Tudatos felelősségvállalás a környezetünkért

Mi történik egy ökogyülekezetben?

Nem könnyű feladat a fogyasztói társadalom sugallta értékrenddel szemben mértékletességet hirdetni, az ember és környezet viszonyrendszerét biblikus alapokon szemlélni, kilépni a komfortzónából a megszokások és kényelmi szolgáltatások helyett. Mégis vannak egyházi közösségek, amelyek tudatosan törekszenek egy fenntarthatóbb életmód megvalósítására, ennek hitbeli megélésére, bevált jó gyakorlataikat pedig szívesen megmutatják másoknak is. Ezúttal a Hajmáskér-Sóly Református Társegyházközség mindennapjaiba és motivációiba nyerünk bepillantást. Bikádi László lelkipásztort kérdeztük.

Miért döntöttek úgy, hogy indulnak az ökogyülekezeti címért? Hogyan kezdődött?

A teremtésvédelemmel kapcsolatban az Ökogyülekezeti Mozgalommal talán az interneten találkoztunk először. Ez az információ is Budapesten keresztül jutott el vidékre, ahol leginkább adekvát az Ökogyülekezeti Mozgalom és a legtöbbet tudunk csinálni, de itt kapjuk meg utoljára az információkat. Azt hiszem, a Facebookon keresztül láttuk, hogy van Ökogyülekezeti Mozgalom, illetve a Református.hu-n pár évvel ezelőtt. Akkor épp a Tündérkert program futott, ami révén a Növény Diverzitás Központ segítségével őshonos magyar gyümölcsfákat lehetett igényelni és ezekből hoztunk létre mi is egy kis gyümölcsöst 30 fával a későbbiekben. Ez volt a kiindulópont és utána természetesen egyre jobban kedvet kapott az egészhez a gyülekezet is és onnan jöttek a következő lépések, mint például legyen LED-es a világítás és hasonlók. Tulajdonképpen jó ötletnek tartottuk és nekünk ez kézenfekvő.

Bikádi László

Ez volt 2015-ben. Mi változott azóta?

Most már egyre inkább kedvet kaptunk ehhez az energiahatékony életmódhoz. Az elején elhatároztuk, hogy legyen egy gyümölcsös, de jött a kérdés, hogy mit lehetne még csinálni? Akkor váltsunk energiatakarékos izzókra a templomban, a parókián, és a szociális szolgálati irodában is. Most beadtunk egy pályázatot arra, hogy napelemes legyen a szociális szolgálat központja és szigetelést kapjon. Valamint egyre jobban figyelünk arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk saját magunk körül. Emellett az itt élő emberek is egyre fontosabbnak érzik a környezetvédelmet. Ráadásul nekem a hobbim a búvárkodás és van egy öko-diver búvárcsoport is, aminek a tagja vagyok. Ez azt jelenti, hogy mi a tenger alatt is gyűjtjük a szemetet, minden merülés után regisztráljuk, hogy mit hoztunk fel a víz alól, milyen műanyag palackot, fémet, halászhálót, stb. Nem nagy dolog, de az ökobúvárok között is van olyan, hogy például 50 darab felhozott szemét után kap egy üveg bort. A kezdeményezés természetesen nem az üveg borról szól, hanem hogy védjük a természetet.

Épült ki kapcsolat vagy vált szorosabbá együttműködés az ökogyülekezeti tevékenységük révén helyi intézménnyel (iskola, önkormányzat) vagy (környezetvédelmi) szervezettel?

Az az igazság, hogy az Ökogyülekezeti Mozgalom ebből a szempontból magányos a környékünkön. Megint azt kell mondanom, hogy Budapesten ott van minden lehetőség, a kommunikáció is hatványozottan erősebb stb. Itt vidéken sokkal kevésbé foglalkoznak ezzel. Itt az iskolák örülnek, hogy élnek. Tanítani kell arra az embereket - mint ami régen jellemző volt az átlag magyarra és a jó értelemben vett paraszt emberre -, hogy nem kell semmit kidobni, hanem minden felhasználható a háztartás körül. Én úgy gondolom, ennek az Ökogyülekezeti Mozgalomnak is az lenne a lényege, hogy kevesebbet szemeteljünk és vegyük észre, hogy a papírzacskó sem feltétlen szemét, hiszen használhatjuk gyújtósként, ha fával tüzelünk. Hogy műanyagból kevesebbet kell használni, mert ha a műanyag zacskóra nem úgy kötünk rá csomót, hogy azt ne lehessen kinyitni, akkor akár háromszor is fel lehet használni. Igazából gondolkodásmódot kellene tanítani, ami nem új, merthogy - egy valamikori családi gazdaság vagy egy tanya -, 100 évvel ezelőtt a magyar falunak a népe nem termelt szemetet. Mert mindent, amije volt, felhasznált. Nagyon divatos most a komposztálás is, de emlékszem arra, hogy a nagymamámnak még volt ún. szemétdombja. Az nem ilyen bűz nélküli rothasztás volt, hanem az a szemétdomb a legtávolabbi sarokban volt. Azt kétévente egyszer átlapátolták, és  utána beleforgatták a földbe, mert csak olyat raktak bele, ami lebomló hulladék. A világ legjobb trágyája volt. Mára ezeket elfelejtjük és megvesszük a drága pétisót, és a nitrogén tartalmú trágyákat, ahelyett, hogy faluközösségenként kialakítanánk egy nagy trágyadombot, ahol összegyűjtjük a lebomló hulladékot. Példának okáért a műanyagládás komposztálás semmire nem ment itt a környékünkön, mivel ez akkor jó, hogyha csak pázsitfüvet raknak bele. Attól a pillanattól kezdve, hogy bármilyen más növényi hulladékot, fás szárú virágot vagy rózsatövist dobnak bele, már nem működik jól. Ezt tanítani kell, de az iskolák egyáltalán nincsenek motiválva erre.

Tudatos felelősségvállalás a környezetünkért

A teljes interjú az Ökogyülekezet.hu oldalon olvasható

okogyulekezeti_cim_2020.JPG