Serdülőkorban keressük azokat a személyeket, akik hiteles példaképek lehetnek számunkra, akik meghallgatnak, támogatnak, szeretnek – de vajon vannak-e ilyenek ma? Langschadl Istvánnal és Fitos Júliával, a Firesz munkatársaival a fiatalok példaképkeresésének fogas kérdéseiről beszélgettünk.
Gyakran hallunk arról, hogy a történelem során milyen hátrányos körülmények között éltek a nők – elég csak a szavazati jog hiányára vagy a kényszerházasságokra gondolni. Sokkal kevesebbszer esik szó azonban arról, hogy ezek között a korlátok között is meghatározó szerepet játszottak a történelem alakításában. Hozzájárulásuk nemcsak jelentős volt, hanem elengedhetetlen ahhoz a fejlődéshez, amely elvezetett a mai esélyegyenlőséghez és kölcsönös megbecsüléshez. Így volt ez a református egyház történetében is: nagyon sok méltatlanul kevéssé ismert, ám vitathatatlanul kiemelkedő női alakot találunk.
A szentek, költők, az egyházi és állami példaképek magyar kultúrában betöltött helyéről és szerepéről volt szó a legutóbbi Szólj be a papnak! esten. Mire jók a példaképek? Miért vágyunk hősökre? Hogyan viszonyulunk hozzájuk? A többi között ezekről beszélgettek az est vendégei: Martos Levente Balázs esztergom–budapesti segédpüspök, Török László református lelkész, valamint Korányi András evangélikus lelkész és Ungváry Krisztián történész. A moderátor Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője volt.