküvőkor hogyan kerül egyáltalán a gyülekezet és az egyház látókörébe. E kérdéstől pedig még érdekesebb a történet, hiszen már nemcsak az emberről szól, hanem Istenről.  2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Elárvult könyvek Csengetnek. Idős bácsi áll az ajtóban. – Hoztam a könyveket – mondja. Unokái már emelik is a négy megrakott szatyrot. Egy részüket kipakoljuk a lelkészi hivatal asztalára. Lássuk, mi a kínálat. Klasszikusok. Magyar és világirodalom. Petőfi, Jókai, Arany, Móricz, illetve Balzac, Verne, Dumas és a többiek. Bevillan egy kép. Gimnazistaként Attilával, a későbbi bölcsésszel suli után folyton a környező antikváriumokat jártuk, hogy felépítsük a saját könyvtárunkat. Az életre szólót. Lelkesek voltunk, fiatalok, és nem sajnáltuk az értékes olvasnivalóra a kevéske zsebpénzünket. Az otthoni polcokon pedig gyűltek a könyvek. Lelkesedésünket látva a magyartanárnőnk hosszú jegyzéket is lediktált nekünk azokról a könyvekről, amelyeket olvasásra ajánlott. Azóta eltelt harminc év, s itt ül mellettem Imre bácsi és a két ifjú unoka. A nagytata letette terhét. Szerette volna, ha a hosszú élete során összegyűjtött értékes könyvtára jó kezekbe kerül. Ne járjon úgy, mint az, akinek egy városi kuka mellé tették ki utódai a könyveit, három megrakott zsákban. Imre bácsi hallotta, hogy befogadjuk az elárvult könyveket, és új otthont, új polcot, új olvasót keresünk nekik. Azt akarta, hogy szellemi öröksége, ha már az unokákat nem érdekli, másutt jó kezekbe kerüljön. Könyvtáros számolt be arról, hogy szinte hetente megkeresik egy-egy elárvult könyvtár sorsának rendezésével. Legtöbbször az eltávozott szülő hozzátartozói, akiknek a könyv útban van, de van annyi jó érzés bennük, hogy nem akarják kitenni az utcára. A könyvtár már nem tud több kötetet fogadni, nem fér a sok-sok árvaságra jutott kiadvány. Könyvmentő alapítvány is létezik már az elárvult kötetek új gazdához kerüléséért dolgozva. Imre bácsi megnyugodva távozik, mi pedig meghirdetjük a sajtóban az őszi könyvválogatást. Klasszikusok ajándékba. És jönnek. Nem tömegével, nem izzik a telefonvonal, de azért befut néhány érdeklődő hívás. Majd jönnek is. A legnagyobb szerencse egy olyan család, akik imádják a könyvet. A szülők és gyerekek röpke félóra alatt kiválogatják a rendelkezésre álló mennyiség több mint felét. Aztán mások is jönnek, és pár nap alatt Imre bácsi könyveinek zömét már új kezek lapozzák. Gyakran azt érezzük, lesajnált, nem értékelt, szélmalmokkal vívott harc a könyvmisszió ebben a velejéig digitalizált világban. A jobb sorsra érdemes, hányatott sorsú, szebb időket látott, régebben nagyon becsült könyveknek keresünk új otthont. De lám, lassacskán mégiscsak gyarapodnak az otthoni könyvtárak, és az elárvult könyvek új családra lelnek.  FÁBIÁN TIBOR

LXV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM, 2021. SZEPTEMBER 12. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Elindult az első szemeszter 9 771419 856007

„NE ÉRD BE KEVESEBBEL, MINT AMIT AZ ISTEN NEKED AKAR AJÁNDÉKOZNI!”

21037

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 22 22 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| EGYHÁZI ÉLET |

A járvány kezdete óta először találkoztak a presbiterek A megújulás szükségességének hangsúlyozásával és konkrét tervekkel állt ki Bor Imre, a Magyar Református Presbiteri Szövetség egy évre megválasztott elnöke az Országos Presbiteri Konferencia résztvevői elé. Viczián Miklós korábbi elnök a szervezeti átalakulás szorgalmazása mellett az elmúlt időszak munkáját is bemutatta. A szervezet a koronavírus-járvány kezdete óta első közösségi alkalmát tartotta szeptember másodika és negyedike között. A négynapos találkozón átadták a Kanizsai Pálfi János-díjakat is.

Az Országos Presbiteri Konferenciát Tatai István hatvani lelkipásztor áhítata nyitotta meg

Négy év munkáját foglalta össze a konferencia első napján mondott előadásában Viczián Miklós, aki 2017 és 2021 között állt a szövetség élén. Az általam vezetett időszakot leginkább a válságmenedzselés jellemezte, hiszen irodánk kiégett a Ráday utcai kollégiumtűz miatt, a bíróság megkérdezésünk nélkül átsorolt minket vallási szervezetté, végül pedig jött a koronavírus-járvány, amely szintén rányomta a bélyegét a szövetség életére – fogalmazott Viczián Miklós, aki úgy látja, átmeneti időszakban vezethette a Presbiteri Szövetséget, hiszen a szervezet tagsága elöregedett, és fiatalok bevonásával megújulásra van szükség. Ezt a megújulási folyamatot a tavasz óta elnökként tevékenykedő Bor Imre igyekszik elősegíteni, aki konkrét tervekkel és eszközökkel próbálja egyéves mandátuma alatt ösztönözni, hogy minél több gyülekezet presbitere kapcsolódjon az országos szervezet életébe. – A Presbiteri Szövetségnek az elkövetkező években három dologgal mindenképpen foglalkoznia kell: szükség van általunk szervezett képzésekre, ismeretátadásra; ugyanilyen fontos a gyakorlati példák, tapasztalatok kicserélése, megosztása, az eszmecsere arról, hogy egy-egy közösség ho-

gyan oldott meg sikeresen bizonyos kérdéseket; valamint szükséges a presbiterek egyéni kegyességi életét, gyakorlatát is elősegíteni – mondta Bor Imre, aki a négy egyházkerület presbiteri vezetésével való szorosabb együttműködését is szorgalmazza. A Presbiteri Szövetség négynapos konferenciáján áhítatok és bibliatanulmányozás mellett többek között a gyülekezet feladatairól, a hit megéléséről és a többi felekezettel kialakított viszonyról szóló előadások is elhangoztak. Péntek délután az elnökség átadta a 2015-ben alapított Kanizsai Pálfi János-díjat. Az elismerést a hitről adott bizonyságtétel, a több cikluson át végzett református presbiteri szolgálat, a példamutató életvitel és az anyagi áldozatkészség elismeréseként ítélik oda az országos és területi elnökségek szavazatai alapján. A konferencián három világi tisztségviselő – a tavalyi és idei díjazottak: Gyurkó Miklós, a Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség elnöke, Judák Endre, a Presbiterképzési Bizottság elnöke és Pályi József, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke – is átvehette az elismerést, hiszen tavaly a járvány miatt nem tartották meg az átadóünnepséget.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

Új tanév a református felsőoktatásban A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szeptember 4-én, a Károli Gáspár Református Egyetemen szeptember 6-án nyitották meg az újabb tanév első szemeszterét, amelynek áldáskéréssel, kitüntetésekkel és az eddigi eredmények áttekintésével vágtak neki az egyetemi közösségek. FÖLMENNI AZ ÚR HÁZÁBA Négyszáznyolcvannegyedik tanévét kezdte meg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem idén. A négyszázhetven hallgatóval működő intézmény ünnepi tanévnyitó közgyűlését szeptember 4-én tartották a debreceni Nagytemplomban. Az istentiszteleten Püski Lajos prédikált. – Mindannyian tapasztaljuk, hogy változó világban élünk. Mégis, habár kétezerhatszáz évvel ezelőttről beszél, a 2Kir 22,1–5 olyan világot tár elénk, amely megdöbbentően hasonlít a miénkre – fogalmazott a lelkészi főjegyző, aki Jósiás király mintakereséséről, példaadó élet utáni vágyáról beszélt. – Te mit hozol magaddal? Milyen mintákat? Milyen példát a szülőktől, nagyszülőktől? Mi vagy ki vezérel? Mire vagy kire hallgatsz? – tette fel a kérdést Püski Lajos, majd folytatta: – Nagyszerű dolog, ha keressük az örökkévaló Istent, és úgy kezdjük a tanévet, hogy az Úr házába megyünk. Ha engedjük, hogy Isten szava szíven találjon, akkor lesz megújulás és megtartatás. Az Örökkévaló hív az ő szövetségébe, amelyet mindig meg kell újítani. Baráth Béla Levente rektor tanévnyitó beszédében kiemelte, az egészségügyi válsághelyzet miatt figyelmünk napjainkban könnyedén a jelen nehézségek rabjává válhat. – Ebben az időszakban fontosnak tartom, hogy egyetemi közösségünk szemlélje tágabb perspektívában a maga helyzetét, és legyen tekintettel múltbeli örökségére. Rendkívüli krízis esetén is meg lehet tartani az értékmentés és -teremtés útját. A távoktatás alatt több tanulókör alakult ki – ezeket a jó gyakorlatokat érdemes megtartani – hangsúlyozta Baráth Béla Levente. A rektor azt is bejelentette, hogy az őszi félévben a tanórákat, az istentiszteleti és egyéb közösségi alkalmakat – az óvintézkedések betartása mellett – jelenléti formában tervezik megtartani. Vitéz Ferenc oktatási rektorhelyettes irányításával köszöntötték az új hallgatókat, akik fogadalmat tettek: több mint száz elsőéves hangja fonódott össze a Nagytemplomban. Petkes Piroska Judit szenior, a Hallgatói Önkormányzat elnöke is köszöntötte a jelenlévőket, és a kórházi lelkigondozói gyakorlatra készülők is fogadalmat tettek Hodossy-Takács Előd intézetvezető segítségével. A tanévnyitó közgyűlésen demonstrátor lett és oklevelet kapott Fazakas Bettina Dóra (Újszövetségi Tanszék), Szalay 24 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

„Ha engedjük, hogy Isten szava szíven találjon, akkor lesz megújulás és megtartatás.” (Püski Lajos)

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

Kont András (Bibliai-Teológiai és Vallástörténeti Tanszék) és Klément-Balla Zsófia (Ószövetségi Tanszék). Az ünnepség lezárásaként Baráth Béla Levente Isten áldását kérte a tanévre, és hangsúlyozta, hogy a közösség, az együttlét, a bekapcsolódás olyan kulcsszavak, amelyek a tanévkezdés fontos üzenetei lehetnek mindannyiunk számára.

LEGYETEK ÁLDÁSSÁ

„…a távoktatásban helytálláshoz nem csupán megfeszített munkára, hanem hitre és szeretetre is szükségünk volt.” (Czine Ágnes)

A Károli Gáspár Református Egyetem tanévnyitó közgyűlését a budapesti Pozsonyi úti református templomban tartotta. – A Károli a büszkeségünk, hálásak vagyunk az Istennek ezért az egyetemért – kezdte igehirdetését Steinbach József. A püspök arról beszélt a 127. zsoltár alapján elmondott prédikációjában, hogy amikor az egyetemi közösség Isten áldását kéri a következő tanévre, akkor fontos tudatosítani, mi az áldáskérés lényege: – Az áldott Isten megáld bennünket, hogy áldássá legyünk. Isten áldott, hiszen idő fölötti, szent, tiszta és igazságos, ő az egész teremtett világ ura. Áldása azt jelenti, hogy megajándékoz bennünket mindazzal, ami az övé – fogalmazott az elöljáró, aki a hallgatókhoz fordulva hangsúlyozta: Isten többet ad, mint azt bárki el tudná képzelni. – Ne érd be kevesebbel, mint amit az Isten neked akar ajándékozni! Az ő ajándékai révén mi is betagozódhatunk az isteni rendbe és áldássá lehetünk, hiszen rombolás helyett építeni és jobbítani tudunk. Az 1993-ban alapított református felsőoktatási intézmény tanévnyitóján Czine Ágnes rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettes külön köszöntötte azt a kétezernyolcszáztizenkét elsőéves hallgatót, akik ebben az évben kezdik meg tanulmányaikat. A rektorhelyettes az elmúlt tanév koronavírus okozta próbatételeiről és a novembertől folyó online oktatás ellenére elért sikerekről is beszélt. Az elmúlt évben kétezernégyszázhatvankilencen szereztek diplomát az egyetemen. A felvételin a vezetők azt tapasztalták, a fiatalok töretlenül érdeklődnek az intézmény iránt, leginkább a bölcsészettudományi kar, azon belül is a pszichológia szak népszerű. A legfiatalabb, a Szociális és Egészségtudományi kar iránt is egyre többen érdeklődnek, a szociális munka, a szociálpedagógia, az ápolás és a betegellátás szakokon nyolcvanhét százalékkal nőtt a felvettek aránya. – Huszonnyolc éves az egyetemünk, amelynek jogelődje, az 1855-ben alapított Pesti Teológiai Akadémia erős biblikus alapokra, protestáns hagyományra épült. Ez segítségünkre volt tavaly, hiszen a távoktatásban helytálláshoz nem csupán megfeszített munkára, hanem hitre és szeretetre is szükségünk volt – mondta Czine Ágnes. A rektorhelyettes az egyetemi lelkészek által vezetett lelki munka részletezésén túl kitért a hallgatók által elért tudományos eredményekre és az intézményben folyó sportéletre, külön köszöntve a náluk tanuló vagy korábban itt tanult olimpikonokat, Európa- és világbajnok sportolókat. Az ünnepség az elsőéves hallgatók eskütételével ért véget.  SZIRÁK SÁRA, BALOGH-ZILA TEODÓRA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA, DERENCSÉNYI ISTVÁN

2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Az országos református tanévnyitó után az egyházi felsőoktatási intézmények hivatalos évkezdése is megtörtént, ezért ezen a héten az iskolai órák vagy előadások között gyorsan elfogyasztható, finom tízórait ajánlunk olvasóinknak. HÁZI MÜZLISZELET

Hozzávalók: 40 g földimogyoró, 40 g mandula, 30 g tökmag, 120 g zabpehely, 60 g tönkölybúzaliszt, 120 g méz, 1 ek citromlé, 40 g aszalt meggy, 40 g aszalt áfonya

Egy serpenyőben megpirítjuk a mogyorót, a mandulát és a tökmagot, majd egy tálban összekeverjük azokat a liszttel, az aszalt meggyel, az áfonyával, a citromlével és a tönkölybúzaliszttel. Közben egy másik edényben felmelegítjük a mézet, majd a már meglévő keverékhez adjuk. A jól összekevert masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsiben elegyengetjük, és húsz percig 180 fokos sütőben sütjük. Hagyjuk kihűlni, szeleteljük fel, és tegyük az uzsonnás táskába.  FOTÓ: PEXELS.COM

26 Reformátusok Lapja

Jékely Zoltán Másodvirágzás című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 2. Az idézet első sora (S, K, Y, T, Á). 13. Rossz kívánság. 14. Egykor. 15. Hűséges, régies szóval. 16. Préri közepe! 17. Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész (Pál). 18. A sivatag hajója. 19. Vetíthető állókép. 21. Ifjúsági Magazin, röv. 22. A három fázis betűjele. 24. Majdnem jós! 25. Félelem! 27. 27. Orosz költő (Alekszandr Alekszandrovics). 29. Égéstermék. 31. Szláv férfinév. 33. Testvér, testvérek közt. 34. Megálljunk csak! 36. Fogadalom része! 37. Válogatott labdarúgó (András). 39. Nyű. 41. Személyénél. 43. Zala megyei község. 45. Juttatná. 46. Flegma. 48. Romhányi József családja. 50. Fogságban van! 51. Egymást követő betűk a magyar ábécében. 52. Lombszőnyeg. 54. Esni kezd. 56. Késő romantikus brit zeneszerző (Edward). 58. A Garam szlovák neve. 59. Ráday Imre. 60. Dél-afrikai autójel. 62. Bécsi fagylalt! 63. Meister Éva. 64. Rádium és hidrogén vegyjele. 66. Sajtféleség. 68. Katonai egység. 71. Folklór eleme! 73. Radon és jód vegyjele. 74. Pest megyei falu. 75. Arcrész. Függőleges: 1. Az idézet második sora (M, B, T, D, K, U). 2. Az ámítás görög istennője. 3. Barátságtalan. 4. Személyes névmás. 5. Noszvaj része! 6. Csónak. 7. Állat alá terített szalma. 8. A hét vezér egyike. 9. Közép- és hosszútávfutó (Sándor). 10. Indulatszó. 11. Röhejes részlet! 12. Színvonal. 17. Madárketrec. 18. Vissza: a távolabbi helyen. 20. Diabáz páros betűi. 23. Csavar. 26. Egyedüllét. 28. Orosz férfinév. 29. Édesipari termék. 30. Sauron birodalma Tolkien meseregényében. 32. Richard Strauss operája. 33. Érccel teli kőzet. 35. Forgástest. 38. Savval tisztít. 40. Gésa egynemű betűi. 42. Aján Tamás. 44. Várát Dobó István védte. 47. Egyesület egyedével kapcsolatos. 49. Angol főúri cím, névelővel. 53. Tűzzel-…; mindenáron. 55. Kis Enikő. 57. Ráskai …, kódexmásoló apáca. 58. Keskeny rés. 61. Firenze folyója. 63. Az egyik evangélista. 65. Idecipelé. 67. A német ipari szabvány betűjele. 69. Némán zároló! 70. Török férfinév. 72. Végtag. 74. A kiütés jele. 75. Szamárium vegyjele. Az előző rejtvény megfejtése: Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem. (Zsolt 30,3)

2021. szeptember 12.

| GYERMEKEKNEK |

Csodálatos nap Néeának zúgott a feje, annyi minden történt azon a napon. Ilyen csodálatos napot még sohasem élt meg. Biztos volt benne, hogy egész életében emlékezni fog rá. Mint ahogy Jairus és családja, meg a szolgálók is mind. Sőt, egész Kapernaumban emlegetni fogják ezt a napot, és még az is lehet, hogy egész Izráelben is. Vagy ki tudja? Szerte a világon. Amilyen szörnyű fájdalommal indult a nap, olyan nagy öröm lett a vége. Mert a lánya halála porig sújtotta Jairust és egész háza népét. Szó szerint porig, mert a földön ülve jajgattak és gyászoltak. Ám Jairusnak egyszer csak eszébe jutott Jésua. Azonnal talpra ugrott, és lélekszakadva futott a főtér felé. Fogalma sem volt, hol keresse, de nem kellett sokáig tanakodnia, mert hamarosan meglátott egy nagyobb csoportosulást. Tudta, hogy ott kell lennie, hiszen amerre csak ment, nagy tömeg követte Jésuát. Bárki másnak gondot okozott volna áttörni ezen a tömegen, de Jairust annyira tisztelték, hogy amikor meglátták, utat engedtek neki. Az elöljáró Jésua lába elé borult: – Kérlek, kérlek, gyere el a házamhoz! Meghalt az én leánykám, az én egyetlenem. Még csak tizenkét éves volt – zokogott fel Jairus. – Csak te vagy, aki segíthet! Néea is futva érkezett a piactérre, de nem tudott Jésua közelébe férkőzni. Jairust sem látta, csak a hangja foszlányait hallotta ki a tömeg közepéből. Aztán valami kavarodás történt, valaki csodát kiáltott, Istent dicsőítették, de Néeának fogalma sem volt, mi történhet Jésua közelében. Tanácstalanul nézett körbe, amikor megérkeztek a szolgák Jairus házából. Utat törtek a tömegen, és kegyelettel megérintették Jairus vállát: – Meghalt a leányod, ne fáraszd tovább a Mestert! Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: – Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. Azonnal elindultak Jairus háza felé. Néea a nyomukban, de amikor odaért, Jésuát és Jairust már nem látta sehol. Az udvaron is csend honolt. Ada és a többi siratóasszony a porban ült, a zenészek, közöttük Ászáf a fejüket rázva taglalták az eseményeket. – Sült bolond ez az ember! – háborgott Héluél. – Láttam én halottat eleget! Az a kislány meghalt, az biztos.

Néea nem értette, mi történt. Az apja magyarázta el neki, hogy amikor megjött Jésua, annyit mondott: – Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! Erre persze sokan nevetni kezdtek. De Ászáf nem nevetett. Hanem feszült figyelemmel leste az ajtót, amely Bítia szobájába vezetett. Fogalmuk sem volt, mi történik, mert csak Jairus, Bítia anyja és néhány tanítvány mehetett be a szobába. Jóval később derült ki, hogy Jésua megfogta a leány kezét, és így szólt: – Leányom, ébredj! Azon a napon csak annyit láttak, hogy egyszer csak nyílik az ajtó, és Bítia anyja rohan ki rajta: – Él! Él! – kiáltotta. – Felült az ágyon, és enni kér! – És már rohant is a konyhába, hogy valami ételt készítsen a lányának. Néea nem tudta, mikor ment el Jésua, pedig szerette volna neki megköszönni, amit a barátnőjéért tett. De nem volt rá alkalma, mert az apja szorosan magához ölelte. Olyan szorosan, mint még soha. A lány érezte, hogy az apja arca könnyektől nedves. Hallotta, hogy mond is valamit, ahogy elfúló hangon suttogja: – Én nem is tudom, mi lenne velem nélküled. Drága kislányom. Én egyetlenem.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

HÍREK

Szeptember 14. Budapest – Nyugdíjas lelkészek bibliaórájára hívják a nyugalmazott lelkipásztorokat és lelkészözvegyeket kedden 11 órára a Kálvin téri gyülekezet (IX. Kálvin tér 7.) udvarában lévő épület 1. emeletén a szokásos terembe. Az áhítatot Czanik Péter nyugalmazott esperes tartja, Miklós Tibor, a Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület elnöke pedig a vakok és gyengénlátók között végzett missziójukat mutatja be. Szeptember 19–25. Budapest – Isten nem szégyelli népét! címmel evangélizációs hetet szervez a pasaréti református gyülekezet a közösség templomában (II. Torockó tér 1.). Az alkalmak vasárnaptól szombatig minden este 18 órakor kezdődnek, a befejező istentiszteleteket a következő vasárnapon 8 és 10 órakor tartják. Igét hirdet: Horváth Géza és Sípos Ajtony Levente lelkipásztor. Az alkalmak alatt gyermekfoglalkozásokat tartanak, hogy a szülők minden figyelmüket az igehirdetésre összpontosíthassák.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. Matek-német-angol korrepetálás, mmarosik@gmail.com, 06-70-249-2024.

Felavatták a Kiscsillag Óvodát Nagykanizsán Ünnepélyes keretek között átadták Nagykanizsán a 75 férőhelyes Kiscsillag Református Óvodát. A 450 millió forintos kormányzati támogatással épült intézményben idén két csoport indult, 2022 szeptemberétől pedig három csoportban valósulhat meg a keresztyén óvodai nevelés. Az istentiszteleten Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét, kijelentette: hálát kell adni az Úristennek az agilis, ambiciózus és elhivatott nagykanizsai gyülekezetért. A hálaadó istentiszteletet követően a kiscsoportos gyerekeket és az óvoda dolgozóit Hella Ferenc esperes áldotta meg. Balogh László, a város polgármestere ünnepi beszédében leszögezte: Hittük, reméltük és tudtuk, hogy ha szikla az alapkövünk és a Jóisten a zsinórmértékünk, akkor minden építkezés célba ér. Cseresnyés Péter miniszterelnöki biztos, államtitkár, országgyűlési képviselő beszédében kiemelte: a kormány 30 milliárd forinttal támogatta a református egyházhoz kötődő óvodaépítéseket országszerte. Minden új intézménnyel egy, a hagyományainkat, a magyarság értékeit átörökítő bástya született meg.  FORRÁS: REFORMATUS.HU, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA A HÉT KÉPE

PÁLYÁZAT

„A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese, egyetértésben a Foktői Református Egyházközség Presbitériumával, a 2013. évi I. törvény 61. § (1) szerint pályázatot ír ki a Foktői Református Egyházközség megüresedett lelkipásztori állására. A pályázat elkészítéséhez minden további információ csak a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye Esperesi Hivatalán keresztül (bacs-kiskunsagi.em@reformatus.hu, 06-30-310-9008) kérhető. 28 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

A verőcei Géza Fejedelem Református Általános Iskola kisdiákjai a Csattogó-völgyben megrendezett Völgyfesztiválon szeptember 3-án. A háromnapos összművészeti program részeként többek között hagyományőrző foglalkozásokon is részt vehetett a környékbeli iskolákból érkező több száz tanuló.  FOTÓ: KISS SÁNDOR

| EGYHÁZI ÉLET |

„Élünk, vagyunk és együvé tartozunk” Isten munkatársa A járvány miatt csak idén augusztusban kerülhetett sor Komor Csaba lelkipásztor beiktatására, aki az ünnepi alkalomnak helyet adó Vámospércsen kívül Nyíracsád, Nyírábrány, Nyírmártonfalva és Fülöp gyülekezeteit is vezeti. Komor Csabát néhány éve hívta meg Vámospércs, amely a legkisebb hajdúváros, református közössége mégis több mint 300 tagot számlál. „Mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” – hirdette az 1Kor 3 alapján az Igét az ünnepi alkalmon Derencsényi István. A Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott főjegyzője kiemelte, hogy bár a lelki vezetők az Isten munkatársai, munkájuk Isten nélkül semmit sem ér. – Egy lelkipásztornak tudnia kell, hogy egy gyülekezet pillanatnyi élethelyzetének megfelelően mi a teendője. Mint ahogy egy szakmáját jól ismerő kertész, földműves is tudja, hogy mikor milyen idénymunkát kell elvégeznie. Mi azonban azt is tudjuk, hogy a növekedést Isten adja – fejtette ki az igehirdető. Komor Csaba lelkipásztor prédikációja alapigéjének ezt választotta: „Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.” – A 42. zsoltár szövege olvasható a gyülekezet és a lelkész szemszögéből úgy is, hogy a feladatukat fogalmazza meg, azaz hogy szomjassá és vágyakozóvá tegyék az embereket az élő víz, az Úr után – hangsúlyozta a gyülekezet beiktatott lelkésze. Olyan hamar el tud csüggedni az ember, de erre van orvosság, méghozzá az, hogy reménykedünk az Istenben – emelte ki Vámospércs lelkipásztora, akinek saját bevallása szerint a lelkészválasztás ideje embert próbáló volt. Mindennapossá vált a vívódása, hogy mi Isten terve vele és a rábízott emberekkel, gyülekezetekkel, amikor csendesség közben a gúthi romtemplom ajtajában meglátott egy szarvast. Elmondta a 42. zsoltár szövegét, és a szarvas még mindig ott volt. A helyzet előhívta benne az énekeskönyvi zsoltár kevésbé ismert részletét: „Mert úgy megtartasz nappal, hogy éjjel vigassággal dicséreteket éneklek néked, erős őrizőmnek.” Reménység Istenben, ez a megnyugvás – emelte ki igehirdetése végén Komor Csaba, majd hozzátette: – Sok-sok szeretet és soksok énekelt imádság – ez az én gyülekezetépítési hitvallásom és programom.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET

Hármas ünnepet tart szeptember 17-én és 18án Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület: – Istené legyen a dicsőség, hogy a trianoni országcsonkítás után a leszakadt tiszántúli gyülekezetek 1921-ben önálló egyházkerületté szerveződhettek, majd – tizenkilenc esztendő lélekőrlő harca után – 1939-ben egyházkerületként is elismerést nyerhettek. A különleges ünnepséget precíz szervezés előzi meg, hiszen a koronavírus-járvány miatt ez a rendezvény is csak korlátozott létszámmal valósítható meg. – A meghívás elsősorban azon királyhágómelléki gyülekezeteknek szól, amelyeknek az alkalomra elkészíttetjük a zászlait. Az érintett kétszáznegyven egyházközséget csupán két-két fő képviselheti, így körülbelül ötszázan jönnek el a közösségekből. Megünnepeljük az egység napját is: összehívjuk a Generális Konventet, várjuk mind a hatvanöt egyházmegye elnökségét, egyúttal – immár két év kihagyás után – közgyűlést is tartunk – tájékoztatta a Reformátusok Lapját Forró László. A szervezést irányító főjegyző hozzátette, az esemény a Kárpát-medencei református tanévnyitóval lesz teljes, az ide érkező résztvevőkkel együtt összesen nyolcszázan ünnepelnek majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében, illetve udvarán. A meghívottak többek között részt vehetnek az egyházkerület százéves fennállása alkalmából tartott emlékkonferencián, amelynek keretein belül a gyülekezetek frissen elkészült címereit is megtekinthetik. A Rulikowski temetőben megkoszorúzzák a püspökök sírhelyét, és emlékkápolnát szentelnek fel. A rendezvény az ünnepi istentisztelettel, a Generális Konvent közgyűlésével, valamint Meleg Vilmos színművész, Brugós Anikó zenepedagógus, a Központi Református Kórus és Pécsi L. Dániel jelképművész előadásával lesz teljes. Habár a magyar református egység napját ilyenformán csak jelképesen ünnepelik meg, az esemény mégis a Kárpát-medence reformátussága egészének szól. Forró László erről így fogalmazott: – Hálát adunk, hogy száz év után is él az egyházkerületünk, és a többi leszakadt rész is életben van, a nagy református egyháztesthez tartozik. Élünk, vagyunk és együvé tartozunk.  2021. szeptember 12.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Nagyné Szücs Andrea csengersimai lelkipásztort kérdeztük. Rendkívüli és megtisztelő. Talán még elfogult sem vagyok, ha azt mondom, hogy az egyik legszebb templomban szolgálhatok. Tökéletesek az arányai építészetileg és a gyülekezet számára is, így bensőséges, családias közeget adó szakrális tér lehet a lelki otthonunk. A kazettás mennyezetet szemlélve többet tanultam, mint eddig bárhol. Hat rám: mintha segítene rálátni a teljességre. Talán azért van ez így, mert nyitott és vizuális típus vagyok.

Nagyné Szücs Andrea Csengersima, Császló és Csegöld lelkipásztora, mellette tréner. Harmincöt éves, a kilencéves Sára édesanyja.

3

1

Milyen az élet Csengersimán? Sokrétű. Egyrészt azért, mert nemcsak a gyülekezetnek fontos a templomunk, de turistaként is sokan jönnek hozzánk, így szállóvendégeink is gyakran vannak az ifjúsági házunkban. A templom és a környéke csendes, nyugodt, ez fel szokott tűnni a hozzánk látogatóknak is, ugyanakkor a gyülekezeti élet egy ilyen kis településen is lehet mozgalmas. Tíz éve szolgálok itt. Igyekszünk minden generációnak lehetőséget nyújtani arra, hogy a legközvetlenebbül kapcsolódjanak a közösségünkhöz, így elég széles a palettánk: a sokakat vonzó és mozgalmas táboroktól a csendes hétvégéken, zenei alkalmakon át egészen a szűkebb közösségnek tartott önismereti körig, valamint bibliaórákig mindenféle programunk van. Ha pedig ennyi idő után olykor az az érzés fogna el, hogy szinte már mindent megéltünk együtt, akkor új feladatot kapunk. Előttünk áll az újabb nagy lehetőség a szolgálatra, hiszen a helyi általános iskolánk idén szeptembertől református tagiskolaként működik tovább. Ebben most sok erőnk és imádságunk összpontosul.

2

A csengersimai református templom igazán különleges: a Szamos egyik holtágának partján áll, karcsú kis huszártornya pedig jellegzetes külsőt kölcsönöz neki. Milyen ebben az épületben szolgálni? 30 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 12.

Mit szeret a legjobban a hivatásában? Sokféle élmény és érzés jut eszembe, amelyek közül nehezen tudok választani, ezért leginkább a sokszínűségét emelném ki. Ha viszont többet is meg kell neveznem, akkor például különösen jó érzés látni, hogy a gyülekezetben meglévő kapcsolatok a hétköznapokban is többletet jelentenek. Most eszembe jutott a tanévnyitó istentiszteleten a gyermekektől kórusban hangzó Miatyánk is, amelytől imádság közben a legkomolyabb felnőttnek is mosolyogni támad kedve. De legjobban talán azt szeretem, amikor a felszínességen túllépve feltárulnak a lélek mélységei, és egymás hite által épülünk. Ezért szeretem különösen a csoportokat és a hittanórákon kialakuló beszélgetéseket.

4

Mi ma a lelkipásztor legfőbb feladata? Közösségbe vonni: Istennel és egymással. Ezáltal pedig abban tudunk leginkább segíteni, hogy a közösségeinkbe bekapcsolódók egészségesebb viszonyban legyenek Istennel és saját magukkal.

5

Melyik a legkedvesebb igéje? Időszakosan más és más. Viszont az előző válaszhoz visszakapcsolódva végigkísér a szolgálatomban ez az Ige: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) Nem azért, mert Jézus ezt emelte ki, hanem amiért szerintem kiemelte: mert tükröződik benne az a hármasság, amely állandó kölcsönhatásban működik bennünk, és amely egész lelki egyensúlyunk alapja – Isten, egymás és önmagunk szeretete.  SZIRÁK SÁRA