Reformátusok Lapja 2021/11. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

11. SZÁM,

2021. MÁRCIUS 14.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Ha református citerások találkoznak 9 771419 856007

MEGJELENT BALOGH SÁNDOR ÉS KIS GERGELY MÁRTON RENDHAGYÓ ÉNEKGYŰJTEMÉNYE

21011

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Ha a tengerbe borítasz is engem Jónással haragodban, és ha mind a koporsóig vetsz is, mindazáltal könyörületességedhez támaszkodom, és onnan is hozzád kiáltok, oh, mennynek, földnek Istene, Atya Úr Isten, oh, a világnak megváltó Ura. Jézus Krisztus, oh, én megszentelő Vigasztalóm, Szentlélek Isten, három Személy egy örök Isten, könyörülj rajtam, nyavalyás bűnösön!  MEDGYESY PÁL (1604–1663)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

6

8

12

16

INTERJÚ • 6. A védettség fontos | Szabó Miklóssal, a Semmelweis Egyetem docensével, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának egészségügyi képviselőjével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. (H)őseink előtt | Szántó József vezércikke AKTUÁLIS • 8. Egyházunk a harmadik hullámban | Bemutatjuk, hogyan küzdenek meg a református intézmények, közösségek a járvány okozta újabb próbatételekkel INTERJÚ • 12. Isten országának állampolgárai vagyunk | Angela Canadeyt, a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodája menekültintegrációs részlegének munkatársát kérdeztük REFORMÁTUS ÉLET • 16. Reményt adó győzelem | A pákozd–sukorói csata nyomában jártunk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Nagy József Mihályt, a Tápiószelei Református Egyházközség lelkipásztorát!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. március 14.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

III. 14. VASÁRNAP

Böjt 4. vasárnapja

III. 15. HÉTFŐ

Nemzeti ünnep

III. 16. KEDD

III. 17. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(9) „…egészen az én tulajdonaim ők…” (4Móz 3) A léviták segítettek a szolgálatban, de nem ők voltak a főszereplők. Annyi „névtelen”, hűséges, hívő gyülekezeti tag van előttem, akik a háttérben odaadással végezték a saját szolgálatukat Isten országának építésében. Ráadásul világi munkájuk mellett vállalták ezt, miközben a saját helyükön az evangéliumot képviselték. Adjunk értük hálát az Úrnak! Vegyük észre őket! Nevük fel van írva a mennyben (Lk 10,20). Mi is ilyen szolgák legyünk! (5–8) A léviták szolgálata szép rendben történt a szent sátor körül. A szolgálatok különbözőek voltak, de együtt építették Isten országát (14–39). Lévi törzse teljes egészében az Úr szolgálatára rendeltetett, hogy az Urat illető elsőszülötteket kiváltsák. Istenünk Jézus Krisztusban, aki a halálból elsőszülöttként feltámadott (Jel 1,5), kiváltott minket mindabból, amit nem tudunk tökéletesen teljesíteni – megváltott a halálból az életre és a szolgálatra (40–51). Jézus Krisztusban mindannyian egészen az Isten tulajdonai vagyunk. Ezért bármit szólunk és teszünk a mindennapi életben, az ő dicsőségére tehetjük úgy, mint akik egészen az Úréi. Életünk az övé! Jn 14,25–31  23. zsoltár (15) „De ne érintsék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak.” (4Móz 4,1–16) Lévi fiai közül Kehátnak, valamint a fiainak volt a legfontosabb és legveszélyesebb feladatuk. Az induláskor Kehát fiai takarták le gondosan, és ők hordozták a legszentebb istentiszteleti eszközöket: a szent ládát, a szent kenyerek asztalát, a lámpatartót és ezek tartozékait úgy, hogy hozzá ne érjenek a szent dolgokhoz, mert különben meghaltak volna (15). Azóta az életben maradásunk már nem a szent dolgoktól függ. Mégis: vegyük komolyan, hogy ami Istennek elkülönített, az csak a kijelölt célra használható. Ilyen értelemben érinthetetlen ma is például az úrvacsorai kehely. Ugyanez a Jézusban kapott szentségre is érvényes: életünk az Istennek van elkülönítve. Az ő gyermeke nem tehet akármit. Mindenkivel közösséget vállalunk mint megváltásra szoruló emberrel, de soha nem mondhatunk igent egyben arra is, amire az Úr nemet mondott. Ma olyan világban élünk, amelyben mindent hétköznapivá silányítottunk. Szegényes és szánalmas lett az életünk, ahol minden a jelen élvezete körül forog. De csak kínlódunk, mert kifolyik a kezünk közül az élet. Csak Jézus Krisztus megtartó szeretete végzi el azt a csodát, hogy ki ne vesszünk az életből (4,18). Jn 15,1–8  67. zsoltár (19) „Ezt tegyétek az érdekükben, hogy éljenek, és ne haljanak meg…” (4Móz 4,17–49) Kehát fiaira vigyázni kellett: ki ne haljanak, akikre az Úr a korábban olvasott, legfontosabb feladatot bízta. Ezért egészen gyakorlati utasításokat kaptak a feladataikra nézve (17–20). Pont ez a mindent betartó igyekezet, akarás emeli magasabb szintre a kérdést: mit tehetünk azért, hogy éljünk, és ne haljunk meg? A kérdés itt nem arra vonatkozik, hogy egészségesen és hosszú ideig éljünk itt, a földön. Noha a Biblia bizonyságtétele ebben is egyértelmű: életünk ideje az Isten kezében van, és a hosszú élet az ő áldása, de senki sem hosszabbíthatja meg életét ebben a világban egy arasszal sem (Mt 6,27). Hitben járva vigyázunk magunkra, egészségesen élünk, mert testünk a Szentlélek temploma, Isten dicsőségének hordozója (1Kor 6,19). De ezek a lényeget illetően semmin nem változtatnak: az élet mindenestől Isten ajándéka. Az örök élet is az ő ajándéka. Minden kegyelem! Még az Úrhoz forduló, a megtartó irgalmat megragadó, ezért könyörgő mozdulat, indulat is kegyelem. Ahogy ezt a 90. zsoltár megénekli: „Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!” (Zsolt 90,13) Jn 15,9–11  200. dicséret (24) „…hadd hatoljon bele az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva.” (4Móz 5) Igénk csak a nő paráznaságáról szól, noha a férfi ugyanúgy paráznává lehet, mindkettőjüket fenyegeti ez az eltévelyedés. Maga a tény, hogy van testi paráznaság, jelzi az emberlét nyomorúságát, azt, hogy Isten áldása helyett átok alatt vagyunk. Ami egy testté lett, azt széttépték (1Móz 2,4). Olyan ez, mint amikor elvesztem valamelyik testrészemet: keserves fájdalommal jár, és utána minden megváltozik az életemben. A házasságtörésnél azt tépjük szét, amit Isten egybeszerkesztett, és ebbe a család minden tagja, az egész valónk belerokkan. Ez a bűn átka: egy pillanatnyi gyönyörért mindent beáldozunk. A bűn nem más, mint paráznaság az Úr ellen: az ember hűtlenné lett Istenéhez, és mint a házasságtörésben, átok alá kerültünk, és keserves fájdalmat okoztunk egymásnak. Hamlet emiatt szenved és kiált fel megoldást keresve: „A világ szétesett, átok ül rajtam, / most én kellek hozzá, hogy összerakjam.” Mi nem tudjuk összerakni a

Reformátusok Lapja 2021. március 14.

| AZ IGE MELLETT |

világot. Jézus Krisztus az, aki feltámadásával összerakta mindazt, ami halálosan szétesett. Ő levette rólunk a bűn átkát, hogy végre megtérjünk, felkeljünk a porból, és új életet éljünk. Jn 15,12–17  440. dicséret (2) „…az Úrnak szenteli magát…” (4Móz 6,1–21) A názírság olyan különleges fogadalom, amelyet hálából vagy egy feladat elvégzése miatt tettek. Az eredeti kifejezés – „názar” – azt jelenti: odaszánni. Az ilyen életnek külső jelei voltak: az illető nem ihatott részegítő italt, nem nyírhatta a haját és a szakállát. A külső jel láthatóvá tette az Istennek odaszánt életet. Jézus Krisztus egész életére nézve názír volt, aki bennünket is erre, az Úrnak odaszánt életre váltott meg (Róm 12,1). Életünk minden mozzanata istentisztelet – nem azért, mert tökéletesek vagyunk, hanem mert Isten kegyelmében vagyunk, az övéi vagyunk. Rajtunk van a keresztség külső jele, és bennünk munkál Lelkének ereje. Sámsonnak sem a hajában volt az ereje, hanem az élő Istennel való közösségében (Bír 16,6). Amikor elerőtlenedik az életünk, akkor vizsgáljuk meg: igazán hiszünk-e? Nem testi elerőtlenedésről van itt szó, mert Isten ereje a mi erőtlenségünk által éri el célját (2Kor 12,9), hanem arról, amikor bizonyosságunk roppan meg, és vagy túlzott aktivitásban mindent mi akarunk megoldani, vagy halálos kedvetlenség lesz úrrá rajtunk. Sámson is akkor gyengült el, amikor nem számolt már Urával, és belefáradt a kísértésbe, mindenbe – és feladta (Bír 16,16). Urunk, a te igéd igazság és élet (Jn 17,17), eleveníts meg, szentelj meg bennünket vele (Zsolt 119,25), hogy minden nyomorúságunk ellenére hitelesek legyünk a te ügyedet, az örök élet teljességét, örömét, a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó szeretetét képviselve ebben a világban! Jn 15,18–27  455. dicséret (24) „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!” (4Móz 6,22–27) Áron áldása Isten népének szól (22–23). Örüljünk, hogy mi tagjai vagyunk, és részesülünk áldásából. Legyünk Isten eszközei, áldásának követei! Az áldás lényege az, hogy Isten a maga lényének teljességéből, tökéletességéből, jóságából, szeretetéből, békességéből, azaz boldogságából ajándékoz nekünk (1Tim 1,11). Csak az Úr adhatja ezeket az ajándékokat. Nélküle a boldogtalanság áldatlan állapota hatalmasodik el rajtunk. Az Úr áldásának kiteljesedése Jézus Krisztus megváltó szeretete (Jn 3,16). Ezért az Úr áldása azt jelenti, hogy ő megőriz bennünket ebben a világban, amíg kijelölt időnk tart (24). De ez az áldás túlmutat az életen és a halálon – az örök életre. Nem tűnünk el, nem veszünk el: Jézus Krisztus feltámadott (1Kor 15,20), mi is feltámadunk, mégpedig megdicsőült testben, amelyben megőrizzük személyazonosságunkat, új emberként, Isten eredeti gondolata szerint. Isten felragyogtatja az ő arcát előttünk (25–26): meglátjuk őt, Jézus Krisztusban felismerjük mint mennyei Atyánkat, és hitben ráhagyatkozunk könyörülő kegyelmére. Ő mindig könyörül népén (22): megtart e világban, vagy átvisz az örök hajlékba. Isten áldása az, hogy felénk fordult, és mi felé fordulhattunk. Így részesülhettünk kegyelméből. Jn 16,1–15  373. dicséret (9) „…a szent dolgokat a vállukon vigyék.” (4Móz 7,1–41) Micsoda méltóság: Isten eszközei lehetünk az ő szent ügyének képviseletében! Boldogtalan ember az, aki nem fedezte fel, hogy a maga helyén az Úr követe ebben a világban. Akinek örök élete van, az úgy szolgál, mintha a „szent dolgokat vinné a vállán” (9). Az Istentől kapott feladat és felelősség nagyságához mérten kapjuk azokhoz a képességeket, lelki ajándékokat, köztük az erőt és a bölcsességet (Mt 25,15). Az igazi nagyság az, amely Isten dicsőségét szolgálva nem akar többet, mint amit kapott, hiszen hitben járva az igazán több már az övé. A léviták közül Gérsón fiai két szekeret és négy szarvasmarhát kaptak, Merárí fiai négy szekeret és nyolc szarvasmarhát, míg Kehát fiai nem kaptak szekereket és szarvasmarhákat. A különbségtétel oka a feladat különbözőségében volt, de nem a feladat minőségének különbségében. Mindhárman azt a szent feladatot kapták, hogy a szent sátor szállításában részt vegyenek. Merárí fiainak több szekérre és szarvasmarhára volt szükségük, mint Gérsón fiainak, mert nekik kellett szállítani a szent sátor nehéz fa- és fémvázát, Kehát fiai pedig nem kaptak szekeret és szarvasmarhát, mert ők a szent sátor tárgyait a vállukon vitték (1–9). A feladatban van különbség, de a feladat fontosságában, annak szentségében nincs. Jn 16,16–23a  367. dicséret

III. 18. CSÜTÖRTÖK

III. 19. PÉNTEK

III. 20. SZOMBAT

2021. március 14.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

jelzi a napi több mint száz halálos áldozat, de reméljük, eljön a járvány azon szakasza, amikor már csak sporadikus esetekkel találkozunk, vagyis naponta néhány, enyhe lefolyású betegségről lesz csak tudomásunk. Ehhez kell a nyájimmunitás. Igen, a közösségi védettség hatvan-hetven százalékos átoltottsággal érhető el. Látjuk például Izrael esetében, hogy a járványügyi korlátozások látványos lazítását csak az átoltottság magas százalékánál tudták megtenni. Hála Istennek, november óta hazánkban háromszorosára növekedett az oltási hajlandóság, felébred az ország a dacból, az indokolatlan bizonytalankodó félelemből.

A védettség fontos Gyorsabban terjed a koronavírus brit mutánsa, mint a korábbi változatai, ezért van szükség újabb korlátozó intézkedésekre. A járvány 2021-ben végig velünk lesz, de HEGEDŰS MÁRK az oltás vállalásával sokat tehetünk azért, hogy már ne ez határozza meg az életünket. Szabó Miklós református orvost, a Semmelweis Egyetem docensét, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának egészségügyi képviselőjét kérdeztük. Mi okozta a harmadik hullámot, ha a korábbi járványügyi korlátozásokon nem enyhítettek? A járvány felfutását elsősorban a vírus új változatai, mutációi okozzák, amelyek három-négyszer gyorsabban terjednek. Épp ezért ugyanazokkal a szabályokkal nem lehet megfékezni, mint amelyekkel az első és a második hullámot meg tudtuk állítani. Szükség van az újabb korlátozó intézkedésekre az egyházunkban is. Nincs más megoldás. A WHO szerint idén nem lesz vége a járványnak. Ön mit gondol? A WHO megalapozott nyilatkozatokat szokott tenni. Én sem feltételezek nagyon mást a járvány végéről. A koronavírus itt lesz velünk egész évben, de nem mindegy, hogy Magyarországon milyen intenzitással. Arra számítok, hogy oltóanyagban nem lesz hiány, és remélem, az emberek belátják: a védekezés része, hogy beoltassák magukat. Most épp viharos az intenzitása, ezt 6

Reformátusok Lapja 2021. március 14.

Az oltási tervben nem szerepelnek a tizenhat év alattiak, hiszen még nincs olyan vakcina, amelyet ők is megkaphatnának. Ha lesz olyan, amivel olthatóak, érdemes lesz bevonni a gyerekeket, hogy hamarabb elérjük a nyájimmunitást? Az a kiskorúak nélkül is elérhető, ha a felnőttek példát mutatnak és beoltatják magukat. E helyett egy részük álhíreken alapuló, felelőtlen, közösségellenes, individualista, elutasító álláspontot képvisel. Egyébként szinte minden Magyarországon használt vakcinánál folyamatban vannak – döntően a hat év feletti korosztályban – a gyerekek oltásával kapcsolatos hatósági vizsgálatok. Egyelőre a várandós vagy szoptató édesanyáknak sem ajánlják a védőoltást. A korábbi vírusellenes vakcinák – például az influenzaoltás – alapján feltételezhetjük, hogy a Covid elleninél sem várható magzati károsodás. Nemzetközi adatgyűjtés zajlik, hogy kimondhassuk: a gyermeküket anyatejjel tápláló édesanyák bátran oltassák be magukat a Covid ellen. Egyébként az ismerőseim között több olyan szoptató kismama van, főleg fiatal orvosok, akik megkapták a védőoltást. A várandósok a teljes magyar populáció egy százalékát sem teszik ki, nélkülük is meglesz a nyájimmunitás, rájuk vigyázzon a többség azzal, hogy vállalja az oltást. A Pfizer–BioNTech, a Moderna, az AstraZeneca és – az engedélyeztetés előtt álló, várhatóan hazánkban is majd alkalmazott – Johnson & Johnson oltásokhoz különböző mértékben, de használták magzatok abortuszból származó sejtvonalait. Mit gondol, erkölcsileg aggályos-e ez a gyakorlat? Aki most elutasítja az oltást, az végső soron mások halálához járul hozzá, hiszen oltás nélkül még többen fognak meghalni. Szerintem a jelenlegi járványhelyzetben a védettség rendkívül fontos prioritás. Persze, ha valaki vallási meggyőződésből elutasítja ezeket a vakcinákat, választhatja az orosz Szputnyik vagy a kínai Sinopharm oltást, hiszen azokat más eljárással készítették.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SZÁNTÓ JÓZSEF

(H)őseink előtt A szerző Tornyospálca református lelkipásztora

Szüleim a Debreceni Református Kollégiumba írattak be. Akkor még másfajta járvány dühöngött, 1984 volt, élesen elvált a kinti világ a falakon belüli élettől. A világválasztó kérdés az volt, hogy mit mond a szocializmus kint és mit látunk, hogyan élünk mi kicsit burokban, a falakon belül. Nekünk Rózsai Tivadar bácsi csendesen elmagyarázta, hogy miért és melyik napot kell megszentelni, a vasárnap nem vásárnap, és hogy a Biblia az Élet könyve, mert irányt mutat egy életen át, és rá hallgatva hazaérünk. Megtanultuk, hogy aki szeret, az Krisztus által szabad ember. A Kollégium pedig a belül élőknek kérdezés nélkül is naponta elmondta: „Orando et laborando.” Kint pedig gőzerővel épült – meg közben azért rohadt is – a szocializmus. A kádári párturalmi rendszer piros betűvel íratott naptárakba – nem szívekbe

„Petőfi kezének állásán, kőbe vésett mozdulatán akkor mosolyogtunk, de az egykori tréfa ma új értelmet nyer: hazánknak, iskoláinknak, gyülekezeteinknek ilyen bátor, »fényt csináló« emberekre van szüksége.” – kétes hírű eseményeket, meg tájidegen szovjet zászlókat, jelképeket és hősöket állított terekre, házak tetejére, a szemünk elé. Elmondom kicsit bővebben, mire is gondolok. A Kollégium két legfontosabb szent helye, ahol a diákság összegyűlt Igét hallani vagy ünnepelni, az oratórium és a díszterem volt. Az egyik a Nagytemplomra nézett, a második emeleten volt. Szinte minden szombat este hat óra előtt megtettük a tanulókból az utat, hogy részt vegyünk a precesen (esti ima – a szerk). Régi falépcső vezetett fel, az oldalfalak tele voltak freskókkal, színes, kissé zsúfolt ábrázolások között jutottunk fel az oratóriumig. Oda belépve teljesen más világ fogadott bennünket: minden fehér volt, és ebben a vakító fehérségben nem is igazán tudtunk máshova tekinteni, mint a szószék mellett falra feszített két negyvennyolcas zászlóra. Úgy emlékszem, nagyon színesek voltak, talán még azt is megkockáztattuk, hogy a csatákba vezető lobogókat egykor őseink vére áztatta. Büszkék voltunk a zászlókra, a mieink voltak, szépek, nagyok, olyan győzelmiek. Lélekben levettük őket a falról, hogy csatáink-

ba induljunk alattuk, és tán azt is kitaláltuk, hogy a lobogót Kossuth is meglengethette, mikor a cívisvárosunkban kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Kint pedig, a szomszéd pártház tetején ott éktelenkedett egy nagy vörös csillag. A lányok miatt is haragudtunk arra az ötágúra: erős, vakító fényével bevilágított a szobájukba, nem tudtak pihenni tőle. A legenda szerint valaki még levelet is írt egyszer, hogy kapcsolják le éjszakára. A történelem Ura néhány év múlva aztán örökre lekapcsolta, meg le is szedette. A díszterem más volt: közel volt a szobánkhoz, gyakran a széles márványlépcsőn rohantunk át a gimibe, és a lépcső előtt állt Petőfi. Mármint a szobra. Uralta a teret: óriási volt, fiatalos. Egyszer, mikor kicsit alaposabban szemügyre vettük, egy közülünk, aki már akkor is kellő műszaki ismerettel rendelkezett, boldogan láttatta meg velünk is: „Fiúk, ez a Petőfi meg úgy tartja a kezét, mintha a villanykörtét akarná becsavarni!” Valaki azért tán lehurrogta, hogy ilyen hülyeséget, azt szerinte sokkal később találták fel… Kint a téren is állt egy szobor, Leniné. Nem is igazi tér volt az, inkább amolyan parkoló, sok busz állt ott mindig. Az egykori forradalmár öreg volt, kopasz és szürke, a jobb kezét előre tartotta – nekem úgy tűnt, mintha stoppolna. Amikor felállították, nem akarták, hogy a Nagytemplomra mutasson, így nem maradt más, mint a nyugati irány. Húszéves voltam, elsős teológus, szemtanúja annak, amikor ledöntötték, és a tömegben sokan mondták: „Na végre, ez is elment!” Petőfi kezének állásán, kőbe vésett mozdulatán akkor mosolyogtunk, de az egykori tréfa ma új értelmet nyer: hazánknak, iskoláinknak, gyülekezeteinknek ilyen bátor, „fényt csináló” emberekre van szüksége. Akik mertek, mernek ma is felállni félelmes sötétben és kellemes, szemet nyugtató, mindent összemosó szürkületben is, és szavaik, verseik, kiáltványaik a világosságról beszélnek, a fény felé mutatnak. Tudom, hogy a történelem Ura e nemzeti ünnepünkön Lelke által a kapcsoló felé nyúl a szívedben, bocsánat: maradva Petőfinél, betekeri az égőt. Kezdj világítani! 

2021. március 14.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Egyházunk a harmadik hullámban FEKE GYÖRGY

HEGEDŰS MÁRK

Magyarországon a koronavírus ellen beoltottak száma lapzártánkig átlépte az egymilliót, mégsem lehetünk nyugodtak, mert a járvány harmadik hulláma közben elérte hazánkat, is­mét nő az új, az aktív fertőzöttek és a kórházi betegek száma.

A kormány március 4-én, csütörtökön kéthetes, a korábbiaknál szigorúbb korlátozásokat vezetett be abban a reményben, hogy így sikerül megfékezni a vírus terjedését, és húsvéttól kezdve fokozatosan újraindulhat az élet. Március 8. és 22. között a legtöbb üzletet bezárták, számos szolgáltatás szünetel, lakott területen belül mindenütt kötelező a maszkviselés, javasolt az otthoni munkavégzés, április 7-ig, a tavaszi szünet végéig bezártak az óvodák, az iskolák pedig ismét tantermen kívüli, digitális munkarendre tértek át. Az intézményeknek kell gondoskodniuk a gyermekek felügyeletének megszervezéséről, de a kormány arra kérte a szülőket, hogy csak a legszükségesebb esetben vegyék azt igénybe, például ha a szülő a járvány elleni védekezésben dolgozik.

SZÜNETELNEK A SZEMÉLYES ALKALMAK A helyzet súlyosbodására és a kormányzati intézkedésekre egyházunk vezetői is reagáltak: a Zsinat Elnökségi Tanácsának múlt pénteki határozata értelmében március 8. és 26. között „minden, személyes jelenléttel járó istentisztelet, gyülekezeti alkalom és összejövetel szünetel” a Magyarországi Reformá8

Reformátusok Lapja 2021. március 14.

tus Egyházban (MRE). A nagyheti és húsvéti istentiszteletek rendjéről később döntenek. „Tartsunk istentiszteleteket és gyülekezeti alkalmakat digitális eszközök segítségével, a gyülekezet helyi lehetőségeinek figyelembevételével” – olvasható az online tanácskozáson megfogalmazott útmutatásban, amelyben arra kérnek minden lelkipásztort és presbitériumot, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is találjanak módot a bajba jutottak, betegek és magányosok lelki támogatására, és nyújtsanak segítséget az erre rászorulóknak. Az egy éve kezdődött járvány során ez az első eset, hogy az egyházkerületek püspökei és főgondnokai nem csupán javasolják a református templomok bezárását a gyülekezeteknek. – Egyházunk alkotmánya szerint az Elnökségi Tanácsnak a 2020. júniusi zsinatig egyetlen nem tanácsadó-javaslattevő jellegű jogköre volt: „az MRE egészét érintő ügyek intézésének irányítását” végezte-végezhette – tájékoztatott minket Keszthelyi Zsolt, a Zsinati Hivatal Jogi Osztályának vezetője. Hozzátette: az előző ciklus utolsó előtti zsinati ülésén elfogadott rendelkezések lehetővé teszik, hogy veszélyhelyzet idején az egyház ügyeinek meghatározott széles

| AKTUÁLIS |

szülő párok számára hirdetett hétvégét későbbre halasztották. A lelkészi hivatal ugyan nyitva tart, azonban arra kérnek mindenkit, hogy aki teheti, telefonon vagy e-mailen intézze ügyeit.

AZ EGÉSZSÉG FONTOSABB A TANANYAGNÁL – Felkészültebben érte a református általános iskolákat a digitális munkarend, mint egy évvel ezelőtt, a pedagógusok a kellő tapasztalat birtokában már kevésbé terhelik meg a diákokat és a szülőket – nyilatkozta Papp Kornél. A Zsinati Oktatási Iroda vezetője azt mondja: a felsősök könnyebben alkalmazkodtak a legkülönbözőbb platformokhoz, az alsó tagozatosok nehezebben. Digitális munkarendben gyorsan lehet haladni, de kevés idő jut az elmélyítésre, és nehéz objektív módon ellenőrizni. Ezért fontosnak tartja a személyes rendszerezést, összegzést, értékelést, ha azt a helyzet majd lehetővé teszi. Papp Kornél úgy érzékeli, ősszel volt egy kis pánikhangulat, most viszont higgadtabban fogadják a lezárást a szülők, a diákok és a pedagógusok is. – Az a tapasztalat, hogy már mindenki HITTAN ÉS ÓVODÁK nagyon-nagyon várja a személyes A vírus a hittanos beiratkozást is érinti: már el kellett kezdeni a leendő elsősök szüleinek találkozást – az irodavezető remétájékoztatását, ezeket az alkalmakat is az online térbe kell szervezni. – Egy éve a li, hogy a lezárások és a beoltottak járványhelyzet miatt háromezerrel csökkent a kötelezően választható református hit- és növekvő száma következtében a taerkölcstanoktatást választók száma, remélem, hogy idén ez a tendencia nem folytatódik – vaszi szünet után már a középiskomondja Papp Kornél, aki aggasztónak tartja, hogy több iskolában újranyilatkoztatják a felsőbb éveseket is. Hangsúlyozta, hogy csak akkor kell újra nyilatkozni, ha a szülők megváltoztatják lákba is visszatérhet az élet. A pedaeredeti döntésüket, ellenkező esetben az intézményekben nem kényszeríthetik etikaórára a gógusok oltási kedvéről azt mondja: gyermekeket. akkor tudják felelősen ellátni a hivaOrszágszerte hat iskolát szeretne átvenni ebben a tanévben a református egyház, tásukat, ha beoltatják magukat. a fenntartóváltást megelőző tájékoztatók és szavazások valószínűleg szintén online zajlanak Jó gyakorlatok megosztásával, majd, de az irodavezető szerint ez 2020-ban sem volt akadálya az átvételeknek. Az óvodák esete már bonyolultabb, mert arról a helyi önkormányzatoknak kell dönteniük, sok online webináriumokkal és lelki tátelepülésen pedig a veszélyhelyzet miatt nem tartanak képviselőtestületi üléseket, ebben mogatással is segíti az intézménya kérdésben pedig nem dönthetnek egyedül a polgármesterek. vezetők és pedagógusok munkáját a Református Pedagógiai Intézet. Szontagh Pál igazgató arra figyelmeztetett: bár sokkal több mindent tudunk az online platkörében, „az egyébként zsinati, illetve zsinati tanácsi hatásformokról és a digitális tananyagokról, a tavalyi első lendület körbe tartozó ügyekben az ülés összehívásának mellőzésémostanra elfogyott, sokkal több a fásult, kétségbeesett tanár, vel az Elnökségi Tanács maga is dönthet”. Ilyen, a 173. paragszülő. – Mentálisan kimerült mindenki, fáradtságot, tanácsrafus alapján született rendkívüli intézkedés volt a mostani talanságot érzékelünk sok helyütt. Emellett most nagyon sok – az istentiszteletek tartását megtiltó határozat – is, noha pedagógus és egyre több tanuló is beteg, nagy veszteségeKeszthelyi Zsolt szerint elvileg az alkotmány fentebb idézett, ket éltek meg több intézményben is. Ilyen év után most nem 159. paragrafusa a veszélyhelyzeten kívül is lehetővé tesz az a legfontosabb, hogy áll a gyermek a tananyaggal, hanem hasonló intézkedést. hogy a családok össze tudjanak kapaszkodni, időt töltsenek Gyülekezeteink gyorsan reagáltak is, sok helyen egyébként együtt, beszélgessenek, szeressék egymást – az igazgató sem szüntették meg az élő közvetítéseket. Ezek folyamatoszerint mindannyiunknak összekapaszkodva, kisebb-nagyobb san frissülő listáját megtalálják a reformatus.hu nyitóoldalán. közösségekben egymást támogatva kellene kivárni ennek az A debreceni Nagytemplomban múlt vasárnap még tartottak időszaknak a végét. istentiszteletet, március 14-én és 21-én viszont az élőben szoPedagógiai intézetünk éppen ezért nagy hangsúlyt fektet a kásos három helyett két alkalmat közvetítenek az interneten. lelki segítség nyújtására. Ötórai tea című webináriumaikon a Újra az online térbe költöztek a kiscsoportos alkalmak, bibpedagógusok kötetlenül, szakemberek segítségével adhatják liaórák, konfirmációs felkészítők, a március utolsó hétvégéjére ki a felgyülemlett feszültséget, igazgatói klubokat szerveznek tervezett presbiteri csendesnapot, valamint a házasságra ké2021. március 14.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

A Mezőberényi Református Szeretetotthon dolgozója megkapja a Moderna amerikai biotechnológiai cég koronavírus elleni vakcináját

az intézményvezetőknek, a leggyakoribb kérdésekre pedig lelkigondozók, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek segítségével keresik a válaszokat. Szakmai napjaikon az online térben is jól használható kommunikációs és együttműködési gyakorlatokkal, stressz- és konfliktuskezelési tanácsokkal segítik a pedagógusokat és közvetve a diákokat. Már most készülnek az intézményvezetők járványt követő lelki utógondozására is, mert, mint Szontagh Pál elmondta, elhivatott vezetőink vállát épp nagy teher nyomja, és ha most nem engedhetik is meg maguknak, hogy elcsüggedjenek, számukra is elkél majd a segítség.

IMÁDKOZÓ KÖZÖSSÉGEK FORMÁLÓDNAK Március elejére országszerte kétszázhetvenhárom óvodát és ötszázharminchat iskolát érintett a járvány, ekkor kétszer an�nyi intézményben kellett rendkívüli szünetet, illetve részleges vagy teljes digitális oktatást elrendelni, mint két héttel korábban. Mindez a református iskolákban is érezhető volt. Pungur­ né Császár Judit, a Komárom-Esztergom megyei Kocs Vincze Imre Református Általános Iskolájának vezetője elmondta, a március 4-i szigorító bejelentések előtt is érezték, milyen sok a beteg a környezetükben: – Megrendültem, mert két tanár kollégám kórházban van, egyiket oxigénmaszkkal lélegeztetik, más munkatársaink otthon, karanténban gyógyulnak a vírusfertőzésből, és Covid-pozitív diákjaink is vannak. 10 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

A járvány korábbi szakaszában egy munkatársuk tüdejének egyharmada károsodott a betegség miatt. – Egy barátom pedig belehalt a koronavírus-fertőzésbe – tette hozzá az intézményvezető. Iskolájukban a tanév alatt, a mostani általános iskolazár előtt hat napon volt digitális oktatás. – Már szeptemberben elkészítettük az online platformokat, létrehoztuk a Google Classroomban az osztálytermeket, felvittük a tantárgyakat, megbeszéltük, ki melyik felületet használja, gyakoroltunk a szülőkkel, tanárokkal, diákokkal. Havonta próbát tartottak, még dolgozatot is írtak az online felületen, hogy meglegyen a gyakorlata mindenkinek, ha szükség lenne rá. – Rákészültünk arra, ami most ránk vár – mondta Pungurné Császár Judit. Hozzátette, hogy lelkileg mindenkit megvisel a járványhelyzet. Van azért pozitívum is, ahogy fogalmaz, „ez a helyzet imádkozó közösségé formálta még azokat is, akiknek nincs különösebb vallási háttere”.

ÁTOLTOTTSÁG A REFORMÁTUS INTÉZMÉNYEKBEN Összesen harminckilenc református kórházlelkész szolgál a hazai kórházakban, közülük tizenkilencen már megkapták legalább az első oltást. Hárman átestek a betegségen, így még nincs szükségük a vakcinára, a többiek várakoznak, hogy sorra kerüljenek, és csak négy-öt fő nem kéri a védőoltást – tájékoztatott minket Gál Judit, a református kórházmisszió vezetője. Hozzátette: mindenkit arra bátorít, hogy kérje és fogadja

| AKTUÁLIS |

el az oltást. A kórházlelkész egyébként a Tiszántúli Református Egyházkerület gondozásában a járvány idején megbetegedett embereknek, hozzátartozóiknak és a segítő szakmában dolgozóknak szóló kiadványt jelentetett meg Oltalom címmel. A református idősotthonok és más bentlakásos intézmények nem egységes fenntartásban működnek, a református szolgálatok harmadát a Diakóniai Iroda tartja fenn. A huszonhárom bentlakásos intézményük közül már csak egyben nem kapták meg az ott élők az oltást. A többi intézményben a lakók kilencvenöt százaléka be van oltva, aki nem, az vagy az egészségi állapota miatt nincs, vagy pedig azért, mert kiskorú – közölte Beszterczey András, az iroda vezetője. A tábori lelkészek oltása is megkezdődött, a misszióba készülők és a veszélyeztetett csoportba tartozók már megkapták a koronavírus elleni vakcinát, a többiek az oltási terv szerint várják, hogy sorra kerüljenek – válaszolta megkeresésünkre Jákób János dandártábornok, protestáns tábori püspök. Közben a Bethesda Gyermekkórház munkatársainak háromnegyede már megkapta a védőoltást – ebbe természetesen beletartoznak a portások, takarítók, irodai dolgozók is. Tamásné Bese Nóra, a kórház társadalmi kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója elmondta: az orvosaik szinte kivétel nélkül vállalták a vakcina felvételét, az első dózist négyszázötvennégyen, mindkét adagot pedig már négyszázharmincketten kapták meg.

OLTÓPONT LETT A BETHESDA A református gyermekkórház egyébként lakossági oltópont lett, így a következő időszakban sokan itt kapják majd meg a vakcinát. – Öt oltóhellyel, beosztás szerint fogadjuk az embereket hétköznap és hétvégén is. Orvosaink oltanak, nővéreink, asszisztenseink adminisztrálnak és figyelik az oltottakat. Ezt saját erőforrásból kell megszerveznünk, és az oltópontokat kialakítanunk. Sem a lakossági oltóponti feladatok, sem a harmadik hullám miatt bejelentett szigorítások nem érinthetik a kórházban az ellátást, vagyis a járó- és fekvőbeteg-ellátás folytatódik, beleértve minden járóbeteg-szakrendelést, az előre tervezett műtéteket is. És ez még nem minden, a kórház ismét segít munkatársainak az óvodák és általános iskolák bezárása miatt. Ápolóik, orvosaik gyermekeinek újra megszervezik a „bethesdás óvodát és iskolát”, azaz egy, a kórháztól elkülönülő tágas épületrészben szakemberek segítségével támogatják a gyermekeket a digitális oktatásban, a kisebbekre pedig vigyáznak. Tamásné Bese Nóra azt is elmondta: nemcsak a saját munkatársaikra gondoltak, hanem Facebook-oldalukon a szakembereik által készített tartalmakat osztanak meg, amelyek „segítenek a pszichés terhek feldolgozásában, megértésében”: pszichológusaik, gyógytornászaik tippekkel, ötletekkel, játékokkal, mozgásos videókkal segítik a beszűkült térbe kényszerült családokat.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA, ROSTA TIBOR/MTI

A bajban is maradjunk együtt! A ZSINAT ELNÖKSÉGI TANÁCSÁNAK MÁRCIUS 5-I HATÁROZATA A járványhelyzet súlyos megpróbáltatások elé állítja Magyarország minden polgárát, és különösen azokat, akik az élet rendjének fenntartásáért és az egészségünkért vállalnak felelősséget. A járványhelyzet alakulását és a kormányzati intézkedéseket figyelembe véve, egyházunk alkotmánya 173. § (1). felhatalmazása alapján a következő, 130106/2021 sorszámú elnökségi tanácsi határozatot hozzuk: 2021. március 8. és 26. között minden személyes jelenléttel járó istentisztelet, gyülekezeti alkalom és összejövetel szünetel. Tartsunk istentiszteleteket és gyülekezeti alkalmakat digitális eszközök segítségével, a közösség helyi lehetőségeinek figyelembevételével! Kérünk minden lelkipásztort és presbitériumot, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is találjanak módot a bajba jutottak, betegek és magányosok lelki támogatására, és nyújtsanak segítséget az erre rászorulóknak! A nagyheti és húsvéti istentiszteletek rendjéről március 26án dönt a Zsinat Elnökségi Tanácsa. Az imádság erejével állunk mindazok mellett, akik azért dolgoznak, hogy ez a próbatétel minél előbb elmúljon. Miközben mindannyian szeretnénk visszakapni régi életünket, hisszük és valljuk, hogy Isten új életet kínál nekünk. Szükségünk van arra, hogy felismerjük, miben és hogyan kell ezután másképp élnünk. Ezért buzdítunk mindenkit, hogy különös figyelemmel és kitartással keresse Isten akaratát. A húsvéti istentiszteleti találkozás reményében hoztuk meg határozatunkat azzal a hittel, hogy „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7). 2021. március 5. BALOG ZOLTÁN s. k., püspök, lelkészi elnök VERES SÁNDOR s. k., főgondnok Dunamelléki Református Egyházkerület STEINBACH JÓZSEF s. k., püspök NEMES PÁL s. k., főgondnok, világi alelnök Dunántúli Református Egyházkerület PÁSZTOR DÁNIEL s. k., püspök, lelkészi alelnök MOLNÁR PÁL s. k., főgondnok Tiszáninneni Református Egyházkerület FEKETE KÁROLY s. k., püspök MOLNÁR JÁNOS s. k., főgondnok, világi elnök Tiszántúli Református Egyházkerület

2021. március 14.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

FARKAS ZSUZSANNA

Pakisztáni és magyar, de leginkább keresztyén – így vall magáról Angela Canadey, aki családjával menekültként érkezett hazánkba, azóta magyar állampolgár lett, ma pedig a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodája menekültintegrációs részlegének munkatársaként szolgál. Dolgozott korábban tolmácsként és a pakisztáni nagykövet asszisztenseként is, de legfontosabb feladatának Isten országa építését tartja, ezért tavaly ősszel vállalta, hogy póttag legyen az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága végrehajtó testületében. Az ezzel kapcsolatos fela­ datairól, hitről, kultúráról és gyermekkori emlékeiről is kérdeztük.

Isten országának állampolgárai vagyunk

12 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

| INTERJÚ |

Tizenhat évvel ezelőtt, gyermekként érkezett Magyarországra. Hogyan emlékezik vissza erre az időszakra? Nyolcéves voltam, amikor megérkeztem ide, gyerekfejjel nagyon élveztem, hogy Európában lehetek, szabadon mozoghatok, játszhatok. Édesanyám utazott ide először, kilenc hónappal később jöttünk utána édesapámmal, a bátyámmal és a húgaimmal. 2005 augusztusában érkeztünk meg, elmondhatatlanul jó érzés volt anyukámmal újra találkozni, csodálatos volt, hogy ismét együtt a család. Néhány héttel később elkezdődött az iskola is, sok lett a feladat, de azt éreztem, hogy teljesen más itt gyereknek lenni, mint Pakisztánban volt: Magyarországon sokkal felszabadultabb lehettem. Milyen volt a pakisztáni gyermekkora? Úgy tapasztalom, egy gyerek szemszögéből a vallási különbségek nem annyira feltűnőek. Ugyanúgy iskolába járhattam – ebben szerencsés voltam, mert nem mindenkinek adatik ez meg –, ráadásul egy kanadai keresztyén iskolába, ahol áhítattal kezdtük a napot, ezért számomra buborékban teltek ezek az évek. Láttam a vallási különbségeket, az iskolában is voltak más vallású osztálytársaink, de nem tudtam, hogy ezek men�nyire nagy különbségek. Pakisztánban nincsenek jó helyzetben a keresztyének, nem lehet szabadon imádkozni, és bár megélhetik a vallásukat, figyelni kell a muszlim szabályokra. Konfliktus esetén könnyen kiszabnak rájuk akár halálbüntetést is. Ezért is döntöttek a szüleink a költözés mellett – azt remélték, így biztonságban nőhetünk fel. Miért esett a választásuk Magyarországra? Nem tudom, de visszanézve az a válasz, hogy ez volt Isten akarata. A saját és a családtagjaim életén is azt látom, hogy ide kellett érkeznünk: itt találtam olyan helyzeteket, ahol szolgálhatom Istent. Már nem is keresem a választ arra, miért éppen Magyarországra jöttünk, egyszerűen örülök annak, hogy itt lehetek. Hogyan teltek az első évek Budapesten? Édesanyámnak nehéz volt, amíg nem lehettünk vele, megtapasztalta, milyen egyedül menekültnek lenni egy idegen országban. Ugyanakkor mi már Pakisztánban is mindig kerestük azokat a lehetőségeket, amelyekkel szolgálhatunk Istennek, ő ezt itt is folytatta, miután megérkeztünk: tudta, milyen egyedül lenni, ezért indított egy házi csoportot más pakisztáni menekülteknek és keresőknek. Ez a közösség folyamatosan bővült, minden alkalommal beszélgettünk, mindig volt egy tanító, aki az Igéről beszélt, keresztyén énekeket énekeltünk – és hiába beszéltünk olykor különböző nyelveket, a dallam ugyanaz volt, tudtuk, hogy ugyanazt mondjuk el. Olykor már annyian voltunk, hogy nem is fértünk el a lakásban, ezért nagyobb helyet kellett keresnünk. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak hívők jöhessenek, hanem minden érdeklődő, és így mu-

tassuk meg, milyen a keresztyén közösség. Sokan így a közösségi lét miatt jöttek el, jólesett nekik, hogy tudtak beszélgetni, barátokra találtak. A családtagjai néhány évvel ezelőtt elköltöztek Hollandiába. Miért tartotta fontosnak, hogy itt maradjon? Nehéz döntés volt ez számomra, közrejátszott benne, hogy elkezdtem egyetemre járni, nemzetközi kapcsolatok szakon tanultam, és szerettem volna befejezni a tanulmányaimat, ugyanakkor azt is erősen éreztem, hogy Istennek itt van terve velem. A mi kultúránkban nincs olyan élethelyzet, amikor egy lány még nincs férjnél, de egyedül él, ezért többhetes „küzdelem” volt a családommal erről beszélni. Sokat imádkoztam, hogy Isten akarata teljesüljön, ne pedig az enyém, mégis alig tudtam elhinni, amikor a szüleim beleegyeztek abba, hogy maradhassak. Már akkor dolgoztam az egyetem mellett, fenn tudtam magam tartani, emellett Isten az évek során megtanított arra is, hogy szolgálni nagyon sokféleképpen lehet, mindenki másban tehetséges: engem a nyelvismereten keresztül tudott használni. Fontos volt számomra, hogy tolmácsoljak a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban, pakisztáni keresztyén menekülteknek segítsek az eljárás során. Úgy éreztem, ezzel szolgálhatom leginkább Istent, mert az a terve, hogy segítsek másoknak. Milyen feladatokat kellett ellátnia tolmácsként a menekültjogi interjúk alkalmával? Sok keresztyén menekül Pakisztánból Magyarországra, az érkezés után pedig részt kell venniük egy hosszú interjúsorozaton. Ritka, hogy a tolmácsuknak velük azonos legyen a vallása, azonban mivel én is keresztyén vagyok, ezért sokkal nyitottabban tudtak beszélni. Ugyan egyszerű kérdéseket tesznek fel az interjúkon a keresztyén hittel és tanítással kapcsolatban, de nagyon fontos a szóhasználat, a nevek helyes kiejtése. Ha a tolmács ezeket nem ismeri, az nagyon nehéz helyzetbe tudja hozni a családot, az egész menedékjogi eljárás megbukhat. A beszélgetésen elmondják, miért jöttek el az otthonukból, mi történt velük, de ehhez kell a bizalom, a közös kifejezések és leginkább a közös nyelv. Sokáig úgy voltam vele, hogy a tanulmányaim mellett ezt a munkát tudom rugalmasan végezni, de aztán rájöttem, hogy ez jóval több ennél: ahogy érkeztek az újabb és újabb családok, megértettem, hogy itt van a helyem. Éreztem, hogy Isten nagyobb tervének a részese lehetek, ezért alakult minden így, ezért maradtam Magyarországon. Hogyan került kapcsolatba a Magyarországi Református Egyházzal? 2006-ban az egyik első támogatott család voltunk az akkor induló református menekültmissziós lakhatási programban, illetve néhány évig a menekültmisszió iskolai integrációs 2021. március 14.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

„Számomra a keresztyénségem a legfontosabb. Láttam különböző országokat és különböző kultúrákat, de a keresztyén közösségben tudom mindig megélni, hogy mind Isten országának állampolgárai vagyunk – és ez felette áll a kulturális és nemzeti különbségeknek.” programjában kaptam segítséget a gimnáziumi tanulmányaimhoz. Néhány évvel ezelőtt elkezdtem tolmácsolni a Református Menekültmissziónál, nagy segítség volt akkor számukra, hogy beszélem az urdut, a pandzsábit, az angolt és a magyart. Így tudtam segíteni a pakisztáni és az afgán menekülteknek is, de igazából bárkinek, aki valamennyire tudott angolul beszélni. Aztán a Svájci Protestáns Segélyszervezetnek, a HEKS-nek hála, adódott a lehetőség, hogy a Diakóniai Iroda menekültintegrációs részlegének munkatársa lehessek. Addigra már az egyetemet is befejeztem, így csatlakoztam a programhoz. Az előző négyéves projekt legvégén kapcsolódtam be, most kezdődik a következő négyéves ciklus. Úgy érzem, nagyon hasznos az, hogy nekem is a pandzsábi az anyanyelvem: a Kalunba Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft.-nél jelenleg is olyan családoknak segítek, amelyeknek ugyanaz az anyanyelvük. Hiába beszélik az urdut, az államnyelvet is, sokkal gazdagabban tudják kifejezni magukat pandzsábiul. Az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága tavaly ősszel póttagnak választotta végrehajtó bizottságába a Magyarországi Református Egyház jelöltjeként. Ez meglepetésként ért, de nagyszerű lehetőségnek tartom, mert mindig is szerettem volna ilyen feladatkörben dolgozni, szolgálni. Úgy érzem, mintha Isten megengedte volna, hogy még jobban lássam a világ működését, ezért örömmel fogadtam. Egyelőre még rengeteget tanulok, de egyre jobban látom, hogy milyen feladatok vannak. Általános esetben évente háromszor van találkozó különböző országokban, de a póttagok csak akkor vesznek részt ezeken az alkalmakon, ha valaki nem tud jelen lenni – azonban most a pandémia miatt online tartjuk a megbeszéléseket, így mindenki jelen lehet. Jó látni, hogy az idősebb, tapasztalt tagok mennyire felkészültek, öröm tőlük tanulni. A csoportban egyaránt jelen vannak különböző felekezetű teológusok, egyházi vezetők, szociális munkások és menekültügyi terepmunkások, így igazán teljes képet kaphatunk a szolgálati területekről. Ennyi kultúrát, országot és nyelvet ismerve hogyan vélekedik a nemzeti identitásról? Erről nagyon sokat tudnék beszélni, számomra ez a kérdés valóban szorosan összefügg a kultúrával, amelyben felnőttem, és a gyökereimmel. Hiába élek már tizenhat éve itt, Európában, a környezetemben gyakran találkozom a pa14 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

kisztáni kultúrával, ugyanakkor szabadon megélhetem a keresztyénségemet. Gyermekkoromban sokszor felmerült bennem, mekkorák a kulturális különbségek, hiszen hiába keresztyén a családom, a kultúránk pakisztáni, amely pedig az iszlám valláson alapul. Megtanultam, hogy keresztyénként is mindenkinek van saját kulturális háttere, az enyémre már hatott az európai és a magyar kultúra is, nehezen tudnám ezt elválasztani. Ezért úgy érzem, pakisztáni keresztyén vagyok, aki magyar is, de nem tudnám – és talán nem is kell – megmondani, hogy melyik mennyire. Számomra a keresztyénségem a legfontosabb. Láttam különböző országokat és különböző kultúrákat, de a keresztyén közösségben tudom mindig megélni, hogy mind Isten országának állampolgárai vagyunk – és ez felette áll a kulturális és nemzeti különbségeknek. Azon túl, hogy a legfontosabb, mit jelent önnek a keresztyénsége? Nekem ez az életem alapja és a gondolkodásom forrása – pontosabban azon igyekszem mindennap, hogy ez legyen az alap. A hitemet otthonról hozom, ebben nőttem fel, de felnőtt fejjel már tudom, hogy nem csupán a neveltetésem miatt mondhatom magam keresztyénnek, hanem mert állandó, élő kapcsolatom van Istennel. Ő az, aki mindig választ adott a kérdéseimre és vezetett, ezért tudom, hogy hozzá tartozom. Sokszor felmerült bennem, hogy amikor elkezdek majd egyedül élni, és kikerülök a családi, keresztyén „buborékból”, vajon ugyanolyan lesz-e a hitem, vagy változik-e majd. Tudtam, hogy akkor derül majd ki igazán, hogy én magam követem-e Istent. Azóta tudom, hogy nem változott semmi, nem a családom jelenlététől függött a hitem. Az egyedüllétben tapasztaltam meg leginkább, mennyire vigyáz rám Isten. Sokat tanultam, leginkább arról, hogy keresztyénnek lenni maga az élet. Mi volt a legfontosabb tapasztalata ezen az úton? Ha visszanézek az életemre, mindig meglátom benne Isten vezetését és tudom, hogy nem magamnak köszönhetem az elért eredményeket. Sokszor naponta történnek velem olyan dolgok, amelyekről úgy érzem, meg sem érdemlem őket, ezekért pedig nem győzök hálát adni. Ez a folyamatos vezetés egyre szilárdabbá teszi a kapcsolatomat Istennel. Azt is tudom, hogy ő még ennél is nagyobb csodákra képes.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Túlzásnak tűnik első hallásra Jézus kijelentése: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5) Semmit? Sok ellenvetésünk lehet, hiszen annyi mindent tud tenni az ember önmagában is: tanul, dolgozik, edz és küzd, eredményeket ér el, gyermekeket nevel, tanít, nagyszerű eszmékért dolgozik. Nagy dolgokra eljutottunk már a történelem során, a tudomány és a technika területén óriásit alkottunk. A kutatók és fejlesztők mindig újabb és lenyűgöző eredményeket értek el. Azok is igazán értékes munkával járultak hozzá a világ fejlődéséhez, akiknek nincs közük Jézushoz. Hiábavaló lett volna sok erőfeszítés, korai kelés, késői fekvés, szorgalmas munka? A humanizmus nevében végzett jó cselekedetek, amelyek hasznára váltak másoknak, nem számítanak? Született sok szép és nemes, szemet gyönyörködtető, szívet melengető és elgondolkodtató alkotás a művészetben is. Valamit azért csak ért a forradalmi hősök önfeláldozása. Ez mind semmi? Nincs gyümölcse, haszna, tűzrevaló? Hiábavaló minden tett Jézus nélkül? Pál apostol igazít el e kérdésben is a szeretet himnuszában: tehetünk hatalmas dolgokat, feláldozhatjuk magunkat magasztos célokért, szétoszthatjuk a vagyonunkat, szárnyalhatunk a hitben, a lényeg mégis hiányzik, amitől valami lesz az élet. „És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Kor 13,2) A krisztusi szeretet emel föl. Ez az, ami a semmit valamivé teheti. Ha benne élünk, akkor lesz gyümölcstermő az életünk. Sőt! Ha vele összeköttetésbe kerülünk, vele vagyunk és benne maradunk, akkor életünk és munkánk nem saját kínkeserves erőfeszítésünk eredménye, hanem az ő termése és gyümölcse lesz. Ezzel persze nem beszél le a gondolkodásról, a szorgalmas, néha verejtékkel végzett munkáról, hanem a lényegét mutatja meg: Isten nélkül nem értelmes és nem gyümölcsöző az élet. Az ember nem tud magában, Isten nélkül élni. Elszárad, elfonnyad, ha nincs kapcsolata az élet Urával. Ma már mindent a számítógépen keresünk, az eszköz része lett munkánknak, szórakozásunknak, gyülekezeti életünknek. Amikor nincs internet, gépünk kiírja: nincs kapcsolat, és minden megáll. Munkaeszközünket akár ki is dobhatjuk. Ha nincs kapcsolatunk Istennel, megáll az élet, semmit sem tehetünk. Viszont ha kapcsolatunk van vele, akkor minden lehetséges. 

IMÁDKOZZUNK!

Dicsőség legyen szent nevednek, mindenséget igazgató, hozzánk mégis lehajló, személyes Isten! Hálásak vagyunk azért, hogy ebben a helyzetben – amikor templomainkat, iskoláinkat, otthonainkat bezárjuk, és kerüljük a személyes találkozásokat – te nem hagysz egyedül minket. Nem kell magányosnak, elhagyottnak, kiszolgáltatottnak éreznünk magunkat! Köszönjük, hogy téged nem lehet rendeletek, korlátozások közé szorítani, hogy te Úr vagy minden betegség, vírushelyzet és világkatasztrófa fölött, és hatalmasabb vagy a bennünk lakó kétségbeesésnél, félelemnél és reménytelenségnél is. Bár ajtóinkat zárjuk, mert erre van szükség, könyörgünk: maradj velünk, ne az ajtónk előtt állj meg csupán, hanem gyere hajlékainkba, gyere a szívünkbe, és adj aggodalmaskodástól mentes hitet, mert nagy szükségünk van rá! Köszönjük, hogy meghallgatsz! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Az ősi áldás

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!” (4Móz 6,24) A többé-kevésbé rendszeresen templomba járó reformátusoknak ismerősek az ároni áldás szavai. Istentiszteleteink végén gyakran ezzel az igével bocsátja el a lelkipásztor a gyülekezet tagjait. Megindító a folytatás is: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” (25) Évezredek óta ismételt mondatok ezek. 1979-ben egy izraeli régész Jeruzsálemben, az óváros falaitól kőhajításnyira folytatott ásatásokat. Sírkamrákat tárt fel, és a leletek között volt két aprócska henger is, egyik sem nagyobb egy cigaretta füstszűrőjénél. A közelebbi vizsgálat már azt is megmutatta, hogy ezek vékony, feltekert ezüstlapocskák apró tekercsek a babiloni fogság előtti Júda utolsó évtizedeiből. Kétezerhétszáz éve kerültek a sírba. Laboratóriumi körülmények között kinyitva őket a lelet még csodálatosabb lett: ősrégi áldás lapult az ezüstön, amelyet apró betűkkel karcolt fel az ókori ötvösmester, majd óvatosan feltekerte őket, hogy többé ne nyissa ki más, és a szöveg örökre rejtve maradjon a kíváncsi tekintetek elől. Áldó igék, amelyeket mindkét esetben az ároni áldás szavai zártak. A kis tekercseket minden bizonnyal vékony szíjra vagy láncra fűzték, és nyakban viselték. Érdemes felidézni ehhez a 12. zsoltár hetedik és következő versét: „Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst (…). Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol...” Lehet, hogy a tisztított ezüstre és az oltalomra tett utalás ezt a később elfeledett szokást idézi: az Úr áldása nemcsak metaforikusan, de szó szerint is összekapcsolódott a színezüsttel. Idővel az efféle ékszerek viselése feledésbe merült. Érezhették a régiek, hogy a szövegnek mágikus erőt tulajdoníthat, aki nyakába akasztja. Ma sem így használjuk ezeket a szavakat, de azért emlékezzünk az áldás zárására: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (26) Erre van igazán szükségünk.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2021. március 14.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Reményt adó győzelem Ha valaki csak kicsit is figyelt az általános iskolában, amikor a történelemórán az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiről volt szó, akHEGEDŰS kor valószínűleg nem most fog először BENCE hallani a pákozdi csatáról, amely több tekintetben is kiemelkedő szereppel bírt a magyar hadtörténelemben, és amelyből a reformátusok is kivették a részüket. – Az 1800-as évek közepére olyan társadalmi, politikai és gazdasági feszültségek jelentek meg Európában, amelyek forradalmakhoz vezettek szerte a kontinensen. A népek tavaszának is nevezett forradalmi hullámban először Szicília népe lázadt fel, februárban Franciaországban döntötték meg a monarchiát a forradalmárok, márciusban pedig a mi ikerfővárosunkban, Pest-Budán is kitört a forradalom, amelyet minden gyermek és felnőtt egyformán ismer, és amely csupa aranybetűvel íródott be a magyarság történetébe – kezd bele az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc előzményeinek ismertetésébe a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely (KEMPP) szakmai igazgatója. Oláh László kiemeli, hogy Európa egyetlen vér nélküli, győztes forradalma volt a miénk, az osztrák császár a kikényszerített áprilisi törvényekben kénytelen volt engedményeket adni a magyaroknak, így sok olyan követelés megvalósult, amelyet a magyar nép megfogalmazott a 12 pontban. A történelmi eseményekből tisztán látszik, hogy a Habsburg uralkodóház nem akarta elengedni Magyarországot, csak időt akart nyerni az engedményekkel ahhoz, hogy felkészüljön a rebellis magyarok megregulázására.

JELLASICS JÖN Mialatt az osztrák császár uszító hadműveletet indított Magyarország ellen, addig itthon is elkezdődött a haderőfejlesztés, amely nem ment olyan gyorsan, mint ahogy azt remélni lehetett. – Amikor az osztrák császár fekete-sárga zászlaja alatt vonuló Jellasics horvát bán 1848. szeptember 11-én átkelt a Dráván negyvenhatezer fős seregével, csupán ötezer főnyi magyar haderő állt vele szemben abban a térségben, amely nem tudta felvenni a harcot a közel tízszeres túlerővel, így folyamatosan hátrált. Jellasics ellenállás nélkül vonult hatalmas seregével a Balaton déli partján, nyilvánvaló célja a főváros elérése és a Batthyány-kormány megbuktatása volt. A bán serege szeptember utolsó napjaira érte el a kiürített Székesfehérvárt, Jellasics pedig a főtéren álló püspöki palotában rendezte be főhadiszállását. Itt töltött néhány napot, majd szeptember 29-én megindította seregét a főváros irányába. A tizenhétezer fős magyar haderő többsége eközben a Velencei-tótól északra fekvő Pákozd–Pátka–Sukoró háromszögben állomásozott.

A SUKORÓI HADITANÁCS A Jellasics elleni küzdelemben fontos szerep jutott Sukorónak és az 1702-ben épült, majd többször átépített református templomának. Itt tartották ugyanis azt a hadi tanácskozást, amelyen eldőlt, hogy a magyar sereg nem hátrál tovább a császári csapatok elől, hanem ha kell, felveszi a harcot.

EMLÉKMŰVEK A pákozdi csata emlékére először 1889-ben állítottak emlékművet Pákozdon, ahol a csata nagyobb része zajlott. A közadakozásból emelt emlékmű a Budai és a Honvéd utca kereszteződésénél található. A Mészeg-hegyen 1951-ben felavatott obeliszk a ‘48-as honvédeknek állít emléket, mellette található a Pákozd–Sukorói Csata Emlékmúzeuma is, illetve körülötte alakult ki a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely, ahol élményszerűen és hitelesen jelenik meg a magyar honvédelem 1848-tól napjainkig tartó időszaka. Ez a terület a helyszíne a minden év szeptembere utolsó hetében megrendezett Honvédfesztiválnak is.

16 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

| REFORMÁTUS ÉLET |

A tanácskozáson az akkori politikai és katonai elit krémje vett részt, többek között Batthyány Lajos miniszterelnök, Andrássy Gyula, Csány László, de jelen volt Guyon Richárd és a későbbi aradi vértanú, Kiss Ernő is. Kardos Ábel sukorói lelkipásztor szerint nem is haditanácsnak, hanem értekezletnek indult a templomban megtartott gyűlés, amelyen a magyar érzelmű katonák és népfelkelők Perczel Mór és Perczel Miklós vezetésével számonkérték, majd hazaárulónak nevezték a magyar csapatokat vezető Móga János császári és királyi altábornagyot, amiért nem akart szembeszállni a császári csapatokkal. – Ekkor történt meg az, hogy az altábornagy kardját a kőből faragott úrasztalára helyezve Oláh László lemondott a hadsereg vezetéséről, majd Batthyány Lajos lelkesítő beszéde után újra felcsatolta azt – mondja Kardos Ábel. A jelenet a templom előtti téren bronzba öntve is látható. Móga János csak úgy vállalta a hadvezetést, hogy ő nem támadja meg a császári csapatokat, de ha ők támadnak, akkor megvédi a magyar hazát.

mint amelyet Mógáék hallgattak akkor. – Szakértők támasztották alá, hogy a harang felfüggesztéséhez nem nyúltak azóta, amióta 1847-ben felhúzták a toronyba. Addig haranglábon állt – fűzi hozzá Kardos Ábel. A lelkipásztor elmondja azt is, hogy a padokon található kis réztáblák, amelyeken a haditanácson résztvevők nevei olvashatók, csak feltételezett ülésrendet mutatnak, és olyan nevek is olvashatók rajtuk, akikről később kiderült, hogy nem voltak jelen a haditanácson. – A néplélek szereti együtt látni a hősöket, akik talán sosem voltak úgy, akkor együtt – állítja a lelkész, és hozzáteszi: – A

Kardos Ábel

MEGŐRZÖTT EMLÉKEZET – Ez a haditanács bevonult a magyar hadtörténelembe is, hiszen a szabadságharc első és egyben győztes csatáját megelőző tanácskozásról van szó, amely mind politikailag, mind katonailag jelentős esemény volt – mondja Oláh László. Ehhez illő módon őrzi a haditanács emlékét Sukoró és az ott élő református gyülekezet is. A templom előtti parkban nemcsak a Batthyány Lajos és Móga János párbeszédét megelevenítő szobor tanúskodik a település szerepvállalásáról, hanem olyan 1848-as, korhű ágyú is, amilyeneknek nagy szerep jutott a Jellasics elleni csatában. Szintén a haditanácsra utal a templom melletti térkövezésben felfedezhető kardmotívum. Ennek pengéje az egykori csatatér felé néz, hegye pedig a Velencei-tó felé mutat. Ugyancsak a haditanácsnak állítanak emléket a templom oldalsó bejáratának kardot mintázó korlátai is, amelyek inkább esztétikusak, mint funkcionálisak. A sukorói református templomba lépve átjárja a látogatót a történelmi levegő: a kőből faragott úrasztala még ma is ugyanott áll, mint amikor Móga János ráhelyezte a kardját, a toronyból pedig ugyanaz az 1813-ban öntött kisharang szól,

templomi padokon lévő nevek között olyanokat is találhatunk, akik a legújabb kutatások szerint nem vettek részt a haditanácson. 2015-ben új névtáblákat és emléktáblát készít­ettünk. Utóbbira Hermann Róbert történész közlése alapján ötven�nyolc nevet tudtunk felírni. Olyanokét, akik biztosan itt voltak a tiszti értekezleten. Közülük a huszonhat legismertebb kapott új névtáblát a padsorokban, illetve hagyománytiszteletből megtartottuk Xantus János, Görgei Artúr és Vasvári Pál névtábláját is.

A HADITANÁCS JELENTŐSÉGE A sukorói református templomban tartott tanácskozás több szempontból is jelentős eseménye a magyar történelemnek. – Nem csak azért, mert itt dőlt el, hogy hátrálás helyett felveszi a harcot a magyar haderő, hanem Batthyány Lajosnak ez a lelkesítő beszéde volt az utolsó érdemi és hatásos cselekedete 2021. március 14.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

miniszterelnökként – véli Kardos Ábel. – A miniszterelnök eredetileg Székesfehérvárra tartott, hogy Jellasiccsal tárgyaljon, és Sukoró, illetve a magyar tábor éppen az útjába esett. A tárgyalás végül meghiúsult, ő pedig még aznap továbbment Mórra. Bécsbe tartott, hogy beadja a lemondását a császárnak, aki el is fogadta azt. Bár 1849 januárjában ő vezette a magyar küldöttséget az újabb támadó sereget vezető Windisch-Grätz tábornokhoz, visszatérése után elfogták, koholt vádak alapján elítélték, október 6-án pedig kivégezték. Kardos Ábel elmondása szerint a sukorói templomot tartja bölcsőjének a mai, modern magyar honvédség is. – Ezt mindig kiemelik a katonák, akik részt vesznek a szeptember végi megemlékezésen – árulja el a lelkész. Hasonlóképpen vélekedik Oláh László is, bár ő kissé árnyalja ezt a képet. – A Magyar Honvédség megszületéséhez sok lépcsőfok vezetett. Az viszont tény, hogy egy sereg nem pusztán a szándékok alapján, nem papíron jön létre, hanem kivont karddal, csatában. Márpedig itt, 1848. szeptember 29-én, a Pákozd–Pátka–Sukoró háromszögben ez történik, amikor a tűzkeresztségben megszületik a Magyar Honvédség.

TURISTÁK ÉS MÁRCIUS 15. Kardos Ábel szerint a templom történelme nemcsak a turistákat vonzza, hanem iskolai osztályokat, baráti társaságokat és nyugdíjascsoportokat is. – A templom és a templom előtti tér a március 15-i megemlékezések gyakori színhelye. Az óvodások is mindig feljönnek ide akkor, és kis zászlókkal tűzdelik tele a teret. Bár magához március 15-höz nincs sok köze a helyszínnek, mégis sűrűn előfordul, hogy iskolás osztályok érkeznek, és itt tartanak történelemórát, volt, hogy a budapesti Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda minden diákja eljött ide, és itt tartották meg az ünnepségüket. Ősszel, a csata és a haditanács évfordulójához közeledve szintén sűrűsödnek az események a sukorói templom környékén. A Sukorói Református Egyházközség a Magyar Honvédséggel és a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetével közösen szervez megemlékezést a szeptember 28-i haditanácshoz kapcsolódva, majd másnap a hagyományőrzők emlékcsatát tartanak a Mészeg-hegyen, ahol 1848-ban összecsapott a magyar és a császári haderő.

JELLASICS MEGY Oláh Lászlóval a Velencei-tó északi partján fekvő Mészeg-hegyen beszélgetünk, a KEMPP területén álló, nagyméretű obeliszk tövében. Innen mutat le a Székesfehérvárt Sukoróval összekötő útra, amelynek környezetében 1848. szeptember 29-én összecsaptak a magyar és a császári csapatok. – Jellasics a délelőtti órákban indított támadást a magyar hadállások ellen. A túlerőben bízva azt tervezte, hogy hadseregének bal szárnyával bekeríti a magyar védelmi vonal jobb 18 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

| REFORMÁTUS ÉLET |

szárnyát és beleszorítja azt a Velencei-tóba. Nem járt sikerrel, mert a magyar honvédsereg tisztességesen és becsületesen helytállt – ismerteti a csata történéseit a szakmai igazgató. Kiemeli a magyar tüzérek szerepét, akik között ott voltak a mai műszaki egyetem jogelőd intézményének hallgatói is, akiknek jó fizikai és matematikai érzéke és tudása volt, ami szükséges a röppályák kiszámításához. – Ezek a fiatalok meglepő pontossággal lőttek, olyannyira, hogy Jellasicsnak – természetesen tévesen – azt jelentették, hogy a magyarokat a francia haderő tüzérei segítik, akik abban az időben a legjobban célzó tüzéreknek számítottak a kontinensen. A bán a sikertelen hadművelet után frontális támadást indított a magyar csapat centruma ellen, de nem tudta áttörni a magyar védelmi állásokat. Jellasics látva, hogy nem tudja a fiatal, általa lenézett és kiképzetlennek tartott, de nagyon lelkes és azért némi katonai képességekkel is bíró magyar honvédsereget legyőzni, háromnapos tűzszünetet kért, majd megfordította seregét, és Bécs felé távozott. Móga János egészen az osztrák határig üldözte a megfutamodott Jellasicsot, de a határt már nem lépte át, mert nem akart idegen földön harcba bocsátkozni.

REMÉNYT ADÓ GYŐZELEM – Nem túlzás azt mondani, hogy ez reményt adó győzelem volt, hiszen ez a remény kitartott egészen a szabadságharc végéig. A téli hadjárat alatt megerősödött a magyar haderő, amely fegyelmezett, kiképzett és összetartó erővé tudott kovácsolódni. Ez a lett a biztosítéka annak, hogy a honvédség a tavaszi hadjáratban sikert sikerre halmozott, majd a hadjárat végén Görgei Artúr vezetésével tizenhét nap alatt visszavívta a budai várat Heinrich Hentzi császári és királyi vezérőrnagytól – sorolja a pákozdi csata utáni eseményeket Oláh László. Hozzáteszi, hogy pont a magyar haderő megerősödése és sikeres hadműveletei miatt volt kénytelen az osztrák császár az orosz cártól segítséget kérni, aki kétszázezer orosz katonát küldött a magyar szabadságharc leverésére. – Az addig is kemény küzdelmet folytató magyar honvédsereg – bár eleinte fel tudott mutatni sikereket az oroszok ellen is – lehetetlen helyzetbe került, és augusztusra véget ért a szabadságharc – mondja a szakmai igazgató. – A pákozd–sukorói csata a szabadságharc első és egyben első győztes csatája is volt, amely nem mindig kapta meg a neki járó tiszteletet. Korábban azt mondták, hogy mivel csak hét ember halt meg, így nem is volt jelentős ütközet. Hermann Róbert történész kutatásai szerint viszont a magyar oldalon mintegy hetvenöt főre tehető az elhunyt katonák száma, az ellenséges oldalon közel százötven katona esett el. Ugyanakkor egy csatának a jelentőségét soha sem az elfolyt vér mennyisége határozza meg, hanem az, hogy milyen politikai és katonapolitikai hatással van az azt követő időszakra – summázza a történetet Oláh László.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. március 14.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

A szabadságunk és a sajtónk

1848. március 15-e a magyar történelem egyik mérföldköve, amelyre minden évben büszkén emlékezünk – azonban arról kevesebb szó esik, hogy 1990 óta március 15-e a magyar sajtó napja is. Újságíróként büszkeséggel tölt el az is, hogy a márciusi ifjak tizenkét követelésének első pontja ez volt: „Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Ennek jegyében nyomtatták ki a szabad magyar sajtó első termékeit, a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot, majd április 11-én az uralkodó szentesítette a sajtószabadságról szóló 1848/XVIII. törvénycikket – de mit jelent ez nekünk ma? Van értelme sajtószabadságról beszélni az újmédia korában, amikor bárki tartalomszolgáltatóvá válhat, és az információk korlátlanul hozzáférhetőek? Azt tapasztalom, egyre inkább van. Hiszen a párbeszéd ott szükséges igazán, ahol bármi – és annak az ellenkezője is – akadálytalanul közzétehető. A felelős újságírás ma is képes rávilágítani a társadalmi problémákra és folyamatokra, és lehetősége van figyelmeztetni is az olvasókat. Az internetnek köszönhetően mindezt egyre gyorsabban és szélesebb körben teheti meg. Azonban emiatt sem lehet úgy beszélni a sajtóról, hogy ne beszélnénk a kommunikációról, a médiáról és a társadalomról is: a média fejlődésére hatással van a mindenkori társadalom, ugyanakkor a társadalom tagjaira hatással van a média. Az elmúlt évtizedekben megváltozott az egymással folytatott kommunikációnk: a vélemények a digitalizációnak köszönhetően sokkal messzebb érnek el, és sokkal erősebb indulatokat képesek kiváltani, mint korábban. A média folyamatait ezzel egy időben leginkább etikai szempontból érdemes minősíteni, működése erkölcsi normáknak kellene hogy megfeleljen – e normák alapjainak lefektetése és betartatása közös adósságunk. Ezzel párhuzamosan korunk kiemelkedő problémáinak nagy része is olyan ügy, amely a médiában képes felszínre törni, és hatására képes átalakulni a közgondolkodás. Fontos ezért először hátralépni és értelmezni, mit is jelent az, hogy beszélhetünk lelkiismereti szabadságról és szólásszabadságról. Elsősorban annak felelősségét, hogy kommunikációnkkal 20 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

nem sérthetjük szántszándékkal más személyes meggyőződését és világnézetét, de ki kell állnunk saját értékeink mellett, és képviselnünk kell az igazságot. Az igazság viszont a legtöbbször nem objektív – vizsgálatakor vélemények, sérelmek, nézőpontok és érdekek is ütközhetnek. Sokan azt mondják, épp emiatt nem is létezik sajtószabadság: amikor bizonyos kérdésekben egyik vagy másik oldalt képviseljük, sérül a szabadság. Bizonyos nézőpontból minden sajtótermék függ valakitől vagy valamitől, és egyedül arra van szabadságunk, hogy megválasszuk, mitől szeretnénk függeni. Örök küzdelme ez ideáknak, etikai kérdéseknek és történeteknek, ami bizony egyházi újságíróként sem könnyű – habár a szilárd alapok megkönnyítik: „Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” – emlékeztet bennünket Máté evangéliuma (5,37), hogy újságíróként, keresztyénként és egyháztagként is törekedjünk az egyenes, igaz beszédre, közlésre. Ebben a folyamatban felértékelődik a párbeszéd manapság sokszor feledésbe merülő ereje, és az a szabadság, hogy a kimondott szó súlyának ismeretében nyilvánítunk véleményt. A párbeszédre és a pontos fogalmazásra pedig egyre inkább szükség van, mert súlyos társadalmi ügyekről is véleményt kell nyilvánítanunk. Ha ezekben a kérdésekben keresztyénként nem vagyunk hitelesek, akkor nehezen várható el, hogy környezetünk hitelesnek tartson bennünket az evangélium hirdetésében. Habár a világ folyamatosan változik, azt vallom, hogy a sajtó nem csupán tájékoztat és történetet mesél, hanem hatalmi ág is: célja, hogy ellenőrizze a mindenkori hatalmat, és képviselje azokat, akik nem tudnak szólni. Hang lehessen ott, ahol kényszerű csend honol. Mit jelent hát számomra a sajtószabadság? Eszmét, amelyért érdemes küzdeni – akkor is, ha elképzelt tökéletességében nem létezhet. Azt, hogy elmondhatom azokat a történeteket, amelyek segítségével keresztyénségünk túlmutat rajtunk. Bátorságot kérdezni, képviselni és bizonyságot tenni arról az igazságról, amely megszabadít. 

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Ki vagyok én?

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

Meditációs kép részlete Jerome Nadal jezsuita 1595ben Szent Ignác lelkigyakorlataihoz kiadott evangéliumi magyarázatokat és elmélkedéseket tartalmazó könyvéből. Bernardino Passeri metszete.

Mostanában, ahogy a külső körülmények is egyre inkább arra szorítanak, hogy a „belső szobába” forduljak, intenzívebben kezdtem foglalkozni az imádság történetével. Azzal, hogyan alakult a keresztyén imádság külsőségeit – például a kézés testtartások szimbolikáját, tartalmát, és hogy miért, kiért, milyen szavakkal, milyen módokon imádkozunk – illetően. Hosszú ideje zavar, vagy legalábbis kérdéses számomra, hogy a nyilvánosan elhangzó vagy olvasható református imák is sokszor vagy végletesen individuálisak, vagy végletesen távolságtartók. Vagy a belső szoba magánya és kopársága (tényleg: miért is gondoljuk,

hogy a belső szoba üres, fehér falú tér?) határozza meg, és csak az individuális lelki-spirituális folyamatok tükröződnek benne, vagy ha kilép is innen, jelentős távolságtartással, mintegy szenvtelenül szemléli mindazt, ami azon kívül történik. Ennek talán legérzékletesebb példája a szenvedőkért, a nyomorultakért könyörgés, amelyet úgy végzünk, mintha képtelenek lennénk arra, hogy az imádságban is kifejezésre juttassuk azt, hogy az mégiscsak a részvétből fakad, vagyis abból, hogy együtt szenvedünk a szenvedőkkel. Habár kétségtelen: az örülőkkel sem nagyon tudunk együtt örülni. Ezért is volt a közelmúltban nagy élmény számomra, hogy megismerkedtem Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlataival, és az imádkozás azon módjaival, szemléletével, amely azokat meghatározza. Ignác nagy hangsúlyt helyez az ima szín-

terének kialakítására. Ez nem azt jelenti, hogy szerinte ne lehetne bárhol imádkozni, inkább azt, hogy tudatosítja: a test helyzete és a tér, amelyben az ember elhelyezkedik, hatással van arra a belső térre és lelki pozícióra, amelyből az imádság megszületik. A belső tér kialakításában számára nagyon fontos „a helyzetkép alakítása a hely elképzelésével”, amely alatt az imádkozó többnyire Krisztus életének az evangéliumokban leírt eseményeit olvasva lelki szemei előtt felidézi azokat, és megpróbál belehelyezkedni a történetekbe. Ez a belső kép segíti a tájékozódást, a Krisztus jelenléte felé fordulást. Az imádkozó felteszi magának a kérdést: ki vagyok én például a csodálatos halfogás elbeszélésében? Valamelyik tanítvány? Esetleg Péter? Vagy az egyik hal? Vagy nem vagyok méltó arra, hogy ilyen jelentős figura helyzetébe bújjak, és inkább leszek az egyszerű szolga, aki az elbeszélés fókuszán túl, a periférián süti a halat a Mesternek és tanítványainak, közben pedig a szemébe csapó füsttel küszködik? Ezek az imaginációs gyakorlatok azonban – és itt mutat túl mindez az ignáci gyakorlatokon, és lehet üzenete a ma reformátusainak – azért is fontosak, mert a Krisztus misztériumának szemlélését, az Isten nagy történetébe való belehelyezkedést a jelen felé is kitágíthatják. Ha ugyanis hiszünk az evangéliumnak, Krisztus minden szegényben, szenvedőben, éhezőben, elhagyottban – mindazokban, akiknek szüksége van ránk, közel jön hozzánk. Így azután a bennünket körülvevő világ számtalan olyan helyzetet, látványt tár elénk, amelyeket szemlélődő belehelyezkedéssel, a másikkal – a szenvedőkkel, kiszolgáltatottakkal és egyéb Krisztus-arcúakkal – való azonosulás által, az imádságon keresztül értelemmel telített képekké, „evangéliumi életképekké” változtathatunk. Mert az imádság helyzetét létrehozó szemlélődés nem szenvtelen, hiszen minél jobban törekszem arra, hogy átéljem a másik helyzetét, annál inkább létem részévé válik a másik, és ebből a részvétből, az azonosulásból tud az imádság mindkettőnket felemelni. Nem kívülről, hanem belülről. Sőt, ebből fakad az is, hogy képessé válhatok arra, hogy a másik élete felemelkedésének részesévé legyek. Az imádság helyzetének megteremtésében az alapvető kérdés tehát az, hogy megpróbálok választ találni arra a kérdésre: ki vagyok én?  2021. március 14.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Az ajtó

LXV. ÉVFOLYAM,

11. SZÁM,

2021. MÁRCIUS 14.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Szabó Magda Az ajtó című regényében Emerenc, a hűséges szolgáló egy kis házban lakik, amelynek az ajtaja mindig zárva van. Ki-be jár rajta, különben mindig zárva tartja, mintha élete nagy titkát őrizné mögötte. Igaz, hogy egyszer megnyitja asszonya előtt, és megmutatja neki a kincseit – amelynek része egy népes macskacsalád –, de aztán újra bezárja. Nekünk is vannak ilyen gondosan bezárt ajtóink, amelyekről elmondhatjuk: „Lélek ez ajtón se be, se ki!” (Arany János) Zárkózott életet élünk, ami részben érthető – azonban a lelki házunkat sem nyitjuk meg szívesen. Nem csak a befelé forduló, introvertált emberek élik így az életüket. A csalódások és a sebek is bizalmatlansághoz vezetnek. „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” – mondja Jézus (Jel 3,20). Aki állt és várt már zárt ajtó előtt, az tudja, hogy egy idő után rossz érzések, kételyek kerítik hatalmába a várakozót. „Nincsenek itthon, talán nem akarnak beengedni, nemkívánatos személy vagyok ebben a hajlékban” – gondolja. A zörgető Jézusnak is nehéz lehet az ajtó előtt állnia és mindhiába várnia a zárkózottságunk miatt. Mert nemcsak a házunk ajtaját kell megnyitnunk előtte, hanem a lelkünkét is. Mennyi mindenről nem szeretünk beszélni, van, amire még emlékezni sem akarunk, egyszóval fájó sebeket hordozunk. Vagy mi vétettünk, vagy mások vétettek ellenünk, egy bizonyos, hogy megsebesültünk, és félünk az újabb sebektől. A félelem zárkózottá tesz, a lélek ajtaja bezárul mindenki előtt, a bizalom azonban megnyithatja az ajtót Krisztus, az áldott orvos előtt, aki az irgalom által képes begyógyítani a sebeinket. A megfeszített és feltámadott Jézus sebeit is begyógyította az Isten. „…a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” – olvassuk az Úr szenvedő szolgájáról. Az ajtót mégis nehéz megnyitni, olykor szinte lehetetlen. Ám van egy másik ajtó is, amely mindig nyitva áll előttünk: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál” – mondja Jézus. Ő vár ránk, hogy hazatérjünk az atyai házba, miként a tékozló fiú, és megajándékozhasson minket a fiúság jegyeivel. „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! …mert ez az én fiam…” (Lk 15,22.24) Az atyai ház ajtaja mindig nyitva áll előttünk. Ha meghalljuk a zörgetést és megnyílik az ajtónk, békesség tölti el a szívünket. Zákeus is megnyitotta az ajtót Jézus előtt, de nemcsak a házába, hanem a lelkébe is befogadta őt, és átélte a fiúvá fogadtatás csodáját. Ekkor mondja Jézus: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.”  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Ha református citerások találkoznak 9 771419 856007

MEGJELENT BALOGH SÁNDOR ÉS KIS GERGELY MÁRTON RENDHAGYÓ ÉNEKGYŰJTEMÉNYE

21011

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| INTERJÚ |

Ha református citerások találkoznak BALOGH-ZILA TEODÓRA

A hajdani zeneiskola folyosóján, véletlenül futott össze mester és egykori tanítvány. A találkozásból azután közös munka lett, néhány hónappal ezelőtt pedig megvalósult a régi álom: megszületett az a dallamgyűjtemény és hangzóanyag, amely hetven református énekünket dolgozza fel citerakísérettel. Balogh Sándor népzenetanárral és Kis Gergely Márton lelkipásztorral az Áldjátok az Úr nevét című kötetről beszélgettünk.

Hogyan kerültek a citera közelébe? Balogh Sándor: Tizenkilenc éves koromban úgy alakult, hogy klasszikus zenei tanulmányaim mellett elkezdtem a népi furulya és citera tanulmányozását is. Ez az érdeklődés az évek alatt olyannyira kiterebélyesedett, hogy népzenei együttest is alapítottam. Sosem voltak hagyományos értelemben vett tanáraim, csak mestereim. Ilyen volt például Kanczel János híres citerás, akinek zenekarába debreceni zeneművészeti főiskolás koromban kerültem. Rengeteg mindent ellestem tőle, akárcsak öreg mesteremtől, Tuka Zsiga bácsitól. Ők ismertették fel velem, hogy a citera több megbecsülést érdemel, mint amennyit kapni szokott. Ma citeraés népifurulya-tanár vagyok az Óbudai Népzenei Iskolában. Fontosnak tartom, hogy a hagyományos muzsika mellett a citerások új irányokba is nyissanak. Körülbelül tízezren vagyunk Magyarországon, azonban kevesektől lehet hallani egyházi citeramuzsikát. Azért is készült ez a könyv, mert reformátusként fontosnak tartom ezt a zenei hagyományt, és szeretném másokkal is megismertetni.

Kis Gergely Márton: Én olyan családban születtem, ahol a református értékek és a nemzeti identitás kéz a kézben jártak. Édesapám lelkészgyerek, édesanyám óvónő, népdalkörvezető Budakeszin. Tizenkét éves koromban, egy népzenei táborban ismerkedtem meg a hangszerrel, és tizenöt éves lehettem, amikor elkerültem Balogh Sándor kezei alá az Óbudai Népzenei Iskolába, ahol öt évig tanultam. Ezalatt olyan okításban részesültem, hogy tizenhét évesen megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést is. A zsoltárok és dicséretek már a tanulmányaim első időszakában is felcsendültek citerán a családi ünnepeinken. A templomban sem csak népdalokat, hanem dicséreteket is játszottam. Ez lelkészi szolgálatomban is megmaradt: a hittanóráim szerves része a népzene és a dicséretek e kedves hangszerrel kísérése a gyermekekkel éneklés közben. Korábban Tokajban szolgáltam, és ott azt tapasztaltuk, hogy a református énekek megismerése mellett a helyi zeneiskola citeratanszaka is népszerűbb lett. Célunk, hogy mi, magyarok a magunk eszközeivel hirdessük Isten dicsőségét a Kárpát-medencében, hiszen az ő kegyelméből lehetünk itt. 2021. március 14.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

Adott volt tehát két református citerás, de hogyan jött létre a kiadvány és a hozzá tartozó hanganyag? Balogh Sándor: Nagyon régen eldöntöttem, hogy egyszer végigböngészem a református énekeskönyvet: mely dallamok alkalmasak arra, hogy kísérettel lássam el őket. Már említettem Tuka Zsiga bácsi nevét, aki a népdalok mellett református énekeket is játszott a gyűjtésekkor. Megdöbbentett, hogy ezek az énekek ugyanolyan szépen szólalnak meg citerán, mint a népdalaink. A másik inspiráció Kis Gergely Mártonhoz köthető, akinek 2001ben megjelent Citerát pengessetek című lemeze. Ezen – a népzenei anyag mellett – református énekek is elhangzanak. Amikor a stúdióban ülve végigizgultam a felvételeket, megerősödtem abban, hogy foglalkoznom kell ezzel. Amikor Gergő lelkészként messzire került, megszakadt a napi kapcsolat. Egy évvel ezelőtt azonban – immár törökbálinti lelkészként – hegedűórára hozta kislányát a zeneiskolánkba, és összefutottunk. Ekkor beszéltem neki a kiadvány gondolatáról. Gergő rengeteget segített a dallamok és a szövegek válogatásában, az énekek hangmagasságának megtalálásában – hiszen ahány magasság, annyi hangolású citera szükséges. Szintén segítségemre volt egy jelenlegi kiváló – ugyancsak református – tanítványom, Gál János. Többnyire hárman, néha egy másik tanítvánnyal kiegészülve négyen játszottuk fel az alapokat, Gergő és az iskola tanáraiból rögtönzött kamarakórus ezekre énekelte rá utólag az énekeket. A kötetben hetven dallam szerepel. Ötvenhetet vettünk fel stúdióban, tíz csak citerán hangzik el, a többi énekelve is hallható. A könyvben szövegezett kották találhatók, citerás variánsokkal. Ám sokkal nagyobb értéke a kiadványnak, hogy mindez meg is hallgatható: hallás alapján sokkal könnyebben megtanulhatják az énekeket azok is, akik esetleg még nem találkoztak velük. Kis Gergely Márton: Nem csupán a laikusoknak jó ez az anyag. Az elmúlt időszakban, amikor a templomunkból online istentiszteleteket közvetítettünk, erről a lemezről játszottuk be az énekeket. Emellett a hittanoktatásban is nagy segítség, hiszen a kevésbé jó hangú hittanoktatók telefonjukról vagy lemezről lejátszva egyszerűbben meg tudják tanítani őket. Időszerű ajándéka volt az Úristennek, hogy tavaly összehozott minket, reformátusokat, és létrejöhetett ez a kiadvány. Nem csak mi, citerások voltunk reformátusok, az énekesek között is akadtak gyülekezetbe járó, hitvalló emberek. Talán vannak ebben az anyagban olyan fordulatok, hangzásvilágok, amelyek a klasszikus egyházzenével foglalkozókat megosztják. Az általunk képviselt zenei világ azonban a magyar ember szívének és fülének kedves, hiszen az Isten dicsérete magyar hangszeren szólal meg, magyarul. A Balogh Sándor neve alatt megjelenő kötetben ez az ajánlás olvasható: „Szüleim és nagyszüleim emlékére.” A református háttérrel rendelkezőknek sokat jelenthet ez a zenei világ. Mi lesz azokkal, akik csupán a népzenét szeretik, ismerik, de nincs egyházi kötődésük? Bevonódhatnak a kiadvány által egyházi kultúránkba? 24 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

Balogh Sándor: Ugyan nincs ráírva, hogy tankönyv, de a bevezetésben kötetünket mindazoknak ajánljuk, akik művészeti iskolákban, szakközépiskolában vagy bárhol népzenét, citerázást tanulnak. Ezek a dallamok nem csak a reformátusoknak jelenthetnek sokat: aki fogékony a szép zenére, biztosan talál magának tízet-húszat, amelyet eddig nem ismert. Ugyanakkor gyülekezeteknek is szól ez a kiadvány. Bevallom, amikor elkezdtük a munkát, én is csak a dallamok töredékére emlékeztem. Ha valaki meghallgatja a lemezt, a dallamok megragadnak benne: anélkül is megjegyzi őket, hogy kifejezetten tanulni akarná azokat. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a könyvet és a hangzóanyagot együtt használva működik a tanulás – ez egyébként a népzeneoktatásra általában igaz. Népzenét nem lehet csak tankönyvből tanulni. Kis Gergely Márton: Tizenhat éve vagyok lelkész, és azt tapasztalom, hogy a református gyülekezeteknek – noha híresek arról, hogy szeretnek énekelni – elég szerény a repertoár­juk. Emellett azt is látom, hogy nagy kihívásokkal küszködik Kodály Zoltán országában az ének- és zeneoktatás. A gyermekek az iskolában nem tanulnak meg és nem szeretnek meg énekelni, csak a kudarccal szembesülnek. A hittanórákon azt tapasztaljuk szintén lelkipásztor feleségemmel, hogy a közösségi éneklés csodálatos módon bátorítja őket, és a félénk, visszahúzódó gyermekek is kinyílnak, énekes bizonyságtévővé válnak. Az iskolás korosztály a gyülekezeti énekeken keresztül nagyszerűen meg tudja élni a hitet, és ez életük és tanulmányaik más területein is nagy örömet, lelkesedést és buzgóságot ad nekik. Nem az a cél, hogy mindenki kristálytisztán énekeljen, aki pedig nem tud, inkább maradjon csöndben, hanem az, hogy a gyerekek érezzék meg a közösségi tevékenység áldásait. Válogatásunkban mind az egyházi ünnepek, mind a különböző életszakaszok, krízisek idejére van egy-egy imádság, amellyel az Úristenhez lehet fordulni. Gyülekezetünkből az egyik testvér arról számolt be, hogy amikor a műtőasztalon feküdt, semmire nem tudott gondolni, semmit nem tudott tenni, csak imádkozni, és azokat az énekeket énekelni magában, amelyeket gyermekkorában tanult. Ezért is fontos, hogy énekeink minél inkább jelen legyenek a református hittanoktatásban. Ebben segít ez a kiadvány. Balogh Sándort először meglepte, hogy citerakísérettel is szépen hangzanak református énekeink. Mi a közös a magyar népi hagyomány és zsoltáraink, dicséreteink dallam- és szövegvilágában? Balogh Sándor: A kulcs az egyszerű kíséret. Az énekek citerás kísérete nincs túlbonyolítva, nincs akkordozva. Az énekeskönyvből ismert énekek legegyszerűbb mivoltukban szólalnak meg. Ezek a dallamok és szövegek az 1500-as évek közepe és az 1800-as évek eleje között születtek, de egyiknél sem éreztem, hogy jobban vagy kevésbé illene hozzájuk a citera. Ahogyan ezek dallamvilága nem bonyolult, a népdaloké sem az: a legegyszerűbb ember is felfogja, sőt nagyon könnyen

| INTERJÚ |

„Ha valaki meghallgatja a lemezt, a dallamok megragadnak benne: anélkül is megjegyzi őket, hogy kifejezetten tanulni akarná azokat. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a könyvet és a hangzóanyagot együtt használva működik a tanulás – ez egyébként a népzeneoktatásra általában igaz. Népzenét nem lehet csak tankönyvből tanulni.” (Balogh Sándor)

„Nem az a cél, hogy mindenki kristálytisztán énekeljen, aki pedig nem tud, inkább maradjon csöndben, hanem az, hogy a gyerekek érezzék meg a közösségi tevékenység áldásait. Válogatásunkban mind az egyházi ünnepek, mind a különböző életszakaszok, krízisek idejére van egy-egy imádság, amellyel az Úristenhez lehet fordulni.” (Kis Gergely Márton)

meg is jegyzi. Arról nem is beszélve, hogy akik régen népzenét játszottak, azok ugyanúgy játszották a templomi énekeket is jeles napokon, névnapokon, születésnapokon. Kis Gergely Márton: A keresztyén – legyen angolszász, német vagy magyar – egy szívvel és egy lélekkel építkezik Krisztusra. Egy tőről fakadunk: ezért hangzanak ugyanolyan fantasztikusan citerakísérettel például a walesi népdalszerű énekek, mint a magyar népdalokra épülő dallamok.

Kis Gergely Márton: Pál apostol azt mondja: „…szüntelenül imádkozzatok...” (1Thesz 5,17) A járvány idején nekünk is ez lehet a mentsvár. Nem a vakcina fogja megoldani az életünk gondjait, hanem Isten. Március 15. kapcsán jó arra emlékezni, hogy Jézus is fontosnak tartotta zsidóként a nemzeti ünnep megünneplését. János evangéliumában olvashatjuk, hogy fölment Jeruzsálembe a templomszentelés ünnepére, ahol a Makkabeus-féle szabadságharc eredményeképpen helyreállt a rend, és a meggyalázott templomban újra istentiszteletet lehetett tartani. Mi is tegyünk így! Biztos vagyok abban, hogy nem azért voltak történelmünknek olyan sikeres és tragikus momentumai, mert nagyszerűek vagy éppen rosszak lennénk: nem rajtunk múlt, hogy itt lehettünk ebben az ezer esztendőben. Isten kegyelméből vészeltük át akár a Haynau-féle megpróbáltatásokat, akár más történelmi nehézségeket. Mindennél hatalmasabb Istenünk van, aki a nyomorúságok idején is jelen van életünkben. Nekem már elkezdett fakulni a hajam, mégis nyugodt vagyok, mert tudom: egy hajszál sem eshet le a fejemről Isten tudta nélkül. Így nyugodtan bízom népemet, családomat és egyházamat Isten kezére. Mert tudom, hogy neki gondja van ránk.  FOTÓ:

A zene segít a magányban, de közösségben muzsikálni talán még nagyobb élmény. Hogyan készülnek a nemzeti ünnepre, és hogyan élik meg a bezártság időszakát? Balogh Sándor: A mostani időszak teljesen új életvitelt kíván, kénytelenek vagyunk hozzászokni az online oktatáshoz. Diákjaim jól tudják használni a hangzóanyagokat, ezért igyekszem a kötetünket is eljuttatni hozzájuk. A tavaszi szünetben az lesz a feladatuk, hogy nézzék át a kiadványt, és ha tetszik nekik, válasszanak olyan dallamokat, amelyeket beemelhetünk a szokásos tananyag mellé – ez új színfoltot jelenthet életükben, tanulmányaikban. Számomra sokat jelent a bezártság idején visszahallgatni a feljátszott dallamokat: gyönyörködöm bennük. Jó arra gondolni, hogy részese lehettem az álom megvalósulásának.

SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. március 14.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Ezen a héten nemzeti ünnepünk jegyében választottunk receptet, amelyben Ágostonné Szőcs Anna volt segítségünkre. Alább az ő sorait olvashatják. Élő hitű keresztyénként elsődleges feladatunk Isten országának építése, de nem szabad elfeledkeznünk földi hazánkról sem. Jézus ebben is példát mutatott nekünk, hiszen az „övéi közé jött” (Jn 1,11), elsősorban nemzettársait kereste fel. Miközben a márciusi ifjakra emlékezünk, ne felejtsük el, hogy a mi megmaradásunk csak Krisztus által lehetséges. Az igazi szabadság az, ha megszabadulunk a bűn rabságából. Ehhez kérhetjük Isten segítségét: „Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel! Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, megbűnhődte Jézusunk a múltat s jövendőt.” Az ünnep és történelmi esemény emlékét sokféle módon megjeleníthetjük: a kokárda, a nemzeti színű zászló mellett ételeinkkel is. NEMZETI SZÍNŰ KRÉMPOHÁR Hozzávalók: 2 dl kivipüré, 1 teáskanál frissen facsart citromlé, cukor (édesítő), ételfesték, 2 dl joghurt, 2 teáskanál zselatinpor, 2 dl eperpüré, 1 teáskanál zselatinpor, ételfesték. Elkészítés: Az áttört kivit összekeverjük a cukros zselatinnal, forralásig hevítjük, majd poharakba töltjük. Ha megdermedt, hozzáadjuk a hasonlóan elkészített joghurtot (2 teáskanál zselatinporral), majd az eperpürét is (1 teáskanál zselatinporral). Ha világosnak érezzük a gyümölcsös réteget, adhatunk hozzá néhány csepp ételfestéket. A rétegek közt mindig várjunk addig, amíg az előző megszilárdul.  ÁGOSTONNÉ SZŐCS ANNA TOVÁBBI RECEPTJEIT ITT ÉRIK EL: KORSOCSKA.BLOGSPOT.COM.

26 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

Dobrovich Ágoston Bűnbánat című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első része (L, F, L, A). 13. Ázsiai ország lakója. 14. A párizsi metró kistestvére. 15. Olasz librettista, zeneszerző (Arrigo). 16. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röviden. 17. Ha. 20. Az elektromos ellenállás mértékegysége. 21. Indíték. 22. Európai tűzhányó. 23. Szereplő az Oroszlánkirályban. 25. Csont, latinul. 26. Oroszlány külterületén található puszta. 28. 1928-ban nemzeti olajvállalatként alapított svéd cég (NYNAS). 30. Házasságkötés. 32. Angol terület! 34. Építési törmelék. 36. Odaég. 38. Kivonás része! 40. Izraeli sivatag. 42. Ittrium és szamárium vegyjele. 43. Kesergés, ismert olasz szóval. 44. Belül dumál! 45. Sebészkés. 47. Női énekhang. 48. Asztalt evéshez előkészít. 50. Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező (József). 52. Bejárat. 54. Kellemes ízt érez, régies szóval. 56. Cremonai hegedűkészítő család. 59. Alkotórész. 61. Vanádium és oxigén vegyjele. 62. Tartozást megad. 64. 1950-ben Szombathelyhez csatolt község. 66. Szolmizációs hang. 67. A sivatag egyik megjelenési formája: dűnetenger. 69. Nyugtalan alvás, amely néha félrebeszéléssel jár. 71. Német fürdő! 72. Hónap. 74. Spanyol, svéd és norvég autójel. 75. Hivatali helyiség. Függőleges: 1. Josip Broz felvett neve. 2. Hanga. 3. Testrész. 4. Antonov felségjele. 5. Felvonó. 6. Zenekarvezető, zeneszerző és dzsesszdobos (Jenő). 7. Odaejt páros betűi. 8. Küzdőtér. 9. Ádám és Éva második fia. 10. Jászi Oszkár. 11. Dioráma eleje! 12. A három testőr egyike. 18. Város Szicília közepén (ENNA). 19. Erkel-díjas zeneszerző, népzenekutató, karnagy (Lajos). 22. Divatszín. 24. Klasszikus prepozíció. 26. Az idézet második része (E, Z, E, N, N). 27. Blue …, Woody Allen 2013-as filmdrámája. 29. Kisebb írásmű. 31. Keresztülgördül. 33. Teljesen beborít. 35. Várpalotával egyesült. 37. Zenei félhang. 38. Fohász. 39. Bőven áraszt. 41. Vissza: közelségre mutató szócska. 46. Szükséges. 49. Nagyon óhajt. 51. Brazil tagállam. 52. A vele összetett mérték ezerszeresét jelenti. 53. Istennek kijáró szeretet. 55. Szerb származású, Kossuth- és Liszt-díjas magyar előadóművész, énekes, zeneszerző. 57. A negyvenéves pusztai vándorlás vezetője. 58. Taszítaná. 60. Áruba bocsátá. 63. Győztes. 65. Amely tárgyat. 68. Jég betűi keverve. 70. Értékes kártyalap. 71. Óriáskígyó. 73. Ugrálni kezd! 76. Regnum Marianum, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: „Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!” (Jóel 2,12)

| GYERMEKEKNEK |

A mirtuszkoszorú

A kislány nyakába kapta a lábát, és úgy futott keresztül Kána városán, mint akit kergetnek. – Jiszká! Jiszká! Hova futsz? A gyerek meg sem állt, csak a válla fölött kiáltott hátra: – A mirtusz! Elfelejtettük a mirtuszt! Hátra se nézett, de a fülét azért hegyezte erősen, hallja-e maga mögött az ismerős lábak dobogását. Nem kellett ahhoz hátranéznie, hogy felismerje Áhihud, a legjobb barátja hangját. Jiszká, amióta eszét tudta, ismerte Áhit. Kána nem volt kicsi város, de azért ismert itt mindenki mindenkit, főleg a hasonló korú gyerekek voltak jóban. Jiszká és Áhi ráadásul közel laktak egymáshoz, nem csoda, ha kicsi koruk óta együtt játszottak. Néhány éve még biztosan bevárta volna Áhit, hogy együtt szaladjanak le a bárányok itatójához, ahol a mirtuszbokrok nőttek. De az utóbbi időben valami megváltozott. Jiszká maga sem tudta, miért, ha meglátta Áhit, valahogy gyorsabban vert a szíve, és hirtelen kipirult az arca, a gyomrát meg összeszorította valami. Úgyhogy most, amikor meghallotta Áhi hangját, inkább hátra se nézve továbbfutott. De azért fülelt, vajon utánafut-e a fiú.

Áhi zihálva érte be. Megragadta a karját: – Fölösleges annyira rohanni! Messze még az este! – Messze, messze – bólogatott Jiszká, de szíve szerint futott volna tovább. Nem is annyira a mirtuszágak miatt, hanem hogy ne kelljen Áhi szép fekete szemébe néznie. – De anyánk teljesen kétségbeesett, hogy mit szólnak a népek, ha még mirtuszkoszorúja se lesz Jáhelnek. Mert még azt is elfelejtettük… Áhi egy pillanatra elkomorult. Hát, igen… A mirtuszkoszorú. A menyasszonyok ékessége. Amit gyönyörű, fehér virágú ágakból fonnak, és olyan illatos, hogy belebódul az ember. Mégis kevés menyasszony hord manapság mirtuszt az esküvője napján. Mert a gazdagabb lányok ezüst- vagy aranypénzből font főkötőt hordanak ilyenkor. Ez sokszor többet ér, mint maga a mátkapénz, amelyet a vőlegény fizet a menyasszony apjának. Az érmékkel szőtt főkötő a menyasszony hozománya, az ő vagyonát, gazdagságát jelzi. Így hát még a szegényebb lányok se nagyon viseltek mirtuszkoszorút, mert ha másból nem, hát rézpénzekből állították össze a menyasszonyi fejéküket. De Jiszkáéknak nemigen tellett ilyesmire. Sopánkodott is Jiszká anyja, Tóbia, hogy milyen szegényes esküvő lesz ez. Bezzeg, ha nem viszi el a hidegrázás Sáfánt, most akár aranypénzek is csöröghetnének Jáhel homlokán. Jáhel és a húga összemosolyogtak, mert mindketten jól tudták, hogy ha Sáfán nem hal bele a lázas betegségbe, akkor most Jáhelt rázná a hideg, hogy egy ilyen vénemberhez kell feleségül mennie. Mert a lányoknak nem volt beleszólásuk abba, kihez mennek férjhez. Jáhelnek sem, hiszen szinte gyerek volt még, amikor a vén Sáfán megkérte a kezét az apjától. Hamar megegyeztek, mert Sáfán volt az egyik legmódosabb gazda a városban, juhai százszámra legeltek Kána környékén. Hogy hány birkát ígért Jáhelért, azt nem tudta meg soha, mert a vénembert szerencsére hamarabb elvitte a láz, mint hogy a kislány betöltötte volna a tizenkettőt. Egy szegény fazekas lányának nemigen akadt gazdag kérője, így végül Éderhez, a takácslegényhez adták a lányt. Aki közel sem volt olyan módos, mint Sáfán, de legalább fiatal volt, és úgy tűnt, szereti is Jáhelt. Így hát szóba se kerülhetett a fényes menyasszonyi főkötő. De hogy még a mirtuszról is elfeledkezzenek, az már sok volt Tóbiának. Nyakába kapta hát a lábát Jiszká, és szaladt mirtuszt szedni, hogy hazaérjen, mielőtt a vőlegény megérkezik a lányos házhoz.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN 2021. március 14.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

FELHÍVÁS

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara örömmel tesz eleget annak a hagyománynak, hogy volt diákjainak jubileumi díszoklevelet ad át. Kérjük ezért azokat, akik református teológiai tanulmányaikat az egyetem jogelődjénél, a Budapesti Református Theológiai Akadémián 1951-ben, 1956-ban, 1961-ben, 1971-ben sikeresen lezárták, hogy nyújtsák be kérelmüket a rubin, vas, gyémánt, illetve arany díszoklevél elkészíttetése érdekében a Hittudományi Kar Dékáni Hivatalához (1022 Budapest, Csopaki u. 6.) vagy a dekanihivatal.htk@kre. hu emailcímen március 31-ig.

Közel száz bor versenyzett az idei BORUM-on

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). Mosodai, ipari és háztartási mosógépek javítását vállalja garanciával, sokéves tapasztalattal megbízható presbiter. Református intézményeknek és gyülekezeti tagoknak kedvezményes javítás. Herba-Tech Bt., 0630-6338-963, herbatech@gmail.com. ELADÓ új 715 kg, G hangú, díszített harang. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

28 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

A múlt héten ismét összemérhették termékeiket a református borászok: fehérbor kategóriában a drávaszögi Kollár Pincészet pinot blanc-ja, míg a vörösborok közül a szekszárdi Mészáros Pál Ohmerops Cuvée-je érdemelte ki a Magyarországi Református Egyház bora címet. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány borának idén a Takács Pincészet és a Budaházy-Fekete Kúria egy-egy termékét választotta a zsűri. Az elmúlt hétvégén immár kilencedik alkalommal rendezték meg a BORUM-ot, a református szőlészek és borászok fórumát. Az idei hétvégén mellőzni kellett a személyes találkozást, de a borversenyt megtartották: a Kovács Pál vezette zsűri közel száz tételt bírált el. Rendkívül erős mezőny gyűlt össze, végül a zsűri döntése alapján tizenkilenc bort jutalmaztak arany­éremmel. A 2021-es Magyarországi Református Egyház bora címet fehérbor kategóriában a horvát drávaszögi Kollár Pincészet pinot blanc-ja (régebbi nevén fehér burgundija), míg a vörösborok közül a szekszárdi Mészáros Pál Ohmerops Cuvée-je kapta. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány fehérbora idén a Tokaj-hegyaljai Budaházy-Fekete Kúria „Minden a rokonom” (furmint, hárslevelű, sárgamuskotály házasítása) bora lett, míg a vörösborok közül a hajós-bajai Takácsné Villányi Patrícia Pinot Noirja érdemelte ki ezt a címet. Édes bor kategóriájában különdíjat kapott az Árpád-hegy Pince Tokaji fordítása és a Budaházy-Fekete Kúria Imperator aszúja. Az online díjátadón Kovács Pál, a zsűri elnöke az egyes pincészetek méltatása után háláját fejezte ki a borászoknak idei áldozatos munkájukért. Hangsúlyozta: az elmúlt egy évben rendkívüli teljesítményt végeztek a vírushelyzet és a zord időjárási viszonyok ellenére is. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője, Zila Gábor megköszönte a borászok részvételét és megerősítette: Isten segítségével jövőre a Balaton-felvidéken jöhet létre a találkozó. Az élő bejelentkezést Kocsis Attila BORUM-alapító köszöntése és áhítata zárta.  FORRÁS: WWW.REFORMATUS.HU

| EGYHÁZI ÉLET |

Könyörgés, március hóban A Fekete Sas Kiadónak 1999 óta állandó szerzője Petrőczi Éva, akinek most összegyűjtött versei Könyörgés, márciusi hóban címmel jelennek meg április elején, a költő 70. születésnapjára. Ebből az alkalomból a megjelenés előtt álló műre 35%-os előrendelési kedvezménnyel kedveskedik a kiadó mindazoknak, akik szeretik a szerző líráját. „Petrőczi szövegeit sosem lehet szentimentalizmuson, heves érzelemkitöréseken vagy erős ítélkezéseken kapni. Mintha bármely olvasójának felkínálná a belehelyezkedés, a közösség lehetőségét, úgy invitál be (teljesen nem is kiismerhető, feltárható) világába, hogy nem kényszerít rá semmire. Petrőczi mindig csakis a saját nevében szól. Idegen volna tőle bármilyen kollektivizmus – noha nem rekeszti el az utat az elől, hogy olvasója együttérzéssel, azonosulással, a közös elemekre való ráismerés örömével olvassa a verseket, nem akar valamilyen képzetes »mi« nevében beszélni.” (Kálmán C. György) A könyv előrendelhető a Fekete Sas kiadó honlapján. 

LELKIPÁSZTOROKAT JELÖLHETÜNK A DOBOS KÁROLY-DÍJRA A Dobos Károly-díj megalapításáról a Zs-154/2007. számú zsinati határozat döntött. „A díjat a lelkipásztori szolgálatot régóta, a »kevesen is hűséggel«, a nem reflektorfényben, falvakban, kisgyülekezetekben, elsősorban kistelepüléseken munkálkodó szolgatársunk kapja. A díj adományozásának feltételei: a díjra az, a gyülekezetben hűséggel szolgáló, gyülekezetét megőrző, építő, velük közösséget vállaló lelkipásztor jelölhető, akinek gyülekezeti lelkészi szolgálati ideje legalább 20 év.” Az elismerés nettó 300 ezer forint pénz­díjjal jár együtt. Az egyházmegye lelkészi kara tehet javaslatot és terjesztheti fel arra érdemes szolgatársukat. A beérkezett javaslatokat ad hoc bizottság vitatja meg, és döntését a Zsinat tavaszi ülése elé terjeszti. A díjra felterjesztett lelkipásztor életrajzát és méltatását legfeljebb négy A/4-es oldalon szükséges mellékelni, és március 30-ig a Zsinati Hivatal Missziói Irodájának címére (1146 Budapest, Abonyi u. 21.) postai úton és lehetőség szerint elektronikus formában is elküldeni (e-mail: misszioi.iroda@reformatus.hu). A díj átadására 2021 novemberében kerül sor az őszi zsinati ülés keretében.  FORRÁS: WWW.REFORMATUS.HU

2021. március 14.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Nagy József Mihály tápiószelei lelkipásztort kérdeztük.

Nagy József Mihály a partiumi Zilahon (Szilágyság) született, Kolozsvárott végezte a teológiát. 2014 óta szolgál Tápiószele, Tápiószőlős, Újszilvás és Farmos gyülekezeteiben. Feleségével, a hitoktató és német szakos tanár Nagy Hajnalkával öt gyermeket nevelnek: Johannát, Abigélt, Mátét, Debórát és Esztert.

1

Családi hagyományt követve lett lelkipásztor? Nem, habár templomba járó család voltunk, édesanyám naponta olvasta a Bibliát. A ’80-as években Visky Ferenc lelkipásztor evangélizált Zilahon és környékén. Ebben a közösségben szólított meg Isten. A tizedik osztály után, otthonomtól messze kerülve lelkileg összetörtem. Isten világosan szólt hozzám, hogy változtatni kell az életemen. Csatlakoztam az otthoni lelki közösséghez. A forradalom után sok gyülekezet volt, ahová még vasárnap sem jutott el lelkipásztor. Mi, fiatalok esperesi engedéllyel mentünk egy-egy szórványba, olvastuk, magyaráztuk az Igét, énekeltünk. Megtérésem után az a vágy volt bennem, hogy minél több embernek hirdessem az örömhírt, de soha nem jutott eszembe, hogy lelkész legyek. Meglepődtem, amikor Isten a teológiára jelentkezés gondolatát adta a szívembe. Rajtam kívül senki nem tudott róla. Hónapokon át Istennel ketten beszélgettünk erről, mígnem – számomra váratlanul – közösségünk egyik vezetője megkérdezte, hogy miért nem megyek a teológiára. A belső bizonyosság mellett ez volt a külső megerősítés, hogy ez az én utam.

2

Kolozsváron végezte el a teológiát. Hogyan került Magyarországra? Szolgálatomat Arad megyében, Feketegyarmaton kezdtem el helyettes lelkészként 1998-ban. Tizenhat évet töltöttünk ott. 2014-ben kaptuk a meghívást Tápiószelére. A kecskeméti Emmaus 30 Reformátusok Lapja

2021. március 14.

házban az egyik – Cseri Kálmán és Végh Tamás lelkipásztorok által rendezett – lelki hétre én is eljutottam, ahol Magyarországon szolgáló lelkipásztorokkal is megismerkedtem. Később két évben is meghívtak Tápiószelére az ifjúsági tábor lelki vezetőjének, majd megürült a lelkészi állás, és rám is gondolt a gyülekezet. Nehéz döntés volt otthagyni az előző helyünket. Azóta is tudjuk, hogy akarata szerint a helyünkön vagyunk.

3

Itteni szolgálata melyik ágát tartja a legnagyobb feladatnak? A gyülekezet négy településen van jelen: Tápiószelén, Tápiószőlősön, Újszilváson és Farmoson. Nem véletlen, hogy eredetileg lelkészházaspárt vártak ide szolgálni, mert sok a feladat. 2012-ben két településen működő általános iskola és egy óvoda is az egyházközség fenntartásába került. Meg vagyok róla győződve, hogy a szolgálat csapatmunka, és hála Istennek, vannak szolgáló testvérek. Három idősek otthona is van a körzetünkben, ahol gyülekezeti tagok végzik a szolgálatokat. Az ifjúsági alkalmakat hozzáértő fiatalok vezetik. Minden szolgálat fontos a közösségben, az első helyre az igehirdetést és a lelkigondozást kell tennünk.

4

Van olyan ige, amely végigkísérte az életén? Nincs vezérigém – Isten Igéjén keresztül szól hozzám, Jézus által pedig vezet. Engem is erősítenek az alkalmanként olvasott igék, de döntéseimet nem ezekre hivatkozva, hanem azokat Istennel megbeszélve, akaratát megértve hozom.

5

Mivel tölti a szabadidejét? Régebben horgásztam, méhészkedtem, atletizáltam, de jöttek a lelkészi feladatok, majd a gyermekek, nem maradt időm ezekre. Ma annak örülök legjobban, ha a feleségemmel lehetek. Számomra ez a kikapcsolódás. Együtt megnézünk egy filmet, sétálunk a parókia vagy a templom kertjében és beszélgetünk. Időnként kimozdulunk a gyerekekkel. Egy vidám hangulatú családi vacsora szintén feltölt.  JEZSOVICZKI NOÉMI, FOTÓ: PARÓKIA. HU / SOMOGYI CSABA