Reformátusok Lapja 2020/38. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM, 2020. SZEPTEMBER 20. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Akárcsak a kéz ujjai ISKOLA ÉS GYÜLEKEZET EGYSÉGE IBRÁNYBAN

9 771419 856007 20038

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Arra is kérlek téged, édes Atyám, növeljed naponként az én hitemet és erősítsed az én hitemnek gyengeségét, és kegyelmedből vétkül ne tulajdonítsad. A megromladozott nádszálat ne törd el, sem a füstölgő gyertyabelet meg ne oltsad, hanem inkább ezt a kis mustármagocskát Istennek gyümölcsöző fájává növeljed bennem. Mely az igazságnak sok gyümölcsét teremje a te nevednek tisztességére és dicsőségére, hogy gyümölcstelen és haszontalan fának lenni ne találtassam, amely megátkoztassék és megszáradjon örökké, és a pokol tüzébe ne vettessék.  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1685–1708)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Szőnyi István

6

8

12

24

INTERJÚ

• 6. Óvatosak a református idősotthonok | Beszterczey Andrást, a Ma-

gyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetőjét kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Állítások helyett | Farkas Zsuzsanna vezércikke AKTUÁLIS • 8. Felkészülés a második hullámra | Körbejártuk a református intézményeket, hogy megtudjuk, hogyan készülnek az újabb megpróbáltatásra INTERJÚ • 12. A jókedvű adakozót szereti az Isten | Az adományozás mögötti hozzáállásról és a Magyar Református Szeretetszolgálat őszi terveiről beszélgettünk az alapítvány kuratóriumának elnökével, Oláh István lelkésszel AKTUÁLIS • 24. Harminc éve alakult újra a Presbiteri Szövetség | A közösség jubileumi kötettel tekint vissza az eltelt évtizedekre PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Bekő István Mártont, a Székelyudvarhely III. Református Egyházközség lelkipásztorát ismerhetjük meg

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IX. 20. VASÁRNAP

IX. 21. HÉTFŐ

IX. 22. KEDD

IX. 23. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(20) „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4,14–21) Pál nem azért inti meg a korinthusiakat (14), hogy megszégyenítse őket. Intésében lelki-atyai szeretetet van (15–17). Sok keresztyén intést hallottam már, de nagyon kevésben érződött a valós, krisztusi szeretet. Bot vagy szelíd lélek (21)? Ha kell a bot, az intés, az is csak szelíd, krisztusi lélekkel lehetséges. Az apostol intésében pásztori szeretetet tapasztalunk, amely nem engedi el a gyülekezet kezét; amíg nem tud személyesen elmenni, elküldi hozzájuk Timóteust (17). A személyes kapcsolatok ápolása nélkül nincs gyülekezetépítés, és ezt a feladatot nem lehet végképp átruházni, elhagyni pedig a sorvadás biztos jele. Az apostol intése nemcsak szó, hanem erő (20). Beszéddel – az evangélium hirdetésével – terjed az Isten országa, de az Úr ereje által lesz az valósággá, hitelessé, kenyeret dagasztó kovásszá. Beszéddel jön létre az Isten országa, de mennyei erővel áll meg. Ez az erő Isten ereje, amit ő megad a benne hívőknek. Ezt a hiteles mennyei, krisztusi erőt döbbenetes kifejezésekkel adja vissza az apostol: amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; ha kell, mindenki söpredékévé leszünk (4,11–13). Hol van a beszédünket hitelesítő erő? Hiszen azonnal visszavágunk a másiknak. 1Sám 31  19. zsoltár (1) „Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek…” (1Kor 5) Az apostol itt nem a világ paráznáiról szól, hiszen akkor ki kellene mennünk a világból (10). A világ paráznáiért könyörgünk, hogy adjon az Úr megtérést számukra. A kívül lévőket az Isten fogja megítélni (12–13). Az apostol tanítása világos: azokkal ne éljünk együtt, ne is együnk együtt, akiket testvérnek neveznek, és az illető mégis tetten érhetően parázna, nyerészkedő, bálványimádó, rágalmazó, részeges, rabló. Akik tehát a gyülekezeten belül vannak, és ilyenek, azokat el kell távolítani a gyülekezetből (13). Ez nem szeretetlenség, hanem a tisztaság védelme, hiszen egy kis romlott kovász az egész tésztát ehetetlenné teszi (6–7). Bizony így van ez nemcsak az étellel, hanem a keresztyén életünkkel is. Ezzel nem tartjuk különbnek magunkat senkinél, de igenis mindennél különbnek tartjuk az értünk „megáldoztatott húsvéti bárányt”, azaz Jézus Krisztusunkat és az ő megtartó kegyelmét (7). Az ő kegyelmébe kapaszkodva, az ő erejét naponta elkérve harcoljuk meg a hit harcát (1Tim 6,12), hogy a paráznaság, annak számos fajtája, a nyerészkedés, a bálványimádás, a rágalmazás, a részegség, a rablás e világban csúcsosodva leomlani készülő lavinája el ne sodorjon minket is. 2Sám 1,1–16  403. dicséret (6) „…testvér testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?!” (1Kor 6,1–8) Nagy gyarlóság, hogy testvér a testvérrel pereskedik (6). Nagy gyarlóság az is, hogy hétköznapi ügyekben pereskednek egymással azok, akikre nem hétköznapi ügy, hanem az evangélium „egyetemes és ünnepi ügye” bízatott, az a szent ügy, amely a hétköznapokat is megáldja (4). Még nagyobb gyarlóság az, hogy a gyülekezet tagjai kiviszik az ügyeiket a világ elé (1–6), és hitetleneket ültetnek a bírói székbe azok, akiket Isten arra rendelt, hogy ők mutassák fel a világnak azt az örökkévaló mértéket, amely alapján minden más kérdés, jelenség helyesen megítélhető (2–3). A gyarlóságok gyarlósága pedig az, hogy a gyülekezet tagjai egyáltalán pereskednek egymással. A krisztusi az lenne, hogy hívő emberként elszenvedik a sérelmet, és eltűrik a kárt, illetve eleve nem okoznak sérelmet és kárt – testvéreiknek végképp nem (7–8). Ezek a gyarlóságok kiáltanak. Tartsunk önvizsgálatot! Aztán gondoljunk bele, mi minden történik a gyülekezeteinkben: viszályok, acsarkodások, perek egymás között, lelkész és gyülekezet között. Elkeserítően méltatlan ügyek ezek, amelyekben senki nem enged, és amelyek „nem maradnak belül”, soha nem oldódnak meg, így elsorvasztják a ránk bízott, szent ügyet. Ne jogászkodj, ne a paragrafusokat sorold, ne a másikra mutogass, hanem térj meg! 2Sám 1,17–27  276. dicséret (20) „…dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (1Kor 6, 9–20) Jézus az egész embert megváltotta, testét és lelkét egyaránt. Ezért a testünk sem a miénk, hanem az is a mi Urunké. Dicsőítsük az Urat a mi testünkben (20)! Isten Krisztusban testté lett, ő testben támadt fel, ezzel megszentelte, magának foglalta le azt; drága áron vette meg azt, és templommá formálta (19–20). Mi az Úréi vagyunk. A test az Úrért van (13–14). A testünket látja a másik ember. A testünkben, az életünkben, a cselekvésünkben leszünk hitelesek. Az apostol hangsúlyozza, hogy megregulázza a testét, hogy semminek ne legyen a rabjává, és ezáltal alkalmatlanná ne váljon a szolgálatra (1Kor 9,27). Amint azt látom, hogy valami az uralma alá kerítené a lelkemet és a testemet, a kettő ugyanis elválaszthatatlan, akkor meneküljek az én

Reformátusok Lapja 2020. szeptember 20.

| AZ IGE MELLETT |

szabadító Uram oltalma alá a szolgaság igája elől (Gal 5,1). A látszólag közömbös cselekvések, mint például az evés is, rabbá tehetnek (12–13). A szó szerinti értelemben vett paráznaság – most ott erről beszél az apostol – azonban a legnagyobb veszély, mert a testi érintkezés e világban kitörölhetetlen nyomot hagy (14–18). A testkultusz és a mai ige üzenete között semmi kapcsolat nincs. A testkultusz mindkét véglete: a test istenítése és megvetése egyaránt elvetendő. 2Sám 2,1–11  255. dicséret (1) „…jó a férfinak asszonyt nem érinteni.” (1Kor 7,1–16) A férfinak nem jó asszonyt érinteni!? (1) Ezt az a Pál mondhatta, aki valóban megkapta, hormonális alkatánál fogva is (Ravasz László), azt a kegyelmi ajándékot, hogy neki ez a kérdés nem okozott problémát és erő feletti önmegtartóztatást. Ez a tétel azonban Pál tétele, amit ő maga is beismer azzal, hogy másoknak azt tanácsolja: a házastársak ne fosszák meg egymást e vonatkozásban sem (5). Mert normál esetben igenis jó, nagyon jó a férfi és a nő testi érintkezése. Isten ajándéka ez a jó, az ő teremtő szeretete szerint. Isten formálta férfivá és nővé az embert, és látta azt, hogy ez jó (1Móz 1,26–31). Jó a férfinak nőt érinteni: a házasság medrében jó a saját asszonyát szeretni. Kölcsönösen jó a testi szerelem, nélkülözhetetlenül jó, de igazán áldássá csak lelki és hitbéli összetartozással lesz. Viszont az Istentől rendelt kereteken kívül éppen ez a terület az, amelyet a gonosz leginkább kihasznál, hogy szétzilálja az emberi életet, beleértve a legszentebb, legintimebb, legáldottabb emberi kapcsolatot: a házasságot és a családot (5). Ezért óvja és védi az apostol a házasságot, amely több a vér szerinti testvéri és a baráti viszonynál is, noha a házasság áldásait, örömeit, legbensőbb csodáit nem részletezi. 2Sám 2,12–32  503. dicséret (24) „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.” (1Kor 7,17–24) Abban legyünk hűségesek, amibe az Úr állított bennünket (24). Az adott külső keretek között kell az Isten dicsőségére élni és szolgálni ebben a világban, megelégedve az Úrtól kapott lehetőségeinkkel és tehetségünkkel. Pál azt hangsúlyozza, hogy a hívő ember ne siessen előre a maga helyéről, hanem a meglévőben igyekezzen helytállni. A keresztyénség nem vallásos forradalom. Aki a kevésen hű, azt sokra bízzák majd (Mt 25,21). Nem az emberi igyekezet és akarás ajándékoz többet, hanem az adott helyen való hűség. Mert nem azé, aki akarja… (Róm 9,16) Ez Pál korában nemcsak keresztyénségünk külső jegyeire, hanem a társadalmi viszonyokra is vonatkozott (17–21). Pál apostol Jézus Krisztus visszajövetelét még a saját nemzedéke idejére várta. Így érthető: addig még ki lehet bírni. Az Úr eljövetelének időpontját azonban nem tudjuk. Egy életen át várni a jobbra, rabszolgaként? Keresztyén, testvéri közösségben ez nem volt probléma. Ám pogány környezetben, a megtért rabszolgának élete végéig benne szenvedni ebben az állapotban, már más kérdés. De nézzük meg a másik oldalról a problémát. Semmit nem változik a világ, legfeljebb a kiszolgáltatottság és a nyomor elszenvedői változnak, ha változnak. Megtérés kell, Jézus Krisztus kell (Jel 22,20), új ég és új föld kell (2Pt 3,13). 2Sám 3,1–21  495. dicséret (29) „…a hátralevő idő rövidre szabott.” (1Kor 7,25–40) Velem egy idős, negyven éve jó barátom urnája mellett hirdettem a feltámadás és az örök élet igéit. Seregnyi emlék ért el a temetésekor, és be kell vallanom, sajgott a szívem. Egészen fiatalon együtt kezdtünk el dolgozni Veszprémben. Előttünk volt az élet. Aztán egy „csettintés”, és az urnáját látom magam előtt. Ő ebben az esztendőben, amikor ezeket a sorokat írom, csaknem a tizedik testvérünk, aki idén hazatért. Ez nem érzelgős nosztalgia: a mai ige üzenetét erősíti meg. Ennek a résznek a lényege ugyanis az, hogy földi időnk rövid. Az emberélet útjának felén ezt egyre inkább látjuk. Krisztus vis�szajövetelének idejét nem tudjuk, de a mi időnk itt attól függetlenül is rövidre van szabva. Az apostol hangsúlyozza, hogy lazítani kell a szálakat, amelyek ehhez a világhoz fűznek, egy idő után nem szabad újabb „projekteket” elkezdeni. Minden földit úgy kell venni, mintha nem volna: házasság, vagyon, öröm és bánat, minden ideig való (29–35). Az apostol mégsem az összeomlást látja, nem félelem tölti el őt, hanem reménység, miközben arra készül, hogy az Úrral találkozik (35). Áldott e földi lét. Áldott itt minden, amit az Úrban éltünk meg, és azok mind odaát is maradéktalanul a mieink lesznek (35). 2Sám 3,22–39  97. zsoltár

IX. 24. CSÜTÖRTÖK

IX. 25. PÉNTEK

IX. 26. SZOMBAT

2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

A virológusok szerint most a vírus leginkább szórakozóhelyeken, esküvőkön terjed, főleg a fiatalok között. Megtiltja a munkatársaknak, hogy szórakozni járjanak? Nem írhatom elő, hogy a szabadidejüket hol és mivel töltsék. Ám felhívtam a figyelmüket arra, hogy ne vegyék félvállról a veszélyt, és megkértem őket, hogy lehetőség szerint most ne járjanak szórakozóhelyekre, így is óvják a ránk bízottakat.

Óvatosak a református idősotthonok Szabadidejükben ne menjenek szórakozóhelyekre – erre kérik a dolgozókat a református idősotthonokban, hiszen a koronaHEGEDŰS vírus-járvány második hulláma októberre MÁRK az időseket is elérheti. A részletekről Beszterczey Andrást, a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetőjét kérdeztük. Hogyan fogadták a lakóik, hogy újra látogatási tilalom lépett életbe? Ők könnyebben vették ezt az akadályt is, mint az értük aggódó szeretteik. Remélem, idővel a hozzátartozók is megértik, hogy a látogatási tilalom nem az intézményvezető passziója – egyébként legutóbb már az országos tisztifőorvos is elrendelte –, hanem a lakókat védi. Én már augusztus közepén, az állami kötelezettség előtt elrendeltem budapesti, majd debreceni otthonaink „bezárását”. Van bármi változás a tavaszi látogatási tilalomhoz képest? Érdemi változás nincs. Amikor egy végstádiumban lévő lakónk készül elmenni a minden élők útján, az ő hozzátartozóit szigorú szabályok betartása mellett beengedhetjük. Az intézményvezető a lelkészt is beengedheti a haldoklóhoz. Máskor, máshoz nem mehet lelkész? De igen, ha a lelkipásztor az intézmény állományban lévő dolgozója. Illetve az intézményvezető mérlegelhet, hogy beengedi-e a külsős lelkészt, vagy sem. 6

Reformátusok Lapja 2020. szeptember 20.

Az úgynevezett „floridai modell” szerint néhány héttel a fiatal fertőzöttek után a vírus eléri az időseket. Önök milyen forgatókönyvvel számolnak? Nekem is az az érzésem, hogy most épp a tavaszi amerikai modell valósul meg Magyarországon. Szakemberek szerint hazánkban már százezer fertőzött van, azaz száz emberből egy, ez az arány pedig napról napra növekszik. Én azt az információt kaptam, hogy szeptember vége, október eleje lesz az az időszak, amikor az idősek körében is megjelenik majd a vírus, sokkal nagyobb számban, mint tavasszal. Szűrni fogják a munkatársaikat? Igen, mert meggyőződésünk, hogy a lakóink biztonságának megőrzéséhez időnként ki kell szűrnünk a tünetmentes fertőzötteket is, akik hordozzák a vírust, és át tudják adni azt lakóinknak. Általános, kötelező érvényű tesztelést minden intézményben nem tartunk szükségesnek – ennek elképesztő költsége is lenne, amit nem tudnánk kifizetni. Azokban az intézményekben azonban, amelyek olyan városokban vannak, ahol sok a fertőzött – például Budapesten, Debrecenben –, szúrópróbaszerűen és ismétlődően tesztelünk. Természetesen a járvány terjedésétől függően a tesztelést máshol is elvégezzük, ha szükséges. Lesznek-e új lakók? A tavaszi teljes tilalommal szemben most be lehet költözni otthonainkba, de csak két, egymást legalább negyvennyolc óra különbséggel követő Covid PCR-teszt negatív eredményével. Ez jó hír, mert sok intézménynek jelentős pénzügyi hiányt jelentett, hogy nem vehetett fel új lakókat. Egyelőre nincs állami ígéret, de reményünk van rá, hogy az így kiesett bevételek pótlását megkaphatjuk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ CSÖKKENT A VÉDŐFELSZERELÉSEK ÁRA Minimum három hónapra elegendő védőfelszerelés van a Diakóniai Iroda által fenntartott intézményekben és az iroda központi raktárában. Beszterczey András hozzáteszi: normalizálódott a védőeszközök ára és a beszerezhetőség, így ma már nincs akadálya a folyamatos pótlásnak. Eddig csaknem 270 millió forintot költöttek a koronavírus elleni védekezésre.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FARKAS ZSUZSANNA

Állítások helyett A szerző újságíró, a reformatus.hu főszerkesztője

„Teljesen mindegy, letiltom” – hangzott el a minap, amikor egy beszélgetésben eltérő véleményekről is szó esett. És valóban, a közösségi média korában sokszor ennyire egyszerű megszabadulni egy témától, véleménytől, hozzászólástól: legfeljebb három kattintás, és nem is látom többé. Csalóka képet fest ez a lehetőség a valóságunkról, hiszen könnyen elhiteti velünk, hogy a világ olyan, amilyennek látni szeretnénk – nincsenek a sajátunktól eltérő gondolatok, és mindenki egyetért velünk. Így vész el lassan a párbeszéd, kérdések és válaszok helyett pedig maradnak a támadások, majd a másik figyelmen kívül hagyása. Rossz irányba tart a 21. századi kommunikáció, egyre inkább társas magányban vagyunk jelen az online

„Kilépve az online terekből már nem lehet néhány kattintással megszabadulni attól, amit nem szeretnék látni. A »való világban« különböző közösségek tagjai vagyunk, és ezen az sem változtat, ha éppen nem értünk egyet valamiben.” térben, hétköznapi életünkön pedig a folyamatos maszkviselés sem segít. Habár mind a vírushelyzet, mind a közösségi média könnyen elszigetel bennünket egymástól, érdemes lenne visszatalálni természetes kommunikációs csatornáinkhoz, és a beszélgetéseket kérdésekkel, nem pedig állításokkal kezdeni. Így jöhet létre valódi párbeszéd, amelyből könnyen kiderülhet, hogy a feleket több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja. Sok olyan kérdés merült fel az elmúlt hetekben, amelyekről érdemes lenne eszmét cserélni, és megtalálni a válaszainkat, de ameddig párhuzamos valóságokat építünk, egyre távolabb kerülünk egymástól. Hiába rohannak el mellettünk, velünk a hétköznapok, egyetlen cikk vagy vélemény alapján nem lehet megítélni különböző helyzeteket, ahhoz meg kell ismerni a szereplőket és a történeteket – erre pedig érdemes időt szánni. Az elmúlt tavasz megtanított bennünket arra, milyen könnyen megállhat a világ, és ilyenkor bizony hirtelen már nem is tűnik olyan fontosnak néhány olyan dolog, amiért korábban felvettük a kesztyűt. Meg kell találni, mi az, ami igazán fontos, mert eljött az az időszak, amikor egyre

inkább szükség van a személyes hitvallásokra és a bátorításra, hiszen keresztyénségünk is arra ösztönöz, hogy forduljunk oda a másik felé, és kérdezzük meg, hogy érzi magát, mi történt vele, mi az, ami fáj. A válaszokban pedig ott találunk megannyi véleményt és döntést, amellyel a másiknak együtt kell élnie. Régi, nagy igazság, hogy azt a legnehezebb szeretni, akinek a legnagyobb szüksége van a szeretetre, Krisztust megismerve mégsem beszélhetünk másról, csak a szeretetről. Arról, mi is választ el bennünket egymástól, oldalakat írhatnánk tele. Mély árkok jellemzik az egymással való kommunikációinkat. Sajnos a tapasztalat az, hogy történelmünk emiatt nem is más, mint kisebb-nagyobb háborúk sorozata – de érdemes lenne ezen túllépni, mert valójában nemcsak a döntéseink következményével kell együtt élnünk, hanem egymással is. Kilépve az online terekből már nem lehet néhány kattintással megszabadulni attól, amit nem szeretnék látni. A „való világban” különböző közösségek tagjai vagyunk, és ezen az sem változtat, ha éppen nem értünk egyet valamiben. Ma, vírushelyzeten innen és túl, társadalmi konfliktusok között manőverezve ezeket a közösségeket kellene erősíteni, és közöttük kellene hidakat építeni. Biztos vagyok benne, hogy mindenki bánt már meg kimondott gondolatokat és meghozott döntéseket. De abban is biztos vagyok, hogy azt soha sem kell megbánnunk, hogy Krisztus mellett döntöttünk. Ha pedig erre az alapra építjük az életünket, ott lesz helye a különböző véleményeknek, a vitáknak és a párbeszédnek, mert tudni fogjuk, hogy közös a célunk. Érdemes figyelnünk arra, hogyan kommunikálunk, mert amikor már képtelenek vagyunk egymással beszélgetni, egyre kevésbé leszünk képesek Istenhez és Istenről szólni. 

2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Felkészülés a második HEGEDŰS BENCE

A koronavírus-járvány második hulláma elején körbejártuk a református intézményeket, hogy megtudjuk, hogyan készülnek az újabb megpróbáltatásra. A Bethesda Gyermekkórházban és a Hetey Sándor Református Szeretetotthonban már hetek óta látogatási tilalom van, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában pedig kötelező a maszkviselés. Az isaszegi gyülekezet betartja a zsinati ajánlásokat, és reméli, nem zárják majd be újra a templomokat. A napi adatokból világosan látszik, hogy kibontakozóban van a második hullám Magyarországon. Az elmúlt hetekben napról napra rekordot döntött az új esetek száma, cikkünk írásakor 916 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki a koronavírust, az aktív fertőzöttek száma meghaladja a hétezret. A következményekkel kénytelenek szembenézni a református gyülekezetek és az egyházi fenntartású intézmények is.

LÁTOGATÁSI TILALOM A BETHESDÁBAN

A református egyház fenntartásában működő Bethesda Gyermekkórház az elsők között volt, amely látogatási tilalmat hirdetett az intézményben – még jóval azelőtt, hogy szeptember 8-án Müller Cecília országos tisztifőorvos látogatási tilalmat rendelt volna el a Magyarország területén működő, közfinanszírozott és nem közfinanszírozott fekvőbeteg-szakellátást nyújtó összes egészségügyi szolgáltatónál. A Bethesda vezetősége az augusztus végén egyre növekvő esetszámot látva döntött a kórház lezárásáról. 8

Reformátusok Lapja 2020. szeptember 20.

– Nálunk ez azért is volt különösen fontos, mert a munkánkhoz képest kicsi a kórházunk, ezért nagy a zsúfoltság, és a zárt, szűk terek kedveznek a vírus terjedésének. Ezért is léptünk hamar. Tudjuk, hogy a gyerekeknek és a családoknak ez hátrány, viszont minden gyermek mellett ott lehet az egyik szülője, akinek szintén be kell tartania a járványügyi előírásokat. Ők is maszkot viselnek, kezet fertőtlenítenek és a mozgásuk is korlátozva van bizonyos mértékben az intézményen belül. Nincsenek magukra hagyva a gyerekek – hangsúlyozza Velkey György.

| AKTUÁLIS |

k hullámra

A főigazgató szerint most nehezebb dolguk van, mint tavasszal, az első hullám idején volt. – A betegek változatlan mértékben itt vannak a kórházban, folynak a műtétek, tartanak a kivizsgálások. Tavasszal meg tudtuk oldani, hogy a veszélyeztetett korú és egészségi állapotú munkatársak otthon maradjanak, illetve csapatokban dolgoztunk, hogy ne találkozzon mindenki mindenkivel, így védtük egymást. Ám mivel most nagyon erős a betegforgalmunk, ezért jelenleg ezt nem tudjuk megtenni. Igyekszünk a szabályokat úgy betartani – gondolok itt elsősorban a maszkviselésre, a kézfertőtlenítésre, a védőruha használatára és a távolságtartásra –, hogy ne terjesszük a vírust. Velkey György szerint most nagy kérdés még az is, hogyan tudják majd védeni az idősebb munkatársaikat. Habár igyekez-

DOLGOZÓK KARANTÉNBAN Velkey György tájékoztatása szerint a kórház néhány fiatal munkatársánál az elmúlt napokban kimutatták a COVID–19 fertőzést. Őket és a velük szoros kontaktusban álló munkatársakat elővigyázatosságból otthon tartják, nem engedik be a kórházba, amíg nem lesz negatív a vírustesztjük. – Megvannak ezzel kapcsolatban a belső szabályaink, és igyekszünk megfékezni a vírust, hogy ne terjedjen tovább – mondja a főigazgató.

nek távol tartani őket a frontvonaltól, vannak olyan munkacsoportok, főleg a portaszolgálatban és a takarítók között, ahol nehéz pótolni őket. Az első hullám alatt nagy segítségére volt a kórháznak az a nyolcvanfős, főleg egyetemistákból álló önkéntescsapat, akik besegítettek ezekbe a feladatkörökbe is, de most más a helyzet. – Tavasszal nagy élmény volt a sok önkéntes jelenléte, de most tart a tanítás az egyetemeken, és jelenleg a vírusfertőzés is köztük terjed leginkább. A tavaszi idényben ők védettek voltak, alig érte el őket a fertőzés – most fordítva van. Ezért sem tudunk erre lépni, így az idős kollégák védelme most a legnehezebb járványügyi feladatunk – véli a főigazgató.

KÖTELEZŐ MASZKVISELÉS AZ ISKOLÁBAN

Az elvártnál is szigorúbb járványügyi rendelkezésekről döntött a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola vezetősége, amikor még a tanévkezdés előtt intézkedési tervet készítettek az Emberi Erőforrások

Minisztériuma által kiadott protokoll és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb ajánlása alapján. Ebben többek között az szerepel, hogy a diákok és tanárok is hordjanak maszkot a tanórákon. 2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

– Ebben egységes volt az iskola vezetősége és a nevelőtestület is. A WHO ajánlása alapján kértük azt a diákoktól és a pedagógusoktól, hogy a tanítási órákon és a közösségi terekben is viseljenek maszkot. Ez alól kivételt képez a testnevelésóra, az udvaron tartózkodás időtartama és értelemszerűen az étkezések – mondja Ember Sándor igazgató, aki szerint a diákok meglepően jól fogadták a kötelező maszkviselést. – Azt hiszem, hogy a tavasz óta eltelt időszak alatt már hozzászoktak ahhoz, hogy maszkot kell viselniük. Igaz, hogy most egy kicsit hosszabb ideig kell rajtuk lennie, ami kissé kényelmetlen lehet, de szerencsére szünetek szakítják meg a maszkviselést. Nem érkezett hozzám az elmúlt két hétben olyan panasz, hogy ez valakinek a napjait beárnyékolná, és keserűvé tenné az iskolakezdését. A szülők előre megkapták az útmutatást, hogy lehetőleg pamutból készült, mosható maszkok legyenek a gyermekeknél. Az igazgató a tanév elején az online évnyitóban megüzente a diákoknak, hogy a maszkjuk lehet vidám és színes, továbbá felhívta a figyelmüket, hogy viseljék azt szabályosan. – Az orrot, a szájat el kell takarni, hogy ne fertőzzünk meg senkit, és mi se fertőződjünk meg. De nemcsak a maszkviselés kötelező a Kölcseyben, hanem a kézfertőtlenítés is. A tanulók és a tanárok a bejáratoknál elhelyezett szenzoros kézfertőtlenítő-adagolókat használhatják, valamint az osztálytermekben és az ebédlőben is ott vannak a fertőtlenítők. – Elképzelhető az is, hogy hamarosan kötelezővé teszi a minisztérium a belépéskor a testhőmérséklet mérését – osztja meg értesülését az igazgató. – Több érintésmentes lázmérővel is rendelkezik az iskolánk, amelyeket azért sze-

reztünk be korábban, hogy ha valaki rosszul érzi magát, akkor tudjuk ellenőrizni a testhőmérsékletét. Hálát adunk Istennek azért, hogy nem volt az elmúlt két hétben ilyen jellegű panasz. Mivel a felszerelés megvan, a pedagógiai asszisztensek meg tudják majd mérni a diákok testhőmérsékletét belépéskor. Ember Sándor szerint habár szigorúak az intézmény járvány­ ügyi intézkedései, az iskolában mégsem a vírustól való félelem uralkodik. – Nevető, csillogó szemeket látok, ahogy jövök-megyek az iskolában, igazából jó a hangulat. Igaz, hogy csak szemeket látok, szájakat nem, de majd eljön az idő, amikor azokat is láthatjuk. Ez egyébként is olyan iskola, ahol jelen van a derű. Én érzékelem, hogy most is itt van – árulja el Ember Sándor. – Jelenleg tehát erőteljesen védekezünk, pontosan azért, hogy később ne kelljen nagyon megijedni, és azért is, hogy maradjon az iskolában az oktatás. Mert nem csak a tanulók örülnek annak, hogy újra láthatják egymást. A szülők is remélik, hogy nyitva marad az iskola, hiszen már nem tudnák megoldani a gyerekek otthoni felügyeletét. Ha ez a sok intézkedés az ára annak, hogy az iskola működjön, zokszó nélkül be kell tartanunk minden elemét. ONLINE RENDEZVÉNYEK A Kölcseyben a nagy tömegmozgással járó rendezvényeket nem tartják meg ebben a félévben. A nemzeti ünnepekről és a reformáció ünnepéről is online emlékeznek majd meg. Az virtuális térbe költöztek a szülői értekezletek is, a szülők napközben sem léphetnek be az iskola épületébe. – Nem jó arra gondolni, hogy nem lesz karácsonyi istentisztelet és hangverseny sem. Ének-zene tagozatos iskolaként kiváló kórusaink vannak, de sajnos egyelőre nem énekelhetnek – mondja Ember Sándor.

FELHALMOZOTT VÉDŐESZKÖZÖK A Bethesdához hasonlóan a református fenntartású nyíradonyi Hetey Sándor Református Szeretetotthon vezetősége is azelőtt döntött a kijárási és látogatási tilalomról, hogy az országos tisztifőorvos ezt országosan elrendelte volna. – Fokozatosan zártuk be az intézményt. A nyáron délelőtt és délután egy-egy óra volt a látogatásra, majd ahogyan közeledett az évszak vége és emelkedtek az esetszámok, már csak a délutáni látogatás maradt. Augusztus végén pedig teljesen lezártuk a szeretetotthont – mondja Suszter Szabolcs, az intézményt fenntartó gyülekezet lelkipásztora. A fokozatosság szerinte azért volt fontos, hogy a hozzátartozók is megszokják a helyzetet, és felkészüljenek arra, hogy legközelebb már nem jöhetnek. Most csak a munkatársak léphetnek a pszichiátriai betegeknek otthont adó intézménybe, akik zsiliprendszerben öl10 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

tözködnek, utcai ruhában nem mennek az otthon lakói közé. – Utcai ruhában bejövünk az előszobába, bemegyünk az abból nyíló helyiségbe, és felvesszük a munkaruhát. Emellett maszkot, védőszemüveget és arcpajzsot is használunk, és fertőtlenítjük a kezünket – teszi hozzá. Suszter Szabolcs elárulja, hogy a tavaszi időszak elején voltak akadozások a védőfelszerelések beszerzésében, de a nyáron beraktároztak belőlük. – Kezdettől fogva készültünk a második hullámra. Látszott már a járvány elején, hogy ez nem átmeneti dolog lesz, így felhalmoztuk a készleteinket. Habár a szociális intézményeknek a betegfelvételt nem tiltották meg, új beteget csak két negatív COVID-teszt bemutatása után vehetnek fel. A nyíradonyi szeretetotthonban még ennél is szigorúbb szabályok vonatkoznak az új páciensek felvételére. – Úgy döntöttünk, hogy tizennégy napos elkülönítés

| AKTUÁLIS |

vár az újonnan felvett betegekre, mert habár őket igen, a környezetüket nem tesztelik. Ha a vírus bejut az otthonba, akkor az csak miattunk lehet, mert nem voltunk elég körültekintők és elővigyázatosak. Ha meg tudunk tenni valamit – és ezt meg tudjuk –, akkor tegyük meg. Igaz, hogy költöztetésekkel és lo-

gisztikával jár. Az is igaz, hogy mivel pszichiátriai betegekről van szó, akiknek eleve nehéz a környezetváltozás, fennáll a kockázata annak, hogy a kéthetes szeparáció egyéb folyamatokat indít el bennük. Viszont a már bent lévő 162 lakó védelmében ezt meg kell tenni, ezért vállaljuk a kockázatot.

KÖZÖSSÉGBEN MARADNI Augusztus utolsó napján a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a koronavírus terjedése miatt, összhangban a kormányzat által hozott kötelező intézkedésekkel, újra kötelezővé tette a maszkviselést az istentiszteleteken, illetve száz főben korlátozta a beltéri istentiszteleteken részt vevők számát ott, nem oldható meg a távolságtartás. – Ezt a korlátozást be tudjuk tartani – mondja Gergely Szabolcs, az Isaszegi Református Egyházközség lelkipásztora. Az ottani gyülekezet közel kétszázharminc tagja közül nagyjából hetvenen szoktak részt venni egy átlagos vasárnapi istentiszteleten, és a templomban tudják tartani a megfelelő védőtávolságot is. – Amióta járvány van, azóta érezhetően kevesebben vagyunk. Főleg azért, mert sok idős testvérünk nem mer kimozdulni otthonról. A zsinati tanács állásfoglalását már a rá következő vasárnap kihirdettük, így mindenki viseli a maszkot, fertőtlenítjük a templom padjait az istentiszteletek előtt, szellőztetünk, és a bejáratoknál még mindig kint vannak a kézfertőtlenítők – sorolja az óvintézkedéseket a lelkész. – Próbálunk odafigyelni, hogy ami tőlünk telik, azt megtegyük. Sokan félnek attól, hogy újra bezárják a templomokat, és szeretnék, ha erre nem kerülne sor. Viszont azt is tudjuk, hogy ez nem csak tőlünk függ – teszi hozzá Gergely Szabolcs.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

A jókedvű adakozót szereti az Isten HEGEDŰS BENCE

Az elmúlt hetek történéseiről, az adományozás mögötti hozzáállásról és a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) őszi terveiről is beszélgettünk az alapítvány kuratóriumának elnökével, Oláh István lelkésszel.

12 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

| INTERJÚ |

Mozgalmas hetek állnak az MRSZ mögött. Lezárult a Radírozzuk ki a különbségeket! elnevezésű tanszergyűjtési akció, elkészült az új logisztikai központ Ebesen, és milliós értékben osztottak ki higiénés adományt huszonöt intézmény között. Mi alapján döntenek arról, kinek segítenek? Egyrészt fontos a személyes kapcsolat. Az MRSZ sok gyülekezettel, intézménnyel tartja a kapcsolatot az egyházon belül és azon kívül is. Megpróbálunk minden, a látókörünkbe kerülő rászorulónak segítséget nyújtani. De az elsődleges partnerek alapvetően a gyülekezetek és a református intézmények. Mivel az országban több helyen van irodánk – például Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Vásárosnaményban és Ózdon –, leginkább innen jönnek be az információk arról, hogy kiknek segíthetünk, és mire van szükségük. Természetesen engem is gyakran megkeresnek személyesen, telefonon vagy e-mailben lelkészek, intézményvezetők, hogy támogassuk őket vagy a gyülekezetük egy-egy családját. Arra is van példa, hogy az utcáról térnek be hozzánk segítséget kérni, amikor meglátják az irodánk falán a táblát. A nemrég lezárult tanszergyűjtési akciónkban is voltak olyan családok, akik személyre szabottan kaptak csomagot, mert korábban jelezték, hogy pontosan mire lenne szükségük. Eddig is volt tanszergyűjtési akciója az MRSZ-nek, most nevet is kapott. Miért érezték fontosnak, hogy elkereszteljék? Szerettük volna szemléltetni, érzékeltetni azt, hogy mi a célja ennek a programnak. Mert az, hogy tanszert gyűjtünk, mint sok más szervezet az országban, nem fejezi ki a lényeget: egyenlő eséllyel elkezdeni az iskolát. Célunk, hogy azok a gyerekek, akik családjukkal nehéz anyagi helyzetben vannak, ugyanúgy tudják elkezdeni a tanévet, mint akik olyan háttérből jönnek, ahol meg tudják nekik teremteni az iskolakezdés feltételeit. Ne a különbségek legyenek meghatározók. A gyerekek folyton méregetik egymást: neki milyen menő táskája vagy tolltartója van, ő pedig egy nejlonzacskóban hozza be a ceruzáit. Vagy éppen azt, hogy neki nincs cipője, mert aznap a testvére indult el hamarabb az iskolába, és ő vette fel. Szeretnénk, hogy ezeket a különbségeket adományainkkal segítsük kiradírozni az új tanév kezdetén, és minden szükséges eszköz a gyermekek rendelkezésére álljon. Milyen eredménnyel zárult a program? Hivatalosan július közepén indult és augusztus 31-én zárult az adománygyűjtés, de már a tanév végén meghirdettük, hogy ne a padlásra kerüljön a már nem használt tanszer. Idén százötven jó állapotú iskolatáskát, sok tolltartót, tornazsákot, egyéb iskolaszert és negyvenezer füzetet is kaptunk az adományozóktól. Az adomany.jobbadni.hu oldalunkon meghirdetett felhívásra 1,2 millió forint érkezett. A beérkezett tárgyi és pénzadományok összértéke megközelíti a nyolcmillió forintot. Mi lett a pénzadomány sorsa? Táskákat, tolltartókat és egyéb taneszközöket vettünk belőle,

mert láttuk, hogy amit adományba kaptunk, az nem lesz elég. Már a nyírbátori Kárpát-medencei református tanévnyitón elkezdtük a szétosztást, ott száz kisdiák kapott iskolatáskát, és szétosztottunk nyolcezer füzetet is. Hogyan jutottak hozzá a negyvenezer füzethez? Ezt egy magánszemélytől kaptuk, akivel egy másik adománygyűjtő programunkon keresztül kerültünk kapcsolatba. Amikor nálunk járt, látta, hogy vannak a raktárunkban taneszközök. Azt mondta, hogy van neki „beragadva” egy csomó füzete, elfogadjuk-e. Természetesen elfogadtuk. Van, hogy ilyen módon hullik az ölünkbe adomány, amelyre nem számítunk. Ebből is látszik, hogy nincsenek véletlenek – valaki ezt felülről vezeti, irányítja. Ezt a rengeteg adományt tárolni is kell valahol: az elmúlt időszakban több adománygyűjtő pontot is nyitottak, és saját logisztikai központot építettek Ebesen és Gelénesen. Egy európai uniós pályázaton nyertünk infrastrukturális beruházásra hatszázötvenmillió forintot, ebből építettünk ezer négyzetméteres adománylogisztikai célú raktárt a Hajdú-Bihar megyei Ebesen, illetve kétszáz négyzetméteres logisztikai központot Gelénesen. További három településen, Pécsett, Szentesen és Alsóörsön pedig adománykoordinációs pontokat alakítottunk ki. Jelentőségük abban áll, hogy most először van saját, és nem bérelt logisztikai bázisa és raktára az MRSZ-nek. Miért pont Ebesre került a logisztikai központ? A pályázat elindulásakor Debrecenben és környékén próbáltunk megfelelő helyszínt találni, de sok szempontot kellett figyelembe venni. Debrecenben a megfelelő telkek túl drágák lettek volna az alapítványnak. Legközelebb Ebesen találtunk olyan területet, amely teljes mértékben megfelelt az elképzeléseinknek, és azt is láttuk, hogy a helyi gyülekezet és önkormányzat is örülne annak, ha az MRSZ ott építkezne. Háromezer négyzetméteres telken indulhatott el a munka, és most adhattunk hálát azért, amiért elkészült a központ. Tizennégy év után eljutott oda a szervezet, hogy végre saját logisztikai központtal, raktárral rendelkezik. Ez az egyik legmodernebb épületünk. Mire elég ezer négyzetméter? Rengeteg dologra. Az ebesi raktár két részre oszlik. Van egy nagyjából hétszáz négyzetméteres raktár, ahol olyan dolgokat tárolunk, amelyek nem igényelnek hűtést vagy fűtést. Ez a rész plafonig be van polcozva, akár hat méter magasra is pakolhatunk benne. Ezen kívül van egy kisebb, háromszáz négyzetméteres, hűthető-fűthető raktárrészünk is. Elfért még egy csomagolórészleg is, és jutott hely több irodának, illetve kiszolgálóhelyiségnek is. Kívül pedig hatalmas parkoló van, amely elég nagy ahhoz, hogy egy kamion megforduljon. Nagy dolog számunkra, hogy ez működhet. Ezek mellett Ebesen tároljuk a kutató-mentő csapatunk felszerelését is. 2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Hogyan lehet rávenni az embereket az adományozásra? Az egyik kulcsa az adakozásnak, ha az adományozók látják, hogy célba jutnak a felajánlásaik. Ezt folyamatos tájékoztatással tudjuk elérni. Honlapunkon és közösségi oldalainkon rendszeresen közzétesszük, hogy mi történik a házunk táján. Sarkalatos pont még a személyes kapcsolatépítés is: ha gyülekezetekkel, magánszemélyekkel, cégekkel találkozunk, akkor elmondjuk, hogy milyen a munkánk, és megismerhetnek bennünket. Pont az az egyik fő célunk most, hogy jobban megismerjenek bennünket.

Minket is váratlanul ért a járványhelyzet. Próbáltuk utolérni magunkat, és igyekeztünk megfelelően reagálni. Azt gondolom, hogy jól sikerült ez a vizsga. Sok helyre eljutottunk a vírus ideje alatt, annak ellenére, hogy a kollégákat is próbáltuk védeni úgy, hogy aki tehette, otthonról dolgozott. Tízezer körül volt a szeretetcsomagok száma, amelyeket eljuttattunk különböző falvakra, településekre. Ebben nagy segítségünkre voltak azok a futárszolgálatok, amelyek ingyen felajánlották segítségüket. Elindítottuk a bankkártyás támogatási formát is: a rászoruló családok kapnak egy-egy PIN-kód nélküli bankkártyát, amelyre az

„A keresztyén nem önmagában éli meg a hitét. Látnunk kell, hogy nagyobb közösség részei vagyunk: az egyházé, amely Krisztus teste. Ha az egyik tag vagy közösség nehéz helyzetbe kerül, akkor természetes, hogy próbálok segíteni a magam módján.” A jókedvű adakozót szereti az Isten – halljuk vasárnaponként a templomokban. Segít-e a hit és a keresztyén hozzáállás abban, hogy valaki adakozóbb legyen? Szerintem igen. Az adakozás eleve része a keresztyén ember életének. Nem véletlen, hogy Pál apostol már a keresztyénség kezdetén gyűjtést hirdetett a jeruzsálemi szegények számára. Fontos, hogy egymás terheit hordozzuk, hogy észrevegyük, ha valaki segítségre szorul. A keresztyén nem önmagában éli meg a hitét. Látnunk kell, hogy nagyobb közösség részei vagyunk: az egyházé, amely Krisztus teste. Ha az egyik tag vagy közösség nehéz helyzetbe kerül, akkor természetes, hogy próbálok segíteni a magam módján. Számomra lényeges, hogy tegyünk jót egymással – leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben, ahogyan ezt Pál is írja a galatai gyülekezetnek címzett levelében. Keresztyénként tudom, hogy felelős vagyok a testvéremért, akivel egy hiten vagyok, és jól kell élnem a hitemmel azok felé, akik az egyházon kívül vannak. Én ezzel szeretném megmutatni a hitemet és a szeretetemet: segítek a rászorulóknak.

MRSZ havonta meghatározott összeget utal. Ebből élelmiszert vásárolhatnak. Százhúsz ilyen bankkártyát osztottunk szét, és jó tapasztalatokat szereztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy folytatni fogjuk ezt a kezdeményezést. A Mentő Maci programban a macik varrásáról ideiglenesen átálltunk szájmaszkok készítésre. Ezekből nemcsak a gyülekezetek és az intézmények kaptak, hanem az Országos Mentőszolgálat is.

Létezik-e rossz adomány? Vannak kevésbé örömteljes pillanataink. Például amikor felhívnak bennünket, hogy szeretnének adományt adni, csak nem tudják elhozni, menjünk el érte, és amikor megérkezünk, akkor azzal szembesülünk, hogy nekünk kell lomtalanítani a házat. Természetesen, ha már ott vagyunk, vállaljuk a feladatot. Ilyenkor megnézzük, hogy mi hasznosítható – még akkor is, ha látjuk, hogy normál esetben ezeket az adományokat valószínűleg már nem szívesen fogadnánk. Kaptunk olyan ruhaadományt is, amelyet már szégyelltünk volna továbbadni. Ezt úgy hasznosítottuk, hogy a Mentő Maci programban használtuk fel a mackók alapanyagához. Volt olyan is, hogy a munkatársak „legózták össze” az adományba kapott kerekesszékeket, mert hiányzott egy-két kerék vagy egyéb alkatrész.

Milyen terveik vannak az őszre? Először is tudatosan készülünk a koronavírus-járvány második hullámára, illetve szeretnénk megtartani és tovább vinni a programjainkat. Gondolok itt a Szeretethídra, amely májusban elmaradt, de reménységünk szerint valamilyen formában meg tudjuk majd rendezni októberben. Szeretnénk meghirdetni a Több mint ötszáz elnevezésű akcióinkat a reformáció hónapjában, amellyel ebben az évben is kifejezetten a gyülekezetek missziós tevékenységét segítenénk. Idén is meghirdetjük a Szeretetdoboz tartósélelmiszer-gyűjtő akcióinkat és a Nyilas Misi Ösztöndíj Programot, mert mindig vannak újabb diákok, tehetséges tanulók, akiknek szükségük van a támogatásra. Az anyagi segítség mellett készülünk a lelki támogatásra is. Előbbi fontos és lényeges, de a lelkek ápolása még inkább fontos ebben az időszakban. Erre is szeretettel buzdítok mindenkit. 

Hogyan befolyásolta a koronavírus-járvány a működésüket?

FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

14 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

Az elmúlt héten 5,5 millió forint értékben osztottak ki higiénés eszközöket. Mennyire számít nagynak az Essity Hungary Kft. felajánlása? A tavalyi mérlegünk szerint 186 millió forint volt a természetben kapott és továbbadott adomány értéke. Ennek fényében a cég felajánlása igen jelentősnek számít. A higiéniai termékeket forgalmazó vállalkozás adománya 256 karton pelenkát, száznyolcvan szappanadagolót és kilencszáz liter folyékony fertőtlenítő szappant tartalmazott. Mindezt huszonöt intézmény között osztottunk szét.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Ötvenszer olvassuk a Bibliánkban az intő szót: vigyázzatok! Az Ószövetségben az egyik legkedvesebb így hangzik: „Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat!” (Józs 23,11) Az Újszövetségből a legtöbbet idézett a következő: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12) Egyik kijelentés sem arra való a szövegkörnyezete szerint, hogy fenyegessen, megrémítsen, hanem arra, hogy felhívja a figyelmünket a kísértésekre, a lehetséges veszélyekre. Arra szólít fel, hogy ne csak rutinosan, hanem tudatosan éljünk. A bajok megelőzésére figyelmeztet. A megelőzés a bölcs ember módszere, amelyet előrelátás és jövőtervezés jellemez a tények mérlegelésével. Megfontoljuk életmódunk, magatartásunk rövid és hosszú távú következményeit, a körülményeket, és annak fényében döntünk. Tudjuk, hogy nem csak a saját akaratunkon és cselekedeteinken múlnak a dolgok. Mégis: ami rajtunk áll, a mi felelősségünk megtenni. A „miből mi lehet?” kérdésre néha nehéz választ adni, a lehetséges fejlemények előrevetítésével sokszor csak a kisebbik rosszat vagy a kényelmetlenséget választhatjuk. Mégis fontosabb a megelőzés, mint a baj utólagos kezelése: „…azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.” (Péld 17,14) Sokan használják és tanítják a szót latinul is: prevenció. Jegyezzük meg, noha ennek fontossá válásához előbb meg kell öregedni, vagy a bőrünkön kell tapasztalni igazságát: könnyebb megelőzni a bajt, a konfliktus elmérgesedését, a betegséget, mint utólag kezelni, megbocsátani és gyógyítani. Számtalan példa igazolja, hogy a bajok megelőzhetők, ha előrelátóan kiszámítjuk azt, ami várható, és kellő önismerettel is rendelkezünk. Jézus figyelmeztette Pétert, amikor hevesen hűségesküt tett neki, hogy mielőtt a kakas megszólal, háromszor fogja megtagadni őt. Pétert elsodorták az érzelmei – a lelkesedése, a félelme – és az események. Így vagyunk ezzel mi is. És mindig vannak tényezők, amelyekre nem számíthatunk. Ellenség támad, akadályoz, elkap egy betegség, és leállít. Ilyen most a koronavírus-világjárvány. Mit lehet itt kiszámítani? Arra támaszkodunk, amit az egészségügy tapasztalt nemzetközi és hazai vezetői mondanak. Betartjuk az óvintézkedéseket, amelyeket kérnek. Nem rutinosan, hanem figyelmesen és tudatosan. Mert vigyázni akarunk magunkra és egymásra. Mert szeretjük Istent, és csak úgy kérhetjük hitelesen tőle, hogy könyörüljön rajtunk, ha mi is mindent megteszünk, hogy fékezzük a járványt. „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.” (Zsolt 119,67) 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, taníts minket életünk eseményeit nagyobb perspektívába helyezni! Azért nehéz ez, mert amikor történnek az események, szinte azonnal felcímkézzük őket jó vagy rossz minősítéssel. És ezzel valójában magunkat szorítjuk be egyfajta látásra, egyfajta érzelemre, mert mi úgy címkéztünk, ahogy. De a te gyermekedként tudhatjuk, van magasabb dimenzió, egy magasabb valóság, te létezel, és egyben látod életünket. Tudod, miből mi lesz. Látod életünk láncolatát, amikor mi csak az adott láncszemet látjuk. Hittel ragadjuk meg szavad: akik téged szeretnek, azoknak minden a javukra szolgál. Minden együttműködik a jóra. Ezek szerint még az is, amire olyan könnyen kitennénk a „rossz” címkét. De jó tudni, hogy a te kezedben vagyunk. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Hebrón királya Sámuel könyveinek központi szereplője Dávid, Izráel államalapító királya. Dávid életében volt néhány év, amikor nem viaskodott Góliátokkal, nem invitálta hálószobája félhomályába harcosának feleségét, és lázadásokkal sem kellett szembenéznie. Ez volt a hebróni királyság korszaka. Sámuel második könyve szerint (2,1–4) Dávid Saul halála után, az amálékiak ellen vívott harc után kíséretével és családjával vonult a városba. A bibliai megjegyzés alapján érkezésük békésnek tűnik: „és letelepedtek Hebrón városaiban”, de ez valóságos invázió lehetett, és nehéz elképzelni, hogy súrlódások nélkül ment volna végbe. A júdai hegyvidék kisvárosának határaiban feltűnt az akkor már jól ismert szabadcsapat, élén Dáviddal, aki nemcsak a Saullal vívott hosszú és fárasztó küzdelemből került ki győztesen, de jó ideig a félelmetes filiszteus király zsoldosa is volt. Mindenki emlékezett rá, mi történt Nábállal, aki szembefordult vele, és mindenki tudta azt is, hogy „valahányszor Dávid betört egy területre, sem férfit, sem as�szonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot és marhát, szamarat, tevét és ruhaneműt...” (1Sám 27,9). Ez az ember közeledett, és az Írás szerint mégsem történt konfliktus, sőt, azok a júdai vének, akiknek korábban részt adott a szerzett zsákmányból (1Sám 30,26–31), most eljöttek, és királlyá tették. Félelemből cselekedtek? Vagy Dávid egyszerűen megvásárolta hűségüket? Talán nem erről volt szó. Dávid sok vétke mellett is megmaradt Isten választottjának, rá korábban az „Úr lelke szállt”, „vele is maradt” (1Sám 16,13), és most tudta, mit kell tennie: még mielőtt elindult Hebrón felé, megkérdezte az Urat. Ez volt a kulcs. Tudta, hogy amíg Istenre hallgat, reménysége megalapozott, ő pedig békésen is célba ér. Ez a lecke nekünk is: az Úr akaratát az első lépés megtétele előtt kell tudakolni.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Akárcsak a kéz ujjai KOCSIS JULIANNA

Szülői, oktató-nevelői és egyházi igények összecsengése hajtja előre a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ibrány református oktatási intézményrendszerének épülését. A helyi egyházközség három éve még egyetlen hozzájuk tartozó tanulóról sem számolhatott be – ma óvoda, általános iskola, és ettől az évtől gimnázium, valamint a hozzá tartozó kollégium működéséért felelnek.

Nagy a készültség az Ibrányi Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium főépületében szeptember 2-án. A bejáratnál szigorú tekintetű portás fogad bennünket, határozottan kéri, hogy használjuk a kihelyezett kézfertőtlenítőt, és a kötelező maszkviselésre is figyelmeztet. Engedelmesen teljesítjük kéréseit. – Jó kezekben vannak az itt tanulók – állapítjuk meg mosolyogva, miközben végre bebocsájtást nyerünk a mindössze egyetlen napja, szeptember 1. óta református egyházi fenntartásban működő iskolába. Odabent csend van, a gyerekek épp órán vannak, így az igazgatói szoba felé indulunk, hogy megismerkedjünk az ibrányi református köznevelés történetével. – A régmúltban Ibrányon nagy hagyománya volt a református köznevelésnek, az államosításig szinte minden formában megjelent az egyházi oktatás lehetősége. Az államosítással természetesen mindez háttérbe szorult. Amikor a rendszerváltozás bekövetkezett, az egyház végre teret kapott az oktatás területén is. Ez azt eredményezte, hogy lelkipásztor elődöm, Tarsoly Elemér és a hitoktatásban segédkezők lelkesen 16 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

belevetették magukat a szolgálatba. Sikerült feltérképezniük, kik azok, akik a városban és a környező településeken a református oktatással valamilyen formában – pedagógusként vagy tanulóként – kapcsolatba kerülhetnek – idézi fel az előzményeket Vass László lelkipásztor.

A SZÜLŐK VÁLASZTOTTAK A tervek sajnos hosszú ideig csak tervek maradtak. Tíz évvel ezelőtt azonban fordulat következett be. – Az akkori városi vezetőség azzal a kéréssel kereste meg az egyházközséget, hogy alakítsunk ki olyan koncepciót, amely az óvodától kezdve egészen az általános iskola – és jó esetben a gimnázium – végéig teljes egyházi nevelési lehetőséget nyújt a családoknak. A köznevelés változása következtében a terv kidolgozása és megvalósítása eltolódott. Három évvel ezelőtt azonban már olyan erős volt a szülői igény, hogy arra bátorított bennünket, kezdjünk ér-

| REFORMÁTUS ÉLET |

demlegesen együtt gondolkodni az önkormányzattal. Örömmel tapasztaltuk meg az ige igazságát, miszerint „mindennek rendelt ideje van” – avat be az elöljáró. A közös gondolkodásnak meglett az eredménye: az önkormányzat felajánlott a gyülekezetnek egy ingatlant, ahol háromtantermes intézményt lehetett kialakítani az alapfokú oktatáshoz. Így két évvel ezelőtt végre elkezdődött Ibrányban a református általános iskolai nevelés. Tandiné Pataky Zsuzsanna Cecília a száraz tények mögé kalauzol bennünket. Az intézményvezető szerint a református általános iskola létrejötte leginkább valóban a szülők megkeresésére, „nyomására” indult el, a város szempontjából pedig létfontosságú volt. – Ha nem alapítjuk meg az iskolát, a minket megkereső családok elköltöztek volna innen, többnyire a közeli Nyíregyházára – avat be az igazgató, és hozzáteszi: – Azzal kezdődött el minden, hogy átvettünk az önkormányzattól egy óvodát: az épületet és az akkor működő három csoportot a pedagógusokkal együtt. Ezzel biztosítva van az utánpótlás: az itt tanuló gyermekek többnyire a mi általános iskolánkban kezdik meg a tanulmányaikat. Az indulás óta eltelt két év megalapozta a jó hírünket: idén már két első osztályt indítottunk. Persze a munka lényegesen korábban kezdődött, fel kellett építeni a bizalmat az egyház és a szülők között. – A tiszteletes úr tartotta az állami iskolában a hittanórákat, így a családok már jóval az iskola indítására vonatkozó kérés előtt kapcsolatba kerültek az egyházzal. Ez a jó kapcsolat alapozta meg az iskola ügyét – vélekedik Tandiné Pataky Zsuzsanna Cecília. A gyülekezet elöljárói szerint van kit megszólítani a városban: Ibrány hétezer lakosának több mint a fele református. Az egyház névjegyzékében viszont csak ezeregyszáz név szerepel. – Korábban jóval magasabb volt ez a szám, de a költözések és elhalálozások miatt jelentősen csökkent – jegyzi meg kissé szomorúan Kulcsár József, a gyülekezet gondnoka.

A KÖZÖS HANG NYOMÁBAN A beszélgetőtársak elismerik: egy intézmény indítása vagy új fenntartóhoz kerülése nem egyszerű feladat. Az utóbbi különösen összetett folyamat, sok érdemi, türelmes egyeztetést és empátiát igényel, hogy a pedagógusok és a fenntartó teljes odaadással végezhessék a feladatukat: a gyermekek gondolkodásának és érzelmi intelligenciájának pallérozását. – Az óvoda pedagógusaival személyes kapcsolatunk volt, hiszen a két saját gyermekünk hét éven keresztül élvezte a végül átvett intézmény áldásait. Jól ismertük őket, tudtuk,

hogy mind szakmailag, mind emberileg megfelelnek az egyházi intézménnyé válás feltételeinek: sajátjuknak érzik azt az értékrendet, amelyet képviselünk. Az elmúlt két év igazolta, hogy ami nekünk az óvodában az alapok elhelyezésénél szükséges, azt ők Ignácz Erzsébet óvodavezető irányításával nemcsak biztosítják, hanem magas fokon hozzá is tudnak tenni a lelkesedésükkel, a szülők és pedagógustársaik iránt mutatott empátiájukkal. Így, hála Istennek, innen jó alapokkal érkezhetnek a gyerekek az iskolába – osztja meg az óvoda átvételével kapcsolatos tapasztalataikat Vass László. Vassné Éliás Krisztina, az általános iskolai részért felelős intézményvezető-helyettes pedig abba avat be, hogy hol tart az iskolások ügye. – Jelenleg első, második, harmadik és ötödik osztályosaink vannak. Eddig évfolyamonként egy-egy osztályt indítottunk, de most olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ebben a tanévben már két első osztályunk van – ezt a létszámot a szülők bizalma tette lehetővé. Jó pedagógusaink vannak, büszke vagyok rájuk: a képzettségükre, a mentalitásukra, a hozzáállásukra. Azt gondolom, hogy ez a szülőknek is bizonyság arra, hogy a gyermekeik jó helyen, biztonságban, jó körülmények között vannak. – Ötödik évfolyamunk is úgy lett ebben a tanévben, hogy ők az első négy osztályt a másik, állami iskolában járták. Azonban több szülő kérte, hogy indítsuk be idén ezt az osztályt is, hadd tanulhassanak itt a gyermekeik – egészíti ki kollégája szavait Tandiné Pataky Zsuzsanna Cecília. A gimnázium átvételénél azonban már voltak akadályok. A vezetők utólag látják, hol csúszott hiba a számításokba. – Két éve volt egy sikertelen kísérlete az egyháznak a gimnázium átvételére – idézi fel Kató Simonné, a gimnáziumi rész igazgatóhelyettese. – Ez az átvétel egyházi kezdeményezés volt. Úgy érzem, nem sikerült megfelelően megosztanunk azokat az információkat, lehetőségeket a tanári karral, amelyeket egy egyházi intézmény a középfokú nevelésben nyújtani tud. Talán nem voltunk ehhez kellően „bátrak” – vélekedik Vass László. Egyetért a lelkésszel Kató Simonné is. – A mostani lépés sokkal jobban elő volt készítve. Több találkozónk volt az érintettekkel, az általános iskolában tanítók átjöttek hozzánk, mi is meglátogattuk őket, konzultáltunk, beszélgettünk. Éreztük a bizalmat irántunk, és azt is, hogy mi is számíthatunk rájuk. Megváltozott a kollégák hozzáállása. Ráadásul jól láttuk, hogy egyre kevesebb gyermek érkezik a helybéli és a környező általános iskolákból. Felvetődött a gimnázium létjogosultsága: kérdésessé vált, hogy lesz-e elegendő tanulónk. Ezt a gondot minden tanár átérezte, így az egyházi átvétel 2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Az óvodában jelenleg nyolcvanöt kisgyermeket nevelnek. Az általános iskolában és a gimnáziumban egyaránt százkilenc-százkilenc diák tanul. A kollégiumban huszonnyolc diák, húsz lány és nyolc fiú kapott elhelyezést.” százszázalékos támogatottságra talált. Bízunk abban, hogy az ezzel járó szemlélet hozzásegít bennünket ahhoz, hogy minél több gyermek itt maradjon – összegzi a vezető, aki hozzáteszi, a váltás miatt senki sem hagyta el a tanári kart: – Két kolléga folytatja ettől a tanévtől másutt a munkát, de ők is csak azért, mert nyíregyháziak, és kaptak helyben állást.

NEM MEGY EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA Persze azzal, hogy az iskola fenntartója a gyülekezet lett, a református lelkiség átadása nem megy egyik napról a másikra. – Segítséget kaptunk Fekete Károly püspök úrtól Kovács Patrícia segédlelkész szolgálatba állításával, akinek elsődleges feladata, hogy az itt tanuló középiskolás diákokat elérje, személyes beszélgetéseket és csoportos foglalkozásokat tartson. Szolgál a kollégiumban lakó fiatalok között is: igei és szabadidős programokat egyaránt szervez. A cél az, hogy a fiatalokat közelebb hozza az egyházi élethez. Az intézményben az egyházi oktatás-nevelés követelményeit értelemszerűen követnünk kell. Erre igyekszünk azokat a tanórákat használni, amelyeket a tanterv a rendelkezésünkre bocsájt – nem kötelező jelleggel, inkább az érdeklődés felkeltésével, a lelkiség elmélyítésével, a személyes empátia erejével szeretnénk ezt tenni. Az általános iskolásoknál ugyanakkor más tendencia jelenik meg: az ő családi életükben már szép eredményeket látunk az egyházi kötődésben. A vasárnapi istentiszteleteinket együtt látogatják a családok – magyarázza Vass László. – Három-négy éve azt tapasztaltuk, hogy egyre inkább csak az idősebb korosztály látogatott a templomba. Mióta azonban iskolánk van, bejönnek a fiatalok is. Ez nagy örömmel tölt el bennünket: látjuk, hogy ez 18 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

már nem kényszer, egyszerűen csak szeretnek ott lenni – teszi hozzá Kulcsár József gondnok. Tandiné Pataky Zsuzsanna Cecília úgy látja, gyakran a gyermekek nevelik a szüleiket az egyházhoz kötődő életre. – Például figyelmeztetik őket az étkezés előtti, utáni és a napi imákra. Persze sok olyan szülő is van, aki nincs teljes szívvel és elkötelezettséggel az egyházi nevelés iránt, és van, akinek a szíve kicsit ide is húz, meg másfelé is. De a gyerekek ezekbe a családokba is beviszik, amit nálunk tapasztalnak. – Az iskolában hétfőnként közös hétkezdő áhítatot tartunk. Ilyenkor mindig kijelöljük a központi témát, amelyet a héten igyekszünk a mindennapjainkba becsempészni. Ezenkívül reggelente osztályonként áhítattal kezdünk, a gyermekek már önállóan fogalmazzák meg az imádságaikat. A „neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Péld 22,6) ige fényében igyekszünk a mindennapi oktató-nevelő munkát végezni. Az emberi kapcsolatokba is próbáljuk beépíteni a keresztyéni szeretetet, az empátiát, az odafigyelést, a nyitottságot, a segítőkészséget, ők pedig mindezt továbbviszik a családjaikba is – avat be az általános iskolások között tapasztaltakba Vassné Éliás Krisztina. A szemléletformálás az utánpótlásnevelésben is sokat számít. Kató Simonné bizakodó. – A diákok választását nem csak a gimnázium múltja és az erős oktatás segíti: a kollégiumi nevelésben speciális nevelési forma, az Arany János Kollégiumi Program is várja a bentlakókat, amely kimondottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlődését segíti. A helyi diákokon kívül leginkább a közeli településekről: Vasmegyerről, Tiszabercelből, Paszabról, Nagyhalászról jönnek hozzánk, de vannak

| REFORMÁTUS ÉLET |

ben igénybe tudjuk venni, és a működésünket a Magyarországi Református Egyház Zsinata is támogatja. Ehhez társul még az, amit a gyülekezet a lehetőségeihez mérten hozzá tud tenni az anyagiakhoz. Ezek a források teszik lehetővé az óvoda és az általános iskola működését. A gimnázium átvételekor szembesültünk azzal, hogy itt már az önkormányzat segítségére is szükség van: ebben a tanévben az igazolt költséghiány mértékében segítséget nyújtanak a fenntartásban. Az anyagi rész mellett azonban fontos a lelki háttér is: a gimnázium átvételével mind az intézmény, mind a gyülekezet számára újabb lépést tettünk a kiteljesedés felé – mondja Vass László. – A gyülekezetben persze eleinte többekben kérdés volt, hogy mi szükségünk van ezekre a többletfeladatokra. Később azonban felismerték, hogy ez olyan erős megtartó erő, amelynek köszönhetően nem költöznek el Ibrányból a fiatalok, hiszen itt mindent megkapnak, amire szükségük van – egészíti ki a gondnok. A lelkipásztor szerint mindez azért működik, mert az oktatási intézményrendszer és a gyülekezet együtt erős – akárcsak a kéz ujjai. – Óvoda, általános iskola, gimnázium, kollégium, egyházközség. Mindegyik tudja a maga szerepét, és azt, miért fontos egyik vagy a másik. De ahhoz, hogy az Úristen dicsőségét tudEGYÜTT ERŐSEBBEK juk munkálni – akárcsak a kéz és az ujjak –, ezeknek együtt kell lenniük. Együtt igazán erősek és visznek előre. Ha bármelyik Az óvodában jelenleg nyolcvanöt kisgyermeket nevelnek. hiányozna, nem lehetne teljes mértékben beteljesíteni a ránk Az általános iskolában és a gimnáziumban egyaránt százkibízott szolgálatot. Mi így, együtt lenc-százkilenc diák tanul. A kolmunkálkodunk azért, hogy légiumban huszonnyolc diák, ARANY JÁNOS KOLLÉGIUMI PROGRAM még jobban tudjuk képviselhúsz lány és nyolc fiú kapott ni Istent ebben a világban, elhelyezést. A kezdeményezés célja, hogy egy középiskolai kollégiumok és továbbvigyük az ő ügyét.  – Az állam által biztosított által alkalmazható pedagógiai eszközrendszer segítségével biztosítani lehessen, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb normatívákat teljes egészéFOTÓ: SZŐNYI ISTVÁN távolabbról: Komoróról, Nagykállóból, Szamosújlakról érkező diákjaink is. A kollégiumban elsősorban hátrányos helyzetű gyermekek kapnak helyet. Az intézményben hátránykompenzációt végeznek: amit a bentlakók otthon valamiért nem kaphatnak meg szociális téren, azt a kollégium igyekszik biztosítani számukra. A bentlakás ingyenes, ahogyan az étkezés, valamint a busz- és vonatbérlet is. Hetente hazalátogatnak, kivéve azokat a hétvégéket, amikor helyi vagy külföldi programokat szerveznek nekik. Vannak művészeti foglalkozások, filmklubok, és gyógypedagógus, logopédus, pszichológus, valamint fejlesztőpedagógus is erősíti a csapatot, hiszen több sérült és sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek lakik a kollégiumban. A vezetők szerint a Deák Ferenc kollégiumigazgató által vezetett kollégiumi tanárok igazi pótapukák és -anyukák: meghallgatják a gyerekeket, beszélgetnek velük, segítenek nekik a mindennapi teendőkben – úgy, mintha a sajátjaik lennének. Emellett tartják a kapcsolatot a tanulók családjával is, meglátogatják őket, és értékeléseket készítenek, hogy a családtagok láthassák, hol tartanak a gyermekeik.

arányban tanulhassanak eredményesen nappali tagozatos, érettségit adó szakközépiskolai és gimnáziumi osztályokban a sérülékeny tanulói csoportokba tartozó gyermekek – olvasható a program honlapján.

2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Kérdések A gondolkodás történetét úgy is lehet jellemezni, hogy az egyes korszakokban melyek voltak az alapvető kérdések. Az nem kétséges, hogy mindig is voltak központi kérdések, ám az szembetűnő, hogy azok korszakról korszakra nagy változékonyságot mutattak. Ha most az a kérdés, hogy vajon visszatekintve a kérdések történetére miféle vonulat bontakozik ki, akkor azt kell mondanunk, hogy sajátos beszűkülési folyamatnak lehetünk tanúi. Ezen azt értem, hogy míg „régen” az emberi lét végső kérdései uralták a gondolkodást, addig mára azok kikerültek az érdeklődés homlokteréből.

„E beszűkülési folyamat tükrében nem kell csodálkoznunk azon, hogy a keresztyén üzenet alapvető állításai a mai gondolkodás számára értelmetlennek tűnnek. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a keresztyénség az aktualitását vesztette, mert »buta« kérdéseket tesz fel, és azokra válaszol.” Ennek a beszűkülési folyamatnak az a tartalma, hogy a végső alapokra való rákérdezés helyett a kérdések többsége a jelenségek leírására irányul. Itt van például a halál kérdése. Ugyan ki tenne ma fel olyan kérdést, hogy vajon miért hal meg az ember? Ilyet legföljebb a gyermek kérdez. Azért van ez így, mert a mai gondolkodás a halál jelenségét adottnak, magyarázatra nem szorulónak veszi. Mégpedig azért, mert létezik egy ma általánosan bevett emberkép, amely úgy gondolja, hogy az ember teljesen és mindenestől természeti lény, tehát a halál, az elmúlás magyarázatra nem szoruló adottság. A halál jelenségének a magyarázata az ember biológiai-természeti létében van. Miért is hal meg valaki? Mondjuk azért, mert megöregszik. Elkapta a vírus. Elütötte az autó. S ezzel a felvilágosult gondolkodás szerint a kérdés meg van magyarázva. A halál jelensége nem vet fel több kérdést. Az tehát, hogy mit gondolok megválaszoltnak, nagyban függ attól, hogy mi a kérdésem. A mai kor illúziója arról, hogy csak idő kérdése, és a természettudományok segítségével minden kérdésre választ lehet adni, abból fakad, hogy beszűkítette a kérdések körét. A végső kérdések ma nem kérdések, és eluralkodott az a vélekedés, hogy a lét 20 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

nagy talányaival nem is kell foglalkozni. Mi több, az egyenesen tudománytalan. Holott – példánknál maradva – a „miért halunk meg?” kérdése igenis érvényes kérdés ma is. Teljesen racionálisan végiggondolva ugyanis az a egyszerű tény, hogy van egy lény, az ember, aki a saját halálára reflektálni tud, pontosan jelzi, hogy az emberben van valami, ami túlnő a természeten, s amit nem lehet a természeti jelenségek rendszerébe beszorítani. De ez a logikai ellentmondás korunk kérdésfelvetésének tükrében nem tűnik fel. A problémát korunk ügyeletes világképe úgy oldja meg, hogy a „miért halunk meg?” kérdését értelmetlennek ítéli. Holott a „miért halunk meg?” kérdésében nem az a kérdés, hogy mi az ember halálának konkrét kiváltó oka, hanem az az alapvető ellentmondás, ami az ember halandósága és örökkévalóság-tudata között mindig is fennáll. Korunk gondolkodása már a „miért halunk meg?” kérdését sem érti, nemhogy a kérdésre adott keresztyén választ, amely szerint a halál oka az ember bűnös természete, tehát az Istennel való maradéktalan közösség meghasadtsága, teljességgel irracionálisnak tűnik. Pedig nem az, csak a keresztyén üzenet megértéséhez olyan kérdéseket kellene feltenni, amelyek az állítólag felvilágosult embernek nem kérdései. És nem azért nem kérdései, mert megválaszolta őket, hanem mert leszokott arról, hogy az emberi lét nagy titkaival foglalkozzon. A modernitás nemhogy kitágította volna a látóhatárt, hanem nagyon is beszűkítette. Mondhatni, fantáziátlanná tette az embert, és leszoktatta a kérdésekről. E beszűkülési folyamat tükrében nem kell csodálkoznunk azon, hogy a keresztyén üzenet alapvető állításai a mai gondolkodás számára értelmetlennek tűnnek. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a keresztyénség az aktualitását vesztette, mert „buta” kérdéseket tesz fel, és azokra válaszol. Holott a valóság az, hogy nem a keresztyén kérdésfelvetés vált érvénytelenné: a fixálódott természeti emberkép csapdájában a gondolkodás szűkült be olyannyira, hogy már kérdezni is elfelejtett. Úgy tekint a létezésre, mint valamiféle magától értetődő adottságra. Nos, semmi sem magától értetődő. Vannak bizonyos alapkérdések, amelyek örökké érvényesek. „Kicsoda elég bölcs, és ki tudja megmagyarázni a dolgokat?” (Préd 8,1) 

| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Az öreg szék

A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Amikor tíz évvel ezelőtt felépült a házunk, előző kis lakásunk modern berendezése költözött velünk – kiegészítve néhány új darabbal. Újdonsült háztulajdonosként kellemes izgatottsággal jártuk az üzleteket, tervezgettük, hogy a meglévők mellé milyen bútorokat veszünk, nézegettük a lámpákat, a függönyöket. Szinte megszédítettek a lehetőségek, amelyeket az addig megszokotthoz képest kitágult lakótér adott. Ebben a nekünk, önjelölt lakberendezőknek egységesnek tűnő összképben azóta is csak egyetlen bútordarab van, amely kilóg a sorból, a férjem dédszülei után megmaradt támlás szék. Szép ívben hajlított, barnára pácolt fából készült, ha voltak is társai, már régen elvesztek az elmúlt évtizedek alatt. Az egyedül maradt példány csendesen álldogál a dolgozószobának kinevezett helyiségben, feladatot csak akkor kap, amikor valaki nálunk ebédel. Ilyenkor párna pottyan az ölébe, és az ülhet rá az asztalnál, akinek a legnagyobb kényelmet szánjuk. Mert éppen jó a magassága, könnyű, mégis erős, tartja a hátat. Kopottságában is méltóságteljes, minőségi darab. Egyszer kíváncsiságból felfordítottam, van-e benne valamilyen azonosító, akkor láttam meg a békebeli újsághirdetéseket idéző, elhalványult címkét: „Első Máramarosi Hajlított Bútor és Faárugyár; Altmann és Huber Máramarossziget.” Mellette egy rajzon hintaszék és egy másik nehezen kivehető ábra, talán cégér vagy címer lehet. Fellelkesülve kutattam az interneten, de nem sok információt találtam a gyárról, mindössze annyit, hogy a múlt század tízes éveiben lehetett a virágkora. Sajnos csak egy-két helyen említik, pedig szívesen olvastam volna róla bővebben. Később örömmel fedeztem fel székem testvéreit egy, a két világháború között készült fotón, amelyet egy képeslapon Csengő-Tschörner András helytörténész adott ajándékba munkatársi közösségünk pócsmegyeri kirándulása alkalmával. Az ő múltidéző képeslapgyűjteményébe tekinthettek

bele a Reformátusok Lapja olvasói sok évvel ezelőtt, rendszeresen jelentkező, a Kárpát-medence református templomait képeslapokon bemutató sorozata segítségével. A székem hasonmásai a surányi csárda belsejét ábrázoló, 1934-ben készült képen sorakoznak egymás mellett, várva a fáradt és éhes kirándulókat. Ezután egészen más szemmel néztem és ültem rá az öreg bútordarabra – mint aki megtalálta a rég elveszett rokonságát. Amíg ezt a széket használtam a számítógép előtt ülve, hű társként recsegett alattam, rég elmúlt idők bútorkészítőinek szakértelmét hirdetve állta az igénybevételt. Aztán elvesztette munkáját, amikor valamilyen alkalomból egy szép, új, bőrhuzatú, görgős széket kaptam ajándékba. Kényelmeset, állítható magasságút, nem recsegőst. Az öreg a szoba sarkába száműzetett, ott várta a jobb napokat. A fiatal pedig ott pöffeszkedett gőgösen, és hogy még jobban kifejezhesse szánalmát, mintha időnként arra is fordult volna, amikor kimentem a szobából: „No, szegény Szék apó, a te időd lejárt. Egyébként is, sosem illettél a modern bútorok közé.” Be kell ismernem, hogy azóta mindig is az öreg pártján állok, szeretem az antik dolgokat, leginkább persze képeken nézegetni, olvasgatni, vágyakozni egy elmúlt kor szép tárgyai után. Abban biztos vagyok, hogy a fiatal, büszke tucatszék nem fog száz évig élni, és senki nem fogja felfordítva nézegetni, keresgélni, hogy ki és hol gyártotta, mi a története. Amikor tönkremegy, valahol egy szeméttelepen végzi majd, senki nem fog rá emlékezni. Az öregre, habár kicsit inog és recseg, még ma is bátran fel lehet állni, talán nem mondok botránkoztatót vele: lelke van. Remélem, hogy az utánam jövő generációban lesznek olyanok, akik meglátják benne a régiséget, és nem egy szemetesautó zúzza szét lomtalanításnál. Az értékek megőrzése minden jóra és szépre igyekező ember feladata. A személytelen, eldobható, lecserélhető tárgyak között legyünk bátrak védelmünkbe venni a régi dolgokat.  2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Nem is gondolnánk, hogy milyen óriási jelentősége van ennek a parányi szócskának: mégis. A jelentése így summázható: mégis megtörténhet az, ami eddig nem történt meg. Ilyen volt Simon Péter csodás halfogása is, amely ugyancsak ezen a mégisen múlott, mert kivetette a hálókat fogásra, jóllehet reménytelennek tűnt a nappali halászat. Azonban ha Simon nem mondja ki ezt a bűvös szócskát, és nem hallgat Jézus szavára, akkor bizony elmarad a csodás halfogás. Mert csodák csak ott születnek, ahol ki tudják mondani: mégis. Mert a csoda definíciója ugyancsak ennyi: mégiscsak megtörténhet az, ami eddig nem történt meg. A csodák azonban nem sült galamb módjára érkeznek hozzánk, hanem Isten és ember együtt munkálkodása révén. Lásd a kenyérszaporítást, amelybe Jézus a tanítványait is bevonja. A csodák lényege elsősorban a bensőségességükben van, mivel a lélek legbelső bugyraiban hatnak, a mégis kimondására ösztökélnek. Elhitetik velünk, hogy mégis megtörténhet az, ami eddig nem történt meg az életünkben. Nem is olyan könnyű elhinni ezt, hiszen a csodás mégisek előzménye mindig valamiféle kudarc. Simon Péterék egész éjjel halásztak és nem fogtak semmit. Mi nem vagyunk halászok, de velünk is megtörtént már, hogy kudarc ért bennünket. Mindenki maga tudja, hogy az álmai, a tervei mennyire váltak valóra vagy mentek füstbe, a fáradozásának mennyi eredménye van. Egy bizonyos, hogy a csodákat mindig valami hiátus vagy kudarc előzi meg, legyen az betegség vagy más mélypont az életünkben. Ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy kimondjuk: elhagyott az Isten, magamra maradtam egészen, miként Krisztus a kereszten, aki szenvedésében így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Azonban később, a halála előtt nagy fájdalmak között így imádkozik: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”, mert újra átéli az Isten közelségét, a „velünk az Isten” csodáját. Simon Péter a maga kudarcával is istenközelbe kerül, amikor Jézus beszáll a hajójába. Ha mélységben vagyunk és kiáltunk, akkor Isten irgalmával, Jézus Krisztussal találkozhatunk, az ő szavát hallhatjuk. Sokszor szenvedünk hajótörést, hiábavalónak tűnik a reménységünk, az akarásunk és a szeretetünk, ezért abbahagyjuk azt, amit jó szándékkal elkezdtünk. Jézus arra biztat bennünket, hogy ne hagyjuk abba a jót, amire vállalkoztunk, hanem vessük ki a hálónkat újra. Sokszor nem logikus ez az újratervezés, Péter számára sem volt az, de csodák csak az engedelmesség ösvényein járva születnek. Azonban az igazi nagy csoda nem a zsákmány, a sok hal, hanem a találkozás Krisztussal és önmagunkkal. Ebben a találkozásban végre önmagunkra találhatunk, és bűnös emberből Isten áldott gyermekévé, Jézus tanítványává válhatunk, félelem helyett bizalommal fordulhatunk Isten és az emberek felé.  SIMON ISTVÁN

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Mégis

LXIV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM, 2020. SZEPTEMBER 20. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Akárcsak a kéz ujjai ISKOLA ÉS GYÜLEKEZET EGYSÉGE IBRÁNYBAN

9 771419 856007 20038

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE | Az utcanép apoteózisa, 2015 (olaj, vászon)

Kereszthalász (toll, színes ceruza)

Összedőlt ház Somkeréken (olaj, farost)

Lehajlás a Földért B. Tóth Klára képzőművész kiállításán jártunk a Hegyvidéki Kulturális Szalonban.

Lehajlás a Földért (olaj, vászon)

üzenetet hordozó festmény egy somkeréki régi parasztházról szól, amely régóta lakatlan, és már össze is omlott, a kereszt alakú dőlő pózna mégis az ég felé mutat. „B. Tóth Klára ezt jelnek látta és megfestette” – írja Adamik Tamás. A földi lét optimizmusa is ez, hiszen minden fölfelé mutat. Néhány további cím, amely egységesen szakrális témát jelez: Égre tükröződő templom, Harangzúgás, Somkeréki harangszó, Létkeretek. A zene misztériuma című nagyméretű festmény kapcsán Adamik Tamás részletesen elemezte a zene szentségét is. Az utcanép apoteózisa mozgalmas festmény, a fölemeltetésről, a megdicsőülésről szól – de vajon mit jelent ez a hétköznapi sürgés-forgásban élő emberiségnek? A Hegyvidéki Kulturális Szalonban (1124 Budapest, Törpe utca 2.) október 5-ig látható B. Tóth Klára festőművész Lehajlás a Földért című kiállítása.  GIMESI ZSUZSANNA

„Ahogy belenő Mint leányhaj a nyak törékeny ívét faágak fonják körbe karcsú tornyod a négyzetes fal belenő a fába beágyazódva az univerzum egyetemes rendjébe egyidejűleg a belénk növő isteni közelség szenzibilis valóságába gyökerezve…” (B. Tóth Klára)

A megnyitón Adamik Tamás klasszika-filológus köszöntő szavait – távollétében – a művész Katalin nevű testvére tolmácsolta. A kiállított negyvenhét festmény és grafika – tehát a teljes kiállítási anyag – egységes egészet mutat, mert ahogyan a cím is sugallja, a témaválasztás alapja a szakralitás, a Krisztusban az embervilágba lehajló Isten üzenete. B. Tóth Klára műveiben szívesen fejezi ki és sajátos módon ábrázolja a mozgást, amely számára kétirányú, egyrészt a lehajlás, mint a kiállítás címadó művén, másrészt az ember föl­emeltetése, például Az utcanép apoteózisa című festményen. Adamik professzor néhány alkotást közelebbről is méltatott, így például a Kereszthalász című grafikát, amelyen a halász képébe képzelhető az igaz halász Jézus Krisztus, amint a bűn fullasztó közegéből kimenti az övéit, de gondolhatunk a tanítványra is, akit Jézus emberhalászatra hívott el. A címadó mű – Lehajlás a Földért – az egész teremtettségért lehajló Krisztust ábrázolja. Az Emlékharangok című festmény, az erdélyi Somkerék 14. századi templomának égre tükröződő képe a fogyó, mégis élő református közösség lelki lenyomata. Ez a kép a somkeréki festőtáborban készült. Az alkotó eddigi tíz – egyéni – kiállításából kettő Svájcban, három pedig Erdélyben volt, az utóbbiak további szakrális ihletettséget inspiráltak. A Romos ház Erdélyben című kisméretű, de annál erőteljesebb

AZ ALKOTÓRÓL B. Tóth Klára 1955-ben született református lelkészcsaládban. Festő–restaurátor szakon szerzett diplomát Budapesten. Táblaképek mellett középületek falképeit is restaurálja. Önálló képzőművész-alkotó, aki rendszeres résztvevője kollektív és egyéni kiállításoknak is. Művészettörténetet és rajzot tanított a Baár–Madas Református Gimnáziumban, továbbá évente szervez és vezet nyári képzőművészeti alkotótáborokat. Művészetét költészetben és prózában is kifejezi. A Magyar Írószövetség és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.

2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET | A 13. országos presbiteri konferencia, Tahi, 2013. szeptember

Az első presbiteri konferencia résztvevői, Tahi, 1991

A 34. dunamelléki egyházkerületi konferencia, Budapest-Kálvin tér, 2014. április

A Nőszövetséggel közös konferencia, Budapest, 2018. május

Kovács Péter alapító tag, az első főtitkár

Harminc éve alakult újra „Az Országos Református Presbiteri Szövetség (ORPSZ) 1926. október 24-én alakult meg Debrecenben. Első elnöke Baltazár Dezső tiszántúli püspök, a Magyar Református Egyház Egyetemes Konventjének (a mai Zsinat elődjének) lelkészi elnöke volt. Világi elnökül Dégenfeld József egyházkerületi főgondnokot, a Konvent világi elnökét választották meg. Főtitkára Csikesz Sándor egyetemi tanár lett.”

E

z olvasható a címbeli újra szó magyarázataként a Magyar Református Presbiteri Szövetség (MRPSZ) újraalakulásának 30. évfordulójára megjelent jubileumi kötetben. Ugyanis „a II. világháború után az ismert körülmények arra kényszerítették az ORPSZ-t, hogy1950. április 11-én kimondja saját feloszlását” – zárul az első szakaszra visszatekintés.

A

z újkori történet kezdetéről pedig így fogalmaz a kiadvány: „A rendszerváltozás évében Tóth Károly dunamelléki püspök hívta fel néhány ismert presbiter figyelmét, hogy célszerű lenne újra megalakítani a Református Presbiteri Szövetséget. (…) A megalakítás előkészítése érdekében néhányan, közöttük Balla Tibor, Barátossy Jenő, Ritoók Zsigmond, Szilágyi Sándor meghatározták a fő célokat és az indulás módját, majd ismerős budapesti és vidéki gyülekezetekben meghirdették a Magyar Református Presbiteri Szövetség megalakulási szán24 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

dékát. A mintegy ötven alapító tag 1990. szeptember 15-én tartott első közgyűlésén megállapította a szövetség alapszabályát, és megválasztotta első vezetőségét.”

A

z Egyház Ura megadta, hogy ez a mustármag fává terebélyesedjen, és lombját kiterjessze a teljes ország területére, sőt ágai a trianoni határokon átnyúlva összeérjenek a Kárpát-medence többi presbiteri szövetségével is.

M

ég egy éve, a 2020. évi programterv összeállításakor az évfordulóra ünnepélyes hálaadó konferenciát terveztünk, amelyet éppen e napokban tartottunk volna meg. Azonban ezt – mint annyi más programot is – a járványhelyzet felülírta. Így most csak a fentebb idézett jubileumi kötettel emlékezünk vis�sza a megtett útra. A kiadványt – amelyet Bogárdi Szabó István és Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának

|

EGYHÁZI ÉLET

|

Elnökségi ülés, 2006. május

Tanácskozás a presbiterképzésről, balról jobbra: Judák Endre presbiterképzési bizottsági elnök, Kató Béla erdélyi püspök, Tar Csaba szatmárnémeti presbiter, Viczián Miklós, az MRPSZ elnöke Az elnökségi ülés résztvevői, 2007. október

A Presbiter című lap szerkesztőségi ülése, 2015. április

a Presbiteri Szövetség lelkészi és presbiteri elnökei, valamint Soltész Miklós, az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, illetve a Kárpát-medencei presbiteri szövetségek köszöntései vezetnek be – megküldtük minden magyarországi református egyházközségnek. Ezzel is szeretnénk kifejezni azt, hogy szövetségünk az egyház érdekében végzi sajátos szolgálatát, amellyel szeretne elérni minden református presbitert.

A

harminc évre visszatekintő, évszámokkal ellátott összefoglaló Isten szövetségünk által végbevitt nagy munkáját foglalja össze. A gazdag tartalomból csak néhány tényt kiemelve: az egyházmegyékhez igazodó területi szövetségek jöttek létre; évenként váltakozva országos, illetve Kárpát-medencei presbiteri konferenciát szervezünk; egyházmegyei és kisköri presbiteri konferenciákat szervezünk, illetve támogatunk; elterjesztettük a presbiterképzés rendszerét, amelyet tematikus kiadványokkal támogatunk; évenként, az adventi időben levéllel és könyvajándékkal köszöntjük a parla-

menti képviselőket; pedagógusnapra könyv­ ajánlattal fordulunk a gyülekezetekhez, hogy köszöntsék pedagógusaikat; folyóiratunk, a Presbiter rendszeresen beszámol a Kárpát-medence presbiteri eseményeiről.

A

kötetben helyet kapott a szintén harmincéves Presbiter sok ezer cikkéből harminc válogatott írás, és a szövetség életét illusztráló mintegy százhatvan fotó.

M

ondhatjuk, hogy Isten kegyelméből tevékeny, életerős felnőttek lettünk. De „a mezők már fehérek az aratásra”, és a feladat nagyságához mérten „az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. Várunk ezért minden olyan presbitert szövetségünk soraiba, aki felelősséget érez egyházáért, és szeretne is tenni annak érdekében, hogy egymásért is szolidaritást vállaló, Isten országának építéséért elkötelezett, képzett presbiterek szolgálhassanak az ország minden gyülekezetében.  VICZIÁN MIKLÓS, az MRPSZ ügyvezető elnöke 2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Új orgona Kömlődön

Hálaadó istentisztelet keretében avatták fel a kömlődi református templom új orgonáját augusztus 29-én – olvasható a refdunantul.hu honlapon. Isten Igéjét Máté László, a Tatai Egyházmegye esperese hirdette, majd Bogáth István gondnok elmondta: az orgona mind ez idáig a németországi Bielefeld evangélikus gyülekezetében szolgált, ahol másokhoz hasonlóan a templomba járók létszáma csökkenésének keserű időszakát élik meg. Ott azonban ez már olyan mértéket öltött, hogy templomokat, gyülekezeti helyeket kell bezárni és lebontani, így az evangélikus közösség úgy döntött: a régi, testvéri kapcsolatra tekintettel a kömlődi gyülekezetnek ajándékozza a nagy értékű orgonát. A hálaadó alkalmon Vadász Attila orgonaművész szólaltatta meg a felső kategóriás, kilencregiszteres, kétmanuálos, hatszázötven síppal büszkélkedő hangszert.  ÁLLÁS

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára (Pápa) felsőfokú szakirányú végzettséggel, régikönyves ismeretekkel rendelkező könyvtárost keres. A református egyháztagság előny. Érdeklődni a ref.lib@papacollege. hu címen lehet. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). 26 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

Szüret idején is érvényes Jézus szava János evangéliumából. Vízszintes: 1. Az idézet első része (G, G, I, L). 13. Londoni csillag! 14. Kardokból kovácsolják béke idején. 15. Diszlexia kezdete! 16. Becézett női név. 18. …-kor, Kína történelmének egyik legfényesebb korszaka. 19. Tapasztal. 20. Attól kezdve. 22. Mesterember. 24. Kötőszó. 26. Dán filmekből ismert bandavezér. 28. Fejlett Linux hangrendszer, angol betűszóval (Advanced Linux Sound Architecture). 29. Nagymama, olaszul. 31. Szintén nem. 33. Tekeféle. 35. Idegen terület. 36. Jászai Mari-díjas színművész (Nándor). 38. Fél adat! 39. Átcsap páros betűi. 40. Száradó faanyag hibája. 41. Hálót készít. 42. Belső nyom! 43. Grafittal készült (rajz). 44. Európai nép. 46. Ország. 48. Angol főnemesi cím. 49. … királyfi, a székelyek legendás vezére. 50. Hiteget. 52. Hangsor. 54. Oda-vissza: motorfajta. 55. Parancsnokhelyettes. 58. Lombardiai kisváros. 60. Fóka, angolul. 61. Zselé. 63. A penna elődje. 65. Szükségben van! 66. Tovaviharzik. 68. Női becenév. 69. Fejér megyei község a Váli-víz partján. Függőleges: 1. Az idézet második része (Z, M, Ő, S). 2. Némán öntene! 3. Madridi tehén! (VACA) 4. USA-tagállam. 5. Nobel-díjas ír költő, író (William Butler). 6. Indíték. 7. Lóbetegség. 8. Miskolc hegye. 9. Tömörített irodalmi mű. 10. Szintén. 11. Angol nyelvterületen használt, latin eredetű férfinév, jelentése: adriai ember. 12. Berlini cél! 17. Népszerű innivaló. 19. Főpüspök a római katolikus egyházban. 21. Ezópusz, latinosan. 23. Munkafolyamatot titokban kifigyel. 25. Szerencsekerékből húz. 27. Bos�szúálló sors. 30. Új gazdaságpolitika az 1920-as években, a Szovjetunióban, röviden. 32. Apró repülő gerinces. 34. Általában nyolcszögletű kerti pavilon. 36. Enteriőr része! 37. Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia, röviden. 40. Villamoskocsiszín. 41. Ómassa vége! 43. Teve, angolul. 44. Hamis. 45. Olimpiai pontszerző helyen végzett. 47. Vulkáni eredetű kőzet. 49. Rövid életű angol popzenekar a 2000-es évek közepén (CLOR). 51. Építőanyag. 53. Munkácsy Mihály inasa. 56. Helyet foglal. 57. Alkotóelem. 59. … Rasul oghlu Rzayev, azeri író, filmrendező (ANAR). 62. Délidő eleme! 64. Majdnem átok! 66. A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja. 67. Előadó, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Be szeretnék én is szüretelni, / Mért nincs nekem is szőlőhegyem?

| GYERMEKEKNEK |

Az esküvő – Hallottátok? Hallottátok? Bóáz feleségül veszi Ruthot! A hír szájról szájra járt Betlehemben, de nem mindenki örült neki. Főleg Betsúa, a város egyik földbirtokosának a lánya volt felháborodva. – Megbolondult ez a Bóáz – mérgelődött a barátnői körében –, hogy el­ veszi ezt a nincstelen nőszemélyt. Egy fillér hozományt nem kap. – Dehogynem – torkollta le Sára, az egyik barátnője –, megkapja Elímelek földjét. – Jó, de sokkal nagyobb hozományt is kaphatott volna – vágta vissza Betsúa, és gyorsan végiggondolta, hogy mi mindent kapott volna Bóáz, ha őt veszi el. – Ugyan – legyintett Lea, a másik barátnő –, van Bóáznak földje elég. Nem kell neki több. És így legalább a törvényt is megtartja, hogy gondoskodik a rokona anyjáról, özvegyéről. – Jó, jó – perelt tovább Betsúa –, Naomi még rendben van. Hiszen ő közénk való. De ez a Ruth. Móábita. Hogy vehet el Bóáz egy idegent? Meglátjátok, nem lesz semmi áldás ezen a házasságon. Pedig Betúsa hatalmasat tévedett. Már a menyegzőn is kitűnt, hogy ezt a párt Isten is egymásnak teremtette. Mindenki boldogan nézte őket, csak Betsúa durcáskodott az egyik sarokban. A menyasszony – zsidó szokás szerint – elfátyolozva lépett a vőlegénye elé. Amikor Bóáz felhajtotta a menyasszonyi fátylat, a betlehemiek szinte felhördültek a meglepetéstől. Mert ami igaz, az igaz, tisztelték Ruthot, hiszen szorgalmas volt, alázatos és hűséges, de senki sem foglalkozott vele igazán. Meg se nagyon nézték, hiszen szegény volt, és elgyötört a munkától. Most azonban olyan szép volt, mint egy valódi királynő. Karcsún, sudáran állt Bóáz előtt. Ruháját drágakövek fedték, csuklóján és bokáján karperecek. A vőlegény odahajolt a menyasszonyhoz, és valamit súgott a fülébe. Mindenki tudta, hogy Salamon király szerelmes szavait idézi most Bóáz. Kíváncsi vagy rá, mik voltak ezek a szavak? Ha megfejted a tükörírást, megtudod.

!ygav pézs ylim ,mesevdek ,ygav pézs yliM .ttögöm doloytáf kobmalag diemezS A Bibliában, az Énekek éneke 4. fejezetének első versében olvashatod ezt az igét. A lakodalom hét nap és hét éjjel tartott, már ahogy akkoriban szokás volt Izráelben. A parázs fölött, nyársra húzva sültek a bárányok, a tálakat gazdagon megrakták mindenféle finomsággal, úgy szolgálták fel az asztalokra. Betlehemet vidám zeneszó töltötte be. A férfiak és asszonyok körtáncot jártak, úgy ünnepelték az ifjú párt. Mindenki boldog volt, de legboldogabb talán Naomi, aki most érezte igazán úgy, hogy hazatalált. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd el a Bibliádból a Ruth könyve negyedik részének 11–14. igeversét!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Megfejtés: „Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött.” (Énekek 4,1) 2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Emelkedett az adó egyházunknak felajánlott 1%-ának összege Több mint 1 milliárd 643 millió forinttal támogatták idén a Magyarországi Református Egyház társadalmi szolgálatát, valamint 2020-ban több mint 34 ezer fővel növekedett a felajánlók száma is – derült ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szeptemberi, előzetes tájékoztatásából. A Magyarországi Református Egyházat 2020 tavaszán 292 768 fő jelölte meg adóbevallásában kedvezményezettként, ennek eredményeképpen összesen 1 643 876 480 forinttal támogatták társadalmi szolgálatunkat, így a felajánlott összeg 326 476 588 forinttal növekedett, a felajánlók száma pedig 34 052 fővel nőtt. A NAV közzétette honlapján a 2020. rendelkező év érvényes személyi jövedelemadója 1%-os felajánlásainak eddig ös�szegyűlt adatait. A kimutatásban azon kedvezményezettek tételes adatai szerepelnek a 2020. szeptember 9-i állapot szerint, amelyeket a magánszemélyek érvényesen jelöltek meg a 2019. adóévi (2020. rendelkező évi) szja 1%-os rendelkező nyilatkozataikban, és a kedvezményezettek javára érvényesen felajánlott szja 1%-os összegek elérik vagy meghaladják az ezer forintot. Akik valamelyik egyháznak ajánlották 1%-ukat az elmúlt két évben, döntésüket az adóhivatal idén is automatikusan figyelembe vette, így a felajánlások tovább növekedtek: a katolikus egyház számára felajánlott összeg 738 millió forinttal, a felajánlók száma 74 ezer fővel; az evangélikus egyháznak ajánlott összeg 85 millió forinttal, a felajánlói száma pedig nyolcezer fővel növekedett az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Idén a vírus okozta veszélyhelyzetben egyházunk arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy bár azt mondják, semmi sincs ingyen, az adó 1%-ának felajánlásával mégis úgy segíthetünk, hogy az nekünk semmibe sem kerül. Ennek nyomán a felajánlásokból ismét számtalan társadalmilag hasznos szolgálat valósulhat meg országszerte.  KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLAT/WWW.REFORMATUS.HU

28 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

Gyümölcsöző tábor Tiszacsegén

A vírushelyzet ellenére ebben az évben is megtarthatták a református gyermektábort, és ezért Istennek adnak hálát a Tiszacsegei Református Egyházközségben – írta szerkesztőségünknek Lévai Erzsébet teológushallgató. A táborban, amelynek a fő témája a Lélek gyümölcsei voltak, közel hetven gyermek vett részt, akikkel harminc fiatal önkéntes, tizenegy teológus–lelkész és tanító szakos egyetemista foglalkozott a három nap során. A reggeleket a templomban kezdték ének- és történettanulással, majd korosztályok szerinti kiscsoportokban folytatták a foglalkozásokat. Délutánonként sportnappal, vízirendőr-bemutatóval, kompozással, ugrálóvárral vezették le a gyerekek energiáit. A tábor végén pedig a záróműsorban bemutatták a szülőknek, hogy mit is tanultak a gyermekeik a táborban. A hét azonban a gyülekezet számára nem ért véget, ugyanis csütörtökön megrendezték a negyedik bibliaolvasó maratont, amelyen 1517-re emlékezve 15 óra 17 percig olvasták kicsik és nagyok, idősek és fiatalok folyamatosan, megszakítás nélkül az Újszövetséget. A programok családi nappal egybekötött istentisztelettel zárultak.  A HÉT KÉPE

Szeptember 13-án szentelték fel a herendi reformátusok új templomát. A kora őszi nyárban tartott ünnepi istentiszteleten Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a modern építészeti megoldásokkal büszkélkedő harangtorony árnyékában.  FOTÓ: VASVÁRI TAMÁS/MTI

| EGYHÁZI ÉLET |

Menedékhely a léleknek

Gazdag múlt, reményteli jövő

Több mint százmillió forintos pályázati forrásból újították fel a tetétleni református templomot, amelyet az elmúlt húsz évben nem tudott használni a gyülekezet. Az egyházközség és az egyházmegye régóta kereste a lehetőséget az életveszélyes épület renoválására. Szeptember 6-án ünnepi istentiszteleten adtak hálát a megújulásért.

Templomuk építésének kétszázötvenedik évfordulójáról emlékeztek meg ünnepi istentiszteleten a földesi reformátusok szeptember 6-án délelőtt. Napra pontosan 250 éve, 1770. szeptember 6-án adtak hálát a gyülekezet hitvalló ősei is a lelki ház megépüléséért.

Igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy régen óvóhelyként is szolgáltak a templomok a vészterhes időkben. Mint mondta, ma is egyfajta menedék az Isten háza: lelki menedék. Mészáros Barnáné Nagy Julianna, a gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy a közösség régi álma vált valóra azzal, hogy újra birtokba vehették a templomot. A felújítást a gyülekezet mellett az egyházkerület, az egyházmegye és az önkormányzat is munkálta, de magánszemélyek is az ügy élére álltak. Sokat köszönhet a közösség Puskás Lajosnak, a tetétleni születésű, többszörösen válogatott labdarúgó ma is szívén viseli a település és a gyülekezet sorsát. Mint elmondta, a lelkek halászását, a gyülekezet építését szeretné előmozdítani. Puskás Lajos édesapja egykor az egyházközség megbecsült lelkipásztora volt, erről a templomban elhelyezett emléktábla is tanúskodik. Az istentiszteleten részt vett Kövér László, az Ország�gyűlés elnöke is, aki ünnepi beszédében a tetétleniek Istenbe vetett megtartó hitéről és közösségformáló erejéről is beszélt. A felújított templommal a gyülekezet előtt új tér nyílt meg, amely olyan alkalmaknak is helyet ad, amelyeket eddig egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan tudtak megrendezni. A tetétleniek bíznak abban, hogy a templom megújulása új lendületet ad a közösség lelki életének is. Az elmúlt időszakban a Tiszántúli Református Egyházkerületben százegy, a Hajdúvidéki Református Egyházmegyében pedig tizenegy gyülekezeti ingatlan újult vagy újul meg állami forrásból.  K. CS. E., FOTÓ: BARCZA JÁNOS

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Zákeus, a vámszedő története alapján igehirdetésében kiemelte: Jézus közösségvállaló szeretete bármire képes. A templomban ő a házigazda, aki generációkon átívelő folytonosságot képvisel. A püspök elmondta, hogy az egyházkerület új programja, a RefKatedra ötlete is Földesről származik. A ’90-es évek közepén gyülekezeti felnőttképzési alkalmakat tartott a településen, és ezeknek az összejöveteleknek a pozitív élményei hívták most életre a programot. Az istentiszteleten Kovács András, az egyházközség lelkipásztora a főbb állomásokat kiemelve bemutatta a gyülekezet történetét, amelynek gyökerei egészen az 1500-as évek elejéig nyúlnak vissza. Az egyházközség gazdag múltjában több kiemelkedő személyiség is feltűnik: a gyülekezet lelkipásztora volt Erőss Lajos, aki később a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lett, és Kiss Ferenc, akiből végül teológiai professzor vált, de földesi születésű Karácsony Sándor író, egyetemi tanár is. A gyülekezet büszke múltjára, és fontos feladatának érzi a templomépítő ősök örökségének megőrzését. Jelenleg is felújítási munkákat végeznek az épületen, tavaly pályázaton nyert hét és félmillió forintból cserélték ki a templomhajó ablakait, most pedig a héjazat megújításán dolgoznak. A toronysüveg már elkészült, a templomhajón pedig heteken belül befejeződik a tetőcsere. Az ötvenmillió forintos felújítás költségeinek nagy részét pályázati forrásból fedezi a gyülekezet.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

2020. szeptember 20.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Bekő István Mártonnal, a Székelyudvarhely III. Református Egyházközség lelkipásztorával beszélgettünk.

Bekő István Márton 1994-ben végezte el a kolozsvári teológiát, ahol 2010-ben újtestamentumi doktori címet szerezett. Idén töltötte be ötvenedik életévét. Feleségével, Melindával huszonhat éve házasok, két gyermekük van, Anna és Máté.

1

Volt családi példa ön előtt, amikor a lelkészi pályát választotta? Szüleim egyszerű, egyházukhoz hűséges munkásemberek. Édesapám csendes, alapos ember volt, aki számára a hittel összeegyeztethetetlen a múlt vagy jelen korszakának babonás félelme és a misztikussága. Édesanyám is hívő asszony, az egyik felmenője Szilágybagos lelkésze volt. Sokat hallottam róla az elbeszéléseiből. A heti programom része voltak a gyülekezeti vallásórák, a konfirmációi előkészület és a vasárnapi istentisztelet. Ez utóbbit akkor sem volt szabad kihagyni, ha az M1-en éppen akkor vetítették a legjobb gyermek- és ifjúsági műsort. Két unokatestvérem a Szilágyságban volt lelkész, éveken át náluk nyaraltam. Csodálatosnak éreztem a parókiák és templomok légkörét.

2

Milyen út vezetett a jelenlegi szolgálati helyéhez? Mezőgazdasági iskolában érettségiztem, a teológia melletti döntést egyedül hoztam meg, és jó ideig titokban tartottam. Erdélyben veszélyes volt magyar református lelkésznek lenni, de különleges vonzást éreztem e pálya iránt. Céltudatosan készültem a megméretésre. Mindent erre az egy lapra tettem fel. 1988-at írtunk. A teológia elvégzése után segédlelkész lettem Nagyváradon, de belekóstoltam a börtönlelkészi teendőkbe is. Tanulságos időszak volt. Számomra magától értetődő volt a szolgálat, 30 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 20.

és a gyülekezeti lelkipásztori út, a pályám mégis nagy kanyart vett. Segédlelkészi időm alatt külföldi tanulmányútra mentem: Bernben az Újtestamentum területén képeztem tovább magam. Hazatérve az iskolai vallásoktatást ellenőriztem éveken át a Székelyföldön és Dél-Erdélyben. Rövid ideig Nagygalambfalván voltam lelkész, majd újabb svájci tanulmányi út után tizenhárom év iskolai lelkészség következett a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban. A mindennapom részévé vált az iskola légköre. Innen hívott meg jelenlegi gyülekezetem, a Székelyudvarhely III. Református Egyházközség.

3

Ön szerint mi a lelkészi szolgálat legnehezebb feladata? A legszebb az Ige szolgálata, az igehirdetés gyönyörűsége. A legfontosabb feladat a gyülekezetben megélni a hitet. Az idén a járvány nagyon szétverte a közösségeket. Azon kell fáradoznunk, hogy Isten segedelmével minden újraépüljön. A legnehezebb az emberekkel. Egyik idős lelkipásztor elődömet idézem: „Ezt a népet nagyon kell szeretni, mert ez a nép nagyon szerencsétlen.”

4

Van olyan bibliai ige, amely végigkíséri az életét, vagy valamiért fontos az ön számára? A Biblia igéit Károli Gáspár szerint ismerem. Amikor lelkésszé szenteltek, fölöttem a dési esperes a 121. zsoltárt mondta el. „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem…” Úgy érzem, e zsoltár összefonódott szolgálatommal, életemmel. A szolgálatom huszonötödik évfordulóján is ezt választottam alapigéül.

5

Kikapcsolódásképpen mivel foglalkozik? Kevés idő jut pihenésre. A hét napjait teljesen lefoglalják a gyülekezeti teendők. Pedig kellene egy kis lazítás! Sokszor irigykedem azokra, akiknek hetente van szabadnapja, és van rendes szabadsága. Ha lehetőségem van rá, olvasok, kirándulok. Szeretem a hegyeket. Jobban, mint a városokat és az emberi alkotások csodálását. Bizony, itt is igaz, hogy én „szemeimet a hegyekre emelem”.  HEGEDŰS BENCE