Nemcsak a házassági évfordulón vagyok szerelmes, hanem minden egyes nap, de a házassági évfordulón ezt meg is ünnepeljük. Valahogy így van a húsvéti ünnep és a hétköznapi hitünk kapcsolata. Bella Péter, a Győrújbarát-Ménfőcsanaki Református Egyházközség lelkipásztorának írása a Reformátusok Lapjából.
Jó dolog, ha az ember nemcsak beszélgetni, hanem imádkozni is tud a munkatársaival. A Károli Gáspár Református Egyetem karainak oktatói közül két éve spontán létrejött egy imakör. Tagjai rendszeresen találkoznak, beszélgetnek, imádkoznak, legutóbb pedig elhatározták, hogy közös zarándokútra mennek Egyiptomba, megismerkedni az ottani keresztyén közösséggel, a koptokkal, közben pedig egymással és Istennel is. Az ötlet a pszichológia szak egyik egyiptomi hallgatójától származik, aki számos tanácsot adott hazájával kapcsolatban, és el is kísért bennünket az út egy részén.
Kezdetben orvosnak készült, végül a helyi református kollégiumban tanult, s ott talált rá hivatására – és feleségére is – Csiki-Mákszem Lóránd amerikai magyar lelkész. A Kézdivásárhelyen született lelkipásztornak és tanító házastársának, Enikőnek útja előbb Kolozsvárra, majd a Nagyszeben melletti Vízaknára vezetett. Amikor tizenkét évi szolgálatuk után a feleség amerikai munkavállalási engedélyt kapott, a Covid-járvány közepén az Egyesült Államokba költöztek: előbb Clevelandbe (Ohio) mentek, majd Miamiban (Florida) találtak otthonra.
Az ember akkor érzi igazán át, mit jelent a donáció, amikor felkerül a transzplantációs listára. Ekkor már nemcsak elméleti kérdés, hanem gyakorlati is. Ha korábban nem értett is egyet vele, újragondolva a vágy az életre valószínűleg fölülírja az elveit – vélekedik Sándor Balázs kisoroszi lelkipásztor, aki maga is megélte a donációt. Riportunkban megszólal Nagyné Sándor Boglárka, aki a veséjével segítette ki a bátyját, és Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke, akit kétszer is megválasztottak az év parasportolójának.
További tartalmak