Reformátusok Lapja 2019/39. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 29. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Egy lépésre a lelkészi hivatástól SIKERESEN VIZSGÁZTAK A LEENDŐ LELKIPÁSZTOROK

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Te légy énnékem, édes Jézusom, ama Jonathánom, ki fegyveres erejével a filiszteusokat levágta, én bár legyek csak tőrhordozó inasod. Édes Idvezítő Uram, nem az a nyertes a hadban, ki fegyverét oldalára felköti, hanem ki azt dicséretesen leveti. Jöjj el, azért, Uram magad velem a hadba, viaskodjál az én üdvösségemért: ha megsebesülök, sebeimet kösd be.  CZEGLÉDI ISTVÁN (1620–1671)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

12

16

19

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Feloldható a trauma és a frusztráció | A második Hagyomány, Identitás, Történelem konferenciáról Lányi Gábort kérdeztük

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Hála | Kocsis Áron vezércikke

AKTUÁLIS

8. Egy lépésre a lelkészi hivatástól | Teológusokkal izgultuk végig az egységes lelkészképesítő vizsgát 11. Köszönjük, hogy a református egyházon keresztül segített! | Emelkedett az egyszázalékos felajánlások összege

INTERJÚ

12. Tudomány, identitás, közösség | Ciklusnyitó beszélgetés Zsengellér Józseffel, a Károli-egyetem rektorával

REFORMÁTUS ÉLET

16. Igényesség és hálaadás | Egyházmegyei családi napot tartottak Veresegyházon 19. Istenre mutató jel | Alapkőletétel Budaörsön

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Igazság | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Fiaink lelke | Váradi Ferenc publicisztikája

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Nagy Norbert Levente kolozsvári beosztott lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IX. 29. VASÁRNAP Teremtés hete

IX. 30. HÉTFŐ

X. 1. KEDD

X. 2. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.” (ApCsel 24,1–9) A panaszt a zsidó Nagytanács nevében – Anániás főpap szószólójaként – Tertullusz ügyvéd tette meg. Beszéde retorikai remekmű, gyönyörűen felépített, hatásos, és hogy kitűzött célját elérje, a tartalom az emberi cél szolgálatában áll (3–8). Tele van a világ panasszal. Melyik a jogos panasz? Melyikre figyeljünk? Hová álljunk: a panaszos vagy a panaszlott oldalára? Kinek van igaza? Éppen melyik ügyben melyik szereplő vagyunk? Panaszos vagy panaszlott? És miért? Örök kérdések ezek. Isten nem ad helyt a panasznak. Az Úrnak igaza van. Mindnyájan előbb-utóbb olyanokká leszünk, akik ellen jogossá lesz a panasz. Az Úr azonban a bepanaszolt oldalára állt. Az Úr egyszülött Fiát már kiszolgáltatta népéért és a világért. A tökéletes áldozat megtörtént. Több áldozatra nincs szükség. Isten többé nem engedi, hogy értelmetlenül feláldozzuk egymást. Az Úr védte az evangélium ügyét, védte szolgáját, Pált, ezért sem engedte őt kiszolgáltatni. Csak járjunk az ő ügyében! A többit az Úr megteszi, hiszen nem szunnyad a mi őrizőnk (Zsolt 121,5), aki Jézus Krisztusban örökre megváltott. Prédikátor 1–12  51. zsoltár (21) „A halottak feltámadása miatt vádolnak…” (ApCsel 24,10–21) Pál Félix helytartó előtt mondott beszéde tisztességes. Az apostol a törvényes rendet betartja, a felsőbbség iránti tiszteletet megadja. Soha nem vitázik, konfrontálódik „csak azért is”, nem szít lázadást (10–13). Pál beszéde nemcsak tisztességes, hanem hitvalló, hiszen bátran megvallja, hűséggel képviseli Jézus Krisztusba vetett hitét, amint az következik az ószövetségi iratokból, a mózesi törvény és a próféták könyveiből. A hit lényege a feltámadás (21), az örök élet, az üdvösség – a széttört emberlét újjáteremtése, megváltása –, valamint az Úr erejével a tisztább életre való törekvés (12–16). Pál nem tagadta meg a gyökereit, de megvallotta, hogy a gyökerek gyümölcstermő fává növekedhetnek a Jézus Krisztusban (12–20). Az apostol beszéde a legérzékenyebb pontra tapint, amikor rámutat a keresztyén hit botrányára és bolondságára (1Kor 1,23), ami ma is a megütközés köve (Róm 9,1): Jézus Krisztusra, aki Isten Fia, Megváltó, aki meghalt és feltámadott (21). Ha ezért vádolják, vállalja. Ezzel az apostol szinte kérdezi: mi értelme van bármiféle életnek és hitnek az örök, isteni megoldás, megváltás, üdvösség reménysége nélkül? Prédikátor 4,13–16  252. dicséret (22) „…Félix elnapolta az ügyet…” (ApCsel 24,22–27) Történelmi tények alapján mondjuk, hogy Félix helytartó teljes mozgalmas, rabszolgából helytartói karriert befutó, törekvő és léha, erkölcstelenül hatalmaskodó, azaz felfelé mosolygó, lefelé taposó, érdekei szerint mindenkinek kedvében járni akaró (27) – összességében kárt vallott – élete benne van ebben a mondatban: elnapolta Pál ügyét (22). Félix úgy kártékony, hogy „semmilyen”. Pál ügyében nem dönt, lényegtelen ürügyekre hivatkozik, az apostolt fogságban tartja. De enyhébb fogságban, mert élvezi Pál társaságát, a társalgást a hitről. Mástól elcsábított feleségével, Druzillával teszi ezt. Úgy viseli hivatalát, hogy nem felelőse sem annak, sem a rábízottaknak, sem saját életének. Igazi pojáca: élvezi a jót, de nem felel, nem dönt, még fontos hivatali ügyben is másra hárít. Páltól is azt várja, hogy az apostol majd leteszi a megfelelő összeget neki, és akkor szabadon bocsátja (26). Erre mutat rá Pál, amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezd el beszélni előtte (25). Félix ekkor egy pillanatra megrémül. Aztán elnapolja az ügyet – véglegesen. Urunk, köszönjük, hogy te nem napoltad el a mi ügyünket, hanem maradandóan megoldottad azt a Jézus Krisztusban. Prédikátor 4,17–5,8  510. dicséret (2) „…panaszt tettek Pál ellen…” (ApCsel 25,1–5) Félix helytartó elnapolta Pál ügyét, akinek két évig tartott cézáreai fogsága (4). Majd Fesztusz lett az új római helytartó Kr. u. 59-ben (1). Ekkor a Pál elleni panasz, vádaskodás, gyilkos indulat újra fellobbant az alvó parázs alól (2–3). Az új helytartónak azonnal találkoznia kellett a régi haraggal. Mennyire szívós és tartós a harag egymás között, csoportok, vallások, népek között, meglátások és érdekek alapján vagy puszta önzésből és irigységből! Végighasít az ember történetén. A harag, az indulat pusztít, belül és kívül egyaránt, elemészt, dagad és szétfeszít (5). Isten joggal haragudna ránk, és irgalma mégis bocsánatot készített, bűneinket elengedte Jézus Krisztusért. Nincs ennél nagyobb örömhír. Elengedni azt, amit Isten is elengedett nekünk. Elengedni haragot és azt is, amit Isten már kivett a kezünkből. Emberileg sok min-

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 29.

| AZ IGE MELLETT |

den jogosnak tűnhet, de Isten irgalmas igazsága más. Akkor tudunk elengedni, ha a kezünket már megragadta a megváltó Úr, és ezért mi is megragadhattuk az ő kezét (Fil 3,12). Ez a kapaszkodó olyan bizonyosság, amely segít elengedni az itteni hívságokat. Aki elengedi az emberileg bármilyen jogosnak tűnő haragot, valamint az Isten által már szükségtelennek nevezett, vagy éppen őáltala megítélt dolgokat, az „sokkal többet” kap helyette (Mt 13,8). Prédikátor 5,9–19  276. dicséret (11) „A császárhoz fellebbezek.” (ApCsel 25,6–12) Pál apostol perének újrafelvétele elkezdődött, de minden maradt ugyanúgy. A vádak a régiek. Az új helytartó magatartása is a régi: látja Pál ártatlanságát, de Pál ellenfeleinek is kedvezni szeretne (6–9). A vád és a védelem is a régi: mindenki állítja a maga igazát. Minden marad a régiben? Legfeljebb új köntösben jönnek elő ugyanazok? Van itt valami új? Pál római polgárként nem engedte, hogy Jeruzsálembe vigyék, és ott tárgyalják az ügyét, hanem fellebbezett a császárhoz (9–12). Ezt minden római polgár megtehette főbenjáró bűn vádja esetén. A kilátástalan régiben az itt a reményteli, krisztusi új, hogy Pál nem a maga érdekében védekezett, hanem azért, hogy Rómába mehessen, és a birodalom fővárosában is hirdethesse az evangéliumot (20,24). A krisztusi új élet nem csak önmagának él. A régiek elmúltak, és újjá lett minden (2Kor 5,17). Az Úr üdvözítő védelme az a valóságosan új, örömteli, felüdítő bizonyosság, amely az önző, régi beidegződéseket képes átformálni, újjászülni. Aki Jézus Krisztus szolgája, az a megtartó Úr védelmét élvezi. Pál valójában nem a császárhoz, hanem az egyetlen Királyhoz fordult, amikor fellebbezett. Prédikátor 6  34. zsoltár (20) „…nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben…” (ApCsel 25,13–27) Fesztusz számára Pál ügye több szempontból is nehéz. Ő római, és fogalma sincs a zsidók vallási, vitás kérdéseiről. Végképp nem tudja, ki az a Jézus, aki Pál szerint feltámadott. A helytartó „nincs képben”, és iratot kell küldeni az ügyről a császárnak, akihez az apostol fellebbezett (26). Itt már Pál ügye kapcsán csak erről a „technikai kérdésről” van szó, semmi másról, amelyet Fesztusz igen rühell, de nem tud kitérni előle. Ezért kapóra jön neki, amikor II. Heródes Agrippa zsidó király Fesztusz köszöntésére Cézáreába érkezik (13), mert segítséget akar kérni tőle a császárnak küldendő irat megfogalmazásában (26). Nem lehet mindenben képben lenni, de majdnem mindenben képben kell lenni, mert egyébként ki vagyunk szolgáltatva mások tanácsainak. Vannak-e megbízható segítőtársaink? Nagy kérdés az is: vajon a mi vallási, egyházi, hitbéli, belső ügyeinkkel, tanításunkkal, vitáinkkal tudnak-e egyáltalán valamit is kezdeni azok, akik nem „belső köreink” tagjai? Nem igazán, ahogy mi sem a másokéval. Differenciálódó világunkban milliónyi „szub-szubkultúra” létezik, amelyek között alig van kapcsolat, átjárás, és mindenki fürdőzik a magáéban, miközben nincs ideje a másikra, nem is érti, talán le is nézi azt. Ez a „szétesés” a mindent egybeszerkesztő Krisztus után kiált (Ef 1,10–11). Prédikátor 7  131. zsoltár (3) „Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel.” (ApCsel 26,1–23) Most egy kiragadott üzenetre figyelünk, amely nem a leglényegesebb része a mai igeszakasznak, mégis fontos: mennyi türelmünk, időnk, szeretetünk van egymásra? Arról van itt szó, amikor egy ügy, amely mögött mindig emberek vannak, „technikai kérdéssé” lesz: hogyan kezelhető minél előbb az eset, hogy ne az én fejem fájjon miatta. Ahogyan tegnap láttuk, Fesztusz helytartó nincs képben, de kénytelen intézkedni. Bizony, akkor is, ma is ez a helyzet: életünk kérdései, problémái, nehézségei, halálközeli tehetetlenségei csak a mi ügyünk. Ez, ha nem tudnak kitérni ügyünk elől – mert mindig a kitérés az első válasz –, akkor is legfeljebb technikai kérdéssé korcsosulhat a „hivatalosok” előtt. Megértem őket, mert nem lehet a másik gondját egy határon túl felvenni, abba ők halnának bele. De megszenvedik majd a tapasztalatot, amikor ők kerülnek hasonló helyzetbe, hogy milyen az, amikor technikai szám és eset vagyunk pusztán, egy akta a rengetegből. Áldott legyen az Isten, hogy őelőtte minden élet „türelemmel meghallgatott”, egyként fontos élet, megváltás után kiáltó, és az ő jótetszése szerint megváltásban részesülő élet. Prédikátor 8,1–8  138. zsoltár

X. 3. CSÜTÖRTÖK

X. 4. PÉNTEK

X. 5. SZOMBAT

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

ezért is fontos ismernünk a múltunkat: hogy helyesebb legyen az önismeretünk, és tudatossággal éljük meg a jelenünket. Milyen témák kerülnek majd elő biztosan az idei HIT konferencián? Az egyetlen megkötés az volt, hogy az előadásnak a reformátusságról kell szólnia. A kétnapos konferenciára több mint hetven előadó regisztrált. A százéves évforduló miatt szó lesz a tanácsköztársaság és az egyház viszonyáról. A dordrechti zsinat is téma lesz, a négyszázadik évforduló lehetőséget ad arra, hogy megvizsgáljuk, mi a jelentősége ennek a hollandiai zsinatnak, és milyen hatással volt Magyarországra és a világra. Téma lesz a trianoni békediktátum is, amelynek jövőre lesz a századik évfordulója. Külön szekció foglalkozik majd a lelkészi műveltség kérdésével a 17-től a 19. századot bezáróan. Lesznek jogi, jogtörténeti előadások is, valamint kiemelt hangsúlyt kap a két világháború közötti és az 1945 utáni egyháztörténet. A témák mind kapcsolódnak identitásunk teljesebb megismeréséhez, ahhoz, hogy tisztábban láthassuk, kik is vagyunk mi, reformátusok.

Feloldható a trauma és a frusztráció A reformátusság múltjával foglalkozó teológusok, egyháztörténészek, jogtörténészek, néprajzosok és levéltárosok seregHEGEDŰS szemléje lesz a 2. Hagyomány, Identitás, MÁRK Történelem (HIT) konferencia októberben. A történelem iránt érdeklődő „laikusokat” is várják, hiszen, ahogyan Lányi Gábor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának adjunktusa, a konferencia egyik szervezője mondja, sok trauma és frusztráció megérthető és ezáltal feldolgozható, ha tisztában vagyunk családunk, nemzetünk és egyházunk történetével. Miért fontos a múltunk vizsgálata a hagyomány, identitás és történelem kulcsszavak mentén? Napjainkban nagy a divatja annak a szemléletnek, hogy ugyan mi értelme foglalkozni a múlttal. Rengeteg vita, nézeteltérés van a múltban, miért is foglalkozzunk ezekkel, csak megosztanak minket, ne törődjünk velük, induljunk tiszta lappal, és csak a jövőre koncentráljunk. Azonban be kell látnunk, nem lehet tiszta lappal indulni. Gondoljunk csak arra, hogy a családunk és annak története hogyan határoz meg bennünket. Így határoz meg minket nagyobb családunkhoz, a nemzethez tartozásunk is, és persze lelki családunk, egyházunk története is. Sok traumára és frusztrációra megoldás lehet, ha tudatosul bennünk, miért vagyunk olyanok, amilyenek, miért cselekszünk vagy épp nem cselekszünk valamiképpen. Sok minden más mellett 6

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 29.

Szakmai érdeklődőket várnak, vagy mindenki előtt nyitva lesz a kapu? Sok református szakmai műhely van a határon inneni és túli magyar teológiákon, az egyházkerületek tudományos gyűjteményeiben, levéltáraiban. A világi egyetemek, gyűjtemények, különösen az irodalomtörténészek, néprajzosok is kifejezetten szeretnek református egyházi témákkal foglalkozni, ennek megfelelően a HIT konferencia alapvetően szakmai rendezvény, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen a találkozásra. Ezek a kutatók – teológusok, egyháztörténészek, jogtörténészek, néprajzosok és levéltárosok – ilyen széles merítésben csak ritkán találkozhatnak. De természetesen minden látogató előtt nyitott az esemény. Fontosnak tartjuk, hogy az előadások tudományos nívójuk mellett közérthetők legyenek, az igényes ismeretterjesztés eszközévé váljanak.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD INFORMÁCIÓK A HIT KONFERENCIÁRÓL „Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig…” (Hag 2,15) Ez a mottója a 2. Hagyomány, Identitás, Történelem konferenciának, amelyet idén október 21-én és 22-én rendeznek meg Budapesten. A helyszín a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának ideiglenes épülete, a Csopaki utca 6. A résztvevőknek nem kell előzetesen regisztrálniuk. Az elhangzott előadások leiratát a tervek szerint 2020-ban tanulmánykötetben jelentetik meg.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOCSIS ÁRON

Hála A szerző hajdúnánási beosztott lelkipásztor, az Ökogyülekezeti Tanács tagja

A teremtésvédelem hetét tizedik éve ünneplik közösen a magyarországi egyházak. Az elmúlt évtized során számos kezdeményezésben, együtt gondolkodásban és kölcsönösen megerősítő imádságban tapasztaltuk meg a testvéri felelősségvállalás erejét. A teremtésvédelem iránti elkötelezettségben talán az egyik legelemibb módon valósul meg a katolikus és protestáns egyházak együttműködése, közös szolgálata. A mögöttünk lévő évtized nem volt mentes a teremtésvédelem fogalmának és fontosságának eltérő értelmezéséből fakadó véleményütközésektől. Fontos aláhúzni, hogy az ökogyülekezeti meggyőződés, a teremtésvédelem

A jubileumi teremtésvédelem hetére kiadott áhítatos füzet vezérigéje a Fil 4,4–6, amelynek aktuális üzenetét a hála és felelősség gondolatai köré rendezték a szerzők. Az igazi, teljes köszönetmondás összekapcsolódik a felelősségvállalás tudatával. iránti elköteleződés nem az evangélium „zöldítése”, nem a környezetvédelem krisztianizálása, hanem a teremtett világért való cselekvő hit megmutatkozása. Tíz év alatt negyven gyülekezet, közösség vállalta ökológiai tudatossággal, hogy igyekeznek csökkenteni környezetterhelésüket, energiafelhasználásukat, és figyelmet fordítanak a gyülekezeti programok természetközeliségére. Lelkesítő jó gyakorlat lehet a helyi erőforrásokkal tudatosan élő számos gyülekezet példája Telkibányától a Budapest-Szilágyi Dezső téren át Szóládig. A jubileumi teremtésvédelem hetére kiadott áhítatos füzet vezérigéje a Fil 4,4–6, amelynek aktuális üzenetét a hála és felelősség gondolatai köré rendezték a szerzők. Az igazi, teljes köszönetmondás összekapcsolódik a felelősségvállalás tudatával. A hála életprogrammá, hívő életünk mozgatórugójává lehet. Ebben az életprogramban további fogalmakat is rendelhetünk a hála szó egyes betűihez: hozsánna, áldozatkészség, lelkesedés, alázat. „Hozsánna!” felkiáltás hagyta el az örvendezők ajkát, amikor összegyűltek a templomban. Ho­zs­án­na zengett Jézus virágvasárnapi bevonulásakor is. A kifejezés egyszerre jelenti Isten nagyságának dicsőítését, szabadító kegyelmének magasztalását és szent nevének segítségül hívását.

Áldjuk gyülekezeteinkben Isten nagyságos tetteit, és kérjük segítségét, hogy megmutassa bátorító szeretetét! Szükségük van a mennyei bölcsesség kiáradására, mert az elkeserítő jelekbe belefacsarodhat a szív. A világ állapota sokszor riasztó, mert hol füstfelhőbe, hol felcsapó lángok rőt fényébe, hol kiszáradt folyómedrek szélkavarta porába, hol viharfelhőkbe burkolózik. Több kell emberi találékonyságnál, technológiai fejlődésnél, hogy lassuljon, visszájára forduljon a pusztulás. Áldozatkészségre bátorít, ha a valóságot felismerjük. Nem ringatjuk magunkat rózsaszín jövőképben, de nem esünk a kétségbeesés mocsarába sem. Szembesülni kell azzal, miben kell késznek lenni, áldozatot hozni, lemondani kényelmi, megszokott dolgainkról. Nem valamiféle aszketikus, a modernitást elutasító életformát kell felvenni, hanem rá kell döbbenni, hogyan lehet „még egy mérföldet megtenni” a felebarátért, a világért. Például még egy mérfölddel többet sétálni vagy biciklizni autózás helyett, vagy azért, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot, ne ömlesztve. Kell egy mérfölddel többet szánni, hogy okos, kreatív megoldásokat találjunk az energiapazarlás helyett. Áldozatkésszé lenni, életből adni, életet átalakítani a felebarátért, a jövőért ültetni egy almafát – megerősíti a keresztyén tudatot, öko-tudatot. Lelkesedéssel tölthet el bennünket, ha látjuk, hogy egy-egy gyülekezetben, mozgalomban, az egyházban megtapasztalható a lelki és Lélek általi indíttatás a közösségi teremtésvédelemre. Eredményes együttműködések, testvérgyülekezeti megerősödések, gyümölcsöző fák a „papkertekben”, helyi fenntartható közösségek felbátorodása – mindnek buzdítania kell minket. Talán ez a lelkesedés volt mozdító ebben az évben is nyolc közösség számára, hogy ökogyülekezeti címre és díjra pályázzanak. Alázat nélkül azonban mindez nem hozna igazi gyümölcsöt. Szerényen, de kellő büszkeséggel kell felismerni, mi a személyes felelősségünk. Tudatosítanunk kell, hogy nem feltétlenül globális válaszokat kell adnunk, de lokális megoldásokat kell keresnünk. Be kell vésnünk az agyunkba, a szívünkbe, hogy művelni és őrizni csak felelősséggel és háladadással lehet igazán. 

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Egy lépésre a lelkészi hivatástól – Nem is csak a tudásunkról adtunk számot, hanem valamilyen formában a lelkületünkről is – így FEKE FARKAS foglalta össze tapasztalatait az GYÖRGY ZSUZSANNA egységes lelkészképesítő vizsga egyik résztvevője. Egyházunkban idén harmincheten tettek sikeres lelkészképesítő vizsgát szeptember 17-én és 18-án. A fiatal lelkipásztorokat arról kérdeztük, mi indította őket erre a pályára, mitől más ez az utolsó vizsga, mint a többi, és hogyan képzelik el szolgálatukat. A lelkész szakot végzett hallgatóknak nem ér véget a tanulás azzal, hogy megkapják diplomájukat: szakdolgozatvédésük és záróvizsgájuk után még vár rájuk az egységes lelkészképesítő vizsga, amelynek teljesítése az önálló lelkészség feltétele. Egyházi, közéleti, valamint etikai kérdésekkel és a Második Helvét Hitvallással kapcsolatos tudásukról kell számot adniuk az egyházkerületek vezetői és a teológiák tanárai előtt. Ebben az esztendőben a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Bölcsészettudományi Kara adott otthont a vizsgának, amelyre mind a négy magyarországi egyházkerületből és határon túlról is érkeztek vizsgázók szeptember 17-én és 18-án.

HIVATÁSSZERŰEN SEGÍT Van, aki a folyosón, más pedig a pihenésre kijelölt teremben tanulva várakozik a megméretésre kedden délelőtt. Tőlük tudjuk meg, hogy a vizsga két részből áll: a homiletika tárgykörében még a nyár folyamán megírt igehirdetés- és hittanóravázlatok megvédéséből, majd a szóbeli vizsgából, amelyen húsz tétel közül húznak egyet és számolnak be arról legjobb tudásuk szerint. Filó Bence, a KRE Hittudományi Karának egykori tanulója csak ebéd után kerül sorra: bár azt mondja, nagyon izgul, ez nem látszik rajta. – Isten elhívása villámcsapásszerűen ért, és amióta ő vezet az utamon, azóta abban látom hivatásomat, hogy más embereknek segítsek, akár az igehirdetésen keresztül, akár azzal, hogy meghallgatom őket – magyarázza pályaválasztását. Filó Bence jelenleg a Kunszentmiklósi Református Egyházközség segédlelkésze, lelkipásztorrá szentelése után is abban a közösségben szeretne maradni. Ha mégsem sikerülne a 8

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 29.

| AKTUÁLIS |

A jeligével leadott, értékelt, majd a helyszínen megvédett írásos anyagokból, valamint a szóbeli feleletekből az egységes lelkészképesítő bizottság is felmérte a jelentkezők tudását, tájékozottságát, valamint betekintést nyert szolgálatukba. Harminchét jelentkező sikeresen túlvan a megméretésen, négyen jövőre ismét próbálkozhatnak. Akik megfeleltek vagy kiválóan megfeleltek, azoknak az egyházkerületeknél kell kérelmezniük lelkésszé szentelésüket.

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

vizsga, töretlen lelkesedéssel vág neki újra a következő ős�szel. – Közel állnak hozzám a bibliai témák, de nagyon szeretek etikai kérdésekről beszélgetni, és olykor – természetesen kulturált keretek között – vitázni is a barátaimmal – mondja a felkészülésről. Arra a kérdésre, mire számít majd, ha a vizsgabizottság elé kerül, gondolkodás nélkül csak annyit felel: „Isten kegyelmére.”

ÖRÖMHÍRT HOZ, VIGASZTAL Ahogy telik az idő, egyre több olyan fiatal várakozik a pihenőben, akik már túlvannak a vizsgán, de még nem tudják az eredményt. Ilyen helyzetben van Koi Ágnes is, aki a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen fejezte be teológiai tanulmányait, és már gimnáziumi évei óta lelkésznek készül. – A kisvárdai református gimnáziumban végeztem és a dögei gyülekezetben nevelkedtem, kiskoromtól részt vettem a gyermekalkalmakon, nagyon megfogott azok lelkülete. A szüleim, nagyszüleim és lelkészeim indítottak el és támogattak a lelkészi hivatás felé vezető úton – osztja meg a lelkésznő. Mint mondja, a gimnázium utolsó évében, majd a teológia szak első évében erősödött meg leginkább elhívásában, a teológia tudományával megismerkedve érezte meg ennek igazi erejét. – Jó ebben a tudományban nap mint nap elmélyülni – vallja meg. Koi Ágnes szeretne majd gyülekezeti lelkész lenni, hogy mindenkinek átadhassa azt az örömhírt, amelyet ő is megismert. –Szeretném megmutatni, hogy a nehézségek között is mindig van remény – foglalja össze, majd hozzáteszi: ennek megélése számára személyes tapasztalat. Egyetemi tanulmányai kezdetén veszítette el nagymamáját, de vigasztalást talált 10 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

az igében, az órákon és a közösségben. – Ezt a vigasztalást szeretném továbbadni – jelenti ki. A fiatal lelkésznő ugyanezt tapasztalta meg hatodéves szolgálata alatt is, amikor németországi magyar diaszpóraközösségekben beszélhetett Istenről. Ezen az úton járva szeretne ő is önálló lelkész lenni, amihez elengedhetetlen az egységes lelkészképesítő vizsga. Az amúgy sem könnyű megméretést tovább nehezíti, hogy itt nemcsak a teológia hat éve alatt megismert tanárok, hanem mind a négy magyarországi teológia professzorai kérdezik. – Mégis biztonságos ez a közeg, a közös imádság, illetve az egymásra figyelés oktatók és diákok között sokat segít a vizsga­drukkon. Itt valójában nem is csak a tudásunkról adunk számot, hanem valamilyen formában a lelkületünkről és a szolgálathoz való hozzáállásunkról is. Így ez nem is csupán valamiféle vizsga, hanem önmagunk bemutatása és különleges bizonyságtétel is – véli Koi Ágnes.

ISTENRE MUTAT Másnap elsőként Molnár-Bisits Dórával elegyedünk beszédbe a folyosón, aki a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájának alsó tagozatos tanítónője. – Mindig is közel álltak hozzám a gyermekek és a köztük végezhető szolgálatok sokszínűsége, így párhuzamosan végeztem a teológiát és a tanítóképzőt a hittudományi egyetemen – magyarázza a vizsgázó. Láthatóan alig várja a nap végét, hiszen egy csapat elsős várja vissza őt Debrecenbe, még az eredményhirdetés előtti percekben is róluk mesél. Hálás mindkét képzésért, mert mint mondja, a teológián a tudományok, a tanítóképzőn pedig a gyermekek világát ismer-

| AKTUÁLIS |

hette meg közelebbről. – Úgy gondolom, ez jó párosítás. Az Istenre mutatás, a jó példaadás, hitre nevelés – osztja meg velünk, miután kiderül: sikeresen vette az akadályt. Mint mondja, a teológia nélkül ma nem az az ember lenne, aki: hozzáállást, lelkületet, rálátást, társat, barátokat és szolgatársakat, hitéleti alapokat és tapasztalatokat kapott – mindegyikért nagyon hálás.

MEGSZÓLÍTHATÓ, MEGBÍZHATÓ Soósné Molnár Martina Nyíradonyból érkezett: segédlelkész a helyi református egyházközségben. Bár besegít a gyülekezeti alkalmak, ifjúsági munka szervezésébe, szolgálatának fő helyszíne inkább a helyi szeretetotthon. A százhatvan idős és pszichológiai betegséggel küzdő emberről gondoskodó intézmény idén májusban került egyházi fenntartásba. – Lelkigondozok, bibliaórákat, istentiszteleteket tartok, igyekszem minél többet foglalkozni velük – mondja a lelkésznő, aki tanulmányai elejétől kezdve ezen a szolgálati területen szeretett volna munkálkodni. – Amikor elkezdtem a teológia–lelkész szakot, csak intézményi lelkészként tudtam magam elképzelni. Az elmúlt hat évben ez háttérbe szorult, aztán váratlanul jött a lehetőség. Ekkor éreztem azt, hogy az Úr tényleg ezen a területen szeretne látni a következő években – idézi fel. Arra, hogy ezt a pályát választotta, nagy hatással voltak a középiskolás korában megismert lelkészek, akik emberi hozzáállásukkal, közvetlenségükkel például szolgálnak neki. – Én is olyan lelkipásztor szeretnék lenni, akitől nem tartanak az emberek, hanem akit meg mernek szólítani, akiben meg tudnak bízni – teszi hozzá.

Köszönjük, hogy a református egyházon keresztül segített! Több mint 1 milliárd 317 millió forinttal támogatták idén a Magyarországi Református Egyház (MRE) társadalmi szolgálatát, és közel ötvenezer fővel növekedett a felajánlók száma is – derült ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) előzetes tájékoztatásából. A szervezet szeptemberi adatai szerint idén május 20-ig 258 716 adózó ajánlotta fel személyi jövedelemadójának (szja) egy százalékát – összesen 1 317 399 892 forintot – az MRE számára.

Nemcsak mi ismertük meg egy kicsit a jövőbeli lelkipásztorokat a két nap során, hanem a jeligével leadott, értékelt, majd a helyszínen megvédett írásos anyagokból, valamint a szóbeli feleletekből az egységes lelkészképesítő bizottság is felmérte tudásukat, tájékozottságukat, valamint betekintést nyert szolgálatukba. Harminchét jelentkező sikeresen túlvan a megméretésen, négyen jövőre ismét próbálkozhatnak. Akik megfeleltek vagy kiválóan megfeleltek, azoknak az egyházkerületeknél kell kérelmezniük lelkésszé szentelésüket. Az egyik diákot még az eredményhirdetés előtt is tanácsokkal látja el professzora, milyen területtel kellene foglalkoznia, másokat kézfogással, öleléssel engednek tovább hatéves közös útjuk végén. – Szívbéli óhajtásunk, hogy Isten dicsőségére, anyaszentegyházunk épülésére, minden ember üdvére és javára végezzék szolgálatukat, amelyre elhívást kaptak – mondta Bogárdi Szabó István püspök az egységes lelkészképesítő bizottság nevében.  FOTÓ: KALO-

A kimutatásban azon kedvezményezettek tételes adatai szerepelnek a 2019. szeptember 13-i állapot szerint, amelyeket a magánszemélyek érvényesen jelöltek meg a 2018. adóévi (2019. rendelkező évi) szja 1%-os rendelkező nyilatkozataikban, és a kedvezményezettek javára érvényesen felajánlott szja 1%-os összegek elérik vagy meghaladják az ezer forintot. A tavaly ilyenkor közzétett eredményekhez képest így 320 550 359 forinttal növekedett az MRE számára felajánlott összeg, ezzel párhuzamosan az egyházunkat kedvezményezettként megjelölők száma 49 607 fővel nőtt. Akik tavaly valamelyik egyháznak ajánlották szja 1%-ukat, azok döntését az adóhivatal idén már automatikusan figyelembe vette. Ennek eredményeképpen a történelmi egyházaknál minden téren növekedés tapasztalható: a katolikus egyház számára felajánlott összeg 701 389 436 forinttal, a felajánlók száma 107 301 fővel; az evangélikus egyháznak ajánlott összeg 83 355 667 forinttal, a felajánlóik száma 12 097 fővel; míg a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének felajánlott összeg 21 358 588 forinttal, a felajánlók száma pedig 2745 fővel növekedett az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Ezzel arányosan az egy főre jutó felajánlás átlaga egyházunk esetében 5092 forint lett, a katolikus egyházban 5049, az evangélikusban 5436, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségénél pedig 7059 forint. Ebben az esztendőben egyházunk arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy adni és jókedvvel adni különleges dolog – még olyan hétköznapi területen is, mint az adózás. Emellett közös egyszázalékos honlapot indított tizenegy magyarországi keresztény egyház – köztük az MRE is –, amellyel együtt üzenték: a felajánlásokból nagyon sok társadalmilag hasznos szolgálat valósulhat meg országszerte.

CSAI RICHÁRD

 KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLAT

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Tudomány, identitás, közösség – Ha már az egyháznak van egyeteme, akkor az szolgálja annak életét, épülését, erősödését – fogalmaz Zsengellér József, aki szeptember elsejétől rektorként vezeti a Károli Gáspár Református Egyetemet.

hettem. Számomra most új terület a mindenkori rektor egyik aktuális feladata, a reprezentáció. Ennek az első állomása volt a kinevezés. A rektor felelős minden, az intézményben hozott döntésért, az anyagiak tekintetében pedig teljes magánvagyonával is felel. Ezért is valóban nehéz ez a pozíció.

Hogyan emlékezik vissza arra a május végi napra, amikor átvette a kinevezését a Sándor-palotában? Ez a nap is visszatükrözte a rektori feladat jellegét: egy tárgyalás és egy tanóra között, sietve érkeztem, hogy át tudjam venni. Ünnepélyes pillanat volt, különösen azért, mert más rektorokkal együtt kaphattam meg a kinevezést. Így a Károli is megjelenhetett a többi egyetem között.

Mi jellemzi azt az egyetemet, amelyet most átvett? Jó hangulatú intézmény, ahol nem csupán papíron jelenik meg a családias közösség. Balla Péter annak ellenére tudta biztosítani a nyugalmat és a biztonságot, hogy az ő két és fél rektori ciklusa alatt több olyan pillanat is volt, amelyekben nagyon nehéz döntési helyzeteket kellett megoldani, amikor akár magának az egyetemnek a léte is kérdésessé vált. Ennek ellenére sikerült a problémákat kezelni, nem hullott szét az egyetem, együtt maradt a közösség, belső rendezvényeink és programjaink révén pedig szoros kapcsolat alakulhatott ki a munkatársak között.

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Azóta eltelt néhány hónap, és szeptember elsejétől már ön vezeti az egyetemet. Hogyan készült a rektori teendők átvételére? Három évig rektorhelyettes voltam, ráadásul olyan területeket kaptam feladatul, amelyek révén a rektori tennivalók sűrűjébe is betekinthettem. Balla Péter rektor úr számos olyan teendővel is megbízott, amelyek segítségével sok tapasztalatot szerez12 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

Rektori székfoglaló beszédében a református identitás fontosságát hangsúlyozta az egyetemmel kapcsolatban. Fel kell erre hívni a figyelmet? Ez nem magától értetődő?

| INTERJÚ |

„Amikor a Semmelweis Egyetem rektorával arról beszélgettünk, hogy neki mi a véleménye egy új, számukra rivális intézmény létrejöttéről, ő elébe ment a kérdésünknek. Az üdvözlő mondataiban fejezte ki örömét, hogy egy egyházi egyetemen is elindul a szociális és egészségügyi képzés, mert mint utalt rá, mi olyat tudunk adni, amit más nem: meggyőződést, odaadást, emberszeretetet, azt a fajta lelkületet, amelyet az ápolóknak képviselniük kellene.”

Nem feltétlenül, mert a felsőoktatásban úgy vagyunk jelen, mint bármely másik egyetem. Bármilyen felekezeti és világnézeti háttérrel érkezhetnek ide hallgatók. A református identitás fontosságát azért hangsúlyoztam, mert eddig – és nem kritikaként mondom – a keresztyén jelleg dominált. Én azonban úgy gondolom, hogy reformátusságunkat kötelességünk hangsúlyosan is képviselni, mivel mi a Magyarországi Református Egyház egyeteme vagyunk. A legutóbbi szárszói konferenciák is szóltak arról, hogy a református értelmiség identitása valahogyan eltűnt. Ezt vezényszóra nem lehet újrateremteni. Azáltal viszont erősödhet, hogy ebbe a rétegbe olyan emberek kerülnek be, akik már az oktatás során el tudják azt fogadni, és azonosulhatnak vele. Idén első alkalommal református ösztöndíjat hirdettünk a református hátterű hallgatók számára. Ez nem azt jelenti, hogy az egyetem diszkriminálja a nem református hallgatókat, hanem azt mutatja, hogy a református egyház fontosnak tartja, hogy a református fiatalok a református egyetemet válasszák. Ha már az egyháznak van egyeteme, akkor az szolgálja annak életét, épülését, erősödését.

A reformátusság identitása a beszédében európai kontextusban is megjelent. A rendszerváltás óta kiderült: a keresztyénséget – annak ellenére, hogy itt elnyomták, nyugaton pedig szabadon lehetett gyakorolni – mi komolyabban vettük, mint Európa nyugati részén. Nálunk az erőszakos szekularizációnak ellenálló öntudatos közösségek megmaradtak, a másik oldalon azonban a szabad szekularizáció vonzásában széteső közösségeket látunk. Nálunk templomokat építenek, nyugaton eladják azokat. Természetesen azt is látnunk kell, hogy abszolút értékben nézve a református egyház létszáma csökken, ami részben az egyháztagság korfáját tekintve sajátos, szomorú adottság, másrészt pedig a rendszerváltás után szintén megjelenő szabad választás eredménye. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan látjuk azt is, hogy az itthoni egyházak akár öntudatukban, akár egyes közösségeikben megerősödnek. Az is nagy kontrasztot jelent a nyugaton megjelenő tendenciákkal szemben, hogy a keresztyén értékeket a politika is felismeri, és támogatja közösségeinket. Ezek miatt egyre növekedhet a Károli szerepe is. Nemzetközi szinten is erősödik a Károli? Kapcsolataink folyamatosan bővülnek. Nagy az érdeklődés irántunk. Tavaly és idén is több mint százötven külföldi hallgatónk volt annak ellenére, hogy egyelőre csekély számú a kifejezetten idegen nyelvű képzésünk. A Stipendium Hungaricum program részeként is jönnek hozzánk. A Károli a legnagyobb protestáns egyetem Európában, sőt még az Amerikai Egyesült Államokban sincs sok olyan egyetem, amely ilyen szinten vállalja protestáns identitását. Az identitáserősítésben a teológushallgatók is részt tudnak venni? Bizonyos mértékig már eddig is benne voltak ebben, hiszen az egyetem minden szemeszterben tart közösségi napokat, amelyeken a teológushallgatók más karok diákjainak tartanak bibliaórákat és beszélgetéseket. De aktív részvételük, vezető szerepük a Hallgatói Önkormányzatban is ezt segíti. A tanévnyitón az elsőévesekhez fordulva úgy fogalmazott, hogy a következő években a Károli-egyetem lesz az otthonuk. Hogyan értsük ezt? Otthonnak általában azt nevezzük, ahol az ember szívesen eltölti az ideje nagy részét, ahol otthon érzi magát. A hallgatók nyilván a számukra vonzó közösségben szeretnének minél többet lenni, mi ilyet szeretnénk nekik nyújtani. Ennek része az is, hogy ne csak egymással, hanem az oktatókkal is sajátos kapcsolatban lehessenek. A kis karokon, mint például a hittudományi, természetes, hogy az oktatók minden hallgatót személyesen ismernek, és ennek révén akár a személyes problémáikkal is tudnak foglalkozni. A nem hitéleti karokon is bevezettük a mentori rendszert, amelynek köszönhetően az oktatók segítik a hallgatókat. 2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Milyen a jó egyetemi oktató? Olyan, akit szeretnek hallgatni a diákok, és meg tudja szerettetni a tárgyát. Nyilvánvalóan olyan tanárt szeretnek hallgatni, aki nemcsak az órai előadásra, hanem az azt követő beszélgetésekre is nyitott. Azon túl, hogy jól oktat, az órákon kívül is kész időt szánni a diákjaira. A székfoglaló beszédében összefoglalta a rektori programját. Ebben szólt arról is, hogy az egyház felismerte az egyetemben rejlő lehetőségeket. Miben lehet a református egyház segítségére az egyetem? Az egyik ilyen terület az egyházjog. A jogi kar egyházjogi tanszékének olyan aktuális kérdésekkel is foglalkoznia kell, amelyekkel segítheti az egyház ügyeinek a megoldását és a zsinati munkát. Ilyen, az egyházat segítő területet képviselhet például az új kar is? A Szociális és Egészségtudományi Kar azért is jött létre, mert az egyházunknak van kórháza, ahol ápolóhiány van, másrészt vannak szociális intézményei, amelyeknek szükségük van munkatársakra és intézményvezetőkre. Eddig a rendszert olyan állami intézmények látták el munkatársakkal, amelyek nem kifejezetten az általunk képviselt értékek mentén képezték őket. Ezért az ott végzettek felkészültségéből is hiányozhatnak bizonyos értékek. Amikor a Semmelweis Egyetem rektorával arról beszélgettünk, hogy neki mi a véleménye egy új, számukra rivális intézmény létrejöttéről, ő elébe ment a kérdésünknek. Az üdvözlő mondataiban fejezte ki örömét, hogy egy egyházi egyetemen is elindul a szociális és egészségügyi képzés, mert mint utalt rá, mi olyat tudunk adni, amilyet más nem: meggyőződést, odaadást, emberszeretetet, azt a fajta lelkületet, amelyet az ápolóknak képviselniük kellene. A szociális munkás szak már korábban is megvolt az egyetemünkön, mellé indítanánk az ápolóképzést. A tudományos élet fejlesztésében miben kell előrelépniük? Abban, hogy azok a kutatások, amelyek már eddig is itt folytak, illetve azok a kutatóink, akik megjelentek konferenciákon, sokkal inkább jelenítsék meg az egyetemünket. Az is fontos, hogy a tudományterületek legrangosabb nemzetközi konferenciáit a Károlira hozzuk. Ha az egyetem épületkérdései megoldódnak, akkor valóban nemzetközi konferenciaközponttá válhatunk. Az épületek kérdéséről, bővülésekről a rektori programja is szól. Sokakat azonban az is érdekel, mi lesz a leégett Ráday-kollégiummal, a hallgatókkal és az intézményekkel. A tűz utáni tavaszi félévben a hallgatókat ki kellett költöztetni két másik egyetem kollégiumába. Az oktatás akkor még maradt a Ráday 28-ban, de a felújításhoz teljesen ki kellett üríteni 14 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

az épületet. Ez azt jelenti, hogy most szeptembertől a teológia a Baár–Madas Református Gimnázium melletti új egyetemi épületbe költözött. A kollégiumi férőhelyekkel vannak nehézségeink, négy különböző helyre tudtuk elszállásolni a hallgatókat. Ami a leégett épületet illeti: október második felében indul a bontás és a felújítás, körülbelül két év alatt fejeződik majd be a munka. A kollégiumi rész teljes egészében megújul, Markusovszky téri bejárattal, valamint a régi épületrész tetőszerkezetének cseréje mellett a második és a harmadik szint is teljesen átalakul. Az érdeklődők a Károli Magazin legújabb számában két képet is láthatnak a tervekről. A 21. század milyen egyetemet kíván meg, és miben kell változnia a felsőoktatásnak, amelyben például ma is kilencven percig tart egy tanóra, és hasonló módon megy az oktatás, mint évtizedekkel ezelőtt? Nyilvánvalóan változnak majd a struktúrák és a módszerek, sőt már eddig is változtak. Néhol például már megjelent a távoktatás. Ennek bizonyos elemeit igyekszünk mi is bevezetni az elektronikus tananyagok készítésével, az oktatók és hallgatók közötti interaktív kapcsolattartással. Ugyanakkor, ha csak így oktatnának a jövő egyetemén, akkor ezzel a lényegét veszítené el a felsőoktatási képzés. A Példabeszédek könyve is úgy fogalmaz, hogy „fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat” (Péld 5,1). Szükséges tehát a személyes élményátadás, a közvetlen képzés, nem maradhat el a tapasztalatok, emóciók átadása – ez ugyanis nem lehetséges elektronikus formában. De természetesen ma már az sem igazán szerencsés, ha csupán frontális módon megy az oktatás. Rektori ciklusának végén, öt év múlva milyen egyetemet szeretne? Azt szeretném, ha megszűnne az egyetem mostani területi széttagoltsága. Az a célom, hogy az egyetem legtöbb képzése az úgynevezett református negyedben, a Kálvin tér közelében, ötszáz méteres sugarú körben működjön. Ha ez megvalósul, akkor sokkal könnyebbé válhatnak a párhuzamos képzések, könnyebben kialakulhatnak az egyetemi közösségek. Folyamatos találkozási pont lehetne például egy nagy közös menza. Másik nagy tervünk a digitalizáció. Informatikai fejlesztési tervet készítettünk, amelynek segítségével mind az adminisztráció, mind az oktatás területén alkalmazni tudjuk majd a legújabb technikát. A nemzetköziesítés folyamatát erősítenünk kell, ami több idegennyelvű képzés meghirdetésével valósulhat meg. Az egyetemet olyan állapotban vehettem át vezetőként, hogy nyugodtan gondolhatunk a továbblépésre és a fejlődésre. Nagy feladat, hogy az egyetemek közötti ranglétrán és a kialakult népszerűségünk tekintetében is megőrizzük a mostani helyünket, sőt akár még előbbre is lépjünk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Birtokolni vagy létezni? 1976-ban jelent meg ezzel a címmel Eric Fromm, a humanisztikus pszichoterápia képviselőjének könyve. Ma is aktuális a kérdés. Az a baja az embernek, hogy birtokolni akar, mert ha nem birtokol, elbizonytalanodik és fél: a másiknak van, de nekem nincs, vagy csak kevesebb van. Vetekedünk, mert a pénz és a hatalom irányít minket, a szerzés és vásárlás, a fogyasztásközpontúság. Szükségleteket gerjeszt bennünk minden reklám, a piac, a növekedés jelszava, a birtoklásvágy. Az vagyok, amit birtokolok? Nekünk valamilyen másfajta életmódot kellene folytatnunk, mint amilyet a nyugati gazdag világ diktál. Miért hisszük el, hogy attól leszünk boldogabbak, ha mi is még inkább növekszünk, hajszoljuk a javakat? Isten az, aki a növekedést adja teremtett világunkban. (1Kor 3,7) De nem azt a gazdasági növekedést, amelyet mi a piaci manőverekkel, természetellenes módon akarunk növelni. A cél a gazdasági növekedés, a jólét, vagy inkább a jóllét, amelyre Jézus tanít? A boldog élet titka, hogy jól vagyok a testemben, a lelkemben és a szellememben. Jól érzem magam a helyemen, mivel Krisztus követője lehetek. Nekünk, akik kaptuk Krisztus evangéliumát és a szabadítást, ezt a boldog gazdagságot kellene hirdetnünk. Átélhető az a csodaélmény, amelyet Pál apostol hangsúlyoz: „minden a tiétek.” (1Kor 3,21) Az egész teremtett világ a miénk. Nem kell megvennem a mezőt, hogy a virágai az enyémek legyenek, mert az enyém. Úgy, ahogyan a gyermek átéli ezt, mert nem érzi a határokat, hogy mi az övé tulajdoni szempontból és mi nem – mert minden az övé. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek…” Értjük mi ezt, amit Jézus mond? A gyermeki lélek érti. Minden a tiétek. Nem kell magamhoz láncolnom és bekebeleznem a javakat ahhoz, hogy az enyémek legyenek. Gyönyörködhetek bennük. Örülhetek. Hálát adhatok. Enyém a naplemente és a napfelkelte. Enyém a nap, a hold, a csillagok, a tenger, minden. Minden a tiétek. „Ti pedig a Krisztusé vagytok.” (1Kor 3,23) Nem vagyok a magamé, az életem sem az enyém. Számadással tartozom a Krisztusnak és Krisztussal együtt Alkotónknak, a teremtő Istennek. Semmim sincs tehát, mégis mindenem megvan. Boldogok a koldusszegények, mert övék az Isten országa (Mt 5,3). Az a valóban boldog, akinek nem ez meg az a tulajdona, hanem minden az övé, és semmi nem a birtoka. Mert semmit sem hoztunk a világba, és semmit sem viszünk ki belőle. Birtokolhatunk részlegesen és ideiglenesen, ha tudunk jól gazdálkodni vele. De Istené a teljesség, amelyet nekünk élettérként, feladatként és játékul, örömünkre adott. 

IMÁDKOZZUNK!

Tovább Áldásaidra ébredt hittel lépdelek, kegyelmed szerint. S ha roskadok, vagy ha el is estem, felkelek, megyek tovább, s rád bízom magam, megint. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Agrippa előtt Pál apostol II. Heródes Agrippa király előtt áll heti bibliai olvasmányunk szerint. Agrippa a Jézus születésekor uralkodó Nagy Heródes dédunokája, valamint I. Heródes Agrippa unokája, aki Kr. u. 44 táján királyi ruhájában, trónján ülve szenvedett csúfos halált, hiszen az Úr angyala lesújtott rá, „amiért nem Istennek adta a dicsőséget” (ApCsel 12,20–23). II. Heródes Agrippa Kr. u. 27 körül születhetett Rómában, és testvére, Druzilla révén Félix sógora volt (ApCsel 24,24). Másik testvérével, Berenikével (ApCsel 25,13.23) botránkoztatva élt együtt, és amikor ők ketten Cézáreába érkeztek, hogy Fesztuszt köszöntsék, Agrippa személyesen hallgatta meg Pált, aki római polgárként a császárhoz fellebbezett. Agrippa király előtt tartott beszédében (ApCsel 26) Pál megrendítő módon eleveníti fel és foglalja össze a megtérése előtti életét és buzgóságát, valamint Isten földre sújtó és felemelő kegyelmét. Visszatekintve megállapítja, hogy az Izráelnek adott reménységet teljesítette ki Isten az ő Fiában, Krisztusban, és élete vége felé közeledve ez a reménység lett bűnévé. Krisztus nélküli életében először belülről vádolta a reménység, Krisztus szolgálatában járva pedig mások vádolják ugyanazért. Korábban úgy gondolta, hogy mindent meg kell tennie Krisztus neve ellen, most pedig Krisztus nevéért halad a vértanúság felé. A damaszkuszi út életfordító találkozását (ApCsel 9) újból elbeszéli. Az elbeszélés néhány kiegészítő elemet tartalmaz: déltájban látta a nagy világosságot, és héberül szólt hozzá az Úr. Annyira fontos, meghatározó ez az élmény Pál számára, hogy másutt is visszatér rá. „De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között…” (Gal 1,15–16)  PAP FERENC 2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Igényesség és hálaadás KOCSIS JULIANNA

Ragyogó napsütés, nyárias meleg fogadja Veresegyházon az Északpesti Református Egyházmegye szeptember 14-i családi napjára érkezőket. Közel négyszázötvenen gyűlnek össze a kiterjedt, ötvenhárom gyülekezetet számláló egyházmegyéből, hogy együtt legyenek, és a találkozó témájára, az oly sokszor háttérbe szoruló hálaadásra koncentráljanak. A veresegyházi a második ilyen találkozó. Először két éve szervezték meg a családi napot: az elöljárók találkozási lehetőséget szerettek volna teremteni az egyházmegye különböző részein élő híveknek. Hiszen amíg a Budapest környékiek programdömpingben dúskálnak, addig a szórványközösségeknek sokkal kevesebb lehetőségük van. A két gyülekezettípus ráadásul kevéssé ismeri egymást.

„Mi hívő emberek vagyunk, próbálom a gyerekeinket is így nevelni. Engem boldoggá tesz, hogy a gyerekeim hisznek Istenben.” (Makay Zsuzsanna)

16 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

| REFORMÁTUS ÉLET |

– 2017-ben Pócsmegyeren találkoztunk, a reformáció emlékéve adta az esemény apropóját. Idén P. Tóth Zoltán egyházmegyei gondnok ötlete nyomán a hála témakörét járjuk körbe. A megyében sok egyházi alkalom van, de talán ez az egyetlen, amely valóban a család minden tagjának szól – fogalmaz Nyilas Zoltán. Az esperes hozzáteszi: a szórakoztató programok mellett mindenképp az Igére szerették volna tenni a hangsúlyt. Ennek első lépéseként délelőtt istentisztelettel kezdenek, amelyen Nyilas Zoltán hirdeti az Igét, és a fiatalabbaknak is öt csoportban tartanak gyermekistentiszteletet. Az ebéd után a kicsit könnyedebb rétegalkalmak következnek a templom melletti Kálvin Téri Református Általános Iskolában és annak környezetében.

mint akár a közönség soraiban ülők, és ugyanúgy akad okuk hálaadásra is. Vagy éppen arra törekszenek, hogy észrevegyék, mi indíthatja őket hálára a nehézségek közepette. – A Biblia számos helyen buzdít a hálaadásra, mert amit kaptunk az Úristentől, azt illik megköszönni. Ahogy azonban az életkörülmények javulnak, az önbizalom nő, úgy csökken a hálaadási készség – mutat rá Huszár Pál. A főgondnok szerint Nyugaton katasztrofális mértéket öltött a közömbösség, amely szerinte hazánkban is megjelent. – Gyakran megfordulok Kárpátalján is, és ott látom a hálát: minél nehezebb körülmények között él egy-egy népcsoport, annál nagyobb a hálakészsége – teszi hozzá a főgondnok.

IGAZI CSALÁDI NAP Az egyik, iskolások bibliai témájú rajzaival díszített tanteremben épp a gondnokok gyülekeznek. P. Tóth Zoltán vezetésével megosztják egymással gyülekezeteik infrastrukturális fejlődésének helyzetét, és tanácsokkal látják el egymást, hogy még hatékonyabban tudjanak helytállni a felújítási, építkezési munkálatokban. Amíg az elöljárók tanácskoznak, addig az udvar felől vidám gyerekzsivaj szűrődik be, az apróságok önfeledten szórakoznak a nekik kialakított szabadtéri helyszínen. A Napraforgók evangéliumi játszóház munkatársai a kicsinyek kedvenceit hozták el: az ugrálóvár, a szumózás és a rodeó mellett elsősorban az óriásbuborék-fújás nyűgözi le a gyerkőcöket. Makay Zsuzsanna a közelben fürkészi, épp melyik attrakciót próbálják ki lányai, a hatéves Fanni és a kilencéves Lili. – Őrbottyánból érkeztünk. Igazi családi napot tartunk: dél­ előtt Budapesten meglátogattuk a kilencvenkét éves nagymamámat, jó volt együtt látni őt a gyermekeimmel, a délutánt pedig itt töltjük – osztja meg az édesanya. Közben Fanni és Lili is közelebb merészkedik, a diktafon néhány perc erejéig még az óriásbuborékoknál is érdekesebbnek bizonyul. Kiderül, hogy a kis Fanni még a rodeótól sem riadt vissza, de a kedvencük szemmel láthatóan az ugrálóvár. Makay Zsuzsanna közben elárulja, hogy ezen a napon ő az idős nagymamájával való találkozásért hálás a legjobban. – Hívő emberek vagyunk, próbálom a gyerekeinket is így nevelni. Engem boldoggá tesz, hogy a gyerekeim hisznek Istenben – mondja az édesanya.

VEZETŐK A HÁLÁRÓL Eközben többen már a színpad előtti téren gyülekeznek, az árnyékosabb részek felé húzódva készülnek az Adjatok hálát az Úrnak! című fórumbeszélgetésre. Tatai István lelkipásztor vezetésével Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Zsinat világi elnöke, Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár és Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora osztja meg gondolatait a hálaadásról. A résztvevők olyan személyes élményeikről beszélnek, amelyekért igazán hálásak: kiderül, hogy a vezető tisztséget betöltők és családjaik is ugyanolyan hétköznapi problémákkal, fájdalmakkal küzdenek,

Novák Katalin szerint a történelmünkért is hálásak lehetünk. – A dolgok nemcsak megtörténtek, hanem sokszor emberek rossz döntéseinek sorozatáról is beszélnünk kell. Ez az a történelem, amelyet megtaníthatunk gyermekeinknek, amelynek a hibáiból is tanulhatunk – hangsúlyozza az államtitkár, aki szerint talán pont a történelem miatti szétszakítottsága erősíti meg nemzetünket abban, hogy össze kell tartani. – Az Újszövetségben az Isten iránti hála szava megegyezik a dicsőítés szavával: amikor dicséretet éneklünk, akkor hálát adunk Istennek – véli Zsengellér József. A rektor szerint a dicsőítés mellett az is fontos lenne, hogy az istentiszteleti liturgiában minél több gyülekezeti tag részt vegyen, hogy igazán sajátjuknak érezzék azt.

FIGYELNI ARRA, AMIRE NEM SZOKTUNK A fórumbeszélgetés végéhez közeledve Tatai István lelkipásztor azt kéri a közösségtől, hogy ki-ki a helyén imádkozzon azért, hogy ne maradjon ki a hálaadás a mindennapokból. Az egyik kisebb társaság azonnal reagál a kérésre: közelebb húzzák egymáshoz székeiket, és percekig csendben fohászkodnak. Az Erdőkertesről érkezett csapat tagja Deákfalvi Zsuzsanna is, aki a férjével, fiával és édesanyjával látogatott el a családi napra. – Benne élünk a 2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

„A megyében sok egyházi alkalom van, de talán ez az egyetlen, amely valóban a család minden tagjának szól.” (Nyilas Zoltán) közösségben, és valahogy természetesnek tűnt, hogy ide jövünk ma. Minden alkalmat megragadunk, hogy a gyülekezetünket érintő rendezvényen részt vegyünk – hangsúlyozza az édesanya. Azt is hozzáteszi, hogy családjukban az esti imádkozáskor tudatosan odafigyelnek a hálaadásra, mivel tisztában vannak azzal, hogy erre kevés figyelem, akarat jut a hétköznapok sodrásában.

PEZSGÉS, CSEND, TÁPLÁLÉK TESTNEK ÉS LÉLEKNEK Azok sem unatkoznak, akiket nem vonz a fórumbeszélgetés. A tinik például az iskola néhány hete átadott új tornacsarnokában gyűlnek össze, Pogrányi Károly lelkipásztor és a Református Fiatalok Szövetsége (REFISZ) munkatársai gondoskodnak a nekik szóló programokról. Az eredetileg a helyi Öreg-tóhoz tervezett programnak jobb helye nem is lehetne: értük, fiatalokért épült a jól felszerelt sportterem. Sokan élnek az iskola egyik osztálytermében berendezett imaséta lehetőségével is: az elcsendesedést különböző állomások, feladatok segítik. A Magyar Bibliatársulat A Biblia és a reformáció című vándorkiállítása is megtekinthető, sokan böngészik a Szentírást a figyelem középpontjába állító reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából készült, tizenkét tablóból álló tárlatot, amely a reformáció és a Biblia kapcsolatát mutatja be. Jelen van a rendezvényen a Kálvin Kiadó is, így bárki megvásárolhatja az őt érdeklő kiadványokat. A szervezők arra is gondoltak, hogy délután bizony már messzinek tűnhet az ebéd, így büfé várja az éhes szájakat. Mindehhez sok segítséget kapnak az egyházmegyei fenntartású Bernáth Kálmán Református Gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatójától, oktatóitól és diákjaitól. 18 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

MINDEN FELTÉTEL ADOTT Gitárszó hallatszik a színpad felől: Fukk Lóránt helyi lelkipásztor záróáhítata előtt a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes ad koncertet. Az Ivaskovics József vezette Magyar Örökség díjas formáció több mint két évtizede fáradhatatlanul járja a Kárpát-medencét, hogy Kárpátaljáról, az ott élő magyarok sorsáról és istenhitről énekeljenek. Ezzel a hittel töltik fel azokat, akik hallgatják őket. Nyilas Zoltán megosztja velünk, hogy az együttes meghívásának ötlete is P. Tóth Zoltánban fogalmazódott meg: a gondnok figyel arra, hogy az egyházi rendezvényeken igényes zene szóljon. Az esperes egyébként a jó helyszíni adottságok mellett személyes okok miatt is örül annak, hogy ebben az esztendőben Veresegyházon van az egyházmegyei családi nap. – Nyáron volt húsz éve, hogy a veresegyházi református templomban megesküdtük a feleségemmel – árulja el, és hozzáteszi: mindketten ott nőttek fel, az ottani gyülekezethez tartoztak. Azóta új parókia és iskola is épült a településen, amelynek a környezete is fejlődik. Kézenfekvő, hogy programokat szervezzenek a helyi református bázison. Az a nem titkolt céljuk, hogy az egyházmegye gyülekezeteinek különböző típusú közösségei, a nagy létszámú és a szórványgyülekezetek egyaránt képviseltessék magukat a rendezvényen, megvalósulni látszik, sokfelől érkeztek résztvevők. Tény azonban, hogy elsősorban a szórványból jöttek. – A szórványgyülekezetek mind itt vannak! – mutat rá Nyilas Zoltán. Az esperes azt is szem előtt tartja, hogy a Budapesthez közeli településen rengeteg program csábítja a helyieket, amit figyelembe kell venni a programszervezésben és a környékbeliek megszólításában is. – Ez arra ösztönöz, hogy csak igazán jót, igényeset hozzunk létre, olyat, amely minden tekintetben megállja a helyét – ehhez Veresegyházon minden feltétel adott – véli az elöljáró.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| REFORMÁTUS ÉLET |

Istenre mutató jel HEGEDŰS BENCE

Református templom és gyülekezeti központ alapkövét tették le szeptember 22én Budaörsön. A modern közösségi tér a várakozások szerint egy év alatt épülhet fel kormányzati támogatás segítségével.

Olyan sokan gyűltek össze a hálaadó istentiszteletre, hogy be sem fértek a vendégek és a gyülekezeti tagok a budaörsi evangélikus templomba. Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette az Igét az 1Krón 29,1–8 alapján a budaörsi református templom alapkőletételét megelőző ünnepi alkalmon. A püspök Dávid király templomépítő szándékát állította párhuzamba a budaörsi gyülekezet évtizedes vágyával, kiemelve a szabadság és a szabad akarat fontosságát. – Az a sokféle szabadság, amelyben mozgunk, amelyet elképzelünk, mind csak porladó emberi elképzelés, önámítás, ha nem az Isten dicsőségére néz. Mert amit igazán szabadságnak nevezhetünk, az az ő különleges ajándéka számunkra – fogalmazott a püspök. Felidézte Augustinus egyházatya gondolatait, miszerint csak papíron igaz, hogy minden ember szabadnak született. – Augustinus szerint nem a másik ember az oka annak, hogy én, aki papíron szabadnak születtem, mégsem vagyok szabad. Én vagyok az oka. Ő ezt jogosan eredendő bűnnek nevezi, mert az embert a nagyravágyás, a gőg, a hamisság mind megkötözi. Ha Isten Jézus Krisztus érdeméért, Szentlelke hatalmával meg nem szabadít bennünket, az a szabadság, amelyről a modern ember álmodozik, papírszabadság – mondta Bogárdi Szabó István, aki igehirdetése végén han-

got adott bizakodásának, amely szerint az elkészülő református templom „szent jel lesz, a szabadító Istenre mutató jel, aki Krisztus ajándékában, kegyelmében mindannyiunkat igazi, szabad, boldog, istendicsőítő életre hív meg”. A hálaadó istentisztelet után a gyülekezet átvonult az evangélikus templom szomszédságában fekvő telekre, amelyet részben ajándékként, részben pedig a hetvenegy éve használt gyülekezeti házért cserébe kapott a Budaörsi Református Egyházközség. Az alapkövet Petőné Püski Ilona, a gyülekezet lelkipásztora, Bogárdi Szabó István püspök, Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházmegye esperese és Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára közösen tette le. Az alapkő időkapszulát rejt, amelyben egy bibliát, egy Heidelbergi Kátét és egy Reformátusok Lapját is elhelyeztek az egyházközség választói névjegyzéke, a templom tervrajza, az alapkőletétel meghívója és tájékoztató füzete mellé. Az alapkőletétel után Soltész Miklós államtitkár köszöntötte az egybegyűlteket, majd Budaörs polgármestere, Wittinghoff Tamás mondott rövid beszédet, amelyet Nyilas Zoltán esperes gondolatai követtek, végül Petőné Püski Ilona köszöntője hangzott el. A budaörsi református templom és gyülekezeti központ építési munkálata a gyülekezet reményei szerint még idén ősszel elkezdődhet, és várhatóan tizenkét hónapig tart. Az építkezéshez a kormányzat négyszázmillió forintot biztosított az egyházkerületen keresztül.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Titok A titok fogalma (már amennyiben a titok a végső igazságra vonatkozik) azért vált ki ma nem kis távolságtartást, mert a széles körben elfogadott meggyőződés szerint csak az az állítás tekinthető igaznak, ami bizonyítható. A titok mint olyan tehát nem létezik, hanem pusztán arról van szó, hogy az ember még nem ismer mindent, de ahogy a megismerésben előbbre jut, úgy a titok fogalma értelmét veszti. A titok tehát nem értelmes fogalom, hanem egészen egyszerűen az emberi tudatlanság tükröződése. Aki tehát úgy válaszol egy-egy, a valóság egészére vonatkozó nagy kérdésre, hogy az „titok”, az egyszerűen lemond a valóság megismerhetőségéről. A valóság igenis megismerhető, a valóságnak megfelelő állítás, tehát az igazság bizonyítható. Titok mint olyan nem létezik.

A keresztyén üzenet meghagyja a valóság teljességét a maga titokszerűségében, de ez nem tudatlanság, hanem éppen nagyon is racionális reflexió az ember mindenkori léthelyzetére. A legnagyobb titok ugyanis az, hogy az ember a Jézus Krisztusban mégis eljuthat Isten ismeretére. Ezzel szemben a keresztyénség azt állítja, hogy az ember felől nézve van olyan, ami titok, és e jelenséggel szemben nem az a helyes emberi alap­ állás, hogy miután egy állítás nem bizonyítható véglegesen és mindenki számára, akkor nem is igaz, hanem az, hogy ami titok, azt el kell fogadni titoknak. Ez nem lemondás a valóság megismerhetőségéről, hanem éppenséggel az a meggyőződés, hogy a titok a valóság lényegéhez tartozik. A titokszerűség a valóság alapvonása, amely egyúttal kijelöli a mindenkori ember mindenkori helyzetét a valóságban. Ugyanakkor éppen a titokról való tudás jelzi, hogy az ember nem teljes tudatlanságban él. Titokról csak akkor beszélünk, ha valamit sejtünk, de nem látjuk világosan az összefüggéseket. Ha tehát azt mondjuk, hogy a valóság „alaptermészete” a titokszerűség, akkor ez bizony nem a tudatlanság kifejeződése, hanem sokkal inkább reflexió arra az állandó léthelyzetre, hogy az ember tud is valamit a valóság egészéről, meg nem is. Természetesen a legnagyobb titok Isten. Itt sem az a kérdés, hogy ő létezik-e, avagy sem, hanem 20 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

az a jelenség, hogy nem létezhet ember, aki a valóság magyarázatára adott kísérletét valamilyen formában ne hozná összefüggésbe Istennel. Ezt teszi még az ateizmus is. Vagy elég csak felnézni a csillagos égre, hogy az emberben kortól, kultúrától, világnézettől függetlenül megszülessen az a benyomás, hogy olyan végtelen összefüggésrendszerrel áll szemben, amely Isten nélkül nem magyarázható. A valóság titokszerűségéről való meggyőződés az ember reflexiója Isten titokszerűségére. A valóság Isten nélkül nem magyarázható, de Isten felfoghatatlan. Titok. A keresztyén üzenetben ámulatba ejtő az, hogy nem hagyja az embert a távollévő és felfoghatatlan Isten miatti kétségbeesésben, hanem azt állítja, hogy noha Isten titok, az ember számára felfoghatatlan és befogadhatatlan, mégis közli önmagát, mi több, a véges emberi valóság részesévé teszi önmagát a Jézus Krisztusban. Egészen elképesztő, hogy Pál apostol úgy beszél a keresztyénekről, mint Isten titkainak sáfárairól. Mindez azért alapvető, mert napjaink ügyeletes mítosza az igazságot a bizonyíthatósághoz köti, és azt várja el a keresztyénségtől, hogy akkor bizonyítsa a valóságról szóló állításait. Arról persze nem szól ez a mítosz, hogy nagyon is korlátolt világkép húzódik meg mögötte. Az ember ugyanis soha nincs abban a helyzetben, hogy meghatározza: a végső igazságokra nézve mely állítás tekinthető véglegesen bizonyítottnak, és melyik nem. A keresztyén üzenet meghagyja a valóság teljességét a maga titokszerűségében, de ez nem tudatlanság, hanem éppen nagyon is racionális reflexió az ember mindenkori léthelyzetére. A legnagyobb titok ugyanis az, hogy az ember a Jézus Krisztusban mégis eljuthat Isten ismeretére. Nem kell tehát nekünk bizonyításkényszerben élnünk, és elfogadnunk azt a képletet, hogy a valóság egészére vonatkozó igazság csak akkor érvényes, ha bizonyítható. Sőt, inkább azt kell mondanunk, hogy a titok fogalma fejezi ki egyedül és érvényesen a valóság megismerésére törekvő ember mindenkori alaphelyzetét Istenhez való viszonyában. S ez az alaphelyzet pedig nem lehet más, mint leborulás Isten előtt, aki az ő felfoghatatlanságát nem tartotta meg magának, hanem közel jött hozzánk a Jézus Krisztusban, és titkában részesített bennünket. 

| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Fiaink lelke A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

A mi családunk nem volt autós család. A nagyszülőknek valaha voltak lovaik, szekerük, de hát az a téeszesítéskor odalett. Maradt a bicikli: jó időben, rossz időben, aszfalton, macskakövön, és sokszor a sárga homokú dűlőúton. Ez utóbbin közlekedni már sportértékkel bír, különösen a kor egysebességes, nagykerekű, kontrás kerékpárjaival. Örökké aktuális volt a figyelmeztetés: „Vigyázz az autókkal!” Az autó jön, nem kegyelmez. Felcseperedvén szoktam csak hozzá, hogy minden autó valójában élő ember által irányított tárgy, korántsem fékezhetetlen vagy érzéketlen természeti erő.

Hogy a zebrán átkelésnél milyen hasznos a szemkontaktus, és mennyire érdemes kerékpározás során a többi közlekedő számára kiszámítható módon viselkedni, egyértelműen jelezni szándékainkat. A gépkocsi persze mégis jóval több, mint hasznos eszköz. Nemegyszer sötétített ablaküvegeivel óhatatlanul elrejti az őt vezető vagy benne utazó ember arcát – a gondos formatervezői munka eredményeként viszont „orrával”, „maszkjával”, „kiállásával” önálló személyiséget sugall, valami olyasmit, amivel ösztönösen érzelmi viszonyt alakítunk ki. A japán autó huncutul összehúzza a szemét, az amerikai terepjáró ormótlanul tornyosul a többiek fölé, a sportautó kecsesen és kívánatosan suhan. Ez a furcsa kettősség, ahogyan a gépkocsit vezető ember valódi jelenlétét szinte nem is érzékeljük, az őt képviselő tárgyat viszont emberi vonásokkal ruházzuk fel, közismerten kellemetlenné tudja tenni a közlekedést. Ha nincs valódi arc, az ember tárgyiasul, és az ilyen helyzetekben sajnos az a történelmi tapasztalat, hogy könnyebben megvalósul az erő-

szak, vagy a visszaélés az erővel. Tulajdonképpen a „Ne ölj!” paranccsal kapcsolatos ősrégi, szomorú történetbe csöppenünk: az isteni szeretet képességével megáldott ember születésétől fogva vágyik a másik ember elfogadására és arra, hogy szeretetet adhasson. Bántani rossz, nehéz, fájdalmas. Viszont ha a másik embert gondolatban-szívben „embertelenítjük”, a bántalmazást és erőszakot könnyen megengedjük magunknak. Történészek és laikus megfigyelők is megerősíthetik: az ember és ember közötti erőszak óriási hányadát férfiak, mégpedig fiatal férfiak követik el. Így volt ez a történelem előtti időkben, a modernség előtti világban, és így van ez a mai kor iparosított háborúiban is. Valamennyi civilizációnak megpróbáltatás jó irányba terelni a hatalmat áhító ifjak energiáit. A nyugati világban, így Magyarországon is az oktatási rendszer időben eléggé elhúzódó módon, akár tizenkét-tizennyolc éven keresztül csiszolgatja a fiatalok személyiségét. Itthon sajnos az a helyzet, hogy életkorban előrefelé haladva a fiúk mind kisebb arányban maradnak az oktatási rendszerben. És akik még benn vannak is, tanulmányi eredményük rendszerint a lányoké alatt marad. Ha nem feltételezzük, hogy a fiúk alkalmatla­ nabbak, butábbak a lányoknál (miért tennénk ilyet?), akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az iskolarendszer a fiúkat (kimondatlanul) bünteti, és az ott uralkodó rend sokak számára nem megfelelő, nem vonzó, ezért mást választanak. Ne legyenek illúzióink: a tízen-huszonéves korukban az iskola – és ezzel a társadalmi rend – ellen forduló fiatal férfiak nagy arányban fogják a dominancia, a „szerzés”, a rendszerhez alkalmazkodó „birkák” megnyírásának útját keresni-választani. A nagy autó, nagy motor – miként régen a fegyver és ló – bizonyos tekintetben ennek az útnak a szükséges velejárói. Amikor a benzinkúton óriási fekete autóval életvitelszerűen kávézó-telefonáló-intézkedő, hatalmasra gyúrt, melegben is pufidzsekit viselő, homlokra tolt napszemüveges férfiakkal találkozom, gyakran merengek el a fiúkkal, a fiúgyermeket nevelő családokkal és az iskolákkal kapcsolatos kibeszéletlen dolgainkon. Hiszen „a fiúság lelke” nincs távolabb egy karnyújtásnál a sok – még a vályú előtti korszakot élő – tékozló fiú számára sem. Feltéve, ha a kinyújtott kar nem fenyegetően integet, hanem ölelésre tárul.  2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LAPJA

REFORMÁTUSOK

Kopogtatás nélkül Befogadni annyi, mint másoknak teret, otthont adni magunkban, belső szobánkban. A szíveslátás, az eszem-iszom csak a kezdet, az első lépés Jákób létráján, amelynek tetején ott áll az Úr. Sok vendégségben meghiúsul ez az igazi befogadás, a lélektől lélekig jutás, mert „fecseg a felszín és hallgat a mély”, vagyis nincs őszinte kommunikáció. Ilyenkor az együttlét sekélyessé válik, és a belső éhség és szomjúság megmarad. „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok” – mondja majd Jézus ama napon (Mt 25,35). Bizonyára itt nemcsak a testi szükségletekről van szó, de az emberi lélek éhségéről, szomjúságáról és hontalanságáról is. Amikor Jézus Mártánál és Máriánál vendégeskedik Betániában, Márta mindent megtesz azért, hogy Jézus éhségét és szomjúságát csillapítsa, és Máriát is szeretné bevonni ebbe a szolgálatba, ezért Krisztushoz fordul segítségért, aki így válaszol neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,41) Ezzel Jézus a spiritualitásra teszi a hangsúlyt. Mária, aki a jó részt választotta, leül Jézus lábához és hallgatja őt. Itt már a lélek éhségéről, szomjúságáról és befogadásáról van szó. Amikor Simon farizeus vendégül látta Jézust, ettek, beszélgettek, majd hirtelen elcsendesedtek. „Egy bűnös as�szony (…) olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát és megkente olajjal.” (Lk 7,37–38) Ebben a szótlan csendben minden Démoszthenésznél szebben beszélt a tett, mindaz, amit ez az asszony cselekedett: a sírása, a haja zizegése, a mozdulatainak jelbeszéde. „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” (Róm 5,20) Itt is ez történt, kiáradt a kegyelem. Jézus már nem Simon farizeus, hanem a bűnös asszony vendégeként van jelen, aki odaadó, pazarló módon gyakorolja a vendégszeretetet, pedig ő is csak vendég, a kegyelmes Isten vendége, aki újra átélheti bűnei bocsánatát. Az utolsó vacsorán igazából mindenki Isten vendége volt, Jézust is beleértve. Ebben a vendégségben is megtörténik a csoda, Isten és ember kölcsönösen befogadják egymást. Jézus itt önmagával vendégeli meg a tanítványokat, saját testével és lelkével ajándékozza meg őket. A kenyér és a bor Isten áldozatos szeretetére, életének odaszentelésére utal. Aki ebből a kenyérből eszik és ebből a borból iszik, az nemcsak vendég, de gazda is, mert a hajlékát adta, befogadta az Isten Krisztusát. „Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, / de gondold jól meg, / bántana, ha azután sokáig elkerülnél” – írja József Attila. A vendégség igazi célja, hogy ama közös spirituális térben, közelségben kiáradjon a szeretet, otthonra leljen a lélek, hogy Isten és ember találkozhasson egymással.  SIMON ISTVÁN

LXIII. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 29. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Egy lépésre a lelkészi hivatástól SIKERESEN VIZSGÁZTAK A LEENDŐ LELKIPÁSZTOROK

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Töredékek és ami mögöttük van Milyen kép kap szakrális töltetet a fotográfus szerint? Mit lát meg ebből a szemlélő, és vajon milyen többletet vesz észre az alkotó szándékán túl? Lehet-e az elmúlt pillanatokat igazán, teljes valójukban visszaidézni? Ha pedig igen, akkor át lehet-e adni azok láthatón túli valóságát? Érzékelésünk és hitünk egyaránt töredékes, mégis oly sokszor csak a magunk olvasatában vizsgáljuk az elénk kerülő dolgokat – beleértve az Istennel való kapcsolatot is. Hogyan reagálnánk, ha egyszerre egymás mellett látnánk különböző emberek lelkének, érzékelésének valamely kicsiny részletét? Mit kezdenénk azokkal, amelyekhez képtelenek vagyunk kapcsolódni? Ezekre a kérdésekre is segíthet választ adni a Fragmentum – kortárs szakrális fotográfia címmel szeptember 12-én, a budapesti Hegyvidék Galériában nyílt tárlat. 2007 óta minden év szeptemberének harmadik hetében megszervezik az Ars Sacra Fesztivált, amely a különböző művészeti ágakon keresztül ad teret a szakralitásnak. Ebbe a programsorozatba kapcsolódott be a galéria is. – A tárlat kiindulópontját egy olvasmányélmény adta – osztotta meg Körösvölgyi Zoltán kurátor a megnyitó résztvevőivel. A művészettörténész Chaim Potok amerikai író Asher Lev tehetséges, érzékeny képzőművész karakteréről szóló könyvei nyomán figyelt fel arra az ellentétre, amely a kiállítás létrejöttét is generálta, és amely egész életünket átjárja. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1Móz 1,31) – olvas-

hatjuk a Szentírásban. – Ha ez így van, mi miért nem látjuk a világot jónak? – tette fel a kérdést könyvében Chaim Potok. – A könyv szerint a művészeknek az a legfőbb feladatuk, hogy megmutassák az embereknek, hogy a világ jó, és segítsenek nekik a töredékes, tökéletlen látás mögé tekinteni. Erre kértem meg a kiállítókat – fogalmazott a kurátor. A Visky András író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója által megnyitott Fragmentum húsz hazai és nemzetközi művész – Balogh Viktória, Bánhegyesy Antal, Bíró Dávid, Olivier Christinat, Hegedűs Gyöngyi, Hirling Bálint, Pavlína Marie Kašparova, Kelemen Bíborka, Kiss Gábor, Luzsicza Fanni, Paál Gergely, Papp Ildikó, Regős Benedek, Samuel Robbins, Gianna Scavo, Szalontai Ábel, Szőcs Géza, Vadászi Zoltán, Váli Dezső, Zellei Boglárka Éva – részvételével igyekszik a fotográfia médiumából kiinduló alkotásokon keresztül megláttatni, áthidalni az emberi megismerés és emlékezés töredékességét. A megnyitón közreműködött Goda Sára hárfaművész. (Az alkotók közül előző lapszámunkban közöltünk interjút Hegedűs Gyöngyivel – a szerk.)  KOCSIS JULIANNA, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ LÁTOGATÓI INFORMÁCIÓK Az október 3-ig látogatható tárlatra a belépés ingyenes. Szeptember 27-én, pénteken 18 órakor angol nyelvű kurátori tárlatvezetésre, október 3-án, csütörtökön ugyancsak 18 órakor a kiállító művészek részvételével finisszázsra várják az érdeklődőket.

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

Eufória, Zwingli és erős asszonyok a Locarnói Filmfesztiválon Idén hetvenkettedik alkalommal változott át Locarno központi tere, a híres Piazza Grande nyolcezres nézőközönséget befogadni képes szabadtéri mozivá. A filmpremierekben, versenyprogramokban, díjátadó ünnepségekben, szabadtéri éjszakai vetítésekben, kiállításokban és alkotóműhelyekben gazdag tíz napra majdnem az egész város leopárdmintába borult. A fesztivál szinte minden szekcióprogramjában jelentős témának bizonyult a vallás, a spiritualitás, ami az ökumenikus zsűri munkáját kifejezetten izgalmassá tette. Az ökumenikus zsűri fődíját ebben az évben az anyaság kérdéseit körüljáró Hogar (Anyaotthon) nyerte el. A film Argentínában, egy olasz apácák által működtetett zárdában és anyaotthonban játszódik. Lu és Fati, a két kamaszlány terhességük révén szembesülnek az élet komolyságával. A zárdába az örökfogadalom letétele előtt álló novícia, Paola érkezik. Lu eltűnik egy napon, magára hagyva óvodáskorú kislányát, akit Paola egyre nagyobb gondoskodással vesz körül. Az apáca új, számára eddig ismeretlen érzelmeket él meg. A fiatal rendező, Maura Delpero megrázó mozgóképet tár elénk a lányanyák törékeny és kiszolgáltatott világáról, és megkapóan ábrázolja a novícia anyai szeretetének bonyolultságát. Az együtt élő és sok tekintetben egymásra utalt nők történetét egyszerre mutatja be spirituális és társadalmi drámaként. A fesztivál fődíját, az Arany Leopárdot a Vitalina Valera című portugál film nyerte, az önmagát alakító színésznő pedig a legjobb női főszereplőnek járó díjat vitte haza. A film az ökumenikus zsűri listáján is a kiemelkedő második helyen szerepelt. Vannak filmek, amelyek az emberi szenvedés, a reménytelen helyzetek, 24 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

az igazságtalan körülmények bemutatásával keltik fel a vágyat a nézőben a vallás, az isteni, a transzcendens iránt. Pedro Costa rendező filmje ilyen sorsot mutat be. Vitalina zöld-foki-szigeteki asszony, akinek évtizedeket kellett várnia arra, hogy az őt magára hagyó férje után utazhasson Lisszabonba. Végre megérkezik, de már csak három nappal a férje temetése után. A sötét jelenetek és gyönyörűen megvilágított arcok, árnyék és fény kifejező játéka segíti a nézőt abban, hogy átélje a reménytelenség és remény váltakozásának emberi drámáját. A gyászoló asszony és a férjet eltemető, gyülekezet nélküli pap közötti párbeszédek pedig a hit dialektikus jellegéről gondolkodtathatnak el. A fesztivál egyetlen magyar nyelvű filmjét a svájci filmkritikus szövetség által szervezett Kritikusok Hete programban mutatták be másik hat dokumentumfilm társaságában. Szabó Réka A létezés eufóriája című alkotása a kategória fődíját nyerte el. A rendező – aki egyszemélyben tánckoreográfus és matematikatanár – a kilencvenéves holokauszttúlélő Fahidi Évát kérte meg arra, hogy vegyen részt egy táncszínházi előadásban. Szerette volna minél többekkel megismertetni az asszony történetét, ugyanakkor lehetőséget akart adni Évának is, hogy a nála majdnem hatvan évvel fiatalabb táncosnővel, Emesével való közös munka során megküzdhessen traumáival. Ebből született a mai napig műsoron lévő Sóvirág című táncos produkció. A film a próbák intim légkörébe vonja be a nézőket, és számos kérdést feszeget múltról, veszteségről és a mégis megélt örömről. Versenyen kívül mutatták be a fesztiválon Stefan Haupt svájci filmrendező a reformátor Zwingli életét bemutató nagyjátékfilmjét. A rendezőtől megtudhattuk, hogy a filmet Budapesten is vetíteni fogják előreláthatóan ez év októberében.  RÁCSOK GABRIELLA

| EGYHÁZI ÉLET |

A siker titkát tanítják

Száz év alatt hatszorosára nőtt a fasori református oktatás: a most induló tanévet már külön, felújított épületekben kezdte a budapesti gyülekezet fenntartásában működő Csipkebokor óvoda és Julianna általános iskola. Szeptember 15-én ezért adott hálát a közösség. A Budapest-Fasori Református Egyházközségnek már száztizenegy évvel ezelőtti megalakulása óta fontos az oktatás, szinte egyszerre fogott templom és iskola építésébe – emlékeztetett az ünnepségen Somogyi Péter, a gyülekezet elnök-lelkésze. A templom mögötti egykori korcsolyapálya melegedőjét először tanoncotthonnak alakították át, később teológiai internátus működött az épületben, míg 1926-ban meg nem nyílt a gyülekezet általános iskolája, a Julianna. A kommunizmusban bezárt intézmény 1992-ben indulhatott újra egyházmegyei fenntartásban, 2004-ben kapta vissza a fasori egyházközség. A gyülekezetet látogató fiatal, kisgyermekes családok megszaporodása hívta életre a Csipkebokor óvoda ötletét, amely végül 2008 őszén indult el bérelt ingatlanban. A fasori kollégium iránti növekvő bizalom miatt hamarosan mindkét intézmény kinőtte a rendelkezésére álló helyet, az elmúlt tíz évben a gyülekezet azon dolgozott, hogy megoldást találjanak a szűkössé vált oktatási helyszínek bővítésére. A magyar államtól kapott támogatás ugyanis lehetővé tette, hogy megvásárolják a szomszédos Rottenbiller utcai ingatlant, ahol a Julianna felső tagozata egy ideje már működött, valamint azt, hogy a felszabaduló iskolaépületüket teljesen óvodává alakíthassák. Idén őszre elkészültek a munkálatok, szeptember másodikán mindkét helyszínen elkezdődött az oktatás – a Csipkebokor óvodában öt csoportban száztizenkét gyermekkel, a Julianna általános iskolában pedig nyolc évfolyamon háromszáztizenöt tanulóval. A megújult óvodaépület sószobával, a gyülekezet számára is nyitott közösségi terekkel bővült, az egyházközség udvarának egy részén pedig játszóteret alakítottak ki.  FEKE GYÖRGY, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Hálaadás az új tornateremért

Hálaadó istentiszteleten ünnepelték a hajdúböszörményi Bocskai téri gyülekezetben szeptember 8-án az egyházközség fenntartásában működő Baltazár Dezső Református Általános Iskola új tornatermének átadását. Az istentiszteleten Fekete Károly tiszántúli püspök hirdette az Igét. Az iskola 1995-ös megalapítása óta probléma volt a tornaterem hiánya. – Szinte lehetetlen volt megoldani a heti öt testnevelésóra megtartását. Rengeteg pénzbe került a terembérlés és az, hogy busszal vittük a gyerekeket a tornaórákra – idézte fel Balláné Bodai Judit intézményvezető. Több év alatt vásárolta meg az intézmény a tornaterem megépítéséhez szükséges területet, amelyet összesen öt telek összevonásával alakítottak ki. A háromszáznyolcvanmillió forintos összköltségű beruházás nagy részét az intézmény finanszírozta. – A hiányzó hatvanmillió forintot a Református Köznevelési Előfinanszírozási Alaptól kaptuk visszatérítendő előlegként, amelyet két év alatt kell visszafizetnünk – mondta az intézményvezető. A gyülekezet és az iskola vezetősége többször kereste a pályázati lehetőségeket a tornaterem megépítéséhez, ezek a kapuk azonban mindig bezárultak. Loment Péter, a gyülekezet lelkipásztora ebben is a Teremtő Isten iránymutatását és akaratát látja: – Az Úristen sokszor lezárja a könnyen járhatónak tűnő utakat, nem nyílnak meg pályázati lehetőségek. De éppen ezek a nehézségek segítenek bennünket abban, hogy jobban odafigyeljünk őrá, közösen keressük az ő akaratát, az ő megoldásait.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Roma szakkollégiumok találkozója

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Kilencedik alkalommal gyűltek össze az ország felekezeti fenntartású roma szakkollégiumainak hallgatói szeptember 14– 15-én Szolnokon, közöttük a Budapesti Református Cigány Szakkollégium, illetve a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium tanulói is. A 2011-ben alapított Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) minden szeptemberben kétnapos, kötetlen eseménnyel nyitja meg a tanévet. Balog Zoltán – még államtitkár-

ként – tevékeny szerepet játszott a KRSZH megalakításában, az idei rendezvényen pedig örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egyre több a diplomát szerző roma fiatal. Seszták István, a Hajdúdorogi Főegyházmegye helynöke imádságban kért áldást a hallgatók előtt álló tanévre, majd Kocsis Fülöp érsek-metropolita nevében köszöntötte a résztvevőket. Vecsei Miklós, a diagnózis alapú felzárkózási roma stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztos, Fixl Renáta, a Hanns Seidel Alapítvány budapesti irodájának vezetője és Schanda Anikó, a KRSZH elnöke is köszöntötte a résztvevőket. A szakkollégiumok bemutatkozó filmjeinek megtekintése után a hallgatók az esemény mottójához hűen önkéntes munkát végezhettek a helyi görögkatolikus óvodában, valamint lehetőségük nyílt véradásra is.  REFORMATUS.HU 26 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (E, D, R, M, T). 13. Vörös …, viking hajós. 14. Térképgyűjtemény. 15. Jászai Mari-díjas színésznő (Éva). 16. Gép betűi keverve. 17. Hamvaszt. 18. USA-beli falu az Indián-tó partján (SABAEL). 20. A hideg évszakban üdül. 22. Horvát falu Sziszek városától nyugatra. 23. Helyhatározórag. 24. Londoni ibolya! 26. Spanyol autóversenyző, Európa-kupa-győztes (Mikel). 28. Vitatkozik. 29. … Gardner, amerikai színésznő és énekes. 30. Dúsgazdag. 32. Kettőzve: sportfogadás. 33. A hettita Úriás felesége. 36. Folyadék. 37. Kimonó egynemű betűi. 39. Szicíliai város. 41. Aranyszemcse! 42. Hajdú-Bihar megyei település. 44. A CSOK elődje. 46. Körszelet! 47. Francia festőművész (Édouard). 49. Toldás páros betűi. 50. Belgiumi képregényrajzoló, alias Michel Ledent. 52. Hármas találat a régi lottón, névelővel. 54. Bolgár hegység. 55. Személyes névmás. 57. Német progresszív rockot játszó zenekar (ELOY). 58. Apácanővér. 59. Amerikai divattervező (Ralph). 61. Ellenzős katonai sapka. 62. Arra a helyre. 65. Tokaji Csaba. 66. Las Vegas-i kockázat! 68. Fekete kalcedon. FÜGGŐLEGES: 1. Pertu. 2. A munka régi mértékegysége. 3. Egykori vármegyénk, Liptó szlovák neve. 4. Ajka központja! 5. Amerikai humorista színész, műsorvezető (Robert Lane „Bob” SAGET). 6. Női név. 7. Norvég és litván autójelzés. 8. Jelenleg. 9. Nyílt forráskódú védelmi szoftver (OSSEC). 10. Vendégfogadásra berendezett díszes szoba. 11. Több név becézésből önállósult női név. 12. Várát Dobó István védte. 16. Az idézet második része (S, T, I, T, E). 17. Étel. 19. Déligyümölcs. 21. Magántulajdonú brazil légitársaság (ELEB). 22. Válogatott labdarúgó (Imre). 25. Aránytalanul nagy. 26. Megromló (szalonna). 27. Berlini ellentétes kötőszó! 29. Férj párja. 31. Hirtelen megérint. 34. Tellúr és kén vegyjele. 35. Népkeverék! 38. Német énekesnő, alias Gabrielle Susanne Kerner. 40. Japán kikötőváros Honsú szigetén. 43. Norvég hegyi legelő (SETER). 45. … di Jesolo, üdülőfalu Velence közelében. 48. Zsebkendőt könnyel átitat, költőiesen. 51. Bunkó. 53. … Elkabetz, Ophir-díjas izraeli színésznő, forgatókönyvíró és film­ készítő (RONIT). 54. Hangutánzó szó. 56. Szőlőinda. 58. Lett falu Auzkraukle városától délkeletre (SECE). 60. Uszkár fele! 61. … Novak, Golden Globe-díjas film­ színésznő. 63. Német névelő. 64. Max betűi keverve. 67. Kétes! 68. Puha fém. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Segíts meg bennünket szabadító – Istenünk, a te neved dicsőségéért!

| GYERMEKEKNEK |

oka is volt annak, hogy a házaknak nemigen volt ablakuk. Izraelben nyáron nagyon nagy meleg van. Az ablaktalan házak olyankor jobban tartották a hűvöset, télen pedig nem engedték be a hideget.

Házépítés  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Az utcánkban épül egy családi ház. Elég régóta építik, már vagy két éve. A bibliai időkben is ilyen sokáig épült egy ház? Közel sem. Főleg, ha hétköznapi emberek házáról beszélünk. Persze a korabeli házak nem is voltak olyan nagyok, mint a maiak. Egy átlagos ház négyöt méter széles és ugyanilyen hosszú volt. Ez ma egy nagyobb szoba vagy nappali mérete. Ám akkoriban egy ilyen házban lakott az egész család. A fiatalok ritkán mentek el másik városba lakni, ott maradtak a szülők közelében. Ezért gyakran előfordult az is, hogy egy „telekre” több ház is épült. Középen volt az udvar, és azt több kisebb családi ház vette körbe. Gondolom, az udvaron játszottak a gyerekek… Igen, de az udvar elsősorban nem játszótér volt. Az udvaron folyt a főzés, kenyérsütés, mosás, a háztartáshoz szükséges munkákat, például a fonást, szövést is ott végezték. A mesteremberek is szívesen dolgoztak a házuk udvarán vagy éppen az utcán. Már csak azért is, mert a szegényebbek házainak egészen pici ablakuk volt, sőt előfordult, hogy nem is volt egyáltalán. Akkor hogyan tudtak benne lakni? A házba szinte csak aludni jártak be. Az élet az udvaron vagy az utcán zajlott. Egyébként praktikus

De ha ilyen kicsi házban laktak, akkor hogyan fértek el? Egyáltalán, hány szobájuk volt? A mai értelemben vett szobájuk nemigen volt. A házak általában két részre oszlottak. Az ajtón belépve egy alacsonyabb részbe jutottak. Télen ott főztek, étkeztek, beszélgettek. Beljebb, a magasabb rész volt a „hálószoba”, oda terítették le az alvógyékényeket, amelyeken aludtak. A házban lakott az egész család: apa, anya, gyerekek, gyakran néhány idősebb rokon. És persze az állatok, őket – főleg télen – beengedték a házba. Jó, Borsi is bejár hozzám a lakásba, néha még velem is alszik. Persze anya azt mondja, hogy kutyának kint a helye, de másutt megengedik, hogy bent legyen a kutya vagy a macska. Nincsen ebben semmi extra. Igen, de Izraelben nem a házi kedvencekkel osztották meg a lakásukat a zsidók, hanem a háziállataikkal. Kecskét, birkát, szárnyasokat engedtek be a házba. Most te lepődtél meg, pedig ezen tényleg nincs semmi meglepő. Magyarországon is, egészen a múlt század közepéig az aprójószág gyakran bejárt a házba. Azon is elgondolkodtam, hogyan tudták megbontani a ház tetejét a férfiak, amikor azt akarták, hogy Jézus meggyógyítsa a barátjukat. Lebontották a cserepeket, vagy hogyan? Nem, cserépbontásra nem volt szükség. Az ottani házak teteje ugyanis lapos. Mifelénk azért csúcsosak a tetők, hogy az eső, a hó ne álljon meg rajtuk, és ne ázzon be a plafon. Izraelben nincs szükségük ilyenre, mert csak kevés csapadék esik. A tetőt úgy készítették el, hogy a falakra gerendákat fektettek, azokra faágakat raktak, majd az egészet agyaggal betapasztották. Az agyag megfogta azt a kis csapadékot, ami esett, de nem volt olyan kemény, mint mondjuk a cserép. Így könnyen meg lehetett bontani. 

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

TÖBB VAGY, HA ADSZ! Még október 1-jéig lehet regisztrálni az idei 72 óra kompromisszum nélkül programra. A háromnapos önkéntes ifjúsági akciót tizenkettedik alkalommal rendezi meg a református, az evangélikus és a katolikus egyház október 10. és 13. között. Egyaránt hívják a magyarországi és a határon túli magyar fiatalokat, hogy együtt tegyenek másokért, környezetükért, segítsenek ott, ahol szükség van rájuk. A szervezők a legújabb, Legyél te is a 72 óra nagykövete című akciójukkal szeretnék felhívni a figyelmet az önkéntességre, és még több fiatalt meghívni az októberi akcióra, hogy megtapasztalják a segítségnyújtás örömét és fontosságát. A #tobbvagyhaadsz és #segitsszeretettel megjelölésekkel olyan képeket, videókat, történeteket várnak a közösségi médiában, ahol a fiatalok megmutatják, mit jelent számukra az önkéntesség, miért jó másokon segíteni, és mindezt hogyan élik meg a mindennapokban. A legkreatívabb fiatal „nagykövetek” díjazásban részesülnek. További információk a 72ora.hu oldalon találhatók. ESEMÉNYEK

Szeptember 27. Pápa | A Kutatók éjszakája program keretében pénteken 18 órától a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma dísztermébe, valamint a fizikai és kémiai előadótermekbe (Március 15. tér 9.) hívják az érdeklődőket a szervezők. 18 órától Kísérletezz velünk! címmel interaktív kísérleti bemutatók lesznek a diákok közreműködésével, 19 órától Szabó Róbert, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatója tart előadást Lehet-e élet a Földön kívül? A Naprendszeren kívüli bolygók kutatása címmel, majd 20 órától a kémia–fizika show-ban Podányi Tamás és Somosi István tanárok kísérletei tekinthetők meg. Október 9. Debrecen | A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom közös szervezésében Önismeret – párkapcsolat – család cím­ mel nyilvános és ingyenes előadássorozatot tartanak szeptember 25. és december 11. között. A következő alkalommal, szerdán negyed ötkor Kathyné Mogyoróssy Anita Lelki bölcső címmel tart előadást az egyetem Kölcsey Ferenc termében (Kálvin tér 16., 239. terem) 28 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

Találkoznak a kántorok Először 2015-ben merült fel az ötlet, hogy megszólítsák és találkozásra hívják a Balaton-felvidéken élő és szolgáló kántorokat – írta szerkesztőségünknek Sipos Csaba zenetanár, balatonkenesei kántor. A találkozó célja, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és beszélgessenek a felmerülő problémákról. Bár eredetileg egyházmegyei programként hirdették meg az alkalmat, minden jelentkezést örömmel fogadtak, így az elmúlt két évben Budapestről, Kalocsáról, sőt Marosvásárhelyről is érkeztek körükbe kántorok. A találkozó szakmai vezetésére a kezdetektől Szabó Balázs zenetörténészt, a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának egyetemi docensét, a székesfehérvári Budai úti református templom kántorát kérték fel. Az utóbbi két évben az új református énekeskönyvvel kapcsolatos fejlemények, illetve kérdések is terítékre kerültek a már megszokott előadások, szakmai beszélgetések és gyakorlati foglalkozások mellett. A 2015-ös, majd a 2016-os találkozó után 2017 nyarán Balatonkenesén már háromnapos zeneelméleti kurzusra gyűltek össze, amelyet Gárdonyi Zsolt zeneszerző-orgonaművész professzor tartott. A kurzus éve után 2018-ban létrejött a harmadik, majd ez év augusztusának végén a negyedik összejövetel, ismét Balatonkenesén, de már tervezik a jövő évi találkozót is, amelyre várják az érdeklődő kántorokat. A találkozó létrejöttét minden évben a Veszprémi Református Egyházmegye, valamint az egyházmegye orgonaalapja támogatja. 

A HÉT KÉPE

Időnként bizony jólesik egy-egy könnyedebb, játékosabb együttlét – ilyen volt a veresegyházi egyházmegyei családi nap is.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| EGYHÁZI ÉLET |

Tanévnyitó a pápai teológián Az állandóság Jézus Krisztusban lett nyilvánvaló számunkra, és az Egyháznak is ez az állandóság az alapja – mondta Köntös László főjegyző, gyűjteményi igazgató a Pápai Református Teológiai Akadémia (PRTA) szeptember 8-i tanévnyitó közgyűlésén a pápai református Ótemplomban. Az igehirdető szerint az utóbbi évtizedekben még gyorsabban alakul át mindaz, amit stabilnak hittünk: az időtállónak vélt értékek és mértékek is megrendültek, a nyugati keresztyénség hanyatlásnak indult. – Itt nincs más tájékozódási pont, csak Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ezzel azt mondjuk ki, hogy nem mérhetjük életünket a korszellemhez, a változó divathoz, a trendi erkölcsi normákhoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy homokba dugjuk a fejünket, de nem az a kérdés, hogy az egyház hogyan teheti magát divatossá, hogy megfeleljen korunk elvárásainak, hanem az, miként lehetne a Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett állandóság jele az idő fogságába zárt világban – fogalmazott Köntös László. Hozzátette: nincsen ennél nagyobb ígéret és vigasztalás. – Nem kell beleragadnunk az ittbe és a mostba, követjük őseink hitét, akik Isten Igéjét hirdették nekünk. Ez a folytonosság ellenáll az időnek, a korszellemnek. Vannak örök igazságok, és ezekről bizonyságot kell tennünk. Erre hívott el minket a mi Urunk Istenünk – zárta gondolatait. Németh Tamás rektor tanévnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a teológia szilárdsága és rugalmassága együtt biztosítja az építmény időtállóságát. Utóbbira példa, hogy egyéni tanrendet is lehetővé tesznek a hallgatók számára, hiszen nem csupán fiatalok iratkoznak be a PRTA-ra. Sokan már valamely megszerzett diploma és karrier kapcsán döbbennek rá, hogy más utat kell járniuk. Orvos és jogász is van a hallgatók között – van, aki havonta egy hetet tölt Pápán, akkor próbálja összegyűjteni azt a tudásanyagot, amivel otthon, Miskolcon aztán tovább foglalkozik. A nyelvtanulásban jól működik a távoktatás, az internet adta lehetőségeket is kihasználják a professzorok a feladatmegoldásban. A PRTA-nak közel nyolcvan hallgatója van, tizenhét elsőéves nyert felvételt a 2019–2020-as tanévre. A megnyitón elhangzott, hogy saját forrásból sikerült korszerűsíteni a fűtési rendszert és a hangosítást is, valamint folyamatos a nyílászárók cseréje az épület udvar felőli részén. A rektor elmondta, hogy az új tanévben lesznek új munkatársai az intézménynek, valamint hogy a nemzeti felsőoktatási ösztöndíjra felterjesztett PRTA-hallgató Strifler Zoltánné. Az elsőévesek esküje után Németh Tamás celldömölki lelkipásztor mondott zárszót.  MUNKATÁRSUNKTÓL

TŐKÉS-DÍJAT KAPOTT BALOG ZOLTÁN

Balog Zoltán református lelkész, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke, az emberierőforrások korábbi minisztere kapta idén a Tőkés-díjat. Az elismerést az ünnepi istentisztelettel egybekötött nyilvános kuratóriumi ülésen adták át szeptember 22-én a kisvárdai református templomban. Balog Zoltánt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter méltatta, kiemelve a lelkész-politikus elkötelezettségét a polgári oldal és demokrácia iránt. Tőkés Lászlóról Gulyás Gergely azt mondta, 1989-ben az akkori református papnak a diktatúrával szembeni bátor kiállása ledöntötte a „hallgatás falát”. Mindaz, ami akkor Temesváron történt, egy nemzedék számára jelentette a szabadságot. A Tőkés László református püspök nevét viselő alapítványt 1989-ben alapították, a szervezet célja, hogy elismerje azokat, akik tudományos, művészeti, politikai, vallási területen végzett munkájukkal vagy humanitárius cselekedeteikkel sokat tettek a magyar nemzet fejlődéséért. A Tőkés-díjat eddig olyan ismert művészek, egyházi és világi személyek kapták meg, mint Sára Sándor, a közelmúltban elhunyt operatőr-filmrendező, Tempfli József római katolikus püspök, Szörényi Levente zeneszerző, Nemeskürty István és Szabó Magda író, Makovecz Imre építész és Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök.  FORRÁS: MTI, FOTÓ: BALÁZS ATTILA

2019. szeptember 29.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Nagy Norbert Levente kolozsvári beosztott lelkipásztort kérdeztük.

1

Hogyan telnek mindennapjai a gyülekezetben? Mozgalmas itt az élet: két helyen tartunk istentiszteletet, a Farkas utcai és a Györgyfalvi úti templomban, emellett minden vasárnap az egyházközség területén levő idősotthonban is szolgálunk. Ezt kiegészítik a gyülekezeti alkalmaink, áhítatok, a templomban szervezett események, illetve az irodai szolgálat. Én az ifjúsággal foglalkozom. Az elmúlt évben ifjúsági istentiszteletet, kolozsvári ifis találkozót szerveztünk, táborban voltunk, rockoperát tanultunk meg és adtunk elő.

kel, hiszen csupán egy évet töltöttem a belvárosi gyülekezetben, mára érett meg igazán a kapcsolatom a hívekkel, ifisekkel, és ez most megszakad. De örömmel, kíváncsian várom, és úgy érzem, tetszeni fog. A falusi élet nem ijeszt meg, sőt nagyon szeretem, hiszen falun nőttem fel, ezért várom is, hogy nyugodtabb, csendesebb környezetbe kerüljek a város nyüzsgése után. Önálló lelkészként talpraesettnek kell lenni, kicsit mindenhez kell érteni, de közben be kell látni, ha valamiben nem vagyok kompetens. Nem szégyen a gyülekezeti tagok előtt vállalni, hogy a lelkész sem tökéletes, nem tudja mindenre a választ.

4

Nagy Norbert Levente nyolc éve él Kolozsváron. Hat év teológiai képzés után került a felsővárosi, illetve a belvárosi gyülekezetbe. Hamarosan a Maros megyei Bede és Szentháromság gyülekezeteiben kezdi szolgálatát. Emberszerető és igaz barát a környezetében élők szerint, akiknek mindig tartogat egy-egy mosolyt.

2

A szabadidejében mivel foglalkozik szívesen? Nagyon szeretek fotózni, de nem vagyok szakértő, hobbiként tekintek rá. Emellett néptáncoktatásra, táncházba is járok. A szívem csücske továbbra is a szülőfalum, Vajdaszentivány hagyományos táncai maradnak, de mindig szívesen ismerkedem más régiók hagyományaival. Igyekszem tartani a kapcsolatot a barátaimmal, szolgatársaimmal, munkatársaimmal, a gyülekezeti tagokkal, és szívesen veszek részt a kolozsvári eseményeken, kulturális rendezvényeken, az ifiseink koncertjein.

3

A nagyvárosi élet után hogyan tekint a közelgő vidéki szolgálatra? Izgatottan várom, de kissé ambivalens érzések30 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 29.

Mit érez a hivatása legfontosabb részének? Azt, hogy szolgálhatom Istent az emberek, a gyülekezet érdekében. Igyekszem úgy készülni és úgy szolgálni, hogy az számomra is lelki feltöltekezés legyen. A gyülekezeti tagok visszajelzései sokat számítanak, akár a kritikát is nyitottan fogadom, ha jóindulatból ered, emellett egy-egy ige is sokszor nagy erőforrás lehet. Például a Fil 4,13 ige még iskolásként, a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban került közel hozzám, illetve a ballagásunkon az Ézs 40,31 verssel búcsúztattak, amely azóta is közel áll a szívemhez: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

5

Milyen tervekkel tekint a jövőbe? Falusi gyülekezetben szeretnék szolgálni, lehetőleg város közelében a családom miatt, de szívesen lennék iskolalelkész is. Többek között ezért szereztem diplomát valláspedagógiából, illetve idén beiratkoztam pasztorálpszichológia szakra a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Úgy érzem, hogy hasznos lesz, kiegészítheti lelkészi szolgálatomat, és remek tanároktól tanulhatok. Mindig bennem volt, gyerekkorom óta, hogy lelkész szeretnék lenni, középiskolában pedig a tanári pálya és a tánckoreográfia is vonzott. Hátha sikerül mindezt ötvözni egy gyümölcsöző szolgálatban.  BEREKMÉRI GABRIELLA