Előre kell tekintenünk

Amikor ez az interjú készül, ismét azt lehetett olvasni, hogy rekordot döntött a fertőzöttek száma.

Ez bizony goromba vírus, mert mire az első tünetek megjelennek, addigra az, aki megfelelő óvintézkedések hiányában elkapta, már legalább három, négy embernek továbbadta a fertőzést. Bizonyára sokan ismerik azt a mesét, amikor egy perzsa bölcs feltalálta a sakkjátékot, és a sahnak átadta, az uralkodó meg akarta őt jutalmazni. A bölcs furfangosan azt kérte jutalmul, hogy annyi rizsszemet kapjon, amennyi a sakktáblán olyan módon elfér, hogy az első négyzetre egy szem kerül, a másodikra már kétszer annyi, és egyik négyzetről a másikra mindig duplázódnak a szemek. A sah először mosolyogva beleegyezett, hogy milyen jó, hogy a bölcs nem aranyat kér, hanem csak rizst, de amikor átgondolta, rájött, hogy nincs annyi rizs a földön, amennyit rá lehetne így tenni a táblára. Mivel hatvannégy négyzet van egy táblán, mire hatvannégyszer megduplázódik a rizs mennyisége, addigra a Föld tömegéhez hasonló mennyiségű lesz belőle. Tehát, tegyük fel, hogy egy ember két nap alatt csak két másik embert fertőz meg, akkor száz nap alatt ötvenszer duplázódik meg a fertőzöttek száma.

A vakcina lehet az egyetlen megoldás?

Nem a vakcina lesz a megoldás, hanem a távolságtartás és a kontaktusszámok minimalizálása. A legjobb esetben is év végére vagy jövő év elejére készül el az oltás, de akkor még nem lesz elérhető olyan mennyiségben, hogy mindenkinek jusson. Ezért egészen biztos, hogy tavaszig valamilyen mértékben fennmaradnak a korlátozások. A józan ész szerinti távolságtartással és maszkhasználattal pedig jóval tovább együtt kell élnünk majd. Tudom, mert én is elszenvedője vagyok, hogy ez bizony a gyülekezetek életét, a templomi szertartásokat és istentiszteleteket is hátrányosan fogja érinteni. De ha semmilyen védelem nem lenne, akkor már rég mindenki fertőzött volna.

Már vizsgálják a magyar szakemberek az oroszoktól kapott vakcinákat. Milyen lépések vannak még mire valamelyik vakcina bevethető lesz?

Kilenc olyan klinikai vizsgálat folyik jelenleg, amelyek célja a koronavírusjárvány megelőzése és lefékezése, ezek közül egy az orosz vakcina. De ezen kívül más vakcinák is vannak a kipróbálás különböző stádiumaiban. Ezek mindegyikének bejegyzett klinikai vizsgálataik vannak, amelyek ellenőrizhetők. Persze verseny is van a gyógyszergyártók és az országok között, hogy melyik vakcina lesz a legelső. De jó hír az, hogy ezek szinte fej fej mellett haladnak, és az orosz vakcinánál, valamint az Egyesült Államok és Németország koprodukciójában készülő vakcinánál már kézzelfogható eredményeket is láttunk. A másik hat-hét is olyan stádiumban van, hogy kora tavaszra, áprilisig ígérik az első biztonságossági és hatékonysági eredmények közzétételét. Tehát egyszerre lesz kész több vakcina is.

Miközben a legnagyobb ellenség a vírus mellett az oltásellenesség. Sokan a mellékhatásoktól félnek.

Sem az oltásoknak, sem a gyógyszereknek, amelyek forgalomba kerülnek, nem lehet bizonyos szint fölött kritikus mellékhatása, mert akkor azonnal kivonják őket, illetve a gyógyszertörzskönyvet is rögtön visszavonják. A forgalomba hozatal után az első egy-két évben szigorúan ellenőrzik ezeket a készítményeket, jelenteni kell minden egyes további kezelési eseményt és mellékhatást, és azonnal kivonják a forgalomból azokat a gyógyszereket, amelyek mellékhatás szempontjából „rosszul teljesítenek”. Tehát a hatóság és a szabályozás is bennünket véd. A koronavírus elleni vakcina mellékhatásairól sajnos felnagyított híreket lehet olvasni a sajtóban. Ilyen megtévesztő hír lehet például az, amikor leállítanak egy klinikai próbát, mert bénulással járó szövődmény lépett fel, és ezt úgy közlik, hogy le kellett állítani a tesztet, mert rossz az oltóanyag. Ez így nem igaz. Ez csak azt jelenti, hogy felfüggesztik az új emberek bevonását a vizsgálatba, addig, amíg a már bevont emberek esetében eltelik annyi idő a gyógyszerbeadás után, hogy kiderülhessen, egyszeri, egyedi súlyos mellékhatásról van-e szó, vagy a gyógyszer valóban nagyobb arányban okoz súlyos mellékhatásokat. Tehát ez nem azt jelenti, hogy rossz az oltóanyag, hanem azt, hogy a vizsgálatot végzők óvatosan járnak el. Időt veszítenek a hatékonyság igazolásban, de időt nyernek a biztonság oldalán azzal, hogy új embereket nem vonnak be.

A vakcina mennyi időre tud majd védelmet nyújtani?

Ez érdekes kérdés, mert a világon jelenleg is számos immunológus dolgozik, és próbálja megérteni, hogy mi az a védőválasz, amit ki kell váltani az oltott személy szervezetében, és ez mennyi ideig tart. Arra már vannak vizsgálatok és tanulmányok, hogy a természetes fertőzés után is lecseng az immunválasz, és vannak olyan közölt esetek, hogy valaki újra megfertőződött ugyanazzal a típusú vírussal. Hogy az oltóanyagtól elvárhatunk-e tartós védettséget okozó hatást, azt ma nem lehet megmondani, ez nem is lehet cél, mert jelenleg olyan vírus elleni oltás, amely tartós védettséget ad, nagyon kevés van. Ráadásul ezek is mind vagy elölt teljes vírusokat vagy pedig legyengített vírusokat tartalmaznak, a koronavírusoltások közül pedig egyik sem lesz ilyen. Tehát az a valószínű forgatókönyv, hogy gyakran, félévente, évente, szezonálisan ismételt oltások lesznek, úgy ahogy például az influenza oltások esetében is.

Sokan már hatodik, hetedik hullámról beszélnek. Meddig lehet velünk ez a vírus?

2003-ban és 2012-ben is megjelentek már más koronavírus-fertőzések, amelyek rövid úton eltűntek, és nem okoztak újabb járványos megbetegedéseket. Ugyanakkor négy más típusú koronavírus, amely a közönséges náthát okozza, már hosszú ideje jelen van. Azt még nem lehet megmondani, hogy ez a koronavírus melyik törzshöz lesz hasonló, megszelídül-e, mint a nátha kórokozója, és velünk marad, vagy eltűnik, mint a korábbi MERS és SARS vírusok. Sajnos a józan ész azt diktálja, hogy ami ekkora világjárványt okozott, az fenn fog maradni, és újabb hullámokat fog előidézni. Ezen a helyzeten nyilván javítani fog egy oltás, pláne ha az sokak számára hozzáférhető lesz, és nagyon sokan élni is fognak ezzel a lehetőséggel. De ezzel együtt a korlátozások hosszú távon is fennmaradhatnak.

Korlátozásokat a református egyház is bevezetett, ahogy tavasszal, most ismét azt kérték a lelkipásztoroktól és a gyülekezetektől, hogy függesszék fel a templomi alkalmakat, ne találkozzanak személyesen. Ugyanakkor most is sokan hitbeli kérdésként értelmezik ezt az ügyet, és nem értenek egyet a döntéssel.

A szüleimtől, nagyszüleimtől tudom, hogy a templomainkat már többször bezárták, és sem a gyülekezeteink, sem hitünk nem veszett el ezekben az időkben. Nincs értelme visszafelé nézni, most előre kell tekintenünk. Azt kell látni, hogyan tudjuk megállítani a járványt, és azt, hogy ezzel milyen lehetőségeket adott kezünkbe az Úr. Például az egyetemi oktatásban a virtuális órákon sokkal többen vesznek részt, mint a tantermi előadásokon. Könnyen el tudom képzelni, hogy a rendszeres istentisztelet-közvetítések az egyházban is új evangélizációs vagy ébredési lehetőséget nyitnak meg. Ha már át kell térni az online térbe, akkor ezt ki is lehet használni arra, hogy más csatornákon más csoportokat tudjunk megszólítani Isten Igéjével.

Veszélyes hely a templom abból a szempontból, hogy az éneklés és a hangos beszéd során sokkal messzebbre jutnak el a vírus folyadékrészecskéi?

Ilyen szempontól abszolút veszélyes hely a templom, és annak minősített veszélyes helyei azok a kis szobák, ahol nagyobb közösségek jönnek össze, például kóruspróbákon vagy bibliaórákon. Tavasszal, amikor még nagyobb figyelmet lehetett fordítani a kontaktkutatásra, születtek olyan tudományos dolgozatok, amelyekben fertőzési láncokat fejtettek vissza. Ezekből az látszott, hogy több olyan góc is volt, amelyeket templomi szertartásokhoz, evangélizációs alkalmakhoz, kóruspróbákhoz, vagy akár labdarúgó mérkőzésekhez lehetett kötni. Ezek külföldi esetek, amelyeket még molekuláris epidemiológiai kutatásokkal is alátámasztottak. Tehát azt nem lehet letagadni, hogy ahol intenzív, erőltetett beszéd, levegővétel vagy éneklés van, az kritikus helynek számít, mivel ez légúti úton terjedő vírus. A legnagyobb mértékben az orr- és garatnyálkahártyán szaporodik, és az ott leváló kis cseppecskékkel terjed. Ez a felelőssége most az egyháznak, a kormánynak, és egyénileg mindenkinek, hogy minden lehetséges fertőzési szituációt el kell kerülni anélkül, hogy tudnánk, a vírus bennünk van-e vagy nincs. Mert jelenleg ott tartunk, hogy az egészségügyi rendszer a túlterheltsége miatt nem tud szokásos szintű ellátást nyújtani sem Magyarországon, sem külföldön, itthon ráadásul jelenleg kritikus a helyzet. Tehát arra kell gondolni, hogy életeket mentünk meg, ha a fertőzést meg tudjuk előzni azáltal, hogy nincs istentisztelet, vagy azáltal, hogy kijárási tilalom van éjszaka. Azoknak pedig, akik nem értenek egyet a templomi alkalmak felfüggesztésével, javaslom, hogy mérlegeljék a két dolgot: istentiszteleten való személyes részvétel vagy akár csak egyetlen megmentett élet.

Valószínűleg arra kell készülnünk, hogy karácsonykor sem lehetünk együtt személyesen istentiszteleti közösségben, de miben bízhatunk, mikor vehetünk részt úgy az alkalmakon, ahogy azt megszoktuk?

Ez nagy részben a fegyelmezettségünkön múlik. Azon, hogy mi egyenként, a döntéseinkkel kézbe tudjuk-e venni a saját sorsunkat. Sokan a csodát várják a kormányzati intézkedésektől, de ettől sokkal fontosabb az az egyetlen dolog vagy lépés, amelyet az ember maga meg tud tenni, hogy elkerülje a kockázatot a megfertőződésre. Csak akkor van esélyünk arra, hogy tavaszra leálljon a járvány, ha a józan ész szabályait betartva fegyelmezetten fogunk viselkedni, beleértve azt is, hogy élünk az oltás lehetőségével, ha lesz ilyen.