Heinrich Bullinger, a türelmes reformátor

A kálvini reformáció formáját névadójának, Kálvin Jánosnak köszönhetjük, de kialakulása a két zürichi reformátorhoz, Zwinglihez és Bullingerhez is szorosan kötődik. Utóbbi – aki 520 évvel ezelőtt született – volt az, aki Kálvin Jánossal egyeztetve elkészítette a hitünk alapjait összefoglaló Második Helvét Hitvallást.

2024. június 26.

Élményeim a legációból

Nagy ünnepek alkalmával gyakran láthatunk az egyházközségekben teológusokat prédikálni. Ők így segítik a helyi lelkészeket a szolgálatban, gyakorlatot szereznek, emellett lelki és anyagi támogatást kapnak a tanulmányaikhoz. De hogy milyen érzés legátusnak lenni, először felmenni a szószékre, mi a libellus és milyen próbatételek várhatnak egy lelkésznek készülő huszonévesre, arról ritkán hallunk. Éppen ezért összeszedtem hat év legátusi tapasztalatait.

2024. június 25.

Nem a jövőért, hanem a múltért

A clevelandi Nyugat-oldali Magyar Református Egyház főgondnoka másodgenerációs magyar. Daróczy Zsuzsa – a szüleit követve – aktívan részt vett a magyar közösség életében, ahogyan férje és később gyermekei is. A vasárnapi iskolát vezette annak megszűnéséig. Hat éve az elöregedő és folyamatosan fogyó gyülekezet főgondnoka lett, hogy fenntartsa azt legalább addig, amíg szülei és a gyülekezet többi idős tagja él.

2024. június 23.

A bizonytalanság áldása

Fiatalemberként még összeférhetetlennek tartotta a felekezeti különbözőséget a házasságban. Hosszas vívódás és tizenegy évnyi házasság után ma már úgy véli, emberileg szőhetünk elméletet arról, mi és hogyan működne jól a családunkban, de Isten tervei nem feltétlenül az elképzelt utainkon valósulnak meg. Jánossy Gergely reformátusként és felesége, Sára katolikusként a mindennapokban is megélik, hogy a lelki egység nem felekezeti kérdés. Otthonukban, Budakalászon kerestük fel őket.

2024. június 23.

Lassítani, találkozni, összeülni

Bő fél évszázada kezdte ugyanabban a gyülekezetben, ahol most is szolgál. Volt ugyan öt év kihagyása, miután hatvanöt évesen nyugdíjba ment, de két éve a terület ellátatlanul maradása miatt visszatért a Szecsődi és Hollósi Református Társegyházközség élére. Ferentzi Sándornak, a Rába menti Magyarszecsőd, Molnaszecsőd és Egyházashollós tiszteletesének rengeteg pásztori leleménye, élménye és tapasztalata van – ezekből merített a Reformátusok Lapja egy riportra valót.

2024. június 22.

Az igazság megszabadít

Június 19. ma már nemzeti emléknap, június utolsó szombatja pedig a magyar szabadság napja. És mi történt egyházunkban azokban a júniusi napokban? Éppen a június 21. és 30. között megtartott II. Magyar Református Világtalálkozó előkészületei zajlottak. T. Németh László történész, újságíró gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2024. június 21.

Alkotótársként a teremtett világban

Akárcsak a művészek, a lelkészek is a lélek hangszerén játszanak, és talán több is a hasonlóság közöttük, mint azt elsőre gondolnánk. Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, tevékenységeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. Timár Gabriella Ulla vallomása.

2024. június 20.

A kedvesség íze

Mint minden emberi tulajdonságról, a kedvességről is eltérő elképzelések élnek mindnyájunkban. Emlékek emberekről, akik szívélyesek voltak velünk, jóleső gesztusokról vagy olyan személyekről, akiktől a mi kedvességünkre jött igenlő válasz. Bárhogyan definiáljuk is, egészen bizonyos, hogy kedves emberek társaságában jobban érezzük magunkat. Marjai Éva írása a Reformátusok Lapjából.

2024. június 19.

Panaszkodás helyett panasz

„Ne panaszkodj már!” Sokszor hallottam ezt a mondatot családtagtól, baráttól, munkatárstól, de előadásban is. Mondta ismerős és ismeretlen, mondtam én is ismerősnek és ismeretlennek. Ha romokat látunk magunk körül, ezt fogalmazzuk meg Istennek. Még akkor is, ha van reménységünk az újjáépítésre. Megvan az ideje a panasznak. Bella Péter lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2024. június 18.

A lélek igénye az állandó és változó gyakorlat

Egymaga pótol egy kisebb kutatóintézetet – vélekednek Fekete Csaba könyvtárosról régi kollégái. E szakma, azon belül az egyházi könyvtárak kiemelkedő személyisége immár fél évszázada megszakítás nélkül dolgozik a Debreceni Református Kollégiumban, az 1990-es évek óta jelentős részben kutatásainak élhet. Ő „a református egyház talán utolsó polihisztora”, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott gyűjteményi igazgatója, G. Szabó Botond mondta róla.

2024. június 16.