Közéjük menni és behívni

A román határhoz közeli, Nyírség széli, két és fél ezer lakosú Bagamér bizony nem tévedésből került a háromszáz leghátrányosabb település listájára, és ezáltal a 2019 elején indult Felzárkózó települések projektbe, amelynek helyi megvalósítója – ahogy húsz másik leszakadó településen is – a Magyar Református Szeretetszolgálat. Bagaméri riportunk pillanatfelvétel a végek mai szociális állapotáról egy etnikai helycsere felgyorsuló folyamata közben. De ráláthatunk a református egyház túlzás nélkül jézusi szellemiségűnek, szakmailag professzionálisnak és leleményesnek nevezhető gondozómunkájára is.

bagamér_riport_zelenka_attila_2

Fotó: Zelenka Attila

Bagamérban nagy hagyománya van a tormatermesztésnek és -feldolgozásnak, mi mégsem a tormától könnyezünk időnként. Mi lesz a sorsa a két és félezres lélekszámú, Trianon óta félreeső falunak, a pár évtizede növekvő számú halmozottan hátrányos helyzetű embernek? – ezen gondolkozunk a helyieket hallgatva, gyerekarcoktól körülvéve.

Halaszthatatlan vágányállítás

A Felzárkózó települések projekt talán legfontosabb alprogramja ezen a Hajdú-Bihar megye határszélén található településen is a Fókuszban a gyermek címet viseli. Bagamérban hetvenhat családra (ezen belül főleg édesanyákra, gyermekeikre) irányul az itt folyó segítőmunka.

A szociális helyzetet jól érzékeltetik már csak a felzárkózási mentorok tapasztalatai is. Egyikük, a helyi református gyülekezeti tag Busné Lakatos Magdolna tizennyolc édesanyával foglalkozik. A tizennyolc érintett családból nyolcnál nem dolgozik a családfő, ezek közül kettőben az anyuka egyedül neveli gyermekét, egyikük kiskorúként… Tíz családfőnek azonban van rendszeres, legalábbis gyakori munkája. Ez körülbelül így oszlik meg: öt ember állásban van az elsődleges munkaerőpiacon, kettő közfoglalkoztatott, három a „szürke zónában” dolgozik állandó helyen, vagy rendszeresen él a napszám lehetőségével.

Magdi amellett, hogy fejleszti a gyerekeket, segíti az anyákat, életvezetési tanácsokat is ad a családlátogatások során. Az alacsony jövedelemnél is nagyobb baj szerinte, hogy a pénzt ritkán tudják a mentoráltak beosztani. Miközben a tűzifa, élelmiszer, pelenka, gyógyszer mind drágább lett az utóbbi időkben.

Bagamérban igen alacsony a foglalkoztatottsági ráta, a lakosság átlagos iskolai végzettsége, magas a halmozottan hátrányos helyzetűek vagy éppen a komfort nélküli hajlékok aránya. Rengeteg gyermek születik, szinte kizárólag a cigány kisebbség körében, amely némely becslések szerint már inkább hatvanszázalékos többség. Ebben nemcsak a nem cigányok alacsony gyermekvállalási hajlandósága ludas, hanem az elvándorlás, az urbanizáció is.

Az utcákat járva lovas kocsi robog el mellettünk, megrakva tormagyökerekkel. A falu helyben maradó és leszakadó rétegei számára Isten különös gondviselése, hogy Bagamérban az év jelentős részében van lehetőség napszámra az itteni tormatermesztés sok kézi munkát igénylő fázisai révén. Az álláskínálat viszont szűkös. Helyben a legnagyobb munkaadó a református gyülekezet alapította, negyven alkalmazottat foglalkoztató idősotthon.

Debrecen csaknem harmincöt kilométer távolság, amelyet a helyközi buszok háromnegyed óra alatt tesznek meg. – Hát csoda, hogy az aluliskolázott bagaméri cigányok minimálbérért nem szívesen választják az ingázást, és inkább lepapírozatlan alkalmi munkákból élnek? – teszi fel a költői kérdést egy magyar etnikumhoz tartozó, középkorú férfi.

A 2017-ben gyönyörűen felújított általános iskola felső tagozatában egy roma származású, harmincas évei közepén járó tanárnő becslése szerint az iskola tanulóinak már legalább nyolcvan százaléka cigány, holott amikor ő általános iskolába járt, még csak hárman voltak az osztályában kisebbségiek. – Felelőtlenül szülünk – utal az itteni romák körében sok, kiskorúként életet adóra. Legutóbbi osztályából is ketten azért nem tudták elvégezni a nyolcadikat, mert egyikük a hetedik, másikuk a nyolcadik tanév folyamán maradt ki várandósság miatt. A továbbtanulásnak egyre kisebb a vonzása a gyerekek jelentős részénél. A roma tanárnő feltételezi, hogy sok esetben a nagy gyereklétszám, a túl fiatalon szülővé válás okozza, hogy az értékalapú, gondos nevelés hiányzik.

Míg a tanárnő szemléletváltozást sürget – tekintsenek a cigányok a tanulásra kitörési pontként –, addig Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke – kettős értelemben is – vágányátállítást. Kiutat kell találni a hátrányos helyzetből, szociálpolitikai fordulatot kell végrehajtani. Szerinte az idén harmincéves szociális törvény alkotói által megálmodott jóléti struktúra túlságosan uniformizált, nem képes a legmélyebb nyomorban lévőket eléggé meglátni, megsegíteni. Nemzedékről nemzedékre újratermelődik a hátrányos helyzet.

bagamér_riport_zelenka_attila_3

A helyi projektcsapat: Petróczi Szabolcs, Vámosné Kállai Erzsébet, Mészáros Mária Katalin, Rézműves Elemér, Busné Lakatos Magdolna, Gábor Tiborné, Petrócziné Petrov Anita

Fotó: Zelenka Attila

Közel menni a lemaradókhoz

A megoldást a közelmúltban már fölismerte az állam. A szeretetszolgálat főigazgatója megállapítja: – Az alázat a lényeg, egészen közel kell menni a településekhez és a családokhoz, föl kell tárni a bajokat, és a diagnózisnak megfelelő struktúrában kell segíteni.

A módszer, az úgynevezett jelenlétprogram a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fejlesztése, jó gyakorlata. Czibere Károly bő fél évtizede, szociális ügyekért felelős államtitkárként meglátta a fantáziát ebben a koncepciómagban. Sikerült kétmilliárd forintot szereznie a kormánytól, és még az ő államtitkári idejében, 2017-ben elindult több településre kiterjedően a Végtelen lehetőség kísérleti program, a Széchenyi Terv Plusz keretében. 2019-re fölmérték, hogy összesített mutatók alapján mely háromszáz faluban legyen Felzárkózó települések program, és akkor februárban el is indult a projekt. Mostanra száztizennyolc településen kezdődött meg a munka. A volt államtitkár vezette Magyar Református Szeretetszolgálat eddig huszonegy települést vállalt el, ez a gesztornak (fő végrehajtónak) kijelölt Máltai Szeretetszolgálat után a legnagyobb vállalás.

S hogy miért éppen hagyományosan református falvakban mozognak? – A jelenlétprogram megvalósításában éppen az a mi legnagyobb hozzáadott értékünk – magyarázza Czibere Károly –, hogy tudatosan erősen építünk a helyi gyülekezeteinkre. Ahol lehet, főleg arra segítünk rá, amit a lelkész vagy több felelősen gondolkodó gyülekezeti tag már elindított. Velük együtt valljuk, nem lehet középosztálybeli gettót építeni az egyházban. Ez a cselekvő felismerés sok helyütt már a program előtt is létezett az érintett egyházközségekben. A helyi hívek közül sokan ráébredtek arra, hogy Isten ilyen szolgálatot bízott rájuk, több esetben alkalmasakká váltak arra is, hogy a projekt munkatársai legyenek.

Szerinte tehát az egyház ismer a szegénységből, droghasználatból, alkoholizmusból plusz kiutat, és ez a hit. Vagyis a gyülekezet nemcsak innovatív megoldásokat, közösségi teret, hanem evangéliumot is tud kínálni. – Ez a probléma újratermelődésének az egyik leghatékonyabb megszakítója tud lenni – vallja a református szeretetszolgálat vezetője.

bagamér_riport_zelenka_attila_4

Fotó: Zelenka Attila

A korai fejlesztéstől a lelki sérülés kibeszéléséig

Gyönyörű kicsinyek válnak egy-egy pillanatra mozdulatlanná a játékban, csúszás-mászásban, hogy tekintetüket az anyukájukat faggató riporter felé fordítsák. Magától értetődően jól érzik magukat a Jelenlét Pont játszótermében, nem is gondolják, mennyi elszánás, terv, munka áll amögött, hogy itt lehetnek, élvezhetik a velük foglalkozók szeretetét, vagy éppen a korai fejlesztéshez remek eszközöket, kezdve az óriás plasztiklabdán, a színes műanyag kockákon.

Az egyik anyuka, a harminchét éves Katalin áradozik, hogy napközben gyakran és sokat itt lehet a csaknem hároméves fiú ikreivel. Édesanyjánál lakik a párjával és a mozgékony picinyekkel egy apró szobában, ahol csak egy szekrény és egy ágy fér el, köztük szűk átjárás. Fontos az itteni élettér, meg a kikapcsolódás, hát még a törődés! Élelmiszersegély-csomagokon, gyerekei sűrű megajándékozásán túl: a mentor segít az ügyei intézésében, sőt a lelki újjáépülésben. – A traumáimat is kibeszélgethetem Anitával, Magdikával – említi Katalin a mély beszélgetéseket a lelkésznővel és a mentorral.

Ami a nehezen gyógyuló lelki sérüléseket és a nehézségeket illeti – azok nagyon is valósak. Katalin két apának összesen kilenc gyermeket szült. Éretlen tizennégy évesként hozta világra az elsőt, húszévesen már négyről kellett gondoskodnia, méghozzá bántalmazó és szenvedélybeteg, nem dolgozó apa mellett. Összesen hétszeresen lett anya, mire rájött, hogy a gyámügy segítségét kell kérnie. Közülük kettőt – nagy bánatára – horvátországi örökbe fogadás miatt nem lát, három állandó felügyeletet igénylő súlyos autistaként speciális otthonban van, kettőt nevelőszülőknél helyeztek el… Vagyis mindet elvették tőle.

– Tulajdonképpen mostanra értem meg arra, hogy édesanya legyek – sóhajtja, amikor egyik ikergyermeke fölkérezkedik hozzá. A jelenlegi párjával, aki dolgozik, már lehetséges az egység, vele tud szeretetben élni, közösen küzdeni.

Ez a telük különösen nehéz volt. Éppen a télen, az infláció idején veszítette el két hónapra a rendszeres – igaz, bejelentetlen – munkáját a zsaluzóácsként dolgozó élettárs. De hála Istennek, márciustól helyreállt a kenyérkereset.

Rengeteg tartozásuk van; az egyik helyi maszek „élelmiszertartónak” például, aki hitelre is ad, hetvenezerrel tartoznak. – Amit kapunk a gyerekek után, mind elmegy a tartozásra… Édesanyám házában a vízbe, villanyba beszállni, és mivel a gyerekek sűrűn betegek, drága gyógyszereket venni… Volt nap, amikor csak a gyerekek tudtak enni valamit – sorolja Katalin. Mentora szerint az anyagi gondokban az is benne van, hogy a szintén többgyermekes testvérek is hozzá fordulnak pénzért, és az asszony nem tud nemet mondani.

Mindezért nem teljesülhet egyhamar a család legnagyobb álma, egy saját, mégoly kicsi ház. Falusi csok? Ahhoz is kellene önerő. No meg igazolás valamelyikük összefüggő kétévnyi munkaviszonyáról.

– Sanyika három lesz, Timi nyolc – mutatja meg egy másik anyuka, a harmincegy éves Dzsenifer a sajátjait a gyerekforgatagban. Dzseni kilenc éve él együtt a párjával, akinek egy távolabbi település fatelepén van a munkája. „Hetel”, ami annyit tesz: csak hétvégente tér haza. A férfi a szabolcsi Kislétáról való; az a falu 2008–2009-ben az ország közvéleményét fölkavaró cigánygyilkosság-sorozat utolsó állomása volt.

Dzsenifer is hálás a projekt munkatársainak. Azok kezdeményeztek, nem ő. Amikor a felzárkózási mentorok fölkeresték, már tudták, hogy a kisfiának, koraszülöttként, korai fejlesztésre volna szüksége. Segítséget ajánlottak fel. – Sokat számít ez – mondja Dzseni. – Debrecenbe nem tudnám hordani Sanyikát, már csak a 650 forintos buszjegyeket sem tudnám fizetni. De most a Jelenléten, vagyis itt, helyben fejlesztik a gyerekemet minden kedden és pénteken.

Dzsenifer eddig nem tudta óvodába járatni a kicsinyét, mivel itt, Bagaméron sajátos bébibumm van: a száztíz fős óvoda telve a csaknem kizárólag roma ovisokkal. Ezért is jó, hogy a Jelenlét Ponton minden napra van valami remek baba-mama foglalkozás, amelyet többnyire Petrócziné Anita, a lelkésznő tart, akinek pöttöm kislánya a cigány kicsikkel vegyülve játszogat a szőnyegen.

A Felzárkózó települések program állami forrásból indult 2019 februárjában, miniszteri biztosa Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke lett. A háromszáz – összetett mutatók alapján kiválasztott – településből eddig száztizennyolcban indult el a felzárkózást segítő munka. Utóbb a program európai uniós forrásúvá minősült át, ám a Helyreállítási Alap (RRF) támogatási összegeihez jelenleg nem fér hozzá hazánk.

bagamér_riport_zelenka_attila_6

Fotó: Zelenka Attila

Cigánymissziós bibliaórák

– Évekkel a program 2020-as helyi indulása előtt érkeztünk lelkészházaspárként Bagamérra – meséli Anita. – A férjem nyomban belevetette magát a cigánymiszsziós bibliaórák tartásába is, engedve egy hívő reformátussá vált roma testvérünk, Rézműves Elemér kérésének. Én eleve sokakat el tudtam érni a nehéz sorsú családok közül, mert hitoktatok az iskolában, óvodában. Bőven megvolt hát a gyülekezeti kapcsolódás a célcsoporthoz… A jövő generációjára összpontosítunk a Jelenlét Ponton, és persze a szüleikre. A Fókuszban a gyermek program révén a kicsinyek mindent megkapnak, ami az első ezer napon kell nekik, ingert, motivációt, szeretetteljes érintést, mozgásfejlesztést, élőszóban mesét, szocializációs mintát, sőt, bibliai szemléletet. Mindezt a kisgyerekes anyák jelenlétében, akiknek nincs szakképzettségük, aluliskolázottak, és a gyerek miatt is a településhez vannak kötve.

Anitát hallgatva eszünkbe jutnak a református szeretetszolgálat felzárkózási ágazatvezetőjének budapesti szavai. Böröcz Lívia a riportra felkészítés során megjegyezte: – Anita gyermekmunkájának szellemi termékei, egyáltalán, a bagaméri programmegvalósítók jó gyakorlatai fontos református módszerek lehetnek másutt is, kora gyermekkori fejlesztések tekintetében.

Kérésünkre a lelkészházaspár sorra veszi, milyen gyerekmunka-alkalmak vannak a Jelenlét Ponton. Ma a gyakorlati és eszmei tanulságot egyaránt hordozó Mesekuckó zajlott le éppen. De működik itt Baba-mama kör, van Mocorgó – ahol célzottan mozgásfejlesztés, korai fejlesztés történik –, Maszatoló – a finommotorikus mozgásfejlesztés fő alkalma, amelyen például anyagokkal ismerkednek, sólisztgyurmáznak, színeznek a kicsinyek. A Viruló kör elnevezés magyarázata: a hét egyik napján a gyülekezeti és idősotthoni felnőttek „összekapcsoltan” a kicsinyekkel és az anyukákkal magokat vetnek, zöldséget, virágot palántáznak – együtt. A palánták jó részét a kertészkedők hazavihetik majd. A szintén a projektházban tartott Csigázó alkalmain sem csak az idősek ápolják a csigatészta-készítés hagyományát, a kicsik és anyukáik is bevonódnak.

– Meg kellett értenünk, hogy nem ők vannak már közöttünk, hanem mi közöttük – állapítja meg a cigány–magyar együttélésről Petróczi Szabolcs lelkipásztor, aki egyúttal közösségi koordinátor. – Az etnikai váltás folyamata felgyorsult, de az, hogy ez determinálja a hátrányos helyzetet és a kultúrahiányos állapotot, nem igaz. Minden azon múlik, milyen magvakat tudunk elhinteni bennük, főleg a jövő nemzedékben. Közéjük menni és behívni… Szabolcs évekig a bagaméri cigányok közé járt bibliaórákat tartani, de ma már a gyülekezeti terembe tette át ezeket az áhítatokat, ezzel is segítve a kultúraátadást, az egybeépüléssel megvalósuló közösségteremtést. A gyülekezeti tagok kéthavonta a vasárnapi istentisztelet után meglátogatják a Jelenlét Pontot, ugyanakkor meghívják a romákat is a templomi koncertekre. A projekt végrehajtói bábelőadások szervezésétől a szemészeti szűrésig támogatják a helyi oktatási intézményeket, és ma már a Jelenlét Pont ad helyet a fiataloknak szóló gitárkörnek.

bagamér_riport_zelenka_attila_5

Gyűjts tálentumokat a részvétellel

Ugyanilyen célból tervezik, hogy a magyar tagokból álló gyülekezeti énekkarnak gyermekkórusa is legyen, ami a roma gyerekektől nagy lépés lesz a gyülekezet felé. Más gyülekezet missziós gyakorlatából – tálentumrendszer keresztyén gyermektáborokban – ihletet merítve és azt továbbfejlesztve jelképes tálentumokat adnak a projektosok az egész év során mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek, például részvételért egy alkalmon. Ha kellő számú tálentumot gyűjtött össze valaki, ajándékot kap, vagy elsők között válogathat az adományokból.

– Nem adományelosztó pontként akarunk megjelenni, ki akarjuk mozdítani az embereket a passzivitásból, bevonni, kulturálisan felemelni őket – láttatja a református lelkész, hozzátéve, a tudásátadás a bibliai, evangéliumi tartalmakra is kiterjed.

Czibere Károly pedig így összegez: – A bagaméri, göncruszkai példákban az is nagyszerű, hogy nem csak helyben segítenek a reformátusok. Az általunk gondozott településeken sarjadt új módszerekből a jövő szociálpolitikájának alapvonalai rajzolódnak ki.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!