Munkánk nem számokban mérhető, hanem történetekben – mondja Bogyó András, a református ifivezető-képzés szervezője. Az Exodus nevű északír alapítású Tanítványképző Ifjúsági Szolgálat 2017 óta foglalkozik a református ifjúsági vezetők segítésével. Céljuk, hogy akiket segítenek ne csak tanítványok legyenek, hanem tanítványnevelők.
Bogyó András 1997 óta szolgál fiatalok között, 2011-ben ismerte meg az Exodust. Először önkéntesként segítette a Magyarországra érkező csapatokat, majd 2016-tól az Exodus – Közép-Kelet Európa Egyesület vezetőjeként koordinálja fiatalok tanítványképzését a Kárpát-Medencében.
Jelenleg az Exodus szervezetnél dolgozik, de a református ifivezető-képzés is önökhöz tartozik. Hogyan került az Exodushoz a szervezés?
Már 25 éve az ifjúsági misszió területén szolgálok, általában valamilyen szervezet keretein belül. Az általam vezetett Exodus nem kifejezetten református, hanem felekezetközi szervezet, viszont a református egyházban tevékenykedünk főként, mivel minden magyar munkatársunk református. Többfajta projekten dolgoztunk már együtt, előfordult, hogy a Csillagpont szervezésébe vontak be bennünket ahogy az SDG-t (Soli Deo Gloria) vagy a REFISZ-t (Református Fiatalok Szövetsége), illetve a többi ifjúsági szervezetet. Kialakult egy bizalmi viszony, és 2017-ben megkerestek minket azzal, hogy indítsuk el az ifjúságivezető-képzést. Korábban már létezett ilyen, amelynek a kialakításában még más minőségben, de részt vettem. Ezt gondoltuk újra és frissítettük fel.
Miért pont az Exodust választották ki erre a feladatra?
A szervezet 2016-ban egy tanítványképző akadémiát indított a Kárpát-medencében, amely hasonlóképpen fiatal vezetőket próbált segíteni és képezni a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Magyarországon.
Miben másabb a mostani ifivezető-képző, mint a korábbi?
A korábbi teljesen más struktúrájú képzés volt, egy „mini teológia”. Ezúttal viszont teljesen más szemlélettel nyúltunk a témához, egy modern, interaktív tréning formájában kezdtünk el dolgozni fiatalokkal. A teológiai tudás fontos, szükséges, hogy tiszta látása legyen az ifivezetőknek, de nem arra van a legnagyobb szükségük, hogy egy professzor leadja nekik dióhéjban azt, amit a teológián hat éven keresztül megtanulnak a lelkipásztoraink. Sokkal inkább arra van igény, hogy az ifivezetőket felkaroljuk, bátorítsuk, felszereljük az ifjúsági közösségük vezetésére. Gyakorlati dolgokat próbálunk tanítani nekik, illetve fontos eleme a képzésnek, hogy mentorcsoportokba szervezzük őket, és próbálunk aktuális kérdéseikre tapasztalataink alapján válaszolni.
Kik jelentkeznek a képzésre? A gyülekezetek delegálják őket vagy a már említett ifjúsági szervezetek?
Gyakran a gyülekezetek küldik az ifivezetőiket, de akadnak olyanok is, akik egyénileg keresik a lehetőséget: miként tudnának növekedni abban, amit csinálnak. Úgy látom, hiányt töltünk be most Magyarországon, kevés képzés létezik a témában. Idén 27 református gyülekezetből érkeztek a résztvevők.
Milyen rendszerességgel találkoznak?
Januártól júniusig négy hétvégét töltünk együtt, az utolsó hétvégén pedig nem kettő, hanem három éjszakát van együtt a csapat az erdélyi központunkban. Bevezetjük őket a diakóniába, családot látogatunk, kivisszük őket az erdőbe telefon nélkül elcsendesedni és időt tölteni Istennel, különböző outdoor szimulációs játékok keretében megmutatjuk, hogyan építhetik a közösségüket. Minden alkalommal elmegyünk egy lelkipásztorhoz, egy fél napot vele töltünk, és a vezetésről tanultunk. Például arról, hogy Jézus mit tanított a jó pásztor példájával a vezetésről.
Az egyik legfontosabb szempont, hogy akiket segítünk nemcsak tanítványok lesznek, hanem tanítványnevelők, ifivezetők. Amit kaptak, amit megtanultak, azt meg kell éljék a saját közösségükben.
Bármelyik református közösség számára elérhető ez a képzés?
Minden gyülekezet számára elérhető a Kárpát-medencében, a Felvidékről, Erdélyből és persze Magyarországról is vannak résztvevők.
A teológusok számára is hasznos lehet a kurzus, hiszen amikor segédlelkészként elkezdik a szolgálatukat, általában elsőként az ifjúsággal kell foglalkozniuk. Fontos, hogy tudjanak velük mit kezdeni, hiszen a teológián kevés idő jut arra, hogy az ifjúság vezetéséről halljanak.
Milyen létszámmal dolgoznak?
Idén 38 fiatallal foglalkozunk. Az első évben 45-en voltak, a második évben pedig 60-an . Két év kimaradás után örülünk a mostani számnak. A szervezés sem volt egyszerű, a TIREKIFI, az 1RE Budapest, a felvidéki FIRESZ és az erdélyi KRISZBI támogatásával tudtuk csak elindítani a képzést.
A fiatalok egyébként szívesen vesznek részt ezeken az alkalmakon, mert ez nem egy klasszikus tréning: közösség alakul ki általa. Az a célunk, hogy létrejöjjön egy hálózat, és a későbbiekben segítsék egymást, találkozzanak, szervezzenek, beszélgessenek. Ez az a többlet, amit nem mi szervezünk meg, hanem az Úristen, mi csak a kereteket biztosítjuk.
Együtt maradnak a résztvevő társaságok?
Nekünk nem kell külön megszervezni, hogy találkozzanak, megszervezik magukat. Ebben az évben már kétszintes volt a képzés, ez azt jelenti, hogy valaki elvégzi első évben a négy hétvégét, utána pedig jöhet egy második évre is. Gyakran kérdezik, hogy lesz-e harmadik év is. Azért nehéz kérdés ez, mert egy ifjúsági vezető átlagosan körülbelül 2-3 évet tölt el ebben a szolgálatban. Az a terv a jövőre nézve, hogy negyedévente szeretnénk nekik egy nagy találkozót, amikor egy napra összeülnének, akik együtt végezték el a képzést, így tudna tovább működni a hálózatosodás.
Csak fiatalok jelentkeznek, vagy idősebbek is érzik ennek a szükségét?
A tizenöt évestől kezdve egészen a lelkipásztorokig jelentkeznek hozzánk. Lelkipásztorok, segédlelkészek, beosztott lelkészek nagyjából negyven éves korig. Elsősorban azok érzik jól magukat ebben a közegben, akik a fiatalos játékokban maximálisan benne tudnak lenni, tehát a célközönség 15-30 között van valahol. Ennek ellenére nagyon örültünk a lelkészeknek, akik tapasztalataikkal sokat tudnak hozzá tenni a kurzusokhoz. Valljuk, hogy az ifivezető-képzésben mindenki tanuló és tanító egyben.
Miben különbözik egy másodéves képzés egy elsőévestől?
Az első évnek fontos szempontja, hogy közös alapokra hozzuk az ifivezetőket. Az első hétvégén beszélünk alapértékekről, majd a kiscsoportok vezetéséről, azt követően a mentorálásról, végül pedig az innovációról. Így épül fel a négy hétvégénk. A második szinten egy kicsit mélyebbre megyünk, ott foglalkozunk a közösségépítéssel, önismerettel, kicsit több vezetéselmélettel. Nem utolsó sorban arról is beszélünk, hogy miként tanítsuk a Bibliát, és hogyan tudunk tanítványokat nevelni. Ez a második szint. A harmadik pedig már valószínűleg abszolút a gyakorlaté lesz. A tervek szerint ez nem klasszikus évfolyam lesz, hanem lehetőséget biztosítunk arra, hogy a következő évben valamilyen projektben részt vegyenek, közben pedig mentoráljuk őket. Utóbbiban nem csak az Exodus munkatársai vennének részt, hanem olyan szenior vezetők is, akiknek van tapasztalata az ifjúság vezetésében.
Mennyien segítik a képzés létrejöttét?
Összesen 12 munkatárs segít. Arányaiban ez sok egy 38 fős csapathoz, de így mindenkire jut elegendő, minőségi idő. A harmadik hétvégén, amikor a mentorálás a téma, egy délutánt arra szánunk, hogy minden munkatársunkhoz három időablakba feliratkozhatnak a résztvevők, így alkalom nyílik arra, hogy hosszabban, személyesen beszélgessenek.
Milyen visszajelzések érkeznek a résztvevőktől?
A munkánk nem számokban mérhető, hanem történetekben. Egy fiatal a Lévay Református Gimnáziumból elvégezte az ifivezető képzést. Előtte nem vezetett semmilyen csoportot. A képzés után csatlakozott egy exodusos missziós csapathoz, és a COVID idején két társával és az iskola lelkészével elindultak szolgálni a nyáron. Ez a fiatal srác életében először vezetett kiscsoportot a dunaszentgyörgyi református gyülekezet nyári táborában. Ebben a csoportban négy fiatal tért meg. Odamentek a lelkészhez, és azt mondták, hogy szeretnének egy ifjúsági közösséget, így elindult ott az ifi. Ez a srác pedig mind a mai napig tartja a kapcsolatot ezzel az újonnan plántált ifivel. Most is ott szolgáltak az elmúlt héten, visszajárnak. Kapcsolatok alakulnak ki református iskolák és gyülekezetek között, új életek születnek, ez a célja a munkánknak.
Egy másik fiú, a képzés utolsó hétvégéjén Erdélyben azt mondta, hogy ő még ide vissza fog térni. Pár év múlva elvégezte a gimnáziumot, egy önkéntes évre visszatért a központunkba, és ekkor dőlt el benne, hogy nem színésznek, hanem lelkipásztornak fog jelentkezni. Most felvételizik a teológiára, szurkolunk, hogy sikerüljön neki. Ezek az élettörténetek motiválnak minket, ezek miatt éri meg csinálni.
Valaki azt mondta, hogy Isten minden hétvégén begyógyította egy sebét. Nem az a képzésünk célja, hogy lelkigondozzunk, de az Úristen hatalmas, és felhasználja ezt a közösséget, ezt az alkalmat erre is.