Reformátusok Lapja 2020/48. szám by Reformátusok Lapja

LXIV. ÉVFOLYAM,

48. SZÁM, 2020. NOVEMBER 29. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

„Ez nem vak bizalom”

20048

CSUPOR DEZSŐ GYÓGYSZERÉSZ ÁLHÍREKRŐL, KORONAVÍRUSRÓL ÉS ISTENI RENDEZETTSÉGRŐL

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Kérlek, a te akaratod és végezésed szerint, ha a te tisztességedre vagyon, gyógyíts meg, hogy teneked és a te híveidnek szolgálhassak, és hálát adhassak; ha nem akarod, úgy legyen, amint jobb és hasznosabb az én lelkemnek, tudom, hogy el nem veszhetek ez nyavalyában, mert Krisztusra vetted az én kárhoztató betegségemet és nyavalyámat. Ámen.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kapás Csilla

INTERJÚ • 6. Nem szab határt a járvány a Kárpát-medencei imanapnak | P. Tóth-

né Szakács Zitával, a Magyarországi Református Egyház Nőszövetségének elnökével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Egy test | Korpos Orsolya vezércikke AKTUÁLIS • 11. A vírus nem kifogás | November 18-án tartották a Magyarországi Református Egyház Zsinatának cikluszáró ülését IN MEMORIAM • 14. A tanító | Szűcs Ferenc teológiai professzorra emlékezünk REFORMÁTUS ÉLET • 16. Gyülekezeti kapcsolattartás járvány idején | Megnéztük, hogyan hidalják át a közösségek a zárt ajtós istentiszteletek nehézségeit PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Tavasz Kristófot, az Iváncsai Református Egyházközség lelkipásztorát!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. november 29.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

XI. 29. VASÁRNAP Advent 1. vasárnapja

XI. 30. HÉTFŐ

XII. 1. KEDD

XII. 2. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(15) „…akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2,5–18) Mi a haláltól való félelem miatt egész életünkben rabok vagyunk (15). Sokszor gyarló pótcselekvésekkel menekülünk a halál ténye elől. Kívülről nézve ez érthető, ugyanakkor szánalmas is. Ezerféle módon mutatkozik meg ez a halálfélelemből fakadó rabság. Kegyelmi állapot, ha a halál ténye alázatra és hívő megadásra vezet minket, leborulva az Úr előtt. Halálos állapotunk eleme az is, hogy test és vér részesei vagyunk (14), sok kísértéstől és vétektől (18), valamint sok szenvedéstől terhelten (14). Az evangélium éppen az, hogy Isten nem hagyott bennünket ebben az állapotban, hanem könyörült rajtunk Jézus Krisztus által. A mi feltámadott Urunk végigjárta az emberlét minden állomását, minden gyötrelmét, kísértését, szenvedését, magát a halált és az elvettetést, mindazt, amiben mi vagyunk (9). Igaz emberként, isteni , győztesen járta végig életünk útjait. Isten megmutatta, hogy ő hatalmasabb testnél és vérnél, bűnnél, kísértésnél, szenvedésnél, halálnál, kárhozatnál, és megmutatta a feltámadott Jézus Krisztusban, hogy van szabadulás. Mi őbenne bízunk, aki már eljött és aki eljövendő, hogy a már megtapasztalt szabadítást teljessé tegye rajtunk. Jób 20  122. zsoltár (6) „Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.” (Zsid 3,1–6) Mindvégig, szívünk utolsó dobbanásáig megmaradni a bizalomban és a reménységben! Ugyanezt hangsúlyozza a levél írója később is: becsüljük meg azokat, akik előttünk jártak, és figyelve életük végére, kövessük hitüket (13,7). Ez mindennapi könyörgésünk tárgya is: Uram, maradhassunk hűek mindhalálig (Jel 2,10), mert aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 24,13). Kiemelt igeversünk azt üzeni, hogy ha a bizalmat és a reménységünkkel való dicsekvést mindvégig szilárdan megtartjuk, az jele annak, hogy az Úr gyermekei, választottjai vagyunk, a háza népéhez tartozunk. Az Úr az, aki munkálja bennünk a hitet, az ebből fakadó bizalmat és reménységet minden körülmények között. Ő hűséges a háza népéhez, és nem engedi, hogy hajtótörést szenvedjenek a hitben (1Tim 1,19). Minden bizonyosságunk és reménységünk alapja az, hogy hatalmas Urunk van, aki nagyobb bűnnél, betegségnél, halálnál, a gonosz hatalmánál, hiszen őneki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). Jézus Krisztus a mi életünk házának újjáépítője és annak üdvösséges megtartója, mi pedig az ő háza népe vagyunk. Jób 21  64. zsoltár (15) „…mint az elkeseredéskor…” (Zsid 3,7–19) Vigyázzunk: el ne keseredjünk! Senkinek se legyen közülünk hitetlen és gonosz szíve! Senki se szakadjon el az élő Istentől (12). A hitetlenségből elkeseredés és gonoszság következik. Példa erre Izráel népe, akik a pusztai vándorlás során elkeseredtek, lázadoztak, perlekedtek az Úrral, ezért nem is mehettek be az Ígéret földjére. Bizony, ma is tudnánk példákat mondani erre a hitetlen elkeseredésre. A jóléti társadalmak hitetlensége is valójában elkeseredésbe torkollott, hiszen ha az embernek és egy közösségnek nincs élő hite, akkor tényleg elkeserítően magára marad. Nem a jóléttel van a baj, hanem azzal, hogy a jóléttel nem tudunk jól élni, mert hitetlenné lettünk. Életünk pusztaságában számos dolog okozhat keserűséget, de soha nem keseredhetünk el, keseredhetünk meg, nem menekülhetünk pótcselekvő, olcsó örömök közé, hogy kibírjuk az életet. Minden elkeseredés: engedetlenség az Úrral szemben. Éppen ezért, hogy el ne keseredjünk, meneküljünk oda Isten közelébe, az ő szavának, Igéjének közelébe, és nyitott szívvel fogadjuk üdvözítő, megtartó szavát. Meg ne keményítsük a szívünket (7–11; 15–19)! Jób 22  505. dicséret (1) „…az ő nyugalmába való bemenetel…” (Zsid 4,1–11) A cél: bemenni az Úr nyugalmába. Ránk, emberekre nézve, akik a halál árnyékának völgyében élünk, az Úr nyugalma azt jelenti, hogy megszabadulunk a hiábavaló munka átkától, az embertársainkkal – sokszor a Krisztusban testvéreinkkel – folytatott harcoktól, a testi és lelki fájdalmaktól, a bűn és a halál szorongatásától. Ez a nyugalom olyan boldog békesség, amelyet e világ tapasztalataiból nem tudunk értelmezni, de bizonnyal igen jó lesz (Mt 17,4). A bizonyosság: mi már az Úrban vagyunk. A nyugalom: hit által Jézus Krisztusban lenni. Hit által mi már bementünk az Isten nyugalmába. Földi életünket is ezzel a bizonyossággal éljük: üdvbizonyossággal. Ebből fakad minden igyekezetünk, engedelmességünk (11), hálából. A küzdelem éppen a bizonyosságunkból fakad. Isten Igéje figyelmeztet, hogy amíg ebben a világban, „a

Reformátusok Lapja 2020. november 29.

| AZ IGE MELLETT |

pusztában” vándorolunk, addig maradjunk az Úr követésében, az ő szavának, Igéjének közelében, és hittel fogadjuk szavának biztatását és figyelmeztetését (1–2). Csak így állhatunk meg. Ebben a világban ugyanis sok kísértés állja az utunkat. De tudjuk, hogy ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül, az Úr erejével kitartunk mindvégig (Fil 4,13). Jób 23  70. zsoltár (12) „…Isten igéje…” (Zsid 4,12–16) A Biblia „holt” betűiben, szavaiban megelevenedik az Úr üzenete, amely eleven, megszólító, ma is érvényes: tanít, vigasztal, int, hitre hív és abban erősít, ébreszt. Isten Igéje élő, mert az ő szava éltet, teljes élettel ajándékoz meg, és örök életre vezet, nélküle halálban vagyunk. Isten Igéje értelmet és biztos irányt ad az életünknek, üdvözít és ható. Azzal hat, hogy elhangzik, és közben elvégzi munkáját az Úr akarata szerint. Minden emberi erőlködés éppenséggel hatástalaníthatja Isten Igéjét. Imádságos szívvel, hitvallóan bátor szelídséggel kell ezt mondani, elismételni, és közben az Ige majd hat. A mi feladatunk annyi, hogy rendszeresen olvassuk, tanulmányozzuk Isten írott Igéjét, és az alkalmas időben hirdessük azt. Az alkalmatlan idő is alkalmas az Ige hirdetésére, ha az Úr a szólás idejét adja: az alkalmatlan időt is alkalmassá teszi (2Tim 4,2). Isten Igéje kétélű kard. Szétválasztja egymástól az igazat és a hamisat, a jót és a rosszat, a helyeset és a helytelent, az életet és a halált. Isten tökéletes akarata szerint világossá teszi számunkra, hogy van örökkévaló mérték, üdvösséges norma, vitathatatlan értékrendszer. Csak amit az Úr jónak mond, kizárólag az szolgálja a mi javunkat is. Jób 24  508. dicséret

XII. 3. CSÜTÖRTÖK

(1) „...emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban...” (Zsid 5,1–10, Károli-fordítás) Rendezni a dolgainkat (Mt 24,44; 2Kor 9,3)! Kegyelmi állapotban van az, akit szíven üt ez a felszólítás. Az ilyen ember azt is látja, hogy mennyi minden rendezetlen az életében. Sőt, aki kegyelem alatt van, azt is belátja, hogy a lényegi dolgokat nem tudja a maga erejéből elrendezni. Kegyelem, ha elkezd fájni az élet, annak ezernyi bajával, és kegyelem, ha mindenekelőtt megkínoz a magam életének rendezetlensége, félig kész volta, amely megváltás után kiált (1). Akkoriban a főpap újból és újból rendezte az emberek Isten elé tartozó, rendezetlen dolgait, áldozatokkal és ajándékokkal (1). Isten a gyarló emberi logika szerint rendezte a dolgokat az Ószövetségben: ajándék kell, áldozat, engesztelés – lekenyerezés –, és egy ideig kiegyenlítődnek a dolgok, aztán kezdődik minden elölről. Majd a mi Urunk Jézus Krisztus, mint egyetlen és tökéletes főpap, isteni hatalmával maradéktalanul és örökre elrendezte a mi halálosan elrontott emberi dolgainkat. Ezzel örök megoldást, üdvösséget szerzett nekünk. Az Újszövetségben Isten adott ajándékot nekünk, nem mi őneki, és ez a semmihez sem hasonlítható ajándék engedelmessé tesz bennünket, megtisztít, sok mindent már itt elrendez (9). Jób 25  108. zsoltár

XII. 4. PÉNTEK

(11) „…nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok.” (Zsid 5,11–14) A levél írója megáll, mert tudja, hogy olvasói nem képesek vele haladni, egészen egyszerűen nem értik azt, amit mond (11). Pedig a levél írójának ez az üzenet a legfontosabb (5,1–10): Jézus Krisztus az egyetlen főpap, aki egyszeri és tökéletes áldozatával minden bűnünkért eleget tett, és bennünket tökéletesen megváltott, megszabadított, megtartott. Ezt akarta elmondani a szerző, és ahogy szentlelkesen ír erről, egyszer csak megtorpan, mert tudja, érzi, hogy az olvasók, a hallgatók nem tudnak vele jönni, nem értik azt, amit ír, nem tudják befogadni az üzenetet. Az akkori olvasók hallása eltompult, restek voltak a kegyességben, nem tanulmányozták az írásokat, hitben elgyengültek, így – noha már nekik kellene tanítókká lenniük – ők szorulnak tanításra (12–13). Ha a levél írója akkor megtorpant emiatt, mit mondjunk mi, olyan korban, ahol minden elvilágiasodott, és ahol „hivatalosan” nem fogadják el az élő Istenből, az ő Igéjéből való kiindulást, ahol még a szeretet is egyfajta humanizmus. Csakhogy mire elég az emberi szeretet, amely leplezett önzés? Pedig mennyi mondanivalónk lenne, milyen életmentő, üdvösséges, gyönyörűséges az Isten Igéje, és a ma embere nem ebben gyönyörködik! (11) Mi azonban csak mondjuk, nem adjuk fel; nem baj, ha nem értik, akkor is szóljon az evangélium! Mindig lesz majd, aki érteni fogja, akinek megnyílik az értelme, a szíve, az élete (Ézs 55,11; 1Kor 15,58). Jób 26  509. dicséret

XII. 5. SZOMBAT

2020. november 29.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

mégis összetartó a Kárpátaljai Református Egyház, a templomok vírusidőn kívül mindig tele vannak. A Kárpátaljai Református Nőszövetség az általuk összeállított imafüzetben kéri, hogy imádkozzunk a nemzetért, a megmaradásunkért a gyermekekért és a gyermek áldásért, valamint a kárpátaljai magyar oktatásért. A füzet – amely letölthető a reformatus.hu-ról vagy a refua.tirek.hu-ról – bemutatja a kárpátaljai reformátusok missziói tevékenységét is, például a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthont, a Nagydobronyi Református Líceumot és a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése programot, melynek keretében a kórházban hagyott csecsemőkről gondoskodnak. Ezekért a szolgálatokért is imádkozunk. A Nőszövetség anyagilag is segíti a kárpátaljai gyerekeket. Mit tudhatunk a Keresztmama programjukról? Ötven nehéz sorsú kárpátaljai gyermeknek segít a Magyarországi Református Nőszövetség, gyermekenként havi háromezer-ötszáz forint értékben. Itthon sokszor olyan hamar kiadunk ennyi pénzt, hogy észre sem vesszük, de ha Kárpátaljára küldjük, ott az nagy segítség. Így évente kétmillió-egyszázezer forinttal támogatjuk az ötven családot.

Legyen úgy, mint régen volt? A templomokat be lehet zárni a járványügyi intézkedések miatt, de az imádságnak a zárt ajtók, sőt még a száz éve meghúzott HEGEDŰS határok sem szabhatnak határt. Így a KárMÁRK pát-medencei imanapot idén is megtartják a református nőszövetségek. A nemzeti összetartozás mellett a koronavírus-járvány megszűnéséért is fohászkodnak majd december 6-án. A részletekről P. Tóthné Szakács Zitát, a Magyarországi Református Egyház Nőszövetségének elnökét kérdeztük. A járvány második hulláma miatt a Zsinati Elnökségi Tanács kérésének megfelelően a legtöbb templom zárva van. Így hogyan rendezik meg idén az imanapot? Imaláncokat szervezünk az internet segítségével, vagyis egy időben imádkozunk, mindenki a saját otthonában. Biztosan nem véletlen, hogy Isten most csendesebb időszakot bocsátott ránk, mert a világ zaja már nagyon behatolt a szívünkbe. Sokat imádkoztunk az elmúlt hónapokban, hogy legyen minden olyan, mint a járvány előtt. Most azonban, a második hullám alatt, én úgy érzem, nem biztos, hogy Isten azt akarja, hogy minden ugyanúgy legyen, mint azelőtt. Hiszen az Úr megállította az emberiséget, mert a vesztünkbe rohantunk. Azért is imádkozzunk most, hogy megérthessük, ő mit akar velünk tenni. Kikért imádkoznak együtt 2020-ban? Idén Kárpátaljáért fohászkodunk. Figyeljünk rájuk, hiszen a Kárpát-medence e részén nagy a nélkülözés, a pénztelenség, és 6

Reformátusok Lapja 2020. november 29.

Az első terv szerint a Kárpát-medencei imanapot tíz évre hívták életre, hogy minden kerületért imádkozzanak. Ennek tizenöt éve. Miért folytatják? Úgy tapasztaltam az idei szervezésnél, hogy sok fiatal már nem is tudja, miért indult az imanap, mi volt 2004. december 5-én. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás lett eredménytelen akkor. Ezután hirdettem meg ezt a kezdeményezést. Szerettem volna, hogy mire végigérünk a tíz egyházkerületen, táguljon a képünk és az ismeretünk a határon túli magyarokról, és hogy egyre kevesebben gondolják az erdélyi magyarokat románoknak, a felvidéki magyarokat szlovákoknak. Az imanapot pedig azért folytattuk egy évtized után is, mert erre kértek a nőszövetségek, hiszen új erőpróbák vannak, amelyek miatt újra és újra Istenhez kell fordulnunk. Most például itt a pandémia, könyörögnünk kell a járvány megszűnéséért.  FOTÓ: REFLAP IMÁDSÁG RÉSZLETE A KÁRPÁTALJAI NŐSZÖVETSÉG FÜZETÉBŐL Urunk, hisszük azt, hogy nem hiába vagyunk ott, ahová te helyeztél! Hisszük, hogy neked célod van azzal, hogy bár földi határok elválasztanak bennünket egymástól, mégis nemzetté tettél, és adtad az összetartozás érzését a szívünkben. Hálásak vagyunk közösségeinkért, a kultúránk megmaradásáért, identitásunk megtartásáért. És így hozzuk eléd közösségeinket is. Te látod, hogy kinek-kinek milyen próbatételekkel kell szembenéznie, de nálad békesség és vigasztalás van. Kérünk, te erősíts bennünket!

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KORPOS ORSOLYA

Egy test A szerző budapest-svábhegyi lelkipásztor

Habár vannak, akik azt mondják, hogy az emberi test működése egyszerű biológia, számomra mégis igazi csoda. Egyetlen lélegzetvétel, szívdobbanás, a szervek, az izmok finoman hangolt összjátéka ámulatba ejt. A sokféleség és az összhang szimfóniája földi életünk, testi létezésünk minden egyes pillanata. Pál apostolnak nem lehettek még ilyen széles körű ismeretei minderről, mégis meglátta ezt a csodát, és azt tapasztalta, hogy amint az emberi szervezetben megvalósul a sokféleség és az egység, ugyanúgy valósulhat ez meg azok között is, akiket Krisztus megszólított. Két olyan fogalomról beszél, amelyek első hallásra talán nem férnek ös�-

„A sokféleségnek ebben az egységében tanít meg bennünket Isten arra, hogy szükségünk van egymásra. Krisztus elhívott tanítványai nem élhetnek magányosan, elszigetelten.” sze egymással: a sokféleség és az egység. Manapság – kimondva vagy kimondatlanul – környezetünkben szinte minden területen arra törekednek, hogy egyformák legyünk – azonban ha valóban sikerülne mindenütt megvalósítani ezt az elvet, akkor mindennapjaink színtelenek és unalmasak lennének. Az egyházban, a kihívottak közösségében a sokféleség biztosítja az egységes működés lehetőségét. Ez Isten csodálatos terve és elgondolása. Különbözünk abban, milyen életutat jártunk be addig, amíg Krisztuséi nem lettünk, éppen hol tartunk a hitben járás útján. Mindig vannak közöttünk, akik szenvednek, és vannak, akik örvendeznek. Vannak, akiket Isten tanítóknak hívott el, és vannak, akiket diakónusoknak. Vannak, akik az énekhangjukkal szolgálnak, és vannak, akik a kertészeti tudásukkal. Végtelen a különbözőségek sora. De vajon meg kell ijednünk ettől? A Biblia tanítása alapján nem, mert Isten éppen ezekkel a különbözőségeinkkel szeretne egységgé formálni bennünket. A sokféleségnek ebben az egységében tanít meg bennünket Isten arra, hogy szükségünk van egymásra. Krisztus elhívott tanítványai nem élhetnek magányosan, elszigetelten, mert egyikünk sem kap meg minden kegyelmi ajándékot – Isten közösséget akar formálni belőlünk, és ebben a közösségben alázattal el kell ismernünk, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem értünk, amelyekre nem vagyunk képesek, amelyekhez szükségünk van másokra.

Mindannyian értékesek vagyunk, mindenkinek megvan a szerepe. Ezek között vannak látványos feladatok, és vannak kevésbé látványos szolgálatok, például az otthon elmondott imádságok, a közbenjárások a közösségünk tagjaiért. Mindkettőre szükség van, és csak akkor valósul meg az egység, csak akkor működik jól a szervezet, ha mindkettő jelen van. Aki megtalálja a helyét a testben és azt teszi, amit tennie kell, az tud igazán növekedni a személyiségében és a hitében, és az tud igazán hasznára lenni a közösségnek. Ha valaki még nem tudja, hol a helye, mi a feladata, akkor imádkozzon Istenhez, hogy ő mutassa meg, mi az ajándéka. Az egységünk csak akkor valósulhat meg, ha igaz, hogy mindannyian egy Lélek által kereszteltettünk egy testté. Ha gyakran azt érezzük, hogy az egyházra mindez nem jellemző vagy nem igaz, akkor annak sajnos az lehet az oka, hogy nincs ott a Lélek, hogy egységgé formálja sokféleségünket. Azt is tudnunk kell, hogy mi, akik elhívattunk ebbe a testbe, egy pillanatra sem fordulhatunk gőggel azok felé, akik nincsenek benne közösségünkben. Nem mondhatjuk, hogy ők a bűnösök, mi meg a bűntelenek – Krisztus testében bűnös emberek vannak, csupán mi tudjuk, hogy a bűneinkkel mehetünk Istenhez bocsánatért. Ő Krisztus áldozatáért a mi bűneinket megbocsátotta, megbocsátja, és a Lélek által formál bennünket. De Krisztus teste nem a tökéletesek egysége, hanem a bűnösöké, akik már tudják, hogy kitől nyerhetnek bocsánatot. Nehéz minderről gondolkozni, a krisztusi egységet megélni most, amikor újra távol kell lennünk egymástól. Vajon miközben a test tagjai csak szoros összeköttetésben képesek összhangban működni egymással, mi lehetünk egy Krisztus test a mostani távolságtartásban? Én hiszem, hogy igen. A Lélek akkor is egységgé tud formálni bennünket, ha távol vagyunk egymástól, ha mindenki otthonában tudja csak végezni azt a szolgálatot, amelyre Isten elhívta. A Lélek által, még így, ebben a helyzetben is igaz lehet az, amit Jézus mondott a tanítványainak: abból tudja meg a világ, hogy az ő tanítványai vagyunk, hogy szeretjük egymást, úgy, ahogyan ő szeret minket. Könyörögjünk azért, hogy ennek a csodáját megélhessük az idei adventi várakozásunkban is – azért, hogy bármilyen élethelyzetben legyünk is, Krisztus által ez a szeretet mutatkozzon meg rajtunk, legalább rajtunk ebben a világban.  2020. november 29.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

„Ez nem vak bizalom”

Reformátusok Lapja 2020. november 29.

| INTERJÚ |

HEGEDŰS MÁRK

Gyógyszer még nincs a koronavírusra, de a védőoltás már készül, és van néhány gyógynövény is, amely ígéretes a betegség tüneteinek enyhítésére, a gyógyulás gyorsítására. Csupor Dezső református gyógyszerésszel beszélgetünk a Covid–19-ről, az álhírekről, arról, hogy indokolt-e zárva tartani a templomokat, és hogy ő beadatja-e majd magának a koronavírus elleni vakcinát.

Egy kutatás szerint tíz magyarból egy álhíreket olvas. Ha rávetítjük a társadalom egészére, ez azt jelenti, hogy egymillió ember álhírekből tájékozódik. Érzi ezt a tendenciát egészségügyi, gyógyszerészeti kérdésekben is? Ha az egyik cikk azt ígéri, megtalálták a rák ellenszerét, a másik meg azt, hogy ma se találták meg, az első lesz érdekesebb. A hazugságot könnyebb figyelemfelkeltőn, színesen tálalni, mint az igazságot. Régóta foglalkozik álhírek, áltudományos cikkek és mítoszok leleplezésével – például a Ködpiszkáló nevű blogján. Szerzőtársaival könyvet írt a gyógynövényekről PirulaKalauz címmel. Igen, mert úgy gondoltuk, hiányt tölt be ez a könyv. Az internet tele van egymásnak ellentmondó állításokkal, az egyszerű fogyasztó pedig képtelen kiigazodni. Mi arra vállalkoztunk, hogy összeszedjük a ma elérhető legokszerűbb bizonyítékokat, és ez alapján leírjuk, mi mire való, és mennyit kell belőle szedni – hogy a fogyasztónak valóban jó legyen. Több mint kétszázhatvan gyógynövény, vitamin, ásványi anyag ismertetése található meg benne, betűrendben. Mennyire használható „öngyógyításra” a könyv, ha valaki kétségbeesetten keresi a megoldást a problémájára? Nem akartunk hamis reményeket táplálni. Próbáltuk ezt a helyén kezelni, tudományosan nem igazolt állításokat nem szerepeltetünk a könyvben. Például nincs a tárgymutatóban sem „rák”, sem „koronavírus”, mert ha azt állítanánk, hogy valamelyik növény gyógyítja a daganatos megbetegedést, azzal félrevezetnénk az olvasóinkat. A koronavírussal kapcsolatban sem tudtunk még biztosat írni. Van olyan növény, amely laboratóriumi körülmények között gátolja a vírus szaporodását, de ha ezt leírnánk a könyvben, sokan úgy értelmeznék, hogy ha azt szedik, bizonyára meggyógyulnak a Covidból. A könyv megjelenése óta a Pirulakalauz.hu portálon azt írják, hogy a feketekömény szedése biztató lehet a koronavírusos tünetek kezelésében. A járványhoz kapcsolódó tartalmaikat pedig ingyenessé tették, hogy mindenki elérhesse a tudományos megalapozottságú, hiteles cikkeiket. Erről a fűszernövényről – amelyet itthon kevésbé ismerünk – már korábban is tudni lehetett, hogy van vírusellenes hatása. És most a koronavírus ellen is hatásosnak bizonyult laboratóriumi vizsgálatban. Ezt követően háromszáz Covid-pozitív betegen tesztelték klinikai körülmények között, és az első kézirat szerint hatásosan csökkentette a tüneteket, gyorsította a vírusmentessé válást, valamint a súlyos lefolyás kialakulásának

kockázatát is csökkentette. Egy hetvenkilós embernek ehhez napi 5,6 gramm feketeköményt kell szednie egy kis mézzel. Merné ajánlani az olvasóinknak, hogy ha elkapják a koronavírust, próbálják meg a „feketekömény-terápiát”? Ezzel azért óvatos vagyok. Egyrészt a dózis – napi öt gramm, körülbelül két héten át – jóval nagyobb, mint amit eddig fűszerként bárki egy nap alatt elfogyasztott. Egyelőre úgy tűnik, nincs mellékhatása, de még vizsgálni kellene. Épp ezért nem merem mondani, hogy aki covidos, az nagykanállal egye a feketeköményt. A jelenlegi tudásunkat azonban megismétlem: hatásosnak tűnik, és eddig még nem figyelték meg mellékhatását. De hogy azt mondjam, gyógyszerként szedjék be, ahhoz az illetékes hatóságnak jóvá kellene hagynia egy feketeköményből készülő gyógyszert. Ennél merészebbet most nem mondanék. Ha ön tünetekkel lenne Covid-pozitív, megpróbálna napi öt gramm fekete köményt bevenni? Igen, mert nincs olyan kezelés, amelyet azok a Covid-pozitív betegek kapnának, akik otthon várják, hogy az állapotuk javul-e, vagy rosszabbra fordul. Ha lenne egy jó gyógyszer, akkor nem szednék helyette feketeköményt, de most az a helyzet, hogy nincs. Pontosabban: a gyógyszeres kezelést azoknál alkalmazzák, akiknek már súlyosabb tüneteik vannak, és kórházi kezelést kapnak. Van más növény, amely ígéretes lehet? Biztosan sok ilyen van, de még kevésről van bármilyen vizsgálati eredmény. A bodza termése például kifejezetten ígéretes lehet, laboratóriumi körülmények között már igazolták, hogy hatásos a koronavírussal szemben is, de klinikai vizsgálat még nem volt. A bodzát egyébként használják például influenzás betegek terápiájánál, mert gyorsítja a felépülést. Ez is biztató, mindenképpen érdemes lenne tovább vizsgálni a bodzát, nálunk már van belőle otthon néhány üveg lekvár. Abban, hogy a feketeköményben, a bodzában vagy más növényben lehet, hogy ott az orvosság az új típusú koronavírusra, lát isteni rendezettséget, eltervezettséget? Egyértelműen igen, ez fakad a világlátásomból, ez a hitem része, de ez nem vak bizalom. Isten terveit nem ismerjük. Ő nem automata, amibe bedobjuk az aktuális problémát, és a másik végén bizonyára kijön a megoldás, ami most éppen egy gyógyszer lenne. Ráadásul voltak hatalmas világjárványok – a kolera, a pestis, a spanyolnátha –, amelyeknél nem volt hatásos megoldás, és rengeteg, több tízmillió ember hunyt el. Azonban ha megoldást találunk a koronavírus kezelésére, akár egy növénnyel, akár 2020. november 29.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

mert egy tudós fejéből kipattan a megoldás szikrája, és gyógyszert tud rá készíteni, azt Isten engedi meg. Müller Cecília országos tisztifőorvos szerint sok a tünetmentes vírushordozó, ezért minden velünk nem egy háztartásban élő embert fertőzöttnek kell tekinteni. Mit gondol erről? Sajnos igaza van. Sok a tünetmentes ember, aki úgy hordozza a koronavírust, hogy nincs tudatában. A saját családom példáját hozom: egyikünk pozitív lett, az egész család karanténba került, próbáltunk vigyázni, hogy a pozitív családtagtól ne kapjuk el a fertőzést, de nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy ez sikerült. Jelenleg nincs arra kapacitás, hogy azokat is teszteljék, akiknek semmi baja, így, bár nem voltak tüneteim, lehet, hogy én is hordozom a vírust, és ha óvatlan vagyok, továbbadhatom. Hangsúlyozom: nem csak akkor fertőz valaki, ha már köhög, vagy más tünetei vannak, tünetmentesen is átadható a vírus. Ez alapján helyesnek gondolja, hogy a Zsinat Elnökségi Tanácsa kérésének megfelelően a magyarországi református templomok zárva vannak? Nem jó érzés ezt kimondani, de a járvány felfutó stádiumában vagyunk, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni a találkozások számának csökkentésére. Ausztriában már teljes a lezárás. Ahhoz, hogy mi addig ne jussunk el, lassítani kell a járványt. Az, hogy egy istentiszteleten könnyen terjed a vírus, már kimutatott tény. A gyülekezet énekel, ez még inkább terjeszti a kórt, ha van fertőzött a közösségben. Ráadásul vannak, akik nem hordják vagy nem jól hordják a maszkot, ez tovább emeli a fertőzés lehetőségét. Amíg nyitva voltak a templomok, lehetett olyan, aki ott fertőződött meg. A járványra a vakcina hozhatja el a megoldást. Koronavírus elleni oltás még nincs, az influenza ellenit most többen adatják be maguknak, mint máskor. Jól teszik? Mindenképpen, mert az influenza megelőzhető betegség, amely évente világszinten félmillió ember halálát okozza. Ez csökkenthető lenne, ha beoltatnák magukat az emberek. A koronavírus-járvány szempontjából azért fontos ez az oltás, mert akinél kialakul a védettség, az nem kerül influenzával kórházba, nem terheli tovább az ellátórendszert. Másrészt, akik felveszik a védőoltást, mégis jelentkeznek tüneteik, könnyebben észlelik, hogy Covid-fertőzés áll a háttérben. A nehézlégzésre, a fáradékonyságra és arra, ha valaki erősen köhög, nagyon kell figyelni. Bármelyik utalhat tüdőgyulladásra, amit ki kell vizsgáltatni, hisz akár intenzív osztályos ellátásra is szükség lehet, hogy ne legyenek maradandó következményei. Persze vannak más gyakori tünetek is, mint az íz- és szaglásvesztés. Mit gondol a vakcina-nacionalizmusról, azaz hogy sokan látatlanban, a fejlesztő ország megítélése alapján utasítanak el egy védőoltást, így például az orosz oltóanyagot? 10 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

A vakcinafejlesztés és -gyártás alapvetően az adott ország szabályainak megfelelően folyik, de ezek a szabályok nemzetközileg egységesek. Azonban a politika néha olyan módon telepedik rá a tudósok munkájára, amellyel nyomás alá helyezi őket. Ez – elméletileg mondom – előidézheti, hogy felgyorsítják a fejlesztés vagy a gyártás folyamatát olyan áron, hogy az a hatásosságot vagy a biztonságot csorbítja. Bízom benne, hogy nincs erről szó. Az sem jó, ha a fejlesztés nem transzparens. Ha a hatásosságot és a biztonságosságot alátámasztó eredmények ismertek lesznek, ha ezeket mindenki megnézheti, akkor nem kell tartani attól, hogy egy vakcina hol készült, de ha ezek nem lesznek nyilvánosak, akkor felmerülhetnek kételyek. Itt még nem tartunk, mert egyik vakcina fejlesztése sem ért véget. Ha lesz elérhető védőoltás a koronavírus ellen, beadatná magának és családjának? Biztosan igen, mert ez az állapot, amelyben most élünk, nem normális. A családtagok félnek egymással érintkezni, inkább telefonon beszélnek. Ebből az állapotból a védőoltás vezethet ki bennünket, mert erre a betegségre nincs hatásos gyógyszer és rövid időn belül nem is várható, hogy legyen. Reményeim szerint lesz hatásos védőoltás, és ha kellően sok ember megkapja, amihez nem is kell az egész társadalmat beoltani, akkor leáll a járvány terjedése. Ráadásul azok, akik megkapják az oltást, utána nyugodtan találkozhatnak, nem kell attól tartaniuk, hogy a rokonok egymást megfertőzik. Van bármi, amit most a kézfertőtlenítés, a távolságtartás és a maszkhasználat mellett tehetünk az egészségünk megőrzéséért? Az egészséges táplálkozás alapvető. Ha télen is fogyasztunk zöldséget, gyümölcsöt, a vitaminigényünk nagyjából fedezhető. Ennek hiányában pótolni kell a vitaminokat multivitamin-készítményekkel. A C-vitamin pedig külön is indokolt, de legfeljebb napi néhány száz milligrammos mennyiségben. Attól függetlenül, hogy ki mennyire étkezik egészségesen, fontos a D-vitamin pótlása is. A magyar lakosság zömének D-vitaminhiánya van, és télen ez a helyzet csak romlik. Felnőtteknek napi kétezer NE D-vitamin javasolható, ez a mennyiség számos betegség kockázatát csökkenti, és a Coviddal kapcsolatban is vannak kedvező megfigyelések.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA NÉVJEGY Csupor Dezső szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnöke. Nős, három gyermek édesapja. A SzegedHonvéd Téri Református Egyházközség presbitere. A Szegedi Tudományegyetemen gyógyszerész- és orvostanhallgatókat oktat, munkáját díjakkal és ösztöndíjakkal ismerték el. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Ködpiszkáló Blog és a Pirulakalauz.hu portál alapítója.

| AKTUÁLIS |

A vírus nem kifogás FEKE GYÖRGY

Visszatekintéssel, beszámolókkal és köszöntésekkel telt a Magyarországi Református Egyház XIV. Zsinatának cikluszáró ülése. A november 18-i, internet segítségével megtartott tanácskozáson döntöttek arról is, hogy egészségügyi válsághelyzet esetén is alkalmazható a veszélyhelyzetben korábban már engedélyezett elektronikus tanácskozás egyházunkban.

Pál apostol példáját állította a leköszönő Zsinat elé Somogyi Péter fasori lelkipásztor a cikluszáró ülés nyitóáhítatában. – Tudta, kihez küldetett, ki bízta meg, és azt is tudta, mikor kell átadnia a feladatot – fogalmazott igehirdetésében. – Csodálatos generációváltás történt, amelyben nem egymástól elválasztva, hanem közösségben kezdődött valami új. Hiszem, hogy ez ma is iránymutató számunkra – magyarázta a Tituszhoz írt levél első kilenc versét Somogyi Péter, aki szerint fontos, hogy ne az idő szorításában, hanem a rendelt idő lehetőségében éljük meg küldetésünket, valamint hogy az egyházban is jó értelemben vett kölcsönös megbecsülés illesse a továbbmenő szolgákat éppúgy, mint a maradókat.

ELNÖKI MEGNYITÓ – Immár egy emberöltő óta szabadok vagyunk, szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, végezhetjük missziónkat, kereshetjük együtt az anyaszentegyház alapító, fenntartó és növelő funkcióinak megfelelő kereteket és eszközöket, szabadon választhatjuk elöljáróinkat, szabadon disputálhatunk, tervezhetünk, nyilatkozhatunk, szabadon alkothatjuk meg saját belső ren-

dünket – emlékeztetett elnöki beszámolójában Bogárdi Szabó István püspök. A Zsinat lelkészi elnöke önvizsgálatra hívott. – Megmaradt-e a szívünkben a hála Isten iránt, aki kihozott bennünket a fogságból? Megmaradt-e bennünk, e kegyelem csodáján ámulva, a mindent meghaladó elkötelezettségünk Isten iránt? – tette fel a kérdést. Bogárdi Szabó István beszélt a koronavírus-járvány hatásairól, az egyházunkban zajló tisztújításról és az egyházfinanszírozás kérdéséről, értékelte az állam és az egyház viszonyát, visszatekintett a reformációi emlékévre, méltatta a határokon átívelő református magyar egységet, valamint kitért a világkeresztyénség helyzetére. A Zsinat leköszönő lelkészi elnöke köszönetet mondott a testület tagjainak, a szakbizottságok, a közegyházi intézmények és a Zsinati Hivatal munkájáért. Fájlalta, hogy egyebek mellett nem sikerült teljes körűen megkülönböztetni a törvénykönyvben a törvényi korpuszt és az eljárásrendi vonatkozásokat, valamint tisztázni a gondozott gyülekezet és a missziói gyülekezet fogalmát. A jövő év elején megalakuló Zsinat gondjaira bízta továbbá a lelkészek védelmét biztosító jogszabály megalkotását és azt, hogy fogalmazzanak 2020. november 29.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

hogy még sokrétűbben lehessen használni a nyolcszázhetvennégy oldalas, hatszázhatvanhét számozott éneket tartalmazó gyűjteményt. Ahol szükséges volt, ott a zsoltárok és reformáció korabeli dicséretek szövegeit a mai nyelvhez igazították, hogy ez is segítse az elmélyülést. – Azzal, hogy elvétetett tőlünk az istentisztelet, a találkozás, a közös éneklés lehetősége, talán jobban át tudjuk majd érezni, mekkora érték az új énekeskönyv, ha elkészül – fogalmazott az országos egyházzenei előadó. VESZÉLYHELYZET, MÉLTÁNYOSSÁG, DIAKÓNIA Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok megköszönte az egyházi vezetők, a zsinati tagok támogatását, valamint az egyA koronavírus-járvány második hullámának tapasztalatai alapján házunk oktatásfejlesztési stratégiájának kidolgozásában részt módosították egyházunk alkotmányának rendkívüli helyzetekben vevő szakbizottság, pedagógusok és szakértők munkáját. – alkalmazandó rendelkezéseit: az egyházi testületek nemcsak a Már látható és kézzelfogható eredményei is vannak – mondta kormány által kihirdetett veszélyhelyzet idején jogosultak elekta megvalósítás első üteméről. A leköszönő ronikus kommunikációs eszközök igénybevézsinati tagok javaslatot fogalmaztak meg telével ülésezni és döntéseket hozni, hanem A Zsinat tagjai megemlékeztek az utánuk jövőknek, hogy a református okegészségügyi válsághelyzetben is. A pontosía hat év alatt elhunyt tatási rendszer és tananyagfejlesztés a kötás célja volt az is, hogy országos vagy regioszolgatársaikról: Tőkéczki László vetkező ciklusban is folytatódjon. nális korlátozások idején is lehetővé tegye a dunamelléki főgondnokról, A november 18-i ülésen elfogadták a területileg érintett egyházi testületek biztonHegedűs Béla bács-kiskunsági esperesről, dunamelléki zsinati szakbizottságok, a közegyházi inságos és törvényes munkáját. főjegyzőről, Bellai Zoltán tézmények, az Ökogyülekezeti Tanács, a Az egyház lelkészeinek ellátásáról és dunántúli püspöki főtanácsosról, Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Nyugdíjintézetéről szóló törvény 36. és 37. Arday-Janka Zsolt budapest-déli Szolgálat Protestáns Tábori Püspökségéparagrafusai szabályozzák a kivételes és egyházmegyei pótképviselőről nek, valamint a Zsinati Hivatal osztályainak és Adorján Gusztáv tiszántúli méltányos ellátásokat. Eddig ezek megállafőgondnokról. cikluszáró beszámolóit is. Utóbbi osztálypítását csak az érintett kezdeményezhette, vezetői interjúkötetben is számot adtak az azonban a Zsinat most úgy módosította a elmúlt hat évben elvégzett szolgálatról. A kiadványt a tanácsjogszabályt, hogy az eljárás hivatalból (az illetékes egyházkekozás végén mutatták be. rület elnökségének javaslatára, vagy a Nyugdíjintézeti IntéElhalasztották viszont a trianoni békediktátum századik évzőbizottság egyhangú döntése nyomán) is elindulhat. Szabó fordulójára készült nyilatkozattervezet elfogadását. Miután az Gergely, a Nyugdíjintézet igazgatója szerint erre a kiegészítésidei, Marosvásárhelyre szervezett Kárpát-medencei reformáre azért van szükség, hogy az egyébként nagyon is rászoruló tus megemlékezés elmaradt, Szűcs Attila dunántúli zsinati tag érintettek szerénysége, alázatossága, vélt szégyenérzete ne indítványozta, hogy a Zsinat adjon ki nyilatkozatot a témában. legyen akadálya a segítségnyújtásnak. Az általa beterjesztett szöveghez írásban várják a zsinati taMindkét törvénymódosítást két olvasatban tárgyalták, elgok észrevételeit. fogadták a szerdai ülésen, és azok másnap már hatályba is léptek. Emellett a zsinati tagok hozzájárulásukat adták, hogy DÍJAZOTTAK a Diakóniai Iroda állami, valamint önkormányzati fenntartású szociális és gyermekvédelmi intézményeket, hálózatokat és A cikluszáró ülésen méltatták a zsinati alapítású lelkészi, diszolgáltatásokat vegyen át Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaakóniai és pedagógiai díjak idei kitüntetettjeit. A díjakat az új-Zemplén, Hajdú-Bihar, Somogy, Vas és Zala megyében. egészségügyi korlátozások miatt valószínűleg a következő Emellett az irodához kerül a Magyar Református Szeretetszolzsinati ülésen vehetik át személyesen. gálat által eddig felzárkózási programokból vagy svájci egyházi Tóth Árpád bácsalmási lelkipásztor kapja a kis gyüleketámogatásból működtetett hét tanoda is. zetekben, elsősorban kistelepüléseken régóta hűséggel munkálkodó lelkipásztoroknak járó Dobos Károly-díjat. Tóth ÉNEKESKÖNYV, BESZÁMOLÓK, TRIANON Árpád a budapesti teológia elvégzése, 1979 óta vezeti a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye legnagyobb körA tavalyi ülésen elfogadott új gyülekezeti énekeskönyv törzetét, pásztora a szociológiailag és egyházi szempontból is delése már a végső korrektúra fázisába lépett, hamarosan erősen szórványosodó, maroknyi közösségeknek. Kora regnyomdába adható – tájékoztatott Bódiss Tamás. Apró szögeltől késő délutánig egészen kis létszámú csoportokban veges javítások mellett még az énekekhez kapcsolódó bibliai végzi a hitoktatást a hozzá tartozó településeken, Isten Igéje versek, hitvallási részek és imádságok kerülnek a kiadványba, meg ajánlásokat, „amelyekkel hozzásegíthetjük a református hívőket és gyülekezeteinket, hogy a kereszt jelének elhelyezése többé ne afféle huszárcsíny legyen a képzelt, de valójában nem létező purizmussal szemben”. Végül azt kérte, ne váljon a koronavírus-járvány olyan kifogássá egyházunkban, mint az „elmúlt negyven évre” hivatkozás, amellyel „népmozgalmi csappanást, anyagi nehézséget, szervezeti süllyedést és erkölcsi fertőt” igazolunk.

12 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

| AKTUÁLIS |

és gyülekezetei iránti hűsége, elkötelezettsége évtizedek óta töretlen – derült ki a méltatásból. Kiss Ferenc-díjjal ismerik el Dobos Pálné több évtizedes gyülekezeti diakóniai szolgálatát. A kitüntetett hűségesen látogatja a budahegyvidéki gyülekezet időseit otthonaikban, kórházakban, szeretetotthonokban. Szervezi az idősek bibliaóráját, és telefonon is tartja a kapcsolatot velük. Mint mondták: sosem téveszti szem elől, hogy az első és a legfontosabb, amit adhatunk a másik embernek, a törődés. Az intézményes diakóniai szolgálatért járó Juhász Zsófia-díjat Mészáros Jolán kapja, aki miután 1958-ban átadta életét Krisztusnak, évekig kereste imában a szolgálati helyét, majd harminckét éven át, 1996-os nyugdíjazásáig a Dunaalmási Református Szeretetházban dolgozott. Százhúsz gyermeket gondozott, közben elvégezte a diakónusképzést is – mindezt saját bevallása szerint az Úrért és a gyermekekért. A református iskolaügyért végzett áldozatos munkájáért Imre Sándor-díjjal jutalmazzák Molnár Tímeát, a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium igazgatóját. Molnár Tímea egyike volt a két pedagógusnak, akiknek vezetésével 1992 szeptemberében elindult az iskola első, tizenhat fős osztálya. A vezetése alatt álló intézmény mára a Dunántúl legnagyobb létszámú köznevelési intézménye. Sokoldalú, kiemelkedő vezetői tevékenysége mellett oktatási szakértőként is szolgálja egyházát, presbiter, a Református Tehetséggondozó Alapítvány kurátora. A magyarországi és határon túli református pedagógusok példaértékű munkáját elismerő Makkai Sándor-díjat Ilyés Ilo-

na (Debrecen), Pintérné Lázok Orsolya (Nagyharsány) és Édes Enikő (Alistál, Felvidék) már átvette a Kárpát-medencei református tanévnyitó istentiszteleten. A Doktorok Kollégiuma idén nem adott ki díjakat, de bíznak benne, hogy a 2021-es őszi ülésszakon már átadhatják szokásos kitüntetéseiket – tájékoztatott minket Hodossy-Takács Előd főtitkár.

KÖSZÖNET ÉS BÚCSÚ A cikluszáró ülésen a Koreai Presbiteriánus Egyház nevében Chae Hwa Jeong budapesti lelkész köszöntötte Bogárdi Szabó Istvánt. Testvéregyházunk emlékplakettel köszönte meg a Zsinat lelkészi elnökének, dunamelléki püspöknek „a magyarországi és koreai egyházak keresztyén hittel és szeretettel végzett szolgálatában való buzgó odaadását”. Az ülés végén megköszönték Huszár Pál dunántúli főgondnoknak a Zsinat világi elnökeként végzett tizenkét éves szolgálatát is. A Zsinat leköszönő lelkészi elnöke végezetül áldást kért a búcsúzó és a következő ciklusra megválasztott zsinati tagokra, valamint imádságra hívott mindenkit a koronavírus-járvány elmúlásáért, az annak leginkább kitett idős és sokféle krónikus betegséggel küzdő korosztályért, az orvosok, ápolók, szociális dolgozók és a mások biztonságára ügyelők életéért. Istentől gazdagon megáldott adventi készülődést kívánt „abban az imádságos reményben, hogy karácsonykor mégiscsak körbeállhatjuk a jászolbölcsőt, és még inkább az úrvacsora asztalát, együtt lehetünk áldott közösségben, gyülekezetben is”.  FOTÓ: FARKAS ZSUZSANNA, SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2020. november 29.

Reformátusok Lapja 13

| IN MEMORIAM |

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

A tanító (1942–2020)

Elment Szűcs Ferenc. Hitvese, gyermekei, unokái,

népes rokonsága, szeretett gyülekezetei, egyeteme, pályatársai, tisztelői, barátai gyászolják. Lelkipásztor volt élete végéig, szolgált spirituálisként, azután óraadó lett a budapesti teológián, egyetemi gyülekezetet szervezett, professzori kinevezést kapott, dékánként, majd rektorként vezette a Károli Gáspár Református Egyetemet, tudóstestületek és bizottságok elnöke, valamint zsinati tag volt több alkalommal, és ki tudja, még hány megbízatása, azokkal pedig mennyi munkája volt! Szép írásai, tanulmányai, könyvei tanúsítják. És szomorúan gyászolják tanítványai. Mert tanító volt. Habár a mai közhasználat a tanító szón alsósokat oktatót ért, jól tudjuk, hogy tanára ugyan több tucatnyi is lehet, tanítója alig-alig akad az embernek. Az igazi hagyományban tanítón az elemi ismeretek átadóját értjük, aki meghatározó készségekkel készít fel bármiféle tudás és tudomány elsajátítására. Ezért tanítónak nevezzük felsőfokon azt, és a leginkább azt, aki feltárja a legfontosabbat: az istenismeret és az önismeret sokszálú, titokzatos és boldogító összefüggéseit.

Szűcs Ferenc volt az első tanítóm.

Bátorság kellett-e annak idején, hogy féltucatnyian, másodharmadéves diákként tudásvággyal a szívünkben kijárjunk a fiatal és tehetséges pomázi lelkészhez dogmatikát tanulni? Vajon lázongó elégedetlenkedők voltunk csupán, vagy jó tanítványoknak is bizonyultunk? Erre a kérdésre ő nem kereste a választ, hanem felkészült minden órára, pontos és szép megfogalmazásokkal, továbbvezető kérdésekkel, a régi és új tudósok közül bemutatva a legérdemesebbeket, ekként megtanítva az anyaszentegyház mellőzhetetlen szolgálatára, a 14 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

potestas docendire: a tanítás hatalmára. Így tett a legutóbbi időkig, professzor emeritusként is. A vizsgán, ha kellett – és sokszor kellett –, elmondta a dadogó diák helyett is a feleletet, hiszen tanító volt a vizsga végéig is. Sosem szegte kedvét a változó idők zavaros csapongása, az újdonságokkal tetszelgő szellemi spekulánsok tülekedése vagy szeretett egyháza gyakori vergődése az innen-onnan támasztott hitelességi mértékek csapdái között – tanított mindhalálig.

Életfordító történetei közül sosem feledte elmesélni, hogy miképpen találta meg ő is az első tanítóját, aki a nyiladozó értelmű kiskamasz kezébe súlyos tartalmú könyveket adott, mit sem tartva attól, hogy kihűl benne az érdeklődés. Akinek nyitva a szíve, annak Isten megnyitja az elméjét is. Így tett ő is minden tanítványával, aki beiratkozott a Krisztus iskolájába, tudva, hogy ott tanulni élethosszig tartó kegyelmes lehetőség. Aki hisz, az megérti az üdvösségre hívó Isten minden tettét és szavát. Most, ebben a szorongó időben megvárta még az örök élet vasárnapját, és aztán ment el közülünk, mert örök életre várunk mind. Ez lett az utolsó feladványa? De hiszen ezt a szent váradalmat tanította folyton: várni a prófétás ígéretek teljesítésére, várni az Ige testet öltésére, várni Jézusra, várni a golgotai elégtételre, várni a feltámasztásra, várni a Lélek kiáradására, várni a Szentháromság színről színre látására – ez az egyetlen, örök lecke. Hálásak vagyunk Istennek, hogy tiszta elméjű, józan és bölcs tanítót kaptunk Szűcs Ferencben. Meggyászoljuk, és együtt sírunk az őt siratókkal. És várunk a boldog feltámadásra mind. 

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az igehirdetés nem információközlés. Nem valamilyen vadonatúj, soha nem hallott hírt, eseményt vagy adatot közlünk vele, amelyet még senki nem mondott el, hanem a régi evangéliumot. Tudjuk, hallottuk már, bármikor elolvashatjuk a Bibliában, de olyan jó, ha megerősítik bennünk. Ha az igehirdetés megeleveníti bennünk a régóta tudott, ismert jó hírt és élményt, akkor erő és hálaadás születik belőle. Mondhatjuk, ez az igehirdetés és igehallgatás mechanizmusa – egyben csodálatos titka. Nyelvészek foglalkoznak azzal, hogyan működik az emberi beszéd. Pszichológusok vizsgálják, hogyan lehet megtenni vele valamit, mert vannak történések, amelyek más módon nem érhetők el, csak szavakkal. Ilyen az ígéret, a bűnbocsánat, az áldás. Az élet Igéjét is hallani kell, mert a Szentírás betűi csak úgy lesznek élővé, ha valaki visszhangozza azokat bennünk. Lehet persze magányosan is olvasni a Bibliát, de mérhetetlenül több az, amikor Isten szava az istentiszteleten szól. „…a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3,6) Isten Lelke ezt bárhol és bármikor megteheti: börtönben, betegágyon vagy otthon, a karanténhelyzetben. A távolságtartásban, az elszigeteltség kínzó érzésében erőt adhat a rádiós vagy internetes istentiszteletek által létrejövő virtuális gyülekezet, amelyhez bárki, bárhonnan kapcsolódhat. Kitágult és határtalan lehetőségeink vannak, így ki-ki a maga menedékhelyén, belső szobájában átélheti, hogy mégsincs egyedül. Felemelő a tudat, hogy így is együtt vagyunk a láthatatlan gyülekezettel, ismerősökkel és ismeretlenekkel, érdeklődőkkel. Hogy együtt imádkozunk, éneklünk, halljuk az igehirdetést, azt jelenti: közösségünk van egymással. Emberi kapcsolatainknak, az egymás közötti kommunikációnak elsődleges eszköze a nyelv, a beszéd. A gyermek érzi a szülő szeretetét és gondoskodását, mégis jólesik neki, ha kimondják és megerősítik benne a biztonságot adó érzést, hogy szeretik. A gyermek is elmondja százszor az anyjának, apjának, babájának, hogy szereti. Mert jólesik mondani is. A szerelmeseket nem kell biztatni, hogy folyton szerelmet valljanak egymásnak. Semmi újat nem mondanak, mégis lendületet és szárnyakat adnak szavaikkal a kapcsolatuknak. A hívő embernek szüksége van arra, hogy újra hallja azt, amit már sokszor hallott: Isten velünk van, gondoskodik, szeret, megváltott. A legismertebb textusok felolvasásakor és a legunalmasabb prédikációk hallgatása közben is megtörténhet az a csoda, hogy Isten Lelke megérint, megszólít, felszabadít, erőt közöl. Ezért hallgassuk újra a jó hírt: „Az Úr közel!” (Fil 4,5) 

IMÁDKOZZUNK!

Tovább Nem én indulok, te viszel tovább. Cipelsz a hátadon, engem, az ostobát, aki nem értem, felfogni nem tudom, hogy mért kínlódsz velem, hogy mért szeretsz ennyire, Jézusom. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Királyod érkezik hozzád Az egyházi új esztendő advent első vasárnapjával kezdődik. Advent azt jelenti: úrjövet. Sokan úgy vélik, hogy az advent szó értelme a várakozás. Adventben nem feltétlenül az emberi várakozás hangsúlyos, hanem az, hogy az Úr jön, eljön. Az ünnepre készítő idő sajátossága, hogy arra várunk, aki már eljött: Krisztusra. Urunk több mint kétezer évvel ezelőtt testet öltött, eljött közénk, és erre az eljövetelre emlékezünk évről évre egészen addig, amíg újból el nem jön – hitvallásunk szerint – „ítélni eleveneket és holtakat”. Heti bibliai olvasmányaink között találjuk a zakariási próféciát: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9,9) Azért meglepő ez, mert a prófécia virágvasárnap történetéhez kapcsolódik, mégis itt találjuk advent első vasárnapjának igéi között – de nem véletlenül. Az óegyházi hagyományban minden vasárnapnak volt egy rögzült bibliai szakasza, amelyet visszatérő módon olvastak és magyaráztak. Ezt a hagyományt nemcsak átvették, hanem nagyon sokáig gyakorolták is a protestáns lelkészek. Advent első vasárnapjának az óegyház hagyománya szerinti szakasza a Mt 21,1–9, amelyben az evangélista idézi a már említett prófétai, nagyhéten beteljesülő jövendölést. A két szakaszt és ünnepet az köti össze, hogy mindkettőben az Úr jön az embervilághoz. Óriási kegyelem ez az ember számára, hiszen ebből is láthatjuk, hogy Isten nem mozdulatlan, nem néma, nem tehetetlen, nem hagyja az embert magára, hanem jön hozzánk és felénk, közelít akkor is, ha mi nem vagyunk készek az ő fogadására. Éppen ezért figyelmeztet is bennünket egyúttal jövetele arra, hogy legyünk készek: „mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok.” (Mt 25,13)  SZETEY SZABOLCS 2020. november 29.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Gyülekezeti kapcsolattartás járvány idején November 9-én döntött úgy a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége, hogy a koronavírus-járvány miatt hozott kormányzati intézkedésekkel HEGEDŰS BENCE összhangban arra kéri a lelkipásztorokat, „szüneteltessenek minden közvetlen érintkezéssel járó egyházi alkalmat”, azaz ne tartsanak többek között istentiszteleteket, bibliaórákat. Megkérdeztük a kisebb és a nagyobb gyülekezeteket, hogyan tartják majd a kapcsolatot tagjaikkal. A novemberi zsinati döntés nem érte olyan váratlanul a közösségeket, mint a március 15-i vasárnapot követő korlátozó intézkedés. A legtöbb gyülekezet az akkor szerzett tapasztalatokat felhasználva tér vissza a személyes kapcsolatot nélkülözni kénytelen, legtöbbször az online térbe költöztetett alkalmakhoz.

INTERNET NÉLKÜL Habár általánosnak tűnhet, hogy a lelkipásztorok lehetőségeikhez mérten törekednek arra, hogy az internet segítségével élőben közvetített vagy felvételről sugárzott istentiszteleteket adjanak közre vasárnaponként saját gyülekezetükben, ám ez nem minden esetben van így. Akadnak olyan gyülekezetek, ahol elsősorban a közösség idősebb tagjai egyáltalán nem rendelkeznek interneteléréssel, így meg sem tudják nézni az interneten közzétett vasárnapi istentiszteleteket. Mivel pedig sok apró közösségben az interneteléréssel nem rendelkező, idős egyháztagok vannak a legtöbben, ezért a lelkész nem is készít internetes istentiszteletet. Ez persze nem jelenti azt, hogy igei üzenet nélkül maradnának az egyháztagok. Több lelkésszel beszéltünk, akik online nem, viszont nyomtatott formában, postaládába bedobva gondoskodnak a hívek lelki táplálékáról. Szintén jellemző – és nem csak a fenti esetekben –, hogy telefonon keresik fel a lelkészek az idősebb tagokat, hogy beszélgessenek velük, lelkigondozzák őket. 16 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

KÉNYSZERMEGOLDÁS Hasonló megoldással élt a koronavírus-járvány első hulláma miatti templombezárás után az Őriszentpéter-Szalafői Református Társegyházközség lelkipásztora is. Major Lehel ekkor hozta létre a gyülekezet Facebook-oldalát, ahová írott formában feltöltötte a vasárnapi igehirdetéseket, illetve azokat kinyomtatott formában elvitte azoknak a gyülekezeti tagoknak, akikről tudta, hogy szívesen elolvasnák, de az internethez nem férnek hozzá. – Nem vagyok híve az online közvetítésnek, mert úgy érzem, vannak, akik ezt módozatot úgy fognák fel, hogy teljesen

| REFORMÁTUS ÉLET |

Képünk illusztráció

helyettesítheti az élő közösséget. Én ezt nem tartom igaznak, de szükségmegoldásnak valóban jó lehet – osztja meg véleményét a lelkész. Hozzáteszi: tudatosítani kell a közvetítést nézőkkel, hogy az nem váltja ki a személyes közösséget. Szerinte azok, akik így vélekednek, nem tapasztalták meg, hogy az Úristen által elrendelt úrnapján milyen áldása van a gyülekezeti összejövetelnek. – Ez élmény, amikor személyes kapcsolatban lehetünk az Úristennel. Persze igaz, hogy ő mindenütt jelen tud lenni egyszerre, egyidejűleg. Tér- és időkorlát nincsen számára, de mi nem tudunk egyszerre jelen lenni mindenhol. A gyülekezet nemcsak abból áll, hogy a hívek egymástól függetlenül kapcsolódnak az Istennel, hanem kapcsolódnak egymással is. Ennek hiánya a gond az online közvetítésekkel. Major Lehel úgy tudja, a gyülekezet történetében márciu-

sig egyszer sem fordult elő, hogy ne tartottak volna vasárnap istentiszteletet a templomban. – A kezdetektől fogva, akármilyen válsághelyzet, háború, krízis, trauma volt is, sosem maradt el az istentisztelet – állítja. Szerinte az, hogy tavasszal két hónapig nem voltak istentiszteletek, jelentős megrázkódtatással járt, és azok, akik rendszeres résztvevői voltak a vasárnapi alkalmaknak, megérezték a hiányát, és örömmel kapcsolódtak vissza a gyülekezeti életbe májusban, amikor újra kinyitottak a templomok. Azt, hogy ez mikor történhet meg majd a mostani helyzetben, nem lehet tudni. Több megkérdezett lelkész is reméli, hogy az adventi időszakban már újra lehet majd személyes alkalmakat tartani. Major Lehel úgy véli, hogy a helyzet kiszámíthatatlan, de reménykedik abban, hogy mihamarabb visszaáll a normál istentiszteleti rend: – Szeretném, ha ez így alakulna. 2020. november 29.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

ADVENT

A nagybajomi gyülekezet készül az adventre is, habár sejtik, hogy az idei más lesz, mint az elmúlt években. Hat éve kovácsoltvas adventi koszorút készíttettek, amelyen égők helyettesítik a gyertyákat. A négy gyertyalámpa felkapcsolása az évek alatt városi eseménnyé nőtte ki magát, amelyre a gyülekezet minden héten koncertet szervez és szeretetvendégséggel készül. Habár egy fellépőt már sikerült leszervezni az egyik vasárnapra, attól tartanak, a többéves hagyomány a vírushelyzet miatt idén megszakad. – Ettől függetlenül a koszorút felállítjuk, a lámpákat hétről hétre felkapcsoljuk, és megosztjuk a Facebookon: „Íme, elkezdődött az advent.” AKTÍV ONLINE JELENLÉT A Nagybajom-Kutas-Jákói Református Egyházközség Facebookoldalának több mint négyszáznegyven követője van, míg a gyülekezet választói névjegyzékében kétszázkilencvenheten szerepelnek. A közösségi oldalra az elmúlt időben mindennap friss tartalom kerül fel, egymást váltják az igei üzenetek, imádságok, a gyülekezet számára érdekes hírek és a pillanatképek abból az időből, amikor szabad volt együtt lenni. Fejér István lelkipásztor azok közé tartozik, akik nem hagyták abba az igehirdetések közvetítését akkor sem, miután májusban újra kinyitottak a templomok. – Az első hullámban, amikor meghozta a Zsinat a döntését, magam próbáltam az egész istentisztelet-közvetítést menedzselni. Én vettem fel kamerával az alkalmakat, majd próbáltam szerkeszteni a felvételeket, beletenni még különböző dolgokat. De rá kellett jönnöm, hogy nincs rá időm, és nem is értek hozzá. Szerencsére az egyik gyülekezeti tagunk a városi tévénél dolgozik, így az ő segítségét kértem. Ezután szombatonként vettük fel az igehirdetést, ő megvágta úgy, ahogyan kértem, majd időzítettük: vasárnap, a megszokott istentiszteleti időben közzétettük a Facebookon. Így fog működni most is.

BIBLIAÓRA ONLINE A dunántúli gyülekezet aktív online jelenlétéhez nemcsak a napi Facebook-posztok tartoznak, hanem az élő bibliaórák is, amelyekhez a Zoom nevű konferenciaprogramot használják. – Az elmúlt időszakban is használtuk, és most is szervezés alatt van – árulja el Fejér István, aki megosztja pozitív tapasztalatait is. – Egy ilyen online bibliaórán, a technikának köszönhetően, többen voltunk, mint amennyien a hagyományos alkalmon szoktunk lenni: tizenkét-tizenöt fő is összegyűlt. Ezt nagyon jó volt megtapasztalni.

SZEMÉLYESEN IS Fejér István szerint csupán a gyülekezet öt százalékát nem érik el az interneten. – Főleg azokat, akik már annyira idősek, hogy nem akarnak az internettel foglalkozni. Nekik az első bezárás alatt a leírt igehirdetést kinyomtattam, úgy került a postaládájukba. A lelkész elmondja, hogy az alatt a két hónap alatt, amíg nem lehetett templomba járni, kéthetente személyesen is 18 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

felkereste azokat az idősebb, templomba járó gyülekezeti tagokat, akikről tudta, hogy segítségre, lelki támogatásra szorulnak. – Megálltam a kapu előtt, dudáltam, kijöttek. Beszélgettünk egy-két percet, de ha úgy láttam, hogy többre van szükségük, akkor többet. Ez most is így lesz.

ÜRES A NAGYTEMPLOM – Az első hullám kezdeti időszakában váratlanul ért bennünket a helyzet, amelyre nem tudtunk felkészülni – emlékezik vissza a márciusi időszakra Vad Zsigmond esperes, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora. Végül az üres templomban tartott vasárnap délelőtti és délutáni istentiszteleteket a már korábban telepített audiovizuális rendszer segítségével egyszerűen tudták közvetíteni az interneten, sőt a Debreceni Televízió is élőben adta a délelőtt 10 órakor kezdődő alkalmat. Ehhez a gyakorlathoz tértek vissza novemberben is. Vad Zsigmond szerint az első „üres templomos” istentiszteletet több mint ezren követték online, a helyi tévén keresztül pedig, amelynek az adását nemcsak Debrecenben, hanem a környező településen is fogni lehet, több tízezren láthatták. – Sokkal több embert érünk el így, mint amennyit egy átlagos vasárnapon, a templomban. – Nehéz dolog és nagy kihívás úgy prédikálni, hogy nincs ott senki. Bármennyire nagy is a Nagytemplom, és magasan van a szószék, meg távol vannak még az első sorban ülők is, mégis: amikor tele van a templom és prédikálunk, érezzük a visszajelzéseket. Mert van visszajelzés a csendben, a szemekben. Mindezeket most nélkülözni kell.

VÍRUSÜZENETEK A tavaszi, két hónapos templombezárási időszak alatt a Nagytemplom lelkészei rövid, három-öt perces áhítatokat is megosztottak a gyülekezet Facebook-oldalán, amelyeknek szintén nagy volt a nézettsége. – Mindebből okulva, a jelenlegi helyzethez alkalmazkodva októberben úgynevezett vírusüzeneteket küldtünk: egy-egy ige alapján rövid prédikációt írt a gyülekezet mind a tizenkét lelkésze. Most, az adventi időszakban ezt a negyven vírusüzenetet nyomtatásban

| REFORMÁTUS ÉLET |

is megjelentetjük, és eljuttatjuk majd mind az ezerhatszáz gyülekezeti tagunkhoz. Ilyen módon is szeretnénk kiutat mutatni ebből a bizonytalan helyzetből, amelyben mindannyian tapasztaljuk, érezzük, hogy mennyire kiszolgáltatottak, sebezhetők, sérülékenyek vagyunk. Mindenkinek szüksége van arra, hogy lelkileg támogassuk – akár tud erről, akár nem – fogalmaz Vad Zsigmond.

DÉLI KÖNYÖRGÉS – Szeretnénk most új dolgot is bevezetni: az adventi időszak kezdetétől egészen az év végéig minden egyes napon, közvetlenül tizenkét óra és a Rákóczi-harang megszólalása után úgynevezett déli könyörgést tennénk közzé a Facebookon. A rövid videók a Nagytemplomban nemrég felavatott harangjáték szignáljával kezdődnek majd, amely tipikus adventi ének lesz. Utána legfeljebb három percben bátorító, buzdító igei meditációt tart majd a gyülekezet egy-egy lelkipásztora, végül egy kis zenei résszel zárunk. Persze ezek felvételről

mennek majd, és később a gyülekezet YouTube-csatornájára is felkerülnek.

GENERÁCIÓS HÁTRÁNY A nagybajomi gyülekezethez hasonlóan a nagytemplomi is igyekszik kihasználni a videokonferencia-programok adta lehetőségeket, a felnőtt és a gyermek konfirmandusok felkészítése már a Zoomon keresztül zajlik. – A fiatalok közül mindenkinek megvan az eszköze ehhez, így nekik ez nem jelent gondot. Most először fogjuk azonban a Zoomot presbiteri bibliaórához használni. Meglátjuk, hogyan sikerül, és a megszerzett tapasztalatból kiindulva próbálom majd az idősebbeknek szóló bibliaiskolai csoportba továbbvinni. Számukra ez már nehezebb dolog, mert már a középkorúak, illetve a felettük lévő generáció tagjai közül sem mindenkinek adottak ehhez a feltételek. Ha pedig nincs megfelelő technikai eszköz, kimaradnak belőle – ez nehéz dolog – mutat rá Vad Zsigmond.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS, KALOCSAI RICHÁRD

ÁLDÁS AZ INTERNETEN

November 15-én volt ismét az első olyan vasárnap, amikor üresek maradtak a templomok. Ekkor áldották volna meg a debrecen-nagytemplomi gyülekezet konfirmandusait, amihez így most szintén az internet nyújtott segítséget. – Nálunk nemcsak a konfirmáció végén kapnak áldást a konfirmandusok, hanem előtte is, miután már megkezdtük a felkészülést, és néhány hónapig együtt voltunk. Ilyenkor kapják meg a Bibliát is, hogy azt már a tanulás alatt is használhassák. A templomi áldásra most nem kerülhetett sor, de online ezt is megtettük: mind az ötvenhárom konfirmandust – a szüleikkel együtt – a tévé vagy a számítógép képernyője elé ültettük, és elhangzott az áldás feléjük. Úgy gondolom, ennek is megvolt a maga ereje.

2020. november 29.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Jövő A jövővel csak az a probléma, hogy tudunk róla, de valójában nem tudunk róla semmit sem. Minél nagyobb jövőbeli időtávot fog át a képzelet, annál inkább fokozódik tudatlanságunk. Mert azt nagyjából – de azt sem százszázalékos biztonsággal – meg tudjuk mondani, hogy mi lesz holnap, de nincs ember, aki ma meg tudná mondani, milyen lesz a világ száz év múlva. Nagyobb időtávot, mondjuk, tízmillió vagy tízmilliárd évet ne is vegyünk, mert eljutunk a felfoghatatlanság határáig. Ebben persze semmi különös nincs, mert az

„A jövő képzete azért különleges, mert a leginkább érzékelhetővé teszi azt, amiben az ember mindig is van: a lét érthetetlenségét.”

ember, bárminek akarna is úgy igazán a mélyére nézni, pillanatok alatt eljut a felfoghatatlanig. Az emberi léthelyzet alapvetően és mindig: szembenállás a felfoghatatlannal. A jövő képzete azért különleges, mert a leginkább érzékelhetővé teszi azt, amiben az ember mindig is van: a lét érthetetlenségét. Ha tudnánk a jövőt, mindent tudnánk. Úgy értem, tudnánk azt, hogy ennek az egésznek, amit szokványosan az időben zajló emberi létnek hívunk, és amelynek mi mindnyájan személyesen a részesei vagyunk, mi az értelme. De miután minden időben zajló történet csak utólag érthető meg igazán, az emberi lét történetének az értelme is csak a végső jövő felől magyarázható. Minekutána a jövő nem látható, az sem tudható, hogy végső soron mi az a történet, amelyben benne vagyunk. Magyarán, eléggé kínos arra gondolni, hogy miközben éltünk, nem tudtuk, miben vettünk részt. Úgy tűnik, a lét értelmének a megtalálásához a jövő tudása a kulcs. Mit lehet itt tenni? Nos, az egyik kézenfekvő megoldás, hogy nem kell efféle buta kérdésekkel foglalkozni. Mint tudjuk, ez ősidők óta bevált recept. Nincs boldogítóbb az önfeledt tudatlanságnál. Végül is eléggé nyomasztó, ha az ember rádöbben arra, hogy létének alapvető és végső meghatározottságairól semmit sem tud. Kiábrándító élmény ugyanis tudni azt, hogy nem tudunk semmit. 20 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Ilyenkor jön az ismert tehermentesítés, amelynek az a tartalma, hogy belegyömöszöl a mindenkori jelenbe, és az emberi sors végső jövőjére vonatkozó nyomasztó és megválaszolhatatlan kérdést úgy tünteti fel, mintha az érdektelen lenne. Ha vannak is jövőre vonatkozó kérdések, azok legfeljebb a személyes jövő avagy a világ eseményeinek közeli forgatókönyvét firtatják. Például, hogy meddig tart a járvány, meg hogyan alakul az Amerika–Kína viszony, és mi lesz Európával. Ilyenkor jönnek korunk időjósai, a szakmák, a tudományos világ felkent papjai, akik majd elmondják, hogy szerintük mi várható a jövőben, miközben a végső jövő ijesztő mélysége jótékony homályban marad. Lássuk be, eléggé abszurd úgy állítani bármit is valódi jövőkérdésekről, hogy közben fogalmunk sincs, mi az idő. Mert a valódi jövőkérdés nem az, hogy mi történik a világban. Ez a jövő mennyiségi szemlélete, amely a világot önmagában nézi, és a jövőt úgy képzeli el, mint a meghosszabbított jelent, amely úgymond „megy előre”. Ha a jövő csak ennyi, akkor az ember megmarad intelligens ösztönlénynek, akinek fogalma sincs, hogy miben vett részt, miközben a világon volt. A valódi kérdés természetesen nem az, hogy mi történik a világban, hanem az, hogy mi történik a világgal. Mert az, amit teszünk, nem egyenlő azzal, ami történik velünk. Az evangélium nem tehermentesít. Nem úgy ad örömöt, hogy az ember fejét beledugja a homokba, hogy még csak véletlenül se legyen kérdés a jövő végső távlata. Ellenkezőleg, az evangéliumra csak azok lehetnek igazán érzékenyek, akik kíméletlen őszinteséggel szembe mernek nézni azzal az amúgy szimpla ténnyel, hogy az ember végső jövőjéről semmit sem tudunk, következésképp fogalmunk sincs arról sem, hogy mi történik velünk. Az evangélium kiemel a jövő mennyiségi, ösztönszintű szemléletéből, és felemel a valódi jövőkérdésekhez. Kezdődik az advent, jön a karácsony, és aztán itt a húsvét. Mi ez, ha nem érzékeny szembenézés az ember számára mindig is felfoghatatlan idővel? Egyúttal rátalálás arra az igazságra, hogy a jövő története már elbeszélhető: nem az ember mondja el, hanem Isten. „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát…” (Gal 4,4) 

| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

A várakozás, a zombik és a felelősség

A szerző újságíró, a reformatus.hu főszerkesztője

ILLUSZTRÁCIÓ: UNSPLASH

Amióta beköszöntöttek a szürke, őszi délutánok, hétvégenként egyre többször kerül elő a társasjáték-gyűjteményünk, különösen is az egyik új, kooperatív darab. Ebben a játékban az összes résztvevőnek kell közösen legyőzni a játékot – vagyis meg kell akadályozni a zombik támadását. Ez önmagában még nem annyira különleges. Azonban míg nyerni egyetlen módon lehet, veszíteni legalább négyféleképpen – ezek közül az egyik, ha közös morálpontjaink nullára csökkennek. A pontok

pedig csökkennek, ha növekszik a szemét mennyisége, ha nem teljesítjük a feladatokat, és ha a karakterek közül valaki az életét veszti. Ezért szombat délutánonként, a meleg szobában versenyezve az idővel és dacolva a kilátástalannak tűnő helyzetekkel, egyre többször eszembe jut, mi a helyzet jelenleg a társadalmi morálpontjainkkal. Habár ezeknek nincs látványos skálája, ennek az évnek a végére sok szempontból lefelé ível a teljesítményünk. A tehetetlenség, a kilátástalanság és az egyre nyomasztóbb helyzet meglátszik a reakciókon, az egymáshoz fordulásunkon. Miközben tavasszal esti tapssal, online is együtt, a folyamatosan világosodó napok reményével voltunk jelen a veszélyhelyzetben, ma ennek az ellenkezője jellemző. Áprilishoz képest sokat csökkentek a morálpontok – és nem látni még az események végét. Ilyen furcsa, talán soha sem tapasztalt helyzetben készülünk az idei adventre. Az a négy hét, amely valahol mindig a közösségről szólt, most sokkal szürkébbnek tűnik, mint bármikor máskor. Miközben szeretnénk méltóképpen megélni ünnepünket,

egyre több dolog választ el bennünket egymástól – a maszkok, a szociális távolságtartás, az esti kijárási tilalom és az online térbe szorult közösségi alkalmak. És miközben várakozásunknak mindinkább ünnepivé és méllyé kellene válnia, egyre jobban várunk valami mást – a korlátozások végét, a vakcinát, a vírus elmúltát. Mindezek mögött pedig sürgetőn sejlik fel a kérdés: mi lesz, ha karácsonykor sem találkozhatunk gyülekezeti közösségben? Azt hiszem, az sem lenne katasztrófa. Ha így alakul, itt a lehetőség úgy közeledni egymáshoz és Istenhez, ahogy már régen – vagy talán sohasem. A reformáció pont a személyes istenkapcsolatra hívta fel a figyelmet, arra, hogy egyedül vagy kisebb, családi közösségben is odamehetünk Istenhez. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) – mondta Jézus egykor, és ez tökéletesen igaz ma is. Fontos megélni hitünket közösségben is, de vannak olyan helyzetek, amikor még fontosabbá válik személyes imádságunk, egyéni megerősödésünk. Ezek azok az aprónak tűnő, de jelentőségteljes mozzanatok, amelyektől azok a bizonyos morálpontok mégis tudnak növekedni. A reformáció a személyes istenkapcsolattal párhuzamosan az egyéni felelősség kérdésére is emlékeztet mindnyájunkat, ez pedig ebben az időszakban is sarokkő lehet az életünkben: felelősek vagyunk egymásért, de önmagunkért is. Fontos betartani a szabályokat, és remélni, hogy minél hamarabb túlleszünk ezen az egészen, de ugyanilyen fontos lelkivilágunkra is figyelni. A kényszerű bezártság lehetőség is: esély, hogy ebben az adventi időszakban úgy álljunk meg, ahogy korábban nem, úgy készítsük föl magunkat az ünnepre, ahogy már régen. Ebben a – talán magányosnak tűnő – csendben még az is megtörténhet, hogy megtanulunk valami újat. Talán megérezzük, hogy ha az az Úr, aki mindennél nagyobb, emberi testet öltve hajolt hozzánk, akkor nem számít a vírus, a távolság vagy a változás. Talán megérezzük, hogy az élet is pont olyan játék, ahol rengetegféleképpen lehet veszíteni, de győzni csak egyetlen módon: Jézus Krisztust választva. Mert az ő kegyelme képes helyreállítani még a mostani, széthullott valóságunkat is.  2020. november 29.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Jó hír

LXIV. ÉVFOLYAM,

48. SZÁM, 2020. NOVEMBER 29. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

9 771419 856007 20048

A bennünket elérő sok-sok lélekfájdító hírt figyelve mostanság gyakran eszembe jut egyik kedves rádiós kolléganőm egykori műsorötlete. Már jó tíz éve is főleg a rossz hírek tematizálták az életünket, és ő ebből kiindulva azt javasolta, indítsunk olyan hírműsort, amelyben csak jó hírek szerepelnek. Sőt, maga a cím is erre utaljon: Jó hír. Értetlenkedve néztünk rá, de ő kitartott, keresztülvitte a javaslatát, és nem sokkal később el is indult a műsor, amely emlékeim szerint naponta jelentkezett, közvetlenül az egész órás híreket követően. Egyszerű és mégis nagyszerű volt: biztató, bátorító igeverseket tartalmazott néhány percben. Igemorzsákat, amelyek megpróbálták helyrebillenteni a „megbetegítette”, „lelőtte”, „felrobbantotta”, „elpusztította” jellegű hírekkel felborzolt kedélyeket. Aprócska sikertörténet volt. Az élet szebb oldala, a pohár vízzel teli fele. Gyógyító szavak, mindennapi kapaszkodók. Lám, jó tíz év alatt a dolgok csak rosszabbodtak. Naponta akár több tucat lélekfájdító hír is belopódzik a lelkünkbe, az otthonunkba, a családunkba, lassacskán aláásva mentális, majd testi egészségünket. A mindent elárasztó médiaszennyezés, a kommentekben történő bántalmazás és az egyre kilátástalanabbul sodródó európai jelen közepette most arra ébredhetünk rá, milyen nagy áldás, milyen nagy kincs a személyes áhítat, az istentisztelet, a templom békéje, csendje, visszavonulása. Az Ige megszólaló útmutatása, lelki tápláléka. Ez persze tény volt a múltban is, de talán a hátunk mögött hagyott kiegyensúlyozott, boldog békeidőkben kevésbé értékelt, felismert alkalom. Ma, a világjárvány, a civilizációk harca, a liberális értéktaposás folyamatában újra végvárszerepet kap a templom. Kinek a meghódítandó vár, kinek pedig a reménység, a túlélés helye. Ezért vagy azért, de mindkét félnek kiemelt helyszín. Talán nem a hiú ábránd és a felszínes remény mondatja velem, hogy egyre többen döbbenhetnek rá, milyen nagy kincs most a templom, az úrnapja, a harang ismétlődő hívogatása. A szokottnál is nagyobb. Válasz, erőgyűjtés mindarra, ami az életünket lassacskán beterítő fekete félelemfelhők formájában bennünket ér manapság. Isten váltsága az ember válságára. A jó hír üzenete, amelynek nyomán kisimulhatnak arcunk redői, lelkünk gyűrődései. Jön, megszólal, lereagálja élethelyzetünket, és akár ezredjére is elismétli nekünk, könnyen feledőknek és meghátrálóknak, hogy ő úgy szerette ezt a világot; hogy ne félj, és ne rettegj, és hogy „én megnyugosztlak titeket” (Mt 11,28 Károli-fordítás).  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

„Ez nem vak bizalom”

CSUPOR DEZSŐ GYÓGYSZERÉSZ ÁLHÍREKRŐL, KORONAVÍRUSRÓL ÉS ISTENI RENDEZETTSÉGRŐL

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| GONDOLATOK |

Hogyan tiszteljük Istent online? Ismét eljött az idő, amikor nem tarthatunk hagyományos templomi istentiszteleteket a koronavírus gyors terjedése miatt. Ez mindenképpen szomorú, de van pozitív oldala is. Hálát adhatunk Istennek azért, hogy mi már olyan modern korban élünk, hogy az igehirdetés eljuthat hozzánk hanggal és képpel akár élőben is. Ez még akár évvel ezelőtt is lehetetlen lett volna. Képzeljük el, hogyan terjedt el az evangélium a Római Birodalomban! Vegyük Pál apostolt, aki sok gyülekezetet alapított. Elment egy városba, hirdette Isten Igéjét. Voltak, akik hitre jutottak, megalapította az ottani gyülekezetet, aztán ment tovább. Ezek után nehéz volt számára a kapcsolattartás az ottaniakkal. Nem volt egyszerű a keresztyén hit mélységeibe is bevezetni az embereket, nem tudott azonnal reagálni a felmerülő kérdésekre, élethelyzetekre. De neki is rendelkezésére állt egy eszköz, a levélírás. Akkor ez volt a legmodernebb eszköz, amelyet használni lehetett, és Pál nagyon jól ki is használta ezt. Nem tudta, pontosan hányan lesznek ott, és kik lesznek ott, amikor felolvassák a gyülekezetben a levelet. Nem tudta, hogy hányszor fogják elolvasni, hogy lemásolják-e, terjesztik-e, amit írt, de akkor is elmondta azt, amit az Úr a szívére helyezett. A levelet elküldte és bízott az Isten áldásában, hogy eljut azokhoz, akikhez kell, és elvégzi az emberi szívekben, életekben azt az építő munkát, amelyet el kell végeznie. Nagyon hasonló ez ahhoz, ahogy ebben a járványhelyzetben mi, lelkészek végezzük a munkánkat. Mi is igyekszünk a mai legmodernebb eszközöket alkalmazni, hogy minél gyorsabban minél több emberhez eljuthasson az Ige üzenete. Mi sem tudhatjuk előre, hogy hányan fogják megnézni, hányszor fogják megnézni, lesz-e, aki megosztja a közösségi oldalakon az alkalmat, aki terjeszti mások felé is. És mi is az Isten áldásában bízunk, hogy ő az, aki elvégzi az emberek szívében és életében azt, amit el akar végezni. Viszont egyáltalán nem ilyen egyoldalú ez a kérdés, mert a másik oldal talán még összetettebb. Ugyanis egy „tökéletes”

online igehirdetés mit sem ér gyülekezet nélkül. A legros�szabb eshetőség, amely eszünkbe juthat, hogy vannak, akik a gép előtt ülve istentisztelet közben másfelé kattintgatnak, nem figyelnek igazán. Megkérdezhetjük, hogy az online istentisztelet látogatójaként ezt az elvileg Istennek szánt időt hogyan tudjuk leginkább odaszentelni. Tökéletes módszer nem létezik, de jó, ha odafigyelünk néhány dologra. Meg kell teremtenünk otthonunkban is az elcsendesülésnek a lehetőségét, hiszen a templomban is csendben hallgatjuk végig az igehirdetést. Tehát ne kattintsunk máshova, lehetőleg ne érjen sok külső benyomás. Másik fontos dolog, hogy legyünk tisztában az Ige értékével. Annál drágább kincs, hogy hallhatjuk Isten kijelentését, nem létezik ezen a világon. Márpedig ha mi egy istentiszteletbe bekapcsolódunk, akár online is, akkor ott az Ige fog hangozni. Gondoljunk az ifjú Sámuelre, aki később prófétája lesz Istennek. „Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.” (1Sám 3,19, Károli-fordítás) Az Úr Igéje szól az online istentiszteleteken is, fontos kérdés, hogy mi hogyan közeledünk hozzá. Nekünk sem szabadna egy igét sem hagyni, hogy a földre hulljon! De ehhez valóban az kell, hogy lelki szomjjal, odaszántsággal forduljunk Isten Igéje felé, és hogy megadjuk az Úrnak azt a kellő elcsendesülést, figyelmet, a neki szentelt időt a számítógép előtt ülve is, mint amennyit a templompadban ülve megadnánk neki, magunkat megüresítve, hogy ő töltsön el bennünket Szentlelkével.  SÁNDOR TÖHÖTÖM, FOTÓ: PIXABAY

2020. november 29.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

Valaki mindig láb alatt van FEKETE ZSUZSA

Különösen igaz a cím Szabó-Nyulász Melinda bajkeverő meséinek szereplőire. Az animációs rendező ezúttal nem filmmel, hanem izgalmas mesekönyvvel kedveskedik olvasóinak.

Bajkeverő mesék – ez a könyvsorozatának címe. Talán ön is bajkeverő volt? Sokáig azt gondoltam, hogy igen, mert szigorú anyukám volt, aki gyakran szabályozott. Aztán nemrégiben beszéltem az óvónénimmel, aki felülírta a korábbi gondolataimat. Móni néni úgy emlékszik, hogy csöndes, visszahúzódó gyerek voltam, aki mindent kirajzolt magából. Mi lehetett az, amire évtizedekig rosszaságként emlékezett? Apás kislány voltam. Jártuk az erdőt, a természetet, rengeteg erdei állat vett minket körül. Izgalmas csatangolásainkból gyakran késve, kócosan értem haza, amit anya talán jogosan nehezményezett. 24 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

Azonban ezeknek a csatangolásoknak máig tartó hatásuk van… Gyermekként meg voltam győződve róla, hogy meséskönyvben élek, hiszen amit meséltek nekem esténként, az vett körbe a valóságban is. Élénken elő tudom hívni a gyermekkori élményeimet: látom magam játszani a búzatáblában, érzem az illatokat, a tűző napot a nyakamon. Az összes érzékszervemmel ott vagyok a helyszínen. Ez sokat segít, amikor a munkámban megteremtek egy világot. Érdekes, hogy ezt mondja, mert a munkáit nézve pont az jutott eszembe, hogy mindegyik olyan, mint egy-egy gondosan, aprólékosan megtervezett világ. Amikor rajzolok, valóban világokat, személyiségeket teremtek a rajzasztalon. Az adott karakter folyamatosan formálódik bennem: a múltját is elképzelem, hogy tudjam, honnan jön, és miért viselkedik éppen úgy, ahogy. Mindig belebújok a karaktereimbe, és mindegyik kicsit én is vagyok. Melyikükkel tud a legjobban azonosulni?

| INTERJÚ |

Az állatokkal, akik rosszalkodnak. A mesesorozatom első részében sok nyuszit rajzoltam. Őszintén szólva indokolatlanul sokat. A nyuszik, mint a kisgyerekek a családban, mindenütt ott vannak, és előfordul, hogy váratlanul, a legelképesztőbb helyekről bukkannak fel. Nyulásznak hívnak, emiatt korábban nem rajzoltam nyuszikat, mert tartottam tőle, hogy cikiz ni fognak miatta. Nem akartam, hogy azt mondják: Melinda mindig nyulakat rajzol. Mostanra már túlvagyok ezen, el tudom viselni a gúnyos megjegyzéseket, úgyhogy ebben a mesekönyvben ott van az összes nyuszi, amelyet eddigi életem során nem rajzoltam meg. Hogyan kezdődött az animációs pályája? Nem voltam jó tanuló, és olvasni sem szerettem. A nővérem „okos típus” gyerek volt, és folyamatosan tömködött könyvekkel, amelyeket természetesen nem olvastam el. Aztán általánosban a kezembe nyomott egy könyvet, amelyet Sajdik Ferenc illusztrált. Ahogy megláttam, azonnal magához vonzott: vajon mi lehet ezekkel a figurákkal? Szinte átszaladt rajtam a történet. A nővérem attól fogva Sajdik-illusztrációs könyvekkel halmozott el. Akkoriban vettem észre, hogy ugrálnak, mozognak, megelevenednek előttem a figurák. Azt gondoltam, hogy ez természetes, és minden ember ugyanígy látja a figurákat. Tiszta szívből hittem a mesékben, nem érdekelt, hogy azt próbálják belém sulykolni, nem ez a valóság. Aztán felnőttként animációs rendező lett, megteremtette a saját valóságát. Szóval végül mégiscsak igaza lett. A bajkeverő mesékben ugyanez történik. Mindenki azt érzi, hogy neki van igaza. Ugye ismerős ez a helyzet a saját életünkből is? Hányszor bomlanak fel barátságok, családi kapcsolatok, mert mindenki meg van győződve arról, hogy neki van igaza. A mező közepén álló mesebeli házam szimbolika. Egy szép napon megérkezik a házhoz Arti és Mia egy hatalmas hátizsákkal, amelyben hozzák az életük tartozékait. Megpróbálnak az új helyen otthont teremteni. A mezei állatok viszont szeretnék megtartani az otthonukat, pont úgy, ahogyan addig volt. Ebből aztán számos konfliktus születik. Kiknek szól a könyv? Elsősorban az ovis és a kisiskolás korosztálynak, de remélem, hogy szeretik majd a felnőttek is. Ha kellő humorral tálalunk egy-egy helyzetet, arra vevők a szülők is. Amikor művészeti foglalkozásokat tartok, azt tapasztalom, hogy a szülőkből pillanatok alatt előbújik a gyermeki énjük, és addig ólálkodnak a rajzasztal körül, míg végül ők is alkothatnak valamit. A bajkeverő mesék sorozat minden részében valamilyen problémát mutatok meg egy élethelyzeten keresztül, ugyanis a nyuszik, sünök, cincek és varjak nem feltétlenül vannak egymás segítségére. Az üzenet pedig egyszerű és örök érvényű: meg kell tanulnunk elfogadni egymást, másként nem létezhetünk.

Ahogy nézegettem a könyvét, feltűnt, hogy nem a mesekönyvekben megszokott élénk színeket használja. Mindig pasztellszínekkel dolgozom. Látom, hogy a mesekönyvekben előszeretettel használják az ütős színeket, de én kerülöm a harsányságot. Az alulszaturált színekben talán benne van a visszafogottságom is, csakúgy, ahogyan a reformátusságra is jellemző az egyszerűség és a letisztultság. A könyvben a vörös és a türkiz finomabb árnyalatait használom. A színek nincsenek túlhúzva, azonban rengeteg részletet rajzolok le, és a színszőnyeg segít, hogy észrevehessük az apró finomságokat. A gyerekek okosak, tiszták, megkeresik a képen, ami fontos számukra. A mesekönyvek által pedig formálhatjuk az ízlésüket. A meséi jórészt a vidéken töltött gyerekkori élményeiből fakadnak, de már több mint huszonöt éve Budapesten él és alkot. Szeretem a nagyvárosi életformát, annak ellenére, hogy vidéken nőttem fel. Mindkét helyen jól érzem magam. A férjemmel és egyben alkotótársammal, Atival sokat kirándulunk. Szeretünk feltöltődni a természetben, dolgozni pedig nagyszerűen lehet urbánus körülmények között is. Ami a szabadban történik velem, mindig kiváló inspirációs forrás. A múltkor ránk szakadt az ég a kirándulás közben, és már nem is magam láttam, hanem a következő könyvem figuráját, ahogy ott áll csuromvizesen, és túlméretezett kabátján kopog az eső. Szóval tökéletes harmóniában van az életében a vidék és a város. Mindkettőre szükség van. Egyszer majd készítek egy „városos” könyvet is. Nemcsak a képet, a város zörejeit is különválasztom. Este egészen más hangokat hallok ugyanazon a városrészen, mint reggel, és ez izgalmas. Számomra mindig furcsa az a kérdés, hogy városban vagy vidéken jobb-e élni. Nekem ez olyan, mint amikor nekiszegezik a gyereknek, hogy anyát vagy apát szereted jobban? Hát micsoda kérdés ez?! Nyáron jó érzés mezítláb mászkálni a fűben, de szeretek magassarkúban kopogni a városban. Ez két véglet. Biztos benne? Képzelje el, ha a süppedős fűben magassarkúban tipegnék. A városban csinos cipőt húzok, a fűben mezítláb járok. Csak azt teszem, ami érzésre is jobb. És az milyen érzés, amikor nem a saját alkotásait készíti, hanem megbízásból dolgozik? Ön készítette például a református egyház egyszázalékos kampányfilmjeit az utóbbi években, illetve a tavalyi karácsonyi kampányfilmet is, amely személyes kedvencem. A Kőműves Kelemen musical refrénje ugrik be: „Nem lehet, nem lehet, Értsétek meg, nem lehet, Hit nélkül sem alkotni, Sem élni nem lehet.”  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2020. november 29.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Egy házfelirat igei üzenete Néhány évvel ezelőtt, egy hallei kutatóútról kiruccanva, eljutottam többek között PETRŐCZI a szász-anhalti Naumburg ÉVA városkába, amely elsősorban román kori és gótikus elemekben is bővelkedő dómjáról, az abban látható Ekkehard- és Uta-szoborról, és a „naumburgi mester” számos további alkotásáról híres. A 13. század első feléből származó templom a reformáció után, 1541-ben Julius von Pflug naumburgi evangélikus püspök székhelye lett. Most, a járvány miatti kényszerű templombezárások idején egy másik nevezetes naumburgi épület emléke merült fel bennem, amely, bár nem szakrális célokat szolgált, hanem egy polgárcsalád lakhelye volt valamikor a 17. században, mégis „Isten házának” érezhetjük. Mert olyan ház ez, amely a bennünket a templomtól távolmaradásra kényszerítő nehéz időkben sugárzó üzenetet küld, amelynek lényege: az egyetemes papság elvét vallók bízhatnak abban, hogy a hitben élők számára minden helyszín, akár még a saját otthonuk is, templommá válhat. A naumburgi piactéren álló műemlékről több képet készítettem. Az egyik, az ékes kapu fölötti felirat valóban igehirdetés erejű. Arany betűk szólnak rajta az Úr emberi igyekezetet fölülmúló hatalmáról, ő minden építésnek, őrzésnek örök, mindenkor legfőbb Ura. Így életünk, testi-lelki épségünk őrzésének is. Természetesen úgy, hogy teremtői munkáját tisztelve, megbecsülve hozzátesszük a védekezéshez mindazt, ami erőnkből telik. Az itt látható, aranybetűs, latinul olvasható idézet a 127. zsoltár néhány sora: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” (Károli-fordítás)  26 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (M, G, E). 13. Ittrium és arzén vegyjele. 14. Költő, színigazgató, kritikus a 19. században (József). 15. Kenyérszelet. 16. Tova. 17. Idegen Erzsébet. 18. Gyümölcsből nyert folyadék. 19. … Madrid, patinás labdarúgóklub. 21. Illa berek, …, erek. 23. Görögkeleti szentkép. 24. Lett, régiesen. 26. Alávaló. 28. A Halotti beszéd egyik szava. 30. A szélről középre passzolna. 33. Tajó szlovák községhez csatolt Jabrikó mai neve. 35. Izom egynemű betűi. 36. Etika. 38. Fafajta, névelővel. 40. Somme megyei francia falu (VRON). 41. Rostos szövetű réteg a fa kérge alatt. 42. Mata …, Holland bártáncosnő és kémnő. 44. Londoni lépcsőfok! 46. Kormány. 48. Telep szélei! 50. Darálás eredménye. 52. Az egyiptomi török alkirály címe. 53. Majdnem vers! 55. Kettőzve: a jávorszarvas rendszertani neve. 57. Francia területmérték. 58. Filmbeli rókatündér neve. 60. Katonai alakulat. 62. Régész igéje. 64. Klasszikus szamár. 66. Abbamarad (eső). 68. Török autójel. 69. Lábravaló. 70. Becézett női név. 71. Összevissza tud! Függőleges: 1. Teljes hozam (két szó; S, É). 2. USA-beli magánegyetem New Havenben. 3. Csont, latinul. 4. Tombol páros betűi. 5. … man, esőember (film). 6. Napilap. 7. Pest megyei település lakója. 8. Pára egynemű betűi. 9. Diplomás magyarul, röviden. 10. Szülő kedveskedő megszólítása. 11. Ázsiai országból való. 12. A Kükládok tagja, szent sziget. 17. Az utolsó előtti forduló a kieséses rendszerű tornán. 18. Minthogyha. 20. Élőlényt ábrázoló tárgy jelzője. 22. Angol kereskedő és vendéglőtulajdonos, divatos klubok alapítója (William ALMACK). 25. Norvég és holland gépkocsijelzés. 27. Kossuth- és Liszt-díjas dzsesszzenész (László). 29. Ókori cirkusz. 31. Berregés része! 32. Görög mitológiai alak, a trójai háború egyik hőse, latinosan. 34. Vegyületet hevítéssel víztelenít. 37. Az Antenna Hungária vezérigazgatója 2018-tól (SÁRECZ Zsolt). 39. Egykori német falu, ma Schönebeck város része (RANIES). 43. Rénium és vanádium vegyjele. 45. Menyasszony. 47. Rövid női név, jelentése: boldog. 49. Német színész, filmszínész (Lucas PRISOR). 51. … Stafford, Miami születésű dzsessz trombitás. 54. A 16. században alapított indiai vallás. 56. Csádi település Tibeszti régióban (SELEY). 59. … Domini, az Úr esztendejében. 61. Úrhölgy. 63. Az alapmérték trilliomod részét jelölő előtag. 64. Az idézet második része (Ú, F, O,). 65. Tunisz páros betűi. 67. Lom ikerszava. 70. A kiütés jele. 71. Azonos római számok. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: A halottaknak bor, az élőknek víz, ez a halakra vonatkozó szabály.

| GYERMEKEKNEK |

Játékos advent Az adventi várakozásban talán több időnk jut játszani is, akár egyedül, akár barátainkkal, testvéreinkkel, szüleinkkel. Az elkövetkező hetekben olyan játékokat közlünk, amelyek jó szórakozást nyújtanak a várakozás idejére. Az első játékunk egy rejtvényes szónégyzet, amelyben tíz különböző szót rejtettünk el. Ám nem elég ezeket a szavakat megtalálni, hanem az egymáshoz tartozókat össze is kell illeszteni ahhoz, hogy megtudd, milyen neveken említik Jézus Krisztust a Bibliában. A szavakat egyedül is megkeresheted, de sokkal érdekesebb, ha párban vagy csapatban játszotok. Ebben az esetben a cél az, hogy ki tud több teljes nevet összegyűjteni. Elképzelhető, hogy egy adott név két része két különböző játékoshoz kerül. Ekkor a megtalált névrészletet el is cserélhetitek egymással.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Megoldások: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme (Ézsaiás 9,5); Immánuel (Ézsaiás 7,14); Emberfia (Lukács 9,56) 2020. november 29.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Közös adománygyűjtés Debrecenben

Advent közeledtével összefogott a Tiszántúli Egyházkerület több egyházmegyéje és Debrecen városvezetése, hogy minden eddiginél szélesebb körben, közös megmozdulással segítsék a rászorulókat. Ehhez kérik olvasóink csatlakozását, felajánlásait is. A Magyar Református Szeretetszolgálat által városszerte kihelyezett Szeretetdobozokban tartós élelmiszereket és tisztálko-

Megválasztották a tiszáninneni püspököt és főgondnokot

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Választási Bizottsága közleményben tájékoztatott a 2020. évi egyházkerületi tisztségviselők tisztújításának eredményeiről. Eszerint Varga István tiszaújvárosi lelkipásztor nyolcvannyolc szavazatot, míg Pásztor Dániel lelkészi főjegyző kétszázöt szavazatot kapott, így a következő hat évben ő lesz az egyházkerület püspöke. Pásztor Dániel Csomós Józsefet váltja ebben a tisztségben. Tiszáninnenen két jelölt volt az egyházkerületi főgondnoki tisztségre is: Csernaburczky Ferenc borsodi egyházmegyei gondnok százharminchét szavazatot, míg Molnár Pál világi főjegyző százötvenhat szavazatot kapott a presbitériumoktól, így ő lesz Ábrám Tibor leköszönő főgondnok utódja.  dószereket gyűjtenek, amelyeket karácsony előtt juttatnak el a nehéz helyzetű családok, egyének részére. A Szeretetdobozokba elsősorban legalább hathónapos szavatossági idejű, tartós élelmiszereket várnak, de szívesen fogadnak tisztálkodási és tisztítószereket is mind gyermekek, mind felnőttek részére. Külön köszönik, ha cukor- vagy gluténmentes termékekkel, például édesítőszerrel, cukormentes keksszel, gluténmentes tésztával gondolnak az ételintoleranciával küzdőkre is. A dobozok igénylésével, valamint a felajánlások elszállításával kapcsolatos további információkat Iszlai Gergelytől, a Magyar Református Szeretetszolgálat operatív vezetőjétől tudhatnak meg (iszlai.gergely@jobbadni.hu, +36-30-484-4159).  FORRÁS: TTRE.HU

FORRÁS: REFORMATUS.HU

A HÉT KÉPE

KÖSZÖNET AZ 1%-ÉRT

A Budahegyvidéki Református Templomért Alapítvány kuratóriuma ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik 2019. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával hozzájárultak az alapítvány működéséhez. A felajánlott ös�szeget a templom karbantartási és felújítási munkáira használják fel. 28 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

Bethlen Gábor egész alakos szobrát avatták fel Marosvásárhelyen a fejedelem születésének négyszáznegyvenedik évfordulója alkalmából, november 15-én.  FOTÓ: KISS GÁBOR / MTI

| EGYHÁZI ÉLET |

A magyar támogatás elért Örményországba A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) az örmény református egyházzal együttműködve a magyar kormány által támogatott humanitárius segítséget nyújt Örményországnak. Ezzel a fegyveres konfliktus elől Hegyi-Karabahból Örményországba menekült családok, kiemelten is gyermekek átmeneti lakhatását, higiéniai és élelmiszer-ellátását támogatja az egyház tizenkét gyülekezetében, különös tekintettel a határ menti térségre, ahol megnyitották a templomokat és az egyházi ingatlanokat a menekültek elszállásolására.

Ebéd az AMAA egyik létesítményében

Az örmény református közösség, amely a libanoni székhelyű Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniójának (UAECNE) tagja, átmeneti gyermekotthonokat is létrehozott. A humanitárius segélyprogram az Amerikai Örmény Missziói Egyesülettel (AMAA) együttműködésben valósul meg, amely maga is egymillió dolláros humanitárius programot indított a térségben. Ebben az AMAA és a helyi egyház huszonkét gyülekezete, hat diakóniai központja, négy tanodája és családi napközije vesz részt. Az AMAA létesítményei kétszázhuszonegy evakuált családnak adnak otthont. A civilek ételt, gyógyszereket és ruházatot kapnak, pszichológiai támogatásban részesülnek, és szabad idős programokban vehetnek részt. A gyermekeknek kézműves foglalkozásokat és oktatást is szerveznek. A missziós egyesület emellett százötvenhat édesanyának is segítséget nyújtott: pelenka- és tápszertárolókat helyeztek el a létesítményekben, ezzel támogatva azokat a fiatal anyákat, akik nem táplálhatják anyatejjel gyermekeiket. Ezen kívül tizenhat családnak biztosítottak készpénztámogatást, hogy az alapvető élelmiszereket beszerezhessék. A hideg idő közeledtével a meleg ruházatról is gondoskodtak: kétszáznyolcvan család kapott ruhaneműt és cipőket az egyesülettől. A magyar kormány a Hungary Helps program keretében húszmillió forint gyorssegélyt biztosított az azeri agresszió miatt otthonaikat elhagyni kényszerült, Örményországban átmeneti menedéket kereső örmény civilek támogatására. Az

Gyermekotthonokat is létrehoztak a menekülteknek az örmény reformátusok

Ökumenikus Segélyszervezet és az MRSZ helyi partnereikkel együttműködve biztosították, hogy a szimbolikus jelentőségű magyar támogatás gyorsan és hatékonyan jusson el azokhoz, akiknek arra leginkább szükségük van: a fegyveres agresszió elől menekülő keresztyén családokhoz. „A nemzetet az elmúlt hetekben sújtó felfordulás katasztrofális végkifejlete nyomán minden örmény ember számára gyötrelmes tapasztalás a háború utáni elkeserítő valóssággal szembesülni Örményországban és Arcahban (Hegyi-Karabahban). A békés örmény civilek lakta települések megsemmisülése, az erdőket sújtó tűzvész, a templomokat, kórházakat és iskolákat ért bombatámadások, a nemzetközi tiltólistán szereplő fegyverek bevetése – mindez az Örményországot és Arcahot sújtó héthetes brutális támadássorozat része” – fogalmazott közös nyilatkozatában a magyar támogatás kedvezményezettje, az Amerikai Örmény Missziói Egyesület és az Örmény Református Világtanács. Az örmények mellett az amerikai egyházak, a világ reformátussága és az ökumenikus közösség is határozottan kiállt. Az Egyházak Világtanácsa (EVT) is kifejezte szolidaritását az örményekkel, akiket az ökumenikus szervezet legutóbbi nyilatkozata szerint „ismét népirtás fenyeget”. Az EVT Végrehajtó Bizottsága a többhetes, véres harcok befejeztével, az azerbajdzsáni, azu örmény és az orosz vezetők egyezményét követően igazságos és az emberi jogokon alapuló, tartós békét sürget Hegyi-Karabahban.  FORRÁS: KÜLÜGYI IRODA

2020. november 29.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Tavasz Kristóffal, az Iváncsai Református Egyházközség lelkipásztorával beszélgettünk.

Tavasz Kristóf harmincnyolc éves, 2017-ben végzett a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Feleségével, Tavaszné Kertész Ilonával 2007 óta házasok, hat gyermekük van. 2018 augusztusától szolgálnak Iváncsán és szórványaiban, Adonyban, Besnyőn és Beloianniszban.

Volt családi példa ön előtt, amiért úgy döntött, hogy lelkipásztor lesz? Anyai ágon a rokonságban vannak lelkészek, akik példája már gyermekkoromban előttem volt. Miután tizenhat évesen megtértem, elkezdett foglalkoztatni, miképpen tudom átadni másoknak, amit tudok és hiszek. Ennek lehetőségét először a tanári pályában láttam meg. Nagy hatással voltak rám feleségem szülei, Kertész Péter és felesége, a rákosszentmihály-sashalmi gyülekezet lelkipásztorai, akik életét látva ismerhettem meg közelebbről is a szolgálat igazi lényegét. Én is igyekszem ápolni a szoros közösséget az Úrral, figyelni az Ige és a Szentlélek vezetésére, és a rám bízottakat Jézussal személyes kapcsolatra segíteni, ahogy ezt tőlük is láttam.

Mi segíti leginkább a munkáját, és mi gátolja? A misszió szempontjából sokat jelent, hogy lelkipásztor feleségemmel és gyermekeimmel együtt veszünk részt a rám bízott községek életében. Az, hogy a gyermekeink által is megismerhetők vagyunk, a hitelesség és következetesség próbája is egyben, de megközelíthetővé tesz, és alkalmat teremt a beszélgetésre, bizonyságtételre. Aktuálisan a vírushelyzet veti vissza a lelkészi munkát és a gyülekezet bizonyos fejlődési folyamatait. Miközben sokaknak hiányoznak a 30 Reformátusok Lapja

2020. november 29.

találkozások, bízom abban, hogy Isten az online szolgálatokkal és egyéb utakon is elvégzi áldott munkáját.

Történt olyan dolog az elmúlt években, ami megerősítette önt, hogy jó irányba tart? Ilyen volt önmagában az, hogy Iváncsára kerülhettünk, úgy érzem, „személyre szabott” helyet kaptunk Istentől. Örömmel látom, hogy több fiatal felnőtt és idős is megindul a templom felé, és válik rendszeres igehallgatóvá, gyermekek mondják, hogy kedvenc órájuk a hittan. Napi bibliai olvasmányainkban Isten számos igét ad megerősítésül és biztatásul – hittel várjuk az ő ígéreteinek kibontakozását.

Van olyan ige, amelyet mottójának tekint, vagy nagy hatással volt önre valamikor? Amikor megtértem, megragadott a Mk 8,35–36: „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti... Mit használ ugyanis...” Ez az ige később lelkipásztori elhívásomban is meghatározó szerepet játszott, és arra vezetett, hogy tanári állásomat feladva, harmincévesen jelentkezzem a teológiára, és teljes életemet Jézus Krisztus evangéliuma hirdetésének szenteljem. Hitbeli formálódásom vezérigéje pedig a Gal 2,20: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” Azért imádkozom, hogy Krisztus szeretete, szabadító kegyelme, a Szentlélek ereje jusson minél teljesebben győzelemre a személyiségemben, és érjen el sokakhoz általam.

Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki? Az igazi kikapcsolódás számomra az, amikor kezembe veszem a gitáromat, és bekapcsolódom a mennyei dicsőítésbe. Szeretek úszni, de mostanság ennek lehetősége korlátozott, így a rekreáció új formáit igyekszem felfedezni. Hétvégenként természetjáró túrákat szervezünk a családdal, és azt tapasztalom, hogy feleségem és gyermekeim társaságában egyre jobban sikerül megpihenni.  HEGEDŰS BENCE

Reformátusok Lapja 2020/48. szám

Articles inside

A tanító

Gyülekezeti kapcsolattartás járvány idején

„Ez nem vak bizalom”

Legyen úgy, mint régen volt?