Reformátusok Lapja 2019/36. szám by Reformátusok Lapja

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 8. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

A csoda Isten ajándéka BALOG ZOLTÁN: 1956 SZABADSÁGVÁGYA 1989-BEN SZÜLETETT ÚJJÁ

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Úr Isten, aki kívánságot, igyekezetet és akaratot adtál nekem a jóra, adj képességet is annak véghezvitelére. Erősítsd bennem az újjászületett részt, hogy kegyelmed által a bűnt, egyiket a másik után meggyőzhessem, a vétkes indulatokat és kívánságokat megzabolázhassam, megfojthassam, rajta uralkodhassam és keresztyénségemet naponta tökéletesebbé és valóságosabbá tehessem.  SZIKSZAI GYÖRGY (1738–1803)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. Szabadidejükből is tizedet adnak | A Diakóniai Hetek önkénteseiről az alapító Szűcs M. Sándor beszélt lapunknak

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Hol a határ? | Kovács Mihály vezércikke

AKTUÁLIS

8. „Ilyen kapuk kellenek” | Kárpát-medencei tanévnyitót tartottak Pécsett

INTERJÚ

12. A csoda Isten ajándéka | Portrébeszélgetés Balog Zoltánnal a páneurópai piknik évfordulóján

REFORMÁTUS ÉLET

16. Éteri szolgálatra készülnek Polgárdiban | Riport a következő rádiós istentisztelet helyszínéről

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Nemzet | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. A megkapott gondolat | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája

EGYHÁZI ÉLET

23. A semlegesség a legborzasztóbb homogenitás | Visszatekintés a Reformátusok Szárszói Konferenciájára

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Langschadl István, a felvidéki Kiskövesd lelkipásztora válaszolt kérdéseinkre 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

IX. 8. VASÁRNAP

IX. 9. HÉTFŐ

IX. 10. KEDD

IX. 11. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(11) „Ezek nemesebb lelkűek voltak…” (ApCsel 17,10–15) Béreában nemesebb lelkű embereket találtak. Isten kegyelmének általános ajándéka az, amit itt az ige nemes léleknek nevez, de nevezhetjük ezt akár intelligenciának, érzékenységnek, fogékonyságnak is. Fontos ajándéka ez az Úrnak, mert ha az okossághoz, a tehetséghez nem társul ez a nemesebb lélek, az illetőből csak zseniális gazember lehet. Ahol Isten nemesebb lelkűvé formáló kegyelmi ajándéka hiányzik valamely közösség vagy kultúra életéből, ott sok elfojtott sóhaj és szenvedés lüktet a felszín alatt. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy ahol az élő Isten úrrá lesz az emberi élet felett, ott nemesedik az ember lelke, élete, gondolkodása, viszonya a másikhoz. Fel sem fogjuk, hogy kultúránk keresztyén gyökerekből táplálkozó gyümölcse – valójában az Isten ajándéka – az a jogi keretekbe is foglalt nemeslelkűség, amely egy határon túl nem engedi a másikat letaroló durvaságot és agresszivitást. A nemes lélek azonban még nem hívő lélek. A hit az Isten kegyelmének különös ajándéka. A hit bizonyosság, amely egy ponton túl nem kérdez, hanem ráhagyatkozik az Úr kegyelmére. Pont annyi a különbség a kutatás és a hit között, noha mindegyikhez kell az Isten által kiformált nemes lélek, mint amikor Péter és János versenyt futott az üres sír felé. János előbb ért oda, de előreengedte az idősebb Pétert, aki belépett a sírba, és teoretikusan (ez a görög kifejezés szerepel itt) mindent megvizsgált ott. János pedig belépett, látott és hitt (Jn 20,4–8). 2Krón 19  139. zsoltár (21) „…egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újságot mondjanak vagy halljanak.” (ApCsel 17,16–21) Itt, Athénban látjuk, mit eredményez az, amikor az okos, tehetséges, gondolkodó elme nem párosul az Istentől való nemeslelkűség, majd a hit adományával. Ennek a jelenségnek legenyhébb változata az, amikor egyébbel sem töltjük az időnket, mint filozofálunk, mindenre nyitottan és mindent kritizálva vitatkozunk, csak úgy önmagáért a vitáért. Az okos, gondolkodó ember vitájának flegmatikussága a nemeslelkű ember számára fárasztó. A hívő ember pedig egy határon túl nem is vesz részt ebben. Ki a fecsegő: Pál vagy ezek az athéniak (18)? Ezen a ponton az élő Isten által nemessé formált lelkű ember inkább megy, és felássa a kertet. Valóban, ez sokkal többet ér! A hívő ember pontosan tudja az Úrra ráhagyatkozó hit, az értelmes gondolkodás és a kétkezi munka arányát e földi élet színterén. 2Krón 20  272. dicséret (31) „…feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,22–34) Pál athéni beszédéből kiderül, hogy az apostol pontosan tudta, hol van, kiknek beszél, tökéletesen ismerte a görög vallást, gondolkodást, filozófiát, ottani költők műveiből idézett. Pál tisztában volt azzal a kultúrával, ahol megszólalt (17,1–28). Ez az ismeret azonban csak eszközzé lett az igehirdetésében, mint a repülő számára a kifutópálya, de semmit nem változtatott az evangélium üzenetén. Ő Athénban is a feltámadott Jézus Krisztusról beszélt (31). Sőt, az apostol a bevezető után prófétai bátorsággal rámutatott a görögök vallásosságának fogyatékosságaira, hitük tudatlanságára és ítéletes voltára is (29–31). Az athéni beszédből kiderül, hogy figyelembe kell venni az igehallgatót, annak szituációját, hogy eljusson hozzá az üzenet, esélye legyen megérteni azt. De a megértés nem egyenlő a hittel. Lám, amint Pál Jézus Krisztus feltámadásához, éppen a lényeghez ért, azonnal le is állították (32–34). A ma emberéhez is sokféle okos módszerrel közeledhetünk, de többnyire pont itt engedik el a kezünket. Olyan ez, mint amikor a gép felemelkedik a kifutópályáról, szépen startol, de emelkedés közben, még a szárnyalás előtt lezuhan. 2Krón 21  208. dicséret (10) „…nekem sok népem van ebben a városban...” (ApCsel 18,1–17) Korinthus az ókor modern városa, hiszen itt „minden van”, szabadon, együtt, sokféle nép közösségében: hatalom, pénz, erőszak, de jogi szabályozás is, vallások sokasága, misztika, babona, züllöttség, dúsgazdagok, nyomorgó szegények és számtalan rabszolga. Lehet itt remény, lehet bármit is hirdetni, ami nem egy lesz a megszámlálhatatlanul sok között? Pál apostolt biztatja az Úr, hogy ne féljen ebben a városban, mert ő vele van, és neki sok népe van itt. Az Úr látja, amit mi nem; ismeri azokat, akiknek mi esélyt sem adnánk (10; 12–17). Mi a sok? Ez nem számok függvénye. Pont annyian hittek ebben a sokszínű, nagy városban, amennyi elég volt ahhoz, hogy Pál kitartson másfél évig (11), és hirdesse az Igét, bizonyságot tegyen Jézus

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 8.

| AZ IGE MELLETT |

Krisztusról (5). Sokat kaptunk mi is az Úrtól. Sokat bízott ránk. Vegyük észre ezt! És ne felejtsük el: Istennek sokkal több népe van a városunkban, mint amit mi testi szemeinkkel látunk, vagy okos teológiánkkal meghatározunk. 2Krón 22  120. zsoltár (21) „Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja.” (ApCsel 18,18–23) Pál itt leírt útvonala a második missziói út végét, majd a harmadik út kezdetét jelzi tömören (18–23). Több ezer kilométer az akkori viszonyok között, 52–53-ban, gondozva a már növekedő gyülekezeteket, és felkeresve az Isten által elkészített új életeket. Az efézusiak kérték Pált, hogy maradjon ott (20), de az apostol ezt az Úr akaratára bízta, és most ment tovább (21). Otthagyta azonban Akvilát és Priszcillát, mint hitbéli háttérmunkásait, azzal a reménységgel, hogy az Úr még visszaengedi ide (26). Pontosan ez a szolgálatunk lényege: üdvbizonyossággal, tehát mindenkor reménységgel és örömmel tenni a dolgunkat, Isten akaratára bízni minden eseményt és eredményt, megbízható háttérmunkások és nem életveszélyes vetélytársak között munkálkodva; valamint komoly, láthatóan is kegyes felelősséggel hirdetni az Urat mindenhol, zsidóknak és görögöknek egyaránt (1Kor 9,20–22). Pál – itt szűkszavúan említett – fogadalmáról (18) hosszú oldalakat írtak már, de a lényege csakis ez: az üdvbizonyosságból fakadó reményteli hit és szolgálat minden nép között az ő számukra is látható és hiteles módon jelenik meg. 2Krón 23  270. dicséret (26) „…még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.” (ApCsel 18,24–28) Apollós nagy tudású alexandriai zsidó ember volt, aki ismerte az Úr útját, ismerte az Írásokat, de nagy hellén műveltsége is volt: ékesszóló, karizmatikus ember, aki lenyűgözően és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket (24–25). Csakhogy Apollósban volt még fogyatkozás hitbéli értelemben: mert más helyesen és pontosan tudni valamit, és más abból részesülni, abban élni (25–26). Egészen más tudni és elmondani azt, hogy milyen finom egy-egy étel, és egészen más örvendező hálaadással megenni azt. Apollóst nem a tudományban kellett segíteni, hanem a hitben. A hitet Isten adja, de emberi eszközei készítik elő annak keretét. Áldottak legyenek azok, akik a mi életünkben ezt előkészíthették, mindenekelőtt pedig áldott legyen az Isten a hitért (Ef 1,3)! Apollós úgy volt nagy tudású, hogy hagyta magát tanítani (26–27). Ez már önmagában a Szentlélek csodája, nagy ritkaság. Mindenki olyan okos közöttünk! Apollóst akkor vette igazán kézbe az Úr, és részesítette kegyelméből, amikor hagyta magát, hogy Akvilla és Priszcilla még alaposabban megmagyarázzák neki az Isten útját, eközben pedig az Úr munkálkodott (27–28). 2Krón 24  163. dicséret (2) „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” (ApCsel 19,1–7) A hit a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit: bűnbocsánat, új élet, örök élet, megváltás, végső, maradéktalan megoldás, üdvösség. Ezeket csakis az Úr adhatja nekünk. A Szentlélek által lesz miénk Isten üdvözítő ajándéka, amelyet hittel ragadhatunk meg. Ennek a bizonyosságnak a gazdagságával élünk, az „elég” (2Kor 12,9), a „betelt”, a bővelkedő ember gazdagságával (Fil 4,18). Pontosan ez a különbség Keresztelő János keresztsége (3) és a Jézus Krisztusban megpecsételt keresztség között: az egyik tud mindent, és várja a beteljesedést, a másik pedig már részesült ebben a beteljesedésben a Szentlélek által. Pál erre a lényegi különbségre kérdezett rá az efézusi tanítványok kapcsán: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” (2–3) Pál ezután tanította őket, rámutatva arra a Jézus Krisztusra, akinek jövetelét Keresztelő János előkészítette (4). Pál ezután imádkozott értük, imádkozott hitért (5–6). Akit vártunk, az már eljött, itt van, a Szentlélek által pedig ez a bizonyosság elevenné lesz bennünk. A Lélek ajándékának járulékos jelei lehetnek más egyebek, mint itt is a nyelveken szólás, prófétálás (6), de a Szentlélek lényegi ajándéka az üdvözítő Jézus Krisztusba vetett hit, az ő kegyelméből való élet. 2Krón 25  38. zsoltár

IX. 12. CSÜTÖRTÖK

IX. 13. PÉNTEK

IX. 14. SZOMBAT

2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

adatunk. Kóbor nevezetessége a szász mintára épült, erődfallal körbevett református templom. Az épület azonban rossz állapotban van. Most szebbé tettük a környezetét: megtisztítottuk a lépcsőket, cserjéket vágtunk ki, fákat gallyaztunk. Így kibukkantak a várfalak, sőt az úgynevezett szalonnabástya is megközelíthető lett – a helyiek egykor ide akasztották a szalonnáikat. A gyülekezet abban bízik, hogy külső támogatással hamarosan fel tudják újítani a templomot. Legfiatalabb önkéntesünk a kóbori gyülekezetből Szilágyi Róbert lelkész volt, aki mindennap segítette a munkánkat. A közösség létszáma hetven fő, akik átlagéletkora jóval ötven év fölött van. A gyülekezet tagjai közül két hetven év feletti férfi segített nekünk, a nők pedig főztek.

Szabadidejükből is tizedet adnak Olyan erdélyi gyülekezeteknek segítenek éveken át fizikai munkával és élelmiszer adománnyal a Diakóniai Hetek önkéntesei, HEGEDŰS akikről sokan már megfeledkeztek. Alulról MÁRK építkező kezdeményezésről van szó, amelyet a református egyházból támogatnak. Már több mint négyezer-négyszáz óra önkéntes munkát végeztek el. Szűcs M. Sándor vallástanárral, a Diakóniai Hetek alapítójával beszélgettünk. A Diakóniai Hetek összetett segítő modell. Miből áll a program? A Diakóniai Hetek hároméves periódusú, önkéntes kezdeményezés. Holland minta alapján dolgoztam ki a részleteket. Három éven keresztül segítünk egy-egy erdélyi magyar református gyülekezetnek, amelyet lelkészi segítséggel választunk ki. Itt nyaranta önkéntes fizikai munkát végzünk: a templomban, a parókián, a temetőben vagy akár a gyülekezeti tagok házainál – ahol szükség van rá. Télen ugyanebbe a közösségbe viszünk élelmiszeradományt. Így egy-egy gyülekezetbe ös�szesen kilenc alkalommal jutunk el. Mindemellett telente mosószeradományt viszünk a Kőhalmi Református Szórvány Diákotthonba, ahol főleg magyar fiatalok élnek és tanulnak, de vannak köztük cigány és román gyermekek is. Tavaly csaknem egy mázsa tisztítószert adtunk át. Idén nyáron hol jártak? Most második nyári hetünkre tértünk vissza a Brassó megyei Kóborra. Már ismerősként fogadtak bennünket, bőven volt fel6

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 8.

Ezek szerint cél az, hogy közösen dolgozzanak a helyi gyülekezet tagjaival? Igen, jó, ha össze tudunk dolgozni négy-öt napon keresztül, amennyit a kijelölt munka igényel. Utána pedig szeretünk együtt kirándulni a közösség tagjaival. Ez is része a programunknak, habár Kóbor esetében elmaradt, mert a helyiek szavajárása szerint „dologidő” volt az állattartás, földművelés miatt. A közös lelki életet is fontosnak tartjuk, így reggelente a gyülekezet lelkésze, esténként pedig én tartottam áhítatot, vasárnap pedig együtt vettünk részt az istentiszteleten. Miért vállalják mindezt? Nekem fontos, hogy mindenből odaadjam a tizedemet az Úrnak, így kerestem a lehetőséget arra, hogy a szabadidőm egy részét is felajánljam Isten ügyének. Kapnak valakitől támogatást? A Nagykunsági Református Egyházmegye és a holland MeHoRo Alapítvány minden évben több tízezer forinttal támogatja a Diakóniai Heteket. Másoktól is kaptunk kisebb adományokat: van, aki a benzinköltségbe száll be, más az élelmiszeradományokhoz járul hozzá. Azok is támogatják az utakat, akik korábban csapattagok voltak, de már nem tudnak velünk jönni. Későbbi útjainkhoz várjuk önkéntesek csatlakozását.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD ÖTSZÁZÖTVEN MUNKANAPNYI ÖNKÉNTESSÉG Több mint négyezer-négyszáz órát – azaz együttesen több mint ötszázötven munkanapot – töltöttek önkéntes diakóniai munkával a közösség tagjai. Az általuk összegyűjtött és kiosztott adományok összértéke meghaladja a kilencszázezer forintot. Mindehhez hetvenkét támogatójuk volt – olvasható a közösség honlapján, a www.adna.zsoltar. hu portálon.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Hol a határ? A szerző nyugalmazott esperes

Egyik kedves ismerősöm – aki 1956-ban ment el Magyarországról – beszélte el nekem egyik látogatása alkalmával, milyen nehéz volt elhagynia kis hazánkat. Amikor elindult, az egyik legnagyobb gondja az volt, hogyan jut át a határon a forradalom utáni zavaros időkben. Egy jó tanácsnak engedve barátjával nekivágtak a nyugati határnak az éj leple alatt. Megláttak a távolban egy kis házat, ahonnan fény szűrődött ki, de nem tudták, hogy az már a határ túloldala-e. Amikor odaértek, kopogtak az ablakon, és azt kérdezték: „Ez már Ausztria?” Megkönnyebbültek az igenlő választól.

„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük…” (Mt 7,12) A határ hétköznapi életünk része is. Noha bizonyos országokba utazva ma már könnyebben át lehet jutni a határon, mégis „szoríthat a határidő” teendőink során, „határesetekben” kell dönteni néha, „csodával határos esetekről” is tudunk, és néha „el kell határolódnunk valakitől vagy valamitől”, akármilyen kellemetlen is. A természetes határokat – mint amilyenek a folyók, tengerek, hegyvonulatok – a természet szabja meg, de vannak mesterséges határok is, amelyeket az ember jelöl ki. A természetes határok állandóak, a mesterséges határok azonban – a történelem tanúsága szerint is – változhatnak. A szomszédos országok súrlódásainak vannak kitéve, mert az országhatárok sokszor nem veszik figyelembe a nyelvi-nemzeti különbözőségeket. A határok azonban másfajta értelemben is az életünk részei. A társas érintkezés, közösségi viselkedés sem képzelhető el határok nélkül. Ezek túllépése, önhatalmú megváltoztatása nemcsak az illetlenség, modortalanság benyomását kelti, hanem sokszor a büntethetőség kategóriájába is kerülhet. Ez a fajta túllépés már nem szabadság, hanem szabadosság. Vannak emberek, akik azt vallják, hogy nem számít életükben a tradíció, szokásrend, én (vagy egy szűk közösség) szabom meg életem normáit. Az ilyen ember jeligéje: megoldom az életemet magam is.

A keresztyén ember életében a határ nem elsősorban politikai, közigazgatási kategória, hanem élete új és óemberének megtérés általi választóvonala, az egykor és most érintkezési pontja. Annak tudata, hogy a világ teremtésekor Isten volt az, aki elhatárolta a világosságot a sötétségtől, ő tette Földünket az égitestek közül az ember egyedüli lakhelyévé. A történelem megpróbáltatásai közepette sokszor a reménytelenből is tudott kiutat kínálni, és az emberi együttélés legalapvetőbb feltételét adta akkor, amikor a Tízparancsolat által megszabta az emberi magatartás normáit. A parancsolat más, mint a parancs, amely általában „csak egyszeri cselekvésre vonatkozik, a parancsolat viszont tartós érvényű. Korlátokat állít fel, ezért lényege szerint tilalom…” (Bibliai Lexikon) A parancsolat feltétel nélküli, szemben az ember alkotta törvényekkel, amely esetekben gondolkozik. Eredete és megfogalmazása Istentől való (2Móz 19,20). A Tízparancsolatból azonban az idők folyamán törvény lett az ószövetségi nép életében. A törvénynek pedig megvan az a kísértése, hogy sokféle módon torzulhat, és az eredeti szándékhoz annak ember szerinti értelmezése társul. A törvénynek eme könnyen félrevezető értelmezését terelte helyes irányba Jézus, amikor annak betöltését a szeretetben határozta meg. Nemcsak úgy, hogy Isten szeretete őbenne testesült meg, hanem abban is, hogy nekünk is szeretnünk kell a másik embert. Ezt foglalta bele az „aranyszabályba”, amikor a hegyi beszédben így szólt: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük…” (Mt 7,12) Ez a szeretet – ha őszinte – magában foglalja többek között a segítésre, szolgálatra és megbocsátásra való készséget, egyben válasz Isten irántunk megnyilvánult szeretetére. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség többé törvénykönyvre, bíróságra, hogy felesleges a jog. Vannak esetek, amikor súlyos törvénysértéseket, erőszakos bűntetteket – épp a másik ember testi épségének megóvása érdekében – a törvényre hivatkozással meg kell büntetni, de ennek nem szabad kitörölnie belőlünk a másik emberen segítés készségét. Vezessen ebben továbbra is Isten Igéje: „aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1Jn 4,21)  2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

„Ilyen kapuk kellenek” A Magyarországi Református Egyház (MRE) több mint másfél évtizede rendezi meg köznevelési intézményeinek közös tanévnyitóját, amelyet 2010 óta a KárKOCSIS JULIANNA pát-medence református oktatási intézményeivel együtt tartanak meg, és amelynek minden esztendőben más-más egyháztest intézménye a házigazdája. Augusztus 31-én a Pécsi Református Kollégium adott otthont a rendezvénynek, amelyen új általános iskolai épületet is avattak. A 16. századi gyökerekkel rendelkező, 2016-ban százéves jubileumát ünneplő, a kommunista diktatúra kényszerszünete után 1992-ben újraindult pécsi református iskolaközpontban közel ezeregyszáz diákot nevelnek. Egymás bátorítása és a hálaadás mellett ebben az esztendőben örömteli esemén�nyel egészült ki a program: a vendéglátó intézmény új általános iskolai épülettel bővült. A régi álom megvalósulása feletti örömöt a pécsiek megosztották kollégáikkal, és az épület felavatását a tanévnyitóval, illetve a Kárpát-medencei iskolák látogatásával kapcsolták össze.

KONCENTRÁLNI A LÉNYEGET – Mitől jó a református iskola? Attól, hogy koncentráltan megjeleníti a lényeget – mutatott rá Bogárdi Szabó István. Az MRE Zsinatának lelkészi elnöke a 2019/2020-as tanévet megnyitó 8

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 8.

ünnepi istentiszteleten az ApCsel 15,7–11 alapján hirdette Isten szavát a Kollégium sportcsarnokában. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Péter apostolnak az üdvösség útjáról szóló vitában elmondott állásfoglalása alapján hangsúlyozta: a hagyományokat nem eldobni, hanem koncentrálni kell. Ez pedig kiemelkedően fontos a következő nemzedéket nevelő intézmények esetében. Így gondolja ezt a Pécsi Református Kollégium főigazgatója is, aki szerint a minket körülvevő szimbólumokban, jelképekben is a lényeg koncentrálódik. – Ilyen szimbólum az, hogy együtt vagyunk, hiszen ez a korábban széttört részek ös�szerakását jelenti – utalt Kádár Péter az idén tízéves magyar református egységre. – Olyan gyülekezés ez, amely egyben hitvallástétel is: hűségeskü az uralkodó tiszteletére. Mi, keresztyének Krisztus Király zászlaja alá gyűltünk – fogalmazott az intézményvezető. Hozzátette: hálásak azért, hogy ebben az esztendőben ők láthatták vendégül az iskolákat. A Baranyai Református Egyházmegyét képviselve Győrfi Bálint szólt az egybegyűltekhez. Az esperes hangsúlyozta: folyamatosan tapasztalják Isten megtartó kegyelmét, iskoláik évről évre épülnek, bővülnek. Hangsúlyozta: büszkék diákjaikra, elért eredményeikre. – Ugyanakkor kívánom mindnyájunknak, hogy a minőségi oktatásra törekvés mellett találjuk meg az utat a gyermekekhez, munkatársainkhoz, tudjunk önmagunkon túl Jézusra mutatva hiteles keresztyének lenni – buzdított Győrfi Bálint.

| AKTUÁLIS |

Pál, hozzátéve, hogy a közéleti elkötelezettség mindannyiunkra vonatkozik. – A mi felfogásunk szerint a keresztyén hit és a tudás jól megférnek egymással. Sőt azt is valljuk, hogy a tudás felelősséggel is jár. Mi azt várjuk neveltjeinktől, hogy a megszerzett tudást ne csupán saját javukra, hanem eközben a család, az egyház és a nemzet érdekében is igyekezzenek használni – összegezte a főgondnok.

AHONNAN A DIÁKOK VONAKODVA MENNEK HAZA Az egyházi méltóságokat követően Hoppál Péter idézte fel a Pécsi Református Kollégium múltját. Pécs országgyűlési képviselője, egyben az iskola igazgatótanácsának elnöke ar-

ELISMERÉS A SZOLGÁLATÉRT

TÖBBEN VÁLASZTANAK REFORMÁTUS ISKOLÁT „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet” – a 121. zsoltár első két versével foglalta össze a következő tanévre készülés lényegét Huszár Pál dunántúli főgondnok a tanévet megnyitó beszédében. A Zsinat világi elnöke szerint a tanárok és a diákok közös erőfeszítésén és együttműködésén múlik, sikerül-e megfelelően elsajátítani az egyes tantárgyakat, és ezért mindkét félnek becsületesen meg kell küzdenie. – Megnyugtató, hogy ebben mindannyian megkaphatjuk a Mindenható segítségét – biztatott Huszár Pál. A főgondnok szerint örvendetes jelenség, hogy hazánkban egyre több szülő dönt úgy, egyházi iskolába íratja be gyermekét – a református iskolások száma is növekszik. Huszár Pál szerint ennek oka, hogy a szülők látják: csemetéik megkapják azt a tudást, amelyet az állami iskolákban is, ugyanakkor a református intézményekben neveltetésben, lelkiekben többletet kapnak. – Iskoláink olyan ifjakat bocsátanak ki, akik tanulmányaik befejeztével keresztyén egyházunknak és magyar nemzetünknek példás hűségű, hasznos tagjai lesznek. Református keresztyén neveltetésünknek is része van abban, hogy református hittestvéreink jelentős szerepet vállalnak és töltenek be országunk közéletében – hangsúlyozta Huszár

A tanévnyitón adták át a Makkai Sándordíjat, amelyet a református nevelési eszményeknek a mindennapi gyakorlatba való átültetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett magyarországi és határon túli pedagógusok elismerésére alapított egyházunk Zsinata. A díjat 2019-ben Bene Andrásné Péntek Erika, a Szentendrei Református Óvoda első intézményvezetője, Füzér István, a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium pedagógusa, valamint Nagy Lajos, a kárpátaljai Péterfalvi Református Líceum tanára kapta.

ról szólt, hogy Trianon miatt a mai határon innen és túl fekvő Baranya útjai elváltak bár, de még a háború éveiben, arra válaszul alapította az akkor még egységes Baranyai Egyházmegye a mostani iskola jogelődjét. A rendszerváltozást követően újraalapított intézmény azóta mindkét Baranya, így a ma Horvátországhoz tartozó települések magyar diákjai számára is otthonul szolgál – hangsúlyozta. Az ünnepségen részt vett Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is, aki méltatta az egyházak, azon belül is a református egyház oktatásban betöltött szerepét, rámutatva, hogy az minden emberhez szól – a református egyház szolgálatot vállalt az óvodáktól az egyetemekig, a kis falvaktól a Rózsadombig, a Károli-egyetemtől a roma szakkollégiumokig, az anyaországtól a Kárpát-medencén át a diaszpóráig. Hangsúlyozta, hogy a kormány elismeri, tiszteli és nélkülözhetetlennek tartja az egyházak szerepét a társadalomban, ez pedig hitéleti tevékenységet éppúgy jelent, mint intézményfenntartóit. – Azt a nevelést nyújtja, amely a keresztyén értékeken alapuló oktatás mellett a hit megismerését, megtalálását és a hitben való megerősödést kínálja – fogalmazott a miniszter. 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

REFORMÁTUS OKTATÁS DIÁKSZEMMEL

Huszár Pál szavait az ünnepségen részt vevő diákok is megerősítették. Juhász Réka és Novák Koppány Péter Dunavecséről érkeztek, már várták, hogy elkezdődjön a tanév, a felvételire készülés mellett a közösség is fontos nekik. Koppány állami iskolából váltott a református intézményre, és nem bánta meg döntését. – Itt a tanárok sokkal kedvesebbek – vallja a nyolcadikos fiú. Illés Boglárka és Csucsi Kyra (képünkön) a vendéglátó intézményben tanulnak, a lányok a rendezvényen szolgáló kórusban énekelnek. A programra kétnapos kórustáborral készültek, de nem bánják, hogy számukra hamarabb kezdődött a tanév. – Összetartó társaság vagyunk, és szeretjük a kórust – állítják összemosolyogva. A 11. b-s lányok önállóan választották az iskolát. – A testvérem is ide járt, a képzés és a családias környezet fogott meg igazán – osztja meg Kyra.

– Jó iskola az, ahonnan a diákok vonakodva mennek haza – mutatott rá köszöntőjében Bódis József. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára szerint az iskola feladata az alapismeretek átadása mellett az egyes ember képességeinek észrevétele és kibontakoztatása. A Pécsi Református Kollégium Vegyeskara, a Kontrasztok Alapfokú Művészeti Iskola kamaraegyüttese, a Pannon Filharmonikusok zenészei, a RefiBand diákcsoport, a zengővárkonyi alsó tagozatos iskolások és Hoppál Hunor idén érettségizett diák zenés-verses előadása által színesített ünnepség végén Papp Kornél, az MRE Oktatási Irodájának vezetője ismertette és köszöntötte a 2019/2020-as tanévben induló református 10 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

köznevelési intézményeket. Oláh István, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke a Radírozzuk ki a különbségeket! elnevezéssel indított nyári tanszergyűjtés eredményeként tíz intézménynek, köztük az idén indulóknak adott át tanszercsomagot, és átadták az új kistérségi tehetségközpontok megbízóleveleit is.

ÚJ TANÉV, KORSZERŰBB KÖRÜLMÉNYEK A tanévnyitó után a közösség örömteli eseménynek lehetett tanúja: felavatták a Kollégium új általános iskolai épületét. Az Emberi Erőforrás-fejlesztési Operatív Program (EFOP) keretében több mint 1,3 milliárd forintból felépített háromszintes épületben tizennégy tanterem kapott helyet, emellett ezentúl természettudományi laboratórium, tornaterem és közösségi tér is a kisdiákok rendelkezésére áll. A mintegy háromezer-kétszáz négyzetméter hasznos alapterületű épületben a nyolc általános iskolai évfolyam két-két osztálya folytathatja tanulmányait. A jeles alkalomból Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke a Zsolt 127,3–5 alapján prédikált. – Szükségeltetik az, hogy az Ige többet hangozzék! Jézus a mi oltalmunk, erősségünk! Ha ránk tör az ellenség, benne kell bíznunk! A semmitmondó világban ilyen (az iskolához hasonló – a szerk.) kapuk kellenek, amelyeken mi, szülők bevezetjük a gyermekeinket, és ti, tanárok kemény kézzel, határozottan, rendületlenül Istenben bízva, a lelkipásztorokkal együtt teljesítitek azt, amit Isten előtt megígértünk, amikor gyermekeinket megkereszteltettük – figyelmeztetett Szenn Péter. Az imádság szolgálatát Krasznai Csaba, az Amerikai Egyesült Államokban található Kálvin Egyházkerület püspöke végezte. A tengerentúli református közösség a május 17-i ünnepi zsinaton csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz, és támogatásuknak köszönhetően az iskola tankonyhával bővült. Győrfi Bálint áldáskérése után Hoppál Péter mondott avatóbeszédet.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| INTERJÚ |

A csoda Isten ajándéka T. NÉMETH LÁSZLÓ

– Megkaptuk a szabadság lehetőségét, de nagyon sokáig nem úgy éltünk vele, ahogyan kellett volna – fogalmaz Balog Zoltán. A budapesti németajkú református gyülekezet lelkészével 1989-ről, a harminc évvel ezelőtti határnyitásról és az akkori lelkigondozói szolgálatáról beszélgettünk.

1989-et a németek a csodák évének nevezik. Valóban az volt? A nyolcvanas évekre a német politikai vezetők többsége beletörődött abba, hogy két Németország van – egy keleten és egy nyugaton –, és úgy gondolták, ez így is marad. A két világbirodalom egymás mellett élése olyan status quót jelentett, amelyet nemcsak a Szovjetunió, hanem a Nyugat is elfogadott, ezért a nyugatiakat is meglepetésként érte, hogy a rendszer összeomlását hozó változások indultak meg. A politikai elit tartott az instabilitástól, amelyben újabb háború veszélyét látták, és a békét tartották a legfontosabbnak. Tehát a világ vezetői keleten és nyugaton egyaránt úgy gondolták, hogy a két világrendszer egyensúlya fennmarad, a változásokat pedig kockázatosnak tartották. Ezért a németek valóban csak isteni csodaként tudják értelmezni a történteket, hogy egyszer csak, szinte a semmiből leomlott a fal, majd jött az újraegyesülés. Számomra a csoda nem azt jelenti, hogy valami elképzelhetetlen varázslat történik, hanem a csodában Isten ajándéka, gyógyító ereje az, amit csodálunk. Ez a történelemben is megnyilvánulhat. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy minden, ami a történelemben zajlik, Isten akaratából történik. Ha egy-egy 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

történelmi esemény hálára indít, az nem a politikai vezetőknek, hanem elsősorban a mindenható Istennek szól. Így van értelme csodáról beszélni. A visszaemlékezésekben rengeteg köszönetnyilvánítással is találkozunk. Ön is több jelentős elismerést kapott a németektől, akik folyamatosan hangsúlyozzák, mennyit köszönhetnek a magyaroknak. Isten használhat embereket is eszközként ahhoz, hogy megajándékozzon bennünket. Az emberek pedig ezeket az eszközöket látják, így valóban megjelenik a feléjük irányuló hálaadás is. Számomra a német egység igazi hősei a névtelen emberek – édesanyák, édesapák, tanárok, lelkészek, művészek –, akik a keresztyén hitet és a német kultúrát évtizedeken keresztül ébren tartották Németország kommunista felén. Ők a csoda igazi munkálói. Nélkülük hiába omlott volna le a berlini fal. Ha lelkileg csak sivárság és pusztaság maradt volna, akkor kikkel lehetett volna elkezdeni a közös Németország építését, vagy éppen létrehozni azt az új Magyarországot, amely hasonlít a régi, szép arcára? Mi, magyarok hogyan tekintünk 1989-re? Mi is a csodák évének tartjuk? Vannak, akik igen, és vannak, akik nem. Az úgynevezett rendszerváltoztatásnak nagyon sok vesztese van. Például a cigányság körében a kilencvenes évek közepére nyolcvanötről tizenöt százalékra esett vissza a foglalkoztatás. Ugyancsak a szovjet rendszer összeomlásának volt a következménye a délszláv háború, ezért 1989 társadalmi vesztesei a déli határainkon túl élő magyarok is. Harminc év távlatából látjuk, mi minden maradt el azért, mert hamis kompromisszumok születtek a régi kommunista és az új antikommunista elit között. Ezek lehetetlenné tették a valódi igazságtételt és kárpótlást. Ez az egyházakat is érinti. Igen, például az a fajta teljes kárpótlás, amely a környező országokban megvalósult, Magyarországon nem vált valóra, csak részleges és leginkább szimbolikus kártalanításról beszélhetünk. Az egyházak a mai napig rászorulnak az állam támogatására – miután nem kapták vissza azt a vagyont, amelyből fenntartották az intézményeiket. Magam tehát ezzel a kettősséggel tudok tekinteni 1989-re. Megkaptuk a szabadság lehetőségét, de nagyon sokáig nem úgy éltünk vele, ahogyan kellett volna. A szabadság – a keresztyén olvasata, a lectio Christiana szerint – nemcsak azt jelenti, hogy mitől vagyok szabad, hanem azt is, hogy mire. A mitől világos: a szovjet megszállástól, az ideológiai kényszertől, a kommunizmustól. De a mire? Hogyan építettük fel a szabadságot? Mennyi vesztese és mennyi nyertese van annak? Bizony, ezekre már keserűbb a válasz. Még akkor is, ha rengeteg dolgot sikerült az elmúlt évek során rendbetenni. Példa lehet erre a hitoktatás 12 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

kérdése. A környező országokban a kilencvenes évek elején bevezették a kötelezően választható hitoktatást. Magyarországon 2013-ban. Ez huszonhárom éves mulasztás. Mikor lett nekünk új alkotmányunk? Csak 2011-ben. Sorolhatnánk még más fontos ügyeket is, amelyek nem valósultak meg a régi elit ereje miatt. 1989 januárjában látott napvilágot – álnéven – az egyházról szóló vitairata. Miért tartotta fontosnak, hogy a Beszélőben és a Hitelben egyaránt közölje a szöveget? Nem véletlenül e két lapnak juttattam el a kéziratot, mert nem akartam a népi-urbánus vitában állást foglalni. Az egyházban viszont már a hetvenes évek végétől az egyik veszélyes felforgatónak tartott a vezetőség. Erről tanúskodnak a BM III/III. ügyosztályának iratai. Sokan gondolkodtunk azon, hogyan lehet az egyházat szabadabbá tenni. Úgy láttuk, hogy az egyház – különösen is a vezetői szinten – a szocialista állam szorításában működik. Ennek a kis együttgondolkodó gyülekezetnek a professzora és lelkipásztora Vályi Nagy Ervin volt. Olyan emblematikus figura, aki az 1956-os ellenállása miatt több mint húsz évig nem taníthatott és nem publikálhatott. Ő mintát és példát adott nekünk. Vele már a nyolcvanas évek elejétől fiatal lelkipásztorokként a Hold utcai gyülekezet imatermében jártunk össze, és azt latolgattuk, mit is jelent az egyház teológiai gondolkodásának a hitbeli megújítása. Ebből az ihletből született meg az említett írás, amelyet eljuttattam mindkét laphoz. Lett következménye a vitairatnak? Visszhangja lett, de következménye a rendszerváltó hangulat miatt már nem. Eltűrtek bennünket, még ha nem szerettek is. Ez a társaság az Egyház és Világ nevű ellenzéki egyházi lapban is összetalálkozott. Az a tiszta szándék vezetett minket, még ha voltak is, akik belülről manipuláltak bennünket, hogy legyen olyan egyházközéleti lap, amelyben úgy gondolkodhatunk egyházunk jövőjéről, hogy őszintén szembenézünk a közelmúltunkkal. Érdemes megemlíteni a szerkesztőbizottság tagjait: Bogárdi Szabó István, Kiss Domokos, Nagy Edit, Simonfi Sándor, Topolánszky Ákos, Zalatnay István és jómagam. Jó társaság volt, mindannyian nagyon különböző irányból jöttünk, és különböző irányokba mentünk. Akit nem említek, az manipulált minket. Említette 1956-ot. Ön 1989-et többször is kapcsolatba hozta 1956-tal. Mindkettő a szabadság üzenetét hordozta. Bár voltak kivételek, mint például Horn Gyula, de a magyar politikai elit abban egységes volt, hogy az új magyar demokráciát 1956 hagyományára és örökségére kell építeni. Ennek lényege pedig a szabadság és az önrendelkezés. Gondoljon bele, az elmúlt ötszáz évben 1989-ig ötven évet élt Magyarország függetlenül. Ezért volt olyan mély a szabadságvágy, amely kitört a magyar emberekből 1956-ban, és amely 1989-ben született újjá. Amikor manapság az európai

| INTERJÚ |

uniós intézményeket bíráljuk, akkor is ez a szabadságvágy jelenik meg: azt szeretnénk, hogy a legfontosabb dolgainkról mi döntsünk, mert ötszáz éven át tapasztaltuk, milyen az, amikor mások döntenek a fejünk fölött.

Mindenképpen, és a politikusok számára sem volt teljesen kockázatmentes. A Szovjetunió 1956-ban újra megszállta Magyarországot, 1968-ban Csehszlovákiát, és csapataik azóta is itt állomásoztak. Bár Gorbacsov politikája már elfogadta a magyarok döntését, mégis volt politikai kockázat, amelynek vállalása mindenképpen értékelendő. A változás kimenetele az NDK-ból menekülők számára sem volt biztos. Előfordult például, hogy a magyar katonák komolyan vették a lőparancsot, és az egyébként illegálisan átszökni akaró menekültekre lőttek – voltak, akik meg is haltak a határon. Az NDK-ból érkezők tehát nem tudhatták, hogy számíthatnak-e a magyarok támogatására.

Ön a nyolcvanas években már közvetített, találkozókat szervezett magyarországi és keletnémet egyháziak és ellenzékiek között. Hogyan került velük kapcsolatba? Ez akkori szemmel nézve illegális tevékenység volt, és vaskos megfigyelési dossziék születtek róla. Az Aktion Sühnezeichen jelentős egyházi építőtábori mozgalom volt a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), amely alapvetően kis csoportokat szervezett az egykori háborús országokban azzal a céllal, hogy „Diktatúrában is lehet szociálisan jól élni, de boldogan nem. bemutassa: a fiatalok már békében tudnak együttműködni egyAhhoz kell a szabadságnak az a légköre, ahol mindazzal, mással. Nagyon különleges dolog ami anyagilag biztosítja az életünk feltételeit, tudunk volt az NDK-ba menni ehhez az spirituálisan élni. Ez azt jelenti, hogy ha kell, tudunk lemondani, egyházi szervezethez. Egy akkori kedves barátomtól, Győri Istvánmértékletesnek lenni, és azt, ami nekünk jutott, mások javára is tól lestem el, hogyan kell ebben kamatoztatjuk. Ehhez kevés a szociális igazságosság, több kell részt venni. Nála maga Joachim Gauck, a későbbi német szöveta szabadságnál és az emberi jogoknál is: ehhez szeretet kell.” ségi elnök is rendszeresen volt vendég az ifjúsági csoportjával. Az ő félelmeikkel testközelből találkozhatott. A parókiáinkon mi is helyet adtunk keleti és nyugati németekA csillebérci menekülttábor lelkészeként ott voltam, amikor nek, akik csak Magyarországon tudtak találkozni: a Balatonon, a magyar kormány illetékese bejelentette, hogy megnyitjuk a a bükkszentkereszti házunkban, édesapám cserépfalui parókihatárt a keletnémet menekültek előtt. A bejelentéskor óriási áján, később a maglódi parókiámon. Közben pedig próbáltunk öröm tört ki, hiszen az is elhangzott, hogy Ausztrián keresztül kapcsolatba kerülni azokkal a körökkel, amelyeknek tagjai azon eljuthatnak a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK), ahol gondolkodtak, hogyan lehet az NDK-ban is emberarcúbb világot befogadják őket. Ezekben a hetekben a menekültek között megvalósítani, és mit tud hozzátenni ehhez az egyház. Fontos egyszerre jelentkezett a reménykedés és a rettegés, ezek köbarátságok születtek ebben az ellenállási mozgalomban. zött az érzések között hányódtak családok kisgyermekekkel, nagyszülőkkel. Sok fiatal az alkoholba menekült a gondolat A páneurópai piknikkel kapcsolatban hangsúlyozta korábban, elől, hogy börtönbe kerül, ha visszaviszik az NDK-ba. Már hóhogy mérföldkő volt a közös európaiság megteremtésében. napokkal korábban egyre többen érkeztek, és megszállták az Valóban ennyire jelentős esemény volt a határnyitás? NSZK nagykövetségének utcáját. Megtelt a zugligeti katolikus Abban a tekintetben mindenképpen, hogy mi elsőként utasítemplom kertje, majd megnyitották a csillebérci tábort, ahol tottuk el, hogy továbbra is a kialakult kelet-nyugati egyensúlya protestánsok vállalták a lelkigondozást. Az ökumenikus tarendszerben létezzünk. Azt mondtuk: van valami, ami fölülírja nács megbízásából teljesítettem ott rövid lelkészi szolgálatot a keleti szovjet szövetségi hűségünket. Az akkori vezetőkben augusztus második felétől szeptember 10-ig, közvetlen főnövolt annyi bölcs belátás, hogy más idők jönnek, és mi a szabadköm Békefy Lajos volt. ság mellett döntöttünk. Helmut Kohl német kancellár mondta, hogy az első téglát a berlini falból a magyarok ütötték ki. Ez Ott volt a páneurópai pikniken is? szép szimbóluma annak, hogy Berlinben lett következménye Nem, én utólag kerültem kapcsolatba a debreceni szervezőkannak, ami itt történt. kel. A páneurópai piknik három nagy történés szimbóluma volt. Az első egy fénykép, amely bejárta a világsajtót: Horn GyuA politika talán látta, meddig lehet elmenni, de a hétköznapi la magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter június végén emberek, az NDK-ból menekülők tekintetében vajon kockáátvágták a vasfüggönyt – meg minket is, hiszen a szögesdrótot zatos volt-e ez a változás? Benne volt-e egy nagyobb konflika kép kedvéért kellett újra felhúzni. Ügyesen kitalálták, hogy ez tus veszélye? 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

a fotó bejárja a világot. Akkor ott senkit át nem engedtek, az az esemény nem a szabadságról szólt, hanem arról, hogy két külügyminiszter demonstrálja a technikai határzár megszüntetését, de a lőparancs még érvényben volt. A második esemény augusztus 19-én zajlott, amikor a páneurópai pikniken felhúzták az osztrák és a magyar sorompót. Mi tippeket adtunk a nálunk tartózkodó keletnémeteknek, hogy menjenek oda, lesz egy szimbolikus séta oda-vissza, a határőrök majd nem állnak ellen. Akkor történt, hogy az egyik édesanya elejtette a kisgyermekét, miközben futott át a határon, és a magyar határőr vitte utána a gyermeket. Végül szeptember 10-én következett a határnyitás. Az erről szóló bejelentés után a Trabantommal elkísértem a határig a keletnémet menekülteket. Ez már valóságos határnyitás volt, hiszen attól kezdve minden NDK-állampolgár átmehetett Ausztriába. Megérkezésekor mivel találkozott Csillebércen? Amint említettem, rettegéssel és reménnyel. A csillebérci úttörőtábor kerítésére papírcetlik voltak feltűzve, amelyeken részben hamis, részben a szülőktől kikényszerített, kön�nyekkel meghintett üzenetek szerepeltek. Mindez a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi manipulációja volt, hogy a fiatalok menjenek vissza az NDK-ba. Az NSZK vöröskeresztje ezeknek az embereknek költőpénzt adott. Bemehettek a városba, mindennel ellátták őket, de lelkileg kiszolgáltatottak voltak. Akik korábban az egyházról, Istenről csak rosszat hallottak az NDK iskoláiban, egyszer csak elkezdtek jönni hozzánk, lelkészekhez a belső bajukkal, kérdéseikkel: Menjünk vagy maradjunk? Ha megyünk, mi vár ránk? Kinek a kezében vagyunk? Beleszól-e Isten ebbe a mostani helyzetünkbe? Mi az isteni gondviselés, és lehet-e rá számítani? Meg lehet-e keresztelkedni? Nagyon sok mély beszélgetés alakult ki, és néhány napos felkészítés után valóban voltak keresztelések is. Milyen tipikus emberi sorsok jellemezték Csillebércet? A különböző generációk nagyon eltérő módon készültek erre az utazásra. Például voltak kalandvágyó fiatalok, akik úgy gondolták, hogy ez az egész akár még jó balhé is lehet. A fiatal életkezdők nem akartak a börtönország NDK-ban felnőni, a megfáradt, elnyomott, üldözött idősebbek pedig úgy érezték, hogy elég volt a hosszú munkáséveket ledolgozni úgy, hogy nem gondolkodhatnak és beszélhetnek szabadon. Az NSZK nagykövetségétől ideiglenes igazolványt kaptak, amellyel később mehettek a határra. Néhányan eldobták az útlevelüket, mi viszont kértük őket, hogy tartsák meg, mert azzal tudják igazolni a hovatartozásukat. A törvény ugyanis úgy szólt, hogy akik az NDK-ban születtek, automatikusan az NSZK állampolgárai is voltak. Hogyan fogadtak egy magyar református lelkészt maguk között? 14 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

Az NDK-ban és az NSZK-ban két-két évet tanultam teológiát ösztöndíjjal. 1989-ben tértem vissza Tübingenből, és akkor azzal viccelődtem, hogy kalandvágyból jövök haza. A keleti és a nyugati német akcentust egyaránt beszéltem a szó eredeti és szimbolikus értelmében is. Tehát mindkét világot jól ismertem, és a mai napig fel tudom idézni a keletnémetekben azt a hangulatot, amelyben együtt szenvedtünk és egymást támogattuk. A határnyitás huszonötödik évfordulóján spontán módon virágcsokrot kapott egy német embertől egy passaui ünnepségen. Mit jelentett ez akkor és ott önnek? Ahogy említettem, a mai napig messziről megismerem a keletnémeteket. Annyira összekovácsolódott a közösségünk szenvedés- és reménységtörténete, hogy a mondataimból megérzik: velük voltam és velük éreztem. Bennem látták annak a magyar államnak a képviselőjét, akinek kifejezhetik az egész magyar nép iránti szeretetüket. Ezért szomorú azt látnom, milyen negatív színben tünteti fel ma a német média Magyarországot. Bár a magyarok és a németek nagyon különbözőek, mégis van egyfajta szimpátia, szeretet köztünk. Ez a rokonszenv a szabadságszeretetből jön? Szerintem nekik imponál, hogy mások vagyunk, mint ők. A bennünk meglévő spontaneitás, érzelemmel telítettség belőlük hiányzik. Mi pedig azt látjuk, hogy ők olyan országban élnek, ahol rend és minőség van, ahol a dolgokat végiggondolják, és az emberek nem csapják be egymást. Ez sajnos mostanában jelentősen gyengül. De mindnyájan úgy látjuk, hogy a németek és a magyarok szövetségéből születhetnek jó eredmények. Egyik beszédében az emberi jogokat különleges kincsnek nevezte, és hozzátette, hogy emellett fontos érték a szabadság és a szociális igazságosság is. Hogyan kapcsolódnak ezek össze? Hiába beszélünk emberi jogokról, ha nincsenek meg a jogokkal élés szociális feltételei. Mondhatom például egy cigány emberrel kapcsolatban, hogy neki is joga van ahhoz, hogy jó iskolába járjon, ha nincs a közelében ilyen. Az igazán hatékony és jó rendszer a szabadságban tud működni, amelyben meg tudjuk élni a jogokat, és lehetőségünk van gyarapodni. Diktatúrában is lehet szociálisan jól élni, de boldogan nem. Ahhoz kell a szabadságnak az a légköre, ahol mindazzal, ami anyagilag biztosítja az életünk feltételeit, tudunk spirituálisan élni. Ez azt jelenti, hogy ha kell, tudunk lemondani, mértékletesnek lenni, és azt, ami nekünk jutott, mások javára is kamatoztatjuk. Ehhez kevés a szociális igazságosság, több kell a szabadságnál és az emberi jogoknál is: ehhez szeretet kell. Akkor lesz tartós, valóban emelkedő, szebben élő emberi közösség, ha az emberek a lelkükben meggyő ződnek arról, hogy ez jó dolog. S ezt hitünk szerint Krisztus munkálja az életünkben.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Régi magyar filmet néztünk meg a gyülekezetben, Gárdos Péter Uramisten című, 1985-ben bemutatott alkotását. Fogadtatása vegyes volt, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy a témája, a kidolgozása és a neves színészek – Feleki Kamill és Eperjes Károly – játéka elgondolkodtató. A cirkusz világában játszódó történet egy fiatal artista és egy idős illuzionista, egykori szabadulóművész sajátos kapcsolatát mutatja be. Az ifjú súlyos balesete után keresi önmagát, élete nagy számát, azt a mutatványt, amellyel vissza tudna kerülni a komoly siker, talán a világsiker lehetőségéhez. Ennek érdekében mindent megtesz: fanatikusan edzi magát, hogy sérült lába rendbe jöjjön. Fölfedez egy régi, híres produkciót: egy művész jégtömbbe fagyasztotta magát, és azzal szerepelt, hogy a nézők előtt, a színpadon olvasztották ki. Felkeresi a még élő, idős szabadulóművészt, és arra kéri, hogy adja el neki a világhírű produkciót. A mogorva öregember többször kidobja. Végül szóba áll vele, de nem hajlandó átadni mutatványa titkát. Megkedveli a fiatalembert, de lehetetlen feltételeket szab neki, és akkor sem áll kötélnek, amikor teljesíti azokat. Az ifjú hiába erősködik, pénzt is ajánl, mégsem kapja meg a produkció titkát. Még el is rabolja az öreget, fogva tartja, zsarolja – mindhiába. A mutatványos éppen olyan fanatikusan ragaszkodik saját művéhez, amilyen fanatikusan a fiatal meg akarja szerezni azt. Az öreg artista végül meghal, és halálában felveszi azt a pózt, amelyből a fiatal megértheti, felismerheti, mi kell a mutatványhoz. Mégis üzen hát a fiúnak a nagy trükk titkáról. A fiú ezután hősiesen készül, kitartóan gyakorol, hogy bemutathassa a produkciót. Óriási a siker. De érzi, hogy nem tudja többször megcsinálni, ebből nem lehet sorozat, hiszen majdnem belehalt. Ez a szám mégsem az övé. Túl nagy az ára. Elmagányosodott, senkivel sem törődött már. Csak akart, küzdött, dolgozott. Megcsinálta. Győzött – és vége. Az idős artistának igaza volt, amikor azt mondta neki: „Én magam vagyok a szám. Találj ki magadnak egy sajátot!” Isten valamennyiünket egyedinek teremtett, mindenkinek magának kell megalkotnia a „saját számát”. Bizony „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm 9,16). Lehet akarni azt, ami megtetszik más életéből. Lehet követelni emberektől, hogy segítsenek eljutni oda, előbb-utóbb azonban be kell látni, hogy a mi sorsunk Istennél van elrejtve. Tőle kérjük, hogy rátaláljunk! 

IMÁDKOZZUNK!

Nem veszítelek el Nem veszítelek el. / Persze csüggedek, / néha félek, / máskor roskadok, / de a lelkemben / valami mindig énekel, / s a felhők nem takarják el / a napot. // Te vagy a nap, Uram, / számomra te vagy / a ragyogás, / hogy akkor se legyek / bizonytalan, / ha rajtad kívül / mellettem nem marad / senki más. // És persze csüggedek, / néha félek, / máskor roskadok, / ha lépni, ha indulni kell, / de a lelkemmel / akkor is tudom, / hogy bármerre járjak is, / téged nem veszítelek el! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Apostoli mindennapok Pál apostol életének sok részletét felfedi az Újszövetség. Előfordult, hogy saját magáról beszélt egy-egy levélben (Fil 4,5–6; Gal 1,1.13–2,14). Volt, amikor így védekezett, máskor önmagát állította példaként, és az is előfordult, hogy felsorolta az apostoli szolgálat során elszenvedett gyötrelmeket (2Kor 11,23–33). Azt is egyértelművé teszi a Szentírás, hogy Pál nem riadt vissza a kétkezi munkától. Előfordult ugyan, hogy elfogadott anyagi segítséget, a támogatásért illőképp köszönetet is mondott a filippi gyülekezet tagjainak (Fil 4,15–16), de egy megjegyzés a heti újszövetségi fejezetek közül sokat elárul az apostoli mindennapokról. Az ApCsel 18,1–4 szerint Pál Korinthusban ismerkedett meg Akvilával és feleségével, akik egy császári határozat miatt kényszerültek elhagyni Rómát, és nemcsak náluk lakott, de együtt is dolgozott velük, „ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak”. Ez a mondat alátámasztja, hogy Pál komolyan vette, amit másokon is számon kért: hogy lehetőség szerint mindenki dolgozzon, saját munkájából keressen megélhetést, és ne terhelje indokolatlanul a gyülekezetet. Emiatt állította saját életfolytatását követendő példa gyanánt a thesszalonikai keresztyének elé, és merte kimondani: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thessz 3,7–12) Milyen volt egy sátorkészítő munkája? Ebben az időszakban a sátorlapok gyakran bőrből készültek, ezek a mesterek lényegében a bőr megmunkálásának fortélyaihoz értettek. Ehhez viszonylag kevés szerszámra volt szükség, így alkalmas helyen a vállalkozás könnyen beindítható volt, ez Akviláéknak nem jelenthetett problémát a városba érkezésük után. A görög fogalom azonban olyan mesterembert is takarhat, aki a sátorlapokat nem bőrből, hanem kecskeszőrből szőtt egyszerű anyagból készítette. Ilyen durva szövetből ruhát is varrtak, ezeket gyakran tengerészek és katonák viselték.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Éteri szolgálatra készülnek Polgárdiban

16 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Nagy megtiszteltetésnek tartja a polgárdi református gyülekezet, hogy szeptember 8-án élő istentisztelet-közvetítéssel jeHEGEDŰS lentkezik templomukból a Kossuth Rádió. BENCE Tizenöt évvel ezelőtt szintén az évszázados falak közül sugározták a vasárnapi istentiszteletet. A jeles alkalomból ellátogattunk a Fejér megyei városba az utolsó augusztusi vasárnapok egyikén. – Jobban izgulok, mint amikor a vizsgaprédikációimat kellett elmondanom a nagypapi vizsgán – vallja meg Kovács Zsuzsanna polgárdi lelkipásztor, aki a teológia elvégzése után segédlelkészként került vissza a Fejér megyei településre, ahol ő maga is felnőtt. Jól emlékszik a 2004-es közvetítésre is. – Már beosztott lelkész voltam, de nem az enyém volt az igehirdetés feladata, akkor csak a hívogatásban kellett segítenem. Az kicsit egyszerűbb volt, kevesebb izgalommal járt – fogalmaz a lelkipásztor, aki Jósáfát király történetével készül az országra szóló istentiszteletre.

MEGÚJULÁSRA VÁRVA A polgárdi református templom a 19. század elején épült klasszicista stí„Megértettük, hogy az utazás is missziós lehetőség: lusban, késő barokk szószéke 1873úgy is meg lehet ismertetni valakivel ban készült el, orgonáját Rieger Ottó az evangéliumot, ha a közelünkbe engedjük őt. ” építette 1911-ben, a főbejárat felett pedig a következő idézet fogadja az érkezőket János első leveléből: „Az Isten mindig a tervezési fázisnál tartanak, amit a templom műemlészeretet.” Az épületet 1986-ban acélsodronyokkal erősítették ki védettsége még nehezebbé tesz – avat be Komáromi Sánmeg az 1985-ös berhidai földrengés után, akkor nyúltak hozzá dor korábbi gondnok, aki már huszonnégy éve presbiter. Mint érdemben utoljára, azóta romlik az állapota. Toronyórájának mondja, bizakodik, hogy jövőre talán már hozzá tudnak látni a mutatója már régóta csak a toronyban lakó galambok kiülője, tényleges munkálatokhoz. a szárnyasok riadtan rebbennek fel a harangszóra. A szintén a toronyban élő gyöngybaglyok néhány éve saját rezidenciát ÉPÜLNI TESTBEN ÉS LÉLEKBEN kaptak egy bagolyvédő alapítványtól, és úgy tudni, denevérek is tanyát vertek a magasban. A gyülekezet húsz éve készül arra, hogy felújítsa templomát, Ottjártunkkor éppen Szabó József helyettesíti a szabadsáde az ezzel járó költségek messze meghaladták az egyházközgát töltő Kovács Zsuzsannát az istentiszteleten. A lelkipásztor ség anyagi lehetőségeit, a város pedig adottságai miatt rendre évtizedekig a szomszédos Lepsényben szolgált, tíz évvel ezkiszorult a pályázatokból. – Polgárdi nehéz helyzetben van: a előtti nyugdíjazása után költözött végül Polgárdiba. Azóta őt vidékfejlesztési pályázatokból azért marad ki, mert nem falu, hívják, ha helyettesítésre van szükség – szívesen áll még most illetve lélekszáma ötezer fő felett van, a városok rangsorában is a szószékre, mert, mint mondja, „Isten Igéjét hirdetni mindig pedig sereghajtó. A környékbeli falvakban mind meg tudtak és minden időben felemelő érzés”. újulni a templomok, a miénk viszont nem – vázolja a helyzetet Az istentisztelet után sokan ott maradnak a templom főa gyülekezet lelkésze. Ennek ellenére ott pályáznak, ahol lehet. bejárata előtt beszélgetni. Az egyik, asszonyokból álló társaPályázati pénzből renoválták kívülről a Fejes József tanító nevét ság tagjai a közelgő rádiós istentisztelettel kapcsolatban azt viselő ifjúsági házat, abból épült fel – a közösség korábbi lelkimondják, nagy megtiszteltetésnek érzik, hogy újra Polgárdira pásztoráról elnevezett – Ketskeméti Zsigmond gyülekezeti ház, esett a szerkesztők választása, és remélik, hogy a közvetítés és pályázati forrásból alakították ki a templom és az ifjúsági ház felhívja majd a figyelmet a város egyetlen, szebb napokat is között elterülő játszóteret és parkot is. Most energetikai pályámegélt műemlékére. A gyülekezet 2017-ben százmillió forint zatokon terveznek indulni, hogy csökkentsék az egyházközség kormányzati támogatást nyert a külső renoválásra, de még rezsiköltségét. Nem csak eszközökre és ingatlanberuházásra 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

pályáznak: nagyobb összeget nyertek arra is, hogy műhelymunkákat és tréningeket tartsanak a presbitereknek és a gyülekezet tagjainak, de jut pénz a kirándulásokra is.

MISSZIÓS KIRÁNDULÁSOK A pályázatok több lehetőséget teremtettek arra, hogy együtt legyenek a reformátusok, ilyenek például a felnőttkirándulások is – mondja Fülöp Károlyné Gabika, aki nyugdíjas idegenvezetőként nemcsak résztvevője, hanem szervezője is a gyülekezeti kirándulásoknak. – Összetartó közösséggé kovácsolódtunk az utóbbi időben. Ezek az utazások nagyon ös�szefogják az embereket, mert ott éjjel-nappal együtt vagyunk. Tavaly és idén augusztusban is Mályiban voltunk. Minden napra szerveztem programot, bejártuk a környéket: füzéri vár, Hollóháza, Eger, Szilvásvárad, Lázbérczi-tó – sorolja. – Reggelivel kezdünk, amelyet reggeli áhítat követ, majd azonnal útAZ ORGONA IS MEGÚJULÁSRA VÁR nak indulunk. A buszon Igét olvasunk és énekelünk, onnantól aztán az egész nap az enyém a mikrofon. Csak este térünk vis�sza a szálláshelyre, napközben együtt élvezzük a programot, együtt örülünk, és közben van idő beszélgetni. Este vacsorával és esti áhítattal zárul a nap, ezután pedig szabad program van – avat be az idegenvezető. A polgárdiak rendszeresen utaznak határon túlra is. TaA templom ékessége az 1911-ben épített, tizenhat valy Erdélyben túráztak, és változatú Rieger-orgona, amely a '80-as években idén ősszel is Erdély lesz az úti esett át kisebb felújításon. A gyülekezet kántora, cél. – Északon, Nagykárolyban Jónás Ferenc elárulja: hárommillió forintot gyűjtött kezdünk, aztán Segesvár, Csíkössze a gyülekezet arra a célra, hogy a felújítás szereda, majd a Szent Anna-tó után felhangolják és visszaadják a hangszer régi fényét és hangzását. következik – mondja Fülöp Károlyné Gabika. – Minden évben egyre többen megyünk: tavaly ötvenheten voltunk, idén hatvanketten leszünk – teszi hozzá. – Szerintem én vagyok az ország egyetlen olyan lelkipásztora, akinek mindössze annyi a dolga a kirándulásokkal, hogy kihirdeti azokat. A gondnokunk mindent megszervez a buszrendeléstől kezdve a jelentkezők nyilvántartásáig, befizetésekig, a buszon pedig folyamatos az idegenvezetés. Az idei erdélyi kiránduláson is úgy veszek részt, hogy csak nagyjából tudom, mi lesz a program, mintha én is csak kirándulni mennék – lelkendezik Kovács Zsuzsanna. – Szerencsés helyzet, hogy olyan gondnokunk van, mint Gabika – teszi hozzá. A gyülekezeti kirándulások nem csak a reformátusok között népszerűek: az egynapos és a több napig tartó túrákon rendsze18 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

| REFORMÁTUS ÉLET |

MEGÜNNEPLIK EGYMÁST Polgárdiban több mint tíz éve az a szokás, hogy az istentiszteletet mindig a 134. zsoltár negyedik versszakával zárják, és köszöntik az éppen születésvagy névnapjukat ünneplőket, majd eléneklik a Himnuszt.

rint részt vesznek olyanok is, akik egyáltalán nem vagy csak nagyon laza szállal kötődnek a közösséghez. – Megértettük, hogy az utazás is missziós lehetőség: úgy is meg lehet ismertetni valakivel az evangéliumot, ha a közelünkbe engedjük őt. A hozzánk csatlakozók a kirándulás után általában azt mondják: nem is gondolták, hogy ilyen jó ez a közösség, hogy ilyen jó az egyházi kirándulás. Ők sokszor megjelennek később egy-egy alkalmunkon is. Nem mondom, hogy már beépültek, de legalább itt vannak – számol be tapasztalatairól a lelkésznő.

A GYÜLEKEZET A 2001-es népszámláláson ezerkétszáznegyvenkilencen vallották magukat reformátusnak Polgárdiban, tíz évvel később már csak nyolcszáznegyvenkilencen, de Kovács Zsuzsanna szerint ennek a nagyarányú csökkenésnek az oka inkább a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdés megváltoztatása volt. A nagy névjegyzékben közel ezer lakost tartanak nyilván reformátusként, évente háromszázan ajánlanak fel valamilyen formában adományt az egyházközségnek, és kétszázötvenen fizetnek egyházfenntartói járulékot. – Nagyon sokan úgynevezett támogatói státuszban vannak, akiknek nincs rendszeres kötődésük a gyülekezethez. Próbálom elérni, hogy reális képünk

legyen arról, kik azok, akik komolyan veszik a reformátusságukat – magyarázza a lelkipásztor. Évről évre hat-nyolc konfirmandus áll meg bizonyságot tenni az úrasztalánál. Kovács Zsuzsanna szerint a szám lehetne magasabb is, de az itt élő gyerekek mindössze negyede jár helyben iskolába, a többiek főleg Székesfehérváron tanulnak, és sokszor ott is konfirmálnak.

AZ ISTEN SZERETET A lelkésznő nem tudja, mióta áll a templom főbejárata felett a János első leveléből származó idézet, de azt igen, hogy olyanokat is gondolkodásra késztet, akik csak a gyülekezeti házban található négy vendégszoba egyikét veszik ki néhány napra. – Sokan szállnak meg nálunk olyanok, akiknek nincs egyházi kötődésük, de őket is megérinti ez a mondat, és szeretnek erről kérdezni. Először meglepődtem, amikor az első ilyen beszélgetés megtörtént, de most már számítok is rá. Általában azok kérdeznek, akik több napot töltenek el nálunk, és nem ismerik annyira a Szentírást. Nagyon örülök, hogy van ez a mondat, amelyet a gyülekezetünk mottójának is tekintünk. Ha valahol be kell mutatkoznunk, akkor ezt az igét szoktuk idézni – foglalja össze a lelkipásztor.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Nemzet Manapság, amikor a nemzet fogalmáról annyi szó esik, sőt néha kifejezetten éles viták is kibontakoznak körülötte, a keresztyénség és a nemzet viszonya is terítékre kerül. Csakhogy ez nem pusztán valamiféle akadémiai vita, hanem egészen konkrétan arról van szó, milyen álláspontot képviseljen a keresztyénség a nemzetek fölötti, avagy a nemzeteken alapuló Európa jövőjéről gondolkodva. A kérdés nem olyan egyszerű. Egyrészt nem hagyható figyelmen kívül az a történelmi tény, hogy a keresztyénség mindig is összefonódott a nemzetek sorsával. Nekünk, magyar reformátusoknak különös tapasztalatunk van erről. Történetileg nem alaptalanul kialakult és megszilárdult az a nézet és érzület, hogy magyarság és reformátusság ös�szetartozik. Másrészt igaz az is, hogy a keresztyén

Hálát adunk Istennek azért, hogy magyarul is megszólalt, és nincs semmi okunk arra nézve, hogy valamiféle félreértett globalista utópiától hajtva feladjuk magyarságunkat. Sőt inkább Isten végtelen szeretete mutatkozik meg abban, hogy magyarul élhetjük meg a Krisztusban adott egyetemes emberit. üzenet nemzetek fölötti: az üdvösség szempontjából nincs jelentősége a nemzet kategóriájának, sőt semmiféle etnikai-kulturális, nyelvi közösséghez, csoporthoz tartozásnak. Bárki lehet keresztyén, hiszen Istennek a Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá vált szeretete mindenkinek szól. Az egész világnak. Létezik tehát keresztyén univerzalizmus, sőt, ha úgy tetszik, mai szóval globalizmus, amely valamely adott nemzeti közösségben való létet nem tartja perdöntőnek az embernek a feltámadott Jézus Krisztusban adott végső jövőjére nézve. Amikor ebben a mai vitában a nemzetek fölöttiség, avagy a globalizmus hívei a nemzeti tudattal összefonódott keresztyénség ellen érvelnek, akkor gyakran erre a keresztyén univerzalizmusra hivatkoznak. A másik gyakran elhangzó kritikai megjegyzés keresztyénség és nemzet összetartozása ellen, hogy a nemzet, ahogyan azt ma ismerjük, történeti képződmény, nem is olyan régi. Ez valóban így van. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy nemzet és keresztyénség összekapcso20 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

lása pusztán fikció, valamiféle történeti illúzió. Épp itt az ideje szembenézni azzal az ellentmondással, hogy amíg a keresztyén üzenet időtlen, történeti képződmények feletti, addig a nemzet eszméje mégiscsak átmeneti. Arról nem is beszélve, hogy mint saját történetünkből is tudjuk, nemzet és keresztyénség összekapcsolásának igencsak veszélyes és szélsőséges elhajlásai is kialakulhatnak. Sőt, nem kell azon sem csodálkozni, ha ma sok honfitársunkban, sőt Európában is kifejezetten riasztó asszociációkat kelt a „keresztyén és nemzeti” szóösszetétel. Fel kell tenni tehát a kérdést: vajon miféle érvek támasztják alá a keresztyén-nemzeti látásmódot, és hogyan lehet ebben a mai vitában keresztyén alapon a nemzetek Európája mellett érvelni? Az ugyan valóban igaz, hogy a nemzet, ahogyan ma előttünk áll, történeti képződmény. Ám ebből a tényből félrevezető és hamis azt a következtetést levonni, hogy eljött a nemzetekfelettiség kora, mert immár megszületett a tiszta, egyetemes és elvont ember. A nemzet jelenségének a lényege ugyanis nem az, hogy az emberek valamiféle ősi, örökölt törzsi ösztöntől hajtva olthatatlan vonzódást éreznek a „nacionalizmusok” iránt, hanem az, hogy az ember teremtettségénél fogva közösségi lény. Lehet, hogy nem volt mindig nemzet úgy, ahogyan ma van, ám semmilyen érv és történeti-tapasztalati tény nem tudja igazolni azt a ma gyakran hangoztatott tételt, miszerint valamilyen közösséghez tartozás nélkül megszülethetne a nagybetűs, „egyetemes ember”. Nem mintha fogalmilag ezt nem lehetne elképzelni. Sőt. Erről tud a keresztyén univerzalizmus is. Amikor azonban Pál apostol azt mondja, hogy Krisztusban nincs se zsidó, se görög, akkor az nem az Istentől kapott közösségi-történeti adottságok és sajátszerűségek teljes felszámolását és megszüntetését jelenti, hanem annak a meglátását, hogy az üdvösségre nézve ezek nem abszolút értékek. De ettől még nem szűnik meg sem a „görög”, sem a „zsidó”. Hálát adunk Istennek azért, hogy magyarul is megszólalt, és nincs semmi okunk arra nézve, hogy valamiféle félreértett globalista utópiától hajtva feladjuk magyarságunkat. Sőt inkább Isten végtelen szeretete mutatkozik meg abban, hogy magyarul élhetjük meg a Krisztusban adott egyetemes emberit. 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

A megkapott gondolat

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Az egyik kellemesen hűvösbe forduló nyári estén világzenei koncerten vettünk részt gyerekeinkkel az Őrségben. Már nem is emlékszem, mikor voltam így gondtalanul, átlagos nézőként valamilyen eseményen, ezért jóleső lustasággal adtam át magam az élménynek. Amikor kisétáltunk az őrségi sötét éjbe, megbeszéltük, kinek milyen benyomása volt. Sejtettem, hogy nem marad hozzáfűznivaló nélkül az alkalmat kísérő sok felvezető szöveg – merthogy a magukat fiatalnak gondoló, ötvenes-hatvanas pocakos férfiak olykor nem azt a hatást érik el a fiataloknál, mint amelyet eredetileg megcéloznak.

Tizenöt éves fiam azonban olyan sommásan foglalta össze mindazt, amit leszűrt a hallottakból és látottakból, hogy bennem azóta, pár hete még mindig vissza-visszatér megjegyzése. Kedvenc angol nyelvű filozófusát idézte: „Nem az embereknek vannak gondolatai, hanem a gondolatoknak a maguk emberei.” Egy Jungtól származó paradoxon átfogalmazásáról van szó, amely angolul valóban nagyon jól hangzik. Értettem, mire céloz – voltam én is kamasz. Magukat nagyon okosnak gondoló emberek ostoba közhelyekkel és fésületlen gondolatmenetekkel traktáltak minket, és még azt is igényelték, hogy ezt művészetnek fogadjuk el. Fiam viszont nem hisz a közhelyekben, lusta logikátlanságban, sem pedig azokban a kijelentésekben, amelyek forrása nem valamilyen eredeti, mélyről jövő gondolat, hanem csak a magakelletés, valamiféle önimádó nagyhangúság. Nagyon helyes – teszem hozzá. Egy tizenöt éves fiatal igenis legyen

ilyen igényes másokkal és önmagával szemben is. Ez a kor nem feltétlenül az elnézések, hanem a kritikus tisztázás kora. Mit mondott tehát? Hogy a közhelyeknek megvannak a maguk emberei. A közhely megtalálja a maga lusta gondolkodóját. Bennem azonban azonnal átfordult a kijelentés. Mert van pozitív aspektusa is ennek a mondatnak. „Nem az embereknek vannak gondolatai (ideái), hanem a gondolatoknak a maguk emberei.” Mélységesen biblikus kijelentés ez, mert szólhat arról a jó és nagy gondolatról, jó és nagy kijelentésről, amely nem emberi szülött. Az Istentől kapott, kívülről származó gondolat pontosan így működik. Isten kiválaszt embereket – akár alkalmasnak érzik magukat a gondolat birtokbavételére, akár nem –, és megbízza őket, hogy ezt a gondolatot adják tovább, mondják el. A prófétáktól Pál apostolon át sokan sokféleképpen megéltük, megéljük azt, hogy kívülről, Istentől, a Szentlélektől kapunk egy-egy gondolatot, vagy egész nagy gondolatsort, amely életfeladattá válik számunkra. Lesz belőle hivatás, küldetés, megfogalmazott szó, akár a művészetben, akár a tudományban, akár egyszerűen az életben. De a kapott gondolat nem úgy sajátunk, hogy mitőlünk származna, hanem Isten kegyelméből mireánk bízatik. Polányi Mihály magyar tudós neve talán ismertebb angol nyelvterületen, mint idehaza. Ismeretelméleti munkáiban használja az „univerzális intenció” kifejezést, amely azt jelenti, hogy amint az emberben meggyőződéssé válik egy-egy felismert, új gondolat, akkor ki is kell azt mondania. Egyszerre mindenki számára hozzáférhető gondolattá kívánjuk tenni, ezért „univerzális”. Tudja meg ország-világ! Ez igaz egy-egy tudományos felismerésre, de éppúgy igaz a hitbeli meggyőződésre vagy a művészi alkotás közzétételére. A jó gondolat feladattá és életté kíván válni. Hatni akar a világban. A dimbes-dombos őrségi faluban hamarabb köszöntött be az éjszaka, mint a nagyvárosban. Ballagtunk le a dombról, és ahogy fiam egy mondatban összefoglalta esti élményeit, úgy indult el bennem ez a régi-új kijelentés a maga útján. Mintha fényesség nőtt volna a gondolat köré, legyen bármily sötét is már a faluban. Mert lehet, hogy olcsó gondolatok is megtalálják a maguk embereit, de az igazán jók – az Istentől valók – hitem szerint még többeket elérnek.  2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LAPJA

REFORMÁTUSOK

Ő is újjászületett A gondos, jó református mérnök édesapa beíratta fiát a konfirmációi tanfolyamra. Néhány hónapnyi tanulás után megvárta az egyik óra végén a gyülekezet lelkipásztorát. Hamarosan kiderült, hogy nehezményezte a fiatalok között elhangzott egyik tanítást. A babonákról, okkult dolgokról, azok veszélyeiről és a szabadulás útjáról volt szó. Nem értette, hogy ilyen dolgok hogyan kerülhetnek a tananyagba. Ő gyermekkorától református nevelést kapott, de ezekről soha senki nem beszélt neki, igehirdetést sem hallott ilyen témában. A lelkipásztor behívta a lelkészi szobába, és elmondta, hogy ezekről a Biblia világosan tanít. A fiatalok is ki vannak téve sok veszélynek, és ismerniük kell ezeket, hogy védekezni tudjanak. Több igét is megmutatott az édesapának, amelyek tanítanak ebben a kérdésben. Felolvasta az 5Móz 18,9–15 verseit, amelyekben nagy felsorolást találhatunk, és még az a súlyos mondat is elhangzik: „Utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.” Majd az Újszövetségből is megnézték az ApCsel19. fejezetéből, hogy a hívőknek magyarázta el Pál, milyen veszélyes dolgot művelnek a varázslásaikkal. Amikor megértették, összehordták az okkult könyveiket, és elégették azokat. „Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.” Szó szót követett, és az édesapa életében ez a beszélgetés fordulópontot hozott. Kiderült, hogy nincs új élete Krisztusban. Kiderült, hogy még a poharat sem akkor teszi le, amikor akarja, és emiatt a házassága is romokban van. A lelkipásztor felajánlotta, hogy helyet szerez neki egy szabadító konferenciára. Az édesapa el is ment. Az ott hangzott igék nyomán napokon belül rászakadtak a bűnei. Rádöbbent, hogy a Tízparancsolat minden pontja ellen vétkezett. Lelkigondozói beszélgetést kért a hét vezetőjétől. Letette bűneit Jézus keresztjéhez, és kérte az Urat, hogy vegye át az életét. Újjászületett. Felesége megdöbbenve figyelte a folytatást. – Kicserélték a férjemet – mondta. – De vajon meddig tart ez? Amikor kiderült, hogy ez nem hangulat, hanem új élet, a feleséget sem hagyta nyugodni a kérdés. Szakmájában doktorált, igen éles észjárású asszony volt, aki gyakorlatiasan gondolkodott. „Sem a kérlelés, sem a fenyegetés, sem a veszekedések nem segítettek – meg kell tudnom, honnan kapott segítséget.” Így ment el ő is egy csendeshétre, és új élettel tért vissza. A házaspár hamarosan húzóerővé vált a gyülekezetükben. A férj presbiter lett, aki nemcsak szolgálatot vállalt, hanem olyan gondossággal látott el egy-egy munkaterületet, hogy rábízhatta a lelkipásztor a szervezési, missziói feladatok egész sorát. Felesége pedig nagy szomjúsággal tanulmányozta az igét, és adta tovább a megértetteket másoknak is. „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.” (Jn 3,7)  VÉGH TAMÁS

LXIII. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 8. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

A csoda Isten ajándéka BALOG ZOLTÁN: 1956 SZABADSÁGVÁGYA 1989-BEN SZÜLETETT ÚJJÁ

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| EGYHÁZI ÉLET

A semlegesség a legborzasztóbb homogenitás FARKAS ZSUZSANNA

Közéleti felelősség, állam és egyház szerepe, megmaradás, politikai korrektség és keresztyén értékek – csupán néhány gondolat a Reformátusok Szárszói Konferenciájának augusztus 22-i nyitóestjéről. A rendezvény Bogárdi Szabó István püspök, Kövér László házelnök és Trócsányi László európai parlamenti képviselő keresztyéndemokráciáról szóló beszélgetésével kezdődött.

– A politikusok arra kaptak elhívást, hogy velünk, polgárokkal megbeszéljék, és értünk véghezvigyék azokat a programokat, változtatásokat, amelyek elengedhetetlenek a közös életünkhöz – summázta a kerekasztal-beszélgetés kezdetén Bogárdi Szabó István püspök, miért is fontos a párbeszéd a politikai és az egyházi élet képviselői között. Enélkül ugyanis nem történne más, mint egymás kölcsönös kizárása – az egyházból a közéleté, a közéletből pedig az egyházé. – Nem óhajtom kirekeszteni magam önmagam életéből. Ennek az országnak az állampolgára vagyok, érdekel, hogy az életem, a gyülekezeti tagjaim élete, a testvérem, barátom vagy akár ellenfelem élete milyen irányba megy – hangsúlyozta a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Trócsányi László hasonló megfontolásból fogadta el a beszélgetésre szóló meghívást; mint mondta, egy ilyen alkalom lehetőséget ad a különböző nézőpontok találkozására. – Egy református fórum teret ad, hogy beszéljünk az isteni és a világi rendről. Egy jogásznak, mint jómagam, a világi rend ismerősebb, de a kettőnek találkoznia kell. Érdekel, van-e kapcsolat közöttük és tudunk-e választ adni például olyan kérdésekre, miért van az ember a Földön – fogalmazott. Kövér László a múltban gyökerező rossz berögződést látja abban, hogy az egyházi körökben a mai napig él a politikától való távolmaradás nézete. A házelnök arra figyelmeztetett, a liberális pártok jellemzője, hogy nemcsak a politikát szeretnék kizárólag szakértőkre bízni, hanem a vallást is szeretnék magánüggyé tenni – ehelyett azonban fel kell szabadítani azokat a gátlásokat, amelyeket a kommunizmus évtizedei ültettek a nemzetbe. – Fel kell oldanunk a gátlásokat, amelyek túlzottan visszahúzódóvá teszik a keresztyéneket. Nem kell hitünket másra erőltetni, de tudnunk kell, hogy tudásunk több, mint azoké, akik nem részesei e közösségnek. Ezt a nagyobb tudást szeretnénk követendővé tenni – hangsúlyozta Kövér László.

MULANDÓSÁGOK VILÁGA A párbeszédet sokszor nehezíti, hogy a konzervatív politikai pártok természetes szövetségesként tekintenek az egyházakra, miközben ezt olykor maguk az egyháztagok sem nézik jó szemmel. Ezzel kapcsolatban Bogárdi Szabó István elmondta, kutatások nem igazolják, hogy adott vallási közösség tagjai között milyen a politikai meggyőződés spektruma, annyit azonban tudunk, hogy a rendszerváltás utáni időszakban az „utódpárton” kívül mindegyikben volt református lelkész. – A képviselő lelkészek pártállása csak tükrözi a gyülekezeti tagok nézeteit. Harminc év mulasztása, hogy a magunk berkeiben is beszéljünk ezekről a kérdésekről – fogalmazott a püspök, majd hozzátette: a kommunizmus idején kondicionált reflexek továbbélése a túlféltésből fakadó öncenzúra, amelyet „a mi generációnk is továbbörökített a fiatalabb nemzedékeknek”. Bogárdi Szabó István emlékeztetett: Európa történelméből is látszik, hogy a politika folyamatosan változik, de „addig jó az egyháznak, ameddig az egyháztagság nincs zubbonyba öltöztetve, nincs a zubbonya hajtókáján árpádsáv és nem kötelező

– A korona és a hit, azaz az államhatalom és az egyház az a két pillér, amelyen a világ nyugszik. És ha az egyik meggyengül, meggyengül a másik is – felbomlik a társadalmi béke – ezzel az idézettel foglalta össze Gér András zsinati tanácsos, a beszélgetés moderátora a kerekasztal témáját.

kart lengetni”. – Addig jó az anyaszentegyháznak, ameddig a mulandóságok világában, amilyen a politika is, lehet szabadnak és sokfélének lenni. Nem drukkolok annak, hogy a teljes politikai spektrum legyen lefedve és minden gyülekezetben legyen minden pártnak aktivistája, de az a sugallat, hogy az egyház ne vállaljon közéleti felelősséget, a legborzasztóbb homogenitás – figyelmeztetett a dunamelléki püspök. Trócsányi László többek között Belgiumban élve látta, mennyire erős a szekularizáció a nyugati világban, ennek eredményeképpen a központi üzenet a semlegesség és az, hogy az egyháztagok maradjanak távol a világ eseményeitől. Ehhez képest hazánkban másképp alakult a történelem, a rendszerváltás után pedig az egyházaknak is el kellett helyezniük saját magukat. 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

– Az egyház nem azért van, hogy a világ kérdéseiben ne gondolkodjon. Vannak kérdések, amelyekben meg kell szólalni, a Bibliát olvasva vannak üzenetek, amelyeket át kell adni – fogalmazott Trócsányi László. Mint mondta, van morális szempont, ahol a hazai lelkipásztorok megszólalása ellentétes irányú, mint a nyugati társadalmakban, amire szükség is van, mert az egyház feladata az is, hogy megfogalmazza, mi a kapcsolat szabadság és felelősség között. – Legyen dialógus egyház és állam között, de egyik se vegye át a másik szerepét – hangsúlyozta a képviselő. A házelnök annyival egészítette ki az elhangzottakat, hogy becslések alapján a rendszeresen templomba járó egyháztagok közel harmada baloldali pártokra szavaz, ami „erkölcsi megítélés nélkül mondva is totális képtelenség”. – Egy magát keresztyénnek mondó ember, aki biztos a hitében, nem maradhat távol tüntetőleg a választásoktól, mert minden választásunk a következő négy – vagy akár negyven – évre szólhat. Mindig van választás, akkor is, ha látszólag nincs – nyomatékosította a házelnök, majd azt is hangsúlyozta, keresztyénként ellentmondás olyan pártokra szavazni, amelyek programjaikban az életet tagadják.

HOGYAN MŰKÖDJÜNK EGYÜTT? – Az egyháznak van felelőssége, figyelnie kell a világi rend működésének szabályait, és ha az átlép határokat, akkor jelzést kell adnia – de állam és egyház nem léphetnek egymás helyére – válaszolta Trócsányi László arra a kérdésre, reagálhat-e az egyház, ha a politika átlép morális határokat. A volt miniszter szerint, ha az isteni rend képviselői úgy látják, hogy a világi rend képviselői túlléptek egy határt, akkor a maguk eszközeivel jelezniük kell azt. Nehezebb a helyzet olyankor, amikor úgy tűnik, az államhatalom aszerint osztja a támogatásokat, mennyire ért egyet vele egy-egy egyház. A házelnök ebben a kérdésben ott látja a problémát, hogy az egyházak vezetősége és a politika nem találták még meg a normális együttműködés kereteit – ami utoljára talán a két világháború között volt meg, „amikor az egyházak még egyértelmű igazodási pontot jelentettek”. Kövér László arra hívta a közéleti és egyházi párbeszéd szereplőit, hogy tanuljanak meg együttműködve, a saját szerepüket kialakítva együtt élni: a politika ne avatkozzon bele az egyház belső életébe, az egyházak pedig segítsék azon célok megvalósulását, amelyeket magukénak vallanak – és úgy fogalmazzák meg a kritikát, hogy az ne ártson. Ilyen módon ne minősítsenek nevesítve politikusokat, mert kívülről nézve nem mindig látszik a teljes út, amely egy döntéshez vezetett – kérte. – Viszont az egyházak addig sem mennek el, ameddig szerintem hasznos lenne. Valamikor ez még működött, a bevándorlás kérdésében kibontakozott vita például kifejezetten hasznos volt, beleértve a mi politikánkkal ellentétes vélemény megfogalmazását is – idézte fel Kövér László. – Az a vita segített értelmezni a keresztyén tanítást, a szolidaritás fogalmát és a felebaráti kötelezettséget – mutatott rá a házelnök. 24 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

MI A BÓLOGATÁS? A politikai irányzatokhoz hajlamosak vagyunk bizonyos fogalmakat társítani, de Bogárdi Szabó István szerint ez sem általános, ő például a kommunizmust nem az egyenlőséggel, hanem a Gulaggal azonosítja, ahogy a liberalizmust sem a szabadsággal, hanem a szabadossággal – ugyanakkor a nemzeti liberalizmust március 15-ével. Mint mondta, a demokrácia sok gondolkodó szerint a legrosszabb államforma, még Kálvin János szerint is ez rejti a legtöbb veszélyt – de sokféleképp értelmezhető. – Nincsenek klasszikus leírások, képlékeny világban élünk, ahol megszűnnek, feloldódnak azok a tartalmak, amelyeket többé-kevésbé evidensnek tartottunk. De miért tekinthető fejbólogatásnak, ha bólintok arra, hogy egy meg egy az kettő? – tette fel a kérdést Bogárdi Szabó István. A dunamelléki püspök felidézte, hogy hosszú évtizedekkel ezelőtt, a pártállami időben más felekezetű lelkészek örültek annak, ha egy főtitkár a Bibliából idézett – akkor ma ez miért lehet gond templomba járó politikusok szájából? – Egy meg egy az kettő, a férfi az férfi, a nő az nő, a tisztesség az tisztesség, az erény az erény, a hagyomány az hagyomány. A jobbra tartás az jobbra tartás, a baloldali kormányzás az baloldali kormányzás, reggel van napkelte, a Göncölszekér rúdját pedig nem lehet megfordítani – aki erről beszél, annak bólogatok, és nem azért, mert bólogató János vagyok, hanem mert egyetértek vele – jelentette ki az egyházi vezető. Trócsányi László számára a keresztyéndemokrácia egyén és közösség viszonyában határozható meg. – A történelmünket, amit közösen éltünk meg, adjuk apáról fiúra, ez a közösségünk, ez tart össze. De meg kell kérdeznünk, miért élünk együtt, mit jelent nekem a nemzet – fogalmazott. Mint mondta, beleszületünk egy közösségbe, amely összetart minket, és a nemzet valódi közösség, olyan, ahol az egyén kibontakozhat, nem pedig egy agonizáló társadalom, ahol mindent szabad. – Ez a viszony a legfontosabb, a nemzetnek van teste és lelke – a föld és az identitás – tette hozzá a képviselő. Kövér László értelmezésében a keresztyéndemokrácia egyensúly és mérték, a liberális demokrácia pedig ott lépett tévútra, amikor totálissá tette az egyéni szabadságjogok kiterjedését. – Ma már ott tartunk, hogy szabadságunk van megtagadni a teremtés és a biológia törvényeit. De ha nincs semmi, amiben közösen gondolkozunk, akkor még csak horda sem vagyunk, nemhogy nemzet vagy társadalom – hangsúlyozta a házelnök.

EMBERI ZŰRZAVAR ÉS ISTEN GONDVISELÉSE Demokratikus-e hát az a rendszer, ahol egy párt a szavazatok 51 százalékával is győzhet, míg 49 százalék elvész? Trócsányi László válasza erre saját személyes tapasztalata arról, hogy olyan korban nőtt fel, amikor nem volt ismert fogalom a plurális demokrácia. – Óriási érték, hogy ma olyan demokráciában élhetek, ahol különböző gondolatok vannak, és négyévente

| EGYHÁZI ÉLET |

„Egy magát keresztyénnek mondó ember, aki biztos a hitében, nem maradhat távol tüntetőleg a választásoktól, mert minden választásunk a következő négy – vagy akár negyven – évre szólhat. Mindig van választás, akkor is, ha látszólag nincs.” (Kövér László)

„Legyen dialógus egyház és állam között, de egyik se vegye át a másik szerepét.” (Trócsányi László)

értékítéletet mondanak a választók – tette hozzá. A volt miniszter hangsúlyozta: a néptől nem szabad félni, a polgárok mondják meg, jó úton járnak-e a politikusok. – A választás kapcsolódási pont a néphez. A népszavazás sem demagógia, a kormány a népet képviseli és a nép érdekében kell eljárnia. Számomra ezek a legfontosabb értékek, mert csak olyan társadalomban akarok élni, ahol van kapcsolat nép és kormányzat között – foglalta össze Trócsányi László. A házelnök ezzel kapcsolatban a svájci demokrácia iránti tiszteletét említette, emlékeztetve a hallgatóságot arra is, hogy azt az unikális földrajzi helyzet és több mint hatszáz év béke alakította. – Nekünk nem a demokrácia építéséről szóltak az elmúlt évszázadaink, hanem a megmaradásról – figyelmeztetett, ahogy arra is, hogy éppúgy demokráciának nevezzük az amerikai és a brit rendszert, miközben azok mégis mások – így hozta a történelem. – Szerintünk a történelemnek nem célja van, hanem értelme, az pedig az, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, és jól sáfárkodjon azokkal a talentumokkal, amelyeket Isten ránk bízott. A történelmet nézve az is csoda, hogy mi még itt magyarul beszélhetünk – vallja Kövér László. A demokrácia koronként és kultúránként változó formát ölt, funkciója pedig az,

„Ha az egyháznak szabad és kell bírálnia a politikát, akkor az Ézsaiás és Zakariás prófétánál kezdődik, akik jajt kiáltottak koruk vezetőire, mert azok bevezették a hamis mértékeket. Az az igazi, Isten szerinti politika, amely ragaszkodik az igazi mértékekhez – ez ma kifejezetten külön politikai hivatás.” (Bogárdi Szabó István)

hogy biztosítsa az adott társadalom biztonságát és jólétét. – Ha az a demokrácia, amelyet ismerünk, erre alkalmatlan, akkor az adott közösség értékeihez kell igazítani – tette hozzá. Hominum confusione et Dei providentia Helvetia regitur, vagyis Svájc az emberi zűrzavar és Isten gondviselése által kormányoztatik – idézte Bogárdi Szabó István Svájc egykori jelmondatát. – Minden politika, de a politika nem minden. Minden befolyik a politikába és minden politikai kérdés lesz, de a politika nem minden – hangsúlyozta a dunamelléki püspök. – A keresztyéndemokrácia azonban tud transzcendálni, és ha felgyorsítunk és nekünk elég lesz száz év béke, akkor mi is el tudjuk mondani, hogy az országot a politikusok, papok, közemberek, mérnökök, művészek, írók zűrzavara és Isten kormányozza – fogalmazott. Mint mondta, a politika a változások világa, de ha nem tudunk transzcendens nézőpontot találni, akkor zűrzavar és értékvesztés, hamis súlyok és mértékek jönnek. – Ha az egyháznak szabad és kell bírálnia a politikát, akkor az Ézsaiás és Zakariás prófétánál kezdődik, akik jajt kiáltottak koruk vezetőire, mert azok bevezették a hamis mértékeket. Az az igazi, Isten szerinti politika, amely ragaszkodik az igazi mértékekhez – ez ma kifejezetten külön politikai hivatás – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ 2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„Robbantgató” médiamunkások „Gyakorlatilag felrobbantotta az internetet az az amerikai kislány, akinek a Kis hableány című Disney-rajzfilm inspirálta a hajkölteményét”; „Újra felrobbantotta a netet a BL-döntőre befutó szőke bombázó”; „A zenekar pontban nyolc órakor kezdett, és azonnal felrobbantotta a színpadot”; „A Balaton Sound idén is felrobbantja Zamárdit”; „Két önálló koncertjükön szinte felrobbantották a színpadot”; „Hollywood újítója felrobbantotta az arénát”. Az operaénekesnek „végig hiteles és magas színvonalú maradt a teljesítménye, az utolsó felvonásban pedig gyakorlatilag felrobbantotta a nézőteret”. „Volt, aki még az utolsó pillanatokat is kihasználta, hogy elpróbálja a táncát, ezután nem sokkal pedig szinte felrobbant a színpad.” Félreértés ne essék: a „robbanás” csak képletes, a produkció váltott ki hatalmas hatást. „Egyetlen másodperc volt az egész mozdulat, de felrobbantotta a nézőteret.” E közlésben szintén ártatlan a „robbantás”: egy tehetségkutató versenyen ásványvizes üveggel végzett, ügyes mutatványról van szó. A „felrobbant” szó szajkózása pedig az erősen foghíjas szókincsű médiamunkások „mutatványa”… Mellőzhetnék az efféle lapos „produkciót”. A nyomtatott formában és a neten is bőségben rendelkezésre álló szinonimaszótárak tanulmányozásával és alkalmazásával le lehetne szokni az elcsépelt divatszavak szakadatlan használatáról. Például a szóban forgó ige nyakló nélküli, sőt olykor ijesztő, nemritkán félreérthető ismételgetéséről. Mivel a citált kifejezés erőszakosabb hatású, mint amennyire szemléletes, sorolunk néhány ötletet arra, mely – pontos – szavakkal helyettesíthő az idézett és hasonló értelmű esetekben a „felrobbant” ige. Íme: elbájol, bűvöletbe ejt, megigéz, elképeszt, ámulatba ejt, magával ragad, lenyűgöz, elkápráztat, elámít, elvarázsol, szenzációs sikert arat, vastapsot kap. Ezek közül mindegyik kifejezi a lényeget, egyszersmind távol áll a nyelvi agressziótól.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (N, D, Á, K, É). 13. Észszerű kezdet! 14. Törékeny, ismert francia szóval. 15. Belül kénes! 16. Széchenyi Egyetemi Napok, röviden. 18. Pusztít. 19. Ritkás erdő, névelővel. 21. Láda, csehül (BEDNA). 23. Öböl az Arab-tengeren. 24. Igen sóvárog. 26. Személy vagy tárgy felé. 27. Savó egynemű betűi. 28. Összekuszál. 29. Business Software Alliance, programkészítőket tömörítő szervezet névbetűi. 30. Angol folyó. 32. Háziállat. 33. Sík lapokból és tárcsákból álló térbeli szerkezet az építészetben. 36. Földbe rejtett kincs után kutakodik. 37. Zell am …, osztrák kisváros. 39. A moduláció során ez változik meg. 41. Részben megrúg! 42. Rés, angolul. 44. Lecke. 46. Computed tomography, röviden. 47. Isten arabul. 49. Lecke befejezése vízsz. 44-ben! 50. Itáliai költő a 16. században (Torquato). 52. Dél-afrikai autójel. 53. Háziállat szájában található. 55. Edgar Rice Burroughs kitalált hőse. 56. Nagyon gazdag ember. 57. Erdélyi falu lakója (Sárd). 59. Örökül hagy. 61. Magyar származású olasz szobrász (Amerigo). 62. Forma. 64. Kör betűi keverve. 65. Bőröndbe rak. 68. Halom közepe! Függőleges: 2. Értelem. 3. Kifoszt. 4. Móra Ferenc. 5. Albán férfinév (ERIND). 6. Nádor Erkel Hunyadi László című operájában. 7. Hangtalanul nógató! 8. Tojás, németül. 9. … Bolesláv, cseh kisváros. 10. Felettesnek beszámol. 11. Ó. 12. … step, társas tánc. 13. Az idézet második része (V, Ö, K, V, T). 17. Ázsiai ország. 20. Processzorgyártó cég. 22. Mágnesség. 23. Tendencia. 25. Vízmérték. 26. Kúszónövény. 27. Vízimadár. 29. A közepébe hajít. 31. Az összeadás szava. 34. Munkáltatók Esélyegyenlőségi Fóruma, röviden. 35. ŰAD. 38. Szélhárfa. 40. Közel-keleti emírség. 43. Bírói palást. 45. Otis …, a túzok tudományos neve. 48. Biszkvitporcelánból készült, téli sportolás közben ábrázolt kicsi figura, tortadísz. 51. Fékezhetetlen. 54. Ülőalkalmatosság. 55. Némán nyitogatja a száját. 56. A győzelem istennője a görög mitológiában. 57. Hosszú ideig. 58. Görögkeleti szentkép. 60. Bárka eleme! 61. A hét vezér egyike. 63. Annál lejjebb. 66. Északolasz folyó. 67. Kétharmad lúd! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Szólaltassátok meg a dobot, – a szép hangú citerát és a lantot!

| GYERMEKEKNEK |

Később Izráel bírája is lett? Igen, mégpedig igen jó bíra volt. Nagyon szerették a zsidók. Járta az országot, figyelte, hogy megy a nép sora, és igyekezett mindenütt igazságot szolgáltatni. Ha kellett, persze ő is hadakozott az ellenséges népekkel, ahogy más bírák is tették. De ő inkább az imádság fegyveréhez nyúlt, és amikor az Úr megsegítette népét a filiszteusok ellen, emlékkövet állított a csata helyén. Amikor megöregedett, a fiai vették át a bírói tisztséget, de a fiúk nem tanultak az apjuktól, gonoszul bíráskodtak.

Mi minden volt Sámuel?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Beszéltünk már bírákról, prófétákról, királyokról. És itt is, ott is szóba került Sámuel. De ki volt ő, mi is volt ő pontosan? Ő volt az utolsó bíra és az első próféta, vagy ahogyan akkoriban nevezték: látó, látnok. Istentől kapta ő is az elhívását, mint minden próféta. Sámuel egyébként gyerekkorától az Urat szolgálta. Micsoda? Istent szolgálhatják a gyerekek is? Hát persze! Téged valószínűleg nem prófétának fog elhívni, de ha hallgatsz a hangjára, mint Sámuel, akkor könnyen bízhat rád feladatot. Sámuel még egészen kisfiú volt, amikor Isten szolgálatába állt. Annának, Sámuel édesanyjának ugyanis sokáig nem született gyermeke. A silói szentélyben imádkozva megfogadta: ha kisfia születik, a gyermeket az Úrnak szenteli. Így is történt. Sámuel már egészen kicsi korában Éli pap mellé, a silói szentélybe került, és akörül szolgált. Évekkel később, amikor már ifjúként a szentélyben aludt Sámuel, megszólította őt Isten. Akkoriban nem nagyon beszélgettek az Úrral még a papok sem, így Sámuel nem is sejtette, hogy Isten szól hozzá. Azt hitte, Éli hívja. De nem. Isten szólította meg, és elmondta neki, mi vár Izráel népére, magára Élire és fiaira is a hűtlenségük miatt.

Nem egészen értem. Azt mondod, hogy Sámuel megöregedett, nyugdíjba ment, és a fiai lettek a bírák. De utána is elég sokszor szerepel még a Bibliában… Az a helyzet, hogy aki az Urat szolgálja, nemigen megy nyugdíjba, hanem a haláláig követi Isten utasításait. Sámuel is így tett: megöregedett, érezte, hogy a bíráskodással járó feladatokat már nem bírja. Átadta azokat a fiainak. Ám ettől Isten éppen úgy számított rá. A prófétaságot ugyanis nem lehet csak úgy visszaadni, hogy „bocsi, megöregedtem, most már nem akarok prófétálni”. Ez nem így működik. Isten szólt Sámuelhez azután is, hogy „nyugdíjba ment” a bíráskodásból. És mi van a királyokkal? Miért volt mindig ott Saul meg Dávid körül? Mert ő volt a „tanácsadójuk”. Amíg élt, Sámuel közvetítette a királyoknak Isten üzenetét. Utána így tett a többi próféta is. Sámuel volt az, aki királlyá kente Sault, majd később Dávidot. De igazság szerint Sámuel egyáltalán nem kedvelte ezt a királyság-dolgot. Úgy gondolta, hogy Isten népének egyetlen ura és parancsolója lehet: maga az Úr. Ám a nép királyt kívánt, és Isten teljesítette népe kérését. Sámuel pedig teljesítette Isten parancsát: haláláig támogatta a királyokat, imádkozott értük és a népért, és figyelmeztette őket, ha letértek az Úr útjáról. Sőt, még író is volt, krónikás, hiszen leírta Dávid életének az eseményeit, ameddig követni tudta. Akkor halt meg, amikor még Saul volt a trónon. Sámuel nem érte meg, hogy Dávid uralkodjon Izráelben, de tudta, hogy nemsokára beteljesíti ígéretét az Úr. 

2019. szeptember 8.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora pályázatot hirdet az egye tem Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszékére egy főállású, teljes munkaidős egyetemi tanári munkakör betöltésére. A kinevezés 2020. szeptember 1-jétől határozatlan időre szól. A pályázatot és annak mellékleteit a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság egyetemi tanári pályázatokra vonatkozó útmutatója szerint kell összeállítani (elérhető a MAB honlapján: www.mab.hu). A pályázat benyújtásának határideje: október 31. A pályázat szenátusi véleményezésének határideje: december 31. Az egyetemi tanári kinevezés átadásának tervezett időpontja: 2020. szeptember-december. A pályázatot négy nyomtatott példányban, valamint egy CD/DVD-re kiírt digitális formában kell az egyetem rektorához benyújtani (4026 Debrecen, Kálvin tér 16., Rektori Hivatal). A részletes pályázati felhívás május 23-i közzététellel megtalálható az egyetem honlapján az alábbi linken: drhe. hu/hu/palyazati-felhivas-0. A pályázattal kapcsolatban további felvilágosítást Kustár Zoltán rektor ad (e-mail: rektori@drhe.hu, tel: 06-30-5645-803).

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Dömsöd-Nagytemplomi Református Egyházközség pályázatot hirdet a fenntartásában működő Szőnyi Károly Pszichiátriai Otthon vezetői állására. A pályázat beadási határideje: október 15. Érdeklődni lehet Szabó Péter lelkipásztornál a 06-30-5889500-as telefonszámon.

Építők és épülők Hálaadó istentiszteletet tartottak augusztus 25-én a Debrecen-Nagysándor-telepi Református Egyházközségben, amelyen a felújított templomra és az új orgonára kérték Isten áldását. Az ünnepi alkalmon Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a Bír 5,1–3.31b alapján. – Az életkedvet kellett először feltámasztani, hogy lássuk: van értelme átgondolni, átalakítani, tenni, kérni és áldozni érte. A feltámadt életkedv sok mindenre képes, de amit Debóra hálaéneke szerint biztosan tud: meghozza az áldani tudás állapotát – mondta Fekete Károly. Iszlai Endre, a gyülekezet lelkipásztora számolt be a felújítási munkálatokról, és hangsúlyozta: fontos, hogy a látványos megújulás mögött a látható gyülekezet árassza magából a Krisztus jó illatát, hiszen csakis ezért végeztünk minden munkát. Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve, hogy a hálaadás döntő fontosságú a gyülekezet életében. Az orgonajáték után Szakács György lelkipásztor, egyházmegyei ének-zeneügyi előadó mutatta be a hangszer történetét. – Ez az orgona Hollandiából került ide, ötvenesztendős. Kiemeli a testvérkapcsolat fontosságát és áldásosságát, hogy ilyen nagy távolságról is ide kerülhetett, és szolgálhat az istentiszteleti rendben – mondta a lelkipásztor. Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár az ünnepség vezérigéjét, a Zsolt 126,3-at emelte ki, mert ebben a közösségben hatalmas dolog történt, amely a gyülekezetépítést szolgálja.  TTRE.HU A HÉT KÉPE

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György).

Bene Andrásné Péntek Erika, Nagy Lajos és Füzér István Makkai Sándor-díjas pedagógusok gratulálnak egymásnak augusztus 31-én Pécsen a Kárpátmedencei református köznevelési intézmények közös tanévnyitóján.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

28 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

| EGYHÁZI ÉLET |

„Mindenkinek van beleszólási joga” Ez túlmutat minden szakkonferencián – mondták a Doktorok Kollégiuma (DC) plenáris ülésének résztvevői. Több mint kétszáz résztvevővel zajlott az idei tanácskozás, az eredetileg Sárospatakra tervezett éves ülést, közgyűlést és szekcióüléseket az ott zajló fejújítási munkálatok miatt a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tartották augusztus 26-án és 27-én. Szinte teljesen megtelt a Debreceni Református Kollégium díszterme a plenáris ülésre, amelyen Bölcskei Gusztáv, a DC elnöke tartott előadást a „majdnem elfeledett reformátorról”, Ulrich Zwingliről. Az idei év Zwingli-emlékév, ugyanis 1519. január 1-jén prédikált először Zürichben az addig római katolikus pap, aki az Újszövetséget tanulmányozva reformátori tevékenységbe kezdett. Az egyházi hagyománytól eltérő, a Bibliára építő tanításai a reformáció svájci (helvét) ágának meghatározó alakjává tették. Zwingli életének ismertetése mellett Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta azt is, mit lenne érdemes átvennünk az egykori reformátortól: – Mindenkinek van beleszólási joga mindenbe! Ez olyan örökség, amely Svájcban a mai napig megvan – hangzott el. Maga Zwingli úgy fogalmazott, hogy mindenkinek van beleszólása, „még ha csak egyetlen árva kis kecskéje van”, akkor is. A DC elnöke szerint ez olyan református és demokratikus alapelv, amelyet „ma is alkalmaznunk kell, az egyházban is”. A plenáris ülés után tizennégy szekcióban zajlott a munka: összesen százhúsz előadás hangzott el. Két szekcióban tisztújítás is volt, az egyik a nyelvés irodalomtudományi, a másik az egyházi néprajzi szekció. Utóbbinak hat éven át volt a vezetője Lévai Attila, a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja, aki a határon túli tagok közül elsőként lehetett szekcióelnök. Most egyéb elfoglaltsága miatt mondott le tisztségéről, így az egyházi néprajzi szekciót a jövőben Sápi Szilvia vezeti tovább. A DC üléseit családias találkozónak is tartják a résztvevők. Lukács Olga, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának dékánja, az egyháztörténelmi szekció tagja szerint a DC olyan testület, amelynek ugyan az interdiszciplináris jellege az elsődleges, de programjaiban helyet kapnak az újdonságok, a könyvbemutatók is. – Ez túlmutat minden szakkonferencián. A különböző konferenciákon adott a téma, de ide mindenki azzal érkezik, ami neki fontos. Így lehet egyszerre kikapcsolódás, de feltöltődés is újabb szakmai anyagokkal – tudományos, mégis kötetlen – fogalmazott a dékán. A szekcióülések és bemutatók után a találkozó közgyűléssel zárult, amely egyöntetűen elfogadta, hogy az Év könyve elismerést Michna Krisztina a Magyarországi Református Egyház lelkigondozó–kórházlelkészi tevékenységét bemutató, Szolgálat az egyház peremén című kötete kapja. Az Aranygyűrűs teológus díjat Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspöknek, míg az Aranyokleveles teológus elismerést Molnár Lászlónak, a komáromi teológia lelkész-könyvtárosának ítélnék oda. A díjakat a novemberi zsinati ülésen vehetik át a díjazottak, kivéve Molnár László, akinek a jövő évi komáromi ülésen szeretné átadni az elismerést a grémium. A tagok ugyanis a Selye János Egyetemen találkoznak legközelebb.  BUZÁS BORBÁLA

ESEMÉNYEK

Szeptember 10. Budapest | A nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek bibliaóráját kedden 11 órakor tartják a Kálvin téri gyülekezet udvarában lévő épület első emeletén. Téma: Az agapé, a szeretet csúcsa, az isteni szeretet? Előadás: Erósz, fília, agapé a Biblia tükrében. Igei alkalom: Szeretsz-e engem? (Jn 21,15–17) Az áhítat és az előadás szolgálatát egyaránt Nagy Károly nyugalmazott lelkipásztor végzi. Szeptember 12. Budapest | Fragmentum – kortárs szakrális fotográfia címmel nyílik kiállítás szeptember 12-én 18 órakor a Hegyvidék Galériában (XII. Királyhágó tér 10.) Balogh Viktória, Bánhegyesy Antal, Bíró Dávid, Olivier Christinat, Hegedűs Gyöngyi, Hirling Bálint, Pavlína Marie Kašparova, Kelemen Bíborka, Kiss Gábor, Luzsicza Fanni, Paál Gergely, Papp Ildikó, Regős Benedek, Samuel Robbins, Gianna Scavo, Szalontai Ábel, Szőcs Géza, Vadászi Zoltán, Váli Dezső és Zellei Boglárka Éva felvételeiből. A kiállítást megnyitja Visky András író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója, közreműködik Goda Sára hárfaművész és Körösvölgyi Zoltán, a kiállítás kurátora. A tárlat október 3-ig tekinthető meg. Szeptember 14. Solymár | A solymári Nyitott templomok napján, szombaton 16 órától Grátzerné Bogdán Andrea kiállításának megnyitójára, irodalmi kávéházra és 18 órától Jenei Erzsébet hárfaművész koncertjére várják az érdeklődőket a solymári református templomba (József Attila u. 52.). Fuvolán közreműködik Ilyés Dalma. Szeptember 21. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték alkalma szombaton 17 órakor kezdődik a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.). Johann Sebastian Bach fuvolaműveit Alföldy-Boruss Eszter bécsi fuvolaprofesszor szólaltatja meg. Közreműködik Lukács Krisztina fuvolán, Balog Endre csellón és Alföldy-Boruss Csilla csembalón. Igét hirdet Takaró János lelkipásztor. 2019. augusztus 11.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Langschadl Istvánnal, a felvidéki Kiskövesd lelkipásztorával beszélgettünk.

Volt-e szerepe a családi hátterének abban, hogy lelkipásztorként szegődött Isten szolgálatába? Első emlékem, hogy rácsos kiságyamban fekve dédanyámmal imádkozom elalvás előtt. Nekem a legnagyobb tehetségem a családom. Őseim között több lelkipásztor is volt, dédapám az egykori felvidéki püspök, Sörös Béla, nagybátyám – és példaképem – Somogyi Alfréd, mostani pozsonyi esperes.

mány Péter Katolikus Egyetemen ismerkedtem meg a feleségemmel, hálás vagyok a szerelméért. Házasságkötésünk után Egerben éltünk, teológusként az ottani gyülekezetben kaptam először szolgálati lehetőséget. Ma a kiskövesdi gyülekezet jelenti számomra Isten országát. És a Fiatal Reformátusok Szövetsége – sokat tanulok elnökünktől, Kiss Miklóstól.

Nehezebb-e egy felvidéki lelkipásztornak a szolgálat, mint annak, aki Magyarországon hirdeti Isten Igéjét? Csak személyesen tudok erre válaszolni. Nekem a Felvidékre szól az Úrtól kapott mandátumom. De ha megtudjuk, hol és mit kell tennünk, akkor kön�nyebb lesz, ami nehéz. Szeretem népünket, habár sok szomorúságom is van. Fáj, hogy lemondunk magunkról. De ebben is igyekszem hitből élni: Isten kezében vagyunk – elejtést érdemelve, mégis megtartatva. Lelkileg is azt élem meg, hogy Jézus Krisztushoz közeledve arra van szükségem, hogy itthon szolgáljam őt lelkipásztorként. Nem találhattam ebben jobb mentort Jeremiás prófétánál.

Langschadl István idén negyvenéves, öt kisgyermek édesapja. A komáromi teológián végzett 2011ben, azóta a kiskövesdi gyülekezetben szolgál. A felvidéki lelkipásztor az Atya elkényeztetett gyermekének tartja magát.

Édesanyámtól tanultam a legtöbbet szavak nélkül Krisztusról. Talán annyi a dolgom, hogy belenőjek abba a ruhába, amelyet a család adott rám. De amint az Úr a bibliai ősatyák minden generációjával megújította a szövetséget, nekem is találkoznom kellett az élő Jézus Krisztussal. Ez pedig kegyelemből történt. Mindezekért az Atya elkényeztetett gyermekének tartom magam.

Milyen köztes állomásokat érintett, amíg megérkezett jelenlegi szolgálati helyére? Komáromban születtem, a Langschadl család katolikus, de az ottani gyülekezethez erős szálak kötnek. Füleken gyermekként az evangélikus imaházba jártunk istentiszteletre. Otthon vagyok abban a közösségben. A pápai refiben tértem meg. Osztályfőnököm Kovács Dániel, kollégiumi nevelőim Szatmári Ferenc és Szűcs Gábor voltak. Egykori padtársam, Major Lehel ma őriszentpéteri lelkész. Mindannyian áldott emberek. A Páz30 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 8.

Van-e olyan igehely a Bibliában, amely jellemzi önt vagy amelyet a mottójának tart? Az említett családi vonatkozásokat is kifejezi számomra a JSir 3,24: „Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” A szolgálatomban pedig ez az ige jelent állandó vezetést: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2,2)

Van-e hobbija, hogyan kapcsolódik ki? A gyülekezet és a nagycsalád mellett hiányzik a pihenés, és ez a lelkiekre is hatással van. Rendszeres sportolásra nem jut időm, csak az eredményeket követem: Kispest Honvéd- és AC Milan-drukker vagyok, és kedvelem LeBron James amerikai kosarast. Nagyon szeretek olvasni. Szeretek beszélgetni kollégákkal. Mások mellett a szomszédos szolgatársaim, Böszörményi Tamás és a Hozák házaspár az állandó partnereim.  HEGEDŰS BENCE