Reformátusok Lapja 2019/8. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM, 2019. FEBRUÁR 24. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„A Biblia nem engedte az önsajnálatot” REGÉCZY-NAGY LÁSZLÓVAL EMLÉKEZÜNK A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAIRA

2

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, Uram! Készíts el minket, és öltöztess fel te magad menyegzői ruhába, tiszta, fényes bíborba, melly a szenteknek megigazulásuk – hogy ajtó bézárlás előtt reá érjünk, és eljuthassunk a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ámen.  MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY (1635–1681)

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

8

16

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Nem csak a szenvedésre fókuszálni | Csorba Dávidot kérdeztük a „Vértelen ellenreformáció” című egyháztörténeti konferenciáról

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Isten megvédi a gyengét | T. Németh László vezércikke

AKTUÁLIS

8. A diakónia nem ismer határokat | Átadták a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat

INTERJÚ

12. „A Biblia nem engedte az önsajnálatot” | Regéczy-Nagy Lászlóval beszélgettünk a kommunizmus áldozatainak emléknapján

REFORMÁTUS ÉLET

16. „Az Úristen nem unalmas egyházat akar” | Egyéves a debrecen-úrréti gyülekezet

GONDOLATOK

20. Tudás és hit | Köntös László rovata 21. Nem csak kenyérrel | Váradi Ferenc publicisztikája

KITEKINTŐ

24. „Csak mi, keresztyének segíthetünk” | Indiában járt a tiszántúli küldöttség

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Rád András László alsóbölkényi lelkipásztor válaszol kérdéseinkre Címlapfotó: Füle Tamás / Parokia.hu

2019. február 24.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

II. 24. VASÁRNAP

II. 25. HÉTFŐ

II. 26. KEDD

II. 27. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(15) „Mi vétkesek vagyunk előtted…” (Ezsd 9) Ezsdrás bűnbánati imádsága. Ennek végén Ezsdrás elismeri, hogy nincs mentségük: mit mondhatnának ezután Istennek? Hiszen a nagy szabadulás után ismét, már sokadszor elhagyták az Urat, és újból megszegték az ő védelmező parancsolatait. Ebben a bűnbánó felismerésben ott van annak belátása is, hogy jogos lenne az Úr cselekvése, ha azonnal megsemmisítené őket. Ezsdrás elismeri, hogy nincs mentségük, mégis rettegve kérdezi: lehet-e még számukra menekülés? Meddig lehet visszaélni az Úr kegyelmével, megszegve a legfontosabb parancsolatokat, Isten legalapvetőbb rendjét? Meddig tart az Úr türelme? (10–14) Az élő Isten dicséretével zárul az imádság. Isten igaz. Az ő népe kezdettől fogva, mindenestől, visszaeső módon vétkes. Ki állhat meg az ő színe előtt? Ezsdrás ezzel önmagát és népét az igazságos Isten irgalmára bízta. Egyedül neki van hatalma nemcsak könyörülni, hanem újjászülni, valóban megváltoztatni követőit (15). Jn 9,1–12  27. zsoltár (9) „…reszketve az ügy miatt, meg az esőzések következtében…” (Ezsd 10,1–9) Legyünk megfontoltak Ezsdrás könyvének záró fejezetével kapcsolatban. Nem ismerjük pontosan a hátteret. Egyes kutatók szerint arról is szó lehet itt, hogy a hazatértek zömében férfiak voltak, akik a családjukat egyelőre Babilonban hagyták. Ezek a férfiak társat kerestek és találtak maguknak eredeti hazájukban, így a távol lévő feleségüknek válólevelet adtak a mózesi törvény szerint (5Móz 24,1). Ezsdrás szigora több esetben a megingott családi egységet próbálta helyreállítani. Az ő sírva elmondott bűnbánati imádsága (1), böjtölése (6) hűtlen életünk minden nyomorúságát odavitte az Úrhoz (1), bízva benne, hogy van még reménységünk (2). Ez a reménység azonban éppen abban van, hogy noha ebben a világban csak ridegen, a törvény szigorával lehet rendezni a dolgokat (3–8), Jézus Krisztus visszajövetelével végleg vége lesz a törvény uralmának. Addig joggal reszkethetünk, mert rideg ez a világ, mint a késő őszi esők jéghideg, telet jelző cseppjei, amelyektől összerándulunk. Rideggé lesz itt test és lélek, miközben mindegyik reszket. Nem baj, ha reszketünk. Isten gyermekei így is kegyelemért könyörögnek. Jn 9,13–17  460. dicséret (11) „…váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól…” (Ezsd 10,10–44) Isten népe kiválasztott nép, ebben van a szentsége. Isten elkülönítette népét a maga számára. Ez az elkülönülés egyben a hitben erősödés áldott lehetősége. Minden istentiszteleten, minden keresztyén alkalmon Isten népe „elkülönül”, hogy Isten színe előtt, az ő igéje és lelke által, vele és egymással közösségben legyen, egymás hite által épüljön. Ugyanakkor Isten népének a missziói parancs szerint küldetése van a világban (Mt 28,18–20), hirdetnünk és élnünk kell Jézus Krisztus evangéliumát. Az elkülönülést tehát követi az odafordulás a világ felé. A rendszeres elkülönülés, a hitbeli erősödés, valamint a teológiailag helyesen értelmezett missziói nyitás a keresztyén élet és szolgálat szívverése. Az egyik az evangélizáció, a másik a misszió. Igeszakaszunk hangsúlyozza, hogy a nehéz és ellentmondásos helyzetekben, az újrakezdés időszakában, hitünk mélypontjain vagy az ezernyi kísértés korszakaiban az elkülönülésre lehet inkább szükség. Nyitni az nyithat, akinek szilárd a hite. Ugyanakkor a tartós elkülönülés a hitben való kiskorúság jele. Isten népe így nem töltheti be küldetését. Jn 9,18–23  242. dicséret (11) „Adj ma sikert szolgádnak…” (Neh 1) Mi az életed ügye? Nem a szívügyedről van szó, mert az a magad buzgóságából választott ügyed, amellyel reprezentálod magadat, és fárasztod vele a másikat. Arról az ügyről van szó, amelynek gondozását Istentől kaptad szolgálatként (1–3), amely mindig a másik emberrel vagy közösséggel kapcsolatos, tehát közügy, amely a saját szeretteidet, hitedet, kultúrádat, népedet képviseli, és soha nem fordulhat azok ellen. Odaviszed-e azt az ügyet rendszeresen az Isten elé, kifejezve, hogy csak az ő segítségével lehetsz az ügy hűséges szolgája? Az Úr előtt látjuk igazán a ránk bízott ügy valódi állapotát, amely joggal indíthat sírásra minket. Bizony, mennyi minden hever romokban körülöttünk: Nagy a baj és a gyalázat (3). Ez Isten Lelkének, Igéjének diagnózisa. Vegyük észre a romokat, életünk, hitünk, értékeink romjait, sírjunk azok felett, és meneküljünk a szabadító, megváltó Úrhoz! Az örökkévaló, hatalmas Isten ugyanis gondoskodik az ő ügyéről, népéről (10), ad megszomorodást vétkeink miatt (4–7), de ad megújulást, épülést is, mert megtartja ígéreteit (8–10), sőt, ad befolyásos emberi eszközt is, aki segítségünkre lesz, aki irgalmas lesz velünk, és tekintettel lesz arra az ügyre, amelyet képviselünk (11). Sok nemes ügy adódhat, amelyet az Isten rád bízhat. Minden ilyen ügy szolgálata

Reformátusok Lapja 2019. február 24.

| AZ IGE MELLETT |

valójában istentisztelet, mert azzal az Isten országát építjük. Egy biztos, soha nem lehet Isten ügye az, amelyik csak rombol. A legnagyobb irgalmatlanság és önzés, azaz istentelenség az, amikor a másikét leromboljuk, hogy a magunkét felépíthessük a romokon. Ne feledjük, Isten lerombolta bűnös életünk templomát, és Jézus Krisztus feltámadása által üdvösségesen újjáépítette azt (Jn 2,19). Ettől kezdve mi csak az Úr építő, imádkozó, alázatos követeiként járhatunk a világban. Jn 9,24–34  469. dicséret (2) „…a szív szomorúsága!” (Neh 2,1–10) A szívünk csak úgy magától egyébként sem jó tanácsadó. Nehémiást nem is a szíve irányította, hanem a menny Istene, aki felindította a szívét (8; 11), hogy elcsüggedt népe segítségére siessen. Ha Isten indítja fel a szívünket, akkor az Úr jóindulata reménységre hangol, és nem leszünk többé szomorúak, noha joggal szomorodhatunk meg a jelen állapota felett (1–3). Ha Isten indítja fel a szívünket, akkor nemcsak magunkért élünk, és nem is csak egy általunk rögeszmélt ügyért hevülünk, hanem az Úr ügyét képviseljük. Ha Isten indítja fel a szívünket, akkor kellő időben, kellő helyen, jót és jól szólunk – kérünk, mégpedig olyan embertől, aki Isten eszközeként hatékonyan is segíthet, mégpedig úgy, hogy nem embereknek, hanem Istennek leszünk továbbra is elkötelezve (5–9). Ha Isten indítja fel a szívünket, akkor nem félünk a szomszédos ellenségektől, mert mindig a szomszéd irigy és ellenséges (10). Ha Isten indítja fel a szívünket, akkor folyamatosan imádkozunk, imádkozva cselekszünk, igazából Isten cselekszik bennünk és általunk (4). Ha Isten indítja fel a szívünket, akkor ő megóv attól is, hogy gyarló szívünk szándékait összekeverjük az ő akaratával. Ezért egyébként folyamatosan imádkoznunk kell. Jn 9,35–41  468. dicséret (20) „Maga a menny Istene ad nekünk sikert…” (Neh 2,11–20) Igen, ilyen egy jó vezető. Hosszan sorolhatnánk, milyen tudatos volt Nehémiás, ami őt végül is sikerre vezette (13–18). Valamikor olvastam egy könyvet arról, hogy Nehémiás miért volt jó vezető. A tanulmány huszonegy pontban sorjázta a jó vezető tulajdonságait. Nehémiás, amikor megérkezett Jeruzsálembe, várt, nem szólt senkinek semmiről három hónapig (11). Aztán egyik éjszaka bejárta a várost, személyesen vette szemügyre a szomorú állapotokat (13–15). Ekkor is csak néhány bizalmasát avatta be terveibe (12). Ezután a Jeruzsálemben lakó népét, valamint a papokat és az elöljárókat összehívta, hogy rámutasson arra a bajra és gyalázatra, amelyben vannak. Ám azonnal reménységgel feladatra és cselekvésre hívott Nehémiás, az élre állt, biztatott, nem hagyott a csüggedésben (17–18). Persze bízott a menny Istenének jóindulatában is (18). Valóban, mindegyik stratégatulajdonság kiolvasható ebből a bibliai iratból. Ezek közül a hit, az imádság is egy-egy fontos pont. Hát ez az, amivel így nem érthetünk egyet. Helyette azt valljuk: mindent meg kell tenni, és mégis mindent az Úr cselekszik – és minden kegyelem. Istenünk, a feltámadott, megváltó Jézus Krisztusban ezt jelentette ki nekünk. De a zsoltáros is jól tudta ezt: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők… De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127) Jn 10,1–5  388. dicséret (5) „Az előkelők azonban nem…” (Neh 3) Részletes leírást olvashatunk a mai fejezetben Jeruzsálem várfaláról és annak építőiről. Tanuljunk meg gyönyörködni ebben a fejezetben. Már a leírás gondos részletességében megmutatkozik a téma szentsége és a közlés ihletettsége. Egy ilyen leírás kimeríthetetlen tára az információknak. Az akkori jeruzsálemi várfal pontosan megrajzolható e fejezet alapján. Az építők gondosan el voltak osztva, mindenki szakértelmének megfelelően, ugyanakkor ahhoz a helyhez közel dolgozott, ahol a háza állt, hogy családjával együtt így is érintett legyen a szolgálatban. A papok érthetően a Juh-kapun dolgoztak. A szolgálat itt most kizárólag a kétkezi munka istentiszteletét és igehirdetését jelentette, amelyben mindenkinek részt kellett vennie – noha voltak olyanok, akik „előkelően” kihúzták magukat ebből. Áldom az Urat azokért, akik olyan sokat imádkoznak, gondolkoznak, tesznek az egyház folyamatos megújulásáért, de akik soha nem jönnek el egyetlen templomtakarításra vagy udvarrendezésre sem. Jn 10,6–10  229. dicséret

II. 28. CSÜTÖRTÖK

III. 1. PÉNTEK

III. 2. SZOMBAT

2019. február 24.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

írnak a vértelen ellenreformáció korszaka alatt. A kérdés tehát az, hogy lehet-e erre a korszakra úgy tekinteni, mint a protestánsok elnyomásának egy korszakára, vagy ez túlságosan erős kifejezés.

Nem csak a szenvedésre fókuszálni Vélt vagy valós sérelmek érték a protestánsokat a 18. századi Magyarországon? Mi volt a gyakoribb: az üldözött lelkészek és gyülekezetek jelensége, vagy az élni haHEGEDŰS MÁRK gyott közösségeké? Lehet-e identitásképző a szenvedés? Lehet-e túlhangsúlyozni a traumákat? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a „Vértelen ellenreformáció” című egyháztörténeti konferencia február 7–8-án Sárospatakon. Csorba Dávid sárospataki teológiai tanárral, a Károli Gáspár Református Egyetem Reformáció Öröksége Műhelyének munkatársával, a konferencia szervezőjével beszélgettünk. Mi indokolta az idézőjelet a konferencia címében? A vértelen ellenreformáció protestáns egyháztörténeti fogalom, amelyet a 18–20. században használtak felekezettörténeti munkákban. Azt az időszakot jelöli, amikor a jogi biztosíték megvolt a vallásszabadságra, de a gyakorlatban azt számos okból megsértette vagy ellehetetlenítette az akkori kormányzat és annak képviselői. Az idézőjelet az indokolta, hogy a történelemtudomány egy része nem fogadta el ezt a kifejezést ebben a formában. A kritikusok azt mondják, a kifejezés protestáns megközelítést jelöl, és hozzáteszik: nem biztos, hogy volt olyan mértékű ellenreformáció a Kárpát-medencében, mint amilyenről a protestáns egyháztörténészek 6

Reformátusok Lapja 2019. február 24.

Mire jutottak? Sok bizonyíték van arra, hogy számos kíméletlen és durva támadás érte a reformátusokat. A hatalmon lévők templomokat foglaltak el, híveket üldöztek el, sokakat megpróbáltak rákényszeríteni, hogy katolizáljanak. Azonban számos történet tanúsítja, hogy voltak szerencsésebb közösségek is, például megküzdhettek a templomok közös használatáért, így nem minden esetben tudott érvényesülni az államilag szentesített terror. A 18. században a Habsburg-állam egységes, katolikus vallású birodalmat próbált kialakítani, ez a törekvés azonban megbu­kott az 1781-es türelmi rendeletet követően, a pro­testáns gyülekezetek pedig újraéledtek. Felmerült-e esetleg olyan kifejezés, amely jobban leírná, milyen volt ez a korszak valójában? Már így is rengeteg kifejezés van: szokták csendes ellenreformációnak, katolikus megújulásnak, sőt katolikus reformációnak nevezni ezt a korszakot. Nem alkottunk új kifejezést, de arra jutottunk, hogy az igazság valahol középen van. Kétségtelenül voltak üldöztetések, kergettek el gyülekezeteket, börtönöztek be lelkészeket, vertek meg asszonyokat a protestáns hitük miatt, de a türelmi rendelet hatására sok minden megváltozott: újraéledhettek gyülekezetek, újraindult a lelkészképzés, a protestáns oktatás, az egyetemlátogatás. Ezek pozitívumait a mai napig látjuk. Mi következik ebből? Ki kell mondanunk, hogy sokáig a traumát tekintve idealizáltuk ezt a korszakot, később pedig a politikai korrektség jegyében nem beszéltünk róla. Történészként viszont kötelességünk ezeket a nézőpontokat is a történeti hűség figyelembevételével feltárni. Az identitásunkat bizony nem csak a szenvedéssel lehet erősíteni. Ha szétnézünk, rájöhetünk, hogy sokan elmondhatják magukról, mennyit szenvedtek őseik az elmúlt évszázadokban. Ezzel szemben egy gyülekezet, egy közösség számára számos szimbólumképzési lehetőség van, érdemes tehát nem csak a szenvedésre fókuszálni.  FOTÓ: NAGY KÁROLY ZSOLT OLVASHATÓVÁ TESZIK A tudományos tanácskozás az MTA BTK Lendület Kutatócsoport, a Károli Gáspár Református Egyetem Reformáció Öröksége Műhelye és a Sárospataki Református Teológiai Akadémia közös rendezvénye volt. A konferencia anyagát kötetbe foglalva tervezik megjelentetni egy év múlva, és keresik az újabb tanácskozás megszervezésének lehetőségét is.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Isten megvédi a gyengét „Aki nem hódol, az halálos ellensége, s aki nem engedelmeskedik, annak pusztulnia kell” – fogalmazott hetven évvel ezelőtt a korlátlan hatalomról Ravasz László. A dunamelléki püspökségről lemondott egyházi vezető, a budapesti Kálvin téri református gyülekezet lelkipásztora igehirdetésének központi üzenete a gőgről szólt, amely, mint mondta, „az Istentől való eltávolodásból származik”. Mindebből több, a magyarságot sújtó sorscsapás következett a múlt században. Hetven évvel ezelőtt a huszadik század sokadik rendszerváltásaként másodszor is lezajlott a kommunista hatalomátvétel. Az országot irányító, a hatalom gőgjétől megrészegedett politika szemé-

Idén már tizenkilencedik alkalommal tartjuk meg február 25-én a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. Az 1947-ben ezen a napon szovjet fogságba elhurcolt Kovács Béla kisgazdapárti főtitkár esete kapcsán nemcsak az áldozatul esett politikusokra, hanem milliókra kell emlékeznünk. ben teljes társadalmi csoportok váltak ellenséggé. Csakúgy, mint harminc évvel korábban, az 1919-es bolsevik hatalomátvételkor vagy éppen tíz évvel később, a magyar paraszti létforma felszámolásakor. A kiépülő diktatúra számára ellenséggé váltak az olyan, autonómiával rendelkező közösségek, mint például az egyház. A hatalom a felekezeteket és a társadalmi csoportokat is egymás ellen hangolta, így a központi kommunista napilapban megjelenhetett püspök, aki azért kapott kolumnákat, mert együttműködött, és volt, akiről oldalakon keresztül azért írtak, mert ellenállt. „Nincs semmi új a nap alatt” (Préd 1,9) – olvashatjuk a Prédikátor könyvében. A hetven évvel ezelőtti hatalmi törekvések már 1919-ben is nagy erővel jelentkeztek. Ahogy évtizedekkel később, már akkor is a terror és az erőszak eszközeivel próbálták megvalósítani céljaikat a kommunisták. A tanácsköztársaság uralma után két évvel több mint nyolcszáz oldalas, átfogó tanulmánykötet jelent meg a magyarországi bolsevizmusról, amely széles körben vizsgálta a proletár-

diktatúrát. Az egyik szerző megállapította, hogy ez a rendszer „egyet jelentett az egyházi élet, sőt a vallás halálos ítéletének a megpecsételésével” – célként fogalmazva meg a vallás megsemmisítését az egyház tönkretételének eszközével. Ennek részeként természetesen olyan társadalmi csoportokat is ellehetetlenítettek, amelyeknek egyházfenntartó és nemzetmegtartó erejük volt. A hatalom birtokosai tehát üldözték az öntudatos, szakmai hozzáértéssel és tiszta lélekkel dolgozó parasztot, városi munkást és értelmiségit, akik számára nem az volt a legfőbb cél, hogy a „munkaverseny lázában égjenek”. Idén már tizenkilencedik alkalommal tartjuk meg február 25-én a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. Az 1947-ben ezen a napon szovjet fogságba elhurcolt Kovács Béla kisgazdapárti főtitkár esete kapcsán nemcsak az áldozatul esett politikusokra, hanem milliókra kell emlékeznünk. És természetesen nemcsak évente egy napon, hanem mindig muszáj emlékeznünk és emlékeztetnünk, hiszen a diktatórikus rendszer mindannyiunk életén nyomot hagyott. Emlékszem nagyanyám történetére: az ötvenes évek elején az új birtokosok bottal hajtották el őt a generációk óta a családunk által művelt szőlőültetvényről, amelyet néhány évvel később a szakértelem nélküli művelés miatt tönkretéve kaptunk vissza. A gőg rövid időre diadalmaskodott, de az alázatos munka meghozta gyümölcsét. Ravasz László az 1956-os forradalom és szabadságharc eltaposása utáni év kezdetén arról szólt egyik prédikációjában, „hogyan védi meg Isten a gyengét”. A Kálvin téren elhangzott igehirdetésében hangsúlyozta: „A hatalom elkopik, a fegyverek élüket vesztik, a gyűlölet elfogy, a sanyargatók és a kizsákmányolók porrá lesznek, de a szeretet soha el nem fogy, s Jézus megváltó életereje lassan áthatja a világot.” Az átélt traumák után ez és a zsoltáros szavai – amelyek alapján Ravasz László is prédikált – adhatnak nekünk erőt és reménységet: „Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.” (Zsolt 10,17–18)  2019. február 24.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Balog Zoltán, Huszár Pál, Velkey György és Bogárdi Szabó István a díjazott Kató Ibolyával

A diakónia nem ismer határokat

A Kárpát-medencei reformátusok tíz éve megerősített egységének egyik élő területe a határon túli egyháztestek diakóniai munkája – erre mutatott rá a Dizseri Tamás SzeBAGDÁN ZSUZSANNA retetszolgálati Díj február 16-i átadója és a hozzá kapcsolódó konferencia. A megemlékezés és a díjazott Kató Ibolya méltatása több kérdést is a résztvevőknek szegezett. Hogyan vagyunk ma a határon túli szeretetszolgálattal? Fáj-e nekünk a határon túli magyarok sorsa? Ismerjük-e egyáltalán ezt a sorsot, beszélünk-e erről a következő generációnak, cselekvésre késztet-e minket az, amit megismerünk? Idén ősszel lenne hetvenéves Dizseri Tamás, a Bethesda Gyermekkórház alapító főigazgatója. A tizenhat éve elhunyt szakember életének és munkásságának emlékét őrző díjjal az elesett emberek ügyét példamutatóan szolgáló, testüket-lelküket egyszerre gyógyító személyiségeket vagy közösségeket tüntetnek ki. Idén Kató Ibolya pszichológus, a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány vezetője kapta meg Melocco Miklós emlékplakettjét és a vele járó hétszázezer forint pénzjutalmat. (Kató Ibolyát és munkásságát következő lapszámunkban 8

Reformátusok Lapja 2019. február 24.

mutatjuk be részletesen – a szerk.) A díjátadóhoz kapcsolódó konferencián Kató Béla erdélyi püspök, Nagy Béla kárpátaljai főgondnok és Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár beszélt a határon túli – jelen esetben erdélyi és kárpátaljai – reformátusok diakóniai munkájáról.

ÖNSZERVEZŐDŐ KÜZDELEM Az erdélyi szeretetszolgálati munka jelenének megértéséhez egészen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni impériumváltásig kell visszamennünk az időben. A sorscsapásszerű politikai fordulat után az egyházhoz menekültek vigasztalásért, közösségért, új öntudatért a polgárosodás hatására a vallásos élettől eltávolodott hívek. Az erdélyi református szeretetszolgálatot a mai napig jellemző önszerveződő küzdelem a trianoni traumát követő évtizedekből, az ébredés tüzében égő belmissziós munkából ered. Ez a lelkiség tartotta meg a közösséget a kommunizmus fél évszázada alatt, ez ad erőt a harcban, amelyet a mai napig vívnak az államosított intézményekért, és amelyeknek visszaszolgáltatása egyre inkább illúzió – elég csak a Székely Mikó Kollégium esetére gondolni. Az erdélyi reformátusok elébe mennek a történéseknek:

| AKTUÁLIS |

Több mint húsz éve működik református pékség Beregszászban

Erdélyben és Kárpátalján is egyre több a magányosan élő idős ember

A Bonus Pastor Alapítvány magyarózdi rehabilitációs otthona

Szórványkollégium Kőhalomban

2019. február 24.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

minden új templomhoz valamilyen intézmény – óvoda vagy szeretetház – is épül. Az idősgondozás kiemelt feladat, hiszen számos, a kollektivizálás után elnéptelenedett falu valamiféle különös időotthonná alakult, ahol a lelkész az utolsó gondozó. Van ugyan állami ellátórendszer, sok idős magyar ember mégis inkább a halált választja, mint a román szeretetotthont, ahol élete utolsó éveiben anyanyelvétől megfosztva kellene élnie. Nincsenek sokkal jobb helyzetben a börtönné vált, erőszakosan felduzzasztott városok lakói sem: sok helyen az Erdélyi Református Egyházkerület nyújtja az egyetlen kézzelfogható segítséget.

BIZONYTALAN AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS Az erdélyi reformátusok legkiterjedtebb, a Királyhágómellékre is átnyúló szolgálata a házi idősgondozás, amelyet 2001 óta az erdélyi Diakónia Keresztyén Alapítvány koordinál. Kétszázhat településen több mint kétszázötven alkalmazottal dolgoznak, azonban a legjobb, legrátermettebb munkatársaik sorra hagyják el a szolgálatot, mert már a román ellátórendszerben is közel kétszeresek a bérek, de sokan mennek Nyugat-Európába is. A szolgálat működési költségeinek tizedét a HEKS svájci református segélyszervezet finanszírozza, de állami támogatás nélkül ez a rendszer nem tartható fenn. Románia mai gazdasági és politikai helyzete zavaros és kilátástalan, nem garantált az állami támogatás folyósítása.

„A MIEINKRŐL NEKÜNK KELL GONDOSKODNI” Romániából négy és félmillió ember vándorolt ki, és a rendszerváltás óta a református egyház lélekszáma is harmadával csökkent. A magyarok is szenvednek a térséget sújtó elvándorlás következményeitől: árva, félárva gyermekek, magukra maradt idősek várják a segítséget. A református egyház minden eszközzel – gyermekotthon, szórványkollégium, szenvedélybetegek rehabilitációs otthona, idősotthon, kórházlelkészi szolgálat – igyekszik összegyűjteni a szétszóratottakat, felkarolni az elesetteket: az erdélyi Református Mentő Misszió például tavaly ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját. – A mieinkről nekünk kell gondoskodni, de ez a már vázoltak miatt nagyon nehéz feladat – mondta el Kató Béla. Az erdélyiek évtizedek óta magas szakmai színvonalon végzett szolgálata megkerülhetetlen hitvallás: ehhez nem lenne elég semmilyen állam támogatása.

HIÁNYPÓTLÓ SZOLGÁLAT A Kárpátaljai Református Egyház élete és munkája nagyon sokban hasonlít a fentiekben leírtakhoz: a térségben elképzelhetetlen, hogy az egyház ne legyen jelen a szociális szférában, hiszen sok helyütt a református egyház az egyetlen ellátó. Ukrajnát évek óta háború sújtja, nagyon sokan elvándoroltak, akik pedig maradtak, fokozatosan szegényednek el, sokaknak a napi betevő megszerzése vagy a rezsi kifizetése is megoldhatatlan probléma. Az utóbbi években a magyar kormány kiemelt figyelmet 10 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

fordított a régióra, sok támogatást juttatva el a rászorulóknak, azonban a távlati cél a munkahelyek létrehozása, hogy megállíthassák az elvándorlást – hangsúlyozta Nagy Béla. Kárpátalja reformátusait is megviselte a kommunizmus: sokakat elhurcoltak, a templomokat bezárták, de nem sikerült eltiporni a hívő közösségeket. Amikor a templomajtókkal együtt újra megnyílt a lehetőség a hitélet gyakorlására, sorra jöttek létre oktatási és szociális intézmények, szegénykonyhák, hogy a magyarok megmaradását szolgálják a vidéken, és felkarolják a nehéz helyzetbe kerülteket. A Beregszászban 1993 óta működő diakóniai központ száznyolc gyülekezet szociális munkáját támogatja, 1998 óta saját pékségük is működik. Kétszer is megélték, milyen az, amikor a víz az úr – az első árvíz tanulságaként katasztrófavédelmi raktár és a mentőcsoportoknak szálláshely épült, ugyanis az első árvízkor nem volt hová elszállásolni a segítőket. Az idősgondozásban is tevékeny részt vállalnak: Beregszászban külön Alzheimer-osztály is működik, és az épületben bajba került édesanyák is menedékre lelnek. Mindez Isten kegyelméből és összefogásból: a kárpátaljai reformátusok semmilyen állami támogatást nem kapnak, és az infláció egyre nehezebbé teszi e nélkülözhetetlen szolgálatok fenntartását. Pedig a cél nem a vegetálás, hanem a fejlődés és a megerősödés, és ezért keményen meg is dolgoznak, sokszor meghökkentő szolgálatokat is vállalva. A Kárpát-medencében példa nélküli a derceni önkéntes tűzoltóság, illetve az önkéntes mentőcsoport is. A kárpátaljaiak nagy álma, hogy magyar kórház épülhessen fel náluk: az anyanyelven hozzáférhető egészségügyi ellátás jelentősége felbecsülhetetlen.

KRISZTUST DICSŐÍTVE Tanácstalanság, reménykedés, kitartás a bizonytalanságban, belekapaszkodás Isten ígéreteibe – ezek a sokszor elképzelhetetlenül nehéz körülmények között végzett munkához kapcsolódó érzések, megtapasztalások. Isten titkairól csak dadogni tudunk – fogalmazott a konferencián elhangzott igehirdetésében Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök. Mint mondta: a Lélek, az ő munkája, jelenléte és Krisztus dicsőítése elválaszthatatlan egymástól. Amíg Krisztus nem dicsőíttetik, addig Lélek-hiányosak vagyunk: ha vele vagyunk, bennünk dicsőíttetik az a Krisztus, aki üdvösséget szerzett számunkra. A keresztyén ember úgy tud a másik embere lenni, ha maga is megtapasztalta már, milyen az, amikor segítségre szorul. – Szomjat oltani csak az tud, aki volt már istenszomjas, örökkévalóság-éhes, szűkölt sokféle emberi megoldás között, tudva, hogy egyik sem megoldás, és aki meg is elégíttetett – magyarázta az igehirdető. Ahol Isten Lelke kiárad, ott Krisztus dicsőíttetik. Ahol életünk, szolgálatunk, hűségünk dicsőíti Krisztust, ott van a Lélek. Krisztust dicsőíteni azt jelenti: elfogadjuk, amiért jött, és iszunk az élő vízből – így lehetünk magunk is élő víznek folyamaivá szomjazó világunkban.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD, VARGOSZ GÁBOR

| INTERJÚ |

– Tudom, hogy rám fért a próbatétel, túl fiatal voltam még a hitben – mondja hatéves raboskodásáról ABLONCZY a Bibó Istvánnal és Göncz ÁrpádBÁLINT dal együtt 1958-ban elítélt Regéczy-Nagy László. A kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapja alkalmából kerestük fel az egykori katonatisztet, aki beszélt arról is, mi a véleménye Nagy Imre történelmi szerepéről, milyen volt az ötvenes években a budapesti brit követség sofőrjeként egy polgári demokráciában dolgozni, és hogyan tartotta benne a lelket a börtönben Ézsaiás próféta.

„A Biblia nem engedte az önsajnálatot” A kommunizmus áldozatainak emléknapján kire gondol elsősorban? Például édesapám öccsére: kohómérnökként dolgozott Ózdon, kivégezték egy koncepciós perben. De édesapámat is áldozatnak tartom. Orvosezredes volt, félholtan jött haza az orosz fogságból, az Urálból. Félig földbe ásott gödrökben éltek a fogolytáborban, a borzalmas körülmények miatt súlyosan megbetegedett. Szegény, hazajövetele után még praktizálni szeretett volna, de nemsokára meghalt. Megpróbáltak eltaposni engem is, Isten különös kegyelme, hogy túléltem a kommunizmust. 1949-től a brit követség sofőrje volt. Miként élte meg, hogy reggelente egy diktatúrában kelt fel, de egy polgári demokráciába járt dolgozni? Ez valóban tudathasadásos helyzet volt. Úgy éreztem, hogy Ady kompországában én vagyok a komp, amely két part között jár. Nem volt nehéz jobban szeretni a demokráciát a diktatúránál. Én akkor ismerkedhettem a polgári demokráciával, amikor a magyarok készültek megfulladni a kommunista rendszer nyomásában. Aztán még borzasztó sok idő telt el, mire a ma-

gyarság kiszabadult, és végre szabadon dönthetett sorsáról. A hosszú diktatúra persze azt is eredményezte, hogy az új világ teljesen készületlenül érte népünket. Az „új világ” 1956 októberében is elérkezett. Meglepte a forradalom kitörése? Nagyon, igaz, sajátos helyzetem révén elszigetelt voltam a magyar társadalom jelentős részétől. Követségi alkalmazottként nem érintkezhettem a munkássággal, saját világomból, a közép­ osztályból sokakat kitelepítettek – keveset tudtam arról, hogy a magyar nép, a munkásság miként vélekedik. Az tudtam, hogy az angolokat borzasztóan felkavarta Rákosi végleges bukása 1956 nyarán, meglepve olvasták például az Esti Hírlap élesen bíráló cikkeit. Számomra nemcsak a forradalom kirobbanása, hanem a magyar munkásság érett viselkedése is csodálatos, felemelő meglepetés volt. Napok alatt megszervezték magukat, létrehozták a munkástanácsokat, a gyerekeik pedig hősként harcoltak és estek el a pesti utcákon. A magyar munkásosztály viselkedésével örökre beírta magát a történelemkönyvbe. Egykori hivatásos honvédtisztként nem tehettem meg, hogy amikor a történelem 2019. február 24.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJร |

12 Reformรกtusok Lapja

2019. februรกr 24.

| INTERJÚ |

NÉVJEGY Regéczy-Nagy László 1925-ben született Budapesten. Katonai iskolákban tanult, 1944-ben avatták tisztté, a páncélosoknál szolgált. Németországban esett brit hadifogságba, hazatérte után raktárosként, majd fuvarosként dolgozott, 1949-től a budapesti brit követség sofőrje volt. A forradalom után letartóztatták és 1958-ban Bibó István perében tizenöt évre ítélték, amiért segített Bibó István és Nagy Imre írásait külföldre csempészni. 1963-as szabadulása után előbb segédmunkás, majd 1990-ig állás nélküli fordító volt, 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója. 1990 és 1996 között egykori vádlott-társa, Göncz Árpád köztársasági elnök munkatársaként dolgozott.

nekem kínált fel cselekvési lehetőséget, visszavonuljak. Ezért vállaltam Bibó István memorandumának és – Göncz Árpád kérésére – Nagy Imre 1955–56-ban készült írásai utolsó megmaradt kéziratának eljuttatását brit diplomatákhoz. Azt gondoltam, ha szinte gyerekemberek kockáztatták életüket a világ akkori legerősebb hadseregével szemben, nekem is kötelességem elvállalni a feladatot. Magyar hazafiként azoknak a briteknek dolgozott, akik a szuezi invázióval elterelték a nemzetközi figyelmet a forradalomról, ezzel közvetve hozzájárultak leveréséhez. Nem hasonlott meg? Nem, mert azok, akikkel együtt dolgoztam, szívvel-lélekkel támogatták a forradalom ügyét. Mindent megtettek, hogy tájékoztassák a londoni kormányt az események nagyszerűségéről és a veszélyekről. Nagy szerepük volt abban, hogy Nagy-Britanniában hatalmas rokonszenv övezte a magyarokat 1956-ban. Az más kérdés, hogy a brit kormány – mint minden kormány – csak a saját érdekeit nézte, és nem akart háborút kockáztatni Magyarország felszabadításának segítésével. Lehet-e a kommunista diktatúra áldozata egy kommunista politikus? Nemrég ismét vita indult Nagy Imréről, némelyek még a mártírhalált is elvitatják tőle. Nagy Imrét azok próbálják történelmi szerepénél nagyobbnak láttatni, akik megtagadták őt. Senki nem lehetett Kádár János pártjának a tagja, anélkül, hogy ezt ne tette volna meg – most hirtelen ők Nagy Imre legnagyobb védői. Ez azonban semmit nem von le abból, hogy Nagy Imre a forradalom mártírja lett. Tanúja voltam, ahogy a tárgyalásunkon vitázott Vida Ferenc bíróval. Láttam, hallottam, hogy kiállt mindazért, amit akkorra ő is vallott. Milyen nyílt szemmel, hősként ment a halálba! Ha egy, a hazáért való önfeláldozásra esküdött katona teszi ezt, az természetes. De ő meggyőződéses bolsevikból lett magyar patrióta, aki a hazáért és a szabadságért adta az életét. Mekkora változás mehetett végbe benne! A jugoszláv követségre már öntudatos magyar miniszterelnökként menekült, aki élete árán sem volt hajlandó megtagadni a forradalmat. Jóvátette kétségkívül létező elkövetett bűneit. A bűnbánat különben másokra is jellemző volt. Találkoztam a börtönben olyan újságíróval, aki katolizált, és azt mondta: azért is örül tízéves büntetésének, mert ez alkalom arra, hogy valamit jóvátegyen abból a sok bűnből, amit újságíróként elkövetett a magyar nép ellen. Az Úristen még benne is munkálkodott… Tárgyalásán tartott a legrosszabbtól? Igen, mert vizsgálótisztünk Göncz Árpád előtt nem is titkolta, hogy őt mindenképpen szeretné kivégeztetni. „Ha tehetnénk, kétszer akasztatnánk föl” – ilyeneket mondott. A tárgyalás végén az ügyész közölte a védőmmel, hogy súlyosabb fokozatú vádlottá „léptetnek elő”, azaz a halálra szánt Bibó Istvánhoz és Göncz Árpádhoz hasonló ítéletet kaphatok. Végül őket életfogy­tiglanra, engem tizenöt évre ítéltek. 2019. február 24.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

A fogság alatt mi tartotta önben a lelket? Olvashatta a Szentírást? A börtönben a tervezőirodán a rajzok közé rejtettek a bajtársaim egy katolikus fordítású Bibliát, amelyet aztán tervrajzkeresés címén negyedórát az ember egyedül olvashatott. Ismételgettem magamban egyes verseket, hogy kívülről megtanuljam őket. 1948-ban tértem meg, 1956-ban nem voltam még nagyon érett: ha például egy ószövetségi igét nem értettem, sokáig átlapoztam, nem kerestem a mélyebb értelmét. Ezt a luxust aztán a börtönben már nem engedte meg magának az ember.

és mi a „kis börtönben” vagyunk. Odabent viszont igyekeztünk megőrizni a csodálatos októberi napok szolidaritását. Kiváló társaságban voltam, hívő mérnökemberekkel. Pénzt nem adtak a kezünkbe, de bizonyos határok között felírhattuk, mit kérünk, és azt behozták nekünk. Mi meg leterítettünk egy nagy pokrócot, és mindenki a saját ellátmányának tizedét letette, hogy a zárkákban lévőknek is jusson valami. A „kis börtönben” mindennap éreznem kellett, hogy a kommunisták legyőztek. Ez keserves volt, de jobban lehetett tudni, hogy ki az ellenség.

Gondolta volna, hogy egyszer véget ér a diktatúra? Már ötvenhatban reméltem, hogy ebből már nem másznak ki. Nem másztak ki, de azért sokáig tartott. Az ötvenhatos magyar forradalom nemzetközi tekintetben is megtépázta a kommunizmus hírnevét, pedig addig azért nagy volt a Szovjetunió presztízse, még Nyugaton is. Ekkor úgy derékon vágtuk őket, hogy soha nem egyenesedtek ki többet. Ezt persze sokáig nem így éltük meg. Nemzetem annyiszor rántott kardot saját és mások szabadságáért, és a világ annyiszor hagyta cserben! Ezek után nem lehet elvárni egy néptől, hogy továbbra is az öngyilkosság útján menjen tovább a biz„Aki szereti a hazáját, mindig megtalálja azt, tos halálba – 1956 után az ország élni akart, és amivel bizonyíthatja a szeretetét. Nekem ez kínáltatott, jól-rosszul, de élt is. Melyik volt a szívének különösen kedves igeszakasz? Ézsaiásnál találtam egy részt, amely pontosan rólam, nagyidős rabról szólt, aki nem hetekben vagy hónapokban, hanem évszakokban méri az időt. Az Ézsaiás könyvének 28. fejezetében olvasott versek máig elkísérnek: „Nem úgy van-e, hogy ha elegyengette felszínét, kaprot hint vagy köményt szór, vagy vet sorban búzát vagy árpát a kijelölt földbe, a szélére pedig tönkölyt? Így szoktatta őt rendre, erre tanította Istene. Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot, és nem cséplőhengerrel nyomtatják a kö-

és én ezzel éltem. Isten kegyelméből hosszú életet éltem meg: még mindig itt vagyok, tanúskodhatok.” ményt, hanem bottal verik ki a kaprot, és pálcával a köményt. Talán szétzúzzák a kenyérgabonát? Nem csépelik azt vég nélkül; ha rá is hajt az ember cséplőhengerével és lovaival, mégsem zúzza szét. Ez is a Seregek Urától származik. Csodálatos a terve, hatalmasan hajtja végre.” Az Úristen tudta, hogy mivel kezeljen, mivel tegyen próbára és meddig – ez hallatlanul megnyugtató. Tudom, hogy rám fért a próbatétel, túl fiatal voltam még a hitben. Öt héttel a forradalom kitörése előtt esküdtünk a feleségemmel, egy hónappal a letartóztatásom után született a nagyobbik lányom. Mindig ott volt a kísértés az önsajnálatra, de a Biblia ezt nem engedte. A legnehezebb pillanatok azok voltak, amikor a harmadik amnesztiába sem estem bele, és láttam rabtársaimat civilbe öltözni, hazamenni. Három hónapig billegett a sorsom. Soha nem felejtem el, hogy a tervezőirodán dolgoztam, amikor jött egy kedves, öreg smasszer, és azt mondta: „Regéczy, én kidobom magát” – egy óra múlva kint voltam. Egyszer azt mondta, hogy a börtönből kijövet megdöbbentette, mennyire eltűnt a magyar társadalomból az 1956-ban megtapasztalt szolidaritás. Odabent munkásfiúkkal is ültem, ők sokszor voltak maguk alatt. Azzal igyekeztem vigasztalni őket, hogy semmi más nem történt velünk, mint ami annyi jó magyarral előttünk. Az, ami Rákóczi száműzött kurucaival, Kufsteinben nehéz vasban tartott negyvennyolcasokkal és még annyi nagy hazafival megesett. Valóban úgy gondoltuk, hogy az ország a „nagy börtön”, 14 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

Mikor érezte először, hogy talán megéri a kommunizmus bukását? Brezsnyev alatt. Mélyen elgondolkodtatott, hogy egy világhatalom egy ilyen idétlen figurát nemcsak eltűr, de vezérének is elfogad – ez számomra azt jelezte, hogy valami nagyon nincs rendben a Szovjetunióban. Hruscsov meg tudta játszani magát, eladni magát szakembernek, államférfinek, Brezsnyev már nem. A felmérések tanúsága szerint a magyar társadalom nincs túl jó véleménnyel a rendszerváltásról. Olyanok is csalódottak, akik nagyon várták a diktatúra bukását, vagy maguk is a rendszer áldozatai voltak. Mivel magyarázza ezt a kiábrándulást? Amikor életemben egyszer pártba, az MDF-be léptem be, átéltem, hogy micsoda elvárásoknak kellett volna rögtön megfelelni. A Fórum még nem volt készen a kormányzásra, amikor máris irányítania kellett a csődben lévő országot. Rengeteg népszerűtlen döntést kellett hozni, miközben mindenki mindent azonnal szeretett volna, ezért szükségszerű volt a csalódás. Alighanem ez a fő oka a kiábrándulásnak: az emberek nem azt kapták a rendszerváltástól, amit vártak. Hosszú életében szenvedett börtönt, megaláztatást, mellőzést. Visszatekintve: érdemes volt áldozatot hoznia? Aki szereti a hazáját, mindig megtalálja azt, amivel bizonyíthatja a szeretetét. Nekem ez kínáltatott, és én ezzel éltem. Isten kegyelméből hosszú életet éltem meg: még mindig itt vagyok, tanúskodhatok.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS / PAROKIA.HU

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az embert ma nem a halál utáni élet, pokol vagy üdvösség foglalkoztatja, hanem a halál előtti pokol és ilyen-olyan üdvösség, amelyet a boldogság fogalmával helyettesít. A jelenben keres üdvös élményt, a jövő bizonytalan. Kérdés, hogy mi, keresztyének tudomásul vesszük-e, hogy változott a világ, benne az ember, akit másként kell megszólítani az evangéliummal. Régen a bűn és bűnbocsánat volt az egzisztenciális kérdés, amelyre az egyházi üzenet Jézus Krisztus megváltó halála. Ma a boldogtalanság a fő téma, és erre Jézus gyógyító élete és tanítása az örömhír. Legyen a válaszunk a krisztusi életmodell! A bűn felismerése majd Jézus megismeréséből következik. Ezzel nagyobb hangsúlyt teszünk Jézus életére és tanításaira az örök evangéliumon belül. Nem lehet ugyanazt és ugyanúgy tanítani a gyermekeknek és a felnőtteknek. A gyerekeket szabályokhoz kell szoktatni, hogy később felnőttként saját maguk tudják irányítani a viselkedésüket a beléjük épült erkölcsi normák alapján. Végig kell járniuk a bibliai üdvtörténet útját: először meg kell tanulni az ószövetségi törvényeket és parancsolatokat, Istennel és világával, az emberekkel való kapcsolat rendjét megismerni, hogy felnőttként eljussanak az Újszövetségig, Jézus Krisztus szabadságára. Nem lehet átugrani az alapokat. Először fogódzókat kell adnunk a bibliai történetek alapján, amelyek biztonságot adnak és segítenek a tájékozódásban, a jó és rossz megkülönböztetésében. A nagykorúságra jutott felnőtteknek viszont a szabadság lehetőségeit kínáljuk, hogy mérlegeljék a dolgokat, és maguk döntsenek arról, miben hisznek, kit követnek, mernek-e elköteleződni Jézus követésére. A gyerekeknek és a felnőtteknek szóló egyházi és igehirdetői feladat tehát nem azonos. Nem mintha más Krisztust kellene hirdetni a különböző nemzedékeknek, de másként, életkoruknak és személyiségfejlődésüknek megfelelően kell azt tenni. A gondolkodó emberekhez már ne a hittanórák tananyagát és stílusát használjuk, mintha nem tudnánk mást, csak gyámkodó, oktató kinyilatkoztatást, tanítást. Egyre többen elfordulnak az egyháztól, vagy oda sem fordulnak hozzánk, ha nem vesszük tudomásul, hogy a régiektől örökölt, általuk hangsúlyozott mondanivaló már nem aktuális. Nem értik, miről beszélünk. Más a kérdés, mint a középkorban és a reformáció idején. Nem a túlvilág, hanem e világ, a halálon inneni élet. Nem(csak) a haláltól, hanem az élettől fél az ember. Tudunk-e váltani? Közös gondolkodásra, dialógusra és vallomásra békességről, reménységről, Jézusról. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, Szabadító Istenem, csak nálad csendesülhet el lelkem. Hatalmas viharok dúlnak bennem. Pusztító viharok, orkán gondolatok, tornádó indulatok. Ne hagyj elveszni, saját örvényemben megsemmisülni, Istenem! Engedd, hogy beléd kapaszkodjak, mint egyetlen kőváramba és menedékembe! Te kőszikla vagy, biztonságos hajlék, ahova akár még saját magam elől is futhatok. Szeretlek, Uram! Úgy takarsz be szárnyaiddal, mint madár a fiókáit, és lelkem a jelenlétedben már nem érez mást, csak védelmet, biztonságot, nyugalmat és csöndet. A vihar kívül marad. Nagy szükségem van most erre az elcsendesedésre. Köszönöm, hogy te nem vádolsz, hanem békességedet adod. És letörlöd könnyeimet. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Hol az igazság? Sokszor tesszük fel ezt a kérdést ma is, ha gyógyíthatatlan betegség támad meg bennünket, vagy ha azt látjuk, hogy jobban megy a sora annak, aki szerintünk meg sem érdemli. A felelősség kérdése jön elő, ha a tévében katasztrófáról, terrortámadásról, tömegbalesetről hallunk. Ha előkerül a felelős és megbüntetik, úgy gondoljuk, helyreállt a világ rendje, mert a bűnös elnyerte méltó büntetését. Egyszer egy vakon született ember került Jézus elé. A vakság abban az időben gyakori fogyatékosság volt. Jézust megkérdezték a tanítványai: „Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született?” (Jn 9,2) Erre ő így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (3) Jézus válasza arra figyelmeztet, nem az a lényeges, hogy vétkezett-e valaki, hanem, hogy felragyogjon rajta Isten szeretete. Egyébként a kérdés eleve abszurd, hiszen egy meg sem született gyermek hogy vétkezhet úgy, hogy büntetésből vakon születik. Ha mindig az igazságot keressük, könnyen tévútra jutunk. Mi történne ezzel a világgal, ha csak azoknak jutna Isten áldásából, csak azoknak sütne a nap és esne az eső, akik tökéletesnek gondolják magukat? Rossz még belegondolni is! Isten mértéke egészen más, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak (Mt 5,45). Jézus szenvedéseire egyik nagypénteki énekünk ennyi választ ad: „Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!” (RE 340) Mennyei Atyánk nem vétkeseket vagy felelősöket keres, hanem egyszülött fiának szenvedésével megváltást hozott mindnyájunknak. Engedjük hát, hogy rajtunk is látható legyen Isten szeretete! Ezzel készülhetünk a most kezdődő böjti időre, elkísérhetjük lélekben megváltó Urunkat a golgotai keresztig.  GYŐRI ISTVÁN

2019. február 24.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Egyéves lett Debrecen legújabb református közössége, az úrréti gyülekezet. A dinamikusan bővülő, új utakat kereső közösség HEGEDŰS vasárnaponként az egyik helyi általános BENCE iskola aulájában gyűlik össze – lehet, hogy évek múlva templomuk is lesz. Püski Dániel tizenegy évig a Debreceni Egyetem lelkészeként szolgált, mielőtt csatlakozott volna a gyülekezetalapító lelkipásztorok táborához. Az évtizednyi egyetemi missziós szolgálat alatt hitben összeforrt közösséggel és a Tiszántúli Egyházkerület teljes támogatásával kezdett hozzá 2017 szeptemberében a debreceni úrréti református gyülekezet megszervezéséhez, az első istentiszteletüket következő év februárjában tartották az Árpád Vezér Általános Iskola aulájában, ahol azóta is minden vasárnap összegyűlnek. Egy évvel később, február harmadik vasárnapján ünnepi istentiszteleten adott hálát a megerősödött gyülekezet az elmúlt esztendőért.

„Az Úristen nem unalmas egyházat akar” MINDEN ÖSSZEJÖTT – Eddig húsz református gyülekezet működött Debrecenben, mi vagyunk a huszonegyedik – mondja Püski Dániel, az úrréti közösség lelkipásztora. A hagyományosnak nem nevezhető gyülekezet megalapításához nemcsak az járult hozzá, hogy a Nagyerdei Egyházközség már évek óta tervezte missziós szolgálat indítását a város északnyugati részén, hanem az a felismerés is, hogy az egyetemi gyülekezetből a tanulmányaik befejeztével kikerülő diákok egy része nem találja meg a helyét a város gyülekezeteiben. – Az egyetemi gyülekezetben régóta gondolkoztunk azon, hogyan segítsük a diákjainkat abban, hogy otthonra találjanak végzés után. A nagyerdei gyülekezet, az anyagyülekezetünk régóta tervezte, hogy a város északnyugati részén, Úrrét16 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

je, Nyulas és a Vezér utca körzetében közösséget plántál. Az egyházkerület és az egyházmegye is régóta osztozik azon a véleményen, hogy a városba kellenek új gyülekezetek. Végül egymásra talált a sok elképzelés – foglalja össze a gyülekezet­ alapítás körülményeit a lelkész.

EGYSZERŰSÉG – Az úrréti gyülekezet bizonyos szempontból egyenes folytatása az egyetemi gyülekezetnek stílusban, gondolkodásmódban és más elemeiben is, teológiai értelemben pedig semmiben sem különbözik a többi református gyülekezettől – mondja Püski Dániel. Amiben mégis különböznek más gyülekezetektől, az a hagyományos istentiszteleti liturgikus nyelvezet leegyszerűsítése. – Szándékosan kerüljük az idegen szavak használatát is az igehirdetésekben. Próbáljuk vé-

| REFORMÁTUS ÉLET |

vésbé közösségszervező funkciója volt. Ma a fiatalokon azt látom, hogy bármit megtanulnak, például a videómegosztókról, és arra vágynak, hogy valaki közösséget szervezzen nekik – mondja Püski Dániel.

DIGITÁLIS ELÉRÉS Mivel az emberek közti kommunikáció jelentős része ma már az interneten zajlik, ezért az új utakat kereső gyülekezet igen aktív a világhálón. – A Facebookon és egyéb közösségi platformokon igyekszünk úgy jelen lenni, hogy azok az emberek, akik most jönnek a városba és gyülekezetet keresnek, megtaláljanak minket. Jó néhányan ilyen módon találtak rá a gyülekezetre – mondja Püski Dániel, aki bevallja azt is, hogy bizony még hirdetést is vásároltak a legnagyobb közösségi oldalon: – Ha olyan programunk van, akkor mi is élünk ezzel a lehetőséggel. Egy néhány ezer forintos hirdetés több ezer emberhez eljuttatja az információt Debrecenben. Mégsem az internetnek, hanem a közösség már meglévő tagjainak köszönhető, hogy folyamatosan bővül, és ma már nagyjából száznegyvenre tehető a gyülekezeti tagok száma. – Ők hívják a bará-

giggondolni, hogyan működnek a mai fiatalok, hogyan élnek, és kicsit erre reflektálni – árulja el rendhagyó döntésük okát a lelkipásztor. Az úrrétiek vasárnapi istentiszteletein központi szerepet kap a zene. Az énekek között felbukkannak a református énekeskönyv zsoltárai és dicséretei is, de inkább a mai modernebb, ifjúságinak nevezett, valójában már a felnőttek által is használt énekek vannak túlnyomó többségben, amelyeket zenekari kísérettel énekel a gyülekezet. – Azt látjuk, hogy ezeknek a szövege és a dallamvilága az, ami megérinti a mai fiatalok szívét – osztja meg tapasztalatát a lelkész. Debrecen legfiatalabb református gyülekezetében a zene mellett a közösségszervezésre, a tagok közötti személyes kapcsolatok erősítésére különösen nagy hangsúlyt fektetnek. – Néhány száz évvel ezelőtt egy klasszikus falusi-kisvárosi gyülekezetnek igazából nem kellett közösséget szerveznie, mert az adott volt. Ott lakott néhány száz ember egy faluban, mindenki ismert mindenkit. Ma ez a városokban nem működik. Régebben az egyháznak és a gyülekezeteknek sokkal inkább tanító, ke-

A korábbi években már minden önálló egyházközség kapott, most egyéves születésnapi ajándékként Fekete Károly püspök az ünneplő úrrétieknek gyülekezetnek is átadott egy bibliát.

taikat, az ismerőseiket, az iskolatársak szüleit. Bátorítjuk tagjainkat arra, hogy ha ők itt jól érzik magukat, rátaláltak Krisztusra, és ez a saját életükben fontossá vált, akkor hívják el azokat, akik nekik ugyanúgy fontosak – mondja a lelkipásztor. Előfordul az is, hogy hagyományos missziós munkát végeznek a gyülekezet tagjai, akik ilyenkor a környéken élőket szórólapokkal vagy más anyaggal keresik meg. Tavaly például részt vettek a városrészben rendezett egész napos utcabálon is. – Azt tapasztaljuk, hogy egyelőre még pusztán csak annak, hogy kicsit más ez a gyülekezet, mint a többi, olyan vonzó hatása van, hogy emiatt szinte folyamatosan áramlanak emberek a gyülekezet felé – mutat rá a lelkipásztor. Az új tagok között számos olyan fiatal családot találunk, amelyek vidéki falvakból, kisebb városokból, vagy éppen 2019. február 24.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Kárpátaljáról, Erdélyből, és a Partiumból költöztek be Debrecenbe, és gyülekezetkeresés közben akadtak rá az úrréti közösségre.

JELMONDAT A ZÁSZLÓN A fenti gondolatokat erősíti a gyülekezet választott jelmondata is: „Valódi kapcsolatok, élő gyülekezet”. Püski Dániel meg is magyarázza, miért ezt írták képzeletbeli zászlajukra: – A valódi kapcsolatokon két dolgot értünk, az egyik a kapcsolat Istennel, a másik pedig a kapcsolat a közösség tagjaival. Őszintén hiszünk benne, hogy ha valakinek az Istennel igazi, mély, átélt kapcsolata van, akkor az az emberi, közösségi kapcsolataira is kihat. Ha ez így van, akkor a gyülekezet is élni fog. Ehhez kell az is, hogy segítsük a gyülekezetünk tagjait, hogy megismerjék, megszeressék egymást, és szoros kapcsolatrendszer jöjjön létre közöttük. A gyülekezeti közösségi élet egyik színtere az istentiszteletek utáni kötetlen alkalom, amelyen a lelkész szerint a társaság nyolcvan-kilencven százaléka ott marad, sokszor akár egy órát is: leülnek, beszélgetnek, kávéznak, teáznak.

AZ ALKALMAK ÉS A TEMPLOM A vasárnapi istentisztelettel párhuzamosan alkalmat tartanak külön az óvodás- és külön az iskoláskorú gyerekeknek is. A lelkész szerint mivel az istentiszteletek nem annyira formálisak, és zeneileg is sokkal közelebb állnak az ifjabb korosztály ízléséhez, a gyerekek szívesen beülnek egy-egy istentiszteletre is. – Nem mindig értenek mindent, de ez nem baj – mondja Püski Dániel. Nem titkoltan kapcsolaterősítő szándékkal indították el a kiscsoportos vagy házi csoportos alkalmakat, ahol még bensőségesebb kapcsolatok jöhetnek létre a gyülekezet tagjai között. A kiscsoportos foglalkozásokat a gyülekezet önkéntes szolgálatot vállaló tagjai tartják, jellemzően házaknál, bár a kisgyerekesek az egyetemi templomban szoktak összegyűlni. Azt, hogy az alkalmakat házaknál tartják, valójában a kényszer szülte, mivel a gyülekezetnek még nincs temploma, viszont a gyülekezeti házukat hamarosan birtokba vehetik. – Ez tudatos döntés volt a kezdetek kezdetén. Évszázadokon keresztül úgy alapítottak gyülekezetet, hogy a legtöbb esetben valaki adott pénzt, építettek egy templomot, és várták, hogy az emberek majd jönnek – mondja Püski Dániel, aki szerint amit most ők csinálnak, az egyfajta modellváltás, „legalábbis kísérlet arra, hogy először ne templomot, hanem gyülekezetet építsünk, amely önmagát a közösségen és az Istenhez tartozásán, és nem a saját templomán keresztül határozza meg”.

ÜNNEPI ISTENTISZTELET Hasonló gondolatokat tolmácsolt Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is az úrréti gyülekezet egyéves fennállásáért rendezett hálaadó istentiszteleten. 18 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Elmondta, hogy egy évvel ezelőtt nagyon izgultak a nagyerdei gyülekezetben, mert az út, amelyen az úrréti közösség elindult, más, mint amit megszokott az egyházkerület vagy Debrecen. – Korábban volt egy-egy épület, majd megpróbáltak bele embereket gyűjteni. Mi most kissé másként gondolkodunk: legyenek emberek, és akkor lesznek épületek is. Például új templom. De mit ér egy kőhalmaz közösség nélkül? – tette fel a kérdést beszédében Fekete Károly, aki szerint az egyházkerületnek újraéledésre, revitalizációra van szüksége. – Meggyőződésem, hogy az Úristen nem unalmas egyházat akar, nem közhelyeset, hanem mindig rendkívülit – mondta a püspök.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

VONZÓ KÖZÖSSÉG

Berényi Sándor a közösség aktív segítője, aki több társával rendszeresen vállal szolgálatot a gyülekezetben, ő szervezi a kisgyerekes házi csoportot, és úgy érzi, hogy a közösség az úrréti gyülekezet legnagyobb vonzereje. – Bár nagyon lényegesek az igehirdetések, mert fontos, hogy egy új gyülekezet igei központú legyen, de emellett legalább ilyen fontos a közösség is. Ha jó az igei szolgálat, a lelkész és a körülötte lévő közösség, akkor a három együtt olyan valódi gyülekezetet tud kialakítani, amely szerintem vonzó lesz mindenkinek. És nem az énekeken vagy a paláston, hanem a szolgálaton és az abban részt vevőkön múlik a gyülekezet jövője – véli a háromgyermekes édesapa, aki a kezdetektől fogva segít a közösség fejlődésében.

2019. február 24.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Tudás és hit Korunkban elterjedt egy mítosz: hit abban, hogy az ember szinte már eljutott a mindentudás közelébe. Tényleg nem tagadhatjuk, sőt, Istennek adhatunk hálát azért, hogy az ember egyre több ismeretet képes megszerezni a világról, amelyben él, sőt, önmagáról is. Bámulatos az a fejlődés, amelynek akár az elmúlt néhány század folyamán is tanúi lehettünk. Mindez valóban a természettudományok rohamléptékű haladásának köszönhető, amelynek következtében a külső környezetünk, sőt, a mindennapi életünk tárgyi világa, így az életformánk is olyan rohamosan változik, hogy már alig lehet követni.

Épp itt az ideje rehabilitálni a keresztyén hitet – mint egy ma is érvényes világmagyarázat igenis racionális fundamentumát. Igazán nem nehéz ebből azt a következtetést levonni, hogy előbb-utóbb fény derül a világ igazi mivoltára, ha ilyen ütemben fejlődnek a dolgok: eljön a teljes körű objektív ismeretek kora, és nem kell immár többet spekulálgatni arról, amit nem ismerünk. Vége tehát a metafizika korának, amikor az ember még azt gondolta, hogy a fizikai tárgyakon túl van még valami, az igazi lényeg, amely ugyan rejtve van, de amelynek a megértése elvezethet a világ talányának a megértéséhez. Tehát a tárgyi világon túl nincs semmi, amit meg kellene ragadni, hogy a világ érthető legyen. Van az anyag, bármi légyen is az, amelynek megvannak a maga törvényszerűségei: az objektív tudás és ismeret pedig abban áll, hogy meg kell ismerni eme anyag viselkedésének törvényszerűségeit. Lám, ezt a feltételezést visszaigazolja a tapasztalat is, hiszen az újabb és újabb találmányok pontosan azt támasztják alá, hogy ez a tudás nem képzelgés, hanem objektív tudás, hiszen a valóságban működik. Ebből következően tehát a mindentudás elérése csak idő kérdése, és nem kell hozzá semmiféle metafizika, transzcendencia, Isten, a dolgok mögötti szellemi jelenlét, avagy bármiféle olyan feltételezés, amely túlmutat a szemünk előtt megjelenő világon, és valamiféle magasabb értelemre utal. Innen már csak egy ugrás azt feltételezni, hogy a hit semmiféle szerepet nem játszhat a világ valódi mivoltának megragadásában. Ha létezik is hit, 20 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

az nem lehet más, mint a szubjektum belső ügye. Nem léphet fel már azzal az igénnyel, hogy bármit is mondjon a világ és az ember igazi mivoltáról. Ezzel a mai tudományszemlélet nagyon is szűklátókörű álláspontot képvisel, amelyről elhiteti, hogy amit képvisel, az maga a tudás teljessége – holott az valójában a végső alapokra vonatkozó kérdések teljes mellőzése. Olyan kérdéseké, mint például az: miként lehetséges egyáltalán, hogy az ember megismerjen? Hogyan lehetséges az, hogy a világ, sőt, maga az ember, a megismerés alanya úgy jelenjen meg, mint a megismerés tárgya? Továbbá hogyan lehetséges az, hogy az anyag működésének logikája, belső törvényszerűségei és az emberi logika tud találkozni egymással, aminek következtében tényleg lehetséges olyan megismerés, amelyet a tapasztalat visszaigazol? És még sorolhatnánk az alapkérdéseket, amelyeket a mai uralkodó tudományszemlélet figyelmen kívül hagy. A végső, egyetlen nagy kérdés, a világ és az ember talánya: van-e, és ha igen, mi értelme ennek az egésznek? Értelmes kérdés-e az egész mögött valamiféle értelmet keresni? Lehet azt mondani, hogy amíg a tudomány ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni, teljesen felesleges holmi spekulációkba kezdeni, és főleg teljes haszontalanság a hitre hivatkozni. Így lett a mai korszellem hatása alatt a hit az irracionalitás eszköze, amely csak arra való, hogy üres elméleteket gyártson a még nem ismertről. No és mi van akkor, ha nem a hit gyárt elméleteket a végső alapokról, hanem a ma magát kizárólagosan a megismerés eszközének tartó tudományszemlélet lett a saját korlátjainak foglya? Miféle végérvényes racionalitással lehet ma kimondani azt, hogy a világban isteni rendeltetést és cél­ irá­nyosságot látni teljességgel irracionális, aminek következtében a hit már nem lehet a megismerés eszköze? Éppenséggel ez a tudományszemlélet is hitre épül, nevezetesen arra a hitre, hogy a világ és az ember önmagából magyarázható. És mi igazolja ezt a tételt? Semmi sem. Engedtessék meg, hogy tiltakozzam az ellen a szemlélet ellen, amely a hitet – mint a megismerés eszközét – az irracionalitás világába utalja, szemben a tisztán racionálisnak és objektívnek kikiáltott mai tudományszemlélettel. Épp itt az ideje rehabilitálni a keresztyén hitet – mint egy ma is érvényes világmagyarázat igenis racionális fundamentumát. 

| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Nem csak kenyérrel A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Amikor társadalomtudósok kérdőívekkel mérik fel, mit is jelent korunk emberének az otthon – vagyis a lakóhely, ahol a családok élnek –, a funkciók egyik meghatározott köre az, amelyet szinte biztosan megemlít valamennyi válaszadó: alvás, tisztálkodás, pihenés, kikapcsolódás, étkezés. Egyetlen olyan feladatkör van, amely tekintetében komoly eltérések figyelhetők meg, mégpedig az életkorral szoros összefüggésben: ez az ételkészítés, a főzés. Az idősebb generációknak természetes, hogy otthon főzni érdemes, lehetséges és szükséges – így tanulták, így szokták meg, és értenek is hozzá.

Gyakorolták akkor is, ha alig-alig volt miből és mivel: hiszen a tartósítás, befőzés sokszor a túlélés záloga volt, a napi koszt a munkához szükséges erőt adta, az étkezőasztal volt a jelentős családi megbeszélések színhelye, és a keresztelőtől a halotti torig gondosan összeállított ételsorok kísérték az élet fordulóit. A Magyarországon az úgymond rendszerváltozás után felnőtt nemzedék viszont valamilyen formában elhagyni látszik ezt a hagyományt – részleteiben és egészében is. Talán nem teljesen légből kapott gondolat ezt a jelenséget párhuzamba állítani a népegyházak honi történetével, hiszen a templomba járás, az ünnepek megülésének tradíciója még a trianoni széttagoltság, a kommunista „államvallásból” fakadó szigorú tiltás esztendeiben is képes volt túlélni – igaz, javarészt szintén nemzedéki alapon, és ez a fajta folyamatosság is érdekes módon épp a tiltás-nélkülözés évtizedei után szakadt meg. Keseregni ugyanakkor felesleges: az evangéliumokat tanulmányozva kitűnik, mind az étkezés,

mind a hit gyakorlásának szokássá váló módjai rengeteget változtak az évezredek alatt – természetes, hogy a régi formák helyét újak veszik át. Emberi, anyagi viszonyaink összességében sokat változtak jó irányba is: az éhezés visszaszorulóban, tervezhetőbb, biztonságosabb az életünk. A kapcsolattartás embertársainkkal mára olyannyira egyszerűvé vált, hogy már szinte túlkínálat is mutatkozik az „okos” megoldásokból, eszközökből. A keresztyénség, a keresztyén civilizáció és azon belül a protestáns felekezetek élete is – mi tagadás – alkalmazkodik korunk körülményeihez: a Szentírás és magyarázata könnyebben hozzáférhető, mint valaha, a gyülekezetek emberi kapcsolatainak szövedékét változatos eszközökkel gondozhatjuk, és a fiatal generációk, amikor Krisztus nevében összegyűlnek, a közös beszéd, gondolkodás és cselekvés új formáit próbálgatják az Ige fényében. Ehhez hasonlatosan az ételkészítés, a főzés területén is látszanak egyfajta emberarcú újjászületés jegyei. A mikrohullámú sütőben melegítő nemzedék elkezdett az erkélyen fűszernövényeket nevelni – csombort, lestyánt, tárkonyt –, amelyeket a Kádár-kor szakácskönyvei taktikusan még csak meg sem említenek. Lett piaca a jó minőségű, kisipari húsnak, sajtnak, tojásnak és tésztának. Életre kelt és erős a biotermelők közössége – tudjuk: nem olcsón, keveset, de jót találunk náluk. Az évszázados – Olaszországban, Franciaországban máig megszakítatlan – hagyományt követő, kenyeret csupán lisztből, vízből és sóból sütő „vadkovászolók” mozgalma több ezres létszámmal dicsekedhet a közösségi hálón, és ma már országszerte emberek ezreinek adnak munkát az ilyen minőségi elveket valló pékségek. Farsang, majd a ránk következő böjt idején az ilyesfajta, a testi jólétet érintő kérdések is közelebb lépnek hozzánk: ha már az elmúlt világhoz nehéz is kapcsolódnunk, észrevesszük-e, hogy Isten most is kész velünk újat kezdeni? Ahogyan az Egyház számára korunk lelki értelemben talán nem hanyatlást, hanem épp virágzást tartogat, úgy testi értelemben sem szükséges, hogy iparosított és néha már túl kényelmessé váló korunk eltávolítson bennünket Urunk példájától, aki a tanítás és gyógyítás mellett jó ízű, tápláló étellel és ünnephez méltó borral ajándékozta meg családját és tanítványait.  2019. február 24.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

GONDOLATOK A KÁNTORPADON

A gyermekzenészekről Körülbelül húsz évvel ezelőtt egyháztörténeti kiállítást szerveztünk gyülekezeti termünkben Sárbogárdon. A tárlatot a helyi általános iskolák több osztálya is megtekintette. Az egyik csoport a templomba is bekukkantott. Mivel a gyermekek szabadon kérdezhettek, az egyikük feltette a kérdést, hogy vannak-e nálunk ministránsok. Azt feleltem neki, hogy abban az értelemben, ahogyan ő gondolja, nincsenek, lényegében azonban mégis előfordul, hogy gyerekek szolgálnak a gyülekezetben. Én annak idején újságot osztottam a templomajtóban az érkezőknek. Később az énekek számát raktam ki a táblára, majd édesapám mellett regisztráltam az orgona mellett, énekeltem az ifjúsági csoportban, énekkarban. Ma nekem is akadnak ilyen segítőim az orgona mellett. A kórusunkba is jártak gyermekek, hangszínük gyönyörűen megezüstözte a hangzást. Volt, amikor egyenesen szólóra vagy néhány gyermekre bíztam egy-egy hosszabb ének első verseit, úgy vette át az énekkar, majd a gyülekezet. Tudjuk, hogy Luther és Kálvin is nagyra értékelte a gyermekek ilyesfajta megjelenését az istentiszteleten. De visszagondolhatunk a régi, egyházi iskolai hagyományra is, ahol a gyermekek vezették a reggeli könyörgéseket vagy a vasárnapi istentiszteleti éneklést a kántortanító irányításával. Zeneiskolában dolgozom, és a diákjaim egy része kötődik valamelyik egyházhoz. Ha valakiről tudom, hogy református, és látok benne bátorságot, akkor megkérem, hogy hangszerével muzsikáljon az orgona mellett. Egy-egy furulya, fuvola, klarinét, oboa vagy hegedű gyönyörűen tudja bevezetni és kísérni a gyülekezeti éneket. Nagyon sokat segíthet a vezérdallam kiemelése a dallamhangszerrel egy-egy Gárdonyi-, Buxtehude- vagy Bach-előjátékból. A gyermek előjátssza a dallamot, így az egymanuálos kis barokk jellegű orgonánkhoz mintegy új manuált kapcsol. Külön öröm, ha többen, például testvérek, osztálytársak zenélnek együtt. Így szólalhatott meg például Kodály 33. genfi zsoltárának kétszólamú feldolgozása trombitákon, vagy Csomasz Tóth Kálmán Mondjatok dicséretet… kezdetű énekének feldolgozása furulyákon. Természetesen az istentiszteletet keretező be- és kivonuló is alkalma lehet a karzati zenélésnek. Ha több embert sikerült különböző hangszerekkel megszólítanom, akkor egész kis kamarazenekarban csendülhetett fel Eszterházy Pál, Heinrich Schütz, Gastoldi vagy éppen Marc Antoine Charpentier egy-egy hangszeres tétele. Célom volt, hogy lehetőség szerint az átlagos vasárnapokon is szolgáljon mellettem valaki, ne csak ünnepeken. Ahogy Isaac Watts himnusza is zengi: „Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!”  JÁKOB ZOLTÁN

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Esszék a felfedezés örömével Marilynne Robinson: A gondolkodás szabadsága. Kálvinista tűnődések, Kálvin Kiadó, 2018.

ban nem könyörtelen és nem túlszabályozott. Épp ellenkezőleg, írásai a megkérdőjelezhetetlenséget kérdőjelezik meg. Számára a teremtett világ olyan ajándék, amely megköveteli, hogy tanulmányozzuk, észrevegyük, újra és újra átgondoljuk, értelmezzük bonyolultságát, összefüggéseit, jelentéseit, szépségeit. „Tanulatlanságunkban történelmünknek éppúgy, mint vallásos vagy »hagyományos« értékeknek legfeljebb a paródiáját fogalmazzuk meg. Ez azért fontos, mert a történelemből példát és megerősítést kellene nyernünk, de már nem tudunk fegyelmezetten és pontosan gondolkodni, még kevésbé megragadni a lényeget és A nyitott vallásos az árnyalatokat, sem pedig tekintetbe gondolkodás egyáltalán venni az emberi változékonyságot” – fonem paradoxon: az Istenbe galmaz, majd türelemmel és szeretettel mutatja meg, hogyan érdemes mindezt vetett hit felszabadítja megtennünk. Az esszék nyomán másként és komplexebb módon elmélkeda gondolkodást, mivel hetünk a puszta, egyúttal az ökológia, a gondolkodás folyamatos a liberalizmus, a demokrácia, a nyelv, a okulás Isten dolgairól. család, a puritanizmus, a bátorság fogalmáról, más szemmel olvashatjuk újra a jól ismert bibliai történeteket. Robinson kiszabadítja Kálvin Jánost abból a vaskalapos, merev szerepből, amelybe az utókor kényszerítette, és újra egy fiatal humanista gondolkodó áll előttünk, akinek az állam és az egyház szétválasztását, a liberális műveltségeszményt, a nők „viszonylagos” megbecsülését köszönhetjük. Mózes sem patriarchális törvényalkotóként jelenik meg a kötetben, hanem a szegények és az idegenek iránt felelősséget érző, emberséges vezető bontakozik ki a Robinson által összevetett, különböző korszakokban és földrészeken született szövegek kritikai összeolvasásából. vé válik, miként képes egy protestáns írónő teolóAz író szerint ugyanis a hit szilárdságát nem giai esszékkel elnyerni az olvasók millióinak, köztük a tantételekhez való igazodás határozza meg. A Barack Obamának az elismerését. nyitott vallásos gondolkodás egyáltalán nem paRobinson írásai teli vannak a felfedezés öröradoxon: az Istenbe vetett hit felszabadítja a gonmével, egyszerre navigál bennünket a különböző dolkodást, mivel a gondolkodás folyamatos okulás tudományos területek, társadalmi és gazdasági Isten dolgairól. Robinson most már magyarul is problémák, a történelem, a politika és a „furcsán olvasható esszéi mind ebbe az irányba mutatnak, vegyes emberi természet” tengerén. Iránytűje a kehiszen saját bevallása szerint is ezt a meggyőzőresztyén hit, vitorlájába nemcsak a hagyomány, hadését teszi próbára egész munkásságával. Kiszanem a mindennapi élet szelét is befogja. Finom és badítja szellemünket a palackból, és arra biztat, letisztult nyelvezettel szőtt szövegei – Pásztor Péhogy saját tapasztalataink mélységeit felfedezve ter fordítónak köszönhetően magyarul is – éppúgy éljünk a gondolkozás szabadságával. tanúskodnak érzékenységről, életigenlésről, mint szigorú gondolkodásról. Robinson szigora azon BERÉNYI MARIANNA, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD Marilynne Robinson Magyarországon a Gilead, majd a Lila nevű regényével vált népszerű íróvá az elmúlt években. Az amerikai, rangos díjak sorával kitüntetett szerző azonban nem most kezdte pályafutását. A hetvenöt éves alkotó négy regénye mellett az 1980-as évektől kezdve folyamatosan jelentkezik egyéni hangvételű esszéivel, cikkeivel, elmélkedéseivel. A Kálvin Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent, A Gondolkodás szabadsága. Kálvinista tűnődések című kötet ezek közül az írások közül válogat úgy, hogy könnyedén érthető-

2019. február 24.

Reformátusok Lapja 23

| KITEKINTŐ |

„Csak mi, keresztyének segíthetünk” Február elején két hétre Indiába látogatott Fekete Károly tiszántúli református püspök, Vad Zsigmond debreceni esperes, Iszlai Endre debrecen-nagysándor-telepi lelkipásztor FARKAS ZSUZSANNA és Gonda László külügyi és ökumenikus referens, hogy megismerjék az ottani protestáns intézmények támogatásának lehetőségeit. Hazatérésük után Fekete Károly püspökkel a különleges utazásról, illetve a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Dél-Indiai Egyház Észak-Karnatakai Egyházkerületének testvérkapcsolatáról beszélgettünk. A Tiszántúli Református Egyházkerület hogyan alakított ki kapcsolatot pont a Dél-Indiai Egyházzal? Néhány éve ünnepelte százesztendős fennállását a dél-koreai reformátusság, a jubileum alkalmából magyar református küldöttek is az ünnepségre látogattak. Köztük volt Vad Zsigmond is, aki megismerkedett az Északi-Karnatakai Egyházkerület küldöttségével, akik a kölcsönös szimpátiának köszönhetően később azzal kerestek meg bennünket, hogy ellátogatnának egyházkerületünkhöz. Végül konkrét kéréssel érkeztek 2018 áprilisában: abban szerettek volna segítséget kérni, hogy támogassuk intézményeiket, mert a misszionáriusok alapította diákotthonok mögül kivonul a német segélyszervezet. Olyan támogatókat és keresztyén testvéreket kerestek, akik segítenének áthidalni ezt a helyzetet, és akikkel megoszthatják nehézségeiket. Már az akkor látott fényképek is megmutatták, mennyire szívszorító náluk a helyzet – ebben pedig csak megerősített minket a látogatásunk. Több száz gyermek lakik ezekben az intézményekben, köztük vannak muszlimok és hinduk is, de mind békében, egymást megbecsülve élnek. Ők mind ellátás nélkül maradnának, erre pedig mi, tiszántúli reformátusok nem mondhattuk azt, hogy nem akarunk segíteni. Hogyan támogatja egyházkerületük ezeket a gyerekeket? Nem tudjuk teljes mértékben megoldani a problémákat, ezért más egyházakat is megkeresnek, de ami tőlünk telik, azt meg fogjuk tenni. Az indiai keresztyének közül sokan nagyon nehéz körülmények között gyakorolják hitüket, ebben a helyzetben pedig nem hivatkozhatunk arra, hogy nem segítünk, mert nálunk is vannak nehézségek, amelyeket előbb szeretnénk megoldani. 24 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

INDIÁRÓL HALLVA A LEGTÖBB EMBERNEK A HINDUIZMUS JUT AZ ESZÉBE. Az óriási ország lakossága a legutóbbi adatok szerint egymilliárd-háromszázmillió fő, de mára már inkább az egymilliárd-négyszázmilliót súrolja. Azt mondják, ebből huszonöt millióan keresztyének, ami csupán a lakosság két és fél százaléka. – Amikor a karnatakai püspökkel erről beszélgettünk, azt mondta, nyugodt szívvel kijelentheti, hogy öt százalék körül vannak a keresztyének, így akár ötvenmillió főnél is többről beszélhetünk – mondja Fekete Károly. A hagyományok szerint Tamás apostol vitte el az evangéliumot a Malabár-partokig, így az ottani közösségek története az őskeresztyénség koráig nyúlik vissza. Azonban mára a Tamás-közösségek csupán néhány ezres gyülekezeteket alkotnak, a többi területre a 18. század végén és a 19. század elején érkeztek angolszász, német és svájci misszionáriusok, ők fektették le a keresztyén szervezetek alapjait is. – Mi a Bázeli Misszió misszionáriusainak szolgálati eredményeivel találkozhattunk, de mellettük az anglikán egyház képviselői is jelen voltak a brit uralom alatt. Utazásunk során a Dél-Indiai Egyház néven egyesült indiai protestáns egyház tagjaival találkoztunk, ott még az öltözékekben is érzékelhető, hogy egyszerre vannak jelen a presbiteriánus – azaz református –, metodista és az anglikán gyökerű keresztyén közösségek. Amerre jártunk, azt láttuk, hogy a templomok körül keresztyén kolóniák alakultak ki, ahol olyan családok élnek együtt, akik a hitük miatt kénytelenek voltak szakítani saját családjukkal és barátaikkal, ezért új közösséget kellett találniuk – teszi hozzá a püspök.

Ha komolyan vesszük a Szentírást, tudjuk, hogy nekünk is vannak sebeink, és segítségre számítunk, de a kapott segítséget tovább is kell adnunk. Szeretnénk megéreztetni a magunk módján – és erejéhez képest –, hogy nyitott szívvel és szeretettel fordulunk feléjük. Nemcsak imákat mondunk, hanem adományainkkal is próbáljuk élethez juttatni azokat a fiúkat és lányokat, akiknek a szülei nagyon nyomorúságos helyzetben élnek. Őket teljesen más kultúra veszi körül, ahonnan nem számíthatnak segítségre, ezért csak mi, keresztyének nyújthatunk nekik támogatást. Öt évre vállaltuk az intézmények megsegítését, aztán megbeszéljük a folytatást, de ez számukra addig is tervezhető. Ezek alapján a látogatás célja a támogatott intézmények megismerése volt. Igen, tizenöt intézményt láttunk, ezek között voltak iskolák és óvodák, illetve olyan szakképzés, amelyben szabás-varrásra oktatják a lányokat, motorjavításra a fiúkat. Jó tudni Indiáról, hogy a közlekedés igazán különleges, sokan utaznak sokfelé régi

| KITEKINTŐ |

„Olyan szeretet vett körül bennünket, mintha Kárpátalján, Erdélyben vagy éppen a Felvidéken lettünk volna a sajátjaink között.”

járművel, és ruhákra is mindig szükség van, ezért ezek a képzések megélhetéshez segítik a fiatalokat. Voltunk olyan főiskolán is, amely az államban az egyik elit iskolának számít: az indiai keresztyének számarányukoz képest jelentős mértékben járulnak hozzá az értelmiség képzéséhez – vallástól függetlenül –, ezért az ott élők szeretik és értékelik a keresztyén oktatást és felsőoktatást. Emellett jártunk olyan kórházban, ahol elhivatottan végzik a missziót, kiváló orvosok gyógyítanak, és a kórház is jól felszerelt. A gyülekezeteket is látva olyan keresztmetszetet kaptunk, amely meggyőzött, hogy az ottani keresztyének a jó gazda gondosságával teszik a dolgukat, és a segítség, a gyűjtés eredménye nem lyukas vödörbe hullik, hanem jó helyre kerül. Ennek a tevékenységnek köszönhetően nő a keresztyének száma vagy inkább a vallások békés együttélését segítik? Mindkettő igaz, nagyon fontos, hogy egészséges kapcsolatuk legyen a körülöttük élőkkel. A gyülekezeti tagok hangsúlyozták, hogy a más világvalláshoz tartozó szomszédjaikkal, barátaikkal és munkatársaikkal semmilyen problémájuk sincs, a gondok mindig politikai indíttatásból származnak. Ahhoz, hogy a keresztyénség kapcsolódhasson a társadalomban zajló folyamatokhoz, nagyon sokat tesz hozzá az ottani egyház. És természetesen ezek az intézmények abban is segítenek, hogy gyarapodjanak a keresztyének, hiszen a direkt misszió nem megengedett: szabályok tiltják az utcai misszionálást és a térítést, így számukra a templom és az iskola maradt. De ez két olyan hely, amelyek kapui nyitottak, ahová bárki szabadon bemehet, és eljuthat oda, hogy maga is keresztyén szeretne lenni. Azonban aki így dönt, arra szigorú vizsgálatok várnak: a hatóságok mindig kíváncsiak rá, hogy történt-e erőszak, amely a személyes döntést befolyásolta.

Ilyen helyzetben miért lehet vonzó a keresztyénség az ott élők számára? Ez a lassú, szisztematikus jelenlét, az evangélium cselekedetekkel való bizonyítása és a bevonás a közösségi életbe hatékony missziós eszközök. Azt láttuk, hogy indiai testvéreink erősen elköteleződtek, hogy az evangéliumot vonzó és megnyerő módon közvetítsék, és ezt nagyon bölcsen végzik, nem élnek vissza a lehetőségeikkel. Az a céljuk, hogy Krisztusnak nyerjék meg az embereket, akik teljesen más hitvilágban, sokszor babonaságban élnek, de ezt az evangélium át tudja törni, és más jövendőt mutat. Emellett a keresztyéneknél alapvető a nők megbecsülése, amíg ez az indiai társadalmakban sokszor háttérbe szorul. Ez a megbecsülés csak a gyülekezetekben működhet szabadon, de ez mégis hat kifelé: ha egy nő ezt el tudja mondani egy másik nőnek, az még nem propaganda, csak beszélgetés. Ez pedig lazíthatja az évezredes hagyományokat, amelyeken India még sok tekintetben nem lépett túl, de a keresztyénség már igen, hiszen Krisztusban mind szabadok vagyunk. Mi érintette meg Indiában? Egy falusi istentisztelet Mustigeriben, ahol zsúfolásig megtelt a templom, gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek jelenlétében tudtunk énekelni és figyelni az Igére, a köszöntésekre, egymásra. Olyan szeretet vett körül bennünket, mintha Kárpátalján, Erdélyben vagy éppen a Felvidéken lettünk volna a sajátjaink között. India azon részén a sajátos kannadai nyelvjárást beszélik, amelyre le kellett nekik fordítani az angol szöveget, a nyelvi határokon túl mégis a Lélek egysége mutatkozott meg: pont azokat a hangsúlyokat érezték meg az igei köszöntésből, amelyek úgy szóltak, mintha az anyanyelvükön beszéltünk volna – ez pedig csoda.  2019. február 24.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Projekt projekt hátán Napjainkban burjánzik a projekt a nyelvhasználatban! Van például művészeti projekt, ipari projekt, egészségprojekt, közlekedésbiztonsági projekt, könyvprojekt, járműbeszerzési projekt, sportprojekt, oktatási projekt, közösségi projekt. A kidolgozott ’terv, tervezet, munkaterv, ütemterv’, a ’valamely munkálat vagy tudományos kutatás tervezete’, a ’program, munkaprogram’, a nagy, többrésztvevős ’feladat’, illetve valamely munkálat vagy tudományos kutatás elvégzésére elkészített és benyújtott ’pályázat’, a ’valamely meghatározott munkálat vagy tudományos kutatás végzése, folyamata’ jelentésű projekt főnév a legtöbb esetben helyettesíthető e sorolt magyar megfelelőivel. A szövegösszefüggés alapján felváltható egyebek között ezekkel is: elképzelés, elgondolás, ötlet, célkitűzés, ajánlat, javaslat, tervmunka, kutatómunka, tudományos kutatási folyamat, fejlesztés, vállalkozás, beruházás, termék vagy szolgáltatás létrehozása. S az eszményi értelemben két ember szerelmének, majd házasságának áldásos kiteljesedését, a „reményteljes állapotba” kerülést, a gyermekvállalást és a legszebb misztériumot, a gyerekszülést, -születést újabban gyakorta babaprojektként emlegetik. Ez a szótákolmány a legszürkébb hétköznapi praktikum szintjére süllyeszti ezt az ünnepi létélményt. Rejtélyes okból mégis tért hódít ez az összetétel: „A vitaminok, ásványok bevitelét már akkor érdemes elkezdeni, amikor beindult a babaprojekt”; „Meddig várjunk, ha nem sikerül a babaprojekt?” Megesik, hogy a nyelvhasználó – talán mert bizonytalan abban, hogy megfelelő kifejezést választott-e – a szót idézőjelbe teszi: „Gyakran fogalmaznak így: nem sikerül a »babaprojekt«”. Arról is értesülünk, hogy praktizál „babaprojekt tanácsadó”. (Helyesen írva: babaprojekt-tanácsadó.) S tanácsos időnként kicserélni a „projekt”-et, ezt a latin, illetve angol eredetű idegen szót az emlegetett számos rokon értelmű magyar kifejezés valamelyikére!  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban A példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Z, Ö, Y, E, N). 13. Ázsiai ország. 14. Állami bevétel. 15. Elválaszthatatlanná. 16. Menyasszony. 17. Gyapjúzsír. 20. Fájdalom. 21. Inog egynemű betűi. 22. Recept. 23. A berlini filmszemle vége! 25. Folyadék. 26. A vele összetett mérték tízszeresét jelöli. 28. Ok és okozat kölcsönhatása a vallásban. 30. Beszél. 33. … virumque cano, fegyvert s vitézt énekelek (Vergilius). 35. Korzózás. 37. Bakonyi betyár (Jóska). 39. Orosz motormárka. 41. Mosolyog. 43. Móricz Zsigmond murija. 44. Tiltás mindenki számára (két szó). 45. Az első magyar magán-tévécsatorna. 46. Kesernyés üdítőital. 48. … Nagy Mária, színművésznő. 49. Szlovéniában eredő zalai patak, a Kerkába ömlik. 51. Útszakasz. 53. Kelta isten Lerina istennő mellett (LERO). 54. Iratcsomó. 56. Indiai uralkodó, államvallássá tette a buddhizmust. 59. Eszkimó kunyhó. 62. Nátrium vegyjele. 63. Késő, angolul. 65. Figura. 67. Ottlik Géza. 68. Régies igekötő. 70. Felaprít. 72. Régi orosz földközösségi rendszer. 73. Szénhidrogén. 75. Női becenév. 76. Lengyel–német határfolyó. Függőleges: 1. Indiai sakkvilágbajnok (Visuvanatan). 2. Hegyi állat. 3. Falusi após. 4. Libabeszéd. 5. Út menti fasor. 6. Becézett férfinév. 7. Bádogdarab! 8. Prágai agyagszobor. 9. Küld, angolul. 10. Vas Gereben. 11. Végkimerülésben van! 12. Táruló. 18. Amerikai–kanadai énekes, dalszerző (Paul). 19. Mestersegéd. 22. Tűvel, cérnával dolgozik. 24. Napszak. 27. Kormány. 29. Remegő. 31. Elégedetlenkedik a tömeg. 32. Az idézet második része (É, J, A, L, É). 34. Mágnás …, Szirmai Albert operettje. 36. Énekek …, az Ótestamentum része. 38. Ca’ d’ …, Aranyház, velencei épület. 39. Felsőruházat. 40. Angol nemesi cím. 42. Stb., latinul. 47. Szomjoltó. 50. Férfinév. 52. Lóláb végződése. 53. Francia zeneszerző (Édouard). 55. Ada …, egykori sziget a Dunán. 57. Mohamed prófétától származó arab nemes. 58. Ázsiai főváros. 60. Francia folyó. 61. Megtréfál. 64. Juttatná. 66. Vlagyimir Naumov társa (Alekszandr). 69. Görög betű. 71. Londoni ász! 72. Sporttrikó. 74. Talmi. 77. Ellentétes kötőszó. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: A szorgalmasak uralkodni fognak, – a lusta pedig robotolni fog.

| GYERMEKEKNEK |

otthon, házat épített, szőlőt ültetett, vagy aki egyszerűen csak „lágyszívű” volt, magyarán: félt a harctól.

Hadi nép, hadsereg  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Gabó, az egyik barátom nemrég Jeruzsálemben járt a szüleivel, és azt mondta, hogy ott rengeteg katona van, jobbára olyan fiatal srácok, mint Gabó egyetemista bátyja. A bibliai időkben is ilyen sok katona volt Izráelben? Igen is, meg nem is. Izráel földjén mindig sok háború dúlt a bibliai időktől napjainkig. Jeruzsálemben azért láthatott sok katonát Gabó, mert az izraeli fiatalok számára kötelező a sorkatonaság. Nemcsak hivatásos katonák vannak, hanem minden fiúnak és lánynak kötelező katonáskodnia, és ezalatt rendes harci kiképzést is kap. Már Mózes negyedik könyve rendelkezik arról, hogy ki számít hadkötelesnek, kinek kell fegyvert ragadnia, ha támadás éri Izráel népét. Össze is írtak minden húsz év feletti férfit, de katonai kiképzést senki sem kapott. A honfoglalást követő időszakban a törzsek maguk védekeztek, ha megtámadták őket: összekürtölték a hadköteleseket, akik vagy eljöttek, vagy nem. Ráadásul nem is volt túl hatékony ez a hadsereg, hiszen sokan akkor láttak életükben először fegyvert és ellenséget, fogalmuk sem volt arról, mi a katonai fegyelem, vagy mit jelent a támadás, esetleg visszavonulás. Nem csoda hát, hogy a harcedzett kánaáni katonák és képzett filiszteus zsoldosok rendre legyőzték a zsidókat. Nem volt kötelező a katonáskodás? Elvben kötelező volt, de elég sok kivételt lehetett találni. Nem kellett hadba vonulni, illetve a csata előtt hazamehetett az, akinek menyasszonya volt

A bibliai időkben nem is volt rendes hadserege Izráelnek? De volt, csak kicsit később. Az első képzett, mondhatni profi hadsereget Dávid hozta létre. A Biblia tanúsága szerint királysága idején kétszáznyolcvannyolcezer fős nemzeti hadsereget állított fel, amelyet tizenkét csapattestre osztott, és ezek a katonák hónaponként váltva egymást folyamatosan szolgálatban voltak (1Krón 27,1–15). Dávidnak csak gyalogosai voltak, de a fia, Salamon tizenkétezer lovasnak parancsolt, és ezernégyszáz harci szekeret is vásárolt Egyiptomból.

Salamon seregében ezek szerint már voltak gyalogosok és harci kocsisok. Milyen katonáik voltak még? Igen fontosak voltak az íjászok és a parittyások. A parittyások főleg Benjámin törzséből kerültek ki. Sokan balkezesek voltak közülük, mégis olyan hajszálpontosan céloztak, hogy a benjámini parittyásoktól messze földön rettegett az ellenség.

Már Mózes negyedik könyve rendelkezik arról, hogy ki számít hadkötelesnek, kinek kell fegyvert ragadnia, ha támadás éri Izráel népét. Miért cipelték magukkal a zsidók a szent ládát a háborúkba? Mert hittek benne, hogy ahol ott a láda, ott van maga az Úr is. Jerikó bevételénél Isten mondta, hogy a hetedik napon vigyék magukkal a szent ládát is. És valóban leomlottak Jerikó falai, a zsidók be tudták venni a várost. Éli főpap idején is úgy gondolták az izráeliek, hogy ha magukkal viszik a háborúkba a szent ládát, akkor biztos győzni fognak. De Istent nem lehet semmire sem kényszeríteni, így a zsidók elveszítették a háborút, és a filiszteusok a szent ládát zsákmányként magukkal vitték. Kalandos úton került vissza az izráeliekhez, és Dávid vitette Jeruzsálembe. A fia, Salamon megépíttette a templomot, benne a szentek szentjét, és végül odahelyezhették a szent ládát is.  2019. február 24.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős református vallástanárt keres. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@ reformatus.hu címre várják. FELVÉTELI

JÓTÉKONYSÁG

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2019/2020-as tanévre református teológia osztatlan és katekéta– lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2019. február 28. Az akadémia felvételt hirdet továbbá a református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szakjára, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2019. augusztus 16. További információ: www.prta. hu, +36- 89-312-331, +36-30-748-1620. ÁLLÁS

A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma és a Kiskunhalasi Református Egyházközség főállású vallástanárt keres. A pedagógus-bértábla szerinti juttatáson felül lakhatási támogatást és kedvezményes ebédet biztosítanak. A munkába állás 2019 februárjától folyamatosan bármikor lehetséges, de legkésőbb augusztus közepén esedékes. További információért a gimnázium igazgatóságát (+36-77-421-215) vagy a lelkipásztori hivatalt (+36-77-421-123) kereshetik.

A reménység rózsái A Tiszántúli Református Egyházkerület tizenkettedik alkalommal rendezte meg jótékonysági bálját február 15-én a debreceni Kölcsey Központban. Mintegy ötszázötvenen gyűltek össze, hogy segítsék az idei támogatottat, a lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumot. A szervezők célja, hogy minden évben olyan nehéz helyzetben lévő határon túli intézménynek – iskolának, gyermekotthonnak – segítsenek, amely egyébként nem kap támogatást. A lévai régió erősen szórványosodik – mára csupán a nyolc százaléka magyar –, így egy itt működő magyar középiskola küldetése, hogy lehetővé tegye a fiatalok anyanyelven tanulását, emellett közösségteremtő és -megtartó szerepe is van. Fekete Károly tiszántúli püspök és felesége, Feketéné Kavisánszki Györgyi házigazdák nyitották meg az alkalmat, idézve az iskola – a névadó Czeglédi Péter református gályarab lelkésztől származó – jelmondatát: „Töviseken át a rózsákhoz.” – Ez a kitartás, segítőkészség és helytállás jellemző a gimnáziumra, és mind az ötszázötvenen azzal a szándékkal vagyunk itt, hogy újból kinyíljanak a reménység rózsái – mondta a püspök. A rendezvényen megjelent Papp László, Debrecen város polgármestere, valamint Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke is, aki szerint csodálatos érzés, hogy már harmadszor nyújtotta ki segítő karját a egyházkerület a felvidéki magyarságnak. A műsorban közreműködtek: a Szarkaláb Néptáncegyüttes, a Budapest Saxophone Quartet, a Just Showband, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának végzős diákjai.  TTRE.HU / FOTÓ: BARCZA JÁNOS

A Debreceni Református Hittudományi Egye­tem rektora pályázatot hirdet a Romológia Tanszékre főállású, teljes munkaidős egyetemi docensi álláshelyre. A munkakör betöltésére irányuló munkaviszony augusztus 1. napjától határozatlan időre szól. A pályázat benyújtásának határideje: április 30., elbírálásának határideje: július 31. A pályázatot négy nyomtatott példányban és digitális formában kell az egyetem rektorához benyújtani a Rektori Hivatal, 4026 Debrecen, Kálvin tér 16. címre. A részletes pályázati felhívás január 28-i közzététellel megtalálható az egyetem honlapján. További felvilágosítás Eged Alice oktatási rektorhelyettestől kérhető az eged.alice@drhe.hu címen, illetve a +36-52-518-575 telefonszámon. 28 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

A HÉT KÉPE

ÁLLÁS

Évről évre nagyobb médiafigyelmet kap a Dizseri-díj átadása, ez­ zel a református szeretetszolgálat ügye.  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

| EMLÉKEZÉS |

Bellai Zoltán (1950–2019) Bellai Zoltán kaposvári református lelkipásztort, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki főtanácsosát február 15-én, pénteken hajnalban szolgálatba küldő Ura hazahívta. „A Dunántúli Református Egyházkerület egész közössége, a Somogyi Református Egyházmegyével és a Kaposvári Református Egyházközséggel, valamint országos egyházunkkal és a Kárpát-medencei reformátussággal együtt hálát ad azért a fáradhatatlan, szerteágazó, egyházépítő és egyházvezető szolgálatért, amelyet Bellai Zoltán református lelkipásztoron keresztül a mi Urunk elvégzett közöttünk. Kedves igéje – „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) – testet öltött benne: az Úrban bízók krisztusi ereje nem engedte őt soha lankadni, ezzel az erővel szolgált, ezzel az erővel hordozta a betegséget, ez a megváltó, krisztusi erő tartotta meg őt” – fogalmazott a Dunántúli Református Egyházkerület elnöksége. Bellai Zoltán 1950. május 28-án született Zselickisfaludon. Kaposváron érettségizett, felsőfokú tanulmányait a Budapesti Református Teológiai Akadémián folytatta, ahol 1974-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1986-ig a csurgó-alsoki református gyülekezetben végzett lelkészi szolgálatot, 1986 óta a Kaposvári Egyházközség lelkipásztora volt. Ugyanabban az évben megválasztották a Somogyi Egyházmegye esperesévé. 1990-től vezette a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Gazdasági Bizottságát. Esperessége idején kezdték meg az egykor református csurgói gimnázium vis�szaigénylését, az 1993-ban újraindult Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium igazgatótanácsának 1993 és 1996, majd 2006 és 2012 között elnöke volt. 1990-ben megválasz­tották Kaposvár Megyei Jogú Város Kép­vi­selőtestülete tagjává, amelyben független kép­­vi­selőként 1991 és

1994 között az Oktatási Bizottság elnöki tisztségét töltötte be. Vezetésével Kaposváron 1992-ben megalapították a Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskolát, amely 2000 szeptembere óta gimnáziumként is működik. 1998-tól mint lelkész-igazgató állt az iskola élén, majd az iskola igazgatótanácsának elnöke lett. Kezdeményezésére 2001 tavaszán a gyülekezet megalapította a Csertán Márton Otthont, amely idős emberek gondozását tűzte ki célul. 2004-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetéssel ismerték el munkásságát. A Reformátusok Lapja tavaly karácsonyi lapszámának vezércikkében így írt Bellai Zoltán: „Soha ne gondoljuk valamiféle hívő gőggel azt, hogy mi már rendben vagyunk, célba értünk. A keresztyén ember úton lévő ember, halad a cél felé, de célba csak akkor érünk, amikor a győztes Krisztus átölel és befogad az ő mennyei országába.(…) A hívő ember tudja, hogy abból a szavakkal megfogalmazhatatlan ajándékból él, amely az Isten Fia közénk jöttével lett a miénk, mint ahogyan tudja azt is, hogy a végső beteljesedést a dicsőséges Krisztus visszajövetele hozza el a mindenség történetében.” Életéért a kaposvári református templomban február 23-án szombaton 11 órakor kezdődő istentiszteleten adnak hálát, hamvait Zselickisfaludon, szűk családi körben helyezik el.  REFDUNAN-

„Soha ne gondoljuk valamiféle hívő gőggel azt, hogy mi már rendben vagyunk, célba értünk. A keresztyén ember úton lévő ember, halad a cél felé, de célba csak akkor érünk, amikor a győztes Krisztus átölel és befogad az ő mennyei országába. (…) A hívő ember tudja, hogy abból a szavakkal megfogalmazhatatlan ajándékból él, amely az Isten Fia közénk jöttével lett a miénk, mint ahogyan tudja azt is, hogy a végső beteljesedést a dicsőséges Krisztus visszajövetele hozza el a mindenség történetében.”

TUL.HU/REFORMATUS.HU/REFORMÁTUSOK LAPJA

2019. február 24.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Rád András Lászlóval, az alsóbölkényi gyülekezet lelkipásztorával beszélgettünk.

1

Mikor döntötte el, hogy lelkipásztor lesz? Katolikusként nőttem fel, zeneiskolába jártam Szászrégenben, és a Kolozsvári Református Kollégiumban tanultam tovább. A két iskolalelkész nagy hatással volt ránk, diákokra, feltehettük a kérdéseinket, én pedig egyre közelebb kerültem a református valláshoz. Éveken át orvosnak készültem, végzősként döntöttem el, hogy lelkész szeretnék lenni. A családom megdöbbent, de elfogadták döntésemet, támogattak. Konfirmáltam, a teológián pedig javasolták, hogy egy évet még gondolkodjak a dolgon, szerezzek némi gyakorlatot, majd utána felvételizzek. Miután bejárta a világot – élt, tanult és dolgozott nyugaton és az óceánon túl is –, Rád András László feleségével, Anitával egy Maros megyei kis faluban, Alsóbölkényben talált otthonra, ahol a fiatal házaspár új lendületet vitt a református közösség életébe.

2

Hogyan került végül mégis a teológiára, majd Alsóbölkénybe? A fordítói szakkal kezdődött, ahol angol és német nyelvet tanultam, majd nyári munkán voltam New Yorkban, aztán sikeresen felvételiztem a teológiára, később Hollandiában teológiai mesterképzésen vettem részt. A feleségem is ott tanult, maradhattunk volna, de ez az itthoni teológiai tanulmányok és a lelkészi pálya feladásával járt volna. Hiányzott az otthon, a közvetlenség, a szeretet, maguk az emberek. Egyházi gyakornokságom alatt doktori fokozatot szereztem teológiából, a különböző tehetséggondozó programok pedig lehetővé tették, hogy több európai városban, sőt a tengerentúlon is kutassak. A kutatómunka rengeteg pályázással jár, és felelősnek érzem magam azért, hogy mindez ne öncélú legyen, hanem szolgáljak vele a közösségemben. Szeptember óta vagyok lelkipásztor Alsóbölkényben, és annyira megszerettem az embereket, hogy nem tudnám itthagyni a gyülekezetet. Semmi nem véletlen, a feleségemmel úgy éljük meg, hogy minden, ami velünk történt, a gondviselésnek köszönhető.

30 Reformátusok Lapja

2019. február 24.

3

Mivel foglakoznak még emellett? Mindketten mentálhigiénés mesterképzésen veszünk részt, de a Diakónia Keresztyén Alapítványnál is folyik az élet, a szervezet szászrégeni fiókjánál a beteggondozó szolgálat mellett nappali foglalkoztató központot és védett műhelyt indítottunk fogyatékkal élőknek. Itt külkapcsolati referensként dolgozom, emellett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán hivatásfejlesztést és neveléstörténetet tanítok. Mindezeket igyekszem egyensúlyban tartani, de néha nehezen sikerül. Isten azonban mindig úgy alakította a sorsunkat, hogy mindent a lehető legjobbra fordított, ezután is rábízzuk magunkat.

4

Milyen a világ sürgése után kis faluban szolgálni? Egyre inkább úgy érzem, hogy talán jobb lenne megállni, lecsendesedni, de jelenleg a gyülekezetünknek is több pályázata van benyújtva, amelyek a közösség fellendítését célozzák. A többségben román iskolába járó gyerekekkel is igyekszem megismertetni a nyelvet, a hagyományokat, a magyar szak­képzési lehetőségeket, néptáncoktatással, ifjú­sági könyvtárral, érdekes alkalmakkal mozgósítani őket. A világ tengerében ez csak egy csepp, de a pozitív visszajelzések, a gyülekezetben látható fejlődés nekem nagy örömöt szerez.

5

Mi hajtja, hogyan őrzi meg a lelkesedését? Az az elhívás, amely a középiskola után sem hagyott nyugodni, a mai napig erőteljesen megvan bennem. Tudtam, hogy nekem a lelkészi szolgálatban van a helyem. Bölkényben megnyugodott a lelkem, otthonra találtunk. A diakónia iránti hűségem személyes és szakmai, emellett, a rengeteg tanulás után, végre taníthatok is. Mindegyik ágon hajt valami. Mint a puzzle, tökéletesen illeszkednek a munkahelyeim darabjai, és az általuk kapott öröm erőt ad. Úgy érzem, a helyemen vagyok: bármennyi lenne is hátra az életemből, ugyanő lenne a feleségem, ugyanebben a közösségben ugyanezt a munkát végezném.  BEREKMÉRI GABRIELLA

| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Február 23. Budapest | Az Albinoni Kamarazenekar a Magyar Örökség Díjas Budapesti Kórussal közösen jótékonysági hangversenyt ad a Ráday-kollégium leégésekor elhunyt Farkas Zoltán családja javára szombaton este 19 órakor a budapest-fasori református templomban (VII. Városligeti fasor 5.). A műsorban Albinoni, Vivaldi, J. S. Bach és Alessandro Marcello művei hangzanak fel. A belépés díjtalan, az adományokat a koncert után várják a szervezők. Február 28. Pápa | Kiss László Zsigmond képzőművész-tanár kiállításának megnyitójára hívja az érdeklődőket a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma csütörtökön 16 órakor a dísztermébe (Március 15. tér 9.). A kiállító művész vetítettképes előadást tart, zongorán közreműködik Holb Enikő Villő 9. évfolyamos diák. Április 5–6. Sárospatak | Vallástudomány a teológiai képzésben címmel a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Vallástudományi Szekciója és a Sárospataki Református Teológia (SRTA) konferenciát rendez pénteken és szombaton a teológia épületében (Rákóczi út 1.). További információk a SRTA honlapján olvashatók, illetve a +3647-950-828 telefonszámon kérhetők. Május 20 – június 21. Emmaus–Tahi | A Dunamelléki Egyházkerület lelkészek, illetve lelkészek és hitveseik megpihenésére, megújulására szolgáló csendesheteinek ez évi időpontjai: a Kecskemét melletti Emmaus-telepen május 20–24-ig, Tahiban június 17–21-ig. Jelentkezni lehet a Kárpát-medence területéről. Részletesebb információ és jelentkezés a hetek vezetőjénél, Végh Tamásnál: tvegh@fasor.hu; +36-30377-4863. Június 30. Püspökladány | A Püspökladányi Református Egyházközség (Kálvin tér 1–3.) vasárnap 9 órai kezdettel találkozót szervez az ötven éve, 1969-ben konfirmáltaknak. A részvételi szándékot Kiss Istvánné Fekete Erzsébetnek kérik jelezni a +36-30-364-0807 mobilszámon, illetve az oszikek1955@gmail.com címen. PÁLYÁZAT

Négy új pályázatot írt ki a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány. Összesen csaknem hárommillió forinttal segíti a felekezettudomány művelését, valamint a hazai történelmi felekezetek jobb megismerését és közeledését. Többek között ökumenikus konferenciák, kulturális rendezvények, középiskolai és felsőoktatási programok anyagi támogatására lehet pályázni. A Both Antal Teológai és Kulturális Alapítvány célja, hogy a felekezetek közötti párbeszédet erősítse, ezért is írtak ki idén négy témakörben pályázatot. A pályázati kiírások a bothantal.hu oldalon letölthetők. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tes�szük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

ADÁS-VÉTEL | Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-522-5690, 06-1-3228-439. ÜDÜLÉS | Szálláshely Zamárdiban! Hittantáborok, gyülekezeti csoportok részére az egyházi épületben 17 férőhely, valamint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Érdeklődni lehet az apostolanna838@ gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon.

BIBLIAISMERETI VERSENY HALÁSZTELKEN

Negyedik alkalommal tartottak bibliaismereti háziversenyt a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ középiskolásainak. Az idei megméretésre a Jelenések könyvét jelölték ki, alkalmazkodva ezzel a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom idei bibliaismereti versenyéhez, amelyet márciusban tartanak Mezőtúron. A háziversenyen huszonegy jól felkészült diák vett részt, közülük a hat legjobban szereplő képviseli majd az iskolát Mezőtúron. 

A PRESBITER LEGÚJABB SZÁMÁBÓL

Megjelent a Presbiter folyóirat 2019/1. lapszáma, amelyben Steinbach József dunántúli püspök írásában a felfelé tekintésre biztat, Viczián Miklós, a Magyar Református Presbiteri Szövetség ügyvezető elnöke a szövetség ez évre választott vezérigéje, az ApCsel 20,28 alapján mutat rá a presbiterek legfontosabb feladataira. Az olvasók az újság lapjain Tarzuszba látogathatnak Pál apostol nyomában, beszámolót olvashatnak a Hirdesd az Igét! programsorozat keretében Hajdúböszörményben tartott hajdúvidéki presbiteri találkozóról, előretekinthetnek a böjti időszakra, valamint megtudhatják, hogy a Vajdaságban a közelmúltban két új könyvet is bemutattak: Szőke Anna szerkesztésében a „Sem magasság, sem mélység nem rettent” című kötetet, valamint Besnyi Károly „A későbbi kor tanúságára” című könyvét tárták az olvasóközönség elé. D. Szabó Dániel a magyarországi cigánymisszió koreai munkásait mutatja be írásában, Békefy Lajos Kövespataki László író-presbiterre emlékezik, Apostagi Zoltán pedig a bűnbánati istentiszteletről gondolkodik együtt az olvasókkal.  2019. február 24.

Reformátusok Lapja 31