Nagyot változott a világ azóta, hogy Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes bő ötszáz évvel ezelőtt a wittenbergi vártemplom kapujára a tételeit kifüggesztette. Az egész akkori egyház életét felforgató kritikája lavinát indított el, a kegyelem tanának megismerése pedig emberek millióinak életére volt hatással. A Károli Gáspár Református Egyetem teológus hallgatójaként, diáktársaimmal együtt, a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával egy ötnapos tanulmányi kiránduláson járhattam be a reformátor életének és munkásságának jeles helyszíneit. Az út minden állomása más és más szemszögből tárta elém a nagy filozófus-teológus életét, de az i-re a pontot végül Wittenberg október 31-i „színeváltozása” tette fel.
Október 31-én a szerzetes Luther Márton, a humanista Zwingli Ulrik, a jogász Kálvin János, a lelkipásztor Bullinger Henrik és a professzor Béza Tódor súlyos alakjai előtt tisztelgünk.
Cikksorozatunk második részében további két megállapítást teszünk a református teológiáról, illetve szó lesz arról az alapról, ami rendíthetetlen része ennek a teológiának, Krisztus követői számára pedig kiapadhatatlan forrásként szolgál a mindennapokban.